Pesti Napló, 1854. március (5. évfolyam, 1192-1216. szám)
1854-03-04 / 1195. szám
resztények a latin keresztények kedvéért jogoktól fosztattak meg. 1853 febr. havában Menzikoff herczeget Stambulba küldő , látszólag oly utasítással hogy a görög atyákat jogaikba visszahelyezni segélje; a franczia kormánynak könnyű volt világosan bebizonyítani, hogy a részére szerzett elégtétel senki jogait nem sérti. Bővebb megfontolás után ezt a pétervári udvarnak is el kellett ismernie s e pillanattól kezdve Menzikoff herczeg küldetése bevégzettnek lett volna tekintendő, ha ennek egyedüli czélja a görög atyákat a szent földön jogaikba visszahelyezni. De ez épen nem volt így. Oroszország valódi szándékai csak most jöttek napfényre. Menzikoff herczeg fenyegető büszke hangon követelte a törökországi görög vallású alattvalók fölötti védurságot, s miután azultán görög vallású alattvalói európai birodalmában 11 —12 milliót tesznek, míg a mahomedánok száma csak 3 millió: e kívánság annyi volt, mint a zultán koronáját követelni. A zultán oly roppant számú alattvalói védelmének igénye, egy hadsereg által nyomatékot nyerve, szembeszökőleg ugyanegy volt Törökországnak az orosz általi leigázásával. Ezen igény annál kevésbé len jogszerű , minthogy a szambuli patriarcha alatt álló törökországi görög egyház a görögorosz egyház megoszlását, melynek egyházi és világi ura a czár, nem helyessé , minthogy a török kormány a piás vallásbeliek irányában sokkal szelidebb és sokkal türelmesb s minthogy a görög papság, a patriarchávalélén, az orosz védelmet hatályosan visszautassa, nemcsak erőszakos önfeltolást, hanem schismát is látván benne. Az orosz czár dicsvágya e szerint csakhamar létévő a vallásos szint. Stambul mint bevehetően erősség birtoka , a balti és földközi tengereni uralom, azaz: Európának északról és délrőli átövedzése, a kozákok és baskírok uralmának távolabb vagy közelebbi megalapítása földön : ez Oroszország szándéka , melyet Napóleon császár mindjárt az első napon s most már Európa is tisztán belátott. A követei által hamisan értesített czár azt hitte, hogy Francziaország és Anglia, e két régi vetélytárs, a közös ellenség ellen nem fognak egyesülni; az északi udvarok közremunkálásán pedig , melyeknek határozataira annyira megszokta befolyása gyakorlatát, nem is kételkedett. Mindemellett azonban tökéletesen csalódott. Midőn Napóleon császár Oroszországnak dicsvágyó terveit átlátva , a fenyegetett Nyűgat szabadságát megvédeni elhatározta, az angol kormány lejális módon nyilatkozott a francziához. Maga Németország is iszonyodott a gondolattól, Oroszország vazalljává válni s a nyugoti hatalmakhoz csatlakozván és Oroszországnak nem igazolható eljárását a keleten roszalván , nemes viselettel rázta le magáról a reá tenni szándékozott igát, s kijelenté, hogy a népek függetlenségének ügyét védeni akarja. A népszabadság védelméről van tehát szó, s a kormányok méltóságáról és a közjog, béke, munka, rend, szóval a polgárisulásnak megotalmazásáról Oroszország terhetlen becsvágya ellen. Ily ügy méltó volt Francziaországhoz s ennek császárjához. A röpirat ezután az ismeretes okmányokat közli s e szavakkal végződik: „E sürgönyökből kitűnik, hogy Miklós czár folyvást a háborút sarkalta. Nem hallgatott barátai tanácsára s szövetségesei kérelmére. Büszke fogalma nem engedte őt saját tekintélye ösztönén kivül egyebet figyelembe venni, s ő azt akarja, hogy birodalma is oly határtalan legyen, mint becsvágya. A czár tehát az, egyedül a czár, ki, miután a szerződéseket megsértő, a béke közepett Törökországba rontott, a világbékét, erőszakosan s nem igazolható okok nélkül megbontó s a kereskedelmet és forgalmat megszakító, s a köz- és magánvagyont egyiránt megtámadja. Európa a történelem örök megvetésére volna méltó, ha oly igényeket tűrne el, melyek ma kihívás, holnap maga végbukás. Francziaország már nyilvánító, hogy ezeket tűrni nem fogja. Midőn a szerződéseket hiven megtartja, azokat mások által tiszteletben fogja tartatni tudni. Az oroszszál egymaga szemközt , a franczia sereg az oroszokat megverte, mint ezt Auszterlitz, Eylau, Friedland, Smolensk és Moszkova bizonyítja, az angol sereggel egyesülve s e szövetséges hajóhad által — mely 3 hó alatt több mint 80 sorhajó fölött fog rendelkezni — támogatva, a franczia katonák, ts hős apák méltó fijai, a munka és a népek s családok jólétére egyiránt nélkülözhetlen békét rövid idő alatt helyreállitandják.“ E világos értelmű nyilatkozattal végződik a hivatalos röpirat. — Az „A. A. Z.“ következő levelezést közöl Parisból febr. 24 . — „Úgy látszik, miszerint itt, katonai részről, két dologra vannak elkészülve : egy részről, hogy angol-franczia egyesült őrsereg fogja Stambult megszállani; másrészről pedig , hogy tetemes franczia segédcsapat fog Batumban partra szállíttatni. (?) Úgy látszik , hogy a Kaukázust szoronzosság hadsergét, mint az orosz hatalom legsebhetőbb részét vették volna czélba. A tengeren az élelmezés újra nyitva áll; a franczia katonák Afrikában hozzá szoktak az Atlas alatti csatákhoz; a Kaukázus népei Oroszországot környöskörül fenyegetik. Az orosz erőnek ezen kétfelé darabolása, a főerő, mely Moldva és Oláhország ellen túl van központosítva s európai Törökországot fenyegeti, a mellékerő, mely a Kaukázust féken tartja, s Örményországra agyarkodik, mindez Oroszországot feszültségben tartja; ők nem tudják, mitől kell sajátképen leginkább félniük. Ehez járulnak még mindazon károk , melyeket nekik tengeri erejökben s a balti és Feketetenger melletti kikötőikben okozni annyira törekszenek. Másrészről itt azon meggyőződés uralkodik, hogy az oroszok melletti harcz egyszersmind nemzetiségi és vallásháború leend; hogy az oroszok előnyomulása európai Törökországban a görög és szláv népek általános fölkelését eredményezendi az ozmán birodalomban. E részről itt Ausztria érdekeire számolnak, melyek a Dunát szabadnak , Szerbiát pedig nemorosznak akarják tekintetni. Mindenekelőtt tehát Ausztria politikáját és szerepét feszülten várják. Egyébiránt úgy látszik, hogy a forradalmi pártok Parisban, a hazafiaság álarczát szándékoznak fölvenni a jelen háborúban, hogy magukat a napóleoni politika mögé rejthessék. E zászlót a „Siécle“ és a „Presse“ készek lobogtatni. A „Debats“ és „Assemblée“ mostantól fogva Oroszország ellen nyilatkoznak; az „Univers“ egyedül a kath. egyház ügyében harczol a görög egyház ellenében, így gördülnek ismét a világon keresztül az érer sorsgolyói: szlávság és németség és diákság, izlám, görög egyház és római egyház , jacobinismus, socialismus , communismus , nemzeti népmozgalom , mindezen körökbe bonyolódik ; a franczia forradalom egészen más, előtte eredetileg idegen elemekre bukkant, s többé nem csupán egy Voltaire, egy Rousseau, egy Condillac, egy Condorcet elveiről, sem a mathematikai tudományok és műipar általi világuralomról van szó, hanem az emberi szellem és népszellem legmélyebb elemeiről, melyek fölött a forradalom , anélkül, hogy azokat sejtené vagy méltatná , színvonalával elugrott.“ Páris, febr. 27. (reggel) A „Moniteur“ hivatalos részének élén a belga követ fogadtatásáról tudósít, ki a császárnak a Leopold-rend nagykeresztjét nyújtotta át. Nem hivatalos részében ismét közli a W. Zig azon czikkét, mely ismét 25.000 embernek a császárság délkeleti határaira küldetését jelenti s e fölött értekezik. — Egy rajnai lapnak írják Párisból: „Azon távirati sürgöny Madridból, mely szerint egész Spanyolország ostromállapotba helyeztetett, némi sensatiót, de derültséget is gerjesztett. Ily nagy erélyesség példáu, még eddig nem, sőt Francziaországban sem ismertek, háborús időket kivéve. Úgy látszik, a spanyol miniszterek komolyan feltették államcsínyi eszméiket és így már előre azon jogot tulajdonítják maguknak, hogy az egész világgal haditörvényszékileg bánjanak. Bizonyosnak állítják, miszerint a kormány körülményes tudósításokat kapott Madridból. A nép hangulata nagy részben igen ingerült, és Spanyolország különböző pontjain a fölkelések kikerülhetlenek. A legújabb „Moniteur“ tele van hadi rendeletekkel. Francziaország harmadik flottája 29 hajóból álland, mint említők, Parceval Deschesnes parancsnoksága alatt , ki előbb hosszabb ideig a középtengeri hajóhad főparancsnoka volt, később azonban La Lusse által helyettesíttetett, kinek ismét Hamelinnek, az egyesült flották parancsnokának kellett átengedni a helyet. Páris , febr. 27. Bizonyosnak állítják , miszerint a francziák császára közbenjárását ajánlotta volna fel az Ausztria és Helvétia közti viszályban ; ezen kísérleteknek azonban kevés kilátásuk van eredményre, mivel a helvét szövetségi kormány, a mindkét tanács által elfogadott kötelező utasításokat, úgy látszik, irányadókul akarja tekinteni. Belgiem Lüttich, febr. 24. Ch im a y hg múlt kedden távirati után Brüsselbe hivatott, s királylyali hosszabb beszélgetés után szerdán este különös missióban Parisba visszatért. Olaszország. Rómából írják az A. A. Ztg.-nak febr. 15-kéről: „A dolgok jelenen fenálló rendjével elégedetlenek az egyházi államban most ismét mozogni kezdenek mind az egyes tartományokban, mind maga Roma városában, mióta az ausztriai kormány Lombardiában , az ottani ellenségei fölött eszközlendő őrködés végett szigorúbb rendszabályokat látott szükségeseknek életbe léptetni. Az itteni rendőrségi főigazgatósághoz Mailandból érkezett óvások és figyelmeztetések következtében, e hét elején számos gyanús egyén fogatott el. Egy ismerős tegnapelőtt kora reggeli órákban a Braschi palota közelében , tizenöt illedelmesen felöltözött ifjú embert látott összekötözve kísértetni a rendőrségi szolgák által. Több mint hatvan ilynemű elfogatás történt. Dánia, Koppenhága és Stockholmból érkező hiteles tudósítások szerint Dánia semlegessége Oroszország részéről el van ismerve, de Svédország semlegessége akadályra talált, miután Oroszország azt kívánja, hogy még több kikötő zárassák be az ellenséges flották befutása elől. Törökország- Stambul, február 20. Omer pasának szerdárrá , azaz : a padisah összes csapatainak generalissimussává kineveztetése csalhatlan visszatükrözése a mostani belhelyzetnek, igaz kifejezése azultán kabinetében túluralkodó politikának. E kinevezés, mely Omer pasával Shekib effendi, a Jerman átvivője által fog közöltetni, azon nagy bizalom kifejezése, melyet Omer pasa maga iránt ébreszteni tudott. Omer pasa nem titkolja, hogy csak a háború biztosíthatja Törökország jövőjét, s ily körülmény mellett az ő fölemeltetése ismertető jelül szolgálhat, hogy a mostani minisztérium nem mond le végkép a hadi politikáról. Resid pasa hívei azt ily értelemben akarják felfogni. Ha a belharczok színfalai mögé vizsgáló pillanatot vetünk, úgy Omer pasa fölemeltetését a békepárt eszközének tekinthetni, melylyel a nép elkedvetlenedését, mely Mehemed Ali bukásában a békepolitikához fordulást lát, leküzdeni s igy ennek befolyását, melylyel kétségtelenül a népnél bir, megtörni igyekszik. Valóban Resid pasának tartania kell Mehemed Ali, azultán sógora visszatérésétől, s vannak itt személyek, kik az ő nyilatkozataiból azon következtetést vonják, hogy a miniszterváltozási krízis mielőbb várható. Resid pasa azonban állását minden lehető eszközökkel megszilárdítani igyekszik, meg tud magának Riza pasát nyerni, s Omer pasának a legfőbb katonai méltóságra emeltetése jele annak, hogy Resid pasa a túlnyomó befolyású embereket egyesítni törekszik. Azonban Omer pasa teljhatalmainak szélesbítése alig fog Resid pasa számításainak megfelelni. Mint generalissimus Omer pasa háború esetére a megfelelő eszközökre nézve döntőleg fog határozni, s úgy hiszik, miszerint ő a lengyel légió alakítását a legczélszerűbbek és legnélkülözhetlenebbek egyikének tartja. Az iránt sincs semi kétség, hogy a háború folytatásának esetére tavaszszal Oroszország ellen nemcsak pártolni fogja a lengyel légió megalakítását, hanem azt kívánni is a kormánytól, ily értelemben nyilatkozott volna W . . . i tlkhoz irt egy levelében. Ily határozat katonai és politikai hordereje szembetűnő s csak az a kérdés, vájjon bele illik-e a békeszámításokba vagy helyhez kötött háború-viseléshez, melyen túl Resid pasa nem mehet. Resid pasa a követségek óhajtását, a lengyel és egyéb emigratio tisztjeit a hadseregben nem alkalmazni, alaposnak találás azt a szeraszkiei Mehemed Ali diplomatiai tapintatlanságának rová fel, kinek bukását főleg e körülmény az összes követek közreműködése mellett idézi elő. Most Resid pasa háború esetére is azon eszközök alkalmazását nem hagyhatja jóvá, melyek ellen ekkorig küzdött, s e feltevésben Mehemed Alinak a minisztériumba lépte kikerülhetlen. A tényállás e fordulatának előre sejtésében Resid pasa jelen állásának pillanatait arra használja, hogy mint már említve volt , fiának, Ghalib pasának , azultán egyik leányával összekötését sürgöli. S valóban a házassági szerződés és ajándékok átnyujtatásának szertartása f. hó 23-ára lenne kitűzve. Ez oly tény, mely a tettleges házassággal egyenlő s csak házassági válás által lenne felbontható. Az eljegyzés már két év előtt megtörtént, s az említett szertartás az összekelés kötelező ténye. Azonban az ara átadása nem fog mindjárt bekövetkezni, azultán az összekelést 8 napig tartó népmulatságokkal akarja megülni. Ezért barátságos időt kell bevárni s a fenálló szokás szerint az ara a házassági ünnepélyek befejeztéig az atyai házban marad. Mi a kérdéses szertartást illeti, ez abból fog állni, hogy csütörtökön a nagyvezír Ghalib pasához s Resid pasa az arához megy s a kölcsönös házassági beleegyezések megnyerése után a miniszterek , a Sheik-ul-Izlam , a magas méltóságok a Tapkapon palotában fognak öszszegyűlni. A nagyvezír képviseli az arát, Resid pasa a vőlegényt, kiknek jelenlétében a szerződéskötési formalitások teljesittetnek. Erre a házassági ajándékok, melyek pompás gyémánt corbeillesek, nyaklánczok s fényes kelmékből állandnak , az arának át fognak nyujtatni. Tudni akarják, hogy Retribution, angol gőzös Szebasztopolba lévén küldetve, külön e czélra Londonból jött két angol mérnököt vitt magával, hogy azon kikötő erődítési műveit lerajzolják. Ezek állítólag elvégzik az illető rajzokat, s állítják, hogy Szebasztopol 840 többnyire 50 fontos ágyukkal van fegyverezve. A hely helyi nehézségeinek s erődítéseinek tekintetéből az admirálok megalapíták, hogy annak megtámadtatása csak úgy eszközölhető, ha előbb 25.000 ember partra szállíttatik, a műveket hatrészről támadván meg, míg egyúttal a tengeri részről is ágyúnaszádokkal történik a támadás. E híreknek némi valószínűséget kölcsönöz azon tény,hogy a franczia és angol segédcsapatok számára Skutari és Gallipoliban kaszárnyák tartatnak készen, és hogy mint mondják , titokban ágyúnaszádok készíttetnek. Szebasztopolban különben csak kevés hadihajó van, legnagyobb részök még mindig Kaffában horgonyoz. Beszélik, hogy az ausztriai internuntius a Portára nézve igen kedvező sürgönyöket kapott s azokat a Portával azonnal közölte. Ausztria, igy szólnának e sürgönyök, a keleti vitálykérdésben Törökországnak kedvező elhatározott állást vett fel. — Az uj amerikai követ, mint tudni akarják, azultánnak kölcsönt ajánlott, az összeg meghatározásra s biztosíték nélkül mérsékelt kamatokra. E kölcsön New- York és Washingtonban köttetnék. Egyszersmind kifejezte az amerikai nép rokonszenvét Törökország iránt a jelen háborúban. — Az „Ost. Triest.“ Írja : Az uj tengerészminiszter Mehmed pasa Drinápolyból megérkezett s miután a többi minisztereknél látogatást tett, két órai audientiája volt azultánnál, kinek a rumeliai viszonyokról, valamint azon figyelőhadtestről, mely Drinápoly és Zófiában alakittatik, jelentést tett. 18-án megszemlélte Mehmedpasa a Bosporusban horgonyzó összes török hajókat, aztán parancsnokaikat a Muhamedié admirálhajóra rendelő s egy hosszú beszédet tartott nekik. — A „Journ. de Const.“ febr. 14-diki számában e közlést hozza. A Bulgáriából érkezett legújabb hírek jelentik, hogy a nagy esőzések miatt,melyek ott és Oláhországban voltak, a hadműködéseknek szükségkép félbe kelle szakadniok. Ennek folytán Kalafat előtt semmi ij sem történt. Mondják, hogy Gortsakoff hg, ki e pillanatban 40—50,000 ember élén Kis-Oláhországban van, komolyan megbetegedett. — Ugyane lap azonfelül jelenti, hogy a nyugati hatalmak 80—90,000-nyi segédsereget fognak Törökországba küldeni, mely vagy a Dunánál vagy Ázsiában fog alkalmaztatni, hogy továbbá e hatalmak 400 milliónyi kölcsönt szándékoznak adni stb. E hírekből azon reményt meríti e lap, hogy az angol-franczia és török csapatok solidaritása és társasága a török birodalomra nézve századnyi haladással felér a hogy a félholdnak a kereszttel egyesülése a Kelet és Nyugat közti türedelem és közösségnek az utolsó szentesítést adandja. — Kolfukoiban nem rég két görög kereskedőt, kik az orosz barátság gyanújában álltak, a két ulema által fanatizált török nép majd agyon vert, ha hogy a török hatóság közbe nem lép , a majd halálra ijesztettek a vérszomjas nép karjaiból kiragadtattak s biztonságba helyeztettek. De midőn megvizsgáltattak, igen fontos papírokat találtak náluk az epirusi lázadást illetőleg. Erre ide hozattak a hadügyminiszterségbe , hol csakhamar kitűnt hogy e görög kereskedők tulajdonkép jó török ügynökök, kiket a janinai pasa küldött ide. Dunai fejedelemségek. Belgrádról febr. 23-től jelentik , hogy ott némi demonstrátiók fordultak elő a törökök ellen. Az összecsoportosulások főczinkosai, kiktől a három napig tartott demonstratiók eredtek, befogattak s azóta a nyugalom nem háborittatott. A kormány kinyilatkoztatá, hogy a demonstratiókat a törökök ellen és oly kevéssé türendi, mint Oroszország ellen, s általában minden nyugtalan mozgalmat leküzdeni. Az említett csendháborítások főokozójául az öreg Milosexliget említik. A görögök felkelése Törökországban. A triesti hírlap febr. 49-től a nyugati görög határról azon hírt hozta volt, hogy 1500 keresztény heves harcz után Arta városát hatalmába bonta , és a kaimakambei, Phrassari unokaöcscse , a felkelők előhaladása által megfélemlítve, capitulálni akart. Febr. 28-ki számában azonban ezt következőleg igazítja helyre : „A Görögországból ide érkezett Lloyd gőzös kapitányának jelentése után Bécsbe telegrafiozott, s az Oestr. Corr. által méltán kétségbe vont tudósítás ártanak a felkelők általi bevételéről , tévedésen alapszik. A Lloydgőzösnek, mely tegnapelőtt érkezett s e hirt hozhatta, már kedden kellett volna megérkeznie, de a rész idő által fel volt tartóztatva. Azalatt későbbi tudósítások érkeztek Epirusból, melyek ily eseményről nem tesznek jelentést, míg corsus 25-ki, valamint más után érkezett közlés világosan mondják, hogy az artai várda erősen áll.“ Thessaliából jött hírek szerint Larissában 40 rabló, kiket az által akartak e mesterségüktől visszatartani, hogy őket biztonsági őrökül alkalmazták, és 180 paraszt a környékből az összeesküvőkkel egyetértés gyanújából befogatott. A janinai pasa ugyanakkor futárokat küldött más török hatóságokhoz, hogy őket éberségre intsék, minthogy Canomopulo Dem. fölkelő főnök Arta közelében Radowitzi és Suli közt szulii lakosokkal együtt a derveni agát megtámadta és Artába visszavetette. A törökök mintegy 50 embert vesztettek. Karaiskakis 12-én mintegy 400 emberrel Agrafa közelében állott. Egyéb fölkelési mozgalmakat Grevena és Missolunghiban vettek észre. Lamiából fegyveres egyének összecsoportulásáról tesznek jelentést, kik a hellén határon átlépni készek, a felkelőkhez csatlakozandók. A larissai pasa ezért az egész ottani helyőrséget 4 ágyúval Fanari felé indító, futárt küldött Bitoliába, hogy csapatokat szedjen öszsze. Plataszónát 50 tüzérrel, a sarandaporoi szorost 400, a pápai és agiai szorost 200 emberrel megszállotta. Ama tartományok postamestereinek a hellén lapok és Török-orosz hadi mozgalmak. A Triest. otg Sambuból febr. 20-ról hoz tudósításokat, melyek 14-ei eseményeket közölnek a dunai csatatérről: „Egy török bulletin jelenti, hogy egy orosz hadi gőzös 4 ágyúnaszáddal 14-én 5—6 órai harcz után a Matsin melletti poti-pashii ütegek által kényszeríttetett, roncsolt állapotban visszavonulni, míg az orosz vezágyúk a törökökben semmi kárt nem tehettek. — Nikápolynál a török csapatok átkeltek a Dunán s a túlsó parton három orosz erbódet gyújtottak fel.“ Egyéb újabb hadeseményekről a dunai csatatérről ma nem értesülünk. A ruszsuki török flottillának szétromboltatására nézve írja a Patrie, miképp,a német lapok annak szétromboltatásáról már negyedszer hoznak közléseket,de hozzá érkezett legújabb tudósítások képessé teszik, az eziránt elterjedt híreket tökéletesen meghazudtolni.“ Bukarestben — febr. 19-ki levél szerint — általános beszéd tárgya egy volt porosz alhadhagynak 3 hét előtt Radovánnál Kis-Oláhországban és azon pillanatban történt befogatása, midőn az orosz előőrsökön keresztül a törökökhöz át akart szökni. Mondott egyént hohenbergi Schlitternek hivják, tekintélyes porosz családhoz tartozik , a magyar hadjárat alatt az ausztriai cs. kir. Savoya hűféle, dragonyos ezredben szolgált Erdélyben, s később schleswigholsteini szolgálatba lépett. Egy év óta Bukarestbe érkezve az állatgyógyítást űzte, s lovak gyakorlásával is foglalkozott. Krajovából ide hozatván, jelenleg az itteni orosz főőrségen ül. Minthogy porosz alattvaló, általános a feszültség, mennyiben fog az itteni porosz k. főconsulnak sikerülni, sorsa enyhítésére közrehatni. A bormérés és kávékitörés mesterségét gyakorló itteni idegenek is kényszeríttettek most az illető testületbe magukat bekebleztetni, s így consulságuk beavatkozhatása nélkül csupán a rendőrség alatt állnak. A montenegróiak összecsapásáról török csapatokkal szóló hír valósulni látszik, röpiratok szétküldése megtiltatott. Azt is hallani, hogy Corfuból két angol ezred Santa Maurába küldetett, hogy a felkelt vidék közelében készen álljanak. A volei kikötőbe angol hadihajókat várnak. Az Imp. jelenti, hogy Karaiskakis Lamiából történt határátkelésekor a kormány pénztárát 20,000 drachmával magával vitte. De nemcsak a janinai és larissai pasák követnek el mindent a lázadás elfojtására , erélyesen segítik ebben őket a dervent agák is, így Skutariba Devinoból érkezett hírek szerint, amint a fölkelés híre ott elterjedt, azonnal a különben csendes város utczáin görögök és törökök kezdtek gyülekezni, ez eseményről beszélgetvén. A dervent aga azonban egy proclamatiojában meginté, hogy nem szívesen látja a munkás lakosokat a napot tunyálkodva s oly dolgokról beszélgetve eltölteni, melyekhez mit sem értenek. Menjenek dolguk után, s este a kávéházakban összejöhetnek társalogni 1 órára; a kávéházak csak 10 óráig vannak nyitva. Az aga ez erélyes beszéde külsőleg helyreállító a nyugalmat, de a közbeszéd ez eseményről annál inkább foly titokban. A janinai pasa ide azon parancsot küldte, hogy az aga a legbiztosb és legvitézebb lakosokat a katonasághoz besorozza és a felkelők ellen induló csapatok pótlására a Dunához küldje. Az aga 25-dikre hívja ennélfogva a fegyverképes legénységet a piaczra össze, hogy azokból vagy 200-at kiválaszszon, de az ifjúság legnagyobb része már menekült. — Lyko faluban 16án, midőn a felkelők proclamatioja oda érkezett, összecsoportulások történtek, melyek az ottani törökök ellen voltak irányozva. A dervent aga erről értesülve , személyesen 200 fegyveres török élén oda ment, a tőczinkosokat befogta s a nyugalmat ismét helyreállította. Szamoszból jelentik, hogy az ottani lakosság az athéni propaganda izgatása folytán annyira fel van ingerelve, hogy a sziget kormányzója kénytelen volt, Resid pasának a legsürgetőbb előterjesztéseket tenni a megfelelő rendszabályok megtétele végett. Mart Lajos, angol és hollandiai alconsul, születésére görög, az athéni mozgalomvezérekkel t. i. szakadatlan összeköttetésben áll. Általa kapják az epirusi elégületlenek a legdühösebb athéni lapokat, melyeknek bejöttét a török hatóságok megtilták. Ezek Mart L. alconsulhoz czimezve érkeznek s a szamoszi kormányzó kényszerítve látá magát egyet elkobozni s ezt Resid pasának elküldeni. Miután Mart Lajos eljárása Törökország iránt ilynemű, ezért azt remélik, hogy az angol követ nem fog reclamatiókat tenni. A Porta jogosítva is lenne helyettest kívánni, ki az angol kormány nézeteivel jobban egyezőleg fogna cselekedni. A jonai szigetekről írják, miszerint a lord főbiztos titkára amannak nevében febr. 20-án körrendeletet, bocsátott a residensekhez, melyben a felkelési mozgalmak irányában miheztartási utasításokat szab eléjök. Ebből kitűnik, hogy a négy hatalom képviselői a török ügynök tiltakozványához a török területre berontás ellen csatlakoztak; hogy az angol fregatt Diamond Santa Maurába küldetett, szükség esetében Prevesa védelmében segélyt nyújtandó; és hogy a franczia gőzös Promethée hasonlag Corfuból Prevesába megy. A residenseknek meghagyatik, hogy netáni kísérleteknek, a felkelőknek a róniai szigetekről segélyükre sietni, a legszigorúbban ellentálljanak. Szambaiból 20án éjjel ment el két gőzös csapatokkal Thessaliába, valószínűleg legközelebb a volpi kikötőbe. Athénből febr. 17-ről írják a lipcsei hírlapnak, mikép ott a görögök enthusiaszausa török uralom alatti testvéreik iránt mindig jobban nyilatkozik. A lázadás színhelyére a rosz idő daczára naponként mennek uj tömegek. Kék zászlójok van fehér kereszttel s „a kereszt győz !“ vagy „ez alatt győzz“, „szabadság vagy halál“, „halál vagy görög császárság“ feliratokkal. A szabadságháború legjelentékenyebb vezérei Epirusba, Thessalia és Macedóniába mentek. Comiték alakultak, melyek pénz, fegyver, lőszerről stb. gondoskodnak. Sok hivatalnok leköszönt a görög szolgálatról s fegyveres emberekkel a felkelés helyére ment. Kalergis tákot több ezer fegyverrel várják. Szamosz, Chiosz és Krétába is küldöttek, hogy a lázadást ott is mihamarább felkeltsék. De a csatatérről jött hirek nem hangzanak kedvezőn, mert a felkelőknek nincsenek ágyúik, hogy a törököket a megerősített helyekből kiűzzék. Az itteni török ügynök ekkorig 3 jegyzéket intézett a görög kormányhoz, melyeket az ausztriai, angol és franczia követekkel is közlött. Ezekben panaszolja az athéni, akarnániai, aetoliai és patrasi eseményeket, melyek a Török- és Görögország közti jó egyetértést felbontani fenyegetnek.