Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)

1853-10-20 / 1084. szám

%1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI föltételek. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva . Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Félévre . 8 „ — „ Évnegyedre 4 .. — „ .. Egy hónapra lfr. 30 k. p A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő Dri­ntcza 8-dik szám. k 1083 Szerkentési iroda: Dri­ntcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el Csütörtök­ oct­ 20-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. hirdetések öt ha­sbes petit­ sora 4 pgő kraj­cárjával számittatik. A be­iktatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magán­viták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár­­jával számittatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Folyó évnegyed első hónapja vége felé járván, azok számára, kik az előfizetéssel elkéstek, ezennel kéthónapos előfizetés nyittatik PESTI NAPLÓ novemberi s decemberi folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 frt 40 kr. pp. Kik azonban a folyó évnegyedre (oct.-dec.) a lapot teljes számban beírni akarják, előfizetési ára vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhoz­hordással 4 frt p.­p. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában­­ uri-utcza 8. sz. a. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szeg­letén. Az előfizetési leveleket bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napló“ kiadó hivatala. Bécs, oct. 18.­­ A mai és tegnapi lapokban közlött török okmá­nyok, melyek Konstantinápolyban i. h. 5-kén keltek, már a 12 és 13 közti éjjel érkeztek ide; miért nem ju­tottak elébb a közönség birtokába, ennek okát nem ne­héz kitalálni; az európai börzék ideggyöngesége mellett az ily közlemények mindig bizonyos előkészítést igényel­nek. A telegraf még a nevezett éjjel szorgalmasan mű­ködött és Ah­met effendi, ki amaz okiratokat az itteni követségnek meghozta, másnap reggel a válaszszal is­mét útnak indult. — Maga a hadszenet bírálatába nem ereszkedünk; rajta is feltűnő azon higgadtság és ön­mérséklés , mely által a törökök a jelen krízisben az 1829-től oly kedvezőleg különböznek. Tegnap híre járt, hogy magántudósítás szerint az ellenségeskedés Ázsiában már kezdetét vette. Egyszersmind az is hallatszik, hogy az oroszok Ázsiában csak az önvédelemre fognak szo­rítkozni , hogy az ottani készületek s nagyobb hadtest összevonása csak látszólagos, hogy az oroszok főhatal­mukkal a Duna felé vonulnak , s mihelyt a törökök Ázsiában támadólag járnak el, (miként azt tegnapi le­velemben odessai tudósítás nyomán közlöltem) Widdin­­táján a Dunán át fognak kelni s egyenesen Konstanti­­nápolynak tartani. E hirt tegnap egy igen jeles, és hadtudományi iratai által újabb időben hírnevessé lett katonatiszttel közöltem ez iránti nézeteit kérdezvén tőle. Ő azt felelte, hogy az ily eljárás az oroszok részé­ről strategikailag helyes lenne s példa gyanánt a bajorok­kal a háborút idézte, midőn a mieink Csehországból las­sanként visszavonultak, sőt még Prágát is ott hagyták s mig a bajorok jó messzire bele mélyedtek Csehhonba, azalatt az ausztriaiak München felé siettek s onnan dik­tálták a békét. Hogy Radetzky tb nagy hasonlókép mű­ködött, midőn Veronába viszavonult s mig az ellenség­­az egyik oldalon győzedelmeskedni vélt, az ősz tábornok a másikon nyakon ragadta, — köztudomású dolog. Az említett szakértő azonkívül oda nyilatkozott, hogy Oroszhonnak ázsiai tartományaira nézve a töröktől annál kevesebbet kell tartania, mert az ottani éghajlat, ha szinte sikerülne is a törököknek valamire előbbre nyomulni, a muhamedánusok természetével és szokásaival annyira ellentétben áll, hogy nem sokára önszántukból odahagy­nák ama kietlen tartományokat. — Konstantinápoly el­­foglaltatása mind a mellett nem oly könnyű dolog, mint a minőnek látszik, főleg ha az egyesült hajóhad a ten­geri oldalt fedi, mint hogy a város körüli dombokon emelkedő váradok a védelmet tetemesen könnyítik. Ausztria állása a keleti kérdésben napról napra vilá­gosabb lesz s őszinte örömünkre szolgál, hogy azt elet­től fogva helyesen ítéljük meg. Idézzünk egy két erre vonatkozó tudósítást. A jólértesült Nürnberger Corresp. azt írja : ,,Az orosz császár utazása s az ausztriai és porosz uralkodók varsói látogatása, a netalán előrelátott sikert nem eredményezték; a czárnak — egy „Alliance“ megkötésére vonatkozó kívánatot Ausztria sem Olmütz sem Varsóban nem teljesítette , hanem azon meg­jegyzéssel válaszolta meg, hogy az ilyen szövetség a keleti kérdés ügyében szükségkép európai háborút idézne elő. Berlinben a czár sokat fáradott , hogy Manteuffel urat egy Orosz­ és Poroszhon közti szövetségi szükséges és hasznos voltáról meggyőzze, Manteuffel ur azonban Poroszhon eddigi magaviseletét, mint jövőben is fen­­tartatandót , igazolta. A varsói conferentia előtt az ausztriai és porosz uralkodók előbb egymással értekez­letbe léptek , s­ a teendő iránt megegyeztek.“ Egészen hasonló értelemben nyilatkozik a tekintélyes­ német lapok többsége , valamivel tovább s alkalmasint nagyon is messzire megy a würtembergi Staatsanzeiger, midőn Párisból azt közli,hogy az ottani diplomatia a franczia kül­ügyminisztériummal együtt a béke fenmaradhatását még most is reménye, mivel Ausztria és Poroszban Varsóban engedékenységet ajánlottak, Angol és Francziaország pe­dig oda nyilatkoztak volna, hogy a harcz színhelye nem Törökhonban, hanem­­ másutt (?!) lenne. A Rá­mában szállásoló franczia sereg mindenesetre szaporít­­tatni fog.“ A franczia lapok szinte folyvást azon véle­ményüket nyilvánítják, miszerint Ausztria közönyös fog maradni, sőt ha egy lapnak hitelt adhatni, ezen közö­­nyösségi határozat a franczia kabinettel ottani követünk által hivatalos utón közölve jön. U. i. Épen most halljuk, hogy a török hadüzenet f.h. 9-én jutott Gorcsakoff herczeg kezébe; ha e hir való, e hó 24-kén kezdődnék a nyílt harcz, ha a diplomatiá­­nak eddig nem sikerült vizet önteni — vagy a kanóczra vagy a puskaporra! Kemenesvidékéről, oct. 14.­­ Hogy azon vád, melyet e lapok szerkesztősége vidéki , levelezői hanyagsága ellen emelt, fölöttébb igazságos, nem lehet tagadnunk, s részemről lelkiismeretesen el­mondván a „mea culpát“ ezennel íráshoz is fogok. . . . Szellemi életünkről bajos volna valami nevezeteset mon­dani. Olvassuk ugyan szorgalmasan a lapokat, de ke­veset okulunk — nem azért, mintha azok nyomos és a reális életre jótékonyan ható eszméiből tanulnunk nem lehetne, hanem, mert bizonyos rögeszméktől szabadulni nem tudunk, melyek nyomán mindent az időtől várunk s erre bízzuk saját teendőinket is, feledve azon igen reánk illő pár Borocskát, melyre a költő már oly rég megtanított bennünket: „Kútba esett az utas, s szent Miklóst hívta segélyül. Megmentlek — mond ő — ám de mozogj magad is !“ Társas köreink az orosz-török problémákon törik fe­j őket a helyett, hogy a jobb magyar irodalmi termé­kekre előfizetnének. Távol ábrándokba sülyednek, s a közel eső módokat a nemzeti jóllét biztosítására elhanya­golják. Pedig hitem szerint nem lehet szebb és legáli­­sabb feladat, mint mit e lapok is oly szemesen felkarol­tak : a műveltség nemzeti iránybani fejlesztése, s az anyagi jólét biztosítása. Azonban annyira mi meg sem sülyedtünk, hála Istennek, mint azon miskolczi levelező, ki még az előfizetési íveknek is hadat üzen. Szegény, szegény magyar irodalom, ha még azt is fölösle­gesnek tartják, mit érdekedben tesznek! Szegény, sze­gény magyar í­r­ó, ha még a te sovány kenyerednek is akadnak irigyei! . . . Szombathelyre Szuper és Sző­lősi ma­gyar színésztársulata váratik. Tagadhatlan, mikép a társulat egyike a legjobb vidéki magyar társulatoknak s azért méltó okunk van hinni, hogy kellő pártfogolás­­ban részesülendnek. Jelenleg Kapuváron (Sopron megyében) mulattatják a buzgó és lelkesült közönséget, mely megmutatja nekik, hogy egész lélekkel magyar. Szuper nagy nyereség lenne a magyar nemzeti szín­háznál is , ha az opera iránti pazar lelkesültség megen­gedné a drámai személyzet kellő kiegészítését. Kőszegen nagy ünnepélynek voltunk tanúi. Emléket állítottak az ott elvérzett horvátoknak. Az ünnepélyen számos katonai főbb tiszteken kívül Horvátország bánja le. Jellasics is jelen volt. Vajha a közös haza gyerme­kei jövőre soha meg ne hasonljanak. Sárvárott a mo­­denai herczeg időzött egy pár napig. Termésünk a legroszabb, mit csak képzelni lehet. A búza, ha felmérőt ad , nagy szerencse, míg a rozs­ból szemem láttára elcsépelt tizennégy kereszt öt mérőt adott, s pedig igen gazosat. Az árpa mit sem ér, majd egészen haszonvehetlen, csupán a zab­ad némely helyeken két köbölt keresztjéből. E mellett a vetéssel el vagyunk maradva a késő aratás miatt. Elad­nunk nem lehetett még semmit, mert ha tán kerülne is , időnk nem került a cséptetésre — mi természetesb tehát, mint hogy meggyűlt más tartozásainak fedezhetésére sok szegény embernek kenyeret keresni segítő marháját kellett elvesztegetni. Bizony elég a bajunk. — A szőlő nálunk is mint másutt fölöttébb savanyu s azért a szüretek még nem kezdődtek meg. Szükséggel meg­lehetősen el volnánk látva; de nagyrészét a Rába men­tén fekvő réteknek elöntötte az árvíz s igy a mellett hogy iszapos , el is veszté tápláló erejét. Hanem azért mégis tánczoltunk egyet kisasszonynapkor a k­e­mme­­nesi fürdőben s kedves szépeink ugyan csak meg­járták a magyart. Il a magyar szépek magyarul szé­pen tánczolnak, csak hivatásukat teljesitik ugyan, de mégis megérdemlenek egy pár sort tán azon lapok­ban is, melyek idegen szellemű művésznő i­d­e­­gen tánczárói hasábokat írtak. A hideglelés rendkívüli nagy mértékben grassál vi­dékünkön, alig van ház, melyben négy öt beteg nem volna. Nagy mezei gazdát s nevezetes publicistái talen­tumot vesztettünk a végső elgyengülésben meghalálozott Ernuszt József úrban, valamint a korán eltemetett Reissig Alajosban is, kit igazán a közszeretet ka­rolt életében, mig sírján most a közös részvét és fájda­lom viraszt. X. Békésből, oct. 14. Képzelem, hogy azt gondolja tisztelt szerkesztő úr: no hiszen tele beszéli most fülemet ez a rost békési le­velező, a török-orosz ügyféki provinciális émelygős combinatiókkal; mert azt, ki esztendő számra hallgat lapom számára , aligha egyéb szólaltatta meg, mint, hogy ez érdekessé válni kezdő napi kérdésben, ő is vessen egy falusi voksot a közvélemény ládájába. — Ne vélje t. szerk. ur, hogy mi itt a vidéken annyira sa­­turálva volnánk a politizálással. Praktikusabb emberek vagyunk, mint önök ott a fővárosban hiszik. Mi nem széllel élünk, hanem kenyérrel, é­s azért igen természetes, hogy nem a levegőben kapkodunk, hol nincs mit keresnünk, hanem minden figyelmünket az a prózai föld veszi igénybe, melyből élünk és táp­lálkozunk. — Az a nevét sem tudjuk miféle tenger, hol most egymást éri a hadihajó, korán sincs előttünk annyi fontossággal, mint egy békalakta mocsár saját határun­kon; s a nagy-és kishatalmasságok minden szövetkezé­sének , fontosságban elébe teszünk egy kis vízszabályozó társulatocskát. Lehet ember, ki e politikával tán kine­vet bennünket, mi azt hisszük, hogy van annyi eszünk, mint a tordai malacznak. Egy szóval­­, szerkesztő úr, míg önöknél ksét napot a török háború foglal el, mi azt mondjuk, végezze mindenki a maga baját, mi is végez­zük a magunkét, s ássuk a hosszúfoki csator­­n­á­t! A munkálatot a vízmentesítendő földtér birtokosai­ból álló társulattól, egy bécsi német vette át, s R­o­t­h Sámuel mérnök felügyelete alatt, e hó elejétől fogva, folyik a csatorna ásás és töltésezés. Községi életünk, fokozatos változtatások által ké­szíttetik az egészen újjá­alakuláshoz. Az árvabi­zottmányok (mikről lesz alkalmunk tüzetesebben is értekezni) az egész megyében már fölállítvák, a béké­sínek kivételével,a­mely még megerősítve nincs. Sajnos, hogy a községek, melyeknek a bizottmányok szervezése körül szabadkéz volt hagyva, nem voltak eléggé fölvilá­gosítva ezen testület s annak egyes tagjai munkaköré­ről , s így jön, hogy az állomások díjazásában, egyáta­­lában semmi arány nincs. A bizottmányban kétségkívül legfontosabb szerepe van a jogtudó ülnöknek, ennek vállaira nehezül az egész árvaügy rendezése és vezeté­se , mégis, néhol ennek van legkisebb fizetése, s a pénz­tárnoknak , — kinek viszont igen kevés teendője van , — a legtöbb. Ugyanazon állomások különböző helye­ken igen visszásan láttattak el fizetéssel, így pl. a ki­csiny K. Tarcsán, hol az árvapénztár alig egy pár ezer írtból áll, épen úgy díjazzák a jogtudót mint B­é­­késen, hol százezer körül van a pénztárban , s száz­annyi a munka is mint amott; B­erény pedig 100 pengővel többet fizet törvénytudójának mint Békés, holott alig van egy harmadrésznyi dolga és jövedelem­­forrása. Ezen abnormitásokon azonban , hisszük és re­ményljüik, segíteni fog a felsőbb intézkedés; merthogy így nem jól van, azt igen könnyű belátni, de hogy azért van roszul, mert a községek maguk sem tudták, mit hogy kell tenniök, és így a hibák, semmi másnak, mint járatlanságuknak eredménye , az is való. A jegyzői hivatalok rendezése, szinte megkezdetett. A legelső változtatás, úgy látszik, fizetéseik leszállítása lesz. Mi, kik ismertük az eddigi jegyzői állás tömérdek teendőit és nehézségeit, sajnálni tudnánk őket e jöve­­delemkevesbítés miatt, ha nem hinnők, hogy nemcsak a fizetés, hanem a hivatal is okvetlenül rendeztetni, és így nemcsak a fizetés, de a munka is kevesbíttetni fog, kell hogy kevesbittessék , mert ekkorig a jegyző olyan valami volt, hogy szép ember lett volna az, ki e hivatalt definiálni tudta volna. Parancsolt neki boldog, boldog talán, s ő teljesítette mindenki szavát, mert ő nem tud­hatta , ki alatt áll hát tulajdonkép, ki az ő gazdája? Ez nem maradhat tovább így. Ez másként fog lenni ezentúl. Ügyvédeinket is már rendezték. Sokan igen ked­vesen vették volna, ha tudomásukra adatik elmoz­­dittatásuk oka, így sokan csak azért is Bécsbe utaz­nak, hogy megtudhassák: mi volt alapja elmoz­­dittatásuknak ? Egy pár eset van már tudomásunkra, miszerint a magas igazságügy-minisztérium, tudatván az illetővel kimaradása okát, ha ez, a vád alól magát igazolhatónak érezve, annak megengedéséért folyamo­dott, a magas minisztérium minden készséggel szolgál­tatott erre módot és alkalmat. Minek következtében számosan készülnek magokat igazolni. Aratásunk eredménye nagyon silány volt. Búza árpa, zab 3—4 magot adott; a kövér föld általában sokkal roszabbúl fizetett, mint a sovány. Kukoricza van elég, egy váltó frt vékája; búza köble 18—20 vírt; árpa- zabé 7—8. Isten velünk 1 D­o­r­o­­­ma, oct. 15. A természet törvényei örökösek, változhatlanok. Ezek egyike szerint az egyesült erők működnek (vires unitae agunt). A tapasztalás ez axiomis,úgy az anyagi, mint a szellemi téren naponkint igazolja. — Ez elv alakilag felállítva lévén, azon kell lennünk , hogy azt anyagilag az életbe átvigyük, és erőinket egyesítsük. Erre buz­díthat a fejedelmi: „Viribus unitis“ symbolum is. Soha a magyarnak erre nagyobb szüksége nem volt, mint épen most, nem azért pedig egyedül, hogy meg­­c­áfoljuk ama baljóslatú közmondást, mely szerint: átok fogta meg a magyart, hogy­ az soha össze nem tart; de legfőkép azon okból, hogy ez elv alkalmazásával valahára már igyekezzünk min javun­­kat minden irányban a sociális téren emelni. Az erőegyesítésnek egyik eszköze a biztos és gyors érintkeztetés. Ennek ismét nagyszerű és bámulandó té­nyezői: a vaspályák, gőzhajózás, távírdák stb. melyek a világ külön részeit is öszveköttetésbe hozzák, az el­szórt erőket egyesíteni képesek. Különösen pedig szük­séges a szoros érintkezés a személy- és vagyon­biztonság tekintetéből. Erre egy borzasztó eset, mely városunkban múlt september hó 12 én magát előadta, ismét elegendő­kép megtaníthatott. Estel­ hét és nyolc­ óra közt né­hány gaz zsivány tört be egyik vagyonosabb közla­kás hajlékába, és lett megtámadás, pénzkövete­lés. Szerencsére a szomszéd észrevette a neszt, és lármát ütött, mire ismét jön harangfélreverés, szaladgá­lás, lárma, és mire irtózattal emlékezhetni — a meg­futamodó zsiványok részéről visszalövöldözés, mit az öszvetódúló népség természetesen nem viszonozhatott. Az ég nagyobb veszedelemtől még­is megotalmazott. Ez egyetlen eset képes az embert gondolkozásba me­ríteni a felett, mikép lehetne most a fegyverhiányt biz­tosság szempontjából némileg kipótolni ? *) Lám az *) Itt minden hamis felfogás és félremagyarázás ellen nem mellőzh­etjük kijelenteni azt, hogy az itt ott fel­merülő rablás és gyilkolás nem a fegyvertartás tilal­mának következése. Gonosz tettek, gyújtogatás, öl­döklés , rablás, orgyilkosság stb nemcsak Magyaror­szágban követettnek el. Ily szomorú híreket nemcsak a birodalom egyéb tartományaiból veszünk időnkint, hanem Európa minden részeiből, még onnét is, hol minden háznál tartathatik fegyver, a­hol tehát magát a megtámadott hasonló fegyverrel védelmezheti. — A német, franczia és angolországi büntető törvény­székek előtt mindenütt folyvást tárgyaltatnak hasonló bűntények. — Ez ugyan nekünk nem egyenes vigasz­talás, de legalább azon következtetésre vezet, hogy a baj nem kizárólag hazánk baja, hanem minden euró­pai társadalmaké közösen.­­ Kétségkívül helyes tisztelt tudósító úrnak eszméje, a községeket ily meg­­támadásoknál közös és egyesített ellenállásokra buz­dítani , de szükséges más részről, hogy az alatt, míg az államhatalom munka- és vagyonbiztosító törvé­nyek, rendőrség és korszerű társadalmi intézkedések által a kihágásokat elhárítani igyekszik, mi­ns mind­ ember biztonság okáért lépett a társadalmi szövetségbe, biztonság végett épített falvakat és városokat, biztonság végett lett egy ember a másiknak oly közel szomszédja. Tudnillik biztonság végett egyesítette erőit. Ámde az ide czélzó eszközök ekkorig vagy önmagukban, vagy pedig az alkalmazásban tökéletlenek. Lesz azonban idő, midőn nemcsak az egyes községek lakossága, de több helysé­gek is egymás közt szorosabb összeköttetésben leendnek, vagy, mint egyik barátom tréfásan emlegeté, a távirdai sodrony egyik falu templomtornyától a másikéig fog ve­­­­zettetni. Valóban a felebbi rémítő eset komolyabb elmélke­désekre vezethet. Már csak azon egy körülmény is, hogy a harang legottan félrevezetett, és a lakosok összecso­­portosultak, mutatja, mikép ösztönszerű az emberben a vágy: erejét a másikéval egyesíteni. És ezt meg is teszi, valahányszor erre felhivatik. Úgy de épen ott a bökkenő, hogy sokszor , mikor kellene , fel nem hivat­­hatik. A fölebbi esetben a szomszéd véletlenül hallotta meg a neszt, és jajveszéklést. S hátha meg nem hallja , ekkor elmarad a harangfélreverés, és az üldözöttek megszabadítása. Tehát azon szükség merül itt fel, hogy hasonló ese­tekben a szomszéd ne esetlegesen, hanem biztosan tu­domást nyerhessen a veszedelemről. Vagy­is azon szükség merül fel, vajha a házak egymással olyatén összeköttetésbe hozatnának , hogy rablás , tűz , vesze­kedés , avagy egyéb baj esetében a szomszéd erről biztosan tudomást nyerhessen, és így rövid idő alatt egy utc­a, vagy negyed talpra állhasson, és segítséget nyújthasson. Egy ily közlekedési vállalatnak , melynek részletes (technikai) egyszerű, és még­is biztos kivitelét ügyavatottakra bízhatni, kiszámíthatlan jó következései leendnének. Minden esetre a kormány e részben paran­­csolólag léphetne fel, és a vállalat szabályait formuláz­­hatná, s létesítését sanctio mellett áldásosan eszközöl­hetné. Dixi, et salvavi animam. Kovách Pál, lelkész. AUSZTRIAI BIRODALOM. B­é­c­s. September végéig a császár Ő Felsége szeren­csés megmentésének emlékéül építendő fogadalmi templomra következő eszi etek gyűltek be: 1,029,052 ft. 550,kr. kész­pénzben,­és 52,722 ft.0kr. állam-és magán­ kötelezvények­ben; értékesített arany és ezüst ingóságokban 33,552 ft. 51 kr.; kamatokban 641 ft. 4. kr. továbbá a megajánlott, de még begyűjtendő készpénzbeli ősziét tesz 145,068 ft. 35 krt. (6. C.) A dunai gőzhajók alkalmazása megszüntet­­tetvén, a levelek Törökországba menesztése most oly módon megy végbe, hogy a posták elindulása Bécsből Belgrádon át minden hétfőn esti 10 órakor, s megérke­zésük Konstantinápolyban minden második, reá követ­kező szerdán délfelé; az elindulás Bécsből Trieszten át minden kedden esti 9 órakor, a megérkezés Konstanti­nápolyban pedig minden reá következő második vasár­nap történik. (D. C.) Egy itteni (bécsi) lap Bukarestből f. hó 10-éről közli, hogy a Porta Moldva és Oláhország fejedelmeit letette.­­ Az imént érintett lap továbbá Orsováról f. hó 12-kéről az iránt értesít, mikép a Viddinnel szem­közt fekvő Kalafátban aggodalmak uralkodtak a törö­köknek a Dunáni gyanítólagos átkelése miatt, hogy az orosz hadsereg jobb szárnyát megtámadhassák , mivel, úgymond, a török parancsnokok ott igen sok hajót gyűj­töttek össze. — Nincs előttünk tudva, honnét merité az érintett helyi lap e közleményeket. Mi csupán azon meg­jegyzést tenni vagyunk kötelesek, hogy sem egyik sem másik hír egész a jelen óráig hivatalos, vagy rendkívüli tudósítás által igazolva nincs. KÜLFÖLD. Németország, München, oct. 12. Az Alig. Zung. tökéletes jegyzékét közli az ausztriai és bajor uralkodó házak közt kötött eddigi házaságoknak; 580 év óta mostanig nem kevesebb mint huszonegy ily házasság köttetett. Ferencz József császár Ő Felségéé a huszonkettedik. Hamburg, oct. 10. A senatusnak mindkét utolsó szombat­ esti ülése az alkotm­­ányügyre vonatkozott, s a mint halljuk, a vitatkozás e kérdés fölött igen viharos volt, s eredménye azon végzés van, hogy a Poroszország és Ausztriától kibocsátott jegyzékre ne adassák válasz. Francziaország. Pár­is, ont. 13. Egy német lap di­­csérőleg emlékezik a francziák, különösen a párisiak könyörületességéről, jótékonysági érzelmeiről. A többi közt ezt mondja: „Ők jóllehet takarékosak sőt az üzlet­ben fösvények , de nem azok a szegények irányában. A papság, mely különben nem gazdag, a mi kevéssel bir, azt megosztja a szükölködőkkel. Az irgalmas szüzek a néptől úgy tiszteltetnek, mint az üdv angyalai. — Ezen hölgyek még a külvárosokban is, melyeket a legdur­vább és legelvadultabb nép lakja, úgy tiszteltetnek mint szentek , és jaj annak , ki őket illetlenséggel meg­bántaná. Ők a betegeket a kórházakban ápolják, az is­kolákban tanítanak, vezetéseik alatt kisdedóvodák van­nak , az árva gyermekeket fölszedik és nevelik, de még többet tesznek , ők nem várnak arra, míg a nyomort megtalálják, ők a nyomort a kunyhókban keresik föl és a vigaszt oda viszik. Amália királynétól alapított köz­ponti intézetek St. Antoine külvárosban fekszik. Közö­lök kettő három vezeti az egész Francziaországban ez első sale d’ asyle-t; felügyeletek alatt gyakran 4 500 gyermek van, és még soha sem fordult elő eset, hogy közölök egy is megsérült volna. — Mint a csendőrségnek , nekik is egész városban, s város­részekben őrségeik vannak, hogy ha szerencsétlen­ség történik, ha valamelyik háznál valaki beteg lesz, nyáron egyenkint, a szülők, a gazdik, a lelkészek és néptanítók, embereket nevelői, a munkásság hasznát és érdemét megismertetni, a tulajdon s má­sok jogai iránt már a zsenge kebelben tiszteletet ger­jeszteni, s mindenek előtt ártalmas szenvedélyeket kiirtani törekedjünk. Szerk.

Next