Pesti Napló, 1854. március (5. évfolyam, 1192-1216. szám)

1854-03-04 / 1195. szám

resztények a latin keresztények kedvéért jogoktól fosztat­tak meg. 1853 febr. havában Menzikoff herczeget Stambulba kü­ldő , látszólag oly utasítással hogy a gö­rög atyákat jogaikba visszahelyezni segélje; a franczia kormánynak könnyű volt világosan bebizonyítani, hogy a részére szerzett elégtétel senki jogait nem sérti. Bővebb megfontolás után ezt a pétervári udvarnak is el kellett is­mernie s e pillanattól kezdve Menzikoff herczeg külde­tése bevégzettnek lett volna tekintendő, ha ennek egye­düli czélja a görög atyákat a szent földön jogaikba vissza­helyezni. De ez épen nem volt így. Oroszország valódi szándé­kai csak most jöttek napfényre. Menzikoff herczeg fenyegető büszke hangon követelte a törökországi görög vallású alattva­lók fölötti védurságot, s miután a­zultán görög vallású alatt­valói európai birodalmában 11 —12 milliót tesznek, míg a mahomedánok száma csak 3 millió: e kívánság annyi volt, mint a zultán koronáját követelni. A zultán oly rop­pant számú alattvalói védelmének igénye, egy hadsereg által nyomatékot nyerve, szembeszökőleg ugyanegy volt Törökországnak az orosz általi leigázásával. Ezen igény annál kevésbé len jogszerű , minthogy a szambuli patriarcha alatt álló törökországi görög egyház a görög­orosz egyház megoszlását, melynek egyházi és világi ura a czár, nem helyessé , minthogy a török kormány a piás vallásbeliek irányában sokkal szelidebb és sokkal türel­­mesb s minthogy a görög papság, a patriarch­ával­­élén, az orosz védelmet hatályosan visszautassa, nemcsak erőszakos önfeltolást, hanem schismát is látván benne. Az orosz czár dicsvágya e szerint csakhamar lé­tévő a vallásos szint. Stambul mint bevehetően erős­ség birtoka , a balti és földközi tengereni uralom, azaz: Európának északról és délrőli átövedzése, a kozákok és baskírok uralmának távolabb vagy közelebbi megalapítása földön : ez Oroszország szándéka , melyet Napóleon császár mindjárt az első napon s most már Európa is tisztán be­látott. A követei által hamisan értesített czár azt hitte, hogy Francziaország és Anglia, e két régi vetélytárs, a közös ellenség ellen nem fognak egyesülni; az északi ud­varok közremunkálásán pedig , melyeknek határozataira annyira megszokta befolyása gyakorlatát, nem is kételke­dett. Mindemellett azonban tökéletesen csalódott. Midőn Napóleon császár Oroszországnak dicsvágyó terveit átlátva , a fenyegetett Nyűgat szabadságát meg­védeni elhatározta, az angol kormány lejális módon nyilatkozott a francziához. Maga Németország is iszonyo­dott a gondolattól, Oroszország vazalljává válni s a nyu­­goti hatalmakhoz csatlakozván és Oroszországnak nem igazolható eljárását a keleten roszalván , nemes viselettel rázta le magáról a reá tenni szándékozott igát, s kijelenté, hogy a népek függetlenségének ügyét védeni akarja. A népszabadság védelméről van tehát szó, s a kormányok méltóságáról és a közjog, béke, munka, rend, szóval a polgárisulásnak megotalmazásáról Oroszország terhetlen becsvágya ellen. Ily ügy méltó volt Francziaországhoz s ennek császárjához. A röpirat ezután az ismeretes okmányokat közli s e szavakkal végződik: „E sürgönyökből kitűnik, hogy Miklós czár folyvást a háborút sarkalta. Nem hallgatott barátai tanácsára s szö­vetségesei kérelmére. Büszke fogalma nem engedte őt sa­ját tekintélye ösztönén kivü­l egyebet figyelembe venni, s ő azt akarja, hogy birodalma is oly határtalan legyen, mint becsvágya. A czár tehát az, egyedül a czár, ki, miután a szerződéseket megsértő, a béke közepett Törökországba rontott, a világbékét, erőszakosan s nem igazolható okok nélkül megbontó s a kereskedelmet és forgalmat megsza­kító, s a köz- és magán­vagyont egyiránt megtámadja. Európa a történelem örök megvetésére volna méltó, ha oly igényeket tűrne el, melyek ma kihívás, holnap maga végbukás. Francziaország már nyilvánító, hogy ezeket tűrni nem fogja. Midőn a szerződéseket hiven megtartja, azokat mások által tiszteletben fogja tartatni tudni. Az orosz­­szál egymaga szemközt , a franczia sereg az oroszokat megverte, mint ezt Auszterlitz, Eylau, Friedland, Smo­lensk és Moszkova bizonyítja, az angol sereggel egye­sülve s e szövetséges hajóhad által — mely 3 hó alatt több mint 80 sorhajó fölött fog rendelkezni — támogatva, a franczia katonák, ts hős apák méltó fijai, a munka és a népek s családok jólétére egyiránt nélkülözhetlen békét rövid idő alatt helyreállitandják.“ E világos értelmű nyilatkozattal végződik a hivata­los röpirat. — Az „A. A. Z.“ következő levelezést közöl Parisból febr. 24 . — „Úgy látszik, miszerint itt, katonai rész­ről, két dologra vannak elkészülve : egy részről, hogy angol-franczia egyesült őrsereg fogja Stambult meg­­szállani; másrészről pedig , hogy tetemes franczia se­gédcsapat fog Batumban partra szállíttatni. (?) Úgy lát­szik , hogy a Kaukázust s­zoronzoss­ág hadsergét, mint az orosz hatalom legsebhetőbb részét vették vol­na czélba. A tengeren az élelmezés újra nyitva áll; a franczia katonák Afrikában hozzá szoktak az Atlas alatti csatákhoz; a Kaukázus népei Oroszországot környöskörül fenyegetik. Az orosz erőnek ezen kétfelé darabolása, a főerő, mely Moldva és Oláhország ellen túl van központosítva s európai Törökországot fenye­geti, a mellékerő, mely a Kaukázust féken tartja, s Örményországra agyarkodik, mindez Oroszországot fe­szültségben tartja; ők nem tudják, mitől kell sajátké­pen leginkább félniük. Ehez járulnak még mindazon károk , melyeket nekik tengeri erejökben s a balti és Feketetenger melletti kikötőikben okozni annyira tö­rekszenek. Másrészről itt azon meggyőződés uralkodik, hogy az oroszok melletti harcz egyszersmind nemzeti­ségi és vallásháború leend; hogy az oroszok előnyo­mulása európai Törökországban a görög és szláv né­pek általános fölkelését eredményezendi az ozmán bi­rodalomban. E részről itt Ausztria érdekeire számol­nak, melyek a Dunát szabadnak , Szerbiát pedig nem­orosznak akarják tekintetni. Mindenekelőtt tehát Ausz­tria politikáját és szerepét feszülten várják. Egyébiránt úgy látszik, hogy a forradalmi pártok Parisban, a hazafiaság álarczát szándékoznak fölvenni a jelen háborúban, hogy magukat a napóleoni politika mögé rejthessék. E zászlót a „Siécle“ és a „Presse“ készek lobogtatni. A „Debats“ és „Assemblée“ mostantól fogva Oroszország ellen nyilatkoznak; az „Univers“ egyedül a kath. egyház ügyében harczol a görög egyház ellenében, így gördülnek ismét a világon keresztül az érer sorsgolyói: szlávság és né­metség és diákság, izlám, görög egyház és római egy­ház , jacobinismus, socialismus , communismus , nem­zeti népmozgalom , mind­ezen körökbe bonyolódik ; a franczia forradalom egészen más, előtte eredetileg ide­gen elemekre bukkant, s többé nem csupán egy Vol­taire, egy Rousseau, egy Condillac, egy Condorcet elveiről, sem a mathematikai tudományok és műipar általi világuralomról van szó, hanem az emberi szellem és népszellem legmélyebb elemeiről, melyek fölött a forradalom , a­nélkül, hogy azokat sejtené vagy mél­tatná , színvonalával elugrott.“ P­á­r­i­s, febr. 27. (reggel) A „Moniteur“ hivatalos részének élén a belga követ fogadtatásáról tudósít, ki a császárnak a Leopold-rend nagykeresztjét nyújtotta át. Nem hivatalos részében ismét közli a W. Zig azon czik­­két, mely ismét 25.000 embernek a császárság délke­leti határaira küldetését jelenti s e fölött értekezik. — Egy rajnai lapnak írják Párisból: „Azon távirati sürgöny Madridból, mely szerint egész Spanyolország ostromállapotba helyeztetett, némi sensatiót, de de­rültséget is gerjesztett. Ily nagy erélyesség példáu­, még eddig nem, sőt Francziaországban sem ismertek, háborús időket kivéve. Úgy látszik, a spanyol minisz­terek komolyan feltették államcsínyi eszméiket és így már előre azon jogot tulajdonítják maguknak, hogy az egész világgal haditörvényszékileg bánjanak. Bizo­­­nyosnak állítják, miszerint a kormány körülményes tu­dósításokat kapott Madridból. A nép hangulata nagy részben igen ingerült, és Spanyolország különböző pontjain a fölkelések kikerülhetlenek.­­ A legújabb „Moniteur“ tele van hadi rendeletekkel. Francziaor­szág harmadik flottája 29 hajóból álland, mint említők, Parceval Deschesnes parancsnoksága alatt , ki előbb hosszabb ideig a középtengeri hajóhad főparancsnoka volt, később azonban La Lusse által helyettesíttetett, kinek ismét Hamelinnek, az egyesült flották parancsno­kának kellett átengedni a helyet. P­á­r­i­s , febr. 27. Bizonyosnak állítják , miszerint a francziák császára közbenjárását ajánlotta volna fel az Ausztria és Helvétia közti viszályban ; ezen kísérletek­nek azonban kevés kilátásuk van eredményre, mi­vel a helvét szövetségi kormány, a mindkét tanács által elfogadott kötelező utasításokat, úgy látszik, irányadó­kul akarja tekinteni. Belgiem­ Lüttich, febr. 24. C­h i­m a y hg múlt kedden távirati után Brüsselbe hivatott, s királylyali hosszabb beszélgetés után szerdán est­e különös mis­sióban Parisba visszatért. Olaszország. Rómából írják az A. A. Ztg.-nak febr. 15-kéről: „A dolgok jelenen fenálló rendjével elégedetlenek az egyházi államban most ismét mozogni kezdenek mind az egyes tartományokban, mind maga Roma városában, mióta az ausztriai kormány Lombar­diában , az ottani ellenségei fölött eszközlendő őrködés végett szigorúbb rendszabályokat látott szükségesek­nek életbe léptetni. Az itteni rendőrségi főigazgatóság­hoz Mailandból érkezett óvások és figyelmeztetések kö­vetkeztében, e hét elején számos gyanús egyén fogatott el. Egy ismerős tegnapelőtt kora reggeli órákban a Braschi palota közelében , tizenöt illedelmesen felöltö­zött ifjú embert látott összekötözve kísértetni a rend­őrségi szolgák által. Több mint hatvan ilynemű elfoga­­tás történt. Dánia, Koppenhága­ és Stockholmból érkező hiteles tudósítások szerint Dánia semlegessége Orosz­ország részéről el van ismerve, de Svéd­ország semlegessége akadályra talált, miután Orosz­ország azt kívánja, hogy még több kikötő zárassák be az ellenséges flották befutása elől. Törökország- Stambul, február 20. Om­er pasának szerdárrá , azaz : a padisah összes csa­patainak generalissimussává kineveztetése csalhat­­lan visszatükrözése a mostani bel­helyzetnek, igaz ki­fejezése a­zultán kabinetében túluralkodó politikának. E kinevezés, mely Omer pasával Shekib effendi, a Jer­­man átvivője által fog közöltetni, azon nagy bizalom kifejezése, melyet Omer pasa maga iránt ébreszteni tudott. Omer pasa nem titkolja, hogy csak a háború biztosíthatja Törökország jövőjét, s ily körülmény mellett az ő fölemeltetése ismertető jelül szolgálhat, hogy a mostani minisztérium nem mond le végkép a hadi politikáról. Resid pasa hívei azt ily értelemben akarják felfogni. Ha a belharczok színfalai mögé vizs­gáló pillanatot vetünk, úgy Omer pasa fölemeltetését a békepárt eszközének tekinthetni, melylyel a nép elked­­vetlenedését, mely Mehemed Ali bukásában a béke­politikához fordulást lát, leküzdeni s igy ennek befo­lyását, melylyel kétségtelenül a népnél bir, megtörni igyekszik. Valóban Resid pasának tartania kell Mehe­med Ali, a­zultán sógora visszatérésétől, s vannak itt személyek, kik az ő nyilatkozataiból azon következte­tést vonják, hogy a miniszterváltozási krízis mielőbb várható. Resid pasa azonban állását minden lehető eszközökkel megszilárdítani igyekszik, meg tud­ ma­gának Riza pasát nyerni, s Omer pasának a legfőbb katonai méltóságra emeltetése jele annak, hogy Resid pasa a túlnyomó befolyású embereket egyesítni törek­szik. Azonban Omer pasa teljhatalmainak szélesbítése alig fog Resid pasa számításainak megfelelni. Mint generalissimus Omer pasa háború esetére a megfelelő eszközökre nézve döntőleg fog határozni, s úgy hiszik, miszerint ő a lengyel légió alakítását a legczélszerűb­­bek és legnélkülözhetlenebbek egyikének tartja. Az iránt sincs sem­­i kétség, hogy a háború folytatás­ának esetére tavaszszal Oroszország ellen nemcsak pártolni fogja a lengyel légió megalakítását, hanem azt kívánni is a kormánytól, ily értelemben nyilatkozott vol­na W . . . i tlkhoz irt egy levelében. Ily határozat katonai és politikai hordereje szembetűnő s csak az a kérdés, vájjon bele illik-e a békeszámításokba vagy helyhez kötött háború-viseléshez, melyen túl Resid pasa nem mehet. Resid pasa a követségek óhajtását, a lengyel és egyéb emigratio tisztjeit a hadseregben nem alkalmazni, alaposnak találá­s azt a szeraszkiei Mehemed Ali diplomatiai tapintatlanságának rová fel, kinek bukását főleg e körülmény az összes követek közreműködése mellett idézi elő. Most Resid pasa há­ború esetére is azon eszközök alkalmazását nem hagyhatja jóvá, melyek ellen ekkorig küzdött, s e feltevésben Mehemed Alinak a minisztériumba lép­te kikerülhetlen. A tényállás e fordulatának előre sejtésében Resid pasa jelen állásának pillanatait arra használja, hogy mint már említve volt , fiá­nak, Ghalib pasának , a­zultán egyik leányával­ összekötését sürgöli. S valóban a házassági szerző­dés és ajándékok átnyujtatásának szertartása f. hó 23-ára lenne kitűzve. Ez oly tény, mely a tettleges házassággal egyenlő s csak házassági válás által lenne felbontható. Az eljegyzés már két év előtt megtörtént, s az említett szertartás az összekelés kötelező ténye. Azonban az ara átadása nem fog mindjárt bekövetkez­ni, a­zultán az összekelést 8 napig tartó népmulatsá­gokkal akarja megülni. Ezért barátságos­ időt kell be­várni s a fenálló szokás szerint az ara a házassági ün­nepélyek befejeztéig az atyai házban marad. Mi a kér­déses szertartást illeti, ez abból fog állni, hogy csütör­tökön a nagyvezír Ghalib pasához s Resid pasa az arához megy s a kölcsönös házassági beleegyezések megnyerése után a miniszterek , a Sheik-ul-Izlam , a magas méltóságok a Tapkapon palotában fognak ösz­­szegyűlni. A nagyvezír képviseli az arát, Resid pasa a vőlegényt, kiknek jelenlétében a szerződéskötési forma­litások teljesittetnek. Erre a házassági ajándékok, me­lyek pompás gyémánt corbeillese­k, nyaklánczok s fé­nyes kelmékből állandnak , az arának át fognak nyuj­­tatni.­­ Tudni akarják, hogy Retribution, angol gőzös Szebasztopolba lévén küldetve, külön e czélra London­ból jött két angol mérnököt vitt magával, hogy azon kikötő erődítési műveit lerajzolják. Ezek állítólag el­végzik az illető rajzokat, s állítják, hogy Szebasztopol 840 többnyire 50 fontos ágyukkal van fegyverezve. A hely helyi nehézségeinek s erődítéseinek tekintetéből az admirálok megalapíták, hogy annak megtámadtatása csak úgy eszközölhető, ha előbb 25.000 ember partra szállíttatik, a műveket hatrészről támadván meg, míg egyúttal a tengeri részről is ágyúnaszádokkal történik a támadás. E híreknek némi valószínűséget kölcsönöz azon tény,hogy a franczia és angol segédcsapatok számára Skutari és Gallipoliban kaszárnyák tartatnak készen, és hogy mint mondják , titokban ágyúnaszádok készít­tetnek. Szebasztopolban különben csak kevés hadihajó van, legnagyobb részök még mindig Kaffában horgonyoz.­­ Beszélik, hogy az ausztriai internuntius a Portára nézve igen kedvező sürgönyöket kapott s azokat a Por­tával azonnal közölte. Ausztria, igy szólnának e sür­gönyök, a keleti vitálykérdésben Törökországnak ked­vező elhatározott állást vett fel. — Az uj amerikai követ, mint tudni akarják, a­zul­­tánnak kölcsönt ajánlott, az összeg meghatározásra s biz­tosíték nélkül mérsékelt kamatokra. E kölcsön New- York és Washingtonban köttetnék. Egyszersmind kife­jezte az amerikai nép rokonszenvét Törökország iránt a jelen háborúban. — Az „Ost. Triest.“ Írja : Az uj tengerészminiszter Me­hm­ed pasa Drinápolyból megérkezett s miután a többi minisztereknél látogatást tett, két órai audientiá­­ja volt a­zultánnál, kinek a rumeliai viszonyokról, vala­mint azon figyelőhadtestről, mely Drinápoly és Zófiában alakittatik, jelentést tett. 18-án megszemlélte Mehmed­­pasa a Bosporusban horgonyzó összes török hajókat, aztán parancsnokaikat a Muhamedié admirálhajóra rendelő s egy hosszú beszédet tartott nekik. — A „Journ. de Const.“ febr. 14-diki számában e közlést hozza. A Bulgáriából érkezett legújabb hírek je­lentik, hogy a nagy esőzések miatt,melyek ott és Oláhor­szágban voltak, a hadműködéseknek szükségkép félbe kelle szakadniok. Ennek folytán Kalafat előtt semmi ij sem történt. Mondják, hogy Gortsakoff hg, ki e pilla­natban 40—50,000 ember élén Kis-Oláhországban van, komolyan megbetegedett. — Ugyane lap azonfelül jelenti, hogy a nyugati ha­talmak 80—90,000-nyi segédsereget fognak Törökor­szágba küldeni, mely vagy a Dunánál vagy Ázsiában fog alkalmaztatni, hogy továbbá e hatalmak 400 millió­nyi kölcsönt szándékoznak adni stb. E hírekből azon reményt meríti e lap, hogy az angol-franczia és török csapatok solidaritása és társasága a török birodalom­ra nézve századnyi haladással felér a hogy a félholdnak a kereszttel egyesülése a Kelet és Nyugat közti türede­­lem és közösségnek az utolsó szentesítést adandja. — Kolfu­koiban nem rég két görög kereskedőt, kik az orosz barátság gyanújában álltak, a két ulema által fanatizált török nép majd agyon vert, ha hogy a török hatóság közbe nem lép , a majd halálra ijesztettek a vérszomjas nép karjaiból kiragadtattak s biztonságba helyeztettek. De midőn megvizsgáltattak, igen fontos papírokat találtak náluk az epirusi lázadást illetőleg. Erre ide hozattak a hadügyminiszterségbe , hol csak­hamar kitűnt hogy e görög kereskedők tulajdonkép jó török ügynökök, kiket a janinai pasa küldött ide. Dunai fejedelemségek. Belgrádról febr. 23-től jelentik , hogy ott némi demonstrátiók fordultak elő a törökök ellen. Az összecsoportosulások főczinkosai, kiktől a három napig tartott demonstratiók eredtek, be­fogattak s azóta a nyugalom nem háborittatott. A kor­mány kinyilatkoztatá, hogy a demonstratiókat a törö­kök ellen és oly kevéssé türendi, mint Oroszország ellen, s általában minden nyugtalan mozgalmat leküz­­deni. Az említett csendháborítások főokozójául az öreg Milos­exliget említik. A görögök felkelése Törökországban. A triesti hírlap febr. 4­9-től a nyugati görög határról azon hírt hozta volt, hogy 1500 keresztény heves harcz után Arta városát hatalmába bonta , és a kaimakam­­bei, Phrassari unokaöcscse , a felkelők előhaladása ál­tal megfélemlítve, capitulálni akart. Febr. 28-ki szá­mában azonban ezt következőleg igazítja helyre : „A Görögországból ide érkezett Lloyd gőzös kapitányának jelentése után Bécsbe telegrafi­ozott, s az Oestr. Corr. által méltán kétségbe vont tudósítás ártanak a felkelők általi bevételéről ,­­ tévedésen alapszik. A Lloyd­­gőzösnek, mely tegnapelőtt érkezett s e hirt hoz­hatta, már kedden kellett volna megérkeznie, de a rész idő által fel volt tartóztatva. Azalatt későbbi tudósí­tások érkeztek Epirusból, melyek ily eseményről nem tesznek jelentést, míg corsus 25-ki, valamint más után érkezett közlés világosan mondják, hogy az artai v­á­r­d­a erősen áll.“ Thessaliából jött hírek szerint L­ari­s­s­áb­a­n 40 rabló, kiket az által akartak e mesterségüktől vissza­tartani, hogy őket biztonsági őrökül alkalmazták, és 180 paraszt a környékből az összeesküvőkkel­ egyet­értés gyanújából befogatott. A janinai pasa ugyanak­kor futárokat küldött más török hatóságokhoz, hogy őket éberségre intsék, minthogy Canomopulo Dem. föl­kelő főnök Arta közelében Radowitzi és Suli közt szulii lakosokkal együtt a derveni agát megtá­madta és Artába visszavetette. A törökök mintegy 50 embert vesztettek. Karaiskakis 12-én mintegy 400 em­berrel Agrafa közelében állott. Egyéb fölkelési moz­galmakat Grevena és Missolunghiban vettek észre. Lamiából fegyveres egyének összecsoportulásáról tesz­nek jelentést, kik a hellén határon átlépni készek, a felkelőkhez csatlakozandók. A larissai pasa ezért az egész ottani helyőrséget 4 ágyúval Fanari felé indító, futárt küldött Bitoliába, hogy csapatokat szedjen ösz­­sze. Plataszónát 50 tüzérrel, a sarandaporoi szorost 400, a pápai és agiai szorost 200 emberrel megszállotta. Ama tartományok postamestereinek a hellén lapok és Török-orosz hadi mozgalmak. A Triest. otg S­­­a­m­b­u­­­ból febr. 20-ról hoz tudósításokat, melyek 14-ei eseményeket közölnek a dunai csatatérről: „Egy török bulletin jelenti, hogy egy orosz hadi gőzös 4 ágyúnaszáddal 14-én 5—6 órai harcz után a Matsin melletti poti-pashii ütegek által kényszeríttetett, roncsolt állapotban visszavonulni, míg az orosz vezágyúk a törökökben semmi kárt nem tehet­tek. — Nikápolynál a török csapatok átkeltek a Dunán s a túlsó parton három orosz erbódet gyújtottak fel.“ Egyéb újabb hadeseményekről a dunai csatatérről ma nem értesülünk. A ruszsuki török flottillának szét­­romboltatására nézve írja a Pa­trie, mikép­p,a német lapok annak szétromboltatás­áról már negyedszer hoz­nak közléseket,­de hozzá érkezett legújabb tudósítá­sok képessé teszik, az eziránt elterjedt híreket tökéle­tesen meghazudtolni.“ Bukarestben — febr. 19-ki levél szerint — ál­talános beszéd tárgya egy volt porosz alhadhagynak 3 hét előtt Radovánnál Kis-Oláhországban és azon pilla­natban történt befogatása, midőn az orosz előőrsökön keresztül a törökökhöz át­ akart szökni. Mondott egyént hohenbergi Schlitternek hivják, tekintélyes porosz csa­ládhoz tartozik , a magyar hadjárat alatt az ausztriai cs. kir. Savoya hűféle, dragonyos ezredben szolgált Er­délyben, s később schleswigholsteini szolgálatba lépett. Egy év óta Bukarestbe érkezve az állatgyógyítást űzte, s lovak gyakorlásával is foglalkozott. Krajovából ide hozatván, jelenleg az itteni orosz főőrségen ül. Mint­hogy porosz alattvaló, általános a feszültség, mennyi­ben fog az itteni porosz k. főconsulnak sikerülni, sorsa enyhítésére közrehatni.­­ A bormérés és kávékitörés mesterségét gyakorló itteni idegenek is kényszeríttettek most az illető testületbe magukat bekebleztetni, s így consulságuk beavatkozhatása nélkül csupán a rendőrség alatt állnak. A montenegróiak összecsapásáról török csapatokkal szóló hír valósulni látszik, röpiratok szétküldése megtiltatott. Azt is hallani, hogy Corfuból két angol ezred Santa Maurába küldetett, hogy a felkelt vidék közelében készen álljanak. A volei kikötőbe angol hadihajókat várnak. Az Imp. jelenti, hogy Karaiskakis Lamiából történt határ­átkelésekor a kormány pénztárát 20,000 drachmával magával vitte. De nemcsak a janinai és larissai pasák kö­vetnek el mindent a lázadás elfojtására , erélyesen se­gítik ebben őket a dervent agák is, így Skutariba D­e­­­­vin­o­ból érkezett hírek szerint, a­mint a fölkelés híre ott elterjedt, azonnal a különben csendes város utczá­­in görögök és törökök kezdtek gyülekezni, ez esemény­ről beszélgetvén. A dervent aga azonban egy procla­­matiojában meginté, hogy nem szívesen látja a mun­kás lakosokat a napot tunyálkodva s oly dolgokról be­szélgetve eltölteni, melyekhez mit sem értenek. Menje­nek dolguk után, s este a kávéházakban összejöhetnek társalogni 1 órára; a kávéházak csak 10 óráig vannak nyitva. Az aga ez erélyes beszéde külsőleg helyreállí­tó a nyugalmat, de a közbeszéd ez eseményről annál inkább foly titokban. A janinai pasa ide azon parancsot küldte, hogy az aga a legbiztosb és legvitézebb la­kosokat a katonasághoz besorozza és a felkelők ellen induló csapatok pótlására a Dunához küldje. Az aga 25-dikre hívja ennélfogva a fegyverképes legénységet a piaczra össze, hogy azokból vagy 200-at kiválaszszon, de az ifjúság legnagyobb része már menekült. — Ly­­ko faluban 16án, midőn a felkelők proclamatioja oda érkezett, összecsoportulások történtek, melyek az ot­tani törökök ellen voltak irányozva. A dervent aga er­ről értesülve , személyesen 200 fegyveres török élén oda ment, a tőczinkosokat befogta s a nyugalmat ismét helyreállította. Szamoszból jelentik, hogy az ottani lakosság az athéni propaganda izgatása folytán annyira fel van in­gerelve, hogy a sziget kormányzója kénytelen volt, Resid pasának a legsürgetőbb előterjesztéseket tenni a megfelelő rendszabályok megtétele végett. Mart Lajos, angol és hollandiai alconsul, születésére görög, az a­­théni mozgalomvezérekkel t. i. szakadatlan összekötte­tésben áll. Általa kapják az epirusi elégületlenek a leg­­dühösebb athéni lapokat, melyeknek bejöttét a török hatóságok megtilták. Ezek Mart L. alconsulhoz czimezve érkeznek s a szamoszi kormányzó kényszerítve látá magát egyet elkobozni s ezt Resid pasának elküldeni. Miután Mart Lajos eljárása Törökország iránt ilynemű, ezért azt remélik, hogy az angol követ nem fog reclamatió­­kat tenni. A Porta jogosítva is lenne helyettest kívánni, ki az angol kormány nézeteivel jobban egyezőleg fogna cselekedni. A j­o­n­­­a­i szigetekről írják, miszerint a lord főbiz­tos titkára amannak nevében febr. 20-án körrendeletet, bocsátott a residensekhez, melyben a felkelési mozgal­mak irányában miheztartási utasításokat szab eléjök. Ebből kitűnik, hogy a négy hatalom képviselői a török ügynök tiltakozványához a török területre berontás ellen csatlakoztak; hogy az angol fregatt Diamond Santa Maurába küldetett, szükség esetében Prevesa vé­delmében segélyt nyújtandó; és hogy a franczia gőzös Promethée hasonlag Corfuból Prevesába megy. A re­­sidenseknek meghagyatik, hogy netáni kísérleteknek, a felkelőknek a róniai szigetekről segélyükre sietni, a legszigorúbban ellentálljanak. Sz­am­baiból 20án éjjel ment el két gőzös csapatok­kal Thessaliába, valószínűleg legközelebb a volpi ki­kötőbe. Athénből febr. 17-ről írják a lipcsei hírlapnak, mikép ott a görögök enthusiaszausa török uralom alatti testvéreik iránt mindig jobban nyilatkozik. A lá­zadás színhelyére a rosz idő daczára naponként men­nek uj tömegek. Kék zászlójok van fehér kereszttel s „a kereszt győz !“ vagy „ez alatt győzz“, „szabadság vagy halál“, „halál vagy görög császárság“ feliratok­kal. A szabadságháború legjelentékenyebb vezérei Epirusba, Thessalia és Macedóniába mentek. Comiték alakultak, melyek pénz, fegyver, lőszerről stb. gondos­kodnak. Sok hivatalnok leköszönt a görög szolgálatról s fegyveres emberekkel a felkelés helyére ment. Ka­­lergis tákot több ezer fegyverrel várják. Szamosz, Chiosz és Krétába is küldöttek, hogy a lázadást ott is mihamarább felkeltsék. De a csatatérről jött hirek nem hangzanak kedvezőn, mert a felkelőknek nincse­nek ágyúik, hogy a törököket a megerősített he­lyekből kiűzzék. Az itteni török ügynök ekkorig 3 jegyzéket intézett a görög kormányhoz, melyeket az ausztriai, angol és franczia követekkel is közlött. Ezekben panaszolja az athéni, akarnániai, aetoliai és patrasi eseményeket, melyek a Török- és Görögország közti jó egyetértést felbontani fenyegetnek.

Next