Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)
1854-04-20 / 1233. szám
merő módon lábbal tapodtattak. Sohasem adott igazságosabb s nemesebb ügy Francziaországnak okot arra , hogy dicsőséggel koszortított kardját,melyet mindig a félreértett jog s elnyomott gyengeség védelmére forgatott, hüvelyéből kihúzza. Kötelességünk az isteni áldást könyörögnünk le fegyvereink számára , s Istent kérnünk , fogadja védelme alá hadcsapatainkat, hogy győzelemteljesen keljenek ki a különböző csatákból, melyekbe bocsátkoztak. Isten adja a vezéreknek azon bölcseséget seszélyességet, mely a győzelem pályáját egyengeti, a katonáknak pedig azon vitézséget, s rettenthetlenséget, mely azt kivívja. Adja mindeniknek azon mérsékletet s amaz eredményt , melyek a legyőzött ellenséget kímélik, s a háború iszonyait szelídítik. Mi nem nézhetjük hidegen a véres jeleneteket, melyeknek színhelye kelet leend, mert a franczia név becsülete forog kérdésben, mivel ott az igaz hitet s polgárisodást harczban látjuk állani a schismával és barbársággal, s mivel minden azt gyanittatja, hogy Isten, kinek bölcsesége véghetetlen, a bekövetkezendő nagyszerű eseményeket sz. egyházának uj győzelmeire használandja. Hihetünk abban, hogy a nagy fejedelem, ki a sz.széket ismét felállttá , s megszilárditá, tökéletesen bevégzendi munkáját, midőn minden akadályokat elhárít keleten, melyek az igaz hit elhaladásának útjában állanak. Imádkozni fogunk Istenhez , s mig derék katonáink éltöket áldozzák föl, s véröket a csatatéren ontják ki, mi, mint Mózes, erdő kezeinket emeljük fel az Úrhoz, áldja meg bátorságukat, s vezesse őket vissza a győzelem babérkoszorújával díszítve körünkbe. (Következnek néhány liturgiai rendeletek az imádságokra vonatkozólag.) •* András, straszburgi püspök, Nagybritannia. Az april 14-ki „Engl. Corresp.“ irja, hogy ama lelkesült hőfogadtatás, melyben Cambridge herczeg Párisban részesült, a londoni sajtó uj korszakát alapitá meg. Az Urquhart-párt kivételével — mely azonban hógörgeteg gyanánt látszik növekedni — egész Anglia rózsaszínben látja a jövőt. A mai „Chronicle“ egy örvendő czikke így kezdődik: „Vivant les Anglais!“ E franczia ajkakról hangzó szavak századokat feledtetnek el... Hogy az angolok becsületet aratva küzdöttek a franczia fegyver ellen, az flottánk és hadseregünknek mindig fődicsősége maradand. De vannak egyéb emlékek is, melyekre büszkéknek lennünk kevesebb okunk van , s a franczia nép valóban nagylelkűséget tanúsít, midőn ezeket feledni akarja. A kalandor Plantagenetek barbár betöréseit a normán hódítás emlékezetével együtt a feledés ugyanazon sírboltjába teszi le, s a két nemzet ezen eseményekből csak a fekete herczeg és du Guesclin hős tetteit tartja emlékében. Francziaország igazságszeretete s okos belátása előtt kétségkívül rég igazolva van már a harcz, melyet Anglia több szárazföldi állammal egyesülten vívott oly czélból, hogy Európa szabadságát XIV. Lajos dicsvágyától megvédje. A vakbuzgóság azonban s am az önös dőreség, melylyel az angol toryk a forradalmi Francziaország ellen keltek ki — habár a brit nemzet tiszta esze által rég visszautasítva — nagyon is kimenti ama gyanúpert, melylyel szomszédaink az angol név ellen még nem rég ideje éltek. A párisi szerdai ünnepély alkalmával a két nemzet testvérisült. A brit nemzet levetkőzi a császárság iránti bizalmatlanságát, miután azt a jog és igazság ösvényén haladni látja..........Anglia soha sem fogna Francziaország elnyomójával szövetkezni. Ha III. Napóleon Francziaországot rabigába hajtani akarta volna, akkor bizonynyal elfogadja vala Oroszország oda nyújtott kezét, és a nemzeti féltékenység és becsvágy sötét sugallatait felhíva, Francziaországot a franczia szenvedélyek zablásán s a fusionisták és Lamartineisták örömrivalgásai közt önkénytes rabságba vezetendő.Inkább szövetkezett azonban egy nemzettel, mely a politikai rendet a világtörténelemben talán példátlan gondolkozását szólásszabadsággal egyesíté. Ennél nagyobb zálogot Francziaország szabadságának nem is adhatott volna. S ha meggondoljuk, hogy ő e czélra személyes bántalmakat és emlékeket temetett el, meg kell vallanunk, hogy politikája oly jelleget ölt, melyre népe nemcsak bizalmas, de büszke is lehet. Az egykor világot átszárnyalt sasok, ugyanazon karok által hordozva, másodszor s most üdvhozólag kelnek szárnyaikra stb. A „Times“ is hő szavakkal kezdi mai közszemléjét ama szívélyes és bajtársi hangulatról, mely Cambridge herczeg fogadtatásakor Párisban uralkodott, s résztvevő sajnálattal emlékezik Dieu franczia ezredes kora haláláról a Duna melletti csatamezőn. Továbbá megemlíti a hírt, miszerint az angol hajóhad tengerész katonái Várna helyőrségéül megérkeztek volna. Tekintve azt, hogy „nagy (?) angol-franczia sereg“ van után s ezóta rég Konstantinápolyban lehet, a „Times“ a flottának ezen, bár csak ideiglenes gyöngítését nem helyesli. De reménye, hogy ez csak puszta hír, s ezenfelül az is jó darab időbe kerül még, mig az oroszok Várna alá érnek. Még jobban sajnálkozik a díván ama határozata fölött, hogy Ottó király alattvalói a birodalomból kiutasítandók. Még az orosz alattvalók ellen sem lépett fel a Porta ily rövid uton, midőn a czárnak háborút üzent. E fölött a rendszabály nem is veszélytelen; Konstantinápoly jelen helyzetében azultán keveset nyerene az által, ha 10,000 embert, kiknek ipara Görögország egész partvidéki lakossága számára szerzi a mindennapi kenyeret, kétségbeesésbe taszít.“ A harcztérről a „Times“ ezután a diplomatiai mozgalmak terére fordul, s az orosz-ausztriai szövetségi szerződésről ismétli a már tudvalevőket. London, ápril 15. Alig kell említeni, hogy Európa nyugati végrészén minden szem Bécs és Berlin felé tekint ; minden osztályban ama meggyőződés él itt, hogy Törökország sorsa s az európai béke Németország fővárosaiban fog legközelebb eldöntetni. Ha sikerül Ausztriát és Poroszországot Oroszország elleni harcfenyegetésre bírni, akkor a közeli békekötés még mindig remélhető; ha nem, úgy Európa a katasztrófák elláthatlan láncolatának elején áll és senki sem képes megmondani, mily irányt veend a keletről előtörő árroham. Ez az itteni népies nézet, melyet sem taglalnunk sem cáfolgatnunk nem szükséges. Bécs és Berlin ennélfogva e peretben jobban lefoglalja a közfigyelmet, mint Konstantinápoly vagy Pétervár. A német kérdés csaknem háttérbe tolta a keletit. Hogy a szabadelvű és radikál körökben Németország állásáról előfogalmi vélemények honosak, ez magában értetik; sőt úgy látszik, hogy a kormánypárti körökben is kevesebb nyomatékot helyeznek a török ügyre mint azon égő kérdésekre, melyek abból származhatnak; mindkét helyütt azonban igen különböző következtetésekre bukkan a szemlélő. A néppárt (melyhez az Urquhart-híveket még most nem számítjuk) mit sem tart könnyebbnek, mint alnémet hatalmakat néhány egyenes szóval tűzbe szorítani, Oroszországot megalázni, és így a békét s minden állam haladását biztosítani. Palmerstonak, úgymond, mindezt kivendi, mégpedig könnyű szerével, csak keze ne legyen megkötve. Miután azonban a kormány e tréfát sem biztosnak sem pedig könnyűnek nem tartja, a néppárt azt veti szemére, hogy talán fél Oroszország kirívó levezetésétől, s azt jósolja, hogy a kormány e mindent megfontoló fél rendszabályok által czéljait nem érendi el, és sem Oroszországgal el nem készül, sem tűrhető békét nem eszközlend; sem Oroszországot nem kötelezi le a német hatalmak iránt, sem pedig a forradalmi veszélyeket nem fogja elhárítani. —■ Ily nézetek még az igen mérséklett szabadelvű körökben is érvényre vergődnek, mint ezt a kereskedelmi s kormányt pártoló „Economist“ czikkei bizonyítják. A „Chronicle“-nek Kopenhágából ápril 9-éről írják, hogy Napier a királynál hosszú és kellemes kihallgatáson volt, s Dánia ama biztosítását, hogy a szenet nem fogja hadi tiltott árunak nyilvánítani, hálásan ismerte el ugyan, mindamellett azonban Dánia tarthatlan szenvedőleges állására nézve módosítást sürgetett. A hős admirál a svéd királyhoz is hasonló szándékkal készült. De a „Chronicle“, habár Dánia részéről sem tart, Svédországtól pedig egyet mást remél, mégis több nyomatékot helyez Ausztria mint Skandinávia közremunkálására. Ha a Poroszországgali szövetségi szerződés nem létesülhetne, akkor — úgymond e lap — csak felhasználja majd Ausztria az alkalmat egyetlen húzással elszakadni a porosz záradékok tömkelegétől, s szívélyesen és tartaléktalanul szövetkezni Törökországgal és ennek szövetségeseivel!“ Urquhart és Coningham vitézül folytatják izgatásaikat, s jövő hétre két tömeges meetinget rendeznek, egyet Manchesterben, a másikat Brigatonban. A napilapok közöl az Advertiser napról napra élénkebb közlönyévé válik a „brit Cassandrá“-nak, mint Urquhartot nevezik. Valamennyi munkatársa és levelezője Urquhart-féle szemekkel lát, s mint ez az utánzókkal gyakran megesik, néha több kísértetet látnak mint mesterek. „Lord Raglan — írják Páriából e lapnak — mindenütt úgy nyilatkozik , miszerint ő legkevésbé sem várja, hogy a dolog igazi ütlegekre kerüljön. Valószínűleg e tekintetből nem tartják útját sietősnek s ezért akarja magát Párisban még egy hétig ünnepeltetni.“ A „Times“ párisi levelezője bizonyosként jelenti, hogy a franczia kormány a poroszhoz egy ultimátumot intézett, melyben azt, a keleti vitában foglalni szándékozott állása és czéljai iránti egyenes nyilatkozatra bírja. Kétségkívül Anglia szintén hasonló tartalmú ultimátumot fog Poroszországhoz küldeni. E lap bécsi levelezése szerint, Szerbia, Bosznia és Montenegrónak eshetőleges ausztriai megszállása iránt a tárgyalások egyre folynak, de igen lassan haladnak. Egy ausztriai tábornok, ki a magyar hadjáratban szerepelt, nem rég csodálkozva kérdő : „Hát a bécsi börze török érzelmű volna ? Hiszen ha az oroszok veretnek meg, a papirosok őrülten emelkednek, s ha a törököket rakják meg, a dolog megfordítva áll.“ A Times a porosz-ausztriai szövetségi szerződésről így nyilatkozik : „Már megírtuk — úgymond — hogy egy ausztriai - porosz szövetségi szerződés volt alkudozásban, s talán már alá is jegyeztetett. Úgy látszik azonban , hogy a porosz kormány ezen szerződésbe még a végleges megkötés előtt oly feltételeket és korlátozásokat akart beszorízni, melyeknek elfogadására Hesz b. ausztriai követ nem volt fölhatalmazva. Felvette ugyan azokat egy különös tervezetben jelentés végett, s azzal Ruff ezredest Bécsbe küldte. Az ausztriai kormány azon porosz feltételek elfogadását kereken megtagadta, melyeknek, mint mondják, az volna tendentiája, hogy a czél, melyet Ausztria különösen szem előtt tartott, t. i. a német hatalmaknak aktív egyesülése a keleti kérdésben, tökéletesen meghiusíttassék. A katonai rendelkezések, melyek a tervezett szerződésből keletkezendettek, egy bizottmányhoz utasíttattak; de, ha nem csalódunk, Manteuffel báró, ugyanazon pillanatban, midőn a német hatalmak benső szövetsége alapján a kamrákat a kölcsön megszavazására felszólítá, épen akkor hozá elő azon föltételeket is, melyeket Ausztria maga is azóta elvetett. Ő tettleg ezúttal nem Porosz- hanem Oroszország részére játszott, s jutalmul, amint látszik, Miklós czár hű sógorát „a béke angyala“ czimmel diszité föl.“ Svédország. Kiesből, f. hó 8-káról írják az „All. Zig“-nak : „Svédországban a hadikészületek szakadatlanul folynak, a semlegesség pártja azonban még mindig nem a túlnyomó; az ellenzék hevesen harczolt a kormány tényleges részvéte mellett, de az elhatárzó pillanat csak akkor fog megérkezni, ha az angol lobogó Stockholm előtt fog kifejlődni. A keleti tenger annyira meg van rakva hajókkal, mint még sohasem volt, de még mindig azon kérdés merül föl, mire való sajátképen Nyugat tengeri haderejének feláldozása? Mert hogy az orosz nagy tengeri erősségek megsemmisítésére gondolni sem lehet, magában értetik, s még akkor is, ha maga Reval elesnék, senki sem látja be, mit használhatna egy oly hely, melyet bizony igen drága áron kellene megvásárolni. Az egész expeditiónak, alárendelt feladata mellett, az orosz tengeri hatalmat sakkban tartani, még egy más, sokkal nagyobb feladata is van, és senki sem fog rajta kétségeskedni, hogy ez épen Németországban , s nevezetesen Poroszországban fekszik. De nemcsak a német vagy porosz kereskedelmi marina forog kérdésben, mint inkább azon lehetségesség , hogy adandó esetben egy hatalmas oldalállás nyeressék, mely a nyugati hatalmakat arra határozza, hogy ily meglepő módon a keleti tengert hatalmukba kerítsék. Ezek hatalomkifejtések által már is igen fontos eredményhez jutottak, mit Németországban nem egészen ritka rövidlátósággal igen is kevésre becsülnek. És ez Dániának mint önálló hatalomnak tökéletes megsemmisítése. Németország annak idejében nem bírta oda vinni a dolgot, hogy Dániát ily módon resignatióra s az orosz érdekek iránti engedetlenségre vezesse; a nyugati hatalmak egyetlenegy demonstratióval kivívták, hogy Dánia magát nekik átengedi, még pedig oly módon, mely a ritkábbak közé tartozik. Ehez járul még az is, hogy Svédországban, hol eddig Oroszország szózata volt érvényes, a közvélemény hirtelen a nyugati hatalmak felé hajol. Ezek valóban mind nagy fontosságú események. Törökország. S ta m b u 1, april 6. A dunai csatatérről nem érkeztek új tudósítások, azonban mégis úgy látszik, hogy Omer pasa a karassai csatával felhagyott. Az oroszok átkelése a Dunán, úgy látszik, aggasztóbban hat az angol és franczia követekre mint a törökökre. lord Redcliffe új bonyodalmak bekövetkezését látja. A törökök harczvágya teljesen megfelel a pillanat komolyságának. Különös, hogy az Ázsiából jövő harczias törzsek szívesebben mennek a Dunához, mint a hozzájuk közelebb eső anatóliai hadsereghez, talán mert érzik, hogy Törökország sorsa a Dunánál dől el. A két drúz főnök a Horánból, Mohamed el Attrahs és Assad Omer, kik már 1200 szépen felfegyverzett lovast vittek Omernek , ismét ide érkeztek, előre jelentendők a hadügyminiszternek , hogy újból fris csapatok vannak útban, melyek ma vagy holnap ide érkeznek. Képzelhetni, mily szívesen látja Omer pasa e segélyt, mert ő folyvást erősítéseket kér és főleg lovasság hiánya miatt panaszkodik. A druzok már hazulról harcziasak és jó lovasok. Omer pasa e válogatott lovas csapatot kíméli s csak szükség esetén használja, de a druzok a harczszomjtól égve nem szeretik e kiméltetést. Az oltenitzai csatát e lovasok döntötték el a törökök javára, s Omer pasa igen jó sikert remél tőlük, csak hogy még fegyelemre van szükségük, hogy nagyobb taktikai vállalatoknál sikeresen használtathassanak.• Egyiptomból tegnap ismét 8 török és 4 egyiptomi hajón 3400 gyalog, 1500 lovas 30 ágyúval érkezett, mely csapatok 3 napi pihenés után Várnába és Kasztendzsébe menendnek. Az egyiptomi alkirály egy m. hó 25. Kairóból azultánhoz intézett iratában azon ígéretét fejezi ki, hogy ha szükséges, még négyszer annyi sereget küld a nagyurnak segélyére mint mennyit már küldött. Máris 40,000 egyiptomi áll a dunai csatatéren, kik mindenütt a legnagyobb bravourral verekedtek meg. Az egyptomi mérséklett, engedelmes is rettenthetlen. Minden eddigi csatában legtovább álltak helyt az oroszok ellen, soha a túlerő elől nem hátrálnak, a legnagyobb golyózáporban nyugalmasan előrenyomulnak , s csak vezéri szóra vonulnak vissza. Omer pasa igen dicséri az egyiptomiakat, mi sokat mond, mert a szerdár nem oly könnyen kielégíthető. Bazardzsikből 27-ről az államtanácshoz intézett jelentésében panaszkodik a basibozukokra, kiket oly rendes csapatok ellen, mint az oroszok, nem igen használhatni; a basibozukok csak kis harczban alkalmazhatók sikeresen, melyben az oroszokat kifárasztják; a rendes nagy csatában hevességük és fegyelmetlenségök által zavarólag hatnak; a rendetlenek közöl ugyan már sokan átalakíttattak rendes csapatokká; de Omer pasa tiltakozik új rendetlen csapatok küldése ellen, s el nem akarja fogadni, ha csak Drinápolyban 4 hétig a jeles Rusztem pasa által nem gyakoroltattak. Omer pasa csak mindig egyiptomiakat kér, kiknek megsérhetlenségét az európaiakkal panaszolja ugyan, de elismeri vitézségeket. — Omer pasa említett jelentésében az államtanácshoz azt mondja, hogy csapatjai égnek a harczvágytól. Ha távolról meglátják az oroszokat, oly dühhel rohannak elő, mint az oroszlán hasonerejű ellennel szemközt. A szerdár úgy hiszi, hogy a segédseregek megérkeztéig alig fog védő állapotban maradhatni, mert ha az oroszok a Trajánsánczokon átjönnek, mit tenni fognak a Dobrudzsa tarthatlansága miatt, kénytelen lesz katonái harczvágyának megfelelni, s az oroszokat megtámadni, nehogy szemükben gyávának tűnjék fel. Egy jó vezérnek számba kell venni hadserege hangulatát. Omer pasa stratégiai ismeretei és képessége daczára is seregének harczias hangulata nélkül semmit sem lenne képes kivinni. — A Journa de Const. tegnapelőtti száma hallgat az oroszoknak a Dobrudzsában létéről, mely körülmény sok gyanitásra , még a generalissimus gyanúsítására is ad alkalmat, mi azonban bizonyosan alaptalannak fog bizonyulni. A félhivatalos bolgár közleményekből csak annyi tűnik ki, hogy Omer pasa a Dobrudzsában 50,000, és Rumélia többi részeiben 200,000 embert állított fel. Mily neműek voltak az oroszok átkelése ótai csaták, ez iránt itt teljes homály uralkodik. Különben itj 200,000 embernek kiállítása elrendeltetett. Azt is bizonyosnak állítják, hogy e napokban a lengyel légió alakítása iránti ferman meg fog jelenni, melynek parancsnokságát Wysocki tlok veendi át. Mi az olasz és egyéb légiót illeti, ennek alakítása el van halasztva; a Porta azonban hajlandó, e két nemzetiség elemeiből egy segédhadtestet alakítani, a nélkül hogy illető zászlósok kibontatnék. A románok szándoklatai mindig újabb nehézségekre találnak, melyeket a Porta hazafias törekvéseiknek ellenszegez; most ismét várakozniok kell a nyugati hatalmak formaszerinti hadüzenetéig. Időközben azonban folyvást értekezletek tartatnak Maghierulokkal, s a Porta hajlandó, egy fermant, melyben a fejedelemségek jogai megerősíttetnek, kibocsátani s biztosítja, — hogy a románok óhajának a két fejedelemség egyesítése iránt megfelelend. Stirbey hű ajánlatát a Stambulba jövetel iránt a Porta visszautasította, mindamellett ez nem mond le tervéről az egyesitett fejedelemségek fejedelmévé lehetni. — A görög alattvalók kiutasítása a legnagyobb szigorral hajtatik végre, naponként több hajó indul el ezekkel megrakva Görögországba. Metaxas elhagyta atambult, s csak az irodafőnök maradt itt, hogy az útleveleket kiszolgáltassa, és e czélra a szűkölködők közt pénzkiosztás végett egy bizottmány neveztetett ki. A török kölcsön az angol Baring házzal megköttetett , 40 milliót tesz ki 6% 85 százért. Ehez jön még a nyugati hatalmak által előlegezett 20 millió, mely a hadsereg és hajóhadnak szolgáltatandó élelemszerek számadásaiba fog foglaltatni. A török kormánynak az angol-franczia segédsereg élelmezésérőli gondoskodása ezt tartalomdus rendszabály foganatosítására határozd. TUDOSÁGI ÉS IRODALOMi Kivonat Pest város igazgató főorvosának 1854-iki martius havi meteorologiai és egészségügyi hivatalos jelentéséből. Meteorologiai viszonyok. Martius hava a múlt éviekhez hasonlítva , mindamellett, hogy a higany a hévmérőben csak hat reggelen és négy estvén sülyedt a fagypont alá, délben pedig mindig azon felül állott, — igen kellemetlen és zord volt, ami leginkább az uralgó éjszaknyugati légvonalnak tulajdonítható, mely is a legtöbb lábokat idézé elő, minthogy a lég- és hévmérő napi ingadozásai annyira ezeket nem okozhatók, s pedig annál kevésbbé, mivel ezen ingadozás a légmérőn 8 nap alatt semmit sem változott, 15 nap alatt 1'", 6 nap alatt 2'", és 4 nap alatt 3'“ a hévmérőn 2 nap alatt 1°, 4 alatt 2°, 8 alatt 3°, 8 alatt 4°, 2 alatt 5°, 3 alatt 6°, 2 alatt 7° és csak 2 nap alatt 8 foknyi változás észleltetett. Egészen derült tiszta nap több valamint február havában, többnyire reggelenként vékony köd réteg mutatkozott, de 19 nap nagyobb része napfényes volt. 4 napon, u. m. 1, 17, 18 s 19-kén havazott, melynek mennyisége az egész hóban 3, 21 vonalnyira, az eső két napon, 22-kén és 30-kán, mennyiségben 1, 72 vonalnyira rúgott. A felhődzés napi észleletei 23-szor réteges, pelyhes 7-szer, rakáson 7-szer, fátyolos 2-szer, bárány felhő pedig 3-szor volt látható. A felhők menete keletnek 1, nyugatnak 3, éjszakkeletnek 2, éjszaknyugatnak 8-szor volt irányulva. Régen nem jártak annyi s oly tartós szelek mint e hóban, irányuk keletre 4-szer, nyugatra 7, éjszakra 1, éjszakkeletre 3, éjszaknyugatra 30, délkeletre 1, délnyugatra 1-szer, tehát naponta egy nagyobb majd kisebb éjszaknyugati légfolyam nyilvánult. A légsúlymérő legmagasb állása 0° légnyomatnál 8-kán reggel 6 órakor: 341, 29'’P., a hévmérő —4, 20 R., a páranyomat 1.11. 10, nedvesség 82, 2-nél, csendes ködös időben; a legmélyebb 26-kán reggel 6- kor: 331, 5'’ P, a hévmérő -f- 4, 0 0 R., páranyomat 1,60°, nedv 87, 2°, pelyhes 1° mennyiségű, és éjszaknyugati meneti felhődzés 1® erejű , ugyanazon irányú légrohamnál mutatkozott. A léghévmérőn a legnagyobb meleg 31-én 2 órakor délben -f- 10, 5°R, a légsúlymérő 336.0“ P„ páranyomat 3. 50®, a légnedvesség 85.2®, rakásos felhők 2 mennyiség s nyugati 1® menetnél, éjszaknyugat irányú és 1® erejű szélnél; a legnagyobb hideg 8-kán 6 órakor reggel: —4. 2®R, a légsúlymérő legmagasabb állásával egy időben. A naponkinti háromszoros észleletek havi középátmérője a légsúlymérőn: 335. 79"' P„ léghévmérőn: —(— 3.70), a légsúlymérőn: 10. 98“' P„ és a léghévmérőn: 15. 7® ingadozással volt. Folyó hó 23-kán éjszaknyugatról nagy szélvész, mely alkalommal Komárom vidékén földindulás észleltetett. Az egészségügyi viszonyok. A múlt február hóban uralgó kóralakok, leginkább az időjárás viszonyai által idéztetve elő, mártiusban is fenálltak. 31 feltűnő kór jellem csúzos-hurutos vala, mely minden kóralakkal, különösen a lobokkal egyesült ugyannyira, hogy határozott lobellenes gyógymódról szó sem lehete. Kevés ember menekült ezen zordon s tartós hideg hóban a huruttól, mely a gyermekeknél mint gögsiplob, sőt croups-alakban lépett fel, hókhurutba átmenve, sokan áldozatjai lettek. A váltólázak e hóban is oly gyakoriak voltak mint a múltban, de kisebb befolyással bírtak, mivel inkább a csúfos hurutos bántalmakkal voltak a többi kórok is bélyegezve. A lobos bajok számra a második helyet foglalták el, és az összes mennyiségnek 15% tevék, a leggyakoriabbak voltak a légzőszervek lobjai, a halálozás is ezekben 15%-tól a legtöbb volt. A hagymáz terjedése s hevessége e hóban sem engedett, kimenetei nem kedvezők, s gyakran halállal végződtek. A kütegek közt e hóban is a kanyaró uralgott s álhimlő esetek is is jöttek ápolás alá. A nők s gyermekeknél különös betegségek nem mutatkoztak, csak a tüdőlábok voltak ezeknél számosabbak mint máskor. A kerületi főorvosok által ápolt szegény betegek száma nagyobb volt mint a múlt két hóban. Összesen 1076 és pedig 304 férfi, 507 nő és 265 gyermek jött ápolás alá, ezek közöl 224 a polg. sz. Rókus kórházba utasíttatott. A kóralakra nézve a 124 folytonos lázban és ezek közt 16 hagymásban, b) 107 váltólázban, c) 130 lobokban, ezek közt 46 légzőszervek lobjaiban, d) 100 csuzos-hurutos bántalmakban, e) 53 idegbajban, f) 10 szélhüdésben, g) 45 sorvban, h) 20 vízkórban, i) 93 özönlésben, k) 11 rekedésben, l) 57 kütegben, m) 118 fenyvekben, a többiek különféle külső bajokban szenvedtek. A polg. sz. Rókus kórházban e hóban több beteg fordult meg mint a múltban. Február végével 573 maradt, mártiusban szaporodott 592, tehát összesen 1165 beteg és pedig 591 férfi, 522 nő, 4 szülőnő, 13 csecsemő és 35 elmekóros ápoltatott. Legtöbb számmal voltak 4-en 592, legkisebb 15-kén 543, a havi középszám 567 volt. Gyógyultan 493, javultan 38 bocsáttatott el, és 65 halt meg, ezek közöl 5 haldoklófélben hozatott be, a meghaltak aránya tehát az összes betegek számához áll mint 1 : 19-hez és az ápolás alatt maradtakat levonva, mint 1:11. 28-hoz, april havára maradt 569 beteg. A kóralakokra nézve a) folytonos lázakban 161, ezek között 47 hagymázban, 10 halálos kimenettel, váltólázban 61, b) lábokban 123, ezek között 83 légzőszervi, meghalt 7, c) csúzban 52, d) idegbajban 16, meghalt 1, e) szélhüdésben 5, meghalt 1, f) tüdősorvban 98, meghalt 24, g) sorvlázban 9, meghalt 3, h) vízkárban 26, meghalt 6, i) özönlésben 14, k) rekedésben 2, 1) kütegben 63, m) senyvekben 291, ezek között 31 görvély, 241 bujakórban, n) szembajban 20, o) külbajokban 232 szenvedett, ezek közöl 5 meghalt. A szegény gyermekek kórházában e hóban 325 gyermek, és pedig 276 bejáró és 49 kórodailag ápoltatott, ezek közöl 19 felidült, 7 meghalt, és a jövő hóra 23 maradt. A betegek száma 19 és 28 között ingadozott, 772 ápolási napokkal. Feltűnően uralkodtak e hóban is a légzőszervek és különösen a tüdők hurutos lábjai, melyek a legtöbb kanyaróban fekvő gyermekeknél is kifejlődtek. Ezen vegyes bajban elhalt gyermekek bonczolásánál többnyire gümők mutatkoztak a tüdőkben és a bélfodrokban. A kanyaró több bejár és a kórházban fekvő betegeknél fordult elő. Az izraeliták kórházában február havától maradt 21 férfi, és 5 nő beteg, márciusban felvétetett 20 férfi és 7 nő, tehát összesen 53 ápoltatott, ezek közül 32 felüdült, 3 javult, 1 gyomorelfajulásban meghalt, további ápolás alatt 17 maradt. A kóralakokra nézve a) 13 folytonos lázban, és ezek között 6 hagymázban, b)4 váltólázban, c) 12 lábokban d) 2 gümőkórban, e) 6 kütegben ill. szenvedtek. A városi agyok ápoldájában mártius 1-én 15 beteg volt, a hó folytán 19 felvétetett, összesen 34 ápoltatott, ezek között 20 ágyban fekvő volt; felgyógyult 10, javult 1, meghalt 6 ; a hó végével a 17 beteg között 8 fekvő maradt. Az uralgó kór a csúzos láz volt. A városi kényszeritő dologházban már-