Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)
1854-01-26 / 1164. szám
utasitja, de kinyilatkoztatja, hogy a közvetlen alkudozásoknál az utolsó javaslatokat alapul veendi. Európának minden kezessége Törökország csorbithatlanságát illetőleg, a mennyiben az 1841-ki kötésekben bennem foglaltatik, mint a fenálló szerződésekkel ellenkező visszautasíttatik. Ez okmányok, melyek nem a bécsi conferentiára, hanem a franczia köriratra adott választ képeznek, ismét kifejezik a czár szilárd akaratát, hódításokat nem tenni, s csupán hitsorsosait otalmazni. A flották kiindulása felett mély sajnálatot fejez ki, s biztosítékokról szól, melyekhez Oroszország e rendszabály irányában nyúlni kénytelen , azonban a körirat e pontra nézve meglehetősen homályos. Varsói biztos tudósítások után írja a Pr. Corr., hogy a porosz területtel határos lengyel tartományokban létezett complett állítólagos felfedezéséről, valamint az ennek folytán történt befogatásokról semmit sem hallottak, úgyhogy teljes ok van hinni, mikép ez nem egyéb meddő koholmánynál. Mi a magas lengyel nemesség magatartását illeti, ez a kormány iránt sehogy sem ellenséges, sőt minden forradalmi mozgalomtól idegenkedik. Egy varsói levelező a poseni Cza -ban kitréfázza az orosz mozgóvá tételek iránti hírt, mondván, hogy Oroszország soha, még a legvészesebb percben sem rendelt általános mozgóvá tételt, de nincs is reá szüksége, mert katonai szerkezeténél fogva a legrövidebb idő alatt bekeblezheti az összes fegyverképes népséget az állandó hadseregbe. A „Patrie“ ode s sai tudósításai szerint az orosz flotta a Feketetengeren 18 sorhajó, 12 fregatt és több kisebb rangú járművek, mint korvteztek, briggek és avisogőzösökből áll. Hat dandárra van osztva. Mi a legénységet illeti , minden sorhajó név szerinti ereje 1100 ember. — Hogy különben, mily erélyesen folytatja Oroszország a maga hadkészületeit , s legközelebbi czélzataira nézve mily elhatározásra ért, többek közt onnan is kitűnik, hogy azon 25 milliót, melyek a varsói magánbank vagyonát tevék, hadi esetlegekre igénybe vette. Török-orosz hadi mozgalmak. Orsovai jan. 16-ki tudósítás után közlök tegnapi legújabb rovatunkban, hogy a harcz Kalafat körül f. hó 13-án ismét kezdetét vette, mégpedig a legvéresebb alakban; azonban a csata kimeneteléről még mitsem hallani. Egy más viddini jan. 15-ki közlés szerint ellenben a Kalafatnál öszpontosított török csapatoknak jan. 11-étől 14-éig semmi ütközetük sem volt az oroszokkal, kik állásaikban védőleg tartják magukat, s a két fél előőrsei egy mfldnyire állnak egymástól. Azonban hehogy az előbb említett jelentés, mely Ó-Orsováról jött, nem valósulna is mégis a harcznak mielőbb megújulta nem lehetetlen, miután azon tudósítás, miszerint a czár parancsot küldött, hogy a törököket Kalafatnál minden körülmények közt a Dunán át visszaűzzék, teljes hitelt érdemel. Hogy a dunai fejedelemségi orosz fővezér — ki 15-ki tudósítások szerint egész táborkarával Bukarestből Krajovába ment — e parancsot szigorúan végrehajtani megkísérlendi, ez iránt semmi kétség. Mennyiben fog azonban neki e kísérlet sikerülni, ez iránt az egész 10-ki csetatei csatanapok nem a legkedvezőbb kilátást nyújtják. A Kis-Oláhországban álló orosz erőt biztos kútfők után 36,000 emberre 60 ágyúval teszik, kikből a kalafati erősítvények megvételének kísérletében 28,000 ember fogna résztvenni. A törökök ereje Kalafátnál 20,000 emberre tehető , mely szám elégséges e helyet nyomatékkal megvédeni. Egyébiránt a görög újév az orosz hadseregnek nagy örömet hozott. A császár szerencsét kívánt annak az újévhez, s azon óhajtását fejezte ki, hogy a hadsereg úgy mint ekkorig a „legyőzhetlen“ legyen. Gortsakoff fizetése megkétszereztetett. A bojároknak, kik újév napján Gortsakoff hgnél tisztelkedtek, kijelenté ez, miszerint a keleti bonyodalom jelen állásával meg van elégedve, minthogy a czártól levelet kapott, mely szerint ez ügy kedvező fordulatot vett. Ezt természetesen békés értelemben magyarázák, de mégis túluralgó maradt a gondolat, hogy a háború komoly alakban kitörend. A dunai átkeléseket illetőleg, odessai levelek megerősítik , hogy Reinnél a Lüders hadtest egy része az ágyunaszádok és gőzösök segélyével 12-én a Dunán átment; ellenben a mazsini átkelésről azóta mit sem hallani, s így valószínűleg alaptalan; a Galacznál 12-én átkelt orosz csapatok másnap ismét visszamentek. Ellenben a törökök Szilisztriánál és Nikápolynál keltek át; az első helyről azonnal visszatértek; az utóbbinál azonban sikerült nekik magukat Izlasnál elsánczolni. Az egyesült flottáknak a Feketetengeren vett útjáról már különböző verziók kerültek a lapok hasábjaira; most a Journal des Debats konstantinápolyi levelezéseinek alapján a következőt közli: Az egyesült flották keletnek vitorláztak, s gyanítják, hogy török Kis-Ázsia egész partját, Heraklia, Samsun, Sinope, Trebizond, Batumot stb. meglátogatandják, hogy az orosz hajókat onnan eltávolítsák, melyek, bármi ellenkezőt állítsanak is, am a part több pontjain jeleztettek. E szemlesút után, úgy hiszik, a flották nyugotnak fognak vitorlázni s Várnába menendnek, hol talán a Bosporusba visszatérés előtt (!) még egy ideig tartózkodandnak. Bombayból m. hó 14-éről jelentik, hogy Peshawerben az őrségi csapatok lassan-lassan mindinkább erősittetnek, úgy hogy nem sokára jelentékeny figyelőhadsereg erejére növekedendik. Jelenleg ott 13,000 ember áll 28 ágyúval,mi elég,hogy az egész afgháni birodalmat kiseperje. Ha Oroszországgal háborúra kerülne a dolog, akkor e figyelő sereg még jóval szaporíttatni fog s valószínűleg lord Fitzclarence lesz parancsnoka. Rendelkezhető csapatok nem hiányoztak, mert a múltán gyenge dandár kivételével részint a lahorei és peshaveli után 60,000 ember áll. A bombayi hadsereg most erősebb mint 20 év óta, volt mit lord Fitzclarencenek köszönhetni , úgy hogy az Oroszországgal összeütközésnek az ázsiai birodalom bármely pontján nyugodtan nézhetnek eléje. Budapest. A cs. kir. Apostoli Felségének Münchenbe utazása mindaddig elhalad , mig a közbenjáró nagyhatalmak tárgyalásai a sz.-pétervári udvarral bizonyos, határzott phasist el nem érendnek. Ez elutazás ennélfogva a jövő hét végén történhetik csak meg. Ő Felségének a bajor kir. udvar családi körében mulatása hosszúra terjed FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI ÚJDONSÁGOK. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM 9 (462). Uj Magyar Múzeum. Kiadják a magyar akadémia több tagjai. Felelős szerkesztő Toldy Ferencz. 4853. Tizenkettedik v. decemberi füzet. Pesten. Emich Gusztáv kiadása. 8-rét. 604 — 640 és 439—4881. Senki sem fogja tagadni, hogy képzelő nélkül — mind lélektani, mind gyakorlati értelmében vévén e szót — az emberi haladás nagyon meglassulna , sőt tán mégis állapodnék. Elevenebb képzete különbözteti meg az egyes emberek között is a munkásabbakat a tunyáktól, az élezéseket a „csendes“ elméjűektől, sőt az összes értelmiséget az összes philisteriumtól. Nem is adhatunk eléggé hálát e becses kincsért a Gondviselésnek , mert annak ápolása és működése teszi az életet valóban életté , s nélküle ész és kedély elvesztik leghathatósb rugójukat. De vigyázzunk e kincsre, ne váljunk rabjaivá; ő legyen a mienk, ne mi az övé. Még a művészet országában is, hol a képzelő varázsvesszeje szökteti életbe semmiből a leggyönyörködtetőbb tündérvilágot, még ott is kell, hogy az folytonosan alávetve maradjon a hű emlékezet és józan ítélet uralmának, különben csak „verlumpt“ gennek tragikomikus hánykolódásai s féleszű Pallagonia herczegek botrányai lesznek az elkerülhetlen eredmények. Mennyivel inkább szükséges még, hogy a képzelem tüzes paripáit az ész-Apolló kormányozza, midőn a tudomány kocsijába ülve, akarunk haladni szellemünk égi pályáján. Akik itt eleresztik a gyeplőt, okvetlenül Phaéton sorsára jutnak. Fájdalom, a magyarok elég sokáig phaetonkodtak, s némelyek még most is phaetonkodnak, főleg a történelem és nyelvészet mezején, mit legnagyobb részben a nagyhírű Horvát István példaadásának tulajdoníthatni. Örülünk azonban megjegyezhetni , hogy mindig többen s többen kezdik érezni a képzelem uralkodásának káros voltát a tudományban, mindig erősebben s cáfolhatlanabbul sürgetvén az adatok szigorú nyomozását, a tisztán okelvi összevetést, szóval azt, mit a közönséges ember „száraz“ tudományosságnak mond. Mire való e szónokias bevezetés ? fogják kérdeni olvasóink. Csak arra, hogy közfigyelmet ébreszszünk oly munkálatok iránt, melyek távol a hajhászott eredetiség és képzelt felfedezések viszketegétől, meg nem tántorítható adatok alapján épülnek, s a tiszta igazság szolgálatára, felismerésére szenteltetnek. Az Új M. Múzeum füzetei több ízben hoztak a szó legnemesebb értelmében tudományos czikkeket, s az előttünk fekvő füzetből, mely az 1853-diki folyam tizenkettedike, kettőt idézhetünk, melyek nemcsak magokban tekintve becsesek, de azért is nevezetesek, mert egyenesen síkra kelnek egyes kedvencz és tudománynak kiadott balítéletek ellen, ezeket győzelmesen meg is czáfolván. Egyik Szász Károly czikke: A X. századi besenyőkről (601 — 613), melyben csak azt sajnáljuk, hogy a tisztelt szerző sok helyt felesleges gúnynyal vegyítő észrevételeit. A másik — a Hivatalos közlönyben — Hunfalvy Pál értekezése : Finn és magyar szók egybe hasonlítása (448—488). Vissza ne ijeszszék olvasóinkat e szigorúan tudományos tárgyalások ; közelről érdekelnek azok minden magyart, ha laikus is a tudományban. Az előadás maga eléggé „ad captum“ van s miveit embertől nagy fejtörés nélkül megérthető. Szakemberek azonban, név szerint történetbuvárok és nyelvészek, lehetlen, hogy figyelembe ne vegyék, egyszersmind ne méltányolják e két becses értekezést. Érdekkel bírnak a történetbuvárokra nézve még : Wenzel Gusztáv második tudósítása is legközelebb tett németországi utazásáról (439—446), melyről részletesen szólanunk nem szükséges , minthogy az — egész terjedelmében — a „Pesti Napló“ egyik számában is megjelent; továbbá Nagy Iván kis czikke Corvin János velenczei nemességéről (636—638), melyben olasz történeti munkákból van kimutatva, hogy Mátyás királyunknak e jeles fia a velenczei nemesek sorába vétetett fel (4497. márt. 7.), s melyet a tisztelt közlő azon természetes, habár nem mindig méltányolt észrevéttel rekeszt be, hogy történetírásunk még külföldi források után is tetemes terjeszkedésre számíthat. A múzeum tárczájában Ráth Károly levele érdekes adalékokat tartalmaz a helyirati nevek s történeti emlékeink ügyében. A „classica litteratura“ rovata a decemberi füzetben ismét gazdag valódi kincsekben: Fábián Gábortól hoz ugyanis mutatványokat Cicero összes levelei legújabb fordításából (614—636), szám szerint 10 levelet. A szerkesztőség méltán jegyzi meg, hogy irodalmunk egy-egy becsesebb művel nem gazdagodhatott, mint Cicero összes levelei, Fábián Gábor fordításában. Ha valamit, úgy e fordítást igazi műfordításnak mondhatni. Oly jeles próza, minővel bizony ritkán találkozunk, és oly tisztán magyar, és egyszersmind latin, úgy nyelvre, mint szellemre nézve, hogy hajlandók vagyunk azt szinte felülmúlhatlannak vallani. A fordítás tökéletesen be van fejezve, s csak az óhajtandó, hogy mielőbb nyilvánossá tétessék. E mű elkerülhetlen könyv leend minden tanintézetben, legélvezetesebb olvasmány minden mivelt embernek, és a ki jó prózát akar ismerni és tanulni, annak nem eléggé ajánlható. Figyelmeztetjük íróinkat e műre, melyben megláthatják — ha érzékök van hozzá — mi azon valódi gördület, melyről versben csak a tagszám után sejtenek valamit, melynek azonban a prózában hirét is alig tudják. Nagy ideje, hogy gond fordittassék a folyóbeszéd aesthetikájának tanulmányzására. Legközelebb, reméljük,az 1854-diki Uj M. Múzeum első füzetét fogjuk olvasóinknak bemutathatni, mely némileg változtatott belrendezettel s terjedtebb tárgykörrel lepi meg a közönséget. —s. 10 (163). Egyházi beszédek az év minden vasárnapjai s ünnepeire, és néhány alkalmiak, elhirhedett német s franczia hitszónokok nyomán Talabér János és György által. Első kötet : vasárnapi rész (advent első vasárnapjától husvét napjáig). 259 l. Pesten. Müller Gyula tulajdona. 1854. Nyomtatta Müller Emil. 8-rét. . . A terv után ítélve, melyet a felczimzett gyűjtemény szerzői követni látszanak, magyar hitszónokaink az „Egyházi beszédekében igen bő és terjedelmes segédkönyvet veendnek. A megjelent első kötet ugyanis, mely 33 beszédet foglal magában, csak az advent és husvét közé eső vasárnapokra vonatkozik; a husvét és advent közti vasárnapok bizonyosan még egy kötetet elfoglalnak, az egyéb ünnepekre s különös alkalmakra szolgáló beszédek pedig alkalmasint krét kötetet vesznek igénybe, így az egész gyűjtemény mintegy négy kötetből állandó körülbelül 430—440 beszédet tartalmazand. Nem akarunk itt szólni efféle gyűjtemények hasznosságáról, mert ez önkényt kiviláglik; eszélyes hitszónok nem használja azokat — hogy úgy mondjuk — anyagilag és szó szerint, mert mindegyiknek saját híveinek szellemi látköréhez s társadalmi viszonyaikhoz, sőt viszontagságaikhoz kell alkalmazkodnia, ha szónoklatával sikert aratni akar. Főhasznuk ily munkáknak a gondolatébresztésben s irányadásban áll. Ezért helyeselnünk kell a kiadók azon eljárását, hogy rövid beszédeket állítottak össze; kevésbbé helyeslendőnek tartjuk azonban, hogy nagyobb tért engedtek a szóvirágos, szónokias modornak, mint az egyszerű magyarázatnak, a nyugalmasabb fejtegetésnek. Ellenkezünk talán a közvéleménynyel, midőn azt kívánjuk, hogy szónoklatban is kevesebb legyen a szónoklat maga, mint a felvilágosító elmélkedés; de mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a logikai meggyőzés ha nem is mindig oly fényes és megragadó, minden bizonynyal jótékonyabb és tartósabb sikerű a pillanatos fellelkesítésnél. „Les effets de l’éloquence,“ Így szól a nagy franczia író: „sont vifs, mais momentanés. Les hommes qui se laissent si facilement émouvoir, se calment avec la même facilité. Un raisonnement froid et fort ne fait point d’effervescence, mais quand il prend, il pénétre, et l’effet qu’il produit ne s’efface plus.“ A lelkesedést azonban koránsem tartjuk a vallási szónok hatáskörén kívülinek, sőt annak állandó sikert óhajtunk biztosíttatni azáltal, hogy az a meggyőződés eredményeként lépjen fel. (A törvénykezési és politikai szónoklatban, megvalljuk, a szónoki elemet végkép rászaljuk: itt hajthatlan logikai tárgyalást tartunk egyedül czélirányosnak, miután e téren csak a tiszta ész lehet egyetlen biztos kalauz.) Nyelv tekintetében szintúgy nincs kifogásunk ez első kötetben előforduló beszédek ellen, valamint nem lehet kifogásunk tárgy tekintetében sem, amennyiben azok hű tolmácsai a római katholikus egyház hitelveinek. Óhajtottuk volna egyébiránt, hogy azon német és franczia hitszónokok neve, kik után e beszédek átdolgoztattak, minden beszédnél megjelöltessék: ezt nemcsak az eredeti szerzők iránti méltány igényli, de a gyűjtemény hitelének emelése is. Megjegyezzük még, hogy a czímlapon az „elhirhedett“ szó balul van használva „hires“ helyett; elhirhedett annyi, mint a franczia diffamé vagy a német berüchtigt, — ezt pedig a tisztelt szerzők bizonyosan nem akarják értetni. —s. 14 (164). Az ág. hitv. evang. bányakerületi superintendentia névtára az 1853. évre. Miskolczon, nyomt. Deutsch Dávid betűivel. 1853. 79 l. Kis 8-adrét. Tapasztalván, miszerint a t. szerkesztőség nem idegen a protestáns ügyeket tárgyazó czikkeknek is helyet adni becses lapjaiban, különösen a mennyiben azok ez egyház történetére és statistikájára vonatkoznak, úgy hiszem, nem lesz érdektelen, a felebbi czím alatt megjelent könyvecskét is röviden megemlíteni. Fölösleges volna azonban ennek részletes ismertetését adni, annál inkább, miután ez sem különbözik más hasonló munkáktól, sőt velük azon tekintetben is rokon, hogy ebben is sok hiány, hibás adat, sőt — miután némely egyének, kik a mű készítése alatt egyik helyről másikra mentek át, ezek mindkét helyen följegyezvék, egy kis szerkesztési figyelmetlenség is található. Azonban nem tartom fölöslegesnek, belőle némely statistikai adatokat kivonva, ezeket nagyobb közönség elé juttatni. Látjuk a fenczímzett műből, hogy az evang. bányakerületben 9 esperesség van, hol az egyházak, tanulók és lelkek száma következő arányban áll: Összesen 488 33.570 311.575. Sokkal közérdekűbb volna a felsőbb iskolák hű statistikáját leírnunk, mely azonban e műben meglehetősen csonka. Van e kerületben egy lyceum, a selmeczi, egy nagy gymnasium, a szarvasi, egy gymnasium , a pesti, továbbá a losonczi, verbászi, beszterczebányai, balassa-gyarmathi, körmöczi, becskereki, aszódi és temesvári , összesen tehát 11 felsőbb iskola. Lehetetlen itt két észrevételt el nem mondanunk. Egyik, hogy igen különös, miszerint, ha csak a selmeczi és szarvasi főiskolában összesen 296 tanuló van, a felsőbb iskolai tanulók összes száma mégis csak 389-re létezik. Továbbá nem látunk elég következetességet abban, hogy ha a beszterczebányai polgári, balassagyarmati nemzeti , becskereki és temesvári real-tanodák a felsőbb iskolák közé soroztattak, miért nem helyeztettek ugyanoda más hasonló intézetek is. Ilyen például csupán a békési esperességben három real-iskola: Nagylakon, Orosházán és B.Csabán. Vagy pedig, ha ezek nem oda sorozhatók, miért nem maradtak ki a fenebb említettek is ? Lehet azonban, sőt valószínű, hogy a szerkesztő az illető helyekről nem volt eléggé pontos adatokkal ellátva. A selmeczi lyceumban 7 rendes és 1 rendkívüli tanár működik; könyvtára 4000 kötetből áll; tanulók száma 131. A szarvasi nagygymnasiumban 8 tanár említtetik, kiknek száma azonban — köztudomás szerint — egygyel legújabban ismét szaporíttatott, tanítványok száma 165 , és igy 34-el több, mint Selmeczen. Nem mellőzhetjük itt azon jámbor óhajtásunkat, vajha e két felsőbb tanintézet egyesíttetvén, egyrészt a föntartás könnyebbíttetnék (hogy ne mondjuk, lehetségessé tetetnék), másrészt pedig egyesült erővel jobban megfelelhetnének rendeltetésüknek, mint ily eldarabolás mellett. Végre köszönetet kell mondanunk a magát meg nem nevező szerkesztőnek, hogy e könyvecske által, mely minden hiányai mellett is igen becses, egy kis jelét adta az ev. egyház életének. Vajha e példát a többi kerületek is követnék, ebben pedig a névsor a következő években is megújulna. •Nyi. egyház tan. sz. lelk. sz. A bács-szerémi csp. . 25 6068 48.585 Bánáti............... 48 2593 18.597 Barsi..................... 5 244 3.346 Békési.............. 20 8660 76.001 Budapesti .... 5 718 10.376 Honti ........................ 31 2244 14.490 Nógrádi............... 41 5038 47.518 Pest megyei ... 24 4209 38.760 Zólyomi.............. 19 3437 43.902 A felsőbb iskolákban . — 389 hét, miután Ö Felsége a karnevál végéig ott maradni szándékozik. Münchenben a legnagyszerűbb előkészületek léteznek, hogy Ö Felsége ottmulatása fényes ünnepélyek által érdekesbittessék. Sophia főherczegasszony termeiben mindazáltal ez idő alatt is az udvari bálok folytonosan fognak tartatni. A folyó hó 17-én Bécsben elhunyt Koháry herczegné hullája a wiedeni nagytemplomban f. hó 24-dikén beszenteltetvén a Koháry herczegi család sírboltjába, Sz. Benedekre (Bars megyében) vitetett. — Az „úszó láp“, ,,a karosai templom“, „Csörsz - árka“, a „Virágregék“ bűbájos nyelvű költője, Tompa Mihály költeményeinek második kötetét bocsátja közre. Nem állna Tompa a nagyság azon fokán, hová őt a genius ihlettsége , gondolatainak gazdagsága emelé , ha szükségesnek találnék, e figyelmeztetésen kivül, az ajánlást. A magyar ember büszkeségéhez tartozik Tompa neve is. Ezért csak elismerésünket kívánjuk e költemények kiadója Friebeisz István iránt nyilvánítani , ki e költeményekre előfizetést nyitott. Egy példány előfizetési ára csak egy pforint. — A kolozsvári „unitarium collegium ifusága“ a Garay árvák számára negyven ezüst frtot küldött hozzánk. Ez adományt a következő sorok kíséretében vettük: „T. ez. szerkesztőség! Az esemény, mely Királyhágón tuli honfiaink keblét megsebzette , minekünk is fájdalmat okozott. Koszorús költőnk, Garay emléke nekünk is szent ereklyénk. Ezen nagy szellem iránti tartozásunk elismeréséül tehetségünk szerint, ide zárva, küldünk árvái számára negyvenforintot. Reméljük, hogy csekély küldeményünket nagyobbszerű küldemények feledtetik. Maradunk a t. szerkesztő urnak tisztelői az unitarium collegium ifjusága.Kolozsvárt, jan. 5-én, 1854.“ Sok vigasztalót találhat fel az ember az ifjúságnak nemes részvétében, azon szeretetben , melylyel eltanulja a költő ajkáról az ihletett dalt, a honszerelemről szóló éneket, azon szeretetben, melylyel elkíséri sírjához a költőt, s melylyel megemlékszik szegény árváira. Legyenek szívből üdvözölve e derék ifjak, a szép Erdélyország lelkes gyermekei, kedves testvéreink. — A pesti Lloydtársulat tegnap népeleti bálja szépen ütött ki. A rosz zene mellett is nagyon jó kedv támadt, tánczra elég hely volt. Dicsérettel kell megemlítenünk a tánczterem gyönyörű feldíszítését. A négy kandeláber helyét a 4 szegleten lugasok foglalták el, virágfüzérek futottak végig az ablakok és ajtók felett s a véres szegélyű fehér drapériák igen kellemes benyomást tenek a szemlélőre. A hölgyek nagy részben szép öltözékei közöl leginkább a finom ízlésű Klein Károlyné Dernhaimer Louise a költői szép öltözéke, gyönyörű hajéke, tűnt fel. A hölgyvilág rég ismeri ez asszonyság divatsalonjait, hol a jó ízlés és eleganczia , elmondhatjuk , költőitéssel egyesül. ** A német színházban f. hó 24-én Flotow Indrája adatott. Ez operát a magyar közönség nem ismeri. E zenemű szerzője írá Márthát és Stradellát is , és bár Indra szintén szép dallamos áriákkal, kedves helyekkel bír, azonban sem a gondolat alapjára, sem szövegére nézve nem áll a más két műhöz közel. Bory kisasszonyról ezúttal is dicsérettel nyilatkozik zenereferensünk,valamint Clement úrról is. Azonban sajnálatát kell kifejeznie a felett, hogy czimszerepben a még ki nem mivett hangú és kellő technikával nem biró Tomal a k. a. lépleztetett fel. Vidék, R.-Komárom, jan. 23. Városunkban jótékony intézet három létezik, kettő az elaggott helybeliek számára, meglehetős tőkepénzzel dicsekszik, mig a tulajdonképeni kóroda (Lazaretum) az új évi kivonatok szokásos megváltásából ápolja sintődő tagjait. Sajnos mégis , hogy mindemellett egy-két ész zavarodott, s utczai suhanczok piszkos életeitől felzaklatott szerencsétlen kalandozik utczáinkon a mivelt érzésnek nem kis botrányára. E.újvárból jövő pénzes postánk megtámadtatott — de a czért tévesztett lövés, s az ifjú postalegény erőteljes karjai megfélemliték a gonosz vakmerőt, ki is az alkonyat sötétében tova iramlott; közpanasz vala már hallható a mindinkább terjedő hamis titer. bankjegyek miatt, azonban már sikerült e veszélyes művészet vétkes mesterét kézrekeríteni; kik, s hányan voltak titkába avatva, még nem tudatik. — Szintén a múlt napok egyikén öt helyen részint végbe vitt, részint csak megkisérlett lopásról beszéltek , de miként értesülve vagyunk, sikerült rendőreinknek e rablók fészkét felfedezni, számszerűit vagy tizennégyet az igazság kezébe juttatni. Jövő hó 5 dikén tánczvigalmunk leend , melynek czélja: gyarapítani azon egykor ritka templomnak csekély tőkéjét, melynek nagyszerű romjai még mindig városunk rész napjait hirdetik ! Közintézet- Nemzeti színház. Jan. 24-dikén, Martha Flotow ismert szép zeneműve. A czímszerepben Tély R. k. a. lépett fel és ismét jelét adá mind tehetségének mind művészetének. Koresek P. k. a. Nancy szerepében sem emelkedett még a művészet azon fokára, hogy énekesnőnek mondhattatnék: tanul-e a kisaszszony ? örömmel tudatandjuk mi is, ha nála a haladás jeleire fogunk ismerni. You ng ur ma bebizonyítá, miként hangja tertelméhez, tehetségéhez, jobban illik a lyrikus mint a heroikus szerep. Az előadás lelke azonban B e n z a , a derék buffo volt. — Ma csütörtökön adatik: Próféta. Opera 5 felv. Irta Seribe. Telegraf! tudósítások. Berlin, január 24. A tegnapi „Preussische Corresponded“ egy czikket tartalmaz a börzék jelenlegi gyámoltalanságáról, megcáfolja a híreket az orosz cs.követeknek Londonból és Párisból visszahivatásáról s Oroszországnak a nyugati hatalmak elleni hadüzenetéről , s képesítettnek mondja magát: biztosan állíthatni, mikép mi sem jogosít azon hiedelemre, hogy a 17. pétervári kabinet el volna határozva az egyesült flottáknak a Feketetengerre menetelét casus bellinek tekinteni s a Bécsből átszolgáltatott kiegyenlítési javaslatokat visszautasítani. Sőt inkább alapos ok van hinni, hogy ő felsége az orosz császár a német nagyhatalmakhoz barátságos és bizalmas viszonya által azon engesztelő előterjesztéseknek, melyek a legközelebb múlt időben még Berlin és Bécsből az orosz udvarhoz intéztettek, méltányos tekintetbe vételét megtagadni nem fogja. Legújabb posta, Ő cs. kir. Apostoli Felsége megengedni méltoztatott, hogy az erdélyi fölbirtokosoknak a negyedik