Pesti Napló, 1854. február (5. évfolyam, 1169-1191. szám)
1854-02-25 / 1189. szám
1854- ötödik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánküldve : Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten házhozhordva: Félévre 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 fr. 30 kr . A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ,nyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő: urintcza 8-dik szám. 46 1189 Szerkesztési iroda: Urintcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgő krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a Szombat, febr. 25-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. AzE8¥8 martius-juniusi négyhónapos folyamára előfizetés nyittatik. Vidéke postán küldve 6 írt 50 kr. Budapesten házhoz küldve 5 frt 30 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, úriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén.—Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadóhivatala. Fejedelmi ösztön. Budapest, febr. 24. A magyar kánaán messze térei még ott sem emelkedtek fel minérdekünk által igénylett s fajunk ép eszéhez méltó virulásra, hol a mivelhető dúsföld hálás bőséggel kínálja kebelét az értelmes munkának. Minden körülmények úgy alakultak azonban, hogy jövőre a földnek birtokában az maradhasson csak, ki a földet, az állam emlőjét megbecsülni, s azt a kor miveltségéhez, s közgazdászati igényeihez illő jövedelemre emelni tudja és akarja. De míg a mivelhető terek tulajdonosai, az ész és munka nyílt ösvényére utalva, józan irány, és szilárd akarat mellett alig találnak ttjokban akadályra , — addig tetemes része birtokosainknak, kiknek a föld vizátboritott, elposványult tereken jutott, — roppant költséggel kényteleníttetik előbb földeinek mívelhetését s haszonvehetőségét eszközölni, oly pénzösszeggel, melylyel a birtokos úgyszólván másodszor szerzi meg földeit. E szempontból hozta az alsó-szabolcsi tiszaszabályozási fiók-társulat debreczeni gyűlésén gr. Andrássy Manó azon indítványt javaslatba, hogy a társulat az apostoli trón zsámolyához folyamodjék, miszerint a közkultúra, s az államtőke gyarapításának érdekében, különösen pedig e nagyszerű szabályozási vállalat buzdítására az így telkesített földek 10 —15 évi adómentességben kegyelmesen részesíttessenek. Alig múlt néhány hete, hogy e fiúi bizalommal intézett folyamodás legfelsőbb helyen felterjesztetett, s ime ma már a félhivatalos lapban a következő kegyelmes rendelettel lepetünk meg: „ő cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 5-én kelt legfelsőbb határozatával megengedni méltóztatott, hogy Magyar- és Horvátországban, Slavonia és temesi bánságban, úgy Erdélyben mindazon legújabban telkesített földek, melyek bebizonyíthatólag a földadó ideiglenes behozatalakor még az őstermelés utján*) nem miveltettek s nem használtattak, a telkesítés befejezésének napjától kezdve tizenöt éven keresztül minden rájuk eső országos rendes és rend-kívüli földadótól különbség nélkül mentesek legyenek.“ Ez igazán fejedelmi ösztön. Ha azon több mint 9 millió hold földből, mely Fényes szerint a magyar szent koronával a közbirodalomba beolvadt országokban most mivelésen kívül fekszik, — csak kétharmada legyen az e buzdítás által felébresztett akarat és szorgalom által gyümölcsöző mivelésnek megmenthető, — már is elláthatatlan az előbocsátott kegyelmes rendeletnek hordereje s a tisztelt olvasók józan esze további fejtegetés nélkül is átlátja ama roppant gyarapodását a közvagyonnak, mely ez államtanilag s közgazdászatilag bölcs intézkedésből a dolog természetéhez képest a közbirodalomra fog szivárogni. Mert kétségtelen, hogy e legfelsőbb rendelet helyes számítási elvek szerint egyszersmind a kincstár saját jövedelmezési érdekeit mozdítja elő, midőn a kijelölt évek során keresztül tökéletes adómentességet mond ki. Mert ha a birtokos azt látja, hogy mihelyt földjét az árvíztől megmentő, bizonyos időre adómentes, hatalmas ösztönt nyert a szabályozás mielőbbi bevégzésére, igyekezni fog megszabadulhatni bizonyos adófizetéstől bizonytalan és csekély hasznú vízborított térektől, midőn tudja, hogy a mentesített tértől csak akkor fog fizetni, ha a szabályozási s csatornázási terheket és gazdasági beruházási költségeket a biztosított és sokszorozott jövedelmű földből már visszanyerte. Ennélfogva ily buzdítás, s mondhatni jutalmazás következtében számos évekkel előbb menend véghez a szabályozás, s az ennek folytán múlhatlanul támadó személyes kereseti és szaporodó fogyasztási adó, a szaporodott jövedelmű tér uj mivelői után a kincstár az adómentes évek alatt is legalább annyi jövedelemre számolhat, mint mennyit amaz árborított tereken a jelenlegi csekélyebb földadó tehet. De lefolyván az adómentes évek, a buzdításul elengedett adóöszveg egy két későbbi év jövedelme után gazdagon ki leend pótolva. Feltéve, hogy most egy hold ártér 20 pftot jövedelmez, ez 3 millió holdon tesz egy millió pftnyi jövedelmet; adó fejében egy ötödét véve fel, e térről bevehet most a kincstár kétszázezer pftot; adómentes 15 év eltelte után tegyük egy hold föld jövedelmét a minimumra, hozzávetőleg tehát 5 pengőforintot, összesen tenne 15 millió földjövedelmet ; ennélfogva a fentebbi 20% arány szerint adót fizethetene 3 milliót; pótolja tehát egy év alatt az egész 15 évi elengedett öszszeget,miután 15 szer kétszázezer épen 3 milliót teszen. Miután a felvett kétszázezer nem egyszerre szűnik meg bejönni a kincstár számára, mert a térek legnagyobb igyekezet mellett is csak egymásután mentesíttethetnek, s felvéve, hogy évenkint egy félmillió holdnyi tér mentesítetik, a praeliminált adóöszszeg e rovatban évenkint csak 30—40 ezer pfttal fog csökkenhetni, de az e terek művelésével foglalkozó földmivelők, béresek és birtokosok személyes kereseti és fogyasztási adója e hiányt csakhamar eléggé ki fogja pótolni. S ha már a birodalmi érdeklettség s közjó nevében polgári szent kötelesség a kormánynak ily messzeható, ily biztos eredményű hasznos intézkedéseit legális elismeréssel üdvözölni: nekünk magyarokul egyszersmind sokszoros okunk van felséges Apostoli Urunk e fejedelmi rendeletében fajunk iránti legmagasb vonzalmának s atyai gondoskodásának újabb félremagyarázhatlan tanúságát legbensőbb hálával fogadni. Legnagyobb része a kamatozó mivelés alá viszszaszerezhető fentebbi térnek, tán öt millió hold, a magyarországi folyók és tavak szomszédságában oly vidékeken fekszik, melyeken tősgyökeres magyar nép lakik, tekintsük bár a végtelen alföldet, az országnak majd egyharmadát, Szegedtől Szathmárig, vagy a gazdag Rábaközt a Fertőtől Kemenesaljáig, vagy a Vág, Garam és Ipoly partjainak túlnyomó részét, s a Sió-Sárvíz három gazdag megyén uralkodó posványságait. A jelen fejedelmi buzdítás tehát egyszersmind próbaköve fajunk életrevalóságának, megkísérlése annak, vájjon a magyar geniusa túlmegy-e puszta és meddő epedéseken? fel tud-e az érzelgés s indolentia pólyájából valahára tettképességre, gyakorlati cselekvésre emelkedni? akar-e versenyre kelni a testvér népfajokkal oly mezőn, hol az üres, bármi szép szó, történeti igények, érettségi öntudat, hazafias érzelmek hathatós ösztönül szolgálnak ugyan, de az áldozatkészséget, s kitűnő értelmes munkát pótolni sehogy sem képesek. Fajszeretetének soha sem adta Széchenyink öntudatosb jeleit, mint midőn a tiszszabályozást felkarolta. Kit a múltnak dicsősége el nem vakit, ki az ősök hagyományát gyarapítva óhajtja hagyni az utódokra, az a Fejedelem kegyszavára ébredjen fel, fogjon ásót, segítse meghóditni azon roppant területet, mely most kezei közt rothad, holott számos uj generatiók bölcsője , nemzeti culturánk viruló hálás mezeje s a közbirodalom uj kanaánja, valódi tárháza lehetne. dés, a rokon hibái a nemtevésben kérelmet találó emberi gyarlóságnak. Az elsőt illetőleg, már a tetterős rómaiak igen jeles mondatukat hagyták , mintegy jelszavát szellemek és kezeik óriási nyomdokainak: praetor minima non curat. Az elmélet könnyen állít fel számtalan igaz, ellenmondás nélküli szabályokat, melyeket azonban a cselekvés mezején — hol minden előrelátott és nem látott viszonyokkal kérlelhetlenül meg kell küzdeni, igen sokszor fel kell áldozni azok kényszerítő hatalmának. És e körülmény vezet a felhottam mondat valódi jelentőségére, mely nem azt teszi, hogy a kivitel élére állított vezér minden előjöhető legcsekélyebb esetekre ki ne terjessze előrelátását és szigorú figyelmét , hanem inkább mindazokat éles elmével átgondolván , mindegyiket valódi értéke és jelentősége szerint sorozni tudja; kicsinységeknek, lényegtelen formaságoknak nagy fontosságot ne tulajonitson; a mathematikai kétszerkettőt ne akarja pedani szigorúsággal létesülni az emberi eszközök gyarlóságának daczára, s az iskolai szűk szabályokon a kívánalmak szerint túl ne habozzon. Az iskola nehézkes szabályai között — sok idő- és erőpazarlással — végrészletességekig szigorun dolgozott nagy ragyogó tervezetek, kiváltképen vizmutani munkálatoknál, hol mindenek felett helyszíni elemi viszonyoknak ismeretén alapult meggyőződés lehet csak biztos vezető , s egy a munkálat közben véletlenül felbukkanó földalatti tünemény a nagyszerű tervnek egész rovatain keresztül véres húzásokat csinálhat, a kivitelnek inkább akadályai, mint azt hasznosan elősegíthetnék. Ha a legnagyobb szigorral gyűjtött adatok nyomán készített tervek a tudomány elvei szerint helyeselhetők , és ha a kivitel vezére bír a szükséges elméleti és különösen gyakorlati képzettséggel, de igenis csak így nem lesznek majdan munkálata közben akadályai, melyeken a parancsoló viszonyok útmutatása szerint okosan, legkevesebb erő és időveszteséggel keresztül ne tudna hatolni. Hanem újra meg újra ismételjük, és az illetők figyelmébe eléggé nem ajánlhatjuk, hogy ezen praetori málhatlanul szükséges tulajdonokat, a rendületlen meggyőződést, az előre látó és helyesen sorozni képes figyelmet, a kivitelben soha nem habozó erélyt, vízmunkálatoknál csupán csak a cselekvés mezején küzdve szerzett gyakorlati képzettség és tapasztaltság szüli, mely e tekintetben megfizethetlen kincs. A másodikra, az önijesztő agyrémeskedésre nézve, talpraesett példabeszédünk azt tartja, hogy „nemakarásnak nyögés a vége,“ azaz, a két elem, a restség és szűkkeblűség, minden fáradságot vagy némi áldozatokat is igénylő bár szükségesnek ismert cselekvésnek való és képzelt akadályait nagyító üvegen át nézvén, ezer változatokban tudja ismételni, hogy „úgy is híjában“ „úgy sem lehet, úgy sem leszen belőle semmi.“ Ellenben eltökélett akarat, mely a czél nagyszerűségétől áthatva , és jótékonyságát belátván, a kivihetőséggel is lélekismeretesen számot vetett: terhetlen erélyében és nem fáradó buzgóságában mindent megkísért, mindent felhasznál annak létesítése végett. Elszánt akarat előtt nincs akadály. A czélbavett, elvitázhatlanul szükséges és közérdekű vízszabályozási munkálatokhoz ily lelkesült akaratot szeretünk feltenni minden illeték részéről; óhajtjuk, hogy a létesítés valódi nehézségeinek ostromára minél több alapos vélemény gyülekezzék, bátorkodván ezt részünkről egypár szerény javaslattal megkezdeni. Ezen esetben is — mint rendszerint minden üdvös teendőknél — pénzhiány azon veszedelmes szert, melyen a vállalat okvetlenül hajótörést szenvedne, ha elég erélylyel nem bírnánk a veszélyes örvényből némi erőfeszítéssel is kihatolni. Hogy miért nem juthat pénzünk ily hasznos befektetésekre is, nem feladatom fejtegetni: annyi igaz, hogy a munkálat összes költségeit hamarjában előteremteni, sem a birtokosok igen káros erőtetés nélkül képesek nem lennének, sem a kormánytól jelen tömérdek gondjai között nem igényelhetni. Van azonban roppant értékünk a termékeny földnek minden kiaknászandó kincseiben, és tapasztalva láthatjuk, hogy a föld becse, a műveltség, a népesedés és az ipar gyarapultával óriásilag halad előre, úgy hogy minden ennek javára tett beruházás rövid időn díban kamatoz. Ezek meggondolása, a nagyszerű vállalat létesítése végett hasznos törlesztési kölcsönök eszközlésének eszméjére vezérel. Meg kell vallanom, hogy a sokfélekép bonyolult pénzügyeket oly kevéssé ismerem, mikép nem lehetek meggyőződve, vájjon felhozandó faragatlan eszméimben nem találnak-e az avatottak sok balságot; lehet azonban, hogy némi életrevalóságukat vevén észre, azokat a közhaszonra bővebben kiképezhetik. Az egyes vízmentesítendő vidékek érdekeit képviselő társulatok tehát — a kormányt egyedül czélra vezető felszólítás nyomán — mindenek előtt a közös feladat létesítésére egy nagy társulatba alakulván, a magas kormánynak nyilvános elismerése és pártfogása mellett, minél hosszabb törlesztési időre kölcsönt venne fel — a szükséges költségek erejéig — a majd igy nagy tekintélyű egylet, — kezességül kötvén insolido, az érdeklett tájakkal kapcsolatban levő tetemes birtokainak elegendő részét. Feltévén például, hogy az összes költségek — a kormány által nyújtandó segélyt nem számítván — 2,400,000 forintokra rúgnak, — a vízmentesítendő térségek haszonaránylagos becsű szerint 200,000 holdat tesznek, lévén fizetendő minden ily vízmentett becshold után 12 forint, — az egész munkálat ideje pedig például 12 évre számíttatván, minden évre szükségeltetnék mintegy 200,000 forintnyi összeg költségül. A társulat az egész nagy mennyiséget 30—32 évi törlesztésre, úgy hiszem mindazon nagy biztosíték mellett, melyet nyújtani képes — 4 százlékval felvehetné , fizetvén e szerint évenkint 96.000 fő törlesztési összeget. A nagy összegből két évre szükséges részletet saját pénztárában tartván — hogy a munka pénz nem léte miatt hátramaradást semmi esetre se szenvedjen — a többi 2 milliót 200 ezeres részekként, 3, 4, 5, 10, 12 évi felmondás mellett — kisebb nagyobb részletekben tökéletes biztositékú helyekre, takarékpénztárakba, kereskedők vagy nagybirtokosokhoz kihelyezné, 4 százték kamatra. Első — második években 2 millió után húzván négyes kamatot, 80,000 forintokat, kellene pótolni a törlesztési összeget csak 16,000 forinttal, melyet holdankint kivetve, esnek egy hold után 48/10 kr. fizetendő. Harmadik évben kamatot a társulat 1.800,000 után húzván, lenne a törlesztési összeg pótolandó 24.000 forinttal, vagyis holdankint fizetendő 72/10 krral. Negyedik évben kamat a társulatnak 1.600.000 után fizettetvén, pótolná a törlesztési összeget 32.000 forinttal , vagyis holdankint kivetett 96/10 krral. És így tovább, az utolsó munkálati év elteltével az egész törlesztési összeg fizetése — minden kamatpótlék nélkül — a társulat terhére esvén , fizetné azt a már kármentesített és hasznavehető birtokokra, haszonaránylagos becsű szerint holdanként kivetve : felvett példánk szerint egy egy oly hold után 288/10 krajczárt, a törlesztési idő elteltéig évenként. Vagy ha ezen javaslat, a kezelés nehézségei miatt czélszerűen kivihető nem lenne, a munkálat idejének tartósságát mindenesetre számításba vonván, úgy is lehetne eljárni, hogy egyik vagy másik nagy tőzsér házzal a társulat — a szükséges ősz vég erejéig — törlesztési kölcsönre lépvén, az egész nagy öszveget nem egyszerre venné át saját kezelés alá, hanem a munkálat ideje alatt, az évenként szükséges mennyiségekben egymás után. Így is a törlesztési kamatfizetés — az évenként felvett öszvegek aránya szerint — a munkálat előhaladtával, egyszersmind a lassanként szembetűnő haszon arányában növekedőn, csak akkorra válnék némileg terhelővé, mikor a már kármentett birtok is azt bőven jövedelmezné. Mindegyik javaslat egy alapon nyugszik, a véghez vitt munkálatok aránya szerint növekedő törlesztésen, a szakavatottak elhatározhatják, hogy egyiket vagy másikat, vagy tán részben mindegyiket leendene-e legczélszerűbb és életrevalóbb, alkalmazni. A kezelési költségek végett, a holdaktól évenkénti fizetést valamely csekélységgel lehetne emelni; amely birtokok előbb — például 3—4 év alatt — haszonvehetőkké válnának, azokat ez időtől kezdve, a hasznavehetőség arányában mindjárt bővebben lehetne adóztatni; az időközben elkészült hajózható csatornarészek, rétöntözések, malmok stb. szintén jövedelmi ágat használtathatnának; végre ha az első javaslat alkalmaztatnék, a több idő — például 8—12 évekig — elhelyezett öszvegektől a társulat 5% kamatot is húzhatna. Van még ezen szabályozási vállalat kivitelében egy nem csekély figyelemre méltó körülmény— mely megérdemli, hogy egyelőre is gondolkodás tárgya legyen : a munkás kezek nem épen bősége. A mellett, hogy a dunántúli vidék dúsgazdag termőföldei és nagyszerű mezőgazdasági élete ez ágra csaknem minden mozogható erőt felemésztenek, még a magyarban azon kényelmet szerető indolencia is megvan, hogy ha csak nem kénytelen, pénzért sem igen szeret dolgozni. Azért lehetnének esetek, hogy mikor legjobban kellene , munkások hiánya miatt káros hátramaradást szenvednének a szorgos munkálatok. A tapasztalt vezető ugyan — a munkadíjak gazdaságosan méltányos meghatározása mellett — jó eleve gondoskodnék, helyzetek szerint legczélszerűbben felállítandó ideiglenes tanyákról, messzebb vidékekről jövendő és hónap, évszámra ott tartózkodó munkások számára; tán az e lapokban már tárgyaltatott ásató gépnek alkalmazását is — szerkezetének e czélra javításával — meg lehetne kisérteni és felhasználni. — Igen jól lehetne még alkalmazni az Andrássy gróf által egy ízben javaslott elvet is, mely szerint egész évekre állandó munkabéresek foglaltatnának le, úgy hogy azok teljesített munkájok szerint fizettetnének ugyan, például földhányásoknál köböl számra , hanem ezen illetőségekből — azon hónapokban is, melyekben dolgozniok nem lehetne — előre is rendesen húznák fizetéseket. Mindemellett még teljes biztosításul, azon helységekre, melyek a munkálat közelében lévén, annak hasznait közvetve közvetlenül élvezendik, bizonyos mennyiségű kényszeritett munkát is lehetne kivetni — a szokott munkadijakat nékik is kiszolgáltatván — csak hogy szorultság esetében teljes erővel előállani tartoznának. (Lapszemle ) Az C s t. D. Pos t a küszöbén álló háborúról s az egymás ellenébe állítható erőviszonyokról így ír: „Első pillanatra úgy látszik, hogy Oroszország egyenetlen harczba bocsátkozik. Hogy tengeri hatalma csakhamar elégtelennek fog mutatkozni, azon senki sem kételkedik. Másként van ez a szárazföldön. Itt Oroszország , katonasága számára nézve túlsúllyal bír. Anglia nem állíthat ki nagy hadsereget. Az e részben sokkal többre képes Francziaország idegen földre mégsem szállíthat oly nagy sereget, mely e távoli csatatéren számra nézve az oroszszal mérkőzhessék. A két tengeri hatalomnak azonban egyéb előny válik *) Ez őstermelés legalsóbb foka a legelői állandó képesség. Szerk. Még egyszer a Sió-Sárviz szabályozásáról. Sár-Egres, febr. közepén. Azon hosszas idő eltelte alatt, mióta ezen ügy szóba hozatván, több gyűlések és tanácskozások tárgya jön, szükséges és hasznos létének ösztönszerű s öntudatos érzete azt az érdeklett tájak közvéleményében annyira érlelte, hogy előnyeit még tovább is hoszszasan vitatni, nemcsak felesleges, hanem némileg nevetséges is lenne; hogy erre nézve is bizton mondhatjuk , mit nem rég e lapok egyik vezérczikke a hitelintézetről monda, miként létrehozásának, kivitelének egyetlen egy gátja van s az maga — a „kivitel.“ Kisértsük meg tehát ezen gátat tüzetesen ostromolni. Minden a kivitelre igy megérett nagyobbszerű cselekvésnek igen ártalmas ellenségei ; a kétkedő szőrszálhasogatás, és a kislelkűleg önijesztő agyrémeske