Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)

1853-09-17 / 1056. szám

követ átnyújta a visszahivatásáról vett rendeletet. A per­­zsiai követség első segéde és dragománja is szerencsés volt­­ a búcsú­tisztelgésnél fogadtatni. Egy Tiflisből aug. 15- dikéről érkezett tudósítás szerint, a kaukázusi hadsereg negyedik osztályának Stavropolnál álló első dandára és a hegyi lakosok egy csapata közt véres összeütközés történt. Hir szerint a hegyi lakosokat Schamilnak egy rokona ve­zényelte , mindkét részről jelentékeny a veszteség. Lengyelország, Varsó, sept. 2. A poseni újságnak következőt írnak: Mind a katonaság, mind a polgári rend között, főleg a falukon, versenyezve pusztít a láz és cholera. Minden élelmi­szerek ára emelkedik, s az ínség —jóllehet azt a viszonyainkba be nem avatottak kevésbbé vehetik észre — az alsóbb néposztályokban valósággal nagy. Az itteni szegények nyomora sohasem jó annyira nyilványra, mint másutt, mert az illető rendőri osztály szorgosan őrködik, hogy efféle tünemé­nyek lehetőleg eltávolíttassanak , mert a magasabb állami személyek s kivált a herczeghelytartó csak igy maradhatnak kételyben e népréteg valódi állapota iránt.­­ A kormány ugyan roppant összegeket utalványoz a szegények ápolására, ezek mégsem elegendők h­elyzete­­ket oly lábra állítani, mint ez az emberség szempont­jából s a kormány értelmiben is kívánatos. Bár általá­ban véve sok más is máskép mehetne, mint a­hogyan megy , az ezen igazgatási ággal megbízott alsóbb ható­ságok nem mindig okai , ha itt ott visszaélések fordul­nak elő. Pedig ők mégis minden felfedezett hiányért, akár okai, akár nem , szigorúan felelősek. Innen ma­gyarázható aggodalmas gondolkodásuk, hogy a nyomor sehol se tűnjék ki valósága szerint. —A Dunafejdelem­­ségek eseményeiről keveset jelenthetünk. Oroszország ott oly kényelmesen megtelepedett, katonáink már oly honosoknak s nyugodtaknak érzik ott magukat, mintha valóban helyőrségi állomásaikon, nem pedig táborozáson volnának. A sereget nagyszerű vágómarha-szállítmá­nyok követték, a tárak számára is történtek tetemes­­ lisztvásárlások. Úgy halljuk, hogy ott nem szívesen­­ereszkednek efféle vásárlási és szállítási szerződvények­­be, minthogy ezek inkább a követelés, mint önkénytes szerződés színében jelentkeznek. (B. Z.) TELEGRAM TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, sept. 15. A „Neue preuss. Ztg“ szerint Poroszország egy, száz álgyur sorhajót szándékozik ké­szíttetni. Páris, sept. 15. Egy, 300 millió francnyi kölcsön­ről terjengő hír még folyvást tart. LEGÚJABB POSTA. Bécs, sept. 16. Gyulay gróf táborszernagy Péter­­várából az olmützi táborban megérkezett. Jassy, aug. 31. (Ag. Z.) Épen most hallom, hogy a franczia és angol consulok Bukarestből­ elutazásukat jelentették, s hogy ezek már el is utaztak. A kedélyeket páni félelem szállta meg. L ü d e r s hadteste Moldová­­hoz közeledik. Az epemirigy dühöng Bessarábiában. Bukarest, sept. 5. Gortschakoff fősegéd , közelebbről a határokra megy, hogy Lüders tábor­noknak a fejedelemségekbe nyomuló 5-ik hadtestét, mely Odessánál állott, megszemlélje. Minden eddig észrevehető jel után bizonyossággal elfogadható, mikép az oroszok a tétszállásra készületeket tesznek. Ha a viszály békésen kiegyenlíttetnék is, az oroszok kimene­tele kedvezőbb évszak előtt nem várható. Jól értesült forrás után állítják, hogy orosz c­ár ő felsége a török módosítványok visszautasításával egy­szerre azon parancsot adta ki, hogy a fejedelemségek­ TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. A földrajz elemei az algymnasium és ipartanoda első osztálya számára irta Batizfalvi István, a rozs­­nyói ág. hit. ev. gymnasiumban rendes tanár. Öt ábrával. Rosnyón , nyomatott Kék Lászlónál. 1853. 8­ rét. 123 l. A P. Napló 997-dik számában röviden ismertettük volt Marusik hason tartalmú iskolai tankönyvét, s ha emlékezetünk nem csal,ugyanott azon elvre is hivatkozónk, hogy az okszerű tanítás igényei szerint nem felülről le­felé , hanem alulról felfelé kell haladni a növendékkel, azaz a részletektől az egyetemeshez, a részektől az­­ egészhez , a concrettel az abstracthoz. Az úgynevezett mathematicai földrajz, oly tanulóra nézve, ki még sem­mi földrajzi ismeretekkel nem bir, felfoghatlan abstra­­ctio. A világtátékok, csillagrendszer, a föld forgása, földrajzi szélesség és kosz, a hold-és napfogyatkozások s több effélék megemészthetlen lomot képeznek a gyer­mek agyában, ha előre nem bocsátottuk saját lakhelyé­nek, vidékének, megyéjének, hazájának, a szomszéd országoknak leírását mindig tertelmesli, de mindig saját központja körül terjedő környeletben. Mathematicai földrajzzal kezdeni a földrajzi oktatást , vagy a régi népek mesés viszontagságaival a történelmet, annyi, mintha tetejénél fogva kezdenénk házat építeni. A gyer­meket ugyanazon utón kell vezetni az ismeretre, melyen az emberiség maga jutott ismeretekre , s ezen út az inductio. Batizfalvi úr felczimzett földrajzi munkája használ­ható tankönyvet képez, de korán fént — mint czime mondja — az iskolák első osztálya számára. Ezen osztály tagjainak a mathematicai, sőt még a physicai földrajz is abrakatlabra lesz, s ha mégis az oktató hasz­nálni akarja azt az első osztálybelieknél, úgy legfeljebb­­ olymódon fog boldogulhatni, ha zsidó könyvet csinál a munkából, és hátulról kezd haladni eleje felé. A munka szerkezete a szokásos : első része a „mér­tani földrajz elemei“-t tárgyalja, vagy a földet mint égi­testet (2—22); másodika a „természettani földrajz elemei“-t, vagy a földet „magában véve“ (23—46); harmadika a „politikai földrajz elemei“-t, vagy a föl­det mint emberek lakóhelyét (47—123). Az ábrák a mathematicai földrajzban előforduló tárgyak felderíté­sére szolgálnak. Mindenesetre az illető tanítók útbaigazító magyará­zatainak kell hozzájárulni, hogy a kissé pongyola, a compendiosus nyelvezettel ellenes és sok helyütt meg­­tettektől is nehezebben érthető előadás a tanulók előtt világossá, megfoghatóvá tétessék. Kézikönyvek írásakor mindig szigorúan ügyeljünk a nyelvezet szabatosságára, jól tudván, hogy a könyv nélkül tanultatás országszerte hivatkozik tanodáinkban , s ha a gyermek czikornyásan kikerekített mondatokat, melyekben ittott grammaticai és syntacticai botlásokra is akadunk, nagy nehéz bajjal betanul, kétszerte­ nehezebb lesz a betanult hibáktól menekednie s a zavarból értelm­ességre vergődnie.­­ Legyen szabad végezetül örömünket kifejeznünk, hogy valahára a rozsnyói ev. tanoda tanárai is tanköny­vek szerkesztésére buzdulnak, mert valóban — míg más tanodákban mindig mutatkozott némi szelle­mi élénkség, — a rozsnyói tanoda, ennek első szervezője a neves Farkas András ideje óta tudtunkkal nem adott irodal­mi életjelt, habár a benne működött és működő tanárok nagyobb része méltán kiérdemlő a tudományos képe­­zettség s gyakorlati tapintatosság jó hírét. A munka kiállítása — elnézvén a papírtól — becsü­letére válik a rozsnyói nyomdának. Leitfaden beim ersten Schulunterricht in der Ge s c h i c hte des oesterreichiscben Kaiserstaates. Von Victor 11 o r n yá n s z k y. Pest, 1853. Verlag von Gustav Heckenast. 8-rét. 119 lap. Ezen könyvecske ugyanazon szerzőnek sajtó alatt levő, hasontartalmu, de bővebb munkájából van kivonva s mint az előszóból értesülünk, a szerző ezen vezérfonalt ma­gyar nyelven is kiadni szándékozik, miután Ausztria történetei eddigelé magyarul nincsenek kidolgozva. Rövid bevezetés után (1 —15) szerző a tárgyalandó történeteket három főszakaszra osztja: első a közép (15 — 55), második az újabb (56—90), harmadik a legújabb korbeli (91—110) Ausztriának van szentelve. A kö­zépkori főszak ismét négy alszakra oszlik : az első ter­jed 975-től 1282-ig, Ausztria markgrófság alakításá­tól Habsburg Rudolfig; a második 1437-ig, Ausztria első csatlakozásáig Magyar- és Csehországgal; a har­madik 1457-ig, midőn Magyar- és Csehország ismét el­váltak Ausztria hűségtől; a negyedik 1526-ig, midőn a nevezett országok másodszor jöttek ausztriai legek alá. Az újabb történet czime alatt az 1520-tól 1789-ig ter­jedő időköz tárgyaltatik. A legújabb történet az 1789- diki forradalomtól 1853-ig terjed. A 74­3-ban előadott művelődési adattár igen szűk, alkalmasint, mivel „brevis esse voluit.“ A munkát időszaki átnézet (113—119) fe­jezi be, az emlékezetes­ fokpontokat foglalva össze az egész munkából. Nem lehet elismerés nélkül hagynunk a szerző azon eljárását, hogy Ausztria történetei mellett a többi világ­­események felemlítését sem mulasztja el s kivált a ma­gyar történelem főpontjait elég részletesen kiemeli. A munkának ezen érdeme leginkább akkor leend szembe­­szökőbb, midőn az — mint a szerző ígéri — magyar nyelven is megjelenend. „L’histoire ne commence et ne finit nulle part.“ Egyetlen, szervesen összefüggő egészet adni, legnehe­zebb a történetírónak. — Mi egyébiránt úgy hiszszük, Ausztria történelmét egygyé olvasztani legczélszerűb­­ben oly módon lehet, ha korszakról korszakra mind­azon országok történelme adatik elő — lehetőleges összefüggésben egymással — melyek a mai Ausztriá­nak birodalmát képezik ; s Hornyánszky úr vezérfonala ezen feladatnak igyekszik megfelelni, jóllehet azt — már azon okból, hogy elemi tanodák számára kelle ad­nia kivonatos vezérfonalat — meg nem oldja teljesen. Az adott kivonat után ítélve azonban, remélhetjük, hogy a tisztelt szerző teljesen meg fogja oldani azt ké­szülőfélben levő nagyobb munkájában , melynek első kötete már el is hagya a sajtót. A felczímzett vezérfonal tehát hasznos tankönyvet képez, s ha magyarul is megjelen , hézagot fog irodal­munkban betölteni. Annak idejében el nem mulasztand­­juk a magyar elemi tanodák vezetőit reá figyelmeztetni. A kech­uák nyelve. A „Wiener Ztg.“ heti melléklapja , „Oesterr. Blätter für Litteratur und Kunsta 36-dik számban jelenti Tschudi legújabb munkáját­­,a kechua nyelvről“­ mely legközelebb a cs. kir. tudományos akadémia költ­ségén Bécsben megjelent. Humboldt Vilmos is, mint tudjuk, sokat irt az amerikai ős­nyelvekről, s ő a kec­ua nyelvet sokkal hátrább teszi a többi, kivált a mexikói nyelvnél. Tschudi ellenben azt az amerikai nyelvek elsejének vallja, mind az idomok és szóképzés gazdag­ságánál , mind azon képességnél fogva, hogy minden fogalmat határozottan , változatosan és jó hangzattal fejezhet ki. A kechua nyelv a régi peruiak nyelve. Nevét a Ke­­chua-törzstől vette, mely azonban csak Yahnar Hwakak inka idejében kebeleztetett az inkák birodalmába, s melyről nem is tudni bizonyosan, ha v­alóban azon nyel­ven beszélt-e, melyet most kechua nyelvnek ismerünk. A spanyol hódítás utáni első korszakban elő sem fordul e név ; a spanyol írók csak „az inkák nyelvének“ vagy „köznyelvnek“ nevezik azt. A XII. században a kec­ua nyelv országos terjedel­me leginkább csak a tengerparti s méhes cordillerák közti hegysíkra szorítkozott; később azonban annyira kiterjedő, hogy a spanyolok bejövetelekor északon Qui­­tótól, délen Chiléig s keleten Tukumanig nyúlt. A nyelv ezen szertelen terjeszkedésének politikai oka is volt. A perui fejedelmek ugyanis oly módon gondolák uralko­dásukat legsikeresebben biztosíthatni s alattvalóikat hű­ségesekké tehetni, ha egy­nyelvűvé teszik birodalmukat. Ezen rendszernek—úgymond Tschudi — sok előnye volt Amerikában, melyet a számtalan nyelvek és nyelvjárá­sok sokasága oly feltünőleg jellemez , s az inkák, míg uralkodának, mellette tökéletesen czéljukat is értek. Minden úton meghóditott tartományba küldettek férfiak, hogy ott családilag megtelepedjenek s a benszülötteket a főváros szokásaiba és nyelvébe beavassák. Bizonyos idő lefolytával a szülőknek szigorúan megtiltatott, gyer­mekeiket anyanyelvekre tanítani, s mihelyt lehetett, kicsinye és nagyja kénytelen volt az uj nyelvet hasz­nálni. A tartományi kormányzók hivatalokkal és kato­nai méltóságokkal jutalmazták azokat, kik magukat a kec­u nyelv tiszta és helyes kiejtése által kitünteték. Egyébiránt e nyelvbeli kényszer hatása Peruban csak addig tartott, míg az illető rendszabályok egész kemény­séggel kezeltetének , s alig múlt háro­m évtized a spa­nyol hódítás után, máris Valera Balázs panaszkodik, hogy a kechua nyelv sok tartományban, hol azelőtt divatozott, egészen el van felejtve. A missionariusok figyelmét azonban mindjárt Peru elfoglalása után a kechua nyelv magára vonó, részint mivel az egész roppant inkabirodalomra terjedett, ré­szint mivel legmiveltebb s legkönnyebben megtanulható volt. Az indiánok könnyebben tanulván a kechuát, mint a spanyolt, s a spanyolok is könnyebben azt, mint a többi indián nyelveket; a missionáriusok, miután saját­jukká tevék a kechua nyelvet, előbb ezzel ismertették meg a benszülötteket s azután ezen nyelven adták elő nekik a keresztény tanokat. így aztán két század lefoly­­ta alatt Délam­­rika nyugoti részén a ked­ua nyelv oly uralomra vergődött, melyhez csak a franczia nyelvé ha­sonlítható a XVII. és XVIII. században. A missiona­riusok, főleg a jezsuiták, nyelvtanokat és szótárokat is nagy számmal készítettek , de Tschudi méltán sajnálja, hogy a kec­ua nyelv összes irodalma leginkább csak imák, káték és hasonló művek fordítmányaira szorít­kozik, míg annak tulajdonképi, nemzeti irodalmát való­színűleg örökös fátyol borítja. A perui történelem év­könyvei tarkaszinü Llamagyapjuból vagy amerikai aga­ve kérgéből fonott zsinórokra vannak felcsomózva — ezen csomók vagy bogok eredeti neve k i p u s z — s ily zsinórok mázsaszámra kiáshatók a régi peruiak temetői­ben. A reájok borult tengeri homok sava egyébiránt annyira megrongálta nagyobb részüket, hogy a zsinórok legkisebb érintésre szétporlanak; kisebb részöket a szá­raz­föld óvólag takarta el, s itt a zsinórok még színeket sem veszítek el. Ezen írás kulcsát jelenleg csak igen kevés indián bírja, hanem ezek, mint tiszta in­dián nemzeti tulajdont a legnagyobb féltékeny­séggel s legmélyebb titokban őrzik azt. A ked­ua irodalom legfőbb terménye az ,,011anta‘ nevű szinmű, s ezt Tschudi toldalékkép nyelvtanához csatolta. Proudhon legújabb műve, Proudhon nem talál kiadót legújabb művének: Bölcsészet programmja. Ezen mű, mint mond­ják, legkevésbé sem vonatkozik politikára, s bizonyosan ezer meg ezer olvasót találna. Párisban körülbelül 80 nyomdász van, kik kiadásokkal foglalkoznak, s mégis egy sem találkozik közöttök, ki világ elé merné állítani egy a kormánytól annyira nem kegyelt személynek munkáját. Átalakult közszellem-e ez vagy mi­n­ben álló hadtestek a határokon állomásoló tartalék­se­regek által erősíttessenek. A Porta véghatározata a kiegyenlítési javaslat elfo­gadását illető új fölszólításra, od­. közepére érkezhetik Bécsbe. R­ó­m­­a, sept. 5. „North-Star“ amerikai gőzyacht ugyanakkor érkezett különös véletlenség által Civita­­vecchiába, midőn azt a kormány, a Mazzini féle complot felfedezése következtében, legerősebb gyanú alá vehető. A rendőrség meglepetve a hajó nagysága s utasainak nagy száma által, azt hive, hogy az a complot támoga­tására érkezik, s ennélfogva nem engedé a kikötést. A „North-Star“ Nápolyba indult, de ott sem fogadtatván szívesebben, végre Málta felé vette útját. Páris, sept. 12. A tegnapi minisztertanács igen élénk volt, s hírszerint a kabinet két tagja, s főleg a külügyminiszter, igen harcziasan nyilatkoztak. A bör­zén már tudták, hogy Miklós czár félreveté a módosí­tott jegyzéket. Beszélik, hogy a­zultán itt sok egyen­ruhát rendeltetett meg. Vájjon azonban Stratford lord, mint mondják, beadta-e lemondását,—arról még semmi bizonyosat sem tudunk London, sept. 12. A „Times“ szerint Anglia fél, nehogy a Porta egyedül álljon háborúban Oroszország­gal. A „Times“ ennélfogva engedékenységet ajánl, s így nyilatkozik : „Azon perezben, midőn a Porta a neki nyújtott segélyt ürügyül akarja használni a daczolásra, oly tekintélyre számít, melyben Európában n­em ré­szesül.“ London, sept. 12. Lord Aberdeen tegnap a nap nagy részén a külügyi hivatalban foglalkozott, és éjszakára is a városban maradt. Skótországba utazásá­nak napja még nincs megállapítva. Lord Clarendon is tegnap irodájában dolgozott, s a parliament elnapo­lása óta alig volt néhány perc­re távol Londontól. fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest. Mint az a hivatalos szertartási hirdetmény szerint elintézve volt, tegnapelőtt délután a magyar sz. korona „Albrecht“ hadigőzösön Promontorig ér­kezvén, — a hajó ott megállott és horgonyt vetett, — Budapestről ellenben egy másik gőzösön, melynek árbo­­czain a magyar nemzeti lobogók is lengtek, öcs.­k. Fensége A­l­b­r­echt Férig Kormányzó a szent jelvények hitelesíté­se végett a koronának elébe ment. A hitelesítési bizottmány tagjai, mint értesültünk, voltak : Magyarország hű prímása, Scitovszky cardinális , a győri és veszprémi megyés püs­pök, Eszterházy és Pálffy herczegek, Pálffy Fidél, Keglevich­ Gábor és János, továbbá Batthyány Iván gróf urak; tanúk gyanánt számosan jelentek meg az ország nagyjai közöl; különösen említeni hallottuk , a pannonhalmi és zirczi főapátokat, főméit, idős Majláth György, Ürményi Ferencz, Apponyi György gr. Jósika Samu b. Károlyi Lajos és György gr. Ürményi József, Sennyey Pál b. Er­­dődy Sándor gr. Babarczy Antal, s több n. n. — A her­­czeg­prímás ő eminentiája ősi szertartás szerint a leg­nagyobb díszben jelent meg, előtte vitetvén st. Forgách gróf oldalkanonok úr által lóháton a kettős kereszt. Tegnap már korán reggel hullámzott a nép a testvér­főváros utczáin. Kilencz órakor megérkezett a hadigőzös, s a szent korona a kihirdetett szertartás szerint vitetett át a budai várba. Egyfelől a katonaság, másfelől az iskolai ifjúság és ezéhek képezék az egész után a sorfalakat. A merre a vonal ment , a nemzeti zászlók voltak láthatók. A felállított katonai zenekarok a hymnuszt játszák. Az összetódult tömérdek nép mély megindulása tiszteletteljes vallásos csendben nyilatkozott. S a szent ereklye harang­­os ágyúzúgás közt tért vissza ősi hajlékába. — Főtisztelendő J­a 11­o­s­i­c­s András és K­r­i­c­s­k­a József kegyesrendi áldozok egy-egy ódát — amaz magyar, ez latin nyelven — készítettek a megtalált magyar szent korona országos ünnepélyére, mely költemények tegnap, nyomtatásban osztattak ki a jelvények Budára szállit­­tatásakor. — A magyar szent korona megtalálása felől következő részleteket közölnek Zimonyből, sept. 11-kéről. A korona s a hozzá tartozó jelvények néhány nap előtt Orsován, a Cserna partján , két ölnyi mélységből ásattak ki, ezután a katonai parancsnokság épületében le­­s közszemléletül kitétetett. Az itt horgonyzó hadigőzös „Albrecht“ tegnap távirdailag utasittatott, hogy azonnal menjen Orsovára s a fontos kincset onnan szállítsa Budára. A gőzöst holnapra várjuk ide, s rendelet adatott ki, hogy érkezésekor 101 ágyulövés tétessék. Midőn a gözös Pétervárad alatt vonul el a jelvényekkel, itt is 101 ágyulövéssel üdvözöltetik, s ugyanaz történik , midőn Budapest alá ér. Úgy halljuk , a koronának megvan minden köve, s egészen sértetlen, csak­hogy aranya meghalványult s a bársony elpenészedett, mivel a föld, hova rejtve volt, áradásoknak van kitéve. — Egy mehádiai utas , ki a koronát Orsován látta, beszéli, hogy azt nem messze Magyar-Orsovától, a Duna bal part­ján , még­pedig a belészakadó Cserna folyócska által kép­zett félsziget végcsúcsán, az erdőben ásták ki. A hely ned­vessége daczára a drágaságok sértetlenül megmaradtak, csak a saruk szenvedtek kissé ; a ládában volt régi koro­názási okmányok ellenben nedvesség és penész miatt olvas­­hatlanokká váltak. — Gr. Teleki József classicus munkájából: „Hu­nyadiak kora,“ megjelent a harmadik kötet, s ezt a ne­gyedik nemsokára követendi. — A zenedei választmány a derék igazgató Mátray Gábor ur fizetését egy harmaddal feljebb em­elé. — Az e havi műtárlat megnyittatott, s minden tekin­tetben becsesebb és gazdagabb a múlt havinál. — „Az ál Pepita“ czimü vígjáték , mely Bécsben oly rendkívüli tetszésben részesült, legközelebb a pesti német színházban is elő fog adatni, s a czimszerepben ugyancsak Schiller k. a. lépend fel vendégképen, ki is jeles mű­ködésének elismerése tekintetéből a wiedeni színház igaz­gatóságától erre szabadságidőt nyert. — Chateaubriand azt mondá Lamartineről , hogy meg­­aranyozá a nyaktilót, B-c pedig azt mondja Pepitáról, hogy megaranyozza az érzékiséget (melynek, mellesleg mondva , nincs szüksége az aranyozásra , kivéve , midőn áruba bocsátják). Mindezen arany szavak nem sokat hoz­nak a konyhára, ámbár tagadhatlan , hogy a neki hányt virágkoszorúk is sok pénzbe kerülhettek, talán egy kis jószágot is pusztulásnak indíthattak , de ah, ezen virágok mégis csak hervadandók, s nemsokára fonnyadtak lesznek, mint azon imádós érzékiség, mely annyira megkopott, hogy már aranyozásra van szüksége.­­ A nagy hírre kapott amerikai varrógép a „Fehér hajó“ vendéglőben megszemlélhető 10 pirért. Ne féljenek azonban varrdleányaink, hogy kenyerüket elveszi, csak gondolják meg, mióta várunk már a gázvilágitásra. Vidék. Békés megyéből, sept. 12-kén. Mit múlt levelünkben a csekély termésről megirtunk, azt nyomtatás után, újólag megerősíthetjük. Mind a mellett legközelebb, részint ez a mihályi földbérlet, részint bonyolult váltsági ügyek miatt, a búza ára leszállt; tartunk tőle azonban, ha majd a termés jelentékenyebb része, kamatozás végett a földbe vettetik, újra emelkedik. A Folyó hó 14-ben ma­gán-, 15-kén pedig nyilván­os tanácskozmány tartatik Gyulán, a közös folyamok szabályozása iránt. Nem le­het nem örülnünk ez üdvös akaratnak, s előleg is kérjük az illetőket az egész megye érdekében: zabolázzák meg e folyókat, úgy azonban, hogy nagyobb községek tőle meg ne fosztassanak. — Mint halljuk, az országos utak kövezése újólag nagy eréllyel fog folytattatni, s mi koránsem tarto­zunk e hitetlennek közé, reményünket lelkes és erélyes fő­nökünkben vetve; kimondjuk azonban, hogy a részletes közmunkakiváltságnak barátjai nem vagyunk, melynek azon rosz oldala is van, hogy az erős fogatú lakosok lerá­­zák nyakukról a terhet, a gyengébbek pedig képtelenek a szállításra. Szarvasi főiskolánk czélja felé halad, s o stobor elején tíz tüdős tanárral kezdendi meg pályafutását; nem bírunk különben eléggé csodálkozni , hogy legbuzgóbb apos­tolai más meghívásokat elfogadnak, s lehet ez­által is létét és hírnevét biztosítani és emelni vélik. 1. 1. — A pozson-nagyszombati vasút igazgatósága jelenti, hogy a központi irodában ma kezdődik az elsőségi köte­lezvények osztalék szelvényeinek elrendelt kicserélése ki­sorsolható utalvány-jegyekkel. — A gödöllői eperfakerteket olasz selyemtenyésztők vették bérbe. — Szécseny. A Pulszky Ferencz féle elkobzott jó­szághoz tartozó bútorzat az itteni várban f. évi sept. 17- dikén s a következő napokon a hely­színén nyilvánosan fog elárvereztetni. — Véglesröl. Farbják József napszámos , Susztek Mátyás földész, Lipták Mátyás zsellér, Demikat János klo­­koczi házald , rablás bűne miatt a f. hó 19-kén helyben összeült rögtönbiróság által egyhangúlag kötél általi halálra ítéltetvén, az ítélet annak rendje szerint kihirdettetett s ugyanaz­nap délutáni 3 órakor végre is hajtatott. Hasonlag Vaszkó Katalin szolgáló, 61 éves, katholikus és hajadon, gyujtogatási bűn miatt az Érsekújvárod összegyűlt kato­nai rögtönbiróság által aug. 29-dikén egyhangúlag kötél általi halálra ítéltetvén , ezen ítélet félórával a kihirdetés után rajta végrehajtatott. Közintézetek. Nemzeti színház. Sept. 15-dikén Borgia Lucretia két első felvonása s Pepita de Oliva utolsó előadása két szakaszban. ,,Mi nép tolong, mi zaj riad Al­­pár határain ?“ Két ellenséges tábor, nyájas olvasó, farkas­szemet néz egymással: az egyiknek hite, hogy Pepita táncza isteni; a másiké , hogy nem szép. Amazok azt mondják, hogy a­ki e tánczot nem tartja szépnek, annak „a művé­szileg szép iránt nincs veleszületett ösztöne, azt érzéki vaksággal verte meg a gondviselés, az a legkisebbszerű elő­ítéletek , vastag ignorantia , vagy táblabirdi elfogultsággal van eltelve s a legszebb virágból is méz helyett mérget szí,“ mi pedig azt mondjuk, hogy a­kik igy beszélnek, nem tudják, mit beszélnek. A fogalomzűrzavar oly rette­netes a szegényeknél, hogy bizonyosan képtelenek belátni azon egyszerű okoskodást, melyre a józan műértő alapítja ítéletét, midőn azt mondja, hogy­ valamely tánczot nem ismer művészetinek, nem, mert „erkölcstelen“, mikép azt az ellenfél maga is szem együgyüséggel kimondja, de, mert minden , a mi erkölcstelen , egyszersmind rút is ; a művészet pedig a rátat egyedül két feltét alatt használhatja alanyul, ha t. i. borzasztóvá vagy nevetségessé képes azt átalakítani : ezen feltéteknek azonban egyike sem teljesül Pepita tánczában , mely ennélfogva osztán csak a ledérség valódias kifejezése marad. Miért ne lehetne a kéjt művésze­­tileg kifejezni? A kéj, magában véve, kívül esik az er­kölcsin , a­nélkül, hogy ezzel ellenkeznék; de mint való­­dias , mint szellem nélküli, legfeljebb érdekes lehet, nem pedig szép, s mint annak egyoldalú kifejezése, való­ban lealacsonyító. Várjon sikerülhetne-e valamely hatalmas A villanyosság használata. Tudvalevő, hogy III. Napóleon két év előtt 50,000 fre­­nyi jutalmat tűzött ki oly felfedezésre, mely által a vil­lanyosság s a villanyos fény az iparra és mesterségekre nézve hasznossá tétethetik. Úgy hiszik, azon természet­búvár fogja elnyerni a jutalmat, ki homokkőedényekből óriási villanyüteget alakított, mely egy reflector segítségével oly világosságot hoz elő , hogy több száz munkás — ki­vált az építések közül — éjjel csak úgy dolgozhatik mel­lette, mint nappal. Úgy hallik, hogy Párisban a Rivoli utcza, a quai-ok és boulevardok ezen villanyfényévet fognak kivilágíttatni.

Next