Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)

1853-10-27 / 1090. szám

pedig akként, hogy — hitem szerint — teljes oka le­hetett , irányában kitüntetett méltánylásunkkal megelé­gedni. — Valóban, azon tartós élénkség, melylyel Slezák mutatványai, közönségünk által kerestetének, felöttő lehetett olyak előtt, kik alföldi városunkat apat­­hiára hajló jellegéről jegyzék meg eddigelé. — Azonban a tapasztalás azt láttatik igazolni, hogy közönségünk úgy a szellemi,­mint a gymnastikai ügyességnek szives becsülője, s ezt erszényének — ha az vétetnék igénybe - rovására is, kész bebizonyitni. — És, ha az említet­tem lovardában oly szívesen áldozott városunk tapssal és erszénynyel a művészetnek: kérdhetné valaki, mi oka mégis , hogy körünkben koronkint megjelenő vándor­színészeink tengeni is alig képesek? Vagy tán csak lát­ványos , szemkápráztató , s érzékeinket nagy szabások­ban ingerlő jelenetekbeni gyönyörködésre volna népünk hajlandó? s fogékonytalan, a társadalmi és háziéletnek nem zajos , de annál hivebb ecsetelése méltánylatára ? oh nem! Adjatok csak nekünk alkalmas színházat, s abba ügyes színművészeket; ígérem, hogy városi közönségünk, bármely vidéki várossal ki fogja a versenyt állhatni a színművészet pártolása tekintetéből. Vagy tán ez óhaj­­ tandó időszak is majd csak a vasútnak beköszöntése utáni kornak van fentartva? Oh de sokat halasztunk mi el azon vasúti korra! mi, kiknek kívánatos volna több több dolgokban megelőznünk a vasutat inkább, mintsem hogy a vasút által sokakban mi előztessünk meg ! Az őszi napokkal beköszöntöttek hozzánk a folytonos esőzések, mik által a kiszáradt földnek szántása, vetése könnyebbé, de alföldi utaink annál járhatlanabbakká le­vőnek. A mezőgazda betakaritá csűrébe a szérű áldását s pinczéjébe a sajtó termelését. Mind­két tárgy tekinte­tében nálunk is, mint országszerte mindenütt, gazdáink, a középszerűség színvonalánál alantabbi fokon álla­nak. — S vájjon, nem egy láthatlan kéz mutató ujjai észrevehetők-e e részben, ujjak, melyek arra intenek bennünket, hogy feszítettebb munka és ipar, s takaré­kosság által szerezzük meg, mit a mostoha természet, tönük­­k megtagadott. — Ki tudja, a közelebbi időkben, termés dolgában folytonosan mostoha és szűk esztendők által, nem azt akarja-e tőlünk megértetni a gondviselés, hogy szűnjünk meg magyarokul már valahára, egyedül a földnek támaszkodni termékenységére, s termés­beli hiányokat nagyobb szorgalom és ipar kifejtésével erőködjünk pótolni? Szerencsések mi! ha e leczkét ta­núságul veendjük,, s igy magunkra nézve keserűből is édest eredményeztetünk. Az oktoberi napokkal, mint mindenütt a hazában, úgy nálunk is, az új iskolai év beállott, s a tanítások meg­kezdettek úgy a római katholicusoknak, a kegyes rendiek által vezérlett nyilv­ asgymnasiumában, mint a refor­mátusok collegiumában. Ez utóbbi tanintézet, új ar­­czot ölte magára, a nyolcz osztályú gymnasiumnak nyil­vánossági rangra emeltetése által. Azonban nemcsak a gymnasium, de a jogacadémiai és theologiai intézetek is újból vannak szervezve. A gymnasiumi tanárok — kik felső helyen megerősíttetének — működésüket mind megkezdették, a megerősítés ideje után hivataláról le­köszönt Szekeres Sándor úron kívül, a­kinek helyét Szekeres Pál úrral, (a visszalépésnek testvérével) fel­sőbb helyről leérkezendő megerősítésig, időközilegesen tölte be az iskolai főigazgatóság. A gymnasiumi tanár urak tanulnak ily renddel: K­o­­v­á­c­s P­á­l, tanít vallást és latin nyelvet.­­K­i­s­s And­rás, latin és hellen nyelvet. Lengy­e­l ’Sigmond történelmet , német nyelvet és hellen nyelvet. Gelen­­czey Pál természettudományokat és mértani. Tóth József mértant és német nyelvet. Osterlamm Er­­n­ő bölcseleti előkészületet, természettudományt és né­met nyelvet. Tüdős János latin, hellen és anya­nyelvet. Ladányi Gedeon latin, hellen nyelvet és történelmet. Félegyházi Benjamin latin nyelvet, történelmet és földrajzot. Némethi Lajos vallást, történelmet és mértant. Szegedi Sándor anya- és latin nyelvet. Szekeres Pál vallást, természetrajzot, anya- és német nyelvet. Nagy Károly a zene- és ének­­művészetet. Beregszászy Pál a rajztant. Örvényi Vilmos a gymnastikát. A jogacadémiában négy tanár működik : Szűcs Ist­ván előadja az átalános polg. törvénykönyvet és egy­­házjogot. Búzás Pál a jogi és államtudományokba bevezetést 63 államismét (statistika), Tooth István a jogbölcseletet büntető-, váltó- és bánya­jogot. Kallós Lajos az eddig érvényes magyar magánjogot, peres és nem peres jogügyekbeni eljárást. -- Nincs ugyan még a jogacadémia, ez ideig is, felsőbb helyről megerősítve, de az óhajtva várt megerősítési rendelet, alapos hiedelem folytán nem sokára megérkezendik. A theologiai praeparandiai intézetben Aranyi Ist­­v­á­n előadja a hittant és egyháztörténelmet. Révész Bálint a gyakorlati lelkészettant és keresztyén erkölcs­tant. Lugossy József és Menyhárt János az exegeticumokat. Vecsey József a bölcseletet. Török József a vegy- és népszerű orvostant. Ve­res László és Thót Ferencz az elméleti és gyakorlati neveléstant. A három tanintézet, tudniillik gymnasiumi, jogaka­­démiai és theologiai, egymástól lényegesen elkülönít­­vék; mindegyik tanárkar, önállólag egymástól, rendezi és igazgatja belügyeit. Az eddigi öszves professorátus élén álló úgynevezett rectorprofessori hivatal megszü­ntettetvén, mindenik tanárkar élén egyegy igaz­gató (Director) élt, a felsőségnek szoros felelőséggel tartozó. — A theologiai intézet igazgatója Török József, a jogacademiáé Szűcs István , a gymnasiumé Kovács Pál. — Mindegyik igazgatónak felelősséggel egybekapcsolt hivatalos teendőiben, orgánumul egyegy pedellus van állítva, mely által az eddigi — a kisebb deákok által teljesittetni szokott — apparitori szol­gálat meg van szüntetve. A collegiumi tápintézet is megnyílt 50 szegényebb sorsú növendék számára, kik theologiai, jogacademiai, és a gymnasium VIII-dik és VII-dik osztálybeli ifjak közöl neveztetvén ki, egy , a tanárkaron kívül álló bi­zottmány felügyelése alatt élvezik a tápintézeti jóté­konyságot.­ Az 50 közöl 10 egészen ingyenes, 40 pedig havonkint 3 pengő forint pótpénzt fizet. Asztali szolgálattevő 10 szolgagyermek semmit sem fizet. — A tápnövendékek kapnak naponkint fris kenyeret, s ren­desen két — egy héten kétszer pedig, úgymint vasár­nap és csütörtökön , három — tál ételből álló ebédet; különös gond fordíttatván az étkezés közbeni rendre, illemre és tisztaságra. Mennyi újdonság s változás egyszerre a collegium életében! — Azonban változzék bár­mikép külalakjá­ban e tanintézet, csak abban ne , mi eddig mindenkor volt, hogy neveljen ez, minél nagyobb számban , értel­mes, józan felfogású , tudományosan kiképzett, szilárd jellemű, nemes szivü , szerény és hasznos polgárokat, úgy továbbra is folytonosan fog ez intézet a lépteit éber figyelemmel kísérő közvéleménynek kedvező hangula­tával találkozhatni!­a­n. (Lapszemle.) Az „­5 s­z­e­r r. C­o­r r­e s­p­o­n d­e­n­z“ oct. 25-dikei számát a következő czikkel nyitja meg : „A számos befogatások Francziaországban, s a békéte­lenségi mozgalmak Olaszországnak némely nem Ausz­triához tartozó részeiben több mint eléggé tanúsítják, mily csüggedetlen buzgalommal folytatja a felforgató párt romlás-szülő tevékenységét, s örvendenünk kell, látván, hogy az illető kormányok mily gyors és erélyes elhatározottsággal léptek föl a köznyugalom és rend megzavarására c­élzó vakmerő kísérletek ellen. Mi is, valamint a Páriában megjelenő „Patrie“ azt hisszük, hogy az anarchikus párt sem az ország helyzetét, sem általában az európai közönség hangulatát nem ismeri. Mi meg vagyunk győződve, hogy Francziaországban szintúgy mint Olaszországban a legmostohább esetben is csak egy sivár zenebona, minden kilátás nélkül, va­lamely szembetűnő eredményre fogott volna kifejleni. Ámde épen azért, mivel e párt nem a közönséges józan emberi értelem szabályai szerint számít, s mivel eszkö­zei megválasztásánál sem a lejalitást, sem a humani­tást nem szokta tekintetbe venni, valóban szükséges az ő kitörései ellen erős gátat húzni, nehogy az elővigyá­zat és gondoskodás hiányát czéltalan, s a békés polgá­rok érdekeit mindig érzékenyen érintő pusztításokkal kelljen pótolni. Ezen alkalommal tapasztalni valánk kénytelenek, hogy maga Piemont, mely eddig a poli­tikai menekültek iránt oly vendégbarátinak mutatko­zott, sem maradt ama vétkes kísérletektől ment. Mert mikép az ottani hatóságok hirdetményeiből kétségte­len bizonyossággal kiderül , a gabnadrágaság az anarchistáknak csak óhajtott ürügyül szolgált, hogy ezen fonalhoz sajátlagos terveik keresztül­vitelét köthessék.­­ A menekültek viselete oly kor­mány irányában, mely csak nagyon is és pedig több fontos érdek koc­káztatásával kész volt őket tűrni, bi­zalommal megajándékozni, sőt különféleképen segé­lyezni is , szükségkép kézzelfogható hálátlanságnak mondható, ámbár e jeleneten senki sem fog megütközni, ki a czimboráló párt elveit és elemeit némileg ismerni tanulta. Az puszta tűréssel nem elégszik meg, vala­mint azzal sem, hogy ideiglenesen a czélhoz eszközül használtatik, mert az a dolgok régi szent rendének romjain akar uralkodni. Őt semmi, bármi néven neve­­­zett rendes alkotmány nem elégíti ki, mert ő az államok kebelében nem az állam­élet megváltoztatott alakját akarja, hanem a közösen érvényes politikai, vallási és társadalmi intézmények felforgatását, kívülre pedig egy új utópiai állam­ tagozást határozott mérték és czél nél­kül. — Nem lehet félreismerni — imigy végzi az O. C. — hogy a keleti krízis a forradalmi factiók gonosz kivonatait és reményit ápolja. A vad szenvedélyek tüze titkosan gyúrt­ meg, s különféle ürügyek leple alatt folytonosan ég. Ámde biztosan ismételjük — nem félve attól, hogy az események állításunkat meghazudtolják — miszerint ez átkos remények valósulni nem fognak; az összes kormányok bölcsesége egyesülten egy rendes és békés állapot minden barátinak végtelen többségével KÜLFÖLD. Németország, München, oct. 18. Az ausztriai csá­szár innen­ elutazta előtt számos rendjelet, egyszersmind legnagyobbszerű ajándékokat osztott ki. Az ő Felsége oldala mellé adott üdv. tisztek és adjutánsok nagybecsű burnót-szelenczéket vagy gyűrűket kaptak. E bőkezűség egészen a kamravadászokig kiterjedt; a szolgálati és pa­rancsőrök pénzbeli ajándékokat nyertek, egészen 20 aranyig, s a főlovászmesteri­ karnak a szolgálattevő sze­mélyzet számára kiosztás végett nagy öszveg küldetett át. A szegények is gazdag adományban részesültek. A 13-dik gyalogezred parancsnokságához a magas ezredtulajdonos 30 vitézségi érmet küldött kiosztás végett azon altisztek és vi­tézek közt,kik az utolsó hadeseményeknél (a nevezett ezred második zászlóalja résztvett Slezvig-Holsteinban a Dánia elleni harc­ban) magukat különösen kitüntették. Francziaország- Páris, oct. 21. Compiègneből je­lentik , miszerint a császár a st. quentini kereskedelmi kamara követei előtt a keleti kérdésre kiterjeszkedett. Elismeri, szólt volna a császár, hogy ezen bonyodalom a kereskedelmet és közlekedést mennyire gátolja, de utoljára azon reményét fejezte ki, hogy a kérdés meg­oldása rövid idő múlva kedvezőleg fogna bekövetkezni. Az orosz nyilatkozvány megérkezésének híre általá­nosan elterjedt és azt valósággal hiszik. A nyilatkoz­vány éles hangú volna , és azt mondják , miszerint a lapok fölszólíttatták, hogy a czár ez utóbbi nyilat­kozatait ne közöljék. A nyilatkozványnak különben annyi jelentőséget tulajdonítanak, hogy a császárnak nagy sietséggel Párisba minisztereihez kellett visszatérni. Ezernapban Ledru Rollinnak két ügynöke fogatott el, kiknél annak nyilatkozványai valának. Hogy a londoni me­nekültek álmodozásairól fogalommal bírjunk, elég annyit említeni, miszerint főnökei azt ígérik, hogy hat hónap el­telte előtt a tuileriákban fognak lenni. Toursban több egyén elfogatott, Pas-de-Calaisban is számos befogatás történt. Azonban többeket elbocsátanak. Az Orleans javak igaz­gatója Roch­er és Lajos Fülöp gyermekeinek volt ne­velője R­e­g­n­i­e­rnél házmotozások voltak .Úgy hal­latszik, hogy az Opera-comiquebeli öszszeesküvésben Rouland főügyész szólani fog. A befogottak bűne többnyire annyira bebizonyítva van, mikép elitéltetések várható. Politikai körökben beszélik , hogy­­­e­­­y pasa török követ a franczia kormányt fölszólította volna, miszerint a hajóhadak ne csak a Dardanellákba menjenek, hanem hogy a krími orosz réveket is szállják meg. Azt beszé­lik, hogy a franczia tiszteket nem egyenesen a kormány küldi, hanem hogy bizonyos számú törzstiszt engedel­met kapott volna a Törökországba való menetelre. Hozzáteszik, hogy a Portát arra sürgetik, miszerint a menekülteket lehetőleg mellőzze, kik a törökországi há­borúnak idegenszerű jellemet adhatnának. Megjegyzik, hogy Napóleon Lajos a császárnét, ki ren­desen baloldalán szokott lenni, néhány nap óta kocsiban, színházban, s mindenütt, hol hivatalosan megjelen, jobb oldalán hordozza. Tudomás szerint régi franczia szokás, hogy a király nejét, ha érdekes állapotban van, ezen tisz­teleti helyen hordozza. III. Napóleon ezen szokást ismét behozta, és azt erősítik, hogy a császárné érdekes állapot­ban volna. A császárné Compiégneben a vadászatokat ko­csiban kíséri. A Moniteur a londoni sajtó törökbaráti czikkeit utánnyomatja. A Journal des Débats­nak ismét vannak ma­gán tudósításai Konstantinápolyból Raymond segéd­szerkesztőjétől, melyek szerint megvalósul azon gyaní­­tás, hogy Omar pasa nem teend komoly támadást. Ezen levelezés szerint azt beszélik, hogy a törökök Ázsiában , tudnillik a Kaukázusban kísérlenék meg a fegyver szerencséjét , kezet nyújtva azon hódí­thatlan hegyi népeknek , kik Oroszországgal annyi év óta küzdenek. Ducon tengerészeti miniszter egy rendelet alkal­mával, melynél fogva a múlt évi tengerészeti budgetből 5 millió franknak a jelen budgetbe lévő áttétele meg­­­engedtetik, a Moniteur ben Francziaország jelen had­erejét fölmutatja. Jelentéséből kitűnik, hogy jelenleg F­­rancziaországnak két hajóhada van negyven hajóval, hogy ez év végén még tizenhárom vegyes hajója lesz, és a jövő év első hónapjában hat gőzös szálland ten­gerre, a Napoleon gőzös mintájára építve. Páris, oct. 21. A Patria ma igen hitetlen han­gulatú, és az ausztriai­ seregleszállítás fölött rázza Mi­nerva fejét. Ezen leszállítás addig mit sem jelent, (?) míg az ausztriai kormány csak azokat bocsátja el, kifejt december végével különben is elbocsátott volna (?). A kormánynak azután is négy 120,000 emberből álló kor­osztálya marad rendelkezése alatt, mi összesen 480,000 embert teszen. így hangzik a nevezett lap okoskodása, mi különböző hírekre szolgáltat alkalmat. Ezen bizal­matlanság a leszállítás iránt a franczia kormánynak egy jegyzékéből veszi eredetét, melyben azon kérdés merült föl, hogy Ausztria minő szerepet fogna játszani, ha az oroszok a törököktől megveretnének? Ezen kér­désre még nem feleltek. Bizonyossággal gyaníthatni, hogy e hit ép azon gyengével bir, mint a S­a­­­r­­­e bi­zalmatlansági szavazata és az ausztriai katonai létszám fölötti tudatlansága. Arago Ferencznek nagyszerű emléket emelnek. E czélra bizottmány ült össze az öreg Dupont de lEure elnöklete alatt. E bizottmány tagjai a tudomány­os politi­kában ismert nevek ; a lajstromban Humboldt és Struve neve is fénylik. A P­a­y­s azon, Miklós czárnak tulajdonított nyilat­­­kozat daczára, hogy ő irtó háborút fogna folytatni, egy czikket közöl, mely azon csendes szerepre mutat, melyet Francziaország és Anglia az orosz és török seregek ösz­­szeütközése alkalmával megtartani gondolnak. A P­a­y­s ismétli, hogy a harcz most, a Porta háborúüzenete után kiderülhetlen volna, midőn Oroszország többé nem hát­rálhat. Csak az a kérdés, hogy a mellőzhetlen harcz minő jellemmel bizand, és minő következményei fognak lenni. Hogy a czár irtóháborúra czélozna, a Pays nem hiszi, mivel tudja, hogy Törökország fenállásával minő fontos európai érdekek állnak kapcsolatban. Európa most mindkét ellenségnek szabad tért enged s békés közbenjárását félbenszakasztja, de el van határozva, a haszontalan vérontás megakadályozására ismét föllépni, mihelyt a harcz egy kissé tartós lenne. Mindenesetre biztosságban lehetni, hogy míg Anglia és Francziaor­szág hajóhadai Konstantinápoly előtt állanak, Törökor­szág nem forog azon veszélyben, hogy orosz tartomány­­nyá váljon. Oroszország jól tudja, hogy nemcsak Anglia és Francziaország, hanem az egész a súlyegyen érdeké­ben aggódó Európa ellene lesz , mihelyt komolyan czé­­lozná Törökország elfoglalását, és a muzulmán nép ki­űzését. Az orosz politika azonban eszélyesebb, mintsem ezen szerencsétlen harcz alkalmával egész Európát maga ellen keltse, és a czár bizonynyal várja a pillanatot, midőn új javaslatok következtében becsülettel vissza­vonhatja magát. Páris, oct. 20. Bukarestből vett egyenes magán­­tudósítások szerint­, azon szerencsétlen országban min­den pere­ben várják a háború kitörését.Ilyen szép, szá­raz idő jár, és ha O­m­e­r .pasa rögtön át akar menni a Dunán, az idő ebben nem akadályozandja. Bulgáriai jelentések szerint a tábornok kész arra, hogy Kis-Oláh­­országba bemenjen.­­ Az orosz tábornokok kezében nincs eszköz, mivel ellene állhassanak; ők az egész dunai vonalt nem tarthatják megszállva, s maguk is mondják, hogy a törökök átlőnek a folyón. Az oroszok hadvonala nem terjed túl az Argis folyón, mely Oláhországot két részre (nagy és kis) vágja, és a fejedelemség ez utolsó része egészen üres, s csatame­zővé válhatik. A moldovaiak és oláhországiak csodálkoz­nak azon közönyösségen, melyet Európa irányokban tanúsít, és sajnálják az interventiót, mi eddigelé nem használt egyebet, mint hogy meghosszabbítá ezen rájuk nézve súlyos állapotot. Valóban , egyedül ők azok , kik szenvednek, elválasztva Törökoroszágtól ezen subtilis megkülönböztetés által háború-tény vagy hábo­rú-eset, a védelem joga alatt elnyomva, s a hatal­maktól lenézve, mint kik minden népjogon alól állanak, ők szerencsétlenségeikben meghajolnak , mint azon régi népek, melyeket a balsors enyészetre kárhoztatott. Törökország mozdulatlanságra kényszerítve hat hó­nap óta hallja e tartományok jajkiáltásait, és a zálogfog­lalás terhe alatt sintődnek azon kereszt nevében, melyet közösen imádnak. Mi a hatalmasságokat illeti, ezek fe­ledni látszanak a kereskedelmi érdeket, mely őket ezen országokhoz köti. A fejedelemségek igen szép gabonát olcsó áron termesztenek. Gyáraik nem lévén , franczia, angol és ausztriai gyárakból veszik mindazon fényűzési czikkeket, melyeket a lakosság a polgárisodás külalak­jának tart. Békés megoldást várva, a foglalás minden csapással meglátogatta őket. Epemirigy és idegláz ural­kodik a hadseregben, és egyedül Bukarestben h­armincz kórház létezik. A tisztátlanság, mi az orosz katonának egyik hibája­, őt minden rész behatásoknak kiteszi. Az orosz katona a falusi, városi népen kárpótolja magát. Nem lehet gon­dolni, hogy a szerzési ipar és elsajátítási lángész men­nyim kifejlődve van náluk. A főbb tisztek a dolgok ezen állapotát nem szüntethetik meg, s elné­zésök annyi, mint fölmentés. Az orosz és török sereg között nagy a kü­lönbség. A török katona jól táplálva és öltözve lévén, öntudattal bir. Ő nemzete érdekeit illetőleg, tudja, hogy van hazája, a kezdeményezés és fölbuzdításra nézve úgy bánni, mint más etaberrel, hanem épen ez a tiszte­let a legjobb fegyver ellene, ő bizonyosan erősen fog ne­ked udvarolni, és te nem utasíthatod őt el, hanem ehe­lyett magasztald őt országos erényeiért. — Ez mindig shabkban tartja őt; én próbáltam és sikerült. — Vala­hányszor könnyelmű csapongó, vagy hegyke, alacsony czélzatokkal közelít, a nagy tisztelet mindannyiszor kényteti őt országos renomméejának érzetére , a lehető legkényelm­etlenebbül érzi magát oly asszonyokkal szem­ben, akik mindig nagy tetteit emlegetik előtte, mindig országgyűlési beszédeit magasztalják, mikor ő meleg nyilatkozatokra készül, s mikor legtüzesebben ostromolna, akkor úgy bámulják, mint a Nelson szobrát, a ki négy­szer magasabb más embernél s a­kinek nem szabad onnan az oszlop tetejéről leszállni. Ezért ő tégedet na­gyon együgyünek, ostobának fog tartani, hanem az rád nézve jó. — Kicsoda is ez? szólt Fanny, megnyálazva Honjá­nak hegyét. Szépkiesdy Imre gróf. S utána irá : — Nagy és tiszteletreméltó férfiú. Valami mulatságos helyzet volt ez; e hölgyek titkos rendőrsége, kik jegyzeteket raknak az emberek nevei után, hogy előre tudják, kivel van dolguk ? — Itt jön egy másik nagyságos úr. Ezen czim nél­kül nem tudom, hogy ismerné e őt valaki a világon ? Semmiféle tulajdonságát sem­ ismerem, pedig minden hónapban van hozzá szerencsém. De egyet mégis meg­jegyeztem róla: azt, hogy fölséges étvágygyal bír és min­dig azon panaszkodik, hogy nem tud enni. Nagyon kel­­lemetes ember; ebéd előtt azon panaszkodik, hogy nincs étvágya, ebéd után, hogy megterhelte magát; ha nem kínálod, megharagszik és éhen marad. Ezzel legkeve­sebb baj van. — írjuk utána: báró Málnai Georges (nem György) — kellemetes ember. — Itt van egy kedves bohó, gróf Erdey Gergely. A legkellemesebb fiú valamennyi között, ki tréfás ötletével az egész társaságot mulattatni bírja. Produkálja a világ minden nemzeteit ellesett alaktalanságaikkal, a kalapja föltevésével angolt, spanyolt, francziát, és zsidót állít elő. A legkevésbé veszélyes ember, épen azért mert olyan bohó, épen azért minthogy oly szeretetre méltó, nem lehet félteni senkit, hogy beleszeret. Képtelen volna egy tapasztalatlan tizenhat éves lyánkat elcsábítani; minden nagyravágyását abban látszik helyezni, hogy másokat megnevezessen. Mondhatni, olyan ártatlan mint egy gyermek, úgy hogy bátran el lehetne küldeni fiatal lyá­nyokkal bálba, mint garde des dames-ot, senki sem szólná meg őket érte. A nevetők mindig az ő részén vannak. — Gróf Erdey Gergely, jegyző Fanny. Kedves bohó. — Menjünk tovább , gróf Louis Karvay. Nem is le­het őt képzelni máskép, mint egy megfordított névvel Louis Karvay. Tökéletes világfi Talleyrand korából. Min­denkire figyelmez és követeli, hogy mindenki figyelmez­­zen rá, kérdést csak azért intéz hozzád, hogy lássa, mennyire nem tudsz neki megfelelni; valóságos kísértet, melyről soha sem tudhatod, hogy mivel bántad meg. És azután elharagszik esztendőkig, és nem mondja meg, hogy miért; egy levélboríték, melyen Louis helyett La­josnak van forditva, elég rá, hogy elduzzogjon érte hol­tig ; ha valaki jön hozzád, midőn ő nálad van, s azon valaki nálánál rangra alábbvaló, és te azon hibát ta­lálod elkövetni, hogy az etiquette szabályai ellen fel­kelsz helyedről, midőn csak meg kellene magadat hajta­nod, vagy épen eléje megy, Louis megharagszik és azt mondja, hogy őt megbántottad. Az asztalnál kit ültess mellé és vele átellenbe­n­ez meg épen kétségbe ejt, mert meglehet, hogy valami ismeretlen oknál fogva valame­lyikre haragszik, s akkor azt hiszi, hogy kiszámított ál­nokságból ültetted mellé, és férjednek ellensége lesz. Utasítást pedig senkinek nem ad a­felől, hogy neki mi tetszik és mi nem ? Hanem tessék azon másoknak törni a fejeket, hogy az ő agyafúrt szeszélyeinek titkaiba be­hatoljanak. Ennek a neve után írjuk azt, hogy tüskés gentle­man. (Megint non-sens). Most jött gróf Sárosdy főispán. Derék jó érzelmű ember, de rettenetes aristocrata. Parasztokkal, szegény emberekkel örömest tesz jót, de azt nem kívánhatják tőle, hogy őket embereknek ismerje el. Jobbágyainak bizonyosan legjobb dolguk van egész Magyarországon, de nem nemes embert még csak írnokai közt sem szives. Ez egy kissé feszesen fogja magát irányodban viselni, de szerencsére szive jó, s a jószivhez vannak kulcsaink. És nem volna utolsó vállalat­ot szabadelvűbb eszmék szá­mára meghódítani s úgy hiszem, hogy ha mi szövet­kezünk ellene, a diadal annyi mint bizonyos. Itt egy kissé meg kelle állapodni azon vitakérdés fe­lett, hogy melyike a két hölgynek bír nagyobb előnyök­kel és hatalommal e győzelemre? s miután mind a kettő a másikra iparkodott hárítani az elsőbbséget, a kérdés eldöntetlen maradt­ , azután még egy csomó nagyságos és méltóságos az következett, kik kisebb, nagyobb mértékben szinte igénybe vették Szentirmayné figyelmét, különben nagyobbrészint olyan emberek, a­kiket egyszer lá­tunk s azután elfelejtünk, mint valami üstökös csillagot Most jöttek a tekintetes és tiszteletes urak, természe­tesen ezek már mind meglett férfiak, mert azon időkben nem igen osztogatták fiatal embereknek a tekintetes czímet. De ezek a tekintetes urak mindig a legkönnyebben bánható osztálya voltak a társadalomnak: a tekintetes urak soh£ sem szokták azon törni fejeiket, hogy mikor haragudjanak meg valamely etiquetto szabály elmu­lasztása miatt? Derék becsületes emberek, a kik min­denkit meghallgatnak, mindenkinek igazat­ adnak senki czimét el nem felejtik és a magokéval meg vannak elé­­gedve , a tréfát felveszik s örömest visszaadják nem csinálnak komoly képet a hol mindenki vigad s nem nevetkezeznek, a hol más figyelmet ki­nt u’ esztendő óta köszörült napi és heti sajtó fegyverek"’tar­­kabarka képeket festve a tekintetes világ conservat vismusa , esökönössége, naev ninái­l u ? ! 1 volt i MAI i/ibnf i ’ j kévés dohányu n n f ’ ha/‘ T - egy ia 'munkájából ki nevelnittó llvenis ria • ,hogy ?bban magyar d­e,n & táblabirík C9 a mi legsajátságosabb, ezek a bohó táblabirák, ezek a tekintetes urak magok azok a vil « néke net tVás ároljá­k éa olvassák, mert ha Ok nem ven­­,m tudom­ , h°gy kinek a számára gyakorolná a betűvetés nemes foglalatosságát a magyar Helicon ? (Folytatjuk.) meg fogja azokat hiúsítani a jognak, az elismert jónak, s a törvényes hatalmaknak kényszerítő erejével. AUSZTRIAI BIRODALOM. Hallomás szerint Ő Fölségeik Ferdinánd császár és Mária Anna császárné f. hó 27-én érkezendnek nyári lak­helyükről Reichstadtból Prágába. Beszélik, hogy e napokban egy hivatalos nyilatkoz­­vány fogna közzététetni Ausztriának a török-orosz viszály­­kérdésbeni állásáról.

Next