Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)
1853-09-14 / 1053. szám
1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 ,, _ A havi előfizetés , m’int’ a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten házhozhordva Félévre . 8 „ — „ Évnegyedre 4 ,, — ,, ,, Egy hónapra 1 fr. 30 k. p 1053 nsmAPU A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő Drintcza8-dik szám. Szerkesztési iroda: Drintcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Szerda, sept 14-én-HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit sora 4 pgc krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajcárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás A PESTI NAPLÓ negyedik évnegyedi (october-decemberi) folyamára. Vidékre postán küldve 5 fór. Budapesten házhozhordással 4 főr. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában uri-utcza 8. sz. a. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szegletén. Az előfizetési levelek bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napló“ kiadó hivatala. London, septemb. 7. A nagy vitakérdés legújabb időkben csakugyan rákhaladást ten, mert hogy a bécsi jegyzék török módosítványai fontosak, sőt hogy általuk a bajuk több lényeges pontban, különösen pedig a kérdés vallási oldalát illetőleg, visszatereltettek oda , honnan kiindultak : ezt most már az angol, franczia s német sajtónak többsége aggalmilag elismeri. — Maga a Times is bevallja legutóbbi vezérczikkében, hogy a bajos ügy viszszahelyezteték oda, hol aprilisban állott; s hogy a czár, ha el is fogadja a csak önmegalázásával elfogadható török módosítványokat, ezt főleg csak azért is, mert az őszi időjárás nem kedvező a tekintélyes haderő védte Dunának áthatolására, sem pedig a megmaradásra a megszállott fejedelemségekben, melyek ege alatt máris oly igen feldúlatott az orosz seregek egészsége. — S ha vallásos óldalát a vitakérdésnek el is fogná simítani az ide holnapra várt válasz Pétervárról, még mindig megoldatlanok a területi nehézségek : a fejedelemségekbeni status quo ante teljes helyreállítása; mert nem kis feladat, a diplomatia e kényes „ne nyúlj hozzám“ virágát keblére tűzni hervadatlanul az európai közbékének. Márpedig a török kormány, az európai udvarokhoz intézett legújabb nyilatkozatában, nem elégszik be a bécsi jegyzéknek általa kijelölt módosításaival, de „solid garantiát kiván a magas hatalmaktól a jövő eventualitások ellen s különösen az iránt, nehogy az orosz kormány önakarata következtetéseket vonhasson ki a bécsi jegyzék szövegéből, s megszállhassa időnkint máskor is a Dunafejedelemségeket.“ Sőt ismételve kijelentetik a memorandumban az is, hogy azultán csak az oláh herczegségeknek megtörtént kiürítetése után fog követet küldeni Pétervárra. — Fenyegető e bonyolódások folytán, Aberdeen s Clarendon lordok nemcsak hogy nem távoztak a fővárosból, mint ezt tenni szándékuk vala, de visszatértével Palmerston lordnak Londonba, Russell lord is rögtön megjelenésre hivatott meg, egy utána Scotiába Roseneathre küldött távirati sürgöny által. S hosszú és komoly volt a négy státusférfiúnak e pénteki tanácskozlata, melynek megtartását kifecsegvén a félhivatalos Sunday Times, s kikürtölvén mindjárt utána a napi Times is, — majdnem minden tekintélyesebb lap véleményt hozni sietett a tárgyban. — A Daily News szerint Clarendon lord, ki mint tudva van, felsőházi nyilatkozatában eljegyző becsületszavát az iránt, hogy a Dunafejedelemségek teljes s azonnali kiüritetését az angol kormány sine qua non-jául tekintendő az egyezkedésnek, oly végből küldött távirati sürgönyt a hason lekötésű Russell lord után, hogy segítené őt súlyával Aberdeen lord ellen, kit a makacskodó török memorandum megingatott a mindkét házkormány szónoka által kötelezőleg kifejezed készségben. Melyik részen állott Palmerston lord ? eziránt tarkák a vélemények, miután e veterán diplomata legutolsó alsóházi nyilatkozata szerint: a Dunafejedelemségek kiürítetése az orosz czárnak fejedelmi becsületére hagyandó. A Times csak azon általános megjegyzést teszi, hogy a kabinet négy fele véleményben legellenesebb tagjának összeülése közös tanácskoztatra , uj s biztató jele a kormány egységének. Ellenben a gúnyaiban kifogyhatlan Morning Advertiser a London utczáin mutogatott úgynevezett „happy family“ (boldog család) ketreczre fordítja olvasói figyelmét, melyben a túllaktatott eb, macska, egér, madár stb., szelíd s békés egységben élnek együtt, s mely ketrecz, úgymond, ha fogalmat ad a pénteki négyes értekezletről Londonban. A Morning Heralds esti kiadása a Standard komolyabban veszik a dolgot: hatalombitorlás, országos megbizatásukkali visszaélés, s a nemzeti királynő iránti kötelesség megsértésével vádolván a partie carrée tagjait. Alkotmányos országban, úgymond, minden fontosabb közö s magas politikai kérdésben, a kabinet collectiv ülést tartani, s végzéseit a korona szentesítése elé terjeszteni tartozik ; mmiért is a négyes értekezlet nem egyéb , mint Anglia és alkotmányos formáin taposó divánülés. Eredményét a tanácskoztatnak homály fedi; különösen nehezít pedig minden ebbeli combinatiót a Times e tárgyban hozott vezérczikkének összehasonlítása a Morning Postnak ülés után írt nyilatkozatával. Az első ugyanis ismétli, hogy a török kormány vonakodásai feloldják az 1841- diki szerződést aláírt nagyhatalmakat a további segélyzés kötelessége alól, s hogy a franczia kormány ki is nyilatkoztatá immár , miszerint a magas Portát nem hajlandó a bécsi jegyzék határain túl is követni az ellenzés terén. Palmerston lapja ellenben mintegy feleletül Aberdeen közlönyére azt mondja, hogy miután a török módosítványok, helyes javítások a bécsi jegyzék szövegén, a kormányok rendületlenül maradnak meg a török birodalom jogainak védelme mellett. S ha mindez elmondottakhoz hozzá gondoljuk, hogy az orosz cárnak élettervét, vagy legalább életmeggyőződését képezik azok, melyek kivitelére vagy megkísérlésére oly tágas rés nyílt ez évben számára; s hogy másrészről a török kormány, amint erősödik a gyorsan folyó országos hadkészületek s lelkesedés folytán erejének öntudatában, oly arányban válik hajlandóbbá fülét oda tartani a háború-párti pasák s szinfalak mögötti idegenek sugallatainak, a béke még mindig lehetségesnek, de a háború sem lehetetlennek tűnik fel. S legyen szabad ezekután a magyar sajtóhoz intéznem pár igaz szót. Szerintem, s úgy hiszem mindenki véleményében, nem héja s hüvelye, de magva bir érdekkel a távirati sürgönyök oliózati tudósításainak. De épen ezért kellemetlenül felötlő a külföldi, főleg angol lapokhoz szokott magyar olvasó előtt, hogy honában a sajtó csak játszik mint gyermek, a táviratok által időnkint közéje vetett tudósítások diójaival; megörül s reményekre ébred a csörgésen , még mielőtt a diót feltörte s gyümölcsét megizlelte volna. S ha ez ártatlan remények idején érkezik külföldről a tudósítónak kora örömben nem osztozó levele , okoskodásai ünnep utáni énekeknek vétetnek, s egyszerűen Chronos régiségek tára- vagy ócskaságok kamarájába utasíttatnak. így péld. midőn az aug. 3-diki, s az aug. 18-diki távirati sürgönyt véve a magyar sajtó, tekintvén azt, hogy mindkettő az egyezkedési szervezet csak feltételes elfogadtatásának hírét hozta, majdnem feltétlenül veté magát a megnyugvás s bizalom karjaiba. Pedig a jelennek e hirtelen múlttá gyuratása vagy jövőjétőli erőszakos elmetszetése , ha mindjárt e jövő talán sötétnek tűnik is fel helylyel közzel, nem egyez meg véleményem szerint azon érdekkel sem, melyet a magyar sajtó szolgál vagy képvisel. Igen , nem kedvező ez érdeknek sem: a gordiusi csomó kettévágása lehetetlenségének álmait álmodni idő előtt, ha mindjárt különben a jog csendes megoldásának nagy biztosítéka is fekszik az angol-franczia s osztrák kormányok őszinte akaratában a háborút kerülni. Mert : „béke minden áron !“, bizonyára az említett kormányok egyikének sem lesz egyenes jelszava. — Hallgatok ez alkalommal azon szinte gyermeki, apró vitákról , iskolai verseny, kisdeákos hajbakapásról, minek gyakran támadnak a magyar sajtóban: a távirati sürgönyök nem tartalma, de aziránt, hogy ki ? mikor ? mi forrás s mi érdekből ? merítette azokat. — Kárörömet nyilvánítani, ha a szerkesztőtárs felsült valamely távirati hírével, (mi egyébiránt a hiteles hírek gyűjtésére hatalmas eszközökkel bíró Times-sel is gyakran megtörténik); vagy mi gonoszabb, gyanakodni , agyarkodni a miatt, ha a záralap telegráfi tudósítása csakugyan mégis hitelesnek bizonyult meg: ez több a kisszerűségnél, ez törpeség. — Elvek terén vivassék a harct, s ne cserepek fölött folyjon a konyhai vagy piaczi vita. Pierce tábornok állítólag Bernbe küldött követe missiójáról itt mitsem tudunk ; ellenben vevők a hírt, hogy Washington konstantinápolyi követe Marsh Spenceel váltatott fel. A csere értelmét még nem értjük. Perry Commodore, az amerikai japáni híd kalandvezére, Shanghaiból, hol egy hadihajót hagyott a jövő TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK Damaskus, aug. 30. Szükségesnek látom némely eseményekre visszatérni, melyeket még julius hóban megbandoztam vala, de nem volt üres időm, s akkor igenis mozgalmas időket éltünk, nem azon értelemben véve azonban, melyet e fogalomhoz Európában, s még inkább Amerikában kötnek; de ezen mozgalmak mégis elég fontosaknak tekinthetők az arabok- s e meleg éghajlatra nézve. Általában úgy látszik , miszerint kétségbe kezdik vonni a keleti nép kényelemszeretetét, látván mennyi hasztalan nyugtalanságot okoz magának. Nem akarok szólani a muzulmánok fenyegetődzései s a keresztények rettegéseiről a ramazán ünnepek alatt. Ezen komédia rendesen minden évben ismételtetik, különösen ha ezen török hónap, mint ez évben, a forró évszakra esik. Egy arábiai nyári napon, napfelkeltétől naplementéig semmit sem enni, nem pipázni, nem inni, még a gazdagokra nézve is, kik pedig hűvös haremjeikben nyugszanak vagy épen alusznak , kemény vezeklés, min az által szoktak magokon segítni, hogy titkon esznek és dohányoznak, vagy isznak , a meddig kedvük telik; de a szegényre nézve, ki ezen parancsot nemcsak szigorún megtartja, hanem e mellett munkája s ügyei után is jár, valóságos tantalusi kín. Jóllehet e kínnak jó szántából veti magát alája, azon meggyőződésben, miszerint ez által a paradicsomot kiérdemelheti, de mégis az emberi természetben fekszik, ha körülvéve fris forrású kutaktól, s majdnem elalélva a szomjúságtól, szeretne minden keresztényt megölni, egyedül azért, mert tudja , hogy ez túlt ihatja magát, midőn neki szomjúságot kell szenvednie. Szerencsére mindezen fenyegetéseknek nem volt egyéb eredménye, minthogy sok embert hozott mozgásba. Először a keresztények , kik a consulokat s patriarchákat ostromják kérelmeikkel, gondoskodnának biztonságukról; ismét ezen utóbbiak a török hatóságoktól erélyes rendszabályok életbeléptetését követelték; a török hatóságok, melyek tehetlenségökben egymástól kértek szokás szerint tanácsot; végre a helyőrség, melynek őrjáratokat kellett tenni a keresztények biztosítására, s ez által még inkább boszankodtak rajok. De tévedek, mert két kihágás mégis történt, melyeknek komoly következései lehettek volna. Elmondom röviden mind a kettőt. Egy zsidó gyerkőcz egy kertben gyümölcsöt lopott. Üldözték őt egész lakásáig , s ott elkezdtek rabolni. Nemsokára több műkedvelő érkezett meg, mint a mennyit a ház képes volt befogadni, s a számfölöttiek , valószínűleg, hogy az időt hiába ne vesztegessék, s azon alapelvből indulván ki, hogy a „zsidó csak zsidó“, s megrohanák a szomszéd há-zakat. A legközelebbi ház egy algieri zsidóé volt, ki egyszersmind franczia alattvaló vala. Ez bízván a franczia italomban , derekasan ellene állott a prédálókbak, s néhányat közülök tetemesen mégis sebesitett, kik fölboszankodván mulatságuk ilyképeni megzavarása fölött, az őrjáratot rávák elő. Az őrjárat azt gondolá , miszerint azt kell tennie, a miért tulajdonkép hivatott, s a zsidót el akará fogni, a nélkül, hogy csak kihallgatta volna. Ez, a verekedés közben már neki hevülvén, a katonákat is megtámadta s fegyverét összetörte. Végre engednie kellett a túlerőnek, s súlyosan megsebesítve, a seraibe vitetett. Ott ismét, a nélkül, hogy kikérdezték volna, vasat vertek rá, s egy lyukba vetették. Midőn a franczia consul az ő alattvalóját reclamálta, s mindenekelőtt szorosan azt követelte, hogy a súlyosan sebesültről vennék le a vasat, nehézségeket gördítettek ebbe , állíták, miszerint a zsidó oka az egész verekedésnek , minek nyilvános tanúbizonysága az összetört fegyver. Hogy tetszik e történetke ? Mit várhatnak a ráják a katonai védelemtől, ha az igazhitüeknek eszükbe jönne egykor ezeket is szépen kirabolni, már azon körülményből megítélhető, miszerint a zsidótól elrablott kelmék közöl egy darab az őrtanyán találtatott. A második kihágás majdnem politikai jellemű volt. A franczia consul, M. de Jouy elutazott, s helyettese, M. de Bariere csak néhány nap előtt érkezett meg. Egy reggel, midőn a Locandából, kilépett, melyet egy görög tart itt, egy népcsoport által, mely egy pillanat alatt csődült össze, kődobással támadtatok meg ? (3 kísérőjével együtt a legközelebbi őrszobába vonult, s a parancsnokló tiszt azonnal katonákat parancsolt ki, s a csőcselék népből a mennyit csak lehetett, összefogott. Azon tekinély mellett, melyben az európaiak, s természetesen a consulok itt e tartományban állanak, ezen támadás ép oly hallatlan mint megmagyarázhatlan volt. Ez esemény kulcsát néhány befogott egyén vallásában találták meg, kik nem egyesült görögök lévén, ily módon akarták az orosz czárhozi ragaszkodásukat bebizonyítni. Abból azonban, hogy az izlám követői is kövekkel dobálták, még nem kell azt következtetni, mintha a törökök az oroszokkal egyetértenének. Ez — legalább itt Syriában — nem létezik, sőt inkább az oroszok elleni gyűlölség oly határozottan nyilatkozik, hogy még azon törzsek is, melyek nyílt visszavonásban élnek a hatóságokkal, loyálisokká váltak, s kinyilatkoztaták készségeket szabad csapatok — jól jegyezzük meg, de nem rendesek — kiállítására. Ha az oroszok elleni gyűlölségnek még több tápanyagra lett volna szüksége, gazdagon feltalálta volna azt a Mekkába utazó persák nyilatkozataiban, kik az oroszokkal barátságosabb lábon látszottak állani. A persák t. i. szinte muhamedánok, de egy saját képein külön sectát képeznek, s innen van azon belső, mélyen gyökerezett gyülölség, mely csak egy s ugyanazon vallás két különböző felekezete közt létezhetik. De mint hálózza körül az orosz befolyás a persa kormányt s népet, lassan, észrevétlenül de ellentállhatlanul is, azt Európában tökéletesen nem tudják. Csak egy példát akarok futólag megemlítni. Azon, épen nem légből kapott ürügy alatt, miszerint persa kereskedést szükséges védelmezni, a karavánutakon mindenütt orosz védcsapatok tolatnak előre. Először fabódék állitatnak fel, ezekből később őrtanya alakul, az őrlakból valóságos laktanya lesz, s végre tökéletes katonai állomás élelmezési s lőszertárakkal, sat. Ezen állomások csendességben ugyan, de folyton mindinkább megerősitetnek, s időszakonkint ismét előre tolatnak. Ezen apró helyőrségek a legnagyobb katonai fegyelemben tartatnak, de jól fizettetnek, s ők maguk is mindent készpénzzel fizetnek. Persia lakosaira nézve tehát valóban igen kedves vendégek , kik az utak biztonságát helyreállítják, s ezért nemcsak nem kívánnak semmit, sőt inkább saját pénzüket költik. A Ramasan végével a Bairam-napok, s ezekkel ujnemű mozgalom , mely leginkább látogatások elfogadása-s viszonzásában mutatkozik. A Bairam keleten ép oly terhes s ép oly költséges , mint egykor nyugaton az újév ünnepe volt. Aki látogatást nem vár, vár ajándékot, sőt még a várakozással nem is érik be , a látogatás látogatás által csikartatik ki, az ajándék mintegy kikoldultatván. A nagyok közt igen szigorú etiquette uralkodik. Pontosan ki szokták számítni, ki fogja tenni az első látogatást, s az órák már előre meghatároztatnak , mikor kell az egyik vagy másik pasához menni. A selamlik ban , salonban, az etikette által a hely mindenkinek ki van jelölve; először a díván, azután európai sopkák, azután karos székek végre közönséges székek. Előbb kelő helyre ülni le, mint amely az embert megilleti, iszonyú baklövésnek tartatnék az Hiedelem s jó nevelés ellen, s azért is a finom műveltségű férfi örömest alsóbbrendű helyre ül, s az általa felsőbb helylyeli megkínálás élvezetében részesül. A Bairam ünnep után az emberek Damaskus környékén ismét egy kis mozgást csináltak maguknak az által, hogy az utazókat kirabolták, a karavánokat megtámadták, falvakat megsarczoltak, Balbek mellett, az ott állomásozó lovasság szeme láttára, valóságos csatát vívtak. A mozgalom legélénkebbnek Hasbajában mutatkozott. Egy itteni gazdag zsidó, ki az ottani tájék tizedét birja haszonbérbe, oda ment, hogy számoljon embereivel. Hasbaja lakosai összeszámoltak s fizettek is, négy közelfekvő falu azonban beküldött, s megüzenteté a zsidónak, küldené ki nekik a nyugtatványokat falura, mert nekik sem idejök számolni, sem fizetésre kedvük nincs. A természetesen következő tagadó válaszra mintegy 1000 fegyveres vonult Hasbaja felé. A fegyverfogható lakosság, számra mintegy 1500, nem annyira lojalitásból, mint a rablástól félvén, eleinte derekasan ellentállott ugyan, mintegy 30 halott vesztése után azonban legyőzetvén, a zsidónak meg kellett szökni, 60,000 piaszterből álló pénztárát a fölkelőknek hagyván martalékul. Nevezetes, miként tud az ember még az ily állapothoz is hozzászokni. Ha valamit küldeni vagy pedig utazást tenni akarunk , be kell várnunk , míg egy erős karaván gyűl össze, s akkor jól felfegyverkezve elindulunk. Az elvesztett idő itt semmi tekintetbe sem vétetik, mert ezen szerencsés országban még csak nem is sejtik az időnek megmérhetetlen becsét, s az amerikaiak going ahead jelszava helyett, itt még mindig a javasolt! javasch! (lassan! lassan !). S az ha lassan is, de mégis megy, ha nem előre, legalább körben, vagy hátrafelé! Néhány nap előtt szent városunkhoz az évenkinti nagyszerű mozgalom csatlakozott. Ennek neve Hadsch, vagy 1s a Mekkábai vándorlás. Már néhány hét előtt éjszakról és keletről gyülekeztek az egybesereglő zarándokok Damaskusba, mint középponti helyre. Az idén nevezetesen igen sok persa érkezett, mintegy kétezerren. Cserkeszek ellenben kevesebb számmal jelentek meg. A persák nem azért zarándokolnak, mint a többi mohamedánok , Mekkába, mivel az a próféta szülővárosa, hanem mivel Alik, a próféta vejének hazája , kit a persák az istenség megtestesülésének tartanak , sem a Kaabába nem vonulnak, sem a próféta sírját meg nem látogatják. A Kaabát eredetileg Abrahám építette volna, s az izraeliták elvonulása után is a pogányok által szent helynek tartatott, melyhez évenkint bucsujárásokat tartottak. — Mohamed sokkal jobb hazafi volt, hogy sem anyavárosát ezen előnytől megrabolná , csak a pogányoknak tiltá meg a kaadába lépni, ellenben megparancsolá minden moslimnak, hogy éltében legalább egyszer oda zarándokoljon. A hadzsi jámbor czélja azonban nem zár ki más világi mellékczélokat sem; a hadsebik (zarándokok) mindnyájan, kik Mekkában kizárólag a buzgóság- sajtatoskodásnak élnek , útközben legtöbbnyire kereskedéssel foglalkoznak. Ha már az ember hozzá szokott a gőzösökhöz s vaspályákhoz, természetesen igen nehéz megfogni, micsoda jövedelmet hozhat, ha az ember Teheránból Mekkába s onnan vissza hét hétig czipekedik, hogy egy pár közönséges shawlt vagy pedig egy maroknyi rész török dohányt eladhasson, s ennek mégis úgy kell lenni. Aleppo és Damaskus előtt a persa karavántábort üt, mely több nap alatt élénk vásárt képez; ezen kívül a város utczái tömvék pernákkal, kik részint vásárolnak, részint portékáikat bocsátják áruba. Ez utóbbiak rendesen igen durva schawlokból állnak, melyek mégis igen drágák. Egyébiránt úgy látszik, ezekkel is csak úgy áll a dolog, mint a damaskusi kardokkal, melyeket most Európában sokkal szebben , olcsóbban is gyártanak. A karavánok indulása s kíséretéről jövő levelemben, eventualitása fejében, tudósító kormányát, hogy a japáinak nagy készületeket tesznek, őt minta barátot fogadni. K ons ta n 11 n á p o y , aug. 30. Szerkesztő úr! Többször említem tudósításaim folytán, hogy jelen életünk nagyszerű daos; múlt szombaton alkalmam volt ezen állításom valóságáról újólag meggyőződnöm ; bizonyos jelentéktelen ügyben a külügyminiszteri titkárt voltam a Portánál fölkeresendő ; az ajtónálló megtagadta a bemehetést Traedusa fejével jók (nincsen-t) intve, kérésemre : tudatná velem hollétét, szormáki (kérdezősködni kell) felelt röviden ; elindultam tehát egyik előteremből a másikba, a tarka, minden kigondolható nemzetiségű és vallású egyéniségekből vegyes tömegek között, legalább 50 emberhez járultam kérésemmel, de mindegyiktől ne bileim ben (mit tudom én) benim isim déil (nem az én dolgom) ben ádzseini im (én idegen vagyok), bugün Kalabalik csók, járom gelmeliszin (ma nagy zavar van, holnap jöjjön) és ehhez hasonló ki nem elégítő válaszokkal utasíttatom vissza; látván, hogy puszta szóval ezért érnem lehetetlen, egy csibukcsi nagylelkűségéhez folyamodtam, és miután igénybe vettem erszényem gyér tartalmát, két beslik (tiz piaszter) megtette a babsis (ajándék) szokásos hatását; ez szives volt megmagyarázni, hogy Argyropulos úr az itteni orosz diplomatia egyedüli képviselője a miniszter uraknál van, s ez oka a mai zavarnak , hanem holnap menjek ő hozzá és dolgomat kívánságom szerint rendbe hozandja. — Soha fogalmam sem volt oly zűrzavarról, mint melynek itt tanúja voltam ; egyébiránt ez talán csak reára gyakorolt ily hatást, ki a legnagyobb rendet képzeltem uralkodni egy különben is csendes véralkatú státushivatalnokokból álló testület teremeiben, kik gyakran megfordultak már ott, azt állítják, hogy legfelebb annyiban különbözött máskori állapotától, hogy kissé nagyobb mozgás látszott, de a rendetlenséget illetőleg, örök időtől fogva mindig ugyanazon hajóban eveznek, magam részéről annyit határozottan mondhatok, hogy nagy örömömre fog szolgálni, ha nem leszek kénytelen több látogatást tenni a Bábelnél! Mr Argyropulosz az odessai gőzös megérkezte óta nagyon elfoglaltnak látszik, naponta a minisztériumnál láthatni őt, legtöbbet azonban Reshid pasa külügyminiszterrel tanácskozik. Lord Strattford Canning, és Delacour urak is azóta kétszer több magas államhivatalnokkal értekezletet tartottak, de e diplomatikus működések tárgyai nem ismeretesek, kíváncsian várjuk a történendőket; a török nép érzelmei mind hangosabban kezdenek nyilatkozni; lelkesedetten sürgetik inkább a hadat, mint a kibékülési tentativumok elfogadását; mindenki meg van győződve, hogy kibékülés esetére bellázadásnak leend kitéve a birodalom nemcsak, hanem az európaiak nagyobb része készen tartja magát mint az áldozatra szánt bárány — a halál , vagy futásban keresendő menekülésre. — Szomorú állapot, és ha még sokáig húzódik.