Pesti Napló, 1854. március (5. évfolyam, 1192-1216. szám)

1854-03-28 / 1214. szám

létszáma is nagyobb részt hiányos; oly zászlóaljak, melyeknek hadi lábra állítva legalább is 1000 ember­ből kellene,,.államok, alig­ számítnak OOOat. A marsall jelentéséből­ az is kiviláglik, hogy a hadsereg teljes szervezésére időre van szüksége. Benne találjuk annak valósulását is, hogy St. Arnaud marsall azon udvari párthoz tartozott, mely a háború ellen volt, s nem akart abban hinni. Midőn azonban a keleti hadsereg főpa­rancsnokává tétetett, hinnie kellett a háborúban, s a hadügyminisztériumnak legnagyobb rendetlenségben levő ügyeit jelen alakjában , a­­ 11 a - t marsallra hagyá. A császár e jelentés fölött igen éles kifejezésekben nyi­latkozott. Páris, mart. 21. — Kevés, vagy épen semmi sem jutott eddig nyilvánosságra, mi Lajos Napoleon politi­kájának titkos czélzatait Németország irányában kije­lölte volna. Ama törekvés mindenesetre kitűnik, hogy a német nagyállamok a szövetségbe vonassanak, de milyen alapja legyen annak ,­ hol kezdődjék , s hol végződjék, milyenek legyenek a garantiák, melyeket a francziák császára adna a bécsi és berlini kormányok­nak, az nem hatott keresztül a tuileriák elzárt kabinet ajtain. E situatiót egy váratlan esemény hirtelen felvi­lágosítja. A császári nyomdában, mely csak félhivata­los iratokat ad ki, egy több ezer példányban mejele­­nendő füzet van készülőben. E füzet Napoleon Lajosnak sajátkezű­leg írt terve szerint van dolgozva. Már ki kellett vala adatnia, midőn V ~4 N­ U U 1 g U v «• hím* ›‡• ~v——­hirtelen egy ellenparancs érkezik s az összes példányok a megsemmisítésnek adattak át. Páris, mart. 22. — Páris és Bécs között e pilla­natban igen fontos diplomatiai alkudozások vannak folyamatban. Mielőtt Lajos Napóleon egyesülve a brit kormánynyal,döntő javaslatokra határozta volna el m­agát, oly javaslatokra, melyek igen valószínűleg szakadásra vezettek volna, Bourqueney úr Bécsben oly megbízáso­kat kapott, melyek az ausztriai kormánynak Francziaország garantiáját minden le­hető eventualit­ásukra megajánlják. A­mint egyenes kútfőből értesíttetünk, ezen garantiák a franczia kormánynak Ausztriához intézett azon ajánla­tában állanának, miszerint szükség esetében kész franczia segédcsapatokkal Ferenc­z Jó­zsef kormányát segíteni. Hübner úr ez irányban kapta tegnap kormánya sürgönyeit, melyeket ma reggel Drouin de Lhuys úrral közölt. Mindjárt ezeknek vétele s az ausztriai követtéli rövid beszélge­tés után a külügyminiszter a tuileriákba ment. Az ausztriai propositiókra vonatkozólag holnapra minisz­tertanács van egybehiva. Szinte e dolog fölött Drouin az Anglia követét is meghivó értekezés végett, mely ma estve fog megtörténni. Páris, mart. 22. A „Constitutionnel“ ma a lap élén, mint „fontos újdonságot“ közli azon tudósítást, miszerint Toms ausztriai törzstiszt, ki Gorcsakoff hy táborkarához adatott, kormánya által visszahivatott, mi az oroszok közt nagy sensatiót idézett elő. — A legújabb tudósítások Párisból az első csapat-expeditio leírását közlik keletre , mely, mint tudva van, mart. 20-kán történt. Martius 20-ka, mely ezen harczias demonstratio által megünnepelte­­tett, igen fontos szerepet játszik a Napoleon ház törté­netében. E napon született 1811-ben a római király, s Napóleon fia és örököse, s Elbábeli visszatérte után mart. 20-kán 1815. lépett be újra a császár a tuileriákba Miután az első csapatszállítás megtörtént, most a máso­dikra készülnek. Ilir szerint 40,000 emberből álló gárda felállítása el van határozva, melynek vezérlete oly tábornokra fogna bízatni, ki Afrikában dicsőséggel harczolt. A miniszteri lapok lelkesülten szólanak e hadjá­ratról , a ,,Constitutionnel“-ben III. Napoleon „a gond­­viselés határozatai eszközének neveztetik, mely, nyűgöt polgárisulását s Európa jövőjét nem akarja Oroszország despotismusának feláldozni.“ „Francziaország kardja“ — így kiált fel a lap—Nagy Péter végrendeletét, mely utódainak a világot hagyá örökségül, darabokra szakí­­tandja.“ Francziaország kardja azonban nemcsak Európa fenyegetett függetlensége mellett fog harczolni, hanem valódi lovagias modorban a nők védelmére is leend szentelve. D e s e­n a lovag ugyanis, a „Constitutionnel“ czikkének írója láncsát tör a baromi nő élet ellen, s a törökországi nők emancipátióját kelet újjászületésé­nek okvetlen feltételéül tűzi ki. Nagybritannia, London, mart. 21. (E. C.) A felsőház tegnapi ülésében megjegyzi Malmesbury lord, miszerint úgy látszik, hogy Nesselrode gróf memoran­duma Miklós czárnak Londonbani jelenléte alatt fogal­maztatott, nem pedig, mint az előterjesztett bizalmas levelezés bevezetésében mondatik, azután­ a különb­ség lényeges és nem csupán a formát érinti. Aberdeen lord felelvén azt mondja, miszerint e közlések minden­esetre Miklós czár ittléte alatt tétettek, de a memoran­dum nem Angliában, hanem később a czár kívánságára jegyeztetett föl Nesselrode gróf által. Az alsóház ülésében Mr. Layard jelenti, miszerint czélszerű­nek tartja interpellációját (váljon a kormány az orosz-török szerződéseket békés kiegyenlítés esetében vagy egy jövendőbeli békekötés alkalmával helyre­ akarja-e állítni?) továbbra akarja halasztani, míg a ház tisztelt tagjai a bizalmas levelezést alaposan áttanul­mányozták. — A „Herald“ Mr. Layardnak azon jó tanácsot ad­ja, hogy gyümölcstelen interpellatióját, melyet tegnap elnapolt, következő resolutiós indítványnyá változtassa át : 1) Hogy az eddigi orosz-török szerződések Anglia érdekei s a­zultán függetlenségére nézve károsak való­nak ; 2) hogy ezen szerződések a hadi állapot által el­töröltettek ; 3) hogy azoknak megújítása, mialatt Európa jövendőbeli nyugalmát veszélylyel fenyegetné , Anglia érdekeire nézve kárt hozó, s az ottomán birodalom füg­getlenségét veszélyeztető lenne.­­ Az „Ind.­berge“ tudósítása szerint Napier ad­miral Dánia és Svédország királyaitól audientiát kért Kétségkívül Oskar királyt ismét megerősíten­i ellentál­­lásában Oroszország szándéklatai irányában Svédország semlegességét illetőleg. A balti tengeren nemsokára be­következendő fontos eseményeket várnak , miután Na­pier Stettinből igen határozott utasításokat kapott. — Telegrafi tudósítások : Malta, mart. 17. „Baus­hee“ hajó, mely 14-kén indult el Stambulból, sürgö­nyökkel megérkezett, s útját Marseille felé tovább foly­tatta. A csatatéren sem szárazon sem vizen még nem került ütközetre a dolog. A flották nemsokára ismét kifutnak a Fekete tengerre. A 44. és 62-dik ezred Mál­tába megérkezett. Bécs, mart. 20.estve. — Meyen­­d­o­r­ff báró tegnap audientián volt a császárnál, mely két óráig tartott. Ausztria szándékai taglalásától füg­­gend, ugy mondják, várjon az orosz követ Bécsben ma­ Titkos levelezés az angol és orosz kormány közt.­ ­ Sir G. N­. Seymour lord John Russell­h­ez (Titkos és bizalmas. — Megérkezett jan. 23-án). Szent Pétervár jan. II. 1853. Mylord­ F. hé­t-én­ek esté­jén a császárt Ilona nagyherczegnő palotájában volt Szerencséi­ látni, ki, mint látszok, oly jó volt kikérni az engedőimet arra, hogy lady Seymourt és engem a csá­szári családdal egyszerre híhasson meg. A császár leg­kegyelmesebb modorral közeledett hozzám, s monda, hogy nagy örömmel halla a brit kabinet végleges meg­alakultát s hozzá­téve, hogy bízik a minisztéri­um hosz­­szú tartamában. Ő és­ felsége különösen felkért, érte­síteném e biztosításáról gróf Aberdeent, kivel ő, mint mondát majdnem 40 év óta ismerős, s ki iránt ő ép annyi figyelem mint tisztelettel viseltetik. Ő felsége magát ő lordsága barátságos emlékébe ajánltatni ki­­ván­j­l. „Ön ismeri, szólt a császár, Anglia irányában! né­zeteimet. Ismétlem, mit önnek már ezelőtt is mondtam : a két országnak szorosabb barátság általi összes­ítése volt szándékban, s én meg vagyok győződve, hogy e szándék továbbá is fennmarad. Ön már jó ideje itt van, S mint tapasztalta, csak igen kevés pont fordult elő, mely iránt véleményünk nem egyezett meg: érdekeink tsettleg csaknem minden kérdésben egyek.“ Én meg­jegyzem , hogy Sz. Pétervárott létem óta alig létezett közöttünk véleménykülönbség, kivévén III. Napóleon iránt, s ez oly pont, melyre nézve minden kormánynak saját néz­ete van, mely azonban végre is épen nem lényeges. „A III. szám, viszontá a császár, hosszú taglalást fogna igényelni, miért is e tárgyat nem érintem; igen örülnék azonban, ha ön hallaná e kérdés fölötti mon­dandóimat, s kérni is fogom önt, látogatna még egy reggel , midőn kis időm leend.“ Én mint ez magától foly, ő felségét kértem, kegyeskedjék velem rendelkez­ni. Azonban a császár folytató: „Ismétlem, igen lénye­ges, hogy a két kormány — az az, az angol kormány és én, és én és az angol kormány — a legjobb lábon álljunk, ennek szükségessége soha sem volt nagyobb mint most. Kérem közölje ön e szavakat lord John Rus­­sellel. Ha mi együtt tartunk, akkor nyugati Európa iránt nem aggódom; bármit gondoljanak és tegyenek is a többiek, az nem lényeges. Mi Törökországot illeti, ez más kérdés : ezen ország állapota válságos s még mind­nyájunknak sok kellemetlenséget okozhat. És most bú­csúzom öntől, a­mit ő Felsége kegyelmes kézszori­­tással tőn is. E pillanatban eszembe jutott, hogy a beszélgetés még hiányos s fonala talán soha sem lesz többé felve­hető, s a császár még kezemet tartá, midőn mondám : „Síre, kegyes engedelmével még egy kéréssel bátor­kodnám.“ „Mindenesetre, válaszold ő felsége, s mi az, hadd halljam.“ — „Sire, jegyzem meg én, felséged ke­gyes volt reám a két kabinet egysége iránti általános biztosítások kifejezését bizni; biztosításokat, melyek engem a legnagyobb örömmel leptek el, s melyek ha­sonló örömmel fognak Angliában fogadtatni: különös örö­mömre lenne azonban, ha felséged néhány szót is ten­ne hozzájuk, mely a török ügyek miatti ama nyugtalan­ság lecsillapítását eszközölhetné , melyet az események sajátszerű folyama­t felsége kormányában költött; ke­gyes leend talán felséged, engem még további ilyszerü ---•“'1» Ivor ma 5o* eves leenü talan felsegeu, c**&-*“—? , , / biztosításokkal is megbízni.“­­ A császárnak b g mindig igen kegyes, beszéde és viselete tanúsító, hogy ő felségének nincs szándékában a délvidéken a czélba vett demonstration velem szólam. Mindamel- S eleinte kissé habozva de később beszéddn nyíltan s tartózkodás nélkül monda : „Törökország ügyei igen bomlott szervezeti állapotban vannak, i­rodalom szétnyílása elé látszik menni; az összeom­lás nagy szerencsétlenség leend, s igen nagy fontosság­gal bír az, hogy Anglia és Oroszország ez ügy fölött tökéletes egyetértésre lépjen, s hogy egyik a másik tudta nélkül fontos lépést ne tegyen................ Én néhány szóval megjegyzem, miként örülök ő fel­sége ilyetén nyilatkozatát hallhatni, s hogy én is min­denesetre a török ügyek mikénti tárgyalására nézve e nézlettel bírtam : „Lássa ön , szólt a császár, miként a megjegyzését folytatná,­­ lássa ön, itt egy beteg van nyakunkon, egy nagy beteg, s nagy lelk !" mondom önnek , ha egy napon kezeink alatt elhalna, kiváltkép, mielőtt még a kellő rendelkezések megtétet­tek volna. De nem most van ideje,, önnel erről szóló nem.“ Világos volt, hogy a császár nem szándékozik a beszélgetést tovább nyújtani, minélfogva én mondani : Felséged oly kegyes S megengedendi, hogy még egy megjegyzést tehessek. Felséged mondá, ezen ember beteg , nagyon igaz, de felséged kegyes leend megbo­csátani azon észrevételemet, hogy az erős és a nagy­lelkűhez méltó, a beteget és a gyöngét kímélni. ‘ A császár erre búcsúzott oly módon, mely reám ama be­nyomást tette , hogy legalább meg nem sértem őt s is­mételve fejezte ki feltételét, hogy a napokban értem fog küldeni. Már hogy e feltétet fogja-e tettlegesíte­­ni, előttem nem látszik oly bizonyosnak. Talán jól te­szem, ha lordságodat értesítem , hogy Nesselrode gróf­­fal s császári urával volt beszélgetésemet közölni szán­dékozom. , Meg vagyok győződve , hogy a kanc­ellár mérsék­leti rendszabályokhoz, és, a­mennyiben hatalmában áll, angol nézetekhez változatlanul hajlandó. Ennélfog­va, az ő felsége kormányával öszhangzó eljárás iránti vágyát csak megerősítheti, ha értesül a szívélyes nyi­latkozatokról, melyeket a császár nekem e tárgyról ten. _ Sürgönyömet elolvasván , meggyőződtem , hogy a beszélgetés, bár megröviditve, de híven van adva , az egyetlen érdekes pont, melyet szándéktalanul nem érin­­tek, a császár azon megjegyzése, hogy a szambuli utolsó tudósítások kielégítőbbek, miután a törökök úgy látszik okultak , habár nem tudni, miként okultak.­­ Csupán azt akarom megjegyezni, hogy nekünk teljes érdekünk­ben áll az a fölötti közös megállapodás, hogy a török ügyekben, ő felsége kormányával, értekezés nélkül, egy fejdelem, ki több százezer szuropynyal rendelkezhetik, semmi határozatot ne hozhasson. E közös megegyezés­hez képest fog-e minden történni? — Ez mindenesetre igen kétségbe vonható, még pedig annál inkább , miu­tán a császár biztosításai kissé ellentétben állanak ama rendszabályokkal, melyekre lordságod figyelmét felhíni kötelességem volt. Mindamellett ő felsége szavaiba ne­vezetes értéket vélek helyezhetni , s legalább e percz­­ben nekem oly előnyt nyújtanak, melynek felhasználása nem fog rajtam múlni. Lordságod megengedendi nekem a megjegyzést, hogy a császárrali beszélgetésemet figyelmesen fontolóra ve­vőn, nekem úgy látszik, miként e beszélgetésnek s a még netalán teendő hasonló nyilatkozatnak czélja nem egyéb, mint egy oly dilemmát idézni elő, melyre nézve igen óhajtandó, hogy ő felsége kormánya ne­ engedje magát általa megkötni, úgy látszik a dilemma ez :­­ ha ő felsége kormánya nem köt Oroszországgal egyes­­séget az iránt, mi történjék Törökország hirtelen össze­omlása esetére, annál kevésbbe Jeond panaszra oka, ám Angliára nézve kedvetlen események fognak készülni. Ha ellenben ő felsége kormánya e lehetőségeket tekin­tetbe veszi, akkor némileg részességét jelenti ki ama katasztrófban, melyet mégis, a­míg csak lehet, elhárí­­tani érdekeiben áll. Szóval: Angliának azon czélból, hogy Törökország bukását meggátolja, Oroszországgal benső egyetértést kell óhajtania — mig Oroszország­nak igen ínyére volna, ha ezen egyetértés a bukás utáni eseményekre alkalmaztatnék. Van szerencsém stb. O. II. S e y m o u r. U t ó i­r a t- Miután e sürgöny már meg volt írva, tudtam meg az ausztriai követtől, hogy a császár a ve­lem tartott beszélgetésről szólt vele. „Azt mondom Sir Hamilton Seymournak, mondá a császár, hogy nekem az új minisztérium erősnek látszik s hogy tartósságát for­rón óhajtom — habár én, az igazat megvallva, Angliát illetőleg meggyőződtem, hogy azon ország ez, mely­­lyel szövetségben kell államunk. Nekünk nem szabad e vagy más pártra támaszkodni.“ Sir G. N­. S­e y­m­our lord John Russelhez. (Megérk­. febr. 6-án. Titkos és bizalmas.) Sz. Pétervár, jan. 22-én 1853. Mylord 1 F. hó 14-kén — a kanczel­lár által tudtomra adott felhívás következtében a csá­szárnál tisztelkedtem, s ő császári felségével igen ér­dekes beszélgetést folytatni volt szerencsém, melyről lordságodnak, habár nem tökéletes, de mindenesetre pontos jelentést tenni kötelességemnek tartom. — Egyedül találtam ő felségét; igen barátságosan s­z­ama m­egjegyzéssel fogadott, hogy úgy látszik neki, mintha én a keleti ügyekről óhajtottam volna szólani; ő ré­széről szintén hajlandó erre, de kénytelen a dolgot egy régibb időszaktól kezdeni. „Ön ismeri, mondá ő felsé­ge, azon ábrándokat és terveket, melyeken Katalin csá­szárné oly örömest függött, egész a mi korunkig leszár­maztak azok; de ha roppant területi birtokot örököltem is, ama látmányokat, vagy ha inkább tetszik, szándék­latokat nem örököltem. Ellenkezőleg, birodalmam oly terjedt, minden tekintetben oly szerencsés fekvésű, hogy tőlem nem volna eszélyes, a mostaninál nagyobb területi- vagy hatalom-terjeszkedést kívánni; sőt ellen­kezőleg, magam mondom önnek, hogy a legnagyobb, talán az egyetlen veszélyt e már is igen nagy biroda­lom tág kiterjedése hozhatná reánk. Törökország tő­szomszédunk, s jelen helyzetünkben érdekeinkre nézve ennél semmi sem lehet kivánatos­; s azon idők már el­múltak, midőn nekünk Törökország fanatikus szelle­métől vagy katonai vállalkozási vágyától okunk volt tartani;s az ország elég erős, vagy eddig elő elég erős volt arra, hogy függetlenségét megóvja s a többi államok tiszteletteljes bánásmódját magának biztosítsa.“ „E birodalomban több millió keresztény él, kiknek érdekei fölött őrködni én vagyok hivatva, miután e jo­gom szerződések által jön biztosítva. Bizvást elmond­hatom, hogy én e jogomat mérséklet és kímélettel hasz­nálom, s nyiltan bevallom, hogy gyakorlási néha igen kellemetlen kötelességekkel van kapcsolatban; azon­ban, a tisztán kimondott kötelezettség teljesítése elől ki nem térhetek. Vallásunkat, a­mint az jelenleg ezen országban fennáll, keletről vettük, s vannak érzelmek szintúgy mint kötelezettségek, melyeket nem szabad szem elől téveszteni.“ „Már most Törökország, az általam leírt viszonyok közt, lassanként a korgyöngeség azon fokára sülyedt, hogy, mint ezt önnek minap este mondom, kezeink közt hirtelen meghalhat, bármennyire óhajtjuk is mindnyáj­­an e beteg hosszasabb életben maradását (s kérem is önt, higye el, hogy hosszabb életet én épen úgy kívá­nok neki, mint ön) de a­mi egyszer már meg van halva, azt többé életre nem idézhetjük ; ha bukik a török bi­rodalom, úgy bukik, hogy többé fel nem kel; s ennél­fogva hivatkozom önre, nem jobb-e egy ily esetre előre elkészültnek lenni, mint magát egy cháosz, egy zűrza­var veszélyének, egy európai háború bizonyosságának kitenni, mely események a katasztrófát kényszerűleg követeltdik, ha ez váratlanul s mielőtt még a jövőre nézve rendszer volna megalapítva, tör ki? Ez ama pont, melyre kormányát figyelmessé tenni önt fel­kérem.“ „Síre, feleltem én, felséged oly nyílt irántam, hogy, meg vagyok győződve, kegyes leend megengedni nekem is hasonló nyíltsággal beszélhetni. Azt akarom megje­gyezni, hogy bármily szánandó legyen is Törökország állapota, még 13 oly ország az, mely hoszú ideig, sokak által legyőzhetleneknek hitt nehézségek közt lebegett. Mi mindenesetre számított előintézkedéseket illeti, a brit kormány, mint ezt felséged jól tudja, egy általános elv alapján ellene van annak, hogy a jövő lehetőségekre nézve magát megkösse s talán különösen vonakodnék a jelen esetben igy tenni. Angliában nagy ellenzésre ta­lálna az eszme, hogy — ha szabad magam igy kifejezni — egy régi barát és szövetséges hagyatéka iránt elő­­intézkedések tétessenek.“ „Az elv jó, válaszoló a császár, minden időben jó, különösen a bizonytalanság és változandóságnak a je­lenhez hasonló korszakában; mindamellett a legnagyobb fontosságúnak marad az, hogy mi értsük egymást s az események által ne hagyjuk magunkat meglepetni. Most mint jó baráttal és gentlemannal akarok önnel szólani; ha Anglia és én ez ügyben egyetértünk, a többivel ke­veset gondolok. Az nekem egészen közönyös, mint vé­lekednek a többiek. Őszintén beszélve tehát, nyíltan mondom önnek, hogy Angliának, ha Szambulban szán­dékoznék megtelepedni, ezt megengedni nem fogom; nem mondom, hogy e szándékkal gyanúsítom , de ily esetekben jobb világosan beszélni ; részemről én szintén hajlandó vagyok kötelezni magam, hogy nem fogok ott megtelepedni, tudniilik mind birtokos, mert nem mon­dom, hogy mint letéteményes (depositaire) ezt nem teendem; fordulhat elő oly eset, hogy a körülmények kényszeríteni fognak Stambul elfoglalására, ha semmi előintézkedés nem létetett, ha minden a történetre bizatik.“­­ Én köszönetemet fejezem, ki ő felsé­gének e nyilatkozatok őszinteségéért s az általa nyilvánított azon óhajtásért, hogy a brit kormány­nyal egyenesen és szívélyesen kíván egy uton ha­ladni s egyúttal megjegyzem, hogy az ily egyetértés legjobb kezesség ama rögtöni veszély ellen, melyre ő felsége czélzott. Hozzá­tevém , hogy bár az ily Csok­­landós és tartalomdús kérdés fölötti hatá'070(^ v^lP. ~ ------------------------------------ -------------------- -----------------lU/iUll VUII­ményadásra készületlen vagyok, lehetségesnek tartom mégis, hogy a brit korány és ő felsége között olyszerű egyetértés hozassák létre, mely által bizonyos eshető­ségekre nézve ha nem is előre gondoskodó, de legalább gátló rendszabályokat lehessen hozni. Hogy világosab­ban fejezzem ki magam­, pótlólag mondom: „csak azt ismételhetem, mire, hogy a brit kormány véleményem szerint nem lesz hajlandó bizonyos, Törökország buká­sával kapcsolatban álló intézkedésekbe egyezni, de le­hető , hogy kész leend bizonyos, ezen esetre megkí­sérthető intézkedések ellen magát ellentállásra­ köte­lezni.“­­ Ő felsége ezután egy beszélgetésre czélzott, melyet Angliában létekor Wellington herczeggel tar­tott, a mely alkalommal aggodalmát fejeze ki az iránt, hogy egyesség hiánya esetében a körülmények által kényszerülve fogna lehetni a brit kormány nézeteivel ellenkező modorú eljárást követni — azután a beszéd folyama a napi eseményekre tért át, a császár röviden felsorolta a szent­eír iránti jog­ igényeit, mondá, hogy neki a múlt februárban nyert ígéretekhez kell ragasz­kodnia , s reményét fejezd ki, miszerint czélja alkudo­zások útján elérhető lesz. Én abbeli nézetemet nyilvánítom, hogy a vélemé­nyem szerint már elrendelt katonai rendszabályok fe­nyegetése által kísért alkudozások elégségesek lesznek Oroszország jogszerű követeléseinek elérhetésére. Hozzá­tevem, miszerint megjegyezni óhajtom, hogy — mit m­i­­niszterének egy sürgönyből már ezelőtt felolvastam volt — én Törökországra nézve nem ő felségének Szándé­kaitól, hanem ama rendszabályok tettleges következé­seitől tartok, melyek, úgy látszik, terveztetnek. S hogy ismételni óhajtom, miszerint egy császári seregnek a török határszéleken megjelenése két következményt lát­tat előre: — az első egy ellendemonstratio, melyre Francziaország felhíva érezhetné magát; a második, még pedig a fontosabb, a keresztény népességnek a­zultáni tekintély elleni felkelése, mely tekintély a zen­dülések és pénzügyi nyomasztó viszonyok által már annélkül is annyira gyöngítve van. — A császár bizto­sított, hogy seregeit még nem mozdítá meg, s reménye, hogy az előrenyomulás nem lesz szükséges. — A­zul­tán területére küldendő franczia expeditiót illetőleg ő felsége sejteni engedé, hogy ily lépés okvetlenül krí­zisre fogna vezetni, s hogy őt becsülete kényszerítené seregeit minden habozás és halogatás nélkül Török­honba küldeni, s hogy ha ezen előrenyomulás a török bukását vonná maga után, ő ez eseményt igen sajnálná, de egyszersmind annak öntudatában maradna, hogy e lépésre kényszerittetett. — Ő felsége belátásomra bizta, akarom-e e beszélgetés részleteit miniszterével közölni vagy nem, s mielőtt távozom, így szólt: „Tudósítsa ön a köztünk történtekről a brit kormányt, s írja meg, hogy én kész vagyok minden közlést, mit ön nekem e tárgyról tenni kíván, elfogadni.“ — A császár által érintett egyéb pontokról más sürgönyben emlékeztem. Mi az e jelentésben foglalt rendkívül fontos nyilatko­zatot illeti, csak azt tartom megjegyzendőnek — miu­tán kötelességemben áll benyomásaimat lordságoddal épen úgy mint a tényeket és nyilatkozatokat közölti— — miszerint ki kell mondanom, hogy ha a ki nem fe­jezett szándékok megítélhetésére a sza­vak, hangjárat és beszédmodor kriterium gyanánt szolgálhat, akkor a császár a brit kormány irányában tökéletesen leyális és vad-e vagy nem? — Stambul, mart. 9.— Az oroszok, mint hírlik, a Duna torkolatát lánczokkal zárják el. Az orosz alattvalók Törökországból, Anglia- és Franczia­­országból nem sokára haza fognak hivatni. Mióta a gabna kivitelét megtiltó parancs életbe lépett, az árak 9 rubelről 3-ra szálltak alá. Odessában készen vannak számos bukásra. London, mart. 21. Az Oroszországgal­ „bizalmas levélváltásból“ kitűnik, a­mint azt maga a „Daily News“ is elismeri, hogy Anglia az orosz ajánlásoknak mindig állandóan ellene szegült, míg annak mostani közzététele a czárrali legtökéletesebb szakítást pecsétli meg. A „Times“ e fölött ezt mondja : „Jóllehet ezen levelezés arra volt határozva, hogy a benne szereplő személyek kimúlása után is még sokáig titok maradjon a világ előtt , mégis büszke elégtétellel jegyezhetjük meg, hogy a brit kormány, vagy a szentpétervári brit követnek egyetlenegy szava sem fordul elő e levelezés­ben, mely alapos okot szolgáltatna Angliának arra, hogy azt megbánja vagy tagadja. Valahányszor Anglia más hatalmakról szólott, ugyanazon hangon szólott szemben velük, mint hátuk mögött is. S a brit fölhatal­mazott titkos nyilatkozataiban egy idegen hatalom sem képes a legcsekélyebbet is felfedezni, a­mi ellenkeznék azon alapelvekkel, melyeket annyiszor nyíltan kimon­dottunk. Az ajánlott területi nagyobbításba Anglia so­hasem egyezett bele, s jóllehet mindenkor kész volt Oroszországgal egyesülni a keleti tényállapot fentartá­­sára, még­is feltétlenül s határozottan utasító vissza azon ajánlatot, hogy részt vegyen a rombolás művében, amelyet Oroszország szándékolt. Ellenben ezen beszél­getések egész folyama alatt a czár úgy beszél Franczia­­országról, mint oly hatalomról, melyet maga részére megnyerni alig tart érdemesnek, s nyilvánvaló, hogy a franczia befolyás kizárása keletről tervének egyik fő ré­szét képezi. A német hatalmakkal, a­mennyire lehet, még meg­­véd­őbben bánik. A berlini udvar határozataira oly kevés súlyt látszik helyezni, hogy azt még csak megemlítni sem tartja érdemesnek. Egészen máskép bánik Ausz­triával. Sir N­. Seymour megjegyzésére : „Felséged elfelejtette Ausztriát,“ így válaszolt a czár: „De önnek tudnia kell, hogy midőn Oroszországról szólok, akkor Ausztriát is értem; mi az egyiknek tetszik, tetszik a m­ásiknak is. Törökországra vonatkozó érdekeink töké­letesen egyenlők úgyhogy a brit követ egy Ausztria és Oroszország közt fenálló világos szövetségre vont következtetést. Angliának igazsága van , midőn minisztereinek ma­gaviseletét, Ausztria irányában összehasonlítja az Orosz­ország iránt tanúsítottat, mely magát Ausztria legkö­zelebbi szövetségesének állítja lenni. Anglia egy pilla­nattal belátó, hogy Ausztria érdekeire minden esetben tekintettel kell lenni, s jóllehet ezen államhoz­ viszo­nyaink akkor épen nem a legszívélyesebbek valónak, még­is egy pillanatra sem jutott eszünkbe, hogy Ausz­tria ellen vagy Ausztria tudta nélkül cselekedjünk. Az orosz czár ellenben úgy tett, mintha az nemcsak Ausz­tria érdekeit, hanem Ausztriának fenmaradását­ is álta­lában kezeiben tartaná. A titkos levelezés legutóbbi közleményeiből még a czár azon nyilatkozata is kitűnik, miszerint legutolsó emberét, s legutolsó rubelét örömest feláldozza, hogy a görög császárság h helyreállítását, vagy pedig Görögor­­rszág területi nagyobbítását megakadályozza.

Next