Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)
1853-10-15 / 1080. szám
séből. A harmadik, mely Párisból kelt s kissé honliyosan van fogalmazva, ismét magánsürgöny. Ebből világos, hogy a Porta felszólítása a dunai fejedelemségek kiürítésére nézve nemcsak Omer pasával, de egyenesen a pétervári udvarral is közöltetett. Ami a Dunáni átkelést illeti, úgy látszik, a Porta időt hagyott magának, hogy a kitűzött 14 napi határidő (francziában : ,,quinte jours“) leteltéig határozzon , s alkalmasint az időjárástól függend, várjon megkezdetik-e még az őszszel a táborozás, vagy nem. Konstantinápoly, oct. 3. Az ügyek az elhatározó fordulat pontján állanak. Az utolsó napok eseményei, az itt uralkodó forrongó hangulat folytán már bizonyos, hogy a békés kiegyenlítés reménye csak igen vékony hajszálon függ, Oroszország engedési hajlamán. De most kivált a nagyobbrészt felfegyverkezett alsóbb osztályok annyira elbizakodottak, hogy még az is kérdés, vájjon a czár egyszerű engedése zabolázhatandja-e a szabadon bocsátott fúriát. Az utolsó napokban a miniszterek és nagytanács ülései szakadatlanul követték egymást, és a hozott végzésekből senki sem csinál titkot. Maradtak a régi határozatok mellett, elvégezték, hogy többé egy tapodtnyit sem engednek, s a nagy tanács kinyilatkoztató, hogy a zultán utolsó feltéteiben máris túl sok az irgalmasság. Úgy halljuk, ma akarják a török nemzethez készített manifestumot kibocsátani. Ebben a zultán még egyszer elmondja egész magaviseletét a viszályok folyama alatt, biztosítván a lakosságot, hogy ha egyszer háborúra kerül a dolog, mindaddig le nem teszik a kardot, mig a zultán ügye, mely egy a próféta ügyével, kivíva nem lesz. Végül meg van említve az utolsó határidő ,♦ melyet a zultán a czárnak szabott; ez utóbbinak válaszától függ tehát a háború, a béke. A nevezett határidő azon a czárhoz intézett felszólításra vonatkozik, hogy 14 nap alatt parancsot adjon a dunai fejedelemségek kiürítésére. Hir szerint Omer pasa már utasíttatott, tudassa Gor csak ét rügyel e határidőt ,a manifestumot, itt úgy vélekednek, hogy midőn az orosz hadvezér ez iratokat veszi, ő már tudósítva lesz a czár akarata és szándéka felől, s így most már aligha lehetséges a határozat halasztása. Az utolsó napokban egymás után mentek innen a futárok a dunai hadsereghez , honnan is azt halljuk, hogy a másk megtevé minden intézkedéseit, hogy a határidő leteltével erélyesen megkezdhesse a hadiműködéseket. Ideérkező jelentései szintoly józanok mint elővigyázatosok , s nem becsüli kelletinél kevesebbre az előtte levő ellenséges erőt, azonban több sürgönyében kijelenté, hogy azzal megmértkezni tökéletesen képes. Konstantinápolyban az izgatottságot napról napra növeli azon körülmény,hogy a háborút vallásos háborúnak tekintik. A seik-ul-izlam is már az ellenszegülők pártjára állott; általában az utolsó hét óta nincsenek többé pártok, mert csak egy van: az ottomán vagy nemzeti párt. Folyó hó elsején estve a Seikul-izlam 60 ulemával a Sophia-mecsetbe ment s ott tölté velők az éjt. Nem tudni, imába merültek-e ott, vagy pedig arra nézve tettek előkészületeket, hogy Sipáról itt mindenfelé beszélnek — a próféta zászlója kitüzessék. Ez esemény most lehetős valószínűvé lesz az által is, hogy a zászló csakugyan a Sophia-mecsetben őriztetik, hol a nevezett urak egy éjszakát töltöttek Az egyesült flották admiráljai jelenleg Konstantinápolyban mulatnak; lakásuk az illető követségi palotákban van, s innen adják ki rendeleteiket a flottákhoz. ■— A hadügyminiszter Halil pasát egy osztály testőrséggel Batumba küldé, hogy ott 10,000 ember vezényletét átvegye. Azon tudósítást vettük,hogy a múlt héten egy 30,000 főből álló hadtest Erzerum felé előnyomult, az erivani határszéleket fedezendő. — Újólag erősítik, hogy a persa sah tudósítá a zuhant, miszerint háború esetében Persia tökéletes egyetértésben a Portával fog Oroszország ellen működni. — Az utolsó napokban kivált az angol és franczia követek számos értekezleteket tartanak Resid pasával. Most ismét jobb indulattal beszélnek a nyugati hatalmakról. Dunai fejdelemségek, Bukarest, oct. 4. Néhány nap óta éjszaki vendégeink tevékenysége szembetűnőleg növekedett. Futárok száguldoznak ide és oda, csapatok jönnek és mennek, egy szemle követi a másikat tartományunk minden pontjain; szóval, minden arra mutat, hogy a legújabb konstantinápolyi hírek s a török hadsereg folytonos szaporodása oly rendszabályokat tesznek szükségesekké , melyeknek oly gyors foganatba vételéről még nemrég okunk volt kételkedni. Oroszország, Pétervára, oct. 4. Az itteni lapokban megjelent azon tudósítás óta, miszerint a Porta felkérte volna a nyugati hatalmakat, hogy flottáikat a Dardanellákba küldjék, minek következtében négy fregatt Konstantinápoly felé el is küldetett, az emberek kissé lehangultak. Mintha meghökkentették volna őket a nyugati politika lépései. A kronstadti flottát ugyan egész télen át megóvja a jég, de a feketetengeri mégis ki van téve netáni megtámadtatásoknak. Az orosz diplomatia talán kezdi már belátni, hogy végleges fellépte oly veszélyeket idézhet fel, melyeket eddig megvetéssel néztek. Azon hírek, mintha Persia kedvezőleg volna hangolva az oroszok iránt, alaptalanok. A persa sah nem szomszédjainak,de a nyugati hatalmak indításából szervezi és javítja haderejét, s bizonyosan is nem Oroszország javára teszi ezt, jóllehet eddig sem Orosz- sem Törökország mellett nem nyilatkozott. A persa követ visszahívása azonban nem arra látszik mutatni, mintha Persia barátságos szövetségben volna Oroszországgal. Ázsia. B o m b a y , sept. 12. A kézműczikkek jól kelnek, az árfolyam 2, 1 gt. A Birmából érkezett hírek nem kedvezők: Men-Tun főnök fenyegeti az angolokat s ezeknek párthíveit. Az amerikai flotillát Japánban jól fogadták, a közlekedés megnyitása azonban jövő tavaszig halasztatott el. Az angolok szorgosan irtogatták a tengeri rablók számos munkáit a chinai partok mentiben. A chinai felkelés még mindig erősbödik, s a közvélemény szerint a mandsu fajt végveszély fenyegeti. Amerika, Új-York, sept. 24. Louisiana, Missisippi s a telepítvények területén a sárgaláz dühöng . Ujorleansban és Mobilében szűnni kezd. — A déli államokból jó aratásról tudósítanak. — Az új-yorki Metropolitanhallban tegnapelőtt Ingraham kapitány tiszteletére meeting rendeztetek , melyet számosan meglátogatának. — Washingtonból táviratilag jelentik , hogy Almonte tábornok , a mexikói követ, gazdag aranybányák felfedezéséről értesittetett a Ria Mescala mentiben , a mexikói tengerentúli posta, s az Inland-company vonalán, s hogy ennek következtében ezer meg ezer ember már útra is kelt az aranyforrások felé. ■— Az espavoi hegységekben 14 amerikai s 200 apacho-indián összeütköztek , s az amerikaiak közül, mint mondják, 11 elesett. — Azon hír , mintha Mexicó és Texas közt viszály ütött volna ki, alaptalannak mondatik. — Vanderbilt kapitány többször említett yachtja Új- Yorkba érkezett, miután tulajdonosa vele 15,000 mérföldnyi sétautat tett, vagyis — mint az uj-yorki „Hérald“ yankeesan mondja — miután John Bulit megcsökkentő, az orosz udvart bámulatra ragadó, a zultánt FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI ÚJDONSÁGOK. Budapest. Öcs. kir. Fensége Hildegard főherczegasszony Budára megérkezése után nem sokára a budai hegyvidékbe rándult ki, a természet bájaiban gyönyörködvén. A Fenséges Főherczegasszony e vidék iránti előszeretetét gyakori látogatásaival is tanusita. Óhajtandó volna tehát, hogy a közönség érdeke mellett e tekintetből is több gondot fordítana sz. kir. Budavárosa a hegyekbe s a zugligetbe vezető és most iszonyúan elhagyatott utakra. Budavárosa úgyis nagyon keveset tön eddig a vidék szépítésére , hacsak az erdőirtásokat annak nem reendjük ; legalább az útra lenne gondja, hogy a természet szépségét látogató a nyaktörés veszélyének ne legyen kitéve. — Czimzetes kanonok és nagy-abonyi lelkész , főtiszt. Andrássy János ur, a cs. kir. Apóst. Felsége szerencsés megmentése alkalmából lelkészi évi jövedelmének egy negyedét élte napjáig s a híveinél kint levő adósság felét, jun. 27-kén tett alapítvány folytán egy Abonyban építendő kórházra ajánlá. — Gróf Károlyi György ur gyermekeinek nevelője Kovács Károly, kinek haláláról lapunk is fájdalommal értesité a nevelés barátait s az elhunyt tisztelőit, végrendeletében a magyar társaságnak 600 , s a kisdedóvó képzőintézetnek 2000.forintot hagyományozott. A boldogult a nevelés nemes foglalkozása által gyűjtött vagyonából tévés hagyományokat, csekély hagyatéka mellett sem felejtkezvén meg végérájában azon társaságról, melynek czélja nyelvünk, nemzetiségünk emelése; és azon intézetről, melyben a kisdedek szeretettel éve első tanítói képeztetnek. Végperczében is hű maradt önmagához. Hány magyar ember költözik az örök hazába a nélkül, hogy itt hagyott ezreiből egy-két fillérrel gyarapítaná legüdvösebb intézeteinket? Mint halljuk , a boldogult nevelő hálás növendékei a reményteljes ifjú grófok , derék nevelősök sírján egy díszes emléket emelendnek s atyjok gr. Károlyi György őúga, a nyugdijévek előtt kevéssel elhalt Kovács Károly emlékére a gyermekkórházban egy ágyat alapítana. A hivataloskodás hosszú ideje alatt tanúsított feddhetlenség mindeddig, valamint a hadseregnél, nem birt saját kitüntetéssel. A nyugdíjazás feletti értekezletek alkalmával tehát egy polgári szolgálati érdemjel alapítása hozatott javaslatba, mely jel hordására hosszú szolgálat után a hivatalnok feljogosittatnék. — A cs. kir. hadsereg tiszturainak létszáma tesz 15082-t. Ebben van 20 cs. kir. főherczeg, 5 uralkodó herczeg, 24 fejedelmi herczeg, 2 tartománygróf, 46 herczeg, 586 gróf, 908 báró, 568 lovag, 2712 nemes és 10.210 polgári származású. — A napokban megjelent és szétküldetett az „Újabb nemzeti könyvtár“ 2-dik évi folyamának 8-dik és illetőleg utolsó füzete is. Alkalmat veszünk tehát, fölszólítani azon t. ez. előfizető urakat, kik netalán hiányosan kapták példányaikat meg, szíveskedjenek minket eziránt értesíteni, hogy a hiányzó füzetek megküldését mielőbb eszközölhessük. Egyszersmind ismételten fölkérjük a t. ez. előfizetést gyűjtő urakat, kik a második évi folyamra eső illetéket még be nem küldötték , ennek mielőbbi szives beküldésére. — Pest, oct. 12. 1853. Emich Gusztáv könyvárus, elbájolás a pápát megijeszté. — Az amerikai kabinet válaszát az ausztriai tiltakozásra a Koszta-ügyben Marcy titkár e napokban fogja közhírré tenni. — Az új-yorki börze, az Európából érkezett hírek folytán, lehangult, s a pénzkeret is veszté elevenségét. — Császár Ferencz úr a „Divatcsarnok“ szerkesztője D a n te ,,Aj élet“ czimű munkáját lefordítván, erre előfizetést nyit. A Dante nagy neve elég vonzó erővel bir minden műveit emberre. Ki ne ismerné az „isteni színjáték“ halhatlan hréját? * * A német színházban oct. 13-dikán adatott Ál-Pepita. A kedves vendégnő Schiller k. a. a címszerepben, zajos tetszés-nyilvánításokban részesült. Sajátképen szeretetreméltó személyisége teszi azt , hogy annyira kedveltetik. A táncz maga alig érdemes, hogy róla bővebben szóljunk , az Elore főmomentumait azonban kellőleg kiemelő s azokból találó karikatúrákat alkotott. Tomaselli és Jordis urak komikus játékukkal, valamint a záradékul előadott dalkar is Pepita tiszteletére a számosan megjelent közönséget hangos nevetésre inditá. — Egy igen hasznos társulat alakulása felől értesittettünk. Az egészségi bizottmány fölhívására a gyármunkások ezentúl havonkint néhány kft. teendnek le egy közös pénztárba, melyből aztán a beteg gyármunkások ápolást és segélyt nyerendnek. Az egészségisbizottmány folytonos serkentésére és felügyeletére számolunk. — A W. Z. szerkesztősége a következő nyilatkozat felvételére kéretett meg: „Lelkiismeretem meggyőződése után kijelentem ezennel ünnepélyesen, hogy azon meghasonlás, mely 1848-ban köztem és cs tanácsos dr. Gaj Ljudevit úr között előidéztetett, egy cselszövény lehetett, melyet ellenségeim és az ő ellenségei eszközöltek , hogy ellenségeskedést támasszanak , köztem , családom és közötte és hogy becsületét, és nevét a világ előtt nyilvánosan megsértsék. Hogy végre mindazon hamis hiedelmek, és gyanúsítások, melyek még tán elterjedve vannak, megsemmisítessenek , miután ma tisztába jöttünk, és saját meggyőződésem által ösztönöztetve adom ezennel igazolásául őszinte tisztelésem és becsületessége igaz elismerésének e nyilvános jelét. Bécs, oct. 7. 1853. (P. H.) Herczeg Obrenovits Milos, Ő herczegsége meghagyásából Hadia Szilárd m. k. titoknok. A szerb eredeti szöveggel egyenlő. Bécs, oct. 11. 1853. (P. H.) Dobrán János m. k. udv. ágens és cs. k. tolmács. —— Mielőttünk fontosabb ténynek látszik mai napon e kibékülés, mint 1848-ban a látszólagos meghasonlás. — A Mormonok londoni egyesületében, mely egyesület „Napjaink szentély nevet visel, két kiköltözött magyar is találtatik. Mint tudjuk, a mormonok tanai a többnösülést megengedik. E hazánkfiainak (volt szücsmestereknek) egyike, apostollá avattatott, minek folytában sok jóban részesíteti magát. Mindkettőnek angol nejük, vagy mint ők mondják — testvérük van. Az egyik még néhány magyar nőt kívánt magához csatolni a testvériség lánczával, minélfogva hazájába kívánt indulni térítőül, de útlevelet nem kapván, e szándékával egyelőre fel kellett hagynia. A kettő közöl váljon az apostol birely nem apostoli hajlammal? Ez a secta csakugyan erős ingert alkalmaz térítésre. Vidék. Nógrádból oct. 12. Ő Felsége dicsően uralkodó Fejedelmünk neve napja oct. 4-kén B. Gyarmathon és az egész megyében kitelhető legnagyobb ünnepélylyel megtartatott. Oct. 16-án a magyar sz. korona ünnepe legnagyobb diszszel meg fog tartattni. A magyar sz. koronának véletlen megtalálása nagy és rendkívüli sensatiot gerjesztett egész Nógrád megyében annál inkább, miután ez e megye keblében is többször kerestetett. Az utolsó gazdasági munka a szüret, vegyületes de mégis szép ősszel áll ajttni- •*" -I nyel kecsegteti, kezére bizta a nyugtalan Németalföld kormányát, s ő húsz zivataros éven át nagy erővel s tűrhető sikerrel igazgatott; most Dánia és Francziaország tervét hiúsitva meg, majd pedig az anabaptisták s luteránok fölkeléseit nyomva le, s a mennyire ily körülmények engedék, szünetlenül a had eszközeivel segítve az idegen földeken küzdő császári táborokat. Végső hadi tette volt, midőn Metz ostroma alatt, portyázó csapatokkal a franczia Picardiába rontott, hol oly bátran és óvatosan vezérlő rabló-sergecskéjét , hogy IIdik Hendrik kénytelen volt a megtámadt tartomány segélyére sietni.“ Megbocsátanak olvasóim gyakori kitéréseimért. Hiszen én Szalay nevezetes műve felől csak essnykét ígértem adni, s így tervemnél fogva nem valók szorosan értelmezett kritikára kötelezve. Kemény Zsig. Hazai történettudományunk körül. Most van szőnyegen a magyar academiánál egy, a hazai történettudomány ápolására czélzó történeti kútfőgyűjtemény kiadásának terve, mely mindenkinek alkalmat nyújtaná a birtokában levő történettudományi kincseket s adatokat a közönségekbe juttatni. Úgy remélem, hogy azon intézkedéseknek, melyeket e tekintetben a magyar academia teend, talán rövid idő múlva szerencsés sikerük lesz. E reményre biztatókép az academia köztiszteletű, mély tudományú és nemeslelkű elnökének gondoskodása, ki nem csekély áldozattal az academia működési képességét emelni, név szerint pedig a történettudományi osztályt mind szellemileg, mind anyagilag oly korba hozni igyekszik, mikép az a tudomány és a nemzet méltóságához illő módon eljárhasson ezen irányban is. Horvát atyánkfiai is e részben teendőiket már megkezdték. Ők bármi csekély erővel három év előtt egyesületet a délszláv történet növelésére alapítottak, mely azonnal működéséhez fogván, „Arkiv za povestnici jugoslovensku“ czim alatt történettudományi folyóiratot megindított (melynek mostanig három kötete megjelent), s azonkívül Európának minden vidékein tudományos összeköttetéseket keresett. Alálirtat is megtisztelte az egyesület, őt tiszteleti tagnak választván. Ezen egyesület részéről Kukuljevics Iván úr történettudományi kutatások végett legközelebb utazást tett, melynek eredményéről többek közt a P. N. 1078. számában azt olvassuk, hogy „György zárai vagy Gergely rónai püspök (Kálmán király kortársa) egyik fiának (?) jegyzeteire akadt, melyekben el van beszélve, mikép csatoltatott Horvátország a magyar koronához, s mily esküt tett Kálmán horvát királylyá létekor.“ Ennek nyomán alálírt helyénvalónak tartja a magyar tudományos közönség előtt jelenteni, hogy az ő gyűjteményében is hason tartalmú még kiadatlan okmány létezik Dalmatiára nézve, melyet ő több más okirataival együtt a magyar academia által közrebocsátandó történettudományi kútfőgyűjteményben kiadni szándékozott. Kukuljevics úr leleménye mindazáltal őket arra bírja, miszerint azt az Uj Magyar Múzeumban azonnal közzé tegye , hol az a legközelebb megjelenendő octoberi füzetben kijövend, mire a P. N. olvasóit is bátor figyelmeztetni Wenzel Gusztáv. • TUDOMÁNY ÉS IRODALOM Eszmék Szalaynak ,,Magyarország története“ czimű munkája fölött. Y. Szalay, ki oly jól tudja históriánk átalános menetét festeni, ért az egyénitéshez is. Néha egy egy tekintélyes férfi vagy nő jelleme néhány ügyes vonással kidomborodik, sőt keze által határozott alakot nyer. A kor, melyet leír, távolsága miatt, kevéssé alkalmas ugyan e célra, de mind a mellett nyújt használható anyagot. Igaz, hogy régi századainkban inkább kísérhetjük az eseményeket, mint az azokra befolyó egyéneket. s Világosabban láthatjuk az irányokat, mint a férfiakat, kik képviselték. Ahol a történet megszakíthatlanul és tisztán foly is, gyakran minden kútfők összeállításából sem sikerül, biztos fogalmat szerezni magunknak , hogy várjon minő volt királyaink, nagy hadvezéreink vagy országtáraink jelleme ? s annnál kevésbé ismerhetjük azok külsőjét, szokásait, sajátságait, miveltségét, életkorát és családviszonyait. A XV-dik századig kevés emlékíróink s egykorú kronistáink vannak. Aztán nei£ sok magyar és történetrajzolónk tudott oly kedvesen fecsegni, mint Cserei, s oly pontossággal ereszkedni apró részletek előadásába, mint Szalárdi •• Feledésbe mentek a jellemek, s a puszta tények maradtak fen. Én legalább azt hiszem, hogy azÁrpádház alatti királyaink közöl tán senkit sem lehetne a historicusnak kielégítőleg egyéníteni. Többnyire csak pregnáns tulajdonaik emléke szállott hozzánk le: vallásosságuk, kicsapongási hajlamuk, leventeségök, ravaszságuk, világtalan szemek, púpos hátuk, óriás temetők sat. Fogalmunk van róluk, mint országjárókról vagy hadvezérekről, s uralkodó erényeiket és bűneiket feljegyezve találjuk; de ha magunk elibe tűzzük individualizálni őket, az vagy nem sikerül, vagy be kell vallanunk, hogy az alakítás kedvéért a történész adatait a költő képzelmeivel vegyítettük , s bár lélektanilag hű, azonban tényleg hamisított képet adánk. Még Szent Lászlóra, Kálmánra, jeruzsálemi Andrásra és IV ik Bélára nézve is, kik leginkább látszanak margurozva, úgy hiszem , elfogadható ezen állításom. De már az anjoui háztól kezdve gyakran lehet a történetileg hűn egyeníteni, s nemcsak királyokat s királynőket, hanem magasabb helyzetű vagy kirívó tulajdonú alattvalókat is. A XVI-dik s XVII-dik században pedig e feladatot a plastikai észerővel biró történészek néha könnyűnek is fogják találni. Szalay munkájának fele azon korszakot rajzolja, melyben már az egyénités sikerülhet; azonban ő inkább kézikönyvet akarván adni, tervénél lógva csak ritkán ereszkedhetett oly részletekre, melyek aránytalanságot okozhattak volna. S ezt helyesen téve. De mégis találunk egyénitéseket is, melyek művészileg szépek és történelmileg hűk. Czélomhoz közvetlenül nem tartozik szent István jellemzése, mert ez inkább csak politikai. Azonban lehetetlen elhallgatnom, miként Szalay első királyunkat, a szentet és nagyot, mint státusférfiút oly hatalmas ecsettel, s oly eredeti — de hű — felfogással festi, hogy őt majdnem szent István politikai jelleme megalapítójának lehetne mondani. Az Anjouk korától kezdve a mohácsi vészig, hogy másokat mellőzzek , Erzsébet és Mária a nők közöl; a férfiak sorából pedig Zsigmond király és Srónyady János, s meg a Cilly grófok , s a mennyiben hazánk történetére lényegesen hat, Fridrik római császár, és az osztrák Eyzinger, annyira érdekes egyéniségek, hogy a szellemdús historikusnak jellemzésökre akaratja ellen is ragadtatnia kell Ezekről Szalay munkájában szétszórtan vagy összefogva igen helyes egyénitési vonások fordulnak elő. De megvallom: engem leginkább érdekelt a nagy Lajos és Corvin király egyénitésére vonatkozókat keresni Szalayban fel, s úgy találtam, hogy Mátyás a híres hadvezér és országjár , kinek a béke és háborúban elkövetett tettei gyönyörűen előadvák, aránylag kevésbé van egyénítve mint nagy Lajos. Az utóbbik jelleméből a kisebb vonásokat is átfonva látjuk az események szövetén. A trónra jutásakor , Forliban, Aversa termében, Canosa ostroma alatt, a Silaro partján, mindenütt találkozunk Lajossal, mint egyénnel, s mindenütt jellemének külön sajátságai merülnek fel. S a befejezésben mily szépen emlékezik Szalay nagy királyunkról, szünetlenül tekintélyekre hivatkozva. „Lajos, igy szól, mint ember és mint fejdelem , egyiránt tiszta jellemmel birt. E tekintetben nem mérkőzhetett vele senki, korának fejdelmei közöl. A boszú, melyet a 22 éves ifjú testvérének haláláért Aversában vett, életének legsötétebb pontja. De ő hitte , s talán oka volt hinnie, hogy durazzol Károly, habár nem állott közvetlen viszonyban Endre meggyilkolásával, mégis összes eljárása által, s nem akaratlanul, előidézte, megfogantatta a bűnt. S mind e mellett a későbbi években egész súlyával nehezedett szivére a bosszú művének emléke. Ekkor durazzoi Károly testvérének fiát magához hozatta, udvaránál neveltette , Dalmatiát, melyet szintúgy szerzeményének nézhetett, mint hajdan Kálmán, s melyet szeretett , mint saját művünket szoktuk szeretni, gondjaira bízta, s midőn már-már oka volt attól tartania, hogy házassága gyermektelen fog maradni, a nápolyi Anjouk közöl őt szemelte ki utódául. . . . Országlása hosszú áldás volt a szép magyar föld felett. Bonfini, Mátyás udvarában, több kedves regét hallott felőle, mint öltözködött álruhába, mint járta be a falvakat s mint lépett a szegények kunyhójába, hogy a köztisztviselők s kivált az adószedők eljárásáról hitelesen értesüljön, hogy a panaszok őt annak nyomába vezessék, mit a hízelgés s a gazság örömest takargatott volna előtte. Olykor megtörtént, hogy a királynak egyik vagy másik tettét is bonczkése alá fogta a tölgyfa asztalnál a gazda, s alkalom adatott Lajosnak , önmagát is , hol s mikor kellett, megjobbitania. . . . Ő nemcsak az urak, hanem a pórok javát is szivén viselte , — e szavakat Mátyástól hallá Bonfini. . . . Szeretetreméltóbb, kedélyesebb férfiú nálánál sem előbb sem utóbb nem viselte a magyar ko- I rónát. Már Bonfini megjegyezte, hogy a magyar s a [ franczia szellem fényes tulajdonai benne örvendetes egészszé vegyültek. És Küküllői Jánosnál illetődéssel olvassuk, hogy életének végszaka egy dicső nyári nap alkonyához hasonlított, melynek bucsufénye minden érdességet elsimít, eloszlat. Látván, igy szól a nagy királyhoz közel állott férfiú , hogy birodalma szép virulásnak indul, hegyeken és berkekben nem a vadakat kereste mint ifjabb éveiben, hanem a rongábanszállónak szemlélődését. S e hajlamához, midőn távol lehetett az emberek zajától, mindvégig hű maradt.“ Mennyi kincs van e sorokban a regény- és drámaírók számára letéve Szalay Ulászló és II. Lajos korából már kisebb egyéniségeket is kezd jellemezni. A hetvenkedő és megaláztatása után tanyérnyaló Újlaki gróf, a fösvény és aggódó pécsi püspök, ki folytonosan félti gabonáját és hordóit, szomszédjától, az erőszakos Újlakitól, Perényi a köszvényes nádor, a szónokló Werbőczy, s más középszerű befolyásnak is néhány sor által fölismerhetőn vannak jellemezve. Kár, hogy Lajos nejét, Máriát, ki a kormánypártnak leghatékonyabb egyénisége volt,csak futólag említi. Azonban ezen rendkívüli némbernek fényesebb pályája a mohácsi vészutánra esik. Jászay, ki történészen irodalmunk alig pótolható veszteségére hunyt oly korán el, a mohácsi vérnapokon kezdődő rajzában, Máriát, szertelen tevékenysége miatt, mindig előtéren láttatja , s méltán, mert Ferdinánd királysága ezen nő ügyessége nélkül, sokkal több akadályokra lelt volna. Később Mária német-i alföldnek nagyhírű régensnőjévé lön. 1556-ban testvérét Ildik Károlyt a Szent- Justef kolostorig kisérő, Spanyolországban telepedett meg, recollectiot és magányt keresve. De vérmérséke az elmélkedés és tétlenségre nem volt alkalmas. Csakhamar ismét a magas politikába látjuk vegyülni, s a spanyol kormányzás — mint nyíltan belen vallva — csupán azért nem merte tanácsát gyakran kikérni, mert különben nagy talentumánál, és hihetetlen erélyénél fogva , az ügyek vezényletét okvetlenül kezébe ragadta volna. Jellemét Stirling Vilmos — Vidik Károly kolostori életének historicusa így festi le : „Mária az özvegy magyar királyné ekkor — 1550-ban — 52 éves volt. Férje a törökök ellen harczolva Mohácsnál esett el. Mária, e veszteség miatt vigasztalhatlanul, megesküvék, hogy örökre özvegy maradand, s tett fogadása alól soha féloldalni nem vágyék. De ezen női átengedés daczára, még a férfinek ama korszakában :3. kitűnt rettenthetlen szelleme és vas testalkata által. — Lengyel ősanyjának, a pöröly öklű Comburgisnak testi erejével egyesité testvérének, Vidik Károlynak, szilárd akaratát, s fontolgató jellemét. Kedvelte a vadászatot és sólyomeregetést mint burgundi Mária, s művészi lovaglásán nagyatyjának, Maximiliánnak, daliás szive is elragadtatott volna. Nemcsak biztosan tudta a szarvast leejteni, de föltűrt karral és kivont késsel úgy metszette el annak gégéjét, s hasita hasát fel, mint a leggyakorlottabb királyi vadász. Aschara Roger, ki őt látta, midőn tíz napig szüntelen nyeregben ülve, kísérőinél sokkal előbb vágtatott Spanba, — ezt jegyezte róla naplójába: Valódi férfinő, ki legjobban akkor érzi magát, ha a nyeregbe székelhet , s egész éjen át szélvészként vágtathat. . . A császár ezen amazon szilárd