Pesti Napló, 1853. augusztus (4. évfolyam, 1019–1042. szám)

1853-08-27 / 1039. szám

1853. negyedik évi folyam. 1039 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve: Évnegyedre 5 fő. — kr. P­­Félévre 10 — A havi előfizetés, mint a» számonkinti eladás is , megszűnt.­ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő Dri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Dri-utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozh­ordva: Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy hónapra 1 ír. 30 k. p. Megjelen a Szombat, aug­ 27-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­sábos petit­ sora 4 égő kraj­­csárjával számittatik. A be- Igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajcár­jával számittatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ négy hónapos (septem­b-decemberi) folyamára. Vidékre postán küldve 6 fór. 40 kr. Budapesten házhozhordással 5 fór. 30 kr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, Pesten e lapok kiadó­hivatalában (uri-utcza 8. szám emeleten az udvarban) és Emich Gusztáv könyvkereskedésében tízi- és kigyó-utcza szegletén. Dr. ENCZ TERVEZETT KERTÉSZISKOLÁJA PESTEN. *) Budapest, aug. 26. III. A kertészkedés kétségtelenül legjövedelme­zőbb nagy városok közelében. Budapestnek telhe­tetlen piaczain a leghitványabb kerti parajtól kezdve a legzamatosb perzsa­ dinnyéig a zöldség­nek és gyümölcsnek ezernyi neme minden percz­­ben busásan fizető vevőkre akad. Előttünk van a példa. Zlírgy­árunk kapujában van a középrendűek számára gyümölcs-árulás rendezve. Ez te­hát még nem a legdrágább helyiség. S itt e pilla­natban egy középszerű kerti őszibarac­k 20 pkr, egy torzsátlan körtvély 5 pkr, 6 szilva 1 pkr, egy árpás körtvély 2 pkr, egy biling savanyú korai szőlő 2 pkr, 4 uj dió vagy egy füge 1 pkr stb. Méltóztassék ezután kiszámítani, mennyi tiszta hasznot hozhat Budapest közelében egy hold föld, a széleit s a középutakat szőlő- és gyümölcs-ter­mesztésre, a benső részeket zöldségnek használva. Egyfelől a Duna, másfelől a vasutak, a távo­labb helyeket is a főváros tőszomszédságába hoz­ták. Mit nem kereshetne ügyességgel e kedvező kö­rülmények közt még messzebb vidéki házas-zsel­lér is, ha többnyire bőven kimért belső telkét kertté alakítaná, s ott mindazt termeszteni tudná, mi legtöbb hasznot hoz, s legnagyobb kelendőség­gel bir. Ily zsellérházaknak birtokában a napszámból élő munkásokon kivűl számos iparűző és mesterember szokott lenni, kiket az Isten kisebb nagyobb csa­láddal áldott meg. A gyermekek többnyire vala­*) Lásd Pesti Napló 1038-dik számát, mely mesterséget tanulnak s oda hagyják szüleik házát. Ezek közöl bizonyosan nem legroszabbul járna az, kit apja Dr. Enczhez küldene Pestre, hogy kertészszé legyen. Ez nem kerülne többe, mint bár­mely más mesterség kitanulása; s még is kitűnő ismeretekkel s miveltséggel haza térve, apjának belső telkét kertészkedés által oly tőkeértékre emelné, minek kamatja messze fölülmúlná a kö­zönséges kézi mesterség rendes jövedelmét, mel­lőzve azt, hogy ne keresetág nagyobb polgári füg­getlenséget, örömeket és élvezetet nyújt, mint sok falusi mesteremberség. Innét óhajtanak tehát Dr. Encz növendékeinek egyik részét fedezve látni. Másik részét a contingensnek méltán szolgáltat­hatnák birtokosaink, a­kiknek legnagyobb része annyit panaszoskodik tanult házi kertészek hiánya miatt, s még­is az alkalmat oly nehezen ragadja meg az érezhető baj orvoslására. Nem ereszkedünk annak vázolgatásába, mily kor­ban áll birtokosaink nagyobb részének kertészete országszerte. Hiszen ama rideg közönyösség, mely eddig nálunk a kertészet minden nemei iránt ural­kodott, — képes csak azon példátlan kopárságot megfejteni, mely eddig a haza túlnyomó részét édeni éghajlata mellett eléktelenité. A magyar élénk keleti képzelő tehetsége, ké­nyelmi hajlama, finom ízlése, s egészséges esze daczára, Isten tudja miért, azon szépítésekkel többnyire soha sem törődött, melyek azon kívül, hogy laka környezetét kiesebbé s konyháját gaz­dagabbá s válogatottabbá tehették volna, az egy­szersmind birtokának, s ezzel az egyetemes hazá­nak magasb értékét, becsesb alakot, s méltóbb tekintetet kölcsönöztek volna. A vagyonosb birtokosság által létrehozott par­kok, kertek és faiskolák leendettek az országot minden irányban átmetsző ültetvények és fasorok alapja, dajkái és tartalék-támasza. E hátramaradás­, sok veszteség után bár , még mindig helyrehozható, s annál rövidebb idő alatt, ha a magánbirtokosok példáját egyes helységek községileg is követik, s számukra községi kertészeket neveltetnek, minél egy -egy jóté­konyabb eszmét nem ajánlhatunk hazánkfiainak a mielőbbi foganatosítás végett. De e pontról másszor bővebben. B.-F­ü r­e d , aug. 13. T. szerkesztő úr! A legközelebbi pár hetet Füreden töltvén, hasznos szolgálatot vélek a t. olvasó közönség­nek tehetni azon idő alatti tapasztalásaimnak egyszerű közzététele által. Füred egyike a természet által dúsan megáldott fürdőhelyeknek. Az északi szelektől a távo­labb Bakony, közvetlen pedig az őt félkörben övedző borhegyek által védve, lege minden zordonságtól ment, s az előtte elterülő Balaton kipárolgása által nemcsak a lég hévmérséke szelidittetik a mérsékeltetik folyvást kedvezőleg, de nagy szárazságba átmehetése is lehet­­lenittetik. Innen legének könnyűsége úgy­szólván pá­ratlan. Ide járul az itteni növényzet terjesztette illattest, s azon körülmény , hogy ép azon elemek, mik az itteni lég minőségének színezői, egyszersmind oly természeti képet is alkotnak itt, mihez csak kevés hasonlítható. Azonban Füred úgy, miként a gyógyhelyről áttekint­hető, kisszerű, inkább kies­, mint szépnek nevezhető, mintegy óvhely az elemek rohamai ellen , s mindenkép arra teremtett, hogy benne az ember létét emelkedettül érezhesse. Itt nincs semmi, mi az emberre nyomasz­tólag hatna, mi miatt testben mint lélekbeni emelke­dettsége vagy felemelkedése csak nagy erőfeszítéssel eszközöltethetnék. Innét azon általános felüdülés, mint­egy újjászületés , mit itt, úgy szólva , mindenki, többé vagy kevesebbé érez. De ha ez áll Füredről helyben, mást kell mondanunk vidékéről. A balatoni part, főleg mint az a gőzösről szemlélhető, egy mértföldekre nyúló vonalt képez, gazdagon a természet legmagasabb és tökéletesb szépségeivel, miknek kifárasztás nélküli él­­­­ezhetésére a gyógyhely kiessége mintegy elkészíti az ember műérzetét. Azért ki Füredre megy s a balatoni gőzösön egy utat nem tesz , ez valóban nagy élvezettől fosztja meg magát, s én valóban nem értem , miként lehet az, hogy a fürdőévszak alatt, főleg mikor a né­pesség nagyobb, legalább hetenkint egy séta­ útra nem vézetik a gőzös, főleg miután a füredi vendégek nagy része nem gyógyulást, de élvezetet keresni jön ide, s valóban ritka, nagyon ritka az alkalom oly élvezetben részesü­lhetni, minőt egy ily utazás nyújt. A jelen évben lapjainkban Füredről sokat olvashatunk, s azok nyomán várakozással tele jöttünk ide, látandók azon szépítéseket és javításokat, mikről a lapokból értesültünk. Igazán tör­tént valami, de bizony vajmi kevés az. A hideg fürdő­ben néhány zuhany készíttetett, s ez az egész, de az úgynevezett úri közfürdő a férfiak számára még mindig oly kicsi, hogy sokszor óraszámra tömve van egész a mozdulatlanságig, s öltöző­szobácskákra órán át kell várni. Aztán a bejárt lépcsők oly' csúszósak a fürdő fenék áldozatával együtt, hogy csak nagy vigyázat menti meg az embert az elsiklástól, aztán méreg drága, egy hideg közfürdő 10 pkr, fürdőruha és köpenynyel pedig 17, míg egy külön 20 , s illetőleg 27 pkr. A pa­raszt példaszó azt mondja: „olcsó kocsisnak több fu­varja van.“ A meleg fürdőknél alig van valami válto­zás, legalább én mit sem fedeztem fel. A gyenge ideg­zetű ember, ha magánosan fürdik , akár a vízbe fúljon, mert ha roszul talál lenni, s ájulás által környeztetni a magába zárt szobában , jelt bizonynyal nem adhat, va­lami csengetyű­-félének híre sem lévén. Az pedig a leg­­komikusabb — bár a betegre nézve tragikumra is gyakran változhatik — midőn az orvos nagy pontosan megrendeli, hogy hány fok meleg legyen valamely fürdő, ott, hol annak ily fokozatban tartásáról — kórmérő hi­ánya miatt — szó sem lehet. A gőzfürdő állítása, s a savó használatának gyakorlatba hozatala már lénye­ges javítás, mert a töltögető gépnek hozatását ezek közé nem számíthatjuk , sőt inkább. Az uradalom ugyanis hozatott egy ily gépet, de mivel lassúbb lévén a munkálódás mint különben, az egészen, vagy majd egészen ' b­etétetet­, de azért az üveg víznek ára 2 pkr helyett csanyágyan 3, mert hisz a gép pénzbe került. Füreden már úgyis elég drága volt minden, a valóban nem tanácsos azt még inkább csigázni, főleg tartható ok nélkül, mert­ különben híjába beszélünk ám arról, hogy az egy júliuson kül alig van vendég, e hóban el­mennek azok, kik oly helyzetben vannak, hogy a drá­gaságot alig érzik, aztán pedig alig van valaki, vala­mint előbb is. És ez valóban jelenleg is így van. Hogy mily későn gyülekezhetett az idén össze a vendégsereg, tudjuk, azt pedig, hogy a július utolsó napján tartott Anna - bál után mint oszlott el a vendégek nagyobb része, mi, kik ott valánk , láttuk. És ez nagy baj, mert itt egy circulus vitiosus van. Az uradalom nem szállíthatja le az árakat, miután a fürdő teljes erővel alig hat héten át jövedelmez, a közönség pedig el­marad , mert nagy a drágaság. E hátrányos helyzet­ből kibontakozni csak áldozattal lehet. Szállítsa le az uradalom jelentékenyen az árakat, s eszközöljön ja­vításokat, minőkre e hely félő, példa állítson egy fedett sétányt, szüntesse meg a fentebb érintett hiányokat, emeljen több épületet stb. és meglátandja, hogy jöve­delme nem apad, hanem emelkedik ; gondoljunk csak az eredményre, mit a levélvitelbér leszállítása Angliá­ban s aztán egyebütt is mutat. Ez eredmény semmi esetre sem marad el, kivált ha némi magában csekélynek látszó de a magyar nép természetére számított rendsza­bályok által is kísértetik, így például én a híres Anna­­bálokat Füred legnagyobb ellenségének tartom. Bármit mondjunk is, Füred legalább is annyira mulató, mint gyógy­hely. Az előkelő világ egyszer mindenkorra szo­kásba vette Anna után nem igen maradni, s előtte leg­­fölebb 3—4 héttel jelenni meg, ezért szorítkozik a fü­redi fürdői élet főleg azon hetekre, s ez igy marad, bár­mit tegyünk is, mig Anna bálok lesznek. Mert nálunk mindenki szereti magát az előkelőkhöz számítani, s ugy tenni mint azok, s e hajlamnak hatását paralysálni alig lehet. Hajdanában augusztusra a díjak kisebbek vol­tak, most akkorák mint előbb. E díjemelés folytán semmivel sincs kevesebb vendég jelenleg augusztus­ban, mint különben, mert hiszen ha olcsóbban lehetne augusztusban itt időzni, tán csak azért sem tennék ezt sokan, mert úgy játszhatnék, mintha pénzkimélésből, nem pedig valami más akadályoztatás miatt mennének ez időben, pedig ez szégyen volna , legalább sok honfi­társainknak sajnos ferde fogalmaik szerint. Azt mon- TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK­ Damaskus, aug. 10. Mielőtt mostani lakhelyem, Damaskus városa felől közelebbről szólnék, még egyszer visszatérek az asztal­mozgatási themára, mihez egy fényes variátiót szándé­kozom adni, egy még eddig elő nem igen ismert hang­műszer számára. E variátió azonban , fájdalom s nem saját szerzeményem, hanem egy műkedvelőé, egy ter­mészetes mozgatóé, a Libanonról, ki a variatiót elég ügyesen csavarta, a­nélkül, hogy magát athemát ismerte volna. Az esemény következő: Három nap előtt nálunk volt vacsorán Dr. Wetzstein porosz consul. Jóllehet az asztalmozgatás már nálunk a legtöbb ember fejét elkábítá, vendégünk azonban még mindeddig semmi kísérletet sem tett vele , s egész őszinteséggel bevallá, miszerint ő az egész dolgot puszta tréfának tartja. — Hogy őt az ellenkezőről meggyőzzük, vele együtt elő­ször egy asztalt , aztán pedig saját kalapját hoztuk mozgásba. Ekkor bevallá, miszerint már most hinni kezd, de nem raagnetikus befolyásunkban , mint inkább ujjhegyeink kitűnő ügyességében. Az ily megátalkodott­­ság egy kissé mégis ingerli az embert, s ha nem va­gyunk is oly fanatikusok, hogy a hinni nem akarókat tűzzel-vassal kénytessük zászlónk alá , abbeli óhajtá­sunkat mégis , hogy ezt csalhatlan okokkal bebizonyít­suk , igen természetesnek találjuk. — Következő estén Ferhad pasa , Abduraman lovas kapitány és én az említett consulnál valánk vacsorán. A beszéd termé­szetesen a forgó asztalok körül forgott, s mint ultimá­tumot, azon kérdést tevők gazdánknak, hogy be fogja-e vallani elismerését, ha mi négy oly egyént, kik az egész boszorkányságról még semmit sem tudnak, s még csak nem is hallottak felőle, egy asztal körül ültetünk, ve­lők annak rende szerint lánczot formáltatunk, a nélkül, hogy megmondanék: mi végre? és ha ekkor az asztal mozogni fog. Megígéré, hogy ezen bizonyságot örömest elfogadja. Szerencsére épen három drúz volt a háznál a Libanonról , kik, teljes valószínűséggel az egész do­logról még mit sem tudtak. Ezek tehát behivattak a kí­sérlet megtételére. Negyedik személyül — minthogy a mozdítandó asztal négyszögletes volt — a consul szol­gája vétetett. Ez hallott ugyan már valamit beszélni a városban az asztalmozgatásról, de már az elegendőnek tekintetett, hogy ő még nem tudta, melyik oldalról kell az asztalnak mozogni. A jámbor emberek már egy óráig ültek legkisebb eredmény nélkül. Talán az egyik dráz­­nak agg életkora okozta, vagy pedig azon nagy kul­csok, melyeket elfelejtettek elvenni a consul szolgájától ? vagy pedig, hogy széles öltönyeikkel érintek az asztalt, vagy más valami hatott gátlólag az egészre ? elég az azon, hogy az egész dolog igen unalmassá kezdett válni, s a consul azt sürgette, hogy a szegény embereket nem kell­­ tovább is kínozni. — Azért is felhagytuk őket állani,­­ de természetesen megmagyaráztuk azt is nekik , mi le­­endett hosszas üléseknek eredménye. De sajában­ ez ejtve semmi, de semmi sem akart sükerülni; még csak ezen tudatlan s műveletlen embereket sem valánk képe­sek elbeszélésünk által csak némi csodálatra is gerjesz­teni. Egész hidegséggel, a nélkül, hogy a nemhivésnek csak legkisebb jelét mutatták volna, vagy a bámulat nyomai lettek volna észrevehetők arczukon, egész er­kölcsi álláspotunkat kiforgatva, még minket ragadtak bámulásra, midőn az egyik drúz így nyilatkozott: „Hisz ez ép oly história, mint Boschir Scheich korsója.“ „Hát mi van ezzel a korsóval?“ „Bizony uram! a korsó nem egyéb, mint egy közönséges cserép korsó vízzel meg­töltve. Beschir Scheich bizonyos egyént magával átellenben le hagy kuporodni a földre! Mind a ketten kezeiket egy közöttük levő zsámolyon tartják, úgy, hogy kis ujjaik laposan fekszenek a zsámolyon, a többi ujjak pedig mintegy falat képeznek. Az egyiknek jobbkeze a másiknak balkezét érinti, s megfordítva , a négy nagy ujj, mint oszlop áll fölfelé . S erre létetik a korsó. Egy kis idő múlva Beschir Scheich néhány szót mor­mol magában, s ekkor elkezd a korsó magában mo­zogni.“ „„Láttátok ti ezt „Magam csináltam vele.“ „„Hát mással nem próbáltad meg?““ „Minek volna ezt megkísérteni, hiszen nem tudjuk a mondást, mi által a korsót mozgásba lehet hozni “ Ezen elbeszélést, mint valódit, tanúkép aláírták: Ferhad, Abdulrahman és Mustafa ef­­fendi.— Később elmentem a porosz consulhoz , föl­kérendő, hogy írná alá nevét; eleinte azt gondolta, hogy én csak tréfát akarok űzni, s meg nem fogható, hogyan lehet efféle hókusz-pókusznak ily nagy fontos­ságot tulajdonítani? Miután azonban látta, miszerint ez nekem komoly szándékom , s megfejtvén előtte , mi­szerint ezen tény minden prioritási vetélkedésnek a fel­találás fölött egyszerre véget vet: megígéri, hogy a három drúzt még egyszer ki fogja hallgatni, mit annak idejében közlendők. Hozzá­teszem még, hogy nekem több kísérlet cserép­korsókkal, fayence-csészékkel, me­lyeket vízzel töltöttem meg, tökéletesen sikerült, ha a kezek tartását megváltoztattam is. Egyszer Abdulrrah­­mannal lánczot képeztünk kisujjainkkal, mint az asz­talmozgáshoz. Jobb kezünk ujjait felül tartottuk, s azt gondoltuk, hogy a korsó baloldalról jobb felé­ fog mozogni. A korsó azonban jobbról balfelé mozgott, mit némi meg­gondolás után igen természetesnek is találtam, s úgy gondolom, hogy ily módon asztalt, korsót sat, ellenkező irányában mozgásba lehet hozni. Most visszatérek székvárosomra. Lakásomtól a többi épületek csak némi mellékes dolgokban különböznek.Majd nagyobbak, majd kisebbek, gazdagabbak, nagyobbsze­rüek. Az utczák szélesbbek s nem oly szabálytalanok, mint Törökország többi városaiban. Vannak azonban Da­­maskusnak több rendetlen tévéi is, mint p. o. az Atbazar (ló­vásár), melyek csinos gyümölcsfákkal diszítvélt- Damaskus Szyriának egyik legrégibb városa, s talán az egyedüli város, mely a legrégibb időktől fogva szaka­datlan virágzásnak örvendett. Nem hiszem , hogy a legrégibb épületeknek még volnának maradványai, de az aránylagosan újabb épületek között 4 korszakot gondolok tisztán megkülönböztethetőnek , melyek közül a legrégibbet a város falainak romjai s a kastély ké­pezik. Nem annyira régi, de még­is tiszteletteljes régi­ségnek tekinthetők a fekete és fehér négyszögletes kö­vekből épült utczák. Ide tartoznak leginkább a mecse­tek s temetkezési helyek. Ez utóbbiak kicsinyek, s gyak­ran csak egy részét teszik az újabb divatú épületnek, mindnyájan azonban, mint szentelt helyek, köz­tiszte­letben tartatnak. Úgy látszik , csak a legújabb időben jött divatba a fehér és fekete koc­kás csíkok közé vö­röset is vegyítni. Szinte csak most nem rég kezdtek 8—10 lábnyi magas kőfalra fa vagy vályog építményt rakni. A legújabb építési modor szerint még a négy­szeg kövekből épült alapfalakat is agyaggal szokták bemázolni. A laktanyák , katonai tesrház s kato­nai iskola európai modorban építvék , hosszú sor ab­lakokkal s bemeszelve. Az újonnan épült vagy kija­vított fürdőkben, kávéházakban , borbélyszobákban sat. szinte nyugati ízlés nyomai mutatkoznak. A legneveze­tesebb épületek : az Omajadok mecsetje , a kastély, Malek Bibar sírja, s a nagy bazár, melyeket a mennyire lehet, egyenként le akarok írni. A nagy mecset nevét az Omajádoktól veszi, a kali­fák egyik sorozatától, kik Mahomed második leányától származtak. Ezen mecset valószínűleg a legrégibb idők­től fogva imahely volt. Az ájtatoskodás formái azóta igen sokat változtak, valamint ezekkel együtt az épü­leté is , megtartva azonban még az előbbinek is nyo­mait. A legrégibb, bebizonyítható nem egészen eredeti ájtatosságforma Juno tisztelete , a­mint ez a basseriefek s föliratok maradványaiból látható. Az 5-dik s 6-ik században keresztény templom volt, Johannes Damas­­cenusnak szentelve. A keresztények és mohammedánok hite szerint, keresztelő sz. János feje itt tartatnék, kit a mohamedánok szinte próféta gyanánt tisztelnek. Ezen időszakból valók kétségkívül azon rész korinthiai feje­zetek Liasból , melyek még sok oszlopon láthatók. A 7-dik század közepe táján Omer kalifa elfoglalá Da­­maskust, s a keresztény templomot mecsetté változtatta. Omer pasa létéve alapját egy nagyszerű könyvtárnak is, melyet a következő kalifák mindinkább szaporítot­tak, de a 12-dik század elején Timur Lenk által na­gyobb részt leégettetett. A belső udvar, keletről nyugatnak 197 lépés hosszú s 98 széles , különféle színezetű tarka márványnyal kikövezve. A 4 homlokzat köröskörül osz­lopokon nyugszik. A hosszú oldal egyikét az egykori templom (most mecset belseje) képezi; szélessége 51 lépés; három oszlopokon nyugvó hajóból áll. A többi három oldal 10 lépés széles oszlopmenetből áll, mely mögött 15--20 lépésnyi széles szobák vannak. A kü­lönböző korbeli oszlopok syenit, porphir, márvány, grá­nitból állanak. Az első oszlopsort a mecsetben lassan­­kint el kellett venni, s négyszögletes támoszlopok által pótoltattak. A mecset padlózata egészen szőnyeggel van ugyan bevonva, de a­hol ezt fölemeltem, mindenütt márvány­ mozaikra találtam, s e szerint úgy hiszem, hogy az egész ezzel van kirakva, miután a déli oldalon a fal is mintegy két ölnyi magasra gyönyörű márvány­­mozaikkal van bélelve. Az oszlopok feletti boltívek tarka ablakokat hordanak. Az épületnek három minaretje van. Egyik, mely a mecset közepével átellenben áll, most is a szűz minaretjének (min a rét árus) neveztetik. A második helyzeténél fogva a nyugati (minaret gar­­b­­­é) , a harmadik a keleti oldalról (minaret issa ,Jézus.) Az igazhitűek hite szerint ugyanis Issa ezen minaretre fog leszállni mennyből az utolsó ítéletet tar­tandó. Az elitéltek az illető rendőr­ angyalok által azon­nal kiüzetnek, mire aztán az egész mecset Jézussal, kí­sérőivel s az igazakkal, a legújabb után a mennyország­ba emelkedik. Ezen mennybemenetelben a mecset köze­lében fekvő háztelkek is részt vesznek, s innen két kö­rülményt lehet megmagyarázni, melyeket azok, kik ezen hitet nem tudják, nem képesek megfejteni. Először: nem igen örömest látják , ha egy g­­­a­u­r (keresztény)­ vagy jehudi (zsidó) e téren tovább mulat, vagy pedig épen leül, mint ezt a bódék előtt tenni szokás; másodszor, hogy ezen helyiségekért iszonyatos magas bér fizettetik. A kereskedők és mesteremberek közöl so­kan , ha megöregednek, elhagyják teres boltjaikat, üz­letüket fiaikra bízván, az omajádok telkén bérelnek ki helyet maguknak, mely gyakran nem nagyobb, mint egy zsellyeszék; itt töltik aztán a napot s az éjszaka egy részét, nehogy a mennybemenetelt val­ahogy elmu­lasszák. A beirt nagy mecseten kívül van még Damaskusban 200 apróbb mecset. Egyik a város délkeleti részén, melyet még nem látogattam meg, mint mondják, egykor Serapi­o temploma volt. A legtöbb közölök új mo­dorban van építve. Mások a kalifák s szent dervisek sír­jait rejtik magukban. A mecsetek udvarai fiatal fá­kkal vannak beültetve; úgy látszik, e szokás nem rég jöhe­tett divatban. A gazdagok s előkelők még most is a vá­ros belsejében temettetnek el, kik alapítványaik által szereztek igényt ezen kitüntetésre. A rendes temetkező­­ helyek a városon kívül vannak.

Next