Pesti Napló, 1853. december (4. évfolyam, 1119–1143. szám)

1853-12-03 / 1121. szám

r elmekkel tölti el a lm portugál nemzetet. Ily bánatos körülmények között, teljesítendő azon szent kötelességeket, melyeket az 1846-dik évi ápril 7-ki, s a birodalmi alkotmánylevélhez kapcsolt mellékokmány által megerősített törvények élembe szabnak , átveszem e királyságok feletti helyettes uralkodást, s az említett alkotmánylevél értelmében esküszöm, hogy a rém. kath. apost, vallást és a birodalom épségét fenntartom , és a portugál nép politikai alkotmányát szem előtt tartom és tartatom , s minden erővel a nemzet általános javára munkálandok. Továbbá hűséget esküszöm V. Dom Pedro királynak és senhornak , az én mindenek felett szeretett és igen becsült fiamnak , s végül esküszöm , hogy mihelyt nagykorúságát eléri, a kormányt neki átadom. Nagybritannia, London, nov. 26.— Tegnap ismét 300, egész 400,000 font sterling vétetett ki a bankból, mely öszszeg ma Sz. Pétervár felé induland, s nem mondunk sokat, ha az e heti kivitelt kereken 800.000 font sterlingre tesszük. Ebből 550,000 az orosz kormány részére esik , melynek mindössze 800,000 ftja ''leteszik a bankban Brunnow báró nevére. A Baring testvérek háza vezeti a hajóküldeményeket az orosz követ számára , s ha jól vagyunk értesülve, a legutolsó maradvány (250,000 font st.) legközelebbi napon fog a bankból kivétetni. Az itteni orosz-ellenes lapok, melyek ezen tényről értesültek, belőle elhamarkodott következtetéseket hoznak az orosz kincstár szűk állapotára, s azt mondják, miszerint az angol bankban letett 800.000 font sterling a czár utolsó pénzvagyona. A „Times“, mely a pénzügyekben rendesen igen jól szokott értesülve lenni, csak azt mondja, hogy tegnap 80.000 fontot. indíttatott el Sz. Pétervárba, arról azonban szót sem említ, hogy az orosz kormány itt letett pénzének nagyobb részét már kivette volna. Dunai fejedelemségek. Bukarest, nov. 21. — Az oláh hírlap következő hivatalos czikket hoz: „Azon pillanattól fogva, mielőtt Bukarestbe az első A tudósítás érkezett, miszerint az orosz és török csapatok közt csatározások történtek, s hogy sebesültek fognának hozatni a főváros kórházaiba, ezek irányában a lakosság minden osztályában élénk részvét mutatkozott. Mindennemű ajánlatok létettek oly czélból, hogy a derék harczosok fájdalmai s szenvedései minél siikeresebben enyhitessenek; s jóllehet a kórházak rendesen s mindennel el vannak látva, mi a betegek ápolására szükséges, még is hajlandók voltak ez ajánlatok s adományokat elfogadni azon érzelmek elismeréséül, melyekkel felajánltattak. Erre vonatkozólag a császári hadsereg vezénylő tábornoka elé számos tudósítások terjesztettek, ki is kedves kötelességének tartá, mindazon személyek irányában köszönetet nyilvánítni, kik azon dicséretes szándékból , hogy a szenvedők fájdalmain enyhítsenek, hasonló ajánlatokat tenni szíveskedtek.“ — A „Patrie“ azon állítást, mintha a különböző európai consulok Bukarestet és Jassyt elhagyták volna, merőben alaptalannak nyilvánítja. A consulok ugyanis — mint e lap mondja — a magas Portától kapott ,,exequatur“ erejénél fogva azon városokban maradtak. Az oroszok által behelyezett hatóságokkal semmi viszonyban sem állanak, ha azonban honosaik érdekei kívánnák, mindenesetre félhivatalos érintkezésbe lépnének az említett hatóságokkal, miből azonban a közjog elveinél fogva épen nem keletkeznének politikai eredmények. Amerika- A ,,New-York-Herald“-ban következőket olvasunk: „Mint látszik, Perry commodore azon fogadtatást, melyben Jeddo-ban részesült, még más körülményeknek is köszönheti, mint harczereje tekintélyes voltának. Még mielőtt az amerikai expeditio Japanba elvitorlázott, az angol kormány utasításokat küldött Dr. Bowring angol felhatalmazotthoz Chinába , melyeknél fogva megbizatott, hogy a japáni hatóságokat az Egyesült államok czéljairól értesítse. Ezen utasítások következtében küldött Bowring egy külön futárt Jeddóba , s a japáni császárral tudata , miszerint egy nagy s hatalmas nép, mely az amerikai szárazföldnek majdnem egész éjszaki részét bírja, készülőben van megkeresni a japáni kormányt, hogy kikötőibe bemehessen. Nagy elővigyázatlanság volna a japáni hatóságok részéről, ha az amerikai követ kérelmét visszautasítnák, mert az amerikaiak igen tüzes és hirtelen természszetűek, s bizonyosan szerencsétlenséget okoznának , ha illetlenül fogadtatnának. De az amerikaiak egyszersmind ingatagok is , s ha a japánok nekik mindent, amit kiváltnak, megadnak, több, mint valószínű, hogy az amerikaiak azt is nem sokára megbánják, s akkor ismét minden a régi mellett marad. Török-orosz hadi mozgalmak. A gyurgyevoi csatározásokról folytonosan érkeznek apró részletek, melyeket ha összefoglalunk, annyi tűnik ki, hogy a törökök éjelenkint Mokan szigetét elfoglalták, nappal pedig mindig odahagyták, és hogy árgyúzásaik nem tettek egyébben kárt, mint az orosz postaépületekben. Azonban, hogy ezen apró csatározások melegek szoktak lenni, ezt tanúsítja azon sok sebesült, kiket Bukarestbe visznek, ugyannyira, hogy már a kórházakba nem férnek és magán épületeket szerelnek föl számukra. Ezen kis háborúk nyilván azt mutatják, miszerint Omer pasa az oroszokat pihenni nem engedi, s mennyire csak az időjárás megengedi, folytonosan zaklatni fogja, így Pipa Petrinél, Hirsovánál alul, a Jalomnitza vizének a Dunába szakadásánál is a törökök állomást foglaltak, és az oroszok nem képesek őket onnan elűzni. Az utóbbi távírdai tudósításokat, a törökök és oroszok hídépítésére vonatkozólag, melyek pár nap óta annyi zavart okoztak a hirlap-irodalomban,mostigy commentálják : az oroszok akarnak hidat verni Makán szigetéig, hogy a törökök nyugtalanításainak véget vessenek, azonban Gorcsakoff herczegnek nincs szándéka a Dunán átkelni, s ezt annyival inkább nem hihetni, mert a túlsó part Ruscsuknál igen erős. Bukarestből írják, miszerint a napokban 40—50 parasztot hoztak ide. Ezek Bukarest közeléből valók. Török emissariusok nekik pénzt adtak, hogy az Olt beömlésénél a Dunán átkelő törökök számára sánczokat ássanak. A pénz megtette hatását. A parasztok átcsúsztak az orosz előőrök között, s a sánczokat megásták, azonban midőn visszatértek, elfogattak, őket ide hozták, és most hadtörvényszékileg fognak elitéltetni. — Gorcsakoff herczeg az itteni kormánynak megparancsolta, hogy több ezer szekeret készen tartson a beteg katonáknak Tekutschba (Moldovában) szállítására. A kórházak bérlői is utasítást kaptak, szállítmányaiknak odaküldésére. — A tanárok megintettek, miszerint növendékeiknek a politizálást ne engedjék, különben iskoláik bezáratnak. — Schweder és Karkelebi hirlapszerkesztők újságai censura alá vettettek. Idegen lapokból egész számokat visszatartanak, vagy csak félivenkint kiszaggatva jutnak kézhez. Sőt, mikép a W.-nek Bukarestből r.ov. 24-kéről írják, már igy összetépett állapotban sem lehet külföldi lapokat kapni. — A közelebbről befogott bojárok Benderbe vitettek. — Nov. 24-kén egy orosz törzstiszt temettetett el, ki Oltenitzánál kapott sebe következtében halt meg. — Nov. 20-kán estve 3 dunai vitorlás hajó török csapatokkal megrakva Silistriából Ruscsukba akart menni; az oroszok Gyurgyevóból álgyúzni kezdék. Öt török golyó Gyurgyevoba tévedett , anélkül azonban, hogy jelentékeny kárt okozott volna. Kalafati tudósítás szerint azon 25.000 emberből álló török sereg, mely magát ott elsánczolta, úgy látszott, előnyomulni akar. Fisbaeh orosz tábornok is ki akart lépni védő állásából. A czirkáló csapatok majd minden nap találkoztak, s összeütköztek, anélkül, hogy jelentékeny csatára került volna a dolog. A rendesen jól értesülni szokott Lécle megerősíti azt, miszerint Omer pasához parancs küldetett a Dunamelletti hadmunkálatok erélyes folytatására. Az Ázsiában vezénylő tábornokok hasonló utasítást kaptak. Omer pasa visszavonulási mozgalma a Portától helyeseltetett. Francziaország és Anglia követei, a nevezett lap szerint, kijelentették, hogy a Portának a békés megoldást, süker kilátásával nem lehetne ajánlani. Ugyanezen lap Szerbia magatartásáról ezt írja : „A Porta Szerbia magatartására nézve tökéletes nyugodt. Sándor szerb fejedelem nemcsak az orosz consult távozásra szólíta föl, hanem maguk a szerbek is mindinkább nyilatkoznak azultán részére. Ezen hangulat Montenegróra is kiterjed (?). Ezen ország lakói, kik az albániaiak és bosznyákoktól őriztetnek, nem vonakodnának azultán fensősége alá vetni magukat. Átalánosan a déli szlávok szeme kezd fölnyilni, s Oroszország terveit ismerni kezdik. Oroszország csak egyszer veressék meg jelentékenyül, ezen hatalom egyszerre elveszti tekintélyét, mivel kelet és nyugat népei előtt környeztetik.“ A zágrábi újságnak Belgrádból nov. 28-káról írják: „Miután az orosz consul Belgrádot elhagyta, azt hiszik, miszerint a szerb kormány semleges magatartása nem nehézbül, és így a gyutacs agyúanyagoktól eltávolittatott, melyeknek föllobbanása a Portának nagy zavarokat okozhatott volna.“ Mikép már a P. N.-ban tegnap érintettük, a lengyel királyságban álló egész orosz hadsereg hadutrendet kapott, s már útban van a déli hadsereghez csatlakozni. Kalischban Adlerberg osztálytábornok ugyan még jelen van, hogy a katonai ügyeket vezesse, s a csapatok hadútját rendezze. A helyőrségi szolgálatot már nov. 24-kén hadastyánok teljesítették. (?) Az elutazott csapatok helyébe északi Oroszországból újak érkeznek; ezek között egy testőr ezredet várnak, mely téli szállásra Lengyelországba húzódik. Varsóban ismét győzelmi hiteket kaptak mind a Duna mellől, mind Ázsiából, melyek nagy örömmel fogadtattak. Az oroszok megveretésére ép oly kevéssé gondolnak, mint az angolok és francziákkali komoly összeütközésre; egyébiránt elismerik, hogy most a törökök vitézül harczolnak. Konstantinápolyból a Patrienak írják: Egy 82 álgyús török sorhajó, mely Sinopeban készíttetik, s e hó végével vízre száll, „Oltenitza“ nevet kapott. A pénzügyminiszter kimutatása szerint, a hadsereg tartása naponként 12 millió piaszterbe kerül. Az ázsiai seregek a papírpénzt nem veszik el, ezért arannyal és ezüsttel fizettetnek. Az önkéntesek toborzása Drinápolyban is elkezdődött. Konstantinápolyban még mindig sok önkéntes jelentkezik. Az„Oest.Corr.“ dec. l-i számában ezt írja: Odessából nov. 25-kéről és Bukarestből nov. 29-kéről részint távirdai után Bécsbe érkezett egybehangzó tudósítások szerint, a fekete tengeren czirkáló „Vladimir“ nevű orosz gőzfregatt, a 10 álgyúval fegyverzett „Borvass Bachri“ nevű egyptomi hadi gőzöst, nyakas ellenállás után, elfogta , továbbá „Iassarabia“ nevű orosz gőzös egy török személyszállító hajót, melynek fedélzetén egy szállítmány kincstári réz volt, elfogott. Mindkét martalék hajó Sebastopolba vitetett. Ugyan e lap írja : Oláhországban, november 29 -éig itt nem történt. Gorcsakoff herczeg Gyurgyevoba tett szemleútjából november 27-ken estve Bukarestbe visszatért. Az ázsiai csatatérre vonatkozólag a Globe többi közt ezeket írja: „Ázsiában Ab di pasa és Sha my 1 egy tervet szándékoznak végrehajtani, mely a tervező nagy katonai tehetségére mutat. Míg a török hadsereg Abdi pasa vezénylete alatt a feketetenger partjain az orosz erősségek megtámadására északra húzódik, Shamyl benn paralell irányban nyomul Daniel szorosnak a Türeck (Terek) mellett. Ha a cserkesz főnöknek az előnyomulás sükerül , akkor Tiflist és egész Georgiát nagy veszély fenyegeti. Woronzoff herczeg visszavonulása akkor elvágatnék és Déloroszország védtelen maradna. A trapezunti gőzös még 10-ben nem érkezett Konstantinápolyba , így nem tudhatni, hogy azóta mi történt az ázsiai hadseregnél. Egy marseillei lap konstantinápolyi levelezése említi, hogy Mushaver pasa (Slade angol hajóskapitány) terve volt az orosz czirkálókat Anapatól elűzni. (Ezt a a P. N. már régebben érintette.) Ő a lesghierek és cserkesz törzseknek lőport és fegyvert szállítandott. Ila a törököknek siikerül a kaukázusi utakat védő orosz erősségeket elfoglalni, úgy mindazon szárazi összeköttetéseket elvágják, melyek Oroszország és a Kaukázuson túli azon tartományok közt állanak, melyeket Oroszország a gulistani szerződés által nyert vala. Igazitáj. Tegnapi számunk „Török-orosz hadimozgalmak“ rovata alatt 3. old. hasáb 60. sor. ,,25 db“ fegyver helyett olv. 25 ezer stb. FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI ÚJDONSÁGOK. Budapest A m. oktatásügyi minisztériumnak legfelsőbb elhatárzás folytán kell s az iskolai tankönyvek árulását szabályozó rendelete szerint az állam minden nagyobb városában e végett megbízott s a kerületi tanhatóság által biztosnak állított könyvárusok, könyvkötők vagy kereskedők , avvagy ezek nem létében az iskolai igazgatók és tanárok fogják a cs. kir. iskolai könyvárulási igazgatóságtól, Bécsből félévi hitelre nyerendő iskolai tankönyveket a könyvek táblájára nyomatott áron árulni. Az árulók bizonyos százalékot nyerendnek, de a szállítási költség őket illetendi. Azonban az iskolai könyveknek hitelre nyerésével nincs egybekötve az egyedárasság, miután készpénz fizetés mellett könyveket a tankönyvek árulási administratiójától Bécsből mindenki kaphat, s az illető feltételek mellett mindenki árulhat. A jövő évi jan. 1-től ezüstben fizetendő határvámdíjakra nézve még annyi tudatik, hogy a forgalomban levő papirospénz a vámfizetésnél különbség nélkül elfogadtatik, azonban azon árkelet mellett, mely az Augsburgra jegyzett középszámitású bécsi árkelet szerint havonkint megállapittatik s minden számhivatallal tudatni fog. — Parrot altábornagy úr ő excja , ő cs. kir. Fensége Albrecht Főherczeg Kormányzó adletus segéde Hamburgból állomására visszautazott. — A boldogult villányi lelkész Krebesz György 20,000forintra menő vagyonát a pécsi papnöveldére és apácza zárdára hagyományozta egyenlő arányban. — A Karácsony közelget és vele a kisdedek részére annyi öröm. A gyermek már álmaiban látja a villogó , a szép karácsonyfát, melyet hite szerint, a kisdedek barátja a jó Jézus rakott meg ajándékkal. A karácsonyfa ünnepe egyike azon kedélyes jeleneteknek, melyekben a családi élet egy nagyon gazdag. Az alapeszme költői, a czél nem csak vallásos. Ez ünnepély megtartása nagyon beillik a kisdedek nevelésébe , melynek leginkább a gyenge szívre kell mindenekelőtt hatni. E szép, e kedélyes házi ünnepet a magyar vidék nem ismeri, mint nem ismeri a halottak napjának kegyeletes ünnepét is. De Budapesten mind a kettő ismeretes. A karácsonyfa tán már egy háznál sem hiányzik, hol gyermek van, s a legszegényebb iparos is vásárol egy kis zöld ágat, melyre ráaggatja az Isten-ember ajándékát. Azonban nem minden gyermek részesül ez örömben. A szegényebb osztály gyermekei csak a piaczon bámulhatják meg a feldíszített karácsonyfát. Ezért a méltánylat meleg szavával kell itt megemlékeznünk több emberbarátnak, a múlt évben alakított egyletéről Bécsben , mely egylet a Zsófia-fürdő gyönyörű termében a legszegényebb osztály gyermekei számára karácsonyfákat állított fel s több jótékony nő segélyével a kisdedek közt ruhácskákat, képes könyveket osztott ki. Az egylet ez idén is megtartandja a karácsony estét s ez idén is részesitendi a kisdedeket ez örömben. Nem lehetne-e nálunk is ezt utánozni? Azok gondjába és figyelmébe ajánljuk e kérdést, kik a bölcsödének adtak életet s kiknek szeretőjét már is sok gyermek érezi. — A természettudomány barátainak figyelmét méltán igénybe veszi Jackson Henri (angol gépész) uj találmánya , t. i. a villanyosság általi világítás nagybani használata. Jackson úr, ki e napokban váratik Bécsbe, e találmányát egy mozdító erőnek készítésével, mely a villanyos világ egyenlő folyamát tartja fenn köté össze. E találmány két évi szabadalmat nyert a cs. kir. kormánytól. Itt Jedlik tanár ur hason találmánya jut eszünkbe, melyet a magyar tudós-és mesteremberben élő szerénység vagy vállalkozási erőhiány miatt csak kevesen ismerünk. Ha jól emlékezünk, Jedlik gyanítása szerint az általa előállított villanyos világ 40 ezer stearin gyertya világával felér. A statistikai hivatal kiszámítása után , az időszaki lapok által felszámlált bélyegjegyek száma után következtetve , az ausztriai államban évenkint mintegy 18 millió egyes hírlap szám adatik ki. E szerint az újság bélyegjegyekből a bruttó haszon tesz 180,000 pártot. — Vahot Sándorné, Csapó Mária „Derű és ború“ czímű regénye iránt, kivált a hölgyvilág körében, szép részvét mutatkozik. A jeles mű még e hó folytán sajtó alá kerül. A kiadók az ívtartókat kérik, hogy az aláírási íveket s az előzetesi díjakat legfeljebb decemb. 20-ig beküldeni szíveskedjenek, hogy a nyomtatandó példányok számára nézve magukat kellően tájékozhassák. — Rózsavölgyi pesti zeneműárusnál Németh Lászlótól megjelent B o r b & l a-P o lka. Ára lö kr. A csehek majd csárdást fognak írni. E polka a szerző első műve. — Az asztalmozgatási mánia történetéhez feljegyezzük a hires Kerner Justinus újabb jelentését az asztalizásról, asztalkopogtatásról. A mysticus doktor úr, mint tudsatik, az asztalmozgatást az „idegszellem“ hatásának lenni mondá; ez állítását ismétli az asztalcsuda ez újabb phasisánál is. Azonban e természet feletti jelenség ismertetésére jobban szolgálhat azon szomorú eseménynek egyszerű megemlítése, hogy t. i. Posenben többen , kik az asztalizásban gyakorlák magukat, megbetegedtek s egy asztalkopogtató valósággal megőrült. Lapunk tegnapi számában közlött , s a pesti dolgozóház vasárnapi oktatásaira vonatkozó értesítés folytában , hiteles tudósítás szerint tudatjuk, hogy a nevezett dolgozóházban már évek óta taníttatik, rendes egyházi hittanító által a vallás és erkölcstan s épen egy éve annak, hogy az illető bizottság megkeresése folytán a városi elemi iskolák igazgatója Májer István úr ez intézet számára vasárnapi iskolai tervet készite, mely a városi tanács által helyeseltetvén, fölterjesztetett, s a cs. kir. helytartóság által is megerősittetett; s minthogy ezen tervezet szerint 4 rendes városi tanító fogja a kérdéses dologházi oktatást ugyan a fentirt igazgató úr vezénylete mellett a férfiaknál külön úgy a nőknél külön kezelni, s igy hatósági főfelügyelet mellet álland fel, a magánosok általi felolvasásoknak helye nem leend, mely különben is a rendes fegyelemmel alig férne meg. Egyébiránt a tervező úr gondoskodott arról is, hogy a kényszerenczek szabad óráikat épületes olvasmányokra szentelhessék , a jó és olcsó könyvkiadó társulat megbízásából számokra házikönyvtárt létesítvén. — Épen dec. 1-jén tartotta e dologházi bizottság ülését, melyben elhatároztatott, hogy f. évi dec. 8-kán (ünnep lévén) fogja e vasárnapi iskoláját megnyitni, miután a szükséges szerek elkészültek. — Midőn ezen helyreigazítást kedves újdonságul közöljük , a humanitás érdekében előre örvendhetünk azon szép eredménynek, melyet ez uj intézménytől , s kivált a tanitószemélyzet buzgalmától méltán várhatunk. Vidék, Esztergom, nov. 24. Nem ismerek szerencsétlenebb lényt, mint egy rendes, magyar provinciális városban lakó levelezőt november havában; fenn felhők és szakadatlan eső, lenn bokáig érő sár, melynek csak egy jó Kund fia, itt Retel és Und,ott Pannónia, itt a Duna-Tisza köze Árpád követelésének tárgya; ott Veszprém az ellenfél székeshelye, itt Titel az Al- Tiszán; ott a csatahely Százhalom, itt Alpár; ott Szvatopluk maga küzd, itt Zalán görög és bolgár segédhadakkal, kiknek nagy része a Tiszába vesz; ott Szvatopluk a fehérmegyei Dunába vesz, itt Zalán Görögfehérvár felé menekszik. Minden hasonlat a követelés analóg formájában van, és abban, hogy a Szvatopluk-mondában is van Dunavíz , nyalábfű és fejér ló , de a monda mindig azon egy módot követi hasonló események kiképzésében , sőt még azonságot is szeret, mint láttuk az Álmos-mondában is, hol a lodomér s a halicsi események merőben azonegyek. Ezek szerint tehát az Árpád mondaköre a Képes Krónika által egy valósággal különböző taggal bővül, mely Kézainak csak érintő előadásával is legalább annyiban talál, hogy ez is „Pannóniát“ nyerett el Szvatopluktól, s a bánhidi, tehát szinte dunántúli, csatában. A historia ezekről nem tud semmit, s midőn Pray komolyan czáfolja Turóczi előadását, ki azt a Képes Krónikától vette át, épen azt cselekszi, mit mi: regének bélyegzi, de melyet mi, alapban, annál kevésbbé tarthatunk valótlannak, miután a meztelen históriai tény Constantinus Porph-nál is megvan, kinél a morvák elleni háború nem ugyan a nagy Szvatopluk, de annak fiaival viseltetett, kiknek egyike csakugyan szinte e néven neveztetett; népies öltöztetését pedig e mondának mint jelzest úgy üdvözöljük, mint a nemzeti felfogástród egyik legpraegnánsabb nyilatkozását. S ugyanez oka annak is, hogy az Árpád mondaköre tagja net csak irodalmi feldolgozásban részesült, milyen a XIV. v. XV. századbeli híres „Emlékezzünk“ (előadó azt fel is olvasta), hanem mindmáig a magyar nép öntudatában is fentartotta magát. 11. Zsolt születése. Ezen esemény oly fontos volt az új társadalom jövendőjére nézve (miután Árpád idősebb fiai elhaltak veie), hogy nem tévedek, ha Anonymus Ld. fejezetének is egyenesen valami népénekben keresem alapját, melyre a csepeli örömünnepek is látszanak mutatni, hol „per plurimos dies faciebant convivia magna , iuveneeque eorum ludebant anto faciem ducis et suorum nobilium , sicut agniovium ante arietes 1712. Mény-Marót hódolása és Zsolt menyekzője s fölemeltetése. Csak a bihari fejdelem meghódítása volt még hátra, ki, bár megnyirbált , közbe szorult, tartományában még tartotta magát. Csölt és Veleket bizta meg most is Árpád e hadjárattal, mint a kik e vidékeket már ismerték. E legkeményebb viadalt követte Marót meghódolása, leányának Zsolttal eljegyeztetése, ünnepek és harczjátékok. Ezzel be lévén fejezve a Kárpátok és a két tenger közt fekvő tartományok meghódítása , Árpád nagyfejedelemmvé emelteti fiát, és meghal. Temetőhelyét is híven megőrzötte a monda. Ez teljes egységre kikerekített vége az Árpád mondakörének. E két nagy mondakörön kivül még három egyes, igen szép, költői, de nemzeties jelleménél fogva is felette érdekes, monda maradt fen, melyeket a külföldi harczos kalandokat tárgyalt, X. századi hősmonda töredékeiül tekinthetünk, s ezek a következők : 1. A Botond-monda. Anonymus, mint említem, Árpád korába, ellenben Kézai s a Képes Krónika az ágostai veszedelem (955) utáni időbe teszik. A monda kiválólag költői, mint epizódja az egyik konstantinápolyi magyar hadjáratnak, valóságos tényszerű alappal bírhatott, bár a byzantiak arról említést nem tesznek , s e tényszerűségre épen az „arany kapu“ látszik mutatni, mely alatt Byzantiumnak egyik megaranyozott érez kapuja értendő. Korát a ténynek nehezebb meghatározni. Cedrenus szerint 934-ben száguldoztak rangyaraink Byzant falai alatt. Constantinus Porph. folytatója szerint 956 körül, ismét 959—63. körül, de ekkor a görög írók szerint megveretvén, alighanem a legelső értendőt Meghatározná az időt Apor fővezér kora, ki e hadjáratot krónikáink szerint vezérlette, ha ennek más hadjárataiban is fenmaradt volna emlékezete. 2. Leel és Bölcs veszedelmek. Azon monda tartalmát, mely a jászkürttel összeköttetésben mind máig fenmaradt a nép emlékezetében, Anonymus Konrád cs. idejére (911—18 ) s az Inn vize mellé teszi, a Képes Krónika 918-ra, s igy csakugyan Konrád cs. halála évére, s ennyiben mindkettő a két fél vezérei egykorusága ellen nem hibáz ; de igen a történet ellen, mert itt a második ágostai ütközet értendő, mely Otto cs. idejében 955-ben történt, s hol (mások szerint Regensburgnál) két magyar vezér, némelyek szerint csakugyan Leel és Bölcsy, felakasztatott, a németek részéről pedig Konrád vezér (a magyar monda szerint Leel által kürtjével főbe ütve) veszett el. Kézai röviden említi a kürtmondát, de nem hiszi; a Képes Krónika bővebben s igen érdekesen, míg a külföldi kütfők Konrád vezért magyar nyiltól elesettnek hirdetik. Annyi bizonyosnak látszik , hogy a felakasztott két magyar vezér nem azon Leel és Bölcsy, kik az Árpád mondakörében szerepelnek , s már az alpári mezőn vitézkedtek, mert ez időtt legalább hetvenéves aggoknak kellett volna lenniök; másfelül a hagyomány is, mely a galgóczi Leheltornyot Leel síremlékének tartja, e vezérnek itthon elhaltára mutat; s igy Ágostánál vagy más Leel veszett el, vagy e név a nemzeti hadikürt viselőjének tiszti neve volt, s igy zavartatott a kettő össze a monda által. 3. A gyászvitézek (Petrovics szerint gazvitézek) vagy magyarkák mondája. Ez is a magyar hagyomány kirekesztő sajátja, s egyedül a Képes Krónika által átirt XII-dik századbeli elveszett krónikásnál maradt fen, ki azt úgy közti, mint az ő korában is a nép által ismertet Beszéli a pozsonyi, budai, Turóczi s a többi krónika is, melyek a Képesből merítettek. Valamint a Lehelkürt mondája egy fő fő fontosságú adatát őrzötte meg a régi magyar vallástannak, midőn azt mondatja Lehellel Konrádnak: Előzz meg engem, hogy a más világon szolgálhass, s ezáltal nemcsak őseink meggyőződését a lélek halhatatlanságáról tanúsítja, hanem a több tatár népekkel rokon azon nézetet is, mely szerint a harczban eleső vitéznek az általa elejtettek a túlvilágon szolgálni fognak; úgy a magyarkák mondája igen jellemzetesen a régi magyarok hadi becsészetét és hadfenyszéki szigorát mutatja, mely szerint azokat, kik a 960 évi eisenachi veszedelemből fülbevágva hazatérni nem pironkodtak, s a gyalázatos életet a dicső halál elibe tették, családjok és javaiktól megfosztván s a nemzet társaságából kirekesztvén, a gyávákat rettentő gyász például földönfutókká tették. A két utóbbi monda, mely szomorú emlékezeteket őrzött meg, hinnünk engedi, hogy azon győzedelmek, melyek által őseink Zsolt nagyfejedelmek korában Európát kétségbe ejtették, a nemzet énekeiben bizonyosan dicsőíttettek, bár reánk nem jutottak. De nekünk elég volt e helyi bő meggyőződést szerzenünk a pogány magyarok őrködő gondjáról, mely által tetteiket énekekben utódaikra hagyni kívánták. S igy már a keresztyén magyarok költészetére mehetünk által. Uj könyvek. 212. Uj Magyar Muzeum. Felelős szerkesztő Toldy Ferencz. 1853. Tizenegyedik v. novemberi füzet. 555—600 és 407—458 1. 213. Elméleti és gyakorlati Útmutatás a német nyelv könnyű és alapos megtanulására. Irta Samarjay Károly. Pesten, 1853. Edelman Károly sajátja. 8rét. Két folyam : 85 és 551. 214. Mulatságos házi naptár 1854. Pesten. Kiadja Emich Gusztáv könyvnyomdája Nagyrét. A naptáron és vásárokon, aein kivül 1121. Ára 30 p.kr.