Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)
1853-10-19 / 1083. szám
1853. negyedik évifolyam. Szerda, oct. 19-én ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve: Évnegyedre 5 fz. — scr. p. Félévre 10 ., _ A havi előfizetés , mint ' számonkénti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő arl-utáza8-dik szám. Szerkesztési Iroda: Urs-utcza 8 sí. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozhordva: Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy hónapra 1 fr. 30 k. p. 10§3 HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit sora 4 pgo krajazírjával számittatik. A be- igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajezárjával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. London, oct. 13. ki* Lobog-e már Mohamed zászlója ? vagy elsült-e már a Dana partjain az első ágyú ? — erre önök nálunknál biztosabb választ adhatnak. — Mi itt csak azt tudjuk, hogy a fejedelmet hadizenésre felszólító nagytanácsnak sept. 25-diki ülését, öt nap múlva azultán aláírását viselő hati-sherif, manifestum a néphez, s ünnepélyes felhívás a nyugati hatalmak erkölcsi, s ha kell, anyagi segélyéhez, követé, s hogy Omer pasának meghagyatott , Gorcsakoff herczeget a Dunafejedelemségek elhagyására felszólítani, neki ez iránti utasitás bevárására 15 napi időt engedni, s csak akkor, ha vagy egyenes vagy utasitás utáni válasza tagadó lenne, — a herczegségek további megszállva tartatását háború esetének venni, s az ellenségeskedést, a Dunán mégis további rendelet nélkül át nem kelve, tettleg megkezdeni: minden közlekedés félbeszakítása, a Dunán úszó orosz hajók felgyujtása által stb. — Azultán s kormánya e példás mérsékletü rendszabályainak, egy szájjal szavaz elismerést az itteni sajtó, a Times-nek sem kivételével. — De mig egyéb lapok azzal kecsegtetik magokat, hogy a török kormánynak valóban keresztény türelme és szelidsége, másrészről pedig nyűgöt phalanxia a Bosphorusban, s azon készség, melylyel ez erő, azultán segélyre felhivását megelőzőleg küldeték ki Besika öbléből, viszonmérsékletre kirondja a czárt; addig a Times lehetetlennek tartja, hogy a czár, ki az angol-franczia hadnak Besikában horgonyzása ellen is panaszt emelt volt, most, mintegy azultán parancsszavára, 15 nap alatt a Dunafejedelemségekből kivonuljon. Minthogy tehát a minden oroszok ura önszeretetével meg nem egyezhetik erkölcsi kényszerítésnek engedni, ez oknál fogva, — a vezérlap véleményében, — azultán kötelességében áll, türelme nyulékony húrjait továbbra kifeszíteni. — Ebből látszik, hogy hajlamaiban, sőt keserű invectiváiban, a Times még mindig a régi, miért is a török elleni folytonos expectoratiobra következő megjegyzést tesz a mai Morning Chronicle: Bizonyos közlönyök túl szigora a török státus állítólagos anomáliáinak megítélésében, ha igaz is volna, — mint nem az — helyesnek mégis nem neveztethetnék, mint nem lett volna helyén akkor, midőn Wellington herczeg Spanyolország segítségére küldetett, nem Napoleon nagyravágyása ellen szónokolni, hanem Pizarro kegyetlenségeit usque ad nauseam felhordogatni. — Egyébiránt a Timesnek e magatartása, vagy inkább , — mert némileg mégis szelídült, — igen lassú simulása a törökhöz, azt látszik bizonyítani, hogy az angol kormány, bármennyire hirdettessék is egyhangú s egyértelműnek, még mindig nem állapodott meg egy vég, s keblébeni minden véleményhullámzást kizáró, határozatban a török ügyet illetőleg. Én az angol minisztérium irányát, a coalitio status quo-ját, akként határzanám meg, mint definiálta Bentham a moral- és statustörvények közti különbséget. Egy központból kiinduló kettős kör. — Körülírom e meghatározást. A központ: a török birodalom épséges függetlenségének megvédése, ha kell, háborúnak árán is. Vagy inkább, — mert meglehet t. i, hogy a kabinet csak mint tárgyat s nem mint subjectumot tekinti a törököt — az orosz terjeszkedésnek keleten lehető megelőzése. E központból kifutó szűkebb körbe e szavakat írnám a Times hasábjairól: alkudozás a végsőkig. Háború ha kell, de úgy, hogy a czár becsérzete ne sértessék, európai állása ne gyengítessék; forradalmi elemeknek elegyedésre ajtó ne nyitassék. — A tágabb körbe pedig a következő jutna a Morning Post után: az alkudozás forrása kimerhetett; legalább mi abból többé becsülettel nem meríthetünk, s az ebbéli kísérlet ezentúl a czárt illeti meg. Egyenes háború ha kell; s hadd seregeljenek a zultán zászlaja alá ezerei az önkényteseknek, jőjenek bárminő táborból. — Összefoglalva a mondottakat, az angol kormány, vélemény szerint, egyező a czélban, mely : gátat vetni az orosz hatalomsúly öregbülésének keletén; de eltérő a czél elérésére vezető eszközökben. így: feldaraboltassék-e vagy fentartassék épségében a török állam terület ?; ha ez utóbbi: fentartassék-e, orosz elleni védő vagy támadó háború által; s ha ismét ez utóbbi: álljon-e szövetségben Anglia csupán a királyokkal, vagy, szorító határok közt, a népekkel is?“ Ezt kérdezi Gladstone tegnap Manchesterben, aki a megijedt dús gyámokokat megnyugtatni akarta. Az eszközökbeni habozás, valamint különösen veszélyes a szövetségekkeli coquettirozásra, számos adatokat hozhatnék fel komoly lapok s kormányközlönyökből, mint a Globe, Morning Post, Morning Chronicle, sőt a Times-ből is. De mivel ez igen messzire vezetne, csak azon megjegyzéssel zárom észrevételeimet , hogy miniszterváltozás nélkül, mire pedig egyhamar nincs kilátás, nem leend az angol politika jeligéjévé: „Háború az oroszszal, mégpedig minden áron !“ Sőt, Aberdeen lord kiléptével is csak végszükségben mondatnék el a „minden áron !“ A Franklin keresésére kiküldött „Investigator“ hajóskapitánya a derék M’dure despatchei nagy érdekkel olvastatnak. Az egyik ok, mely figyelmet ébresztett, az , hogy elvégre, mint már említem, a századok óta kutatott éjszak-nyugati ösvény feltaláltatott; ha mindjárt e felfedezésnek, legalább most még, hasznait át nem látjuk is. A másik ok, mely közérdeket gerjesztett s büszkén tölti el az angol keblet, az, hogy a rettenthetlen kapitány Catol Decius szellemében irta sürgönyeit; pedig ezek Mercy (kegyelem) öbléből keltek, hova még 1851- ben sept. 24-én szorult volt, melyből — saját szavai szerint, — előre hatolnia valószínű, visszatérni bizonyos halállal lehet csak. Ne is jöjjön ezért senki is utána, mert, úgymond, „ha magamtól vissza nem térek, feltalálni bizonyára élő ember soha sem fog.“ E derék férfiú herculesi vállalatainak végre eddig azon sikere is volt, (a mennyiből t. i. szomorú bizonyság, kéten gyötrő bizonytalanság ellenében, sikernek nevezhető,) hogy hiúságát tünteté fel minden további kutatásnak Franklin után, kinek is feltaláltatása reményéről a Times, s ma a Morning Post is végkép lemond. Az „Investigator“ fedezetén írt levelek és sürgönyökből kiviláglik, hogy a földsarktól 10 foknyira is élő emberekre találhatni. Az eskimokról mondatik e tudósításokban, hogy a dühödtségig barátai a táncznak, hogy törpe testalkataikhoz képest is, pici és szép kezek s lábakkal bírnak, hogy lábaikon keztyűhöz hasonlítható csinos lábtyút viselnek, amennyiből a lábszár s ujjak épen úgy kinyomvák, mint szűk keztyűben a kéz ujjai. (Ilyszerű csizmák, czipők egyébiránt már Londonban is készítetnek.) Hadnagya a kutató hajónak, — mely az észak-nyugoti ösvényt annyiból mondatik feltaláltnak, a mennyiből t. i. 500 mértföldnyi előrehatolás után ellenkező irányból jövő hajóval találkozott, — egy, itt csodálkozással szemlélt, vakondokot hozott magával oly éghajlat alól, mely a fagypontot 50 foknyival túlhaladja. E kis állat szürke volt midőn hajóra hozatott, s útközt hószinüvé fehérült. Érdekkel szemlélgetik az illetők a most először bejárt vidékek tájfestéseit is, s különösen az égbekanyarodó jégtorlaszok bámultatnak, melyek tengeralatti mélységükben roppant magasságukat is nyolczszor fölülmúlni mondatnák. — Bellot franczia tisztnek, ki szinte Franklint kutatva, áldozott életével e bátor végszavakban : „szívesebben halok meg a tengeren s jég között, mint menekülnék a partra a nélkül, hogy utolsó maradnék legényeim sorában a veszély karjai között“, — emlékoszlop terveztetik , s az adakozás e czélra már meg is kezdetett. Az edinburghi békeértekezlet már megkezdetett, tanácskoztatai s végzéseiről azonban mindeddig nem vevünk tudósítást. Szelleméről egyébiránt már csak Bright tegnapi azon nyilt levele után sem lehet kétség többé, melyben kárhoztatván a törekvést Aberdeen lord békés irányának gátat vetni, e szavakkal végzi észrevételeit: „Háború meg nem mentené Törökországot, ha azt béke meg nem menti; de a háború, hihetőleg, brutalizálná a népet, nevelné a közadót, megrontaná iparunkat, s határtalan időre halasztaná el a parliamenti reformot. „E békepártiak“ — így felel a Morning Chronicle Bright levelére — „csakugyan a legszolgaibb lelkű, legönzőbb emberek. Csak az ő hasuk legyen biztosítva, mit bánják ők, ha megdől is végkép az emberi nem jövője, s ha lábbal tiportatik is minden egyéb népek érdeke.“ — Drummondt pedig, szinte nyilt levélben, azt felejé , hogy már ő inkább Marsnak sőt Molochnak szolgál, mint Mammonnak , kit az istenek legundokabbikának ítélt Milton is, pedig ő jól ismerő az őskor bálványimádásának philosophiáját. Perry commodorenak rögtönös visszafordulása Japánból, — ellenére szívesen fogadtatásának, — sokakkal azt gyaníttatja, hogy Pierce elnök talán mégis avatkozni szándékozik a keleti vitakérdésbe. Marcy külügyminiszter válasza Koszta ügyében megjelent, s a Washington Mirror-ban öt teli hasábot tölt be. Konstantinápoly, oct. 6. 12 Tisztelt Szerkesztő úr! Múlt heti tudósításomban említem , mily hangulat uralkodik a fővárosban az orosz kormány visszautasító válasza miatt; a diplomatiai kört is érzékenyen rázta föl e hivatalos értesülés ; a követi conferentiák ismét folyamatba léptek, a futárok, és sürgönyök szakadatlanul pályáznak Európa minden irányában ; két értekezletet a török kormány férfiai már tartottak , és pedig a külhatalmak öszves követi karával; de ezek eredményre nem vezettek ; a hatalmak képviselőinek minden tentatívumai, melyek arra irányozvák, hogy a Portát a bécsi értekezletek jegyzékének elfogadására bírják, meghiúsultak. Igen természetes , és könnyen megfejthető, miután a török birodalom független, vagyis inkább korlátlan hatalmú ura azultán, nem egyedül önmaga határoz többé, mint az izlám őskorabeli fejedelmek, a hon sorsa felett! Abdul Medzsid megosztotta a fenforgó terhes körülményeknél hatalmát a nemzettel, sőt mondhatni magát egészen ennek akaratától tette függővé. — Legmagasb parancsa folytán a múlt héten kétszer gyűltek öszve a honatyák; e két nagyszerű nemzeti gyűlésben részt vettek minden polgári , katonai, papi, és tanári méltóságok . Resid pasa külügyminiszter megnyitó beszédében élénken festvén le az ügy fontosságát, melynek végleges eldöntése volt czélja azultán legmagasb parancsának ; a gyűlés minden egyes tagjának okadatolt véleményét kérte a tanácskozásra kitűzött tárgyra nézve , hogy a Porta az európai nagyhatalmak általános óhajtására elfogadja kibékülés alapjául a bécsi jegyzéket, vagy továbbra is szilárdul ragaszkodik határozatához : inkább élet—halál harczot víni, mint némi engedményezésbe egyezni ? Alig hangzottak el a gyűlésteremben e hangok, midőn a jelenlevők mindnyájan üléseikből fölemelkedve egy szivvel s lélekkel kiáltották : „éltünket s vagyonunkat örömmel teszszük a haza oltárára áldozatul, de engedményezéseket nem fogunk ismerni.“ Véghatározata a gyűlésnek, hogy a bécsi értekezletek jegyzékét el nem fogadja a nemzet; rögtön azultán jóváhagyása alá jön terjesztve, és ma Argyropulosnak az orosz ügynöknek is tudomásul adatott, ki tegnap végkép el is utazott hazájába. A magas Portának teendője most már egyedül a hadviselésre van irányozva; a fővárosban folyton foly a megkezdett összeírás; már 16 ezeret fölülhalad az önkéntes ajánlkozók száma , kik azonnal fegyvert és ruházatot kapva útnak indítottak a batumi ázsiai táborhoz 5 ütegágyú kíséretében; innét azon vélemény kezd terjengni, hogy az ázsiai részen fognának megkezdetni a hadimunkálatok. Tegnapelőtt az ulmák(főpapi méltóságok) 200 millió piasztert (a mi pénzszámításunk szerint 40 millió forintot) ajánlottak fel a haza szükségére és ezen alapra új 20 piaszteres bankjegyek fognak kibocsáttatni. A magas Porta tegnapelőtti hivatalos placatja köztudomásul adja a birodalom minden polgárainak, hogy lehetetlenné válván a közte, s az orosz kormány között fenforgó kérdések békés kiegyenlítése — a hadizenés megtörtént ; a hadizenezultáni irattal kapcsolatban megküldetett Gorcsakoss hgnek a magas Porta határozata, hogy azon esetre, ha 15 nap lefolyása alatt a fejedelemségekből ki nem vonul az orosz sereg, Omer pasa késedelem nélkül megtámadandja. Erre vonatkozólag Omer pasának is megvitte a tábor leendő fő muftija, és Resid pasa külügyminiszter idősb fia , ki egyszersmind tábori segédkép a generalissimus mellett maradand, a hatiserifet, (császári parancsot) hogy haladék nélkül intézkedjék, s a határidő leteltével rögtön szabadítsa föl Oláh- és Moldvaországot a megszálló orosz seregtől. A konstantinápolyi görög patriarcha gutaütés következtében, mint mondják, tegnapelőtt jobb életre szenderült; ugyanazon napon az izraelita főrabbi is vacsora EGY MAGYAR NÁBOB Folytatás. *) Mint már fülhegygyel hallottuk, a legközelebb jövőben ismét egy közérdekű intézménynek kelle létrejönni, még pedig János úr elnöklete alatt, ki az eszmének legelső megindítója vala, a mely rövid időn az egész társadalom minden névszerinti osztályainak kivétel nélküli tetszésében részesült. Oly eszme, oly indítvány vala ez, mely varázshatalommal egyesítve minden pártokat, akár fehér , fekete, veres vagy tarka toll, akár zöld ág, vagy szalag volt is azoknak jelvénye, s nevezték légyen magokat conservativ , reformer , vagy liberálnak, (radikálról még akkor szó sem volt), mind egyesülének a nagy eszme körül, mely hogy nem volt múlandó, hiú tárgy, mutatja az, miszerint mind e mai napiglan hasonló — ha nem nagyobb __népszerűségnek örvend, mint megkezdetése napjaiban, s közlelkesedésre gyújtó érdekéből azóta sem vesztett , de bizonyosan nyert. E varázserővel bíró eszme, melynek szerencsés indítványozója Karpathy János úr volt, neveztetik agarászegyletnek. Nem kételkedünk rajta, miszerint azt, mielőtt kimondtuk volna , a megelőző magasztalásokból kitalálta mindenki. Az agár okvetlenül egyike a legfontosabb és figyel) Lásd Festi Napló 1081. számát, legreméltóbb tüneményeknek a hazai természetben , de legkivált azon sokoldalú hivatásánál fogva, melylyel a közélet rugóiba vág, kénytelenek vagyunk azt, mint a társadalom világának egyik positiv tényezőjét tárgyalni. Nem tekintve azon csaknem mysticus, mondhatnék delejes hajlamot, melylyel e délezeg állatok azíri körök iránt viseltetnek, mintha éreznék, hogy ők képezik az állatvilág aristocratiáját, csupán azon hagyományszerű ősi szokást kívánjuk figyelembe venni, miszerint sem Magyarországon , sem pedig Erdélyben nem lehet képzelni előkelő házat, melyben e nemes barmok kiegészítő csoportozatot ne képezzenek. Bárhova lépjünk be, ott húznak le bennünket az udvaron, ott ásiznak a konyhában, ott vakaróznak az előszobában, ott ágaskodnak ránk az ebédlőben, ott kapkodnak a legyek után a salonban, ott ülnek a pamlagon a házi úr, a háziasszonyság mellett, a zongora alatt, a karszékekben, s mentül gazdagabb valaki, annál nagyobb számban és általánosabb kiterjedésben, de a legszegényebb nemes embernél is hasonló előjogokban, és legalább két példányban. Ha hozzávesszük ehhez hajdani hadvezér Bástának azon nyilatkozatát, miszerint egy időben azzal fenyegeté az erdélyi urakat, hogy addig meg nem nyugszik, amíg egy agarat tarthat valaki az országban, ebből átlátandjuk, miszerint az agár nemzeti jóllétünknek hévmérője egyszersmindegyike fajunk fensőbbségi simbolumainak. De nemzetgazdászati tekintetben is fontos és jelentékeny tényező az agár, mert nem is említve azt, hogy a legszebb kalapok a nyulak szőréből készülnek, ami tehát nevezetes kereskedelmi czikk, mellőzve azt is, miszerint hazánkban a gyümölcstenyésztésnek legátalkodottabb ellenségei a nyulak, melyek a fiatal oltványok kérgét lerágják, s ekként gyümölcstenyésztésről addig szó sem lehet, amíg az agarak rendes működése szervezve nincs ; csupán arra kívánjuk figyelmünket venni, vájjon a hazánkban annyira pártolandó lótenyésztés és nemesítésnek mi a legerősebb rugója ? Az agár ! Ki a tatár fog gyalog szaladni az agár után ? Ahoz ló kell, még pedig jó ló. Tehát az agarászat mozdítja elő a lótenyésztést. Éhez járul még az is , miszerint az agarászatban talált élvezet sok gonosztól megóvja az embert, megőrzi mindenféle rosz könyvek , ostoba újságok olvasásától, s a nemzeti kedélyt azon ősi egyszerűségében tartja fen, amidőn még a nyughatatlan tudományok s feszengő költészet nem cserélték ki a korszellemet. Azt se gondold pedig szíves olvasó, hogy az agarászat valami oly felületes tárgy, amihez minden előleges Studium nélkül lehet érteni, hogy agarat is olyan könnyű nevelni, mint könyvet írni. Ahoz nagy előrelátás, széles ismeretek, gazdag tapasztalás, kölcsönös eszmecserék és higgadt ész, és nem higgadt erszény kivántatnak; egy egy jó agár öthatszáz p. forinton kel, s ha minden magyar földesúr egyszer életében csak egy kölyök agárnak az árát fordítaná hazai literaturára, azt örök időre virágzóvá tehetné, amiből átláthatod, mily fontos és életbevágó kérdés hazánkban az agarászat, s mily büszkék le-thetünk mi más nemzetek felett, midőn a közműveltség s ezen ágazatát oly tökélyre fejlesztők, hogy századok kellenek hozzá, mig valaki bennünket utolérhet azon ostoba népek közöl, melyek ipar, kereskedés, tudomány, művészet, s furcsa találmányokon törik ez alatt fejeiket. Hogy mily sensatiót gerjesztő mind a két hazában János úrnak imer indítványa, annak leírásához sokkal erősebb phantasia, és lelkesültebb toll kivántatnék, mint az enyim. Felvillanyozta az egy időre a példabeszéddé vált lethargiát, megmozgatá a társadalom minden rétegeit, elfeledteté a tisztújítási ingerültségek utófájdalmait, ellenséges családokat békíte ki egymással, háttérbe szoríts minden egyéb apró cseprő indítványokat, és sok ideig kétséges versenyt futott az indítványba jött magyar académia kérdésével s csak akkor engedé át annak az elsőbbségét, midőn inditványozói megigérék, hogy ime másik közérdekű vállalathoz is hozzájárulandnak tehetségeikkel. Minélfogva a legnagyobb biztossággal várhatjuk, hogy a nemsokára tartandó alapitó gyűlés a madaras kastélyban egyike leend a legfényesebb és legérdekesebbeknek , miután az ország legtávolabb részeiből is történtek előre való ígérkezések e nevezetes alkalomra, s nagy a feszültség és várakozás: várjon a kitűzött aranybillikomot ezen felirattal: „Küzdeni hogyha tanulsz, vár pályádom a borostyán !“ mely igen szép buzdítás agarak számára, melyik fogja elnyerni az országhírű versenyzők közöl? János úr Marczija-e, avagy Horhi Miska Szellője ? Az egész Bükfealjain mássá kész fogadni, hogy a borsodmegyei alispán Fecskéje mind a kettőn kitesz, míg a dunántúli kerületben alig alatt szörnyet halt. Ominosus nap! egyik sem volt oroszérzelmű ! Mit írjak még ? mozog minden, de eszén kevés ember jár; igazi felfordult világot csak itt láthatni Konstantinápolyban ! magam sem tarthatom ezúttal szavamat, hogy Konstantinápoly érdekes nevezetességeit megnézve, azokat ön lapja olvasóival közöljem , de jövő levelemben egész bizonyossággal ígérem. Isten önnel! Bécs, oct. 17. ! Bár az olmützi és varsói conferentiák eredményét még sűrű fátyol fedi, mégis a leghitelesb kútfőből oly hir terjed, mely minden körökben bizonyosan a legkedvezőbb benyomást teendi. Az ausztriai kormány t. i. e conferentiák alkalmával Oroszhon iránti barátságát ismételve kinyilatkoztatá , de semminemű kötelezettséget nem vállalt, s igy még folyvást szabad keze van, előforduló esetekben a körülmények és saját érdekei szerint cselekedni. Kormányunk ezáltal egyrészről önállóságát őrizte meg, anélkül, hogy másrészről a czár irányában haladatlan lett volna. Minthogy a múltkori levelemben Poroszhonra nézve közlött hasonló tudósítás azóta csaknem az összes journalistika által igazolva jön, világos, hogy Középeurópa legsúlyosb része a keleti kérdésben eddigelé még egészen részrehajlatlanul áll, s ez állását nem is hagyandja el, míg a bonyolódás szinterén az események valamivel előbbre nem haladtak. — Hogy Poroszhon tettleges közbenjáró gyanánt fogna föllépni, kevéssé valószínű, s alkalmasint csak egy kis tömjén, melyet a jó poroszok maguknak szórnak , hogy európai fontosságukat megmutassák. Szintoly valószínűtlen, bár nem lehetetlen azon legújabb hir is , miszerint a würtembergi király vállalná magára a közbenjárást s a kiegyenlítésnek — ha nem is kieszközlését, de legalább előkészítését. Tudva levő dolog , hogy a würtembergi király a czárnál nemcsak személyes tulajdonainál fogva nagy tiszteletben, hanem az orosz uralkodó családdal rokonsági összeköttetésben is áll. A „Combinations Politik“, bajnokai e hittel kapcsolatba hozzák Bacciochi gróf Stuttgartba küldetését, a gróf azóta Parisba visszatért, s nem hallani, mi sikere volt küldetésének. A franczia kormány szándékait s indulatát illetőleg az eddig ide érkezett hírek köztudomás szerint folyvást igen ingadozók voltak. Miként hitelesen halljuk, ennek nem a tudósítók avatatlansága az oka, hanem maga a franczia kormány habozása 6s határozatlan magatartása. A párisi kabinetben Fould a béke, Persigny a háború pártját képviseli, a császár pedig majd az egyiknek majd a másiknak részére hajlik... Nagyon szeretné, ha a „bácsi“ történetének új kiadását rendezhetné, de azt is tudja, hogy miként a franczia mondja: „point d’argent, point des Suisses“, s ami a pénzt illeti, az emberek kilenczvenkilencz század része tökéletesen egyetért a „svejcziakkal.“ Tulajdonképeni újdonságunk a keleti színhelyről nincsen ; a lapok által utólagosan közlött részletek a fődologgal egybehasonlítva, igenigen mellékesek. Átalános azon nézet, hogy Gorcsakotf hgnek, míg a hadüzenetet veszi, Pétervárból már lesznek utasításai, úgy hogy válaszát minden haladék nélkül fogja adhatni. E napokban ritka mű készült itten. Német nevű egyik hazánkfia roppant dimensiókban készité Császárunk Ő Felsége arczképét, még pedig csupa tollvonással. A művész három esztendeig dolgozott rajta, még pedig szakadatlan szorgalommal; az arcz, ha nagyitó üvegen szemlélik, csupa pontokból áll, melyek oly finomak, hogy, ha az ember puszta szemmel nézi, öt ilyen pont mindig egynek látszik. Hallomás szerint a művész 20,000 frtra tartja e művét. Egyéb újdonságok híjával lévén, egy két jó bécsi életet közlök. Godard , úgymond, ezentúl zsidót nem visz magával,, különben mindig a levegőben maradna(Ezen elmés gondolaton csak az nevethet, ki azt német szavakban hallja.) — A nagyszebeni zsidó község Rothschildhoz fordult, hogy az ottani sinagoga építéséhez ő is valamivel járuljon. „Ejnye“ monda Krőzus „mi közöm nekem a sinagogához;ha Rothschild gogát építenek, jöjjenek hozzám, de ha Sinagogát építenek, menjenek Sinához!“ U t óirat. Egyik itteni kereskedőház szívességéből