Pesti Napló, 1854. február (5. évfolyam, 1169-1191. szám)

1854-02-14 / 1179. szám

1854. ötödik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve : Pesten házhozhordva. Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre . 8 „ — Félévre 10 „ —n . A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ a­nyagi ügyeit tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő: mri­nteza 8-dik szám. i­ ~ n Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 fz. 30 kr­p. 36 1199 Kedd, febr. 14-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Szerkesztési Iroda, Űrt utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések Bt -ha­­sábos petit-sora 4 pgo kraj­­o zárjával számittatik. A be- , lgtatisi s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a •eninhtt. •­ M a­x i n v 11 i k Bt ha­sábos sora 5 pengő krajozár­jával számittatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és inneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. 1P®8®8 K A P t­ó m­artius-juniusi négyhónapos folyamára elő­fizetés nyittatik. Vidékre postán küldve 6 írt 50 kr. Budapesten házhoz küldve 5 frt 30 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­­hivatalnál , és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyó­­utcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó­ hivtala. Állandó kérdések. IV. A XVIII-dik század egyfelől bölcselmi, másfelől pedig anyagi irányú volt, s e kétféle tö­rekvéssel nagy meghasonlásban állott önmagával, bár azt nem is sejté. Politikusai által a szabadságról és egyenlőség­ről chartákat gyártatott, míg mechanikusai oly gé­peket készítettek, melyek a kézművesek á­ltalában a munkás­osztály független elemeit többnyire meg­­semmisiték, és a népet proletárrá alakítván, a nagy polgárság feltétlen teljhatalma alá helyezők. Továbbá e század úgynevezett uralkodó eszméi által democratiára törekvők, míg közgazdászati el­méleteivel , melyek a korlátlan verseny tengelye körül forognak, az ipar országában a pénz-olygar­­chiát rendezé. Szabadelvűsége, mely a legheterogénebb néze­tekből conglomeráltatók, az állam és társadalmi tanok különböző ágait egymással kapcsolatba hoz­ni nem tudta, s midőn az aristocratiát a nép elnyo­mása miatt megtámadá, segíté a nagypolgárságot a nép elnyomására. Ily ellenmondásokból folyt aztán , hogy a XVIII-dik század — és korunk is — nagy cso­dálkozással jutott akárhányszor ama tapasztalatra, miszerint eszméi más eredményre vezettek, mint Ilivé. A radicálok, kik az elidegeníthetlen ember­jo­gok szónokai valának és a közintézményeknél min­dent térszintinl törekedtek, a státusgazdászatban soha nem gondoltak arra, hogy egy szabály elő­mozdíthatja a közvagyonodást és mégis terjesztheti a proletariátust, s hogy a mely mód a főpénzest gazdagabbá teszi, teheti ugyanakkor a szegényt szegényebbé. Ezért vetik az angol közmunkások a radicálok szemére , miként a XII-dik század nor­mán bárói a népet csak baromnak tekintették; míg a XIX-dik század bárói, a szabadelvű pénzurak, azt egy fokkal alább helyzik, mert dolgozó­gépnek tartják. Természetes, miként a pártok vádjai, melyekkel egymást sebzik, túlhajtottak; azonban tény, hogy a munkásoknak a gyártulajdonosok és a középrend elleni h­arcra az ipar új stádiuma óta tart s mindig növekedik. A békétlenség eleinte a gépek ellen folyt, s tisz­tán csak helyi volt. Most épületek, majd pedig erőművek romboltattak szét; de a rendőri vagy né­ha bűnvádi eljárások érezteték az állam hatalmát a rendzavarókkal, s rövid megszakítások után en­gedelmesség és szorgalom válta fel a rakonczátlan­­ságot. Később titkos társulatok kezdettek alakulni. Ha nem csalatkozom , a g l a s g o w i gyapot­szövők organizálták 1819-ben az első egyletet, mely feladatul tűző: a gyám­okokat nagyobb mun­kabérre kényszerítni. Követték későbben e pél­dát a gyapot­fonók, kik szintén Glasgowban eskü­vel kötelezték magukat, a többség határozatainak teljesítésére. A résztvevők tömege által nem is­mert választmány rendelkezett feltétlenül a begyűlt pénzöszlet felől, s tűzött díjt néha még gyújtoga­tások­ és gyilkolásokra is. Propagandájuk a szom­széd vidékekre kihatott. 1818 körül pedig a scot bányamívesek közt mutatkoztak a titkos társula­tok nyomai, s az angol gyárvárosok némely ipar­ágainál hasonló szövetkezésekre szembetűnő haj­lam jelenkezik. Ha már az ily titkos társulatokat közelebbről vizsgáljuk , látni fogjuk, miként eredetök mindig helyi elégületlenségen nyugvék, s kiterjedésük nem ment túl azon iparon, melynek gyármunkásai a mozgalmat megkezdők. Semmi solidaritás nem volt a bányamivelők és a gyapjukelmét szövők vagy hajógyártók közt. Nem a proletárok összes érdekei forogtak fen, de oly panaszok és követelések, mik egyes gyár vagy leg­­fölebb egyes iparág viszonyaiból támadtak. Azonban az 1824-ik év mindent megváltoztatott. Mert a parlament a szabad associatio jo­gának egy törvény által sokkal szélesebb kiter­jedést adott, mint addig volt, s eltörle mindazon rendelményeket, melyek a munkásoknak a m­unka­­czélokra kötött egyleteit tilalmazták. 1824 előtt csak az aristocratia és polgárság egyesülhetett kénye s kedve szerint; azóta törvényes joguk van a proletároknak a gyártulaj­donosok ellen szövetségre lépni, meetingezni, s közös szabályokban megállapodni. Az 1824-iki törvényt a reforrmálatlan parlia­ment tory-többsége fogadta el. A reformbill beho­zatala után nem lett volna többé ily szabadelvű nézet, ily széles fölhatalmazás politikai és társa­dalmi izgatásokra keresztülvihető, mert a parlia­­mentben erősebbé vált nagypolgárság átalános sza­badsági eszmék miatt nem engedő valt magán­ér­dekeit ennyire koc­káztatni. Mihelyt a munkások egyesületi jogot nyertek, összeköttetéseiket egész Angliában kiterjesztek. Minden iparágban szövetségek alakultak, azon nyílt czéllal, hogy a gyártulajdonosok zsarnoksága ellen a gyármunkás védessék. Az ily egyletek átvették a napibér fölötti alkut. Törekvésük volt: köztanács­kozásban állapítani meg a munkásosztály érdekei­nek védelmére vezető eszközöket, s engedelmessé­get csikarni határozataik iránt. Mint hatalom lép­tek a gyártulajdonos ellenében föl. Eljárásuk rend­szerint rövid volt. Küldöttjeik megjelentek a gyár­­nokoknál a napszámbér skálája fölött egyezkedni, vagy néha csak egyszerű petitiót nyújtottak be az illető gyármunkások nevében. Ha a gyámok vona­kodott javaslatukra s kérelmükre hajtani, az egy­let munkafelfüggesztési határozatot hozott, s erre a kijelölt gyárakat rögtön odahagyták a gyármunká­sok. Ily munka-fölfüggesztés neve turn-out — fölforgatás— vagy strike.*) A strike átalános vagy részletes volt a szerint, a­mint az egylet kö­rébe eső minden gyártulajdonosok vagy csak e­­gyesek tagadták meg a kívánt bérfölemelést. Ily csíny semmi eredményt nem szült volna, ha találko­zik elég napszámos, ki az egyletnek tett ígérete ellen munkát vállal. De ezt a választmány erkölcsi és physikai módokkal gátolá. A munkavállaló — kinek gúnyneve knobstick**) örökös fenyege­tések, vádak és szitkoknak valt kitéve, sőt az erő­sebb egyleti tagok különböző ürügyek alatt igye­keztek őt megverni, s néha élete is veszélyben forgott.***) A strike kiegészítése volt a tramp (a tapo­sás), mely egy neme a vándorlási rendeletnek. A tramper — a vándorló bizonyitványt kapott az egylettől bujdosása igazolására, s különböző he­lyeken lakó egyleti tagok s velők rokonszenvező egyének által segélyeztetés s utasítást nyert arról, hogy hol kaphat jó napibér mellett munkát. Végre minden egyletnek volt elnöke és fizetett titkára, ki az összeköttetést tartá főn, s volt heti járulékokból keletkezett pénztára, mely a többek közt a tr­ampereket is, a mint telhetett, díjazta. Mi az ily egyletek terjedelmét illeti: mostanig, midőn már legnagyobb mértékig központosittattak, csak oly esetek fordultak elő, midőn egy gyárke­rület különböző iparágainak gyármunkásai foedera­­tiv egyletet kötöttek, vagy pedig — 1830 óta — kísérlet téteték, bár tartós siker nélkül, az egész országban az egyes iparág munkásait egyegy as­­sociatioba tömbösitni. Az ily fenyegető természetű egyletek, mint mondom, az 1824-ki törvény védelme alatt álla­nak , valamint a törvény pajzsa fedi azon ellenke­ző irányú egyleteket is, melyek a munkások tervei meghiúsítására a gyártulajdonos-osztályt fűzik ösz­sze, s melyeknek keletkezése új dátuma és h­ord­­ereje még bizonytalan. Már most, hogy az angol proletariátus kérdését egészen érthessük, s történelmi jelentékenységéről fogalmunk lehessen, tekintsük az utolsó czikkben meg, hogy az angol gyárnép minő viszonyban ál­lott a politikai pártokkal ? L­o­n­don, február 5, 4* (Hetiszemle az angol közélet fölött.) A Victoria uralkodása alatti negyedik sparliament-időszak második évi ülése megnyílt, s a minisztérium, baljóslatú jelek ellenére, mindjárt az első ülésben oly állást fog­lalt el, minőden későbbi viharoknak sok megnyugvás­sal nézhet eléje. Ha a kormány politikai programját, a trónbeszédet önmagában tekintjük, vagy ha azt a mi­niszterek keddi nyilatkozataiból, főleg pedig Aberdeen lorolnak beszédéből, mely inkább papolás mint minisz­teri kijelentés. Ítéljük meg, úgy az, sem a keleti kér­dést illető, sem a belügyi reformokat érintő tételeiben, kielégítőnek nem tekinthető. Karöltve sétálgatnak u. i. abban a béké­s háború, a „pokol­s ég első­szülöttjei“, s féldolgok végtelenségébe nyittatik tárkapu. A szövegé­ben felsorolt belügyi reformok sokoldalúak ugyanide oly homályosan érintvék, mikép nem tudható: váljon azok a háborús közvéleménynek ezentúl is gyönge külpoliti­kától! ,eltérítésére irányozvák-e, vagy ellenben talán oda czéloznak, hogy engedmények által kielégítetvén a nép, a külügyek bátran s bizton kezeltethessenek ? Így a trónbeszéd második sarktételét, a parl­amenti re­formot illetőleg, nem mondatik ki: mint törvényhozó vagy mint képviselő testület javítandó-e alkotmányában a nemzetgyűlés? s ez utóbbi esetben, csak a választási visszaélések kevesítése­, s a választó­kerületek ará­nyosítására szorítkozik-e az ígért reform, vagy talán kiterjed a képviseleti bázis szélesbítésére is. A vég­­rendeleti s házassági pereknek az egyházi törvénykezés mezejéről a polgárira átvitele, a szabad foglalkozást gátló szegényi­ törvényeknek, a munka s tőke szorosabb egyesítése érdekében, módosíttatása; a vámvédlet utol­só foszlányának széttépetése, azaz: a brit parthajó­zásnak a külföldiek előtt is megnyittatása; d e há­rom tárgy tűrhető határozottsággal érintetik a királynő beszédében. De arról ismét hallgat a korona szava: vájjon az oxfordi s cambridgei egyetemek, melyekben ma csak az establithed church tagjai részesülhetnek nem épen korszerű nevelésben, mely határokig javí­tandók avas alkotmányukban, és nemzeti intézetté ala­­kitandók-e át? Szóval, az ez évi trónbeszéd, — mint a­mely Francziaországon kivül, nem emlékezik a ren­des tüzetességgel az egyéb európai szárazföldi nagy­hatalmakkal­ viszonyokról, nem szól Éjszakamerikáról, s feledt­ ’a köznevelés s az ir ügyek kérdését — oly annyira hiányos s határozatlan, miszerint az azt módo­­su­latlanul viszhangzó válaszfelirat csak­is onnan származtatható , hogy nemcsak a kormány, de maga a parliament is coalitio. De van mégis egy másik oka is annak, hogy a trónbeszéd, főleg pedig vezérpontja, a keleti politika, melyet a két házon kívüli közvélemény erősen kárhoztat, kevés s gyenge ellenzésre talált eddig a parl­amentben. S ez ok az, hogy, úgy látszik, czélul tüze ki magának a kormány: inkább tények­, mint nagy szavakban, jelenteni ki politikáját. Ezt bizonyít­­j­ák a roppant hadikészületek, s a Konstantinápoly-, Bécs é­s Pétervárra küldött határozott utasítások. Ezt tanúsítja a kormánytagok buzgalma, a trónbeszédben érintett, vagy abban említetlenül hagyott reformrend­szabályoknak gyors szőnyegre hozatalában, így Glad­stone már szerdán lépett f­el egy oly derék javaslattal, melynél fogva az eddig a végrehajtó hatalom által ön­­kényileg kezelt 6,7 millió ft sterlingnyi adóbeszedési évi költség a ptarl­ament közvetlen ellenőrködése alá helyeztetik, s mely az osz­mánczügyek czélszerűbb rendszeresítése s könnyebb áttekintésére nyit. Russel­lord a zsidók jogképesítése s a parliamenti reform ügyében már e héten fogja rendszabályait felhozni, s ugyancsak folyó héten fog a módosítandó­ Szegényi-tör­­vény is tárgyalás alá jutni. Cardwell még múlt pénte­­ken á terje­ezte két fontos bilit a ház elé, melyek egyike a brit parthajózásnak­ külföldiek előtt is megnyitásáról, másika pedig a kereskedelmi öszhajózást tárgyaló tör­vény javításáról szól. A tengeri partkereskedésnek idegenek előtt is szabádidá tétele szám­os okoknál fogva üdvös, melyekre a következő példa világot deritebb. Ma egy orosz hajó gabonával Liverpoolba , vagy svéd hajó­jával Dublinba érkezik oly feladattal, hogy Newcastle-ben kőszénnel rakodjék meg, e terhével ha­zatérendő : kénytelen előbb a nevezett helyeken, mi­után hozományát partra szállító, ál- vagy resttehert (ballast) venni fel áruczikkek helyett, s igy évedzeni Newcastlebe. S itt azután vízbe veti ballastját (minek folytán Tyne folyója hajózást gátlólag megiszaposodék) s csak azután rakodik meg a Szükséges kőszénnel. E rendszer nemcsak a külföldi hajó részéről jár idő­pénz- s fáradságbeli áldozattal, de a brit kereskedelem­nek is hátrányára van, mert a liverpooli, dublini stb. -kereskedő, főleg ma, midőn a külkereskedelem roppant terjedtsége folytán, angol hajó­s tengerész csak méreg­drágán bérelhető, szívesebben látná, h­a az idegen hajó ballast helyett brit áruczikkekkel rakodnék meg s eze­ket szállítaná partvárosból partvárosba, mielőtt legtöbb esetben üresen tér hazájába. Ára a kőszénnek, mely­nek széthordására nem volt elegendő honi hajó, már is csökkent, pedig csak három napja, hogy a parthajózást szabaddá tevő bill a ház elé terjesztetett. Az eddigi tengeri partkereskedelmi monopólium megszüntetése tehát előnyös leend nemcsak a külföldre­, de az angolra nézve is csak azért is, mert várható, hogy Északame­­rika , mely nem késett viszonszívességgel felelni arra, mit neki a freetrade által Anglia nyújtott, szintén megnyitandja Angliának az atlanti a csendes tengeri, azaz New­ Yorktól San­ Franciscóig 15—20 ezer mért­­földnyire kinyúló, parthaj­ózást. Attól, hogy a partokon vitorlázó idegen hajók által a csempészet elősegíttet­­nék, már csak kevesen félnek, úgy­szintén nincs ok az iránti aggalomra, hogy az idegenekkel­ verseng a part-­ tengeri üzletben, káros visszahatást gyakorland az an­gol hajózásra. Hiszen ily aggalmak az összes freetrade, különösen az 1849 hajózási törvényt illetőleg is táplál­tatok, de a következmény által alaptalanoknak nyilvá­nultak. Múlt évi oktoberben lépett életbe azon tör­vény, melynek erejénél fogva az angol hajó legénysége nemcsak egy hatodában, de egészben is külföldiekből állhat s káros eredményt szült e rendszabály? Száz­kilenczven­ezer brit tengerész kelt tengerre tavat a brit partokról , s e számból csak 2500 volt külföldi. — Mi a Cardwell által előterjesztett má­sodik javaslatot , a kereskedelmi hajózás törvényei­nek consolidáltatását s javíttatását illeti, ez ig igen üdvös rendszabály. E bili­n­­i, Moorson tudomá­nyos új rendszerét, az újabb hajóépítészetnek kedve­zőt alkalmazta a hajók tonnasúlyának kimérésére ; sza­bályul állapítja meg azt, hogy ezentúl, szerencsétlen­ségek kikerülése végett, (a múlt évben csak Newcastle s Liverpool közt 45 hajó veszett el 9 hó alatt) nemcsak a kül­­dő belkereskedelemben elfoglalt angol hajók le­génységének mindegyik tagja bizonyítványnyal láttas­sák el az iránt, miszerint szolgálatra képes s alkalma­tos ; intézkedik a mentő­eszközök s főleg mentő­csóna­kok sokasitása körül, minőket eddig csak egyes part­városok, különösen pedig Liverpool, Shield, Yarmouth állítottak ki ; rendelkezik a hajókori fegyelem s bizton­ság tárgyában; gondoskodik a világítás s pilotage ol­­csóbbitása s czélszerűbbitése körül, különösen pedig a tengerészeti iskolák szaporittatása iránt; végre a ten­gerek szeless a folyásának kikutatásában fáradozó was­hingtoni kormánynak segéd­kezeket igér. — Általában igaznak látszik, mi­­fennebb megjegyezteték, hogy a kormány kül, de főleg belügyi dolgokban, többet tesz, mint beszél. Az egyházi státust hiányosan, a világit épen nem képviselő convocation, — coup d' eglise-re zsákmá­nyolván ki a kormánytól ravaszul kicsikart engedelmet egy napi tanácskozásra — talpra állott másfél százados sírjában, s teljes oly feltámadással fenyegetődzik, minő esetében a megfogyott erejű anyaegyháznak, s a status egyház fölötti suprematiájának vészangyalává, s vallá­sos viták aeolusává válhatnék. Az angol anyaegyház törvényhozási s közigazgatási főhatalma, névszerint a canterburyi s yorki évi zsinatoknak, voltaképen azonban a parliament s közvetlenül az államtanács kezében van; s hogy a státushatalom egyházfegyelmi s dogmatikus kérdésekben is bíráskodik, s hogy ezért az established church méltán neveztetik parliamenti egyháznak, bizo­nyítja ezt a Russell-kormány alatt elintézett híres Durham-eset. A convocation külszerkezetében a par­­liamentéhez hasonló. Valamint a parliament alsóházi személyzete rendesen minden hetedik évben, s rendkí­vüli körülmények közt rövidebb időközben új közvá­lasztás alá esik, s valamint a parliament évenként ösz­­szeül. úgy a convocationnak is alsóházi proctorai is ren­desen minden hetedik évben, rendkívüli viszonyok közt rövidebb idő elteltével újjá választatnak az egyházi me­gyék papsága által; s úgy a convocationnak i3 alsóháza minden évben, egy nappal a parliament megnyílása után, összeül, szóval a convocation mindig s rendesen a par­liament nyomdokain jár. Különböznek azonban a világi s egyházi parliament egymástól abban, hogy amannak évenkénti élete havakra, imeze ellenben csak pár órai működésre kiterjedő , minthogy ez utóbbi, a sz. lélek­nek tanácskozásra segítségül hívása ,­ s a szokott Hódo­lat megszavazása után, az érsek-elnök által, a korona nevében­, azonnal elnapoltatik. E másfél század szente­sitette szokásnak okai következők: első,hogy a convo­cationnak hiányos képviselete, javas észalkotmánya sem a kor, sem a való protestantismus szelleme­s igényeinek meg nem felel; második, hogy a státushatalom féltékeny jogaira, s a vallásos viták iránt fogékony keblű ez or­szágnak, zsinatok által könnyen megzavartatható, köz­nyugalmára ; harmadik, hogy maga az anyaegyház is, mely, datzára roppant javadalma, jövedelme s pártfo­­goltatásának, évről évre fogy számerejében, szintén fél­tékeny előjogai s élvezeteire, melyektől egy régi erejé­ben visszaállított s többségében dissenter convocation által nehézség nélkül megfosztathatnék. Az established church kisebbségét s folytonos kisebbülését a múlt évi vallási census számadatokban tü­nteté fel, melyekben egy­szersmind e­ám­utat a hanyatlás két fő okára : u. m. azon körülményre, hogy az angol püsp. egyház alku-egyház a catholicismus s protestantismus közt, s mint ilyen osztozik sorsában mindannak, mi alkun alapszik; s hogy életfá­ján mohón rágódik az oxfordi, exeteri, londoni, glouces­­teri püspökök által is kisebb-nagyobb mértékben elő­segített puseysmus, mely többek közt­ a fülgyónás­nak, s a kenyér szine alatti való krisztustest jelenlété­nek dogmájához hajlik. Érzi ezt s tudja kisebbségben lételét az established church, s ezért fél a convocations­­tól, valamint, ellenkező okoknál­­ fogva, a dissenterek fáradhatlanok annak felélesztése körül. A jelen kor­mánynak számos tagjai, különösen Gladstone, Sidney U­prfrst éti­s Aberdeen lord, az established church-t alá­ásó tanokhoz szítanak, s ez oka, hogy a ministerelnök ráegyezett a tőle kívánt ineritára, s egy napi tanácsko­zást átnézett a convocationnak. De ez egy nap elég volt az alattomban kidolgozott coup keresztülvitelére : a convocation az önreform munkájához­­fogott, választ­mányt nevezett ki e tárgyban­ javaslat­­készítésére, s annak a jövő convocation elé terjesztésére ; s igy egy oly lépést ten, mely többeket s fontosabbakat vonhat maga után. — 1 '1 ' ■ 11 . • Megadatván a kívánt egyenes válasz Brunow báró s mi Kissé lefírtek, s kiszolgáltatván mindkettőnek útleve­lei, melyeknek Sir Seymour s Cas­telbainc tábornok iS Mi utasítottak : az eddigi tényle­ *) Ugyanaz mi a német Streich. **) Görcsös palcta, a­minek egyébiránt az angol munká­sok közt azon gúnyos értelme van , mintha mi valakit férges juh­nak csúfolnánk. ***) Örvendetes tudni, mily távol vagyunk mi még a stri­­ke-k és knobstick-ek rendszerezett nyaraláiról. Szerk

Next