Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)

1854-05-28 / 1265. szám

Félévre 8 ,, — „ „ Évnegyedre 4 „ — ,, egy hónapra 1 fr. 30 kr p. 122—1265 1854- ötödik évi folyam-ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva, évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a gramonkint­­e 1 a 3 S s is megszűnt. 5 A lap politikai tartalmit illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyek­ tárgyaz­ pedig a kiadóhivatalhoz intézendő, m­i­nt az a 8-ik szám. Szerkentési iroda: ori-d­oza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Vasárnap, május 28-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő kraj­cz­ár­jával számittatik.­­ A fölvé­teli dij szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. hirdetések öt ha­­lábos petit-sora 4 pgő kraj­cárjával szémittatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefize­tendő a Hegyelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen­évnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás a junius-septemberi négyhónapos folyamára. Vidékre postán küldve 6 írt. 50 kr. Budapesten házhoz hordással *) írt. 36kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­­hivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyó­­utcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó­hivatala. * Budapest, máj. 27. Midőn az élesszemű practicus hazafi, gróf Szé­chenyi István a „nemzeti casino“ és „ló­fut­tatás“ megalapítását eszközlé, kétségkívül a legüdvösb intézeteknek adott életet. A társalgás, együttlét, eszmesurlódás, verseny, kölcsönös buzdítások, gyakori találkozás, s össze­­simulás, minek mindkettő napi alkalmául szolgált, sok balítéletet s ártalmas rögeszmét kiirtott, szá­mos korszerű eszmének és indítványnak szerzett pártfogót, és legnagyobb része azon vállalatoknak és egyesületeknek, melyek huszonöt év óta Magyar­­ország szellemi és anyagi gyarapodását oly kitűnő sikerrel emelték, ama két intézetben lelő bölcsőjét s első táplálékát. A rövid bár, de eseménydús szünet után, mely mindkét intézet korábbi közhasznú termékenysé­gében néhány év óta következett, — itt ismét az idő, hogy a magas aristocratia, a vagyonos, hazai földbirtokosság, s mindazon lelkes hazafiak, kiket állás, vagyon és értelmiség erre kötelez, — az el­ejtett fonalat megragadva, a társadalom sokoldalú szükségeit, a nemzeti jóllét szellemi és physikai kérdéseit a socialis téren felkarolják. Ideje már, hogy pessimismus és optimismus, meddő ábránd és csüggedés a gyakorlati élet s hasznos tevékenység terére lépjen. íme a magas kormány buzdító példával megy előre ! A Tisza és egyéb vizeink szabályozására ala­kuló társulatok a leghathatósb pártfogásban része­sülnek, s a magán­ipar és áldozatkészség ösztön­zésére hosszú adómentesség tűzetik ki jutalmul. A nemzet és egyesek által létrehozott, a törvény utalma alá állított, de nem eléggé biztosított nem­zeti közintézeteinket a kormány védelme alá vette, s azoknak támogathatására külön pénztárt ala­kított. A nemzeti színház alaptőkéjének biztosítására szigorú rendszabályok hozattak. A nemzeti múzeumnak kilátása van a rendezé­sére kivántató pénzösszeggel mielőbb elláttatni. Az alagút létrehozásához a Fejedelem bőkezű ajándékkal járult. A magyar gazdasági egyesület ideiglenes bizott­mánya a jelen medárdvásár alkalmával felsőbb rendelet következtében kiállítást rendez. S igy minden, mi az ország szellemi és anyagi előmenetelét czélozza, számot tarthat a kormány segélyére, — ha az nyíltsággal, indokoltan, sze­rény, leyális modorban terjesztetik elő. Mi a békés haladás emberei vagyunk, s a magyar nemzet érdekeit, melyek első­sorban egy­szersmind a közbirodalom érdekei, — egyedül akkor hisszük kellően képviselve és utalmazva, midőn trónt és nemzetet a kölcsönös birodalom­ szent kapcsai fűznek össze, s a társadalom ügyei mindkettő által együtt és karöltve kezeltetnek. A medárdvásár s lófuttatás e napokban is szá­mos derék hazafiakat gyűjt össze a fővárosban; a nemzeti casinó hagyományos szelleme újabb köz­hasznú eredmények után sóvárog; a reánk maradt, s az idők által szült újabb teendők tömege rop­pant; valóban fájlalnunk kellene, ha e napok a haza számtalan szükséges irányában az idén is meddőn maradnának. Az egyéni hajlamokat, a különböző nézeteket ugyan mi szabályozni nem akarjuk,­­ de számos hazánkfiának véleményét s óhajtását fejezzük ki, midőn ez alkalommal az ügybarátok s munkás ha­zafiak figyelmét mindenek előtt a Gazdasági egyesület, Borcsarnok, Ipartanoda, és Egy mezőgazdasági hitelbank ügyére kívánjuk forditatni. A közbirodalmi népek sorsának intézői minden hazafiai nemes törekvésnek szeretettel néznek eléje. Ne mentegessük, ne szépítsük tétlenségünket. A jó akarat, az erős szándék, az értelmes honszere­tet eltalálja a siker modorát. B­é­c­s, máj. 26.­­ Most épen egy esztendeje , hogy a török-orosz kezdet komolyabb szint öltött, s az úgynevezett „égető“ kérdések sorába lépett. Ha ezen időszakra visszapil­lantunk, s azt kérdezzük, mi eredményt szült a tizenkét hónapi lázas ingerültség, a roppant hadikészület, a ki­­számíthatlan költség, azon megmérhetlen áldozat, mely emberéletben hozatott, mi a felelet? A felületes vizs­­­gáló azon kétségbeesett választ adja : semmi, semmi! Az oroszok még nem takarodtak ki a dunai fejedelem­ségekből , a török birodalom integritása még nincsen helyreállítva, Ausztria még nem vonta ki jó kardját, a nyugati hatalmak a készületeknél tovább még nem ju­tottak , „és orosz, áll Kronstadt még“ .... csak az anyagi érdekek szenvedtek, ezer meg ezer szegény ka­tona agyonüttette magát, a­nélkül hogy tudná miért, a­nélkül, hogy a véráztatta földből jobb állapot magva kelt volna ki.. . . De a külszín csalárd. A történet nem a karzat számára játssza nagyszerű drámáit, magasztos jelenetei nem számítanak színi hatásra s ha érczlábával föllép, nem azért teszi, hogy a nagy tömeg tetszésével kaczérkodjék! Azon hit, miszerint Oroszország legyőz­­hetlen , csaknem negyven év óta élem­­úlylyal nehezke­­dik a szellemi haladás szárnyaira. Oroszországnak — úgy hitték — csak akarnia kell s romba dől a civilisa­­tió világa ; a barbárság uj özönviz gyanánt tör reánk, az északi óriás egyet roppant lábával s megrendül Eu­rópa minden kormánya, minden népe; Oroszország egy év óta már egynéhányat toppantott s Europa még foly­vást áll, — kormányai biztosabbak , népei hivebbek mint valaha; — az államok megmozdultak, de úgy hogy alapjok még jobban belemélyedt a földbe, s hogy szi­lárdságuk még növekedett, Oroszország pedig túl­becsülte saját erejét, vagy azt a világgal tulbe­­csültetni akarta. Az utóbb lefolyt 12 hónap, úgy hisszük, Oroszorszáot s Európát az oroszok valódi hatalmára nézve felvilágosította; azon rémkép, mely 40 év óta Európát ijesztgette, szétfolyt, s ha Oroszország ezen életre halálra vitt küzdelmet túléli, tudni fogjuk, hányadán vagyunk vele, s akkor a miveltség a barbár­ságot , nem pedig ez amazt féken tartandja , s ez nem volna semmi ? Ez eredményt elégtelennek tartanók ? Emlékezni fognak olvasóink, hogy néhány évvel ez­előtt erősen beszélték, miszerint azon némely államok bel­szerkezetében történt változások részint Oroszor­szág egyenes befolyása által lettek, részint ennek ked­véért, minthogy az északi hatalom tetszését igen nagy fontosságúnak tartották. E tekintet, úgy hisszük, ezentúl szintén háttérbe lépene, a kormányok intézményeiket egyedül népeik szükségeihez s érdekeihez, nem pedig az orosz császár kedvéhez fogják szabni. S ez semmi ? Eddigelé csaknem az összes európai diplomatiának azon nézete volt,hogy a forradalom sárkánya csak szun­nyad, de megölve nincsen, hanem az alkalmat lesi, hogy fejét újra fölemelhesse: innen eredt azon elv, hogy Európa összes kormányainak minden áron össze kell tartaniok, hogy a közös (nagy részben képzelt) el­lenséggel szembeszállhassanak. A jelen krízis megmu­tatja, hogy a népekben a józanok képezik a többséget s hogy ezek a zavarosban halászni akaróknak dereka­san ujjakra koppantanak, míg kormányuk erélyes önál­ló politikáját lelkesedéssel gyámolitják, a kormányok ezentúl bizonyosan nem állanak határain túl,hanem né­­pekben keresendik támpontjokat s e­z semmi? ! — Mindezek oly eredmények melyek már e perezben is biztosítva vannak, s a hadiszerencse változandó kocz­­kajátékától már nem függnek, s bármiként forduljon is a keleti harcz, am a tényeket Oroszország nem tör­téntekké már nem teheti. Aránylag kevés fontosságot tulajdonítunk tehát azon hírnek is, miszerint az oroszok már Sumla egyik külerődítményét bevették, s Driná­­polyt keményen fenyegetik (!) Jól teszik, ha az angol­­francziák őket nem keresik fel, majd ők keresik fel az angolokat s francziákat , alkalmasint már nem bírják megvárni a megveretést. — Ilyféle diszketeg különös gustusra mutat ugyan , de nem lehetetlenek.... Az újabb békealkudozásokra vonatkozó híreknek ellent nem mondhatok , de meg sem erősíthe­tem, hanem higgje el, hogy e tekintetben, a legmagasb helyzetben álló személyeken kívül senki sincs jól érte­sülve,s a titok fátyola néhány nap óta sűrűbb,mint valaha. Annál nagyobb teend a meglepetés, ha egyszerre szétsza­kad ! — Tapasztalt személyek határozottan ellentmon­danak azon hírnek, hogy Ausztria ultimátumot intézett volna Oroszországhoz, nem mintha ily lépés Ausztria keleti politikájától várható nem volna, hanem azért, mert ily ultimátum a hadikészületek teljes befe­­jeztetését teszi fel, a­mi eddigelé még nem mond­ható. Poroszország állására nézve azt halljuk, hogy — mihelyt az orosz sereg ausztriai földre lép, — a poro­szok azonnal tettleges részt veendenek a háborúban; egyébként csak Törökország valamely részének Orosz­országhoz csatoltatása vagy a Balkánvonal átlépése fogna porosz részről casus belli gyanánt tekintetni; hi­telesen hozzá tehetjük, miszerint Ausztria nemcsak ezen eseményeket veszi casusbelli gyanánt s általában me­gtámadó lépéseire nézve tökéletesen önálló eljá­rást tartott fenn magának. Porosz király ő felsége nem sokára Drezdába fog utaz­ni ; a leleményes conjectural-politikusok mindenféle merész következtetést vonnak azon körülményből, hogy a berlini orosz követ szintén Drezdában töltendi a nyár egy részét! — Hadd legyen meg mindenkinek öröme ! Az Al -D­un­ár­951. máj. 22. U. Gy. XLIV. Krajova megszállása a tö­rökök által. Paskievics orosz tábornagy a dunafejedelemségekbeni orosz haderők főparancsnoká­vá neveztetvén, — mikép már többször érintetett — első gondja vala Gorcsakofs­ág némely hadműkö­dési terveinek keresztülvonása. Paskievics Kala­­fánnak hosszas ostromát, s Kis-Oláhországnak majdnem 6 hónapi megszállását nem helyeslé, s hogy sükerrel működhessék, egy uj hadjárati terv végrehajtását vélte czélszerűnek. Ez indokból történt Kis-Oláhországnak az Olt vizéig kiürítése.­­ Legalább orosz források ezt erősítik, azonban történt bár azon másik, nemkü­lönben figyelmet érdemlő indokból, miszerint a Kis- Oláhországból Szerbiába szándékolt előnyomulás el­be nagy akadályok gördültek, a dolog érdemén lényeges változást nem idéz elő. Mikép távirdai után is jelentettem volt, az oroszok elvonulása Turnu-Severinből s Kalafát tájékáról majd­nem egy időben történt. Az orosz hadcsapatok épen húsvét másodnapjára — ápr. 24-kén — értek vissza Krajovára, midőn a törököknek Kis-Oláhország lakói­hoz intézett kiáltványa (proclamatiója) Kalafát kör­nyékén kiosztva vala, az oláh lakosságot czéljaik és barátságos érzelmeik felől értesítvén. A törökök látva, hogy az oroszok a csatatért minden küzdés nélkül odahagyják, nem készek nyomukat kö­vetni. Radovánnál még az oroszok utócsapata és az ül­döző törökök közt nem jelentéktelen ütközet fejlődött ki. Az ott maradt orosz lovasságot — nem gyalogsá­got, mint némely lapok írták — a török lovasság kö­rülfogta, s közölök többet lekonczolt. Ez összeütközés ápr. 30-kan történt, mely nap egy basibozukot társai összevagdaltak, m­ert az az oroszok elől kissé hátrálni kezdett. Máj. 1-jén a törökök már a Siul jobb partján Krajo­va irányában kezdtek mutatkozni, s átkelési szándéku­kat mutatták, azonban az átkelés máj. 3-kán a követ­kező okok miatt mégis elhalasztatott. Először is az oro­szok a 40 öl szélességű Siul fölötti brazdai és bukove­­czi fahidakat összerontották, az általuk épített, a zsi­­tváni kolostor irányában levő, s 9 hajóból álló hajóhi­­dat pedig elsülyesztették. E szerint az átkelés eb­be nem csekély akadály gördült. De másfelől a törökök, kik Kis-Oláhország lakosait megnyerni akajták, s ezen szándékukat kiáltványban is jelenték, egy megrohanó csapás (coup de guerre) által nem akarták Krajovát, Kis-Oláhorszá­g egyik legvirágzóbb városába had mar­talékául kitenni, következőleg Krajova megszállását el­halasztása, a Siul jobb partján azonban fenyegető állást foglalván. Gondolhatni Krajova lakosainak rendkívüli aggodal­mát, midőn benn a városban az oroszokat, künn a Siul túlpartján pedig a száguldozó török kozákokat (Szadik pasa csapatja) látták. És az oroszok is mindent elkö­vettek a lakosság rettentésére, insinuatiok által, mely­­lyeknek nagyon cselekvő eszköze vola Z­s­i­g­­­r­­­u oláh főnök. A lakosoknak tudtul adatott, hogy meneküljenek az orosz táborral Bukarest felé , mert különben a törö­kök dühének áldozata lesznek, fenyegetőzve másfelől azzal, hogy ha pedig a török seregnek segítségére lesz­nek, vésztörvényszékileg fognak az oroszok visszajötté­­vel elítéltetni. L i p r­a n d i tábornok maga sem késett az aggodalmat nevelni, s így egész terrorizmust gya­korolni, így telt el majdnem két hét. Az oroszok ezalatt las­san elvonultak, s az utócsapat is máj. 14-kén Krajovát odahagyá. A város üres­­en. Az előkelő bojárok elta­karodtak, valamint a hivatalnokok is; a pénztárt az oroszok elvitték, Krajova sorsát az isteni gondviselésre hagyván. Ezen szorongatott napokban két férfiú maradt helyén, a kül­diplomatiának két tagja : Timon ausz­triai consuli ügynök és Glais­e porosz consuli ügynök urak. Ezek védenczeiket mindjárt összehitták, s meg­hagyták nekik, hogy csendesen viseljék magukat,s óva­kodjanak a közrend megháborításától. A két consuli ügynök erélyes magaviselete biztatólag hatott a hátra­maradt lakosságra, bennök támaszra vésvén találhatni az előnyomuló törököknek az oroszok által állított dü­­hössége ellen. Máj.­s5-kén végre egy oláh Krajova lakóihoz Iz­mail pasának (a kis-oláhországi előcsapat vezérének) oláh és török nyelven írott két kiáltványát hozá meg. Ezen kiáltványok lényeges tartalma vala, miszerint a lakosság csendesen viselje magát; — 30,000 főnyi török sereg nyomul elő a tör­­vényes rend helyreállítására, s hogy a lakosság ezen sereg élelmezéséről gon­doskodjék. Ezen kiáltványok a lakosságot még nagyobb aggo­dalomba estek, nevezetesen az utolsó pont teljesítése miatt, mert az oroszok minden eleséget magukkal vivén, a törökök első kívánságát sem teljesíthetek pontosan; aztán nagy ijedtség szállta meg őket azért, hogy már most a törökökkel levelezésbe kelletvén bocsátkozni, ki írja alá az Izm­ail pasához intézendő feleletet. Ezen rémülés közepette — mit gyávaságnak nem nevezni hiba volna —a hátramaradt bojárok közöl Benjesko, Fratou­khano, Golfinano stb. — menekül­nek, azaz hazájukat a leg­válságosabb pillanatok között odahagyják. Természetesen rettegtek, hogy ha az orosz visszajőni talál, majd Bender új vendégekkel szaporodik. Végre azonban akadtak kissé bátrabb szivüek is, mint Macesko, Haralambi, Arzsintojano és egy pap (nevét nem tudom), kik a válaszfeleletet aláírták, és I­z­m­a i­­ pasának elküldték. Máju­s6-kán korán reggel Krajova lakosai egyszerre talpra keltek. Jött a hír, hogy a törökök már a kalafati kapun nyomulnak befelé. Többen kimennek a Siul felé, a törökök elfogadására, azonban azok még mindig a túl parton valának, mert a zsitváni hajóhidat, melyet az oroszok elsülyesztettek, nagy bajjal lehetett ismét ösz­­szerakni Izmail pasa a megérkezőket látván, fölszó­­llta őket, hogy jőnének át a jobb partra, azonban az oláhok egyelőre nem bátorkodtak ; végre azonban az ausztriai és porosz consuli ügyvivők csolnakon átkel­tek, s tudósíták a parancsnokot a történtek felől, egy­szersmind fölszók­ták, hogy Krajovába, a közcsend fen­­tartása végett hivatalnokokat nevezne ki. Ezután az oláhok közöl is többen átjöttek, s látták, hogy Izmail pasa és katonasága nem azon vad tatárok közé tarto­zik, mineknek az oroszok által rajzoltattak. Izmail pasa leveles sátor alatt, 4 tisztje környe­zetében szőnyegen ült, s az ausztriai és porosz consuli ügynököket s az átjött oláhokat előzékenyül fogadta, s a consuli ügynököknek szives köszönetét nyilvánitá, hogy a közcsend fentartására oly erélyesen befolytak. Még ez nap délután Dulgano ispravnikká — főnök — és Petresko rendőrfőnökké neveztetett, s 17-kén hivataloskodásukat elkezdék. Az idegen hatalmak ügy­nökei zászlójukat fölvonták — az aggasztó interreg­num bezáratott. 17-kén korán reggel hire futott, hogy csakugyan jőnek a törökök. Iskender bey és Husseyn *) ezredesek néhány török lovas kíséretében a városba bejöttek, hol nem annyira kitörő mint elfojtott lelkese­déssel fogadtattak. Máj.­s8-kan maga Izmail pasa is 30 török kozák kíséretében bejött és Dulgano ispravniknál leszál­lóit. Az ausztriai és porosz consuli ügynökök nála azonnal látogatást tőnek, s mindjárt ki­eszközlék, hogy az Orsova és Krajova közt megszakadt postai közlekedés azonnal helyreállít­­tatott. Míg ezek a városban történtek, azalatt a zsitváni hidat készítették, s még ez nap a Siul jobb partján álló 100 hasi kozák és 500 török kozákhoz 300 rendes török lovasság t­álgyával csatlakozott, az átkelésre várakozva. Máj. 18-kan Izmail pasa következő kiáltványt in­tézett Krajova lakosihoz : „Proclamatioja Izmail pasa ” excellentiájá­­nak Krajova lakóihoz. „Mivel magas urunk seregének ezen fejedelemsé­gekbe nyomulása nem azért történt, hogy valamelyik osztály érdekét sértse, hanem hadműködés és a törvé­nyes rend helyreállítása végett, szükségessé vált, hogy ez mindenki tudomására juttassák; egyszersmind sietek megparancsolni , hogy minden lakos csendesen marad­jon és érdeke után lásson, a földmivelést szorgalmasan folytassa mind maga , mind a tulajdonosok és haszon­bérlők részére, a­nélkül hogy valaki merészkednék valaki érdekét megtámadni, mert ellenkező esetben az ország törvényének teljes szigora szerint fog az eljárás ellene foganatba vétetni. Krajova, május. 6. (18.) **) Máj. 19-kén a híd még nem volt készen. — Ez nap újabb török csapatok érkeztek a Siul partjára, május 20-kán azonban 4 órakor délután a 9 hajóból álló híd elkészült, s 5 órakor a török lovasság — egy ezred­t­árgyával — a Siulon átkelt, s elfoglalá az oroszok által hátrahagyott táborhelyet, Krajova végében, B­i­b­e­s­c­o herczeg testvérének parkja közelében. Máj. 20-ka est­vére Halim pasa is Kalafátról megérkezendő volt, s főhadiszállását a Bibesco -­palotában, hol L­i­p­r­a­n­d­i tábornok is szállásolt, előre készítették. Máj. 21-kén még Szlatina az oroszok kezében volt, s a törökök készen val­­nak arra, hogy az oroszok még meglepő támadást is tehetnek. Ezért a török főtisztek közül többen — nevezetesen Iskender bey — Szla­tina megtámadását ajánlá. Meglátjuk, hogy e merész terv el fog-e fogadtatni ? ***) Z i m o n­y, máj. 24. □ Az „Agramer Zig“ közelebbről azon fontos hirt közlé, miszerint Szerbia hadkészületeit megszüntette volna. Mi e hirt tökéletesen alaptalannak mondhatjuk. Hiteles személyek, kik Belgrádot teg­nap hagyák el, e tekintetben egészen megerősitnek. KÜLFÖLD: Francziaország- Pária , máj. 23. A „Moniteur“ je­lenti, hogy­ a török külügyminiszter s a nyugati hatal­mak követei máj. 8-kán, a márt. 12-iki szerződésnek a monarchák által is aláírt okmányait kicserélték. — A „Moniteur“ máj. 22-kéről jelenti, miszerint Hübner ur, monarchája megbízásából ő cs. Fenségeik, Károly Ferdinand Főherczeg és Erzsébet Főherczegnő, — a kir.bajor követ pedig Erzsébet bajor kir.hgnő egybekelését . Felsége az ausztriai császárral, szoká­sos módon a császárnak megjelentették.­­ Hír szerint az angol és franczia kormányok lépé­seket tettek Spanyolország­ és Piemontban, hogy ma­guknak ezen államok közremunkálását az Oroszország­­ elleni háborúban biztosítsák. Természetesen nem vár­­­­nak oly nagyszerű hadkészületeket, mint a­milyenek a két nyugati hatalomnál történnek, de a hathatós segélyt­­ mindenesetre remélik. Spanyolország az illető nyilat­kozatokat igen kedvezőleg fogadta volna, valamint *) Husseyn született török, a táborkar feje; igen mű­velt egyéniség. Levelező. ***) Keleti kiküldöttünk magán­viszonyai miatt visszatérni kénytelenítetvén, a jelen levéllel fejezi be eddigi tudó­sításait. A szerkesztőség azonban egyszersmind gondos­kodott, hogy addig is, míg U. Gy. ur helyébe alkalmas egyéniség elmenetelét eszközölhetné, — a keleti ese­ményekről helybeli avatott egyéniségek által szakadat­lanul s alaposan értesüljön. S­z­e­r­k. 1 #*) Az eredeti román szövegből fordítva. Levelező.

Next