Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)
1854-04-14 / 1229. szám
kereskedelmi szerződés megszegését, — vádolja ezután az orosz pártot, mely, miután nem sikerült neki Poroszországot az oroszszali csatlakozásra bírni, most a semlegességet sürgeti. Mintha Poroszország a harcolók közt semleges maradhatna ! De hiszen e párt az orosz által kívánt semlegességet csak azért óhajtja, hogy Poroszország ekkor észak védfala gyanánt szolgáljon. Poroszországnak csak egy választása lehet, s ez a nyugati hatalmakkal vagy is inkább Európával tartani. A kormány azonban gondosan óvakodik a semlegesség színvonalán nyilatkozni. Ez nem bizalmat gerjesztő körülmény. Széles örömmel hallja az Ausztriávali állítólagos egyetértést, de az erről tett nyilatkozatokat nem tartja eléggé, világosaknak. Ugyanez áll a német hatalmakkali egyetértésre nézve. Jaj Poroszországnak, ha majd csak a veszély perezében, midőn már késő lesz, határozza el magát. Végül, bár az indokolást nem tartja feleslegesnek, Auerswald módosítványát csak azért, kívánja szavazat alá bocsátatni, hogy kitűnjék, kik az orosz érzelműek. Ezután Wincke kelt fel, kinek beszédét terjedelmesen közöljük. — Szerinte, az ügynek komoly, de humoristikus oldala is van. Eddigelé a kamarának semmi fontosságot sem akartak tulajdonítani, most a kormány maga kívánja szavazatát; eddig megtagadtak tőle minden befolyást a külpolitikára, sőt az e fölötti vitatkozás jogát is, sem most politikai vitáig van szőnyegen. Szóló, Menzikoffeg konstantinápolyi küldetésén kezdve a dolgot, Oroszország jogtalan eljárását s hódítási szándékát taglalja. A valláskérdés Törökországban csak ürügy, mint egykor Lengyelországban volt, hol Katalin a dissidenseket pártolá s az ország felosztására ezzel törte meg az utat. Oroszország viselete egyenes nyiltságú. Az orosz császár jellemét sokan minden veszély elleni biztosítéknak látták. A császár, kormányralépte óta folyvást tanusítá, hogy politikáját rokonsági kötelékek épen nem,de birodalma terjeszkedéses hatalmi állása határozzák. Ez által kiválik ő a többiek közöl. Ha egyszer Oroszország a ház kulcsait, mint nagy Péter a Sundot és Stambult nevezé, bírja, akkor helyzete megtámadhatlan, s az európai súlyegyennek vége van. Ha Poroszország európai nagyhatalom kíván lenni, akkor kormányának e kérdés európai szempontjából s nem részletes német érdekekből kell kiindulnia. Tuares agitur, paries dum proximus ardet. Poroszhon legnagyobb szomszéda nem Oroszország-e, melynek birtokai bárd gyanánt nyúlnak be hazánkba ? A kelet-tengeri tartományokra már régen szemet vetett Oroszország, s már nagy Frigyes monda : ha az oroszok Szambulba értek, két nap múlva Königsbergben lesznek. Ily roppant veszedelemmel szemközt a rokonsági kötelékre történik hivatkozás.Szóló azonban bízik, hogy a király e részben magas orosz rokona példáját követindi, ki eddig e rokonságot semmibe sem vette.Sokan az orosz eljárást vallási szempontból akarják tekinteni, holott itt semmi egyébről nincs szó, mint a „beteg ember örökségét“ átvenni. Oroszországban egyébiránt a legborzasztóbb vallási nyomatás uralkodik. A császár egyszersmind pápa s keresztény tekintély; — gróf Shaftesbury az ő egyházát „a lelkek bureaucratiájának“ nevezte. — Sokan Oroszországnak a forradalmakkal szemközt állására hivatkoztak. De hiszen Oroszország a szomszéd országokban mindig forradalmi magvakat szórt el; ezt tette Svéd-, Lengyel- s közelebb Törökországban. Mint tekinthető tehát Oroszország a conservatismis nemtőjének, azt szeld tiszta emberész látpontjáról nem s csak egy bizonyos párt törekvéseiből képes megfejteni, Poroszország régi szövetségesének nevezik Oroszországot: régibb szövetségesek Anglia, Francziaország, sőt maga Törökország is. Egyébiránt a mi régi szövetségesünk eddigelé, jelesül 1807—1815-ben, midőn Elszászt, miatta veszté el Németország, továbbá 1829-ben, 1850- ben s a legújabb időben, nem igen bajtárs módon viselte magát irányunkban. Bizonyítja ezt a varsói értekezlet is, mely közhiedelem szerint ama magas állású egyén halálának volt oka, kinek helyét most a miniszterelnök foglalja el. A kormány kötelessége: Németországot az orosz befolyástól felszabadítani s Oroszország túlsúlya elibe zárvonalat állítani. S mit tesz most a kormány? Jognézetét nyilvánítja, de azt nem, mikép szándékozik azt érvényesíteni. Ez egy nagyhatalomhoz nem méltó. Ha Poroszország a békét fentartani akarja, akkor erre jobb eszköz lett volna, a Pruth átlépése után azonnal Oroszország ellen nyilatkozni s meg nem engedni, hogy haderejét kifejthesse. Mi Ausztriát illeti, csak némi megfontolás után mindenki átlátandja, hogy szóló reméli, hogy Ausztriának érdekében állandó Poroszhonnali egyetértés- Örvendetes, hogy Ausztria nagylelkű császárja végre a kardhúzásra eltökéltnek látszik. A mi kormányunk csak semleges állást látszik foglalni akarni. Ez Oroszországnak csak kedvező lehet, s bennünket tehetlenségre kárhoztat. Ezenfelül Anglia és Francziaország a semlegességet nem fogják mindig elismerni. Igen, mi ez államokkal háborúba bonyolódhatunk , mely, ha szerencsésen végződnék is, csak Oroszországnak lenne hasznára. — Szóló ezután párhuzamokat von az 1806-kis jelen állapot közt, s a mostani semlegességnek hasonló sorsot jósol. Francziaországnak e kérdésbeni állása követésre méltó. E birodalom uralkodója a jogszerű ügy mellett nyilatkozott. Szóló, képviselői kötelességével össze nem férőnek tartaná, a 30 millió megszavazását, miután nem tudja, az ország érdekei előmozdítására fog-e az fordítatni. A kormány egyre békéről beszél, anélkül hogy kijelentené, melyik része áll, ha a háború szükségessé válnék? A kormány viselete egyébiránt legalább is kétséges , mint ez az egyességi szerződés visszautasításából kitűnik. Ha a miniszterelnök a múltra, mégpedig a legközelebb múltra hivatkozik, akkor szóló még három évvel megy vissza, midőn ő az akkori kormánynak a nagy többség helyeslése mellett szemére hányta , hogy szavát nem tartotta meg. Mi az egyes módosítványokat illeti , szóló épen úgy roszólja Cottbus javaslatát, mely a hitelnyitást feltétlenül akarja elfogadni, mint Auerswaldét. Ajánlja saját indítványát, s megemlíti, hogy ő és barátai a minisztériumnak egykor 18 milliót szavaztak meg a német politika ügyében, mihez aztán még 14 millió járult, s miután várakozásaikban akkor teljesen csalódtak, nem akarják magukat másodszori csalódásnak kitenni. Beszédét e szavakkal végzi : „Európa Poroszországtól kötelessége teljesítését várja,“ és a szószékről a baloldal éljenzése s a jobboldal piszegése közt jő le. Riedel követ a kormányt határozottabb politikára , a nyugati hatalmakhoz csatlakozásra sürgeti. Auerswald saját módosítványát védi, melyet úgymond némelyek azért elleneznek, mert a kormány iránti bizalmi szavazatot tartalmaz, mások pedig azért, mert kevés ily bizalmat fejez ki. Szóló azt hiszi, hogy a kellő középutat megtalálta s ajánlja módosítványát, mit a korona s az ország érdekében egyaránt ten. Reichensperger követ az orosz törekvések ellen kel ki, s reméli, hogy ezeket a protestánsok és katholikusok egyiránt kárhoztatni fogják. Auerwald módosítványát pártolja. A szavazás elhatároztatván Zoltowsky kijelenti, hogy a lengyelek nem fognak szavazni. Gerach a porosz politikát nevetségesnek tartaná, ha ez a kamarák változó többségétől függene, szerinte a kamaráknak nem feladata, a külpolitikába avatkozni. Ha ezt teszik, az ország romlására teszik , s szóló reméli, hogy Poroszország a kamarákat túl fogja élni. (Az elnök a szólót rendre utasítja.) Bethmann-Hollweg úr — folytatá ez — csak fogadott fia Poroszországnak , s ez kimenti nyilatkozatait. — Oroszország szövetségét nem lehet eléggé becsülni, — a boldogult király végrendeletileg hagyta azt Poroszországra. E szövetséges hűsége 1848-ban bebizonyult. Szóló borzad az eszmétől is, hogy Wrangel tábornok a menekültek vezéreivel együtt nyomuljon Moszkvába. Kik azok, kik Oroszország ellen akarnak fellépni? Ugyanazok, kik 1847-ben a martius előtti radicalismusnak voltak hívei, akik 1848-ban a radicalismus mellett küzdöttek, s 1850-ben Poroszországot testvérgyilkos harczba akarták bonyolítani. A közvéleménye hivatkoznak ? ettől nincs mit félni. Auerswald módosítványának egy Auerswald-Wincke minisztérium lenne eredménye. Ezzel szemközt inkább a hitelnyitás feltétlen elfogadására szavaz. A vitály ezután polémiává s személyeskedéssé fajul, míg végre szavazásra kerül a dolog. — Wincke módosítványa, miután csak harmincz követ szavaz reá, elvettetik. — Ezután Auerswald indítványára kerül a sor, mellette szavaz a Bethmann-töredék, a katholilikusok mérsékleti baloldala, gr.Schwerin, gróf Ziethen, ellene a Manteuffel- és Wincke-töredék, a miniszterek és Hohenlohe pártja. A lengyelek nem szavaznak. A módosítvány 182 szavazattal 131 ellen elvettetik. — Erre a bizottmány javaslatára szavaznak s szinte elvetik. A törvényjavaslat tisztán elfogadtatok, a jobb oldal, a Bethmann-töredék , s a katholikusok határozott többsége álal. Berlin, apr. 1.Czartoryski Ádám Konstantin herczeg Posenből jőve itt keresztülutazott, Bécsbe menendő. A „Neue Ireuss. Ztg“ az ausztriai-porosz egyezmény fölött részletesebben nyilatkozik, s Krigy szól: „Midőn egy idő előtt Manteuffel alezredes, király ő felségének szárnysegéde Bécsbe küldetett, hogy először is ő felsége kéziratát megvigye, azután pedig a bécsi udvarok közt folyamatban levő alkudozásoknál gr. Arnim porosz követ oldala mellett legyen, egy semlegességi kötés létrehozatala forgott fen. Ausztria ily semlegességi kötésben elkerülhetlen nagy veszélyeket látott Németországra nézve, s Hesz báró tesznagyot egy véd- és daczszövetségre vonatkozó „egyezmény“ tervével küldötte Berlinbe. Maga ezen conventio vagyis egyezmény, mely leginkább katonai megállapításokból áll, itt csak csekély ellenvetésekre talált. Az egyezmény egészben véve oda czéloz, hogy, azon esetben, ha a német érdek Ausztriának valamely irányban hadi előnyomulását követeli, Poroszország kötelezve legyen Ausztriát utánnyomulólag támogatni. A porosz kormány szükségesnek véli, hogy ily véd- és daczszövetséghezi tervéhez különleges határozványokat függeszszen, melyek alatt egyedül jöhetne ily egyezmény lére. Hisz báró ausztriai küldött, sokáig küzdött ily külön határozványok elfogadása ellen, mivel utasításaiban arra nem volt felhatalmazva, mindazáltal a múlt pénteken tartott s már érintett conferentiában megengedte, hogy a két egyezménytervből egy terv készíttetett, mely a Poroszország által föltétlenül kivánt külön határozványokat tartalmazza. Itt önmagától értetik, miszerint e terv egyelőre épen csak terv, melynek jóváhagyhatása végett Hesz bárónak az ausztriai kormánytól adandó külön utasítást kell bevárnia. A tervezet Ruff ausztriai ezredes által még pénteken este küldetett Bécsbe. Ma hírszerint tudósítások férkőztek volna Bécsből ide, melyek szerint az ausztriai kormány a porosz részről tett külön határozványok elfogadását megtagadja.“ Tudjuk, hogy ez ügy már kedvezőbb phasisba lépett.) Francziaország, Paris, apr. 8. A „Moniteur“ mai száma nemhivatalos részében közli az 1855-iki kiállítás rendezésére kinevezett bizottmány határozatait. Mi ezekből kiemeljük, hogy, miután minden a kiállításra szánt küldemények, úgy a belföldiek, mint az idegenek, a franczia határokon belől díjmentesen fognak szállíttatni, a bizottmány máris megtette a szükséges rendeleteket, s intézkedett, hogy ez, valamint a többi rendeletek kivitele is, tökéletesen biztosíttassék. Hogy a balti flotta még nem érkezett rendeltetési helyére, annak oka nemcsak több hajónak még tökéletesen be nem végzett fölszerelésében rejlik, hanem a balti tenger partjain fekvő orosz tartományokba kiszállandó hadsereg épen most munkába vett szervezésében is. Ezen szervezés rendkívüli erélylyel s buzgalommal folytattatik, s úgy látszik, hogy a mindinkább tornyosuló események ez ernyedetlen munkásságot szükségessé is teszik. A Kopenhágából érkezett kedvezőlen tudósítások (a miniszterek elbocsáttatása), a rosz hírek a Feketetengerről, s végre a Szilisztria és Ruscsuk közötti csatának eddig élő bizonytalan kimenetele a legharcziasb módon hatnak a francziák császárjára. Oroszország propositiói, bármily sürgősen ajánltattak is azok, mindenesetre elvetetteknek tekintendők, s az angolok ez alkalommal még elhatározottabbaknak mutaták magukat, mint Francziaország. Már többé nem elégszenek a Dunafejedelemségek kiürítésével, hanem jótállást kívánnak, hogy ily állapot, mint a mostani, többé elő ne forduljon, s a nyugati nagyhatalmak követelései legelőbb is a fenálló szerződések megváltoztatására irányoznák , melyek nem akarják, hogy a Feketetenger ezután is orosz tenger legyen. S ch u vv a- off gróf küldetése tehát, kinek megérkezése jelentetik , már előre is hajótörést szenvedettnek tekinthető, ha nincs felhatalmazva, hogy ezen főfeltételekbe beleegyezzen. — A „Constitutionnel“ jelenti, hogy a török követ Napoleon liget Marseilleig kisérendi, s az ottani ünnepélyeknél is jelen leend, melyeket a város alig fogadtatására rendezett. A lig 12-kén estve érkezendik meg Marseillebe, 13-kán ott fog mulatni s 14-kén Toulonba utazni. St. Arnaud, mint mondják, csak 13-kán hagyandja el Párist, mivel 12-kén a cambridgei hg tiszteletére nagy hadi szemle fog tartatni. A Montalembert ma megjelent Treilhard vizsgáló bírtk előtt egy idézési parancs (mandat de comparition) következtében. Ezen parancsnak, hasonlólag az elővezetési (mandat damener) vagy elfogatási (mandat d arrêt) parancshoz nem elfogatás ugyan a következménye, de elfogatási parancscsá könnyen átváltoztatható. Amint hiszik, a vizsgálat a bűn (crime ) vádját mellőzendi, s a vádat a fegyelmi rendőrség törvényszéke előtt tárgyalandó, s a vétség (d’élit) rovatához tartozóra szokítandja, mint a császár személye ellen elkövetett sértést. Jól tudjuk, hogy ha Montalembert úr az esküitek előtt megjelenendik, ezek őt fel fognák menteni. Azon esetben , ha felmentő ítélet hozatnék, mi semmi esetre sem valószinű, lehet még a fölebbezési és semmitő törvényszékhez folyamodni. A levelezők pőrét még nem feledték el. Olaszország- Turin, mart. 31. Tegnap óta igen sok hír kering a minisztériumban történendő változásokról. Egy versió szerint Dr. L an za, kamarai tag fog, mint belügyminiszter föllépni, mások szerint ismét Sanmartino gróf fogná átvenni a belügyminiszteri tárczát. Mások ismét Cibrario lovag kilépéséről beszélnek, kinek helyét Cadorna úr foglalandja el. Mások ismét azt állítják, hogy Todio ügyvéd, politikai menekült Vicenzából fogná az igazságügyi tárczát elnyerni. Jóllehet e dologról még semmi bizonyost nem tudhatni, annyi mégis bizonyos, hogy a kabinetben valami változás fog történni. Minthogy Ratazzi ügyvéd nem képes egyszerre a bel- és igazságügyi tárczát ellátni, szükség, hogy változtatások történjenek. Öszves clericalis lapjaink nagy lármával az itteni egyházkerület püspökei és vicariusainak ő felségéhez a királyhoz benyújtott hosszú panaszlevelét köztik a protestánsok prozelitá-csinálása fölött, mely igen fontos okmány. Ami nem az oktatásra szánt kolostori javakat illeti, a kolostorok eltörlését, s javadalmaiknak másképes felosztását illető rendelet már elkészült, előterjesztetett s a király által alá is íratott. De mi a karthausiakra nézve történt, az történt a többiekre nézve is. Guichery a franczia kormány nevében közbevetette magát, minek következtében az egész rendeletnek el kellett maradni. Úgy látszik, hogy a hg azt is megjegyzi, hogy az ilyetén rendszabályok a mostani válságos pillanatokban nem a legeszélyesebbek, a franczia kormány nem örömest látná azoknak életbeléptetését , miután az utolsó sequestratiót is igen komoly szemmel nézte. A tegnapi hivatalos lap nem több , mint nyolcz bukásról teszemlítést,. Általános zavar uralkodik : több üteg tüzérség vasúton Alessandriába szállíttatott , s onnan néhány század Piacenza határaira vonult. Ezen csapatmozgalom, úgy látszik, hogy a pármai hg ellen elkövetett merény, s az ez által előidézett hangulat következménye. — A piemonti kormány még mindig csapatokat öszpontosít Stradella mellett. Néhány ott élő menekült a főintendans által utasítást kapott, hogy hagyja el e helyet, s Alessandriába menjen. A „Corriere Mercantile“ szerint, a genuai kikötőben a franczia kormány mintegy 200 hajót bérlett, melyek Keletre vannak szánva. — Egy Romából érkezett levél jelenti — nem tudni, mily forrásból — hogy St. Arnaud tábornagy előbb Romába fog jőni, honnan, miután a csapatok fölött szemlét tartott, Nápolyba vitorlázand. Bonaparte Luciánt szintén Rómába várják. Nagybritannia, London, ápr. 8. — A felső ház tegnapi ülésében Campbell lord egy bilit terjesztett elő „fel nem hatalmazott alkudozások vagy önkénytes értekezletek megakadályozására nyilvános ügyek fölött ő felsége alattvalói és külföldi fejedelmek közt.“ A bili behozatala semmi akadályra vagy nehézségre nem talált; a második felolvasás alkalmával Campbell lord a tárgy fölött tüzetesen fog szólani. Grey őrgróf indítványba hozá, hogy a hadsereg-kormányzat különböző departementjei közti levelezések terjesztessenek elő, s határozottan rászóló hangon szólott a munka és tekintélytelen normális megosztása fölött a gyarmatügyi miniszter, a generalissimus és a tbr.sz.nagy közt. Háborús időben — úgymond — ezen összebonyolódott igazgatási rendszer káros következményeit igen súlyosan fogjuk érezni; ő tehát ajánlja egy, a hadsereg minden igazgatási ágait magában foglalandó departement felállítását egy felelős, s a katonai végrehajtó hatalommal teljesen felruházott hadügyminiszter alatt. Newcastle hg megígérte a kivánt papírokat, a fenálló rendszert azonban védelmezte. Russel John lord az oxfordi egyetem reformját tárgyazó bilijének második felolvasását indítványozza. Miután mellette és ellene több szónok vett részt a vitatkozásban, mire lord John bebizonyítá , hogy az egyetem maga jószántából nem akarja magát reformálni, úgy hogy a kormány erélyes föllépése haladéktalanul szükséges, a bili szavazat nélkül második felolvasásra került. Igen jellemző, mily különböző módon ítélik meg a különböző pártorgánumok Napier admirál napi parancsát, mely kétségkívül Németországban hamarább lön tudva, mint itt. A kormánylapok, mint a „Chronicle“, magasztalják lapidar stylusát, mely oly merően ellenkezik a politikai okmányok széles prózájával. Valóban különös dicséret. Az hibázott még, hogy egy admirál kátrányos zubbonyosainak a csata előtt egy darab kék könyvet olvasson fel. A „Herald“ tréfát űz Napier vasrágósága s az ír buli fölött, hogy ő a ,,fiúk“-nak először tudtokra adja, hogy „minden tüzelésnek gyorsasága és pontosságától függ“, s hozzá teszi: „Fiúk! köszörüljétek meg késeiteket!“ A „Daily News“ ellenben jóakaróan mosolyg ezen tréfás életvágás fölött, mely épen csak azt mutatja, hogy Napier nem a puszta szavak, hanem a tett embere. A „Post“ pedig egy minden más sürgönytől különböző versióját hozza a napi parancsnak, mely szerint az következőleg hangzik: „A háború meg van üzenve. Az ellenség számos és vitéz. Ha csatával kínálnak meg bennünket, megteendőtek kötelességteket. Ha az ellenség a kikötőben marad, fel kell keresnünk, hogy bele köthessünk. Az eredmény a ti bátorságtok, nyugalmatok s hidegvéretektől függ. Tegyétek kötelességteket, s a győzelem mienk.“ Ha csak Palmerston lord, mint tudni akarják, a kis okmányt a „Post“ számára át nem szerkesztette, úgy a többi lapok mindnyájan igen nagy igazságtalanságot követtek el sir Napier jó izlöséit és tapintatán. Törökország. Stambulból a Pacának jelentik, hogy négy vegyes tanácsnak a Portánál, a pénzügyminisztériumnál, a rendőrigazgatóságnál és a Tidzsaret vagy keresk. és középítészeti minisztériumnál leendő felállíttatása iránt mielőbb egy formán fog megjelenni. Ezek tagjai minden vallásbeliekből lesznek véve s azok végzései nem lesznek az ulemák törvényszékének alávetve. — A Morning Hero 1» írja, mikép a cserkeszek tőle mint 50,000 lovasnak kiállítását ígérik, hahogy a törökök Georgiába berontást teendnek. A Courrier de Marseille a görögországi dolgokról igy nyilatkozik : A felkelési mozgalom mind jobban nyilvánítja valódi jellemét. Most már bizonyos, hogy az régóta elő volt készítve s Korniloff admirál, Menzikoff hg követségének küldötte által, végleg szerveztetek. Azon okmányok szerint, melyeket a díván legközelebb a nyilvánosságnak átadand, a görög kormány az orosz manepuvrekbe sajnálatos könnyűséggel bocsátkozott. A királynő ez ügyben különösen felhasználta volna teljes befolyását a királyra és a magas államhivatalnokokra. Az e fondorlatok által előidézett fanatismus következményei iránt csalódásba ringatva, nyiltan fogadja lármás udvara hódolatait, mely neki kissé túl hamar, a „konstantinápolyi császárnő“ czímet adja. Oroszország, Sz. Pétervár, ápril 3. A roppant hadikészületek mellett az orosz sajtó is rendkívüli tevékenységet fejt ki. Egy 12 füzetes röpirat hirdetett megjelenésén kivül, mely a keleti kérdés folyamát Menzikoffág küldetésétől egész mostanig magában foglalandjó, egyszersmind függelékben több orosz költeményeket és török szerződéseket, fermanokat, szenedeket stb. tartalmazand, az udvari lap ma ismét felveszi a kérdést, azon szándékkal, hogy „világosan“ megmutassa, miszerint a jelen háború oka egyedül a nyugati hatalmaknak tulajdonítandó. A czikk végén így szól: „Az orosz czár azon szándékban, hogy az európai békét meg ne zavarja, kezdetben védállást foglalt. De Anglia és Francziaország sértő beavatkozása a dolgot összebonyolította. 40—50,000 emberrel Oroszország nem tehetett berontást Törökországba. ... A törökök segélynyújtások által biztatva kezdték meg a háborút..........Becsületes közbenjárók soha képtelenebb követelést nem állítottak fel, mint az volt , mely által az oroszok mozdulatait a Feketetengeren gátolni , s a törököket előmozditni akarák. Várjon Lajos Napóleonnak az orosz czárhoz intézett iratából — mely mielőtt még a czimzett kezeihez érkezett volna, franczia lapokban lenyomatott — ki lehetett-e venni a szives óhajt és a lehetőséget, a békekéz nyújtására? A hallatlan lépéseknek,mint azt Anglia eleitől fogva akarta, okvetlen háborúra kellett vezetni. A jog, szabadság, és európai súlyegyen szavakat ajkán hordva, mindent összezavart. Sok lármát csináltak Törökország épsége és függetlenségével, és most annak tétele inkább mint bármikor veszélyezve van. — Anglia és Francziaország harczias demonstrátiói daczára Törökország mégsem lesz képes, a háborút sokáig kitartani. Azt ürügyelék, hogy az európai békét biztosítni akarják, és az sohasem volt jobban veszélyeztetve mint jelenleg. Egy hajszálon függ az. Feltéve, hogy a harcz Török, Angol, Francziaország és Oroszország közt nem fog más szárazföldi hatalmakat magával sodorni , mégis Törökország elbukása lesz e rázkódás legvalószínűbb következése , melyben egész Európa részt veend. — Azalatt Anglia uralkodási vágyát karöltve látjuk járni a forradalommal. Ama szenvedések előszöt, melyek ebből Európára háramlandnak, már most is érzi. Ezek az angol-franczia, állítólag béke és egyetértésre alapított szövetség következményei!“ — Egy más czikke ugyan a lapnak dühösen tör ki Anglia ellen, a Timesnek Oroszország pénzügyére vonatkozó czikke miatt: „Ha a haza veszélyben van — úgymond —úgy bizonyosan a féltőnkön levőangolokhoz nem fogunk kölcsönért folyamodni. A czár megkapja utolsó fillérünket, de a gonoszlelküeknek nem fogunk engedni. Mi megszabadítandjuk a világot a képmutatóktól, kik millió bibliát nyomatnak, s most Görögországba vonulnak, hogy a keresztény templomokról a keresztet lerántsák s a félholdat feltűzzék. S mindezt azért, mert az ipart és kereskedelmet Európában megsemmisíteni s aztán maguk annak szükségeiről gondoskodni akarnak.“ Ez igen jellemző az itteni hangulatra nézve. A jelenleg egészsége helyreállítása végett külföldön tartózkodó Jussupow hg két zászlóalj felállítását ajánlá a czárnak, mely adományt Galiczinig az általa közzétett adomány-jegyzékben különösen kiemel. Kronstadtban nagy az élénkség. A hajókat szerelik, melyek még a hóban feküsznek. Admirálok, tisztek, matrózok mind roppantul el vannak foglalva. A hajóslegénység teljes számú. A czár a második főváros főparancsnokságát a Cesarewits-trónörökös kezébe tette le. A whg minden előkészületeket megtesz a lehető esetlegekre. Az ifjabb czárfi Konstantin, mint kormányzó a tengeri haderő rendezésével foglalkozik a czár vezetése alatt. — A N. N.-nek írják 2-áról: A kurlandi nemesség bizonyos számú ifjakat hadiszolgálatra szerelt fel s azok tartásáról gondoskodik. Ez ifjú harczosok (szám szerint 43-an) még a múlt hóban mentek itt keresztül s a császárnak bemutattattak, ki őket különös kegyességgel fogadta. 25-éről a czár egy nyájas kéziratában köszönetét nyilvánította a kurlandi nemességnek e hazafias tettéért. A ma közlött rendfelosztások közt többeket látni, melyek porosz katonáknak adattak, így „a különös császári jóakarat kifejezése végett“ az orosz czár nevét viselő 6 vértesezred parancsnoka gr. Schlippenbach ezredes a 2. oszt. Anna-renddel tiszteltetett meg. Hadi mozgalmait. Délkeleti csatatér. Nagy Oláhországból 27-e óta nem érkeztek jelentékenyebb tudósítások. Az orosz csapatok, melyek a foksányi hadi útról Bukarestbe érkeznek, mint a Sidmid mondja, haladék nélkül Gyurgyevo és Kalarashba indíttatnak. Az alsó Dunánál néhány ideiglenes kórházakat állítottak az oroszok, de minden szállíttatásra képes betegek a bukaresti főkórházba vitetnek. Foksány és Bukarest közt Plojestiben hasonlag állítanak egy kórházat. Az alsó Duna két partján fekvő várak, Galacz (?) Reni, Izmail, Matsin, Szaktsa és Tulsa nagyszerű mérvekben erősittetnek. Szembeötlő — A Courrisser. de Marseilleben olvassuk, hogy a Thaborral Stambulba érkezett számos franczia tisztek, miután a hadügyminiszter őket a legnyájasabban fogadó, még ugyanazon este egy gőzösön Rodostóba mentek, Stambul és Gallipoli közt, valószínűleg a segédsereg főrésze fog megérkezésekor helyet foglalni. Az idegen légió oly sokára húzott alakítása ugyan a lap szerint most végleg meg van állapítva. Canrobert, Bosquet, de Martimprey tábornokok Tripier ezredessel, s az első segédcsapatokkal mart. 30. és 31. közti éjjel Gallipoliba érkezvén, másnap reggeli 8 órakor az Africain szállítógőzös is megérkezett a második csapatszállítmánynyal. A 3-ik hajó javítások által volt feltartóztatva.