Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)
1854-05-09 / 1249. szám
Krajován tanyáz; ez vájjon a pármildnyire álló csekély számú török csapatot nem fogja-e megtámadni ? feleletet erre a legközelebbi napok adandnak. (Lapszemle). A bécsi „Lloyd“ 91. számában W.E.tollából a következőket olvassuk:,, Azon harczban, melyet Inkább egy gonosz balsors, mint rosz akarat idézett elő, melynek képződése szabálytalanul történt, melynek jelleme senki által sem határoztatott meg, a lefolyásnak szükségesképen mysticus homályba burkolva kell maradnia. Várjon tudja-e ma Francziaország,mit fog három hónap múlva akarni a keleti kérdésben? Tudja-e azt Anglia? S tudjuk-e, hogy Francziaország azt fogja akarni, mit Anglia fog akarni, s megfordítva ? S a más hatalmak állása, melyek lassan a harczba elegyednek, nem hasonló-e a fenebbiekéhez ? Csak azt tudják, hogy háborút kell viselni, hogy csak a harcz folyama alatt lehetend annak sajátképein czélját megalapitni, s esetleges szövetségesével e fölött értekezni. Jellemző ezen háborúban az, hogy valamint azt senki sem kereste, úgy senki sem kerülheti ki. A dolgok e kérdésben az embereknek már fejek fölé nőttek , s egymásután gördülnek elő, e világrészt egy ki nem kerülhető harczba magokkal ragadván. Oly háborúk , milyen a most támadott, a legveszedelmesebbek s legcllátatlanabbak, mert bonyolódásaik számtalanok, s az abból eredhető békekötések minden emberi jóslat határain kívül esnek. —A „Wanderer“ máj. 6-kai számának főczikkében többi közt imezt olvassuk : „Legyen, hogy a görög törzsek valósággal orosz sugalmazásoknak engedelmeskedtek, vagy hogy északi részről a fölkelésnek nagyobb rokonszenvi jelleget adni törekszenek, mint minőt az valósággal visel, elég az hozzá : e pillanatban minden egyesül, hogy a magas műveltségű nemzetnek, a rómaiak tanítómesterének utódait mint Oroszország szövetségeseit, mint a nyugati polgárisodás elleneseit tüntessék föl. A következmények nem sokáig maradhatnak el. — Rövid idő múlva hihetőleg teljesülene , hogy a „Görög királyság“ már csupán mint „Moreai félsziget“ jelenik meg, hogy Nyugatnak követei lesznek az ország igazgatóivá, s a föld és lakosai a jövőnek kárpótlási tömegévé alakulandnak. Ha egyrészt attól tarthatni, hogy a Porta régi kormányzásmódja csak igen változott alakban lépend e katasztrófából elő, úgy másrészt a görög törzsek az ő idétlen fölkelésök által viszont csak „nemzetiségeket“ kockáztatták. Az orosz hatalom e pillanatban sokkal súlyosabban nehézkedik Európára, semhogy a régi philhellenek álmodozásai és rokonszenveinek hódolhatnánk. Mi túléltük azon kort, melyen Aristoteles és Platóért a jelent elfelejthetnék. A törökben úgy valamint a görögben legelsőbb is az embert tekintjük, és kell tekintenünk. Ez az, mi közös mindkettőjökön. Mi ennélfogva nem érzünk örömet s különös kedvet arra, miszerint az egyiket félreismerhetlen előnyeivel a sötét jövőnek csak azért szolgáltassuk át, hogy a másikat az ő kétes tulajdonaival a legtisztább rózsapirosba öltöztethessük. A cultura mindenek előtt emberiség. Ha a cultura valódi tüze ég valamely nemzetben, úgy önkéntesen sorozza magát oda, hol e zászlók lobognak. De a balkán-félsziget minden görög-szláv törzseinek egymásutáni fölkelése Oroszország javára és felhívására egyebet nem fog eredményezni, mint hogy az öszves európai hatalmakat egyazon választó térre szólítja, melynek sorompóit épen ezen fölkelések nyitották meg, melyek korán — de egyszersmind későn is — fejlettek ki, gyöngék lévén a siker-kivihatásra, de nagyok is arra nézve, hogy észre ne vétethetnének. AUSZTRIAI BIRODALOM. Ö cs.k. Apóst. Fölsége Meran grófot, János főherczeg ő cs. fensége fiát a Császár nevét viselő gyalog ezredben hadnagygyá kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apost. Felsége I. évi május 3. kelt legfelsőbb elhatározásával Bach Eduárdot az Ennsenfelüli Ausztria helytartóját, mint az első oszt. vaskorona-rend vitézét titkos tanácsosi méltósággal — díj-elengedés mellett— legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. Bécs, május 1. Ama czikk, melylyel az „Oest. Corr.“ e kir. fenségének a Cambridge hgnek tegnap történt elutazását kiséri, eléggé bizonyítja, hogy a herczeg Bécsben létesének politikai czélja volt, és valóban nagy rövidlátás kívántatik hozzá, hogy a jelen körülmények közt s különösen azon feszült viszonyt tekintve, mely Ausztria és Oroszország közt előkészülni kezd, az ellenkezőt állíthassuk. A herczeg az itt tapasztalt fogadtatással több mint elégült volt, s több ízben úgy nyilatkozott legközelebbi környezete előtt, miszerint ő mélyen meg van hatva azon nyájas fogadtatás által, melyben a legmagasb udvarnál részesült, s azt soha sem felejtendi. Tegnapelőtt nyújtotta át a herczeg Viktoria királyné ő felsége sajátkezű iratát. — Budl gróf és Meyendorff báró közt tegnapelőtt conferentia tartalék, melynek tárgyát a Szerbia és Montenegróban növekedő forrongás képezte. Budl gróf kinyilatkoztatta, hogy Ő Felsége a Császár az orosz kormány lojalitásáról fölteszi, miszerint az e tartományokban uralkodó hangulatot semmikép táplálni nem fogja, és hogy a Császár szilárdul el van határozva, államának határszélén minden fölkelést fegyver hatalmával elnyomni. Ezalatt azonban a montenegróiak a háborút tényleg megkezdették, egy török szállítmányt (mikép tudva van) Slivánál megtámadván; mindazáltal az ozmán csapatok által megverettek s hegyeikbe kelle visszatérniük. A törököknek ez alkalommal több lőfegyver jut a zsákmányul, melyek az orosz császári sestrabecki fegyvergyár bélyegét viselik. Az álgyuk is, melyekkel a montenerriták jelenleg bíznak, hírszerint hasonló eredetűek. KÜLFÖLD. Németország. Berlin május 3. A miniszteri szellemű „Zeit“ mai száma a következő czikket hozza : „Az „Alig. Zig“ mindig igen orosz, és török- ellenes volt. Volt idő, midőn Törökországból nem is tudott egyebet közölni, mint a keresztényeken elkövetett borzasztó kegyetlenségeket. E hírek mind oly czélra koholt meséknek bizonyultak be, hogy a kövélemény előtt az orosz ügyet emeljék. Az „Alig. org“ legújabban Németország politikai függetlensége mellett nyilatkozott ugyan Szemközt Oroszországgal, ez azonban, ha nem tévedünk, csak azóta történt, mióta Bécsben határozott meggyőződéssé érett, az, hogy Ausztria érdekei az Oroszország által keleten követett politikával többé nem egyeznek meg. De azért e lap hitvallása nem mondható megállapodottnak , mert a pillanatban, midőn Oroszország ellen fordul, Anglia ellen irigykedik s a görög felkelésért rajong. A Bécsben uralkodó politikai vélemény hullámzatok az augsburgi lapban mindig meglehetős hű kifejezésre találtak. Ennélfogva e lapnak egy újabb „a Duna mellől“ czímű levelezése nem csekély figyelmet érdemel. E czikk írója , ki ezelőtt mindig igen orosz szellemben irt s kit minden tekintetben jól értésüknek lehet tartani, egyszerre azt tűzi ki magának feladatul, hogy Ausztriára nézve az orosz ellenes politika szükségét bizonyítsa be. Úgy látszik, mintha a kék könyv leleplezései folytán kétségei támadtak volna Oroszország valódi szándékai iránt a keleten , a czikkíróc kétségeit megerősítve látja Oroszország 1849-es eljárásában. Szerinte Oroszország már akkor egyengette a keletre vivő utat. „Mindenek előtt, úgymond, Ausztriát kellett mélyen lekötelezni s ez által az orosz szándékok ellen lehető szegülésnek útját előre bevágni. S a tartozó hálára , a tett valóságos szolgálatokra Ausztria több ízben emlékeztetve is jön, mig végre azt hivék északon, hogy az ausztriai monarchia e perben elvesztő szavazatát , hogy nem is kell azt a teendők iránt sokat kerdeni, hanem csak az Angliával kötött szerződések aláírását egész rövidséggel lehetene követelni.“ A czikkíró ezután azt véli, hogy Pétervárott a számításból egy főtényezőt felejtettek ki,az ausztriai, ifjú Császár jellemét s e részről a „vétót nem is várták. „Midőn — folytatja a czikk — Oroszország mindig nyíltabb eljárása Ausztria közbeszólásait Pétervárott szükségessé tette, onnan a válasz mindig oly száraz röviden, oly határozottan hangzott, hogy a Pétervárról érkezett csomagot Bécsben mindig keserű sejtelmekkel bontották fel. E figyelmetlenség birta állítólag Mensdorff grófot is a kérésre, hogy inkább újra egy dandárt adjanak vezénylete alá s a pétervári követségtől mentsék fel, habár egyéni állására nézve csak kedvezőleg nyilatkozhatott. A kék könyv leleplezései előtt a nagy többség csak az orosz jó szolgálatokra s az ezért tartozó hálára s másrészt az Anglia elleni méltó gyűlöletre emlékezett, s ez az orosz öncsalódás elleni ítélet szigorát igen szelidítette. Az olmützi orosz látogatás alkalmával, a Bud gróf iránti viselet oly határozottan le nem kötelező, úgyszólván sértő volt, hogy az általánosan feltűnt s Nesselrode és Meyendorff zavarba jöttek. Alig vonható kétségbe, hogy az ifjú Császár, tanúja a minisztere elleni viseletnek, ama napokat jól emlékébe véste, s nem feledte el, ő csak az igazságos ügytől és semmi egyébtől sem fogad el irányt. Anélkül, hogy várna, ő maga tűzte ki a mindkét rész felé önálló politikát, mely — daczára a cselszövényeknek s ellenkezőre térülni akaró törekvéseknek — most is követtetik. Nem volt a kék könyvre szükség, hogy a Császár megtegye azt, mivel országának tartozik. A függést, melybe őt Pétervárott fonni s feltétlenül tartani akarták, rögtön belátta s az Ausztriát fenyegető veszély háttérbe szoritá s e pillanatra elnémitá a személyes hajlam érzelmeit. Midőn azonban e tény Seymour jelentései által megerősítést nyert s nem hagyott fel semmi kétséget az Ausztriának jövőre szánt szerep iránt : akkor a Császár előtt határozottan ki lön jelölve a követendő pálya, melyen ő eddigelé változatlanul haladott is.“ A czikk végül, a császári kabinet béketörekvéseiről megemlékezve, hozzáteszi : „Miután pedig a harcz elkerülése lehetlenné vált, miután a vész elhárítására fordított eszközök Oroszország vonakodása s lord Redcliffe működései által kimerítve lőnek, a helyzet — mielőtt még Seymour sürgönyei Oroszország törekvéseinek előrajzát köztudomásra hozták — azt parancsolta, hogy minden hajlam és tekintet háttérbe tolassák s az utólsó ember is ama politika érvényitésére fordittassék, mely Ausztriát és az összes Németország érdekeit hasonló veszélyek ismételhetése ellen jövőre is biztosítsa.“ — A czikk Ausztriának a keleti kérdésben követett utóbbi politikáját láthatólag jó forrás után s találó modorban vázolja. Ha ebből, az elősorolt tényekkel öszhangzólag, azt lehet következtetni, hogy a bécsi kabinet, az ifjú Császárral élén, a keleti viszályra nézve határozottan önálló pályát választott, akkor nem kevésbé látható e czikkből az is, hogy Bécsben másrészt épen nem merültek még feledésbe ama rosz szolgálatok, melyeket a Palmerston-minisztérium Ausztriának Magyaroszágra nézve annak idejében tett; s hogy e viszemlék Ausztriát nemcsak Oroszországgal, de minden féllel szemközt önálló független állás foglalására bírja. Valóban, ha Anglia a jelen európai viszályban a német hatalmaktól szövetkezést vár, akkor a német hatalmak teljes joggal fognak Angliától előbb oly tényeket várni, melyek az angol politika őszinteségében helyezendő bizalmat megszilárdíthassák. Ne csodálják Londonban azt, ha az utóbbi évek történelme e bizalmat, a német érdekekre nézve, megingató. A történelem e sorai mellett, a „Times“-nek a német két nagyhatalom ellen azért szórt czikket, mert ezek önállóságukat védik : vagy igen roszakaratra, vagy nyers értelmetlenségre mutatnak. (A W. L. közlése szerint.) Berlin, május 5. A nap legfontosb eseménye, melyről jelentést kell tennünk, Bonn altábornoknak mint hadminiszternek elbocsáttatása. a múlt éjjel 12 órakor kapott királyi rendeletet, melyben elbocsáttatása tudtára adatik, egyszersmind Neisze kormányzójául neveztetik ki. Ezen tényt általánosan azon oroszbaráti párt művének tartják , mely Bonin tábornoknak a hitelbizottmányban tett azon összehasonlítását, hogy Oroszországgal együtt haladni annyi volna, mint apagyilkosságot követni el, soha sem bocsátandja meg. E ténynek további commentárra nincs szüksége, miután az magában is eléggé világos, s a mi közelebb tett előterjesztésünket az itt irányadó nézetek és szándéklatokról csak megerősíti. Hiteles forrásból áltják — mond a „C. Z. C.“ — hogy a jelen pillanatban Porosz és Oroszország közt egy a kitört háborúra vonatkozó sürgönyváltás létezik, és hogy az orosz kabinet most sokkal engesztelőbb hangon szól, mint azelőtt. Francziaország,Páris, máj.3.A„Moniteur“-nek a bécsi ápr. 9. jegyzőkönyvre vonatkozó, s alább olvasható megjegyzése már annálfogva is nagy figyelmet gerjesztett, minthogy az a „Times“ felfogásával homlokegyenest ellenkezik. A city-lap szerint a német hatalmak egyedül a régi állapot visszaállítását akarják, a „Moniteur“ szerint pedig még jótállást is Oroszország jövendőbeli magaviseletére nézve. Magasabb körökben a keleti hatalmaknak az orosz udvar elleni tettleges föllépése irányában a bizalom oly magas fokra hágott, miszerint egy úr fogadott, hogy a legelső puskalövések az Al-Dunánál az ausztriaiak és oroszok közt fognak váltazni. Legmagasabb körökben egyébiránt jelenleg nem kívánnak egyebet, mint hogy Ausztria a montenegróiakat féken tartsa s Szerbia fölött szuronyt szegezve őrködjék, s úgy látszik, egyelőre nincs is egyéb munkában. Legalább még eddig semmi sincs tudva, hogy Gallicziában csapatok állitatnának föl, mert hiszen innen kellene sajátképen az Oroszország elleni támadásnak kiindulni. ” A „Moniteur“-nek a bécsi jegyzőkönyv fölötti fentebb említett nyilatkozata következő : „Azon conferentia jegyzőkönyve, mely ápril 9dikén Bécsben, Ausztria, Francziaország, Nagybritannia és Poroszország képviselői közt alliratott, az angol parliament elbe terjesztetett, s egy fordítás szerint a lapokban is nyilvánossá tétetett; s és ezért mi sem akadályoz minket annak hivatalos szövege közzétételében. Ezen okmány azon körülményeknél fogva , melyek között aláíratott, oly nagy fontossággal bir, melyet senki sem fog félreismerni. A kötelék, mely a négy udvar közt képződik, hogy az egy év óta Oroszország által fenyegetett béke megotalmaztassék , nemcsak sértetlenül megmaradt, hanem még szilárdabbá tön, miután Anglia és Francziaország elismerték, miszerint nemcsak jólétek, hanem méltóságuk is kényszerítek minden fogárdos alkudozásokról lemondani. Ausztria és Poroszország ünnepélyesen kinyilatkoztatják, hogy a tengeri nagyhatalmak a sz.-pétervári kabinetnél tett lépése, hogy azt csapatainak Moldva és Oláhországbeli kivonására felszólítsák, jogos követelésen alapult, s hogy a fejedelemségek kiürítése a béke helyreállításának múlhatlan feltétele. A bécsi és berlini kabinetek nyilvánosan elismerték, hogy Francziaország és Anglia igazságos ügy, Európa általános védelmezése mellett fogtak fegyvert. A négy udvar értekezzék az ozmán birodalom megmentése , tartós fenmaradásának biztosítása fölött; ez annyit jelent, hogy Ausztria és Poroszország épen úgy, mint Anglia és Francziaország belátják annak szükségességét, hogy Oroszországnak oly föltételeket szabjanak elbe, melyek azt jövőre azon tehetetlenségbe helyezendik, hogy nem fogja ezután dicsvágya kitörései által a világot nyugtalanitni. Páris, máj. 4. — Az orosz czár manifestuma ma rendkívüli sensatiót gerjesztett. A „Moniteur“-nek már délben, egy második kiadásban kellett megjelenni, annyian keresték azt a nyilvános olvasó helyeken ezen fontos okmány miatt. Az esteli lapok irodái is hasonlókép ostromoltattak, a boulevardokon végig csak nagy vándorló hírlapokat lehetett látni, melyekben az orthodox hit melletti harczra történő felszólítást mohón olvasta a hullámzó néptömeg. Az üzletvilágra a benyomás ijesztő volt. Ezen körökben, hol azt vélték, miszerint a napi kérdés, mnt egy „becsületbeli harcz“ Török- és Oroszország között fog eldöntetni, hirtelen azt látják, hogy egy több évig tartó vallásháború keletkezett belőle, melynek következményeit belátni nem lehet, legközelebbi eredménye leend azonban: a kereskedelem, műipar, általános hitel megromlása. Elismerik, hogy Oroszország az egyesült Európa ellen, életre halálra, a kétségbeesés teljes erejével fog harczolni, s ily elkeseredett harczot nem lehet hetek vagy hónapok alatt bevégezni. Egyébiránt üzletvilágunk e középrétegeiben a legelhatárzottabb oroszgyűlölettel vigasztalják magukat, mely több hónapi üzletpangást is örömest elvisel, ha csak Oroszország megsemmiztetik s a nyugati hatalmak a Fekete- és balti tenger mellett „gyarmatokat“ állítnak. A „Moniteur“ közzétevén az orosz czár legújabb manifestumát, az ellen következő módon polemizál : „Miklós czár, Anglia és Francziaország hadüzenetére egy új manifestumot intézett Oroszországhoz. Ezen monarcha szigorúan ahoz ragaszkodik, hogy a két tengeri hatalomra tolja azon háború kezdeményezését, mely most Európa békéjét fölzavarta; e két tengeri hatalom az, melyeket a czár tettetéssel s erőszakoskodással vádol. Oroszország czárja egyszersmind ismétli, miszerint ő egy titkos czél felé törekszik, hogy ő a keresztény hit mellett harczol, hogy az ő politikája felül áll minden világi érdekeken. Hozzáteszi még, hogy : a Gondviselés vele van. De a kormány és a népek már kimondák igazságos ítéletüket ezen, a vallás palástja alá rejtett tervek fölött, és mi teljes bizalmat táplálunk keblünkben azon Ítélet iránt, melyet Isten mondana ki fölöttük.“ Magas bankokratiánk, mely orosz sympathiákról gyanúsíttatik, hatalmasan opponál a „Moniteur“-nek fenebb olvasható jegyzete ellen. A börzebárók azt hiszik, hogy az ily politika úgy sem volna egyéb hódítási politikánál. Sohasem kell a német hatalmakat arra kényszerítni, hogy Oroszország területi épsége ellen törekedjenek, mert Németország érdekei inkább a conservativ éjszakán nyugszanak, mint a forradalmi nyugaton. Franczia-angol telepítvények a Fekete- és balti tenger partjain, sokkal inkább fenyegetnék Európa súlyegyenét, mint Oroszország Szambulban. — Francziaország majdnem minden püspökei, a párisi érsek példáját követvén , pásztori körleveleket bocsátottak ki az orosz háborúra vonatkozólag. A felfogás meglehetősen egyenlő ugyan, de a főeszmék kivitele igen különböző, így a soissons-és laoni püspökök pásztori körleveleikben ez áll: „Az ügy, melynek támogatására vitéz hadsergünk fölhivatott , nemcsak az igazságosság és jog ügye, hanem egyszersmind az igazság ügye is, mert derék harczosaink a schisma berontásának szegülnek ellene. Az ellenség szándékai, melyek ellen azon rendithetlen tetterővel harczolni készülnek, mely őket minden időben annyira kitüntető, talán sokkal inkább egy schismaticus propaganda szándoklatai, mintsem egy dicsvágyó politika törekvései, legalább mind a kettő legkevésbbé sincs egyesülve azon semmi névvel meg nem nevezhető támadásban , mely által Francziaország interventiója előidéztetett.“ Beauvais, Noyon és Seilis püspökei körirataikban pedig a következő mondatik: „Meg ne ijedjetek, mert Francziaországnak joga van Isten védelmére számitni. Francziaország a háborút nem akarta, s ha most háborút visel, ez nem dicsvágyból történik , hanem hogy megboszulja a szerződések megsértését, hogy védelmezzen gyengét az erősebb ellen, hogy ellene szegüljön azon hatalom folyton növekvő támadásainak, mely mindent elnyeléssel fenyeget, s visszaállítsa a világban azon egyensúlyt, melynek szükségét a tapasztalás bebizonyitá,s melyet a bölcseség követel. Ennek úgy kell történni. (Oportet haet fieri). Meg ne ijedjetek ! mert rég idők óta a nagy orosz birodalomban oly dolgok történnek, melyeket Isten többé nem tűrhet, meg nem engedhet, s Francziaországnak sorsa hozza magával, hogy a katholicismuson elkövetett méltatlanságok valahára megboszúltassanak. Ezen kívül Keleten Krisztus sírjánál s ezen a tévedés által félrevezetett népek közepett fő hitkérdések és érdekek merülnek föl; s mi azt hisszük , hogy a Gondviselés az irgalmasságnak nem minden alapoka nélkül hivja vissza a keresztesek unokáit e szent helyekre. Kell, hogy egy erős csapás az üldözőket lealacsonyítsa, s a schisma ármányait megsemmisítse.“ A Coutances-i püspök pedig a többi közt így ír : „Egy nagy s terjedelmes ország önuralkodója, ki magát oly Örömest mutatá be, mint olyan, kit az isteni Gondviselés azon különös küldetéssel bízott volna meg, hogy a rend conservativ alapelveit, s az emberi társaság jogait védelmezze, most megtagadván e dicsőségteljes szerepet, s elvakitva dicsvágyó s foglalás után sóvárgó szándékai szervezetei által, jelt adott egy általános gyuladásra, és igy zárt kaput nyitott a zavarnak, nyomornak.“ Általában igen jellemzetes azon erélyesség, melylyel az egyházi párt részéről Francziaországban ezen háború eszméje védelmeztetik. A kath. egyházfőnökök messzeterjedő s belátó pillantása túl hat a jelenkor határain. Veszélyes időt Roma soha sem látott , mintha bekövetkeznék az, hogy az orosz kereszt alapítná meg Szambulban uralmát. Portugália. A „Pays“ Lissabonból értesíttetik, miként az országot bejáró orosz ügynökök azon hírt terjesztik, hogy a czár a nyugati hatalmak elleni háború által azon czélra törekszik, hogy a legitim dynastiákat ismét öröködési jogukban megerősítse. Továbbá, hogy a keleti hatalmak nem képesek a portugál kormány támogatására egy Don Migueli lázadás esetében, minek jelenségéül arra utalnak, hogy a Tájon jelenleg egy angol hajó sincs. Feltűnő, hogy az utóbbi hat hét alatt több orosz láttatott Lissabonban, mint előbb 6 év alatt. Ezekkel egybeköttetésben látszik lenni az orosz követ, kinek testvére, egy ifjú tiszt, jelenleg itt tartózkodik. Nagybritannia, London, máj. 3 A felső ház tegnapi ülésében, a jövedelmi adóbili egy kis kritikai sortüzet idézett elő az államkincstárnok ellen, kit Argyley és Granville lordok védelmeztek, valamint a kormány ellen is, melynek Malmesbury lord száraz szavakkal szemére vető, hogy a londoni orosz követ hitegetéseinek több hitelt adott, mint saját sz.pétervári követe valóságos és intő tudósításainak.Laisbury marquis úgy vélekedett, hogyha az államkincstárnok költségvetése előterjesztésének idején nem látta a háborút az ajtó előtt, akkor a legvakabbnak kell lennie minden halandók között. Brougham lord végre tisztelt barátja Wilberforce szavaira emlékeztetett, ki a békekötés után a jövedelmi adó fenmaradását megtámadta, miután azt csak szükségbeli kisegítésnek tartja, melyet az ország csak háború esetére tartson fen magának. Ez volt az ő (Brougham) részéről az alapok akkor is, midőn 10 és 4 év előtt, az adó megnyitása ellen föllépett, s reméli, hogy az a jelen háborút túl nem éli. Erre a harmadik felolvasás, szavazás nélkül következett. A felsőház többi tárgyalásai érdeknélküliek valának. Az Alsóházban azon pillanatban , midőn az ülésnek meg kellett vala kezdetnie, alig volt 40 tag jelen. Pár perccel később azonban a conservativ tagok egész serege érkezett. Napirendre ugyanis a kolostorok vizsgálatára rendelt bizottmány megnyitása volt kitűzve, mi a kormánypártnak s az izlandiaknak igen nagy szálka szemükben. A miniszterek pártemberei megtették kötelességöket. Azon majoritásban, mely a bizottmány mellett szavazott, bizonyos lanyhaságnak kell uralkodni, különben az előre is látható manővret könnyen meghiúsíthatta volna. Sajátképen nem a kolostorok vizsgálatáról van a szó, hanem csak hogy ürügy létezzék , mely alatt a coalitio-kabinet nem protestans értelme, mennyire csak lehet, világosságba helyeztessék. London, máj. 4. — Az alsóház tegnapi ülésében Mr. Headlam indítványára a mortmain-bill (a holt kézzes törvény tágítására), jelentéktelen ellennyilatkozatok után, szavazás nélkül, második felolvasásra került. Slume és Whitesite a bilit Izlandra is szeretnék kiterjesztetni, de nem maradtak meg követeléseik mellett, miután az indítványozó sokkal tanácsosabbnak nyilatkoztatá Izlandnak az angoltól eltérő örökösödési törvényeit külön rendszabály által módosítni. Két más bili, melyek a sociális előhaladásnak igen jó szolgálatot tettek volna, a tegnapi ülésben megbukott. Az egyik Mr. Bowyer criminal-conversation (házasságtörés) bilije, melynek második felolvasása indítványba hozatott, s mely azt tervezte, hogy először : azon gyalázatos pénzbeli kárpótlás, mely a vádlónak odaitéltetik, eltöröltessék, s e helyett a bűnösre egy a koronára szállandó pénzbeli bírság ravassák; másodszor: azon nő, kinek becsülete forog fen, vagy saját személyében vagy ügyvéde által hallgattassák ki a törvényszék előtt. Mr. Collier ezen rendszabály elvetését indítványozta, s azt a házasságtörés előmozdítására szolgáló törvényjavaslatnak nevezte, miután az a kérdés polgári é s büntetőjogi oldalát összezavarja. A házasságtörést főbenjáró bűnnek kell bélyegezni, az illető pernek esküttek elé kellene utasíttatni, s a vádnak mind a két bűnös fél ellen indítgatnia; a büntetésnek pedig nem pénzbeli birságban kellene állani. A fő államügyvéd ezen félszegség nyomán szintén elveti az indítványt, nem tagadja azonban, hogy az angol házassági törvényeknek derekas reformra van szükségük. Mintegy 4 szabadelvű tag a második felolvasás mellett szónokolt, miután meg vannak győződve, hogy a bili hiányain bizottmány által könnyen lehet segítni. Mr. Chambers a bili visszavételét s átalakítását ajánlja, de Mr. Bowyer szilárdan a második felolvasáshoz ragaszkodik; szavazatra kerülvén a dolog, 121 a bili ellen szavazott, s csak 49 mellette.— Mr. Pellett (southwarki szabadelvű követ, kinek a zsidók köszönhetik, hogy a Cityben polgári joggal bírnak) a Declarations-bill második felolvasását indítványozza, melynek czélja , hogy oly személyek, kiket bizonyos lélekismereti scrupulus bánt az eskületétel miatt, valamint a quackerek , morva testvérek sat., az eskületétel alól fölmentessenek s ünnepélyes bizonyításuk érvényesnek tekintessék. A fő államügyvéd ezen bili ellen is kimondá vétóját, mert úgymond, könnyen találkozhatnának többen, kik vallásos scrupulust hozhatnának fel ürügyül, melylyel különben sem bírnak. E helyett egy más bili behozatalát indítványozza, mely szerint mind a polgári, mind a büntető pörökben, a bíró belátására bízatnék azoknak, kiknek vallásosságáról meg van győződve, az esküt elengedni. Mr. Hadfield támogatja a bilit, míg a tory-radikál-szabadelvű-orthodox-paradox Drummond kárhoztatja a bilit, miután az angol parliamentnek nem hivatása philosophusok számára törvényeket kovácsolni. Mr. Fitzroy erre az indítvány elvetését indítványozza, mi 136 szavazattal 37 ellen mégis történt. Még egy bili jött szőnyegre, mely azonban a külföldre nézve semmi érdekkel sem bír. Erre következett végre a kolostor-vizsgáló bizottmány kinevezése, mely kedden elmaradt, de Mr. Digby Seymour (whig tag, Sunderland követe, izlandi születés) mindaddig szónokol ellene, míg az egész dolog vízzé nem vált.