Pesti Napló, 1853. november (4. évfolyam, 1094–1118. szám)

1853-11-26 / 1115. szám

veszteglenek : ők élénken conjecturáznak, saját nézetük szerint csoportosítják a hatalmasságokat és kabineteket, a való, télig való vagy egészen valótlan tudósítások­ból csalhatlan következtetéseket húznak a jövő esemé­nyek folyamára, s tanúsítják rokon- vagy ellenszenvei­ket azon mód és modor által, melyben a nap ese­ményeit előadják. Ha mindez a józan és mélyebben­­látó előtt néha nagyon különösnek, sőt némelykor kissé nevetségesnek mutatkozik is, mindamellett e viszony elválaszthatlan a hirlapírás lényétől és jellemétől, me­lyet az egyéni nézet és személyes vélemény nyilvánítá­sának szabadsága törvényesen megillet. Ámbár mi az ilynemű eljárást ártalmasnak ismerjük, úgy viszont be­csülni is tudjuk az önálló sajtónak hasznait, mely bizo­nyos erős korlátok közt az inkább vagy kevésbé elter­jesztett egyéni véleményeket nyilvános méltatás alá bo­csátja, s mint minden emberi dolgokban, úgy ebben is a részét a jóval együtt elfogadjuk. Ha ennélfogvást hírlapjaink előadásmódja és con­­jecturális politikája — mennyiben azok a törvényes korlátokon túl nem lépnek —, a kormány­hatóságok be­avatkozáskörén kívül áll, úgy az is világos, hogy a kül­földi kormányokat illetőleg a rokon- vagy ellenszenvek­re , melyeket ausztriai lapok előadnak, a császári kor­mány még kevésbbé gyakorolhat befolyást. Azon Fran­­cziaországnak Ausztriáhozi állásában a W­andere­r­­nek ő felsége Napóleon császár kormánya ellen szintoly alaptalan mint nem igazolt gyűlöletessége, s azon üres okoskodások, melyekkel azt sarlangozza, a cs. kir. kor­mánynál s a legmagasb körökben szintoly határozott rászólásra talál, valamint a „Morgenpost“ czim alatt itt megjelenő lapunak oroszok iránti nevetségességig menő gyűlölsége. Mi ezen két lapot megneveztük, mivel épen ezek utolsó számai tüntetik ki, különösen erős vonások­kal az érintett irányzatokat. De más itteni lapoknak a török-orosz ügy állása és kifejtéséről közlött vezérczik­­keiből is eléggé bebizonyul, mikép ők a hatalmaknak egymáshozi viszonyairól sokszor nincsenek magukkal tisztában , és hamis föltevésekből szükségkép téves kö­vetkeztetéseket vonnak. A mi feladatunk nem lehet — mond az O. C. — hogy a hírlapi controversiák és con­­jecturák tömkelegébe az Ariadne fonalát vigyük. Ha­­szonnélküli dolognak azonban nem tartjuk a közönsé­get , s főleg a hírlap-olvasó közönséget, emlékeztetni, hogy mindabban, mit az időszaki sajtó a nagyhatal­maknak egymáshozi viszonyairól, úgyszinte a Célálla­potokról s az egyes hatalmak indokai és politikájáról közöl és előad, nem foglaltatik egyéb, mint az illető szerkesztő uraknak magán nézetei és hajlamai.“ A Wiener Lloyd novemb. 24-ei számát követ­kező czikkel nyitja meg : „Az egyesült flottáknak a Fe­kete-tengerhez közeledése — magában véve nem lé­nyeges jelentőségű— egyazon jelek közöl, melyek a tengeri hatalmaknak Oroszország irányában követett politikájában fordulatot mutatnak. Francziaország és Anglia békés hangulatát sz. Pétervárott igen ügyes és kitűnő módon zsákmányolták ki. Lord Redcliffe és De­ Iacour urnák azon feltételek elfogadását kelle tanácsol­­niok, melyeknek elvezetéséhez egykor járultak. Orosz hadsereg lépett át háborúnyilatkozvány nélkül a Prut­­hon , s szállotta meg a török birtokot, tényleg magához ragadván ott a kormányt. — Ily situatio nem marad­hatott fordulatpont nélkül, s nekünk úgy látszik, hogy e fordulatpont már bekövetkezett,­­ hogy ezen tett dolog igen rövid idő múlva — mihelyt az angol parliament egybegyül — mindenki előtt világos lesz. Már­is a meg­sértett nemzeti érzés tudata Anglia- és Francziaország­­ban alulról fölfelé egészen a legmagasb körökig hatott. — Azon fordulat, melyet a tengeri hatalmak politi­kája vesz, s mely a flottáknak a Fekete-tengerhez közeledésében nyilatkozni kezd, meglehet, rövid idő alatt a békét idézendi elő. A finom hallású és tapin­­tatteljes orosz diplomatia — Menzikoff herczeget nem számítjuk hozzá — már alkalmasint észrevette, hogy most még a béke fentartására egy kedvező momentum van, mely ily kedvezően aligha térend vissza többé. Vajha használtatnék az­­ Ila használatlanul hagyatik, akkor jósolni merjük, hogy rövid idő múlva a di­­plomatikus jegyzékek s a hivatalos angol és franczia lapok más hangon fognak szólani. Akkor nem azon biztosítékokról leend aztán szó, melyeket a Porta adjon Oroszországnak, hanem kezességekről, melyek Oroszországtól fognak kivántatni, hogy­ a dunai fejedelem­­ségek fegyveres megszállása többé ne újulhasson meg. Nem arról leend akkor szó, micsoda viszonyok közt hagyják el a London­ és Párisban levő orosz követek ama fővárosokat, hanem hogy a franczia és angol kö­vetek minő feltételek alatt fognak maradni Sz. Péter­­várban. Akkor arról leend szó, mily esetet tekintendnek a tengeri hatalmak casus belli-nek, nem pedig, mint azelőtt, mily esetet fog Oroszország annak tekinteni.“ AUSZTRIAI BIRODALOM. Ő és. fensége Estei Erzsébet főherczegnő december hó közepe táján fog Brünnbe visszatérni, s ott ismét állan­dóul lakást foglalni. M­a­i 1­a n­d-ból novemb. 20-káról írják a „Trieszter Zig“-nak : „E hét első napjaiban Gardone-ban (Brescia tartomány) a csendőrség bizonyos Ronchi-t, bergamoi orvosdoctort fogott el, midőn a közel Helvétiából, lázitó iratokkal gazdagon ellátva, szülővárosába visszatérni szándékozott. A nála talált levelek, proclamatiók és lá­­zító röpiratok jövő sorsát igen szomorúnak tüntetik föl. Az utóbbi napokban itt és Bergamoban több előkelő személyek fogattak el, kik, közvélemény szerint a fen­tebb érintett eseménynyel nem alap nélkül hozatnak összefüggésbe. A házkutatások alkalmával lázító irato­kon kívül még legújabb keltű igen compromittáló leve­lekre is akadtak volna. A szükséget szenvedő néposztály ínségének enyhíté­sére a mantuai csász. kir. buzgó delegátus befolyásával 800,000 húszasra terjedő jelentékeny pénzöszveg gyűlt össze, oly meghagyás mellett, hogy az részint a kenyér­­drágaság és zordon évszak ideje alatt munkatehetlen ü­gyefogyottak fölsegélésére, részint pedig nyilvános utakra és egyéb építkezésekre fordítandó. KÜLFÖLD Németország. A berlini „Correspondenzbureau“ imezt mondja : „A keleti kérdésben ma nagyobb jelentőségű tudósítások nem érkeztek. Csak a börze gazdag mind­két oldalróli hírekben, azaz reá nézve kedvező s nem kedvezőbben. Jelentőséggel bír, ha megvalósul, hogy Párisból a franczia követhez Bécsbe utasítások menesz­tettek, melyek szerint az ausztriai kormánytól határo­zott nyilatkozat kivántatnék a keleti kérdésbeni további magatartása iránt, egyszersmind értésére adatik, hogy egy Oroszország javárai eljárásnál, a franczia kormány , Törökország harci működéseit mind vizen mind szára­zon támogatni fogja. Párisban Ausztria magatartása iránt félreismerhetlen figyelem uralkodik. Onnét újo­­nan hírek terjesztetnek az ausztriai külügyi miniszter, Bud­ gróf visszalépéséről, mely híreknek azonban a jámbor óhajtásnál egyéb alapjuk nincs.“ Francziaország, P­á­r­i­s, nov. 19. Lieven hgne elha­lászta elutazását, mindazáltal készen van az útra azon esetben, ha a kérdések komolyabb fordulatot vennének. Magas és kivételes állása az előkelő társaságban, neki és salonjának szokatlan jelentőséget kölcsönöz, mi miatt dutazása nevezetes jelenségül vétethetnék. Egy politi­kai salonban arról volt szó minap, hogy Lamorid­ére­tlnok, miután pétervári küldetéséből visszatért, egy em­lékirat vázlatát tevő papírra, melyben ő statistikai ki­forrásokra és saját ítéletére támaszkodva, meg igyek­­szik mutatni, miként Európa Oroszország valódi hatal­ma fölött áltatásban tartatik , csak hogy nagy vélemény­nyel legyen ezen állam felől. A tábornok ezen emlékira­tot jelenlegi számkivetésében valószínűleg bevégzi, melynek kiadásával a dolog felvilágosítására nézve so­kat fogna tehetni, mivel föltesznek róla annyi igazság­­szeretetet, hogy netaláni ellenszenvek által a valóság elcsavarására nem engedi magát vezettetni. Paris, nov. 20. Az orleansi család közeledése gróf Chambordhoz a napi beszéd tárgyául szolgál itt a főbb körökben. Mindazáltal a tettleges fusio épen nem ment véghez, s a nemoursi herczeg és gróf Chambord Frohs­­dorfban egyedül csak találkozzanak, s kölcsönösen s atyafiságosan üdvözlők egymást. Beszélgetésük 20 per­­czig tartott, melynek folyama egészen köznapi s általá­nos dolgokat tartalmazott; a dynasticus kérdés és fusio szóba sem jött, s a búcsuvétel legnagyobb szivélylyel ment véghez. Páris, nov. 20. Ma két órakor ment véghez Fontaine­bleauban a nagy lovaglás , melyet a park nagy sétányán a hatodik huszárezred a két felség tiszteletére tartott. Az ünnepélynek a legszebb idő kedvezett. A császári pár kö­zelében következő magas személyek valának láthatók, úgy­mint : Napolon herczeg, Mathild herczegnő, Stephanie nagyherczegnő, Murát herczeg és herczegnő, Chimay­hg és­egnő (a Moniteur sorozata szerint) , Svéd és Oroszor­szág, valamint Brazília , Bolívia és Chili követei, Wau­lowski gróf és grófnő , Clary gróf és grófnő, gróf Lagrange, Vernet Horace stb. Az egész fontainebleaui népesség össze­­sereglett ezen ünnepélyre , melynek jeles sikerüléséért, a császár a huszárok ezredese­ Neynek, méltánylatát kifejezé. Hir szerint gróf Waleovszky rögtöni elutazásának Lon­donból Fontainebleauba semmi más czélja nem vala, mint egy ugyan azon időben Konstantinápolyba küldendő angol és franczia sereg felőli értekezlet, hogy e seregek az oroszokat, ha hogy a Dunán átkelnének, vissza­vessék. Perigueuxban s a nyugati megyék más városaiban lá­zító falragaszokat fedeztek fel. Sőt azt is hírlik, hogy Lyonban barik­adkészítésre kezdemény létetett. A fal­ragaszokon ily nyomatott fenyegetés volt olvasható: „Halál a molnároknak!“ A rendőrség rendszabályok­hoz nyúl, minek folytán az öt frankos pénzdarabok meg­csonkítását büntetni fogja, minthogy még mindig talál­koznak, kik a császár képének nyakán vágást tesznek. A „Journal de Debats“ban olvassuk: az ausztriai főconsul, Laurin úr visszahivatása Bukarestből, nagy sensatiót okozott a Fejedelemség népességében. Az Oláhországban lakozó ausztriaiak száma 40,000-re megy. Ezek Laurin úr személyében értelmes képviselőt birtanak. Helvétia, Bern, nov. 19. Az uj genfi kormány f. hó 28-kán hivatalába lépend, s egy nagy tanácsokal álland viszonyban, mely többségére nézve a letűnt dictator Fazy- és rendszerének híve. Csak a jövő év végivel fog egy új nagy tanács választathatni. Tehát gyakrab­ban megtörténendik, hogy az államtanács a nagy tanács ellenében kisebbségben leend , minek az lehet eredmé­nye , hogy az első képtelenné válik a kormányzássá, s annálfogva vissza kellene vonulnia. Nagybritannia, London, nov. 19. A „Times“ ma a keleti nagyhatalmaknak megmutatni igyekszik, miszerint azoknak kötelessége, semlegességükből ki i­s egyesülve nyugattal Oroszország ellen föllépni. A „Times“ ezen nagy fontosságú czikkét azon, különben is senki által kétségbe nem vont tétellel kezdi, hogy t. i. a diplomatia hangja az izakcsai árgyúk dörgése által hosszabb időre elnémíttatott. Most Török- és Oroszország közt minden múlt vagy jövendőbeli viszony új kérdésnek van alá­vetve , a török-orosz szerződések, elkezdvén a kai­­nardsini (1774) egész a balta-limaniig, mind semmik; az orosz foglalások által kierőszakolt viszonyok a feje­delemségekben, a keleti egyházban stb. véget értek. De ha Oroszország az ottomán haderőt összemorzsolná is, még akkor is minden kétség kívül nemcsak az eddigi kötések újóbbi megerősíttetését kívánná, hanem új, Kelet függetlenségét veszélyeztető föltételeket szabna elő. „Ily kimenetelhez“, s ezt nem is szükség mondani. „Nagybritannia, Francziaország és a német nagyhatal­mak becsülettel s józan politikával nem csatlakozhat­nak. Oroszországnak csak az marad fen választandó, mi módon akar igényeiről lemondani; ha a törökök által valóban megveretik , elveszti 100­ éves dicsvágyá­nak eddig kiküzdött minden gyümölcsét, ha pedig győ­­zelmeskedik a török ellentállás fölött, készen kell neki állania arra, miszerint Törökország háta mögött a világnak legalább is két legnagyobb hatalmára fog bukkanni, melyek bölcs vonakodással fognak ugyan még fegyverhez, de ha a háború egyszer kitörik, bizo­nyára a fegyvert le nem teendik mindaddig, míg az eu­rópai béke ellenségét rendre nem utasították, s becsü­letes kiegyenlítési föltételeket nem szabtak eléje.“ „Ha a német hatalmak ezen krízisben, a nyugati ha­talmakhoz, a béke érdekében , szívvel s lélekkel csatla­koznak, lehetetlen kétségeskedni, miszerint Európa elég hatalommal bír, akaratának háború nélküli kivitelére. A fejedelemségekbeni hadmunkálatokat vagy az időjá­rás, vagy határozott eredmény elérése valószínűleg nem­sokára félbenszakasztandja. Mi volna akkor a hatalmak combinált közbenjárásának könnyebb, mint elhatározott­sággal , szükség esetében erejöket vetni a mérlegbe, s újabb ellenségeskedések kitörése esetében védszövetsé­­get kötni az ottomán kormánynyal ? A hatalmak igen középszerű eredménynyel iparkodtak kiegyenlítési ja­vaslatokat terjeszteni elő ; hát épen nem képesek azokra rászorutni ? Oroszország német szomszédainak semle­gességét annyira becsüli, mint meg ugyanannyi súlyt saját mérlegében, s reméli, miszerint azt nemsokára oppositióra viheti nyugat ellen. Németország közremun­­kálása nélkül lehetetlen a czárt és zuhant békére kény­szeríti. Ha Oroszországot kiegyezkedésre lehet is bírni, ez csak elszigeteltsége, s az öszves hatalmak egyhangú határozata által hozathatik létre. Ha iy egyezség nem létesülhetne, ily határozat nem hozathatnék, akkor mi­denesetre látandjuk, miszerint ellenségeskedésekbe va­gyunk bonyolódva, de e szerencsétlenég­teljes esem­é­nyek vége még messze távolban van, s a nyugati ha­talmaknak nemcsak a távol háború veszélyeivel , hanem az izgatottság és a dolgok állásának hirtelen­ változása elemeivel is kellene küzdeniük, melyek már­is az egész európai szárazföldön mindig növekedő hatalommal kez­denek forrásnak indulni.“ London nov. 17. A Dardanellákban levő angol flotta hiteles adatok szerint következő hajókból áll: Britannia (120 ágyú)Trafalgar(120) A.,noo(90)Rodney (90) Vengeance (81) Bellerophon (78) Arethusa (50) Le­ander (50). Ezen nyolc­ vitorlás hajóhoz következő in gőzös járul: Sanspareil (71 ágyús, 350 lóereje) Retribu­tion (28 ágyú, 800 1. e.) Furiosus (16 á. 400 1. e.) Tiger (16 á. 400 1. e.) Firebrand 1. (6 á. 400 1. e.) Sampson (6 á. 467 1. e.) Niger (14 á. 400 1. e.) Wasp (14 á. 400 1. e.) Fury (6 á. 515 1. e.) Inflexible (6 á. 580 1. c ) Ardent (4 á. 200 1. e.) Caradoc (4 á. 350 1. e.) Shearywater (4 á. 160 1. e.) Spitfire (4 á. 140 1. e.) Triton (4 á. 260 1. e.) öszvesen 885 ágyú, 5332 lőerő és 8852 katona. E tengeri erő nagyobbítására után van 2 vitorlás hajó és 4 gőzös: Queen (116 ágyús) és London (90 á.) Terrible (21 á és 800 1. e) Agamemnon (90 á. 550 1. e.) Leopard (16 a. 560 1. e.) Highflyer (21 á. 250 1. e.) Ha tehát ezen erősí­tés megérkezik, a Dardanellákban levő brit flotta 29 hadi­tanasággal. . London, nov. 17. Ha való — Így szól egy irat a „Times“ kiadójához, — hogy az orosz fegyver- és ha­jógyárakban foglalkozó minden munkás , ő felsége a czár parancsára rögtön elbocsáttatott, mint történhetik, hogy ő felsége Victoria királyné hajói Portsmouthban állomásaikból kimozditatnak, helyt adandók egy „Au­rora“ nevű orosz fregatnak. A béketársulat oktalan el­vei még bizonyára nem kaptak érvényre az admiralitás épületében. Ha ez nincs így , akkor sir J. Graham az orosz fregatoknak meghagyandja, hogy az angol ki­kötőkből vonuljanak ki. Törökország- Konstantinápolyból. Egy raj­nai s ugyanazon időben több más német lap , az ,Augs­burger Allgemeine Zeitung, ismeretes és sokfelül meg­­c­áfolt czikke ellen; a legújabb keresztény­üldözések­ről , Törökországban, a Konstantinápolyban tartózkodó német nyilatkozatát teszi közzé, melyből a legjelentéke­nyebb helyeket vonjuk ki: Az , Allg. Augsb. Ztg., valamint ennek nyomán több helybeli lapok Németországban, az orosz-török bonyo­dalom kezdete óta s kivált utóbbi időkben oly irányt vett föl és követett, mely a német vagy európai publi­­cistika oly nevezetes orgánumának hasábjain, az ozmán államokban élő németek figyelmét ki nem kerülhető. A nevezett lap ezen iránya, a szerkesztőség vezérczikkei, de különösen élesül Törökország belsejéből küldött czik­­kek sorozata által (czimek: Törökország belső állapota) kifejezve , Törökország s ennek igazgatása ellen keserű ingerültség és ellenségeskedés jellemét viselik, mik az efféle polémiára mindazoknak kötelességévé teszik a fe­leletet, kik ezen ország kebelében évek óta tartózkodva, a dolgok valódi állását közelebbről látják, s azokról alaposabb ítéletet mondhatnak, mint az „A. A. Ztg.“ szerkesztősége. A nélkül, hogy a nevezett czikket rész­letesebben taglalnék, minden elfogulatlanabb külföldi át fogja látni, hogy a törökországi iszonyatosságok na­gyobb része, összefoglalva az egész országból, még ak­kor is, ha igazak volnának, a legkisebb európai állam bűnlajstromát sem múlnák fölül, sőt alig közelítenék meg, s e szerint magukban a tényekben a keresztény ül­dözés vagy effélé bűnök rendszere éljen nem foglal­tatik. A mi igaz, maradjon igaz , az ellenség irányában is, s miért ne oly nép irányában, mely a vendégsze­retet szép erényét nagy mértékben gyakorolja ? A va­lóság az, hogy a többször nevezett czikk kényszerűség­ből íratott, s futólag legyen mondva, nem nagy honfi­társi szeretetet tanúsít, ha az ,Aug. All. Ztgl túlzó tu­dósításaival távoli rokonait és barátait az itteni néme­teknek aggodalom- és gondba ejti, valamint kevés köz­szellem­ és a német érdek nem helyes felfogásának bi­zonysága , hahogy az itteni német kereskedelemnek rémrajzai által hitelzavart okoz. S maga kárával tapasz­­talandja, mikép azon törekvés : ily eszközökkel rég el­múlt dolgot föleleveniteni akarni — ön hitelén mily csorbát ejthet a fölmerülő kérdések tárgyalásánál, az igazság és méltány minden barátai előtt. Az örmény püspök és érsek választása fölötti viszály­nak azzal vetettek véget, hogy tökéletes választási szabad­ság engedtetett. A congregatio egy rendeletében kijelenti, hogy ő az örményeknek engedett választási reformot ille­tőleg, a levantei kath. községek különböző szokásait tekin­tetbe vette. Dunai­ fejedelemségek, Belgrád, nov. 19. a tö­rökök, kik a város alsóbb részein laknak, az itt vezénylő pasa fölhívására, a várba vonultak. A város e szerint a mohamedánusoktól megszabadult. Szerbiában komoly csatákra látszanak készülni, írott röpivek keringenek szerb nyelven, mik a törökök ellen eléggé nyers hangon szólanak. Többek közt egy ily röpiven ez áll: Szerbek, készüljetek egy nagy jövő elibe. A czár a mi utalmunk. A Kassovánál elesett szerbek nemes vére ezer hangon kiált az égre bosszúért. A törökök durvaságának elég tere nyílik Ázsiában. Mi ó- és igazhitű keresztények jo­gos birtokunkból erőszakkal nyomattunk ki a moharae­­danusok által ! — most tehát a visszatolás ideje meg­érkezett. Gyülekezzünk egybe a czár hívására, ki ben­nünket már néhányszor kimentett a szorultságból. Belgrád, nov. 113. E napokban hagyta el a pol­gári perügyekbeni törvénykezési eljárásról szóló tör­vénykönyv a szerb herczegségre nézve a sajtót, az most közzététetik s a jövő év jan. 1-jével életbe lépene. Tudomás szerint ez országban 1844­. év óta egy rend­szeresen szerkesztett köz­polgári törvénykönyv létezik , így az érintett procedúrát annál nagyobb feszültséggel várták , mivel az illető , annyira szükséges törvények vagy csak ideiglenes kibocsátott rendeletek által pótol­tattak, vagy pedig épen nem is léteztek. Most tehát e törvénykönyv behozatala által egy, az igazságszolgál­tatásban általánosan érzett szükségen kitelhetőleg lesz segítve.­­ A kormány továbbá, mint hallom, egy bün­tető törvénykönyvet s a perügyekbeni eljárást szándé­kozik kidolgozni, mely munkálatnál az ausztriai koro­naországok számára a legújabb időben kiadott munká­kat fogná kizsákmányolni, mi a jó sikerre kétségtelenül a leglényegesb befolyással bírna.­­ A fensőbb köz­oktatási ügy e tartományban a folyó iskolaév kezdetével újan szerveztetett. Az ezen czélra dr. Simonovics Plato fő­iskola felügyelő által kidolgozott terven közösen részt­vettek az iskolabizottmány, a közoktatási minisztérium, a senatus, egyelőre egy, kebeléből és különféle legfőbb hatóságokból "összeállított bizottmány, melynél az egy­ház is Péter tudós metropolita által képviselve volt, és végre az uralkodó fejedelem gondnoksága alatt az ösz­ves minisztérium. — Ezen utánszervezés különösen a gymnasiumot és lyceumot illeti. A gymnasium­ tanfo­lyama 6 évről 7 évre terjesztetett ki, a lyceumé pedig 5 évről 3 évre szállitatott le. A gymnasium-igazgató minden előadástól föl van mentve s így csupán az in­tézet igazgatásával foglalkozik,­­ oly rendszabály mely a fáradhatlan felügyelőnek fő felvigyázata által támogatva, a választott tanárok hivatásképességétől s a tud­vágyó szerb ifjúság fogékonyságától a legjobb gyü­mölcsöket ígéri. A tudományokon kívül ezen intézetek­nél több nyelvnek tanulása is el van rendelve, e nyel­vek: a német, franczia, görög, deák. A német nyelv az egész gymnasiumi és lyceumi tanfolyam ideje alatt, tehát 10 éven át, adatik elő, miből a legbiztosabb reményt táplálhatni, hogy a növendék képes leend azt tökéletesen sajátjává tenni. A többi nyelvek megtanulására szinte megfelelő időköz van kitűzve. Az ó­szláv nyelv is be van hozva, mi hihetőleg arra fog szolgálni,hogy a szerb, a szláv nyelvről ismeretet szerezvén, a káros iránya nyelvújí­tókkal majd daczoland, miután egy némely szerb tudós­nak jelen divatos lengesége : az ismeretes kisértők vá­gyainak, őket anyanyelvűktől elpártoltatni s csapai be­tűrendjükhöz vonni, csak az ó-szláv nyelvbeni tudatlan­ságuknak —■ mely nyelv semmi más mint az ó szerb —­­tulajdonítható. Az iskolai szünnapok is ez utan szer­vezet által tetemesen megrövidíttettek. Az eddig szo­kásban volt két hónap helyett csak az egy július hónap van szünidőül engedve, ezenkívül a minden héten szünnapul használt csütörtök is meg van szüntetve, mely rendszabályra az orthodox egyházban előirt sok ünnep szolgáltatott természetes alkalmat. A gymná­­siumnál 14 s a lyceumnál is 14 tanár alkalmaztatott; a gymnasiumi tanárok fizetése 700, a lyceumbelieké 1200 po­ntra van határozva. A gymnasiumi igazgató ez utóbbiakkal egyenlő fizetést hoz. Ezenkívül mind­ezen tanítók fizetése 10, 20, 30 évi tanárkodás után időszakonként öregbítetik , az állam­kincstár költségein nyugdíjazhatók, s így ez államszolgákról a tartomány­ban most lehetőleg gondoskodva van, egyszersmind azon állapotba helyezvék, hogy fenséges hivatásuknak akadálytalanul felelhessenek meg. ■— A könyvtár szá­mára szükséges könyvek, úgy szinte gépek, minták s egyéb a különféle tudományok előadásához szükséges egyéb eszközök megszerzésére az állam­kincstárból évenkint 1000 p.forint engedélyeztetett. A kormány ezenkívül még költségén bizonyos számú szegény de jó elmetehetségű ifjakat is tart, s e czélra évenkint több mint 3000 p.forint fordíttatik. A tanuló ifjúság egyen­ruhát is kap. Az egyenruha hasonlít a közoktatási minisz­térium hivatalnokokéihoz, kivévén a himvarratot, mely egészen megszüntetik. Oroszország­ a „Hamb. Nachr.“ Pétervárról nov. 15. ezt írják: „Az orthodox oroszok szemeiben a keleti kér­dés tökéletesen vallásszerű jellemet öltött. A nyilatkoz­­mányban a Porta mint egyedül vétkes és kihívó rész tüntettetik föl, s ennek folytán Karitigin úz orosz mú­zsája, egy a trónörökös nagyherczegnek ajánlott, s a mai katonai újságban lenyomatott költeményében némileg ugyanazon hivatalos húrt érinti, mintegy a legfőbb ma­nifestum kiegészítéséül. Íme itt az oroszból szórmén áttett ömlengés : „,,Mióta nem félelmes Törökországnak Oroszország ? Honnan ered az ottománok bátorsága ? Tán az időtől, mióta győzelmes szuronyaink és zászló­inkat a daczos Balkánon átvittük? Oly idők­ és he­lyekre akar-e Törökország emlékeztetni, mik véres h­ir­­ezek tanúi, oly nevekre, mint Orlow, Rumianzow isi­u­­warow? nem ismeri-e az oroszok hatalmát Ázsia ? Ki van­nak-e feledve Navarin, Tschesrae, Adrianopel, Otscha­­kow, Kapui, Braila, Ismail, vagy az utolsó hareztér, mely majdnem utat nyitott­­Konstantinápolyba? S Török­ország mégis hadat mer üzenni ? ! A­rosznak kell őt ez őrjöngésre hajtania! A hold az éj hatalmában látszik elveszni, vagy leszállóban volna nyűgöt csillaga ? Vesse bár a bajvívó keztyűt Törökország elénk, mi egyedül az igaz ügy nevében szállandunk harczba, és a Mindenha­tóban bízva, soha nem fogjuk magunkat megszégyenleni! Czárunkházi szeretettől s Krisztusbani hitünktől áthatva szálljunk a sikra! Mert a csaták zajában védve fog bennünket a legszentebb kereszt, s az egyházak imája követni. ““ A „Journal de St. Petersbourg“ ismét egy levelet hoz Konstantinápolyból. Ebben a szárazföld újságainak minden tudósításai a béke és rend felől Törökországban mesének tartatnak. A hírhedt gülhanei Hattisheriff a keresztények addig valamennyire tűrhető sorsát meg­nehezítette volna. A Hattisherif a keresztények és mu­zulmánok egyenjogúsítását, az adó egyenlő kivetését és elosztását, s az összeírás szabályozását igérő. A fej­adón kívül a keresztényeknek egy egész sorozat közvetett adót is kell fizetniük, különben természetbeni kiszolgál­tatásokra köteleztetnének. Az állam­szükségekre meg­kívántabb adók fölvevése különben oly igazságtalanul történik, mint kivetése, s kegyetlenségektől kisértetik, mit sem tagadni, sem szépíteni nem lehet. A kereszté­nyek vagyon és személy, sőt nejeik biztonsága bármely fanatk­us muzulmán s pénzvágyó pasa kegyének el van átengedve. A jelen pillanatban, úgymond a nevezett lap, minden utak török szökevény-­s fosztogató csapa­toktól hemzsegnek, a legveszélyesb fanatismus által fel ingerelt dü­hvel rohannak ezek a szegény rajákra, kik sehol sem mernek megjelenni, házaikat, vetéseik­ és szántóföldeiket odahagyják, s kik, ha az üldöző muzul­mánok kezeibe kerülnek, várakba szok­tatnak stb. Lát­szik, miként a nevezett lap erős színekkel fest, minőkkel egykor egy híres lap szokott, de melyek az Österr. Corresp. által gyorsan felvilágositottak. Lengyelországi tudósítások szerint, nem látszottak az oroszok arra számítani, hogy a törökök a Dunán oly jelentékeny haderővel keljenek át, mert noha egyelőre az Oláhországban összevont sereget tökéletesen elégsé­gesnek hitték a törökök legyőzésére, újabban gyors­menetekben nagy hadtömegek küldetnek a csata­térre. Minden ezred, mely délkeleti Lengyelországban állomá­sozott , parancsot kapott rögtöni indulásra , s a késő időszak daczára is már uton vannak az Aldunához. A vásárlások Lengyelországban, és az élelmi­szerek szál­lítása a Dunafejedelemségekbe szakadatlan és foly­ns a mindig növekvő élelmi czikkek drágaságára ott és a szomszéd vidékeken nagy befolyással van. — Ralisból jelentetik, hogy szakadatlanul új ha­dak mennek a Dunához, hol a sereg betegség követ­keztében sokat szenved. Az egész orosz császári biro­

Next