Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)
1854-04-21 / 1234. szám
pasa alatt 2000 albániainak egyesített támadása az előnyös helyzetben küzdő 4000 felkelőt Travellas és Rankos alatt több órai vitéz ellentállás után szétugrasztotta. A görög vezérek szerencsésen átmenekültek a határon. A törökök többeket foglyokul ejtettek.• Továbbá Grivas alatt, miután Kalarytacsnál nem jelentéktelen győzelmet vívott ki több száz albániai felett, a Monasztirből elősiető Abdi pasa és Bekin janinai pasa által teljesen megveretett. Grivas volt az első, ki az előnyomuló Abdi pasa láttára futásnak eredt s ez által csapatjaiban mondhatlan zavart idézett elő. Szintúgy jelentik, hogy Hadzsi Petros és Palazos a delvinoi derbiaga által Sarandánál szétugrasztattak. A felkelők legnagyobb része a hegyekbe menekült. A görög király az éjszaki határon csapatokat von össze, valószínűleg azon szándékkal, hogy a törökök által szándékba vett berontást Görögországba megelőzze. Dunai fejedelemség, Bukarest, ápril 9-től.Minthogy az oroszok átkelése a Dobrudzsába bizonyosan mind Szambulban mind Európában nagy benyomást tehetett, alkalmat vesz egy bukaresti levelező e felett következő szemléleteket tartani. Eleinte úgy látszott, hogy az oroszok a Dobrudzsa megszállása által fontos anyagi előnyt nyertek az által, hogy egy nagy tért a Dobrudzsa kezdetétől egész Rassováig nem kell védelmezniük, hanem erejök legnagyobb részével a Trajánsáncztól és a Dunától egyszerre működhetnek Bulgária ellen. De ez előnyt túlsúlyozza az, hogy az oroszoknak most is egy nagy tért Tulcsa és a György csatornától a Ramsintó és a tengerpart hosszában egész Küsztendjéig kell védelmezniök. Az utolsó tudósítások szerint e téren 25000 ember áll. Marad ugyan még legalább 60,000 ember a Trajánsáncz előtt, kik összeköttetésben a Rassova és Szilisztria közt átkelni kellető csapatokkal még mindig elég hatalmas erőt képeznek, hogy a harczot Bulgáriában a balkánvonal ellen folytathassák, mielőtt a segédseregek megérkeznek. Ezért még mindig megoldatlan marad azon kérdés , hogy az orosz fővezér miért nem engedte át az első dunai átkelés dicsőségét azon csapatoknak, melyek az eddigi hadjáratban megismerkedtek az újabb törökökkel s az ő harczolási módjukkal ? Mert tény, hogy a Dobrudzsába átkelt csapatok mind olyanok, melyek alig egy hava, hogy a fejedelemségekben voltak, valamint azok is, melyek Rassova és Szilisztria közt táboroznak. Itt egy körülményre kell figyelmeztetnem. Mindjárt Schilder töek szemletartása után hallatszott , hogy ő jelentést tett a varsói hgnek a sereg állapotáról, s úgy találta, miként az nem alkalmas arra, hogy e csapatokkal az átkelés létesíttessék, egyszersmind azon megjegyzést tette volna , hogy a sz. harcz iránti lelkesedés az oláh és moldvaiakkali érintkezésben nagyon meghűlt. S valóban Schilder töeb megérkezte után rendszabályok léptettek életbe, a katonaság érintkezését a lakossággal mindinkább gátolandók. E szerint világos, hogy a fris csapatokkal egyszersmind a katonák csüggedt hangulatát emelni szándékoztak. Mennyiben érendik azt el, majd meglátandjuk, de ama lelkesedésnek, melyről kül lapok szóltak, mi itt a helyszínen semmi nyomát sem leljük. Mi a lelkesedést illeti, meg kell különböztetni az orosz népet az orosz katonaságtól. Az orosz nép értelmes s mint minden más népet, lelkesitni, fanatizálni lehet, kivált oly dolgok iránt, melyeket nem ért. Az orosz katona azonban 4—5 év lejárta után — s előbb igen tökéletlen katona — lelkesedésre általában alig képes. Már az ujonczozás módja elrettentően hat az orosz parasztra; ehez járul a hosszú szolgálatidő, a folytonos helyváltozás a roppant birodalom egyik végétől a másikig, a rosz élelmezés, mi mellett a német, franczia vagy angol katona egy hónapig sem tartaná ki, a fegyelem szigora, még a ház.szabályokon fölül, még súlyosbítva a tisztek kemény bánásmódja által, kik I. Péter óta semmi haladást sem tettek, aztán szándékos elnyomása minden önálló szellemi germek s végre azon öntudata az orosz katonának, hogy életét, hol jelentékeny czélok érendők el, semmit sem kímélik. Mindez elég az orosz katonában 4—5 év alatt mindazon érzelmeket elfojtani, melyek tulajdonképi tűzhelye a család s azonkívül physikai és erkölcsi jólét által tartatnak fen. Az orosz katona rövid idő alatt géppé válik, melyet csak a vezényszó mozgat, s melybe minden csata alkalmával derék pálinka adagokkal kell szellemet önteni. Ezek tudva levő dolgok , de az nem annyira ismeretes, hogy az orosz tábornokok annyira viszik néha vigyázatlanságukat, hogy urukat és ügyét kiteszik oly ellennek, kit mint „beteg embert“ megvetnek. 1848—49-ben az oroszok és törökök közösen szállták meg e fejedelemségeket. Ily alkalommal gyakran szemlélhetők azon nevezetes látványt, hogy bizonyos órákban, midőn a törökök közösen enni szoktak, az orosz katonák körül vették őket, kik hosszú köpenyeik alatt elhozák fazékaikat, s azokban összegyűjték a morzsákat s hazavivék, mit nekik a törökök nagylelkűen megengedtek. Ez tartott 5—6 hónapig, mig az orosz tábornokok egész árja által a gúnyverseknek figyelmesekké tétetvén, katonáiknak szigorúan megtilták, azon helyekre többé elmenni. De a tény igaz marad s a törökök itt először tanulták az orosz katonákat megvetni. — Az eddigi dunai hadjárat sem igen emelhette az orosz katona kedvét, s én hajlandó vagyok hinni, hogy legújabban az orosz haditanácsban el lön határozva, a törököket nyílt síkon is csak akkor támadni meg, ha az oroszok legalább is oly túlerővel bírnak mint 3 : 2., mint ez a flottákra nézve is áll. Legalább igy beszélik ezt itt jól értesült körökben. —A bukaresti német lap hivatalos része következő közleményt hoz : Bukarest mart. 29-Capril 10.) A rendkívüli cs. teljhatalmú dunafejdelemségi biztos ő exja, K. Budberg altábornagy, következő parancsokat bocsátott a katonai osztályokhoz : „Miután a mart. 4-ki 30. sz. a. jelentéshez csatolt ítéletét a kat. törv. bizottmánynak, Joan Stan Birlin 3. ezredi katona harmadik szökését és 3-ik lopását illetőleg, megvizsgáltam, helybenhagyom a 200 botra és 5 évi fogságra szóló ítéletet. E per eredeti okmányai őrzés végett visszacsatoltatnak. Budberg. — Miután a mart. 4-ki 29. sz. a. jelentéshez csatolt ítéletét a kat. törv. bizottmánynak, Tenase Daskalu György utászszázadi katona második szökését illetőleg megviszgáltam , megerősítem a 150 botnyi büntetést. Az eredeti stb. Budberg.“ Jassyból, mart. 28-ról az önkénytesek magaviseletéről panaszt után panaszt jelentenek, így mondva van : „A cs. k. ügynök és főconsul b. Testa nem nézhető többé, mily bántalmakat kell néha cs. k. alattvalóknak is ez önkénytesektől szenvedniük, ezért előterjesztést tett az orosz cs. biztos b. Budberg tbknál, felsorold ez előtt az összes visszaéléseket s a következésekre utalt, melyek ebből eredhetnének.“— A Krenst. Zrgnak írják továbbá, hogy az önkénytesek egyenruházása és eltartása a zárdajavak jövedelmeiből fedeztetik, melyek a sz. helyeknek vannak szánva. Sokan az alkotók közöl valószínűleg az iskolák eltartását és állítását, a felvilágosodás és műveltség terjesztését, a néptanítók fizetését, szegény kórházi betegek gyámolítását zárták szem előtt, de bizonyosan nem önkénytes csapatok állítását. Több egumeneknek azon szemrehányást tevek, hogy a zárdajavak alkalmazása iránti okmányokat kéz alól ejtették. Oroszország Varsói tudósítások szerint semmi kétség többé, hogy a czár május végén ide érkezendik. „A „Moskauer Zig“ egy czikkében azon figyelemre méltó megjegyzés foglaltatik, hogy, miután Byzantz a mohamedánok uralma alá került , az imperatorok dynastiája kiveszett, a görög hatóságok egy együttes okmányt terveztek a konstantinápolyi József patriarchához, VI. Iván czár kormányának üdvözlése végett s hogy őt mint császárt, a TUDOMÁST ÉS IRODALOM 40(193). Falusi esték. Szerkesztő Vas Gereben. Kiadók : Länderer és Heckenast. Pesten, 1854. Harmadik füzet: 161. 8-rét. Ára 15 pkr. A közönség méltán csodálkoztatik, midőn rebesgetni hallja, hogy a „Falusi esték,“ melyek oly szép számú előfizető sereggel dicsekszenek, s melyeknek szerkesztője sem a bírálat, sem az ország többféle részeiből a lapokhoz érkezett megrovó észrevételek által nem hagyá magát roszul értelmezett népszerű modorában megtántorítani, a jelen harmadik füzettel meg fognának szűnni; még inkább csodálkozhatik, midőn azt is rebesgetik, hogy a tisztelt szerkesztő, ki saját vallomása szerint eddigelé minden fáradságot a népszerű irodalom kezelésének szentelt , most — miután egy részről Csengery-Kemény, más részről Friebeisz népi könyvtárt indítnak meg — salonlap szerkesztendéjéről gondoskodik. Tagadhatlan, hogy úgynevezett felső osztályainknak sokkal inkább szükséges a czélszerű kimivelés, mint azoknak, melyeket alsóknak szokás nevezni, mert mindenesetre könnyebb ott világot nyitni, hol a lélek, bár nem gazdagítva ismeretekkel, de bír még egészséges természeti fogékonysággal, mint a hol az henye és kéjencz élet folytán a nemesebb törekvések iránt eltompulván, ferde iránynak hódol s kihamvadt kebel beteg gúnyolódásával üdvözli azokat, kik az anyagi és szellemi közjóllét emelése által az ő jóllétöket is biztosítani akarják. Mindenkor igaz marad, hogy egy még nem létező jót létesíteni könnyebb, mint a már létező hibát helyreigazítani; szabad téren könnyebb egy épületet felállítani, mint ahol egy roskatag épület áll, amott csak az építés a feladat, itt lerontásnak kell az építést megelőznie. Ha tehát való, hogy Vas Gereben csakugyan fel akar lépni feljebb érintettük újabb vállalatával, mi neki a lehető legjobb szerencsét kívánjuk hozzá; mindamellett nem szabad feltennünk, hogy a „Falusi esték“ a harmadik füzettel megszűnjenek, mert nemcsak „az a tízezernyi közönség,“ melyről a 183-dik lapon szó van, joggal követelheti a negyediket, hanem ennek megjelenendése magában a harmadik füzetben is többször említtetik. Ami ugyan az előttünk fekvő harmadik füzet tartalmát illeti, ez nem igen tehet bennünket mohókká a negyedik után. Elszórva jót is találunk benne, s ezt örömmel mutatjuk is fel; de elszórva másutt is találunk jó czikkeket; s midőn kizárólag népolvasmányt akarunk összeállítani, azon legyünk, hogy mind jó,mind a népiek való legyen benne. Népkönyvben, kivált ha az fájdalom csak hosszabb szünetek közt és röpirati alakban adatik ki, legalább annyi rendszerességet kívánunk találni, hogy a tárgyak legszigorúbban legyenek kiválogatva, s kegyelem nélkül félrevettessék minden, mi közvetlenül nem irányzik az ismertetés, a felvilágosítás, a léleknemesítés czéljára. E harmadik füzetben bizony kevés gond van kellő kiszemelésre fordítva, még kevesebb — általában véve — vonzó és könnyen érthető előadásra, legkevesebb a nyomtatás correctségére. Gyakorlottabb olvasó megigazítja magának a sajtóhibákat, bár azok őt is mindenesetre kellemetlenül lepik meg; a gyakorlatlant megzavarják s balfelfogásra is vezethetik. Helyrevalóknak találjuk a következő czikkeket: a magyar gazdálkodás II-dik száma (épületekről s házi kertekről), Kerkápolyitól (191 — 201); a villámhárítóról, R-ről (204—212); néhány szó a gyermekekkeli bánásmódról, mikor azok látszólag halva születnek, dr. Joachimtól (217—220) , a lovak betegségeiről (folytatás), Boros Antaltól (235—240). A „beszélgetés a természet magyarázata felől“ czímű dolgozat (180—191), melynek második része a hang közegeiről s támadásáról elég megfoghatólag érkezik, ezen második részére nézve méltán helyet foglal a füzetben ; de, hogy minek van ott a dolgozat első része, mely csak néhány sorral fog el kisebb tért a másodiknál, s mely nem egyéb önkritikánál s helytelen kifakadásnál a „Falusi esték“ roszalói ellen, azt nehéz volna igazolni. Valóban rendkívül épületes dolog, midőn a czikk írója megdicsérteti magát Tamás gazdával, kinek ő maga adja szájába a szavakat! Tamás gazda elmondja, hogy a czikkíró beszédét „köszönettel fogadta, mint illett, mert általa gyarapult tudománya s újabb világ gyűlt agyában;“ s miután a czikkíró maga, ékes philippikában tudatlansággal vádolván ellenfeleit, nemes indignatióval „felhívja azon jó urakat, álljanak sort helyette *)“, a jól értesült Tamás gazda azt feleli: ,‘soha se hívja biz arra őket, mert tudtomra többen kudarczot vallanak.“ Ezután ugyancsak Tamás gazda egy kis értekezést tart a magyar ember természetéről, hogy örömre születtünk, hogy fájdalomban nincs boldogság, hogy oly dolgok feszegetéséhez, minő a természet, csendes vér kell, stb. Itt következik azután — csendes vérrel — a hang magyarázása. Maga Tamás gazda nem veszi ugyan hasznát az egész, több mint 5 lapnyi polémiának, no de semmi : „hisz majd megérti, kire szól,“ úgymond a tisztelt czikkíró. Tehát a népnek, melynek számára a „Falusi esték“ kiadatnak , mindenesetre nem szól. Még egy polemikus czikk van e füzetben: nyílt levél egy öreg urnak (232—235), hol jó észrevételek vannak ugyan elmondva, de ismét nem a „Falusi esték“ közönségének. Egy gúnyolódó barátunk azt mondá, hogy e nyílt levelet a szándékolt salonlap számára kellett volna eltenni. Mire valók legyenek népkönyvben azon naptári adomák, melyeket a harmadik füzet „mesék“ czíme alatt közöl (227—232), s melyeknek csak másodika lir némi — hogy úgy mondjuk — életbölcsészettel, azt ismét nem foghatjuk fel máskép, mint ha azt gondoljuk, hogy a szerkesztőnek hézagpótlókra volt szüksége. Szintoly helytelenek az 1760-diki naptárból kiszedett „példák“ (220—227), ámbár a szerkesztő hozzáteszi, hogy „úgy látszik, mi is tanulhatunk belőlök.“ A nép nem sok jót, legfeljebb egy két hamis fogalmat meríthet ezen ereklyékből, melyek a tudós kezébe valók (de mindenesetre „álarcz“ s több efféle szavak nélkül, melyek 1760-ban még aligha divatoztak). A „Koczagyerek“ czimü elbeszélésről Vas Gerebentől (161 —178), mely fametszetekkel van felvilágosítva (inkább a villámhárítós táviratról szóló czikkhez adtak volna fametszeteket!), nem mondhatjuk, hogy rész, sem hogy jó, eleven előadású, mulattató apróság, melyben nem kell keresni sem aesthetikai kerekdedséget, sem lélektani megalapítást, mely felett azonban pálczát még sem törhetünk, mert igénytelensége mellett igen ártalmatlanul képviseli a szépirodalmi részt. Nem így a versek. Ezek, ha már meg voltak írva, maradtak volna szerzőik asztalfiának csendes rejtekében; kár volt azokat a nyilvány pelengéjére kiállítani. Nem oly vadak, az igaz, mint „Márton kaszás“ egy másik különben jeles néplapban, de azért sokkal esetlenebbek, sem S. T. hogy kivált népkönyvben helyet foglalhatnának. „Dobó és az egri nők“ (178—180) Zalártól még a legjobb, de csak hazai tárgyánál fogva; mert az előadás , melyben a szerző szerencsétlenül utánozni látszik Arany ódon zamatu, szerkezetdús epikai darabjait, gyermetegség helyett gyermekességet, naivság helyett dagályos szószaporítást tüntet elő. Pap Gábor dala, divatosan kipontozott czímmel, „elhagyja már.... “ (201) érzelgős allegória, oly nehézkesen döczögve a könnyű versformában, hogy olvasni is bajosan esik, énekelni pedig épen nem lehetne. A korona azonban, t. i. az Ízetlenség koronája II. kalapálását illeti, melynek czime „jó tanács“ (213—217). Elénekeltetvén, hogy a menyecskék szeretőket tartanak, cserben hagyják férjeiket, kik aztán kénytelenek magokat vagy felakasztani, vagy kútba ugrani, hogy a lánykák Pestre mennek, itt négy-öt évi kalózolás után kórodába vánszorognak, enni hazatérnek, megint katonák után szaladnak, hogy a fiúk sem jobbak, sat., végre azon tanács adatik az anyáknak, vegyék szívükre, hogy csupán példájuk boldogítja, rontja, kiknek életet adának. A tanács nem rosz, de roszul van adva. Becsületes prózában — mert e vers csak kadencziás próza — kevésbbé ügyetlenül lehetett volna elmondani az ifjúkori életnek ezen fekete leírását, hogy sikeresen-e általában, oly kérdés, melyre csak nemmel válaszolhatunk, mert javító hatást nem várhatunk semmi olyféle korholástól, mely a jó előtt szemét behúnyni látszik, mely mindenütt úgy nézi a roszat, melyet magát is élbre állít, mint a szabály rendes példáját, nem pedig mint kivételt, és aki azt kiabálja, hogy minden elromlott, nem fog az helyreigazítani semmit. Egyébiránt legjobb tanács, mit a tanácsadónak adhatni, az, hogy hagyjon fel a versírással, marad még e mesterségnek elég szerencsétlen és hivatatlan űzője; a szerkesztőnek pedig tanácsoljuk, hogy verseket — ha csak nem kitűnő jóságúak, minőket nem igen fog szerezhetni — ne elegyítsen a „Falusi esték“ füzeteibe. S. T. Magyar könyvészet, 92 (321). Elméleti és tapasztalati természettan, melyet felsőbb tanosztályok számára s magán használatra az uj tanszervezet terve szerint készített Thüringer Ambre, bölcsészeti tudor. Szöveg közé nyomatott számos fametszvényekkel. Második bővített kiadás. Pest, Heckenast Gusztáv sajátja. 1854. 8 rét. XVI. és 644. Ára 3 ft 40 kr. pp. 93 (322). Földrajzi vezérfonal. Két tanfolyamban. A cs. kir. osztrák algymnasiumok és alreáliskolák számára irta Be 11 in ger J. Németből fordította Fényes Elek. Pest, 1854. Heckenast Gusztáv tulajdona. Kis 8 rét 80 1. Ára 12 pkr. *) Midőn valakinek czáfolhatlanul megmutatják, hogy valamit roszul csinált, s ő mégis azt akarja, hogy igaza maradjon, rendszerint ezen visszatorlással fejezi ki boszuságát : csináld magad jobban ! E nevetséges mentségben , melyet csak a legrendkívülibb elfogultság menthet ki némileg, felteszi az illető, hogy nekem okvetlenül értenem kell azon dolog létesítéséhez, melynek hibásságát benne megrovom ; mintha ítélet és végrehajtás két különböző nem volna. A szabó ruhát varr nekem, és elrontja; én megmondom neki, hogy roszul varrta; mondhatja-e ő nekem, ha nevetségessé lenni nem akar, hogy varrjam meg magam jobban ? Én nem adtam magamat szabóságra, de azért lehet képességem megítélni, jó-e valamely ruha , vagy nem. Önök efféle szabóhoz hasonlítanak. Népszerű irodalomban lépnek fel munkásokul; a bíráló megmutatja önöknek, hogy nem találták el a kellő hangot , s most önök azzal gondolják őt megcáfolni, ha felszólítják . Írjon ő maga jobban ! Ez mindenesetre a legkönnyebb , habár nem legmeggyőzőbb módja az önvédelemnek. — Egyébiránt merjük biztosítani a népszerű irodalom ezen kezelőit, hogy lesznek a hazában írók, kik majd tettleg és példában is meg fogják mutatni az érdemes közlőnek, hogyan kell igazán népszerűen, a nép számára írni, törvényes örökösödéshez képest elismerjék. Ez okmány eredeti görög szövege, aláírva József, 34 metropolita , 2, püspök és 2 érsek által, a moszkvui külügyek levéltárában létezik. Végén e szavak olvashatók: „Ezen magas, hamisítatlan és igaz okmány a mi jámbor, Istentől felkent, keresztényes czárunknak, Iván császárnak kiadatott 1069. évben (1561).“ Hogy az orosz közönség ez okmány valódiságát minden aggodalmas kritika nélkül elfogadja, s az orosz igények törvényszerűsége által nagyon épül, magától értetik. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. Bukovinai levelek szerint Paskievits hg számos kísérettel 11-én Bretzába (Bessarábiába) érkezett s ott le. Osten-Sacken I. lovateek által az összes tábornok és tiszti kar élén katonai tisztelgésekkel fogadtatott. A hg innen Jassyn és Foksányon keresztül Bukarestbe megy, hol Stirbey fejedelem palotájában fog megszállani. A dunai vonalon a fegyvercsend az utolsó folyó tudósítások szerint még nem szakíttatott félbe. Azalatt azon kérdést hányják vetik a lapokban, vájjon az oroszok mennyi előnyt nyertek ez átkelés eddigi előnyomulásuk által. Erről a Sidtid úgy vélekedik, mikép az oroszok a Dobrudzsa megszállása által véd erőben mindenesetre nyertek; de nem tagadhatni, hogy mind stratégiai mind taktikai tekintetben sokkal fontosabbak a törökök oltenitzai oldaltámadása és hadműködéseik Kis-Oláhországban, mint a Dobrudzsának az oroszok által történt megszállása, miután ez épen csak azért következett be, mert a törökök Kalafatot oly makacsul, s mi a harczi sikert illeti, oly becsületteljesen védelmezték. Továbbá azon kérdés merül fel gyakorta, várjon az oroszok e nyert védállást, további előnyomulás alapjául fogják-e venni? A Bud. Hírlap tegnapi számában a következő távirati sürgönyt hozza : „Konstantinápoly, april 10. Küsztendzsétől Várnáig az egész vonal egy öldöklési szintér.“ Ez azt gyanittatja , hogy az oroszok már Várnáig nyomultak, s ezt Szambulban már ápril 10-én tudták s ekként ez esemény legalább is 6-kán történt, holott pedig a legutolsó bukaresti folyó tudósítások erről mit sem tudnak , sőt a Krenst. Zignak Bukarestből írják, miszerint : „annyi bizonyos , hogy az oroszok a törökök állását a Traján sánczoknál még nem törték keresztül,“ sőt mint már tegnap közöltük, a Lieb. Boote bukaresti tudósítója azt gyanítja, hogy : „az oroszok helyzete a Dobrudzsában nem a legfényesebb.“ Továbbá az utolsó távirati tudósítások szerint az oroszok 10-én szállták meg Kasztendzsét, s mégis Szambulban is 10-én tudtak volna már a Várnáig terjedő Mordscenékről! Némi gyanú ébred ennélfogva arra nézve, vájjon nem tartozik-e ezen sürgöny is azok közé, melyeknek mint a Fremdblattéinak az a sorsuk, hogy a következő nap megcáfolja ? Vagy talán nem csaták , hanem másnemű gyilkosságok értetnek, melyeket a fanatismus idéz elő ? Egyébiránt mi az előnyomulás kérdését illeti, a Sidmid úgy vélekedik, hogy azon nagy haderő , melyet az oroszok a Dobrudzsába vittek, azt gyaníttatja, hogy Gortsakoff hgnek, az Omer pasa által a kalafati álláspontban oly ügyesen elmozdított homlok ismétt helyreállítása után szándéka Drinápoly felé előnyomulni. A homlokállás e helyreállítása az egyetlen hadi siker, mivel az oroszok eddig dicsekhetnek. Stratégiai és taktikai hátrányokat a török sereg ezáltal nem szenvedett, s a török fővezér már most is bebizonyította, hogy nem szándéka azon durva hibákat elkövetni, melyekbe a pasák 150 év óta minden eddigi orosz háborúban estek. Ugyan a lap továbbá azt hiszi, hogy e pillanatban máris 23,000 franczia, 10,000 angol és 12,000 egyiptomi van Gallipolliban, honnan, mielőbb Drinápolyba fognak Azt, hogy az egyiptomiak is Gallipoliban, és nem Várnában fognak kikötni, megemlíti egy alsó-dunai levél is, s hozzá teszi, mikép valószinüleg Epirus ellen fognak használtatni. A szerdár e rendszabály ellen óvakodik s nyíltan kimondja, mikép Gallipoli nem azon stratégiai pont, mely a balkán vagy dunai hadsereg mozdulatait 250,000 orosz ellen támogatná, szóval: Omer pasa közvetve megrója az angol-franczia csapatok felállását azon közvetlen hadicselekvésre nézve tökéletesen exponált kikötővárosban. Gortsakoff egnek jelentése a dunai átkelésről megjelent a sztpétervári hírlapban. A Dobrudzsában vele szemközt állott török erőt maga is csak 15—20,000 emberre teszi, saját erejét pedig 50 */1 gy. zászlóaljra, 31 rendes lovas századra, 17 szobmja kozákra 160 ágyúval. Ily túlerőnek a törökök aztán természetesen nem állhattak sokáig ellent. Az utolsó stambulioki szárazföldi posta bécsi kereskedőházaknak azon jelentést hozta, mikép az ottani kereskedő osztálynál aggály uralkodott az iránt, hogy a bekövetkezett hadesemények folytán az ausztriai Lloyd hajóknak meg fog tiltatni a Feketetengerre evezés. Odessai hiteles magánlevelekből azon tudósítást merítjük,hogy a lakosok ott parancsot kaptak a várost néhány napra odahagyni. Bármily valószínűtlennek tűnik fel e hír, mégis azon következtetést megengedi, hogy a kormány az ellenséges flották kikötése esetére nem vonakodnék raktárainak egy részét felgyújtani. Oly nagyszerű esemény mint a moszkvai égés, egy ország történetében elég nyomot és ösztönt hagy hátra, mint hogy későbbi időben is annak módosított ismétlése be ne következhessél Éjszaknyugati csatatér: Colbergermündéből ápril 14-ről Írják, hogy a Fyen hajó kapitánya Christiansen kijelentése szerint 13-án reggel az angol flotta éjszakra Bornholmtól, 25 hajónyi erős, elhaladott, éjjel Bornholmban erős ágyúzást hallottak. Ugyanezt írják Kopenhágából is apr. 16-ról, hozzátéve, hogy az Austerlitz franczia csavarsorhajó Napier admirál hajóhadához csatlakozott. FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI ÚJDONSÁGOK. Budapest, cs. kir. Apostoli Felsége ápril. 13-kán kelt legfelsőbb elhatározásával a beszterczebányai egyházmegyében megürült vidéki esperességgel bajmóczi alesperest és tuzinai lelkészt Titt és Ferenczet legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. — ő cs. kir. Fensége Albert féhg, Kormányzó, ő cs. kir. Apostoli Felsége szándéka szellemében a rendőrigazgatóság utján 16ópostol kézbesittetett Pest-Buda városa hatóságainak, a fejedelem egybekelése napján a testvérváros szegényei közt kiosztandót. — Igazságügy miniszteri rendelet folytában Magyarországban az ügyvédkezés ideiglenes gyakorlása engedélyével felruházott ügyvédek felszólíttatnak, hogy a polgári és büntető törvényből teendő vizsgálatokra magukat 1. évi május végéig jelentsék be. — Nem hivatalos kimutatás, hanem a többi lapok közleményei után értesülünk a felől, miként a nemzeti museum udvarának parkká alakíttatására szolgáló öszveg eddig 3000 pártra emelkedett. — A bel- és igazságügyi minisztériumoknak 1854. ápril 14-kén kiadott rendelete szerint a járási hatóságok a temesi Bánságban f. évi máj. 30-kán hatályba lépnek. — Mikó Imre gróf, Erdélyország volt kincstárnoka, kinek, mint az erdélyi nemzeti szinház megalapítására alakult bizottmány elnökének felszólítását fővonásaiban tegnap közöltük, jelenleg köztünk mulat, hogy eddig is tisztelt nevéhez a haza teljes tiszteletét csatolja oly nemes tett által, minek indoka a magas emelkedés, a részvét és az