Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)

1854-01-26 / 1164. szám

utasitja, de kinyilatkoztatja, hogy a közvetlen alkudo­­zásoknál az utolsó javaslatokat alapul veendi. Euró­­pának minden kezessége Törökország csorbithatlansá­­gát illetőleg, a mennyiben az 1841-ki kötésekben ben­nem foglaltatik, mint a fenálló szerződésekkel ellenkező visszautasíttatik. Ez okmányok, melyek nem a bécsi conferentiára, hanem a franczia köriratra adott választ képeznek, ismét kifejezik a czár szilárd akaratát, hódítá­sokat nem tenni, s csupán hitsorsosait otalmazni. A flották kiindulása felett mély sajnálatot fejez ki, s biztosítékokról szól, melyekhez Oroszország e rend­szabály irányában nyúlni kénytelen , azonban a körirat e pontra nézve meglehetősen homályos. Varsói biztos tudósítások után írja a Pr. Corr., hogy a porosz területtel határos lengyel tartományok­ban létezett complett állítólagos felfedezéséről, vala­mint az ennek folytán történt befogatásokról semmit sem hallottak, úgy­hogy teljes ok van hinni, mikép ez nem egyéb meddő koholmánynál. Mi a magas lengyel nemesség magatartását illeti, ez a kormány iránt se­hogy sem ellenséges, sőt minden forradalmi mozga­lomtól idegenkedik. Egy varsói levelező a poseni C­z­a -­ban kitré­­fázza az orosz mozgóvá tételek iránti hírt, mondván, hogy Oroszország soha, még a legvészesebb perc­ben sem rendelt általános mozgóvá tételt, de nincs is reá szüksége, mert katonai szerkezeténél fogva a leg­rövidebb idő alatt bekeblezheti az összes fegyverképes népséget az állandó hadseregbe. A „Patrie“ o­d­e s s­a­i tudósításai szerint az orosz flotta a Feketetengeren 18 sorhajó, 12 fregatt és több kisebb rangú járművek, mint korvteztek, briggek és avisogőzösökből áll. Hat dandárra van osztva. Mi a legénységet illeti , minden sorhajó név sze­rinti ereje 1100 ember. — Hogy különben, mily erélyesen folytatja Oroszország a maga hadkészü­leteit , s legközelebbi czélzataira nézve mily el­határozásra ért, többek közt onnan is kitűnik, hogy azon 25 milliót, melyek a varsói magánbank vagyonát tevék, hadi esetlegekre igénybe vette. Török-orosz hadi mozgalmak. Orsovai jan. 16-ki tudósítás után közlök tegnapi legújabb rovatunkban, hogy a harcz Kalafat körül f. hó 13-án ismét kezdetét vette, mégpedig a legvére­sebb alakban; azonban a csata kimeneteléről még mit­­sem hallani. Egy más viddini jan. 15-ki közlés szerint ellenben a Kalafatnál öszpontosított török csa­patoknak jan. 11-étől 14-éig semmi ütközetük sem volt az oroszokkal, kik állásaikban védőleg tartják magukat, s a két fél előőrsei egy mfldnyire állnak egymástól. Azonban hehogy az előbb említett jelen­tés, mely Ó-Orsováról jött, nem valósulna is mégis a harcznak mielőbb megújulta nem lehetetlen, mi­után azon tudósítás, miszerint a czár parancsot küldött, hogy a törököket Kalafatnál minden körül­mények közt a Dunán át visszaűzzék, teljes hitelt érdemel. Hogy a dunai fejedelemségi orosz fővezér — ki 15-ki tudósítások szerint egész táborkarával Buka­restből Krajovába ment — e parancsot szigorúan vég­rehajtani megkísérlendi, ez iránt semmi kétség. Mennyi­ben fog azonban neki e kísérlet sikerülni, ez iránt a­z egész 10-ki csetatei csatanapok nem a legkedvezőbb kilátást nyújtják. A Kis-Oláhországban álló orosz erőt biztos kútfők után 36,000 emberre 60 ágyúval teszik, kikből a kalafati erősítvények megvételének kísérleté­ben 28,000 ember fogna résztvenni. A törökök ereje Ka­­lafátnál 20,000 emberre tehető , mely szám elégséges e helyet nyomatékkal megvédeni. Egyébiránt a görög újév az orosz hadseregnek nagy örömet hozott. A császár szerencsét kívánt annak az újévhez, s azon óhajtását fejezte ki, hogy a hadsereg úgy mint ekkorig a „legyőzhetlen“ legyen. Gortsakoff fizetése megkétszereztetett. A bojároknak, kik újév napján Gortsakoff hgnél tisztelkedtek, kijelenté ez, mi­szerint a keleti bonyodalom jelen állásával meg van elégedve, minthogy a czártól levelet kapott, mely sze­rint ez ügy kedvező fordulatot vett. Ezt természetesen békés értelemben magyarázák, de mégis túluralgó maradt a gondolat, hogy a háború komoly alakban ki­­törend. A dunai átkeléseket illetőleg, odessai levelek meg­erősítik , hogy Reinnél a Lüders hadtest egy része az ágyunaszádok és gőzösök segélyével 12-én a Dunán átment; ellenben a mazsini átkelésről azóta mit sem hallani, s így valószínűleg alaptalan; a Galacznál 12-én átkelt orosz csapatok másnap ismét visszamen­tek. Ellenben a törökök Szilisztriánál és Nikápolynál keltek át; az első helyről azonnal visszatértek; az utóbbinál azonban sikerült nekik magukat Izlasnál el­­sánczolni. Az egyesült flottáknak a Feketetengeren vett útjáról már különböző verziók kerültek a lapok hasábjaira; most a Journal des Debats konstantinápolyi levelezé­seinek alapján a következőt közli: Az egyesült flották keletnek vitorláztak, s gyanítják, hogy török Kis-Ázsia egész partját, Heraklia, Samsun, Sinope, Trebizond, Batumot stb. meglátogatandják, hogy az orosz hajókat onnan eltávolítsák, melyek, bármi ellenkezőt állítsanak is, am a part több pontjain jeleztettek. E szemlesút után, úgy hiszik, a flották nyugotnak fognak vitorlázni s Várnába menendnek, hol talán a Bosporusba visszaté­rés előtt (!) még egy ideig tartózkodandnak. Bombayból m. hó 14-éről jelentik, hogy Pesha­­werben az őrségi csapatok lassan-lassan mindinkább erősittetnek, úgy hogy nem sokára jelentékeny figyelő­hadsereg erejére növekedendik. Jelenleg ott 13,000 ember áll 28 ágyúval,mi elég,hogy az egész afgháni biro­dalmat kiseperje. Ha Oroszországgal háborúra kerülne a dolog, akkor e figyelő sereg még jóval szaporíttatni fog s valószínűleg lord Fitzclarence lesz parancsnoka. Rendelkezhető csapatok nem hiányoztak, mert a múltán gyenge dandár kivételével részint a lahorei és pesha­­veli után 60,000 ember áll. A bombayi hadsereg most erősebb mint 20 év óta, volt mit lord Fitzclarencenek kö­szönhetni , úgy hogy az Oroszországgal­ összeütközés­nek az ázsiai birodalom bármely pontján nyugodtan nézhetnek eléje. Budapest. A cs. kir. Apostoli Felségének Münchenbe utazása mindaddig elhalad , mig a közbenjáró nagyhatalmak tárgyalásai a sz.-pétervári udvarral bizonyos, határzott phasist el nem érendnek. Ez elutazás ennélfogva a jövő hét végén történhetik csak meg. Ő Felségének a bajor kir. udvar családi körében mulatása hosszúra terjed­ FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI ÚJDONSÁGOK. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM 9 (462). Uj Magyar Múzeum. Kiadják a magyar akadémia több tagjai. Felelős szerkesztő Toldy Ferencz. 4853. Tizenkettedik v. decemberi füzet. Pesten. Emich Gusztáv kiadása. 8-rét. 604 — 640 és 439—488­1. Senki sem fogja tagadni, hogy képzelő nélkül — mind lélektani, mind gyakorlati értelmében vévén e szót — az emberi haladás nagyon meglassulna , sőt tán mégis állapodnék. Elevenebb képzete különbözteti meg az egyes emberek között is a munkásabbakat a tunyák­tól, az élezéseket a „csendes“ elméjűektől, sőt az összes értelmiséget az összes philisteriumtól. Nem is adhatunk eléggé hálát e becses kincsért a Gondvise­lésnek , mert annak ápolása és működése teszi az éle­tet valóban életté , s nélküle ész és kedély elvesztik leghathatósb rugójukat. De vigyázzunk e kincsre, ne váljunk rabjaivá; ő legyen a mienk, ne mi az övé. Még a művészet országában is, hol a képzelő varázs­­vesszeje szökteti életbe semmiből a leggyönyörködte­­tőbb tündérvilágot, még ott is kell, hogy az folytonosan alávetve maradjon a hű emlékezet és józan ítélet ural­mának, különben csak „verlumpt“ gennek tragikomi­kus hánykolódásai s féleszű Pallagonia herczegek bot­rányai lesznek az elkerülhetlen eredmények. Mennyivel inkább szükséges még, hogy a képzelem tüzes paripáit az ész-Apolló kormányozza, midőn a tudomány kocsijába ülve, akarunk haladni szellemünk égi pályá­ján. A­kik itt eleresztik a gyeplőt, okvetlenül Phaéton sorsára jutnak. Fájdalom, a magyarok elég sokáig phaetonkodtak, s némelyek még most is phaetonkodnak, főleg a történe­lem és nyelvészet mezején, mit legnagyobb részben a nagyhírű Horvát István példaadásának tulajdoníthatni. Örülünk azonban megjegyezhetni , hogy mindig többen s többen kezdik érezni a képzelem uralkodásának ká­ros voltát a tudományban, mindig erősebben s c­áfol­­hatlanabbul sürgetvén az adatok szigorú nyomozását, a tisztán okelvi összevetést, szóval azt, mit a közön­séges ember „száraz“ tudományosságnak mond. Mire való e szónokias bevezetés ? fogják kérdeni ol­vasóink. Csak arra, hogy közfigyelmet ébreszszünk oly munkálatok iránt, melyek távol a hajhászott eredetiség és képzelt felfedezések viszketegétől, meg nem tánto­rítható adatok alapján épülnek, s a tiszta igazság szol­gálatára, felismerésére szenteltetnek. Az Új M. Múzeum füzetei több ízben hoztak a szó legnemesebb értelmé­ben tudományos czikkeket, s az előttünk fekvő füzet­ből, mely az 1853-diki folyam tizenkettedike, kettőt idézhetünk, melyek nemcsak magokban tekintve be­csesek, de azért is nevezetesek, mert egyenesen síkra kelnek egyes kedvencz és tudománynak kiadott balíté­letek ellen, ezeket győzelmesen meg is czáfolván. Egyik Szász Károly czikke: A X. századi bese­nyőkről (601 — 613), melyben csak azt sajnáljuk, hogy a tisztelt szerző sok helyt felesleges gúnynyal ve­gyítő észrevételeit. A másik — a Hivatalos közlönyben — Hunfalvy Pál értekezése : Finn és magyar szók egybe hasonlítása (448—488). Vissza ne ijeszszék olvasóinkat e szigorúan tudományos tárgya­lások ; közelről érdekelnek azok minden magyart, ha laikus is a tudományban. Az előadás maga eléggé „ad captum“ van s miveit embertől nagy fejtörés nélkül megérthető. Szakemberek azonban, név szerint törté­­netbuvárok és nyelvészek, lehetlen, hogy figyelembe ne vegyék, egyszersmind ne méltányolják e két be­cses értekezést.­­ Érdekkel bírnak a történetbuvá­­rokra nézve még : Wenzel Gusztáv második tudósí­tása is legközelebb tett németországi utazásáról (439—446), melyről részletesen szólanunk nem szük­séges , minthogy az — egész terjedelmében — a „Pesti Napló“ egyik számában is megjelent; továb­bá Nagy Iván kis czikke Corvin János velen­­czei nemességéről (636—638), melyben olasz történeti munkákból van kimutatva, hogy Mátyás kirá­lyunknak e jeles fia a velenczei nemesek sorába véte­tett fel (4497. márt. 7.), s melyet a tisztelt közlő azon természetes, habár nem mindig méltányolt észrevéttel rekeszt be, hogy történetírásunk még külföldi források után is tetemes terjeszkedésre számíthat.­­ A múzeum tárczájában Ráth Károly levele érdekes adalékokat tartalmaz a helyirati nevek s történeti emlékeink ügyében. A „classica litteratura“ rovata a decemberi füzetben ismét gazdag valódi kincsekben: Fábián Gábortól hoz ugyanis mutatványokat Cicero összes levelei legújabb fordításából (614—636), szám szerint 10 levelet. A szerkesztőség méltán jegyzi meg, hogy irodalmunk egy-egy becsesebb művel nem gazdagodhatott, mint Cicero összes levelei, Fábián Gá­bor fordításában. Ha valamit, úgy e fordítást igazi mű­fordításnak mondhatni. Oly jeles próza, minővel bizony ritkán találkozunk, é­s oly tisztán magyar, és egy­szersmind latin, úgy nyelvre, mint szellemre nézve, hogy hajlandók vagyunk azt szinte felülmúlhatlannak vallani. A fordítás tökéletesen be van fejezve, s csak az óhajtandó, hogy mielőbb nyilvánossá tétessék. E mű elkerülhetlen könyv leend minden tanintézetben, leg­élvezetesebb olvasmány minden mivelt embernek, é­s a ki jó prózát akar ismerni és tanulni, annak nem eléggé ajánlható. Figyelmeztetjük íróinkat e műre, melyben megláthatják — ha érzékök van hozzá — mi azon valódi gördület, melyről versben csak a tag­szám után sejtenek valamit, melynek azonban a pró­zában hirét­ is alig tudják. Nagy ideje, hogy gond fordit­­tassék a folyóbeszéd aesthetikájának tanulmányzására. Legközelebb, reméljük,az 1854-diki Uj M. Múzeum első füzetét fogjuk olvasóinknak bemutathatni, mely némileg változtatott belrendezettel s terjedtebb tárgy­körrel lepi meg a közönséget. —s. 10 (163). Egyházi beszédek az év minden vasár­napjai­ s ünnepeire, és néhány alkalmiak, elhirhedett né­met s franczia hitszónokok nyomán Talabér János és György által. Első kötet : vasárnapi rész (advent első vasárnapjától husvét napjáig). 259 l. Pesten. Müller Gyula tulajdona. 1854. Nyomtatta Müller Emil. 8-rét. . . A terv után ítélve, melyet a felczimzett gyűjtemény szerzői követni látszanak, magyar hitszónokaink az „Egyházi beszédekében igen bő és terjedelmes segéd­könyvet veendnek. A megjelent első kötet ugyanis, mely 33 beszédet foglal magában, csak az advent és husvét közé eső vasárnapokra vonatkozik; a husvét és advent közti vasárnapok bizonyosan még egy kötetet elfoglalnak, az egyéb ünnepekre s különös alkalmakra szolgáló beszédek pedig alkalmasint krét kötetet vesz­nek igénybe, így az egész gyűjtemény mintegy négy kötetből álland­ó körülbelül 430—440 beszédet tartal­­mazand. Nem akarunk itt szólni efféle gyűjtemények hasznosságáról, mert ez önkényt kiviláglik; eszélyes hitszónok nem használja azokat — hogy úgy mondjuk — anyagilag és szó szerint, mert mindegyiknek saját hí­veinek szellemi látköréhez s társadalmi viszonyaikhoz, sőt viszontagságaikhoz kell alkalmazkodnia, ha szó­noklatával sikert aratni akar. Főhasznuk ily munkák­nak a gondolatébresztésben s irányadásban áll. Ezért helyeselnünk kell a kiadók azon eljárását, hogy rövid beszédeket állítottak össze; kevésbbé helyeslendő­­nek tartjuk azonban, hogy nagyobb tért engedtek a szóvirágos, szónokias modornak, mint az egyszerű magyarázatnak, a nyugalmasabb fejtegetésnek. Ellen­kezünk talán a közvéleménynyel, midőn azt kívánjuk, hogy szónoklatban is kevesebb legyen a szónoklat maga, mint a felvilágosító elmélkedés; de mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a logikai meggyőzés ha nem is min­dig oly fényes és megragadó, minden bizonynyal jóté­konyabb és tartósabb sikerű a pillanatos fellelkesítés­­nél. „Les effets de l’éloquence,“ Így szól a nagy fran­czia író: „sont vifs, mais momentanés. Les hommes qui se laissent si facilement émouvoir, se calment avec la mêm­e facilité. Un raisonnement froid et fort ne fait point d’effervescence, mais quand il prend, il pénétre, et l’effet qu’il produit ne s’efface plus.“ A lelkesedést azonban koránsem tartjuk a vallási szónok hatáskörén kívülinek, sőt annak állandó sikert óhajtunk biztosít­­tatni az­által, hogy az a meggyőződés eredményeként lépjen fel. (A törvénykezési és politikai szónoklatban, megvalljuk, a szónoki elemet végkép rászaljuk: itt hajthatlan logikai tárgyalást tartunk egyedül czélirá­­nyosnak, miután e téren csak a tiszta ész lehet egyet­len biztos kalauz.) Nyelv tekintetében szintúgy nincs kifogásunk ez első kötetben előforduló beszédek ellen, valamint nem le­het kifogásunk tárgy tekintetében sem, a­mennyiben azok hű tolmácsai a római katholikus egyház hitelveinek. Óhajtottuk volna egyébiránt, hogy azon német és fran­czia hitszónokok neve, kik után e beszédek átdolgoz­tattak, minden beszédnél megjelöltessék: ezt nemcsak az eredeti szerzők iránti méltány igényli, de a gyűjte­mény hitelének emelése is. Megjegyezzük még, hogy a czímlapon az „elhirhedett“ szó balul van használva „hires“ helyett; elhirhedett annyi, mint a franczia diffamé vagy a német berüchtigt, — ezt pe­dig a tisztelt szerzők bizonyosan nem akarják ér­tetni. —s. 14 (164). Az ág. hitv. evang. bányakerületi s­uperintendentia névtára az 1853. évre. Miskolczon, nyomt. Deutsch Dávid betűivel. 1853. 79 l. Kis 8-adrét. Tapasztalván, miszerint a t. szerkesztőség nem ide­gen a protestáns ügyeket tárgyazó czikkeknek is helyet adni becses lapjaiban, különösen a mennyiben azok ez egyház történetére és statistikájára vonatkoznak, úgy hiszem, nem lesz érdektelen, a felebbi czím alatt meg­jelent könyvecskét is röviden megemlíteni. Fölösleges volna azonban ennek részletes ismerte­tését adni, annál inkább, miután ez sem különbözik más hasonló munkáktól, sőt velük azon tekintetben is rokon, hogy ebben is sok hiány, hibás adat, sőt — miután né­mely egyének, kik a mű készítése alatt egyik helyről másikra mentek át, ezek mindkét helyen följegyezvék, egy kis szerkesztési figyelmetlenség is található. Azon­ban nem tartom fölöslegesnek, belőle némely statistikai adatokat kivonva, ezeket nagyobb közönség elé jut­tatni. Látjuk a fenczímzett műből, hogy az evang. bánya­kerületben 9 esperesség van, hol az egyházak, tanulók és lelkek száma következő arányban áll: Összesen 488 33.570 311.575. Sokkal közérdekűbb volna a felsőbb iskolák hű sta­­tistikáját leírnunk, mely azonban e műben meglehetősen csonka. Van e kerületben egy lyceum, a selmeczi,­­ egy nagy gymnasium, a szarvasi, egy gymnasium , a pesti, továbbá a losonczi, verbászi, beszterczebányai, balassa-gyarmathi, körmöczi, becskereki, aszódi és te­mesvári , összesen tehát 11 felsőbb iskola. Lehetetlen itt két észrevételt el nem mondanunk. Egyik, hogy igen különös, miszerint, ha csak a selmeczi és szarvasi fő­iskolában összesen 296 tanuló van, a felsőbb iskolai tanulók összes száma mégis csak 389-re létezik. To­vábbá nem látunk elég következetességet abban, hogy ha a beszterczebányai polgári, balassa­gyarmati nem­zeti , becskereki és temesvári real-tanodák a felsőbb iskolák közé soroztattak, miért nem helyeztettek ugyan­oda más hasonló intézetek is. Ilyen például csupán a békési esperességben három real-iskola: Nagylakon, Orosházán és B.­Csabán. Vagy pedig, ha ezek nem oda sorozhatók, miért nem maradtak ki a fenebb emlí­tettek is ? Lehet azonban, sőt valószínű, hogy a szer­kesztő az illető helyekről nem volt eléggé pontos ada­tokkal ellátva. A selmeczi lyceumban 7 rendes és 1 rendkívüli ta­nár működik; könyvtára 4000 kötetből áll; tanulók száma 131. A szarvasi nagy­gymnasiumban 8 tanár említtetik, kiknek száma azonban — köztudomás sze­rint — egygyel legújabban ismét szaporíttatott, tanít­ványok száma 165 , és igy 34-el több, mint Selmeczen. Nem mellőzhetjük itt azon jámbor óhajtásunkat, vaj­ha e két felsőbb tanintézet egyesíttetvén, egyrészt a föntartás könnyebbíttetnék (hogy ne mondjuk, lehetsé­gessé tetetnék), más­részt pedig egyesült erővel jobban megfelelhetnének rendeltetésüknek, mint ily eldarabo­­lás mellett. Végre köszönetet kell mondanunk a magát meg nem nevező szerkesztőnek, hogy e könyvecske által, mely minden hiányai mellett is igen becses, egy kis jelét adta az ev. egyház életének. Vajha e példát a többi kerületek is követnék, ebben pedig a névsor a követ­kező években is megújulna. •Nyi. egyház tan. sz. lelk. sz. A bács-szerémi csp. . 25 6068 48.585 Bánáti............... 48 2593 18.597 Barsi..................... 5 244 3.346 Békési.............. 20 8660 76.001 Budapesti .... 5 718 10.376 Honti ........................ 31 2244 14.490 Nógrádi............... 41 5038 47.518 Pest­ megyei ... 24 4209 38.760 Zólyomi.............. 19 3437 43.902 A felsőbb iskolákban . — 389 hét, miután Ö Felsége a karnevál végéig ott maradni szán­dékozik. Münchenben a legnagyszerűbb előkészületek lé­teznek, hogy Ö Felsége ottmulatása fényes ünnepélyek ál­tal érdekesbittessék. Sophia főherczegasszony termeiben mindazáltal ez idő alatt is az udvari bálok folytonosan fognak tartatni.­­ A folyó hó 17-én Bécsben elhunyt Ko­háry her­­czegné hullája a wiedeni nagytemplomban f. hó 24-dikén beszenteltetvén a K­o­h­á­r­y herczegi család sírboltjába, Sz. Benedekre (Bars megyében) vitetett. — Az „úszó láp“, ,,a karosai templom“, „C­s­ö­r­s­z - ár­ka“, a „V­i­r­á­g­r­e­g­é­k“ bűbájos nyelvű költője, Tompa Mihály költeményeinek második kö­tetét bocsátja közre. Nem állna Tompa a nagyság azon fokán, hová őt a genius ihlettsége , gondolatainak gazdag­sága emelé , ha szükségesnek találnék, e figyelmeztetésen kivül, az ajánlást. A magyar ember büszkeségéhez tartozik Tompa neve is. Ezért csak elismerésünket kívánjuk e köl­temények kiadója Friebeisz István iránt nyilvánítani , ki e költeményekre előfizetést nyitott. Egy példány előfizetési ára csak egy pforint. — A kolozsvári „unitarium collegium i­f­­­u­­­sága“ a Garay árvák számára negyven ezüst frtot küldött hozzánk. Ez adományt a következő sorok kísére­tében vettük: „T. ez. szerkesztőség! Az esemény, mely Királyhágón tuli honfiaink keblét megsebzette , minekünk is fájdalmat okozott. Koszorús költőnk, Garay emléke nekünk is szent ereklyénk. Ezen nagy szellem iránti tartozásunk elismeréséül tehetségünk szerint, ide zárva, küldünk árvái számára negyven­­forintot. Reméljük, hogy csekély küldeményünket nagyobbszerű küldemények feledtetik. Maradunk a t. szerkesztő urnak tisztelői az unitarium colle­gium ifjusága.­Kolozsvárt, jan. 5-én, 1854.“ Sok vigasztalót találhat fel az ember az ifjúságnak nemes részvétében, azon szeretetben , melylyel eltanulja a költő ajkáról az ihletett dalt, a honszerelemről szóló éneket, azon szeretetben, melylyel elkíséri sírjához a költőt, s melylyel megemlék­­szik szegény árváira. Legyenek szívből üdvözölve e derék ifjak, a szép Erdélyország lelkes gyermekei, kedves test­véreink. — A pesti Lloydtársulat tegnap népeleti bálja szépen ütött ki. A rosz zene mellett is nagyon jó kedv támadt, tánczra elég hely volt. Dicsérettel kell megemlí­tenünk a tánczterem gyönyörű feldíszítését. A négy kan­deláber helyét a 4 szegleten lugasok foglalták el, virágfü­zérek futottak végig az ablakok és ajtók felett s a véres szegélyű fehér drapériák igen kellemes benyomást tenek a szemlélőre. A hölgyek nagy részben szép öltözékei közöl leginkább a finom ízlésű Klein Károlyné Dernhaimer Louise a­ költői szép öltözéke, gyönyörű hajéke, tűnt fel. A hölgyvilág rég ismeri ez asszonyság divatsalonjait, hol a jó ízlés és eleganczia , elmondhatjuk , költőitéssel egyesül. ** A német színházban f. hó 24-én Flotow Indráj­a adatott. Ez operát a magyar közönség nem is­meri. E zenemű szerzője írá Márthát és Stradellát is , és bár Indra szintén szép dallamos áriákkal, kedves helyek­kel bír, azonban sem a gondolat alapjára, sem szövegére nézve nem áll a más két műhöz közel. Bory kisasszony­ról ezúttal is dicsérettel nyilatkozik zenereferensünk,­­va­­lamint Clement úrról is. Azonban sajnálatát kell kife­jeznie a felett, hogy czimszerepben a még ki nem mivett hangú és kellő technikával nem biró To­mal a k. a. lép­­leztetett fel. Vidék, R.-Komárom, jan. 23. Városunkban jótékony intézet három létezik, kettő az elaggott helybeliek szá­mára, meglehetős tőkepénzzel dicsekszik, mig a tulajdon­­képeni kóroda (Lazaretum) az új évi kivonatok szokásos megváltásából ápolja sintődő tagjait. Sajnos mégis , hogy mindemellett egy-két ész­ zavarodott, s utczai suhanczok piszkos életeitől felzaklatott szerencsétlen kalandozik utczáinkon a mivelt érzésnek nem kis botrányára. E.­újvár­ból jövő pénzes postánk megtámadtatott — de a czért té­vesztett lövés, s az ifjú postalegény erőteljes karjai meg­­félemliték a gonosz vakmerőt, ki is az alkonyat sötétében tova iramlott; közpanasz vala már hallható a mindinkább terjedő hamis tit­er. bankjegyek miatt, azonban már si­került e veszélyes művészet vétkes mesterét kézrekeríteni; kik, s hányan voltak titkába avatva, még nem tudatik. — Szintén a múlt napok egyikén öt helyen részint végbe vitt, részint csak megkisérlett lopásról beszéltek , de miként értesülve vagyunk, sikerült rendőreinknek e rablók fészkét felfedezni, s­­zámszerűit vagy tizennégyet az igazság kezébe juttatni. Jövő hó 5­ dikén tánczvigalmunk leend , melynek czélja: gyarapítani azon egykor ritka templomnak csekély tőkéjét, melynek nagyszerű romjai még mindig városunk rész napjait hirdetik ! Közintézet- Nemzeti színház. Jan. 24-dikén, Martha­ Flotow ismert szép zeneműve. A czímszerep­ben Tély R. k. a. lépett fel és ismét jelét adá mind te­hetségének mind művészetének. Kor­esek P. k. a. Nancy szerepében sem emelkedett még a művészet azon fokára, hogy énekesnőnek mondhattatnék: tanul-e a kisasz­­szony ? örömmel tudatandjuk mi is, ha nála a haladás je­leire fogunk ismerni. Y­o­u n­g ur ma bebizonyítá, miként hangja tertelméhez, tehetségéhez, jobban illik a lyrikus mint a heroikus szerep. Az előadás lelke azonban B e n z a , a derék buffo volt. — Ma csütörtökön adatik: Próféta. Opera 5 felv. Irta Seribe. Telegraf! tudósítások. B­erlin, január 24. A tegnapi „Preussische Cor­responded“ egy czikket tartalmaz a börzék jelenlegi gyámoltalanságáról, megc­áfolja a híreket az orosz cs.­követeknek Londonból és Párisból visszahivatásáról s Oroszországnak a nyugati hatalmak elleni hadüzene­téről , s képesítettnek mondja magát: biztosan állít­hatni, mikép mi sem jogosít azon hiedelemre, hogy a 17. pétervári kabinet el volna határozva az egyesült flottáknak a Feketetengerre menetelét casus bellinek tekinteni s a Bécsből átszolgáltatott kiegyenlítési ja­vaslatokat visszautasítani. Sőt inkább alapos ok van hinni, hogy ő felsége az orosz császár a német nagy­hatalmakhoz­ barátságos és bizalmas viszonya által azon engesztelő előterjesztéseknek, melyek a legköze­lebb múlt időben még Berlin és Bécsből az orosz ud­varhoz intéztettek, méltányos tekintetbe vételét megta­gadni nem fogja. Legújabb posta, Ő cs. kir. Apostoli Felsége megengedni mél­­toztatott, hogy az erdélyi fölbirtokosoknak a negyedik

Next