Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)
1854-05-10 / 1250. szám
katonai hatóságokat és pápák jelentek meg a katholikus falukban, s kath. parasztokat s a vidéki nemességet összehivák , s kinyilatkoztaták nekik , hogy az orosz egyházba át kell lépniük, s azokat, kik vonakodtak, börtönbe vetették; legtöbbnyire aztán találkozott egy nyomorult egyén, ki ígért jutalomért mindnyájok nevében aláirt, kik nem is tudtak róla; s midőn később katolikusokul akarák magokat tekintetni, állami bűnösökül tekintettek. Commentárokat, magyarázatokat nem igényelnek e tények, önmagok teljes világba helyezik magokat.“ — A „Salzb. Kirchenblatt“ is egy hosszú czikket közöl a katholikusok üldöztetéséről Oroszországban tele hajborzasztó tényekkel, melyek hihetleneknek látszanának , hahogy oly adatokkal nem volnának ellátva, melyek kétségtelenekké teszik. A mondott lap így szól a katholikus gyermekek rablásáról . Már 1832-ben adatott ki ez iránt a parancs, de 1833-ban hajtatott végre. Az orosz hatóságok erre nézve a következő eljárást követték : Varsóban és környékén kihirdeték, hogy mindaz, ki gyermekei számára istápolást kér , jelentse be magát s irja be nevét. Sokan bejelenték gyermekeik neveit. Mindezekről, úgy mondanak, a császár fog gondoskodni. E gyermekeket elvevék szüleiktől, s katonai ruhába öltözve a katonai gyarmatokba elhelyezék. 1833 máj. 5-éig már négy ily gyermekszállítmány, mindegyik 150-ből álló, küldetett el titokban Varsóból, máj. 17-én ment el az ötödik szállítmány, 20 gyermekből álló; e látvány szívrepesztő volt. Körülállták a kocsikat. Kinek élelmiszere, pénze volt, a kocsiba tette a szegény ártatlanok számára. Az anyák a kerekek alá veték magukat, hogy kétségbeesésükben a kocsit feltartóztassák. A hadsereg katonái és altiszteinek összes gyermekeik elvitettek. Máj. 19-én elvitték az összes figyermekeket a plébánias tanodából, aztán a missionáriusok tanodájából, végre a falusi iskolákból. A királyság határáig kocsin vitték a gyermekeket, onnan gyalog kellett menniök. Az első 450 gyermekből 115 ért Bobrojekbe , a többi részint elveszett, részint a kórházakban maradt hátra. Még szomorúbb volt sorsuk azon gyermekeknek, kiket Lithvánia, Volhynia , Podolia és Ukrainéból hurczoltak el. A szibériai utón számos összezsugorodott kis ember-hullákat találtak, kiket nem tudnak gyöngeség vagy betegség miatt tova szállitni, s az után kitettek. — Oroszország leszállítja igényeit. A czár egy rendeletet adott ki, a szaporított (7—10 lélek 1000-ből) és a „rendkívüli ujonczozásról (10 léleknél több 1000 után), melyben az újon ezok mértékéből bármely kategóriában mintegy 1/4 ujjelengedtetik. A czárafinn gárda czéllövészzászlóaljat s gárdakozák tüzérségét a dániaiaknak megszemlélte. Mint mindig, a húsvét az idén is sok előmozdításokat és rendfelosztásokat hozott. A tulajdonképi „húsvéti tojás“ azonban a czár manifestuma volt. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. Végre tehát érkezett egy bukaresti tudósítás, mely a dobrudzsai eseményről szól. A brassói Satellit bukaresti ápril 29-ki tudósítása így szól: „Az utolsó napokban a Dobrudzsában heves ütközetek folytak, s mindkét rész tetemes veszteségeket szenvedett. A közelebbi és pontosabb részleteket előbb be akarjuk várni. A törökök kezébe esett önkényteseket tönkre téve az orosz táborba visszaküldték.“ E szerint tehát a Dobrudzsában mégis oly eseménynek kellett előfordulni, mely nagyobb jelentőséggel bír, mert Szambulból april 27-ről hasonlag írják: „A dunai csatatérről jelentik, hogy az oroszok ápril 22-kén a Trajánsáncznál szenvedett tetemes veszteségek folytán visszavonultak, a barátságtalan Dobrudzsa helyét odahagyják s csupán Csernavodát, Hirsovát, Dojánt, Mazsint, Szakcsát s Tulcsát tartják megszállva. Omer pasa csapaterejével a Trajánsánczhoz nyomult, és mint az államtanácshoz intézett 22-ki jelentésében előre mondja, 27-kén már Karassában a küsztendzsei után van; azonban az ott rövid ideig fog mulatni s aztán ismét Bazardsikba visszavonulni, hogy az ott kiszálló csapatok felett szemlét tartson, azokat begyakorolja s a legalkalmasb helyekre elhelyezze.“ Annyi tehát valónak látszik mindenesetre, hogy az oroszok viszszavonulnak, a törökök pedig előnyomulnak, s Lüderstbk ekként csakugyan nem érkezhetik Szilisztria ostromára. Erre nézve a Sieb. Boote 3-ról következő tudósítást hoz: „Ép most érkezett jelentések szerint Paskievits hglgy a Szilisztria ostromára vonatkozó hadműködéseket megszüntette s az ostromlövegeket Sloboziába visszaparancsolta. 26-án ellenparancsok adattak, s minden ismét visszasiet előbbi állásaiba. Szilisztria megrohanása visszavonhatlanul el volna határozva s máj. 2-kára kitűzve, hahogy váratlan események közbe nem lépnek.“ Mutatja e tudósítás is , hogy az oroszok Nagy-Oláhországot még nem akarják oly könnyen kardcsapás nélkül odahagyni, valamint hogy a hgtlen. e hírt Bukarestben hivatalosan is megcáfoltatta. Sőt az oroszok Bukarestben a szekindai templomban hálaisteni tiszteletet is tartottak egy győzelem felett, melyet néhány nap előtt Turnu-Mogurellinél a törökök felett kivívtak volna. 3000 török átkelési kísérletet tőn, de meghiúsíttatott; az oroszok állítólag 150 törököt fogtak el, sőt egy vérmes orosz versió szerint 2000 török tétetett hadképtelenné , 800 meghalt, vízbe fúlt és sebesült volna; az oroszoknak pedig csak 18 halottjuk és 60 sebesültjök volna, mi ha így lenne, az oroszok méltán hálát adhatnának ; azonban várjunk be erre nézve is bővebb tudósításokat.. A „Constitutionnel“-nek írja egy franczia utazó, ki Bukarestből jő, mint hitelest, hogy elutazása előtt néhány nappal a franczia consul villája mellett 12 lengyel, egy ezredes és 11 tiszt lövetett agyon; arról vádolák, hogy másnap a török sereghez akartak átmenni. Egy galaczi tudósítás szerint a Sznina torkolat most teljesen el van zárva, ellenben a Kilia torkolat tisztázva s vize 11 */2 angol lábnyira emelve. A hajók, melyeknek az elutazásra 8 nap adatott, azon fognak elmehetni. Elia Radimiri ausztriai kapitány, kinek engedélye volt a Szulina torkolaton átmenni, a partőrség által fel lön tartóztatva s a Kilia torkolathoz utasítva. J a s s y i 28-ki levelek mondják, hogy folyvást új csapatok érkeznek a dunai hadsereg erősítésére. Ápril 30-án két dragonyos ezredet várnak, egyszersmind az 1-ső hadtest egy gyalogosztálya is be volt jelentve. Különben az oroszok utolsó időben éjszaki Moldvát is, mely ekkorig nem volt megszállva, csapatokkal kezdték megrakni, így Bottosány város , a czernovitzi után Jassyba, erős helyőrséget kapott, s tudni akarák, hogy az ausztriai határ hosszában csapatfelállítások fognak történni. Moldva igazgató tanácsa legújabban 60000 esetvert lisztet, valamint 10000 szállító kocsit hagyott jóvá az orosz sereg számára. 27-én, először 20 év óta maradt el az odessai posta, miben a bombáztatás hírének erősítését látták. E bombáztatásra nézve K. Osten-Sacken egy bulletinje jelent meg, mely tagadja, hogy a parliamentári naszád meglövetett volna, hanem csupán maga a Furious — fregatt, mely ellenséges mozdulatot tett a kikötő ellen s mely visszautasítása a fregatnak szolgáltatott az egyesült flotta admiráljainak azt kívánni, hogy az összes orosz hajók a kikötőben elégtételül kiadassanak, mely „szemtelen“ követelés érvényesítésére történt a bombáztatás, melyről azt mondja az orosz bulletin, hogy károkat nem tett. A „Times“ azonban azt írja, mikép ápril 22-kén az egyesült flották kevés óra alatt az összes erősségeket, ütegeket és hadikészleteket szétrombolták. Két lőportár légbe repült s 12 hadihajó fenékre lövetett, a kereskedő járművek ellenben megmentettek. A szövetségesek vesztesége 5 halott és 6 sebesültből áll. 13 lőszerrel rakott orosz hajó elvétetett. A flotta ezután Sebastopol irányában elvitorlázott. Egy bukaresti máj. 1-ji tudósítás szerint azonban a bombázás 23-án újra ismételtetett s csak azután történt a flotta elvitorlázása. Ellenben a hivatalos Pr. Corr. szerint a flották a bombázás után néhány napig még ugyanazon állásban maradtak, melyben az ellenségeskedéseket megnyitották. Odessában megtudák, hogy 23-án néhány hajó-lefoglalások történtek és egy franczia gőzhajó a parthoz közeledett, hol némely bombalövésekkel fogadtatott. A gőzös kapitánya lelövetett s az elfoglalt hajók közöl némelyek elsülyesztettek volna. A 22-én szétrombolt üteg ismét helyreállíttatott, egyszersmind egy pár új üteg, állíttatott fel. A lakosság legnagyobb része a vidékre ment vagy a legtávolabbi városrészekbe menekült, minthogy az ellenségeskedések megújulásától tartottak. Ápril 26-án regge 8 órakor hagyák el az angolfranczia hajók, 4—5 sorhajót kivéve, eddigi állásukat.“ Az orosz hadihajók szétromboltatását egy ga 1 a c z i april 25-ei tudósítás is erősíti, mely szerint Odessában az orosz és angol-franczia hajók közt tengeri ütközet is fejlődött volna ki, mely alkalommal 4 orosz hajó fenékre lövetett, elfoglaltatott. Sőt egy lembergi maj. 5-ki jelentés szerint Odessából jött levelek arról szólnak, hogy ott kire jár, mikép apr. 28 és 30-ka közt tengeri csata fejlődött volna ki, melyben egy erős orosz flottaosztály 14 hajóból álló részint megsemmisíttetett, részint elfogatott. E flottaosztály Szebasztopolból indult ki, Odessa felmentésére. E hírt Brodyból jött utasok is ismétlik. Stambuli tudósítás szerint az admirálok az öszszes feketetengeri orosz kikötőkre nézve emlékiratot küldtek Páris és Londonba. A Marseilleből 26-án érkezett postahajó az admiráloknak kormányaiktól azon jelentést hozta, hogy belátásuk szerint intézzék a Feketetengeren hadműködéseiket s egész erélylyel vigyék keresztül. Szambulból ápril 24-ről a következőket táviratozzák Londonba : Az egyesült flották egy osztálya a Szulina torkolati orosz ütegeket bombázta. — Athen april 27. A törökök 25-én bevették Arta városát. 3000 felkelőt Karaiskaki alatt megvert Ozmán pasa. — Apr. 28. Sok görögöt, kik a felkelők táborába akartak menni, elfogtak a franczia hajók s Fuad effendinek kiszolgáltatták. Boutahirból, az angol csapatok táborából Gallipolinál írják a Chroniclenek april 20 ról: ,,Ma a szándékba vett vármunkálatokra kitűzték a franczia mérnökök a pontokat s holnap megkezdik. Keleti részét a francziák, a másikat az angolok végzik, mindegyikből 2000 ember. Az angol táborban a legénység kihágása miatt szükségessé vált éji őrjáratokat csak tegnap kezdték, így egy csapat 10 órakor este be akart törni Cabuli effendi házába, úgy hogy ő a brit consulhoz volt kénytelen folyamodni. — A hadműködésekről még mitsem hallani. Ha Ausztria hozzánk csatlakozik, akkor csakhamar Drinápolyba és tovább menendünk, hogy vele az összeköttetést helyreállítsuk, s ekkor a Dunán nyelvén élelmezésünket remélhetjük, hogy Oláhországot még a tél kezdete előtt az oroszoktól megtisztítjuk , Izmail és Kiliát Besszarábiában elvesszük s aztán Moldvába nyomulunk. — Ellenben ha hogy Ausztria semleges marad, akkor Stambult és Várnát kell mindenek előtt védelmeznünk. Ekkor 200,000-nyi török és 80,000-nyi segédsereggel alig lesz lehető az orosz sereget erős állásaiból kivenni. Még néhány hő előtt ment volna ez, de most, vagyis inkább még néhány hó múlva, mert csak ekkor lesz itt a segédsereg sereggé, az oroszok számra felülmulandnak. Sebasztopol ellen még most lehetne csapást intézni, de sok lenne a szállítási költség, mert 50,000 ember s teljes nehézlövegszám nélkül semmit sem végezhetni, s erre alig fogja magát az angol minisztérium elhatározni. Azonban reméljük, hogy az évet nem fogjuk elpazarolni. A segédseregek alig küldettek ide azért, hogy megálljanak. Talán Krimiát fogjuk megtámadni.“ Éjszaknyugati csatatér. Helsingerből máj. 2-áról írják: „Az angol flotta még Elfsnabbenben van. Az összes flotta ereje a várandó francziával együtt tesz 72 hadihajót 3500 ágyúval és 30,000 emberrel.“ Nyborgból 30-ról jelentik, hogy a norvég flotta 28-án Hesselberg ellenadmirál alatt ott elhaladt. A Desideria admirálható üdvözölte a várat. E flotta Karlskronában egyesülni fog a svéddel, hogy mindkét flottának egy czélja van, ez világos s Angliának bizonyosan kedvező. Egy rajnai lap ellenmondásban más hírekkel azon tudósítást hozza, hogy a Gothland szigetre érkezett két zászlóalj ismét visszahivatott s az oda útban levő csapatok is ellenparancsot kaptak. A Journa des Debats jelenti, hogy a svédek és oroszoknak a csatornákon a hajózásra külön kis lapos evező járműveik vannak elől hátul egy ágyúval, s mintegy 30 emberrel. Oroszországnak 800 ily kis hajója van, melyek raj számra vannak elosztva. Napier admiral ezért indítványt tett, hogy Londonban ily kis gőzösök készíttessenek, melyek az evező járművek felett mindenesetre előnynyel birondnak. Sz. Pétervárról ápril 28-ról írják: „Az angol flotta közeledése még a legmerészebbet is feszült várakozásban tartja. Konstantin alig nagy erélylyel űzi a parti evezőnaszád - flotta alakítását önkénytesekből, ezért Sveaborg és Helsingforsba ment; de ez utóbbi helyről írják, hogy ott egy „önkénytes lovas csapat“ alakítása mellett is agitáltak, de csak vagy 10—12 személy jelentkezett, különben írják, hogy a kis finnkikötőkben a jég megindult. Rigából pedig 30-ról Írják a N. Pr. Zignak, hogy két angol hadihajó Dünamünde felé (Riga előtt) közeledett, de az orosz ütegek által meglövettek s visszavonultak. A Lloyd ügynökei St. Ivesből (Cornwall) következő csodálatos tudósítást küldenek Londonba: „Fouqué Gaston, a Villé de Marseille második kormányosa, és most jelenté nekem, hogy csak úszással menekedett meg egy orosz fregát fedélzetéről, mely a nevezett franczia hajót mintegy 20 mfldnyire Cardifftől elfogá. Az orosz előbb az angol, aztán a franczia lobogót vonta fel. A kapitány s vele több matrózok egy naszádban akartak menekedni, de az orosz rá tüzelt a naszádra ; a kapitány 3 emberrel agyonlövetett. A fregát a másik csatorna felé vitorlázott.“ — E tudósításra — mely úgy hangzik mint a tengeri kigyó meséjének új verziója, az admiralitás 2 gőzöst kiindított, hogy az orosz fregattot közelről tekintse meg. Hasonlag az admiralitás is kapott volna jelentést, hogy egy amerikai kalózhajó, a Grapeshot, Lands- Endnél (Anglia délnyugati foka) egy franczia kereskedőhajót fogott el. A Grapeshot márt. 25-kén indult New Yorkból St. Thomasba 1500 mázsa vasáruval, azonban tettleg fegyvereket visz Finnland számára. Meglehet, hogy kalózságra adta magát, miután nem birt terhét rendeltetése helyére vinni, és hogy ez azon orosz fregát, melyet a csatornában üldözőbe vettek ! FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI ÚJDONSÁGOK. Budapest. JelentésaI. évi május 6-kán megnyitott virágtárlati jutalmak kiosztása iránt. A megjelent bíráló tagok közös beleegyezésével a jutalmak kiosztása iránt a Programm sorozata szerint a következőben történt megállapodás : I. Virágoknál. 1.) Tekintve a m. grf. Károlyi György úr kertésze Reiter Lipót és Lackenbacher Jakab nagy kereskedő úr kertésze Lang Venczel által kiállított becses növény-gyűjtemények érdekességét, melyeknek nagy része virágzó állapotban volt, s a programm 12-ik pontja szerint is több becses melegházi növényt mutattak fel, a programm 25-ik pontja értelmében mindkét kiállítónak arany érem ítéltetett. 2. Mélt. gr Károlyi György úr Remontants — és Thea-rózsa gyűjteménye ezüst, — Mayr Kár. pedig bronz érdemre érdemesittetett. 3. Oszwald Antal úrnak , kertésze Daszer Ferencz által kiállított Rhododendron-és Azalea-gyüjteménye : ezüst, gs Károlyi György úré bronz érmet nyert. 4. Mayr Károly virágzó Amarillis-gyüjteménye, jóllehet nem állott ugyan nyolcz külön válfajból, de tekintve a kiállított válfajok közötti magánétokat, ezüst éremre érdemesittetett. 5. Oszwald Antal úr gyönyörű calceolaria gyűjteménye: bronz érmet nyert. 6. Pecz Ármin ludoviceumi főkertész számos kitűnő nagyságú és szépségű háromszinü violái bronz, a Reiter Lipót által kiállítottak pedig, dicsérő oklevéllel jutalmaztattak. Pecz Ármin és Reiter Lipót jeles Cineraria-gyűjteményeikért, és ugyan az első bronz éremre, a második dicsérő oklevélre érdemesíttettek. 8) Az egész kiállításban legszebben virágzó növény iránt a vélemények megoszolván, a bírálók ítélete végül oda dőlt el , hogy Ocker és társai műkertészek gazdag virágzásban álló magas fájú két példány Azalea indicája, és Oszwald Antal szemre nem oly tetszetes ugyan, de szintén teljes és tökéletes virágzásban álló Spiraea prunifolia-ja külön-külön ezüst, Mayr Károly Magnolia-ja pedig bronz éremmel jutalmaztassák. 9) Az összeállításban kitűnő jó ízlés tekinteténél fogva a gr. Károlyi György ur kertésze által díszített asztalok ezüst, Oszwald Antal ur X-ik számú asztala pedig bronz éremre érdemesittetett. 10) Kerti virágokból kötött gyönyörű bokrétájáért B. Laffert Antal ur kertésze Lakovits János ezüstérmet nyert. 11) pont alatt nem volt versenyző. 12) Virágokból s egyéb növényekből álló diszitményéért Pecz Ármin ezüst, Lackenbacher Jakab ur bronzéremre érdemesittetett. A 25-ik pont értelménél fogva a bíráló küldöttség hivatva érzé magát Lackenbacher Jakab úrnak jeles örökzöld tölgyfa-gyűjteményét is ezüst éremmel jutalmazni. II. Gyümölcsöknél. 13) Jeles alma küldeményéért Urbanek Ferencz ur ezüst, I. Érdiné asszony szőllő- és alma-küldeményéért bronz, úgyszintén dr. Orczy László ur igen szép telek szilvájáért bronz éremre érdemesittettek. 14)N.Bohus- Szőgyényi Antonia asszonyság gyönyörű asztalt gyümölcséért ezüst éremre érdemesittetett. TUDOMÁST ÉS IRODALOM 50(203.) Beiträge zur Geschichte der Flüsse und Sümpfe Ungarns. Mit Hinweisung auf zweckmässige Wasserregulation. Von Baron Nicolaus Vécsey, k. k. Kämmerer und Ritter des St. Stephan-Ordens. Pest, 1854. — In Commission bei Julius Müller. (Adalékok Magyarország folyó s mocsarainak történetéhez. Tekintettel a czélszerü vizszabályozásra. Báró Vécsey Miklós által. Pest, 1854. — Müller Gyula bizománya.) (Vége.) Végre a t. szerző ur a folyóknak gátak közé szorítását azok természetellenes szabályozásának s szerfölött költséges palliativ eszköznek nevezi,mely által az ember a természet hatásának szegül ellene. Miből aztán azon következtetést vonja, hagyjuk a vízárakat szabad tetszésük szerint hatni, mert hiszen azok a lapályos földet termékenyítik, egyengetik, emelik. Továbbá, hogy Olaszország, Hollandia és a Rajnavidékek, ámbár a vízszabályozásoknak mintapéldányaiul hozatnak is fel, mégis mindig veszélyben forognak, hogy részenkint elsülyednek, hogy a gátak fentartása csak az ily gazdag országokban lehetséges sat. Szóval : a t. szerző úr a gátrendszereket egyenesen elveti s a csatornarendszert a természettel legmegegyezőbb vízszabályozásnak nyilatkoztatja. Megemlékezik ezúttal a dunaiakról, perzsákról, egyptomiakról és babyloniakról is. Itt ismét csak azt említjük föl, mit már egyszer elmondottunk, s mi rendületlenül áll, hogy t. i. minden folyóterület természete különböző, s és ez oknál fogva a védépítményeket is mindenkor a helyiséghez kell alkalmazni, s hogy lehetetlen minden folyót egy minta vagy egy kaptafa szerint szabályozni. A t. szerző úr ezután megjegyzéseket tesz Magyarhon földe fölött, majd áttér a pesti vízmedencéére, tehát a Dunára, Balatonra sat. Szól különböző régibb csatorna-tervekről, s ezek után áttér a Tiszára, melynek folyóterülete sok részletességgel adatik elő. úgy látszik, ez azon tér, melyen a t. szerző ur sokat s különös szakismerettel forgolódott. Az orographia, minden mellékfolyó, sőt még a régi medrek is itt részletesen leiratnak, s ezért csak köszönettel tartozunk a t. szerző úrnak, hogy oly fáradtságos munkát vállalt magára, s ezekben egy képet állított fel. Erre következik a pozsonyi medencze, hol a hydrographia csak röviden állíttatik elő, úgy látszik, hogy t. szerző úr, minden szemlélődéseivel a munkában levő tiszaszabályozásra czélzott; vezéreszméje e mellett az volt, hogy a gátakat, mint szükségteleneket s ártalmasokat állítsa elő. E végre minden valódi s látszatos okok felhozattak, csakhogy az állítások a sarat kiállhassák. És így most azon szakaszhoz jutottunk, melynek czíme:a Tisza szabályozása. Mindjárt elején azt mondja a t. szerző úr, hogy azon rendszert, mely szerint jelenen a Tisza szabályoztatik, bizonyos Paleo Cappa alapította. Mi ehez csak azt jegyezzük meg, miszerint e rendszer megalapítójának neve : Pazleocapa Péter, előbb cs. kir. építészeti főigazgató Velenczében, később közlekedés- és középítészeti miniszter Piemontban, egy a maga szakmájában európai hírű s tudományos képzettségű férfiú volt, ki az ő „Parere sulla regolazione del Tibisco“czímű becses munkájában magasabb értelmiséggel s ritka szakismerettel a Tiszaszabályozás alapvonalait rendszeresítette. Valóban csodálkoznunk kell, hogyan volt képes a t. szerző úr a Tisza folyó területe gátjainak hoszszúságát meghatározni a nélkül, hogy a részletes térrajzokba vagy pedig a niveau tervekbe bepillantott volna, miután már előbb a t. szerző úr a térképeket, nivellírozásokat, keresztszelvények rajzait s emésztési számításokat, mint kicsinyes, semmit sem jelentő dolgokat mind elveti, s valóban nem foghatjuk föl, miként lehet puszta árömlési hatások után, néven tervek nélkül, vagy talán épen oly térkép után, mint amilyen a munkácskához adatott, oly kiterjedt gátvonalakat fölszámítni. Legvégül I. szerző úr a nagy vízcsapolási csatornáról szól; értekezésében azon meggyőződésből indul ki, hogy a régi tekervényes folyású Tisza anélkül is igen hiányos fővizfogó lenne, mely a felállítandó gátak által még hasznavehetlenebbé tétetvén, képtelen leend az 1600 □ mértföld területű nagy völgy minden vizeit magába fölvenni, azért is egy nagyszerű vizlecsapolási csatornát tervez, mely a Szamostól Vetés mellett kezdődik, s Farkasdi mellett, nem messze a Temesnek a Dunábai szakadásától a Temesbe nyílnék. Ezen csatorna átmetszi ezen területen mind azon vizeket, melyek a Tisza felé folynak; ezek közt fölemlittetik a Maros és a sárréti mocsár. A csatorna hossza 40 földhati mértföld volna. Feladata lenne pedig nemcsak az ecsedi tavat, a Szamost, Marost lecsapolni, hanem minden ezen iszonyú területen fekvő mocsáros földet szárazzá tenni. Ez valóban óriási mű lenne, csakhogy kivitelén egy kissé kételkedni bátorkodunk, miután nem láthatjuk be, miként lehetene azon vízmérlegezési viszonyokat legyőzni, ha mindjárt azok a füzethez mellékelt térképen legkisebb aggályt sem gerjesztenek is, mert a Tisza mellékfolyóinak lefolyását vevén szemügyre, előre föltehetjük, hogy a Maros és Temes,továbbá a Maros és Körös,Körös és Berettyó,végre a Berettyó és Szamos közt természetes vízrekeszek vannak, melyek egymás irányában viszonlagos emelkedettségeket képeznek, s melyeket nem oly könnyen fogna lehetni a csatorna ásásánál legyőzni, mint ez a munkácskához mellékelt átnézeti térképen látható, ide nem számítván azon számtalan akadályokat, melyek az ily módon tervezett csatornának még különben is útjában állanak. A vízlecsapoló csatornák kisebb darabokon, hol a területi viszonyok különben is kedvezők, nagy czélokat mozdíthatnak elő, de hogy ily nagyszerű csatorna egész tartományokat vízmentesíthetne, eddig még meg nem oldott feladat marad. A munka 53-dik lapján végre fölemlíti. szerző úr az úgynevezett kövévált kecskekörmöket is a Balatonban, s azt állítja, hogy ezek nem kövült kagylók, hanem valóságos kövült körmök. Valóban igen szomorú dolog volna, ha az őslénytan (Palaeontologia) ezt jobban nem tudná. A kecskekörmök nem egyebek, mint kövült kagylók, melyeknek előképzői még most is élnek, s nem egyebek, mint Myius polimorphus Pallas, (Tichogonia Chemnitzii, Dreissenapolymorpha stb.) mivel a tisztelt szerző ur minden föld- s kövülettani kézikönyvben a legkielégitőbb felvilágosítást találhatja.*) Magyar könyvészet. 129—130 (358—9). Magyar nők könyvtára. Szerkeszti Lukácsy Sándor. Pesten, 1854. Nyomtatja és kiadja Lukács L. és társa: 8-rét. Második és harmadik füzet: 73—106. (Előfizetési ár mind a nyolcz füzetre 1 pft, füzetenként postán küldve 1 ft 20 kr.; egyes füzet ára löpki.) *) Kétségkívül örvendetes, midőn előkelő férfiakat a hazai jóllét fejlesztésére szolgáló rendszabályokkal foglalkozni látunk, s e tekintetben a szerző báró ő excra szándékát és törekvéseit tiszteljük; megbocsásson azonban, ha nézeteit szakemberek rostája alá bocsátottuk, s azoknak alaptalanságát nyíltan kimondjuk. A kormány azon resportjában , honnét az országos közmunkák intézteinek, kimerítő, s bármely vízi munkálatnak teljesen megfelelő technikai szakismeret létezik, minél fogva a tisztelt szerző feltehette volna, hogy a kormány a Tisza és mellékvizek szabályozása keresztülvitelének megállapított mostani rendszerére milliókat nem hagy fordítani, a biztos sikernek előleges kiszámítása s mathematikai bizonyossága nélkül. — Mi szívünkből óhajtjuk, hogy a kormány által megbízott testületek e hazánkra nézve annyira fontos országos vállalat jelen rendszerét a szerzők excellentiája problematikus tervei s hypothesisei irányában nemcsak minden aggodalom nélkül, hanem a kétségtelen jó eredmény buzdító öntudatával folytassák. Szerk.