Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)

1853-09-11 / 1051. szám

abrosznak (‘mily gyönyörű légvár!) most nagyobb mér­­tékű kiadása van készülőben. Az illető legfőbb ha­tóság ennek nyomán parancsot adott, hogy ilyen földabroszok, mint politikai őrülteknek ábrándja, könyv­kereskedésekben vagy más boltokban, a­hol megtalál­tatnak , azonnal elkobzandók. Külföldi lapok e paran­csot szóról szóra közük , s e szerint látszik , hogy Ausztria tőszomszéd­ságában van oly hangulat, mely kor­mányunk figyelmét t­eljes mértékben igényli. A félhivatalos berlini „Corresp. Bureau“ megerősíti azon hírt, hogy a czár nemsokára személyesen Némethont meglátogatandja, s hogy csak akkor fogná a keleti kér­dés végmeg­oldatásását találni. A sveiczi szö­vetségi gyűlés azon rendszabályt, mi­szerint Ausztria mesterembereit onnan visszahívja, csak­hamar saját czéljaira használja fel. Minthogy a vissza nem térő ausztriai mesterlegények itteni állampolgári jogaikat elveszték, a gyűlés tudtára adta a kantonok­nak , hogy ezen emberek hontalanok gyanánt tekinten­dők, mint olyanok kiutasítandók s helyükbe, a mennyi­re lehet , a kenyerüktől megfosztott tessiniek alkalmaz­­tatandók. Ezen rendszabály nevezetesen a tiroli és Vor­arlbergi kőmivesek ellen van irányozva, kik közöl sokan Sveizban keresik kenyeröket. AUSZTRIAI BIRODALOM Ferdinand császár Ő Felsége, Reichstadtből felséges hitvese Mária Anna császárné elibe utazván, sept. 7-kén d. u. 1­0 órakor érkezett külön gőzkocsi-vonattal Bubenebe. Miután a Felséges úr az ünnepileg diszesitett állomási udvaron ő és. fenségeik Leopold és József főhgek, báró Mecséry helytartó s gr. Clam-Gallas hadtestparancs­­nok ő exclják s egyéb tekintélyek tiszteske­déseit fogadta, s a zászlóval és zenekarral (mely ő felsége megérkeztekor a néphymnuszt játszá) tiszteletőrségü­l kivonult "Wasa hg. gyalogsági századot megszemlélte s maga előtt elléptette, hats lovas udvari kocsin a hradsehini császári palotába indult.— Esti 7 óra felé Ő Felsége a prágai pályaudvar előtt meg­állapodott , hogy ott felséges hitvesét bevárja s a hrad­­schildi császári lakba kisérje. Ő Felsége 70 órakor érke­zett Prágába. Mivel a Felséges Asszony minden hivatalos fogadtatási ünnepélyességről leköszönt, ennélfogvást a pá­lyaudvarban csak a legmagasb császári ház két tagja Leo­pold és József főherczege fenségeik jelentek meg. Két ér­nek lámpával előlovaglása mellett távoztak . Felségeik hatlovas udvari hintó­bán a császári várba. KÜLFÖLD. Franc­iaország. Paris, sept. 6. A Moniteur megc­áfolja, mintha a kormány gabnavásárlásokat tett volna. Az aratás eredményét még tökéletesen nem tud­hatni, és ha hiány mutatkoznék, a kereskedelem fedezni tudandja. A kormány máskép ez ügybe nem avatko­zik, mint úgy, hogy mind a külföldről, mind pedig az országbani élelmi­szerekkel a közlekedést megkönnyíti. Az élelmi­szerekkeli közlekedés könnyítésére nézve a Moniteur két rendeletet közöl. A washingtoni franczia követ, kormánya megbízása következtében az északamerikai korm­ánynyal külön egyezményt kötött, mi a két ország consulainak jogait, kiváltságait és kötelességeit kölcsönösen meghatározza. A franczia consulok az Egyesült­ államokban, mikép az északamerikaiak Francziaországban ez által honfi­társaik védelmét valósággal megnyerik. Tengerészet fölött mindenik saját bíróságot gyakorland , sőt szökés esetében följogosítva vannak a befogatásra, a helyható­ságok segélyét igénybe véve. A franczia polgárok ezen kötés által jogot nyernek vagyont szerezni, és az örö­kösödési jogot gyakorolni, mi eddig hiányzott. Belgium, Brüssel, sept. 5. Az I­n­d. b­el­g­e a forrás és kelésidő megnevezése nélkül egy távirdai tudósítást kö­zöl, azon tartalommal, hogy az orosz czár Olmützbe vá­ratnék. Természetesen, ezen fontos hír valósulását bevár­nunk kellettk. Olaszország. Az amerikai hadihajóknak a földközi tengeren­ megjelenéséről a N. P. Z. turini levelezője ezeket írja : Az után, mi az északamerikai szabad álla­mok részéről az utóbbi időben történt, önt arra kell figyelmeztetnem, hogy a speziai révbeni amerikai com­ modorn amerikai fegyverzett hajókból álló forma szerin­­ti középtengeri hajóhadat látszik vezényleni. La Spe­­ziaből az alexandriai tengeri stb. állomásokat megrak­ták, a hajók szakadatlanul mennek jőnek, és több felül hallom, miszerint az amerikai republikánusok csillagos lobogóját oly gyakran a középtengeri vizeken nem lát­ták, mint jellenleg. Az új világi demokraták valamit forralnak, ők szo­kásuk szerint sokkal eszélyesbek, mintsem valamit hiá­ba tegyenek , ők hajóikat is nem hiába küldik a föld­közi tengerre. Ide czéloznak saját nyilatkozataik. Egy tiszt közelebbről, midőn Washington tábornokról és be­ nem­ avatkozási tanáról volt szó, így nyilatkozott: ,,A tábornok ha most élne, egészen máskép beszélne, ő nem fogna lenni tunya­chig, hanem egész democrata!“ Azon út és mód, a­hogyan itt az amerikaiak ünnepel­tetnek, egyébiránt az osztrák követ jogos neheztelését kelte föl, s komolyan beszélik, hogy elutazása közel állna. A Voce della Liberta jelenti, hogy Apponyi gróf, turini osztrák követ szabadságggal elutazott; azt teszik föl, miszerint ezen szabadság oly sokáig tartana, mint a bécsi szárd követ távolléte, Holland. Ha aga, aug. 31. Az első kamara osz­tályai ma bevégezték a szertartásügyi törvényjavaslat megvizsgálását. Ezen törvényjavaslat szövege a kö­vetkező : „Mi III. Vilmos," stb. „Megfontolván , mikép szükséges volna némely tör­vényes rendszabályokat állapítni meg az alkotmány VI. fejezete különböző rendelményeinek végrehajtása , és az e tárgyban létező parancsok pótlása végett, hogy e királyságban levő minden vallásfelekezetet egyenlőleg védelmezhessük és őrködhessünk arra, mi az állam tör­­vényeihezi engedelmesség határaiba esik.­­ Ez oknál fogva, az államtanács kihallgatása mellett, és az országgyűlés közegyetértésével elhatároztuk, mi­kép meghatározzuk a következőkben: „1. ez. Minden vallásos felekezetnek biztosíttatik mindenkorra azon tökéletes szabadsága, hogy mindazt szabályozhassa, mi a vallása és annak gyakorlatát saját kebelében illeti. „A vallásfelekezetek szervezete­ és igazgatására vo­natkozó rendszabályok, a­mennyiben még tudomásunkra nem jutottak, ezen törvény kihirdetése után velünk egy hónap lefolyása alatt közölt minek , a vallásos felekeze­tek igazgatói vagy fejei által. Az új rendszabályok ilyen térkép tudomásunkra fognak juttatni, ennek életbelép­tetése előtt vagy akkor. ,,A­mennyiben ezen rendszabályok közt, melyeket e czikk meghatároz, olyas volna, mi az államhatalom közremunkálását kívánja, ezen közremunkálás nem en­gedtetik meg, hogyha a rendszabály általunk helybe nem hagyatott. 2. ez. Idegenek nem fogadhatnak el semmi egyházi hivatalt, csak azután, ha erre nézve jóváhagyásunkat megnyerték. „Ezen jóváhagyás nem tagadtathatik meg, csak a köz­rend és csend érdekében. „3. ez. A vallásos felekezetekben a közvallás szolgái­nak adott czímek nem adnak semmi jogot, rangot vagy kiváltságot, sem a világi hatalom, sem a más vallásos felekezetekre nézve. „A világi határoramnali viszonyokat illetőleg, ezen czimek csak a czimzettek családi nevének említésével használtatnak. „4. ez. A tartományok vagy községek nevei, melyek­kel a vallásfelekezetek élnek az egyházkerület kijelö­lésére nézve, csupán egyházi természetűek , s egyéb következménynyel nem bírnak. „5. ez. A zsinatoknak és azon főnököknek, kik a val­lásos felekezeteket képviselik vagy kormányozzák székhe­lyek megválasztását illetőleg jóváhagyásunkra van szükségük. „A­mennyiben még ezen jóváhagyás e törvény köz­lésekor nem adatott volna meg, a kijelölendő székhelyre nézve velük egyetértőleg határozni fogunk, az állam­tanács meghallgatása mellett. „Csak a közrend és csend érdekében indokolt és nyil­vánossá tett kibocsátvány által lehet a székhelyet álta­lunk meg nem engedhetőnek nyilvánítni. „6. ez. A közvallás szolgái öltönyeiket az egyházi szertartásokra vagy a rendes közvallásgyakorlatra csak a templomokban és zárt helyen viselhetik, vagy ott, hol a közszertartás végbevitele az alkotmány 167. czikké­­nek második §-a által megengedtetik. „7. ez. A vallás gyakorlatára szolgált templom föl­állítására vagy kisajátítására kétszáz métrenyire egy fenálló templomtól, a közrend és csend érdekében a hely területének megvizsgálása kívántatik. „Mielőtt a fölállítás vagy kisajátítás nincs megen­­­gedve, e tekintetben a községi hatóság határoz. Ezen határozat fellebbezhető a követkamrához, és nehézség esetében, az vég­eldöntésünk alá bocsáttatik. Az állam­tanács meghallgatása után hozott indokolt határozatunk közzé tétetik. „Midőn a fölállítás vagy kisajátítás jóváhagyásunk nélkül ment végbe, a templom bezáratik. „8 ez. A harang húzása az egyházi szertartásokra vagy a lakosoknak a vallás gyakorlatára hívása végett, oly községekben hol több vallásfelekezet temploma van, a rend és közcsend érdekében tartományi bizto­sunk által megtiltathatik. „Más czélbeli harangozások csak a helybeli rendőr­ség engedelme mellett történhetnek. „9. ez. A­ki ezen törvénynek eleget nem tesz, a sza­bályokat átlépi, vagy a közvallást máskép gyakorolja, mint ezt az alkotmány 167. czikkelye megengedi, tör­vény ellen cselekvőnek nyilváníttatik és a költségekre büntettetik. „10. ez. A kerületi törvényszékek bírái, a polgári per­­rendtartás 854 czikkelyének rendszabályai szerint, pol­gári kihallgatással, hajtja végre az előbbi czikkely alkalmazását.­­ „Más perbefogást nem tehetnek, csak a főügyvéd fel-­­­hatalmazásából, ki alatt állanak, vagy bírói rendelet­ből, a vizsgálati törvénykönyv 31. czikkelye esetében és a bírói szervezet és eljárási törvény 73-dik czikke­lye szerint. .,11. A végzés fellebbezése és megsemmisítése meg­­engedtetik. „12. ez. Az, ki ezen törvény áthágásaérti első bün­tetés után, ugyanazon törvényszegést követi el, polgári jogainak felfüggesztésére büntettetik 3—10 évig, és 1 hónaptól 2­ évi fogságra, együvé zárva vagy elkülö­­nözve. „13. ez. Az előbbi czikk értelmébeni perek , az utó­­lagi törvényszegésért, rendesen folytattatnak, a rendes biró előtt. „14. ez. Ezen törvény életbeléptetésével eltörültet­­nek a törvényes intézkedések és rendszabályokon kívül, melyek az alkotmány 167-ik czikkelyében emlittetnek, a X. év germinal 18-ai törvény és minden a jelen tör­vénynyel ellenkező rendszabályok. _ Nagybritannia. London sep. 3. Az „Economist czimű hetilap szomorú visszapillantást vet a hat hónap óta folyó orosz-török európai alkudozásokra, melyek eredményének Oroszország csak örülhet. A czár minden esetre elérte czélját, mely sem a fejedelemségek közvet­len meghódítása, sem a 12 millió görög fölötti protecto­­rátus, hanem az volt, hogy Törökországon uj sebet üt­hessen s a Konstantinápolyba vezető széles utat egypár állomással előbbre kiegyengethesse. E czélját elérte s a nyűgöt tettleg meg van verve. Az „Economist“ ezzel — mint mondja — sem az angol, sem a franczia kor­mánynak nem akar szemrehányást csinálni. — Az „Engl. Corresp.“ írja : Alig utaztak el a ka­binet fő tagjai Londonból, s már is a múlt hét végével, ismét visszasiettek a Downing-streetbe. E miniszteri mozgalmak — miniszterial movements — közelebbi részletei már tudvák. Aberdeen, Clarendon és Palmer­ston lordok ez utóbbi napokban többször értekeztek. Pénteken lord John Russell hirtelen megérkezett Skó­zi­­ából ; ma már tudva van, hogy a három felebbi lord őt telegraff után hizta meg a tanácskozásba , hogy őt a felhívás — Roseneathból Edinburgba utazva csütörtök — péntek éjén érte utól, s hogy ő ennek folytán kü­lön vonatra ülve pénteken éjféltájban érkezett ide. Az egész szombati nap tanácskozások közt múltéi; eleinte a négy miniszter közösen értekezett, aztán a miniszterelnök lord John Russellel tartott hosszú párbeszédet, s végül egy gyorsfutár küldetett levelekkel a királynőhöz.Feltűnő mindenesetre az, hogy a kabinethez közelálló , s így a „miniszterial movements“-ről legjobban értesülhető la­pok egyike sem említi meg az utóbbi napok e rejtelmes értekezleteit. Annál nagyobb figyelemmel kiséri azokat a mai „Morning Herald.“ E lap s a „Sunday Times“ az érkező és távozó minisztereket folyvást szemügygyel tartották, mint valami útlevéltelen csavargókat. A„He­­rald“ nem sok bizonyosat tud ugyan a sürgős forgás okairól mondani, de annál merészebbek gyanításai, me­lyek szerint bizonyosnak tartja, hogy a kabinetben a török kérdés fölötti szakadás egyre növekedik, hogy Palmerston és Russell nem akar többé Aberdeennel egy úton járni, s hogy az erről­ jelentés volt a királynőhöz küldött sürgöny fő tárgya. Az ügyek helyzete a „Hé­rald“ szerint következőkép volna tekintendő : „Ha Oroszország a török módosításokba egyez , akkor min­den helyén van. Ha nem , akkor kérdés támad , vájjon Anglia becsülete vagy szárazföldi szövetségeseinek ér­deke legyen-e a kiindulási pont. S e határozatra váró kérdés az, mely lord Johnt a rögtöni meghívás által Palmerston oldala mellé hozta. Ha majd a kérdés tár­gyalás alá kerül — s ennek meg kell történni, ha csak Oroszország nem enged — akkor valószínű, hogy a két lord egyike sem fog abba egyezni akarni, hogy egy felbátorított szövetséges sárban hagyassák, s egy ellen­szegülő hatalom előtt fejhajtásra kerüljön a dolog. Ez oly politikábani részvétel volna, mely az államfő valódi érdekeit feláldozza, s a biró népet elárulja.“ — A „Times“ konstantinápolyi levelezője egy török manifestumról tesz említést, melyben a diván a bécsi javalatban tett módosításait igazolja s kijelenti, hogy az ekként megváltoztatott jegyzéket kész aláírni, akkor, ha az orosz a dunai fejedelemségekből m­á­r kivo­­vonult, s a négy hatalmasság a Portát jövőre hasonló megszállások ellen biztosítja. — P­ár­i­sból ugyanazon lapnak írják, hogy az utan érkezett oroszok gunyka­­czajjal felelnek, ha valaki az orosz seregeknek Moldva- és Oláhországból rövid időn leendő kivonulását említi. Ők a fejedelemségek meghódítását bevégzett ténynek tekintik. Szerintök az orosz többség így vélekedik. Az orosz diplomatia Párisban természetesen máskép be­szél. Törökország, Konstantinápoly, aug. 29. A bécsi kiegyenlítési javaslat s a Porta által kívánt mó­dosítások oly világosak, hogy ezekre minden commentár felesleges. Itt a kérdéses javaslatban Oroszország irá­nyában igen sok, de a Porta iránt igen kevés engedé­kenységet látnak. Sokan attól tartanak , hogy mind a Porta módosításait, mind pedig Ri­sid pasának a köz­vetítő hatalmakhoz intézett jegyzékét félreteendi az értekezlet, s hogy e szerint a kérdés egy lépést sem kö­zeledett vég­ megoldatásához. A muzulmánok a legújabb eseményekkel elégedetlenek s különösen de La Cour viseletével és nyilatkozatával , mely a boszankodást tetőpontra fokozta. De la Cour ugyanis egy diplomatiai gyülekezetben következőleg nyilatkozott volna: „Ha Oroszország nem fogadja el Törökország kivonatát, akkor majd lesz mód Törökországgal elfogadtatni azt, mit Oroszország akar. A kedélyek izgatottságának okaihoz járul ama körülmény is, hogy a hatalmasságok képviselői a népszerű Mehemed Ali pasa szeraszkiei helyébe mást akarnak találni. A seregek hangulata igen harczias s a Portának csak egy intésébe kerülne a tö­megek fanatismusát kitörő lángokba borítani. Lord Radcliffe a mozlimok előtti népszerűségéből so­kat vesztett. Rósz néven veszik tőle a modort, melylyel ő védnökségét velük érezteti. Kívánatos volna, hogy e diplomata visszanyerné előbbi befolyását, melyhez ha­sonlóval eddig a külföld egy képviselője sem birt. Londonban egy görög Hetaria alakult, elnöke Mau­­rokordato; fiók­ágai Athénben sőt némelyek szerint Tri­esztben is vannak. A társulat többnyire kereskedőkből áll, s czélja a szükséges pénzalap beszerzése a bolgá­rok és albánok közötti szövetség eszközlé­sére. E szö­vetség további czélja könnyen képzelhető; az ozmán birodalom épsége és jóléte semmi esetre sem várhat tőle jót. Az egyesületet a török rendőrség egy ügy­nöke fedezte fel. Mit fog a Porta hasonló törekvések ellen kezdeni, még nincs tudva, annyi bizonyos, hogy az idegen consulok védelme alatt álló összeesküvőkkel nagyon meg fog gyűlni a baja. De la Cour még a módosítások elküldése után is igyekezett a divánt a bécsi javaslat változatlan elfoga­dására bírni ; törekvése természetesen sikeretlen volt, mert a török ezúttal szilárdabban ragaszkodik feltéte­léhez mint valaha.­­ A „Triest. Zig“ „Imperatrice“ Lloyd-gőzös által kapott­ keletről legújabb tudósításokat, melyek sze­rint a török-orosz kérdés megoldása több időt igényel. Úgy látszik, hogy a Porta a végsőre is el van készülve, legalább intézkedései s a Bulgáriába folyó seregküldé­sek erre mutatnak. A török-franczia lapok szerint az egyiptomi seregek egészségi állapota lehető legjobb, mert 20,000 ember közel 19 nap alatt csak 6 halt meg, míg ellenben az orosz sereget a nedves égalj befolyása s a gyümölcs és pálinka mértéktelen fogyasztása bor­zasztóan tizedeli. A Sofia melletti tábor terv szerint 24 ezer emberből fog állani. A Duna partjain éjjel nappal folynak az erődíté­si munkálatok , Widdintől Sumláig egy lovas­­lánczolat van felállítva, mely által a fontos hírek 16 óra alatt közöltetnek egy végponttal a másikra. Szinte ily élénkség uralkodik az erzermai táborban. A napok­ban Zarif pasa beszédet tartott itt, a katonákhoz, kik erre egyhangú „éljen a zultán“ kiáltással feleltek, s az önkénytesek perczről perezre szaporodva rendbe állot­tak, a mufti pedig az ég áldását kérte reájuk. Az ön­kénytesek közt volt egy 80 éves agg is, ki, midőn kora ellen kifogás létetett, két ifjú katonával kívánt meg­mérkőzni. A Porta és a nagyhatalmasságok közötti­ alkudozások a helyzeteknek nem reménylett változását idézték elő. Az internuntius az egyetlen becsült és tekintélyes di­plomata ; Redcliffe csillagzata elhomályosult s a lord csupán a sürgönyök közlésére szorítkozik, anélkül hogy, személyes befolyást gyakorolna. A legújabb tapasztalások, a törökök előtt sőt ma­gában a dívánban is ama kérdést merítették fel: nem volna-e jobb az oroszszal­­szövetkezés a brit-franczia ro­­konszenv bizonytalan védelménél, mely már csak azért sem ígér sokat, miután e hatalmak a parliamenti és hírlapi szép szó ár daczára is nem igen bíznak egymás­ban, s nem kell egyéb, mint hogy Francziaország, Szavoja vagy a Rajna jobb partja felé vonuljon s a 40 éves tengeri békének vége szakad. Ha egy ily — bár nem közvetlenül valószínű , de nem is lehetlen szövetség előbbutóbb létrejönne: a bé­két biztosítaná ugyan Törökországban, de viszont az­tán annál elkerülhetlenebb úton menne vesztébe ez or­szág, már csak azért is, mert anyagi haladásának tö­kéletes gát volna vetve; míg más­részt kétségbe von­­hatlanul áll az, hogy a csatornák, utak, vaspályák stb. építése egyedül az eszköz, mely a föld terményeinek kivitele által az országot pénzügyi tekintetben a rom­lástól megmenteni képes. Szinte a „Trieszt. Ztg“-nak írják aug. 24-éről Kon­stantinápolyból . Múlt héten egy gőzön ismét 700 em­bert s egy gőzfregát 1600-at szállított Várnába, kik onnan Sumlába helyeztettek át. Jól értesültek az e vi­dékem török erőt 90,000 emberre, és 250 ágyu­ra te­szik. Az erősségekben s a balkáni hegyszorosokon szinte igen sok nehéz ágyú van felállítva. Varna s egyéb pon­tok erődítése nagy szorgalommal foly. Várnán jó álla­potban levő hat nehéz ágyú-üteg van. Gróf Gorona piemonti katonatiszt s O’Donnel angol tábornok Lub­­­lában időz. E napokban utazott oda kíséretével Prím spanyol tábornok is. A konstantinápolyi levelezők nagyobb része még­oly hideg vérrel bírt, hogy még a kifejezésekben is bírt válogatni. — Jól van. Monda Konrád. Előhúzva belső zsebé­ből a pecsételt levelet. Kinek híják önt fiatal ember. Sándor csodálkozva és boszankodva kezde a kérde­zőre nézni. — No no, ne ijedjen meg, biztatá Konrád, nem aka­rom önt bántani­, csak van önnek valami neve. — Igen. Nevem Barna Sándor. Konrád feljegyző azt tárczájába, s azzal ünnepélye­sen foga a levél szélét. — Tehát hallja ön, érdemes Barna Sándor ur . . . . (az ,,ur“ szót erősen megnyomva, hogy a ficzkó észre­­vehesse, mennyire meg van ő ezáltal tisztelve) ezen levél az ön mesterének szól . . . — Bátran átadhatja uraságod. Engem Boltay ur megbízott, távollétében minden előforduló ügyeit saját nevében elintézhetni. .§ — No tehát fogja ön ezen levelet, szólt mennydörgő hangon Konrád, s még sok imposant dolgot elmondott volna, mikből azonban teljesen kizavarta­­Sándornak azon indiseret cselekedete, miszerint a mestere nevére czimzett levelet feltörő s az ablakhoz lépett vele, hogy azt elolvashassa. — Mit cselekszik ön ? kiálta rá egyszerre mind a két tanú. — Én meg vagyok bízva Boltay úr által, hogy tá­vollétében minden hozzá érkező levelet elolvashassak s idegen követeléseket, tartozásokat kifizessek. — De ez nem olyan követelés , a milyet ön gondol! Ez magánügy, személyes ügy, a mit ön nem ért. Sándor ez alatt keresztül futotta a levelet, s azzal a két tanú elé lépett. — Szolgálat­okra állok uraim. — Micsoda ? Mit ért ön ez alatt ? — Engem Boltay úr minden ellene intézett követelé­sek kielégítésére megbízott. — Nos ? Hát aztán ? — Tehát, szólt Sándor a kitárt levelet lesimítva kezével, én e számadást kész vagyok bárhol és bármi­kor kielégíteni. Konrád Liviusra nézett. — Ez a ficzkó velünk tréfálni látszik. — Nem tréfálok uraim , én tegnap óta czimtársa vagyok Boltay úrnak, s akár­mely követelés éri firmán­kat, egymás helyett tartozunk fizetni, ezt kivárja a kölcsönös hitel. Konrád kételkedni kezdett a legény józan eszében, vagy olvasási tehetségében. Rárivallt. — Olvasta ön, mi van azon levélben. — Igen. Ez kihívás párbajra. — No, és mi jogon akar ön egy m­ás valaki ellen in­tézett kihívást elfogadni ? —•’ Mert az nekem czimtársam, mert az fogadott apám és nincsen jelen, s minden jó és balszerencse, bukás, vagy botrány, a­mi őt éri, ér engem is. Hszi Szonga jelen volna, felelne magáért, úgy de eltávozó*, s nekem okaim vannak meg nem mondani sem azt hogy hová ? sem azt hogy mennyi időre ? és igy nincs uraságtoknak mit tenni egyéb* mint vagy visszavonni a kihivást, vagy tőlem fogadni el annak kielégítését. Konrád félrevoná Liviust, megtudandó tőle, ha szo­kásos dolog-e ez a párbaji rendszabályok szerint. Livius emlékezett hasonló esetekre, de csak nemes emberek között. — Hallja ön, Barna Sándor, szólt Konrád. A­mit ön ajánl, csak nemes emberek közt szokásos. — Hisz uraim, nem én vagyok a kihívó, hanem önök. Erre nem lehetett mit felelni. Konrád összefoná nagy mellén rettentő karjait s az ifjú elé állva, csaknem a szájába kiáltott. — Tud ön uíni ? — Voltam Waterloo alatt és kaptam érdemrendet. Konrád megcsóválta a fejét. — Ez dühös bolond. Pedig Sándor igen is nyugodtan viselte magát. •­­ Tehát csakugyan meg akar ön verekedni mestere helyett, ön nekem valami hetvenkedő, kötekedő, vak­merő czimborának látszik. Gondolja meg ön , hogy a párbaj nem háború, a­hol messziről lövöldöznek az em­berre , s le lehet a golyó elől hasalni, félrebukni, meg aztán két három gléda áll előttünk s minket hátul sem­mi baj sem ér, hanem meg kell állani szem szembe, pisz­toly pisztoly ellen, fedetlen mellel egy arasznyira a kard tegye előtt és az ember senkit sem hívhat segítségül, egyedül magára van hagyva ? — Hán ? Sándor meg nem állhatta , hogy el ne mosolyodjék. — Mindegy az nekem , uraim, én tudok pisztolylyal, karddal, még vöröshagymával is víni. Konrád visszahökkent. — Diablo! Ez az ember valamire czéloz. — S kez­dett valóban emlékezni rá , hogy a Mainville-Catalani színházi csatában valaki irgalmatlanul meghajigálta vereshagymával. Livius hivatalos hidegséggel véve fel a szót : — Kik lesznek önnek tanúi ? Nevezzen meg két is­merősét. — Ismerőim mind békés munkás emberek, kiket nem akarok ily veszélyes ügybe keverni. Megtörténhetik, hogy én a kihívót lelövöm, s azon esetre nem akarok még két ártatlan embert földönfutóvá tenni, hanem legyenek önök szívesek saját becses körükből számom­ra két tanút kinevezni, én elfogadom , bárkik legyenek. Nagysádtok könnyebben keresztül vágják magukat ha­sonló kényességeken. — Az időről és helyről majd tudósítják önt. Monda Livius s azzal verék kalapjaikat és eltávoztak. — Ennek a fiúnak nem­es emberhez illő szive van. Monda Livius Konrádhoz eltávozásuk közben. — Majd meglássuk, eltart-e neki holnap reggelig? (Folytatása köv.)

Next