Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)

1853-09-11 / 1051. szám

egyezik abban,­ hogy a Porta a kiegyenlítési javaslatot visszautasítá. Az „A. A. Ztg“ levelezője is ekként nyi­­­­latkozik, s Bujukdere-ből aug. 22-től kelt levelét kö­vetkező czélzatokkal végzi. „Mesebeszédnek látszik azon állítás , mintha az angol kormány a török kincstár ré­szére egyenes fizetéseket tett volna, lord Redcliffe több ízben értekezett ugyan Muchtar bey pénzügyminiszter­rel, de ezen értekezésnek egyéb okai is lehettek. Neve­zetesebb az, hogy körülbelül három hét óta a gyanít­ható csatatért, Bulgáriát angol tisztek utazzák be. Ma­gasabb rangúak is vannak közöttük; többi közt egy tá­bornokot is neveznek. Ezen utazásokat Neale várnái brit consul küldetése előzte meg, ki Tirnován keresztül Widdint s Belgrádot is bejárta. Ezek oly tények , me­lyek legalább is azt bizonyítják, hogy a háború lehető­sége az utósó perczben ismét úgy tűnik fel, mint az előbbiekben. W. A szulinai­ torkolat elhomokosodása által sok hajó ki nem indulhatván, ezeknek kapitányai az orosz consulá­­tushoz először egy memorandumot, később pedig egy x óvást nyújtottak , minek következtében m. hó 25-kén a tisztitó munkálatok megkezdettek. Dunai­ fejdelemségek. Jassy, aug. 30. A kereskedő világ az üzlet tökéletes pangásáról panaszkodik. A fe­jedelemségek állapotának bizonytalansága m­inden vál­lalatot meggátol. Moldovában és Oláhországban a bojár a főfogyasztó, ez azonban Oroszország szigorú fellépte által oly szelid­ félénkké vált, hogy küszöbét sem meri átlépni, s a háború rövid időm­ kitörését szentül hiszi. Anglia és Francziaország sajátszerű viselete figyelmet érdemel. Míg e hatalmasságok a bécsi értekezlet hatá­rozataira nézve Ausztria és Oroszországgal teljes egyet­értésben lenni látszanak, míg London­ és Párisban a ke­leti bonyodalmat megoldottnak tekintik, addig s ugyan­akkor a franczia és angol consulok Bukarestben czime­­reiket levétetik,az­ oláhkormánynyal minden viszonyt meg­­szakasztanak , s alattvalóikat Görögország védelme alá helyezik. Hasonlóra van kilátás Jassyban is. E fölött­­ az illető consulok lakásain mindenki meghallhatja, hogy ők Oroszország invasióját egy puszta hatalmaskodási rendszabály kifolyásaként tekintik. Anglia képviselője Coughan úr néhány napja kereken nyilvánitá e nézetét hadparancsnok Gorcsakofs­ág előtt, ki az angol és fran­czia consulok eljárása általi megsértetését panaszrá. Ezen Coughon ugyanaz, ki Anglia érdekét Oláhországban már évek óta ernyedetlen buzgalommal képviseli , s ki 1848 évben a szóba hozott újítások alkalmával, ezeket pártolva a bekövetkezett mozgalmat nagyobb jelentő­ségűvé tette. Az ausztriai consult egy idő óta hivatalos teendői e várostól távol tartják. Utazásának czélja hírszerint a moldvai postaközlekedés javítása,, s egy a Czernovitz­­ból Jassyba vezető gyoroskocsizási intézet létrehozása. A hoszpodárok a portai kabinethez igazoló iratot nyújtottak az iránt, miért nem utaztak a vett felszólí­táshoz képest Konstantinápolyba ? Maradásuk fő okául a többi közt azt hozzák fel , hogy alaposan tarthattak attól, miszerint oly sok külföldi sereg it­létének szo­­­­morú következései lehetnének az illető belkormányzók távolléte alatt. Mint mondják , Gorcsakov a herczegnek ezen indok felemlítése nem igen volt ínyére. (E czikket a „Wand.“ egy levelezője írja Jassyból, s utóiratul me­g ezen aug. 31-ről kell sorokat teszi hoz­zá). E perczben esik érzésemre, hogy az angol és fran­czia consul kijelenték Bukarestbeli elutazásukat, sőt hogy már onnan el is indultak. A kedélyeket páni féle­lem lepte meg. Lüders hadteste Moldvához közelit. Bessarábiában cholera dühöng. — „Ferencz József­ gyorsgőzös tegnap délután ér­kezett Bécsbe aldunai útjából. A fejedelemségekben még minden a régi állapotban van. Az oroszok erős osz­tályokban a Duna partjain tanyáznak, de azért min­denki bízik a béke fennmaradásában. Az üzlet még mindig pang, ennek fő oka azonban a szulinai torkolat elhomokosodása. Alduna, aug. 30. A Satellit­nek írják: Lü­ders hadteste, mely még Oroszország határait nem lépte keresztül, megmozdult. Tegnapelőtt egy ezred érkezett Brailába, és új csapatokat várnak. Fontos ese­ményeknek nézünk elébe. Nem hiszem, hogy a háború, ha arra kerülne a dolog, tartós lenne. Az oroszok lassan de biztosan mennek előre, és itt még azok között is, kik Oroszországnak nem barátai, azon nézet terjedt el, hogy Konstantinápolyba menetük nem hadút, hanem pompauthoz hasonlítana! A Sulm­áni hajókázás még mindig nagy bajokkal jár. A víz állása még mindig oly csekély, hogy vitorláshajók be nem mehetnek reá. Azon gőzös, melynek föltolult homokot kellene szétbontani, csak látszólag dolgozik, valósággal pedig nem. A Tö­rökországgal­ közlekedés még nincs elzárva. U t ó­­­r­a­t. A török táborból épen most veszek híreket. A seregek győzelemsóvárok és úgy élnek mint a para­dicsomban. Csak rövid idő alatt meg ne bánják. Ugyan e lap más helyen még ezt mondja: Omer pasa igen kellemetlen helyzetben van. Tartalékseregei, mind régszolgált katonák, rendkívül harcziasok. A had­vezér előtt kijelentették, miszerint szilárdan elhatározva vannak az oroszokkal megmérkőzni, s munkáikat nem hagyták el hiában , mint 1849-ben. Omer pasa ezen hangulat által zavarba jött. Egy­felől hadseregének ezen érzületét le nem hangolhatja , másfelől fél, hogy ezen lelkesedés kicsapongásra fajul és a diplomatia combinatioit megrontja. Palotája előtt naponkint 100— 150 ember gyűl össze, kik a háborút kívánják, mint egyetlen eszközt Törökország jóllétére. Oroszország. Az orosz-lengyel határok­ról, sept. 3. Biztos forrásból most hallatszik azon hír, hogy a tábornagy Varsóban optikai távirda által tudó­­síttatott a császár jöveteléről. A czár aug. 31-dikén vagy sept. 1-jén a Powowsk mellett összevont csapato­kat akarta gyakoroltatni, és elindulások előtt megszem­lélni. A császár megérkeztével egyszerre, tehát mintegy 8 nap múlva, az orosz udvarnak a Porta által módosí­tott bécsi tervre vonatkozó nyilatkozatát várták közöl­­tetni. A királyságban átalánosan azt hiszik, hogy a császár követeléseit nem engedi gyengíttetni, annyival inkább, minthogy Nessel­rode gróf azon biztosítást tette, miszerint ő felségét csak barátságos tekintetek bírták a bécsi javaslatok elfogadására. Amerika. A „Pays“ egy­­— amerikai viszonyokat tár­gyaló czikke a többi közt így szól. Ha egy ország a hatalom és jólét oly magas polc­ára jutott, mint az egyesült államok, ha az egy világrészben, mint Ame­rika, oly jelentékeny szerepet játszik, s Európát adó­zásra kötelező kincsekkel és minden tengert bejáró nagy hajóhaddal — további határszélekül kettős óczeánnal s tartományul egy Californiával bir , akkor bizonyára lehetlen annak érdekeire és politikai életére, mely a polgári sult világát hullámzásba hozza, közönynyel te­kinteni. A washingtoni kabinettől, az őt megillető ran­got és legitim befolyást megtagadni senki sem akarja. Nem kellene azonban feledni, hogy e rang és befolyás csak igazságosság és mérséklet által szerezhető meg, nem pedig merényes fenyegetések által. Észak-Amerika nem bír a többi polgárisul társadalmaktól különvált népjoggal. E népjog — hacsak valamely meghatalmazó határozott szerződés nem létez — sem az idegen terü­letnek jog vagy jogigény nélküli megszállását, sem a más nemzet bel­ügyeibe való avatkozást nem engedi meg. Az egyesült államok tekintélyét csupán szerződések fog­ják a kellő illetékre emelhetni s a fokozatos részvétel Európa közjogaiban s e feladatát a diplomatia csak eszé­­lyes, legális , és békés tevékenységgel fogja eszközöl­hetni, mig ellenben a hevesség vagy elhamarkodás csak ártalmára leend. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM­Naptári irodalmunk. II. Igéretü­nkhez képest röviden ismertetjük a jövő évre kiadott naptárakat. 1. A legnagyobb naptár, mely 1854-re megjelent, a következő czimű: „M­ül­l­er Gyula nagynaptára 1854-re. Hi­vatalosan beküldött országos tiszti czim- és névtárral. Dr. (Montedégoi) Albert Ferencz, Arany János, Bajnok Antal, Beöthy László, Bérczy Károly, Császár Ferencz, Degré Alajos , Dervarics Kálmán , Erdélyi János , Fé­nyes Elek , Dr. Gárdos János, Gömöry Frigyes , Gre­­guss Ágost, Hosszufalusi László, Jókai Móricz , Ker­­kapolyi Károly, Kőváry László, Lanka Gusztáv, Lévay József, Lisznyai Kálmán, Dr. Lövy Samu, M . . . Ju­lia, Obernyik Károly, Pompéry János, Szabó Pál, Szé­kely József, Szelestey László, Szőllősy Benő , Tompa­i Mihály , Tóth Endre és Kálmán, Urházy György , Va­­hot Imre, és többek közremunkálásával szerkesztette Friebeisz István. Harmadik évi folyam. Pest. Müller Gyula sajátja.“ . Ezen naptár nagy­­-rétben csinosan van kiállítva, tartalmaz — a vásárok jegyzékén s a tulajdonképi nap­táron kívül — 292 sűrű, de tiszta s jó olvasatu lapot. Ára öt huszas. Ezen naptár, tekintetbe véve tartalmát, három fő­részre oszlik : egyike kalauzoló­nak mondható, má­sika mulattató, harmadika oktató. A kalauzoló részhez tartoznak : a vásárok lajst­roma, hol a nevezetes: ausztriai és külföldi vásárok napjai is feljegyezvék (II—XIV); a naptár, Pest vá­rosa délvonala és sarkmagasságához alkalmazva, Mon­­tedégoi Albert Ferencztől, melyben török-arab naptár is foglaltatik s egy időjárási naptár kezdetik meg 1303 óta (XV—XVI) ; továbbá a felséges csá­szári királyi uralkodó ausztriai­ ház tagjainak névsora (181), a birodalmi tanács, a miniszterek s a legfőbb rendőrhatóság névjegyzéke (182) , ezután az országos tiszti névtár, (183—292) melyben a magyarországi kor­­­mány, a különfelekezetű egyházak, a legfőbb semmitő törvényszék tisztjei, Magyar-, Horvát- és Tótország, a szerb vajdaság és temesi bánát nevezetesebb városainak tiszti kara, az ezekben lakó ügyvédek , orvosok, sebé­szek, gyógyszerészek, mérnökök és oktatók, a pesti közin­tézetek kezelői, a magyarországi öt kormány­kerületbeli hivatalnokok, a magyarországi cs. kir.pénzügyi tiszti kar, a mármarosi cs. kir. kamarai kezelőhivatal, a magyar álladalmi számvevőség, postatiszti hivatalok, és — mit eddigi naptárainkban sajnosan nélkülözünk — országos gazdatiszti czím- és névtár, továbbá Erdélynek Ma­gyarországéhoz hasonló leírása , végre pedig azon ügy­védek jegyzéke foglaltatik, kiknek a legfelsőbb helyen helybenhagyott ügyvédi rendszernek értelmében az igazságügyi minisztérium által az ügyvédség ideiglenes gyakorlása a pesti cs. kir. főtörvényszék területére meg van engedve: a postaügy (122—125), és a budapesti kalauz (125 —128).­­ Hogy ilynemű jegyzékek, ré­szint egyes helyekről be nem küldött jelentések, részint a nyomtatás és kiadás közben előforduló változások miatt, mindig némi hiányosságot mutatnak, az­ termé­szetes , de utoljára is, mit tegyen a szerkesztő ? Adja is azt, a miről adatai vannak, — se részben valóban mondhatjuk, hogy valamennyi magyarországi naptár között Müller Gyula nagy naptárát illeti az elsőség. A mulattató részben , mely „Szépirodalmi csarnok“, czime alatt külön rovatban (1988) foglaltatott össze, találkozunk verses és prózai dolgozatok tarka seregével, többnyire legnevesebb íróink tollából. Ezen szépirodal­mi csarnok egészben véve az olvasottabb osztály igé­nyeire van számítva; annál örvendetesebben lepetünk meg, hogy oly darabokat is találunk benne, melyek — a­nélkül, hogy a miveltebbnek is ne nyújtanának elhe­­letet — kedves, érthető és tanulságos olvasmányul szol­gálhatnak az úgynevezett alsóbb társadalmi rétegek tag­jainak is. Ilyenek többek közt, hogy a versekkel kezd­jük: „A magyar falu“ Pompéry Jánostól, „A jó szív csodát tesz“ Erdélyitől, „Néprege“ Tom­pától, „Belgrád ostroma az 1455-ik évben“ krónika Gömöry Frigyestől, „Allegória“ A­r­a­ny­tól; a pró­zai munkák közöl pedig „Szolimán és Fia“ történeti beszély Ob­ernyiktől, „Az utolsó csatár“ Jókai Mórtól, „Kállay Sarolta“ Vahot Imrétől, s kivált „Városi és falusi élet“ beszély Bérczy Károlyról. — Részletes bíválgatásába egyébiránt ezúttal sem az elso­­roltaknak, sem az alább elsorolandóknak nem akarunk ereszkedni: elég legyen annyit megjegyeznünk, hogy senki sem fogja idejét sajnálni, ha elolvassa, mert a közlött munkák többnyire olyanok , melyek valóban túl fogják élni a naptár évét; ha pedig gyengébbek is ta­lálkoznak , ezek h­álistennek rövidek, s igy a roszból is — ha ugyan van — a legkisebb választatott ki. Álljanak itt tehát egyszerűen a még nem említett szépirodalmi dolgozatok czímei, s az olvasó a hoz­­zájuk csatolt írói név után maga is könnyen hozhat következtetéseket. Versek: „A kunyhó siralma“ Lé­vaitól, „Forró nyári délután“ Tóth Endrétől, „Kemenesi násznép“ Szelestey Lászlótól, „Csillag ragyog“ Hosszúfalusi Lászlótól, „Miklós legény“ S­z­ő 11­ő­s­i Benőtől, „Karancsalji dalok“ Lisznyai Kálmántól, „Magyar kocsmáros“ Tóth Kálmántól, „Jóslatok 1854-re“ Lauka Gusztávtól. Prózában: „Megitta!“ egy felvonásos vígjáték Degré Alajostól; „Kis Cleopatra“ Székely Józseftől; „Szeleburdi, vagy egy tévedésből történt kabátcsere következményei“ Beöthy Lászlótól; „Komoly tréfák, és sokszor kis lyukon át is nagy dolgokat lehet szemlélni“ Lauka Gusztávtól; „A csillagjóslat,“ történeti novella Csá­szár Ferencztől; „Álmom és nem“ Dervarics Kálmántól; végre „Báthory István,“ történeti jellem­rajz Urházy Györgytől, mely tisztán történelmi hang­jánál fogva tulajdonkép nem is a szépirodalmi munkák közé sorolandó. A szerkesztő hódolván a naptári szokás által szentesített modornak, a szépirodalmi csarnokot megtoldá néhány nélkülözhetlen adomával. Jó adomát írni talán még nehezebb, mint jó epigrammát, é­s óhajtanék, hogy esetes és nemzeti adomairodalommal is dicsekedhetnénk, minőt például az angolok s kivált a francziák tudnak felmutatni. Nem akarunk a „szépirodalmi csarnok“ érdeméből levonni semmit, de őszintén bevalljuk, hogy a harmadik főrészt — az oktatót — nála becsesebbnek tekintjük. És örülünk, hogy becsesebbnek tekinthetjük. A mulat­ság vasárnapra való, a tanulás minden napra: helyes ennélfogva, ha a naptárak szerkesztői jobban gondos­kodnak olvasóik tanítása­, mint mulattatásáról. Ha egyéb sem volna e rovat alatt, mint Kerkapolyi Károly gazdászati pályamunkája, Fényes Elek statistikai jegy­zetei, Szabó Pálnak a marhák száj- és körömbetegsé­géről s Lövy Sámuel a tetszhalálról írt czikkei, már­is e rovatnak adnék az előnyt, pedig az említett értekezése­ken kívül egyéb, nem kevésbé hasznosakat is találunk még benne. Az olvasó egyébiránt megengedi, hogy ezen rovatbeli tárgyak ismertetésében is lehető legrövidebben járjunk el. A nagy naptár kiadója múlt évben a következő juta­lomkérdést tűzte volt ki: „Mutattassék meg számítás által, melyik a leghelyesebb arány, melynek akár nagy, akár kis jószágon a földmivelés és állattenyésztés s igy a szem- és takarmánytermesztés között is létezni kell, ha a gazda a lehető legnagyobb hasznot állandóan akarja biztosítani, s hogy e számítást könnyebben megérteni lehessen , az értekező világosítsa fel állítását példával. A számítások nyomán nyerendő adatokból következtetve azután, fejtessék meg és ismét számokkal mutattassék ki, váljon elérhető és biztos sikerrel eszközölhető-e ama helyes és szükséges arány az eddigi háromnyomású szo­kott gazdálkodási mód és közlegelő mellett hazánkban. Ha pedig ezen óhajtott arány az ugaros három forduló és közlegelő mellett el nem érhető , ugyan e helyett esz­­közlendő tagosítások mellett, mily gazdasági rendszer, mily vetésforgással legalkalmatosabb, az ország külön­böző vidékein, egy részről a számokon alapuló helyes arányt, másrészről a különböző éghajlatot, földminemű­­­séget, fekvést, és népességi viszonyokat tekintve.“ ítélő birákat B­e­n­k­ő Dániel és Török János urak kéretvén fel, ezek a beküldött munkák közöl annak itélék oda a ju­talmat, mely ezen jeligét viselé : „Die Umstände bil­den den F­ruchtumlauf.“ Ezen munka, melyet Kerka­polyi Károly irt, képezi az 1854-ik évre kiadott nagy naptár tanulságos czikkeinek elsejét (89—106.) A második értekezés Fényes Elekünktől van ily czimrael: „Statistikai jegyzetek az ausztriai birodalom­ban lakó nemzetiségekről“ (106— 112). A szerző lehető­leg megmutatván Häusler- és Fröhlichféle statistikai munkák hiányait, saját számítása szerint adja elő az ausztriai birodalom nemzetiségeit. Méltán mondja számí­tásáról a tudós hazafi, hogyha az nem tökéletes, de mindenesetre részrehajlatlan s az igazságot bizonyosan megközelítő. Olvasóink bizonyosan szívesen veendik, ha e számítás végösszegeit ide tesszük. Fényes szerint az ausztriai birodalomban van jelenleg : Német . . . . 7,727,566. Magyar . . . . 6,155,124. Olasz . . . . . 5,445,023. Cseh . . . . . 3,748,287. Ruthen . . . . 3,024,438. Lengyel . . .­­ 2,167,348. Tót ... . . 1,687,042. Horvát . . . . 1,455,151. Szerb . . . . . 1,256,832. Vend . . . . . 1,172,939. Bolgár . . . . 12,940. Oláh . . . . . 2,434042. Zsidó . . . . . 697,032. Örmény . . . . 12,417. Franczia. . . . . 5,691. Összesen 37,001,763. Államtanárunk két észrevételt csatol értekezéséhez: egyik, hogy Ausztriában egy nemzetiség sincs , mely absolut többséggel bírna (még a szláv sem, habár en­nek minden fajait együvé tesszük is, mert ekkor még 14 millió szlávnak ellenében 23 millió n­e­m s­z­l­á­v népesség áll s ennélfogva igazságosabb, a­­ politikailag is czélszerűbb elvet nem lehetett kimondani, mint a különböző nemzetiségek teljes egyenjogúságát; másik, hogy az ausztriai birodalomban lakó fő nemzeti­ségek közöl csak a magyar az, mely egész tömegében kirekesztőleg az ausztriai birodalmat ismeri hazájának, míg a többi fő nemzetiségek csupán elszakadt ágai a más országokban uralkodó anyatömegnek. A szerző kö­vetkezőleg fejezi be czikkét: „így a magyar az ausz­triai birodalom integritása fentartásának természetes szövetségese; s reméljük , sőt hiszszü­k , hogy a magas kormány bölcs intézkedései következtében a magyar elem az összes ausztriai birodalom integritásának nem leend­ellenese, hanem inkább a legnehezebb perc­ekben is legerősebb, leghívebb s legőszintébb támaszát és sark­kövét képezendi.“ Ezen czikket követi „Erdélyi krónika“ (113 —115) Kővári Lászlótól az 1852 és 1853-dik évek neve­zetesebb napjairól. Ezután jő : „Anyák, ne bízzátok csecsemőiteket ide­gen emlékre“ (115—119) Gregusstól, hol is a kissé czifra czím alatt sokszor elmondott, hanem soha elégszer el nem mondható dolgok olvashatók. Továbbá Halványi Jánostól adatik elő ,,A vakok ügye“ (119—122) általában, és Magyarországban. ,,A marhák száj- és körömbetegsége ellen használt csalhatlan s olcsó szer“ (129—132) Szabó Páltól, bizonyosan ki nem kerülendi gazdáink figyelmét. Olvasásra méltók egyszersmind a dr. Grundfest után kidolgozott utasítás „a hideg fürdő és ivóvíz hasz­nálatáról“ (131—134) s Bajnok Antal czikke ,,a tej­­­vaj­ zsiradék, kávé s csokoládé hamisításáról“ (134—137). Lövy Sámuel a „tetszhalál és a tetszhalott felélesz­téséről“ (137 —145) értekezik népszerű előadásban. Ezután „Lee William csodagyógyszere pálinka- és sóból“ (145—148) s különféle „gazdasági gépek“ (148 150­­) vannak leírva, s az utóbbiakhoz két csinos ábra mellékelve. Tanulságos és mulattató egyszersmind az „ismertetés a léghajózásról“ (150—161), melyhez kilencz rajz van csatolva. Dr. Gárdos czikkében „a rangnótismusról“ (161 167) az úgynevezett állati delejesség tüneményei ma­gyaráztatnak. „Női munkák“ czime alatt (167—171) M .. .. Julia csinos díszmunkákra nyújt utasítást, kilencz ábrával. »Magyar nemzeti szinház“ czime alatt végre (172__ 180) Zabol­ek kellő részletességgel előadván nemzeti színházunk eddigi történeteit, annak jövőjére nézve többszerü hasznos inditványnyal lép fel, melyeket ez­úttal nem sorolunk elő egyenként, hanem Csak óhajtá­sunkat fejezzük ki, bár a jólértesült és jóakaratú szer­zőnek szavai ne hangozzanak el a pusztában. íme , tisztelt közönség, Müller Gyula nagy naptárá­nak tartalma. — Könnyen megítélheti kiki, hogy csak magának szerez hasznot és mulatságot, ha árva öt hú­szast nem sajnál érette. * bocsátatott közre s szerzőjénél kapható: v­a­n , avagy asszonyi hivatás tudomá­nya. Iskolai tanulmányul irta Kálniczky Endre, Loson­­czi evang. tanító. 1852. Pesten, nyomatott Trattner­ Károlyi betűivel. 53. 1. E könyvecske az eddig elha­nyagolt német különszerv nevelte és e módját röviden és iskolai modorban (kérdések és feleletekben) ecseteli, s a leányiskolák­ és nevelő intézetek számára az asszonyi hivatáshoz szükséges szabályokat tartalmaz. — Ára 10 pengő kr. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Stettin, sept. 7. A „Wladimir“ fedezetén gróf Lieven, és Petroff, Dury és Bud­t kabinet futárok érkeztek Kronstadtból. Berlin, sept. 7. A „Staatanzeiger“ jelentése sze­rint, a vámegyleti államok meghallgatása után a gab­­nabeviteli vám sept. 15-kétől 1853 dik év végéig fel­­függesztetik. Stockholm, sept. 3. London satöbbi Themse­­révhelyek, hivatalos jelentés szerint, a cholera által lá­togattatnak. Drezda, sept. 7. Ő felsége a porosz királyné teg­nap esti 8 órakor érkezett a pillnitzi udva­rakba. Itt mulatója hihetőleg szombatig tartand. Hága, sept. 7. Az első kamara 22 szóval 16 ellen fogadta el a vallásközségek fölötti hivatalos felvigyá­zatra vonatkozó törvényjavaslatot. Verona, sept. 7. Az itteni provincia 13 congre­­gatio Ő Felsége a császár eljegyzése által indíttatva, tegnap szerencsekivánati feliratot nyújtott át gr.Radetzky tábornagy ő exoljának. LEGÚJABB POSTA. Bécs, sept. 10. öcs. ki­r. Ap. F­e­l­s­é­g­e az ol­­müczi hadgyakorlatokra , eddigi rendeletek szerint, szer­dán, sept. 14-kén fog elindulni. Wr­ati­s­l­aw gróf, a tábor parancsnoka,lovassági tábornok, hétfőn fog odamenni. Hir szerint M­i­k­l­ó­s czár az olmüczi tábort megláto­gatná. A magas vendéget G­y­u­l­a­y gróf kisérné Ausztriába. Bécs, sept. 9. — Párisi telegráfi tudósítás nyomán az „Assemblée Nationale“ egy közleményt hozott, mely szerint az orosz császári kabinet a­zultán által tett módosításokat elvetette volna; hasonló hír keringett múlt szerdán az ottani börzén is.­­ Biztosan állíthat­juk , hogy erről itt a jelen óráig mit sem tudnak. (D. C.) Az ausztriai hajóhadosztály, mely „Novara“ és„Bel­lona“ fregátokból és „Huszár“ briggből áll, mikép a „Trieszt.Zrg“ jelenti, múlt hó 20-kán Smyrnából Var­­lába ment; a „Novara“ 24-kén Smyrnába tért vissza, hol „Artemisia“ goelette is horgonyon feküdt. Brüssel, sept. 7. Az Ind. belga bécsi levele­zője sept. 4-jétől jelenti, hogy oda Dániának egy kö­vete érkezett, kinek küldetése a holsteini végrehajtási költségek fizetésére vonatkozik , melyek ellen , tudomás szerint, Dánia panaszt emelt. Ugyanazon lap párisi le­velezője némely nem elég világos közleményt hoz azon titkos társulatról, melynek főnökei nem rég Helvétiá­­ben összejövetelt tartottak. Páris, sept. 6.A börze ma nyomott volt, bárha alig azon keringő hírek miatt, melyek szerint az egyesült flották a dardanellákba behajóztak. A flottáknak ott je­lenleg nincs mit keresniük, hacsak talán Konstantinápolyt nem akarják lődözni. — Soulé, amerikai követ a spanyol udvarnál, még mindig Párisban mulat, s Dronyn de Lhuysval darab idő óta gyakori és hosszú értekezletet tart. Ennek horderejét mély titok fedi, hozzávetések szerint, az ér­tekezlet Kelet, Olaszország és Spanyolország ügyeit illetné.­­ A Journa­l des Debats rövid kivonatát közli azon emlékiratnak, melyet a Porta a gyakran említett módosítványok tárgyában a nagy hatalmasságokhoz in­tézett. A T­i­m­e­s az emlékiratot terjedelmesebben bon­­czolja, s néhány helyét közli is. Párisban és Dieppében egyszerre több befogatás tör­tént. Több vidékről nyugtalanságróli hírek érkeznek, mikagabina árának növekedése következtében történtek. Galacz, sept. 2. Szerbiára vonatkozólag a Porta 63 Gortschakoff tábornok között utóbbi időben, úgy látszik , élénk sürgönyváltás folyt. Egy futár , ki Gortschakoff által Resid pasához valószínűleg Szerbia ügyeiben is küldetett, odaútjában a török elő­őrsök által elfogatott, s Omer pasa táborába vitetett, honnan fedezet alatt továbbszállitatott. Várnánál azon­ban csaknem új veszély érte, mert egy csoport fanati­zált segédsereg által majd megöletett. Konstantinápoly , aug. 29. A Porta késznek mutatkozik mindenre, ide mutatnak legalább a folyto­nos seregszállítások Bulgáriába , és a többi intézkedé­sek. A török-franczia lapok tudósításai szerint napon­ként több több vitéznépek csatlakoznak Törökország­hoz. Több arab és kurd főnökök önként fölajánlották szolgálataikat, és ezek képesek 30,000 jó lovat és jól fegyverzett sereget kiállítani, mi a csatatéren nagyon rettenetes fogna lenni. Továbbá Angl­ars franczia tiszt egy zászlóalj vadász csapatot szervezett, a vin­­cennesi vadászok mintájára, mely több kívánni valót nem hagy fel, s mely már Várnába el is hajózott. FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI ÚJDONSÁGOK. Budapest-­­ cs. k. F e n s­é g­e katonai s polgári Kor­mányzó Ur csak rövid ideig fog magas jelenlétével sze­rencséltetni , miután hirszerint az Olmütz-vidéki táborba szándékozik rándulni. — Ő Fensége Lajos, bajor kir. herczeg, idősb test­vére Fejedelmünk fenséges jegyesének, Erzsébet bajor kir. herczegasszonynak, tegnap este Budára váratott, látogatóban fenséges rokonánál , Albrecht főherczeg Kormányzó Urunknál. A magas vendég ünnepélyes fogadásához a nemzeti szín­ház is készül járulni, kegyes biztosítást nyervén , hogy

Next