Pesti Napló, 1853. november (4. évfolyam, 1094–1118. szám)

1853-11-22 / 1111. szám

e folytonos Unalmányt? Ezen idő alatt a tanítvány oktattatik mind azon katonai s polgári szolgálatokra, melyek vonatkoznak a földi tengerészeti tüzérségre; földhadi s tengerészeti mérnökségre; polgári építészeti mérnökségre , s jelesen a hid-s átcsinálás és hydrographicus munkákra, elvégre a táborkar azon működéseire, melyek a geodéziát tárgyazzák. Az oktatási nyelv, természetesen a franczia, de az angol nyelv is kötelezett tárgyát képezi a tanulmánynak. Az olasz és német nyelv , rendkívüli. A tanítványok intézetbeli kiléptokkor tetszések szerint választhatják életpályájukat. E választás az adott körülményekhez képest változik, így béke idejében a polgári körben p. o. a vasutaknál, gépcsinálási gyárakban stb. munkát keresnek s találnak. Ellenben háborús időkben — mint az első császárság alatt — a katonaság tudományos testületeinél — p. o. a szárazföldi , vagy tengerészeti génje-nél — alkalmazzák magukat. Jelenleg az Omer pasa táborkarában több ancien éléve de l' éole polytechnique működik. E dicső, népszerű s katonailag szervezett intézet a hadügyi minisztérium közvetlen felügyelése alatt áll 1 T a s n á d , nov. 13. Távol minden nevezetesebb várostól csendesen és nyugalommal, meleg kemencze vagy kandalló mellett töltjük napjainkat, melyeket két hét óta tegnapig vastag köd borított, még pedig oly vastag , hogy sokszor csak harmincz lépésre is alig terjedt láthatárunk. Kiszámíthatlan veszteség volt a gazdálkodásra nézve úgy, mint a kereskedelmi mozgalomra nézve is. Mezeinken alig lehetett látni egykét embert, ezek is nyájaikat öszszeterelve legeltető pásztoremberek valának, féltvén nyájaikat az elszaporodott vadaktól, és a szegény legényektől. — Utainkon nem volt mozgás,és ha láttunk is utasokat, azok is olyanok voltak, kiket az elkerülhetlen szükség kényszerített az utazásra. — Számos példa volt reá, hogy oly emberek, kik falujok határát legjobban ismerték, sokszor fél nap is eljártak a nélkül, hogy meg tudták volna mondani az irányt, melyben mentek. Számos körültünk levő faluk csordái a legnagyobb vigyázat mellett is szétmentek, s csak hosszas utánjárással lelhette meg az ember elbolyongott marháját egy és más faluból, mi mindenesetre nem kis ijedelmet és aggódást okozott. Gazdálkodásunk roszul megy , minek oka leginkább azon mód, mely szerint gazdálkodásunk megy. — Szűk termésünk volt különben is, s ez oly baj, mit, bár mint igyekezzék is a gazda, kipótolni nem képes. A múlt nyáron hirtelen jött forró napok annyira összezsugoritották a buzaszemeket, hogy azok halászaikba mintegy bele nőttek, s nincs erő, mely azt képes legyen kivenni. De még inkább fáj az ember szive, ha látja, hogy földeink hanyagul vannak mivelve, s a kellő magot nem termik meg. Hogy földeink roszul vannak mivelve, annak semmi más oka nincs, minthogy általában véve inkább szeretünk otthon egész ázsiai kényelemmel pipázgatni, mint kis vagyonkánk után látni. Sokan vannak, kik a szűk termés miatt majd mindkét oldalra vakargatják fejeiket, s mondogatják maguknak és másoknak : „lesz a mi lesz, majd ad Isten jövendőre.“ Azonban a jó Isten csak úgy ad, ha dolgozunk. Hiába, a mi vidékünk nagy része csak úgy akar még most is tenni és élni, mint ahogy tettek és éltek nagyapáink és szép apáink, pedig már azon kornak lejárt az ideje, még az eke sem úgy fordul, mint akkor. Az újabb gazdálkodási elveknek alig akadnak követői , s ha akad is egy kettő, eleinte gúny és nevetség tárgya, míg elő nem halad, s ha előhaladt, ha gyarapodni látszatik, az irigykedés és boszantás kiséri őt; ha pedig egy vagy más közbejött és előre nem gondolt baj vagy akadály számításában megzavarja, azt mondják: „úgy kell neki, miért gazdálkodik könyvből és újságból.“ — Mindezek sokra leverőleg hatnak, de sokan a boszantás bármi nemet sem fognak ki, mert nem hallgatva senkire, folytatják biztos elveken épült munkájukat, és elvonulva boldog megelégedéssel élvezik fáradságuk gyümölcsét, és nevetik az irigy és szükséggel küzdő nemes atyafiakat. Gazdasági gépeink nincsenek, s ha valaki azok czélszerűségéről és hasznosságáról beszél, ugyan roszul jár, mert azon igen egyszerű feleletet fogja hallani, miszerint „apám is elélt s gép nélkül, én is elélhetek.“ Ez furcsa ám, s ha aztán nem halad a vetéssel, nem a nyomtatással, nincs vetni valója, nincs kenyere, a gondviseléssel áll perbe, hogy mért nem megyen úgy dolga, mint azt ő akarná. Ugyan gondolkozzunk már mi is, hisz nekünk is lehet azt apródonként kivinni, mit e hazának sok fia képes volt végrehajtani; ne nevessük a gépeket, mert bizony azokat nálunknál a gazdálkodásban kissé jártasabb egyének találták és készítették; s még pedig nem azért, hogy a padlásra feltéve kakasülőnek használják , hanem hogy vele megtakarítva néhány forintot, százakat nyerjenek. Termésünk a középszerűségen alul áll, s e középszerű terméshez képest az árr igen alant van. Tisztabúza köble 15 ft, a rozsé 10—11 ft, tengerié 10—12 ft, árpáé 8—9 ft, zabé 5—6 ft. —Búzánk keresztje 18 kévével alig adja ki az 1—1% vékát. Az élet áráhozképest napszámunk igen magas, mert a jelen napokon a mikor csak reggeli 7 órától fogva esti 5 óráig lehet dolgozni, bizony soknak lehet mondani naponként 1 vaftot, reggel pálinkát kenyeret és kétszer főt ételt, — ez itt falu helyt oly drágaság mely talán ennél szükebb nem volt soha. Borunk van elég, csak tudnék hova tenni, hordónk nincs, s kénytelenek vagyunk kádakba és dézsákba töltögetni a mustot, ára mind a mellett is elég magas. A hegyi bornak mint Szeedemeter, Pele, és Peeri hegyeken csebre, — 100 itere, — 5 — 6 pengő forint, Tasnádon pedig csebre , — 80 itere, —3 váltó forint. Szüretünk többnyire be van végezve, s jelenleg még csak néhány késedelmes gazdák szüretelnek. Mi politikai életünket illeti: az megy a maga kiszabott útján. Hivatalnokaink igyekeznek minden szorgalmukat oda irányozni, hogy mind a m. kormány, mind a közönség kívánaténak eleget tegyenek; nincs és nem is lehet reájuk panasz, sőt köszönetet érdemelnek azon készségért, melylyel szolgálni igyekeznek az ügyes bajos embereknek. Társadalmi életünkről nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy még nálunk nincs kihalva az úgynevezett patriarchális élet, az utas és látogató örömmel fogadtatik. Fordulnak elő olykor olykor kedvén telt névnapok is, hol a bő szüret örömére csillog a bakar bor, s víg zene hasogása mellett tánczra perdülnek tűzszemü lánykáink. De nem igy az irodalom, ez hallgat, és búsul. Nem látni itt a hírlapoknak és uj könyveknek csak egy kis fiát sem, legföljebb egy példányt itt ott a külföldi regénytárból, n.dly azonban szinte nyugoszsza édes álmát a ruhaszekrény tetején ujjnyi vastag por alatt. — Casinónk is van, mely azonban nem pártoltatván kellőleg, biz az nem olyan, mint kellene lennie. Nem sokan vannak vidékünkön kik azon pár forintot, melyet ide oda hasztalanságra elszórnak, ha közjóért, irodalomért és hazánk virágzásáért áldozatul adnák. Egyébiránt mindennek oka talán az, hogy mi mintegy elszigetelten állunk nemcsak az ország fővárosától,de még más kisebb várostól is. Magunk nem tudván önmagunknak irányt adni, másoktól pedig a távolság miatt nem tudunk nyerni, s igy maradunk és nem haladunk. Továbbá még az is lehet ok, hogy nincs senki is e vidéken, ki szót emelne irodalmunk mellett, ki példája s ösztönzése által megkedveltetné; nincs alkalom, nem látunk soha is csak tenyérnyi gyűjtő vagy előfizető ívet sem, pedig vidékünkön vannak ám arra alkalmas egyének, kik az afféle megbízásokban a legnagyobb pontossággal eljárnának. X. (Lapszemle) Az Ost-Deutsche Post nov. 20-kai számát következő hosszabb elmélkedéssel nyitja meg: Ha mi ezen hét végével a politikai situatiót áttekintjük, nem találunk tényt, mely a politikai látkör kiderülésére mutatna. A dolgok diplomatikus állása — minden tényleges eseményt ezúttal mellőzve — az utolsó orosz manifestum óta tetemesen rosszabbult. A franczia és angol sajtó elkeseredettebb, mint bármikor, s a politika államférfias vezetői különböző helyeken oly elkedvetlenedést és ingerültséget mutatnak, mely a békés kiegyenlítést legkevésbé sem mozdítja elő. A kiegyenlítési jegyzéktervekről a hírek elnémultak az orosz okiratok szilárd akaratával s az ozrrtanlik fellángolt szellemével szemközt. Ami eleinte mindenféle gyógyrendelvények által orvosolhatónak látszott, az most forrólázzá fajult, melynél csak érvágások és heroicus szerek látszanak alkalmazhatóknak, és ami legroszszabb, a betegség hosszúra húzódik. Mennél tovább tart a keleti viszály, annál veszélyesbbé válik az Európa közbékéjére nézve. A szenvedélyek fellángolással fenyegetődnek , és veszélyes elhatározások készülnek a hosszú súrlódás által végre életbe lépni. — Omer pasa tábornokkarát minden tekintetben jelentékeny személyiség vezeti, mutatják ezt mindazon ügyes álmozdulatok, melyek biztonsággal lőnek tervezve és hasonló bátorsággal végrehajtva. Maga az Oltenitza melletti állás elhagyása sem tekinthető visszavonulásnak, mivel az nem az ellenségtől harcz által kierőszakoltnak , hanem csupán önkénytesnek látszik , elegendő idejük lévén a törököknek ott saját sánczolataikat szétrombolni s kellő rendben eltávozni. — Ami az ázsiai hadszinhelyet illeti, a török bulletinek győzelmi tudósításait nem tartjuk igen hiteles forrásnak. Ha az orosz bülletinek ama eritikus óvatossággal fölveendők, mely minden időben szükséges, midőn a küzdő felek egyikének jelentése fekszik előttünk, úgy bizonyosan a török bülletinek még nagyobb vigyázatossággal olvasandók, miután itt a keleti dagály a felekezetes előadást még jóval nagyobbítja. — Mi az ázsiai hadszíntéren — mond tovább az O. D. P.— előttünk egyelőre nagyobb fontosságúnak látszik, mint az oroszok és törökök közti csatározások, az azon állás, melyet az angol-franczia flotta hajói ott elfoglalni fognak. Nem kétkedünk , miszerint az angolok egy napon nem nyomhatják el azon kíváncsiságot, hogy egy vagy más hajóval látogatást tegyenek Batoumban, ha mindjárt csak azért is, hogy a „Times“-nek, valamely tudósítóját szállítsák oda. Ily angol tourista a Fekete-tengeren minden esetre igen kellemetlen tünemény, mely a békét vajmi kevéssé mozdítja elő. Mert hol egyszer egy angol megfordult, oda nem sokára többen is követik, és igen sok ily vendéget Oroszország az ily jelenetekhez nem szokott tengeren aligha fog tűrni. — E pont az egész európai situatióban a legsérvesebb, mivel az egyrészről az angol érdekekre nézve épen oly csábos, mint az orosz érdekekre nézve ingerlékeny. Hol minden, önmagánuralkodás- és mérsékléstől függ, ott veszélyes, ha a tüzes kanócz igen közel áll a lőporos hordóhoz, s annyival veszélyesebb, ha egy parlament áll a kahócztartó mögött s őt előre nógatja. AUSZTRIAI BIRODALOM. A legelőbbkelő városok Lombardiában minden rendelkezésökre álló segélyforrásaikkal igyekszenek a mostani kenyérdrágaság idején a szegényebb osztályú lakosságot támogatni, így e czélra a polgárhatóság s a vagyonos magánosok emberbaráti jelentékeny áldozatain kívül most a mailandi „Pii Luoghi Elemosinieri“ igazgatósága is 120,000 huszassal járult. Cremonában a szegények pénztárába 70,000 huszas , Mantuában pedig 36,000 huszas folyt be, hogy a város szegényei a kukoriczalisztet közönséges árakon vehessék meg. Velenczéből novemb. 16-káról írják a Trieszt. Zeitungénak . Ama hasznokat, melyek az ujan létesített fő reáliskolákból a tanuló ifjúságra nézve forrásoznak, a velenczei tartományokban már a szülők és nevelők többsége is elismerni és méltányolni kezdi, minélfogvást nem ritka azon eset, hogy tanulók, kik az algymnasiumi tanulmányokat már bevégezték, a régi classikusoktól búcsút vesznek, s a reáliskolák alsóbb osztályaiba íratják be magukat. így p. o. az idén csupán az itteni reáliskola első osztályának több növendéke volt, mint a st. procoloi gymnasiumnak öszvesen. S nem csoda, hogy azok, kik a felsőbb mathematikai tanulmányokra magukban hivatást éreznek, egy hatévi előkészületi időközt, melynek egész folyamában a rajzolás és egyéb, jövendő hivatásuknak megfelelő tárgyak gyakorlatilag képzett egyének által taníttatnak, a gymnasium 8 évi tanfolyamának elibe teszik, hol a nevezett tanulmányok nint mellékes dolgok háttérbe szoritvák. Németország. Freiburgból jelenti a „N. Pr. Zig Ma (15-kén) hirdettetett ki Freiburgban a reggeli isteni szolgálat alkalmával a kath. főegyháztanács tagjainak s Burger városigazgatónak, kit a kormány az érsek irányában különbiztossá nevezett ki , excommunicáltatása. Kästle vicarius, a kihirdető, legott elfogatott s a város fogházába vitetett. Escher a freiburgi Mártonegyház lelkész-segéde , kinek az érsek nemrég az orloffai plébániát juttatá, ugyan e miatt az államkormány által pénzbírsággal büntettetett. Az érseki szék a megürült lelkész hivatalok osztogatását folytatja. Frankfurtból a „Franki. Journal“ jelenti f. hó i kéről: „Gróf Isenburg-Wächtersbach“ épen most erős fedezet alatt egy őrültek intézetébe (Illenauba Badenben) vitetett. il Francziaország, Páris,nov. 15. De la Gueronniére, a két miniszteri lap, tudniillik a Pays és Constitutionnel főszerkesztője, megbizatott, azon tesz benyomást, melyet a Moniteur noveke. czikke előidézett, szelídíteni és így Kis Pereffnek elégtételt szolgáltatni, mit ő különben nem kívánt; egyszersmind a börze békereményeit megerősiteni. Ez vala a föladat. Lássuk, mikep fejtette meg. Gueronniére először is megmutatja, természetesen minden nagy fáradság nélkül, hogy minden háború békével végződik, következőleg annak is, mely a Duna mellett kezdődött, béke lesz a vége. Megmutatja tovább, hasonlókép nagy fáradság nélkül, miszerint Törökország az európai súlyegyen kelléke, azonban sokkal önkényesebb azon állítás, mikép Oroszország kezdetben balfogást követett el, tudniillik sokat kívánt, hogy keveset nyerjen , és azután megsértett önzésből mindinkább bonyodalmakba keveredett, amelyekből szép szerével örömest kivonná magát.(?) Ezen előterjesztés mellett szerző egyszersmind úgy lép föl, mint kezes az orosz békebiztosítások őszinteségére nézve, mi mindenesetre csak méltányos. Aztán újból igyekszik megmutatni, miszerint Oroszorságnak nem czélja Törökország uralma után akár egy részének katonai megszállása által, akár vallási ürügy alatt politikai véduralom után áhítozni. Bizonyítványai tisztán negatív szelleműek. Oroszországnak, azt véli La Gueroniere, egész Európa útjában állna. Nem tekintve azt, hogy ezen megmutatásnak is bebizonyításra volna szüksége , mindenesetre kérdés , miszerint lehet-e az a czélja Oroszországnak, hogy ily háborút előidézzen. Mindenesetre paradoxon, ha szerző azt állítja, mikép Oroszország most könnyebben alábbszállíthatná követeléseit, mint ezelőtt hónapokkal. Meglehet igaz, miszerint Oroszország ezelőtt hónapokkal Törökországgal úgy vélt bánhatni, mint holttesttel, és most egy nemzetet lát maga előtt, mely az alkudozások alatti szilárdsága és mérséklettsége és a harezbani hős bátorsága által megmutatta, miszerint ő oly hatalom , mely nem szorul szomszédai gyámságára, legfőlebb segélyére , s legroszabb esetben egy támadó szomszéd túlereje ellen magát védelmezni erőt és elhatározást tanúsít. Azonban ha Oroszország még viszavonulni akar, azt inkább teheti egy gyenge, mint erők ellen irányában. Br. Z. Ezen taglalatból láthatni, miszerint Gueronniére a dolgok helyzetét nem téve világosabbá, mint eddig volt, s Kisseleff arra kell hagyni annak megítélését, váljon G. úr kereskedése, a czár feniit biztosításainak hordereje mellett Francziaországban, elég megnyugtató fog-e lenni. Anglia és Francziaország követei Bécsben és Berlinben, mindjárt az orosz háború-nyilatkozvány vétele után, illető kormányaiktól utasítást kaptak, azon udvaroknál, hol megbízva vannak, oda munkálni, hogy ama nyilatkozatban fölállított insinuatiok, mintha a hatalmak a Portához intézett követeléseket valaha jogszerűeknek tartották vagy nyilvánították volna, a miniszteri lapokban cáfoltassanak meg. A Pays egyébiránt ezeket is mondja: „Az orosz hatalomnak a Duna és földközi tengeren túlterjeszkekedése Oroszországból Rómaszerűt csinálna, miáltal az egész világon souverain lenne. Akkor első rangú állam csak egy maradna, tudniilik csak az orosz birodalom.Minden más állam másodrendű állammá válnék.Nagy népek és államok az ily hatalomróli lemondásnak elibe teszik még a szünet és kegyelem nélküli harczot, a harminczéves háborút, még a halált is !‘. Nevezetes azonban Gueronniérenek egy vallomása a nyugati hatalmak czéljait illetőleg, mikről inkább értesülve lehet, mint Ausztria és Poroszország czéljairól, s ez , hogy ha a diplomatiai alkudozások eredményét egy pillanatra is előrelátják, Francziaország és Anglia hajóhadainak mindjárt a Pruth átléptekor a Dardanellákba kellett volna vitorlázniok; ez oly vallomás, miből Francziaország erélyes a magatartására, jövendőre nézve bizton következtethetni. Párisból írják meg, mikép több franczia diplomatiai ügynök és megbízott külföldi állomásáról visszahivatott. Ezen rendszabályt kapcsolatba akarják hozni a hivatalos bizalommali visszaéléssel, miben külföldi mesterkedéseknek része volna. Hogy világosabban szóljunk, az itteni szemes rendőrségnek sikerült a közigazgatás, hadsereg-, udvar-, sőt még a rendőrségnél is azon összeköttetéseknek nyomára jutni, miket itt némely ügynökökkel szőttek. Néhány nappal ezelőtt két ily tudósítás jutott egy hadügyminiszteri osztályfőnök kezébe. Két hivatalnok, kik egymást kölcsönösen elárulták, befogatott. Vey pasa törökösen fölszerelt salonjában minden estre elfogadja azon látogatókat, kiket hozzá beajánlottak. Vannak diplomaták, itteni hírlapírók, közigazgatási tagok, külföldi lapok levelezői stb., kiket kávéval és török pipával megvendégel. Különben a magas Porta követe, mint ez gondolható, kevéssé közlékeny, s azok nagyon csalódnak, kiket csak a kíváncsiság vezet Törökország képviselőjének salonjába. Mindazon közlemények, mik Törökország követének politikájára nézve a közlésre érdemeseknek látszanak, nem tőle magától, hanem titkárától bizalmasan említetnek meg. A török követségnek, ezen óvatos magaviselete önként értetődik, hogy az itteni udvarhozi szövetségi viszonyok által ajánltatik. Ezért egészen téves azon föltevés, mintha a menekültek vállalataira nézve, kik török szolgálatba akarnak állani, az itteni török követség befolyással volna. Azonban levelező megemlítendőnek véli, hogy Londonból minden héten indul egy szállítvány „önkéntes ” keletre, többnyire szolgált katona, kiknek nagy része tiszti rangban áll. A diplomatiai testületben bekövetkezendő többféle változásokról beszélnek, s különösen négy diplomata nevét említik, kiknek helyébe új egyéniségek lépnének: Bourqueney báró Bécsben , Des moutiers Berlinben, Maupas Nápolyban, De la Cour Konstantinápolyban , kik közül a két utóbbi már állomását el is hagyta. Barrot Adolf azonban megmarad Belgiumban, minthogy a Belgiummali viszonyok ismét kedvezőbben alakulnak. C an r obe r t tábornok Bécsbe fog menni, de nem mint Bourqueney báró utóda, hanem külön küldetésben. A Consitutionnel közelebbről párvonalt hozott Törökországnak az 1828—29 ki háború alkalmávali és jelen állapota között. Akkor egész Európa ellene volt, s elgyengülve vala Görögoszág elvesztése és hajóhadának Navarinnál történt megsemmisítése által. Egyptomból segélyerőt nem kaphatott, az ország belsejében a reformok és janicsárok eltörlése miatt elégületlenség és zavar uralkodott. Röviden: akkor Európában és Ázsiában 140,000 embernél többet csatatérre nem állíthatott. Mégis, jegyzi meg a Constitutionnll, az oroszok 18 hónapig tartó két fáradalom hadjárat után, melyben 140,000 embert és 18,000 lovat vesztettek, kényszeríthették ki azultántól a drinápolyi békét. Mikép előre láthatni, a Constitutionnel vizsgálódása folytatásában végül oda jut, hogy Törökország jelen segélyforrásai és politikai szövetségeseivel a tengeri háborgatásoktól védve, azon állapotban van, hogy magát védheti. Cowley angol követ igen bizalmas lábon élt a császárral; a fontainebleaui vadászatok egész idejére nejével együtt meghivatott. Az osztálytábornokok mindnyájan miniszteri köriratot kaptak, hogy minden gyalogezredben kérdést tegyenek az iránt: kik volnának azon tisztek, kik a 10 újonan alakítandó vincennesi vadászzászlóaljakba mint tisztek belépni kívánnának , hogy így a zászlóaljak számát húszra lehessen fölemelni ? Páris, nov. 16. A C o nst i tu t io n nel czélszerűnek tartja I. Napóleonnak a keleti kérdésrőli véleményét dr. O’ Meara emlékirataiból fölidézni. I. Napóleon ezt mondá : „Oroszország néhány év múlva Konstantinápolyt, Törökország nagy részét és egész Görögországot bírni fogja. Ez előttem oly bizonyosnak látszik, mintha már megtörtént volna. ”Mindazon hízelgéseknek, mikkel engem Sándor elhlmozott, majd nem volt más czéljuk , mint ezen terv kivitelére megegyezésemet kinyerni. Én ellenzettem, minthogy előreláttam, miszerint ez annyit tesz, mint az európai súlyegyént megzavarni. Törökország néhány év alatt természetes útón jut Oroszország hatalmába. Népségének nagy része görög , és mondhatni, hogy a görögök oroszok. Azon hatalmak , melyek ezáltal szenvednének és azt ellenezhetnék : Ausztria , Poroszország , Anglia és Francziaország. „Ha Francziaország és Anglia valaha őszintén szövetkeznek, az Oroszország ezen tervének megakadályozására történik. De ezen szövetség sem elég. Francziaország Anglia és Poroszország együtt nem állhatnának ellent. Ausztria és Oroszország azt mindig végrehajthatnák ! Ha Oroszország egyszer Konstantinápolynak ura, akkor az egész középtengeri kereskedelem kezében lesz; az első tengeri hatalom fog lenni, és isten tudja mi lehet belőle. Ha Angliával összekapni kezd, 70,000 jó katonát küld Indiába, 100,000 kozákot ad hozzá, és Anglia elveszti Indiát. Az ő katonái vitézebbek mint az ausztriaiak (?! ?), s annyit állíthat ki, mennyit akar. Mi a vitézséget illeti, csak a franczia és angol katonák hasonlíthatók hozzájok (?). Én mindezt előreláttam. Én a jövendőbe messzebb látok mint mások ; én ezen barbároknak (!?) gátat is akartam vetni, midőn Lengyelországot visszaállítom, és Poniatowskit trónra ültetem, de a ti minisztereitek (a bábafejűek) azt nem akarták . . .“ (Pl.) Itt átalánosan erősítik, hogy a nyugati hatalmak végre elhatározták, miszerint hajóhadaikat, a török hajóhaddal együtt, a fekete tengerre küldjék. (Ugyanezt mondja a londoni Morning Post. Namik pasa ma Marseilleben kiszállott, s azonnal Párisba utazott. Vey pasa ismét 40,000 vincennesi vadászfegyvert küldött Konstantinápolyba. A párisi lapok előfizetőikre nézve következő rangsorozatban állanak: Siécle, Presse, Constitutionnel, Patrie, Pays, Journal des Débats, Assemblée nationale. A két utóbbi együtt csak 14,500 példányban jelen meg; a három félhivatalos lap (Constutionnel, Patrie és Pays) együtt 50,000, a Siécle egyedül 47,500, a P re s se pedig 47,200 példányban. Spanyolország, Madrid, nov. 9. Narvaez tábornagynak a királynénál magánkihallgattatása rövid ideig tartott. Megköszönte a királynénak irányában tanúsított jószivűségét; ő felsége viszonza: „Örömmel látom, hogy ön egészsége jó. Azt hivem, hogy ön beteg. Ha tudtam volna, hogy ön jól van, megmaradok a mellett, hogy önt a Bécsbe utazásra szolgáljam.“ Mintegy 35 carlista Cataloniába becsapott, mindjárt csapatokat küldtek ki, mire a vakmerők azonnal szétoszlottak. Nagybritannia, London, nov. 16. A Morning Post állítja , miszerint a londoni és párisi kabinetek már meghatározták volna, mikop a szövetséges hajóhadak a török hajóhadnak tényleges segélyt nyújtsanak, hogy az orosz hajóhadnak Sebastopolból a fekete tengeren működhetésére nézve hátrányos ellenállást gyakorolhassanak. Az indiai utolsó posta itt mély benyomást okozott; úgy látszik, hogy az angolokat Kelet-Indiában páni félelem szállta meg. Hogy Mackeson ezredes megöletése, Dost Muhamet és a persashah szövetsége , az orosz törekvések Khiwara, nem örvendetes jelenségek, senki sem tagadhatja, azonban a Bombayban uralkodó orosz félelem a Times előtt a nevetségig túlzottnak látszik, és haszontalan fáradságnak tartja megmutatni, hogy az indiai orosz becsapás lehetőségére dőreség gondolni. Végre a a jövő héten Manchesterben a török barátok meetinget fognak tartani. Sir Napier admirál és Urquhart fogják a gyűlést haranghrozni. A Hérald kérdezi, hogy Sir H. Seymour sz. pétervári brit követ miért nem hivatott vissza Sz. Pétervárról. A legcsekélyebb illemérzet azt parancsolná, hogy a diplomatiai viszonyok Oroszországgal szakasztassanak meg, ha a hajóhadnak Konstantinápolyba küldése becsületesen van kigondolva, akkor ezen rendszabálynak önként kell értetődnie. A hallgatás a Downing streeten, a Timesnak most Oroszország mellett majd ellene írott czikkei azonban nem képesek a kabinet becsületességére nézve bizalmat önteni belénk. Fájdalom oda jutottunk, hogy német és franczia lapokból kell hiteles tudomást vennünk a downing-streeti mesterkedésekről, és ő (a Hérald) a rajnai lap nyers beszédének, miszerint a brit kormánysajtónak a békealkudozásokat illető nyilatkozataiból,,egy szó sem igaz“ több hitelt ad, mint a „piperkőcz“ (lord Clarendon) állításainak, ki Izlandban egy kis revolutiot „csinált“, hogy annak gyermekies elnyomatása által magát kitüntesse. (C. D. P.) Törökország. A Tr. Z.-nak írják Konstantinápolyból, v. 7-kéről: Törökország és az uralkodó zultánra nézve történeti jelentőségű ünnepélyes szertartás ment végbe nov. 4-kén Mahmud zultán mecsetében. A török főpapok mindnyájan összegyűltek és a Sheik-ul-Izlamtól, a zultán jelenlétében, fetwa (szentesítő ima) olvastatott fel, a nagyúrnak pedig, örök időre Ghazi (győzelmes) melléknév adatott egész ünnepélyességgel. A törököknél szokás, és minden uralkodóra nézve legnagyobb!) méltóság, hogy mihely azultán szerencsés harczot kezd a hitetlenek ellen, őt ezen melléknévvel tiszteljék meg. A számosan összegyűlt törököket ezen ünnepélyes végzés alkalmával nagy lelkesedés ragadta meg. Ifjú és nov.