Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)

1853-10-19 / 1083. szám

1853. negyedik évi­folyam. Szerda, oct. 19-én­ ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve: Évnegyedre 5 fz. — scr. p. Félévre 10 ., _ A havi előfizetés , mint '­ számonkénti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő arl-utáza8-dik szám. Szerkesztési Iroda: Urs-utcza 8 sí. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozhordva: Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy hónapra 1 fr. 30 k. p. 10§3 HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­­sábos petit­ sora 4 pgo kraj­­azírjával számittatik. A be- igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajezár­­jával számittatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. London, oct. 13. ki* Lobog-e már Mohamed zászlója ? vagy elsült-e már a Dana partjain az első ágyú ? — erre önök nálunk­nál biztosabb választ adhatnak. — Mi itt csak azt tud­juk, hogy a fejedelmet hadizenésre felszólító nagyta­nácsnak sept. 25-diki ülését, öt nap múlva a­zultán alá­írását viselő hati-sherif, manifestum a néphez, s ünne­pélyes felhívás a nyugati hatalmak erkölcsi, s ha kell, anyagi segélyéhez, követé, s hogy Omer pasának meg­hagyatott , Gorcsakoff herczeget a Dunafejedelemségek elhagyására felszólítani, neki ez iránti utasitás bevárá­sára 15 napi időt engedni, s csak akkor, ha vagy egye­nes vagy utasitás utáni válasza tagadó lenne, — a her­­czegségek további megszállva tartatását háború eseté­nek venni, s az ellenségeskedést, a Dunán mégis további rendelet nélkül át nem kelve, tettleg megkezdeni: minden közlekedés félbeszakítása, a Dunán úszó orosz hajók felgyujtása által stb. — A­zultán s kormánya e példás mérsékletü rendszabályai­nak, egy szájjal szavaz elismerést az itteni sajtó, a Ti­­­­mes-nek sem kivételével. — De mig egyéb lapok az­zal kecsegtetik magokat, hogy a török kormánynak va­lóban keresztény türelme és szelidsége, másrészről pedig nyűgöt phalanxia a Bosphorusban, s azon készség, melylyel ez erő, a­zultán segélyre­ felhivását megelő­zőleg küldeték ki Besika öbléből,­­ viszonmérsékletre kirondja a czárt; addig a Times lehetetlennek tartja, hogy a czár, ki az angol-franczia hadnak Besikában horgonyzása ellen is panaszt emelt volt, most, mintegy a­zultán parancsszavára, 15 nap alatt a Dunafejede­­lemségekből kivonuljon. Minthogy tehát a minden oroszok ura önszeretetével meg nem egyezhetik erkölcsi kényszerítésnek engedni, ez oknál fogva, — a vezérlap véleményében, — a­zultán kötelességében áll, türelme nyulékony húrjait továbbra kifeszíteni. — Ebből lát­szik, hogy hajlamaiban, sőt keserű invectiváiban, a Ti­mes még mindig a régi, miért is a török elleni folytonos expectoratiobra következő megjegyzést tesz a mai Mor­­ning Chronicle: Bizonyos közlönyök túl szigora a török státus állítólagos anomáliáinak megítélésében, ha igaz is volna, — mint nem az — helyesnek még­is nem neveztet­hetnék, mint nem lett volna helyén akkor, midőn Wel­lington herczeg Spanyolország segítségére küldetett, nem Napoleon nagyravágyása ellen szónokolni, hanem Pizarro kegyetlenségeit usque ad nauseam felhordogatni. — Egyébiránt a Timesnek e magatartása, vagy in­kább , — mert némileg mégis szelídült, — igen lassú simulása a törökhöz, azt látszik bizonyítani, hogy az angol kormány, bármennyire hirdettessék is egyhangú s egyértelműnek, még mindig nem állapodott meg egy vég, s keblébeni minden véleményhullámzást kizáró, hatá­rozatban a török ügyet illetőleg. Én az angol minisz­térium irányát, a coalitio status quo-ját, akként határ­­zanám meg, mint definiálta Bentham a moral- és status­törvények közti különbséget. Egy központból kiinduló kettős kör. — Körülírom e meghatá­rozást. A központ: a török birodalom épsége­s független­ségének megvédése, ha kell, háborúnak árán is. Vagy inkább, — mert meglehet t. i, hogy a kabinet csak mint tárgyat s nem mint subjectumot tekinti a törököt — az orosz terjeszkedésnek keleten lehető megelőzése. E központból kifutó szűkebb körbe e szavakat írnám a Times hasábjairól: alkudozás a vég­sőkig. Háború ha kell, de úgy, hogy a czár becsérzete ne sértessék, európai állása ne gyengítessék; forradalmi elemeknek elegyedésre ajtó ne nyitassék. — A tágabb körbe pedig a következő jutna a Morning Post után: az alkudozás forrása kimerhetett; legalább mi abból többé becsülettel nem meríthetünk, s az ebbéli kísérlet ezen­túl a czárt illeti meg. Egyenes háború ha kell; s hadd seregeljenek a zultán zászlaja alá ezerei az önkény­­teseknek, jőjenek bárminő táborból. — Összefoglalva a mondottakat, az angol kormány, vélemény szerint, egyező a czélban, mely : gátat vetni az orosz hatalomsúly öreg­­bülésének keletén; de eltérő a czél elérésére vezető eszközökben. így: feldaraboltassék-e vagy fentartassék épségében a török állam­ terület ?; ha ez utóbbi: fen­­tartassék-e, orosz elleni védő vagy támadó háború által; s ha ismét ez utóbbi: álljon-e szövetségben Anglia csupán a királyokkal, vagy, szorító határok közt, a népekkel is?“ Ezt kérdezi Gladstone tegnap Manchesterben, a­ki a megijedt dús gyám­okokat megnyugtatni akar­ta.­­ Az eszközökbeni habozás­, valamint kü­lönösen veszélyes a szövetségekkeli coquettirozásra, számos adatokat hozhatnék fel komoly lapok s kormány­közlönyökből, mint­­ a Globe, Morning Post, Morning Chronicle, sőt a Times-ből is. De mivel ez igen messzire vezetne, csak azon megjegyzéssel zárom észrevételei­met , hogy miniszterváltozás nélkül, mire pedig egy­hamar nincs kilátás, nem leend az angol politika jel­igéjévé: „Háború az oroszszal, még­pedig minden áron !“ Sőt, Aberdeen lord kiléptével is csak végszükségben mondatnék el a „minden áron !“ A Franklin keresésére kiküldött „Investigator“ ha­jóskapitánya a derék M’d­ure despatchei nagy érdekkel olvastatnak. Az egyik ok, mely figyelmet ébresztett, az , hogy elvégre, mint már említem, a századok óta kuta­tott éjszak-nyugati ösvény feltaláltatott; ha mindjárt e felfedezésnek, legalább most még, hasznait át nem lát­juk is. A másik ok, mely közérdeket gerjesztett s büsz­kén tölti el az angol keblet, az, hogy a rettenthetlen ka­pitány Cato­l Decius szellemében irta sürgönyeit; pedig ezek Mercy (kegyelem) öbléből keltek, hova még 1851- ben sept. 24-én szorult volt, melyből — saját szavai szerint, — előre hatolnia valószínű, visszatérni bizonyos halállal lehet csak. Ne is jöjjön ezért senki is utána, mert, úgymond, „ha magamtól vissza nem térek, felta­lálni bizonyára élő ember soha sem fog.“ E derék férfiú herculesi vállalatainak végre eddig azon sikere is volt, (a mennyiből t. i. szomorú bizonyság, kéten gyötrő bi­zonytalanság ellenében, sikernek nevezhető,) hogy hiú­ságát tünteté fel minden további kutatásnak Franklin után, kinek is feltaláltatása reményéről a Times, s ma a Morning Post is végkép lemond. Az „Investigator“ fe­dezetén írt levelek és sürgönyökből kiviláglik, hogy a földsarktól 10 foknyira is élő emberekre találhatni. Az es­­kimokról mondatik e tudósításokban, hogy a dühödtségig barátai a táncznak, hogy törpe testalkataikhoz képest is, pic­i és szép kezek­ s lábakkal bírnak, hogy lábaikon keztyűhöz hasonlítható csinos lábtyút viselnek, a­mennyiből a lábszár s ujjak épen úgy kinyomvák, mint szűk keztyűben a kéz ujjai. (Ilyszerű csizmák, czipők egyébiránt már Londonban is készítetnek.) Had­nagya a kutató hajónak, — mely az észak-nyugoti ösvényt annyiból mondatik feltaláltnak, a mennyiből t. i. 500 mértföldnyi előrehatolás után ellenkező irányból jövő hajóval találkozott, — egy, itt csodálkozással szem­lélt, vakondokot hozott magával oly éghajlat alól, mely a fagypontot 50 foknyival túlhaladja. E kis állat szürke volt midőn hajóra hozatott, s útközt hószinüvé fehérült. Érdekkel szemlélgetik az illetők a most először bejárt vidékek tájfestéseit is, s különösen az égbekanyarodó jégtorlaszok bámultatnak, melyek tengeralatti mélysé­gükben roppant magasságukat is nyolczszor fölülmúlni mondatnák. — Bellot franczia tisztnek, ki szinte Frank­lint kutatva, áldozott életével e bátor végszavakban : „szívesebben halok meg a tengeren s jég között, mint menekülnék a partra a nélkül, hogy utolsó maradnék legényeim sorában a veszély karjai között“, — emlék­oszlop terveztetik , s az adakozás e czélra már meg is kezdetett. Az edinburghi békeértekezlet már megkezdetett, ta­­nácskoztatai­ s végzéseiről azonban mindeddig nem ve­vünk tudósítást. Szelleméről egyébiránt már csak Bright tegnapi azon nyilt levele után sem lehet kétség többé, melyben kárhoztatván a törekvést Aberdeen lord békés irányának gátat vetni, e szavakkal végzi észrevételeit: „Háború meg nem mentené Törökországot, ha azt béke meg nem menti; de a háború, hihetőleg, brutalizálná a népet, nevelné a közadót, megrontaná iparunkat, s határtalan időre halasztaná el a parliamenti reformot. „E békepártiak“ — így felel a Morning Chronicle Bright levelére — „csakugyan a legszolgaibb lelkű, legönzőbb emberek. Csak az ő hasuk legyen biztosítva, mit bánják ők, ha megdől is végkép az emberi nem jövője, s ha lábbal tiportatik is minden egyéb népek ér­deke.“ — Drummondt pedig, szinte nyilt levél­ben, azt felejé , hogy már ő inkább Mars­nak sőt Mo­­lochnak szolgál, mint Mammonnak , kit az istenek leg­undokabbikának ítélt Milton is, pedig ő jól ismerő az őskor bálványimádásának philosophiáját. Perry commodorenak rögtönös visszafordulása Ja­pánból, — ellenére szívesen fogadtatásának, — sokak­kal azt gyaníttatja, hogy Pierce elnök talán mégis avat­kozni szándékozik a keleti vitakérdésbe. Marcy külügy­miniszter válasza Koszta ügyében megjelent, s a Was­hington Mirror-ban öt teli hasábot tölt be. Konstantinápoly, oct. 6. 12 Tisztelt Szerkesztő úr! Múlt heti tudósításomban em­lítem , mily hangulat uralkodik a fővárosban az orosz kormány visszautasító válasza miatt; a diplomatiai kört is érzékenyen rázta föl e hivatalos értesülés ; a követi conferentiák ismét folyamatba léptek, a futárok, és sür­gönyök szakadatlanul pályáznak Európa minden irányá­ban ; két értekezletet a török kormány férfiai már tar­tottak , és pedig a külhatalmak öszves követi karával; de ezek eredményre nem vezettek ; a hatalmak képvi­selőinek minden tentatívumai, melyek arra irányozvák, hogy a Portát a bécsi értekezletek jegyzékének elfoga­dására bírják, meghiúsultak. Igen természetes , és kön­nyen megfejthető, miután a török birodalom független, vagy­is inkább korlátlan hatalmú ura a­zultán, nem egyedül önmaga határoz többé, mint az izlám őskora­beli fejedelmek, a hon sorsa felett! Abdul Medzsid megosztotta a fenforgó terhes körülményeknél hatalmát a nemzettel, sőt mondhatni magát egészen ennek aka­ratától tette függővé. — Legmagasb parancsa folytán a múlt héten kétszer gyűltek öszve a honatyák; e két nagyszerű nemzeti gyűlésben részt vettek minden pol­gári , katonai, papi, és tanári méltóságok . Resid pasa külügyminiszter megnyitó beszédében élénken festvén le az ügy fontosságát, melynek végleges eldöntése volt czélja a­zultán legmagasb parancsának ; a gyűlés minden egyes tagjának okadatolt véleményét kérte a tanácsko­zásra kitűzött tárgyra nézve , hogy a Porta az európai nagyhatalmak általános óhajtására elfogadja kibékülés alapjául a bécsi jegyzéket, vagy továbbra is szilárdul ra­gaszkodik határozatához : inkább élet—halál harczot víni, mint némi engedményezésbe egyezni ? Alig hangzottak el a gyűlésteremben e hangok, midőn a jelenlevők mind­nyájan üléseikből fölemelkedve egy szivvel s lélekkel kiáltották : „éltünket s vagyonunkat örömmel teszszük a haza oltárára áldozatul, de engedményezéseket nem fo­gunk ismerni.“ Véghatározata a gyűlésnek, hogy a bécsi értekezletek jegyzékét el nem fogadja a nemzet; rögtön a­zultán jóváhagyása alá jön terjesztve, és ma Argyro­­pulosnak az orosz ügynöknek is tudomásul adatott, ki tegnap végkép el is utazott hazájába. A magas Portának teendője most már egyedül a had­­viselésre van irányozva; a fővárosban folyton foly a megkezdett összeírás; már 16 ezeret fölülhalad az önkén­tes ajánlkozók száma , kik azonnal fegyvert és ruházatot kapva útnak indítottak a batumi ázsiai táborhoz 5 üteg­ágyú kíséretében; innét azon vélemény kezd terjengni, hogy az ázsiai részen fognának megkezdetni a hadimun­kálatok. Tegnapelőtt az ul­mák(fő­papi méltóságok) 200 mil­lió piasztert (a mi pénzszámításunk szerint 40 millió forintot) ajánlottak fel a haza szükségére és ezen alapra új 20 piaszteres bankjegyek fognak kibocsáttatni. A magas Porta tegnapelőtti hivatalos placatja köztu­domásul adja a birodalom minden polgárainak, hogy lehetetlenné válván a közte, s az orosz kormány között fenforgó kérdések békés kiegyenlítése — a hadizenés megtörtént ; a hadizene­zultáni irattal kapcsolatban megküldetett Gorcsakoss hgnek a magas Porta határo­zata, hogy azon esetre, ha 15 nap lefolyása alatt a fe­jedelemségekből ki nem vonul az orosz sereg, Omer pasa késedelem nélkül megtámadandja. Erre vonatkozólag Omer pasának is m­egvitte a tábor leendő fő muftija, és Resid pasa külügyminiszter idősb fia , ki egyszersmind tábori segédkép a generalissimus mellett maradand, a hatiserifet, (császári parancsot) hogy haladék nélkül intézkedjék, s a határidő leteltével rögtön szabadítsa föl Oláh- és Moldvaországot a megszálló orosz seregtől. A konstantinápolyi görög patriarcha gutaütés követ­keztében, mint mondják, tegnapelőtt jobb életre szende­­rült; ugyanazon napon az izraelita főrabbi is vacsora EGY MAGYAR NÁBOB Folytatás. *) Mint már fülhegygyel hallottuk, a legközelebb jövő­ben ismét egy közérdekű intézménynek kelle létrejönni, még pedig János úr elnöklete alatt, ki az eszmének leg­első megindítója vala, a mely rövid időn az egész tár­sadalom minden névszerinti osztályainak kivétel nélküli tetszésében részesült. Oly eszme, oly indítvány vala ez, mely varázshata­lommal egyesítve minden pártokat, akár fehér , fekete, veres vagy tarka toll, akár zöld ág, vagy szalag volt is azoknak jelvénye, s nevezték légyen magokat conserva­­tiv , reformer , vagy liberálnak, (radikálról még akkor szó sem volt), mind egyesülének a nagy eszme körül, mely hogy nem volt múlandó, hiú tárgy, mutatja az, misze­rint mind e mai napiglan hasonló — ha nem nagyobb __népszerűségnek örvend, mint megkezdetése napjai­ban, s közlelkesedésre gyújtó érdekéből azóta sem vesz­tett , de bizonyosan nyert. E varázserővel bíró eszme, melynek szerencsés in­dítványozója Karpathy János úr volt, neveztetik agarász­­egyletnek. Nem kételkedünk rajta, miszerint azt, mielőtt ki­mondtuk volna , a megelőző magasztalásokból kitalálta mindenki. Az agár okvetlenül egyike a legfontosabb és figye­l) Lásd Festi Napló 1081. számát, legreméltóbb tüneményeknek a hazai természetben , de legkivált azon sokoldalú hivatásánál fogva, melylyel a közélet rugóiba vág, kénytelenek vagyunk azt, mint a társadalom világának egyik positiv tényezőjét tárgyalni. Nem tekintve azon csaknem mysticus, mondhatnék delejes hajlamot, melylyel e délezeg állatok az­­íri kö­rök iránt viseltetnek, mintha éreznék, hogy ők képezik az állatvilág aristocratiáját, csupán azon hagyomány­­szerű ősi szokást kívánjuk figyelembe venni, miszerint sem Magyarországon , sem pedig Erdélyben nem le­het képzelni előkelő házat, melyben e nemes bar­mok kiegészítő csoportozatot ne képezzenek. Bárhova lépjünk be, ott húznak le bennünket az udvaron, ott ásiznak a konyhában, ott vakaróznak az előszobában, ott ágaskodnak ránk az ebédlőben, ott kapkodnak a le­gyek után a salonban, ott ülnek a pamlagon a házi úr, a házi­asszonyság mellett, a zongora alatt, a karszé­kekben, s mentül gazdagabb valaki, annál nagyobb számban és általánosabb kiterjedésben, de a legszegé­nyebb nemes embernél is hasonló előjogokban, és leg­alább két példányban. Ha hozzá­vesszük ehhez hajdani hadvezér Bástának azon nyilatkozatát, miszerint egy időben azzal fenyegeté az erdélyi urakat, hogy addig meg nem nyugszik, a­míg egy agarat tarthat valaki az országban, ebből átlátandjuk, miszerint az agár nem­zeti jóllétünknek hévmérője egyszersmind­egyike fa­junk fensőbbségi sim­bolumainak. De nemzetgazdászati tekintetben is fontos és jelen­tékeny tényező az agár, mert nem is említve azt, hogy a legszebb kalapok a nyulak szőréből készülnek, a­mi tehát nevezetes kereskedelmi czikk, mellőzve azt is, mi­szerint hazánkban a gyümölcstenyésztésnek legátalko­­dottabb ellenségei a nyulak, melyek a fiatal oltványok kérgét lerágják, s ekként gyümölcstenyésztésről addig szó sem lehet, a­míg az agarak rendes működése szer­vezve nincs ; csupán arra kívánjuk figyelmünket venni, vájjon a hazánkban annyira pártolandó lótenyésztés és nemesítésnek mi a legerősebb rugója ? Az agár ! Ki a tatár fog gyalog szaladni az agár után ? Ahoz ló kell, még pedig jó ló. Tehát az agarászat mozdítja elő a lótenyésztést. Éhez járul még az is , miszerint az agarászatban ta­lált élvezet sok gonosztól megóvja az embert, megőrzi mindenféle rosz könyvek , ostoba újságok olvasásától, s a nemzeti kedélyt azon ősi egyszerűségében tartja fen, a­midőn még a nyughatatlan tudományok s feszengő költészet nem cserélték ki a korszellemet. Azt se gondold pedig szíves olvasó, hogy az agará­szat valami oly felületes tárgy, a­mihez minden előleges Studium nélkül lehet érteni, hogy agarat is olyan kön­nyű nevelni, mint könyvet írni. Ahoz nagy előrelátás, szé­les ismeretek, gazdag tapasztalás, kölcsönös eszmecserék és higgadt ész, és nem higgadt erszény kivántatnak; egy egy jó agár öthatszáz p. forinton kel, s ha minden ma­gyar földes­úr egyszer életében csak egy kölyök agárnak az árát fordítaná hazai literaturára, azt örök időre virág­zóvá tehetné, a­miből átláthatod, mily fontos és életbe­vágó kérdés hazánkban az agarászat, s mily büszkék le-­t­hetünk mi más nemzetek felett, midőn a közműveltség s ezen ágazatát oly tökélyre fejlesztők, hogy századok kellenek hozzá, mig valaki bennünket utolérhet azon os­toba népek közöl, melyek ipar, kereskedés, tudomány, művészet, s furcsa találmányokon törik ez alatt fe­jeiket. Hogy mily sensatiót gerjesztő mind a két hazában János úrnak imer indítványa, annak leírásához sokkal erősebb phantasia, és lelkesültebb toll kivántatnék, mint az enyim­. Felvillanyozta az egy időre a példabeszéddé vált lethargiát, megm­ozgatá a társadalom minden réte­geit, elfeledteté a tisztújítási ingerültségek utófájdalmait, ellenséges családokat békíte ki egymással, háttérbe szo­ríts minden egyéb apró cseprő indítványokat, és sok ideig kétséges versenyt futott az indítványba jött magyar aca­­démia kérdésével s csak akkor engedé át annak az el­sőbbségét, midőn inditványozói megigérék, hogy ime másik közérdekű vállalathoz is hozzájárulandnak te­hetségeikkel. Minélfogva a legnagyobb biztossággal várhatjuk, hogy a nemsokára tartandó alapitó gyűlés a madaras­ kastélyban egyike leend a legfényesebb és legérdeke­sebbeknek , miután az ország legtávolabb részeiből is történtek előre való ígérkezések e nevezetes alkalomra, s nagy a feszültség és várakozás: várjon a kitűzött aranybillikomot ezen felirattal: „Küzdeni hogyha ta­nulsz, vár pályádom­ a borostyán !“ mely igen szép buz­dítás agarak számára, melyik fogja elnyerni az ország­­hírű versenyzők közöl? János úr Marczija-e, avagy Horhi Miska Szellője ? Az egész Bü­kfealja­in mássá­­ kész fogadni, hogy a borsodmegyei alispán Fecskéje mind a kettőn kitesz, míg a dunántúli kerületben alig alatt szörnyet halt. Ominosus nap! egyik sem volt orosz­­érzelmű ! Mit írjak még ? mozog minden, de eszén kevés ember jár; igazi felfordult világot csak itt láthatni Konstanti­nápolyban ! magam sem tarthatom ezúttal szavamat, hogy Konstantinápoly érdekes nevezetességeit megnézve, azokat ön lapja olvasóival közöljem , de jövő levelemben egész bizonyossággal ígérem. Isten önnel! Bécs, oct. 17. ! Bár az olmü­tzi és varsói conferentiák eredményét még sűrű fátyol fedi, mégis a leghitelesb kútfőből oly hir terjed, mely minden körökben bizonyosan a legked­vezőbb benyomást teendi. Az ausztriai kormány t. i. e conferentiák alkalmával Oroszhon iránti barátságát is­mételve kinyilatkoztatá , de semminemű kötele­zettséget nem vállalt, s igy még folyvást szabad keze van, előforduló esetekben a körülmények és saját érdekei szerint cselekedni. Kormányunk ezáltal egyrészről önállóságát őrizte meg, a­nélkül, hogy más­részről a czár irányában haladatlan lett volna. Minthogy a múltkori levelemben Poroszhonra nézve közlött ha­sonló tudósítás azóta csaknem az összes journalistika által igazolva jön, világos, hogy Középeurópa legsúlyosb része a keleti kérdésben eddigelé még egészen részre­­hajlatlanul áll, s ez állását nem is hagyandja el, míg a bonyolódás szinterén az események valamivel előbbre nem haladtak. — Hogy Poroszhon tettleges közbenjáró gya­nánt fogna föllépni, kevéssé valószínű, s alkalmasint csak egy kis tömjén, melyet a jó poroszok maguknak szórnak , hogy európai fontosságukat megmutassák. Szintoly valószínűtlen, bár nem lehetetlen azon leg­újabb hir is , miszerint a würtembergi király vállalná magára a közbenjárást s a kiegyenlítésnek — ha nem is kieszközlését, de legalább előkészítését. Tudva levő dolog , hogy a würtembergi király a czárnál nemcsak személyes tulajdonainál fogva nagy tiszteletben, hanem az orosz uralkodó családdal rokonsági összeköttetésben is áll. A „Combinations Politik“, bajnokai e hittel kap­csolatba hozzák Bacciochi gróf Stuttgartba küldetését, a gróf azóta Parisba visszatért, s nem hallani, mi sikere volt küldetésének. A franczia kormány szándékait s indulatát illetőleg az eddig ide érkezett hírek köztudomás szerint folyvást igen ingadozók voltak. Miként hitelesen halljuk, ennek nem a tudósítók avatatlansága az oka, hanem maga a franczia kormány habozása 6s határozatlan magatar­tása. A párisi kabinetben Fould a béke, Persigny a há­ború pártját képviseli, a császár pedig majd az egyiknek majd a másiknak részére hajlik... Nagyon szeretné, ha a „bácsi“ történetének új kiadását rendezhetné, de azt is tudja, hogy miként a franczia mondja: „point d’ar­­gent, point des Suisses“, s a­mi a pénzt illeti, az em­berek kilenczvenkilencz század része tökéletesen egyet­ért a „svejcziakkal.“ Tulajdonképeni újdonságunk a keleti színhelyről nin­csen ; a lapok által utólagosan közlött részletek a fődo­loggal egybehasonlítva, igenigen mellékesek. Átalános azon nézet, hogy Gorcsakotf hgnek, míg a hadüzenetet veszi, Pétervárból már lesznek utasításai, úgy hogy vá­laszát minden haladék nélkül fogja adhatni. E napokban ritka mű készült itten. Német nevű egyik hazánkfia roppant dimensiókban készité Császá­runk Ő Felsége arczképét, még pedig csupa tollvonás­sal. A művész három esztendeig dolgozott rajta, még pedig szakadatlan szorgalommal; az arcz, ha nagyitó üvegen szemlélik, csupa pontokból áll, melyek oly fino­mak, hogy, ha az ember puszta szemmel nézi, öt ilyen pont mindig egynek látszik. Hallomás szerint a művész 20,000 frtra tartja e művét. Egyéb újdonságok híjával lévén, egy két jó bécsi él­­etet közlök. Godard , úgymond, ezentúl zsidót nem visz magával,, különben mindig a levegőben maradna­­(Ezen elmés gondolaton csak az nevethet, ki azt német szavakban hallja.) — A nagyszebeni zsidó község Roth­­schildhoz fordult, hogy az ottani sinagoga építéséhez ő is valamivel járuljon. „Ejnye“ monda Krőzus „mi közöm nekem a sinagogához;ha Rothschild gogát építenek, jöjjenek hozzám, de ha Sinagogát építenek, menjenek Siná­hoz!“ U t ó­i­r­a­t. Egyik itteni kereskedőház szívességéből

Next