Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)
1854-04-29 / 1241. szám
a sajtót sem a közönséget ily vágyak kifejezésében. Sokat és ismételve beszéltek a császár és cs. család bekövetkezendő elutazásáról Moszkva, Varsóba stb. E hírek azonban alaptalanok látszanak lenni. E hír versiója lesz azon gyanítás is, hogy a czár peterhofi nyári residentiájába Kronstadt mellett, nem messze Kronschlottól, menend. — Ismét egy példánya az orosz sajtó ész - és képzelet-járásának. Gordjew az udvari lap „Napoleon “ czimű czikkében következőleg nyilatkozik : „Két sziget emelkedik ki a tenger hullámaiból, Corsica és Helena , az egyik bölcsője , a másik sírja Napóleonnak. ... Az egyikből kiindulva, megnézd a győzelmi röptét, mig a büntető végzet az égre törő sas vakmerő felszárnyalását lecsapta s Helena szikláihoz bilincselte. Évek múltak s a hős árnyéka ismét felemelkedik a szerencsétlen Francziaország mezőié ; ő oda lép a kevés hátramaradotthoz, kik győzelmi járataiban kisérék, s így szóla : „Mit fog az utóvilág mondani e méltatlan törekvéshez ? Öcsém, te szép Francziaországomhoz hűtelen lettél ! Albion bilincsbe veri a világot, és te, Napoleon, vele karöltve jársz ? Elfeledted, kire hagytam egykor átkomat és boszúmat? Ha Sándor szavainak hittem volna, sorsom nem leendett oly kegyetlen. Itt az ideje! Tégy le a szövetségről a cseles Angliával és a Turbánnal, az örök dicsőség és Francziaország nevében hallgas reám !“ Mondá és szavainak jóslata áthatotta az egész országot. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. És midőn a hadi események feljegyzéséhez fognánk, vesszük keleti kiküldöttünk következő magántávirati sürgönyét: „Orsóvá, apr. 28. d. e. 7 ór. 25 p. Az oroszok Kis-Oláhországot Paskievitsky hadműködési terve folytán hagyták oda. A viszszavonulás gyorsított menetekben történik az Oltón keresztül. Az oroszok nagy élelemszer-tömegeket égettek fel. Krajova tegnapelőtt üres volt. E visszavonulás nagy meghökkenést idézett elő.“ Mit ekként tegnapi számunkban gyanításkép kimondottunk, valósulni látszik; a visszavonulás az orosz fővezér, változott, valószínűleg támadó hadműködési tervének látszik következése lenni, melynek gyors és mielőbbi foganatosíttatását a visszavonulás gyorsított menete látszik sejtetni. Voltak ugyan már conjecturák, s a sajtó terére is kihatottak, melyek az oroszok e viszszavonulását egyéb indokokból is magyarázzák. Voltak, kik azt a két orosz hadtestnek Galiczia határán mozgóvá tétele iránti hírekkel hozták összeköttetésbe , s ezek szerint az orosz fővezér azon aggálya, hogy az ausztriaiak által hátulról támadtathatik meg, idézte volna elő az orosz balszárny visszavonatását. Mások csupán hadi cselnek tekinték, hogy a törököket kalafaii erős álláspontjukból kicsalják, hadi csel, mely oly régi mint a trójai háború s mégis mindig uj. Egy orsóvá april 24-ki tudósítás mondja: „Az oroszok egész hadi vonalának visszavonulása csak szmleges viszszavonulás, melynek nyilván nincs más czélja, mint a törököket bevehetlen álláspontjaikból kicsalni. Várható, hogy a törökök a megelőzött lovas ütközetekben nyert előnyeiket használni s az ellenség czélzatai szerint fognak cselekedni. Az orosz fővezér valószínűleg ehez akarja kötni a Kalafat elleni ostromot, előbb a török helyőrséget gyengitni akarván. E fontos vállalat vezérletére magát Paskievitshget várják ide. Az is feltűnt, hogy a Timok torkolatánál utóbbi időben számos orosz járműveket láttak, oly körülmény, miből orosz részről az e ponton létesítendő dunai átkelésre lehet következtetni.“ Azonban ha a változott haditerv alatt általános hadműködési fordulatot érthetni, úgy ez inkább egy pont ellen irányzott hadicsel iránti conjectura nem nagy valószínűséggel bír, annál inkább, miután ez esetben az oroszok aligha fogták volna az idő rövidsége miatt bizonyosan már el nem szállítható nagy tömegű élelemszereket felégetni. Aztán a kalafati törökök meghökkenése is inkább azt látszik bizonyítni, hogy hadállásuk czélszerűségének elvesztésétől, mint újabb hadicsel folytán történendő megtámadástól tartanak. Valószínűbb ennélfogva egy más conjectura, mely szerint e visszavonulást azon szükség idézte elő, nagyobb hadcsapatokat Szilisztriánál öszpontosítni, hogy a török balkáni hadállás e sánczművét még az angolfranczia segédcsapatok megérkezte előtt feladásra kényszerítsék. Azonbana nincs okunk ma is eltérni azon tegnap kifejezett gyantásunktól, hogy e visszavonulást a török középállásra irányzott nagy támadás követendő, melyre az előkészületek minden részről megtéve látszanak lenni. Az orosz jobbszárny minden várakozás ellenére meglepő előnyomulást tesz s a Trajánsánczokig hat; az orosz balszárny minden várakozás ellenére meghökkentő visszavonulást tesz s nagy gyorsasággal húzódik vissza az Oltón át ; ezen mozdulatok után, úgy hisszük, a közép előnyomulása már nem történendik várakozás ellenére, s meglepő vagy meghökkentő csak eredménye vagy eredménytelensége által lesz. Míg a Dunánál ezek történnek, hallatszik, hogy a kormány Gallipoliban egy parti kapitányt nevezett. Azon fontosság következtében , melyet e hely nyert, e rendszabály mulaszthatlan volt. Chiagneau hajókapitány neveztetett ki ez állomásra. A „Chronicle“ következő magántávirati sürgönyében hoz Bécsből ápril 22-ikről több elkésett közlemények közt újakat is hoz: „Szilisztriát ostromolják s több ponton ég. Hirek, melyek még megerősítésre várnak, beszélnek Szilisztria átadásáról és Rassova bevételéről. Az oroszok minden rendelkezhető csapatokat Gyurgyevo és Kalafat ellen indítanak. Combinált támadást várnak Vidin-Kalafat ellen. A basibozukok Bazardzsikot elhamvasztották és elhagyták. A raják egy küldöttsége ment az oroszokhoz, hogy a Szilisztria és Sumla közti kerületbe, hol törökök nincsenek, bevonuljanak. 560 orosz még Szambulban van. A banditák Thessalia és Epirusban 178 falut pusztítottak el.“ Ugyanezen lap közli a törökök dobrudzsai győzelméről szóló hírt is, melyet mint tegnapi legújabb postai rovatunkban említek, Párisban is beszéltek. A „Siécle“ ápril 18-ról írja Bécsből: „Mi az interventiót illeti, Ausztria, Boszniát és Szerbiát megszállandja, ha az oroszok a balkánvonalat megtámadják; ellenkező esetben a béke Ausztria és Oroszország közt még fentartathatnék.“ A „Pr. Corr.“ szerint Anglia és Francziaország dunafejedelemségi consulsági ügynökei is utasítást kaptak az orosz helyhatóságtól az eltávozásra; ezek védenczeiket a helyhatóságokra bízva megfeleltek ez utasításnak. Éjszaknyugati csatatér: Memelből, ápr. 20-ról Írják : A Conflict angol csavar-corvette, melynek feladása volt két más angol hajóval a kurlandi kikötőket ostromzár alá venni, elvesztette kapitányát, egy naszádon partra vitetvén magát, hogy az angol consult meglátogassa, nagy vihar folytán sírját a hullámok közt találta, csak az orvost és egy matrózt lehet megmenteni. A hullák közöl ekkorig csak egy matrózt találtak, de a keresést folytatják csak azért, mert Foote commodore fontos papírokat vitt magával. Kopenhágából írják, hogy az ottani hadifoglyok az orosz követ azon biztosítására, hogy a jelen háború alatt hadi szolgálatra nem fognak használtatni, szabadon bocsáttattak. He 1s ing őrből ápril 20-ról Írják : Az angolok az egész vonalon a Lundtól egész a finn öbölig vadászatot tartanak az orosz kereskedő hajókra.“ Ekkorig mintegy 32 orosz járművet fogtak el, 18 a kjögei öbölben, 9 Memelben, 8 útban van oda, és egy Portsmouthban; ez utóbbi a Lizbonába rendelt Troya, melyet, rakományát nem számítva, 8000 font ségre becsülnek. A „N. Pr. Zig“ szerint azon szigeten, melyen Kronstadt fekszik, egy töltényműhely vigyázatlanság folytán jégbe repült, mely alkalommal 60 ember veszett el. E műhely a várműveken kívül, melyek ekként nem szenvedtek kárt, de a városban mégis minden ablak megpattant, s iszonyú rémülést idézett elő. Most midőn a hatalmas angol flotta hadi útjára kelt a keleti tengeren, érdekes ismerni a főpontokat, melyeket érintenie, vagy melyek közt elhaladnia kell, míg a finn tengeröböl torkolatába befordulván , feladata legnagyobb pontjaihoz ér. A svéd partokon a Sundból kijőve, egy sziklás fokot megkerülve Karlskronához ér, mely svéd hadikikötő és hadszertár. E város öt szigeten fekszik, melyek egy nagy kikötőt foglalnak magukban. Van ott két medencze is, melyekből a vizet le lehet ereszteni; mondják,hogy ennek szerkezetét utánozták az oroszok Szebasztopolban. A kikötőt védő Kung- Rhonea várdát a hadi építészet mesterművének tartják. A kikötőkön szűk hajózható ut visz, melyen két gránit sziget erősségei uralnak s azonfelül a bejárást megerősített apró szigetet fedezik. Innen egész Stockholmig a svéd partot háromszoros szigetsor veszi körül, melyek 20—12 mfldig nyúlnak be a tengerbe. Az Aktliporszikla mellett elhaladva a régi szigetvár Kalmárba érnek, mely a szárazfölddel hajóhíd által van összekötve ; a kalmári tengerszoros két mf. széles, e váro s az Oeland sziget közt terjed el. Ez hosszúkás keskeny sziget, 30 mf. hosszú és 4 mf. széles számos falukkal, és Borgholm erősített kikötővel. A Borgholm sziget, mely a keleti tenger középmedenczéjén uralkodik , sokkal nagyobb és fontosabb, 40,000 lakosa van. Wysby fővárosa a nyugati parton még most is jelentékeny kereskedő város. Éjszakra Stockholmtól, a bothniai öböl nyílásánál feküsznek az Åland szigetek. Ezek fontos állomást képeznek, melyből az oroszok Stockholmot fenyegethetik. A legnagyobb sziget 6—8 mfld , de szűk isthmusokkal annyira átmetszett területtel bír , hogy több szigetnek látszik, s ezért jeles kikötőhelyei vannak, de inkább csak kereskedőhajók számára, bárha kisebb hadi járművek, sőt fregattok is találtak már ott tartózkodási helyet. Alandot Finnland meghódítása folytán az oroszok szállták meg. A svéd miniszterek sokáig vonakodtak e fontos pontot átadni, végre engedniük kellett. Azonban az oroszok lemondtak arról, hogy az Aland szigeteket az angol flotta ellen védjék. Elvonulásukkor minden kát.épületet lebontottak s minden erőditvényeket széthánytak. Az ez alkalommal foganatostott rendszabályok czélja úgy látszik az is volt, a lakosok romlását előidézni. Minden fegyverképes embernek megparancsolák, hogy Finnlandba menjen, minden hajót oda vigyenek s a visszamaradt járműveket fenékre sülyeszszék, így ugyanazon hatalom, melynek őket utalmaznia kellene, méri e szerencsétlenekre a háború minden nyomorait. A „P a y s“ némileg felleplezi a nyughatalmak hadi tervét Oroszország ellen. Nem szárazon, hol csak Szambult védeni és az oroszokat a fejedelemségekből kiűzni, de a tengeren fognak eldöntő csatát vívni a nyughatalmak Oroszországgal s másfél százados tervét, magát a tenger urává tenni, megsemmisíteni, úgy hogy Oroszország ezután csak szárazföldi hatalom legyen. FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI ÚJDORSÁGOK. Budapest, Buda, ápril 27. A császári székvárosból, biztos kútfőből következő érdekes közlést kaptunk ápril 26-ról : „A szerencsekivánó küldöttségeket, melyek itt minden koronaországokból összegyűltek , hogy azok lakosainak nevében , a legmagasb egybekelés alkalmából a hűt alattvalók igazszivü érzületeinek legőszintébb érzelmeit a trón lépcsőihez letegyék, ócs. k. Apostoli Felsége azon rendben méltóztatott legkegyelmesebben elfogadni, a mint az országok a császári czimben sorozva vannak. Magyarország küldöttsége volt tehát az első, melynek szerencséje volt előbocsáttatni. E végett az ma délelőtti 9 órakor teljes díszben katonai-és polgári kormányzó Főherczeg öcs. Fensége palotájában gyűlt össze és 10 órakor a felséges Uralkodó-pár a küldöttséget a titkostanács-szobában legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott. Mindjárt a Felséges belépte zajos örömnyilvánitásokkal üdvözöltetett. Ő Felsége saját huszár-ezredének egyenruhájában , Császárné ö Felsége pedig gazdag magyar öltözetben jelent meg Főherczeg-kormányzó ur ő cs. Fens, a küldöttség és az ország nevében Ő Felségeikhez legalázatosabb beszédet tartott, melyben a mélyen érzett szerencse- és forró áldáskivánatok Ő Felségeik iránt a hűség és ragaszkodás biztosításaival kifejeztettek. E beszédet gyakran élénk „Éljen“ szakitá félbe s annak végén a lelkesedés legmagasb fokra hágott, erős ,Éljenek, és mindenféle örömkiáltásoktól viszhangzott a messze tér; széles Magyarország minden rendes hangulatának viszhangja volt ez, mely ha lehet, még nagyobb tűzzel ismételve jön , midőn Császár Ő Felsége a magyar hűség és ragaszkodás kifejezett érzelmeit legkegyesebben elfogadni, és erősíteni méltóztatott, miképp Felsége e nyilatkozatokban csorbítatlan bizalmat helyez , valamint nyilvánítani kegyes volt, miszerint öröméül szolgáland később felséges hitvesével Magyarországot meglátogathatni, végre elváláskor még a gyülekezethez magyar nyelven szólani méltóztatott. A magas egyházi méltóság, valamint a cs. k. tisztviselő, a mágnás és az egyszerű magyar , mindnyájan egyenlő mélyen meghatva érzik magukat; a hazatérők nem fognak tudni eléggé magasztalólag beszélni a felséges császári párról, mert minden szíveket örökre lebilincselt a bárdús ifjú Császárné igéző szeretetreméltósága és fensége, egyesülve Fejedelmünk ismeretes lovagi személyiségével, valamint mindkettőjük legkegyesebb lebocsátkozása. A jelenlevők szemeiben örömkönyek gyöngyöztek, melyek miatt bizonyára senkinek sem kelle magát szégyenleni. Nemkülönben azon magas szerencsében is részesült a küldöttség, miszerint Ő Felsége fenséges szüleinek, Ferencz Károly főherczeg és Zsófia főherczegné ő és. fenségeiknek legalázatosabb hódolatukat a legőszintébb szerencsekivánatokban kifejezheték, mely alkalommal a szívek hangulata hasonló mértékben lelkesült szavakban nyilatkozott. Végre megemlítendő még, hogy a magyar küldöttség tagjai, amennyire a helyiségi tér engedő, minden udvari és Bécs székváros által rendezett ünnepélyekre meghívójegyek által meghivattak, és hogy e fényes országos küldöttségben a magas cleruson kívül hyprimás ő eminentiájával, csaknem minden titkos tanácsosok és kamarások, továbbá a nemzet nemességének egy nagy része, az 5 helytartósági elnökök és alelnökök, a budai gör. egy. püspök, 3 superintendens, a múzeum igazgatója, az egyetem rectora, Budapest, Pozson, Sopron, Kassa, Nagyvárad és Debreczen városok polgármesterei, a pesti keresk. kamra elnöke, 3 jász és kun stb. összesen 180-an vettek részt. (B.H.) — A Kubinyi Ferencz és Vahot Imre által szerkesztett „Magyar és Erdélyország képekben“ czimű munka 3-dik kötete számos kő- és fametszettel már elhagyta a sajtót s a példányok néhány nap alatt mind szétküldetnek. Örömmel jelentjük, hogy irodalmunk kevés vállalata iránt mutatkozott a magyar közönségben nagyobb részvét, mint e vállalat iránt, mely a haza multjának, jelenének, műemlékeinknek, természeti és történeti kincseinknek ismertetését tűzte ki nehéz feladatául. E szép és nehéz feladatnak ezentúl is csak úgy felelhetend meg, ha az eddig mutatkozó részvét ezentúl sem ernyedend, valamint hogy a szerkesztők buzgósága, jól tudjuk, nem ernyed, hogy e gyűjteményt mentül becsesbbé tegyék. A szerkesztők több régi rajz, több eddig ismeretlen történeti adat, s több boszorkány-per birtokába jutottak.— Ki érdeket talált az előfizetők névjegyzékének áttekintésében, a minthogy az ily névjegyzék érdekkel bírhat is irodalmunk minden barátjára nézve, miután abban miveltségünk mértéka s azon érdekeltség jelei tűnnek fel, melylyel a közönség a magasabb felfogás és a szellemi érveket igénylő lelki szükség postulátumánál fogva viseltetik a hű pártolásra és jóakaratra méltán számító magyar munkák iránt, ki egybehasonlító jegyzeteket is tett ez áttekintésnél, többször tapasztalható, hogy a legmelegebb irodalmi barátok, a legbuzgóbb pártolók sorában Erdély és Temesvár, Bihar s Csongrád mellett mindig ott találja a kies Aradot, így azok között is, kik a költőnek árvái iránt részvéttel viseltetnek, kik osztályosai a közérzületnek, mely hála az égnek, megragadta az ország jobbjait, a legelsők között találhatjuk Aradot. Ismét egy újabb adakozás érkezett e megyéből hozzánk a Garay-árvák részére. Radnán az e czélra rendezett tánczvigalom 77 pártot jövedelmezett. Ez öszveg is azon derék ember utján jutott hozzánk, ki az aradiak adományát is kérdé hozzánk fel. A derék radnaiak jó tettök után jót várhatnak jutalmul. De ők jutalmukat fellelik azon gondolatban, hogy három árva jövőjének biztosításához ők is járulhattak. — Somogyból örvendetes jelét vettük azon érdekeltségnek, melylyel földmivelő népünk örömmel szenteli filléreit oly vállalatok előmozdítására, melyek czélja a nép mivelődése és értelmi körének tágítása. Somogy több vidékén az értelmes nép nemcsak a Vasárnapi újságra, de a Magyar nép könyvére és a Magyar nép könyvtárára is előfizetett, s ha hazánk több megyéjében a nép érdekeinek oly buzgó barátja, s igy a nép szellemi emelkedésére irányzott vállalatok támogatására oly lelkes férfiak többen akadnának mint Somogyban, hogy többet ne említsünk, a buzgó irodalombarát Berzsenyi Dénes, akkor irodalmunk és néplapjaink a részvét által feltételezett erősbödéses emelkedésben nemcsak kötelességet de lehetőséget találhatna fel a nép valódi érdekeinek méltó képviseletére s oly eredmény létesítésére, mi nélkül minden igyekezet hasztalan és meddő. — E napokban Szőnyi ur tanintézete s ennek és a jeles tanár családának barátai igen kedélyes házi ünnep a nagy müélv részesei lehettek. A ritka jeles nő férje szüle JUDOJÁlI . Tájékozások ujabbkori lantos költészetünk körül. VII. Nem végezhetjük be ezúttal czikkeink sorozatát sikeresebben, mintha — remek ellenpéldányként annyi dalkisérlet ellenében — felmutatjuk mind az olvasó közönségnek, mind a hívatlan lantosoknak Czuczor népies költeményeit, melyek egybegyűjtve csak e napokban hagyták el a sajtót *). Jobbkor nem jöhetett volna ily gyűjtemény, mint épen most, s bátran elmondjuk, nem is jöhetett volna jobb gyűjtemény, mint épen ez. Oly költemények ezek, melyek igaz joggal viselik a népies czímet; olyanok, melyeknek népiességét azon körülmény is fényesen igazolja, hogy legnagyobb részök már évek óta átment a nép életébe, meghonosult a nép ajkán, s a régi ismerősök, kikkel e kedves dalokban találkozunk, élő példában tanúskodnak azon szoros kapcsolat, kölcsönös egymásra hatás mellett, melyben életnek és irodalomnak, szabályos fejlődésekben, államok kell minden nemzetnél, mely maga is egészséges fejlődésben halad előre. A hatalmas lángelmék, kortársaikat elbájolva s az utókornak maradandó emlékeket hátrahagyva, alkotásaik indítását mindenkor saját népök legbensőbb lélek— életéből veszik ; nagyokká az által lesznek, hogy a különféle fénysugarakat — mint egy nevezetes műbiró mondja — melyeket népeknek és koruknak szelleme level, egyetlen gyúpontban tudják egyesíteni. Czuczornál találjuk e törekvést. Nem mondhatni ugyan, hogy valamennyi költeményei a tisztán magyar népdal hatványai, gyúpontjai (sokakból ugyanis a szláv dana sajátságai is látszanak eszményesítve kitűnni); nem mondhatjuk azt sem, hogy minden költeménye tulajdonképi népdal akarna lenni, de a forrás, melyből dalai előbuzognak, mindig a népnek szemléleti köre, mindig a népélet. Nézzük többek közt a „Falusi kis leány Pesten“ czímű költeményt, melyet méltán szoktak felemlíteni a naivság legremekebb példányaúl irodalmunkban : ez nem népdal, nem is úgynevezett néprománc,,de tisztán műköltészeti darab,melyet tökéletesen csak az élvezhet, ki már a népi szemléletkörön túl emelkedett, s mely mindamellett ízről ízre népies. Költői gyengédséggel eszményesitve van benne az elfogultság és elfogulatlanság azon bájos vegyülete, mely a természet fiát a polgárisultabb osztály irányában, naivságánál fogva legfinomabban gúnyolódónak tünteti fel, s melyet köznapi költőink nem tudnak máskép előállítani, csak nyers alakjában, művészetlenül, sőt gyakran eltorzítva, azaz valódiságán alul (nem felül; mert ez már eszményítés volna, mi azonban a tárgyat sohasem vetkezteti ki valódisága lényeges jelleméből). A költő, ha valóban költő akar lenni a szó teljes értelmében, kell, hogy maga is határozott egyéniséggel bírjon, s így akkor is, midőn más egyéniségeket, például a nép öszletes egyéniségét tükrözted vissza, nem kerülheti, hogy a rajzolt képbe saját egyéniségének vonásai is ne vegyüljenek. Czuczornál is vannak sajátosságok, melyek az Ő költészetét jellemzőleg megkülönböztetik mind általában a magyar dana, mind különösen egyes népdalnokok,péld. Vörösmarty, Petőfi, Arany költészetétől. Hosszas volna ezúttal a megkülönböztető jeleket párhuzamosan előadnunk ; ennélfogva csak arra szorítkozunk, hogy egyedül Czuczor költői jellemét igyekszünk nagyjából vázolni, költői jellemét t. i. úgy, mint azt az előttünk fekvő népies versek gyűjteményéből magunknak elvonhattuk. Midőn e jellemet egyetlen szóval akarjuk kifejezni, ezen szót a franczia nyelvből kölcsönözzük át, mert az leghívebben fogja tolmácsolni gondolatunkat. Ezen szó a „justesse,“ midőn azt a művészeti alakításra alkalmazzák. Czuczor költészetében uralkodik bizonyos szabat, bizonyos eszesség, melynél fogva minden költeménye tiszta és átlátszó, kerekded egészet képez, mintegy kézzelfogható szépséggel, szinte mathematikai egyaránynyal. Ezen justesse d’esprit képessé teszi a költőt, hogy ne csak mindenkor teljes hatalommal uralkodhassék tárgya felett s alakítsa azt azzá, a mivé akarja, hanem hogy előadásának egyszersmind azon izes elevenséget, piquant élt és rövidséget kölcsönözze, mely az olvasót folytonos derültségben és feszben tartja. Ez által egyúttal óvja magát az egyhangúság és unalmasságtól is, mely hibába gyakran jobb költők is esnek, ha érzelmeik ömlengésének határt nem szabnak. Másrészről azonban tagadhatlan, hogy Czuczor költészete sokkal több táplálékot nyújt a főnek, mint a szívnek : világos, de nem eléggé meleg. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy nincs benne kedély, sőt a kedélyesség épen egyik jellemző vonása minden költeményének; csak azt értjük, hogy a rajzolt lélekállapotok mindig már állapotok, azaz meghiggadt, csilapodott érzelmek, háborgás nélkül. Midőn felindul, ez jó kedvből történik. Nincs bánat, nincs szívrepesztő fájdalom Czuczor költeményeiben: valódi életkedv és öröm sugárzik azokból, életkedv, mely a halált is csak humoros világításban, szelídítve tünteti fel. Rajzai, festései elevenek, a legkisebb részletekig ható árnyalással érdekesítvék; itt ott azonban túltömöttek, sőt egymásra halmozott, bár egyenkint találva jellemző kifejezésekkel nehezitvék, melyeket a költő néhol talán utólag toldott a költeményhez, midőn azt, elfoglalva hang- és szótári nagy munkájával, újólag átnézé. Genreképei, mint „Czifra Laczi“ és „Tó-malom,“ tervek a legtalálóbb vonásokkal, a nép életéből ellesve ; beszélyei, románczai, melyek közt méltán első helyen „Remete Péter“ nevezhető, nemesek és népiesek egyszersmind ; a dalok, melyek a nagy többséget képezik, s olykor mesékké, példázatokká alakulnak, mindig elmések, de mindig kedélyes alapon : a magyar dana darabos, szaggatott humorossága Czuczornál határozottabban, tisztábbra fejükt, egészszé körül, folyamatossá lesz. Mennyi magyarosság, mennyi kedélyesség és humor, mennyi szépség, mennyi gondolat öszpontosul csak e következő néhány sorban is, melyeket a ------ T............................. gyűjtemény legtökéletesebb darabjának tartunk , s ennélfogva mutatványképen olvasóinkkal is közlünk: Esik eső a mezőre, csak úgy dűl, Hej csak egy csepp esnék babám szeméből. Eső után szebben virít a mező, Könnyezve szebb a lágyszívű szerető. Viszi a szél a felhőket lefelé, Felhők megöl ragyogó nap jön elé. Hej bár vinné hamat is el magával, Csak engemet hagyna együtt babámmal. Adja az ég, hogy Czuczor népies költeményei, melyeknek közrebocsátásáért a kiadónak lantos költészetünk érdekében hálát szavazunk, jobb útra térítsék divatos húrpengetőinket s szerencsés lendületet eszközöljenek általában népies, különösen pedig lantos költészetünkben ! Magyar könyvészet, 104 (333). A közönséges váltórendszabály alapvonalai. Irta Fogarasi János. Pesten 1854. Nyomatott Trattner Károlyinál, 8-rét. 201. Árad 105 (334.) Az uj csődeljárást és az erre vonatkozó irománypéldányoknak az ideiglenes csődrendtartás szabályai értelmében eszközlendő fokonkénti bírói tárgyalások szerint tervezett mindennemű magyar s német példákból öszszeillesztett gyűjteményét, és függelékképen az 1840-dik évi XXIIdik és 1844-dik évi VII-dik törvényczikkekből s egyéb felsőbb és illetőleg legfelsőbb rendeletekből egybeállitott csődtörvényt magában foglaló segéd-kézikönyv. Törvényszéki hivatalnokok, hites ügyvédek s felek számára szerkesztő Szeniczey Gusztáv, tanácsjegyző a pesti cs. kir. kereskedelmi s váltótörvényszéknél. Pest 1854. kiadja Heckenast Gusztáv. 8-rét. 273 és 761. Ára kemény kötésben 2 pft. 106(335.)Föld- és természetrajz, népiskolák számára. Kiadta Jánosi Ferencz tanár. Második megjobbitott kiadás. Pest. 1854. Heckenast Gusztáv tulajdona 1 8 rét. 1511. Ára 20 pkt. IRODALOM * 43(196). Czuczor népies költeményei. Összeszedte és kiadta Friebeisz István. Pest. 1854. Müller Emil könyvnyomdája. Kis 16rét. 2211. Előfizetési ála 1 pft.