Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)

1854-04-29 / 1241. szám

a sajtót sem a közönséget ily vágyak kifejezésében. Sokat és ismételve beszéltek a császár és cs. család bekövetkezendő elutazásáról Moszkva, Varsóba stb. E hírek azonban alaptalanok látszanak lenni. E hír ver­­siója lesz azon gyanítás is, hogy a czár peterhofi nyári residentiájába Kronstadt mellett, nem messze Kron­­schlottól, menend. — Ismét egy példánya az orosz sajtó ész - és képzelet-járásának. Gordjew az udvari lap „Napo­leon “ czimű­ czikkében következőleg nyilatkozik : „Két sziget emelkedik ki a tenger hullámaiból, Corsica és Helena , az egyik bölcsője , a másik sírja Napóleonnak. ... Az egyikből kiindulva, meg­nézd a győzelmi röptét, mig a b­üntető végzet az égre törő sas vakmerő felszárnyalását lecsapta s Helena szikláihoz bilincselte. Évek múltak s a hős árnyéka ismét felemelkedik a szerencsétlen Francziaország me­zőié ; ő oda lép a kevés hátramaradotthoz, kik győ­zelmi járataiban kisérék, s így szóla : „Mit fog az utó­­világ­ mondani e méltatlan törekvéshez ? Öcsém, te szép Francziaországomhoz hűtelen lettél ! Albion bilincsbe veri a világot, és te, Napoleon, vele karöltve jársz ? Elfeledted, kire hagytam egykor átkomat és boszúmat? Ha Sándor szavainak hittem volna, sorsom nem leendett oly kegyetlen. Itt az ideje! Tégy le a szövetségről a cseles Angliával és a Turbánnal, az örök dicsőség és Francziaország nevében hallgas reám !“ Mondá és sza­vainak jóslata áthatotta az egész országot. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. És midőn a hadi események feljegyzéséhez fognánk, vesszük keleti kiküldöt­tünk következő magántávirati sürgönyét: „Orsóvá, apr. 28. d. e. 7 ór. 25 p. Az oroszok Kis-Oláhországot Paskievits­ky hadmű­ködési terve folytán hagyták oda. A vis­z­­szavonulás gyorsított menetekben tör­ténik az Oltón keresztül. Az oroszok nagy élelemszer-tömegeket égettek fel. Krajova tegnapelőtt üres volt. E vissza­vonulás nagy meghökkenést idézett elő.“ Mit ekként tegnapi számunkban gyanításkép kimon­dottunk, valósulni látszik; a visszavonulás az orosz fő­vezér, változott, valószínűleg támadó hadműködési tervének látszik következése lenni, melynek gyors és mielőbbi foganatosíttatását a visszavonulás gyorsított menete látszik sejtetni. Voltak ugyan már conjecturák, s a sajtó terére is kihatottak, melyek az oroszok e visz­­szavonulását egyéb indokokból is magyarázzák. Voltak, kik azt a két orosz hadtestnek Galiczia határán moz­­góvá tétele iránti hírekkel hozták összeköttetésbe , s ezek szerint az orosz fővezér azon aggálya, hogy az ausztriaiak által hátulról támadtathatik meg, idézte volna elő az orosz balszárny visszavonatását. Mások csupán hadi cselnek tekinték, hogy a törököket kalafaii erős álláspontjukból kicsalják, hadi csel, mely oly régi mint a trójai háború s mégis mindig uj. Egy orsó­vá­­ april 24-ki tudósítás mondja: „Az oroszok egész hadi vonalának visszavonulása csak szm­leges visz­­szavonulás, melynek nyilván nincs más czélja, mint a törököket bevehetlen álláspontjaikból kicsalni. Várható, hogy a törökök a megelőzött lovas ütközetekben nyert előnyeiket használni s az ellenség czélzatai szerint fognak cselekedni. Az orosz fővezér valószínűleg ehez akarja kötni a Kalafat elleni ostromot, előbb a török helyőrséget gyengitni akarván. E fontos vállalat vezér­letére magát Paskievits­hget várják ide. Az is feltűnt, hogy a Timok torkolatánál utóbbi időben számos orosz járműveket láttak, oly körülmény, miből orosz részről az e ponton létesítendő dunai átkelésre lehet következ­tetni.“ Azonban ha a változott haditerv alatt általános hadműködési fordulatot érthetni, úgy ez inkább egy pont ellen irányzott hadicsel iránti conjectura nem nagy va­lószínűséggel bír, annál inkább, miután ez esetben az oroszok aligha fogták volna az idő rövidsége miatt bi­zonyosan már el nem szállítható nagy tömegű élelem­szereket felégetni. Aztán a kalafati törökök meghökke­nése is inkább azt látszik bizonyítni, hogy hadállásuk czélszerűségének elvesztésétől, mint újabb hadicsel folytán történendő megtámadástól tartanak. Valószínűbb ennélfogva egy más conjectura, mely szerint e visszavonulást azon szükség idézte elő, na­gyobb hadcsapatokat Szilisztriánál öszpontosítni, hogy a török balkáni hadállás e sánczművét még az angol­­franczia segédcsapatok megérkezte előtt feladásra kény­szerítsék. Azonban­a nincs okunk ma is eltérni azon tegnap kifejezett gyantásunktól, hogy e visszavonulást a török középállásra irányzott nagy támadás követendő, melyre az előkészületek minden részről megtéve látsza­nak lenni. A­z orosz j­o­b­b­szárny minden vára­kozás ellenére meglepő előnyomulást tesz s a Trajánsánczokig hat; az orosz balszárny min­den várakozás ellenére meghökkentő vissza­vonulást tesz s nagy gyorsasággal húzódik vissza az Oltón át ; ezen mozdulatok után, úgy hisszük, a kö­zép előnyomulása már nem történendik várakozás el­lenére, s meglepő vagy meghökkentő csak eredménye vagy eredménytelensége által lesz. Míg a Dunánál ezek történnek, hallatszik, hogy a kormány Gallipoliban egy parti kapitányt nevezett. Azon fontosság következtében , melyet e hely nyert, e rendszabály mulaszthatlan volt. Chiagneau hajóka­pitány neveztetett ki ez állomásra. A „Chronicle“ következő magántávirati sürgönyében hoz Bécsből ápril 22-ikről több elkésett közlemények közt újakat is hoz: „Szilisztriát ostromolják s több ponton ég. Hirek, melyek még megerősítésre várnak, beszélnek Szilisztria átadásáról és Rassova bevételéről. Az oroszok minden rendelkezhető csapatokat Gyur­­g­y­e­v­o és Kalafat ellen indítanak. Combinált támadást várnak Vidin-Kalafat ellen. A basibozukok Bazardzsi­­kot elhamvasztották és elhagyták. A raják egy küldött­sége ment az oroszokhoz, hogy a Szilisztria és Sumla közti kerületbe, hol törökök nincsenek, bevonuljanak. 560 orosz még Szambulban van. A banditák Thessalia és Epirusban 178 falut pusztítottak el.“ Ugyanezen lap közli a törökök dobrudzsai győ­zelméről szóló hírt is, melyet mint tegnapi legújabb postai rovatunkban említek, Párisban is beszéltek. A „Siécle“ ápril 18-ról írja Bécsből: „Mi az inter­­ventiót illeti, Ausztria, Boszniát és Szerbiát megszálland­­ja, ha az oroszok a balkánvonalat megtámadják; ellen­kező esetben a béke Ausztria és Oroszország közt még fentartathatnék.“ A „Pr. Corr.“ szerint Anglia és Francziaország du­­nafejedelemségi consulsági ügynökei is utasítást kaptak az orosz helyhatóságtól az eltávozásra; ezek véden­­czeiket a helyhatóságokra bízva megfeleltek ez uta­sításnak. Éjszaknyugati csatatér: Memel­ből, ápr. 20-ról Írják : A Conflict angol csavar-corvette, melynek fela­dása volt két más angol hajóval a kurlandi kikötőket ostromzár alá venni, elvesztette kapitányát,­­ egy na­szádon partra vitetvén magát, hogy az angol consult meglátogassa, nagy vihar folytán sírját a hullámok közt találta, csak az orvost és egy matrózt lehet­ megmen­teni. A hullák közöl ekkorig csak egy matrózt találtak, de a keresést folytatják csak azért, mert Foote commo­dore fontos papírokat vitt magával. Kopenhágából írják, hogy az ottani hadi­foglyok az orosz követ azon biztosítására, hogy a jelen háború alatt hadi szolgálatra nem fognak használtatni, szaba­don bocsáttattak. H­e 1­s i­n­g ő­r­ből ápril 20-ról Írják : Az angolok az egész vonalon a Lundtól egész a finn öbölig vadászatot tartanak az orosz kereskedő hajókra.“ Ekkorig mintegy 32 orosz járművet fogtak el, 18 a kjögei öbölben, 9 Memelben, 8 útban van oda, és egy Portsmouthban; ez utóbbi a Lizbonába rendelt Troya, melyet, rakományát nem számítva, 8000 font ségre be­csülnek. A „N. Pr. Zig“ szerint azon szigeten, melyen Kron­stadt fekszik, egy töltényműhely vigyázatlanság foly­tán jégbe repült, mely alkalommal 60 ember veszett el. E műhely a várműveken kívül, melyek ekként nem szenvedtek kárt, de a városban mégis minden ablak megpattant, s iszonyú rémülést idézett elő. Most midőn a hatalmas angol flotta hadi útjára kelt a keleti tengeren, érdekes ismerni a főpontokat, melye­ket érintenie, vagy melyek közt elhaladnia kell, míg a finn tengeröböl torkolatába befordulván , feladata leg­nagyobb pontjaihoz ér. A svéd partokon a Sundból ki­jőve,­­ egy sziklás fokot megkerülve Karlskronához ér, mely svéd hadikikötő és hadszertár. E város öt szige­ten fekszik, melyek egy nagy kikötőt foglalnak maguk­ban. Van ott két medencze is, melyekből a vizet le le­het ereszteni; mondják,hogy ennek szerkezetét utánoz­ták az oroszok Szebasztopolban. A kikötőt védő Kung- Rhonea várdát a hadi építészet mesterművének tartják. A kikötőkön szűk hajózható ut visz, melyen két gránit sziget erősségei ural­nak s azonfelül a bejárást mege­rősített apró szigetet fedezik. Innen egész Stockholmig a svéd partot háromszoros szigetsor veszi körül, melyek 20—12 mfldig nyúlnak be a tengerbe. Az Aktlipor­­szikla mellett elhaladva a régi szigetvár Kalmárba ér­nek, mely a szárazfölddel hajóhíd által van össze­kötve ; a kalmári tengerszoros két mf. széles, e váro­ s az Oeland sziget közt terjed el. Ez hosszúkás keskeny sziget, 30 mf. hosszú és 4 mf. széles számos falukkal, és Borgholm erősített kikötővel. A Borgholm sziget, mely a keleti tenger közép­medenczéjén uralkodik , sokkal na­gyobb és fontosabb, 40,000 lakosa van. Wysby fővá­rosa a nyugati parton még most is jelentékeny keres­kedő város. Éjszakra Stockholmtól, a bothniai öböl nyí­lásánál feküsznek az Åland szigetek. Ezek fontos állo­mást képeznek, melyből az oroszok Stockholmot fe­nyegethetik. A legnagyobb sziget 6—8 mfld , de szűk isthmusokkal annyira átmetszett területtel bír , hogy több szigetnek látszik, s ezért jeles kikötőhelyei vannak, de inkább csak kereskedőhajók számára, bárha kisebb hadi járművek, sőt fregattok is találtak már ott tartóz­kodási helyet. Alandot Finnland meghódítása folytán az oroszok szállták meg. A svéd miniszterek sokáig vo­nakodtak e fontos pontot átadni, végre engedniük kellett. Azonban az oroszok lemondtak arról, hogy az Aland szigeteket az angol flotta ellen védjék. Elvonu­lásukkor minden kát.­épületet lebontottak s minden erő­­ditvényeket széthánytak. Az ez alkalommal foganatos­­tott rendszabályok czélja úgy látszik az is volt, a lakosok romlását előidézni. Minden fegyverképes embernek meg­­parancsolák, hogy Finnlandba menjen, minden ha­jót oda vigyenek s a visszamaradt járműveket fenékre sü­­lyeszszék, így ugyanazon hatalom, melynek őket utal­­maznia kellene, méri e szerencsétlenekre a háború min­den nyomorait. A „P a y s“ némileg felleplezi a nyug­­hatalmak hadi tervét Oroszország ellen. Nem szárazon, hol csak Szambult védeni és az oroszokat a fejedelemségekből kiűzni, de a tengeren fognak eldöntő csatát vívni a nyug­­hatalmak Oroszországgal s másfél százados tervét, ma­gát a tenger urává tenni, megsemmisíteni, úgy hogy Oroszország ezután csak száraz­földi hatalom legyen. FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI ÚJDORSÁGOK. Budapest, Buda, ápril 27. A császári székvárosból, biztos kútfőből következő érdekes közlést kaptunk ápril 26-ról : „A szerencsekivánó küldöttségeket, melyek itt minden koronaországokból összegyűltek , hogy azok lako­sainak nevében , a legmagasb egybekelés alkalmából a hűt alattvalók igazszivü érzületeinek legőszintébb érzelmeit a trón lépcsőihez letegyék, ócs. k. Apostoli Felsége azon rendben méltóztatott legkegyelmesebben elfogadni, a mint az országok a császári czimben sorozva vannak. Magyarország küldöttsége volt tehát az első, melynek sze­rencséje volt előbocsáttatni. E végett az ma délelőtti 9 órakor teljes díszben katonai-és polgári kormányzó Főher­­czeg ö­cs. Fensége palotájában gyűlt össze és 10 órakor a felséges Uralkodó-pár a küldöttséget a titkostanács-szo­­bában legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott. Mindjárt a F­e­l­s­é­g­e­­­s belépte zajos örömnyilvánitásokkal üdvö­­zöltetett. Ő Felsége saját huszár-ezredének egyenru­hájában , C­s­á­s­z­ár­n­é ö Felsége pedig gazdag magyar öltözetben jelent meg Főherczeg-kormányzó ur ő cs. Fens, a küldöttség és az ország nevében Ő Felségeikhez legalá­zatosabb beszédet tartott, melyben a mélyen érzett szeren­cse- és forró áldáskivánatok Ő Felségeik iránt a hűség és ragaszkodás biztosításaival kifejeztettek. E beszédet gyak­ran élénk „Éljen“ szakitá félbe s annak végén a lelkesedés legmagasb fokra hágott, erős ,Éljenek, és mindenféle öröm­­kiáltásoktól viszhangzott a messze tér; széles Magyaror­szág minden rendes hangulatának viszhangja volt ez, mely ha lehet, még nagyobb tűzzel ismételve jön , midőn Császár Ő Felsége a magyar hűség és ragaszkodás kifejezett érzelmeit legkegyesebben elfogadni, és erősíteni méltózta­­tott, mikép­p Felsége e nyilatkozatokban csorbítatlan bi­zalmat helyez , valamint nyilvánítani kegyes volt, misze­rint öröméül szolgáland később felséges hitvesével Ma­gyarországot meglátogathatni, végre elváláskor még a gyü­lekezethez magyar nyelven szólani méltóztatott. A magas egyházi méltóság, valamint a cs. k. tisztviselő, a mágnás és az egyszerű magyar , mindnyájan egyenlő mélyen meghatva érzik magukat; a hazatérők nem fognak tudni eléggé magasztalólag beszélni a felséges császári pár­ról, mert minden szíveket örökre lebilincselt a bár­­dús ifjú Császárné igéző szeretetreméltósága és fen­sége, egyesülve Fejedelmünk ismeretes lovagi személyi­ségével, valamint mindkettőjük legkegyesebb lebocsátkozá­­sa. A jelenlevők szemeiben örömkönyek gyöngyöztek, me­lyek miatt bizonyára senkinek sem kelle magát szégyenleni. Nemkülönben azon magas szerencsében is részesült a kül­döttség, miszerint Ő Felsége fenséges szüleinek, F­e­­rencz Károly főherczeg és Zsófia főherczegné ő és. fenségeiknek legalázatosabb hódolatukat a legőszintébb szerencsekivánatokban kifejezheték, mely alkalommal a szí­vek hangulata hasonló mértékben lelkesült szavakban nyi­latkozott. Végre megemlítendő még, hogy a magyar kül­döttség tagjai, a­mennyire a helyiségi tér engedő, minden udvari és Bécs székváros által rendezett ünnepélyekre meghívójegyek által meghivattak, és hogy e fényes orszá­gos küldöttségben a magas cleruson kívül hyprimás ő emi­­nentiájával, csaknem minden titkos tanácsosok és kama­rások, továbbá a nemzet nemességének egy nagy része, az 5 helytartósági elnökök és alelnökök, a budai gör. egy. püspök, 3 superintendens, a múzeum igazgatója, az egye­tem rectora, Budapest, Pozson, Sopron, Kassa, Nagyvárad és Debreczen városok polgármesterei, a pesti keresk. kam­ra elnöke, 3 jász és kun stb. összesen 180-an vettek részt. (B.H.) — A Kubinyi Ferencz és Vahot Imre által szerkesztett „Magyar és Erdélyország képekben“ czimű munka 3-dik kötete számos kő- és fametszettel már el­hagyta a sajtót s a példányok néhány nap alatt mind szét­­küldetnek. Örömmel jelentjük, hogy irodalmunk kevés vállalata iránt mutatkozott a magyar közönségben nagyobb részvét, mint e vállalat iránt, mely a haza multjának, jele­nének, műemlékeinknek, természeti és történeti kincseink­nek ismertetését tűzte ki nehéz feladatául. E szép és nehéz feladatnak ezentúl is csak úgy felelhetend meg, ha az eddig mutatkozó részvét ezentúl sem ernyedend, valamint hogy a szerkesztők buzgósága, jól tudjuk, nem ernyed, hogy e gyűjteményt mentül becsesbbé tegyék. A szerkesztők több régi rajz, több eddig ismeretlen történeti adat, s több bo­­szorkány-per birtokába jutottak.­­— Ki érdeket talált az előfizetők névjegyzékének átte­kintésében, a minthogy az ily névjegyzék érdekkel bírhat is irodalmunk minden barátjára nézve, miután abban mi­­veltségünk mértéka s azon érdekeltség jelei tűnnek fel, melylyel a közönség a magasabb felfogás és a szellemi ér­veket igénylő lelki szükség postulátumánál fogva viseltetik a hű pártolásra és jóakaratra méltán számító magyar mun­kák iránt, ki egybehasonlító jegyzeteket is tett ez áttekin­tésnél, többször tapasztalható, hogy a legmelegebb irodal­mi barátok, a legbuzgóbb pártolók sorában Erdély és Te­mesvár, Bihar s Csongrád mellett mindig ott találja a kies Aradot, így azok között is, kik a költőnek árvái iránt rész­véttel viseltetnek, kik osztályosai a közérzületnek, mely hála az égnek, megragadta az ország jobbjait, a legelsők között találhatjuk Aradot. Ismét egy újabb adakozás érke­zett e megyéből hozzánk a Garay-árvák részére. Radnán az e czélra rendezett tánczvigalom 77 pártot jövedelmezett. Ez öszveg is azon derék ember utján jutott hozzánk, ki az aradiak adományát is kérdé hozzánk fel. A derék radnaiak jó tettök után jót várhatnak jutalmul. De ők jutalmukat fellelik azon gondolatban, hogy három árva jövőjének biztosításához ők is járulhattak. — Somogyból örvendetes jelét vettük azon érdekeltség­nek, melylyel földmivelő népünk örömmel szenteli filléreit oly vállalatok előmozdítására, melyek czélja a nép mive­­lődése és értelmi körének tágítása. Somogy több vidékén az értelmes nép nemcsak a Vasárnapi újságra, de a Magyar nép könyvére és a Magyar nép könyv­tár­ára­ is előfizetett, s ha hazánk több megyéjében a nép érdekeinek oly buzgó barátja, s igy a nép szellemi emelkedésére irányzott vállalatok támogatására oly lelkes férfiak többen akadnának mint Somogyban, hogy többet ne említsünk, a buzgó irodalombarát Berzsenyi Dénes, ak­kor irodalmunk és néplapjaink a részvét által feltételezett erősbödéses emelkedésben nemcsak kötelességet de lehető­séget találhatna fel a nép valódi érdekeinek méltó képvisele­tére s oly eredmény létesítésére, mi nélkül minden igye­kezet hasztalan és meddő. — E napokban S­z­ő­n­y­i ur tanintézete s ennek és a jeles tanár családának barátai igen kedélyes házi ünnep a nagy müélv részesei lehettek. A ritka jeles nő férje szüle­ JUDOJÁlI . Tájékozások ujabbkori lantos­ költészetünk körül. VII. Nem végezhetjük be ezúttal czikkeink sorozatát si­keresebben, mintha — remek ellenpéldányként annyi dalkisérlet ellenében — felmutatjuk mind az olvasó kö­zönségnek, mind a hívatlan lantosoknak Czuczor népies költeményeit, melyek egybegyűjtve csak e na­pokban hagyták el a sajtót *). Jobbkor nem jöhetett volna ily gyűjtemény, mint épen most, s bátran elmond­juk, nem is jöhetett volna jobb gyűjtemény, mint épen ez. Oly költemények ezek, melyek igaz joggal viselik a népies czímet; olyanok, melyeknek népiességét azon körülmény is fényesen igazolja, hogy legnagyobb ré­­szök már évek óta átment a nép életébe, meghonosult a nép ajkán, s a régi ismerősök, kikkel e kedves da­lokban találkozunk, élő példában tanúskodnak azon szoros kapcsolat, kölcsönös egymásra hatás mellett, melyben életnek és irodalomnak, szabályos fejlődések­­ben, államok kell minden nemzetnél, mely maga is egészséges fejlődésben halad előre. A hatalmas lángelmék, kortársaikat elbájolva s az utókornak maradandó emlékeket hátrahagyva, alkotá­saik indítását mindenkor saját népök legbensőbb lélek— életéből veszik ; nagyokká az által lesznek, hogy a kü­lönféle fénysugarakat — mint egy nevezetes műbiró mondja — melyeket népeknek és koruknak szelleme le­­vel, egyetlen gyúpontban tudják egyesíteni. Czuczornál találjuk e törekvést. Nem mondhatni ugyan, hogy valamennyi költeményei a tisztán magyar népdal hatványai, gyúpontjai (sokakból ugyanis a szláv dana sajátságai is látszanak eszményesítve kitűnni); nem mondhatjuk azt sem, hogy minden költeménye tu­lajdonképi népdal akarna lenni, de a forrás, melyből dalai előbuzognak, mindig a népnek szemléleti köre, mindig a népélet. Nézzük többek közt a „Falusi kis le­ány Pesten“ czímű költeményt, melyet méltán szoktak felemlíteni a naivság legremekebb példányaúl irodal­munkban : ez nem népdal, nem is úgynevezett népro­­mánc,,de tisztán műköltészeti darab,melyet tökélete­sen csak az élvezhet, ki már a népi szemléletkörön túl emelkedett, s mely mindamellett ízről ízre népies. Köl­tői gyengédséggel eszményesitve van benne az elfo­gultság és elfogulatlanság azon bájos vegyülete, mely a természet fiát a polgárisultabb osztály irányában, naiv­­ságánál fogva legfinomabban gúnyolódónak tünteti fel, s melyet köznapi költőink nem tudnak máskép előállí­tani, csak nyers alakjában, művészetlenül, sőt gyakran eltorzítva, azaz valódiságán alul (nem felül; mert ez már eszményítés volna, mi azonban a tárgyat soha­sem vetkezteti ki valódisága lényeges jelleméből). A költő, ha valóban költő akar lenni a szó teljes ér­telmében, kell, hogy maga is határozott egyéniséggel bírjon, s így akkor is, midőn más egyéniségeket, pél­dául a nép öszletes egyéniségét tükrözted vissza, nem kerülheti, hogy a rajzolt képbe saját egyéniségének vo­násai is ne vegyüljenek. Czuczornál is vannak sa­játosságok, melyek az Ő költészetét jellemzőleg meg­különböztetik mind általában a magyar dana, mind kü­lönösen egyes népdalnokok,péld. Vörösmarty, Pe­tőfi, Arany költészetétől. Hosszas volna ezúttal a megkülönböztető jeleket párhuzamosan előadnunk ; en­nélfogva csak arra szorítkozunk, hogy egyedül Czu­czor költői jellemét igyekszünk nagyjából vázolni, költői jellemét t. i. úgy, mint azt az előttünk fekvő né­pies versek gyűjteményéből magunknak elvonhattuk. Midőn e jellemet egyetlen szóval akarjuk kifejezni, ezen szót a franczia nyelvből kölcsönözzük át, mert az leghívebben fogja tolmácsolni gondolatunkat. Ezen szó a „justesse,“ midőn azt a művészeti alakításra alkal­mazzák. Czuczor költészetében uralkodik bizonyos szabat, bizonyos eszesség, melynél fogva minden köl­teménye tiszta és átlátszó, kerekded egészet képez, mintegy kézzelfogható szépséggel, szinte mathematikai egyaránynyal. Ezen justesse d’esprit képessé teszi a köl­tőt, hogy ne csak mindenkor teljes hatalommal uralkod­­hassék tárgya felett s alakítsa azt azzá, a mivé akarja, hanem hogy előadásának egyszersmind azon izes ele­venséget, piquant élt és rövidséget kölcsönözze, mely az olvasót folytonos derültségben és feszben tartja. Ez által egyúttal óvja magát az egyhangúság­ és unalmas­­ságtól is, mely hibába gyakran jobb költők is esnek, ha érzelmeik ömlengésének határt nem szabnak. Másrész­ről azonban tagadhatlan, hogy Czuczor költészete sokkal több táplálékot nyújt a főnek, mint a szívnek : világos, de nem eléggé meleg. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy nincs benne kedély, sőt a kedélyesség épen egyik jellemző vonása minden költeményének; csak azt értjük, hogy a rajzolt lélekállapotok mindig már állapotok, azaz meghiggadt, csilapodott érzelmek, háborgás nélkül. Midőn felindul, ez jó kedvből törté­nik. Nincs bánat, nincs szívrepesztő fájdalom Czu­czor költeményeiben: valódi életkedv és öröm sugár­zik azokból, életkedv, mely a halált is csak humoros világításban, szelídítve tünteti fel. Rajzai, festései elevenek, a legkisebb részletekig ha­tó árnyalással érdekesítvék; itt ott azonban túltömöttek, sőt egymásra halmozott, bár egyenkint találva jellemző kifejezésekkel nehezitvék, melyeket a költő néhol ta­lán ut­ólag toldott a költeményhez, midőn azt, elfoglal­va hang- és szótári nagy munkájával, újólag átnézé. Genreképei, mint „Czifra Laczi“ és „Tó-malom,“ ter­­vek a legtalálóbb vonásokkal, a nép életéből ellesve ; beszélyei, románczai, melyek közt méltán első helyen „Remete Péter“ nevezhető, nemesek és népiesek egy­szersmind ; a dalok, melyek a nagy többséget képezik, s olykor mesékké, példázatokká alakulnak, mindig elmé­sek, de mindig kedélyes alapon : a magyar dana dara­bos, szaggatott humorossága Czuczornál határo­zottabban, tisztábbra fejükt, egészszé körül, folyama­tossá lesz. Mennyi magyarosság, mennyi kedélyesség és humor, mennyi szépség, mennyi gondolat öszpon­­tosul csak e következő néhány sorban is, melyeket a ------ T............................. gyűjtemény legtökéletesebb darabjának tartunk , s en­nélfogva mutatványképen olvasóinkkal is közlünk: Esik eső a mezőre, csak úgy dűl, Hej csak egy csepp esnék babám szeméből. Eső után szebben virít a mező, Könnyezve szebb a lágyszívű szerető. Viszi a szél a felhőket lefelé, Felhők megöl ragyogó nap jön elé. Hej bár vinné hamat is el magával, Csak engemet hagyna együtt babámmal. Adja az ég, hogy Czuczor népies költeményei, melyeknek közrebocsátásáért a kiadónak lantos költé­szetünk érdekében hálát szavazunk, jobb útra térítsék divatos húrpengetőinket s szerencsés lendületet eszkö­zöljenek általában népies, különösen pedig lantos köl­tészetünkben ! Magyar könyvészet, 104 (333). A közönséges váltórendszabály alapvonalai. Irta Fogarasi János. Pesten 1854. Nyo­matott Trattner­ Károlyinál, 8-rét. 20­1. Árad 105 (334.) Az uj csődeljárást és az erre vonatkozó iro­mánypéldányoknak az ideiglenes csődrendtartás szabályai értelmében eszközlendő fokonkénti bírói tárgyalások sze­rint tervezett mindennemű magyar s német példákból ösz­­szeillesztett gyűjteményét, és függelékképen az 1840-dik évi XXIIdik és 1844-dik évi VII-dik törvény­­czikkekből s egyéb felsőbb és illetőleg legfelsőbb rendele­tekből egybeállitott csődtörvényt magában fog­laló segéd-kézikönyv. Törvényszéki hivatalnokok, hites ügyvédek s felek számára szerkesztő Szeniczey Gusztáv, tanácsjegyző a pesti cs. kir. kereskedelmi s vál­tótörvényszéknél. Pest 1854. kiadja Heckenast Gusztáv. 8-rét. 273 és 76­1. Ára kemény kötésben 2 pft. 106(335.)Föld- és természetrajz, népiskolák számára. Kiadta Jánosi Ferencz tanár. Második meg­­jobbitott kiadás. Pest. 1854. Heckenast Gusztáv tulajdona 1 8­ rét. 151­1. Ára 20 pkt. IRODALOM *­ 43(196). Czuczor népies költeményei. Összeszedte és kiadta Friebeisz István. Pest. 1854. Müller Emil könyvnyomdája. Kis 16rét. 2211. Előfizetési ála 1 pft.

Next