Pesti Napló, 1853. augusztus (4. évfolyam, 1019–1042. szám)
1853-08-27 / 1039. szám
1853. negyedik évi folyam. 1039 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve: Évnegyedre 5 fő. — kr. PFélévre 10 — A havi előfizetés, mint a» számonkinti eladás is , megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő Dri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Dri-utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozhordva: Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy hónapra 1 ír. 30 k. p. Megjelen a Szombat, aug 27-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit sora 4 égő krajcsárjával számittatik. A be- Igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajcárjával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ négy hónapos (septemb-decemberi) folyamára. Vidékre postán küldve 6 fór. 40 kr. Budapesten házhozhordással 5 fór. 30 kr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, Pesten e lapok kiadóhivatalában (uri-utcza 8. szám emeleten az udvarban) és Emich Gusztáv könyvkereskedésében tízi- és kigyó-utcza szegletén. Dr. ENCZ TERVEZETT KERTÉSZISKOLÁJA PESTEN. *) Budapest, aug. 26. III. A kertészkedés kétségtelenül legjövedelmezőbb nagy városok közelében. Budapestnek telhetetlen piaczain a leghitványabb kerti parajtól kezdve a legzamatosb perzsa dinnyéig a zöldségnek és gyümölcsnek ezernyi neme minden perczben busásan fizető vevőkre akad. Előttünk van a példa. Zlírgyárunk kapujában van a középrendűek számára gyümölcs-árulás rendezve. Ez tehát még nem a legdrágább helyiség. S itt e pillanatban egy középszerű kerti őszibarack 20 pkr, egy torzsátlan körtvély 5 pkr, 6 szilva 1 pkr, egy árpás körtvély 2 pkr, egy biling savanyú korai szőlő 2 pkr, 4 uj dió vagy egy füge 1 pkr stb. Méltóztassék ezután kiszámítani, mennyi tiszta hasznot hozhat Budapest közelében egy hold föld, a széleit s a középutakat szőlő- és gyümölcs-termesztésre, a benső részeket zöldségnek használva. Egyfelől a Duna, másfelől a vasutak, a távolabb helyeket is a főváros tőszomszédságába hozták. Mit nem kereshetne ügyességgel e kedvező körülmények közt még messzebb vidéki házas-zsellér is, ha többnyire bőven kimért belső telkét kertté alakítaná, s ott mindazt termeszteni tudná, mi legtöbb hasznot hoz, s legnagyobb kelendőséggel bir. Ily zsellérházaknak birtokában a napszámból élő munkásokon kivűl számos iparűző és mesterember szokott lenni, kiket az Isten kisebb nagyobb családdal áldott meg. A gyermekek többnyire vala*) Lásd Pesti Napló 1038-dik számát, mely mesterséget tanulnak s oda hagyják szüleik házát. Ezek közöl bizonyosan nem legroszabbul járna az, kit apja Dr. Enczhez küldene Pestre, hogy kertészszé legyen. Ez nem kerülne többe, mint bármely más mesterség kitanulása; s még is kitűnő ismeretekkel s miveltséggel haza térve, apjának belső telkét kertészkedés által oly tőkeértékre emelné, minek kamatja messze fölülmúlná a közönséges kézi mesterség rendes jövedelmét, mellőzve azt, hogy ne keresetág nagyobb polgári függetlenséget, örömeket és élvezetet nyújt, mint sok falusi mesteremberség. Innét óhajtanak tehát Dr. Encz növendékeinek egyik részét fedezve látni. Másik részét a contingensnek méltán szolgáltathatnák birtokosaink, akiknek legnagyobb része annyit panaszoskodik tanult házi kertészek hiánya miatt, s mégis az alkalmat oly nehezen ragadja meg az érezhető baj orvoslására. Nem ereszkedünk annak vázolgatásába, mily korban áll birtokosaink nagyobb részének kertészete országszerte. Hiszen ama rideg közönyösség, mely eddig nálunk a kertészet minden nemei iránt uralkodott, — képes csak azon példátlan kopárságot megfejteni, mely eddig a haza túlnyomó részét édeni éghajlata mellett eléktelenité. A magyar élénk keleti képzelő tehetsége, kényelmi hajlama, finom ízlése, s egészséges esze daczára, Isten tudja miért, azon szépítésekkel többnyire soha sem törődött, melyek azon kívül, hogy laka környezetét kiesebbé s konyháját gazdagabbá s válogatottabbá tehették volna, az egyszersmind birtokának, s ezzel az egyetemes hazának magasb értékét, becsesb alakot, s méltóbb tekintetet kölcsönöztek volna. A vagyonosb birtokosság által létrehozott parkok, kertek és faiskolák leendettek az országot minden irányban átmetsző ültetvények és fasorok alapja, dajkái és tartalék-támasza. E hátramaradás, sok veszteség után bár , még mindig helyrehozható, s annál rövidebb idő alatt, ha a magánbirtokosok példáját egyes helységek községileg is követik, s számukra községi kertészeket neveltetnek, minél egy -egy jótékonyabb eszmét nem ajánlhatunk hazánkfiainak a mielőbbi foganatosítás végett. De e pontról másszor bővebben. B.-Fü re d , aug. 13. T. szerkesztő úr! A legközelebbi pár hetet Füreden töltvén, hasznos szolgálatot vélek a t. olvasó közönségnek tehetni azon idő alatti tapasztalásaimnak egyszerű közzététele által. Füred egyike a természet által dúsan megáldott fürdőhelyeknek. Az északi szelektől a távolabb Bakony, közvetlen pedig az őt félkörben övedző borhegyek által védve, lege minden zordonságtól ment, s az előtte elterülő Balaton kipárolgása által nemcsak a lég hévmérséke szelidittetik a mérsékeltetik folyvást kedvezőleg, de nagy szárazságba átmehetése is lehetlenittetik. Innen legének könnyűsége úgyszólván páratlan. Ide járul az itteni növényzet terjesztette illattest, s azon körülmény , hogy ép azon elemek, mik az itteni lég minőségének színezői, egyszersmind oly természeti képet is alkotnak itt, mihez csak kevés hasonlítható. Azonban Füred úgy, miként a gyógyhelyről áttekinthető, kisszerű, inkább kies, mint szépnek nevezhető, mintegy óvhely az elemek rohamai ellen , s mindenkép arra teremtett, hogy benne az ember létét emelkedettül érezhesse. Itt nincs semmi, mi az emberre nyomasztólag hatna, mi miatt testben mint lélekbeni emelkedettsége vagy felemelkedése csak nagy erőfeszítéssel eszközöltethetnék. Innét azon általános felüdülés, mintegy újjászületés , mit itt, úgy szólva , mindenki, többé vagy kevesebbé érez. De ha ez áll Füredről helyben, mást kell mondanunk vidékéről. A balatoni part, főleg mint az a gőzösről szemlélhető, egy mértföldekre nyúló vonalt képez, gazdagon a természet legmagasabb és tökéletesb szépségeivel, miknek kifárasztás nélküli élezhetésére a gyógyhely kiessége mintegy elkészíti az ember műérzetét. Azért ki Füredre megy s a balatoni gőzösön egy utat nem tesz , ez valóban nagy élvezettől fosztja meg magát, s én valóban nem értem , miként lehet az, hogy a fürdőévszak alatt, főleg mikor a népesség nagyobb, legalább hetenkint egy séta útra nem vézetik a gőzös, főleg miután a füredi vendégek nagy része nem gyógyulást, de élvezetet keresni jön ide, s valóban ritka, nagyon ritka az alkalom oly élvezetben részesülhetni, minőt egy ily utazás nyújt. A jelen évben lapjainkban Füredről sokat olvashatunk, s azok nyomán várakozással tele jöttünk ide, látandók azon szépítéseket és javításokat, mikről a lapokból értesültünk. Igazán történt valami, de bizony vajmi kevés az. A hideg fürdőben néhány zuhany készíttetett, s ez az egész, de az úgynevezett úri közfürdő a férfiak számára még mindig oly kicsi, hogy sokszor óraszámra tömve van egész a mozdulatlanságig, s öltözőszobácskákra órán át kell várni. Aztán a bejárt lépcsők oly' csúszósak a fürdő fenék áldozatával együtt, hogy csak nagy vigyázat menti meg az embert az elsiklástól, aztán méreg drága, egy hideg közfürdő 10 pkr, fürdőruha és köpenynyel pedig 17, míg egy külön 20 , s illetőleg 27 pkr. A paraszt példaszó azt mondja: „olcsó kocsisnak több fuvarja van.“ A meleg fürdőknél alig van valami változás, legalább én mit sem fedeztem fel. A gyenge idegzetű ember, ha magánosan fürdik , akár a vízbe fúljon, mert ha roszul talál lenni, s ájulás által környeztetni a magába zárt szobában , jelt bizonynyal nem adhat, valami csengetyű-félének híre sem lévén. Az pedig a legkomikusabb — bár a betegre nézve tragikumra is gyakran változhatik — midőn az orvos nagy pontosan megrendeli, hogy hány fok meleg legyen valamely fürdő, ott, hol annak ily fokozatban tartásáról — kórmérő hiánya miatt — szó sem lehet. A gőzfürdő állítása, s a savó használatának gyakorlatba hozatala már lényeges javítás, mert a töltögető gépnek hozatását ezek közé nem számíthatjuk , sőt inkább. Az uradalom ugyanis hozatott egy ily gépet, de mivel lassúbb lévén a munkálódás mint különben, az egészen, vagy majd egészen ' betétetet, de azért az üveg víznek ára 2 pkr helyett csanyágyan 3, mert hisz a gép pénzbe került. Füreden már úgyis elég drága volt minden, a valóban nem tanácsos azt még inkább csigázni, főleg tartható ok nélkül, mert különben híjába beszélünk ám arról, hogy az egy júliuson kül alig van vendég, e hóban elmennek azok, kik oly helyzetben vannak, hogy a drágaságot alig érzik, aztán pedig alig van valaki, valamint előbb is. És ez valóban jelenleg is így van. Hogy mily későn gyülekezhetett az idén össze a vendégsereg, tudjuk, azt pedig, hogy a július utolsó napján tartott Anna - bál után mint oszlott el a vendégek nagyobb része, mi, kik ott valánk , láttuk. És ez nagy baj, mert itt egy circulus vitiosus van. Az uradalom nem szállíthatja le az árakat, miután a fürdő teljes erővel alig hat héten át jövedelmez, a közönség pedig elmarad , mert nagy a drágaság. E hátrányos helyzetből kibontakozni csak áldozattal lehet. Szállítsa le az uradalom jelentékenyen az árakat, s eszközöljön javításokat, minőkre e hely félő, példa állítson egy fedett sétányt, szüntesse meg a fentebb érintett hiányokat, emeljen több épületet stb. és meglátandja, hogy jövedelme nem apad, hanem emelkedik ; gondoljunk csak az eredményre, mit a levélvitelbér leszállítása Angliában s aztán egyebütt is mutat. Ez eredmény semmi esetre sem marad el, kivált ha némi magában csekélynek látszó de a magyar nép természetére számított rendszabályok által is kísértetik, így például én a híres Annabálokat Füred legnagyobb ellenségének tartom. Bármit mondjunk is, Füred legalább is annyira mulató, mint gyógyhely. Az előkelő világ egyszer mindenkorra szokásba vette Anna után nem igen maradni, s előtte legfölebb 3—4 héttel jelenni meg, ezért szorítkozik a füredi fürdői élet főleg azon hetekre, s ez igy marad, bármit tegyünk is, mig Anna bálok lesznek. Mert nálunk mindenki szereti magát az előkelőkhöz számítani, s ugy tenni mint azok, s e hajlamnak hatását paralysálni alig lehet. Hajdanában augusztusra a díjak kisebbek voltak, most akkorák mint előbb. E díjemelés folytán semmivel sincs kevesebb vendég jelenleg augusztusban, mint különben, mert hiszen ha olcsóbban lehetne augusztusban itt időzni, tán csak azért sem tennék ezt sokan, mert úgy játszhatnék, mintha pénzkimélésből, nem pedig valami más akadályoztatás miatt mennének ez időben, pedig ez szégyen volna , legalább sok honfitársainknak sajnos ferde fogalmaik szerint. Azt mon- TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK Damaskus, aug. 10. Mielőtt mostani lakhelyem, Damaskus városa felől közelebbről szólnék, még egyszer visszatérek az asztalmozgatási themára, mihez egy fényes variátiót szándékozom adni, egy még eddig elő nem igen ismert hangműszer számára. E variátió azonban , fájdalom s nem saját szerzeményem, hanem egy műkedvelőé, egy természetes mozgatóé, a Libanonról, ki a variatiót elég ügyesen csavarta, anélkül, hogy magát athemát ismerte volna. Az esemény következő: Három nap előtt nálunk volt vacsorán Dr. Wetzstein porosz consul. Jóllehet az asztalmozgatás már nálunk a legtöbb ember fejét elkábítá, vendégünk azonban még mindeddig semmi kísérletet sem tett vele , s egész őszinteséggel bevallá, miszerint ő az egész dolgot puszta tréfának tartja. — Hogy őt az ellenkezőről meggyőzzük, vele együtt először egy asztalt , aztán pedig saját kalapját hoztuk mozgásba. Ekkor bevallá, miszerint már most hinni kezd, de nem raagnetikus befolyásunkban , mint inkább ujjhegyeink kitűnő ügyességében. Az ily megátalkodottság egy kissé mégis ingerli az embert, s ha nem vagyunk is oly fanatikusok, hogy a hinni nem akarókat tűzzel-vassal kénytessük zászlónk alá , abbeli óhajtásunkat mégis , hogy ezt csalhatlan okokkal bebizonyítsuk , igen természetesnek találjuk. — Következő estén Ferhad pasa , Abduraman lovas kapitány és én az említett consulnál valánk vacsorán. A beszéd természetesen a forgó asztalok körül forgott, s mint ultimátumot, azon kérdést tevők gazdánknak, hogy be fogja-e vallani elismerését, ha mi négy oly egyént, kik az egész boszorkányságról még semmit sem tudnak, s még csak nem is hallottak felőle, egy asztal körül ültetünk, velők annak rende szerint lánczot formáltatunk, a nélkül, hogy megmondanék: mi végre? és ha ekkor az asztal mozogni fog. Megígéré, hogy ezen bizonyságot örömest elfogadja. Szerencsére épen három drúz volt a háznál a Libanonról , kik, teljes valószínűséggel az egész dologról még mit sem tudtak. Ezek tehát behivattak a kísérlet megtételére. Negyedik személyül — minthogy a mozdítandó asztal négyszögletes volt — a consul szolgája vétetett. Ez hallott ugyan már valamit beszélni a városban az asztalmozgatásról, de már az elegendőnek tekintetett, hogy ő még nem tudta, melyik oldalról kell az asztalnak mozogni. A jámbor emberek már egy óráig ültek legkisebb eredmény nélkül. Talán az egyik dráznak agg életkora okozta, vagy pedig azon nagy kulcsok, melyeket elfelejtettek elvenni a consul szolgájától ? vagy pedig, hogy széles öltönyeikkel érintek az asztalt, vagy más valami hatott gátlólag az egészre ? elég az azon, hogy az egész dolog igen unalmassá kezdett válni, s a consul azt sürgette, hogy a szegény embereket nem kell tovább is kínozni. — Azért is felhagytuk őket állani, de természetesen megmagyaráztuk azt is nekik , mi leendett hosszas üléseknek eredménye. De sajában ez ejtve semmi, de semmi sem akart sükerülni; még csak ezen tudatlan s műveletlen embereket sem valánk képesek elbeszélésünk által csak némi csodálatra is gerjeszteni. Egész hidegséggel, a nélkül, hogy a nemhivésnek csak legkisebb jelét mutatták volna, vagy a bámulat nyomai lettek volna észrevehetők arczukon, egész erkölcsi álláspotunkat kiforgatva, még minket ragadtak bámulásra, midőn az egyik drúz így nyilatkozott: „Hisz ez ép oly história, mint Boschir Scheich korsója.“ „Hát mi van ezzel a korsóval?“ „Bizony uram! a korsó nem egyéb, mint egy közönséges cserép korsó vízzel megtöltve. Beschir Scheich bizonyos egyént magával átellenben le hagy kuporodni a földre! Mind a ketten kezeiket egy közöttük levő zsámolyon tartják, úgy, hogy kis ujjaik laposan fekszenek a zsámolyon, a többi ujjak pedig mintegy falat képeznek. Az egyiknek jobbkeze a másiknak balkezét érinti, s megfordítva , a négy nagy ujj, mint oszlop áll fölfelé . S erre létetik a korsó. Egy kis idő múlva Beschir Scheich néhány szót mormol magában, s ekkor elkezd a korsó magában mozogni.“ „„Láttátok ti ezt „Magam csináltam vele.“ „„Hát mással nem próbáltad meg?““ „Minek volna ezt megkísérteni, hiszen nem tudjuk a mondást, mi által a korsót mozgásba lehet hozni “ Ezen elbeszélést, mint valódit, tanúkép aláírták: Ferhad, Abdulrahman és Mustafa effendi.— Később elmentem a porosz consulhoz , fölkérendő, hogy írná alá nevét; eleinte azt gondolta, hogy én csak tréfát akarok űzni, s meg nem fogható, hogyan lehet efféle hókusz-pókusznak ily nagy fontosságot tulajdonítani? Miután azonban látta, miszerint ez nekem komoly szándékom , s megfejtvén előtte , miszerint ezen tény minden prioritási vetélkedésnek a feltalálás fölött egyszerre véget vet: megígéri, hogy a három drúzt még egyszer ki fogja hallgatni, mit annak idejében közlendők. Hozzáteszem még, hogy nekem több kísérlet cserépkorsókkal, fayence-csészékkel, melyeket vízzel töltöttem meg, tökéletesen sikerült, ha a kezek tartását megváltoztattam is. Egyszer Abdulrrahmannal lánczot képeztünk kisujjainkkal, mint az asztalmozgáshoz. Jobb kezünk ujjait felül tartottuk, s azt gondoltuk, hogy a korsó baloldalról jobb felé fog mozogni. A korsó azonban jobbról balfelé mozgott, mit némi meggondolás után igen természetesnek is találtam, s úgy gondolom, hogy ily módon asztalt, korsót sat, ellenkező irányában mozgásba lehet hozni. Most visszatérek székvárosomra. Lakásomtól a többi épületek csak némi mellékes dolgokban különböznek.Majd nagyobbak, majd kisebbek, gazdagabbak, nagyobbszerüek. Az utczák szélesbbek s nem oly szabálytalanok, mint Törökország többi városaiban. Vannak azonban Damaskusnak több rendetlen tévéi is, mint p. o. az Atbazar (lóvásár), melyek csinos gyümölcsfákkal diszítvélt- Damaskus Szyriának egyik legrégibb városa, s talán az egyedüli város, mely a legrégibb időktől fogva szakadatlan virágzásnak örvendett. Nem hiszem , hogy a legrégibb épületeknek még volnának maradványai, de az aránylagosan újabb épületek között 4 korszakot gondolok tisztán megkülönböztethetőnek , melyek közül a legrégibbet a város falainak romjai s a kastély képezik. Nem annyira régi, de mégis tiszteletteljes régiségnek tekinthetők a fekete és fehér négyszögletes kövekből épült utczák. Ide tartoznak leginkább a mecsetek s temetkezési helyek. Ez utóbbiak kicsinyek, s gyakran csak egy részét teszik az újabb divatú épületnek, mindnyájan azonban, mint szentelt helyek, köztiszteletben tartatnak. Úgy látszik , csak a legújabb időben jött divatba a fehér és fekete kockás csíkok közé vöröset is vegyítni. Szinte csak most nem rég kezdtek 8—10 lábnyi magas kőfalra fa vagy vályog építményt rakni. A legújabb építési modor szerint még a négyszeg kövekből épült alapfalakat is agyaggal szokták bemázolni. A laktanyák , katonai tesrház s katonai iskola európai modorban építvék , hosszú sor ablakokkal s bemeszelve. Az újonnan épült vagy kijavított fürdőkben, kávéházakban , borbélyszobákban sat. szinte nyugati ízlés nyomai mutatkoznak. A legnevezetesebb épületek : az Omajadok mecsetje , a kastély, Malek Bibar sírja, s a nagy bazár, melyeket a mennyire lehet, egyenként le akarok írni. A nagy mecset nevét az Omajádoktól veszi, a kalifák egyik sorozatától, kik Mahomed második leányától származtak. Ezen mecset valószínűleg a legrégibb időktől fogva imahely volt. Az ájtatoskodás formái azóta igen sokat változtak, valamint ezekkel együtt az épületé is , megtartva azonban még az előbbinek is nyomait. A legrégibb, bebizonyítható nem egészen eredeti ájtatosságforma Juno tisztelete , amint ez a basseriefek s föliratok maradványaiból látható. Az 5-dik s 6-ik században keresztény templom volt, Johannes Damascenusnak szentelve. A keresztények és mohammedánok hite szerint, keresztelő sz. János feje itt tartatnék, kit a mohamedánok szinte próféta gyanánt tisztelnek. Ezen időszakból valók kétségkívül azon rész korinthiai fejezetek Liasból , melyek még sok oszlopon láthatók. A 7-dik század közepe táján Omer kalifa elfoglalá Damaskust, s a keresztény templomot mecsetté változtatta. Omer pasa létéve alapját egy nagyszerű könyvtárnak is, melyet a következő kalifák mindinkább szaporítottak, de a 12-dik század elején Timur Lenk által nagyobb részt leégettetett. A belső udvar, keletről nyugatnak 197 lépés hosszú s 98 széles , különféle színezetű tarka márványnyal kikövezve. A 4 homlokzat köröskörül oszlopokon nyugszik. A hosszú oldal egyikét az egykori templom (most mecset belseje) képezi; szélessége 51 lépés; három oszlopokon nyugvó hajóból áll. A többi három oldal 10 lépés széles oszlopmenetből áll, mely mögött 15--20 lépésnyi széles szobák vannak. A különböző korbeli oszlopok syenit, porphir, márvány, gránitból állanak. Az első oszlopsort a mecsetben lassankint el kellett venni, s négyszögletes támoszlopok által pótoltattak. A mecset padlózata egészen szőnyeggel van ugyan bevonva, de ahol ezt fölemeltem, mindenütt márvány mozaikra találtam, s e szerint úgy hiszem, hogy az egész ezzel van kirakva, miután a déli oldalon a fal is mintegy két ölnyi magasra gyönyörű márványmozaikkal van bélelve. Az oszlopok feletti boltívek tarka ablakokat hordanak. Az épületnek három minaretje van. Egyik, mely a mecset közepével átellenben áll, most is a szűz minaretjének (min a rét árus) neveztetik. A második helyzeténél fogva a nyugati (minaret garbé) , a harmadik a keleti oldalról (minaret issa ,Jézus.) Az igazhitűek hite szerint ugyanis Issa ezen minaretre fog leszállni mennyből az utolsó ítéletet tartandó. Az elitéltek az illető rendőr angyalok által azonnal kiüzetnek, mire aztán az egész mecset Jézussal, kísérőivel s az igazakkal, a legújabb után a mennyországba emelkedik. Ezen mennybemenetelben a mecset közelében fekvő háztelkek is részt vesznek, s innen két körülményt lehet megmagyarázni, melyeket azok, kik ezen hitet nem tudják, nem képesek megfejteni. Először: nem igen örömest látják , ha egy gaur (keresztény) vagy jehudi (zsidó) e téren tovább mulat, vagy pedig épen leül, mint ezt a bódék előtt tenni szokás; másodszor, hogy ezen helyiségekért iszonyatos magas bér fizettetik. A kereskedők és mesteremberek közöl sokan , ha megöregednek, elhagyják teres boltjaikat, üzletüket fiaikra bízván, az omajádok telkén bérelnek ki helyet maguknak, mely gyakran nem nagyobb, mint egy zsellyeszék; itt töltik aztán a napot s az éjszaka egy részét, nehogy a mennybemenetelt valahogy elmulasszák. A beirt nagy mecseten kívül van még Damaskusban 200 apróbb mecset. Egyik a város délkeleti részén, melyet még nem látogattam meg, mint mondják, egykor Serapio temploma volt. A legtöbb közölök új modorban van építve. Mások a kalifák s szent dervisek sírjait rejtik magukban. A mecsetek udvarai fiatal fákkal vannak beültetve; úgy látszik, e szokás nem rég jöhetett divatban. A gazdagok s előkelők még most is a város belsejében temettetnek el, kik alapítványaik által szereztek igényt ezen kitüntetésre. A rendes temetkező helyek a városon kívül vannak.