Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)
1854-05-14 / 1254. szám
lést, de ismét visszavonultak. Mi az utóbbit, a nikápolyit illeti, az ez iránti orosz bulletint, valamint annak helyreigazítását már olvastuk, ellenben az elsőről még semmi tudósítás sem hoz részletes leírást, csak annyit mond a Satellit, hogy az oroszok megtartották Szimnitzát, valószínűleg azért, mert a törökök meg sem támadták. Ugyan a lap azon tudósítást hozza, hogy a bolgárországi hírek, melyek Belgrádon át érkeztek, tudni akarják, hogy 2 franczia és 1 angol ezred útban van Ruscsuk felé, azonban puszta bolgár hír után nem hihetjük el a segédcsapatok oly közellétét a csatatérhez, annál inkább, mert Sumlába érkeztükről még semmit sem hallottunk. Omer pasa pedig a máj. 1-ji stambuli tudósítás szerint jelentést küldött az államtanácsnak, melyben azon okokat fejtegeti, miért kell neki a támadást a segédseregek megérkezte előtt megkezdeni. Omer pasa abban a Dobrudzsának oroszok általi megszállatását stratégiai hibának mondja, s úgy hiszi, hogy azt hasznára fordithatandja. Ő az oroszokat eldöntésre akarja kényszeritni s reméli, nemsokára a Dunánál ismét az előbbi álláspontokat elfoglalhatni. Azalatt reméli egyszersmind Omer pasa, hogy addig a segédsereg is túlnyomó erőben fog a csatatéren megjelenni. Ebből úgy látszik, hogy Omer pasát a 20,000-nyi dragonyos hadtestnek rémképe nem igen ijeszti vissza. Különben is e hadtest alig is lesz oly rémületes, mint milyennek hitették, mert egy moldvai levelező mondja : ,,Maj., 2 és 3-án három dragonyos ezred vonult be Skulényinél és Leovánál Moldvába s parancsuk van gyorsmenetben Buzeuba Oláhországba vonulni. Ez ezredek 8—9000 embert tesznek, s nem 26,000-et mint küllapok mondák, s a lovastartalékok 2-ik hadtestének 2-ik dragonyos osztályához tartoznak s Mutziszoz hadosztálytok alatt áll. Jassyban igen vidám kedvet gerjesztett az Odessa bombáztatása feletti orosz győzelmi bulletin: vájjon nem akad-e ennek ismét valamely bűnbakja egy hírmondó segédtisztben ? A stambuli tudósítások szólnak legelőbb a skutarii és gallipolii segédcsapatokról. Skutariban 15,000 angol van már öszpontosítva. S ez talán a teljes szám Stambul számára. Gallipoliban a porta a biztos és a franczia parancsnok közt kitört viszályokról szóló hír merőben alaptalan, ők a legjobb egyetértésben élnek, mit főleg előmozdít az, hogy a török bizottmány két fő tagja, Cabuli effendi és Ibrahim pasa a franczia nyelvet beszélik. Brunt admirál a maga jelentésében azt mondja, hogy a csapatok Gallipoliba előre meghatározott időben érkeznek meg, az idő kedvez, Oroszország előhaladásának lassúsága s Omer pasa magatartása könnyíti nekik a tájékozást és szervezést. Az első nehézségek már le vannak győzve, úgy hogy az angolok gyakran csodálkozásukat fejezték ki a franczia katonák leleményessége felett. A matrózok segítik őket munkáikban, a tábor helye szerencsésen van választva s a naponkint érkező expeditiók végtelenül könnyítik Canrobert Iéek feladatát; a katonák tevékenységének és a császárság legdicsőbb korára emlékeztető jó kedvének példája kihat a matrózokra is. A háború kedvező jelek közt kezdődik; a derék csapatok láttára lehetlen kételkedni, hogy az dicsőségesen fog befejeztetni. Továbbá írják Stambulból, hogy az önkénytes adományok egyre gyűlnek, így sejk Abdul Halim Baba szerény vagyonából 50,000 arany piasztert ajánlott az államnak. A Tr. Zrg szerint hírül vevék itt, hogy az angol consulság egy hivatalnoka Bukarestben, Retta, ápril 11-én, a franczia és angol consulok elutazása napján befogatott szenderbe vitetett. Néhány nap óta azt is beszélik itt, hogy Szabasztopol előtt az oroszokra kedvezőtlen tengeri csata vivatott volna, azonban ez alaptalan, sőt egy levelező bizton hiszi állíthatni, hogy az egyesült flották elégséges szárazi csapatok nélkül hadműködéseiket Szebasztopol ellen nem fogják megkezdeni, mindamellett több orosz kereskedő hajókat fogtak el. A Niger 26-án 6 orosz hajót vitt Várnába, melyek ott másnap eladattak; a Grophonikiti orosz kereskedő hajó pedig Szambulba hozatott. Epirus és Thessaliából ápril 29 és 30-kán két tatár érkezett kedvező hírekkel. A felkelők minden ponton megverettek ; Görögország ellen szigorú rendszabályok léptetnek életbe. Travellas, egykor oly rettegett vezére a görögöknek, elszökött a csatatérről, honfiai árulásról vádolák. Ázsiából jelentik, hogy 2000 begyakorlott basikozuk Erzerumból Karszba érkezett. Zarif pasa rövideden a támadást a gumri oroszok ellen megkezdeni szándékozik. — Perzsia jelentékeny hadtestet mozdít Erivan elé s egyetértésben az ozmánokkal és Samyllal Orosz-Ázsiát fenyegeti. — Foksányt az oroszok folyvást erősitik; sok száz munkás és árkász dolgozik ott; ebből azt gyanítják, hogy keleti Oláhországban főhadiszállásukat akarják az oroszok öszpontosítani, a dunai fejedelemségekben egyszersmind új élelmiszerszállítmányokat rendeltek meg; a meglevő készletek egy részét a Dunához szállítják, mely körülményt összeköttetésbe hozzák az oroszok új átkelésének hírével, ti készletek a megfagyott Bolgárországba vonult csapatok számára lévén rendelve. Éjszaknyugoti csatatér. A „Herald“ távirati sürgönye : Leopard gőzfregatt (18 ágyús) Plumridge ellenadmirál lobogójával, 5-kén Stockholmba érkezett s orosz hajóknak Helsingforsból kiindulását jelenti. — Napier tüstént jelt adott a flottának, hogy magát vitorlakészen tartsa. Kopenhágai máj. 8-iki tudósítás szerint az angol flotta, erősítve az újonnan érkezett Cumberland és Prince Regent vitorla-sorhajók, valamint az Auszterlitz franczia csavarsorhajó által, 5-kén reggel Elisnabbenből elvitorlázott. Hogy miért időzött itt Napier oly sokáig, annak magyarázatát abban találták, hogy az oroszok nemcsak a világító tornyokat rontották el, hanem a jelzőket is elszedték , amiért ismét megvizsgáltató a partokat s újabb mélységjelzőket rakatott ki. Kielből ellenben máj. 9-ről írják a „H Nadhr.“nek: „Időjárási viszonyok miatt Napier flottája ismét kénytelen volt a svéd partokon horgonyt vetni. Helsingforstól nem messze Plumridge admirált orosz hadihajóval találkozott, melyek ágyúlövésekkel támadták meg, s bizonysága annak, hogy az oroszok hajlandók nyílt tengeri csatába bocsátkozni. Fegyelmetlenség miatt az angol flottán e napokban két matróz felakasztatott. Rigából máj. 1-jéről írják, hogy a várat torlaszolják, s ha még többször mutatkoznak angol hajók, vagy működéseiket más ponton megkezdik, úgy itt az ostromállapot ki fog hirdettetni. Az itteni folyó látványa szomorú; a 40—50 hajó elvész rajta, mikor máskor ily tájon néhány száz volt. — A Rosmund korvette máj. 1-jén ért Kopenhágába s másnap ismét tovább ment, az angol hajóhadhoz csatlakozandó. Az ifjú Hohenlohe hg, unokaöcscse Kent hynőnek fedélzetén van; a hg midshipmann (hadfi) a Cumberland fedélzetén. Budapest , cs. kir. Apostoli Felsége f. évi apr. 30-dikan kelt legfelsőbb határozata által, a Sáros, Zemplén , Ung és Bereg megyékbeli lakosok közt létező ínség enyhítésére, tiz ezer forintot kegyajándékul az állampénztárból legkegyelmesebben utalványoztatni méltóztatott. — 6 cs. kir. Fensége Albrecht félig Kormányzóur körutazásából tegnapelőtt este Budára visszaérkezett. * Az ostromállapotnak 6 cs. kir. Apostoli Felsége legkegyelmesebb határozata nyomán ez országban is május 1-jő napjával megszűnésével, a pestkerületi eddigi katonai parancsnokságnak közigazgatási teendői ma — május 13. — délben 12 órakor megszűnnek, s az illető ügyek a budai cs. kir. helytartósági osztály s más polgári hatóságokhoz átléteznek. (B. H.) „A hattyú elszállt, szárnya csattogása Soká legyen még lelkünk buzdítása!** A költő e szép szavainak kíséretében kaptunk G aray árváinak részére 50 ostotgróf Széchenyi Bélától, azon nagy férfiúnak tizenhat éves fiától kinek) dicső nevét a magyar nemzet osztatlan és fogyhatatlan hálája és kegyelete környezi.Ha a részvétnek és emelkedettségnek országszerte tett nyilatkozása örömére szolgál fajunk barátjának, akkor ez adomány hire teljes örömet támaszthat minden magyar szívben, mert e tettben mindazt feltalálhatjuk, mit felismernünk lehet, oly jónak s nemesnek született, s ép velővel szövetkezett szívben, mely már zsenge korában édes véreinek ügyével foglalkozik, s ösztönszerüleg lelkesül mindenért, mit fajának közérzülete felkarol. De még többet találunk. Zálogát találjuk fel abban a jövőnek, zálogát azon remény teljesedésének, melylyel egy ország tekint Széchenyi István és egy erényben gazdag anya magzatjára, mely remény az ifjú Béla bölcsőjénél foganzott meg a nemzet kebelében, mely remény a nagy szülő sötét napjának tán egyedüli napja, mi megvilágítja a nagyon fájó lelket és horgonya lett a borús gondolatnak, a hullámzó léleknek. Reményünk fáján szép virág e nemes tett. Kezességül szolgál ez nekünk, hogy Béla méltó fia leend Széchenyi Istvánnak, mint ez méltó gyermeke lett a nagy Ferencznek. Ez atyák szelleme fog élni benne is, emlékök, tetteik, valamint egy szelid és a hazát szerető anya családi erényeinek befolyása megtartandják őt azon szép törekvésben , melynek jeleire ismerünk ezennel; inteni fogják őt mindenre, mi szép és nagy, hogy beteljesüljön a költő mondata , miként „a sas nem költ gyáva verebeket,“ és az elszállt hattyú szárnya csattogása szép lelkének lesz majd örök buzdítása. Mi hisszük és velünk hiheti a nemzet,hogy Széchenyi Bélában a fogadás él: mindig szeretettel, melegséggel gondolni azon honra, mely dicső atyja hű szeretetének, és napi gondjának imádott tárgya volt; hisszük felfogadta, hogy az ifjú kornak gerjedelmei közt mint a vesztalángot tisztán megőrzendi a hazaszeretetet és hogy ép test- s lélekkel, el nem fásult szívvel, lelkesedni képes romlatlan kedélylyel és a komoly tanulmányok áldásával, az ismereteknek gazdagságával fog majd a férfi korban azon pályára lépni, melyre őt a kötelesség és hivatás vonja, hol egy tisztelt névnek minden előnyével, hol a hazafiak rokon készségével fog majd a találkozni. E pályán példányul szolgáljon társinak. Ki örököse lesz a legtiszteltebb névnek, legyen örököse azon szellemnek is, mely a magyar nevére annyi fényt árasztott. Ez áldásunkat utánunk mondja a nép. *) — A jóakarat, a részvét utat módos talál nyilatkoztatásra. A pesti derék jogászok kartársa Eőri Farkas Kálmán „Részvét-polkát“ szerzett zongorára s a Treich Ungernél csinos kiállításban megjelent zenemű jövedelmét Garay árváinak ajánlá. Óhajtjuk hogy a derék szerző e jóakarata a közönség részvétével találkozzék, hogy minden zenebarát megszerezze e polkát, melynek megszerzése a szerzőt azon megérdemlett örömhöz jutatná, hogy tehetségével ő is járulhatott a nemzet árváinak felsegéléséhez. — Ki irodalmunk bel- és külterjedésének jeleit nemcsak a könyvészeti rovatokban találja fel, hanem ki annak viszonyaival ismeretes, örömmel fogja tapasztalni, miként az irodalom iránti részvét naponkint élénkebbül. A részvétel emelkedésére mutat az irodalom körébeni munkásság, mi bátoríztatást csak a közönség érdekeltségében találhat, valamint az időszaki irodalmi vállalatok növekedő száma. Minden jóra való mű a legélénkebb verseny mellett is talál előfizetőt, olvasót, népszerű lapjaink meleg felkarolást találnak népünknél, s bár a nemzet egy osztálya az irodalom iránt hidegen maradt, a középosztály s a nép az irodalom pártolója maradt. Az olvasási vágy terjed, a magyar kötelességet lát abban, hogy az irodalmat melegen pártolja. E részvét, ez öntudatos érzület jelére ismerünk azon tudakozódásokban is, mik több oldalról érkeznek hozzánk a Kisfaludy-társaság iránt. És e részvét, *) A nemes ifjú e nemestette eszünkbe juttatja még a szives hajlamot, mellyel az ifjú gr. ünnepelt atyja is Garay iránt még éltében viseltetett. — Széchenyi István gróf a hozzá folyamodó Garaynak, borultabb napjaiban, a szükség nyomasztó perczeiben alapos tudomásunk szerint örömmel sietett a leggyengédebb modorban segélyt nyújtani. Szerk. ez érdekeltség igen természetes. E derék társulat saját körében, csekély anyagi erejével annyi eredményt tudott felmutatni, hogy a haza érdekkel, rokonszenvvel, tisztelettel viseltetett iránta. E társulat, mint tudjuk, nemcsak szépműtani és költészeti pályadolgozatok jutalmaztatása által hatott a fiatalabb nemzedékre s szolgált ösztönzésül a szépműtan és költészet gondosabb mivelésére, hanem a classikusok műfordításai által a nemesebb ízlés s az ismeretek terjesztését is eszközlé. Ennél fogva e társulat munkásságának ismért felélesztése azon óhajtatok közzé tartozik, mik közösek az irodalom barátainál, s miknek teljesedése a jelen körülmények közt várható is. Mi csak ez óhajtás közlönyei kívánunk lenni, a bővebb értesítést és felvilágosítást mástól várhatjuk. Hisszük, hogy ez irodalmi társulat munkásságát ismét megkezdheti s a kitűzött pályakezdésekre beérkezett művek bírálat alá fognak vétetni. Reméljük, hogy nemsokára e társaság felől kimerítőbben értesíthetjük a t. közönséget. — Truska Heliodor „O österreichisches Frühlings ab u m. 1854.“ czim alatt 162 ausztriai birodalmi költő önkéziratú költeményeiből egy hódolati és emlékalbumot szerkesztett és Ő Felségének a Császárnénak nyújtott át, e könyvben egyesítvén a birodalom minden népnyelvét. A 37 hódolati költemény német, olasz, lengyel, ruthén, cseh, horvát, szerb, új-görög, slovén, román , örmény és magyar nyelven íratott. Az album f. hó 15-én nyomtatásban is meg fog jelenni s akkor a költők neveit is fogjuk közölni. olvasóinkkal. — Metternichig az ősz államférfi Oroszvárra váratik gr. Zichy Bódog ur jószágára, hol családi körben fogja holnap 81-ik születési napját megülni. A herczeg a nyarat Wartburgban, Csehországban töltendi. — Erdélyből vendégeink érkeznek, Salamon Ferencz népzenetársasága e napokban érkezik ide Kolozsvárról. Szívesen fogadjuk. Meghallgatandjuk hegedűjüknek kesergő panaszát, a rokon székely dalt, az elkeseredett és lágy Oláh nótát és meghallgatjuk csárdásaikat is, melyek mellett búfelejtésül tánczolnak testvéreink. Ők meg eltanulják a mi csárdásainkat, s ekkor aztán a hegyen innen és a hegyen túl ismerni fogjuk a legjobb nótákat. E zenetársaság érdekkel bírhat reánk nézve. A mi zenetársaságaink csak az erősebb, harmonikusabb hangszerelésre nézve, vagy abban különböznek egymástól, hogy míg az egyik vacsora és az áldomás után infamitet játszik, a másik a pohárból bűvhangokra merít erélyt s lelkesedést, de egyben mindnyájan megegyeznek : szeretnek komázni s mindennap ugyanazt a nótát hozza valamennyi. Vendégeink, hisszük, előttünk ismeretlen csárdásokkkal fognak bennünket meglepni , a fájdalom , és a szilaj kedvnek más árnyéklataival fogunk találkozni játékukban. Ha majd hallottuk őket, írni fogunk még róluk. — Fővárosi közönségünk érdekében tudatjuk, miként holnap is nagy zenekör leend a császárfürdői kertben. A Khevenhüller gyalogezred zenekara fogja a legválogatottabb zenedarabokat játszani. Ismét két képtalány lesz kifüggesztve. Egy kis fejtörés, egy kis oedipusi szellem és a megfejtő pezsgő bort ihatik. A zenekör kezdete 4 órakor lesz; bemenet csak 6 p.kr. Vidék. Székesfehérvár május 12-én Tegnap, városunk, örvendve fogadás cs. kir. Fenségét, az ország katonai és polgári kormányzóját, ki is a pontosan sikerült katonai gyakorlatok végeztével nagy ünnepélyességgel a városba vonult, hol is a püspöki palotába szállott. A cs. kir. hivatalnokok , papság s a városi hatóság küldöttjei által ő Fensége részint a megye,részint a város határánál, részint a püspöki lak ajtajánál üdvözöltetett. Ebéd után fél hat órakor a cs. kir. fensége kíséretével elutazott. Valahára van színészetünk! Ujfalusi Sándor társasága mulattat bennünket. A társaság jelesebb tagjai Szilágyi, Gyulai, egykét szerepben Ujfalusi is.— Jelenleg szerencsések vagyunk Mátray Laura és Mari kisaszszonyokat mint vendégeket igen érdemelten megtapsolni, és örvendve nézünk Váradiné közeli fellépése elé, kitől jeles előadásokat várunk. A társaság egy bérletre biztosítva van, szorgalmától s az igazgató eszélyességétől függend magát falaink között továbbá is fentartani, vagy a téli időszakra a közönség pártfogását kiérdemelni. FŐVÁROS ÉS VIDÉKI ÚJDONSÁGOK TUDOMÁST ÉS IRODALOM. Mutatvány Ipolyi Arnold magyar mythologiájából. (Folytatás *). T áto s. Állati mythosunk egyik kitűnő alakja a j ó, regéink és mondáink csodás tátosa. — Ezen legnemesb és legeszélyesb állatot, a vitéz nép nélkülözhetlen segédjét — miért a vitéz, hős elnevezése is : eques, Ritter, caballero, chevalier, cavalliere, lovag s a régi ezen értelmű székely : 15 fő , a tájszótár szerint 1 ősi is — már az összes mythosi képzetek kitűnő tiszteletben részesiték. Az őshindu mythos közös ázsiai korszakából már nyomai jönek elő, bár később az kitűnőleg a nyugat-ázsiai zend - perzsában tarjá fen magát, míg a kelet-ázsiai v. hinduban a tehén jön túlnyomóvá (Bensey Ind. 182); maiglan még Divanak arivamedhalós halotti áldozata, és Víghu nyolczadik avatarja leend, midőn fehér ló alakjában fog a világ végén megjelenni (recherches Asiat, 1,204). A perzsák szent fehér ménéiről Hérodot (1,189) tudósít, mikép jóslatteljesnek vélt nyerítésök fontos vállalatok, országügyek, fejedelemválasztásokra határozó befolyással birt. Hasonlóan a germánoknál Tacitus (germ. 10) szerint , kitünőleg jós tehetség tulajdonittatott nekik, nyeritésökre különösen figyeltek, őket az istenek meghittjeinek vélték, s a szent fehér mének saját ligetek s berkekben őriztettek, rájok nem szabad volt senkinek ülni, s csak az istenek szekerei körülhordására használtattak, kisérve ilyenkor a papok és fejedelemtől 4); azért az Olafsaga (Grimm 621) szerint : midőn sz. Olaf a pogány oltárokat s látványokat ledönti, a drontheimi templom udvarában legelő szent lovakat is, nyargalva rajzok, meggyalázza. A szlávok szent lovairól egyiránt tudósittatunk, hogy a pomerániaiaknál egy fekete csodás nagyságú ló annyira tisztelt volt, miként senki sem merte megülni, s egész éven át egyik a templom négy papja közös őrzést; a rugiaiaknál 300 szent mén tartatott, s ezen kívül Svantovit istenség tiszteletére egy különös fehér ló volt szentelve, melyen az isten ellenei, a sötétség széllémei ellen éjenként hadakozni szokott, minek jeléül reggel izzadva és sárral befecskendezve látható volt az ólban ( 4). De hasonlóan már az assyriai mythos szerint is a templom szent ménéi az isten időnkinti kijelentése szerint, vadászatra felkészülten küldettek ki az éjen át az istennek, s reggel, miután rajtuk vadászott, üres tegezekkel tértek ismét vissza, míg az általa elejtett vad felszedésére, a templomszolgák kiindultak 4). 2) Vita b. Ottón. névt. Írója (Canis. 3, 2, 70 st.): habebant caballum mirae magnitudinis, et pinguem nigri colons et acrem valde. Iste toto anni tempore vacabat, tantaeque fűit sanctitatis, ut nullum dignaretur sessorem; habuitqne unum de quatuor sacerdotibus templorum custodem diligentissimum. 3) Saxo gram. 321. numen Svantoviti trecentos equos deseriptos, totidemque satellites in eis militantes habebat. Praeterea peculiarem albi coloris equum titulo possidebat, cuius iubae aut caudae pilos convellere nefarium ducebatur, hinc soli sacerdoti pascendi insidendique ius erat, ne divini animalis usus, quo freqüentior, hoc vilior haberetur, in hoc equo opinjpne Rugiae Svantovitus adversus sacrorum suorum hostes bella gerere credebatur, cuius rei praecipuum argumentum exstabat, quod is nocturno tempore stabulo insistens adeo plerumque mane sudore ac luto respersus videbatur, tamquam ab exercitatione veniendo magnorum itinerum spatia percurrisset. A luitiziai sz. lóról is 1. Dietmar 6, 17 és Chron Augustens. 1068. 4) Tacitus t. i. (an. 12, 13) leírván Cassius parthiai hadjáratát beszéli: Capta in transitu urbi Ninos vetustissima sedes Assyriae . .. interea Gotarses, vota diis loci suscipiebat, praecipua religiosa Herculis, qui tempore stato , per quietem monet sacerdotes , ut templum iuxta equos venatui adornatos sistant, equi ubi pharetias telis orustas accepere per saltus vagi, nocte demum vacui pharetris, multo cum anhelitu redeunt, rursus deus, qua silvas pererraverit, nocturno visu demonstrat, reperiuntur quae fusae passim ferae; — én ezen nevezetes s eddig a jelen tárgyalt mythosi körben a vizsgálóktól felhozni elfeledett helyett mindenesetre egy részt már ide tartandónak vélem, mint a csodás istenségek ménéiről szőlőt; más részt azonban még nevezetesbnek tartom mint tanu-A velünk rokonokként jelentkező ősnépek, mint a skythák, lótiszteletét a classicusok felölök előbbözött hyppomologi mondáikból vesszük észre (m. Homer 11. 13, 5. Strabon 7, 300, Herodot 4. 59). A massogetákról hasonlón tudósittatunk (Herodot 1, 202) valamint a későbbi mongolok (Görres hint, asiat. myth. 1, 194) és hiungnukról (Desguignes 2- 26). Saját történeti mondánk mindjárt a kezdetben fontos jelvi jelentőséggel hozza elő a lovat. A honfoglalási : föld, viz, fű jelvek helyébe Svatoplugnak viszont egy nagy fehér mén küldetik, aranyozott nyereg és zablával; a krónikák szerint (Turócz. 2, 3, dr.Budens. 38 sz.) communi consilio ad praedictum ducem (Zwatobolug nuncium remiserunt, et et equum album et magnum (fentebb a szláv szóló is : caballus mirae magnitudinis , és a rugiai meg a német is fehér : candidi, albi coloris), cum sella deaurata auro arabie, et freno deaurato miserunt (ily aranyos lovak az éjszaki regékben is a hősök s istenek ménéi, Snorriedda 44 . gyilk gier—aranyos ragyogó, az aranyos patkó és zablától, galfaxis aranyos sörényű , gult troparr(arany szálakkal fonott farkú l.Grimm 623). A további szavak: dux gavisum quod et pro terra quodam hospitalari misissent, nyilvános krónikái magyarázó toldásként jelennek meg a nem értett hagyományos regei vonás magyarázatául, miután it. is már a krónikás előtt tudva lehetett hason európai hübernöki szokás, azzal gondolta a hagyományt jelenthetni, melynek azonban tudatával a monda épen nem birt. A ténynek mélyebb magy. mythicus jelvi jelentését, melyet a szláv fejedelem sem súgot azon assyriai ninosi hős, vadász, hadakozó istenségre nézve, melyet itt Tacitus saját vallástudata szerint a classicus Herculessel vél visszaadhatónak: vota diis loci suscipiebat, praecipua religione Herculis, de kit, mint ilyen assyriai helybeli vadász és hadakozó hős v. félistent nyilván az assyriai Nimrud, krónikáinkban nemzeti ősünkül tett Nemrótia néphagyományban. Nemerenek akarok tartani, kit már igy a hagyomány mint gigasz óriást, robustus Venator, opressor hominum, s a néphit a zivatarban, szélben hasonlón a német wilde jagd 8 örök vadászhoz képzel; azért még a helyt tárgyalandom ; ámbár tudom, hogy az újabb archeologok mint : Raoul Rochette „memoir sur l’Hercule Assyrien et Phenicien“ etc. ezen assyriai Herculest Landonnak tartják, de semmivel sem több bizonyosságai mint én Nimródnak, értett, bizonyítják a következő szavak: nuncius impetra vit sibi a duce terram, herbam et aquam, dux vere sub tridens ait , habeant quantum cumque volunt pro hommunere. De Árpád később megmagyarázza neki jelvies jelentőségét : Árpád cum suit tibi dicit , quod super ista terra, quam a te emerunt, diutius nullo modo stes; quia terram tuam cum equo emerunt, herbam cum freno, aquam cum sella. A további válasz is a szláv fejedelem részéről ezután úgy látszik jelvileg alakul, melyet azonban a krónikás szöveg nem értve torzított el. De az egész kétségtelenül hitreges képek nyomát árulja el, melyben kitűnő vonást pedig a lóróli eszme képez. A továbbiban főáldozataink emlékét hagyta fen Béla jegyzőjének nemzeti mondánk. A Turzol (Tarczal hegyéni országhatár megalapításakor nagy lóáldozatok tartatnak : „more paganismo, occiso equo pinguissimo, magnum áldomás fecerunt (Anon. 16). Ily áldozatok és áldomásokróli tudósításokban leírjuk a lótiszteletrőli további adatainkat. A Péter alatti és vallásérti felkelést is a ló áldozatok és áldomásokkal jellemzi krónikái hagyományunk (Turoc. 2, 39, Bnd. 94) et ceperunt .Comedere equinos pulpas, et omnino faceré pessimas culpas; s ide volna magyarázható még a vatikáni emlékirat (de facto ung. magn. Endl. 252) határozatlan helye is : carnes equinas comedunt. Jogi régiségeinkben előjövő nyomok is , a különösen leverést tanusitó , victima emtionis et venditionis vagy is áldomás merci potusról minőről már a váradi registrum (231) s a hármas könyv (l. XVII) emlékezik, ily mélyebb nemzeti vallási nyomokra utalnak, melyek később rendőri s jogi szokásokba átmenve, ezekben tárták fel magokat. J) Magyar könyvessel. 140 (369). Luciferkisasszony. Regény. Montepin Xavér után Gerő. Pest, 1854. Kiadja Számvald Gyula. (Emich Gusztáv nyomdája és bizománya.) Kis 8 rét. IV és 2271. *) Lásd a ,P. Napló* 1211—1213-dik számát. !) Proprium gentis equorum praesagia ac monitus experiri, publice aluutur íisdem nemoribus ac lucis, candidi et nullo mortali opere contacti, quos presso sacro curru sacerdos ac rex vei princeps civitatis comitantur, hinni - tusque ac fremitus observant. Nec ulli auspicio maior fides, non solum apud plebem, séd apud proceres, apud sacerdotes. Se enim ministros deorum, illos conscios putant. *) A fentebbi anonymi adatok nyomán emelték ki már ős vallásunk egy két eddigi vizsgálói is mint Cornides és Horvát János (1. kútfőkb.) a jó tiszteletet, igyekezvén azt a hasonló perzsával magyarázni. Monenak azonban ezen Engelnél is (alig. Gesch. 49, 276) előjövő állítást eszébe jött tagadni, nem a perzsák, de a lithvanokra vélvén azt csupán szorítandónak (l. Creuzer symbol u. myth. 5, 107). Mone azonban ekkor valósággal megfeledkezett Herodot 1, 189. helyéről.