Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)

1854-04-20 / 1233. szám

merő módon lábbal tapodtattak. Sohasem adott igazságo­sabb s nemesebb ügy Francziaországnak okot arra , hogy dicsőséggel koszortított kardját,melyet mindig a félreértett jog s elnyomott gyengeség védelmére forgatott, hüvelyéből kihúzza. Kötelességünk az isteni áldást könyörögnünk le fegyvereink számára , s Istent kérnünk , fogadja védelme alá hadcsapatainkat, hogy győzelemteljesen keljenek ki a különböző csatákból, melyekbe bocsátkoztak. Isten adja a vezéreknek azon bölcseséget s­eszélyességet, mely a győ­zelem pályáját egyengeti, a katonáknak pedig azon vitézsé­get, s rettenthetlenséget, mely azt kivívja. Adja minde­­niknek azon mérsékletet s amaz eredményt , melyek a le­győzött ellenséget kímélik, s a háború iszonyait szelídítik. Mi nem nézhetjük hidegen a véres jeleneteket, melyeknek színhelye kelet leend, mert a franczia név becsülete forog kérdésben, mivel ott az igaz hitet s polgárisodást harczban látjuk állani a schismával és barbársággal, s mivel minden azt gyanittatja, hogy Isten, kinek bölcsesége véghetetlen, a bekövetkezendő nagyszerű eseményeket sz. egyházának uj győzelmeire használandja. Hihetünk abban, hogy a nagy fejedelem, ki a sz.­széket ismét felállttá , s meg­­szilárditá, tökéletesen bevégzendi munkáját, midőn min­den akadályokat elhárít keleten, melyek az igaz hit elha­ladásának útjában állanak. Imádkozni fogunk Istenhez , s mig derék katonáink éltöket áldozzák föl, s véröket a csa­tatéren ontják ki, mi, mint Mózes, erdő kezeinket emeljük fel az Úrhoz, áldja meg bátorságukat, s vezesse őket vissza a győzelem babérkoszorújával díszítve körünkbe. (Követ­keznek néhány liturgiai rendeletek az imádságokra vo­natkozólag.) •­* András, straszburgi püspök, Nagybritannia. Az april 14-ki „Engl. Corresp.“ irja, hogy ama lelkesült hő­fogadtatás, melyben Cambridge herczeg Párisban részesült, a londoni sajtó uj korszakát alapitá meg. Az Urquhart-párt kivételével — mely azonban hógörgeteg gyanánt látszik növekedni — egész Anglia rózsaszínben látja a jövőt. A mai „Chronicle“ egy örvendő czikke így kezdődik: „Vivant les Anglais!“ E franczia ajkakról hangzó szavak századokat feledtet­nek el... Hogy az angolok becsületet aratva küzdöttek a franczia fegyver ellen, az flottánk és hadseregünknek mindig fődicsősége maradand. De vannak egyéb emlé­kek is, melyekre büszkéknek lennünk kevesebb okunk van , s a franczia nép valóban nagylelkűséget tanúsít, midőn ezeket feledni akarja. A kalandor Plantagenetek barbár betöréseit a normán hódítás emlékezetével együtt a feledés ugyanazon sírboltjába teszi le, s a két nem­zet ezen eseményekből csak a fekete herczeg és du Guesclin hős tetteit tartja emlékében. Francziaország igazságszeretete s okos belátása előtt kétségkívül rég igazolva van már a harcz, melyet Anglia több száraz­földi állammal egyesülten vívott oly czélból, hogy Eu­rópa szabadságát XIV. Lajos dicsvágyától megvédje. A vakbuzgóság azonban s am az önös dőreség, melylyel az angol toryk a forradalmi Francziaország ellen keltek ki — habár a brit nemzet tiszta esze által rég visszautasítva — nagyon is kimenti ama gyanúpert, melylyel szomszédaink az angol név ellen még nem rég ideje éltek. A párisi szerdai ünnepély alkalmával a két nemzet testvérisült. A brit nemzet levetkőzi a csá­szárság iránti bizalmatlanságát, miután azt a jog és igazság ösvényén haladni látja..........Anglia soha sem fogna Francziaország elnyomójával szövetkezni. Ha III. Napóleon Francziaországot rabigába hajtani akarta vol­na, akkor bizonynyal elfogadja vala Oroszország oda nyújtott kezét, és a nemzeti féltékenység és becsvágy sötét sugallatait felhíva, Francziaországot a franczia szenvedélyek zablásán s a fusionisták és Lamartineisták örömrivalgásai k­özt önkénytes rabságba vezetendő.Inkább szövetkezett azonban egy nemzettel, mely a politikai ren­det a világtörténelemben talán példátlan gondolkozás­át szólásszabadsággal egyesíté. Ennél nagyobb zálogot Francziaország szabadságának nem is adhatott volna. S ha meggondoljuk, hogy ő e czélra személyes bántal­­makat és emlékeket temetett el, meg kell vallanunk, hogy politikája oly jelleget ölt, melyre népe nemcsak bizalmas, de büszke is lehet. Az egykor világot át­szárnyalt sasok, ugyanazon karok által hordozva, másod­szor s most üdvhozólag kelnek szárnyaikra stb. A „Times“ is hő szavakkal kezdi mai közszemléjét ama szívélyes és bajtársi hangulatról, mely Cambridge herczeg fogadtatásakor Párisban uralkodott, s résztvevő sajnálattal emlékezik Dieu franczia ezredes kora halá­láról a Duna­ melletti csatamezőn. Továbbá megemlíti a hírt, miszerint az angol hajóhad tengerész katonái Várna helyőrségéül megérkeztek volna. Tekintve azt, hogy „nagy (?) angol-franczia sereg“ van után s ezóta rég Konstantinápolyban lehet, a „Times“ a flottának ezen, bár csak ideiglenes gyöngítését nem helyesli. De reménye, hogy ez csak puszta hír, s ezenfelül az is jó darab időbe kerül még, mig az oroszok Várna alá ér­nek. Még jobban sajnálkozik a díván ama határozata fölött, hogy Ottó király alattvalói a birodalomból kiuta­­sítandók. Még az orosz alattvalók ellen sem lépett fel a Porta ily rövid uton, midőn a czárnak háborút üzent. E fölött a rendszabály nem is veszélytelen; Konstantiná­poly jelen helyzetében a­zultán keveset nyerene az által, ha 10,000 embert, kiknek ipara Görögország egész partvidéki lakossága számára szerzi a minden­napi kenyeret, kétségbeesésbe taszít.“­­ A harcztérről a „Times“ ezután a diplomatiai mozgalmak terére for­dul, s az orosz-ausztriai szövetségi szerződésről ismétli a már tudvalevőket. London, ápril 15. Alig kell említeni, hogy Európa nyugati végrészén minden szem Bécs és Berlin felé te­kint ; minden osztályban ama meggyőződés él itt, hogy Törökország sorsa s az európai béke Németország fő­városaiban fog legközelebb eldöntetni. Ha sikerül Ausztriát és Poroszországot Oroszország elleni harc­­­fenyegetésre bírni, akkor a közeli békekötés még min­dig remélhető; ha nem, úgy Európa a katasztrófák el­­láthatlan lánc­olatának elején áll és senki sem képes megmondani, mily irányt veend a keletről előtörő ár­roham. Ez az itteni népies nézet, melyet sem taglalnunk sem c­áfolgatnunk nem szükséges. Bécs és Berlin ennél­fogva e peretben jobban lefoglalja a közfigyelmet, mint Konstantinápoly vagy Pétervár. A német kérdés csak­nem háttérbe tolta a keletit. Hogy a szabadelvű és ra­­dikál körökben Németország állásáról előfogalmi véle­mények honosak, ez magában értetik; sőt úgy látszik, hogy a kormánypárti körökben is kevesebb nyomatékot helyeznek a török ügyre mint azon égő kérdésekre, me­lyek abból származhatnak; mind­két helyütt azonban igen különböző következtetésekre bukkan a szemlélő. A néppárt (melyhez az Urquhart-híveket még most nem számítjuk) mit sem tart könnyebbnek, mint alnémet hatalmakat néhány egyenes szóval tűzbe szorítani, Oroszországot megalázni, és így a békét s minden ál­lam haladását biztosítani. Palmerstonak, úgymond, mindezt kiv­endi, még­pedig könnyű szerével, csak keze ne legyen megkötve. Miután azonban a kormány e tréfát sem biztosnak sem pedig könnyűnek nem tartja, a néppárt azt veti szemére, hogy talán fél Oroszország ki­rívó levezetésétől, s azt jósolja, hogy a kormány e min­dent megfontoló fél rendszabályok által czéljait nem érendi el, és sem Oroszországgal el nem készül, sem tűr­hető békét nem eszközlend; sem Oroszországot nem kötelezi le a német hatalmak iránt, sem pedig a forra­dalmi veszélyeket nem fogja elhárítani. —■ Ily nézetek még az igen mérséklett szabadelvű körökben is ér­vényre vergődnek, mint ezt a kereskedelmi s kormányt pártoló „Economist“ czikkei bizonyítják. A „Chronicle“-nek Kopenhágából ápril 9-éről írják, hogy Napier a királynál hosszú és kellemes kihallgatá­son volt, s Dánia ama biztosítását, hogy a szenet nem fogja hadi tiltott árunak nyilvánítani, hálásan ismerte el ugyan, mindamellett azonban Dánia tarthatlan szenvedő­­leges állására nézve módosítást sürgetett. A hős admi­­rál a svéd királyhoz is hasonló szándékkal készült. De a „Chronicle“, habár Dánia részéről sem tart, Svédor­szágtól pedig egyet mást remél, még­is több nyomatékot helyez Ausztria mint Skandinávia közremunkálására. Ha a Poroszországgali szövetségi szerződés nem léte­sülhetne, akkor — úgymond e lap — csak felhasználja majd Ausztria az alkalmat egyetlen húzással elszakadni a porosz záradékok tömkelegétől, s szívélyesen és tar­­taléktalanul szövetkezni Törökországgal és ennek szö­vetségeseivel!“ Urquhart és Coningham vitézül folytatják izgatásaikat, s jövő hétre két tömeges­ meetinget ren­deznek, egyet Manchesterben, a másikat Brig­atonban. A napi­lapok közöl az Advertiser napról napra élénkebb közlönyévé válik a „brit Cassandrá“-nak, mint Urquhartot nevezik. Valamennyi munkatársa és levelezője Urquhart-féle szemekkel lát, s mint ez az utánzókkal gyakran megesik, néha több kísértetet lát­nak mint mesterek. „Lord Raglan — írják Páriából e lapnak — mindenütt úgy nyilatkozik , miszerint ő leg­kevésbé sem várja, hogy a dolog igazi ütlegekre ke­rüljön. Valószínűleg e tekintetből nem tartják útját sie­tősnek s ezért akarja magát Párisban még egy hétig ünnepeltetni.“ A „Times“ párisi levelezője bizonyosként jelenti, hogy a franczia kormány a poroszhoz egy ultimátumot intézett, melyben azt, a keleti vitában foglalni szándé­kozott állása és czéljai iránti egyenes nyilatkozatra bírja. Kétségkívül Anglia szintén hasonló tartalmú ulti­mátumot fog Poroszországhoz küldeni. E lap bécsi levelezése szerint, Szerbia, Bosznia és Montenegrónak eshetőleges ausztriai megszállása iránt a tárgyalások egyre folynak, de igen lassan haladnak. Egy ausztriai tábornok, ki a magyar hadjáratban sze­repelt, nem rég csodálkozva kérdő : „Hát a bécsi börze török érzelmű volna­­ ? Hiszen ha az oroszok veretnek meg, a papirosok őrülten emelkednek, s ha a törököket rakják meg, a dolog megfordítva áll.“ A Times a porosz-ausztriai szövetségi szer­ződésről így nyilatkozik : „Már megírtuk — úgy­mond — hogy egy ausztriai - porosz szövetségi szerződés volt alkudozásban, s talán már alá is jegyeztetett. Úgy látszik azonban , hogy a porosz kormány ezen szerződésbe még a végleges meg­kötés előtt oly feltételeket és korlátozásokat akart be­­szorízni, melyeknek elfogadására Hesz b. ausztriai kö­vet nem volt fölhatalmazva. Felvette ugyan azokat egy különös tervezetben jelentés végett, s azzal Ruff ezre­dest Bécsbe küldte. Az ausztriai kormány azon porosz feltételek elfogadását kereken megtagadta, melyeknek, mint mondják, az volna tendentiája, hogy a czél, me­lyet Ausztria különösen szem előtt tartott, t. i. a né­met hatalmaknak aktív egyesülése a keleti kérdésben, tökéletesen meghiusíttassék. A katonai rendelkezések, melyek a tervezett szerződésből keletkezendettek, egy bizottmányhoz utasíttattak; de, ha nem csalódunk, Man­­teuffel báró, ugyanazon pillanatban, midőn a német ha­talmak benső szövetsége alapján a kamrákat a kölcsön megszavazására felszólítá, épen akkor hozá elő azon föltételeket is, melyeket Ausztria maga is azóta elve­tett. Ő tettleg ez­úttal nem Porosz- hanem Oroszország részére játszott, s jutalmul, a­mint látszik, Miklós czár hű sógorát „a béke angyala“ czimmel diszité föl.“ Svédország. Kiesből, f. hó 8-káról írják az „All. Zig“-nak : „Svédországban a hadikészületek szakadat­lanul folynak, a semlegesség pártja azonban még min­dig nem a túlnyomó; az ellenzék hevesen harczolt a kormány tényleges részvéte mellett, de az elhatárzó pillanat csak akkor fog megérkezni, ha az angol lobogó Stockholm előtt fog kifejlődni. A keleti tenger annyira meg van rakva hajókkal, mint még sohasem volt, de még mindig azon kérdés merül föl, mire való sajátké­pen Nyugat tengeri haderejének feláldozása? Mert hogy az orosz nagy tengeri erősségek megsemmisítésére gon­dolni sem lehet, magában értetik, s még akkor is, ha maga Reval elesnék, senki sem látja be, mit használ­hatna egy oly hely, melyet bizony igen drága áron kel­lene megvásárolni. Az egész expeditiónak, alárendelt feladata mellett, az orosz tengeri hatalmat sakkban tartani, még egy más, sokkal nagyobb feladata is van, és senki sem fog rajta kétségeskedni, hogy ez épen Né­metországban , s nevezetesen Poroszországban fekszik. De nemcsak a német vagy porosz kereskedelmi marina forog kérdésben, mint inkább azon lehet­ségesség , hogy adandó esetben egy hatalmas oldal­állás nyeressék, mely a nyugati hatalmakat arra hatá­rozza, hogy ily meglepő módon a keleti tengert hatal­mukba kerítsék. Ezek hatalomkifejtések által már is igen fontos eredményhez jutottak, mit Németországban nem egészen ritka rövidlátósággal igen is kevésre be­csülnek. És ez Dániának mint önálló hata­lomnak tökéletes megsemmisítése. Németország annak idejében nem bírta oda vinni a dolgot, hogy Dániát ily módon resignatióra s az orosz érdekek iránti engedetlenségre vezesse; a nyugati ha­talmak egyetlenegy demonstratióval kivívták, hogy Dá­nia magát nekik átengedi, még pedig oly módon, mely a ritkábbak közé tartozik. Ehez járul még az is, hogy Svédországban, hol eddig Oroszország szózata volt ér­vényes, a közvélemény hirtelen a nyugati hatalmak felé hajol. Ezek valóban mind nagy fontosságú események. Törökország. S t­a m b u 1, april 6. A dunai csatatér­ről nem érkeztek új tudósítások, azonban mégis úgy látszik, hogy Omer pasa a karassai csatával felhagyott. Az oroszok átkelése a Dunán, úgy látszik, aggasztóbban hat az angol és franczia követekre mint a törökökre. lord Redcliffe új bonyodalmak bekövetkezését látja. A törökök harczvágya teljesen megfelel a pillanat komoly­ságának. Különös, hogy az Ázsiából jövő harczias tör­zsek szívesebben mennek a Dunához, mint a hozzájuk közelebb eső anatóliai hadsereghez, talán mert érzik, hogy Törökország sorsa a Dunánál dől el. A két drúz főnök a Horánból, Mohamed el Attrahs és Assad Omer, kik már 1200 szépen felfegyverzett lovast vittek Omer­­nek , ismét ide érkeztek, előre jelentendők a hadügy­miniszternek , hogy újból fris csapatok vannak útban, melyek ma vagy holnap ide érkeznek. Képzelhetni, mily szívesen látja Omer pasa e segélyt, mert ő folyvást erő­sítéseket kér és főleg lovasság hiánya miatt panaszko­dik. A dru­zok már hazulról harcziasak és jó lovasok. Omer pasa e válogatott lovas csapatot kíméli s csak szükség esetén használja, de a druzok a harczszomjtól égve nem szeretik e kiméltetést. Az oltenitzai csatát e lovasok döntötték el a törökök javára, s Omer pasa igen jó sikert remél tőlük, csak hogy még fegyelemre van szükségük, hogy nagyobb taktikai vállalatoknál si­keresen használtathassanak.­­• Egyiptomból tegnap ismét 8 török és 4 egyiptomi hajón 3400 gyalog, 1500 lovas 30 ágyúval érkezett, mely csapatok 3 napi pihe­nés után Várnába és Kasztendzsébe menendnek. Az egyiptomi alkirály egy m. hó 25. Kairóból a­zultánhoz in­tézett iratában azon ígéretét fejezi ki, hogy ha szükséges, még négyszer annyi sereget küld a nagyurnak segélyére mint mennyit már küldött. Már­is 40,000 egyiptomi áll a dunai csatatéren, kik mindenütt a legnagyobb bravour­­ral verekedtek meg. Az egyptomi mérséklett, engedelmes is rettenthetlen. Minden eddigi csatában legtovább áll­tak helyt az oroszok ellen, soha a túlerő elől nem hátrál­nak, a legnagyobb golyózáporban nyugalmasan előrenyo­mulnak , s csak vezéri szóra vonulnak vissza. Omer pasa igen dicséri az egyiptomiakat, mi sokat mond, mert a szerdár nem oly könnyen kielégíthető. Bazard­­zsikből 27-ről az államtanácshoz intézett jelentésében panaszkodik a basibozukokra, kiket oly rendes csapatok ellen, mint az oroszok, nem igen használhatni; a basi­­bozukok csak kis harczban alkalmazhatók sikeresen, melyben az oroszokat kifárasztják; a rendes nagy csatában hevességük és fegyelmetlenségök által zava­rólag hatnak; a rendetlenek közöl ugyan már sokan átalakíttattak rendes csapatokká; de Omer pasa tilta­kozik új rendetlen csapatok küldése ellen, s el nem akarja fogadni, ha csak Drinápolyban 4 hétig a jeles Rusztem pasa által nem gyakoroltattak. Omer pasa csak mindig egyiptomiakat kér, kiknek megsérhetlenségét az európaiakkal panaszolja ugyan, de elismeri vitézségeket. — Omer pasa említett jelentésében az államta­nácshoz azt mondja, hogy csapatjai égnek a harcz­­vágytól. Ha távolról meglátják az oroszokat, oly dühhel rohannak elő, mint az oroszlán hasonerejű ellennel szemközt. A szerdár úgy hiszi, hogy a segéd­seregek megérkeztéig alig fog védő állapotban maradhatni, mert ha az oroszok a Trajánsánczokon átjönnek, mit tenni fognak a Dobrudzsa tarthatlansága miatt, kénytelen lesz katonái harczvágyának megfelelni, s az oroszokat meg­támadni, nehogy szemükben gyávának tűnjék fel. Egy jó vezérnek számba kell venni hadserege hangulatát. Omer pasa stratégiai ismeretei és képessége daczára is seregének harczias hangulata nélkül semmit sem lenne képes kivinni. — A Journa de Const. tegnapelőtti száma hallgat az oroszoknak a Dobrudzsában létéről, mely körülmény sok gyanitásra , még a generalissimus gyanúsítására is ad alkalmat, mi azonban bizonyosan alaptalannak fog bizonyulni. A félhivatalos bolgár közleményekből csak annyi tűnik ki, hogy Omer pasa a Dobrudzsában 50,000, és Rumélia többi részeiben 200,000 embert állított fel. Mily neműek voltak az oroszok átkelése ótai csaták, ez iránt itt teljes homály uralkodik. Különben itj 200,000 embernek kiállítása elrendel­tetett.­­ Azt is bizonyosnak állítják, hogy e napokban a lengyel légió alakítása iránti ferman meg fog jelenni, melynek parancsnokságát Wysocki tlok veendi át. Mi az olasz és egyéb légiót illeti, ennek alakítása el van halasztva; a Porta azonban hajlandó, e két nemzetiség elemeiből egy segédhadtestet alakítani, a nélkül hogy illető zászlósok kibontatnék.­­ A románok szándoklatai mindig újabb nehézsé­gekre találnak, melyeket a Porta hazafias törekvéseik­nek ellenszegez; most ismét várakozniok kell a nyu­gati hatalmak formaszerinti hadüzenetéig. Időközben azonban folyvást értekezletek tartatnak Maghieru­­lokkal, s a Porta hajlandó, egy fermant, melyben a fe­jedelemségek jogai megerősíttetnek, kibocsátani s biztosítja, — hogy a románok óhajának a két feje­delemség egyesítése iránt megfelelend. Stirbey hű aján­latát a Stambulba jövetel iránt a Porta visszautasította, mindamellett ez nem mond le tervéről az egyesitett feje­delemségek fejedelmévé lehetni. — A görög alattvalók kiutasítása a legnagyobb szi­gorral hajtatik végre, naponként több hajó indul el ezekkel megrakva Görögországba. Metaxas elhagyta atambult, s csak az irodafőnök maradt itt, hogy az útle­veleket kiszolgáltassa, és e czélra­­ a szűkölködők közt pénzkiosztás végett egy bizottmány neveztetett ki.­­ A török kölcsön az angol Baring házzal megköt­tetett , 40 milliót tesz ki 6% 85 százért. Ehez jön még a nyugati hatalmak által előlegezett 20 millió, mely a hadsereg és hajóhadnak szolgáltatandó élelemszerek számadásaiba fog foglaltatni. A török kormánynak az angol-franczia segédsereg élelmezésérőli gondoskodása ezt tartalomdus rendszabály foganatosítására határozd. TUDOSÁGI ÉS IRODALOMi Kivonat Pest város igazgató főorvosának 1854-iki martius havi meteorologiai és egészségügyi hivatalos jelentéséből. Meteorologiai viszonyok. Martius hava a múlt éviekhez hasonlítva , mindamellett, hogy a hi­gany a hévmérőben csak hat reggelen és négy estvén sülyedt a fagypont alá, délben pedig mindig azon felül állott, — igen kellemetlen és zord volt, a­mi leginkább az uralgó éjszaknyugati légvonalnak tulajdonítható, mely is a legtöbb lábokat idézé elő, minthogy a lég- és hévmérő napi ingadozásai annyira ezeket nem okozha­­tók, s pedig annál kevésbbé, mivel ezen ingadozás a légmérőn 8 nap alatt semmit sem változott, 15 nap alatt 1'", 6 nap alatt 2'", és 4 nap alatt 3'“ a hévmé­rőn 2 nap alatt 1°, 4 alatt 2°, 8 alatt 3°, 8 alatt 4°, 2 alatt 5°, 3 alatt 6°, 2 alatt 7° és csak 2 nap alatt 8 fok­nyi változás észleltetett.­­ Egészen derült tiszta nap több vala­mint feb­ruár havában, többnyire reggelenként vékony köd réteg mutatkozott, de 19 nap nagyobb része napfényes volt. 4 napon, u. m­. 1, 17, 18 s 19-kén havazott, mely­nek mennyisége az egész hóban 3, 21 vonalnyira, az eső két napon, 22-kén és 30-kán, mennyiségben 1, 72 vonalnyira rúgott. A felhődzés napi észleletei 23-szor réteges, pelyhes 7-szer, rakáson 7-szer, fátyo­los 2-szer, bárány felhő pedig 3-szor volt látható. A felhők menete keletnek 1, nyugatnak 3, éjszakke­letnek 2, éjszaknyugatnak 8-szor volt irányulva. Régen nem jártak annyi s oly tartós szelek mint e hóban, irányuk keletre 4-szer, nyugatra 7, éjszakra 1, éj­szakkeletre 3, éjszaknyugatra 30, délkeletre 1, délnyu­­gatra 1-szer, tehát naponta egy nagyobb majd kisebb éjszaknyugati légfolyam nyilvánult. A légsúlymérő legmagasb állása 0° légnyomat­nál 8-kán reggel 6 órakor: 341, 29'’P., a hévmérő —­4, 2­0 R., a páranyomat 1.11. 10, nedvesség 82, 2-nél, csendes ködös időben; a legmélyebb 26-kán reggel 6- kor: 331, 5'’ P, a hévmérő -f- 4, 0 0 R., páranyomat 1,60°, nedv 87, 2°, pelyhes 1° mennyiségű, és éjszak­nyugati meneti felhődzés 1® erejű , ugyanazon irányú légrohamnál mutatkozott. A léghévmérőn a legna­gyobb meleg 31-én 2 órakor délben -f- 10, 5°R, a lég­­súlymérő 336.0“­ P„ páranyomat 3. 50®, a légnedves­ség 85.2®, rakásos felhők 2 mennyiség s nyugati 1® menetnél, éjszaknyugat irányú és 1® erejű szélnél; a legnagyobb hideg 8-kán 6 órakor reggel: —­4. 2®R­, a légsúlymérő legmagasabb állásával egy időben. A naponkinti háromszoros észleletek havi közép­á­t­m­é­r­ő­j­e a légsúlymérőn: 335. 79"' P„ léghévmé­­rőn: —(— 3.7­0), a légsúlymérőn: 10. 98“' P„ és a lég­­hé­vmérőn: 15. 7® ingadozással volt. Folyó hó 23-kán éjszaknyugatról nagy szélvész, mely alkalommal Komárom vidékén földindulás ész­leltetett. Az egészségügyi viszonyok. A múlt feb­ruár hóban uralgó kóralakok, leginkább az időjárás viszonyai által idéztetve elő, mártiusban is fenálltak. 31 feltűnő kór jellem csúzos-hurutos vala, mely min­den kóralakkal, különösen a lobokkal egyesült ugy­­annyira, hogy határozott lobellenes gyógymódról szó sem lehete. Kevés ember menekült ezen zordon s tar­tós hideg hóban a huruttól, mely a gyermekeknél mint gögsiplob, sőt croups-alakban lépett fel, hókhurut­­ba átmenve, sokan áldozatjai lettek. A váltólázak e hóban is oly gyakoriak voltak mint a múltban, de ki­sebb befolyással bírtak, mivel inkább a csúfos hurutos bántalmakkal voltak a többi kórok is bélyegezve. A lobos bajok számra a második helyet foglalták el, és az összes mennyiségnek 15% tevék, a leggyakori­abbak voltak a légzőszervek lobjai, a halálozás is ezek­ben 15%-tól a legtöbb volt. A hagymáz terjedése s hevessége e hóban sem engedett, kimenetei nem ked­vezők, s gyakran halállal végződtek. A kütegek közt e hóban is a kanyaró uralgott s álhimlő esetek is is jöttek ápolás alá. A nők s gyermekeknél különös be­tegségek nem mutatkoztak, csak a tüdőlábok voltak ezeknél számosabbak mint máskor. A kerületi főorvosok által ápolt sze­gény betegek száma nagyobb volt mint a múlt két hóban. Összesen 1076 és pedig 304 férfi, 507 nő és 265 gyermek jött ápolás alá, ezek közöl 224 a polg. sz. Rókus kórházba utasíttatott. A kóralakra nézve a­ 124 folytonos lázban és ezek közt 16 hagymásban, b) 107 váltólázban, c) 130 lobokban, ezek közt 46 légző­szervek lobjaiban, d) 100 csuzos-hurutos bántalmakban, e) 53 idegbajban, f) 10 szélhüdésben, g) 45 sorvban, h) 20 vízkórban, i) 93 özönlésben, k) 11 rekedésben, l) 57 kütegben, m) 118 fenyvekben, a többiek különféle külső bajokban szenvedtek. A polg. sz. Rókus kórházban e hóban több beteg fordult meg m­int a múltban. Február végével 573 maradt, mártiusban szaporodott 592, tehát össze­sen 1165 beteg és pedig 591 férfi, 522 nő, 4 szülőnő, 13 csecsemő és 35 elmekóros ápoltatott. Legtöbb szám­mal voltak 4-en 592, legkisebb 15-kén 543, a havi közép­szám 567 volt. Gyógyultan 493, javultan 38 bocsáttatott el, és 65 halt meg, ezek közöl 5 haldokló­félben hozatott be, a meghaltak aránya tehát az összes betegek számához áll mint 1 : 19-hez és az ápolás alatt maradtakat levonva, mint 1:11. 28-hoz, april ha­vára maradt 569 beteg. A kóralakokra nézve a) folytonos lázak­ban 161, ezek között 47 hagymázban, 10 halálos ki­menettel, váltólázban 61, b) lábokban 123, ezek között 83 légzőszervi, meghalt 7, c) csúzban 52, d) idegbajban 16, meghalt 1, e) szélhü­désben 5, meghalt 1, f) tüdősorvban 98, meg­halt 24, g) sorvlázban 9, meghalt 3, h) vízkár­ban 26, meghalt 6, i) özönlésben 14, k) reke­désben 2, 1) kütegben 63, m) senyvekben 291, ezek között 31 görvély, 241 bujakórban, n) szem­­b­aj­ban 20, o) külb­aj­okban 232 szenvedett, ezek közöl 5 meghalt. A szegény gyermekek kórházában e hó­ban 325 gyermek, és pedig 276 bejáró és 49 kórodai­­lag ápoltatott, ezek közöl 19 felidült, 7 meghalt, és a jövő hóra 23 maradt. A betegek száma 19 és 28 között ingadozott, 772 ápolási napokkal. Feltűnően uralkodtak e hóban is a légzőszervek és különösen a tüdők hurutos lábjai, melyek a legtöbb kanyaróban fekvő gyermekeknél is kifejlődtek. Ezen vegyes bajban elhalt gyermekek bonczolásánál több­nyire gümők mutatkoztak a tüdőkben és a bélfodrok­ban. A kanyaró több bejár é­s a kórházban fekvő bete­geknél fordult elő. Az izraeliták kórházában február havától maradt 21 férfi, és 5 nő beteg, márciusban felvétetett 20 férfi és 7 nő, tehát összesen 53 ápoltatott, ezek kö­zül 32 felüdült, 3 javult, 1 gyomorelfajulásban meg­halt, további ápolás alatt 17 maradt. A kóralakokra nézve a) 13 folytonos lázban, és ezek között 6 hagymázban, b)4 váltólázban, c) 12 lábokban d) 2 gümőkórban, e) 6 kü­tegben ill. szenvedtek. A városi agyok ápold­áj­ában mártius 1-én 15 beteg volt, a hó folytán 19 felvétetett, összesen 34 ápoltatott, ezek között 20 ágyban fekvő volt; felgyó­gyult 10, javult 1, meghalt 6 ; a hó végével a 17 beteg között 8 fekvő maradt. Az uralgó kór a csúzos láz volt. A városi kényszeritő dologházban már-

Next