Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)

1854-04-14 / 1229. szám

kereskedelmi szerződés megszegését, — vádolja ezután az orosz pártot, mely, miután nem sikerült neki Po­roszországot az oroszszali csatlakozásra bírni, most a semlegességet sürgeti. Mintha Poroszország a harc­olók közt semleges maradhatna ! De hiszen e párt az orosz által kívánt semlegességet csak azért óhajtja, hogy Poroszország ekkor észak védfala gya­nánt szolgáljon. Poroszországnak csak egy válasz­tása lehet, s ez­ a nyugati hatalmakkal vagy is in­kább Európával tartani. A kormány azonban gondosan óvakodik a semlegesség színvonalán nyilatkozni. Ez nem bizalmat gerjesztő körülmény. Széles örömmel hallja az Ausztriávali állítólagos egyetértést, de az er­ről tett nyilatkozatokat nem tartja eléggé, világosaknak. Ugyanez áll a német hatalmakkali egyetértésre nézve. Jaj Poroszországnak, ha majd csak a veszély perezé­­ben, midőn már késő lesz, határozza el magát. Végül, bár az indokolást nem tartja feleslegesnek, Auerswald módosítványát csak azért, kívánja szavazat alá bocsá­­tatni, hogy kitűnjék, kik az orosz érzelműek. Ezután Wincke kelt fel, kinek beszédét terjedel­mesen közöljük. — Szerinte, az ügynek komoly, de hu­­moristikus oldala is van. Eddigelé a kamarának semmi fontosságot sem akartak tulajdonítani, most a kormány maga kívánja szavazatát; eddig megtagadtak tőle­ min­den befolyást a külpolitikára, sőt az e fölötti vitatkozás jogát is, s­em most politikai vitáig van szőnyegen. Szó­ló, Menzikoff­eg konstantinápolyi küldetésén kezdve a dolgot, Oroszország jogtalan eljárását s hódítási szán­dékát taglalja. A valláskérdés Törökországban csak ürügy, mint egykor Lengyelországban volt, hol Kata­lin a dissidenseket pártolá s az ország felosztására ez­zel törte meg az utat. Oroszország viselete egyenes nyiltságú. Az orosz császár jellemét sokan minden ve­szély elleni biztosítéknak látták. A császár, kormány­­ralépte óta folyvást tanusítá, hogy politikáját rokonsági kötelékek épen nem,de birodalma terjeszkedéses hatalmi állása határozzák. Ez által kiválik ő a többiek közöl. Ha egyszer Oroszország a ház kulcsait, mint nagy Pé­ter a Sun­dot és Stambult nevezé, bírja, akkor helyzete megtámadhatlan, s az európai súlyegyennek vége van. Ha Poroszország európai nagyhatalom kíván lenni, ak­kor kormányának e kérdés európai szempontjából s nem részletes német érdekekből kell kiindulnia. Tuares agi­­tur, paries dum proximus ardet. Poroszhon legnagyobb szomszéda nem Oroszország-e, melynek birtokai bárd gyanánt nyúlnak be hazánkba ? A kelet-tengeri tarto­mányokra már régen szemet vetett Oroszország, s már nagy Frigyes monda : ha az oroszok Szambulba értek, két nap múlva Königsbergben lesznek. Ily roppant ve­szedelemmel szemközt a rokonsági kötelékre történik hivatkozás.Szóló azonban bízik, hogy a király e részben magas orosz rokona példáját követindi, ki eddig e ro­konságot semmibe sem vette.Sokan az orosz eljárást val­lási szempontból akarják tekinteni, holott itt semmi egyébről nincs szó, mint a „beteg ember örökségét“ át­venni. Oroszországban egyébiránt a legborzasztóbb val­lási nyomatás uralkodik. A császár egyszersmind pápa s keresztény tekintély; — gróf Shaftesbury az ő egy­házát „a lelkek bureaucratiájának“ nevezte. — So­kan Oroszországnak a forradalmakkal­ szemközt állásá­ra hivatkoztak. De hiszen Oroszország a szomszéd orszá­gokban mindig forradalmi magvakat szórt el; ezt tette Svéd-, Lengyel- s közelebb Törökországban. Mint te­kinthető tehát Oroszország a conservatism­is nemtőjé­­nek, azt szeld tiszta emberész látpontjáról nem s csak egy bizonyos párt törekvéseiből képes megfejteni, Po­roszország régi szövetségesének nevezik Oroszországot: régibb szövetségesek Anglia, Francziaország, sőt maga Törökország is. Egyébiránt a mi régi szövetségesünk eddigelé, jelesül 1807—1815-ben, midőn Elszászt, mi­atta veszté el Németország, továbbá 1829-ben, 1850- ben s a legújabb időben, nem igen bajtárs módon vi­selte magát irányunkban. Bizonyítja ezt a varsói érte­kezlet is, mely közhiedelem szerint ama magas állású egyén halálának volt oka, kinek helyét most a minisz­terelnök foglalja el. A kormány kötelessége: Németor­szágot az orosz befolyástól felszabadítani s Oroszország túlsúlya elibe zárvonalat állítani. S mit tesz most a kor­mány? Jognézetét nyilvánítja, de azt nem, mikép szán­dékozik azt érvényesíteni. Ez egy nagyhatalomhoz nem méltó. Ha Poroszország a békét fentartani akarja, ak­kor erre jobb eszköz lett volna, a Pruth átlépése után azonnal Oroszország ellen nyilatkozni s meg nem en­gedni, hogy haderejét kifejthesse. Mi Ausztriát illeti, csak némi megfontolás után mindenki átlátandja, hogy szóló reméli, hogy Ausztriának érdekében álland­ó Poroszhonnali egyetértés- Örvendetes, hogy Ausz­tria nagylelkű császárja végre a kardhúzásra eltö­kéltnek látszik. A mi kormányunk csak semleges állást látszik foglalni akarni. Ez Oroszországnak csak kedve­ző lehet, s bennünket tehetlenségre kárhoztat. Ezen­felül Anglia és Francziaország a semlegességet nem fog­ják mindig elismerni. Igen, mi ez államokkal háborúba bonyolódhatunk , mely, ha szerencsésen végződnék is, csak Oroszországnak lenne hasznára. — Szóló ezután párhuzamokat von az 1806-ki­s jelen állapot közt, s a mostani semlegességnek hasonló sorsot jósol. Franczia­­országnak e kérdésbeni állása követésre méltó. E bi­rodalom uralkodója a jogszerű ügy mellett nyilatkozott. Szóló, képviselői kötelességével össze nem férőnek tar­taná, a 30 millió megszavazását, miután nem tudja, az ország érdekei előmozdítására fog-e az fordítatni. A kormány egyre békéről beszél, a­nélkül hogy kije­lentené, melyik része áll, ha a háború szükségessé válnék? A kormány viselete egyébiránt­ legalább is kétséges , mint ez az egyességi szerződés vissza­utasításából kitűnik. Ha a miniszterelnök a múltra, még­pedig a legközelebb múltra hivatkozik, akkor szóló még három évvel megy vissza, midőn ő az akkori kormány­nak a nagy többség helyeslése mellett szemére hány­ta , hogy szavát nem tartotta meg. Mi az egyes módosítványokat illeti , szóló épen úgy roszólja Cottbus javaslatát, mely a hitelnyitást feltétlenül akarja elfogadni, mint Auerswaldét. Ajánlja saját in­dítványát, s megemlíti, hogy ő és barátai a miniszté­riumnak egykor 18 milliót szavaztak meg a német po­litika ügyében, mihez aztán még 14 millió járult, s miután várakozásaikban akkor teljesen csalódtak, nem akarják magukat másodszori csalódásnak kitenni. Be­szédét e szavakkal végzi : „Európa Poroszországtól kö­telessége teljesítését várja,“ é­s a szószékről a balol­dal éljenzése s a jobb­oldal piszegése közt jő le. Riedel követ a kormányt határozottabb politikára , a nyugati hatalmakhoz csatlakozásra sürgeti. Auers­wald saját módosítványát védi, melyet úgymond né­melyek azért elleneznek, mert a kormány iránti bizalmi szavazatot tartalmaz, mások pedig azért, mert kevés ily bizalmat fejez ki. Szóló azt hiszi, hogy a kellő közép­utat megtalálta s ajánlja módosítványát, mit a korona s az ország érdekében egyaránt ten. Reichensper­­ger követ az orosz törekvések ellen kel ki, s reméli, hogy ezeket a protestánsok és katholikusok egyiránt kárhoztatni fogják. Auerwald módosítványát pártolja. A szavazás elhatároztatván Zoltowsky kijelenti, hogy a lengyelek nem fognak szavazni. G­e­r­­­a­c­h a porosz politikát nevetségesnek tartaná, ha ez a kama­rák változó többségétől függene, szerinte a kamaráknak nem feladata, a külpolitikába avatkozni. Ha ezt teszik, az ország romlására teszik , s szóló reméli, hogy Po­roszország a kamarákat túl fogja élni. (Az elnök a szó­lót rendre utasítja.) Bethmann-Hollweg úr — folytatá ez — csak fogadott fia Poroszországnak , s ez kimenti nyilatkozatait. — Oroszország szövetségét nem lehet eléggé becsülni, — a boldogult király végrendeletileg hagyta azt Poroszországra. E szövetséges hűsége 1848-ban bebizonyult. Szóló borzad az eszmétől is, hogy Wrangel tábornok a menekültek vezéreivel együtt nyomuljon Moszkvába. Kik azok, kik Oroszország ellen akarnak fellépni? Ugyanazok, kik 1847-ben a martius előtti radicalismusnak voltak hívei, akik 1848-ban a radicalismus mellett küzdöttek, s 1850-ben Poroszor­szágot testvérgyilkos harczba akarták bonyolítani. A közvéleménye hivatkoznak ? ettől nincs mit félni. Au­­erswald módosítványának egy Auerswald-Wincke m­inisz­térium­ lenne eredménye. Ezzel szemközt inkább a hitel­nyitás feltétlen elfogadására szavaz. A vitály ezután polémiává s személyeskedéssé fajul, míg végre szavazásra kerül a dolog. — Wincke mó­­dosítványa, miután csak harmincz követ szavaz reá, el­vettetik. — Ezután Au­erswald indítványára kerül a sor, mellette szavaz a Beth­mann-töredék, a kath­oli­­likusok mérsékleti baloldala, gr.Schwerin, gróf Ziethen, ellene a Manteuffel- és Wincke-töredék, a miniszterek és Hohenlohe pártja. A lengyelek nem szavaznak. A módosítvány 182 szavazattal 131 ellen elvettetik. — Erre a bizottmány javaslatára szavaznak s szinte elve­tik. A törvény­javaslat tisztán elfogadtatok, a jobb ol­dal, a Bethmann-töredék , s a katholikusok határozott többsége álal. Berlin, apr. 1­­.Czartoryski Ádám Konstantin herczeg Posenből jőve itt keresztülutazott, Bécsbe menendő. A „Neue I­reuss. Ztg“ az ausztriai-porosz egyezmény fölött részletesebben nyilatkozik, s K­rigy szól: „Midőn egy idő előtt Manteuffel alezredes, király ő felségének szárnysegéde Bécsbe küldetett, hogy először is ő felsége kéziratát megvigye, azután pedig a bécsi udvarok közt folyamatban levő alkudo­zásoknál gr. Arnim porosz követ oldala mellett legyen, egy semlegességi kötés létrehozatala forgott fen. Ausz­tria ily semlegességi kötésben elkerülhetlen nagy ve­szélyeket látott Németországra nézve, s H­e­s­z báró tesznagyot egy véd- és daczszövetségre vonatkozó „egyezmény“ tervével küldötte Berlinbe. Maga ezen conventio vagy­is egyezmény, mely leginkább katonai megállapításokból áll, itt csak csekély ellenvetésekre talált. Az egyezmény egészben véve oda czéloz, hogy, azon esetben, ha a német érdek Ausztriának valamely irányban hadi előnyomulását követeli, Poroszország kö­telezve legyen Ausztriát utánnyomulólag támogatni.­­ A porosz kormány szükségesnek véli, hogy ily véd- és daczszövetséghezi tervéhez különleges határozványo­­kat függeszszen, melyek alatt egyedül jöhetne ily egyez­mény lé­re. H­i­s­z báró ausztriai küldött, sokáig küz­dött ily külön­ hatá­rozványok elfogadása ellen, mivel utasításaiban arra nem volt felhatalmazva, mindazáltal a múlt pénteken tartott s már érintett conferentiában megengedte, hogy a két egyezménytervből egy terv ké­szíttetett, mely a Poroszország által föltétlenül kivánt külön határozványokat tartalmazza. Itt önmagától ér­tetik, miszerint e terv egyelőre épen csak terv, mely­nek jóváhagyhatása végett Hesz bárónak az ausztriai kormánytól adandó külön utasítást kell bevárnia. A ter­vezet Ruf­f ausztriai ezredes által még pénteken est­e küldetett Bécsbe. Ma hírszerint tudósítások férkőztek volna Bécsből ide, melyek sze­rint az ausztriai kormány a porosz rész­ről tett külön­ határozványok elfogadá­sát megtagadj­a.“ Tudjuk, hogy ez ügy már ked­vezőbb phasisba lépett.) Francziaország, Paris, apr. 8. A „Moniteur“ mai száma nemhivatalos részében közli az 1855-iki kiállítás rendezésére kinevezett bizottmány határozatait. Mi ezekből kiemeljük, hogy, miután minden a kiállításra szánt küldemények, úgy a belföldiek, mint az idegenek, a franczia határokon belől díjmentesen fognak szállít­tatni, a bizottmány már­is megtette a szükséges rende­­leteket, s intézkedett, hogy ez, valamint a többi rende­letek kivitele is, tökéletesen biztosíttassék.­­ Hogy a balti flotta még nem érkezett rendeltetési helyére, annak oka nemcsak több hajónak még tökéle­tesen be nem végzett fölszerelésében rejlik, hanem a balti tenger partjain fekvő orosz tarto­mányokba kiszállandó hadsereg épen most munkába vett szervezésében is. Ezen szervezés rendkí­vüli erélylyel s buzgalommal folytattatik, s úgy látszik, hogy a mindinkább tornyosuló események ez ernyedet­­len munkásságot szükségessé is teszik. A Kopenhágá­­ból érkezett kedvezőlen tudósítások (a miniszterek el­­bocsáttatása), a rosz hírek a Feketetengerről, s végre a Szilisztria és Ruscsuk közötti csatának eddig élő bizony­talan kimenetele a legharcziasb módon hatnak a fran­­cziák császárjára. Oroszország propositiói, bármily sürgősen ajánltattak is azok, mindenesetre elvetetteknek tekintendők, s az angolok ez alkalommal még elhatározottabbaknak mu­­taták magukat, mint Francziaország. Már többé nem elégszenek a Dunafejedelemségek kiürítésével, hanem jótállást kívánnak, hogy ily állapot, mint a mostani, többé elő ne forduljon, s a nyugati nagyhatalmak kö­vetelései legelőbb is a fenálló szerződések megváltoz­tatására irányoznák , melyek nem akarják, hogy a Fe­ketetenger ezután is orosz tenger legyen. S c­h u vv a-­­ off gróf küldetése tehát, kinek megérkezése jelente­tik , már előre is hajótörést szenvedettnek tekinthető, ha nincs felhatalmazva, hogy ezen főfeltételekbe bele­­egyezzen. — A „Constitutionnel“ jelenti, hogy a török követ Napoleon liget Marseilleig kisérendi, s az ottani ün­nepélyeknél is jelen leend, melyeket a város a­lig fogad­tatására rendezett. A lig 12-kén estve érkezendik meg Marseillebe, 13-kán ott fog mulatni s 14-kén Toulonba utazni. St. Arnaud, mint mondják, csak 13-kán hagyandja el Párist, mivel 12-kén a cambridgei hg tiszteletére nagy hadi szemle fog tartatni. A Montalembert ma megjelent Treilhard vizsgáló bírtk előtt egy idézési parancs (mandat de compa­­rition) következtében. Ezen parancsnak, hasonlólag az elővezetési (mandat d­amener) vagy elfogatási (mandat d arrêt) parancshoz nem elfogatás ugyan a következménye, de elfogatási parancscsá könnyen átváltoztatható. A­mint hiszik, a vizsgálat a bűn (crime ) vádját mellőzendi, s a vádat a fegyelmi rendőrség törvényszéke előtt tárgyalandó, s a vétség (d’élit) rovatához tartozóra szokítandja, mint a császár személye ellen elkövetett sértést. Jól tudjuk, hogy ha Montalembert úr az esküitek előtt megjelenendik, ezek őt fel fognák menteni. Azon esetben , ha felmentő ítélet hozatnék, mi semmi esetre sem valószinű­, lehet még a fölebbezési és semmitő törvényszékhez folyamodni. A le­velezők pőrét még nem feledték el. Olaszország- Turin, mart. 31. Tegnap óta igen sok hír kering a minisztériumban történendő változásokról. Egy versió szerint Dr. L a­n z­a, kamarai tag fog, mint belügyminiszter föllépni, mások szerint ismét Sanmar­­tino gróf fogná átvenni a belügyminiszteri tárczát. Mások ismét Cibrario lovag kilépéséről beszélnek, kinek helyét C­ad­or­na úr foglalandja el. Mások ismét azt állítják, hogy Tod­io ügyvéd, politikai menekült Vicenzából fogná az igazságügyi tárczát el­nyerni. Jóllehet e dologról még semmi bizonyost nem tudhatni, annyi mégis bizonyos, hogy a kabinetben va­lami változás fog történni. Minthogy Ra­t­a­z­z­i ügy­véd nem képes egyszerre a bel- és igazságügyi tárczát ellátni, szükség, hogy változtatások történjenek. Öszves clericalis lapjaink nagy lármával az itteni egyházkerü­let püspökei­ és vicariusainak ő felségéhez a királyhoz benyújtott hosszú panaszlevelét köztik a protestánsok prozelitá-csinálása fölött, mely igen fontos okmány. A­mi nem az oktatásra szánt kolostori javakat illeti, a kolos­torok eltörlését, s javadalmaiknak másképes felosztá­sát illető rendelet már elkészült, előterjesztetett s a király által alá is íratott. De mi a karthausiakra nézve történt, az történt a többiekre nézve is. Guiche­ry a franczia kormány nevében közbevetette magát, minek következtében az egész rendeletnek el kellett maradni. Úgy látszik, h­ogy a hg azt is megjegyzi, hogy az ilye­tén rendszabályok a mostani válságos pillanatokban nem a legeszélyesebbek, a franczia kormány nem örö­mest látná azoknak életbeléptetését , miután az­­ utolsó sequestratiót is igen komoly szemmel nézte. A tegnapi hivatalos lap nem több , mint nyolcz­­ bukásról tesz­­említést,. Általános zavar uralkodik : több üteg tüzérség vasúton Alessandriába szállít­tatott , s onnan néhány század Piacenza határaira vo­nult. Ezen csapatmozgalom, úgy látszik, hogy a pármai hg ellen elkövetett merény, s az ez által előidézett hangulat következménye. — A piemonti kormány még mindig csapatokat öszpontosít Stradella mellett. Néhány ott élő menekült a főintendans által utasítást kapott, hogy hagyja el e helyet, s Alessandriába menjen. A „Corriere Mercantile“ szerint, a genuai kikötőben a franczia kormány mintegy 200 hajót bérlett, melyek Keletre vannak szánva. — Egy Romából érkezett levél jelenti — nem tudni, mily forrásból — hogy St. Arnaud tábornagy előbb Romába fog jőni, honnan, miután a csapatok fölött szemlét tartott, Nápolyba vitorlázand. Bonaparte Luciánt szintén Rómába várják. Nagybritannia, London, ápr. 8. — A felső ház tegnapi ülésében Campbell lord egy bilit terjesztett elő „fel nem hatalmazott alkudozások vagy önkénytes értekezletek megakadályozására nyilvános ügyek fölött ő felsége alattvalói és külföldi fejedelmek közt.“ A bili behozatala semmi akadályra vagy nehézségre nem ta­lált; a második felolvasás alkalmával Campbell lord a tárgy fölött tüzetesen fog szólani. Grey őrgróf in­dítványba hozá, hogy a hadsereg-kormányzat különböző departementjei közti levelezések terjesztessenek elő, s határozottan rászóló hangon szólott a munka és tekin­télytelen normális megosztása fölött a gyarmatügyi mi­niszter, a generalissimus és a tbr.sz.nagy közt. Háborús időben — úgymond — ezen összebonyolódott igazga­tási rendszer káros következményeit igen súlyosan fog­juk érezni; ő tehát ajánlja egy, a hadsereg minden igazgatási ágait magában foglalandó departement felál­lítását egy felelős, s a katonai végrehajtó hatalommal teljesen felruházott hadügyminiszter alatt. Newcastle hg megígérte a kivánt papírokat, a fenálló rendszert azonban védelmezte. Russel John lord az oxfordi egyetem reformját tárgyazó bilijének második felolva­sását indítványozza. Miután mellette és ellene több szónok vett részt a vitatkozásban, mire lord John bebi­­zonyítá , hogy az egyetem maga jószántából nem akarja magát reformálni, úgy hogy a kormány erélyes föllépése haladéktalanul szükséges, a bili szavazat nél­kül második felolvasásra került. Igen jellemző, mily különböző módon ítélik meg a különböző pártorgánumok Napier admirál napi paran­csát, mely kétségkívül Németországban hamarább lön tudva, mint itt. A kormánylapok, mint a „Chronicle“, magasztalják lapidar stylusát, mely oly merően ellen­kezik a politikai okmányok széles prózájával. Valóban különös dicséret. Az hibázott még, hogy egy admirál kátrányos zubbonyosainak a csata előtt egy darab kék könyvet olvasson fel. A „Herald“ tréfát űz Napier vas­­rágósága s az ír buli fölött, hogy ő a ,,fiúk“-nak elő­ször tudtokra adja, hogy „minden tüzelésnek gyorsasá­ga­ és pontosságától függ“, s hozzá teszi: „Fiúk! kö­szörüljétek meg késeiteket!“ A „Daily News“ ellenben jóakaróan mosolyg ezen tréfás életvágás fölött, mely épen csak azt mutatja, hogy Napier nem a puszta sza­vak, hanem a tett embere. A „Post“ pedig egy minden más sürgönytől különböző versióját hozza a napi pa­rancsnak, mely szerint az következőleg hangzik: „A há­ború meg van üzenve. Az ellenség számos és vitéz. Ha csatával kínálnak meg bennünket, megteendőtek köte­­lességteket. Ha az ellenség a kikötőben marad, fel kell keresnünk, hogy bele köthessünk. Az eredmény a ti bátorságtok, nyugalmatok s hidegvéretektől függ. Te­gyétek kötelességteket, s a győzelem mienk.“ Ha csak Palmerston lord, mint tudni akarják, a kis okmányt a „Post“ számára át nem szerkesztette, úgy a többi la­pok mindnyájan igen nagy igazságtalanságot követtek el sir Napier jó izlöséit és tapintatán. Törökország. Stambulból a Pacának jelentik, hogy négy vegyes tanácsnak a Portánál, a pénzügy­minisztériumnál, a rendőrigazgatóságnál és a Tidzsaret vagy keresk. és középítészeti minisztériumnál leendő felállíttatása iránt mielőbb egy formán fog megjelenni. Ezek tagjai minden vallásbeliekből lesznek véve s azok végzései nem lesznek az ulemák törvényszékének alá­vetve. — A Morning Hero 1» írja, mikép a cserke­szek tőle mint 50,000 lovasnak kiállítását ígérik, ha­­hogy a törökök Georgiába berontást teendnek. A Courrier de Marseille a görögországi dol­gokról igy nyilatkozik : A felkelési mozgalom mind job­ban nyilvánítja valódi jellemét. Most már bizonyos, hogy az régóta elő volt készítve s Korniloff admirál, Menzikoff hg követségének küldötte által, végleg szer­veztetek. Azon okmányok szerint, melyeket a díván legközelebb a nyilvánosságnak átadand, a görög kor­mány az orosz manepuvrek­be sajnálatos könnyűség­gel bocsátkozott. A királynő ez ügyben különösen fel­használta volna teljes befolyását a királyra és a magas államhivatalnokokra. Az e fondorlatok által előidézett fanatismus következményei iránt csalódásba ringatva, ny­iltan fogadja lármás udvara hódolatait, mely neki kissé túl ham­ar, a „konstantinápolyi császárnő“ czímet adja. Oroszország, Sz. Péter­vár, ápril 3. A roppant hadikészületek mellett az orosz sajtó is rendkívü­li te­vékenységet fejt ki. Egy 12 füzetes röpirat hirdetett megjelenésén kivül, mely a keleti kérdés folyamát Menzikoff­ág küldetésétől egész mostanig magában fog­lalandjó, egyszersmind függelékben több orosz költe­ményeket és török szerződéseket, fermanokat, szenede­­ket stb. tartalmazand, az udvari lap ma ismét felveszi a kérdést, azon szándékkal, hogy „világosan“ megmu­tassa, miszerint a jelen háború oka egyedül a nyugati hatalmaknak tulajdonítandó. A czikk végén így szól: „Az orosz czár azon szándékban, hogy az európai bé­két meg ne zavarja, kezdetben védállást foglalt. De Anglia és Francziaország sértő beavatkozása a dolgot összebonyolította. 40—50,000 emberrel Oroszország nem tehetett berontást Törökországba. ... A törökök segélynyújtások által biztatva kezdték meg a hábo­rút..........Becsületes közbenjárók soha képtelenebb követelést nem állítottak fel, mint az volt , mely által az oroszok mozdulatait a Feketetengeren gá­tolni , s a törököket előmozditni akarák. Várjon Lajos Napóleonnak az orosz czárhoz intézett iratá­ból — mely mielőtt még a czimzett kezeihez ér­kezett volna, franczia lapokban lenyomatott — ki lehetett-e venni a szives óhajt és a lehetőséget, a bé­kekéz nyújtására? A hallatlan lépéseknek,mint azt An­glia eleitől fogva akarta, okvetlen háborúra kellett ve­zetni. A jog, szabadság, és európai súlyegyen szavakat ajkán hordva, mindent összezavart. Sok lármát csinál­tak Törökország épsége és függetlenségével, és most annak tétele inkább mint bármikor veszélyezve van. — Anglia és Francziaország harczias demonstrátiói daczá­ra Törökország még­sem lesz képes, a háborút sokáig kitartani. Azt ürügyelék, hogy az európai békét bizto­­sítni akarják, és az sohasem volt jobban veszélyeztetve mint jelenleg. Egy hajszálon függ az. Feltéve, hogy a harcz Török, Angol, Francziaország és Oroszország közt nem fog más szárazföldi hatalmakat­ magával so­dorni , mégis Törökország elbukása lesz e rázkódás legvalószínűbb következése , melyben egész Euró­pa részt veend. — Azalatt Anglia uralkodási vá­gyát karöltve látjuk járni a forradalommal. Ama szenvedések előszöt, melyek ebből Európára há­­ramlandnak, már most is érzi. Ezek az angol-franczia, állítólag béke és egyetértésre alapított szövetség kö­vetkezményei!“ — Egy más czikke ugyan a lapnak dühösen tör ki Anglia ellen, a Timesnek Oroszország pénzügyére vonatkozó czikke miatt: „Ha a haza ve­szélyben van — úgymond —úgy bizonyosan a féltőn­kön levő­­angolokhoz nem fogunk kölcsönért folya­modni. A czár megkapja utolsó fillérünket, de a go­­noszlelküeknek nem fogunk engedni. Mi megszabadí­­tandjuk a világot a képmutatóktól, kik millió bibliát nyomatnak, s most Görögországba vonulnak, hogy a keresztény templomokról a keresztet lerántsák s a fél­holdat feltűzzék. S mindezt azért, mert az ipart és ke­reskedelmet Európában megsemmisíteni s aztán maguk annak szükségeiről gondoskodni akarnak.“ Ez igen jel­­lem­ző az itteni hangulatra nézve. A jelenleg egészsége helyreállítása végett külföldön tartózkodó Jussupow hg két zászlóalj felállítását ajánlá a czárnak, mely ado­mányt Galiczin­ig az általa közzétett adomány-jegy­zékben különösen kiemel. Kronstadtban nagy az élénkség. A hajókat szerelik, melyek még a hóban feküsznek. Admirálok, tisztek, matrózok mind roppantul el vannak foglalva. A hajós­legénység teljes számú. A czár a második főváros fő­parancsnokságát a Cesarewits-trónörökös kezébe tette le. A whg minden előkészületeket megtesz a lehető eset­legekre. Az ifjabb czárfi Konstantin, mint kormányzó a tengeri haderő rendezésével foglalkozik a czár vezetése alatt. — A N­. N.-nek írják 2-áról: A kurlandi nemesség bizonyos számú ifjakat hadiszolgálatra szerelt fel s azok tartásáról gondoskodik. Ez ifjú harczosok (szám szerint 43-an) még a múlt hóban mentek itt keresztül s a csá­szárnak bemutattattak, ki őket különös kegyességgel fogadta. 25-éről a czár egy nyájas kéziratában köszö­netét nyilvánította a kurlandi nemességnek e hazafias tetté­ért.­­ A ma közlött rendfelosztások közt többeket látni, melyek porosz katonáknak adattak, így „a külö­nös császári jóakarat kifejezése végett“ az orosz czár nevét viselő 6 vértesezred parancsnoka gr. Schlippen­­bach ezredes a 2. oszt. Anna-renddel tiszteltetett meg. Hadi mozgalmait. Délkeleti csatatér. Nagy Oláhországból 27-e óta nem érkeztek jelentékenyebb tudósítások. Az orosz csa­patok, melyek a foksányi hadi útról Bukarestbe érkez­nek, mint a Sidm­id mondja, haladék nélkül Gyurgyevo és Kalarashba indíttatnak. Az alsó Dunánál néhány ideiglenes kórházakat állítottak az oroszok, de minden szállíttatásra képes betegek a bukaresti főkórházba vi­tetnek. Foksány és Bukarest közt Plojestiben hasonlag állítanak egy kórházat. Az alsó Duna két partján fekvő várak, Galacz (?) Reni, Izmail, Matsin, Szaktsa és Tul­­­sa nagyszerű mérvekben erősittetnek. Szembeötlő — A C­ourrisser. de Marseilleben olvassuk, hogy a Thaborral Stambulba érkezett számos franczia tisztek, miután a hadügyminiszter őket a legnyájasabban fogadó, még ugyanazon este egy gőzösön Rodostóba mentek, Stambul és Gallipoli közt, valószínűleg a segéd­sereg főrésze fog megérkezésekor helyet foglalni.­­ Az idegen légió oly sokára húzott alakítása ugyan a lap szerint most végleg meg van állapítva. Can­­robert, Bosquet, de Martimprey tábornokok Tripier ez­redessel, s az első segédcsapatokkal mart. 30. és 31. közti éjjel Gallipoli­ba érkezvén, más­nap reggeli 8 óra­kor az Africain szállítógőzös is megérkezett a második csapatszállítmánynyal. A 3-ik hajó javítások által volt feltartóztatva.

Next