Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)

1854-05-31 / 1267. szám

nem egyéb faalkotmánynál, miket ismét felette könnyen felépíthetni. A fődolog mindenesetre a várt övező véd­­művek, s ezek még a Dunára néző homlokban is csak igen keveset szenvedtek. Szilisztria meglehetősen egy kör felét képezi, melynek 2000 lépésnyi átmetszője a Duna felé van fordítva. A helyet 1ó erőditvényi kom­lok­zat, mindegyik 550 lépésnyi, veszi körül. 1828 és 29-ben a várnak a kapu előtti könnyű műveken kívül csak két külműve volt, t. i. a limani és zsengel tabiassi r­áncz, melyek a Dunával­ kapcsolatot képezik s főleg e folyam feletti árkodásra vannak rendeltetve. A glacis 2—4 lábnyi magas volt, ez árok 8—10 lábnyi mély. A hajlás­ és ellenhajlás mészkővel volt burkolva. Az elsőn egy 8 láb magas, 20 láb erős mellvéd emelkedett,melynek belső lejtője torlasz­sorral volt ellátva. Az igen mere­dek kül lejtője a várfok mellvédének rőzsével, a közép sáncz gye­ppel volt fedve. A várfokok 10 ágyút fogad­hattak be, melyek résekből lőnek s minden homlok­vo­nalban 4, oldalban egy volt. A különben is oly rövid árokvonal feletti árkodás úgy is gyönge volt. A vizi ol­dalon 2, a szárazin ismét 2 kapu vezetett be, most csak 1. Az árkot nem lehet­ vízzel megtölteni, mert annak feneke a vizszinén felül fekszik s sehol abba semmi patak nem omlik. Azóta a fenyegető háború közeled­tével főleg több uj falerőssé­geket állítottak, melyek mint önálló külművek nagyobb tarthatóságot kölcs­ö­­nöznek a várnak. Szilisztria legdélibb részéről nyúlik be egy 200 lábnyi magas sík , s itt sem esik le jobban, mint hogy hajlás­on mindenütt tűztelepeket ál­líthatni. E m­a­gaslatról 8000 lépésre a legdélibb vár­foktól be lehet­ látni az egész várat egész annak a Dunára néző torkáig. A múlt hadjáratban itt állítottak az oroszok telepeket alig 600 lépésre a fő sáncztól s így nemcsak hátulról támadták meg a várat, hanem golyóik az egészet bejárhatók. Ez volt tehát gyönge ol­dala a várnak. Ezért Kuczkowsky tlek —Muchlisz pasa — buzgósága folytán e magaslatokon két szélesfalú, bombaszilárd helyiségekkel s felfedett ütegekkel ellátott külön erősség építtetett Szilisztria déli részében, mint­egy 800 lépésre a fősáncztól, s így a leggyöngébb oldal a legerősebbé vált. A dunai oldalon a leginkább kitett műveket a vagföldből emelték s rőzse és gyeppel fed­ték, sőt é­s most néhány ágyufokot és földműveket emelnek a Duna és a vár éjszaki homloka közt fekvő téren, hogy ekként az árok jobb védelmét létesíthessék. Bombaszilárd hely kevés van ugyan, de a törökök szok­­ták ezeket maguknak földásások és sánczfedezetek ál­tal megszerezni, melyekbe lőszerkészleteiket is el szok­ták helyezni. Most a vagyonos­ lakosság nagy részé­nek elvonulása után mégis nagyobbára a fegyverképes lakosság ott maradt, a 12 rendes ezredből álló helyőr­séggel s derék tüzérséggel a védelemben részt veendő. 1828-ban mint tudjuk, az ostrom tökéletesen meghiú­sult; s csak 29-ben is a vár a bezárulás után 44, az első párhuzamos vonal felállítása után 35, a 3. párhu­zam után 25, s miután iszonyú aknák által a roham le­hetségessé lön, még 9 napig tartotta magát; s ekkor is csak a kalmácsai csata hírére adta meg magát, pedig akkor csak 3 rendes ezred védette, s igy feltehetni, hogy most legalább is 7—8 hétig tartani fogja magát, mely idő elég a szövetséges sereg összepontositására. Addig Omer pasa védelemre szoritkozandik s Szilisz­­triának végfenyegetése is csak a legkedvezőbb körül­mények közt ösztönözhetné őt támadó fellépésre.“ Egyébiránt azt mondja a „Med. Wochenschrift“ le­velezője, mikép fogalmunk sincs arról, hogy mily pusz­tító módon folytatják az oroszok a háborút; a zászló­aljakat és századokat úgy viszik a tűzbe, mintha vágás- és golyómentesek volnának. Ez főleg áll a rassovai és szilisztriai sánczokról, mert Rustsuk aránylag még ke­vés lődöztetésnek volt kitéve; azonfelül a manoeuvrek oly vigyázatlanul intéztetnek, melyből a területismeret teljes hiányára, a hadszolgálati tapintatlanságra és al­kalmatlan kémekre lehet következtetni. Csak két pél­dát, minek szemtanúja volt levelező. Murlánnál, egy nyomorult pusztánál Rassova felett, estszürkületkor 12 kis ágyunaszád állíttatott fel s éjjel 10 embert két ágyúval tettek partra; ugyanakkor Csernavoda tájáról két gyalogzászlóalj és egy dzsidás század vezettetett Rassova ellen, míg az ismeretes 8 galaczi ágyunaszád a dunai részről az éj homályában Rassova előtt állt fel. Korán reggel combinált ágyúzást kellett volna e nagyon sokat szenvedett városka ellen intézni, azonban a sánczok mögött felállított török tüzérek a zárlócsapato­­kat oly j­ól számított gyilkos tűzzel üdvözlék, hogy az oro­szok egy teljes üteglövést sem tevettek; azalatt Kus­­gun, Demitra és Belikenből egyiptomiak és rendetlenek érkeztek, a Murlánnál kiszállt orosz legénységnek útját a Dunához elvágták, s egy ember sem tért többé vissza, mert egy rész levágatott, a másik a mocsárba veszett, így Tatarizánál is, Szilisztria felett, 500 embert tettek partra, kiket a Tsitalieben fekvő albániaiak és rendet­lenek mintegy félmildnyire a Dunától hagyának jönni, sánczokat hányni, ütegeket állítni, sőt még ebédet is főzni; végre azonban a délnyugati redoutban létező tü­zérség kirontása és Tsetalie és Kadikolból egy com­binált támadás szinte feléig megsemmisítek az oroszo­kat, a­nélkül, hogy ezek sokat tehettek volna védel­mükre ; még azok közöl is sokan, kik a csolnakokra juthattak, halálukat találták a Dunában Vadu-Szilisz­­tria közt. Szilisztria vára, havaléban az oroszok kezébe esik, min itt nagyon kételkednek , alig fogja megélni azon sok emberéletet, mely itt el fog veszni, annál in­kább, mert teljesen hiszik, hogy Musza pasa a várat csak mint romhalmot fogja átadni. Az oltenitzai tegnap jelentett csatáról a követ­kező részleteket veszszük : ,,13-án Oltenitzánál véres ütközet volt. Az oroszok a hajnali órákban 14-én át akarták kelni a Dunán s hadműködéseiket Turtukaiból Ruszsuk ellen megkezdeni. Egy elszánt s halált meg­vető török hadosztály átkelt a balpartra , mig a török tüzérség heves tüzelést kezdett az uj hajóhidra s a fá­radságos és költséges művet szétrombolta. A nap forró volt s sok töröknek is életébe került; azt tudjuk, hogy az oroszok sebesültjeiket 289 kocsin szállították Buka­restbe, minden kocsin 384 ember volt.“ A dunai csatatérről érkezett egyéb tudósítások a következők : Máj. 18-án már 9000 ember érkezett az angol-fran­­czia segédseregből Ruscsukba. Beket és Rad­ova közt az angolok és francziák szá­mára tábort ütnek, melybe rövid időre szállni fognak. Az uráli kozákok s 3 dragonyos ezred, melyeket Bu­­karestbe vártak, Urizseniben megállapodtak,s más ren­deltetést várnak. A hangulat Oláhországban az orosz kormány ellen mindig elkeseredettebbé válik, az orosz hatóságok pe­dig mindig barátságtalanabbakká lesznek. Feszülten néznek azon a krajovai sorsa elé,akik Kis-Oláhország­­ban ideiglenes kormányt akartak állítani, s ezért Buka­­restben haditörvényszék elé állíttattak. Az erdélyi határhoz közel fekvő helységekben min­dig sűrűbben jelennek me­g a kozákok; e vészmadarak száguldozásaiból azt gyanítják, hogy Oláhországban nagyobb csapattestek vannak mozgásban. Éjszaknyugati csatatér. Kielből, máj. 25- ről Írják, mikép oda egyszerre két vaspályavonat érkezett merő látogatókkal, kiket a franczia hajóhad nagyszerű látványa csalt oda, melynek hajói holnap fognak vizet és szenet felvenni, s miután a szél nyugatnak fordult, valószínűleg el is vitorlázni. Stockholmból máj. 22-ről jelentik . A 19-bén este érkezett finn-orosz posta semmi újat sem hoz az angol flotta mozdulatairól. Wyborg város egy része, a vár védállapotba helyeztetése folytán lerontatott.­­ A svéd-norvég hajóhad Stockholm előtt horgonyoz, de csütörtökön valószínűleg legtöbb hajója czirkálásra ki­­induland. Hamburgból 26-ot jelentik, hogy a dán kormány Kiel körül az összes helyelőljáróságokat felszólittatá, • I NDOMÁK­ ÉS IRODALOM Egressy Gábor vendégjátékai és a színi kri­tika. (Vége.) Nehogy czikkünk igen hosszúra nyúljék, felhagyunk a shakespeari jellemek előadatásának elemzésével s utasítjuk olvasónkat e lap 1252., 1258. és 1262-dik számaira, hol azokról szólottunk. Legyen szabad ezúttal csak azt kiemelnünk, mi azon jótékony hatás, mit mi Egressytől színézetü­nknek különösen óhajtunk. Tanul­janak meg színészeink — szavalni ! Valamint a festé­szet alapját a helyes rajz, úgy a színészetét a szavalás képezi, s mégis színészeink semminek sincsenek hiá­nyában olyannyira, mint épen a szavalatnak. Egressy ebben mester. Vajha minél több színészünk választaná őt mintaképül, főleg a fiatalabbaknak nem ajánlhatjuk eléggé, hogy magukat különösen a szavalatban igye­kezzenek kiképezni. Kinek szavalata helyes és szaba­tos, hisszük, hogy taglejtéseiben sem fog szertelensé­gekre vetemedni s képes leend úgy tárgya felett folyto­nosan uralkodni, mint egész játékát is kellően mérsé­kelni. Egressy mint színész oly magaslatára emelkedett a művészetnek, mint szinü­gyi író pedig oly fényes jeleit adta tudományos műveltségének, hogy a bírálónak — kivált, ha összes dramaturgiai tanulmánya csak színházi látogatáson alapszik, s ő maga még semmi nyilvános bizonyságát nem adta bírálói hivatottságának — való­ban a legnagyobb tartózkodással kell föllépnie, midőn oly művészről akar ítéletet mondani, ki — ha működése nem szorítkozik csupán a magyar színpadra — Európa legelső színészei között ragyogna. Ezzel nem azt akar­juk mondani, hogy Egressy minden bírálat felett áll, de azt, hogy magához méltó bírálót igé­nyel; ilyen pedig fájdalom nem találkozott , mert kénytelenek vagyunk megvallani, hogy a nyilatkozatok, melyek a lapokban vendégjátékairól megjelentek, nagyon hasonlítanak azon naiv ítéletekhez, melyeket gyermekek szoktak meglett emberekről mondani. Annál rosszabbul esik találkoz­nunk ez úgynevezett bírálatokban oly hanggal is, melyet képzelt felsőségi alap­érzeténél fogva hegykének, fity­máló és tiszteletlen modora miatt pedig uracsosnak méltán nevezhetni. Mit is mondjunk azon lap észrevé­telére, mely könnyedén odaveti, hogy Egressynek Lear­hez nincs „physicum“a­ mit azon másikéra, mely — takarózva ugyan valamely állítólagos földszinti bérlő szavaival—Cordélia személyesítőjének szép előadására nyersen megjegyzi, hogy „a­ki ezt drámai játéknak te­kinti, annyit ért hozzá mint a csizmám“ ? Egy harmadik lap jószívű tanácsokat osztogat Egressynek a hanglej­ .............'i-á+m-M.'-.-». .................. tésről, megrója őt, hogy Keanből (a mint kellett) „hetyke fráter“t csinált s hogy bárói rangú szeretőjével — midőn ez neki találkozót ad — úgy édeleg, mint a szeretők szoktak. Egy negyedik (a Budapesti Hír­lapban), mely egyébiránt a Budapesti Viszhanggal még legméltányosabban szólt Egressyről, nem akarja megengedni , hogy tlamletben párvonalt lehessen húzni Egressy és Dawison közt s e szerep helyesebb felfogását az utóbbinak tulajdonítja. (Mi az ellenkezőt nyilvánítottuk.) Ismét a hölgyfutári bölcsnek oly fogal­ma van a drámai illusióről, hogy Leart, miután több napig szélben, esőben barangolt, sáros csizmában s kis­sé foltos arany sarkantyúval kívánja felléptetni ... De ne csodálkozzunk, hiszen ez észrevétel ugyanazon szép­­lelkű kritikus tollából eredt, ki Dumast szalagféreg­­szaporaságú regényeiért a „nagy Dumas“-nak nevezé. Mennyi eltérő véleményt fog kiáltani az olvasó. De még hagyján, ha kritikáinknak az volna főbajuk, hogy csak véleménykülönbségeket mutatnak , nagyobb rész ennél a részrehajlás, melyet oly gyakran tapasztalunk. Hogy egy jeles színésznőnknek, kit mi érdeme szerint becsülünk, férje a színházi rovatot kezeli egy helybeli lapban, az nyilvános titok; s kik irodalmi köreinket jobban ismerik, azt is tudják, hogy azon feljebb emlí­tett coteria, mely a kritika ellen összeesküdött s legin­kább a Hölgy­futárban szokott nyilatkozni, öntudatlanul is ugyanazon férfi által kormányoztatja magát, kinek egyébiránt szellemi felsőségénél fogva ez uralmat gya­korolni nehezen nem eshetik. Mi hajlandók vagyunk el­nézni az udvarlónak, ha imádottját netalán mérték felett magasztalja; szívesen megbocsáthatjuk tehát a férjnek is, ha neje irányában kissé elfogult; de mindenesetre lovagiatlan eljárásnak tartjuk, midőn a kedvenczet más érdemeinek devalválásával látjuk emeltetni. És ez tör­ténik különösen Komlóssy Idával. A B. P. HirLp és a Hölgyfutár mindig tudnak valamit felhozni e művésznő ellen, Bulyovszkiné magasztalásában pedig kif­ogyhat­­lan a Hölgyfutár, sőt még olykori megrovásai is csak rejtett békék :nem kell­e­­tt részrehajlásról panaszkod­ni, miután Bulyovszkiné leghevesebb imádói sem ta­gadhatják, hogy Komlóssy Ida legjelebb színésznőink közé tartozik ? A P. Napló többször czélzott e részrehajló eljárásra, minap a családi érdekekről s a „csizma“ kritikáról ejtett néhány szót : s íme a Hölgyfutár, mely nem is volt általunk megnevezve, magára ismer az arczkép­­ben, rettenetesen megharagszik s kiönti ellenünk mér­­g­ét egy igen hosszú és igen goromba szidalomban, mely talán becsületére válnék a legnyelvesebb korának, melyre azonban magyar irót képesnek nem hittünk. Elnevezi színi referensünket személysértőnek, ignoráns­­nak, impertinensnek és arrogánsnak, —­s e két utóbbi czimet még „legszelídebb kitételének mondja ”). S miért teszi mindezt ? Mivel a hegyke és uracsos kriti­kát, kivált ha még mellékes érdekek vezetik, nevetsé­gesnek találtuk. Csak meg ne ártson szegénynek ez a nagy harag. A jámbor kritikus — kinek megnyugtatására legyen mondva, hogy becses személyét már csak azért sem lehetett szándékunk megsérteni, mert nem ismer­jük azt — továbbá azzal bizonyítja be a mi kritikánk roszaságát, mert 1 szőr Egressy nekünk Keanben is tet­szett; mert 2-szor Kean szerepét Egressyhez képest ki­csinynek nyilatkoztattuk; mert végre 3-szor Tóthnak azon bckét mondtuk, hogy talán akarva sem tudna roszul játszani. Ezen „példás műbotlás“okra Berecz szerkesztő úr is ráadja sanch­óját, s megjegyezvén, hogy ilyeneket kifogyhatatlanul lehetne idézni, kellemesen csiklandozza kíváncsiságunkat. Leghatalmasabb azonban az utolsó vágás. Azt mondja ugyanis a hölgyfutári kritikus hogy mi „gyáván vissza­élve az anonymitás köpenyével még gorombáskodunk!“ Lássa, édes úr, hova ragadhatja az embert az indulat, ön feledi, hogy jómaga is az anonymitás véd­sáncza mögött hősködik, és feledi még inkább, hogy azon em­berek, kik nem csupán a Hölgyfutárt, de a P. Naplót is olvassák, bizonyosan azt fogják ítélni, hogy a gorom­baság nem a mi részünkön van. S így „az anonymitás köpenyévek­ gyáva visszaélése szintén nem reánk vo­­natkozhatik. Miért is nem ereszti le ön sisakját, anony­mes bajnok ? Mily érdekes volna nevéről ismerni az embert, ki oly gyönyörűen ir ! De hagyjunk fel a tréfával. — Azért, a­mit mi ir­tunk, nincs mit pirulnunk, mert csak meggyőződésünket fejeztük ki s a megrovandó hibát nevén neveztük. .. Szükségesnek tartjuk ehhez még néhány szót adni. A Hölgyfutár érdemes szerkesztősége szives volt ki­jelenteni, miszerint polémiájával nem a Pesti Napló szerkesztőjét, hanem csupán szinbírálatát akarja illetni. El is várjuk, hogy valamint mi mindig a tárgynál mara­dunk s a személyt érintetten hagyjuk, úgy bárki más is óvakodjék az eszmecserét a személyeskedés terére vinni át; de kijelentjük egyszersmind, hogy minden bánta­­lomért, melylyel dolgozótársaink lapjainkban közrebo­csátott közléseik miatt illettetnek, h­a visszatolásra nézve solidáris kötelezettséget vállalunk el. S épen ennélfogva ezennel nem hagyhatjuk megrovás nélkül, ha éretlen kaperáskodó viszketegne­k bármely lapban tér nyittatik kölcsönös pajtáskodási tömjénezé­­sekre, párt erőltető bálványozásokra, művészi érdemek gyöngédtelen uracsos fitymálására, s üres átalánossá­gokban az alapos, férfias, és részrehajlatlan kritika el­­altatására. Valóban nagy calamitás, ha fiatal emberek, kik a természettől ösztönt és képességet nyertek az é­rtelmiség mezején működhetni a társadalom javára, a természet primitiv adományaival s egy kis iskolai porral beérve,a tudás,miveltség és alapossá­g tekintélyét követel­ve, s még is a tudást és tudományt gúnyolva, a mé­lyebb szak­képzést mellőzve, felülnek a pegazusra, s onnét nemcsak játszva s ingerkedve, hanem egyszer­smind kizáró igényekkel akarják egyéni rokon- és ellen­szenvek befolyása alatt adni az irányt az ízlésnek, s osztogatni a tudomány és művészet babérait. E korcs növényzetet nyesegetni, s a szilaj elemeket jó és a szükséghez képest szigorúbb szóval is lehetőleg idomítva, a szorgalom, tanulás, és szerénység vágásába visszavezetni, — lapjainknak mindig egyik állandó fel­adása leend, anélkül, hogy haszontalan meddő vitatko­zásokkal, s hozzánk nem méltó polémiákkal, az amúgy is szűk tért, a kölcsönös ingerlésekben semmi kedvet nem lelő közönségtől elvonnék. S­z­e­r­k. Igazítás. Lapunk tegnapi számában e rovat negyedik hasábján, az első jegyzet utolsó sorában: „In ut talpa“ helyett „la­x, ut talpa“ olvasandó. Magyar köm­yvészet. 171—3(400 — 2). Világ folyása. Beszélyek. Irta B­é­r­c­z­y Károly. Pest, 1854. Számwald Gyula sajátja. (Emsch Gusztáv könyvnyomdája és bizománya.) Három kö­tet, kis 8 ad rétben: 202, 206 és 222­­. A három kötet ára 3 pírt. (Irodalmi rovatunk tüzetesen fog szólni e be­cses beszélygyüjteményről.) 174(403). Illendőségtan, vagyis a mivelt és jó er­­­kölcsü magaviselet szabályai. Toldalékul : életre hasznos tanulságok gyűjteménye. Irta Lasku Károly. Pest, 1854. Kiadja Heckenast Gusztáv. 16­ rét. VIII. és 415­­. 175—6(404—5) Ujabbkori ismeretek tára. Tudományok s politikai és társas élet encyclopaediája. Ha­todik kötet első és második füzete: Paxton — Spanyol­­ország. Pest, 1854. Kiadja Heckenast Gusztáv. Nagy 8-rét 224­­ 177(406). Erkölcsi és vallásos olvasókönyv. Népiskolák számára. (A ,népiskolai könyvtári­. kötete.(Sá­rospatak. A főiskola betűivel és költségén 1854. 8-rét 63 1. (Ára kötetlen 6, kötve 9 pkr.) 178(407). Világ és földismeret. Népiskolák számára. Első rész. (A „népiskolai könyvtár“ III. kötete.) Sárospatak. A főiskola betűivel és költségén. 1854. 8-rét. 96 1. (Ára kötetlen 8, kötve 12 pkr. 179(408). Természetrajz. Népiskolák számára. (A „népiskolai könyvtár“ IV. kötete.) Sárospatak. A főis­kola betűivel és költségén. 1854. 8­ rét. 160 l. (Ára kö­­­tetlen 16, kötve 20 pkr.) • *) Ha ezen czimek „legszelídebb“ kitételek a Hölgyfutár­­ban, vajjon mik lehetnek a kevésbbé szelídek ? hogy mennyi csapatokat szállásolhatnak el e kikötő vá­ros körül. A Moniteur jelenti, hogy a csapatok elszállítása Francziaországból és Algériáből keletre be van fejezve. A hajóhadak erősítéseket nyernek. Parceval-Deschénes hajóhada, mely 8 új gőzöst kap, 31 vitorlából áll. Brunt hajóhada egyesül Hamelinnel. Tinon hajóosztálya, mely a görög vizeken a kalózságot irtja, 14 hajóig szaporít­­tatik, melyek közül 9 gőzös. Azonfelül 17 gőzfregát és korvet teljesen felszerelve marad a touloni kikötőben, minden pillanatban kész a császár parancsára 12,000 embert elszállítani. Végre 14 egészen uj sorhajónak rendeltetése tartalékhajórajt képezni. 7 ezek közöl csa­vargépekkel van ellátva. FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI UJDOZSÁGOK. Budapest. A nagytéren, a német szinház körül létesí­tett sétány részére a cs. ki­r. Fensége Albrecht félig Kormányzó úr 40 darab öntött vas lóczát ajándékozott.­­ A legfelsőbb törvényszék egy büntényi eset al­kalmából elhatározta, hogy a vádlott által tett ajánlat, va­lamely orzott jószág értékének megfizetésére, miután az nála már megtaláltatott s a vádló azt birtokába vette, a 187 és 188 §§-ok értelmébeni elégtételnek nem tekin­tethetik. Egy polgári jogeset következtében pedig elhatá­roztatott, miként a fájdalompénz, melyet valaki testi sérü­lés folytában a sértőtől követelhet, halála esetében a sér­tettnek, örököseit is illetni fogja, habár a sértett ebbeli igényét törvényesen nem kereste is. ■— A G­ara­y-ár­v­á­k részére Százvárosról Mol­nár József igazgató tanár úr utján, Bethlen Albert ta­nuld adományát, 1 portot kaptunk. A derék igazgató úr előbbi küldeményéről lapunk 60-ik számában tettünk em­lítést. Marm. Szigetről Fehér Bertalan ref. tanár úr 15 frt 40 pert küldött az árvák részére, mint több lelkes hölgy és több jószivü ember szives adományát; Maro­s­v­á­s­ár­­helyről pedig Thúróczy Pál úr e czélra 2 pártot jutta­tott hozzánk. Köszönjük melegen ez adományokat. —A jégverés ellen kölcsönösen bizto­sitó magyar egyesületnél f. hó 20-ig 155 fél biztosított értéke tett 181,440 portot. A f. hó 21-től 27-ig s így két nap alatt biztositó 201 fél értéke tesz 154,930 portot. Az e hónapban biztosított érték együttvéve tesz tehát 336,370 portot. A biztositó feleknek ekkorig mutat­kozó száma a tavadnál nem sokkal kisebb. E tény azonban azon körülménynek tulajdonítható hogy a biztosítások ez évben a mostoha időjárás miatt csak későn eredtek meg, azonban a részvét, a­mint a fenti kimutatás és illetőleg egybehasonlítás mutatja, feltűnőleg emelkedik. A biztosí­­tott értékek öszvegében mutatkozó fogyatkozás okát legin­kább abban kell keresnünk, hogy a repete-vetés az ország több vidékén nem sikerült. Ismert dolog, hogy leginkább a repete szokott biztosítatni. E számok is azonban örven­detes jeléül szolgálnak a jégverés ellen biztosító intézet iránti részvét emelkedésének. Ha a biztosított értékek öszvegét a birodalom többi országainak ily intézetei­nél biztosított értékek öszvegével összehasonlítjuk , ez összehasonlítás a többi intézetek számainak arányá­ban intézeteink részéről nagyon kis számot mutathat fel. Mert, mint fájdalommal tapasztalhatjuk , nemcsak az egy­szerű földmivelő, a kisebb birtokú mezei gazda, ha­nem nagyobb birtokosaink sem bírják felismerni ez intéze­tek jótékonyságát, mert a rosa RBAmitás­ta a kényelműség még mindig azzal biztatja magát, hogy tán nem veri el a jég a vetést. És midőn elveri, okul-e a gazdan­ép úgy­sem, mint nem okul, ha hajléka leégett. Ezért ismételve fejez­zük ki ezennel is óhajtásunkat, vajha a községek egy­házi és világi elöljárói, vajha mind­az, ki a földmivelővel érintkezésbe jő, vajha néplapjaink és népszerű naptáraink köteleségeknek tartanák a népet az ily jég-és tűz­kár­térítő társulatok jótékony hatása felől meggyőzni. Ez okból czél­­szerűnek tartanók, ha a hazai jég-és tűzkártérítő egyletek igazgatói az intézet ismertetését népszerű előadásban nem­csak a néplapok és nagyobb naptárak, hanem a vidéki városokban megjelenő és elterjedt naptárak szerkesztőinek is megküldenék. A nép érdeke mellett saját érdekük meg­kívánja , megérdemelné e fáradtságot. — Révész Imre szentesi reform, prédikátor szék­foglaló egyházi beszédét (az egyházi tanításról) kinyo­matván, e beszéd példányainak jövedelmét a szentesi re­form. gyülekezet templomában felállítandó orgonára szen­telő. Egy példány ára 12 pkr. Példányok Telegdy Lajos könyvárusnál is kaphatók Debreczenben. — A dunántúli helv. hitvallású egyházkerület idei egy­házi névtárából írjuk ki a következő érdekes adatokat: Az egyházkerület kilencz esperességében van 279 anyagyü­lekezet, 61 leánygyülekezet, 21­­, 578 lélek, 22790 ta­nuló, 340 rendes fenitó, 32 segéd tanuló, 279 rendes lel­kész, 26 segéd lelkész. — Conte P a u l o v i c h cs. kir. százados úr a f­ö­ld­­ra­j­z-t­a­n­í­t­á­s egy igen czélszerű módjával fogja nem­sokára megjelenendő munkájában az elemi iskolák tanítóit és a kisdedovokat megismertetni. Hogy a gyermek a föld­­gömb száraz és vízterületének alakját, fekvését és neveit könnyebben emlékében tarthassa , azon rendszer alapján, mely az éggömbön a csillagcsoportok megjelölésére nézve rég alkalmazást nyert, a föld és vizterületeket, az országo­kat emberi, állati alakokhoz s közösen ismert tárgyakhoz hasonlítja s szellemdusan készített térképén az országok körvonalai határzottabb képét állítják elénk az alakoknak, mint az ég nagy és kis medvéje. Ázsia p. o. hasonlít e tér­képen egy bekötött fejű , hajfonattal ellátott emberfőhöz; az európai törökbirodalom egy turbános törökfőhöz, melyen a turbánt a Balkán szegi be a homlokon keresztül egész a Feketetengerig; a Pindus mint pofaszakál nyúlik le az arezon­nat. Bámulandó, minő hasonlatosságokat tudott szerző néhány módosító vonal által előidézni. A földrészek fekvésének könnyebb felfogására nézve szerző egy üres planiglobot ajánl, melyen néhány déli 3 egyközű körvonal van. A gyermek az alakokkint kivágott térrészeket e gömbön összerakja, szintúgy mint azon szétvágott tájképe­ket, melyek összerakatása által szoktattatnak a gyermekek türelemhez. Tájékozásul a gyermek meg fogná magának példa­jegyezni, hogy Páris a (Ferroetól számított) 20 ik délvonal vagy Pétervára a 60 ik éjszaki egyközű vonal alatt fekszik, vagy hogy Suez (Afrikában) azon ponton fekszik, hol az 50-ik délvonal a 30-ik éjszaki egy­­közű vonalon megy át. Ezt tudva s innen kiindulva a k­i­vágott alakok összerakatnak, vagy a térrészek az ismert ala­kokban a gömbre rajzoltatnak. A nevek emlékben tartására nézve szerző a mnemotechnikai elveket vagy­is az eszmé­ket rejtő, összekötő és rokonító elbeszélés­módot követi. Csak egy példát említünk. Azon földrész, mely Egyiptom­tól Marokkóig terjed, Bar­bar­­ának neveztetik, ez egy szívtelen bűvész azon barbársága folytán támadt, hogy a földközi tenger által alkotott kettős czipőre sarkat ki­­vánt tenni s a ló (Afrika) nyakából jó nagy darabot vágott ki. Ez nagy barbárság volt s annak emlékére a ló nyakán fekvő országok Barbaria nevet kaptak sat. Paulovich úr rendszere gyakolatisága felől a m. kormány részéről kine­vezett bizottmányt meggyőzvén, annak az elemi iskolákba­­ni használata ajánltatni fog. Nyelvünkön is megjelenendő munkája felől még szólani fogunk. Szolgáljon e néhány sor az illető tanítóknak figyelmeztetésül. A kassai postaigazgatóság hirdetménye sze­rint Kassa és Szigeth, továbbá Kassa és Munkács közt junius 1-től kezdve hetenkint egyszeri málhapostajáratok fognak életbeléptettetni s azokkal egy posta-kalauz kíséreté­ben levél-és kocsi-postaküldemények — ez utóbbiak 40 font súlyig é­s 3 utas szállítatni. A málkaposta elindul Kassáról Szigetre csütörtökön d. u. 2. órakor, Szigetről Kassára vasárnap délután 1 órakor, Kassáról Munkácsra hétfőn d.u. 2 órakor, Munkácsról Kassára csütörtökön, szer­dán d. e. 10. órakor. A lovasposta indul Kassáról Szigetre vasárnap, kedden s pénteken d.u. 2. órakor, Szigetről Kas­sára vasárnap , szerdán , pénteken d. u. 1 órakor.­­ Soha sem jön a baj egyedül, azt tartják. Egy ifjú élete jön a vigyázatlanságnak áldozata. Az e napokban el­hunyt M­o­c­s­o­n­y­i János legkisebb fia Lucián atyj halálának hírére Pestre sietett a Bánátból, oldalzsebébe

Next