Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)

1853-09-14 / 1053. szám

1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 ,, _ A havi előfizetés , m’int’ a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten házhozhordva Félévre . 8 „ — „ Évnegyedre 4 ,, — ,, ,, Egy hónapra 1 fr. 30 k. p 1053 nsm­APU A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő Dri­ntcza8-dik szám. Szerkesztési iroda: Dri­ntcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Szerda, sept 14-én-HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­­sábos petit­ sora 4 pgc kraj­­czárjával számittatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajcár­jával számittatik.­­ A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás A­­ PESTI NAPLÓ n­egyedik évnegyedi (october-decemberi) folyamára. Vidékre postán küldve 5 fór. Budapesten házhozhordással 4 főr. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában uri-utcza 8. sz. a. 1-ső emeleten az udvarban, és Em­ich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szeg­­letén. Az előfizetési levelek bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napló“ kiadó hivatala. London, septemb. 7. A nagy vitakérdés legújabb időkben csakugyan rákhaladást ten, mert hogy a bécsi jegyzék török módosítványai fontosak, sőt hogy általuk a bajuk több lényeges pontban, különösen pedig a kérdés vallási ol­dalát illetőleg, visszatereltettek oda , honnan kiindul­tak : ezt most már az angol­, franczia s német sajtónak többsége aggalmilag elismeri. — Maga a Times is be­vallja legutóbbi vezérczikkében, hogy a bajos ügy visz­­szahelyezteték oda, hol aprilisban állott; s hogy a czár, ha el is fogadja a csak önmegalázásával elfogad­ható török módosítványokat, ezt főleg csak azért is, mert az őszi időjárás nem kedvező a tekintélyes haderő­ védte Dunának áthatolására, sem pedig a megmaradásra a megszállott fejedelemségekben, melyek ege alatt már­is oly igen feldúlatott az orosz seregek egészsége. — S ha vallásos óldalát a vitakérdésnek el is fogná simítani az ide holnapra várt válasz Pétervárról, még mindig megoldatlanok a területi nehézségek : a fejedelemségek­­beni status quo ante teljes helyreállítása; mert nem kis feladat, a diplomatia e kényes „ne nyúlj hozzám“ virágát keblére tűzni hervadatlanul az európai közbéké­nek.­­ Már­pedig a török kormány, az európai udva­rokhoz intézett legújabb nyilatkozatában, nem elégszik be a bécsi jegyzéknek általa kijelölt módosításaival, de „solid garantiát kiván a magas hatalmaktól a jövő eventualitások ellen s különösen az iránt, nehogy az orosz kormány önakarata következtetéseket vonhasson ki a bécsi jegyzék szövegéből, s megszállhassa időn­­kint máskor is a Dunafejedelemségeket.“ Sőt ismé­telve kijelentetik a memorandumban az is, hogy a­zul­­tán csak az oláh herczegségeknek megtörtént kiüríte­­tése után fog követet küldeni Pétervárra. — Fenyegető e bonyolódások folytán, Aberdeen s Clarendon lordok nemcsak hogy nem távoztak a fővárosból, mint ezt tenni szándékuk vala, de visszatértével Palmerston lordnak Londonba, Russell lord is rögtön megjelenésre hivatott meg, egy utána Scotiába Roseneathre küldött távirati sürgöny által. S hosszú és komoly volt a négy státusférfiúnak e pénteki tanácskozlata, melynek meg­tartását kifecsegvén a félhivatalos Sunday Times, s ki­­kürtölvén mindjárt utána a napi Times is, — majd­nem minden tekintélyesebb lap véleményt hozni sietett a tárgyban. — A Daily News szerint Clarendon lord, ki mint tudva van, felsőházi nyilatkozatában eljegyző becsületszavát az iránt, hogy a Dunafejedelemségek teljes s azonnali kiüritetését az angol kormány sine qua non-jául tekintendő az egyezkedésnek, oly végből kül­dött távirati sürgönyt a hason lekötésű Russell lord után, hogy segítené őt súlyával Aberdeen lord ellen, kit a makacskodó török memorandum megingatott a mindkét házkormány szónoka által kötelezőleg kifeje­zed készségben. Melyik részen állott Palmerston lord ? eziránt tarkák a vélemények, miután e veterán diplo­mata legutolsó alsóházi nyilatkozata szerint: a Duna­­fejedelemségek kiürítetése az orosz czárnak fejedelmi becsületére hagyandó. A Times csak azon általános megjegyzést teszi, hogy a kabinet négy fe­le véle­ményben legellen­esebb tagjának összeülése közös ta­­nácskoztatra , uj s biztató jele a kormány egységének. Ellenben a gúnyaiban kifogyhatlan Morning Adverti­­ser a London utczáin mutogatott úgynevezett „happy family“ (boldog család) ketreczre fordítja olvasói fi­gyelmét, melyben a túllaktatott eb, macska, egér, ma­dár stb., szelíd s békés egységben élnek együtt, s mely ketrecz, úgymond, ha fogalmat ad a pénteki négyes ér­tekezletről Londonban. A Morning Herald­s esti kia­dása a Standard komolyabban veszik a dolgot: hatalom­­bitorlás­, országos megbizatásukkali visszaélés­, s a nemzet­i királynő iránti kötelesség megsértésével vá­dolván a partie carrée tagjait. Alkotmányos országban, úgymond, minden fontosabb közö s magas politikai kér­désben, a kabinet collectiv ülést tartani, s végzéseit a korona szentesítése elé terjeszteni tartozik ; mmiért is a négyes értekezlet nem egyéb , mint Anglia és al­kotmányos formáin taposó divánülés.­­ Eredményét a tanácskoztatnak homály fedi; különösen nehezít pedig minden ebbeli combinatiót a Times e tárgyban hozott vezérczikkének összehasonlítása a Morning Postnak ülés után írt nyilatkozatával. Az első ugyanis ismétli, hogy a török kormány vonakodásai feloldják az 1841- diki szerződést aláírt nagy­hatalmakat a további se­gélyzés kötelessége alól, s hogy a franczia kormány ki is nyilatkoztatá immár , miszerint a magas Portát nem hajlandó a bécsi jegyzék határain túl is követni az el­lenzés terén. Palmerston lapja ellenben mintegy felele­tül Aberdeen közlönyére azt mondja, hogy miután a tö­rök módosítványok, helyes javítások a bécsi jegyzék szövegén, a kormányok rendületlenül maradnak meg a török birodalom jogainak védelme mellett.­­ S ha mind­ez elmondottakhoz hozzá gondoljuk, hogy az orosz c­ár­nak élettervét, vagy legalább életmeggyőződését ké­pezik azok, melyek kivitelére vagy megkísérlésére oly tágas rés nyílt ez évben számára; s hogy másrészről a török kormány, a­mint erősödik a gyorsan folyó orszá­gos hadkészületek s lelkesedés folytán erejének öntuda­tában, oly arányban válik hajlandóbbá fülét oda tartani a háború-párti pasák s szin­falak mögötti idegenek su­gallatainak, a béke még mindig lehetségesnek, de a há­ború sem lehetetlennek tűnik fel. S legyen szabad ezek­­után a magyar sajtóhoz intéznem pár igaz szót. Szerin­tem, s úgy hiszem mindenki véleményében, nem héja s hüvelye, de magva bir érdekkel a távirati sürgönyök oliózati tudósításainak. De épen ezért kellemetlenül fel­ötlő a külföldi, főleg angol lapokhoz szokott magyar ol­vasó előtt, hogy honában a sajtó csak játszik mint gyermek, a táviratok által időnkint közéje vetett tudó­sítások diójaival; megörül s reményekre ébred a csör­gésen , még mielőtt a diót feltörte s gyümölcsét megiz­­lelte volna. S ha ez ártatlan remények idején érkezik külföldről a tudósítónak kora örömben nem osztozó le­vele , okoskodásai ünnep utáni énekeknek vétetnek, s egyszerűen Chronos régiségek tára- vagy ócskaságok ka­m­­arájába utasíttatnak. így péld. midőn az aug. 3-diki, s az aug. 18-diki távirati sürgönyt véve a magyar sajtó, tekintvén azt, hogy mindkettő az egyezke­dési szervezet csak feltételes elfogadtatásának hí­rét hozta, majdnem feltétlenül veté magát a meg­nyugvás s bizalom karjaiba. Pedig a jelennek e hirte­len múlttá gyuratása vagy jövőjétőli erőszakos elmet­­szetése , ha mindjárt e jövő talán sötétnek tűnik is fel helylyel közzel,­­ nem egyez meg véleményem szerint azon érdekkel sem, melyet a magyar sajtó szolgál vagy képvisel. Igen , nem kedvező ez érdeknek sem: a gor­­diusi csomó kettévágása lehetetlenségének álmait ál­modni idő előtt, ha mindjárt különben a jog csendes megoldásának nagy biztosítéka is fekszik az angol-fran­­czia s osztrák kormányok őszinte akaratában a háborút kerülni. Mert : „béke minden áron !“, bizonyára az említett kormányok egyikének sem lesz egyenes jel­szava. — Hallgatok ez alkalommal azon szinte gyer­meki, apró vitákról , iskolai verseny, kisdeákos hajba­­kapásról, minek gyakran támadnak a magyar sajtóban: a távirati sürgönyök nem tartalma, de aziránt, hogy ki ? mikor ? mi forrás s mi érdekből ? merítette azokat. — Kárörömet nyilvánítani, ha a szerkesztő­társ felsült valamely távirati hírével, (mi egyébiránt a hiteles hírek gyűjtésére hatalmas eszközökkel bíró Ti­mes-sel is gyakran megtörténik); vagy mi gonoszabb, gyanakodni , agyarkodni a miatt, ha a záralap telegráfi tudósítása csakugyan mégis hitelesnek bizonyult meg: ez több a kisszerűségnél, ez törpeség. — Elvek terén vivassék a harct, s ne cserepek fölött folyjon a konyhai vagy piaczi vita. Pierce tábornok állítólag Bernbe küldött követe mis­­siójáról itt m­itsem tudunk ; ellenben vevők a hírt, hogy Washington konstantinápolyi követe Marsh Spence­­el váltatott fel. A csere értelmét még nem értjük. Perry Commodore, az amerikai japáni híd kaland­vezére, Shanghaiból, hol egy hadihajót hagyott a jövő TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK Damaskus, aug. 30. Szükségesnek látom némely eseményekre visszatérni, melyeket még julius hóban megb­andoztam vala, de nem volt üres időm, s akkor igenis mozgalmas időket éltünk,­­ nem azon értelemben vé­ve azonba­n, melyet e fogalom­hoz Európában, s még inkább Amerikában kötnek; de ezen mozgalmak mégis elég fontosaknak tekinthetők az arabok- s e meleg éghajlatra nézve. Általában úgy lát­szik , miszerint kétségbe kezdik vonni a keleti nép kényelemszeretetét, látván mennyi hasztalan nyugtalan­ságot okoz magának. Nem akarok szólani a muzulmá­nok fenyegetődzései­ s a keresztények rettegéseiről a ramazán ünnepek alatt. Ezen komédia rendesen minden évben ismételtetik, különösen ha ezen török hónap, mint ez évben, a forró évszakra esik. Egy arábiai nyári napon, napfelkeltétől naplementéig semmit sem enni, nem pipázni, nem inni, még a gazdagokra nézve is, kik pedig hűvös haremjeikben nyugszanak vagy épen alusz­nak , kemény vezeklés, min az által szoktak magokon segítni, hogy titkon esznek és dohányoznak, vagy isz­nak , a meddig kedvük telik; de a szegényre nézve, ki ezen parancsot nemcsak szigorún megtartja, hanem e mellett munkája s ügyei után is jár, valóságos tantalusi kín. Jóllehet e kínnak jó szántából veti magát alája, azon meggyőződésben, miszerint ez által a paradicsomot kiérdemelheti, de mégis az emberi természetben fekszik,­­ ha körülvéve fris forrású kutaktól, s majdnem elalélva a szomjúságtól, szeretne minden keresztényt megölni, egyedül azért, mert tudja , hogy ez túlt ihatja magát, midőn neki szomjúságot kell szenvednie. Szerencsére mindezen fenyegetéseknek nem volt egyéb eredménye, minthogy sok embert hozott mozgásba. Először a ke­resztények , kik a consulokat s patriarchákat ostromják kérelmeikkel, gondoskodnának biztonságukról; ismét ezen utóbbiak a török hatóságoktól erélyes rendszabá­lyok életbeléptetését követelték; a török hatóságok, melyek tehetlenségökben egymástól kértek szokás sze­rint tanácsot; végre a helyőrség, melynek őrjáratokat kellett tenni a keresztények biztosítására, s ez által még inkább boszankodtak rajok. De tévedek, mert két ki­hágás mégis történt, melyeknek komoly következései lehettek volna. Elmondom röviden mind a kettőt. Egy zsidó gyerkőcz egy kertben gyümölcsöt lopott. Üldözték őt egész lakásáig , s ott elkezdtek rabolni. Nemsokára több műkedvelő érkezett meg, mint a mennyit a ház képes volt befogadni, s a számfölöttiek , valószínűleg, hogy az időt hiába ne vesztegessék, s azon alapelvből indulván ki, hogy a „zsidó csak zsidó“, s megrohanák a szomszéd há-­­­zakat. A legközelebbi ház egy algieri zsidóé volt, ki egy­szersmind franczia alattvaló vala. Ez bízván a franczia italomban , derekasan ellene állott a prédálókbak, s néhányat közülök tetemesen mégis sebesitett, kik fölbo­­szankodván mulatságuk ilyképeni megzavarása fölött, az őrjáratot rávák elő. Az őrjárat azt gondolá , misze­rint azt kell tennie, a miért tulajdonkép hivatott, s a zsidót el akará fogni, a nélkül, hogy csak kihallgatta volna. Ez, a verekedés közben már neki hevülvén, a katonákat is megtámadta s fegyverét összetörte. Végre engednie kellett a túlerőnek, s súlyosan megsebesítve, a seraibe vitetett. Ott ismét, a nélkül, hogy kikérdez­ték volna, vasat vertek rá, s egy lyukba vetették. Mi­dőn a franczia consul az ő alattvalóját reclamálta, s min­denekelőtt szorosan azt követelte, hogy a súlyosan se­besültről vennék le a vasat, nehézségeket gördítettek eb­be , állíták, miszerint a zsidó oka az egész vereke­désnek , minek nyilvános tanúbizonysága az összetört fegyver. Hogy tetszik e történetke ? Mit várhatnak a ráják a katonai védelemtől, ha az igazhitüeknek eszük­be jönne egykor ezeket is szépen kirabolni, már azon körülményből megítélhető, miszerint a zsidótól elrablott kelmék közöl egy darab az őrtanyán találtatott. A második kihágás majdnem politikai jellemű volt. A franczia consul, M. de J­o­u­y elutazott, s helyettese, M. de Bari­ere csak néhány nap előtt érkezett meg. Egy reggel, midőn a Locandából, kilépett, melyet egy görög tart itt, egy népcsoport által, mely egy pillanat alatt csődült össze, kődobással támadtatok meg ? (3 kísérőjével együtt a legközelebbi őrszobába vonult, s a parancsnokló tiszt azonnal katonákat parancsolt ki, s a csőcselék népből a mennyit csak lehetett, összefogott. Azon tekinély mellett, melyben az európaiak, s természetesen a consulok itt e tartományban állanak, ezen támadás ép oly hallatlan mint megmagyarázhatlan volt. Ez esemény kulcsát né­hány befogott egyén vallásában találták meg, kik nem egyesült görögök lévén, ily módon akarták az orosz czárhozi ragaszkodásukat bebizonyítni. Abból azonban, hogy az izlám követői is kövekkel dobálták, még nem kell azt következtetni, mintha a törökök az oroszok­kal egyetértenének. Ez — legalább itt Syriában — nem létezik, sőt inkább az oroszok elleni gyűlöl­­ség oly határozottan nyilatkozik, hogy még azon törzsek is, melyek nyílt visszavonásban élnek a hatóságokkal, loyálisokká váltak, s kinyilatkoztaták készségeket szabad csapatok — jól jegyezzük meg, de nem rendesek — kiállítására. Ha az oroszok el­leni gyűlölségnek még több tápanyagra lett volna szüksége, gazdagon feltalálta volna azt a Mekkába utazó persák nyilatkozataiban, kik az oroszokkal ba­rátságosabb lábon látszottak állani. A persák t. i. szinte muhamedánok, de egy saját képein külön sectát képeznek, s innen van azon belső, mélyen gyökerezett gyülölség, mely csak egy s ugyanazon vallás két kü­lönböző felekezete közt létezhetik. De mint hálózza kö­rül az orosz befolyás a persa kormányt s népet, lassan, észrevétlenül de ellentállhatlanul is, azt Európában tökéletesen nem tudják. Csak egy példát akarok futó­lag megemlítni. Azon, épen nem légből kapott ürügy alatt, miszerint persa kereskedést szükséges védel­mezni, a karavánutakon mindenütt orosz védcsapatok tolatnak előre. Először fabódék állitatnak fel, ezekből később őrtanya alakul, az őrlakból valóságos laktanya lesz, s végre tökéletes katonai állomás élelmezési s lő­szertárakkal, sat. Ezen állomások csendességben ugyan, de folyton mindinkább megerősitetnek, s időszakonkint ismét előre tolatnak. Ezen apró helyőrségek a legna­gyobb katonai fegyelemben tartatnak, de jól fizettet­nek, s ők maguk is mindent kész­pénzzel fizetnek. Persia lakosaira nézve tehát valóban igen kedves ven­dégek , kik az utak biztonságát helyreállítják, s ezért nemcsak nem kívánnak semmit, sőt inkább saját pén­züket költik. A Ramasan végével a­­ Bairam-napok, s ezekkel ujnemű mozgalom , mely leginkább látogatások elfoga­­dása-s viszonzásában mutatkozik. A Bairam keleten ép oly terhes s ép oly költséges , mint egykor nyugaton az újév ünnepe volt. A­ki látogatást nem vár, vár aján­­dékot, sőt még a várakozással nem is érik be , a láto­gatás látogatás által csikartatik ki, az ajándék mint­egy kikoldultatván. A nagyok közt igen szigorú etiquette uralkodik. Pontosan ki szokták számítni, ki fogja tenni az első látogatást, s az órák már előre meghatároztat­­nak , mikor kell az egyik vagy másik pasához menni. A selamlik ban , salonban, az etikette által a hely mindenkinek ki van jelölve; először a díván, azután európai sopkák, azután karos székek végre közönséges székek. Előbb kelő helyre ülni le, mint a­mely az em­bert megilleti, iszonyú baklövésnek tartatnék az Hiede­lem s jó nevelés ellen, s azért is a finom műveltségű férfi örömest alsóbbrendű helyre ül, s az által­a felsőbb helylyeli megkínálás élvezetében részesül. A Bairam ünnep után az emberek Damaskus környé­kén ismét egy kis mozgást csináltak maguknak az által, hogy az utazókat kirabolták, a karavánokat megtámad­ták, falvakat megsarczoltak,­­ Balbek mellett, az ott állomásozó lovasság szeme láttára, valóságos csatát vív­­tak. A mozgalom legélénkebbnek Hasbajában mutat­kozott. Egy itteni gazdag zsidó, ki az ottani tájék tize­dét birja haszonbérbe, oda ment, hogy számoljon em­bereivel. Hasbaja lakosai összeszámoltak s fizettek is, négy közelfekvő falu azonban beküldött, s megüzenteté a zsidónak, küldené ki nekik a nyugtatványokat falura, mert nekik sem idejök számolni, sem fizetésre kedvük nincs. A természetesen következő tagadó válaszra mintegy 1000 fegyveres vonult Hasbaja felé. A fegyverfogható lakosság, számra mintegy 1500, nem annyira lojalitás­­ból, mint a rablástól félvén, eleinte derekasan ellentál­­lott ugyan, mintegy 30 halott vesztése után azonban legyőzetvén, a zsidónak meg kellett szökni, 60,000 piaszterből álló pénztárát a fölkelőknek hagyván mar­talékul. Nevezetes, miként tud az ember még az ily ál­lapothoz is hozzá­szokni. Ha valamit küldeni vagy pe­dig utazást tenni akarunk , be kell várnunk , míg egy erős karaván gyűl össze, s akkor jól felfegyverkezve elindulunk. Az elvesztett idő itt semmi tekintetbe sem vétetik, mert ezen szerencsés országban még csak nem is sejtik az időnek megmérhetetlen becsét, s az ameri­kaiak going a­­head jelszava helyett, itt még min­dig a javasolt! javasch! (lassan! lassan !). S az ha lassan is, de mégis megy, ha n­em előre, legalább körben, vagy hátrafelé! Néhány nap előtt szent városunkhoz az évenkinti nagyszerű mozgalom csatlakozott. Ennek neve Hadsch, vagy 1s a Mekkábai vándorlás. Már néhány hét előtt éjszakról és keletről gyülekeztek az egybesereglő zarán­dokok Damaskusba, mint középponti helyre. Az idén nevezetesen igen sok persa érkezett, mintegy két­ezer­­ren. Cserkeszek ellenben kevesebb számmal jelen­tek meg. A persák nem azért zarándokolnak, mint a többi mohamedánok , Mekkába, mivel az a próféta szülővárosa, hanem mivel Alik, a próféta vejének ha­zája , kit a persák az istenség megtestesülésének tarta­nak , sem a Kaabába nem vonulnak, sem a próféta sírját meg nem látogatják. A Kaabát eredetileg Abra­­hám­ építette volna, s az izraeliták elvonulása után is a pogányok által szent helynek tartatott, melyhez évenkint bucsujárásokat tartottak. — Mohamed sokkal jobb ha­zafi volt, hogy sem anyavárosát ezen előnytől megra­bolná , csak a pogányoknak tiltá meg a kaadába lépni, ellenben megparancsolá minden moslimnak, hogy élté­ben legalább egyszer oda zarándokoljon.­­ A had­­zsi jámbor czélja azonban nem zár ki más világi mel­­lékczélokat sem; a hadsebik (zarándokok) mindnyá­jan, kik Mekkában kizárólag a buzgóság- s­ajtatos­­kodásnak élnek , útközben legtöbbnyire kereskedéssel foglalkoznak. Ha már az ember hozzá szokott a gőzö­sökhöz s vaspályákhoz, természetesen igen nehéz meg­fogni, micsoda jövedelmet hozhat, ha az ember Tehe­ránból Mekkába s onnan vissza hét hétig czipeke­­dik, hogy egy pár közönséges sh­awlt vagy pedig egy maroknyi rész török dohányt eladhasson, s ennek mégis úgy kell lenni. Aleppo és Damaskus előtt a persa karaván­­tábort üt, mely több nap alatt élénk vásárt képez; ezen kívül a város utczái tömvék pernákkal, kik részint vásárolnak, részint portékáikat bocsátják áruba. Ez utóbbiak rendesen igen durva schawlokból állnak, melyek még­is igen drágák. Egyébiránt úgy látszik, ezekkel is csak úgy áll a dolog, mint a damaskusi kar­dokkal, melyeket most Európában sokkal szebben , ol­csóbban is gyártanak. A karavánok indulása­ s kíséretéről jövő leve­lemben, eventualitása fejében, tudósító kormányát, hogy a ja­­páinak nagy készületeket tesznek, őt mint­a barátot fogadni. K on­s t­a n 11 n á p o­­ y , aug. 30. Szerkesztő úr! Többször említem tudósításaim folytán, hogy jelen életünk nagyszerű d­aos; múlt szombaton alkalmam volt ezen állításom valóságáról újólag meggyőződnöm ; bizonyos jelentéktelen ügyben a külügyminiszteri titkárt voltam a Portánál fölkere­sendő ; az ajtónálló megtagadta a bemehetést T­rae­­dusa fejével jók (nincsen-t) intve, kérésemre : tudatná velem hollétét, szormáki (kérdezősködni kell) felelt rö­viden ; elindultam tehát egyik előteremből a másikba, a tarka, minden kigondolható nemzetiségű és vallású egyéniségekből vegyes tömegek között, legalább 50 em­berhez járultam kérésemmel, de mindegyiktől ne bileim ben (mit tudom én) benim isim déil (nem az én dolgom) ben ádzseini im (én idegen vagyok), bugün Kalabalik csók, járom gelmeliszin (ma nagy zavar van, holnap jöjjön) és ehhez hasonló ki nem elégítő válaszokkal utasíttatom vissza; látván, hogy puszta szóval ezért érnem lehetetlen, egy csibukcsi nagylelkűségéhez folya­modtam, és miután igénybe vettem erszényem gyér tar­talmát, két beslik (tiz piaszter) megtette a babsis (aján­dék) szokásos hatását; ez szives volt megmagyarázni, hogy Argyropulos úr az itteni orosz diplomatia egyedüli képviselője a miniszter uraknál van, s ez oka a mai zavarnak , hanem holnap menjek ő hozzá és dolgomat kívánságom szerint rendbe hozandja. — Soha fogal­mam sem volt oly zűrzavarról, mint melynek itt ta­núja voltam ; egyébiránt ez talán csak reára gya­korolt ily hatást, ki a legnagyobb rendet képzeltem uralkodni egy különben is csendes véralkatú státus­hivatalnokokból álló testület teremeiben, kik gyakran megfordultak már ott, azt állítják, hogy legfelebb annyiban különbözött máskori állapotától, hogy kissé nagyobb mozgás látszott, de a rendetlenséget illető­leg, örök időtől fogva mindig ugyanazon hajóban eveznek, magam részéről annyit határozottan mond­hatok, hogy nagy örömömre fog szolgálni, ha nem leszek kénytelen több látogatást tenni a Bábelnél! Mr Argyropulosz az odessai gőzös megérkezte óta nagyon elfoglaltnak látszik, naponta a minisztérium­nál láthatni őt, legtöbbet azonban Reshid pasa kül­ügyminiszterrel tanácskozik. Lord Strattford Canning, és Delacour urak is azóta kétszer több magas­ ál­lamhivatalnokkal értekezletet tartottak, de e diplo­­matikus működések tárgyai nem ismeretesek, kíván­csian várjuk a történendőket; a török nép érzelmei mind hangosabban kezdenek nyilatkozni; lelkesedet­ten sürgetik inkább a hadat, mint a kibékülési ten­­tativumok elfogadását; mindenki meg van győződve, hogy kibékülés esetére bellázadásnak leend kitéve a birodalom nemcsak, hanem az európaiak nagyobb ré­sze készen tartja magát mint az áldozatra szánt bá­rány — a halál , vagy futásban keresendő menekü­lésre. — Szomorú állapot, és ha még sokáig húzódik.

Next