Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)
1853-10-23 / 1087. szám
keztek össze a tartományokból; külsejük sajátszerűsége , ama tarkaság , melyet e különbféle öltönyök, viselet, fegyverzet, beszéd, termet és arcz vegyülete előidéz, a rend és szabályhoz szokott európai előtt igen feltűnő. Mi azonban még különösebb, az, hogy e vadcsapatok legalább a fővárosban s környékén példásan viselik magukat a keresztények irányában. A Beirutből ide rendelt seregek megérkezésük után azonnal Batumba küldettek. E 10,000 emberre tett hadtest alkalmasint legjobban szervezett része az egész ozmán hadseregnek. Vezénylő tisztek e hadtestben: Chursid pasa (G. tábornok), Perchat pasa (K. S.), Fehti bey (K. ezredes), Ozmán bey s más menekültek. E hadtest képzendi az anatóliai sereg előcsapatát. A mustasarok (polgári biztosok) mind a két sereg részére már ki vannak nevezve: Ruméliába Schefik bey és Achmet bey, Anatóliába Ferradin bey és Rizza Effendi. Feladatuk leend a seregeknél lévő diplomatái tárgyalásokat vezérelni, s az elfoglalt tartományok rendőri igazgatására felügyelni. Közvetlenül a Portával leveleznek, s azt a hadseregnél képviselik. (V.) — A „Triestr. Ztg“ konstantinápolyi levelezője szinte oct. 10-től így ír: A nagyhatalmak képviselőinek most igen meggyűlt A dolgok. Futárok jőnek mennek, S a követek nemcsak egymás közt, de Resid pasával is sűrűn értekeznek. A török minisztertanács szinte gyakran tart ülést, s utóbbi üléseinek egyike, „Solon“ franczia gőzös megérkezte után, késő éjig tartott. A haditanács egy tagja, Tefik pasa, Sumlába ment mint futár, s Omer pasának utasításokat vitt a fejedelemségekben lévő orosz seregekkel szemközt mikénti magatartása iránt. Hir szerint a cs őrsereg katonai tanácsának elnöke Rifaat pasa, úgy szinte Hassan pasa is a táborba menendnek. A kormánylapok az egyptomi alkirályt nem győzik eléggé dicsérni, elismerik, hogy mit sem mulasztott el, ■* magát fejedelméhez méltónak tanúsítani; jó seregeket küldött, melyek viselete és fegyelme illetékes birákat ragadott csudálkozásra. A hajóhad is, mely a tengereni működésekben részt veend, bizonnyal fogja vitézségének nyilvános jeleit adni. A seregszállítások folyton folynak. Néhány államgőzös Syriából hozott harczosokat, kiket a török társulat gőzösei azonnal részint Várnába, részint Salonichba beszállítottak. Az orosz alconsul Fonton úr a consulsági czimereket és lobogót levetette. Készületeket is tett már, családjával és Comani kanczellárral Triesztbe utazni.—Szerbia részéről a Porta minden jót remél. Mind a kormány, mind alattvalói a, legsúlyosabb körülmények között is készek uralkodójuk segélyére lenni. Az önkénytesek felvételére megnyitott ívek — írja a „Presse“ tudósítója — gyorsan telnek, s kétség sincs, hogy a részint önkénytesekből, részint rendetlen csapatok és redifekből alakítandó 150,000-nyi sereg rövid időn ki leend állítva. Az új csapatok azonban nem maradnak Konstantinápolyban, hanem azonnal leginkább Ázsiában a kaukázi sereghez szállíttatnak. Minthogy pedig az önkénytesek oly nagy számmal jelentkeznek , a Próféta zászlójának kitűzésére szükség sem lesz. A jelen viszo TUDOMÁNY ÉS IRODALOM UL Napoleon. Irta Urházy György. Pest: Müller Gyula tulajdona. 1854. 8-rét. 280 l. (III. Napoleon arcz. képével Rohn rajza után.) Ára: 2 frt pp. (118.) Az emberiséget, örökös haladtában, a hajéhoz lehet hasonlítanunk , mely a Scylla és Charybdis között kénytelen magának utat törni. Egy részről a merev szírt fenyegeti szétzúzással, más részről a sodró örvény elnyeléssel. Az emberek egyik része a szirtet, másik része az örvényt képviseli; nagyon kevesen vannak, kik mentek mind a hagyomány lelki bilincseitől, mind az újítási féktelenségtől, hogy kormányosi jóg tapintattal vezérelhessék felebarátikat a közös pályán a közös czél felé. Nem csodálkozhatunk ennélfogva, hogy mihelyt valaki a köztömegből hatalmasan kiemelkedik, s működésében — mely, akár ügyesen szőtt ármány, akár szellemi fensőség következtében, mindenkor titokszerűl egyik félnek sem tudja vágyait kielégíteni, az el nem nyerheti a közönség méltányolását. A siker ugyan sokaknak kivívja hódolatát, kik gyakran hajlandók a nagyot csak azért is lenézni, mert szerencsétlen , mert keresztül nem hat; — de talán még többekben, kivált akik már kész elővéleménynyel bírnak, a siker csak fokozza, emeli az elégületlenséget, a gáncsolás viszketegét. A mostani franczia császár azon ember, ki — mint egyén ■— jelenleg főfokon érdekli a világ figyelmét. Ő kivívta azon polezot, melyre egész élete folytában állhatatos, makacs és következetes kitartással törekedett volt; ő az, ki e polezon mind a legitim pártok mindennemű töredékeinek, mind a köztársaságiak és kormányellenesek minden közbeeső fokú szellemeinek erős visszahatása daczára, még mindig fél tartja magát; ő az, kitől mindnyájan félnek és várnak, anélkül, hogy a tömegeken kívül jelentékeny bizalomnak csak árnyéka is mutatkoznék iránta; ő azon személyesült politikai mysterium,melyet mindenütt megítélnek, anélkül hogy felfogták volna. Hazánkban is kevesen vannak, kik III. Napóleont, egész eddigi életében, ismernék, még kevesebben, kik őt viszonyba tudnák hozni nagybátyjával és unokatestvérével , a reichstadti herczeggel, mint kiknek a magát természetes utódául tekinti , méltó elismerés illeti ennélfogva a fenczímzett munka szerzőjét, hogy e nevezetes egyéniséget, életrajzi kísérletben mutatja be a magyar közönségnek. Mi egyenesen megvalljuk, hogy III. Napóleon irányában nem érezzük magunkat tisztában, s hajlandók vagyunk őt inkább a hatalomra vágyók, mint a fogalmunk szerinti népboldogítók kategóriájába helyezni, habár még nem tagadjuk is tőle az országvezetés lángelméjét. A magyar egyébiránt azt mondja: hunyta után dicsérd a napot ; kimerítő és részrehajlatlan, alapos ítéletet csak azon kor fog róla mondhatni, melyet nem fognak izgatni jelen időnk szenvedélyei s mely a kérdéses hősnek egész pályáját végig fogja mérhetni. A szerző is érezte, hogy még nincs ideje a végítélet kimondásának, hogy az általa adott rajz még nem valami bevégzett, s ezért téve azon szakasz elé, mely különösen III. Napoleon életrajzának van szentelve, az „ex ungue leonem“ latin közmondást, épen úgy figyelmeztetésül az olvasónak, hogy a közlött adatok még csak egy tagját képezik a bemutatott oroszlánnak, valamint önmaga mentségéül is, midőn belőlök következtetést bátorkodik vonni az egészre. El kell ismernünk, ha a könyvet átolvassuk, hogy szerző nem szorult ezen mentségre, lehető leghívebben ragaszkodván azon elvekhez, melyeket III. Napóleon életrajzának bevezetésében elmond. „A történetíró meglevő tényekhez van kötve, s kötelessége nem egyéb, mint azoknak leghűbb okadatokt előterjesztése. Ha az erényt mellőzi kiemelni, vagy pártszenvedélyektől vezettetve, megvonja tőle az illő színezetet; ha a bűnt a mentegetés árnyalatával vonja be, művére a hűtlenség jellegét nyomja, s ha tárgyát a jelenből merité , a kortársak nem késendnek illő megrovásukat irányában megtenni.“ Igen jól teszi szerző, hogy felesleges és könnyen tévutakra vezethető kitérések,okoskodások,megítélések mellőzésével, csak a történelmi anyagot rendezi el úgy, hogy a politikai és családi események alapján és körében kellő világosságba állítsa hősének tetteit, időszakos egymásutánokban, tetteit a magánélet, irodalom és közügyek terén. III. Napóleon életét születésétől kezdve házasságáig, 1808-tól 1853-nak elejéig (125—278) kíséri. A jövő fogja megmutatni, valósul-e szerző azon nyilatkozata, melyet a császár életéből következéskép kivon, hogy t. i. „mióta önerejével vezeti Francziaország kormányát, szakadatlan törekvése, befelé a közjóllét előmozdítása, kifelé a nemzet jogainak és becsületének visszaszerzése.“ Óhajtjuk, hogy valósuljon. „Roszra nagyobb szellemek nem törekedhetnek,“ ezt mondja szerző, midőn rajzát befejezi, s ezen állítást aláírjuk. Röviden összefoglalván az előadottakat, végezetül (279—280) így írja le szerző III. Napóleont: „Ha külsejét tekintjük , egy márványszobrot látunk magunk előtt , mely ha netán megmozdul, ez nem történik híjába. Egy szempillantás, egy hang sem árulja el akaratát azon pillanatig, míg a cselekvés órája el nem érkezett. Szemei kialudtaknak látszanak, de mélyebben tűz ég, mely lelkének folytonos működését jelenti. Homloka redős és borús: magán viseli annyi évi szerencsétlenség, kitartás és önmegtagadás nyomait. Ajka halovány, de finom szabatu, mely csak akkor mozdul meg, midőn a dolog azt kívánja, hogy szólani kell. Életirói azon vasálarczoshoz hasonlítják, kit Mazarin bibornok halála után előbb Sz. Margit szigete erősségébe, később a Bastillebe zártak, s kinek fejéről a vasálarczot sohasem vették le. Mint az orvosok erről beszélik, a vasálarczon át fekete szemei tűzben ragyogtak, ha szólt, hangja lelkének nemességét árulta el. Ily kép III. Napoleon császár. Vagy legyen egy sphinx , mindegy, ő oly férfiú, ki a franczia nemzetet kormányozni tudja, azon nemzetet, melyről közmondássá vált, hogy nagy, ügyes és harczos , de nem tudja magát kormányozni. Pedig e nemzet kormányának és önmagának erősnek kell lenni. Nemcsak Európa államtani elve kívánja ezt, hanem az emberiség minden nemesebb érdeke. Egyébiránt a napóleoni rendszer bírálata nem kitűzött czélja e lapoknak; mi csak arczképet akartunk adni , s szerző alig vesz igénybe magának annyit , mint amit Correggio mondott: én is festesz vagyok.“ Ezen leírás a mily egyszerű és világos, ép oly eleven és igaz színű; s ha némely kifejezés összeütközik is nem egy hazánkfia nézeteivel III. Napóleonról, a szerző csak annál nagyobb elismerést érdemel, hogy a többnyire felületes közvélemény ellenében a maga , tényekre alapított véleményét is kimondani merészli. Hazánkfiai egyébiránt nagyobb részt csak azon időponttól kezdve ismerik némileg III. Napóleon életét, midőn ő az elnöki méltóság elnyeréséért fellépett; könnyen meg lehetne számlálni azokat, kik ismerik neveltetését, schweizi viszontagságait, Strassbourg és Boulogneban megkísértett merényeit, fogságát Ilamban, irodalmi tevékenységét, anyjával viszonyait, szóval: mindazon részleteket, melyek habár magukban véve regényszerűségeknél fogva már eléggé érdekesek, de történelmi jelentekkel főleg mint oly előzmények bírnak, melyek szükségkép eredményezték az utolsó idők hozományait Francziaországban. A szerző lelkiismeretes szorgalommal felkeresett és felhasznált korunk íróiból minden adatot, mely arra szolgálható, hogy teljesbbé, világosabbá, érdekesebbé tegye a tárgyalt események sorozatát, így találunk a tárgyalásba beillesztve jellemző kis vonásokat, adomákat, nevezetes okmányokat, leveleket és kiáltványokat, kivonatokat III. Napóleon könyveiből, s több effélét. Egyik érdemes oldala még a munkának, hogy az kellő alapra van fektetve: III. Napoleon életrajzát t. i. megelőzi I. és II. Napoleon életrajza. Első Napóleon ugyanis tetteiben és viszontagságaiban csaknem valamennyünk előtt ismeretes , de annál kevesebbet tudunk II. Napoleon (a reichstadli herczeg) életéből. Ereszben tehát ismét köszönettel tartozunk szerzőnek, hogy a nagyapának méltó fiát oly részletes ismertetésben tünteti fel olvasóinak. A reichstadti herczeg élete mindenkor élénk kíváncsiság tárgya volt, oly kíváncsiságé, melyet hazai nyelvünkön Urházy első, ki kielégíteni törekszik. Hanem I. Napoleon életének recapitulatioja is, valamint egyrészről magában érdekes olvasmány, mert különösen a politikai szempontokat fixírozza , melyeket a történetírók a háború dicsőségei közben el szoktak felejteni, úgy másrészről mérvet nyújt az olvasónak, melyhez III. Napoleon életét és működéseit kimagyarázólag hasonlíthatja. Első Napóleon is még mindig a legeltérőbb megítéléseknek van alávetve; nem hiányzanak feltétlen imádói, de vannak — habár mindinkább fogyólag — keserű gáncsolói, sőt megvetői is. Minden ember a maga énje szempontjából nézi a világot, jó magához méregeti nagy és kis embertársait. E részben tehát a mostani császár is követheti nagybátyja kifakadását, midőn Sz. Ilona szigetén felkiáltott : „Ai je donc régné sur des pygmées en intelligence qu’ils m’aient si peu compris ?“ Mikép fogja fel egyébiránt szerző a Napóleonok irányát, azt legelső czikkében egyenesen kimondja. Minthogy e czikk mutatványul is szolgálhat arra, mi módon tárgyalják a történetek , legyen szabad azt ide mellékelnünk. „Az 1789-diki forradalom Francziaországnak addig létezett politikai és társadalmi viszonyait egészen megváltoztató. Azon eszmék , melyek századokon keresztül kormányozták, a társadalom eléhaladása következtében erejöket és hatalmukat vesztvén, helyettök újak termettek, mikép a hajtások szoktak nőni a nedvéből kiszáradt fa tövében. Ha ezen eszméket, melyek 1791-ben , az ember-és polgárjogi nyilatkozatban már mint elvek állíttattak fel, bölcseleti szempontból tekintjük , úgy találjuk , mikép azok az ember politikai és társadalmi egyenlősítésének elemei valának. Az új elvek a régieket megsemmisítni igyekeztek , míg másfelől egymás között is harczot folytattak. Az elméletben létező egyenlősítés gyakorlatilag sokak előtt nem tetszett máskép elérhetőnek, csak a vagyon közössége által és a családélet megsemmisítésével, a nők és gyermekek, mint Spártában, az álladalomhoz tartozván. Azonban ezen gyakorlat ellenkezvén az emberi természettől , a communismus és socialismustól viszszarettentek , s mint minden forradalom alkalmával , kisebbnagyobb mértékben, történni szokott, a dolgok társadalmi állapotának tökéletes föloszlása állott be. Mindenütt harcz, mindenütt zavar vala szemlélhető. A franczia forradalom története az óriási küzdelemnek , és az egész nemzetet elnyeléssel fenyegető káosznak lényünket megrendítő jeleneteit mutatja föl. A forradalom magát fölemészteni látszott minden kívánt eredmény nélkül, mikép a meggyujtott szesz nyomtalan elenyészik; midőn Napoleon, az egyszerű tüzértiszt, a homályból előlép, hogy a harcznak véget vessen, a káoszt szétoszlassa, a valót a hamistól, az élet magvát a halálétól elválaszsza, a szenvedélyt megzabolázza, szóval, hogy a forradalom végrendeletének végrehajtója legyen. A pártok romboló tüze kialudt volt, és midőn a haldokló, de le nem győzött forradalom Napóleonra bízta utolsó akaratát, ezt kellett mondania: Erősítsd meg szilárd alapokon törekvéseim fő eredményeit, egyesítsd a megosztott francziákat, verd vissza az ellenem szövetkezett hűbéres Európát, gyógyítsd sebeimet, világosítsd a nemzeteket, hajtsd végre egész teljében azt, mit nekem csak mélyében kellett tennem; légy te Európára nézve az, mi Francziaországnak én valók; és még akkor is , ha véreddel kellene öntöznöd a polgárisodás életfáját, terveidet félreismerve, s tieidet haza nélkül a világban bolyongani látnád , ne hagyd el soha a franczia nép szent ügyét, s juttasd győzelemre mindazon eszközök által, melyeket a lángész teremt, az emberiség jóvá hagy.“ A tárgyalás rendje az egész munkán keresztül következetes, az előadás, ha nem is mondható egyáltalában szabatosnak, de világos, egyszerű és eleven. Franczia szellem sugárzik belőle. Irodalmunkra nézve Urházy „III. Napóleon“ja kétségtelen nyereség. Ajánlhatjuk azt nemcsak magánosaknak, de iskolai s egyéb közkönyvtáraknak is. A történelem a múltnak bírája, a jelennek oktatója és ellenőre, a jövőnek pályája. Külső kiállítás tekintetében is dicsérőleg kell szólnunk e könyvről. Emeli még a munka érdekét III. Napóleon kőre nyomott , a czimlaphoz mellékelt arczképe. A politikai tárgyak iránt rokonszenvvel viseltető magyar közönség részvéte, reméljük, nem sokára egy második, újabb adatokkal megbővitett kiadást fog tenni szükségessé. Uj könyvek, 175. Erdélyi naptár, 1854-dik közönséges évre, Erdély jelen felosztása s tiszti névtárával. Minden rangú országos és községi hivatalnokok, ügyvédek, ügyvivők, iparosok, kereskedők, stb. számára szerkeszti Kővári László. Első évi folyam. Kolozsvár, 1853. Barráné és Stein sajátja. 8-rét. 2001. 174. Vezérfonal az első oskolai tanításnál az osztrák császárbirodalmi történetben, Hornyánszky Victortól, németből fordította Gagóczy Károly. Pest, 1854. kiadja Heckenast Gustáv. 8-rét. 1171. (Ez azon munkának, melyet a P. Naplóban már egy hónap előtt röviden ismertetünk, magyar fordítása). i/6. Fali olvasó táblák. Vezérkönyve szellemében irta Erdélyi Indali Péter, tanár. Első fele : I—X. Ára 40 kr. p.p. kiadja Heckenast Gustav. 176. Gesetzbuch für Handel und Gewerbe. von Georg Roth. Erste Hälfte? Das Wechselgesetz. — Die neue Konkursordnung. Pesth. Verlag von Gustav Heckenast. 8-rét. 126. 177. Die Traubenkrankheit nach den neuesten Erfahrungen und Ergebnissen. Dargestellt von Joseph Dorner. (Rerum natura sacra sua non simul tradit. Initiatos nos credimus, in vestibulo ejus haeremus. Seneca.) Pesth, 1853. Verlag von Gustav Heckenast. Kis 8-rét. 47. 1. nyolc közt ezen a török szokást nem igen akarják az illetők alkalmazni. Az új görög patriarcha megválasztása — írja a Lloyd — f. hó 6-dikán ment végbe. A jeruzsálemi patriarcha ajánlása folytán Anthimos — állítólag nem nagy barátja az orosznak — lön a választott, ki azonnal nagy pompa közt a zultánhoz ment tisztelkedni. A nagyúr igen kegyesen fogadta s biztosítá őt, hogy a kormány a keresztény lakosoknak engedményezett kiváltságokat mindig fentartandja, de részéről is elvárja, hogy az utanválasztott mindent elkövetend arra, hogy fejdelme magasztos czéljainak megfeleljen. Erre Anthimos ur — mindig lóháton — a Portához ment, hol Resid által beiktattatok. Az orosz követség épületében sok ingóság áruba van bocsátva s az orosz iroda utasítást kapott magát minden pillanatban újra készen tartani. Gorcsakoffog válasza a hadüzenetre Konstantinápolyban f. hó 10-kén már tudva volt. A C. Z. Cott. Konstantinápolyból tegnap érkezett tudósítások szerint írja, hogy ez utóbbi napokban báró Bruck cs. k. internuntius Resid pasával az ausztriai menekülteknek a török seregbeli eltávolítása iránt értekezett. A báró ezen egyéneknek egész névsorát előterjesztő , s Ausztria kívánságára kielégítő választ nyert. Oroszország. A „Journal de Constantinople“ Oroszországból ama hírt közli, hogy a Dniester melletti tartartaléksereg osztályai a Pruthoz közelednek Gorcsakoff herczegserege erősítésére; e lap azonban azzal vigasztalja magát, hogy az oroszok közt nagy a halandóság. Továbbá nagy örömmel jelenti Topra-Kalé orosz erősségnek a cserkeszek általi bevételét; ez utóbbiak szerinte egész a fekete tengerig nyomultak, egyúttal öt erődített helyet támadtak meg, s Gostoggjeivskoff és Tenguinski várakat földig lerontották. Ennek következtében Oroszország uj csapatokat küldött a cserkeszek által fenyegetett katonai intézetek védelmére s a krimiai partokon már is megjelent egy seregeket szállító flotta. Más részről Tiflisből jelentik, hogy három orosz dandár Tortum mellett a török határszélhez akar közeledni, s hogy Adi és Selim pasák Tortum és Batumból kirándultak, s mint a hivatalos lap reméli: „teljesitendik Laditan és Kurden Daghistan és a cserkesz föld lakosainak legbuzgóbb vágyait, kik krimiai néptársaikat az idegen járom alól szabadulva látni óhajtják. A kozákok s különösen a doni kozákok közt, kik szent háborút hisznek kezdetni, erősen ujonczoztat az orosz. E kozákok végtelen bánattal válnak meg családuktól; meg van azonban nekik ígérve, hogy nem fogják őket a szeretett hontól a déli Oroszország sivatagaitól eltávolítani. Előveszik harczi fegyvereiket, s a családok a háborút oly fontosnak tekintik, hogy az újonczokat földdel töltött tokkal látják el. A dolog ebben áll : midőn a kozák hazáját elhagyja, neje vagy anyja kis tokot ad neki, melynek egy lapjára Krisztus, a másikra Sz. Miklós arczképe van vésve. E tokot ők az apai ház telkéből vett földdel töltik meg. Ha aztán a katona messze földre ment, s vagy fájdalom lepi meg, vagy ha a csatában halálos sebet kap, előveszi a mellén függő tokot, mit ő talizmánnak tart, megcsókolja, s a honhagyottakra egy véggondolattal meghal. FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI UJDORSÁGOK. Budapest- Egy polgárjogi eset alkalmából elrendeltetett, miként az ügyvédi díj és költség csökkenésénél mindig az ügyvéd által tanúsított ügyesség és óvatosság szolgálattá méltánylandó szabályul, és hogy a be nem nyújtott, de czélszerűleg elkészített irományok díjai is megítélendők. — Hírszerint a pálinkamérés iránt adandó engedélyek általában meg fognak szokítatni. — Mint a hirdetéseink közt álló meghívásból értesülnek tisztelt olvasóink, — az alagút már szerencsésen keresztültöretett, alig egy arasznyi sziklafal kivételével, közepette Budavár gyomrának. A végáttörés kedden fog megtörténni. A nevezetes vállalat megindítói a közjó barátinak egyetemes tiszteletére számolhatnak. — Igen sajnáljuk, hogy az ifjú gr. Széchényi Bélát gyengélkedő egészsége akadályoztatja halhatatlan atyja egyik szép eszméjének testesülését velünk megünnepelhetni. — Vahot Sándorné (Csapó Mária) „Derű és ború“ czímű kétkötetes korszerű irányregényére, Tóth Lőrincz és Vahot Imre , mint e gazdag és magasztos női kedélylyel irt mű kiadói, előfizetésre hívják fel a közönséget. A díszes kiadású két kötet előfizetési ára két párt. — A vidéki előfizetők példányaikat a postán bérmentesen veendik. — Az ivek a pénzzel együtt nov, utoljáig Vahot Imréhez küldendők. E regény egy nemes szivű és mivelt keblű hölgy műve, ki az öröm kevés napjai mellett a bánat éveit is ismeri; e műben sok nő érzelme, fájdalma, sok szép gondolat fog megszólamlani. Erősen hisszük , hogy a magyar közönség , hogy a magyar hölgyek meleg részvéttel fogadandják a kedves írónő ez első művét. — Lapunk mai száma mellett veszik olvasóink Jerney János előfizetési hirdetését „Magyar őstörténeti tanulmányok“ czímű munkájára. Az őstörténet körébe vágó, e fontos munka, hiszszük , hogy minden magyar részvétével fog találkozni, ki az őstörténet iránt kegyelettel viseltetik. — Nemsokára elhagyják a sajtót Degré Lajos beszélyei. Értsen meg, kérjük, bennünket a Divatos arnok nagyon elmés újdondásra , nem Degré , hanem beszélyei kerülnek ki nemsokára a sajtó alól. A kétkötetes munkában 27 beszélyt nyerünk. Ez apró beszélyek mind az életből merílvék. A bennök leírt alakok mind ismertek, köztünk élnek, nevetünk különösségeiken; az élet van e beszélyekben lefestve azon apró jelenetekkel, azon víg és szomorú eseményekkel, azon ferdeségekkel, mikből áll az élet. A Divatcsarnokban megjelent ,,D e fe j e s s é g“ czímű beszélyke, e füzetek mutatványául szolgálhat, melyben oly vonzó, eleven előadással, és érdekesen gúnyoltatik ki korunk egyik mániája, a megfoghatlan , a mesésszerühez vak ragaszkodás. — A múltkor a„nesze semmi, fogdmegjó !“ról közlött tréfánkkal megjártuk. Mint hallott tréfát adtuk elő , pedig azt írásban is olvashattuk volna. De nem olvastuk s igy követtük el a plágiumot. — De ez nem nagy baj, legalább alkalmunk akadt elmondhatni, miként a tartalmas füzet nem sokára megjelenend, mihez most még csak azt tesszük, hogy eddigi elkésésének oka egyedül a benne megjelenendő mintegy 200 fakép metszvényének el nem készülhetésében keresendő. — Azonban ezek is elkészültek. — Ma nyittatik meg az országos terménytárlat a magyar nemzeti muzeum épületében s ünnep-és vasárnapokon déltől, más napokon reggeli 9-től esti ■0 óráig nyitva álland. Bemeneti dij 12 pkr. — A nemzeti színpadunkon tegnapelőtt tetszést aratott guitart és gordonkaművész Szczepanowszki úr eredetileg lengyel, s született Krakóban 1814-ben. Még gyermekkorában hagyta el honát, s Skócziába ment, hol 1820- ban adá a guitareon első hangversenyét. Nem sokára Parisba ment, hol a híres Rubini annyira megszerette a tehetséges gyermeket, hogy minden hangversenyében énekkelt. A zenebírálat akkori nagymestere, Beauchard Henrik őt minden guitarrejátszó fölé emelé. Angolországban naturalizáltatott, hol és Spanyolországban sok diadalt aratott, őt a lapok összes véleménye a guitarre Paganinijének tartja. • A Vieuxtemps a híres hegedűművész e napokban körünkbe fog érkezni. Üdvözletére a pesti zenede d. Prónay Gábor úr elnöklete alatt egy kiküldöttséget nevezett ki. Reméljük , hogy nemzeti színházunk igazgatóságának sikerülni fog-e nagy művészt néhány előadásra megnyerni. Vieustemps ura zenede alaptőkéje gyarapítására alkalmasint fog egy hangversenyt rendezni. Hangversenyeivel e nagy művésznek ismét elkezdődnek majd Singer ur dicsőittetései a pesti német lapok által. — A pesti zenede tanítványai naponkint szaporodnak. Az első osztályban Huber ur derék hegedűtanárunktól több mint 50 tanítvány nyer oktatást. Ez intézet üdvösségének felismerése mindinkább nagyobb foglalást tesz a mivelt osztályban, így a részvét is mindinkább nagyobbodik, minélfogva bizton hihetjük, hogy az intézet buzgó elnökének, b. Prónay Gábor urnak erélyes gondossága után nemsokára oly helyzetbe juthat, hogy helyiségének változásával egy alkalmasb és tévesebb lakásra tehetene szert. A pesti zenede által a Lloyd-teremben rendezendő szellemi zenélyek a déli órákban fognak tartatni. A választmánynak tegnapelőtt tartott ülésében megállapított programm szerint az előadandó classikai művek (quartettek és zongorára) Haydn, Mozart, Beethoven, Mendelsohn, Volkmann, Hummel és Bach Sebestyén szerzeményei. A Patikárus testvérektől Treichlinger műkereskedésében ismét két csárdás jelent meg. Az egyik „Szinyei csárdás“ ajánlva Szinyei-Jekelfalusy Valériának, Patikárus Ferencztől ; a másik „Kis leány baja“ csárdás, ajánlva gr. Zichy Manó urnak , Patikárus Károlytól. Szinte Treichlingernél jelent meg ,,M a r i s ka“ csárdás, ajánlva Dankó Máriának, szerző Vidor Emil. Vidor Emil név alatt egykor Kerényi Frigyes irta gyönyörű költeményeit. E név az irodalom sajátja lett, és miután nem hihetjük, hogy szerencsétlen barátunk , ki a nagy tengeren túl érzelmes martyra lett, e csárdás szerzője lett volna, e névhasználat ellen tiltakozunk. A Folyó hó 19-én a gőzhajótársaság budai hajógyárában egy 120 lóerejű új gőzös „Mohács“ bocsáttatott vízre. A hajó vontatásra fog használtatni. Gépezetét Penn János gyára készíti Greenwithben.