Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)

1854-05-09 / 1249. szám

Krajován tanyáz; ez vájjon a pármildnyire álló csekély számú török csapatot nem fogja-e megtámadni ? felele­tet erre a legközelebbi napok adandnak. (Lapsz­emle). A bécsi „Lloyd“ 91. számában W.E.tol­lából a következőket olvassuk:,, Azon harczban, melyet In­kább egy­ gonosz balsors, mint rosz akarat idézett elő, mely­nek képződése szabálytalanul történt, melynek jelleme senki által sem határoztatott meg, a lefolyásnak szük­ségesképen mysticus homályba burkolva kell maradnia. Várjon tudja-e ma Francziaország,mit fog három hónap múlva akarni a keleti kérdésben? Tudja-e azt Anglia? S tudjuk-e, hogy Francziaország azt fogja akarni, mit Anglia fog akarni, s megfordítva ? S a más hatalmak állása, melyek lassan a harczba elegyednek, nem ha­sonló-e a fenebbiekéhez ? Csak azt tudják, hogy hábo­rút kell viselni, hogy csak a harcz folyama alatt le­­hetend annak sajátképein czélját megalapitni, s esetle­ges szövetségesével e fölött értekezni. Jellemző ezen háborúban az, hogy valamint azt senki sem kereste, úgy senki sem kerülheti ki. A dolgok e kérdésben az embereknek már fejek fölé nőttek , s egymásután gör­dülnek elő, e világrészt egy ki nem kerülhető harczba magokkal ragadván. Oly háborúk , milyen a most tá­madott, a legveszedelmesebbek s legcllát­a­tlanabbak, mert bonyolódásaik számtalanok, s az abból eredhető békekötések minden emberi jóslat határain kívül esnek. —A „Wanderer“ máj. 6-kai számának főczikkében többi közt imezt olvassuk : „Legyen, hogy a görög tör­zsek valósággal orosz sugalmazásoknak engedelmesked­tek, vagy hogy északi részről a fölkelésnek nagyobb ro­­konszenvi jelleget adni törekszenek, mint minőt az va­lósággal visel, elég az hozzá : e pillanatban minden egyesül, hogy a magas műveltségű nemzetnek, a római­ak tanítómesterének utódait mint Oroszország szövet­ségeseit, mint a nyugati polgárisodás elleneseit tüntessék föl. A következmények nem sokáig maradhatnak el. — Rövid idő múlva hihetőleg teljesü­lene , hogy a „Görög királyság“ már csupán mint „Moreai félsziget“ jelenik meg, hogy Nyugatnak követei lesznek az ország igaz­gatóivá, s a föld és lakosai a jövőnek kárpótlási töme­­gévé alakulandnak. Ha egyrészt attól tarthatni, hogy a Porta régi kormányzásmódja csak igen változott alakban lépend e katasztrófából elő, úgy másrészt a görög tör­zsek az ő idétlen fölkelésök által viszont csak „nemzeti­­ségeket“ koc­káztatták.­­ Az orosz hatalom e pillanat­ban sokkal súlyosabban nehézkedik Európára, semhogy a régi philhellenek álmodozásai­ és rokonszenveinek hódolhatnánk. Mi túléltük azon kort, mel­yen Aristo­teles és Platóért a jelent elfelejthetnék. A törökben úgy valamint a görögben legelsőbb is az embert tekintjük, és kell tekintenünk. Ez az, mi közös mindkettőjökön. Mi ennélfogva nem érzünk örömet s különös kedvet ar­ra, miszerint az egyiket félreismerhetlen előnyeivel a sötét jövőnek csak azért szolgáltassuk át, hogy a mási­kat az ő kétes tulajdonaival a legtisztább rózsapirosba öltöztethessük. A cultura mindenek előtt emberiség. Ha a cultura valódi tüze ég valamely nemzetben, úgy ön­kéntesen sorozza magát oda, hol e zászlók lobognak. De a balkán-félsziget minden görög-szláv törzseinek egymásutáni fölkelése Oroszország javára és felhívására egyebet nem fog eredményezni, mint hogy az öszves európai hatalmakat egyazon választó térre szólítja, melynek sorompóit épen ezen fölkelések nyitották meg, melyek korán — de egyszersmind későn is — fejlettek ki, gyöngék lévén a siker-kivihatásra, de nagyok is ar­ra nézve, hogy észre ne vétethetnének. AUSZTRIAI BIRODALOM. Ö cs.k. Apóst. Fölsé­ge Meran grófot, János főher­­czeg ő cs. fensége fiát a Császár nevét viselő gyalog ez­redben hadnagygyá kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. A­p­o­s­t. F­e­l­s­é­g­e I. évi május 3. kelt leg­felsőbb elhatározásával Bach Eduárdot az Ennsenfelüli Ausztria helytartóját, mint az első oszt. vaskorona-rend vitézét titkos tanácsosi méltósággal — díj-elengedés mel­lett­­— legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. Bécs, május 1. Ama czikk, melylyel az „Oest. Corr.“ e kir. fenségének a Cambridge hgnek tegnap történt elutazását kiséri, eléggé bizonyítja, hogy a her­­czeg Bécsben létesének politikai czélja volt, és való­ban nagy rövidlátás kívántatik hozzá, hogy a jelen kö­rülmények közt s különösen azon feszült viszonyt te­kintve, mely Ausztria és Oroszország közt előkészülni kezd, az ellenkezőt állíthassuk. A herczeg az itt ta­pasztalt fogadtatással több mint elégült volt, s több íz­ben úgy nyilatkozott legközelebbi környezete előtt, mi­szerint ő mélyen meg van hatva azon nyájas fogadtatás által, melyben a legmagasb udvarnál részesült, s azt soha sem felejtendi. Tegnapelőtt nyújtotta át a herczeg Viktoria királyné ő felsége sajátkezű iratát. — Budl gróf és Meyendorff báró közt tegnapelőtt conferentia tartalék, melynek tárgyát a Szerbia­ és Montenegróban növekedő forrongás képezte. Budl gróf kinyilatkoztatta, hogy Ő Felsége a Császár az orosz kormány lojalitásá­­ról fölteszi, miszerint az e tartományokban uralkodó hangulatot semmikép táplálni nem fogja, és hogy a Császár szilárdul el van határozva, államának határszé­lén minden fölkelést fegyver hatalmával elnyomni.­­ Ezalatt azonban a montenegróiak a háborút tényleg megkezdették, egy török szállítmányt (mikép tudva van) Slivánál megtámadván; mindazáltal az ozmán csapatok által megverettek s hegyeikbe kelle visszatérniük. A törököknek ez alkalommal több lőfegyver jut a zsákmá­nyul, melyek az orosz császári sestrabecki fegyvergyár bélyegét viselik. Az álgyuk is, melyekkel a m­ontene­­rriták jelenleg bíznak, h­írszerint hasonló eredetűek. KÜLFÖLD. Németország. Berlin május 3. A miniszteri szelle­mű „Zeit“ mai száma a következő czikket hozza : „Az „Alig. Zig“ mindig igen orosz, és török- ellenes volt. Volt idő, midőn Törökországból nem is tudott egyebet közölni, mint a keresztényeken elkövetett bor­zasztó kegyetlenségeket. E hírek mind oly czélra ko­holt meséknek bizonyultak be, hogy a kövélemény előtt az orosz ügyet emeljék. Az „Alig. org“ legújabban Né­metország politikai függetlensége mellett nyilatkozott ugyan Szemközt Oroszországgal, ez azonban, ha nem tévedünk, csak azóta történt, mióta Bécsben határozott meggyőződéssé érett, az, hogy Ausztria érdekei az Orosz­ország által keleten követett politikával többé nem egyez­nek meg. De azért e lap hitvallása nem mondható meg­állapodottnak , mert a pillanatban, midőn Oroszország ellen fordul, Anglia ellen irigykedik s a görög felkelé­sért rajong. A Bécsben uralkodó politikai vélemény hul­lámzatok az augsburgi lapban mindig meglehetős hű kifejezésre találtak. Ennélfogva e lapnak egy újabb „a Duna mellől“ czí­mű levelezése nem csekély figyelmet érdemel. E czikk írója , ki ezelőtt mindig igen orosz szellemben irt s kit minden tekintetben jól értésüknek lehet tartani, egy­szerre azt tűzi ki magának feladatul, hogy Ausztriára nézve az orosz ellenes politika szükségét bizonyítsa be. Úgy látszik, mintha a kék könyv leleplezései folytán kétségei támadtak volna Oroszország valódi szándékai iránt a keleten , a czikkíró­c kétségeit megerősítve lát­ja Oroszország 1849-es eljárásában. Szerinte Oroszor­szág már akkor egyengette a keletre vivő utat. „Min­denek előtt, úgymond, Ausztriát kellett mélyen leköte­lezni s ez által az orosz szándékok ellen lehető szegü­­lésnek útját előre bevágni. S a tartozó hálára , a tett valóságos szolgálatokra Ausztria több ízben em­lékeztetve is jön, mig végre azt hivék északon, hogy az ausztriai monarchia e perben elvesztő szavazatát , hogy nem is kell azt a teendők iránt sokat kerdeni, hanem csak az Angliával kötött szer­ződések aláírását egész rövidséggel lehetene követelni.“ A czikkíró ezután azt véli, hogy Pétervárott a számí­tásból egy főtényezőt felejtettek ki,az ausztriai, ifjú Csá­szár jellemét s e részről a „vétót nem is várták. „Mi­dőn — folytatja a czikk — Oroszország mindig nyíl­tabb eljárása Ausztria közbeszólásait Pétervárott szük­ségessé tette, onnan a válasz mindig oly száraz röviden, oly határozottan hangzott, hogy a Pétervárról érkezett csomagot Bécsben mindig keserű sejtelmekkel bontot­ták fel. E figyelmetlenség birta állítólag Mensdorff gró­fot is a kérésre, hogy inkább újra egy dandárt adjanak vezénylete alá s a pétervári követségtől mentsék fel, habár egyéni állására nézve csak kedvezőleg nyilatkoz­hatott. A kék könyv leleplezései előtt a nagy többség csak az orosz jó szolgálatokra s az ezért tartozó há­lára s másrészt az Anglia elleni méltó gyűlöletre em­lékezett, s ez az orosz öncsalódás elleni ítélet szigorát igen szelidítette. Az olmützi orosz látogatás alkalmá­val, a Bud­ gróf iránti viselet oly határozottan le nem kötelező, úgy­szólván sértő volt, hogy az általánosan feltűnt s Nesselrode és Meyendorff zavarba jöttek. Alig vonható kétségbe, hogy az ifjú Császár, tanúja a mi­nisztere elleni viseletnek, ama napokat jól emlékébe véste, s nem feledte el, ő csak az igazságos ügytől és semmi egyébtől sem fogad el irányt. Anélkül, hogy vár­na, ő maga tűzte ki a mind­két rész felé ön­álló politikát, mely — daczára a cselszövények­­nek s ellenkezőre térülni akaró törekvéseknek — most is követtetik. Nem volt a kék könyvre szükség, hogy a Császár megtegye azt, mivel országának tartozik. A függést, melybe őt Pétervárott fonni s feltétlenül tar­tani akarták, rögtön belátta s az Ausztriát fenyegető veszély háttérbe szoritá s e pillanatra elnémitá a sze­mélyes hajlam érzelmeit. Midőn azonban e tény Sey­mour jelentései által megerősítést nyert s nem hagyott fel semmi kétséget az Ausztriának jövőre szánt szerep iránt : akkor a Császár előtt határozot­tan ki lön jelölve a követendő pálya, melyen ő eddigelé változatlanul haladott is.“ A czikk végül, a császári kabinet béketörekvéseiről megemlékezve, hozzá­teszi : „Miután pedig a harcz elkerülése lehetlenné vált, miután a vész elhárítására fordított eszközök Oroszország vonakodása s lord Red­­cliffe működései által kimerítve lőnek, a helyzet — mie­lőtt még Seymour sürgönyei Oroszország törekvéseinek előrajzát köztudomásra hozták — azt parancsolta, hogy minden hajlam és tekintet háttérbe tolassák s az utó­l­­só ember is ama politika érvényitésére fordittassék, mely Ausztriát és az összes Németország érdekeit ha­sonló veszé­lyek ismételhetése ellen jövőre is biztosítsa.“ — A czikk Ausztriának a keleti kérdés­ben követett utóbbi politikáját láthatólag jó forrás után s találó modorban vázolja. Ha ebből, az elősorolt té­nyekkel öszhangzólag, azt lehet következtetni, hogy a bécsi kabinet, az ifjú Császárral élén, a keleti viszályra nézve határozottan önálló pályát választott, akkor nem kevésbé látható e czikkből az is, hogy Bécsben más­részt épen nem merültek még feledésbe ama rosz szolgálatok, melyeket a Palmerston-minisztérium Ausz­triának Magyaroszágra nézve annak idejében tett; s hogy e viszemlék Ausztriát nemcsak Oroszországgal, de minden féllel szemközt önálló független állás foglalására bírja. Valóban, ha Anglia a jelen európai viszályban a né­met hatalmaktól szövetkezést vár, akkor a német hatal­mak teljes joggal fognak Angliától előbb oly tényeket várni, melyek az angol politika őszinteségében helye­zendő bizalmat megszilárdíthassák. Ne csodálják Lon­donban azt, ha az utóbbi évek történelme e bizalmat, a német érdekekre nézve, megingató. A történelem e so­rai mellett, a „Times“-nek a német két nagyhatalom ellen azért szórt czikket, mert ezek önállóságukat vé­dik : vagy igen rosz­akaratra, vagy nyers értelmetlen­ségre mutatnak. (A W. L. közlése szerint.) Berlin, május 5. A nap legfontosb eseménye, melyről jelentést kell tennünk, B­o­n­­­n altábornoknak mint hadminiszternek elbocsáttatása. a múlt éj­jel 12 órakor kapott királyi rendeletet, melyben elbo­csáttatása tudtára adatik, egyszersmind Neisze kor­mányzójául neveztetik ki. Ezen tényt általánosan azon oroszbaráti párt művének tartják , mely Bonin tábor­noknak a hitelbizottmányban tett azon összehasonlítá­sát, hogy Oroszországgal együtt haladni annyi volna, mint apagyilkosságot követni el, soha sem bocsátandja meg. E ténynek további commentárra nincs szüksége, miután az magában is eléggé világos, s a mi közelebb tett előterjesztésünket az itt irányadó nézetek és szán­déklatokról csak megerősíti. Hiteles forrásból ál­­tják — mond a „C. Z. C.“ — hogy a jelen pillanatban Porosz­ és Oroszország közt egy a kitört háborúra vonatkozó sürgönyváltás létezik, és hogy az orosz kabinet most sokkal engesztelőbb hangon szól, mint azelőtt. Francziaország,Páris, máj.3.A„Moniteur“-nek a bécsi ápr. 9. jegyzőkönyvre vonatkozó, s alább olvasható meg­jegyzése már annálfogva is nagy figyelmet gerjesztett, minthogy az a „Times“ felfogásával homlokegyenest ellenkezik. A city-lap szerint a német hatalmak egye­dül a régi állapot visszaállítását akarják, a „Moniteur“ szerint pedig még jótállást is Oroszország jövendőbeli magaviseletére nézve. Magasabb körökben a keleti ha­talmaknak az orosz udvar elleni tettleges föllépése irá­nyában a bizalom oly magas fokra hágott, miszerint egy úr fogadott, hogy a legelső puskalövések az Al-Duná­nál az ausztriaiak és oroszok közt fognak váltazni. Leg­magasabb körökben egyébiránt jelenleg nem kívánnak egyebet, mint hogy Ausztria a montenegróiakat féken tartsa s Szerbia fölött szuronyt szegezve őrködjék, s úgy látszik, egyelőre nincs is egyéb munkában. Lega­lább még eddig semmi sincs tudva, hogy Gallicziában csapatok állitatnának föl, mert hiszen innen kellene sa­játképen az Oroszország elleni támadásnak kiindulni. ” A „Moniteur“-nek a bécsi jegyzőkönyv fölötti fentebb említett nyilatkozata következő : „Azon conferentia jegyzőkönyve, mely ápril 9­dikén Bécsben, Ausztria, Francziaország, Nagybritannia és Po­roszország képviselői közt alliratott, az angol parliament el­be terjesztetett, s egy fordítás szerint a lapokban is nyil­vánossá tétetett; s és ezért mi sem akadályoz minket an­nak hivatalos szövege közzétételében. Ezen okmány azon körülményeknél fogva , melyek kö­zött aláíratott, oly nagy fontossággal bir, melyet senki sem fog félreismerni. A kötelék, mely a négy udvar közt kép­ződik, hogy az egy év óta Oroszország által fenyegetett béke megotalmaztassék , nemcsak sértetlenül megmaradt, hanem még szilárdabbá tön, miután Anglia és Francziaor­szág elismerték, miszerint nemcsak jólétek, hanem méltósá­guk is kényszerítek minden fogárdos alkudozásokról le­mondani. Ausztria és Poroszország ünnepélyesen kinyilatkoztat­ják, hogy a tengeri nagyhatalmak a sz.-pétervári kabinet­nél tett lépése, hogy azt csapatainak Moldva és Oláhor­­szágbeli kivonására felszólítsák, jogos követelésen alapult, s hogy a fejedelemségek kiürítése a béke helyreállításának múlhatlan feltétele. A bécsi és berlini kabinetek nyilvánosan elismerték, hogy Francziaország és Anglia igazságos ügy, Európa ál­talános védelmezése mellett fogtak fegyvert. A négy udvar értekezzék az ozmán birodalom megmen­tése , tartós fenmaradásának biztosítása fölött; ez annyit jelent, hogy Ausztria és Poroszország épen úgy, mint Angl­ia és Francziaország belátják annak szükségességét, hogy Oroszországnak oly föltételeket szabjanak el­be, melyek azt jövőre azon tehetetlenségbe helyezendik, hogy nem fogja ezután dicsvágya kitörései által a világot nyugtalanitni. Páris, máj. 4. — Az orosz czár manifestuma ma rendkívüli sensatiót gerjesztett. A „Moniteur“-nek már délben, egy második kiadásban kellett megjelenni, an­nyian keresték azt a nyilvános olvasó helyeken ezen fon­tos okmány miatt. Az esteli lapok irodái is hasonlókép ostromoltattak,­­ a boulevardokon végig csak nagy ván­dorló hírlapokat lehetett látni, melyekben az orthodox hit melletti harczra történő felszólítást mohón olvasta a hullámzó néptömeg. Az üzletvilágra a benyomás ijesztő volt. Ezen körökben, hol azt vélték, miszerint a napi kérdés, mnt egy „becsületbeli harcz“ Török- és Oroszország között fog eldöntetni, hirtelen azt látják, hogy egy több évig tartó vallásháború ke­letkezett belőle, melynek következményeit belátni nem lehet, legközelebbi eredménye leend azonban: a keres­kedelem, műipar, általános hitel megromlása. Elisme­rik, hogy Oroszország az egyesült Európa ellen, életre halálra, a kétségbeesés teljes erejével fog harczolni, s ily elkeseredett harczot nem lehet hetek vagy hónapok alatt bevégezni. Egyébiránt üzletvilágunk e közép­ré­tegeiben a legelhatárzottabb oroszgyűlölettel vigasztal­ják magukat, mely több hónapi üzletpangást is örö­mest elvisel, ha csak Oroszország megsemmiztetik s a nyugati hatalmak a Fekete- és balti tenger mellett „gyarmatokat“ állítnak.­­ A „Moniteur“ közzétevén az orosz czár legújabb manifestumát, az ellen következő módon polemizál : „Miklós czár, Anglia és Francziaország hadüzenetére egy új manifestumot intézett Oroszországhoz. Ezen mo­­narcha szigorúan ahoz ragaszkodik, hogy a két tengeri hatalomra tolja azon háború kezdeményezését, mely most Európa békéjét fölzavarta; e két tengeri hatalom az, melyeket a czár tettetéssel s erőszakoskodással vá­dol. Oroszország czárja egyszersmind ismétli, miszerint ő egy titkos czél felé törekszik, hogy ő a keresztény hit mellett harczol, hogy az ő politikája felül áll min­den világi érdekeken. Hozzá­teszi még, hogy : a Gondviselés vele van.­­ De a kormány és a népek már kimondák igazságos ítéletüket ezen, a vallás palástja alá rejtett tervek fölött, és mi teljes bizalmat táplálunk keblünkben azon Ítélet iránt, melyet Isten mondana ki fölöttük.“ Magas bankokratiánk, mely orosz sympathiákról gyanúsíttatik, hatalmasan opponál a „Moniteur“-nek fenebb olvasható jegyzete ellen. A börzebárók azt hi­szik, hogy az ily politika úgy sem volna egyéb hódí­tási politikánál. Sohasem kell a német hatalmakat arra kényszerítni, hogy Oroszország területi épsége ellen törekedjenek, mert Németország érdekei inkább a con­­servativ éjszakán nyugszanak, mint a forradalmi nyu­gaton. Franczia-angol telepítvények a Fekete- és balti tenger partjain, sokkal inkább fenyegetnék Európa súly­­egyenét, mint Oroszország Szambulban. — Francziaország majdnem minden püspökei, a pá­risi érsek példáját követvén , pásztori körleveleket bo­csátottak ki az orosz háborúra vonatkozólag. A felfo­gás meglehetősen egyenlő ugyan, de a főeszmék kivitele igen különböző, így a soissons-és laoni püspökök pász­tori körleveleikben ez áll: „Az ügy, melynek támogatására vitéz hadsergünk fölhi­vatott , nemcsak az igazságosság és jog ügye, hanem egy­szersmind az igazság ügye is, mert derék harczosaink a schisma berontásának szegülnek ellene. Az ellenség szán­­dékai, melyek ellen azon rendithetlen tetterővel harczolni készülnek, mely őket minden időben annyira kitüntető, talán sokkal inkább egy schismaticus propaganda szándok­­latai, mintsem egy dicsvágyó politika törekvései, legalább mind a kettő legkevésbbé sincs egyesülve azon semmi név­vel meg nem nevezhető támadásban , mely által Franczia­ország interventiója előidéztetett.“ Beauvais, Noyon és S­e­ili­s püspökei köri­rataikban pedig a következő mondatik: „Meg ne ijedjetek, mert Francziaországnak joga van Isten védelmére számitni. Francziaország a háborút nem akarta, s ha most háborút visel, ez nem dicsvágyból tör­ténik , hanem hogy megboszulja a szerződések megsérté­sét, hogy védelmezzen gyengét az erősebb ellen, hogy ellene szegüljön azon hatalom folyton növekvő támadásai­nak, mely mindent elnyeléssel fenyeget, s visszaállítsa a világban azon egyensúlyt, melynek szükségét a tapasztalás bebizonyitá,s melyet a bölcseség követel. Ennek úgy kell történni. (Oportet haet fieri). Meg ne ijedjetek ! mert rég idők óta a nagy orosz birodalomban oly dolgok történnek, melyeket Isten többé nem tűrhet, meg nem engedhet, s Francziaországnak sorsa hozza magával, hogy a katholi­­cismuson elkövetett méltatlanságok valah­ára megboszúltas­­sanak. Ezen kívül Keleten Krisztus sírjánál s ezen a té­vedés által félrevezetett népek közepett fő hitkérdések és érdekek merülnek föl; s mi azt hisszük , hogy a Gondvi­selés az irgalmasságnak nem minden alapoka nélkül hivja vissza a keresztesek unokáit e szent helyekre. Kell, hogy egy erős csapás az üldözőket lealacsonyítsa, s a schisma ármányait megsemmisítse.“ A Coutances-i püspök pedig a többi közt így ír : „Egy nagy s terjedelmes ország önuralkodója, ki magát oly Örömest mutatá be, mint olyan, kit az isteni Gondvi­selés azon különös küldetéssel bízott volna meg, hogy a rend conservativ alapelveit, s az emberi társaság jogait védelmezze, most megtagadván e dicsőségteljes szerepet, s elvakitva dicsvágyó s foglalás után sóvárgó szándékai s­zervezetei által, jelt adott egy általános gyuladásra, és igy zárt kaput nyitott a zavarnak, nyomornak.“ Általában igen jellemzetes azon erélyesség, melylyel az egyházi párt részéről Francziaországban ezen háború eszméje védelmeztetik. A kath­. egyházfőnökök messze­­terjedő s belátó pillantása túl hat a jelenkor határain. Veszélyes­ időt Roma soha sem látott , mintha bekö­vetkeznék az, hogy az orosz kereszt alapítná meg Szambulban uralmát. Portugália. A „Pays“ Lissabonból értesíttetik, miként az országot bejáró orosz ügynökök azon hírt terjesztik, hogy a czár a nyugati hatalmak elleni háború által azon czélra törekszik, hogy a legitim dynastiákat ismét öröködési jogukban megerősítse. Továbbá, hogy a ke­leti hatalmak nem képesek a portugál kormány támoga­tására egy Don Migueli lázadás esetében, minek jelen­ségéül arra utalnak, hogy a Tájon jelenleg egy angol hajó sincs. Feltűnő, hogy az utóbbi hat hét alatt több orosz láttatott Lissabonban, mint előbb 6 év alatt. Ezek­kel egybeköttetésben látszik lenni az orosz követ, kinek testvére, egy ifjú tiszt, jelenleg itt tartózkodik. Nagybritannia, London, máj. 3 A felső ház teg­napi ülésében, a jövedelmi adó­bili egy kis kritikai sor­­tüzet idézett elő az államkincstárnok ellen, kit Argyl­ey és Granville lordok védelmeztek, valamint a kormány ellen is, melynek Malmesbury lord száraz sza­vakkal szemére vető, hogy a londoni orosz követ hite­getéseinek több hitelt adott, mint saját sz.­pétervári kö­vete valóságos és intő tudósításainak.L­a­­­i­s­b­u­r­y mar­quis úgy vélekedett, hogyha az államkincstárnok költ­ségvetése előterjesztésének idején nem látta a háborút az ajtó előtt, akkor a legvakabbnak kell lennie minden halandók között. Brougham lord végre tisztelt barátja Wilberforce szavaira emlékeztetett, ki a békekötés után a jövedelmi adó fenmaradását megtámadta, miután azt csak szükségbeli kisegítésnek tartja, melyet az ország csak háború esetére tartson fen magának. Ez volt az ő (Brougham) részéről az alap­ok akkor is, midőn 10 és 4 év előtt, az adó megnyitása ellen föllépett, s reméli, hogy az a jelen háborút túl nem éli. Erre a harmadik felolvasás, szavazás nélkül következett. A felsőház többi tárgyalásai érdeknélküliek valának. Az Alsóházban azon pillanatban , midőn az ülésnek meg kellett vala kezdetnie, alig volt 40 tag je­len. Pár perc­c­el később azonban a conservativ tagok egész serege érkezett. Napi­rendre ugyanis a kolosto­rok vizsgálatára rendelt bizottmány megnyitása volt ki­tűzve, mi a kormánypártnak s az izlandiaknak igen nagy szálka szemükben. A miniszterek pártemberei megtették kötelességöket. Azon majoritásban, mely a bizottmány mellett szavazott, bizonyos lanyhaságnak kell uralkodni, különben az előre is látható manővret könnyen meghiúsíthatta volna. Sajátképen nem a ko­lostorok vizsgálatáról van a szó, hanem csak hogy ürügy létezzék , mely alatt a coalitio-kabinet nem pro­­testans értelme, mennyire csak lehet, világosságba he­lyeztessék. London, máj. 4. — Az alsóház tegnapi ülésé­ben Mr. Headlam indítványára a mortmain-bill (a holt kézzes törvény tágítására), jelentéktelen ellennyilatko­zatok után, szavazás nélkül, második felolvasásra ke­rült. Slume és Whitesite a bilit Izlandra is szeretnék ki­terjesztetni, de nem maradtak meg követeléseik mel­lett, miután az indítványozó sokkal tanácsosabbnak nyilatkoztatá Izlandnak az angoltól eltérő örökösödési törvényeit külön rendszabály által módosítni. Két más bili, melyek a sociális előhaladásnak igen jó szolgála­tot tettek volna, a tegnapi ülésben megbukott. Az egyik Mr. Bowyer criminal-conversation (házasságtörés) bilije, melynek második felolvasása indítványba hozatott, s mely azt tervezte, hogy először : azon gyalázatos pénz­beli kárpótlás, mely a vádlónak odaitéltetik, eltöröltes­sék, s e helyett a bűnösre egy a koronára szállandó pénzbeli bírság ravassák; másodszor: azon nő, kinek becsülete forog fen, vagy saját személyében vagy ügy­véde által hallgattassák ki a törvényszék előtt. Mr. Collier ezen rendszabály elvetését indítványozta, s azt a házasságtörés előmozdítására szolgáló törvény­­javaslatnak nevezte, miután az a kérdés polgári é s büntetőjogi oldalát összezavarja. A házasságtörést fő­benjáró bűnnek kell bélyegezni, az illető pernek esküt­­tek elé kellene utasíttatni, s a vádnak mind a két bűnös fél ellen indítgatnia; a büntetésnek pedig nem pénzbeli birságban kellene állani. A fő államügyvéd ezen fél­­szegség nyomán szintén elveti az indítványt, nem ta­gadja azonban, hogy az angol házassági törvényeknek derekas reformra van szükségük. Mintegy 4 szabadelvű tag a második felolvasás mellett szónokolt, miután meg vannak győződve, hogy a bili hiányain bizottmány által könnyen lehet segítni. Mr. Chambers a bili visszavéte­lét s átalakítását ajánlja, de Mr. Bowyer szilárdan a második felolvasáshoz ragaszkodik; szavazatra kerül­vén a dolog, 121 a bili ellen szavazott, s csak 49 mel­lette.— Mr. P­ellett (southwarki szabadelvű követ, kinek a zsidók köszönhetik, hogy a Cityben polgári jog­gal bírnak) a Declarations-bill második felolvasását in­dítványozza, melynek czélja , hogy oly személyek, ki­ket bizonyos lélekismereti scrupulus bánt az eskü­­letétel miatt, valamint a quackerek , morva test­vérek sat., az eskületétel alól fölmentessenek s ün­nepélyes bizonyításuk érvényesnek tekintessék. A fő államügyvéd ezen bili ellen is kimondá vétóját, mert úgymond, könnyen találkozhatnának többen, kik vallásos scrupulust hozhatnának fel ürügyül, melylyel különben sem bírnak. E helyett egy más bili behozatalát indítványozza, mely szerint mind a pol­gári, mind a büntető pörökben, a bíró belátására bí­zatnék azoknak, kiknek vallásosságáról meg van győ­­­ződve, az esküt elengedni. Mr. Hadfield támogatja a bilit, míg a tory-radikál-szabadelvű-orthodox-paradox Drummond kárhoztatja a bilit, miután az angol parliamentnek nem hivatása philo­sophusok számára tör­vényeket kovácsolni. Mr. F­i­t­z­r­o­y erre az indítvány elvetését indítványozza, mi 136 szavazattal 37 ellen mégis történt. Még egy bili jött szőnyegre, mely azon­ban a külföldre nézve semmi érdekkel sem bír. Erre következett végre a kolostor-vizsgáló bizottmány kine­vezése, mely kedden elmaradt, de Mr. Digby Sey­mour (whig tag, Sunderland követe, izlandi születés) mindaddig szónokol ellene, míg az egész dolog vízzé nem vált.

Next