Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)

1853-10-23 / 1087. szám

keztek össze a tartományokból; külsejük sajátszerűsége , ama tarkaság , melyet e különbféle öltönyök, viselet, fegyverzet, beszéd, termet és arcz­ vegyülete előidéz, a rend és szabályhoz szokott európai előtt igen feltűnő. Mi azonban még különösebb, az, hogy e vadcsapatok legalább a fővárosban s környékén példásan viselik magukat a keresztények irányában. A Beirutből ide rendelt seregek megérkezésük után azonnal Batumba küldettek. E 10,000 emberre tett had­test alkalmasint legjobban szervezett része az egész ozmán hadseregnek. Vezénylő tisztek e hadtestben: Chursid pasa (G. tábornok), Perchat pasa (K. S.), Fehti bey (K. ezredes), Ozmán bey s más menekültek. E hadtest képzendi az anatóliai se­reg előcsapatát. A mustasarok (polgári biztosok) mind a két sereg részére már ki vannak nevezve: Ruméliába Schefik bey és Achmet bey, Anatóliába Fer­­radin bey és Rizza Effendi. Feladatuk leend a seregek­nél lévő diplomatái tárgyalásokat vezérelni, s az elfog­lalt tartományok rendőri igazgatására felügyelni. Köz­vetlenül a Portával leveleznek, s azt a hadseregnél kép­viselik. (V.) — A „Triestr. Ztg“ konstantinápolyi levelezője szinte oct. 10-től így ír: A nagyhatalmak képviselőinek most igen meggyűlt A dolgok. Futárok jőnek mennek, S a követek nemcsak egymás közt, de Resid pasával is sűrűn értekeznek. A török minisztertanács szinte gyak­ran tart ülést, s utóbbi üléseinek egyike, „Solon“ fran­­czia gőzös megérkezte után, késő éjig tartott. A hadi­tanács egy tagja, Tefik pasa, Sumlába ment mint futár, s Omer pasának utasításokat vitt a fejedelemségekben lévő orosz seregekkel szemközt mikénti magatartása iránt. Hir szerint a cs­ őrsereg katonai tanácsának el­nöke Rifaat pasa, úgy szinte Hassan pasa is a táborba menendnek. A kormánylapok az egyptomi alkirályt nem győzik eléggé dicsérni, elismerik, hogy mit sem mulasztott el, ■* magát fejedelméhez méltónak tanúsítani; jó seregeket küldött, melyek viselete és fegyelme illetékes birákat ragadott csudálkozásra. A hajóhad is, mely a tengereni működésekben részt veend, bizonnyal fogja vitézségének nyilvános jeleit adni.­­ A sereg­szállítások folyton folynak. Néhány államgőzös Syriából hozott harczoso­­kat, kiket a török társulat gőzösei azonnal részint Vár­nába, részint Salonichba beszállítottak. Az orosz alcon­­sul Fonton úr a consulsági czimereket és lobogót leve­tette. Készületeket is tett már, családjával és Comani kanczellárral Triesztbe utazni.—Szerbia részéről a Porta minden jót remél. Mind a kormány, mind alattvalói a, legsúlyosabb körülmények között is készek uralkodójuk segélyére lenni. Az önkénytesek felvételére megnyitott ívek — írja a „Presse“ tudósítója — gyorsan telnek, s kétség sincs, hogy a részint önkénytesekből, részint rendetlen csapatok­ és redifekből alakítandó 150,000-nyi sereg rövid időn ki leend állítva. Az új csapatok azonban nem maradnak­­ Konstantinápolyban, hanem azonnal leginkább Ázsiába­n a kaukázi sereghez szállíttatnak. Minthogy pedig az önkénytesek oly nagy számmal jelentkeznek , a Próféta zászlójának kitűzésére szükség sem lesz. A jelen viszo­ TUDOMÁNY ÉS IRODALOM­ UL Napoleon. Irta U­r­h­á­z­y György. Pest: Müller Gyula tulajdona. 1854. 8-rét. 280 l. (III. Napoleon arcz­­. képével­­ Rohn rajza után.) Ára: 2 frt pp. (118.) Az emberiséget, örökös haladtában, a hajéhoz lehet hasonlítanunk , mely a Scylla és Charybdis között kénytelen magának utat törni. Egy részről a merev szírt fenyegeti szétzúzással, más részről a sodró örvény elnyeléssel. Az emberek egyik része a szirtet, másik része az örvényt képviseli; nagyon kevesen vannak, kik mentek mind a hagyomány lelki bilincseitől, mind az újítási féktelenségtől, hogy kormányosi jóg tapintattal vezérelhessék felebarátikat a közös pályán a közös czél felé. Nem csodálkozhatunk ennélfogva, hogy mihelyt valaki a köztömegből hatalmasan kiemelkedik, s műkö­désében — mely, akár ügyesen szőtt ármány, akár szel­lemi fensőség következtében, mindenkor titokszerű­l egyik félnek sem tudja vágyait kielégíteni, az el nem nyerheti a közönség méltányolását. A siker ugyan so­kaknak kivívja hódolatát, kik gyakran hajlandók a na­gyot csak azért is lenézni, mert szerencsétlen , mert ke­resztül nem­ hat; — de talán még többekben, kivált a­kik már kész elővéleménynyel bírnak, a siker csak fo­kozza, emeli az elégületlenséget, a gáncsolás viszketegét. A mostani franczia császár azon ember, ki — mint egyén ■— jelenleg főfokon érdekli a világ figyelmét. Ő kivívta azon polezot, melyre egész élete folytában állha­tatos, makacs és következetes kitartással törekedett volt; ő az, ki e polezon mind a legitim pártok mindennemű tö­redékeinek, mind a köztársaságiak és kormányellenesek minden közbeeső fokú szellemeinek erős visszahatása daczára, még mindig fél tartja magát; ő az, kitől mind­nyájan félnek és várnak, a­nélkül, hogy a tömegeken kívül jelentékeny bizalomnak csak árnyéka is mutatkoz­nék iránta; ő azon személyesü­lt politikai mysterium,melyet mindenütt megítélnek, anélkül hogy felfogták volna. Ha­zánkban is kevesen vannak, kik III. Napóleont, egész eddigi életében, ismernék, még kevesebben, kik őt viszonyba tudnák hozni nagybátyjával és unokatest­vérével , a reichstadti herczeggel, mint kiknek a magát természetes utódául tekinti , méltó elismerés illeti ennél­fogva a fenczímzett munka szerzőjét, hogy e nevezetes egyéniséget, életrajzi kísérletben mutatja be a magyar közönségnek. Mi egyenesen megvalljuk, hogy III. Napóleon irá­nyában nem érezzük magunkat tisztában, s hajlandók va­gyunk őt inkább a hatalomra vágyók, mint a fogalmunk szerinti népboldogítók kategóriájába helyezni, habár még nem tagadjuk is tőle az országvezetés lángelmé­jét. A magyar egyébiránt azt mondja: hunyta után dicsérd a napot ; kimerítő és részrehajlatlan, alapos ítéletet csak azon kor fog róla mondhatni, me­lyet nem fognak izgatni jelen időnk szenvedélyei s mely a kérdéses hősnek egész pályáját végig fogja mérhetni. A szerző is érezte, hogy még nincs ideje a végítélet kimondásának, hogy az általa adott rajz még nem valami bevégzett, s ezért téve azon sza­kasz elé, mely különösen III. Napoleon életrajzának van szentelve, az „ex ungue leonem“ latin közmondást, épen úgy figyelmeztetésül az olvasónak, hogy a közlött ada­tok még csak egy tagját képezik a bemutatott oroszlán­nak, valamint önmaga mentségéül is, midőn belőlök kö­vetkeztetést bátorkodik vonni az egészre. El kell ismer­nünk, ha a könyvet átolvassuk, hogy szerző nem szorult ezen mentségre, lehető leghívebben ragaszkodván azon elvekhez, melyeket III. Napóleon életrajzának beveze­­­­tésében elmond. „A történetíró meglevő tényekhez van kötve, s kötelessége nem egyéb, mint azoknak leghűbb okadatokt előterjesztése. Ha az erényt mellőzi kiemelni, vagy pártszenvedélyektől vezettetve, megvonja tőle az illő színezetet; ha a bűnt a mentegetés árnyalatával vonja be, művére a hűtlenség jellegét nyomja, s ha tár­gyát a jelenből merité , a kortársak nem késendnek illő megrovásukat irányában megtenni.“ Igen jól teszi szerző, hogy felesleges és könnyen tév­­utakra vezethető kitérések,okoskodások,megítélések mel­lőzésével, csak a történelmi anyagot rendezi el úgy, hogy a politikai és családi események alapján és köré­ben kellő világosságba állítsa hősének tetteit, idősza­kos egymásután­okban, tetteit a magánélet, irodalom és közügyek terén. III. Napóleon életét születésétől kezdve házasságáig, 1808-tól 1853-nak elejéig (125—278) kíséri. A jövő fogja megmutatni, valósul-e szerző azon nyilatkozata, melyet a császár életéből következéskép kivon, hogy t. i. „mióta önerejével vezeti Francziaor­­szág kormányát, szakadatlan törekvése, befelé a köz­jóllét előmozdítása, kifelé a nemzet jogainak és becsü­letének visszaszerzése.“ Óhajtjuk, hogy valósuljon. „Roszra nagyobb szellemek nem törekedhetnek,“ ezt mondja szerző, midőn rajzát befejezi, s ezen állítást aláírjuk. Röviden összefoglalván az előadottakat, végezetül (279—280) így írja le szerző III. Napóleont: „Ha kül­sejét tekintjük , egy márványszobrot látunk magunk előtt , mely ha netán megmozdul, ez nem történik híjába. Egy szempillantás, egy hang sem árulja el aka­ratát azon pillanatig, míg a cselekvés órája el nem ér­kezett. Szemei kialudtaknak látszanak, de mélyebben tűz ég, mely lelkének folytonos működését jelenti. Hom­loka redős és borús: magán viseli annyi évi szerencsét­lenség, kitartás és ön­megtagadás nyomait. Ajka halo­­vány, de finom szabatu, mely csak akkor mozdul meg, midőn a dolog azt kívánja, hogy szólani kell. Életirói azon vasálarczoshoz hasonlítják, kit Mazarin bibornok halála után előbb Sz. Margit szigete erősségébe, később a Bastil­­lebe zártak, s kinek fejéről a vasálarczot sohasem vették le. Mint az orvosok erről beszélik, a vasálarczon át fekete szemei tűzben ragyogtak, ha szólt, hangja lelkének ne­mességét árulta el. Ily kép III. Napoleon császár. Vagy legyen egy sphinx , mindegy, ő oly férfiú, ki a franczia nemzetet kormányozni tudja, azon nemzetet, melyről közmondássá vált, hogy nagy, ügyes és harczos , de nem tudja magát kormányozni. Pedig e nemzet kormá­nyának és önmagának erősnek kell lenni. Nemcsak Eu­rópa államtani elve kívánja ezt, hanem az emberiség minden nemesebb érdeke. Egyébiránt a napóleoni rend­szer bírálata nem kitűzött czélja e lapoknak; mi csak arczképet akartunk adni , s szerző alig vesz igénybe magának annyit , mint a­mit Correggio mondott: én is festesz vagyok.“ Ezen leírás a mily egyszerű és világos, ép oly eleven és igaz színű; s ha némely kifejezés összeütközik is nem egy hazánkfia nézeteivel III. Napóleonról, a szerző csak annál nagyobb elismerést érdemel, hogy a többnyire felületes közvélemény ellenében a maga , tényekre ala­pított véleményét is kimondani merészli. Hazánkfiai egyébiránt nagyobb részt csak azon idő­ponttól kezdve ismerik némileg III. Napóleon életét, midőn ő az elnöki méltóság elnyeré­séért fellépett; kön­nyen meg lehetne számlálni azokat, kik ismerik nevel­tetését, schweizi viszontagságait, Strassbourg­ és Bou­­logneban megkísértett merényeit, fogságát Ilamban, irodalmi­ tevékenységét, anyjával­ viszonyait, szóval:­ mindazon részleteket, melyek habár magukban véve re­­gényszerűségeknél fogva már eléggé érdekesek, de tör­ténelmi jelentekkel főleg mint oly előzmények bírnak, melyek szükségkép eredményezték az utolsó idők hozo­mányait Francziaországban.­­ A szerző lelkiismeretes szorgalommal felkeresett és felhasznált korunk íróiból minden adatot, mely arra szolgálható, hogy teljesbbé, világosabbá, érdekesebbé tegye a tárgyalt események sorozatát, így találunk a tárgyalásba beillesztve jel­lemző kis vonásokat, adomákat, nevezetes okmányokat, leveleket és kiáltványokat, kivonatokat III. Napóleon könyveiből, s több effélét. Egyik érdemes oldala még a munkának, hogy az kellő alapra van fektetve: III. Napoleon életrajzát t. i. megelőzi I. és II. Napoleon életrajza. Első Napóleon ugyanis tetteiben és viszontagságaiban csaknem vala­­mennyünk előtt ismeretes , de annál kevesebbet tudunk II. Napoleon (a reichstadli herczeg) életéből. Ereszben tehát ismét köszönettel tartozunk szerzőnek, hogy a nagy­apának méltó fiát oly részletes ismertetésben tünteti fel olvasóinak. A reichstadti herczeg élete mindenkor élénk kíváncsiság tárgya volt, oly kíváncsiságé, melyet hazai nyelvünkön U­r­h­á­z­y első, ki kielégíteni törekszik. Hanem I. Napoleon életének recapitulatioja is, vala­mint egyrészről magában érdekes olvasmány, mert kü­lönösen a politikai szempontokat fixírozza , melyeket a történetírók a háború dicsőségei közben el szoktak fe­lejteni, úgy másrészről mérvet nyújt az olvasónak, mely­hez III. Napoleon életét és működéseit kimagyarázólag hasonlíthatja. Első Napóleon is még mindig a legeltérőbb megítéléseknek van alávetve; nem hiányzanak feltétlen imádói, de vannak — habár mindinkább fogyólag — keserű gáncsolói, sőt megvetői is. Minden ember a maga énje szempontjából nézi a világot, jó magához méregeti nagy és kis embertársait. E részben tehát a mostani császár is követheti nagybátyja kifakadását, midőn Sz. Ilona szigetén felkiáltott : „Ai­ je donc régné sur des pygmées en intelligence qu’ils m’aient si peu compris ?“ Mikép fogja fel egyébiránt szerző a Napóleonok irá­nyát, azt legelső czikkében egyenesen kimondja. Mint­hogy e czikk mutatványul is szolgálhat arra, mi módon tárgyalják a történetek , legyen szabad azt ide mellé­kelnünk. „Az 1789-diki forradalom Francziaországnak addig létezett politikai és társadalmi viszonyait egészen megváltoztató. Azon eszmék , melyek századokon ke­resztül kormányozták, a társadalom eléhaladása követ­keztében erejöket és hatalmukat vesztvén, helyettök újak termettek, mikép a hajtások szoktak nőni a ned­véből kiszáradt fa tövében. Ha ezen eszméket, melyek 1791-ben , az ember-és polgárjogi nyilatkozatban már mint elvek állíttattak fel, bölcseleti szempontból tekint­jük , úgy találjuk , mikép azok az ember politikai és társadalmi egyenlősítésének elemei valának. Az új el­vek a régieket megsemmisítni igyekeztek , míg másfelől egymás között is harczot folytattak. Az elméletben lé­tező egyenlősítés gyakorlatilag sokak előtt nem tetszett máskép elérhetőnek, csak a vagyon közössége által és a családélet megsemmisítésével, a nők és gyermekek, mint Spártában, az álladalomhoz tartozván.­­ Azon­ban ezen gyakorlat ellenkezvén az emberi termé­szettől , a communismus és socialismustól viszsza­­rettentek , s­ mint minden forradalom alkalmával , kisebbnagyobb mértékben, történni szokott, a dolgok társadalmi állapotának tökéletes föloszlása állott be. Mindenütt harcz, mindenütt zavar vala szemlélhető. A franczia forradalom története az óriási küzdelemnek , és az egész nemzetet elnyeléssel fenyegető káosznak lé­nyünket megrendítő jeleneteit mutatja föl. A forradalom magát fölemészteni látszott minden kívánt eredmény nélkül, mikép a meggyujtott szesz nyomtalan elenyé­szik; midőn Napoleon, az egyszerű tüzértiszt, a homály­ból előlép, hogy a harcznak véget vessen, a káoszt szét­oszlassa, a valót a hamistól, az élet magvát a halálétól elválaszsza, a szenvedélyt megzabolázza, szóval, hogy a forradalom végrendeletének végrehajtója legyen. A pártok romboló tüze kialudt volt, és midőn a haldokló, de le nem győzött forradalom Napóleonra bízta utolsó akaratát, ezt kellett mondania: Erősítsd meg szilárd alapokon törekvéseim fő eredményeit, egyesítsd a meg­osztott francziákat, verd vissza az ellenem szövetkezett hűbéres Európát, gyógyítsd sebeimet, világosítsd a nem­zeteket, hajtsd végre egész teljében azt, mit nekem csak mélyében kellett tennem; légy te Európára nézve az, mi Francziaországnak én valók; és még akkor is , ha véreddel kellene öntöznöd a polgárisodás életfáját, ter­veidet félreismerve, s tieidet haza nélkül a világban bo­­lyongani látnád , ne hagyd el soha a franczia nép szent ügyét, s juttasd győzelemre mindazon eszközök által, melyeket a lángész teremt, az emberiség jóvá hagy.“ A tárgyalás rendje az egész munkán keresztül követ­kezetes, az előadás, ha nem is mondható egyáltalában szabatosnak, de világos, egyszerű és eleven. Franczia szellem sugárzik belőle. Irodalmunkra nézve Urházy „III. Napóleon“ja kétségtelen nyereség. Ajánlhatjuk azt nemcsak m­agá­­nosaknak, de iskolai s egyéb köz­könyvtáraknak is. A történelem a múltnak bírája, a jelennek oktatója és el­lenőre, a jövőnek pályája. Külső kiállítás tekintetében is dicsérőleg kell szólnunk e könyvről. Emeli még a munka érdekét III. Napóleon kőre nyomott , a czimlaphoz mellékelt arczképe. A politikai tárgyak iránt rokonszenvvel viseltető ma­gyar közönség részvéte, reméljük, nem sokára egy má­sodik, újabb adatokkal megbővitett kiadást fog tenni szükségessé. Uj könyvek, 175. Erdélyi naptár, 1854-dik közönséges évre, Erdély jelen felosztása­ s tiszti névtárával. Minden rangú országos és községi hivatalnokok, ügyvédek, ügyvivők, iparosok, kereskedők, stb. számára szerkeszti Kővári László. Első évi folyam. Kolozsvár, 1853. Barráné és Stein sajátja. 8-rét. 200­1. 174. Vezérfonal az első oskolai tanításnál az osz­trák császárbirodalmi történetben, Hor­­nyánszky Victortól, németből fordította G­a­­­g­ó­c­z­y Károly. Pest, 1854. kiadja Heckenast Gustáv. 8-rét. 117­1. (Ez azon munkának, melyet a P. Naplóban már egy hónap előtt röviden ismertetünk, magyar fordítása). i/6. Fali olvasó táblák. Vezérkönyve szellemé­ben irta Erdélyi Indali Péter, tanár. Első fele : I—X. Ára 40 kr. p.p. kiadja Heckenast Gustav. 176. Geset­zb­uch für Handel und Gewerbe. von Georg Roth. Erste Hälfte? Das Wechselgesetz. — Die neue Konkursordnung. Pesth. Verlag von Gustav He­ckenast. 8-rét. 126­­. 177. Die T­r­a­u­b­e­n­k­r­a­n­k­he­it nach den neuesten Erfahrungen und Ergebnissen. Dargestellt von Joseph Dor­­n­e­r. (Rerum natura sacra sua non simul tradit. Initiatos nos credimus, in vestibulo ejus haeremus. Seneca.) Pesth, 1853. Verlag von Gustav Heckenast. Kis 8-rét. 47. 1. nyolc közt ezen a­ török szokást nem igen akarják az illetők alkalmazni. Az új görög patriarcha megválasztása — írja a Lloyd — f. hó 6-dikán ment végbe. A jeruzsálemi patriarcha ajánlása folytán Anthimos — állítólag nem nagy ba­rátja az orosznak — lön a választott, ki azonnal nagy pompa közt a zultánhoz ment tisztelkedni. A nagy­úr igen kegyesen fogadta s biztosítá őt, hogy a kormány a keresz­tény lakosoknak engedményezett kiváltságokat mindig fentartandja, de részéről is elvárja, hogy az utanválasz­­tott mindent elkövetend arra, hogy fejdelme magasztos czéljainak megfeleljen. Erre Anthimos ur — mindig lóháton — a Portához ment, hol Resid által beiktatta­tok. Az orosz követség épületében sok ingóság áruba van bocsátva s az orosz iroda utasítást kapott magát minden pillanatban újra készen tartani. Gorcsakoff­og válasza a hadüzenetre Konstantiná­polyban f. hó 10-kén már tudva volt. A C. Z. Cott.­ Konstantinápolyból tegnap érkezett tudósítások szerint írja, hogy ez utóbbi napokban báró Bruck cs. k. internuntius Resid pasával az ausztriai me­nekülteknek a török seregbeli eltávolítása iránt érte­kezett. A báró ezen egyéneknek egész névsorát előter­­jesztő , s Ausztria kívánságára kielégítő választ nyert. Oroszország. A „Journal de Constantinople“ Orosz­országból ama hírt közli, hogy a Dniester melletti tar­­tartaléksereg osztályai a Pruthoz közelednek Gorcsakoff herczegserege erősítésére; e lap azonban azzal vigasz­talja magát, hogy az oroszok közt nagy a halandóság. Továbbá nagy örömmel jelenti Topra-Kalé orosz erős­ségnek a cserkeszek általi bevételét; ez utóbbiak sze­rinte egész a fekete tengerig nyomultak, egyúttal öt erő­dített helyet támadtak meg, s Gostoggjeivskoff és Ten­­guinski várakat földig lerontották. Ennek következtében Oroszország uj csapatokat küldött a cserkeszek által fenyegetett katonai intézetek védelmére s a krimiai partokon már is megjelent egy seregeket szállító flotta. Más részről Tiflisből jelentik, hogy három orosz dandár Tortum mellett a török határszélhez akar közeledni, s hogy Adi és Selim pasák Tortum és Batumból kirándul­tak, s mint a hivatalos lap reméli: „teljesitendik La­­ditan és Kurden Daghistan és a cserkesz föld lakosainak legbuzgóbb vágyait, kik krimiai néptársaikat az idegen járom alól szabadulva látni óhajtják. A kozákok s különösen a doni kozákok közt, kik szent háborút hisznek kezdetni, erősen ujonczoztat az orosz. E kozákok végtelen bánattal válnak meg családuktól; meg van azonban nekik ígérve, hogy nem fogják őket a szeretett hontól a déli Oroszország sivatagaitól eltá­volítani. Előveszik harczi fegyvereiket, s a csalá­dok a háborút oly fontosnak tekintik, hogy az újon­­czokat földdel töltött tokkal látják el. A dolog ebben áll : midőn a kozák hazáját elhagyja, neje vagy anyja kis tokot ad neki, melynek egy lapjára Krisztus, a másikra Sz. Miklós arczképe van vésve. E tokot ők az apai ház telkéből vett földdel töltik meg. Ha aztán a katona messze földre ment, s vagy fájdalom lepi meg, vagy ha a csatában halálos sebet kap, elő­veszi a mellén függő tokot, mit ő talizmánnak tart, megcsókolja, s a honhagyottakra egy véggondolattal­ meghal. FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI UJDORSÁGOK. Budapest- Egy polgárjogi eset alkalmából elrendelte­tett, miként az ügyvédi díj és költség csökkenésénél min­dig az ügyvéd által tanúsított ügyesség és óvatosság szol­gálattá méltánylandó szabályul, és hogy a be nem nyújtott, de czélszerűleg elkészített irományok díjai is megítélendők. — Hírszerint a pálinkamérés iránt adandó enge­délyek általában meg fognak szokítatni. — Mint a hirdetéseink közt álló meghívásból értesülnek tisztelt olvasóink, — az alagút már szerencsésen ke­resztültöretett, alig egy arasznyi sziklafal kivételével, kö­zepette Budavár gyomrának. A végáttörés kedden fog megtörténni. A nevezetes vállalat megindítói a közjó barátinak egyetemes tiszteletére számolhatnak. — Igen sajnáljuk, hogy az ifjú gr. Széchényi Bélát gyen­gélkedő egészsége akadályoztatja halhatatlan atyja egyik szép eszméjének testesülését velünk megünnepelhetni. — Vahot Sándorné (Csapó Mária) „Derű és ború“ czímű kétkötetes korszerű irányregényére, Tóth Lőrincz és Vahot Imre , mint e gazdag és magasztos női kedélylyel irt mű kiadói, előfizetésre hívják fel a közönsé­get. A díszes kiadású két kötet előfizetési ára két párt. — A vidéki előfizetők példányaikat a postán bérmentesen veendik. — Az ivek a pénzzel együtt nov, utoljáig Vahot Imréhez küldendők. E regény egy nemes szivű és mivelt keblű hölgy műve, ki az öröm kevés napjai mellett a bánat éveit is ismeri; e műben sok nő érzelme, fájdalma, sok szép gondolat fog megszólamlani. Erősen hisszük , hogy a magyar közönség , hogy a magyar hölgyek meleg rész­véttel fogadandják a kedves írónő ez első művét. —­ Lapunk mai száma mellett veszik olvasóink Jerney János előfizetési hirdetését „Magyar őstörténeti tanulmányok“ czímű munkájára. Az őstörténet kö­rébe vágó, e fontos munka, hiszszük , hogy minden magyar részvétével fog találkozni, ki az őstörténet iránt kegyelettel viseltetik. — Nemsokára elhagyják a sajtót Degré Lajos be­­szélyei. Értsen meg, kérjük, bennünket a Divat­os a­r­n­o­k nagyon elmés újdondásra , nem Degré , hanem beszélyei kerülnek ki nemsokára a sajtó alól. A két­köte­­tes munkában 27 beszélyt nyerünk. Ez apró beszélyek mind az életből merílvék. A bennök leírt alakok mind is­mertek, köztünk élnek, nevetünk különösségeiken; az élet van e beszélyekben lefestve azon apró jelenetekkel, azon víg és szomorú eseményekkel, azon ferdeségekkel, mikből áll az élet. A Divatcsarnokban megjelent ,,D e f­e j e s s é g“ czímű beszélyke, e füzetek mutatványául szolgálhat, mely­ben oly vonzó, eleven előadással, és érdekesen gúnyoltatik ki korunk egyik mániája, a megfoghatlan , a mesésszerü­­hez­ vak ragaszkodás. — A múltkor a„nesze semmi, fogdmegjó !“­­ról közlött tréfánkkal megjártuk. Mint hallott tréfát adtuk elő , pedig azt írásban is olvashattuk volna. De nem ol­vastuk s igy követtük el a plágiumot. — De ez nem nagy baj, legalább alkalmunk akadt elmondhatni, miként a tar­­talmas füzet nem sokára megjelenend, mihez most még csak azt tesszük, hogy eddigi elkésésének oka egyedül a benne megjelenendő mintegy 200 fakép metszvényének el nem készülhetésében keresendő. — Azonban ezek is elké­szültek. — Ma nyittatik meg az országos termény­­tárlat a magyar nemzeti muzeum épületében s ünnep-és vasárnapokon déltől, más napokon reggeli 9-től esti ■0 óráig nyitva álland. Bemeneti dij 12 pkr. — A nemzeti színpadunkon tegnapelőtt tetszést aratott guitart és gordonkaművész Szczepanowszki úr ere­detileg lengyel, s született Krakóban 1814-ben. Még gyer­mekkorában hagyta el honát, s Skócziába ment, hol 1820-­ ban adá a guitareon első hangversenyét. Nem sokára Pa­risba ment, hol a híres Rubini annyira megszerette a te­hetséges gyermeket, hogy minden hangversenyében ének­­kelt. A zenebírálat akkori nagymestere, Beauchard Hen­rik őt minden guitarrejátszó fölé emelé. Angolországban naturalizáltatott, hol és Spanyolországban sok diadalt ara­tott, őt a lapok összes véleménye a guitarre Paganinijé­nek tartja. • A Vieuxtemps a híres hegedűművész e napokban körünkbe fog érkezni. Üdvözletére a pesti zenede d. P­r­ó­­nay Gábor úr elnöklete alatt egy kiküldöttséget neve­zett ki. Reméljük , hogy nemzeti színházunk igazgatósá­gának sikerülni fog-e nagy művészt néhány előadásra meg­nyerni. Vieustemps ura zenede alaptőkéje gyarapí­tására alkalmasint fog egy hangversenyt rendezni. Hang­versenyeivel e nagy művésznek ismét elkezdődnek majd Singer ur dicsőittetései a pesti német lapok által. — A pesti zenede tanítványai naponkint szaporodnak. Az első osztályban Huber ur derék hegedűtanárunktól több mint 50 tanítvány nyer oktatást. Ez intézet üdvössé­gének felismerése mindinkább nagyobb foglalást tesz a mi­­velt osztályban, így a részvét is mindinkább nagyobbodik, minélfogva bizton hihetjük, hogy az intézet buzgó elnöké­nek, b. Prónay Gábor urnak erélyes gondossága után nemsokára oly helyzetbe juthat, hogy helyiségének válto­zásával egy alkalmasb és tévesebb lakásra tehetene szert.­­ A pesti zenede által a Lloyd-teremben rendezendő szellemi zenélyek a déli órákban fognak tartatni. A választmánynak tegnapelőtt tartott ülésében megállapí­tott programm szerint az előadandó classikai művek (quar­­tettek és zongorára) Haydn, Mozart, Beethoven, Mendel­­sohn, Volkmann, Hummel és Bach Sebestyén szerzeményei.­­ A Patikárus testvérektől Treichlinger műkereskedé­­sében ismét két csárdás jelent meg. Az egyik „Szi­­nyei csárdás“ ajánlva Szinyei-Jekelfalusy Valé­riának, Patikárus Ferencztől ; a másik „Kis leány baja“ csárdás, ajánlva gr. Zichy Manó urnak , Patikárus Károlytól. Szinte Treichlingernél jelent meg ,,M a r i s k­a“ csárdás, ajánlva Dankó Máriának, szerző Vidor Emil. Vidor Emil név alatt egykor Kerényi Frigyes irta gyönyörű költeményeit. E név az irodalom sajátja lett, és miután nem hihetjük, hogy szerencsétlen bará­tunk , ki a nagy tengeren túl érzelmes martyra lett, e csárdás szerzője lett volna, e névhasználat ellen tilta­kozunk. A Folyó hó 19-én a gőzhajótársaság budai hajógyárá­ban egy 120 lóerejű új gőzös „Mohács“ bocsáttatott vízre. A hajó vontatásra fog használtatni. Gépezetét Penn János gyára készíti Greenwithben.

Next