Pesti Napló, 1853. július (4. évfolyam, 992–1018. szám)
1853-07-10 / 1000. szám
Paris, július 8. A rendőrség az erabertömeg közelített az opera comique bejárásánál a viszontmegnyitás alatt, mely alkalommal a császár és császárné is jelen valónak, tizenkét, részenkint pisztoly és tőrökkel fegyverzett egyént, mint korábbi titkos társulatok tagjait, fogott el, kik is a császár élete ellen szándéklott gyanújában állván a törvényszékeknek adattak át. LEGÚJABB POSTA. Bécs , jul. 8. Jóllehet Londonban már tudták, hogy az oroszok átkeltek a Pruthon, mégis minden arra mutat, hogy Anglia előleg beváró, Konstantinápolyban pedig közbenjáró politikát fog követni. Pár is, jul. 4. Az a közvélenény , hogy Törökország a dunai fejedelemségek megszállását haditénynek fogja tekinteni. Remélik azonban, hogy azultán beérendi a flottáknak Konstantinápolybai hívásával s nem fog csatába ereszkedni az orosz csapatokkal. Mihelyt pedig az egyesült flották Konstantinápolyban lesznek, ismét megkezdődnek az alkudozások. Pár is , júl. 5. A börze majdnem nyugodt, és a papírok az emelkedésre hajlandók. A hírlapok békésen szólanak. A Journal des Débats úgy véli, miszerint Törökország mindaddig fölkészülve marad, mig az oroszok a Dunafejedelemségeket megszállva tartják. Paris, jul. 5. A ,,Journ. des Débats“ szokott finomságával fejbe ütvén a szegnek, igy szól: „Nem Pétervárott, hanem Konstantinápolyban fog az indítás adatni a máris oly hosszan tartó válság befejezésére. Hiszszük, hogy sem a párisi török követ, sem a franczia és angol kormányok soha meg nem szűntek egyetértőleg működni, sürgőleg szólítván fel a Portát, hogy erőszakot ne toroljon vissza erőszakkal s az orosz seregek előnyomulását , mig azok a Dunán át nem kelnek, fegyverrel ne akadályoztassa, — szóval, hogy mindaddig tartóztassa magát az ellenszegüléstől, míg az oroszok csak a dunai fejedelemségekben maradnak.“ A „Pays“ csaknem naivul kérdi: „Az oroszok tehát átkeltek a Pruthon, — mit vesztettünk ezzel ? . Igenis , ha a Dunán keltek volna át!“ (Épen annyit, mintha a Dunán kelnének át.) Páris, jul. 5. Arról beszélnek, hogy Castelba a cár vissza fog hivatni Pétervárából. Az „Assemblée nationale“ úgy tartja, hogy azon pillanattal , midőn az oroszok benyomulnak a dunai fejedelemségekbe , fog megkezdődni a diplomatiának gyakorlati és elhatározó működése Konstantinápolyban és Pétervárott; ezen munkát pedig, Európa meggyőződése szerint, mindkét helyen Ausztria eszközlendi. Ausztria fogja megoldani a jogot; Anglia, Francziaország sokkal érdekeltebbek Ausztria közbenjárásának jó eredménye mellett, semhogy konstantinápolyi képviselőik mindent ne kövessenek el, neki ezen feladat létesítését könnyíteni. A helyzetet ennélfogva nem nehézíítendi a flottáknak a Dardanellákba történhető bevonulása, mely manifestatio különben egészen fenyegető repressáliák színét viselné. A közbenjárók feladata mindenesetre súlyosbult az által, hogy a vallási érzelmeket mindkét részen mélyen felizgatták. Itt is ott is szent háborúra készülnek, s az, mit a politikusok netán szerencsés megoldásnak tekintenek, a fanatismus előtt könnyen megalázásnak látszhatnák. Oroszország sokkal messzebb ment, hogysem hátrálhatna , anélkül, hogy méltóságából ne veszítsen, vagy párthíveit elégedetlenekké ne tegye. Másrészről pedig a muzulmán lakosság annyira fel van izgatva, hogy a Porta sem szólhat veszély nélkül valami közbenjárásról. Azon körülményből, hogy tegnapelőtt egy csapat vasas kísérte a császárt St. Cloudba, sokan azon hírt gondolják igazoltnak, hogy minap, midőn a császár a színházból hazafelé kocsizott, a boulognei erdőben lövés intéztetett volna hintájára. Beszélik azt is , hogy ezen ligetben a császárt és Fleury ezredest nappal több egyén követte volna, kiket ennek folytán üldözőbe vettek és elfogtak. London, jul. 5. A „Morn. Post.“ egy zárt betűkkel nyomott czikkben kifejti, hogy Dundas és Hamein admirálok feladata nem egyéb, mint szükség esetében Konstantinápoly védelmére sietni, koránsem pedig az, hogy a dunai fejedelemségek javára tegyenek a Feketetengeren valami diversiót vagy demonstratiót. A franczia és angol flottának kétségtelen joga van a Dardanellákba behajózni, mihelyt az oroszok a dunaifejedelemségeket megszállák. Be fognak-e azonban hajózni, az egészen a követek belátásától s azultán kívánatétól függend. Ha Konstantinápoly valami módon fenyegettetnék, bizonyosan perczig sem habozva, fognak sietni a török főváros védelmére. Ha azonban Konstantinápoly nem lesz fenyegetve, úgy Nyugateurópa flottái, Redcliffe és Delacour urak intézkedése szerint, fognak vagy bemenni vagy be nem menni a Dardanellákba. London, jul. 5. Azon hangról, melylyel az angol közönség az orosz czár iránt nyilatkozik, a napilapok közöl a Morning Adversiser után lehet fogalmunk, melynek vezérczikkei, ha nem , mindig óvatosság és dologismeret, mindenesetre azonban a közvéleménynek hű visszatükrözése által tűnnek ki. Az Advertiser szerint Anglia csak félig teljesítné kötelességét, ha megelégednék az oroszoknak Moldova- és Oláhországbeli kiverésével, a czárt többre kell kényszeríteni , hogy „anyagi“ biztosítékokat adjon arról, mikép fölhagyani messzeterjedő terveivel. A Morning Chronicle bécsi levelezője azt erősíti, hogy Ausztria közbenjárása Anglia- és Francziaországtól elfogadtatott, minthogy ezen hatalmak többé nem léphetnek föl közbenjárókép , miután hajóhadainak a görög vizekre küldése által némileg Törökországnak fogták pártját Oroszország ellenében. Ausztria különben Törökországnak Oroszország ultimátumát elvető feleseletjegyzékét roszalta, és Gyulay gróf Sz. Pétervárrott azultánnak egy rendkívüli követével találkozandik össze, hogy a versengő felek között közlekedést hozzon létre. Konstantinápoly. Itt egy uj fermán közzétételét várják, mely a raják részére szólna, és a mely által azok társadalmi állása jelentékenyül javulna. Herzegovina: Inneni hírek szerint, a requisitiók, a török hadsereg fölszerelésére, úgy annyira erősek valának , hogy legtöbb faluban két vagy három lovat találhatni. A vágómarhát folytonosan keresik. A török hivatalnokok ez alkalommal a rajákkal igen kiengesztelő hangon beszélnek s jobb időkkel vigasztalják őket. A Moldovába benyomult orosz hadparancsnokság részéről a moldovai postahivatalnokok orosz főigazgatása alá helyeztettek ! Jassy, A Zeft.-nek írják : A Bessarabiában öszszevont hadtesteknek csak egy része rendeltetett a Moldova és Oláhországba nyomulásra, míg a többi rész Ismailnál megáll a további parancs megvárására , mitől függ vájjon az a Dunán át fog-e kelni. Oroszország. Az orosz czárnak , jun. 25-kén kelt nyilatkozványát az ország minden egyházi szószékéről , és az egész hadseregnek legünnepélyesebben fölolvasták. Varsó. Varsói lapok jelentik, miszerint Paskiewitsch tábornagy gvangorodi kirándulásából visszatért; világos tehát miszerint azon hozzávetések, melyeket utazásához csatoltak, elsietve valának. *) Lásd P. II. 999-diktárnál. FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI ÚJDONSÁGOK. Budapest. Méltóságos Szenczy Ferericz szombathelyi megyés püspök beigtatása f. hó 3-kán nemcsak nagy egyházi ünnepélyességgel, hanem a köztiszteletnek a vendégek számos összesereglésében mutatkozó élénk jelei között ment végbe. — Roth Karolina leánynöveldéjében e hó 7-kén d. u. 5 órakor számos vendégek előtt tartatott a próbatétel. A 30 növendék minden tárgyakbani előadása bizonyítékul szolgált az intézeti rendszer helyessége mellett. — A tannyelv német, hogy a többyire magyar születésű növendékek e nyelvben annál inkább tökéletesüljenek. — Több helybeli lapok említik, mikép a város által legközelebb a bécsi takarékpénztárból felvett kölcsön egy része a városi redout-épület felépítésére fog forditatni. — Az alagut-társaság az alapkő letételének ünnepére emlékpénzeket szándékozik veretni, s azokat a jelenlevő meghívott vendégek közt kiosztani. — Az állandó műtárlatban e hő 15-kén ismét új művek fognak közszemlére kitétetni, s az eddigiek tulajdonosaiknak visszaszolgáltatni. — A Czegléd — szegedi vasútvonalon, daczára a tiszai áradásoknak, gyorsan folyik a munka, s e pálya még az idén késő őszszel fogna megnyittatni; a Czegléd — Kecskeméti pedig alighanem Sz. István napján fog a közhasználatnak átengedtetni. A Doppler testvérek legközelebb Sanssouci-ban rendezett zeneestélyben szerencsések voltak a porosz király ő Felsége előtt egy fuvola-kettőst előadni a legmagasabb tetszésben részesülni. — A Lbl. szerint egy új czukorfinomitó gyár alakítása volna tervben , melyhez a szükséges telek Újpesten fogna megvásároltatni. — Az újpesti szőlőbirtokosok , a dézma megvásárlása végett az uradalommal alkuban állnak. — Ma vasárnap d. u. 4 órakor a Buda-Ujlaki utó - búcsú fog megtartatni , melynél a császárfürdői kertben nagy zenekör leend, a cs. kir. gróf Khevenhüller gyalogezred közkedveltségü hangászkara felváltva Sárközy F. nemzeti zenebandájával működendnek;— érdekes magyar és német „talány“ is lesz kitéve , eltaláldja egy egy palack pezsgőt nyer jutalmul. — A 3 órai gőzös zeneszó mellett szállítja a mulatókat a császárfürdőbe. — Bemenet a zenekörbe csak G pkr. — A mostani politikai körülmények között nem lesz . TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. Orániai Vilmos. (Folytatás. *) Hő szenvedélyekkel és lobbanékony érzékenységgel született, azonban erős izgatottságát nem gyantta a világ. Örömét és fájdalmát, vonzalmát és idegenkedését rideg derültséggel leleplezé a sokaság előtt, úgy hogy őt általában a leghidegebbvérű embernek látták. Akik jó hírt hoztak neki, ritkán vehették rajta észre az öröm valamely jelenségét. Kik csatavesztés után látták, hiában keresték rajta a bosszúság nyomát. Oly szilárd nyugalommal dicsért és korholt, jutalmazott és büntetett, mint valamely mohikán főnök, de akik jól ismerők és közelről vizsgálták, észrevehették, hogy ezen jég alatt folyvást erős tűz égett. A harag ritkán foszta meg önuralmától. De ha valóban dühbe jött, borzasztó volt indulata első kitörése. Nem igen volt biztos akkor közelüm hozzá. E ritka esetekben mindazáltal, mihelyt megint ura jön magának, oly bőségesen kárpótló, akiken igaztalanságot követett el, miszerint kisértetbe jöttek, óhajtani, hogy megint dühbe jöjjön. Vonzalma szintoly kitörő volt, mint haragja. Ha szeretett, erős lelke minden erejéből szeretett. Midőn a halál elválasztá szerelme tárgyától, eszét és életét félték, a kik néhányan tanúi valának lelki fájdalmainak. A meghitt barátok szűk körében, kiknek hűségében és titoktartásában teljesen megbízhatott, egészen más ember volt, nem a tartózkodó és szokás Vilmos, kit a sokaság érzéketlen embernek gyanított. Nyájas, szivós, nyílt, sőt társaságos és tréfás volt, örömest töltött több órát az asztalnál, s teljes részt ven a vidám társalgásban. Legmagasabban állt kegyében egy udvarabeli gentleman, Bentinek, ki nemes batár családból származott, s kinek rendeltetése volt, hogy Anglia egyik nagy patriciusi házát alapítsa. Bentinek hűsége nem mindenapi kísérteteken ment át. Midőn az egyesült államok fennmaradásukért küzdöttek a franczia hatalom ellen, történt, hogy az ifjú herczeg, kiben helyezőnek minden reményt , himlőbe esett. E betegség családja több tagjára hozott részt, s ez alkalommal, főleg kezdetben , különösen veszélyes alakot öltött. Nagy volt a közlevertség. Hága utczái reggeltől napestig tömve valának emberekkel, kik aggodalmasan tudakozák, hogy van ő fensége. Végre kedvező fordulatot von a baj. Menekülését részint saját különös lelki nyugalmának, részint Bentinek rettenthetlen és fáradatlan barátságának tulajdoníták. Vilmos csupán Bentinek kezeiből fogadott el ételt és gyógyszert. Bentinek emelte őt ki ágyából, s fektető abba vissza megint. „Nem tudom, monda Vilmos nagy szeretet kifejezésével Templenek, nem tudom, aludt-e vagy sem Bentinek, míg roszul valók. De azt tudom, hogy tizenhat nap és éjjel bármit kívántam. Bentinek azonnal mellettem volt.“ Mielőtt a hű szolga teljesen végezhető vala feladatát, őt is meglepte a ragály. Mindazáltal sem a lankadás, sem a láz nem tudott rajta erőt venni, míg uráról nem nyilvánítok, hogy gyógyuló félben van. Akkor végre Bentinck engedelmet kért hazamenni. Ideje volt, mert lábai nem bírták többé. Nagy veszélyben forgott, de fölépült, s mihelyt elhagyta ágyát, sietett a hadsereghez , hol sok nehéz hadjáratban, mint előbb másnemű veszélyben, mindenkor szorosan Vilmos oldalánál lehetett őt találni. Így származott azon barátság, mely szintoly hő és tiszta volt, mint a miről csak a régi és újabb történet emlékezik. Bentinek maradékai máig is őrzenek számos levelet, melyeket Vilmos írt nagy elődükhöz , s nagyítás nélkül mondhatni, mikép senkinek sem lehet helyes fogalma Vilmos jelleméről, ha e leveleket nem tanulmányozta. Még föltűnőbb a gyöngédség keresetlen endedezese , azon testvéri részvét, melyet barátja házi boldogsága iránt tanúsít. Mikor Bentincknek fia született: „isten éltesse, úgymond a Vilmos, remélem, oly derék legény válik belőle , mint ön; s ha nekem is lesz fiam, remélem , gyermekeink szintúgy fogják egymást szeretni mint mi.“ Egész életében folyvást atyai szeretettel volt a kis Bentinekék iránt. Nyájaskodó kicsinyítő neveket adott nekik: gondjukat viselte atyjok távollétében, s bár nehezére esett valamely örömet megtagadni tőlök, nem engedte őket részt venni oly vadászatban, hol félni kellett, hogy a szarvas megdöfi, s nem hagyta, hogy soká virasszanak zajos estélyeken. Midőn anyjuk, férje távollétében megbetegedett, Vilmos, legfontosabb foglalkozásai közt is, talált időt, naponkint többször is küldeni rövid tudósítást hogyléte felöl. Egyszer, midőn súlyos betegsége után nyilvániták , miszerint veszélyen kívül van a nő , a herczeg forró haladásra fakadt isten iránt. „Örömkönyek közt írom, úgymond, e sorokat.“ Különös bájjal bírnak az ilyes levelek, oly férfiú tollából , kinek ellenállhatlan erélye és hajthatlan szilárdsága tiszteletre kényszerité ellenségeit, kinek hideg és nem tetszetős magaviselete visszataszítólag hatott legtöbb párthivére, s kinek óriási tervek foglalák el lelkét, melyek megváltoztaták a világ tekintetét. Nem csalódott vonzalma tárgyában.Bentincket Temple már kezdetben a legjobb és leghűbb szolgának mondó, kit valaha a jó szerencse adott valamely fejedelemnek, s teljes életében érdemes maradt e tiszteletre méltó jellemzésre. A barátok valóban egymásért valának alkotva. Vilmosnak sem kalauz, sem hizelgő nem kellett. Méltán erős bizalmat helyezvén saját ítéletében, nem igen kedvelt oly tanácsosokat, kik nem fogytak ki a javaslatokból és ellenvetésekből. Egyszersmind sokkal több belátással s emelkedettebb lélekkel birt, hogysem a tányérnyalókat kedvelte volna. Ily fejedelem megbízottjának nem találékony eszű, vagy parancsolásra termett egyéniségnek kelle lennie , hanem olyan derék és hű férfiúnak, ki pontosan végre tudott hajtani, szentül meg tudta őrzeni a titkokat, éber eszű volt a tények szemléletében, s híven tudta azokat előterjeszteni, s ilyen férfiú volt Bentinek. Nem kevésbbé szerencsés volt Vilmos házasságában, mint barátságában. Házassága azonban eleinte nem ígért házi boldogságot. Választását főleg politikai tekintetek vezérlik, s nem is látszott valószínűnek, hogy erős vonzalom gerjedhessen egy tizenhat éves szép leány közt, ki ugyan jó indulatu és természetes eszű, de tudatlan és együgyű volt, s oly vőlegény között, ki bár még nem tölté be huszonnyolczadik évét, testalkatára nézve öregebb vala neje atyjánál, kinek módja fagylaló volt, fejét pedig folyvást közügyek és vadászatok vették igénybe. Egy ideig Vilmos hanyag férj volt. Más nők elvonult nejétől, főleg egyik udvari hölgye, Villiers Erzsébet, ki, bár semmi kecs nem volt személyén , sőt visszataszító kancsalság torzító, elég észszel birt, gondjait megosztani. Vilmos ugyan szégyenlő tévedését , s mindenkép igyekvők azt elrejteni, de , minden óvatosságai daczára , jól tudta Mária, hogy nem volt teljesen hű iránta. Kémek és hírhordók, atyja biztatására, mindenkép igyekvőnek őt haragra ingerelni. Egy merőben különböző jellemű férfiú, a derék Ken, ki néhány hónapig káplánja volt Hágában, annyira felindult sérelmeire , hogy, több buzgalommal mint erélylyel, fenyegetőzött, miszerint férjét szigorúan meg fogja dorgálni. A herczegnő azonban oly szelíd béketűréssel viselte sérelmeit, mely kiérdemelte s lassanként meg is szerezte Vilmos becsülését és háláját. Az idegenkedésre mindazáltal még maradt fenn egy ok. Valószínűleg el volt jövendő az idő, mikor a herczegnő, ki csak hímzési munkákra, zongorajátékra s a biblia és az „Emberi kötelességek összege“ olvasására volt növelve, egy nagy ország fejévé leendett, s Európa mérlegét fogja kezében tartani, mig ura, ki dicsvágyó, a közügyekben jártas, és nagy vállalatokban foglalatos volt, a brit kormányban nem fogott magának állást találni, s a hatalmat csupán neje jóvoltából és a meddig neki tetszik, fogja kezelni. Nem csodálhatni, hogy aki a hatalmat úgy szerette, s az uralkodói szellem oly öntudatával bírt, mint Vilmos, szükségkép érezte azon féltékenységet, mely, a rövid királykodás alatt, meghasonlást idézett elő Guilford Dudley és lady Jane közt, s amely még gyászosabb viszályt okozott Darnley és a skótok királynéja közt. A herczegnő legkevésbbé sem gyaníta férje érzelmeit. A nő tudta, hogy házassága engedelmességre kötelezte őt férje iránt, és soha sem jutott eszébe, hogy viszonyuk egymás irányában egykor megfordulhat. Kilencz évig volt férjnél, míg Vilmos elégületlensége okát fölfedezte; tőle nem is tudható vala meg soha. Általában természeténél fogva hajlandóbb volt magában tépelődni azon, ami őt sértő, mint föltárni azt; s igen természetes, hogy e különös esetben , igen kényes dolog is volt szólnia. Végre Burnet Gilbert közbenjárása teljes fölvilágosítást és kiengesztelődést eszközölt közöttök. Ha oly egyének, kiknek egymást szeretniük és becsülniük kellene, olyanok miatt idegenkednek, melynek eltávolítására, mint gyakori az eset, három szónyi őszinte nyilatkozat elég volna, szerencséseknek mondhatják magukat, ha afféle tartózkodást nem ismerő barátuk van, ki az egész valót kitálalja. Bamet teljesen elmondá a herczegnőnek, minő érzelmek nyomják férje lelkét. Most hallá e nő először, nem kis csodálkozására, hogy ha angol királynő lesz, nem Vilmos osztja meg vele trónját. Hévvel mondá , hogy nincs a házassági engedelmesség és szeretetnek oly kísérlete, melyet kész szívvel ki nem állana. Burnet, sok magasztalás és ünnepélyes erősítés közt, miszerint e szavakat nem emberi lény adó szájába, megmagyarázta neki, hogy saját kezében van a gyógyszer. Ha rászáll a korona, parliamentjét könnyen rá fogja bírhatni, hogy férjének nemcsak a királyi czímet megadja, de törvény által az ország kormányzását is átruházza reá. „Királyi fenséged azonban , téve hozzá, méltóztassék e dolgot jól megfontolni, mielőtt ilyes elhatározását nyilvánítja. Mert ha egyszer kijelenté, nem biztos, sem könnyű azt többé visszavonni.“ „Nincs szükségem fontolgatási időre, válaszolt Mária. Elég , hogy alkalmam nyílik, a herczeg iránti figyelmemet megmutatni. Mondja meg ön neki, mit mondok, s hozza őt hozzám, hogy saját ajkaimról hallhassa.“ Burnet ment Vilmost fölkeresni, de Vilmos több mértföldnyire volt szarvasvadászaton. Csak másnap történt az eldöntő találkozás. „Nem tudtam egész tegnapig, monda Mária, hogy Anglia és Isten törvényei közt akkora eltérés van. Most azonban ígérem önnek , hogy mindig ön viendi az uralkodást, s viszonzásul csak azt kérem , hogy amint én megtartom a parancsot, mely a nőket engedelmességre kötelezi férjeik iránt, ön is tartsa meg, ami a férjeket kötelezi, hogy nejeiket szeressék.“ Nemeslelkű vonzalma egészen megnyerte Vilmos szivét. Ez időtől fogva, azon szomorú napig, midőn neje halálos ágyától magánkívül vitték el Vilmost, a legbensőbb barátság és bizalmasság volt köztök. A herczegnő levelei közöl férjéhez sok megvan, s elég világosan tanúsítják, hogy e férfiú, bármi kevéssé látszott szeretetreméltónak a sokaság előtt, egy szép és erényes nőben , ki születésénél fogva fölötte állott, szinte imádásig menő szenvedélyt tudott gerjeszteni. Nagy fontosságú volt a szolgálat, melyet Burnet ton hazájának. Oly idő következett, midőn a közjóra nézve igen sok függött attól, hogy a herczeg és herczegnő között teljes egyetértés volt legyen. A nyugoti lázadás elnyomása utánig Vilmost mind a whigektől, mind a toryktól egyenetlenséget szülő fontos okok választák el. Kedvetlenül látta , mikép a whigek a végrehajtó hatalmat némely oly jogoktól törekvőnek megfosztani, melyeket hatályos és tekintélyes voltára szükségeseknek hitt. S még nagyobb visszatetszéssel látta , miként e párt nagy része Mortmouth igényeit támogatta. úgy tetszett, mintha az ellenzék Anglia koronáját úgy le akarja alacsonyitni, hogy ne legyen érdemes viselni, aztán egy fattyúgyermeknek és csalónak tenni fejére. S a herczeg hitrendszere is nagyon különbözött attól, a mi a toryknak jelszavul szolgált. Ezek armenianok, s a főpapi rendszer hivei voltak. Lenézték a szárazföldi protestáns egyházakat, s majdnem oly szentnek tekinték saját „liturgiájuk“ minden sorát, mint az „evangéliumot.“ Az angol felekezetek közti tusát ennélfogva soká kísérte Vilmos figyelemmel, anélkül, hogy bármelyik rész iránt nagy előszeretettel viseltetett volna. Nem is lett igazán, élete fogytáig, soha sem whig, sem tory. Hiányzott benne, ami mindkét jellem közös alapját teszi, mert soha sem lett angollá. Megmente Angliát, az igaz, de soha sem szerette, s ő sem nyerte meg Anglia szeretetét. Mindig számkivetés helye volt neki ez ország, hova kedvetlenül jött, s honnan örömim távozott. Még akkor sem jóléte volt fő czélja, midőn ama szolgálatokat teve annak, miknek maigsan érezzük szerencsés következményeit. Hollandián csüggött összes hazafi érzelmeivel. Ott állt a pompás sírbolt, melyben a nagy államférfiú szunnyadt, kinek vérét, nevét, jellemét és szellemét öröklé. Ott már csak czime is oly hangzású volt, mely három nemzedéken át őszinte lelkesedést keltett kézművesben és szántóvetőben. A hollandi nyelvet már anyja tejével szívta be. A németalföldi nemességből választó első barátait. Szülőföldének vigalmai, építészete és tájképei törték el szívét. Ahhoz hajlott vissza változatlan vonzalommal a büszkébb és szebb vetélytárstól. A whitehalli csarnokban lakályos háza után eredt a Hága melletti erdőségben, és soha sem volt boldogabb , mint mikor a windsori pompát sokkal szerényebb looi lakáért odahagyható. Fényes számkivetése alatt abban lelte vigasztalását, hogy épületek, ültetvények és árkolások által oly látmányt teremtett maga körül, mely őt a vörös téglás házakra , a hosszú vízcsatornákra, s a kikörvonalazott virágágyakra emlékeztető , melyek közt tölté ifjúságát. De még e szülőfölde iránti vonzalma is egy más érzelemnek volt alárendelve, mely lelkén már korán kiválólag uralkodott, vegyülvén minden egyéb szenvedélyeivel, a mi őt csodás vállalatokra buzditá, s fentartá, ha gyötrelem, kin, betegség és gond terhe alatt mármár leroskadt, mely pályája végén, rövid ideig, lankadni látszott, de csakhamar újra kitört erősben , mint valaha , sőt folyvást lelkesítő még akkor is, midőn a haldoklókért mondák az imát ágya mellett. Ez érzelem ellenséges indulata volt Francziaország s ama nagyralátó király iránt, ki több tekintetben Francziaországot képviselte, s kiben a kiválólag franczia erények és tökélyek nagy mértékben csatlakoztak ama nyugtalan, semmivel sem törődő és hiú dicsvágygyal, mely Európa boszankodását újra meg újra Francziaországra vonta. Könnyű ez érzelem növekedését kijelölni, a mint fokonként Vilmos egész lelkét elfoglaló. Még alig volt gyermeknél egyéb , midőn hazáját Lajos, az igazság és népjog ellenére, dölyfösen megtámadta, legyőzte s a ragadozás, féktelenség és kegyetlenség minden kicsapongásinak engedd martalékul. Németalföld, balsorsában megalázta magát a hódító előtt, s kegyelemért esdeklett. Azt nyerték válaszul, hogy, ha békét óhajtanak, le kell mondaniuk függetlenségökről s hódolatukat évenkint be kell mutatniok a Bourbon háznak. A sértett nemzet, kétségbeesésében , megnyitó gátjait s a tengert hivta segélyül a franczia zsarnokság ellen. Midőn a föld népe rémülten unta a berontott ellenség elől, midőn száz még száz gyönyörű kert és mulatóház jön habok alá temetve, s a rendek tanácskozásait elaggott tanácsosok ájulása és siránkozása szakaszta félbe, kik nem bírták elviselni a gondolatot, hogy túléljék honuk szabadságát és dicsőségét, — a háború íme vonaglásai közt történt, hogy Vilmost szállták a közügyek élére. Egy ideig reménytelennek látszott előtte minden ellenállás. Körültekintett segélyért, de Idában keresett. Spanyolország ki volt merülve, Németország szétszakadozva, Anglia megvesztegetve, úgy látszott, az ifjú kormányzónak nincs egyéb választása, mint karddal kezében halni meg, vagy hogy egy nagy kivándorlás Aeneása legyen, s útj Hollandiát alkosson, a franczia zsarnokság hatalomkörén túl. Aztán semmi sem leendett a Bourbonház terjeszkedésének utában. Néhány éves ama ház birtokaihoz fogja csatolni Lotharingiát és Flandriát, Castiliát és Aragóniát, Nápolyt és Milánót Mexico és Perut. Lajos viselé vala a császári koronát Lengyelország trónjára családjából teendett ev főberczeget s egyedüli urává lehet vala Európának,a pusztáktól az Atlanti tengerig, s Amerika minden tartományainak a rákteritőtől, északra, s a baktérisziAi'i° 'i s« s élete fogytáig nem szűnt meg az öt nv.A/i „ , * volt neki Francziaország mi a római köztáraság Hat-A Sith Esrarnk’,így a szenvedélyt a vallás szentesítő. Száz meg nista pap hirdette, miként ugyanazon wfi A ká , Sámsont már anyja méhébenTfiluíSn. íl,°TMt0 ’,mely deUes Gedeont a cséplő szérűről küldő elfogy a drámákat megverje, nyerte Orániai Vilmos dítalát hogy minden szabad nemzet és minden tiszta egyház bajnoka legyen , s ez eszme saját lelkére sem volt .. Azon érzelem, melylyel Francziaország iránt viseltetett, kmagyarázza egész politikáját Anglia Irányában. Közszelleme Európa közszelleme volt.