Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)

1853-09-16 / 1055. szám

nai szolgálatra ugy mint gazdasági czélokra egyformán alkalmas magyar faj tetemesen meggyérü­lt. A kerület lovainak összes száma (csikókon kívül) volt 1852-ben 194,967, melyeknek legalább fele már 1­2—2 éves ko­rukban mezőmunkákra s fuvarra használtatván, a te­nyésztési tehetség azokban egészen kiveszett. A létező magán ménesek fentartására kevés gond fordíttatik, s a lovak csekély árai miatt a paraszt sem látja hasznát a lótenyésztésben. Ide járul még az erdélyi híres méne­sek elpusztulásának leverő példája, úgy hogy a magas kormány részérőli tartós gyámolitás s egyéb kedvező körülmények hiányában a marhatenyésztés ez ágaza­tára semmi örvendetest nem remélhetni. A juhtenyésztés folyvást élénk s növekvő fi­gyelemnek örvend, mire a tartósan jó gyapjuárak nagy befolyással vannak. Bárányokat nem számítva, múlt 1852-ik évben a kerület 705,882 db juhhal birt, s a legszebb, legnagyobb juhászatok Békés megyében lé­teznek, mik is egyrészt a legkeresettebb, kitűnő kara­­tokt gyapjút adják.­­ A kerület legjövedelmesb kere­­setforrásainak egyike a sertéstenyészet, mely itt minden megyében, de legnagyobb mértékben Arad és Szabolcsban űzetik; a kerület évenkénti fogyasztása tesz mintegy 80,000 darabot, s 50,000 db szalonnája felsőmagyarországi megyékbe vitetik; ez utóbbi idők­ben észrevehetőig csökkent állatfaj értékesítésére jó­tékony befolyással lesz a szolnok-debreczeni vasút meg­nyitása. Hasonló előnyöket nyújtana a könnyebbült közlekedés a három tenyésztésnek is, mely je­leni­g is már meglehetős élénkséggel űzetik ; a kerüli­t évenkinti 3000 mázsányi ágyitoll és pehely kivitele mutatja, hogy itt legalább 3 millió lúd s kacsa tenyész­tenie minden évben. Méh­kos­ár múlt évben csak 51,032 találtatott a kerületben, mi azt mutatja, hogy e legszebb s legállandóbb jövedelmet nyújtó mellék foglalkozásra nagyobb gond lenne fordítandó.­­ Nevezetes kiviteli czikket képeznek itt a­k­a­d­á­­lyok, melyek szaporodását azonban nagyon aka­dályozza azon körülmény, hogy a nadályfogás nem szoríttatik az őszi hónapokra, úgyhogy idővel majd ez állatkák végképi kiirtásától tarthatni. Mi végre a s­e­­lyemb­ogártenyésztést illeti: az egykor ültetett eperfatelepekből már csak 73 — s ez is többnyire el­hanyagolt állapotban létezik a kerületben, melynek égalja semmi nehézségeket nem gördít a selyemtenyész­tés elé, s csak a kellő buzdítás és felvilágosítás, továbbá e termék könnyű s jutalmas értékesítésének módjai kí­vántainak , hogy az óhajtott virágzásra jusson. A kerület kereskedése 447 nagy-, termény-és kiskereskedő, továbbá 1459 kalmár által űzetik. A ne­­vezetes­ vásárolt rész­eredménye a multévi forgalom csökkenését bizonyítja, s kivéve netán a gyapjú, pehely és ágyitoll, s azonkívül a szarvas és hizó marhakeres­kedést, a többi czikkekben érzékeny pangás uralkodott. A terménykereskedésre csökkentőleg hat a kistermesztők azon csekély belátása, minélfogva tekintetbe nem vévén a többi piaczok árfolyamát, a legelfogadhatóbb feltéte­leket makacsul visszautasítják; a gyarmatárukereskedést különösen a rosz utak rontják, a rőfösárukereskedést, pedig a gyolcsosok és házalók fosztják meg illendő hi­telétől , minélfogva a kamra a kocsivali házalásra hozott légf­­tilalmat tovább is fentartatni kéri.­­ Azon körül­ménynél fogva, hogy felső Magyarországon múlt évben kőszén- és vízhiány miatt több vasgyár megszüntette üzletét, a debr. kerület számos megrendelései teljesít­­lenül maradtak. Egy erőteljes és a kor igényeit kielégítő iparüzlet szükségessége mélyen éreztetik a kerületben, azonban a belátás s önbizalom hiánya, gyámoltalanság és csö­­könösség még a fokonkinti kifejlődést is akadályozzák. Nagy baj különösen az is, hogy az iparos ideje s kis tőkepénze nem csekély részét mellékfoglalkozásokra, u. m. földművelés, bortermesztés, s­arhatenyésztésre for­dítja. Továbbá daczára a legf. iparutasítás üdvös ha­­tározmányainak mégis számos visszaélések tapasztal­tatnak folyvást egyrészt a széhek, másrészt a segéd­munkások részéről, miknek azonban az iparügy végle­ges szabályozása általi eltávolítását biztosan remélhetni. Az iparüzlet felvirágoztatásának általános feltételei közé, mik e kerületben még nagyobbrészt hiányoznak, tartozik 1) az iparos fiatalság kellő elemi­ okta­­t­á­s­a , s nagyobb iparűző városokban legalább is alsó reáliskolák alapítása ; az e tekintetben főleg figyelembe veendő népiskolai ügy állását szomorúan festik a kamra által felhozott adatok, mikből kiviláglik, hogy a kerü­let 181982 iskolaképre gyermekei közöl 1852-ben csak 95,443 — tehát fele sem a fennebbi összegnek — lá­togatta a népiskolát, és hogy 199 község volt min­den iskola nélkül 12) A kis tőkepénz, mely­­lyel az iparosok legnagyobb száma rendelkezhetik , a legmellőzhetlenebb szerszámok beszerzésére is alig ele­gendő ; ennek folytán az iparos rendesen áldozata lesz az uzsorásoknak — „a társaság e­lértezett da­­rázsainak“, kik gyalázatos mesterségüket, daczára a fenálló törvények minden szigorának űzik, mivel az iparosok által élvezhető minden hitelintézetek hiányoznak. 3) A nyers­anyag hozatalnak és az áru­eladásnak gyakran hónapokig használhatatlan közle­kedési eszközök általi nehezítése az iparos türelmét és kis tőkéjét is kimeríti. Tehát a közlekedés javítása kívántatik. 4) Az iparos viszonyoknak az oly óhajtva várt ipartörvény általi végleges szervezése; s 5) egy erőteljes, művelt, munkás és takarékos iparos sarja­­dék növelése — szintén e föltételek közé soroztatnak. Mi végre a pénz s név szerint a hitelviszonyok és közlekedési eszközök szükségleteit illeti: elsőre nézve a kamra, egg legalább 500000 ft alap­pénzzel ellátandó fiókbanknak felállítását Debreczenben, a másodikra nézve pedig a biztos remény szerint jövő év folytában megnyitandó szolnokdebreczeni vonalon, s a tiszai gőzhajózás némely hiányainak megszüntetésén kívül, több országutak helyreállítását s illetőleg építé­sét tartja halaszthatlannak, s e vonalak név szerint kö­vetkezők: 1) a nagyvárad-aradi s nagyvárad-debrecze­­ni, 2) a tokaj-debreczeni, 3) Debreczenből Nagyká­rolyon és Szatmáron át a bányavárosok felé, 4) a Tiszá­tól, Szentesen, Orosházán, Csabán, Gyulán, Sarkadon át Nagyvárad felé vezetendő vonal. Ezen községi munka segélyével helyrehozandó illetőleg létesítendő vonalok sokszorosan fogják a rájuk fordított költségeket vissza­téríteni. Pak­s, sept. 6. fa. Hogy változik minden , mintha az időnek is meg­győződése volna, úgy bánik velünk: ma fehér nadrágok pompáznak Helder előtt, holnap pikkelyezett tigris­ gya­­potok, ma Moliére fénytopánok, holnap amerikai viz­­ellenesek, ma derült homlok és szaknakalap, holnap maussade és fekete féveg. Mindenütt panasz .... de most az egyszer idő ellen van az. ... A nagy Flande­­rek, kik 5 órát laknak mindennap a Boulevardokon, pikét­ órákra híják meg egymást, és pusztítják az ide­gen szivart, zúgolódván, quintmajorok után, az idő el­len. Boldog Isten, midőn minden oldalról a változó idő­re panaszkodunk, vajh de kevesen mondhatjuk , mi nem változ. . . . Hélás! sok szobrász nem végezhette be, valamely nagyságnak kezdett oszlopát, a nagy változás miatt. — Változnak az idők, kedélyek, elvek , divatok, érzel­mek , szokások, stb. Francziaországban, és mindenütt a nap alatt, hol szeszély, nagyravágyás, hiúság, előítélet, és hír- és pénzszomj uralkodnak, nem említvén a többi szép tulajdonokat, rugóit annyi hihetlen változásnak, miket Tamás-újakkal tapogatunk mindennap, három­szor, hogy elhihessük. Valaki azt mondta, mikép az ember cameleon , kinek egyéb tulajdona nincs, mint a két alak ; csalatkozott Cameleon , az embernek sokszor két háza, két felesége, (lásd a julykat) két orra (lásd az elyzei mezőkön a természet­gyűjteményt) és néha két kulacsa van, mit nem szükséges a Tisztujításban látni, mik pedig mind, az embertől nem kivül eső, hanem benne létező attribútumok. Hála az égnek, az idő hamar jóra változik, ce qu’ on ne peut pas dire de tous les hommes, és ma , ismét, érzők a nap melegét, tisztán láttuk a láthatárt, minek l­egfőkép örülnek azok, kik a st. germaini hadigyakorlatokban részt vesznek. Szólnak az ágyuk, vannak rohamok és ostromok, van tűz , azt hinnéd , sokszor komoly ellenséget látsz magad előtt, ne félj, tréfa játék, csak a hősök s­z­á­m­­­á­t ger­jesztik, mi úgyis van a Campagne alatt. A búza ára felment. Midőn az írók küldöttsége, a sajtó ügyében, megjelent Napóleonnál, kihallgatván őket, azt mondá: La presse a déja fait trois révolutions en France, messieurs! elle ne fera pas la troisième, je vous en réponds, — de ki korlátozza az éhet, mely­ben örvények nyílnak ? Azért a kormány meg akarván előzni a drágaságot, mindent elkövet, hogy a kenyér ára felebb ne menjen, a pékek hiába parlamentirozván. A rómaiaknak , ily esetben, kenyeret osztott a tanács, de ez nem polgári állapot. A kenyér napi kérdés. Ez az, a­mi némi aggodalmat szül. A dalszínházak nem sokára megnyílnak. A nagy ope­ra új alakot öltött , homloka olajfesték által különös fényt nyervén. Az opera Comique már megnyílt, s múlt­kor le Nabob czímű új dalművet adták Halévitől. A darab tele van könnyűséggel , és meglepő áriákkal; szövegében sok pajzán elem létezik; lord Eventale, többi között, halálra unja magát, miért? Sok a pénze, sok az egészsége, sok a szolgája, főkép, sok a fele­sége. Mit akar tenni ennyi nagy baj között ? bruler la cervelle, de szerencsére jókor megérkezik barátja Clif­­fort orvos, ki ezen határzatnak ellene mond a termé­szet­jog nevében , de leginkább, másodszor, az orvosi egyetem nevében, mely e jogot magának tartja fen. Mi a bajod ? mond az orvos, a sok boldogság! menj vissza Angliába, a ködös ég alá, olts durva szőröltönyt, dolgozzál egész nap , sanyargasd magad, főleg keveset egyél, meglásd, ennyi boldogtalanság boldoggá tesz. A lord követi ez orvosi tanácsot, és valóban boldog lesz. . . . Vannak oly dolgok , mik a magyar színpadon meg nem állhatnának, és itt tetszik, jövedelmez, sőt hirt és nevet szerez. — A szöveg Scribetől van, ki Brieben jószágot vett. Az oppra comique egyike a leg­kedvesebb színházaknak, hol Midlan énekel, kinek szép és kedves dallamai nemcsak koszorút és pénzt, hanem néhány nap előtt, férjet is szereztek. Michelet nem régen egy kis regényt adott ki, melyben a szereplő személyek havas­alföldiek. A Du­nát élénk színnel festi benne, elvezetvén az ősfolyamot, eredetétől, egész a fekete tengerig, elmondván mind azon történetet, mely szent hagyományként partjain lakik. Jövőre népmondát szándékozik írni, melynek hő­sét a dicső és kaland­dús törökhatáros székelyföldön keresi. — Michelet-ről, mint jellemzőt megemlíthetem, miszerint egyszer titoknokot keresett. Harminczan je­lentvén magukat nála, mind visszautasító, mondván: önök mind gazdagok, mint látom, nekem olyan ember kell, kinek egy sous-ja sincs, csak az tud dol­gozni. Ebben nem minden szó ért egyet, úgy hiszem. Végül megemlíthetem, miszerint Hunyadi János czinni drámai költemény készült Párisban. AUSZTRIAI BIRODALOM. Hallomás szerint Császár Ő Felsége azon idő alatt, melyet nem a táborban tölt, Olmützben a herczegérseki palotában szállásoland. A császári sátor a táborban már fel van ütve és elrendezve; az egy kis magaslaton van elhelyezve s áll 1 közép és 2 oldalteremből, melyek födött folyosók által egymással egybekötvék. Ez, valamint a mellette lévő , hi­hetőleg ő és. fensége Károly főherczeg számára határo­zott sátor, angol szövetekből készült, tökéletesen viszhat­­lan s felül légbocsátó nyílásokkal ellátvák. Hozzá legkö­zelebb vannak a középponti iroda sátora s gróf W r a t i s- l a­­v hadseregparancsnok s lovassági tábornok, s a tábor­nokkar főnöke számára készített sátorok. A Lengyel­­országba vivő főúttal egy vonalban egy széles közlekedési út van készítve, mely a zászlóőrök tábortüze mellett az egész táboron végig húzódik. Born brünni rendőrigazgató fogja a táborrali idő alatt Olmützben a rendőrségi ügyeket vezetni; a rendőrség száma is már megszaporittatott. Képesítve vagyunk — úgymond a Fr. bl. — Németor­szág katholikus egyleteinek 7 dik közgyülekezeténél Bécs­­ben teendő indítványokról némit közölni. Többek közt inditványoztatni fog, tartassák szent­mise Németországnak vallásbani viszonegyesüléseért, mint a hazának legjelenté­kenyebb ügyéért; h­asonlókép az egyesület tagjai buzdít­­tassanak könyörgésre a hitszakadt görögöknek a kath. egyházzal­ viszonegyesülése végett. A közgyűlés továbbá fel fog szólittatni, vegye alkalmas módon az idén kezébe a kivándorlási ügyet; ez indítvány előreláthatólag heves vitákat idézene elő, melyek annyival érdekesbekké vál­hatnak , mivel a tagok közt hírneves utazók és nemzet­­gazdászok vannak. Az orosz cs. állam-és követségi tanácsos , Fonton úr, ma (sept. 15.) reggel tért Szerbiában tett hivatalos út­­jából vissza. Az egész fejdelemségben meglepőleg örven­detes fogadtatást tapasztalt. Béke­intései a legszebb sikert aratták s mindenütt viharos éljeneket költöttek Miklós czár a magas védúr mellett. Belgrádban Fonton úr Sándor her­­czegtől f. hó első napjaiban legbarátságosb és szivélyesb módon vett búcsút. Meyendorff báró orosz cs.­követ az itteni udvarnál szombaton Olmützből Varsóba menend , ö fölségének Miklós császárnak ott hódolatteljes tiszteletét kifejezni s azután a fejedelemmel egyazon időben megjönni Olmützbe. KÜLFÖLD. Németország. A Hamb. „Portfolio“ jelenti Berlinből : „Egy hitelt érdemlő forrásból vett közlemény nyomán már csekély remény mutatkoznék , hogy a berlini ka­binet jelen szerkezetében még tovább is fenmarad. A rövid nyugalom által csak ritkán megszakasztott fárasz­tó munkálatok az utolsó hónapokban Manteuffel minisz­terelnök egészségét annyira megviselték, hogy minden államügyektől a hosszabb időre a visszavonulás ön­­fentartási kötelességgé vált. Ha a miniszterelnök jelen felüdülési utazása ezen testi szenvedést kívánt módon és tökéletesen el nem oszlatja , akkor annak visszalé­pése annyival kétségtelenebb lehet, mivel a király maga sem idegenkedik többé a megújított elbocsátási kér­vényt , a visszahelyezés fentartása mellett, elfogadni. Valószínű utódjául többek közt Bernstorff Albrecht grófot, a bécsi udvarnál egykori porosz követet emle­getik. Hannovera, sept. 8. Hallomás szerint a király mostanig Bacmeister pénzügyminiszter elbocsátási ké­relmébe még nem egyezett, azonban valószínűnek lát­szik , miszerint a pénzügyminiszter mindaddig elbocsá­­tatása mellett maradand, míg a minisztérium többsége azon határozatnál marad, hogy a f. évi ápr. 25-kei tör­vényjavaslatok változatlanul a kamrák elé terjesztesse­nek. Most Windthorst igazságügyi miniszter is megje­lent Rotenkirchenben , miután a király a korona valamennyi tanácsnokait a közöttük fenforgó differen­­tiáról kihallgatni szándéka. — Gr. Benningsen volt miniszterelnök, ki egy ideig távol volt Hannoverától, az uralkodó miniszterkrízis alatt ide hirtelen ismét visz­­szatért. Francziaország, Páris, sept. H. A Moniteur jelenti a császári párnak tegnap Dieppebe érkezését. Dieppében nagy búcsúünnepélyek voltak. Csütörtökön lóverseny tartatott. Estve tánczvigalom volt a színház­ban. Ezt a város a császári pár tiszteletére adta. A csá­szár és császárné nyitották meg a tánczvigalmat. A császár a polgármesternével, a császárné a polgármes­terrel tánczolt. A császári úgynevezett fölebbezeti törvényszék a vin­­cennesi összeesküvés miatt elítéltek ügyében ítéletet mon­dott. Négy egyén a titkos társulatbani részvét bű­ne­klés fölmentetett, és ezek már szabadon bocsáttattak; kettőre nézve a büntetés egy évre szelidíttetett, a többiekre nézve pedig az első bíróság ítéletét, kik közt Jeanne papírkeres­­kedő is van, helybenhagyta. Changarnier tábornoknak, ki jelenleg Helvétiában mulat, a poitiersi és amiensi 1849-diki gyűjtelékből be­­csületi díszfegyverek küldettek. A Courrier du Pas de Calais jelenti, hogy a császár 20-kan északra utazik. Lillében és Arrasban meg­állapodik. Lilléből a helfanti táborba rándul, s onnan Boulogneba, Amiensen át Párisba visszatér. Rianzares herczegnő (Krisztina királynő) kétszer hiába kísértette meg, hogy Claremontban elfogadtassék. Az első kérdésre azt felelték, mikép a francziák királynéja épen Spanyolországba szándékozik utazni. Midőn Krisz­tina az újságokból megtudá, mikép az utazás elhalasz­­tatott, ismét kopogtatott. Erre Claremontban forpaa szerinti családtanácsot tartottak. A jószivü királynő hajlamot mu­tatott unokahugának elfogadására, de Orleans herczegné, sógora J­o­­­n v­i 11 e herczegné által pártoltatva, azt mon­dá, mikép inkább elhagyja Claremontot, minthogy ez asszonyt lássa. A királyné azon kibúvó ajtót találta, mikép Spanyolországba utazásáig egy barátnéja látogatására megy. Krisztina spanyol királyné, Rianzares herczeg, két leánya és Castellijo s Vista Alegre gróf­ek kíséretében, sept. 9-kén Angliából visszaindult Párisba. Isturitz londoni spanyol követ, ő felségét Folkenstoneig kísérte. Jeruzsálemből Párisba épen most érkezett egyházi mél­tóság azon hírt hozta, mikép a kath. befolyás keleten nagy hanyatlásnak indult. A franczia kormánytól a szent sír kérdésében nyert engedmények régóta nem hajtatnak végre, s mi sem történik, miből a végrehajtást remélni le­hetne. Az All. Z. párisi levelezője írja, mikép a hangulat Konstantinápolyban nagyon izgatott; az európai diplo­­matiával nagyon elégedetlenek az emberek, és a bécsi jegyzéket, bár jogtalanul, nem másnak tekintik, mint Menzikoff ultimátumának. Az utolsó honvédségi osztály illeték kiállítását, mit a Porta akkor határo­zott el, midőn a je­gyzéket elvetni akarta, nem vették vissza, miből azt következtetik, hogy a békés megol­dásban igazán nem hittek. A levelezők­ Konstantiná­polyból meglepetéssel nyilatkoznak a nyugati lapok fe­lől, melyek a viszályt kiegyenlítettnek tekintették. So­­phiában 24,000 ember állíttatik föl. Az arabok és kur­­dok a Portának szabad csapatokat ajánlottak. A Duna­­fejedelemségekből semmi egyéb hír, mint az, hogy az angol és franczia consulok, kik a hatóságokkal viszo­nyaikat már előbb m­egszakasztották, czimereiket kormá­nyaik parancsa következtében bevették. A többi con­sulok páldájukat nem követték. Helvétia, Basel, sept. 6. Hir szerint, felsőbb utasí­tás következtében, néhány nap óta az itteni rendőrségi irodában azzal foglalkoznak, hogy az itt lakó osztrák alattvalókat a különböző ellenőrségi könyvekből össze­állítsák és följegyezzék. Spanyolország, Madrid, sept. 5. A T­i­m­e­s, mely a félszigetre mintegy 600 példányban járt, tudomás szerint a spanyol tartományokban megtiltatott, és a határvám hi­vatalnokoknak is azon szigorú utasítás adatott, hogy min­den példányt, mégha takarék-papírul használtatnék is, égessenek meg. A Timest most Spanyolországban inkább fogják olvasni, mint ezelőtt; most csempészeti főczikkal fog tekintetni. A kedélyeket még az is keseríti, mikép a cortesek összehívása, mit a miniszterek legkésőbb od­. közepére határoztak, ismét elhalasztatott. A királynő november­ben betegül le, és azután, hogy ez évben összehivassa­nak, semmi szó. Minden azért történik, mondják , hogy időt nyerjenek és az erszényt megtömhessék, mert Lersundi és társai jól tudják , mikép az összehívó ren­delettel halálitéleteket írtak alá. Midőn Lersundi a kormány élére állott és a nemzet előtt nagy phrasisok­­ba­n jelentette ki, hogy ő a kormányzatot mi igazságo­san fogja vezetni, és elődei hibáit és visszaéléseit mi­kép fogja etörülni, és mikép siet a sajtónak illető rang­ját és függetlenségét visszaadni, akkor minden párt által jó indulattal üdvözöltetett, sőt a szabadelmű saj­tó kész vola , tollát neki odakölcsönözni. Azonban mindabból, mit Lersundi ígért, még mit sem tartott meg, sőt ellenkezőleg némelyekben rosszabb mint a méltán gyűlölt Roncali. Lenne csak a királynő oly jel­lemezős, mint jó szivű, a bajon könnyen lehetne segíte­ni; de Spanyolország szerencsétlenségére Ferdinánd leánya nincs azon szellemmel megáldva, hogy a trón körül szórt ármányokon keresztül láthasson. Mindent rágalomnak tart, és minisztereit, mikép ezt mindig tévé, halántéki körül. Szépen meg volt borotválkozva simára, s a bajusza két felé simítva, szemeinek lázas veressége elmúlt s képéről eltűntek a torzító ránczok. Átellenben a derék tisztviselő, sárga-barna arczán a múlt században elsajátított modor, pontos alkalmazko­dás és múlhatatlan tisztelet ; bajusza kurtára van nyír­va , hogy sok baja ne legyen vele; pedig több gondot ad annál a csodára meghagyott hajporos ezopf, mely tisztes emléket fekete szalag közé fonva ország világ láttára viseli az emberséges ember, s köntösét máig is azon divatra szabatja, melyről nem lehető tudni, váj­jon frakk-e az, vagy atilla dolmány f­elől össze nem gombolható , alól hátra felé húzódik s látni engedi a csípőn alól érő ezüst gombos mellényt. Mögötte áll Palkó a vén hajdú, zsinóros dolmány­ban. Ez is oly élet , mint ők , együtt nőttek fel, együtt v­énültek meg mind a hárman, s Palkó most is csak úgy bánik a nagyságos úrral, mint mikor együtt lapdáztak az udvaron.­ Megőszült már a haja a legénynek, de így szála sem hiányzik, hosszan, tömötten hátrafelé van az simítva, s lefogva görbe fésűvel, bajusza hegyesebb a csizmadia árnál, s félelemgerjesztőn kétfelé van kenve, azezvoná­­sai oly egyszerűek, hogy három húzással lerajzolhat­ná egy ügyesebb festő, csak a színével gyűlne meg a haja, kissé nehéz tevé­n festeni pirosba veréssel. — Méltóztatott kegyeskedni a méltóságos úrnak, szólt Péter úr az asztalhoz állva — becses személyé­ben leereszkedni a számadások megvizsgálása végett, annak okáért bátorkodtam egész alázattal az egészet egy kis systemába szedni, hogy méltóságodra nézve annál könnyebb legyen az áttekintés. Ezzel inte­rálnak, hogy tegye le az iratokat. Ez nagy mérgesen oda tálalta valamennyit az asz­­t­ara. S nem állhatta meg, hogy ennyit ne mondjon: — De kár, hogy ez a sok szép papiros tele van fir­kálva. — Ész nélkül beszél kend ? Förmedt rá Jancsi úr. — Hiszen mindegy volna a nagyságos úrnak, ha üres papirost mutatnának is neki e helyett, úgy sem hallgat reá. Nem elég azt tudni, hogy meglopták, még azt is tudni akarja, hogy mit loptak? — Ejnye lepsze lélek fia! Én velem beszélsz igy ? Már most csak azért is végig nézem az egész száma­dást s te azalatt itt fogsz állva maradni a hátam mö­gött. — Megeszem azt az írást mind, a mit a nagyságos úr átnéz; dörmögé az öreg szolga. — Fogja be kend a száját! rivallá rá Jancsi ur, mi­re Palkó, comicus szófogadással tévé markát bajuszos ajkára s csak ugy az öt ujja közöl morogta: — Befogtam már. Jancsi ur erre példás elszántsággal nyujtá kezét a legfelül fekvő csomag után, mely Kárláti János tiszt­tartó számadásait foglalá magában s elkezde benne ke­resgélni , mindaddig , mig azon meggyőződésre nem jut­t­­ott, hogy nem találja az elejét, mire odatolá azt Péter­­ ur elé, ki is rögtön rátalált a keresett lajstromra. —­íme itt a kakadi jószágról kelt évi kiadások és bevételek lajstroma. Hallgassuk meg mi is. Kissé unalmas, de jobban ta­nulságos fog lenni annak megtudása, hogyan gazdál­kodtak a Nábob jószágán. Péter ur, daczára hajlott korának, pápaszem nélkül olvasott. .... „Az 1820-ik esztendőben valóban a kakadi uradalomban bevételek, itt sub­stb­a bizonyittatnak, e következők : Itt elébb félbeszakitá az olvasást Péter. — Méltóságodnak kegyes engedelmével, ide a mar­­góra bátorkodtam egynéhány észrevételt tenni az illető positiókra nézve , ha kegyeskednék azokat meghall­gatni. Jancsi úr inte, hogy felajánlja rá magát. — Tehát: ez évben tett a kakadi uradalom gabona termelése 12 ezer köböl tiszta búzát. E szerint alig adta meg a magot, a mit belevetettek, a leggazdagabb földön. — Rosz esztendő volt az idén. Mente a tiszttartót Jancsi úr, meghű­lt a gabona, a nyáron elverte a jég, a sok eső miatt kicsirázott az asztagban. — így mondá a tiszttartó maga is, viszonta Péter úr, de télen rá kellett volna ereszteni a birkákat a vetésre, néhol lekaszáltatni a sássát s majd nem hűlt volna meg, jégeső ellen Pozsonyban lehetett volna kármente­síteni, s ott van az irtóztató nagy csűr, ha behordták volna, nem csirádzik ki, és megvan. — Jól van Péter uram, tovább. Majd máskor más­kép lesz. Csak bízza kegyelmed azt reám. — Eladódott a tizenkétezer mérő élet, köblét nyolcz forinttal véve. — ennyit adott érte egy győri keres­kedő váltó czédusában, — összesen kilenczvenhat ezer forintért, holott én az újságokban olvasom, hogy Pesten tizenegy forinttal kelt a sikeres búza, s könnyen el lehe­tett volna szállítani, mert az árviz miatt az ökröknek úgy sem volt semmi dolguk. — Igenis, de épen ezen árviz okozta, hogy elvivén a hidat, nem lehetett átkelni a Tiszán. — Baj ugyan , hogy a víz elvitte a hidat, de nem kellett volna meghagyni romlani a gátat, akkor nem vitte volna el. — Ne csak bízza azt kegyelmed rám. Menjünk to­vább. — A repező megdohosodott, a vevő utáni várakozás­ban , úgy hogy nem folyt be érte több 8 ezer forintnál. Ez hibás állapot, mert a­hogy én tudom, akkor nem járt eső, hanem a tiszttartó keresztelője miatt a bog­lyákban fülledt a betakart repeze s attól lett fekete és savanyodott meg. — No bizony. Hát keresztény ember kegyelmed, hogy a tiszttartótól azt kívánja, miszerint fiának keresz­­telését hátrább való dolognak tekintse holmi világi rep­­czénél ?­Csak hagyja azt kegyelmed én rám. (Folytatjuk.)

Next