Pesti Napló, 1854. március (5. évfolyam, 1192-1216. szám)
1854-03-01 / 1192. szám
hanem csak a tehetősebb szülik gyermekeit, s így tulajdonképen való czélja az intézetnek nincs. Volna csak az intézet községi, s nem magánvállalat akkor a részvét iránta nagyobb s táncz igalma eredményesebb, de így, bármily becsületes az eszme, nem bir azon tulajdonokkal , mely a közpártolást magához vonja, mint a delej a vasrészeket. A tánczvigalomnak is leginkább csak az illető szülékből teltek ki vendégei, és fölvezettettek — az intézet kicsiny népe — a gyermekek is, kik szépen sórban kényesen öltözve táviyultak együtt. És eh ! a szülőknek szít, hogy roppantt örömben , midőn e kis fürtös angyalkák táncoltak ! Gondatlan szülők, szegény gyermekek! . . .Ebből a gondolkodó olvasd azonnal belátja, hogy ez a kisd.dóvoda nem óvoda, hanem rontéda. — Négy öt éves gyermekeket tánczvigalomba fölléptetni, — és őket az élet bimbé korában bájos játékaiból erőszakosan kiragadva, fölserdült ifjak majmolására szoktatni — a szenvedélyeknek — melyek úgy is elég korán szoktak a szívhez bekopogtatni — árjába taszitni... megköszönöm szépen az ily kisdedovást. Mennyi öröm vész el ily ferde hrány mellett, mely a 4, 5 éves gyermekekből 19, 20 éveseket erőszakol, és hol a hatalom, mely az elveszett örömeket a szegény gyermekeknek valaha visszaadhatná ?! — És mégis vannak szülők, kik örülnek, ha kis szőke fürtös gyermekeik a francziát, kört, csárdást stb. „mint egy nagy legény“ sejteni tudják, nem is képzelik, hogy ezen szülei örömben a gyermeknek egész életöröme alámerül, sőt azt mondják, hogy ez a gyermektáncz gymnastica. A Gymnastica igaz , kell a gyermeknek s tulajdonképen egyéb nem is kellene 7, 8 éves koráig, de az ne legyen táncz, mely a testnek semmit nem használ ,s a kicsinyek szivét és lelkét megrontja, hanem: ugrás szaladás, úszás , mászkálás stb. Gymnastica legyen a kisdedek dolga reggtől estvéig , estvétől pedig reggig alvás, az álom édes ölében. Nem a táncz ellen általában vannak e szavak, mert a tánczot, kivált a magyart, kedves nézni is, de 4, 5 éves gyermekek táncza caricatura. De a kisdedevő itt, ezt nem igy tartja; ő intézetében táncz leczkéket adat a gyermekeknek, s a jövő hétfőn gyermekbált csinál. Mi ez intézetnek józanabb, nemesbirányt s tágabb kört szeretnénk adatni. A helybeli tűzoltó férfiak i. h. 18-dikán tartották a tánczvigalmat, és szépen vettek be. Érdemlik is ezen nemesszivü bátrak a közpártolást, és azzal természetesen találkoznak is. Vajha minden városban és faluban volnának ily férfiak. Ezek, mihelyt a tűzvészről értesülnek, a vészhelyére sietnek, s ott a tűzbe lépve az épület bontásához s oltásához látnak. És minő sikerrel ? ! A tűz lángja — még ha szél fütyörészne is — megszégyenül, és nem mer a meggyűlt házfedélről a mellette levő épületbe harapni. Nem emlékszem, hogy mostanság egymás mellett két ház égett volna le. A polgárok arczán szintúgy olvasható — tűzvészkor is — a nyugalom , mert tudják, hogy a veszélylyel szemben férfiak állanak. Munkások ezek, többnyire ács és kőmíves legények és más mesteremberek. Való, hogy tűzvész idején a csendőrség, és városi hatóság is mindent és gyorsan megtesznek. Ugyancsak e farsang folytán a tűzoltók részére hangverseny is adatott, a színházban műkedvelők által Heeger János zongora tanító vezetése alatt, az eredmény mind szellemi, mind financiális szempontból kielégítő volt. A színházat érintvén, arra nézve közelebb bővebben. A farsangi napoknak gyászos episodja is megvolt. Febr. 9-kén temettetett el Máday Julia Cserepes Ferencz ügyvédnő. Disze volt minden tekintetben nemének, és azon kevesek egyike, kiknek látására mint a költő mondja : ,,gyöngéden tiszteletre dobban, a fényben hű kebel, s még a bűn is szent félelem közt, reszket mellette el.“ — Nagy pártolója s előmozdítója volt irodalmunknak, és keblében a haza szerelmének tiszta lángja égett. És csak 34 évet adott neki a végezet. Kedves leend emlékezete ismerői között, és feledhetlen. — Február 18-kán d. u. 4 órakor megható gyászmenet vonult el a város főterén keresztül. Gyásztisztelgő katonai ünnepélylyel vitetett a Mikalaka melletti vártemetőbe néhai Castelliz József cs. k. tbnagy stb aradi várparancsnok, és Arad sz. kir. város tiszteletbeli polgár hullája, életének 62-ik esztendejében. Valamint életében e városi közönség köztiszteletét kiérdemelte és birta, úgy a közrészvét és közfájdalom kisérte. A nép saját nemes ösztönéből némán tolongott a főtérre, a várból érkező gyászmenet elé és sóhajával kisérte a temetőbe. Emléke áldásban marad az élők között! A temetőnél legyen vége a levélnek is! Suumcuiquehetünk egyelőre mint bizonyost, hogy a követek s a cs. k. külügyminiszter közt tökéletes öszhangzás uralkodott. Estre felé mind az angol mind a franczia követség részéről futárok menesztettek London és Parisba. Egyébiránt Parisban a törökországi görög népesség fölkeléséről már f. hó 10-kén tökéletesen értesítve voltak , s erre vonatkozólag legjobb forrsból közölhetem, hogy Francziaország és Anglia szilárdul elhatározván ezen új bonyodalom irányában egész komolysággal lépni föl, s imigy meggátolni a lázadás tovább terjedését. F. hó 11 -én értekezlet folyt Drough de l’Hoys s a görög követ közt, mely alkalommal a franczia miniszter igen élénk kifejezésekben rászalta a görög követnek Stambulbani magatartását. Úgy látszik, Parisban bizonyítványok léteznek arról, hogy a görög követ Stambulban az öszveesküvőket kéz alatt támogatta. Az ugyanaznap tartott tanácskozmányi ülésben , mondják, Persigny az egész komolysággal azon indítványt téve, hogy franczia őrség szállításáért Athénbe és egyéb városokba. — Az itteni franczia követségi szállon azon véleményt táplálják , hogy a görögök fölkelése következtében az eleinte meghatározottnál jóval nagyobb segélysereg fog Stambulba küldetni, sőt az már el is volna határozva , s én tegnap egy itteni diplomatics salonban erősitetni hallom , hogy Francziaország három hadtestet küld keletre, és pedig az első a Marmora tenger északi partján Silivriánál, a második az adriai tenger egyik partmelléki pontján, s a harmadik egy másik még eddig ismeretlen ponton fog kiszállani. Az első, állítólag Szambul védelmére szolgáland, a másik a duna melletti harcz színhelyén , a harmadik pedig Ázsiában lesz alkalmazandó. AUSZTRIAI BIRODALOM. (D. C.) A fegyver- és hadszerkészletek az ausztriai császári államokkal határos török tartományokba kivitelét illetőleg határoztatott, hogy a kiviteli tilalom alá vetett tárgyakhoz a hadszer- és fegyverkészítésre alkalmas következő czikkek is tartoznak,mint p. o. ólom, kénkő , salitrom , aczél, vertvas, és kaszák. E tilalom febr.usi-któl kezdve lép hatályba. — E napokban a pénzügyminisztérium egy rendszabálya általa minden kigondolható pénzügyi reformok lesfényesbire valósitatott. Igaz , hogy ezáltal sem a lengő államadósság és államkiadások nem kevesbültek, sem az államjövedelmek nem szaporodtak. Mindamellett az magában véve becsesebb , mint egy új kölcsönnek megkötése, vagy mint egy kiadásnak kevesbülése vagy egy jövedelmi forrásnak szaporítása fogna lenni. Az mimten halak legnagyobbikának gyökerébe vágja a szekerezét, szilárd elhatározás által megváltoztatja az állampapirospénzk adás egész rendszerét, a forgalomban levő államjegyek ellenőrségét egy önálló testület felügyelete alá helyezi, egységet hoz a jegyforgalomba, és biztosítékot nyújt a lengő államadósságnak megszüntetése iránt. Ünnepélyesen hirdeti ki azon elvet, miszerint egy állósított államadósság valamely feltételek mellett kötve , üdvösebb, czélszerűbb és illőbb, mint egy világnak kényszercursus útján feltölt lengő adósság , és elvileg elismeri azon tapasztalás által bebizonyult igazságot, hogy egy állam szorult helyzete legkevésbbé javul akkor, ha ezen javulásnak az ország pénzbecsének árán kell történnie. Bécs , február 22. Tegnap délelőtt tanácskozmány tartatott a külügyminisztériumban, melyben Anglia, Francziaország és a Porta követei is részt vettek. A görögök fölkelése Epirusban volt az értekezletek tárgya; — az utóbbi napokban , mint értesittetünk , igen aggasztó hírek érkeztek a fölkelési mozgalom kiterjedéséről, s különösen megemlítést érdemel, hogy a róniai szigeteken is igen nagy igazgatottság nyilatkozik. Miféle határozatok hozattak a tegnapi tanácskormányban, azt, temészetesen, nem tudhatjuk, s csupán annyit jelent KÜLFÖLD. Franciiaország, Páris, febr. 22. — Francziaország és Anglia a görögök lázadása által zavarba hozattak. A „Moniteur“ legközelebbi czikke megmutatja, hogy ezen lázadási kísérlet Francziaországban gyámolításra nem fog találni, sőt ellenben azt hiszik, hogy e fölkelés tovább terjedése az angol-franczia expeditiós hadtest által meg fog akadályoztatni. A „Moniteur“ czikkének zársorai, úgy hiszik, indirect felelet volna az ausztriai kormány jegyzékére. — Az angol-franczia szövetség tervezete, melyet ford. J. Russell az alsóházban már bejelentett, az angol kabinetnek jóváhagyás végett megküldetett. Ennek határozatai nagy részben már tudják, s így hangzanak: A két hatalom kölcsönös lekötelezése, a közösen elvállalt háborúból semmi anyagi hasznot, sem térfoglalást nem hiízni. Törökország köteleztetik, hogy ellenfelével csak a szövetségesek beleegyezésével bocsátkozzék alkudozásba; a Feketetenger teljesen fölmentetik, s minden nemzet lobogóinak nyitva álland; végre azon stipulatio, hogy a közös expeditiós hadtest 100,000 emberre neveltessék. — Az irodalmi világban igen nagy figyelmet gerjeszt Girardin Emilnek a „La Presse“ hasábjain nemrég megjelent czikke, mely az „Assemblée nationale“ ellen van intézve. Ez utóbbi lap mindig a békét hirdette s ellenségesnek mutatkozott az Angliával a szövetség irányában. De Girardin nem éri be azzal, hogy ezen orgánumot csupán megtámadja, de Guizot-t is belevonja a dologba, ki mint mondják, itt ott befolyással bitt volna e lapra. Girardin Francziaország legnagyobb tudósát oly nevekkel illeti, melyekre még az országúton dolgozó napszámos sem volna érdemes. Azon férfiút, ki nyolcz évi elnökség után a minisztériumban, azt oly szegényül hagyá el, mint a templom egere , ily szavakkal, mint: traitre, infam sat. megtámadni, olyan valami, mi általában sért, annyival inkább, mivel Girardin antecedentiái épen nem olyanok, hogy joga volna valakinek gondolkozásmódja miatt szemrehányásokat tenni. Girardin E. nem úl fegyverrel, mióta Carrel Armandot meglőtte, minthogy azonban az egész tudós világ ellene van, nem lesz hiány irodalmi vágásokban. Ezen vad megtámadásra az szolgáltatott anyagot, hogy az „Assemblée nationale“ szemére veti, miszerint Ausztria ellen forradalomra izgat, ha a nyugati hatalmakkal nem jár egy utón. Egyébiránt Guizot egészen visszavonulva él, s idejét tanulmányainak szenteli. — A párisi „lib. Corr.“ írja: „Chalons-sur-Saone megyéből, valamint Lyonból is jelentik, miszerint ott számos hadcsapat vonult keresztül, többnyire vincennesi vadászok, kik az utolsó ponton a Rhone folyam gőzöseire szállnak , hogy onnan Toulonba induljanak. Teljes okunk van hinni, hogy az expeditiós hadtest sokkal erősebb leend, mint azt legelőször állították. A „Journal de l’Empire“ a Francziaország és Anglia közti jegyzékváltásnak , a Törökország javáral közös föllépéseket illetőleg, teljes szerződési érvényt tulajdonít. Ez megerősíti azt, mit Russell lord mondott, hogy mind a két hatalom egyedül Törökország védelmezését tűzte czélul, és semminemű hatalom-vagy terjeszkedési vágyat nem táplál, valamint hogy Törökországtól is azt kívánják, miszerint csak Anglia és Francziaország beleegyezése és részvéte mellett kössön békét. Nagy ritannia. (Kiegészítése a vasárnapi legújabb postában közlött parlamenti vitatkozásnak.) Alsőházi ülés febr. 20-án. Daring, Cobden, Walsh és Bright rövid felszólalsais lord John Russell és Wilson feleletei után (I. Pesti Napló vasárnapi számának „legújabb posta" rovatát) Cobden újra felveszi a flottát költségtervek fölött elnapolt, vita fonalát, s hosszú beszédében kiváltkép azt tartja épen fontosnak, hogy a miniszterek egy év előtt maguk is úgy vélekedtek, miszerint a viszály a franczia elnök ama kívánságából keletkezett, hogy magát a római kath. párt előtt a görög elem megtámadása által kedveltesse meg. Ebből, a kék könyv tanúsága szerint, a mahomedánság és kereszténység között vita származott. Lavalette eleinte ép oly kevéssé irigylendő benyomást idézett elő Angliában mint Menzikoff. Természetes, hogy Francziaország később engedett, de most Anglia megfeledkezik a vita forrásáról s vakon rohan a félholdnak a kereszt elleni megfordított keresztes háborújába. (Halljuk és oh!) Az egész differentia Oroszország és a nyugati hatalmak közt nem egyéb, mint hogy ez utóbbiak a törökországi keresztények sérelmeit elismerik ugyan, de nem akarják megengedni, hogy ezeken más hatalmak helyett Oroszország segítsen. Oroszország fellépése nem ment ugyan egyéb önös melléknézetektől, de mindig tény az, hogy a keresztények bajait orvosolni kell, s ezen nyomorú ok miatt akarják Európát vérözönnel elárasztani . Szóló ezután terjedelmesen taglalja az ottomán kormány zsarnok intézményeit; a török haladást handabandának nyilvánítja, miután a korán minden haladást meggátol; megmutatja, hogy a Porta omlatag s végromlásához közel áll s hogy Anglia, midőn a kisebbségnek a tömeg fölötti uralmáért küzd, az orosznak önkényt keze ügyébe adja ama népszerűséget, melyet az maga is meg tudott volna szerezni. Ezután azt állítja, hogy az Oroszországgal kereskedelmi üzlet Angliára nézve háromszor oly nagy fontossággal bír, mint a törökbeli forgalom. Ha lord John Russell azon állítása, hogy egész Európa jóléte forog a kockán, állana, akkor a veszélyhez legközelebb levők mérnék az első csapást az orosz ellen. Szóval, ő (Cobden) az Oroszországgali háború eszméjével sehogy és semmiesetre, sem tud kibékülni, s legjobbnak tartaná , ha a kormány a bécsi jegyzékhez folyamodnék. (Gúnyos nevetés.) Szóló nem látja, miért nem volna ez jó ? (Nevetés.) E jegyzék azultán becsületét biztosítá, mert az nem Menzikoff jegyzéke volt, hanem a négy hatalomé, s Anglia bátran mondhatná: ha Törökország e jegyzékét nem fogadja el, akkor mi is visszavesszük segély-ígéretünket. Ezt talán következetlenségnek fognák nevezni, de egy következetlenséggel több nem válnék a diplomatia ártalmára, ha ezáltal a világot egy háborútól kímélné meg. Ily eljárásnak minden népszerűtlenségét szóló örömést elvállalja ; a háború mellett szónoklók népszerűségének pedig nem ad hat hónapos életet. (Halljuk, halljuk!) Lord J. Manners először Cobden okoskodásai ellen — aztán az angol kormány hosszas vaksága ellen fordul s végül kérdi, mily politikát követend Anglia s mily czélokat tűzend ki magának a háború eredményéül, nehogy a diplomaták tolla által elveszszen az, mit a kard kivívott. H o r s m a n álmélkodva s mély sajnálattal hallgatá York megye nyugoti kerülete követének — kivel oly sok egyéb kérdésben szívélyesen egyet ért — beszédét. Szóló példátlannak találja, hogy ily ritka elmeélű férfiú a logika és történelem ellen valaha ennyire vétkezett volna. (Halljuk, halljuk!) Cobden a tényeket meghazudtolja, s a kérdést két szomszéd közötti diplomatikus vitának tekinti, melyhez egy harmadiknak semmi köze sincs, holott valójában arról van szó , hogy az orosz czár Szambulban is czár legyen-e s Európa függetlenségét fenyegethesse-e? (Halljuk, halljuk, halljuk !) Az orosz fellépés heves megrovása s azultán mérsékletének dicsérete után, szel, az angol kormányt az előbbi szónokok kárhoztató szava ellen védi. Lord Clarendonnak két ellenkező baj közt kellett választania, s azt senki sem határozhatja meg, melyik út lett volna czélszerűbb. A brit miniszterek eszélyes vagy az orosz miniszterek hibás tapintata az orosz czárt elszigetelt állapotba helyezte , s Angliának lesz rá gondja, hogy Oroszország ezt megfizesse. (Tetszés.) A hadiköltségeket Oroszországnak kell viselni. (Tetszés.) Szóló nem aggódik a harcz sikere iránt, a miniszterek csak inkább férfiak mint diplomaták gyanánt cselekedjenek, az ország a háború minden koczkái közt gyámolitandja őket s egy brit sem fog vonakodni az áldozattól, mely Európát a civilisatio és szabadság veszélyeitől megmentse. (Tetszés.) Drummond pártolja az orosz elleni háborút, de nem a háború mellett felhozott okokból. Angliának tudnia kell, miért visel háborút. A kifejezés , hogy „az ország gyámolítni fogja a kormányt“ igen tág értelmű. Mi az az ország ? A gyárosok talán, kik most oly szörnyen haragusznak, hogy eltiltatott nekik Oroszország számára bombát és kartácsot készíteni, s ezt a szabadüzlet sérelmének tekintik.(Nevetés.) E gyárosok, szabad üzletiek s békebarátok a háború alatt a kormányt csak interpellációkkal fognák kínozni, ahelyett hogy támogatnék, sőt végre lord J. Russel is hasonlót tenne, ha a jövő hónapok alatt a hadszerencse az ellenzéki padokra szorítaná. (Közvidorság.) Őszintén kívánja azonban neki, hogy árnyéka soha se rövidüljön meg, mint keleten mondani szokás. A háború magában véve csakugyan vallásháború, keresztes hadjárat Bouillon Gottfried sírjához, mely azonban oly roskatag, hogy bizton még rá ülni sem lehet. (Nevetés.) De szóló majd elmondja, mit vár most a nép, vagyis, mit várnak a népszerű lapok. Határozza el a ház, hogy az orosz czár fizesse meg a hadi költségeket. Szóló egy igen eszesen szerkesztett lapból fog egy kivonatot idézni, mely a legtöbb sorházban forog, s így legolvasottabb. (Az idézet nem közölhető.) Szóló e lap (Weekly Dispatch) lefordíthatlan idézeteiből azt akarja megmutatni, hogy a nép és a parliament e kérdés fölött még épen nincs tökéletes egyetértésben, hogy minden osztály mást és mást remél , s hogy a kormány sem a gyárosokra, sem a szegényebb iparosokra, sem az ellenzéki háború-barátokra nem támaszkodhat. Reá (Drummondra) a kabinet mindenesetre jobban támaszkodhat, mint ő a kabinetre. Kérdi, ki most a hadügyminiszter? S nem egy reszketeg gyönge kezű férfiú áll-e a kormány élén? (Helyeslés az ellenzéki padokról.) Egyetlen tábornok vagy admirál jó hírneve sem biztos ily minisztérium kezei közt. Szóló máskit ítélne akkor , ha a kabinet valóban Oroszország megalázását , megbénítását tűzte volna ki czélul. Ily háborúnak aztán volna értelme, keze, lába. Nyerjétek meg Ausztriát és Poroszországot, — végzi beszédét Drummond — vegyetek bátorságot egy, bár késői, de igazságos cselekedetre, s hozzátok helyre azt , mit már 70 év előtt nem kellett volna engedni. (Tetszész) Ez hatályosabb lesz , mint flottáitok és seregeitek , arra, hogy a szárazföld uralkodói másként gondokozzanak. (Halljuk, halljuk!) Butt nevetségesnek tartja ugyan a háborút vallásháborúnak nevezni, a kormányt azonban azzal vádolja, hogy mindeddig nem bírt elég nyíltsággal azt megszenni. Admiráljait a kormány ez által igen kétértelmű állapotba helyezte, mert a hadszenet előtti hadműködésük félig meddig kalózság volna. Szenje meg a kormány a háborút, különben árulást követ el Törökország és Európa ellen. Herbert (hadügyminiszter): A kormány két tűz közt van: egy hadviszketeg és egy békebarát ellenzék között; a pártok egyike sem mert a kabinet ellen egyenes vádindítványt tenni. Szóló hosszasan taglalja, hogy a kormány eddig követett politikája lehető legjobb eredményű , s nagy hévvel dicséri a buzgalmat, melylyel valamennyi néposztály csatlakozik a kormány felhívásához. (Zajos tetszés.) Disraeli egy világháború megkezdése előtt mitsem tart szükségesebbnek, mint hogy a kormány nyíltan számoljon be czéljai és szándékáról a közönségnek. Ennek tudnia kell, először, hogy megérdemli-e a tétel a játékra tett tárgyat; másodszor , hogy a hadkészületek kellő arányban állanak-e a háború nagyságához ? Az első kérdésre a felelet önkényt foly, a másodikra nézve a kormány eddig hihetlen lazaságot tanúsított. Az orosz politikát a legokosabb embereknek is mindig szemmel kell tartani. S a miniszterek, bár jól ismerve e politikát, mégis elmulasztók az orosz követelések világos meghatározását követelni, s Csak akkor tiltakoztak ellene, midőn már késő volt. A háború főczéljának a török függetlenség fentartása mondatik, s bármennyire álliták is a miniszterek, hogy azt szivükön viselik , mégsem tarták veszélyezettnek, s viseletük vagy beteges hiszékenységnek vagy titkos cinkosságnak tulajdonítható. Első esetben remélhető, hogy a kiábrándultak most már erélyesen fognak fellépni; ha azonban Oroszország eljárását szándékosan nézték ujjaikon keresztül, akkor dicstelen eredmény várható Miként is magyarázható meg a bécsi jegyzék egyébként , mint hogy a talán nem egyértelmű kabinet néhány tagja az orosz tervektől nem volt idegen? Még a parliamenti szünet idejében is tartottak a török ügyet kárhoztató miniszteri beszédek, s a kormányt csak a török fegyver győzelme s a szinopei mészárlás hatása ihlette meg más szellemmel. (Disraeli beszédének többi — lord J. Russell által megszakított —részét az említett „legújabb posta“ rovat már hozta.) Lord Palmerston (a már közlötteken kívül) megjegyzi , hogy Disraelitől ily kifejezéseket nem várt volna , mert ha a kormányt méltán érné akár a hiszékenységi, akár a cinkossági vád, nem maradna egyéb hátra , mint megvonni tőle a ház bizalmát, s az ellenzéki urak mégis rá bízzák a háború vitelét. (Halljuk, halljuk !) A kormány elleni legsúlyosabb vád mindenesetre az, hogy nagyon is idő előtt nyúlt a kardhoz , s e vádat még sem tette senki. (Halljuk!) A hiszékenységet illetőleg a nemes lord a kék könyvre hivatkozik s arra, hogy oly hatalmas kormány mint Oroszország, ígéretei nem kelthettek gyanút. Harr Nesselrode később azt állítá, hogy az angol kabinet már eleitől kezdve tudomással bírt az orosz követelésekről, úgy szólónak kötelessége kijelenteni, hogy ezen állítás a tényekkel ellenkezik. (Halljuk!) Továbbá, bármennyire is fáj ez neki, ki kell mondania, hogy az orosz kormány a tárgyalásnak egész folyama alatt a valótlanság minden nemét kimeríté, s azokat kereken hazug állításokkal fejezte be. (Halljuk, halljuk!) Azt, hogy Törökország függetlensége Európa jólétére nézve lényeges , minden párt, még Oroszország is, elismeri. De hiszen Oroszország nem akar terjeszkedni, mondják némelyek. — Épen erre jegyezte meg egész nyugalommal a török követ, hogy a Portára nézve jobb, ha egy tagját elvágják, mintha Oroszország lábainál méreg hatása által lassan kimúlni engedik. Mr. Cobden Törökország haladását a polgárisulásban tagadta; én most is ennek ellenkezőjét állítom. (Köztetszés.) Az, hogy a törökök nem keresztények, az ügy politikai fontosságán mit sem változtat. Egyszersmind megjegyzi, hogy a keresztény török alattvalók jogait Anglia mindig erélyesen védte, s jövőre is védendi. — (A nemes lord beszédének s az ülések végét 1. utóbbi számunkban.) — Az „E. C.“írja febr. 22-dikéről: „A f. hó 20 kai alsóházi vita még mindig bő anyagot szolgáltat vezérczikkekre. A miniszteri lapok teljesen boldogoknak érzik magukat, hogy Palmerston lordra hivatkozhatnak, kinek zárbeszéde sajátképen csak annyi jelentőséggel birt, hogy a többi minisztereknek már oly sokszor hallott argumentumait még egyszer ismételte s mintegy aláírta s ezzel czáfolá meg azon véleményt, mintha a keleti kérdésre nézve Palmerston lord s a többi miniszterek közt valaha visszavonás létezett volna. Ezen benyomást kellett volna Palmerston lord beszédének tenni, de nem tette. Most, miután a viszály jellege már elvonult, Palmerston lord ezen szíves szolgálattal a kabinetnek tartozott. Mély benyomást hagyott hátra azonban Disraeli beszéde, s ha e szónok komoly szándéka ép úgy el volna ismerve, mint kitűnő talentuma, ezen dilemma : „morbid credulity or connivance“ (beteges hiszékenység vagy mulasztás) — halálos sebet ejtett volna a kormányon. Mr. Urquhart az ,,Advertiser“-ben ma így kiált föl : „Disraeli szavaira a következő években gyakran fognak emlékezni.“—A „Globe“, „Chronicle“ és „Times“ tele vannak gúnynyal s győzelmi kifakadásokkal, hogy Disraeli, miután oly csípős beszédet tartott a minisztérium ellen, azt mégis nagylelkű segedelméről biztosította. De ezen következetlenséget a pillanat szükségessége által lehet megmagyarázni : az ellenzék általános tehetetlensége, az alsóháznak a coalitiotóli függése és a háború. Vájjon nem szidalmazták volna-e a szónokot megtestesült orosznak, ha csak legtávolabbi kísérletet merészelt volna is tenni, hogy e pillanatban miniszterkrízist idézzen elő ? Beszédjének saját képein czélja nyilván nem volt más, mint a kabinet néhány tagja iránti bizalmatlanságot ébren tartani, s azoknak, kik ez által találva érezték magukat, megmutatni, hogy ha a háború „becsületteljesen“ nem viseltetik, az egész felelősség rájuk háramolna; az 1850—54-diki „kék könyv“ tanubizonyságai még akkor is jó szolgálatot tennének . Palmerston jól értette e megkülönböztetést, s Disraeli támadásait mérsékeltséggel verte vissza. A „Herald“ Disraeli szóvirányából új pessimisticus mérget szilt s azon gyanúját fejezi ki, hogy a kormány nem akar egyebet, mint a Portát a legvégső eseménytől, Sztambul elfoglaltatásától megóvni. Lord John Russelnek zárjegyzései pénteki beszédében, valóban némi ürügyet szolgáltatnak ezen gyanúra. Londonból, febr. 23-ról a berlini lapok következő távirati sürgönyt közölnek. Az alsóházban Lord John Russell egy interpellatióval feleletében így nyilatkozott: „A Francziaországgali szerződés Törökország területi épségét illetőleg nem terjed ki a cserkeszek szabad törzseire. Napoleon reclamatioiról Otto görög királynál, a török alattvalók közti lázadásnak görög beavatkozás általi szitása miatt semmit sem tud.“ Török-orosz hadi mozgalmak. A franczia Moniteur legújabb febr. 22-ei számában közvetlen jelentést hoz O mer pasától, mi mindenesetre nagyon feltűnő , miután ez által a franczia kormányközlöny mintegy a török fővezér közlönyévé is lesz. A jelentés így szól : „Sumla, jan. 17—29. Egyike a legjelentékenyebb csatáknak az orosz karácsony napján a Kalafattól 16 mfldre fekvő Csetate faluban fordult elő. A mi haderőnk 11 gy. zászlóalj,22 ágyú , 13 lovas ezredből állt, kik közt 450 rendetlen lovas, Ahmet pasa vezénylete alatt. „Az oroszoknak 11 gy. zászlóaljok, 2 lovasezredük, a Paskevits huszárok 2 és 5 kozák szakaszszal együtt, állt Anneplok alatt. A Csetate és Kalafat közti összeköttetés fentartása végett 3 zászlóalj a Pojana faluig raozdittatott előre. Csetatét 4 orosz gy. zászlóalj, 12 ágyú, 2 szakasz Paskevits huszár és 5 kozák