Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)
1853-10-06 / 1072. szám
AUSZTRIAI BIRODALOM. (O. C.) Bécs, oct. 4. Ausztria népei ma Ő C3. kir. Apost. Fölségének dicső névünnepét ülik. Számtalan áldáskivonat és buzgó imádság fog ma a birodalom közel és távol részeiben Ég felé emelkedni, hogy üdvet és boldogságot kérjenek a jó, bölcs és igazságos Uralkodóra , ki a birodalmat a súlyos részeken szerencsésen átvivőn azt nemes szilárdsággal, a béke, rend és jólét szabályzati ösvényeire vezette. A Császári Felség ünnepelt Neve szent jelvényét képezi az erő és hatalom legdrágább emlékezetei és legbecsesb érzelmeinek, mik Ausztriát, uralkodása alatt, nagy állam életének minden viszonyaiban dicsőítik. A mai nap tehát valóságos s nemzeti jelentőségű ünnep, s azon vallásos ünnepélyek, melyek azt kísérik, annak méltó kifejezését képezik. A Gondviselés, mely több mint egy alkalommal láthatólag otalmazta a Fejedelmet, ennek fenséges házát s az ausztriai tartományokat, a hűséges népek jámbor és buzgó könyörgéseit ezentúl is meg fogja kegyelmesen hallgatni. Mindenható utalma alatt tenyészni és őrlődni fognak azon felséges magvak, melyek a nyilvános élet minden terein gazdagon elhintvék, s melyek diszlése a birodalomnak, a szerencse és nyugalom minden elemeit, a szilárdul megalapított rend és munkás törekvő erő folytonos kifejlését illetőleg, uj korszakot ígér. A mint a mai nap egyházi ünnepélye a birodalmi fővárosban a népesség minden osztályainak legélénkebb részvétével ment végbe , úgy az kétségkívül másutt is mindenütt megtörtént, hol hálás osztrák szívek dobognak, bensejökben híven megőrizve szeretett Császárjok és Urok képét. Dr. Bach Sándor belügyminiszter ő exclja tegnap (oct. 5-kán) tért rövid szabadsági útjából vissza. KÜLFÖLD Németország, Frankfurt, sept. 25. — Tagadni nem lehet, miszerint nálunk oly időszak lépett be, melyben mindenki roszul érzi magát. Az ember lehangolt, a nélkül, hogy tudná miért? — Ha azonban a dolgot alaposan vizsgáljuk, úgy találjuk, miszerint az egyetemes levertségnek valódi oka egyedül anyagi viszonyainkban rejlik. A keleti ügy végkimenetele fölötti bizonytalanság, mely már úgyis igen sokáig tart, a legszükségesebb élelmiszerek rendkívüli drágasága, az Angliában mutatkozó pénzkrízis, mely a continenst is elárasztással fenyegeti, a börzéknek, a legkülönbözőbb értékű papíroknak túlterhelése , melyek csak élénk forgalom mellett hathatnak éltetőleg a pénzviszonyokra, a nagyobbszerű szerződések fenakadása , mindezen kellemetlen események következtében bizonyos kedvetlenség lepte meg a kedélyeket, mit jó jelnek koránsem tarthatunk. Midőn az ember anyagilag szenved, igenis hajlandó a bajt még nagyobbá tenni, miből aztán új rész származik. Mi nyugodt bevárás után magamagában is jóra fordult volna , az emberek türelmetlensége által még nagyobb baj forrásává lesz, s az elégületlenséget s lehangoltságot csak növeli. A kormányok annyiban hathatnak jótékonyan e viszonyokra , amennyiben a minden esetre hozandó határozatok életbeléptetését lehetőleg siettetik, hogy ezen kínos bizonytalanságnak mielőbb vége vettessék. A bizonyosba , mint mondani szoktuk, könnyen beletalálja az ember magát, miután általa alkalom nyílik új combinatiókra , s ezáltal erélyes tevékenységre. De a nagyszerű napi kérdések végmeg- s örvendezésére halla a választ, miszerint jöjjön gyűrűjéért maga. Repült! Nem, ez sok lett volna tőle. De sietett, ahogy lábai engedek, akik az utczán találkoztak vele, el nem tudták gondolni, mi érte ? mert arczán meglátszott, hogy valaminek nagyon örül. Ha szegény ember törné magát így az utczán, könnyen rá lehetne fogni, hogy lutriba tett squinternőt csinált, de mit nyerhetett ez a nábob, aki egész Pozsony városát, úgy ahogy áll, minden benne lévőkkel együtt megvehetné, minek örül ez? Boltay mesterhez érve, annak meg kellett engedni, hogy őt összevissza ölelje. Rögtön, azonnal akart menni a menyaszonyért. Azon gondolat, hogy e tündér szépségű leány kész hozzá nőül menni, valóban szerelmessé tette őt bele, kénytelen volt Boltay mester figyelmeztetni rá, hogy az összekötésnek még néminemű elkészülései és törvényszabta szertartásai is vannak, amikről hogy a főúr, mint törvényhozó tag elfeledkezett, világosan mutatja, mennyire el kellett neki a házasság eszméje által ragadtatva lenni, és viszont hogy Boltay mesternek ugyanazok eszébe jutottak, bizonyítja azt,hogy az ő elragadtatása e tárgyben sokkal csekélyebb. Csupán arra kérte tehát Karpathi leendő nászurat (ki nálánál mellesleg mondva , jó húsz évvel idősebb lehetett), hogy addig is tartsák titokban az egészet, amire neki sajátságos okai vannak. Boltay megígérte s csak a főúr búcsúvétele után kezdett eszmélkedni felőle, miszerint Teréz és Fanny hasonló titoktartásra szóbták fel s ez összevetést közölte Terézzel. E körülmény is erősíté Teréz gyanúját. Ha mind a két félnek érdekében áll, hogy a házasság az esküvő napjáig titokban maradjon , úgy nem tudhat a felől semmit Mayerné, — tehát más oka volt idejönni. Mert valami okának kellett lenni, az bizonyos. Az előkészületek a házon kívül folytak, különben is az egész család nagyon ritkán jött úgy össze, hogy mindnyájan együtt lettek s egymás titkait, kémlelhették volna. Igen természetes helyzet az, miszerint Teréz és Fanny között is nagyon észrevehető volt az eltávozás. Teréz nem feledhető, hogy Fanny már egy milliomos arája, kinek szerencséjén nem tud örülni, Fanny pedig önmaga előtt szégyenlő bizalmasan közelíteni nagynénjéhez, vagy gyámjához. Mit gondolnának azok ? Azt hinnék, hogy mind azt csak tettetésből cselekszi, hisz aki az oltár előtt azt mondhatja valakinek : én szeretlek, akit nem szeret, mit ér annak a hízelgése mások iránt is? Hazugság, tettetés. E miatt oly hideg lehangoltság ült a társalgáson, valami egymástól való tartózkodás, hogy néha az egész ebéd felett senki nem szólt egy szót is, mintha megnémultak volna. Aki ezt a lehangoltságot legélesebb figyelmére méltatá, az bizonyosan Mayerné volt. A leány nem boldog. Ezt gondola. A leányt nagyon szigorúan tartják. Teréz hideg hozzá és bizalmatlan. A leány unatkozik és szerencsétlennek érzi magát ebben a nyakig érő falusi boldogságban. Egész nap nem lát magához illő ifjút, pedig a szív vágyai ilyenkor legerősebbek. Ilm. Lesz ebből valami. E mellett Mayerné folyvást oly alázatosan viselte magát , hogy minden lépten nyomon utána kellett járni, mit csinál, majd azon kapták rajta, hogy kiült a cselédek közé tollat fosztani, majd mikor megtudta, hogy szapulnak, korán reggel kiszökött és segített szappanyozni, kisöpörte a szobákat, mire észrevették, minden ebéd idején erővel kellett az asztalhoz hurczolni, erővel rakni a tányérjára az ételt, mert nem akart sem enni, sem inni s a harmadik tál után mindig felkelt, mintha a negyedik tálból már őt nem illetné semmi. Ez együgyű fogásokkal elérte azt, hogy Fanny számtalanszor járt utána, bevitte magához, beszélgetett vele, zongorázott neki, ő szánta. Hinni kezdé, hogy a szegény asszony csakugyan kedvét akarja neki keresni. Önzés ugyan, de szánalomra méltó önzés. Ha leánya csak felpillantott, már kérdező, mit parancsol ? ha kellett neki valami, szaladt érte; ha a cseléd elkésett valamivel, ő sietett azt felkeresni, olykor lopva megcsókolta a ruhája szegélyét, elkérte imakönyvét, s midőn visszaadta neki, Fanny a szülőknek gyermekeikért való imádságukat tartalmazó lapot találta behajtva és benedvesítve. Azok bizonyosan könycseppek akartak lenni. Olykor nagyokat óhajtott Fanny hallatára s ha ez kérdező, hogy mért sóhajt ? azt felelte, hogy van ő neki arra oka elég. Egy napon Teréz berándult Pozsonyba a menyaszszonyruhák után nézendő , s minthogy azok nem voltak készen , éjszakára is bennmaradt, maga helyett az alatt Boltayt küldve ki házőrzőnek. Fanny ez ideig még soha sem hált egyedül szobájában , nagynénje mindig ott aludt a benyílóban s a két szoba ajtaját nyitva hagyták, s nagy zivataros éjszakákon , mikor az eső veri az ablaktáblát, a szél rugdalja az ajtókat, a kutyák ugatnak a folyosó alatt, — olyan jól esett arra gondolni, hogy hozzá közel egy éber lélek pihen, ki, Isten után legfigyelmesebb szemmel tekint reá. • És az éjszaka épen ily viharos volt, úgy szakadt az eső, úgy zúgott a szél a fák között, ugattak az ebek s futottak , mintha valakit kergetnének, a szél rázta az ajtókat, mintha valaki nyitogatná kívül. Fanny behívta magához anyját, hogy háljon ott az éjjel. Valamivel figyelmesebb szemlélő, mint ő, észrevehette volna azt a veszedelmes örömöt, azt a kapóra jött alkalom fölötti meglepetést, mely e pillanatban Mayerné arczára szökött. A másik pillanatban már el volt az fedve, elsimítva. A jó anya örült, hogy gyermekével egy levegőt szíhat. Hölgyek hölgyek előtt nem igen szoktak óvatosak lenni, midőn éjszakai toilettjöket végzik. Fanny egész gyermeki gondatlansággal rakta le mindazon öltönyeit anyja jelenlétében, miket lefekvéskor nélkülözni szokás, nem gondolva vele, hogy szűz szépségének szoborszerü idomait elárulja az utolsó patyolat öltöny. Ki látja azt? Nő, k 1 egy nő, ki neki édes anyja. Mit rejtené magát, mit óvakodnék ez előtt ? Tulajdonképen nem is gondolt semmire, egész elmélázva ült ágya szélére, s fésűjét kivonva hajából, lebocsátá a hoszú tömött kettős tekercset, mely fekete volt, mint a bársony, és fényes mint az aczél, s kibontva annak többszörös fonadékát, északára, mint szokás, hármas ágra kezdé azt újra fonni; a kibontott gyönyörű haj, mint egy varázs fátyol ömlött végig szép fehér alakján,természetes göndörödéssel kígyózva le egész térdéig. Mayerné nézte, sokáig nézte a leányt. Szemeit le nem vette róla. Már az ágyban feküdt, ott is felemelkedik, hogy tovább láthassa, mint fonja nagy gondatlanul azt a hosszú selyemhajat, még csak a tükörbe sem néz, hogy bámulja, csodálja magát, sőt amint a gömbölyű tükör előtte áll s egyszerre véletlenül belepillant, elfordítja azt magától, hogy ne lássa magát abban ily pongyolán, s keblén szűkebbre hurkolja az ingfodor szalagját. Mayerné egyre nézte a leányt. Bámulni, gyönyörködni látszék benne. Minden mozdulatánál új szépségben tűntek elő szüzitermetének idomai. Ah ez valóban a legműértőbb szemek becsülése után sincs drágán eladva hatvanezer forintért............. — Ah, minő szép vagy te Fanny! suttogó végre önkénytelen hízelgéssel. Fanny hirtelen felrezzent. Ijedten tekinte szét, mintha először nem tudná, honnan jött e szó , szemei Mayerné szemeivel találkoztak, azután hirtelen felugrott ágyába, félig befonva hagyta haját, magára ránta fehér takaróját s elfújta a gyertyát maga előtt és behunyta szemeit. És csak azután lassan merte azokat ismét felnyitni, mintha attól tartana, hogy azok a vizsgáló szemek a sötéten keresztül is ránéznek s még most is hallani vélte: milyen szép vagy te Fanny!. • • Ez a kerítőné suttogása volt. Fanny reszketve várta : fog-e még valamit szólani ez asszony? Öh igen.............. . oldását nem lehet ám kierőszakolni, azoknak meg kell érniök, erre pedig idő kell. Szeretnék ezen elmélkedéseket szivökre kötni mindazoknak , kik a dolgok jelenlegi menetével nincsek megelégedve. Türelem legegyszerűbb s legjobb gyógyszere szenvedéseinknek, bármily kevéssé alapuljon is az egyesek jellemén. Itt speculatív politikáról szó sem lehet. Türelemre kell intenünk mindenkit a keleti kérdésben, mert törökökkel van dolgunk; türelemre a drágaságot illetőleg , miután ezt hatalom szó által nem lehet egyszerre megszüntetni; türelemre a pénzügy állapotát illetőleg, miután ezt csak nyugalom által lehet kiegyenlitni; türelemre az üzletek fenakadására nézve is, ez is csak taulékony tünemény lévén, miután az emberek önmaguktól is munkások s a kínálkozó alkalmat örömest használják föl. (Fr. P. Z.) Berlin, oct. 1. Az alapeszme a kor társadalmi hibáit, s a sokszorosan alásülyedt erkölcsiség sebeit, a keresztényi hit- és erkölcstan fölébresztése által orvosolni, s ez által az erkölcsiséget mintegy fölemelni a porból, ez alapeszme, — mondjuk, mély igazságon gyökerezik s a legnagyobb fontosságúnak mondható, s az ily értelemben vett czélra egyesült társulatok, legyenek azok kath. vagy evang. egyletek, az emberiség irányában teljes elismerést érdemelnek. E mellett azonban kettőt nem szabad figyelem nélkül szemünk elől téveszteni. Legközelebb a keresztényi üdvös tanoknak fel kell világosítni, fölemelni a világ tolongó zajában magáról megfeledkezett, vagy pedig a szükség és nyomor által a bűn ösvényére kényszerített embert. De ha e mellett, mint okvetlenül szükséges, a közönséges emberi természetet vesszük szemügyre, nem fogjuk tagadhatni, miszerint épen az anyagi szükségben sínylődő s elnyomorodott, folytonos búval terhelt, s az önfentartás gondjai alatt görnyedező élet, a folytonos tusában eltompul kedélyében, szellemében, megkeményszik, s épen a szükség szüli tehát a hitürességet, erkölcstelenséget. Valamint igen fonák dolog volna, ha valaki az éhezőt ahelyett, hogy táplát nyújtana neki, kenetteljes szónoklattal p. o. az imádság nagy hasznáról akarná kielégíteni , és oly fonák dolog volna az is, ha korunk társadalmi sebeinek gyógyítására vallásos épületességben vélnék az universális gyógyszert feltalálni. Következésképen az egyedüli gyakorlati út, melyet okvetlenül követnünk kell, ha czért akarunk érni, nem lehet más, mint az, hogy amennyiben a kisebb nagyobb egyleteknek, az államélet különböző köreiben módjában van, s a viszonyok azt lehetségessé teszik, igyekezzenek a nyomor és szegénység által lenyomottakat fölsegélleni, mert csak így nyithatnak utat szíveikhez a keresztény vallás fenséges és üdvözítő tanainak befogadására. A szerencsétlenség s az élet nyomasztó terhei, csak az erős lelket, csak a szilárd jellemet emelik önmaga fölibe; edzik erejét, hitbeli s vallásos bátorságát magasztos!) fokra emelik. Botor dolog volna azonban ezt a polgári társaság azon osztályairól is föltenni, melyek számára volna szánva sajátképen a felemlített munkálkodás s e czélbeli egyesületek. Aki emberekre akar hatni, szükség, hogy az emberi természetet tökéletesen ismerje, különben a legbecsületesebb szándék is dugába dől, vagy pedig épen az ellenkezőt érjük el általa. Nem czélunk ezúttal azon, már több oldalról annyira megvitatott kérdést újólag tárgyalni, mily eszközökkel bírnak az állam, a testületek, magánegyletek és egyesek a mikép lehetne azokat a legczélszerűbb módon alkalmazni, hogy az úgynevezett socialis kérdés, — itt mindenek előtt a munkásosztály anyagi sorsának javítása is megoldassák, vagy ha ez még nem lehetne, megoldatásához közelebb vitessék; itt csak arról van szó, miszerint kimondjuk egyszer s mindenkorra ama szilárd meggyőződésünket, miszerint ha azt akarjuk, hogy embertársaink lelki üdvérőli gondoskodásunk s működésünk magvai termékeny földbe hulljanak, az anyagi javítás fölötti gondoskodás járjon előre mindenek felett, vagy legalább is karöltve a szellemivel, ha üdvös eredményre akarunk számolni. Ezt tagadni annyit tenne , mint magát puszta illusiokban ringatni. Hiszen ez már magában a hit- és erkölcstan fogalmában benfoglaltatik. Azok, kik hivatást éreznek magukban , a társadalmat erkölcsi alapon újólag fölépíteni akarni, mutassák meg először saját példájokkal, mily gyümölcsöket látnak legelőször is önmagukon , mert „gyümölcseikről kell őket megismernetek.“ Márpedig az annyival inkább világos, mert a szükség s külsőleg nyomott állapot bizalmatlanná tesz, s az, kit egy magasabb erkölcsi életre akarunk ébreszteni, csak olyanok irányában fog bizalommal viseltetni, kik saját példájukkal mutatják be, miszerint ők az Ur- Inak igazi tanítványai; de nem olyanok iránt, kik az alázatosság helyett, melyet tanítnak, kevélységet s felfuvalkodottságot hordoznak szivökben; keresztényi szeretet helyett gyülölséget, üldözésvágyat táplálnak kebleikben a máskép gondolkozók irányában; örömesti jócselekedetek helyett önhaszonlesést; kik mások figyelmét sz ég felé akarják irányzani, mig magok földi javak s kitűnő állás után kapkodnak. A kereszténység csak az olyan hitet ismerheti el valóságos élő hitnek, mely tevékeny gyakorlati szeretetben nyilvánul felebarátja irányában, mely embertársaihoz szeretetében külsőleg is mutatkozik, buzgón fáradozván az emberiség tökéletesítése, gyámolitása s boldogitásában. Az ily munkás emberszeretet, mely a valódi hit legszebb gyümölcse, — az ily hit fog aztán, jótékonysággal párosulva, bizalmat gerjeszteni a kedélyekben. Amily bizonyos az, hogy az emberiség vallásos-erkölcsi nevelése szerfölött szükséges , épen oly igaz az is, miszerint ez csak azoktól indulhat ki, kiknek igazi emberszeretet honol szívekben , kik házuknál, a községben valamint az államban is derék , munkás polgárok s valódi keresztényekül ismérvek el. Francziaország, Paris, septemb. 29. A mérsékleti Journal des Debats, mely független állást foglal el, ezt mondja: „Mi azt hisszük, mikép az angol és franczia kormány méltóságát sokra becsüljük, ha azon demonstratiót, mit hajóhadaik a Bosporuson lőnek , komolyan vesszük és azt úgy tekintjük , a mi valósággal, mint kezdetét a fegyveres beavatkozásnak. Valóban nem szabad feledni, mikép azon egyetlen tény által, hogy a hadihajók a Dardanellákon átmentek, Eurépadiplomatiai állása megváltozott, és az egyezményekben fölállított viszonyok lényegesen módosultak. A jog egyszerű szempontjából tekintve a dolgot , Európa nincs többé békeállapotban. Jóllehet a franczia és angol fregattok bemenetele mindemellett ellenséges cselekvénynek nem tekintendő , még helytelenebb volna az, ha abban egy legjelentéktelenebb és legtermészetesb tényt látnának. Igen lehetséges, és mi még reméljük, hogy a tényből háború nem fog származni. Egykor Antwerpen ostroma is (1831) háborút nem idézett elő. Ancona elfoglalásának sem volt háború a következménye, épen úgy nem a spanyol beavatkozásnak , épen úgy nem Roma megszállásának. Azonban mindezek daczára nem voltak azok jelentéktelen tények , és a hajóhadaknak a Bosporusba menetele, bármikép történt légyen Konstantinápoly megszállása, és oly természetű mint azon események, melyeket épen most idéztünk. Ancona megszállásához hasonló a hajóhadak bemenetele a Bosporusba , egy biztossági tény, egy zálog, mit Francziaország és Anglia vett egy harmadik hatalomnak Törökországba lehető becsapása ellen, egy becsapás ellen, melynek végrehajtása már elkezdődött. A Dunafejedelemségek megszállása egyfelől, a hajóhadaknak Konstantinápoly előtt létele másfelől két sakkvonás Európa sakktábláján. Tudhatni , mikép az ily partiek sokáig tartanak, kivált ha a játékosok erősek. Mi a kérdés második oldalát illeti, tudniillik azon védelmet, melyet a hajók a török keresztényeknek és magának azultánnak hoznak, igen valószínű, hogy a muzulmán rajongást és a népies nyilatkozványok jelentőségét túlhajtották. Akkor azonban következő dilemma áll elő: általánosan elfogadtatik, hogy Törökország egyedül magát nem védelmezheti; mindenesetre magát máskép nem védheti, mint ha népe régi vallásos szenvedélyeit felkelti, és azon hitre hivatkozik , mely hajdan hódító erejét képezte. De óvakodjunk ! Az islamismusnak, hogy egész erejében fölserkenjen , egész barbárságában kell föltámadnia. Ha Mohamed sírjából ismét szólni fog, Mohamed nem tesz semmi finom különbséget a négy különböző világrész keresztényei között. A korán nem ismer semmi különbséget katholikusok , protestánsok, görög egyesültek, nem - egyesültek , methodisták, presbyterianusok, quakkerek és mások között. Ha a muzulmánok régi vallásos buzgalmakat és hajdani katonai vitézségeket visszanyernék , akkor képtelenek volnának önmagukat védeni, és ha most Mohamed föltámadna, ellenünk, szövetségesei ellen fordulna. Mindkét esetben a két hajóhad nem hiában van ott, azok kettős czélt teljesitnek és kettős védelmet gyakorolnak.“ Eddig a Journal des Débats. A Constitutionnel, mely a dolog helyzetét egészen máskép fogja föl, a többi közt ezt mondja: „Annyi világos, hogy most az 1841. kötés meg van semmisítve, de nem kevésbé világos az, hogy már a drinápolyi kötés is megsértetett, mielőtt még a zultán a fermánt elkészítette volna, melynek erejénél fogva Besika baiból a Dardanellákba négy fregát mehetett. Azon nap, midőn a czár seregeivel a Pruthot átlépte , a zuldínnak jogot adott, hogy Anglia és Francziaország hajóit a Dardanellákba hívja. Azon reménynyel, hogy az oroszok a Dunafejedelemséget nem sokára elhagyják, a bekövetkezendő hideg évszakra tekintve i, fölhagytak. Ha Oroszország a drinápolyi kötés sértését folytatja, Törökország miért volna köteles az 1841 kikötést tisztelni ? Az igazság minden nemzetre ugyanaz marad, és Európában csak egy közjog létezik, jog, mely azultánra nézve ép úgy kötelező mint a czárra nézve ; jog, mely szükség esetében a kicsit a nagy, a gyengét az erős ellenében védelmezi.“ ■ ■ • A Con s t i t u t ionnel ezután a bécsi értekezletek működését rajzolja, és azon ismeretes okokat, melyek azultánt a bécsi jegyzék elvetésére bírták. De a dolog nem azáltal lett komolyabbá,hogy Törökország a bécsi jegyzéket módosította, hanem mivel Oroszország azon jegyzéket ép úgy értelmezte, mint Menzikoff herczeg. Ha a béke fentartása kevésbé valószínű lett mint a háború kitörése, ez nem azért történik, mivel azultán oly nép befolyása alatt áll , melyynek szenvedélyei legmagasb fokra jutottak, hanem mivel a czár ugyanazon igényekhez ragaszkodik , ugyanazon terveket űzi, azon jogokat kívánja. Ha azultán szövetségeseinek segélyét veszi igénybe , ezt nem népe ellen kívánja, mely fölött uralkodik, és a mely nem rég irányában oly tiszteletteljesnek mutatta magát. Ha szövetségesei segélykiáltását meghallják, ez nem azért történik , hogy helyetteseiket és honfitársaikat védelmezzék, kiknek élete nem forog veszélyben. Ha azultán az angol és franczia hadihajóknak a Dardanellákat megnyitá, ez azért történik, mivel a pillanatot elérkezettnek tartja, azon jogot gyakorolni, mit a czár magának von, midőn a drinápolyi kötést megsértette, mely az orosz csapatoknak a Pruthoni átmenetelét tiltá; és mi azon hirt, mikép Anglia és Francziaország hajói Konstantinápoly falai alatt állanak, máskép nem magyarázhatjuk , mint úgy, hogy ezen hatalmak kötelességük és " becsületöknek tartják, tettek által megmutatni, mennyire el vannak határozva, Törökország épségét, és az európai súlyegyént fentartani. A helfauti tábor sept. 27-kén fölosztott, és azon 10,000 ember, kikből a tábor képződött, helyőrségére indult. Canrobert tábornok a föloszlás előtt a hadsereghez egy napi parancsot bocsátott ki, melyben az öt hónap alatt tanusított buzgóságot megköszöni s végül ezt mondja: „Ha valakinek szerencséje van oly katonákat mint önök vezénylőin, leghőbb kívánság lehet azokat az ellenség ellen vezetni. Isten veletek, bajtársaim, szolgáljatok tovább is nemesen Francziaországnak és fölséges császárának. Emlékezzetek meg vezéretekről és higyétek, hogy a dicsőségre legdrágább igényének tartja titeket vezényleni.“ A Siécle beszéli, mikép London jól értesült köreiben azon nézet terjedt el, hogy az egyesült hajóhadak a közép, fekete és balti tengereken, az ellenségeskedés kitörése esetében, minden orosz kereskedelmi és hadihajókat, melyek útjukba esnek, elfognának s mint kézi zálogot a Dunafejedelemségek kiürítésére nézve megtartanák, míg ezen kiürítés megtörténik. A Sérre megjegyzi, hogy e hírt csak en reserve közli, és érte épen nem kezeskedik. A császár, kit holnapra vártak, sietett haza, és az estva 6 órakor megérkezett. Ő felségeik a Boulevardokon át zárt kocsiban hajtattak végig, elől ment két testőr fölvont pisztolyokkal , azután egy osztály lándzsás, utánuk a császári kocsi egy osztály vértestől kísértetve. A Boulevardokon igen sok ember özönlött, sort képeztek, s mindkét oldalról a császári párt lelkesedett kiáltásokkal üdvözölték. A katonaság nem állott ki. A belügyminisztérium Konstantinápolyból sürgönyt kapott, miszerint a harczi és békepárt egyesült volna a bécsi jegyzékmódosításához szilárdan ragaszkodni. Rachel k. a. decemberben Sz. Pétervárra utazik. A czártól e saison alatt 100,000 francot kap és emellett még 100 ezer francot nyerend egy szintársaság félfogadására. Császári bőkezűség ! méltó jutalom ! csakhogy itt is eszünkbe jut, hogy Rachel k. a. sohasem játszik jótékony czélra. Belgium, Brüssel, sept. 10. A francziák ex-királynéja ma délben Joinville herczeg-és herczegnővel, ezek gyermekeivel és kíséretével Angliából Ostenden át Laekenbe érkezett , hol az egész királyi család fogadta. Ma estve a kastélyban családi ebéd. Tudomás szerint Lajos Fülöp özvegye Southamptonből hajózott el Spanyolországba, de a rész idő következtében kényszerülve volt visszatérni. Atrendét most megváltoztatá, s Belgium, Németország, Helvétia és Piemonton át Genuába megy, s innen fog Spanyolországba indulni. (Folytatjuk.) A K esen intézet váltótárczája közhír szerint tizenöt millióra terjed. A török ügyre nézve vasárnapi levelemhez nincs mit hozzátennem, újabb positiv tudósításaink nincsenek, ámbár a tegnapi börze némely nyugtalanító mendemonda által páni ijedségbe ejtetett; ezen pillanatig e hírek egyike sincs megerősítve. — Hogy a porosz király ő felsége a varsói összejövetelben részt veszen, megcáfolja mindazon combinatiókat, melyek a király Olmütztóli elmaradásához köttettek. Azon hir, miszerint Apponyi gróf Turint elhagyandja, alkalmasint már a legközelebbi napokban valósulni fog, a gróf csak addig időzött ott, mig a posta és telegrafszerződés, mely Ausztria és Piemont közt tervben van, határozottan meg volt kötve, a mi e napokban megtörtént, azután határozotlan időre oda hagyja Piemont fővárosát, mely lépés kétségenkivül a menekültek ügyével legszorosbb összeköttetésben áll. A gróf helyzete utóbbi időben nem igen kellemes lehetett, minthogy a két udvar közti egyetértés nincs helyreállítva, és az egész ügy in statu quo maradt, s maradni fog, míg a keleti ügyben eldöntő fordulat nem történt.