Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)

1853-10-15 / 1080. szám

séből. A harmadik, mely Párisból kelt s kissé ho­­nliyosan van fogalmazva, ismét magánsürgöny. Ebből világos, hogy a Porta felszólítása a dunai fejedelemsé­gek kiürítésére nézve nemcsak Omer pasával, de egyenesen a pétervári udvarral is közöltetett. A­mi a Dunáni átkelést illeti, úgy látszik, a Porta időt hagyott magának, hogy a kitűzött 14 napi határidő (francziá­­ban : ,,quinte jours“) leteltéig határozzon , s alkalma­sint az időjárástól függend, várjon megkezdetik-e még az őszszel a táborozás, vagy nem. Konstantinápoly, oct. 3. Az ügyek az elha­tározó fordulat pontján állanak. Az utolsó napok ese­ményei, az itt uralkodó forrongó hangulat folytán már bizonyos, hogy a békés kiegyenlítés reménye csak igen vékony hajszálon függ, Oroszország engedési hajlamán. De most kivált a nagyobbrészt felfegyverkezett alsóbb osztályok annyira elbizakodottak, hogy még az is kérdés, vájjon a czár egyszerű engedése zabolázhatandja-e a szabadon bocsátott fúriát. Az utolsó napokban a mi­niszterek és nagytanács ülései szakadatlanul követték egymást, és a hozott végzésekből senki sem csinál titkot. Maradtak a régi határozatok mellett, elvégezték, hogy többé egy tapodtnyit sem engednek, s a nagy tanács kinyilatkoztató, hogy a zultán utolsó feltéteiben máris túl sok az irgalmasság. Úgy halljuk, ma akarják a tö­rök nemzethez készített manifestumot kibocsátani. Ebben a zultán még egyszer elmondja egész magaviseletét a viszályok folyama alatt, biztosítván a lakosságot, hogy ha egyszer háborúra kerül a dolog, mindaddig le nem te­szik a kardot, mig a zultán ügye, mely egy a próféta ügyé­vel, kivíva nem lesz. Végül meg van említve az utolsó határidő ,♦ melyet a zultán a czárnak szabott; ez utób­binak válaszától függ tehát a háború, a béke. A neve­zett határidő azon a czárhoz intézett felszólításra vonat­kozik­, hogy 14 nap alatt parancsot adjon a dunai feje­­delemségek kiürítésére. Hir szerint Omer pasa már utasíttatott, tudassa G­or c­s­a­k ét r­ügyel e határidőt ,a manifestumot, itt úgy vélekednek, hogy midőn az orosz hadvezér ez iratokat veszi, ő már tudósítva lesz a czár akarata és szándéka felől, s így most már aligha lehetséges a határozat halasztása. Az utolsó napokban egymás után mentek innen a futárok a dunai hadsereg­hez , honnan is azt halljuk, hogy a másk­ megtevé minden intézkedéseit, hogy a határidő leteltével erélye­sen megkezdhesse a hadiműködéseket. Ideérkező jelen­tései szintoly józanok mint elővigyázatosok , s nem be­csüli kelletinél kevesebbre az előtte levő ellenséges erőt, azonban több sürgönyében kijelenté, hogy azzal megmért­­kezni tökéletesen képes. Konstantinápolyban az izgatott­ságot napról napra növeli azon körülmény,hogy a háborút vallásos háborúnak tekintik. A seik-ul-izlam­ is már az ellenszegülők pártjára állott; általában az utolsó hét óta nincsenek többé pártok, mert csak egy van: az otto­­mán vagy nemzeti párt. Folyó hó elsején estve a Seik­­ul-izlam 60 ulemával a Sophia-mecsetbe ment s ott tölté velők az éjt. Nem tudni, imába merültek-e ott, vagy pedig arra nézve tettek előkészületeket, hogy S­ipáról itt mindenfelé beszélnek — a próféta zászlója kitüzessék. Ez esemény most lehető­s valószínűvé lesz az által is, hogy a zászló csakugyan a Sophia-mecsetben őriztetik, hol a nevezett urak egy éjszakát töltöttek Az egyesült flották admiráljai jelenleg Konstantinápolyban mulatnak; lakásuk az illető követségi palotákban van, s innen adják ki rendeleteiket a flottákhoz. ■— A hadügymi­niszter Halil pasát egy osztály testőrséggel Batumba küldé, hogy ott 10,­000 ember vezényletét átvegye. Azon­­ tudósítást vettük,­hogy a múlt héten egy 30,000 főből álló hadtest Erzerum felé előnyomult, az erivani határszéleket fedezendő. — Újólag erősítik, hogy a persa sah tudósítá a zuhant, miszerint háború esetében Persia tökéletes egyet­értésben a Portával fog Oroszország ellen működni. — Az utolsó napokban kivált az angol és franczia követek számos értekezleteket tartanak Resid pasával. Most ismét jobb indulattal beszélnek a nyugati hatalmakról. Dunai fejdelemségek, Bukarest, oct. 4. Néhány nap óta éjszaki vendégeink tevékenysége szembetűnőleg növekedett. Futárok száguldoznak ide és oda, csapatok jönnek és mennek, egy szemle követi a másikat tarto­mányunk minden pontjain; szóval, minden arra mutat, hogy a legújabb konstantinápolyi hírek s a török had­sereg folytonos szaporodása oly rendszabályokat tesznek szükségesekké , melyeknek oly gyors foganatba vételé­ről még nemrég okunk volt kételkedni. Oroszország, Pétervára, oct. 4. Az it­teni lapok­ban megjelent azon tudósítás óta, miszerint a Porta fel­kérte volna a nyugati hatalmakat, hogy flottáikat a Dar­danellákba küldjék, minek következtében négy fregatt Konstantinápoly felé el is küldetett, az emberek kissé lehangultak. Mintha meghökkentették volna őket a nyu­gati politika lépései. A kronstadti flottát ugyan egész télen át megóvja a jég, de a feketetengeri mégis ki van téve netáni megtámadtatásoknak. Az orosz diplomatia talán kezdi már belátni, hogy végleges fellépte oly ve­szélyeket idézhet fel, melyeket eddig megvetéssel néz­tek. Azon hírek, mintha Persia kedvezőleg volna han­golva az oroszok iránt, alaptalanok. A persa sah nem szomszédjainak,de a nyugati­ hatalmak indításából szervezi és javítja haderejét, s bizonyosan is nem Oroszország javára teszi ezt, jóllehet eddig sem Orosz- sem Török­ország mellett nem­ nyilatkozott. A persa követ vissza­hívása azonban nem arra látszik mutatni, mintha Persia barátságos szövetségben volna Oroszországgal. Ázsia. B o m b a y , sept. 12. A kézműczikkek jól kel­nek, az árfolyam 2, 1 gt. A B­irmából érkezett hírek nem kedvezők: Men-Tun főnök fenyegeti az angolokat s ezeknek párthíveit. Az amerikai flotillát Japánban jól fogadták, a közlekedés megnyitása azonban jövő tavaszig halasztatott el. Az angolok szorgosan irtogat­­ták a tengeri rablók számos munkáit a chinai partok mentiben. A chinai felkelés még mindig erősbödik, s a közvélemény szerint a mandsu fajt végveszély fenyegeti. Amerika, Új-Yor­k, sept. 24. Louisiana, Missi­­sippi s a telepítvények területén a sárgaláz dühöng . Ujorleansban és Mobilében szűnni kezd. — A déli álla­mokból jó aratásról tudósítanak. — Az új-yorki Metro­­politanhallban tegnapelőtt Ingraham kapitány tisztele­tére meeting rendeztetek , melyet számosan megláto­­gatának. — Washingtonból táviratilag jelentik , hogy Almon­te tábornok , a mexikói követ, gazdag arany­bányák felfedezéséről értesittetett a Ria Mescala menti­ben , a mexikói tengerentúli posta, s az Inland-company vonalán, s hogy ennek következtében ezer meg ezer ember már útra is kelt az aranyforrások felé. ■— Az espavoi hegységekben 14 amerikai s 200 apacho-indián összeütköztek , s az amerikaiak közül, mint mondják, 11 elesett. — Azon hír , mintha Mexicó és Texas közt viszály ütött volna ki, alaptalannak mondatik. — Vanderbilt kapitány többször említett yachtja Új- Yorkba érkezett, miután tulajdonosa vele 15,000 mér­­földnyi sétautat tett, vagyis — mint az uj-yorki „Hé­rald“ yankeesan mondja — miután John Bulit meg­­csökkentő, az orosz udvart bámulatra ragadó, a zultánt FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI ÚJDONSÁGOK. Budapest. Öcs. kir. Fensége Hildegard főher­­czegasszony Budára megérkezése után nem sokára a budai hegyvidékbe rándult ki, a természet bájaiban gyö­nyörködvén. A Fenséges Főherczegasszony e vidék iránti előszeretetét gyakori látogatásaival is tanusita. Óhajtandó volna tehát, hogy a közönség érdeke mellett e tekintetből is több gondot fordítana sz. kir. Budavárosa a hegyekbe s a zugligetbe vezető és most iszonyúan elhagyatott utakra. Budavárosa úgyis nagyon keveset tön eddig a vidék szé­pítésére , hacsak az erdőirtásokat annak nem reendjük ; legalább az útra lenne gondja, hogy a természet szépségét látogató a nyaktörés veszélyének ne legyen kitéve. — Czimzetes kanonok és nagy-abonyi lelkész , főtiszt. Andrássy János ur, a cs. kir. Apóst. Felsége sze­rencsés megmentése alkalmából lelkészi évi jövedelmé­nek egy negyedét élte napjáig s a híveinél kint levő adós­ság felét, jun. 27-kén tett alapítvány folytán egy Abony­­ban építendő kórházra ajánlá. — Gróf Károlyi György ur gyermekeinek neve­lője Kovács Károly, kinek haláláról lapunk is fáj­­­dalommal értesité a nevelés barátait s az elhunyt tisztelőit, végrendeletében a magyar­­ társaságnak 600 , s a kisded­óvó képzőintézetnek 200­0.forintot hagyományozott. A boldogult a nevelés nemes foglalkozása által gyűjtött va­gyonából tévé­s hagyományokat, csekély hagyatéka mel­lett sem felejtkezvén meg végérájában azon társaságról, melynek czélja nyelvünk, nemzetiségünk emelése; és azon intézetről, melyben a kisdedek szeretettel éve első tanítói képeztetnek. Végperczében is hű maradt önmagához. Hány magyar ember költözik az örök hazába a nélkül, hogy itt hagyott ezreiből egy-két fillérrel gyarapítaná legüdvösebb intézeteinket? Mint halljuk , a boldogult nevelő hálás nö­vendékei a reményteljes ifjú grófok , derék nevelősök sír­ján egy díszes emléket emelendnek s atyjok gr. Károlyi György ő­úga, a nyugdijévek előtt kevéssel elhalt K­o­­vács Károly emlékére a gyermekkórházban egy ágyat alapítana.­­ A hivataloskodás hosszú ideje alatt tanúsított fedd­­hetlenség mindeddig, valamint a hadseregnél, nem birt saját kitüntetéssel. A nyugdíjazás feletti értekezletek al­kalmával tehát egy polgári szolgálati érdemjel alapítása hozatott javaslatba, mely jel hordására hosszú szolgálat után a hivatalnok feljogosittatnék. — A cs. kir. hadsereg tiszturainak létszáma tesz 15082-t. Ebben van 20 cs. kir. főherczeg, 5 uralkodó herczeg, 24 fejedelmi herczeg, 2 tartománygróf, 46 herczeg, 586 gróf, 908 báró, 568 lovag, 2712 nemes és 10.210 polgári szár­mazású. — A napokban megjelent és szétkülde­tett az „Újabb nemzeti könyvtár“ 2-dik évi folyamának 8-dik és illetőleg utolsó füzete is. Alkalmat veszünk tehát, fölszólítani azon t. ez. előfizető ura­kat, kik netalán hiányosan kapták példányaikat meg, szíveskedjenek minket eziránt értesíteni, hogy a hiányzó füzetek megküldését mielőbb eszközölhessük. Egyszersmind ismételten fölkérjük a t. ez. előfizetést gyűjtő urakat, kik a második évi folyamra eső illetéket még be nem küldötték , ennek mielőbbi szives beküldésére. — Pest, oct. 12. 1853. E­m­i­c­h G­u­s­z­t­á­v könyvárus, elbájolá­s a pápát megijeszté. — Az amerikai kabi­net válaszát az ausztriai tiltakozásra a Koszta-ügyben Marcy titkár e napokban fogja közhírré tenni. — Az új-yorki börze, az Európából érkezett hírek folytán, lehangult, s a pénzkeret is veszté elevenségét. — Császár Ferencz úr a „Divatcsarnok“ szer­kesztője D a n t­e ,,A­j élet“ czimű munkáját lefordítván, erre előfizetést nyit. A Dante nagy neve elég vonzó erővel bir minden műveit emberre. Ki ne ismerné az „isteni színjáték“ halhatlan hréját? * * A német színházban oct. 13-dikán adatott Ál-Pepita. A kedves vendégnő Schiller k. a. a c­ímszerepben, zajos tetszés-nyilvánításokban részesült. Sajátképen szeretetreméltó személyisége teszi azt , hogy annyira kedveltetik. A táncz maga alig érdemes, hogy róla bővebben szóljunk , az El­ore főmomentumait azonban kel­lőleg kiemelő s azokból találó karikatúrákat alkotott. T­o­­maselli és Jordis urak komikus játékukkal, vala­mint a záradékul előadott dalkar is Pepita tiszteletére a számosan megjelent közönséget hangos nevetésre inditá. — Egy igen hasznos társulat alakulása felől értesittet­tünk. Az egészségi bizottmány fölhívására a gyármun­kások ezentúl havonkint néhány kft. teendnek le egy közös pénztárba, melyből aztán a beteg gyármunkások ápo­lást és segélyt nyerendnek. Az egészségisbizottmány folyto­nos serkentésére és felügyeletére számolunk. — A W. Z. szerkesztősége a következő nyilatkozat felvételére kéretett meg: „Lelkiismeretem meggyőződése után kijelentem ezennel ünnepélyesen, hogy azon meghasonlás, mely 1848-ban köztem és cs tanácsos dr. Gaj Ljudevit úr között előidéztetett, egy cselszövény lehetett, melyet ellenségeim és az ő ellenségei eszközöltek , hogy ellenségeskedést tá­masszanak , köztem , családom és közötte és hogy becsü­letét, és nevét a világ előtt nyilvánosan megsértsék. Hogy végre mindazon hamis hiedelmek, és gyanúsítások, melyek még tán elterjedve vannak, megsemmisítessenek , miután ma tisztába jöttünk, és saját meggyőződésem által ösztö­­nöztetve adom ezennel igazolásául őszinte tisztelésem és becsületessége igaz elismerésének e nyilvános jelét. Bécs, oct. 7. 1853. (P. H.) Herczeg Obrenovits Milos, Ő her­­czegsége meghagyásából Hadia Szilárd m. k. titoknok. A szerb eredeti szöveggel egyenlő. Bécs, oct. 11. 1853. (P. H.) Dobrán János m. k. udv. ágens és cs. k. tolmács. —— Mielőttünk fontosabb ténynek látszik mai napon e kibékü­lés, mint 1848-ban a látszólagos meghasonlás. — A Mormonok londoni egyesületében, mely egye­sület „N­apjaink szentély nevet visel, két kiköltö­zött magyar is találtatik. Mint tudjuk, a mormonok tanai a többnösülést megengedik. E hazánkfiainak (volt szücs­­m­estereknek) egyike, apostollá avattatott, minek folytában sok jóban részesíteti magát. Mindkettőnek angol nejük, vagy mint ők mondják — testvérük van. Az egyik­ még néhány magyar nőt kívánt magához csatolni a testvéri­ség lánczával, minélfogva hazájába kívánt indulni térí­tőül, de útlevelet nem kapván, e szándékával egyelőre fel kellett h­agynia. A kettő közöl váljon az apostol bir­e­­ly nem apostoli hajlammal? Ez a secta csakugyan erős ingert alkalmaz térítésre. Vidék. Nógrádból oct. 12. Ő Felsége dicsően uralkodó Fejedelmünk neve napja oct. 4-kén B. Gyarma­thon és az egész megyében kitelhető legnagyobb ünnepély­­lyel megtartatott. Oct. 16-án a magyar sz. korona ünnepe legnagyobb diszszel meg fog tartattni. A magyar sz. koronának véletlen megtalálása nagy és rendkívüli sensatiot gerjesztett egész Nógrád megyében annál inkább, miután ez e megye keblében is többször kerestetett. Az utolsó gazdasági munka a szüret, vegyületes de még­­­is szép ősszel áll ajt­tni- •*" -I nyel kecsegteti, kezére bizta a nyugtalan Németalföld kormányát, s ő húsz zivataros éven át nagy erővel s tűrhető sikerrel igazgatott; most Dánia és Francziaország tervét hiú­­sitva meg, majd pedig az anabaptisták s luteránok fölkeléseit nyomva le, s a mennyire ily körülmények en­­gedék, szünetlenül a had eszközeivel segítve az idegen földeken küzdő császári táborokat. Végső hadi tette volt, midőn Metz ostroma alatt, portyázó csapatokkal a fran­­czia Picardiába rontott, hol oly bátran és óvatosan ve­zérlő rabló-sergecskéjét , hogy II­dik Hendrik kényte­len volt a megtámadt tartomány segélyére sietni.“ Megbocsátanak olvasóim gyakori kitéréseimért. Hi­szen én Szalay nevezetes műve felől csak e­s­s­ny­két ígértem adni, s így tervemnél fogva nem valók szorosan értelmezett kritikára kötelezve. Kemény Zsig. Hazai történettudományunk körül. Most van szőnyegen a magyar academ­iánál egy, a ha­zai történettudomány ápolására czélzó történeti kútfő­­gyűjtemény kiadásának terve, mely mindenkinek alkal­mat nyújtaná a birtokában levő történettudományi kin­cseket s adatokat a közönség­ek­be juttatni. Úgy re­mélem, hogy azon intézkedéseknek, melyeket e tekin­tetben a magyar academia teend, talán rövid idő múlva szerencsés sikerük lesz. E reményre biztat­­ókép az academia köztiszteletű, mély tudományú és nemeslelkű­ elnökének gondoskodása, ki nem­ csekély áldozattal az academia működési képességét emelni, név szerint pedig a történettudományi osztályt mind szellemileg, mind anyagilag oly korba hozni igyekszik, mikép az a tudo­mány és a nemzet méltóságához illő módon eljárhasson ezen irányban is. Horvát atyánkfiai is e részben teendőiket már meg­kezdték. Ők bármi csekély erővel három év előtt egye­sületet a délszláv történet növelésére alapítottak, mely azonnal működéséhez fogván, „Arkiv za povestnici ju­­goslovensku“ czim­ alatt történettudományi folyóiratot megindított (melynek mostanig három kötete megje­lent), s azonkívül Európának minden vidékein tudomá­nyos összeköttetéseket keresett. Alálirtat is megtisztelte az egyesület, őt tiszteleti tagnak választván. Ezen egyesület részéről Kukuljevics Iván úr történettudományi kutatások végett legközelebb utazást tett, melynek eredményéről többek közt a P. N. 1078. számában azt olvassuk, hogy „György zárai vagy Ger­gely rónai püspök (Kálmán király kortársa) egyik fiá­nak (?) jegyzeteire akadt, melyekben el van beszélve, mikép csatoltatott Horvátország a magyar koronához, s mily esküt tett Kálmán horvát királylyá létekor.“ Ennek nyomán alálírt helyén­valónak tartja a ma­gyar tudományos közönség előtt jelenteni, hogy az ő gyűjteményében is hason tartalmú még kiadatlan ok­mány létezik Dalmatiára nézve, melyet ő több más ok­irataival együtt a magyar academia által közrebocsá­tandó történettudományi kútfőgyűjteményben kiadni szándékozott. Kukuljevics úr leleménye mindazáltal őket arra bírja, miszerint azt az Uj Magyar Múzeumban azonnal közzé tegye , hol az a legközelebb megjelenendő octoberi füzetben kijövend, mire a P. N. olvasóit is bá­tor figyelmeztetni Wenzel Gusztáv.­ ­ • TUDOMÁNY ÉS IRODALOM­ Eszmék Szalaynak ,,Magyarország története“ czimű munkája fölött. Y. Szalay, ki oly jól tudja históriánk átalános menetét festeni, ért az egyénitéshez is. Néha egy egy tekintélyes férfi vagy nő jelleme né­hány ügyes vonással kidomborodik, sőt keze által hatá­rozott alakot nyer. A kor, melyet leír, távolsága miatt, kevéssé alkalmas ugyan e c­élra, de mind a mellett nyújt használható anyagot. Igaz, hogy régi századainkban inkább kísérhetjük az eseményeket, mint az azokra befolyó egyéneket. s Világosabban láthatjuk az irányokat, mint a férfiakat, kik képviselték. A­hol a történet megszakíthatlanul és tisztán foly is, gyakran minden kútfők összeállításából sem sikerül, biztos fogalmat szerezni magunknak , hogy várjon minő volt királyaink, nagy hadvezéreink vagy országtáraink jelleme ? s annnál kevésbé ismerhetjük azok külsőjét, szokásait, sajátságait, miveltségét, életkorát és család­viszonyait. A XV-dik századig kevés emlékíróink s egykorú kronistáink vannak. Aztán nei£ sok­ magyar és történetrajzolónk tudott oly kedvesen fecsegni, mint Cserei, s oly pontossággal ereszkedni apró részletek előadásába, mint Szalárdi •• Feledésbe mentek a jellemek, s a puszta tények ma­radtak fen. Én legalább azt hiszem, hogy az­­Árpádház alatti ki­rályaink közöl tán senkit sem lehetne a historicusnak kielégítőleg egyéníteni. Többnyire csak pregnáns tulajdonaik emléke szállott hozzánk le: vallásosságuk, kicsapongási hajla­muk, leventeségök, ravaszságuk, világtalan szemek, pú­pos hátuk, óriás temetők sat. Fogalmunk van róluk, mint országjárókról vagy had­vezérekről, s uralkodó erényeiket és bűneiket feljegyezve találjuk; de ha magunk elibe tűzzük individualizálni őket, az vagy nem sikerül, vagy be kell vallanunk, hogy az alakítás kedvéért a történész adatait a költő képzelmeivel vegyítettük , s bár lélektanilag hű, azon­ban tényleg hamisított képet adánk. Még Szent Lászlóra, Kálmánra, jeruzsálemi Andrásra és IV­ ik Bélára nézve is, kik leginkább látszanak mar­­g­u­­­r­o­z­v­a, úgy hiszem , elfogadható ezen állításom. De már az anjoui háztól kezdve gyakran lehet a történetileg hűn egyeníteni, s nemcsak királyokat s ki­rálynőket, hanem magasabb helyzetű vagy kirívó tulaj­donú alattvalókat is. A XVI-dik s XVII-dik században pedig e feladatot a plastikai észerővel biró történészek néha könnyűnek­­ is fogják találni. Szalay munkájának fele azon korszakot rajzolja, melyben már az egyénités sikerülhet; azonban ő inkább kézikönyvet akarván adni, tervénél lógva csak ritkán ereszkedhetett oly részletekre, melyek aránytalanságot okozhattak volna. S ezt helyesen téve. De mégis talá­lunk egyénitéseket is, melyek művészileg szépek és tör­ténelmileg hűk. Czélomhoz közvetlenül nem tartozik szent István jel­lemzése, mert ez inkább csak politikai. Azonban lehe­tetlen elhallgatnom, miként Szalay első királyunkat, a szentet és nagyot, mint státusférfiút oly hatalmas ecset­tel, s oly eredeti — de hű — felfogással festi, hogy őt majdnem szent István politikai jelleme megalapítójának lehetne mondani. Az Anjouk korától kezdve a mohácsi vészig, hogy másokat mellőzzek , Erzsébet és Mária a nők közöl; a fé­rfiak sorából pedig Zsigmond király és Srónyady Já­nos, s meg a Cilly grófok , s a mennyiben hazánk tör­ténetére lényegesen hat, Fridrik római császár, és az osztrák Eyzinger, annyira érdekes egyéniségek, hogy a szellemdús historikusnak jellemzésökre akaratja ellen is ragadtatnia kell Ezekről Szalay munkájában szétszór­tan vagy összefogva igen helyes egyénitési vonások for­dulnak elő. De megvallom: engem leginkább érdekelt a nagy Lajos és Corvin király egyénitésére vonatkozókat ke­resni Szalayban fel, s úgy találtam, hogy Mátyás a hí­res hadvezér és országjár , kinek a béke és háborúban elkövetett tettei gyönyörűen előadvák, aránylag kevésbé van egyénítve mint nagy Lajos. Az utóbbik jelleméből a kisebb vonásokat is átfonva látjuk az események szö­vetén. A trónra jutásakor , Forliban, Aversa termében, Canosa ostroma alatt, a Silaro partján, mindenütt talál­kozunk Lajossal, mint egyénnel, s mindenütt jellemének külön sajátságai merülnek fel. S a befejezésben mily szépen emlékezik Szalay nagy királyunkról, szünet­lenül tekintélyekre hivatkozva. „Lajos, igy szól, mint ember és mint fejdelem , egyiránt tiszta jellemmel birt. E tekintetben nem mérkőzhetett vele senki­, korá­nak fejdelmei közöl. A boszú, melyet a 22 éves ifjú testvérének haláláért Aversában vett, életének legsöté­tebb pontja. De ő hitte , s talán oka volt hinnie, hogy durazzol Károly, ha­bár nem állott közvetlen viszony­ban Endre meggyilkolásával, mégis összes eljárása ál­tal, s nem akaratlanul, előidézte, megfogantatta a bűnt. S mind e mellett a későbbi években egész súlyával ne­hezedett szivére a bosszú művének emléke. Ekkor du­razzoi Károly testvérének fiát magához hozatta, udva­ránál neveltette , Dalmatiát, melyet szintúgy szerzemé­nyének nézhetett, mint hajdan Kálmán, s melyet szere­tett , mint saját művünket szoktuk szeretni, gondjaira bízta, s midőn már-már oka volt attól tartania, hogy házassága gyermektelen fog maradni, a nápolyi A­n­­j­o­u­k közöl őt szemelte ki utódául. . . . Országlása hosszú áldás volt a szép magyar föld felett. Bonfini, Mátyás udvarában, több kedves regét hallott felőle, mint öltözködött álruhába, mint járta be a falvakat s mint lépett a szegények kunyhójába, hogy a köztisztvi­selők s kivált az adószedők eljárásáról hitelesen értesül­jön, hogy a panaszok őt annak nyomába vezessék, mit a hízelgés s a gazság örömest takargatott volna előtte. Oly­kor megtörtént, hogy a királynak egyik vagy másik tettét is bonczkése alá fogta a tölgyfa asztalnál a gazda, s al­kalom adatott Lajosnak , önmagát is , hol s mikor kel­lett, megjobbitania. . . . Ő nemcsak az urak, hanem a pórok javát is szivén viselte , — e szavakat Mátyástól hallá Bonfini. . . . Szeretetreméltóbb, kedélyesebb férfiú nálánál sem előbb sem utóbb nem viselte a magyar ko- I rónát. Már Bonfini megjegyezte, hogy a magyar s a [ franczia szellem fényes tulajdonai benne örvendetes egészszé vegyültek. És Küküllői Jánosnál ille­­tődéssel olvassuk, hogy életének végszaka egy dicső nyári nap alkonyához hasonlított, melynek bucsufénye minden érdességet elsimít, eloszlat. Látván, igy szól a nagy királyhoz közel állott férfiú , hogy birodalma szép virulásnak indul, hegyeken és berkekben nem a vadakat kereste mint ifjabb éveiben, hanem a rongábanszállónak szemlélődését. S e hajlamához, midőn távol lehetett az emberek zajától, mindvégig hű maradt.“ Mennyi kincs van e sorokban a regény- és drámaírók számára letéve­­ Szalay Ulászló és II. Lajos korából már kisebb egyé­niségeket is kezd jellemezni. A hetvenkedő és megaláz­tatása után tanyérnyaló Újlaki gróf, a fösvény és ag­gódó pécsi püspök, ki folytonosan félti gabonáját és hor­dóit, szomszédjától, az erőszakos Újlakitól, Perényi a köszvényes nádor, a szónokló Werbőczy, s más közép­szerű befolyásnak is néhány sor által fölismerhetőn van­nak jellemezve. Kár, hogy Lajos nejét, Máriát, ki a kormánypártnak leghatékonyabb egyénisége volt,csak futólag említi. Azon­ban ezen rendkívüli némbernek fényesebb pályája a mo­hácsi vészutánra esik. Jászay, ki történészen irodalmunk alig pótolható veszteségére hunyt oly korán el, a mo­hácsi vérnapokon kezdődő rajzában, Máriát, szertelen tevékenysége miatt, mindig előtéren láttatja , s méltán, mert Ferdinánd királysága ezen nő ügyessége nélkül, sokkal több akadályokra lelt volna. Később Mária német-­i alföldnek nagyhírű régensnőjévé lön. 1556-ban testvérét I­l­dik Károlyt a Szent- Justef kolostorig kisérő, Spanyol­­országban telepedett meg, recollectiot és magányt ke­resve. De vérmérséke az elmélkedés­ és tétlenségre nem volt alkalmas. Csakhamar ismét a magas po­litikába látjuk vegyülni, s a spanyol kormány­zás — mint nyíltan be­len vallva — csupán azért nem merte tanácsát gyakran kikérni, mert különben nagy talentumánál, és hihetetlen erélyénél fogva , az ügyek vezényletét okvetlenül kezébe ragadta volna. Jellemét Stirling Vilmos — Vidik Károly ko­lostori életének historicusa így festi le : „Mária az öz­vegy magyar királyné ekkor — 1550-ban — 52 éves volt. Férje a törökök ellen harczolva Mohácsnál esett el. Mária, e veszteség miatt vigasztalhatlanul, meg­­esküvék, hogy örökre özvegy maradand, s tett foga­dása alól soha féloldalni nem vágyék. De ezen női át­engedés daczára, még a férfinek ama korszakában :3. kitűnt rettenthetlen szelleme és vas testalkata által. — Lengyel ősanyjának, a pöröly­ öklű Comburgisnak testi erejével egyesité testvérének, Vidik Károlynak, szilárd akaratát, s fontolgató jellemét. Kedvelte a vadászatot és sólyomeregetést mint burgundi Mária, s művészi lovaglásán nagyatyjának, Maximiliánnak, daliás szive is elragadtatott volna. Nemcsak biztosan tudta a szar­vast leejteni, de föltű­rt karral és kivont késsel úgy met­szette el annak gégéjét, s hasita hasát fel, mint a leg­gyakorlottabb királyi vadász. Aschara Roger, ki őt látta, midőn tíz napig szüntelen nyeregben ülve, kísérőinél sokkal előbb vágtatott Spanba, — ezt jegyezte róla naplójába: Valódi férfinő, ki legjobban akkor érzi magát, ha a nyeregbe székelhet , s egész éjen át szél­vészként vágtathat. . . A császár ezen amazon szilárd

Next