Pesti Napló, 1854. április (5. évfolyam, 1218-1242. szám)
1854-04-30 / 1242. szám
hogy Németországnak az európai sülyegyen helyreállítását fiaivérével kellene eszközölnie, akkor a veszélynek nagyobbnak, a túlsúlynak szembeszökőbbnek kellene lennie. Most azonban csak azt látjuk, hogy a nyugati hatalmaknak Oroszországgal vetélkedése egyedül az, mi bennünket saját érdekei segélyére irí. Egy franczia herczeg Marseilleben a Feketetenger szabadságáról mint a háború végczéljáról szólt; egy nemes lord a felső házban a harcz egyéb nyereményeiről beszélt. Németországra e harczból nem néz nyeremény. Porosz- és Németországnak az orosz czártól nincs mit félnie; ő nem hódító, minő XIV. Lajos volt, s kormányra lépte óta nem ten hódítást, még akkor sem, midőn a forradalom Európában csábító alkalmat nyújthatott. A franczia dicsőség minden korszakába németországi hódítások vannak jegyezve, s lehetett-e Németországra nézve megalázóbb korszak, mint az, mely a tisziti béke s a kalischi szerződés közé esik ? Belátom én a hátrányokat, melyeket Poroszország 1850-ben Ausztriával szemközt Oroszország által szenvedett. De e hátrányok kevésbé terhelik Oroszországot, mint ama szabadelvű pártot, mely egy alkotmányos Európa agyrémével álmodozott. Ellenben mit köszönhetünk orosz szomszédunknak ? Ő a demokratiát féken tartja, mintha soha sem is létezett volna, míg Francziaország kétszer áraszta el Európát forradalmi lávával, s egy oly uralkodó, ki ama nyilatkozattal lép kormányra, hogy ő csak a nép akaratának hódol, soha sem fogja a forradalom cráterét eltorlaszolni. Az Oroszország elleni háborút sürgető szenvedélyek nem bírnak egyéb rokonszenvvel, mint a franczia forradaloméival. Anglia is bűnrészese ama tűzvésznek, mely Európa trónjait elhamvasztással fenyegeté. Bennünket vallás, faj, nyelv, műveltség, sőt politika kötelékei is csatolnak Angliához, de azért nem hányhatjuk be szemeinket a felénk onnan tornyosuló veszélyek előtt. E veszélyekkel szemközt szakítsuk-e meg a szent szövetség kapcsait, mely egy nagy korszak s egy jó és hű király hagyományaként minket eddigelé megatalmazott? Ha ez orosz rokonszenv, akkor én nyíltan orosz szelleműnek vallom be magam. De én nem vonzódom orosz szokásokhoz, orosz miveltséghez, orosz intézményekhez, orosz befolyáshoz. Mi nem e befolyást keressük, mi a német önállóságot akarjuk külbefolyás ellen megvédeni. Báró Stein orosz hadsereg élén tért vissza Németországba, honnan Francziaország száműzte őt. — Szóló ezután a kérdés vallási oldalára tér át. Szerinte mindig botrányos dolog, mohamedán birtokot keresztény népességgel védeni. Nem boszuság-e az, hogy keresztény hatalmak oly tartományokban, melyeket keresztények laknak, a mohamedán rendet akarják fentartani ? Hogy keresztény seregek oly szövetségessel küzdenek együtt, ki szemeik láttára mészárolt le keresztényeket Küsztendsében ? Hol áll az megírva, hogy Törökországot, Mahomed hódítmányait, keresztény hatalmak köteleztessenek megvédeni ? Az-e feladatuk, hogy a hódító igája alól kiszabadulni óhajtó görög keresztényeket, újra e járomba fogják ? Megtilthatják-e a keresztény hatalmak Görögország királyának, hogy szabad sajtója ne nyilvánítsa a görög keresztények törekvései iránti rokonszenveket ? Az orosz czár biztosítékokat követel a görög egyház számára, mint a hagyományos jogok szervezetét. — Anglia vallásszabadságot sürget, azaz, a görög hierarchiát muzulmán zsarnokság alá akarja vetni. Ezen ellentéttel szemközt én azt kívánnám: egyeznének a nyugati hatalmak abba, hogy a keleti összes kereszténység az egyesült európai nagyhatalmak védnöksége alá helyeztessék. Nem várhatom azonban e kívánság teljesítését, ha a nyugati hatalmak ama megfoghatlan követelésére gondolok, hogy t. i. az 1841. szerződés revisiója által Törökország az európai állambiztosítékba lépjen. Azt kívánják, hogy Törökország az úgynevezett európai államcsaládba felvétessék, hogy a szent római birodalom császárjával, a legkeresztényebb király oldalán bíráskodjék az európai kereszténység fölött. Ez fogna az utolsó lépés lenni az európai világ kereszténységének aláásására. Az Izlám melletti tarcz a keresztény világ elleni harcz, s én bízom az orosz czárban, hogy ő a sikert meggátolandja, mig csak egy embere leend seregében. S Németország itt nem fog máshoz csatlakozni. Németország semlegessége a háborút korlátok közé szorítandja; nem fogja ugyan a nyugati hatalmakat attól visszatartani, hogy Oroszországot ne gyöngítsék ; de én óva intem mindazokat, kik azt hiszik, hogy Németországnak a nyugoti hatalmakhozi csatlakozása az orosz czárt engedésre kényszeritendi s ezzel a háború befejezett leend: óva intem őket, hogy ne tévedjenek ebbeli számításukban. Németország feladata: a harczban részt nem venni, hanem a háborút mérsékelni, a béke útját egyengetni s azt mihamarább eszközölni. (Helyeslés.) A miniszterelnök: Az ékesen szóló követ arra hivatkozók, hogy nem hallgathat, miután a másik kamarában a politikáról már szólottak. Én a másik házban nem taglaltam a szónokok beszédeit, kik a jogi szempontokat e részben fejtegették s itt sem fogom cáfolni akarni a jeles szónoklatot, melyet a ház köszönettel fogadott. Csupán ama biztosítást fejezhetem ki, hogy Poroszország nem fogja a hírlapirodalom delejtűje szerint irányozni politikáját, s a Times egy kézszoritásáért nem ismerendi félre saját érdekeit. Mi a viszonyok átalános helyzetét szemmel tartandjuk, s ő felsége bölcs belátása meghatározandja az időpontot, melyben Poroszországnak a harczban tettleges részt vennie kelljen. (Helyes!) A vitály befejezése indítványoztatik. Vincke szólni kíván, hogy az e házban eddig elé nem taglalt nézeteket előadhassa. — A vitály azonban befejezettnek nyilváníttatik. — Vincke mindemellett tiltakozik a vád ellen, hogy a Törökországgal! szövetség a kereszténység elleni harczcal egyre megy. E szemrehányás a boldogult királyt is éri, ki azultán seregének szolgálatokat tenni Stambulba több porosz tisztet küldött, s ezek közt volt szóló is. Stahl ezen tiltakozást ama megjegyzéssel utasítja vissza, hogy ő csak oly haczról szólt Törökország érdeke mellett, mely keresztény hatalmak ellen a keresztények fölötti török uralom fentartására folyna. Az általános vitály bevégeztével Vincke még egyszer szóhoz jut, s a törvényjavaslat 1 §-át taglalva, egyes észrevételekkel czáfolgatja Stahl beszédét; de a kamara nyugtalankodása, s a követek szétoszlási zaja közt szavai nem érthetők. • Erre Waldon kel fel s így szól •• Midőn utólszor volt szerencsém e helyen állani, szinte hitelnyitásról volt szó, akkor ellene szavaztam, ma mindnyájan mellette szavazunk. Ma az forog kérdésben , hogy a korona kétségbevonhatlan jogelőnyeit épen tartsuk fenn. Legmélyebb fájdalommal volnék illetődve, ha látnom kellene, hogy porosz lobogók orosz lobogókkal állanak szemközt; igenis, legmélyebb fájdalommal volnék illetődve, ha azokat a háromszínű zászlókkal látnám egy sorban. Ha tőlem függene, én a miniszter uraknak 30 milliónálmég többet is megszavaztam volna. Krausmick : E házban sem orosz, sem angol, sem franczia, hanem tisztán és egyedül porosz rokonszenvek léteznek; ezek azonban azt kívánják , hogy Poroszország hatalmas, önálló és független maradjon. Szóló a hitelnyitás egyhangú megszavazását ajánlja. Erre az I. törvényjavaslat szavazás alá kerül, s ez egyhangúlag ,,éjen ő felsége a király!“ kiáltás által kísérve elfogadtatik. Szintén ez történik a II. törvényjavaslattal is. A „W. Lloyd“, a porosz kormánypolitika általános körvonalú tájékozása gyanánt, utóbbi számát a következő czikkel nyitja meg : Míg a porosz kormány hivatalos közlönye ismételve állítja, hogy a négy hatalom a végczélra nézve tökéletesen egyetért , Poroszország csupán a czél elérésére vezető eszközökre nézve haboz és remeg : úgy látszik, hogy Sz.Pétervárott épen nem uralkodik hasonló aggály és határozatlanság. Ott a támadó háborút választották s azt állítják, hogy hiszen ők Stambult nem akarják állandóul birni, mi magyarul annyit tesz, hogy hát ideiglenesen mindenesetre akarják birni. De hiszen e földön minden változandó s minden birtok múlandó. Az angolok sem fogják Gibraltárt Ítéletnapig bírni, s az oroszok, ha egyszer Szambulban vannak, az ideiglenes birtoklást majd szinte oly hosszúra nyújthatják ki, mint a britek a spanyol földön kezdettel. Egyelőre megnyugtatásunkra válik, hogy a berlini kabinet a czélra nézve a többi három hatalommal egyetértőnek nyilvánítá magát. E czél elérésére majd csak kellene valamely eszközhöz nyúlnia. Tegyük fel kezdetül a legszelídebbet. Egy általános vezeklési 63 imanap fog talán kitüzetni s a porosz nép az ég urához esdekel majd, birná rá az oroszokat a török földrőli elvonulásra. Ha ez nem használ, akkor majd a „körültekintő“ Gerlach elnök ur társaival Pétervárra megy, térdre borul s Nesselrode ur saruit megcsókolva, őt hasonló szívességre kérendi. Ha e mód sem használ, akkor már a térdelő követség után egy lábain állónak kell mennie. S ha még ennek küldetése is gyümölcstelen lenne , végre már csakugyan egy tábornoknak kell vállalkoznia a feladatra, melyet diplomaták megoldani nem bírtak. Míg csak Manteuffel úr azt nem mondja, hogy épen semmi eszközhöz nem nyúl, mindaddig azt fogjuk hinni, hogy ő egy módszertől a másik felé ingadozva, a tapogatózás közben majd csak ráakad az igazira. Hogy ezen államférfiú azt mondja, miszerint Poroszország nem elég erős bárminő eszközhöz nyúlni elérésére ama czélnak, melyet sajátjának lenni ünnepélyesen bevallott, ezt némely lapok rágalmai daczára sem vagyunk hinni képesek. A keleti kérdés további kifejlődését általában mi nem látjuk többé homályosnak. Egyedül az kétséges még, mikor fogják a német hatalmak magukat véglegesen elhatározni. Annyi bizonyos, hogy Oroszországnak még mindig módjában van, velük a háborút elkerülni. Ha enged igazságos követeléseiknek, a vita indoka megszűnt. Ha nem enged, akkor a harcz mathematikai bizonyossággal látható előre. A tényállás ez : Oroszország még választhat a béke és háború közt; ha azonban ez utóbbit választja, a német hatalmak nem térhetnek ki a harcz elől. Berlin, ápr. 26. Az orosz érzelmű pártra nézve Németországban mi sem lehet kevésbbé óhajtott, mint a közvélemény hatalma, mely Oroszország jogszerűtlen politikája ellen nyilatkozik s ezt valódi nevén nevezte meg, nem hagyván magát a vallási érdekek leple által, melybe az burkolódzék, elámitani. Ezen „úgynevezett közvéleményt“ a keresztesvitézi párt (Kreuzzeitungspartei) hitelében csökkenteni azáltal igyekszik, hogy azt a czukrásztermek, kávé- és sörházak politikájának gúnyolja. Mi szívesen megengedjük, hogy a közvélemény, épen azért mivel közös és nyilvános, tehát a közhelyiségekben s így a cukrásztermek-, kávé- és sörházakban is nyilatkozik; mert, miután a közvélemény azon sajátsággal bír, hogy mint közös hitvallomás egy egész nemzetet áthat, tehát természetesen a nemzet azon részénél is fog nyilvánulni, mely amaz úgynevezett helyiségeket látogatja, hogy ott gondolatait és eszméit a közügyek fölött kicserélgesse. Ámde csupán azért, mert a czukrásztermekben, kávé- és sorházakban is politizálnak, az Oroszország elleni közhangulatot a czukrásztermek, kávé- és sörházak politikájának mondani, — ez valóban igen silány fogás. Várjon mint fogják ily nyilatkozat után a kormányok és kabinetek véleményét értelmezni, holott ugyanezek az orosz politikát, öszhangzásban a közvéleménynyel jogellenesnek jelölték ki, s a „zálog kiadatását“ s a „beteg ember“ birtokának felosztatlanságát szükségességnek ismerték el? Vagy talán a kormányokat és kabineteket a czukrásztermek kávé- és sörházak politikája bírta erre ? — Talán az illető hatalmak e helyiségek miatti félelemből írták az új jegyzőkönyvet alá, s kötöttek egymás közt kölcsönös dacz- és védszövetséget ? Egy egész nemzet közvéleménye, melyben a kormány a néppel s ennek képviselőivel egyesül, valóban sokkal „magasb eredetű“, mintsem hogy magát az érintett módon megvetés tárgyául hagyná tétetni. Ha Németország jelenleg feladatának ismeri a nyugati hatalmakhoz csatlakozva az orosz túlsúlynak ellenmunkálni, úgy e közvélemény egyrészt a történeti elismerésből ered, miszerint Oroszország eddig politikájával csak oda törekedett, hogy Németország egységét, hatalmát és önállóságát meggyengítse és törje, másrészt pedig azon hazafias tudatból, hogy Németországnak mégis nemesebb és magasabb missiója van, mint milyenre Oroszország a német hatalmakat használni szeretné. Egy ideig természetesen úgy látszhatott, hogy Oroszország czéljai a német érdekek és törekvésekkel karöltve haladnak. Mert az 1848-as forradalom után Németország szemlátomást igyekezett ismét nyugottabb, szilárdabb, törvényesebb rendet és alakzatot nyerni, az anarchia által szenvedett sérveket orvosolni, a békés tevékenységet kereskedés- és iparban, művészet- és tudományban uj életre kelteni s az elharapódzott vallástalanságnak a vallási és egyházi érdekek emelése által minden erővel ellenmunkálni. Oroszország mind ebben Németország valódi barátja és szövetségese látszott lenni, mert hisz Oroszország a forradalom ellenében a törvényes csend és rend őrjének tartatott. Szóval: a conservativ elem, melyre Németországnak az 1848 évi viharok után viszont felépülésére oly nagy szüksége volt, Oroszországban látszik megtestesültnek. De a dolgot közelebbről vizsgálva itt is kitűnik, hogy ha ketten ugyanazt akarják , ez mégsem ugyanaz, mivel egészen ellenkező értelemben akarják azt. Oroszország a nyugalmat és rendet máskép értette, mint azt Németországnak , feladata és érdekeihez képest értenie lehet. Németországnak t. i. természeténél fogva egy alkotmányos szabadságokra alapított , tehát a kormányoknak a nemzetekkel eleven kölcsönhatásban álló törvényes rendre van szüksége; Oroszország rende ellenben a kényuralom (autocratia, nem monarchia) halotti nyugalma. Németországnak továbbá egy szabadon fejleszkedő s az államtól csak külalakzatában ellenőrzött egyházra van szüksége. Oroszország államegyháza ellenben, gépezetével, minden egyházi előhaladást megakaszt. Miután tehát Oroszország csak az ő állam- és egyházjeli nézetét, mely az egyéni szabadság és önkifejtésre törekvő német természettel ellentétben áll, igyekezett érvényesíteni, és bármi eszköztől sem ijedt vissza, hogy ezen szabadságellenes értelemben Németország kormányaira befolyást szerezzen; — csoda-e, ha végre a közvélemény Németországban Oroszország ellen fordult, napfényre kerülvén a keleti kérdésben annak sajátlagos és valódi szándéka? Ám ringassa most Oroszország bízvást magát azon hiedelemben, hogy a két nyugati hatalom hadüzenetét visszaverheti e nyilatkozatával : „Ők (a két nyugati hatalom) hivatkoznak becsületökre és megsértett anyagi érdekeikre, hivatkoznak tervünkre, hogy terjeszkedni és Törökországban foglalásokat tenni akarunk; hivatkoznak a Porta sőt más államok függetlenségére is; végre az európai egyensúlyra, mely, vélemények szerint, a mi kitűnő túlsúlyúnk által veszélyeztetve volna. Mindezen közönséges vádak legkisebb alappal sem bírnak.“ Azonban Németország közvéleménye mindezen vádakat nagyon is alaposaknak találja, és pedig nem csupa ellenszenvből Oroszország, és vak rokonszenvből a nyugati hatalmak iránt, hanem történeti bepillantásból Oroszország egész eddigi politikájába A közvélemény megvetése Németországban, mintha az csak sörházi vélemény volna, azokra esik tehát viszsza, akiktől kiindult. (Registráljuk, mint a kamarai vitatkozások irányában nyilatkozó véleményét oly berlini lapnak, mely a német párt képviselőjének tartatik, és — félhivatalos. Szerk. Francziaország, Páris, apr. 24. Amint egy éjszaki német lapnak jelentik, Cambridge hű utazása semmi közvetlen összefüggésben nem áll a nyugati hatalmak s a két német nagyhatalom közti alkudozásokkal.Westmoreland lord, Anglia követe a bécsi udvarnál, Clarendon őrgrófnak azt írta volna , hogy a kir. hg jelenléte Ő Felsége az ausztriai császár egybekelése alkalmával igen jó benyomást fogna Bécsben előidézni. Mire a hg azonnal azon utasítást kapta, hogy Bécsbe menjen. Itt tehát csak tisztelkedési tekintetekről lenne szó, melyeknek czélja Anglia barátságos indulatait Ausztria irányában bebizonyitni. Az angol kormány Omer pasának egy gyönyörű telivér lovat küldött pompás szerszámmal, melyen a pasa nevének kezdőbetűje látható. A török követséghez azon bizonyos tudósítás érkezett volna, hogy a törökök határozott előnyöket vívtak ki a Dobrudzsában az oroszok fölött. A „Siécle“ kényszerítve látta magát egy tárczát Lamartine tollából elnyomni, melynek czime: „Utazás keleten.“ Nevezetesen egy hely a franczia kormány érzékenységét szerfölött megsértette, mely igy hangzik: „Ha nyugat keletnek újjászületését akarja előteremteni, a szabadság eszméivel kell oda mennie.“ — Egy éjszaki német lap szerint igen sokat foglalkoznak bizonyos száműzött tábornok levelével, melyben az a franczia fegyvereknek szégyent és gyalázatot jósol , ha keleten rögtön más tervek szerint nem fognak cselekedni. Mint bizonyosnak állítják, ezen levél a császár kezébe került, s nem maradt volna benyomás nélkül. Nagybritannia, London, ápr. 24. ■— Mindjárt csütörtökön, a parliamenti ülések ismétt megkezdésénél , a minisztériumnak igen sok dolga leend. A legkülönbözőbb nemű interpellációk vannak készülőben. A toryk nem kevéssé boszankodnak azon közzétételek fölött, melyek a semleges lobogó jogát egy egészen új alapra állítják, s a szabadkereskedelmi elvet most már épen a háborúra is kiterjeszték, s a parliamentben nem leend hiány szemrehányásokban. Más interpellánsok ismét azt fogják kérdezni: váljon a flotta tétlensége a Feketetengeren világos utasítások következtében történt-e ? A minisztereknek, ha azon csodálatos késlekedéseket, melyek a lovasságnak keletrei küldetését akadályozták, kimenteni akarják, Mr. French e tény miatt majd elevenekre fog tapintani, ki, mint hallatszik, igen súlyosító fölfedezéseket fog szőnyegre hozni, így a többi közt Mr. Cunard nemrég a kormányt egy szerződéssel kínálta meg, melyben ő magát lekötelezi 14 nap alatt 2000 lovat szállítni Gallipoliba. Az admiralitás azonban ezen üzleti ajánlatot visszautasítá. Majd megint azon hajókon, melyeken a lovakat akarják szállítni , majd ez majd ama hibát találják, minek eredménye mindig ugyanaz, hogy a lovasság elszállítása egy napról a másikra halasztatik. Alig fog hiányzani, hogy ily körülmények közt az alig elhangzott kiáltás a brit kabinetbeni árulás fölött ismét föl ne ébresztessék. Mondják, hogy Aberdeen sajátképen egyetért Oroszországgal, sőt annyira mennek, miszerint állítják, hogy az úgynevezett titkos levelezés nincs tökéletesen közölve; hiányzanék belőle p. o. még egy okmány, melyből kiviláglanék, hogy a miniszterelnök tényleg értekezésbe bocsátkozott Brunnow úrral Törökország felosztása fölött-London, ápr. 24. Ellentétben azon londoni tudósításokkal, miszerint az egész lovasság vitorlás hajókon fog keletre szállíttatni, beszélik, hogy Simons és Megaera gőzös szállító hajók fogják a 3-dik könnyű dragonyos ezredet fedélzetekre venni. Ez természetesen nem bizonyos , s a legtöbb szállító hajók, melyek Liverpool- és Plymouthban a huszárok elszállítására rendelvék, vitorlás hajók. — Astrike, Prestonban, mely majdnem kilencz hónapig tartott, úgy látszik, vége felé kezéig, anélkül, hogy a munkások nehéz harczának legkevésbbé is gyümölcsözött volna, kivévén talán azon keserű tapasztalást , hogy az ilyetén harczok többnyire reménynélküliek. Igen nevezetes dolog, hogy ez agitatio épen nagyszerű kiterjedése következtében bukott meg. Kiterjedt ugyanis egész Stockportba, hol pénteken és szombaton ismét néhány ezer munkás a munkát megszüntető, míg százankint a legmérsékeltebb bér mellett a munkát elvállalták. Ennek következtében a prestoniak nagyobbrészt a stockporti munkások önkénytes adakozásaiból tárták fel magukat, kiknek most maguknak is gyámolításra leend szükségek. Múlt héten Prestonban több mint 700 személy visszatért a munkához. Még mintegy 6000 kéz vesztegel a régiek közöl. Ezalatt a munkaadók egyesülete (Mesters Association) eredménydús intézkedéseket tett, contigensének a földművelő kerületekből kiegészítésére. A munkaerő az által szükségkép lassan lassan olcsó lesz. Még azon munkaadók is, kik a mesterek egyletének nem tagjai s az élelmezési percentet munkásaiknak megengedék, most készülnek, a munkabért még alább szállítni, a munkások mindig nagyobb versenyére utalván. Az agitálók közt ?a legnagyobb csüggedés uralkodik. London, ápr. 25. Az admiralitásban, vagyis a tengerészeti minisztériumban, mint halljuk, nem jelentéktelen helyváltás történt. Hyde Parker, eddig az admiralitás legöregebb (Senior) tengerészeti lordja, gyengült egészsége következtében, a kevésbbé terhes állomást, mint Seheerness főparancsnoka vállalta el; helyére lépen. Sir J. F. Seymour aladmirál, ki csak tegnapelőtt tért haza észak-amerikai s nyugat-indiai állomásáról, hol mint főparancsnok volt alkalmazva. Seymour 1787-ben született, 10 éves korában, mint önkénytes, a flottához ment, és Nelson, Cochranes több tengeri hősök alatt számtalan csatákban ritka dicsőséget aratott. A minisztériumban a kir. háztartásban, többször szintén magas hivatalokat viselt. Ő Angliának legderekabb tengerész-férfiaihoz tartozik. Törökország: Sambu 1, april 17. F. hó 14-én hozta ide a „Himalaya“ colossalis angol csavarsorhajó a nyugati hatalmak első segédcsapatjait, még pedig 2000 angolt Adams tök parancsnoksága alatt, ők a Skutari déli végén levő kaszárnyába szállásolták magukat. Azultán két palotája a Bosporus partján Cambridge és Napoleon hgek számára residentiává alakíttatik. Cambridge hg residentiája szorosan a tseregani palota mellett lesz, míg a franczia hg távolabb fog lakni. Napoleon hg residentiáját oly fényűzéssel rendezik, mintha maradandóvá lenne. A nehéz arany-átszőtt atlasz szőnyegek egészen újonnan Lyonból hozattak. A közvélemény nagyon ingerült s főleg a dunai események felé van fordítva, honnan még ekkorig sem érkeztek tudósítások. A közvélemény, melynek még mindig nagy a bizalma Omer pasa iránt, azt hiszi, hogy ennek titkos terve volt, miért az oroszok átkelését a Dunán nem gátolta, és hogy győzelmében biztos, s nagyon óhajtják, hogy ez neki még a segédseregek megérkezte előtt sikerüljön. (E 17-ki tudósítás megcáfolja az „Allgem. Zeitung“ 13-diki tudósítását, mely szerint az elégületlenség Omer pasa magaviseletével növekvőben lenne, sőt egy hír már Izmail pasa általi pótoltatásáról szólna.) — A nyugati hatalmak által előlegezett összegek egy része már ide érkezett. Az agio leszáll s a papírok emelkednek. Daczára mintegy 40,000 görög elmenetelének a drágaság nem apadt. A szegény görögök nagy része, kiknek sem módjuk, sem akaratuk nem volt Stambult odahagyni, török alattvalói viszonyba léptek. A bolgár földről. Kis Oláhországot az oroszok odahagyják. E hír nem igen lephet meg. A Dobrudzsának a Trajánsánczig megszállását a homlokállás helyreállítása végett az orosz dunai sereg jobb szárnya visszavonulásának kellett követnie , mert támadásra menvén át az orosz fővezérnek visszavonulási vonalának súlypontjaira a Pruthnál kelle figyelemmel lenni s haderejét, mely 63 mfldnyi kiterjedésben volt a Dunánál felállítva, lehetőleg öszpontosítni. Az oroszbaráti hírlapi hírnökök a világgal ugyan el fogják hitetni akarni, hogy Kis-Oláhország odahagyása semmi egyéb, mint stratégiai rendszabály. Mi egyelőre azt a bécsi conferentia f. hu 9-ki jegyzőkönyve által feltételezett harczias szükségnek tartjuk. Ha az orosz fővezér Ausztria semlegességére Oroszország érdekében számíthatott volna, úgy Kalafat és Vidin szétrombolását hadműködéseinek legfontosabb tárgyává teendette, mert kedvező siker esetében az orosz seregnek az egyesülés a törzsrokon szerbekkel, a benyomulás belső Törökország termékeny tartományaiba, a görög-szlávok általános felkelése és mivel a moszkoviták maguknak hízelegnek, a Szambulban diadalmas bemenet a balkán hegyvonal megkerülésével biztosítva leendett. Az egyetlen akadály, melyet az oroszok hadüzenet nélkül béke közepett történt berontására egy ozmán tartományba el nem készült törökök ezen ép oly merész mint sikert ígérő hadműködési tervnek útjába állíthattak, a jég és mocsár közepett egész sietséggel , majdnem rögtönözve készült Kalafat volt. Említettük volt már egy korábbi tudósítás nyomán, hogy Voot a görög felkelők nagyon fenyegették. Most egy ápril 5-ki vo 1o újabb tudósítás következőleg írja le az akkori eseményt . A hellének egészen a városig jöttek s az összes kerteket és közel falukat megszállták. A Volo nevű fő falu felé indultak, melyet bizonyosan elfoglalnak, ha szerencsére 4000 török, Chakir pasa alatt, a hajókról eléjük nem megy. A harcz kezdődött. A görögök elsánczolták magukat a házakban, azonban a törökök lövései ellen nem bírák magukat tartani. Legyőzöttek s mintegy 30 fej, valamint néhány fogoly a pasa elé vitetett. A hadihajók is küldtek néhány golyót, de minthogy lövéseik a messzeség miatt hatás nélkül voltak, megszüntették lövéseiket. Mindkét rész vesztett, de a törökök kevesebbet. 2000 ottomán Armiroba küldetett, hol e pillanatban csatáznak. Azalatt a hellének előkészületeket tettek a hegyeken újabb harczra. — Pharsala és Carditza még a törökök kezében volt. — Az úti közlekedések el vannak vágva. Remélik, hogy újabb csapaterősítések véget vetendnek a rendbontásoknak. Az út Volo és Larissa közt szabad. A franczia követ Stambulban a levantei franczia consulságokhoz következő köriratot bocsátott : „Pera, mart. 30. Uram ! A hellén kormány távol attól, hogy a keleti kérdésben Anglia és Francziaországgal egyesüljön , ellenséges betörés által az ottomán birodalom határaiba s a magas Porta alattvalóit lázadásra ingerelvén, Oroszország szövetségesévé lett. Közben a hellenek azon