Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)

1854-05-07 / 1248. szám

gíg már 14 nap óta nyomában volt e complotnak, s meg­lepte az összeesküdteket, és midőn végtanácskozásra ösz­­szegyűltek. ■— A Ti­mesnek írják ápril 17-ről: „Az egyes, flottában általánosan azon óhaj nyilatkozik, hogy had­működéseinek támogatására szárazi csapatokat is nyer­jen. Tapasztalt tengerésztisztek nézete szerint 10,000 emberrel képes lenne a flotta Szebasztopolt bevenni, az orosz flottát elfogni, az orosz hadsereget élelmi rak­táraitól elvágni, és Odessát ostromolni, vagy legalább a Feketetenger keleti partjain az erősségeket szétrombol­ni, és az orosz uralmat a Kaukázustól dél felé megsem­misíteni. Mindenki sajnálja, hogy ily nagyszerű flottá­­nak támadási tárgya nincs, s csupán ostromzarlásra kénytelen szorítkozni. ... A fővárost időről időre páni ijedelem fogja el, így most is azt hírlik, hogy a vak­buzgó törökök közt f­lelemgerjesztő hangulat uralkodik a keresztényeknek adott utolsó engedmények miatt. Azonban itt sem törökök, sem görögöktől nincs mit tar­tani. Az elsők a nyugati csapatok láttára bátorságukat vesztve, resignatioval simulnak végzetükhöz. Jelenleg bármely elhagyott városrészben kiséret nélkül sétálhat egy angol, a­nélkül, hogy a törökök részéről a legki­sebb bántalomnak ki lenne téve.­­ A basibozukok fék­telenkedéseinek megzabolázása végett nem sokára egy­formán fog megjelenni, mely nagy szigort parancsol minden rendbontó ellen , s valóban itt az idő, hogy e vad nép a török érzelmű bolgárokat kétségbeesésre ne hajtsa.“ — A „Chronicle“ ugyan e napról így ír : „A törö­kök nyilt bámulással tekintenek az egyes angol kato­nákra, a mint párosan utczáikon csatangolnak; igen de­rék fiuknak ismerik el, de úgy mondanak, mit ér, ha be­szélni nem tudnak. Ellenben az angol katona nem igen tesz lélektani tanulmányokat, hanem sör és pálinkahá­­zakat hajhász, s Skutariban ezeket nem találván, a ká­véházakban jönnek össze s ünnepélyesen csibukokat színak, s a törökökkel jelek és mozdulatokkal közleked­nek, a­mint bírják. A brit katonákat , kik közül sok ezred a karon fehér szalagot hord, sok török zenészek­nek nézi, s nem tudja felfogni, mire való annyi zenész , az is feltűnik nekik, hogy a brit katona szolgálaton kí­vül nem hord oldalfegyvert. Ekkorig még nem volt ve­rekedés, ez sem marad el. A hotelek túl vannak tömve, az árak iszonyúan emelkedtek.“­­ A dunai csatatérről jelentik, hogy 20-án Mahmud­­kovnál a karassai után a Trajánsáncznál, Bazardzsikba tévedt egy kozák szob­ra, s a minden oldalról előnyo­­muló törökök által lemészároltattak. Omer pasa szere­tett volna e kozákokból néhány darabot élő díszpéldá­nyokat a­zultánnak elküldeni, de katonái már levagdal­ták őket. Omer pasa 19-én Sumlából Bazardzsikba vo­nult. Várnába naponként mennek nagyobb kisebb segédseregbeli osztályok, s 24-éig már mintegy 12,000 franczia és 5000 angol leend­ett. Részvételükről a harcz­­ban parancsnokaik megérkezte előtt nem lehet szó. Sumlából hoz a Times leveleket 11-ről. Egy tudósítója írja, mikép megszemlélvén az itteni vármű­veket, e hely első rendű csapatok ellen 48 óráig sem lett volna tartható azon erővel, melylyel Omer pasa itt előbb rendelkezett; szerencsére azonban az orosz ka­tona gyöngébb a sánczok ellenében, mint más nagyhata­lom katonái. Ez oknál fogva lehetővé lesz Omer pasá­nak e helyet megtartani, mert az ellenség időt engedett neki erejét itt öszpontosítni, a­helyett hogy a dunai átkelés után tüstént Sumla ellen indult volna. Most Omer pasának itt 60 zászlóalja, 7 lovas ezrede és 2 tüzértelepje van; azonban Sumla jelen szerkezeténél fogva 100,000 embert igényel. Völgymélyedésben fek­szik az, melyet 600—700 lábnyi magas halmok képez­nek. E halmok ural­nak a városon s azért védetniük kell, de sokkal messzebb fekszenek egymástól, hogy sem egymást támogatnák, s a távolság a város körül e halmok keleti pontjaitól nagyon tetemes. Az éjszaki és déli oldalon mellvédek vannak, melyek az első oldalon 3 mfldön túl mennek. A török katonák ezeket ugyan igen jól védik, de jeles katonaság ellen azok még sem tarthatók, nem tekintve azon veszélyességüket, hogy ha egy el van foglalva , a többi csakhamar utána megy. Láncz-lánczolat derék kereszttűzre alkalmas helyekkel czélszerűbb leendett. Omer pasáról meg kell vallani, hogy ő magában véve gyönge álláspontból csinálta azt, mi lehetséges volt. Még 3 redout hiányzik, de ápril 5-én azokhoz is hozzá fogtak. — A basibozukok egyre féktelenkednek; a lovasság mindig nyomukban van; ha be lesznek fogva, mint foglyokat el fogják küldeni. Omer pasa legjobban cselekednék, ha gebéiket pod­­gyász szolgálatra elszedve, Ázsiába haza kergetné. Gallipoli­ból érkezett levelek lényegben mege­gyeznek a Times tudósításaival. Az ottani angol csa­patok élelmezése iszonyú rész, még a legszükségesebb is hiányzik egészségeseknek úgy mint betegeknek. A francziák minden tekintetben jobban tudták magukat behelyezni. Azon gondolattól, az összes expeditionális csapatokat Gallipolinál öszpontositani, — végleg el­tértek. — A Jour. de Const. szerint Krusenstern tök néhány parasztot, kik a gabinának az ország helyébe szállítása iránt elégületlenségeket fejezték ki, O­d­e­s­­s­á­b­a­n agyonlövetett. A montenegrói határszélről ápril 16. írják a Srbski Dnevniknek . Az orosz ezredes Kova­levsky Triestig tett útjából ismét visz­­szatért Cat­taróba, honnan aztán Mon­tenegróba megy. Mondják, hogy Danii" az ös­szes önkényteseket, kik magokat a harczra beiraták, Cettinjébe hívta, s ott rövid beszéd után zászlókat osz­tott ki köztük; mindegyiken kereszt van. Azonfelül minden harczosnak egy réz keresztecskét adott, mely a hadjárat kezdetekor a lövegre tűzetik, jeléül, hogy a montenegróiak a kereszténységért harczolnak. Ennek ellenében halljuk, hogy a törökök Montenegro határán komoly harczra készülnek. A monasztiri pasa proclamatiókat osztat szét a nép közt, melyben a Por­­taminiszterium s gr. Leiningen ab­bnagy kört váltott sürgönycsere említtetik, mely szerint az ausztriai cs. k. kormány Montenegro függetlenségének kérdésébe nem bocsátkozott. A Porta a montenegróiakat lázadókul kénytelen tekinteni. A görögök felkelése Törökországban. Mondók, hogy nemcsak Janina és Prevcsa közt, ha­nem Mezzovónál is tetemesen megverettek a görögök.Ez utóbbira nézve most következő részleteket hoz a ,Tr. Ztg.­, de melyek görög eredetüknél fogva az ütkö­zetben állott szám­ erőre nézve óvatossággal fogadan­dók. A felkelők megverettek, tehát a roppant túlerő nyomta el, ez a veleje a következő tudósításnak : Mezzovo némely lakosai Janinából török segélyt kérvén, Grivas elhagyta állását s ezen Epirus és Thes­­salia közti fontos közvetítő pont felé indult 4000 em­berrel s útjában Trapopulos által a 3 h­ani erős állás­ban, 3—400 törököt talált bezárulva, támogattatást re­mélve Mezzovóban és környékén a lakosok által, ennél erősítést hagyott s maga 100 emberrel Mezzovoba in­dult, mely ellen 1000 török már útban volt. Grivas a város előtti falukban foglalt állást, de a lakosokban török félelemre talált, kik az előnyomuló törökökkel csakhamar közlekedésbe léptek, úgy hogy Grivas kény­telen volt Mezzovoba visszavonulni; de azalatt már más oldalon is Janinából más 1500 rendes és 2000-nyi rendetlen török sereg érkezett, úgy hogy Grivasnak nem maradt egyéb hátra, mint a mezzovoi házakba venni ma­gát. Ide fordult most az egész török haderő, de minden házat egyenként kelle bevennie , azonban végre 48 órai harcz után a görögök kénytelenek voltak karddal ke­­zökben maguknak utat törni az elvonulásra. Grivas a Pindus déli részébe vonult, hova 16 emberrel érkezett. Petánál pedig 25-én Ozmán pasa verte meg a felkelőket. 3000 felkelő állt Tzavellas és Karaiskaki alatt volt szemközt s 150 lázadó, köztük Tzavellas tit­kára, elesett. Ennél állítólag papírokat találtak, melyek a görög udvart compromittálnák. Fuad effendi jelen volt az ütközetben s erről jelentést tett a lord­ főbiz­tosnak. A török tudósítások a görög felkelést általában min­denütt elnyomottnak jelentik; a „banditák“ feletti győ­zelem minden ponton tökéletes; egy Papacostas által vezetett 2000-nyi csoport Armyrosnál teljesen megve­retett, szintúgy más osztályok is visszaüzettek. Fuad effendi már jelentést is küldött, hogy a láza­dó csordák majd maindenütt a török földről elkergettettek, de a csapatok még visszamaradnak, hogy minden lehető csapást Görögországból azonnal a hely­színen lever­jenek. A Patrie azon tudósítást hozza, ahogy a hajókapitány, ki Levantéban az ausztriai hajóosztályt vezényli, Bécs­ből parancsot kapott, mikép­p hadijárművel a Pyraeus­­ba menjen , az angol-franczia hajóosztálynak ott segé­lyére leendő a rend helyreállításában Görögországban. — Az Allg.Zrg Szambalból 20-ról hoz egy czik­­ket, melyben határozottan Oroszország ellen nyilatko­zik, így szól : ,,A tegnapi Journ. de Const. lenyomta­tott egy az „Aeonban“ 12-én megjelent orosz jegy­zéket, melyben gr. Nesselrode a görög-török tartomá­nyokban kitört fölkelésre nézve kinyilatkoztatja: Orosz­ország nem idézte ugyan elő a felkelést, de azt a raják helyzete által igazolva látja , s azt támogatni fogja. Hogy ez okmány arra van számítva, e felkelést felösz­tönözni, annak terjedését előmozdítni, s mindenekelőtt egész Görögországot lángba borítani , ezt nem lehet félreismerni. Mit mondjunk már most a titkos orosz­angol levelezéssel szemközt az orosz politika ez újabb próbájára ? Naponként jobban tanúsítja, hogy neki min­den eszköz jó, csak czélra vezessen. A hódításra vágyó Albionnal akaró Oroszország keletet, a dicsőség és ha­talom után szomjazó Napoleonidával Európa uralmát megosztani; a konservativ hatalmaknak a forradalom rémképét tartja szem elé, s a rajákat szabadsági remé­nyekkel felkelésre sarkalja! A vallás védelmét, a val­lásrokonok uralmát hordják szájukon , s csak az orosz uralom terjesztését a szívben . Alig fog elmaradni, hogy e dolgok által Görögország is mindig tovább haj­­tatik, s a háború Görög- és Törökország közt kikerül­­hetlenné válik, mindkét államnak , de főleg Görögor­szágnak nagy kárára, mely e háborúban el fog vérzeni, s ismét elveszti azt, mit lételének néhány tizede alatt fáradságosan kivívott.“ Danai fejedelemség. Jassy, april 28. Biztos forrás­ból hallani, hogy rövid idő alatt 10,000 orosz drago­­nyos fog Moldvába, még pedig a rendes pontokon Liova és Skulényin át bevonulni. A többség Skulényin át jő. Hogy ez meg fog történni, ebben senki sem kétel­kedik, mert már élelmezési előkészületek történnek e hadtest számára. Gyalogság s néhány üteg bevonulása is váratik. Álliták, hogy néhány orosz vértes ezred is meg fog é­hezni. E csapatoknak rendelteté­se lenne, a határon Bukovina és Erdély irányában felállíttatni. A nagyobb helyek, mint Bottuzsány , Foltigeny, Mihhaileny, Piatra stb. erős helyőrséget kapnának. Továbbél hallani, hogy az orosz kormány favásárlásokat tesz, mert, szándéka, több pon­tokon katonai rebontokat építeni. Ez utóbbi tekintésben a mérnökök már megkezdték volna tevékenységöket. Itt általában igen elcsodálkoznak a nagyszerű , igazol­­hatlan ellenséges rendszabályokon , s pedig annál inkább, miután Oroszország hadműködései nagy gyor­sasággal következnek egymás után. — Galaczi 21 ki levél szerint Paskievits hg Gortsakoff hggel ott egy gő­zösön elhaladt s partraszállás nélkül Izmailba tovább ment, honnan nemsokára ismét visszatértek s lejebb mentek. — Holnap üljük meg itt a legünnepélyesebben Nikolajevits Sándor trónörökös születésnapját. —A porosz k. consul még nem utazott el. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. Egy belgrádi ápril . 9-ki levél így végződik : „Úgy látszik, a Dobrudzsa akar az oro­szok sírja lenni, mert az uralkodó dögvészes lázak az ez éghajlathoz nem szokott oroszokat rettentő módon pusztítja “ Azonban ha valósul a tegnapi számunkban közlött tudósítás a nagy csernavodai ütközetről, vala­mint Matsin és Szakzsa visszafoglaltatásáról, úgy Omer pasa gondoskodott arról, hogy az oroszok a Dobrudzsa dögleletes­ségét sokáig színi ne kényteleníttessenek. Kü­lönben nemcsak minlapunk magán távirati sürgönye, és a szintén lapunk tegnapi számában közlött belgrádi 29-ei levél hozá hírül a dobrudzsai fényes török győzelmet, de a ,,Moniteur“ így szól: „Azon tény, hogy az oroszok a Dobrudzsában jelentékeny vereséget szenvedtek, hivatalos úton is megerősíttetik, azonban ekkorig sem részleteket, sem a helyet, hol az öszsze­­csapás történt, nem ismerjük. Az élénken megtámadott Szilisztria sikeresen ellentáll. Az oroszok már tetemes veszteségeket szenvedtek.“ Egy őrs­o­vai april ,ao­ki levél pedig mondja, mikép ott már két nap óta beszél­nek az oroszok véres megveretéséről a Trajánsáncznál; részleteket is említenek, milyen, hogy pOOO orosz esett s egész Ilicsova mögé szaladtak; azonban szakértők na­gyon kételkednek e hírben, s arra hivatkoznak, hogy Omer pasa támadási tervét Stambulban nem hagyták helyben s neki a végleges visszavonulást Suvaláig meg­­parancsolák, tehát nem állhatott rögtön tetemes erővel Lüders előtt; mindamellett az élelemhiány és betegsé­gek által nagyon kínzott oroszok lassú előhaladása vagy a haditervet megváltoztathatta, vagy a felebbi hí­rek elszórásánál szándékolt hadi csel csak most hajta­tott végre. A bukaresti levelek ugyan egy betűvel sem emlékeznek e tényről, de ebből csak az következik, hogy nem az oroszok győztek. Míg ekként az esemény bővebbi erősítését várnék, csak azt jegyezzük meg, hogy a törökök e győzelme főfontosságú csak azért is, mert ekként ők hánuk földét saját erejék­el tisztí­ták meg. Az oroszok kivonulván K­r­a­j­o­v­á­ból, nyomukban ekként kiált fel egy 28—ki levél : „Hála istennek! sza­badabban lélekzü­nk ! Az utolsó kozákok is elhagytak bennünket 26 és 27-e közti éjjel a közönséges nép átkai és az utolsó napokban­­mindig merészebbé váló ifjúság gunykaczaja közt. Visszavonulásuk valódi szö­kés volt, mert 16án este által­ában azt hitték, hogy még azon éjjel bevonulnak a törökök, s nem igen volt kedvök az utolsó oroszoknak velük utczai harczba bo­csátkozni; azonban a törökök még máig sem érkeztek. Általában a törökök csak a Siulig kisérék az oroszokat, s azontúl csak egyes csapatok bocsátkoztak velük véres búcsú­ölelésre. A Kalafatba ment küldöttség visszaér­­keztéig itt egy választott bizottmány viszi az ügyeket, a nép szívesen engedelmeskedik rendeleteinek, a féle­lem megszűnt; látszik, hogy csak mesterségesen táp­lálták azt az oroszok. A vidéken is sehol sem hábo­­ríttatott meg a rend; rablóbandák a rendőrség és falusi őrség jeles szervezeténél fogva már 25 év óta nem lé­teznek.­­ A Milossal érkezett keresztes vitézek követtek el ugyan botrányokat, de miután hetet közölük a parasz­tok jól megverve az orosz parancsnoknak átszolgáltat­­tak,ez rendszabályokat léptetett életbe ; most e kanyar­­tól is megmenekedtü­nk. — Kalafati levelek szerint oda Maghieru tbikot mint Kis-Oláhország k. és p. kormány­zóját várják.“ B­uk­a­r­e­s­t­b­e 1 2- ről írják , hogy több száz oláh ácsot bérelt fel az orosz mérnökkar, kik Ostenitzába mentek , hol a Dunára hidat verni készülnek. — B. Budberg a fejedelem volt segédtisztjeit maga segéd­tisztjeivé fogadta. Az I­n­d. berger szerint ápril 20-án már 24,000-nyi segédsereg volt Gallipoliban, mely csakhamar Driná­­polyba fog előre indíttatni. Jövőben a kiszállási hely Rodostó lesz. A franczia hajó­ Magellan egy a Szulina torkolat­nál felállított orosz osztályra, melynek rendeltetése volt, a Du­nán fekvő európai hajók elmenetelét gátolni, gránátokkal lőtt. Az oroszok szaladásnak indultak, mint azt egy máj. 1-jén a franczia tengerészminisztériumba érkezett tudósítás jelenti. A ,,V. Z.“ szerint a Porta azon határozatot hozta, hogy a kőszén hadisug­árúnak tekintessék, ekként az oroszoknak a Feketetengeren gőzösökkel­ hajózást ne­­hezitni igyekezvén. A legújabb „M o n i t e u r“ az Odessa bombázta­­tása iránti tudósítást következő szavakkal vezeti be: „Ham­elin aladmirál tudósításából tudjuk, mily módon viselték magukat az oroszok a „Furious“ Parlamentar hajó iránt. Mint az admiral szavaiból következtethetni, ez eltérés a civilizált nemzetek szokásaitól, mondjuk in­kább, ezen merénylet az emberi jog ellen, nem soká marad büntetlen.“ Bizonyosul állítják, hogy az angol kormány elhatá­rozta, még 25.000 embert Törökországba küldeni. Az előkészületek csendben buzgón történnek. A gyarma­tokból hívnak vissza csapatokat, toborzó tiszteket kül­denek ki s az összes tiszteket, akik félzsolddal szolgál­nak, aktív szolgálatba állítják. Hasonlag Francziaor­­szágban is egyre tartanak a fegyverkezések. Az Eur megye lapja rendkívüli tömeg bombákról szól, melyek a conchesi kohókban készülnek. A Times távirati tudósításai: B­é­c­s, máj. 1. Orosz versió szerint az admirálok az Odessában fekvő orosz hajók kiadatását kívánták, s midőn ez meg nem ada­tott, megkezdék a bombázást 18 hajóival. A város kis része szét van rombolva. 1800 ember kísérlete partra szállani meghiúsult. 3 gőzös nagyon meg volna sebe­­sítve. Szilisztria, ápril 25. A bombázás nem tett TUDOMÁST ÉS IRODALOM 49(202). Az ausztriai általános polgári tö­r­­vénykönyv magyarázata, Magyar-, Horvát-, Toltország, a Szerb vajdaság és a temesi bánság viszonyaira alkalmazva, betűren­des lajstrommal. Irta dr Wenzel Gusztáv, egye­temi rendes jogtanár, a pesti cs. k. megyei törvényszéknél szavazó biró , a magyar akadémia és több bel- és külföldi tudós társaságok tagja. Pesten, Geibel Ármin sajátja, 1854. Előszó és tartalom XII., a munka maga, a betűrendes laj­strommal , 820 lap. Ezen jeles commentár, melyet első pillanatra is szer­zőjének, a pesti egyetemi tanszéken Frank Ignácz utó­dának, s főleg a jogtörténeti mezőn tett buvárlati által ismeretes, alapos tudományu és szorgalmas academi­­cusnak neve ajánl, későbben jelent meg többi pálya­társainál, későbben mint p. o. S­z o k o l­a­y elhirtelen­­kedett commentárja, s mint a Heckenast-féle „Új Törvénytár“ III-ik és IV ik kötetét képező, több jogtudós által irt, egyes részeiben igen becses és gya­korlati, de egészben nem egyöntetű commentár. Az iro­dalomra nézve valóban szomorú dolog azon mohóság, melylyel mindenki legelső akar megjelenni kiadásával a piaczon . Szokolay, hogy az újdonos polgári törvény­könyv mielőbbi magyar commentálásával igen valószí­nűleg összekötött anyagi hasznossal, bár K­di jó neve rovására, el ne szalaszsza, s minden mást megelőzzön a járatlan pályán, már akkor hirdetteté a polgári Tör­vénykönyv tőle származott magyarázatának eredeti törvényszöveggel ellátott első füzetét, midőn az eredeti magyar szöveg Bécsben meg sem s­erett, s az első füzet vevői méltán elcsodálkoztak, midőn ezen, ál­lítólag eredeti törvényszöveggel ellátott s az ausztriai polgári törvénykönyvet tartalmazó könyv­ben minden egyebet találtak, csak az óhajtva várt au­sztriai polg. törvénykönyvből egy árva szócskát sem. Igaz, hogy Szokolaynak jogtudományi írói neve ez által sokat vesztett hiteléből, de a vevő­közönség eg­y része csakugyan meg volt nyerve, (nem ugyan hálás elisme­résre , hanem morgással kisért adózásra) mert a neve­­zetes újdonság után szomjazók megvették az ausztriai polgári törvénykönyv legelőször megjelent commentár­­jának polgári törvénytől üres első füzetét, s azután, bár zúgolódva s megelégületlenül, megvették a másodikat is, s k kevés magyar embernek lévén annyi három s újra három forintja, hogy ugyanazon egy codexnek különféle commentárjait egyenkint megvehesse s hasonlíthassa. „ Heckenast ,ill Törvénytárához“, melyet e buzgó vállalkozó tetemes áldoza­tokkal ad ki, kitűnő erőket igyekezett megnyerni, tudtunkra e gyűjtemény különféle kötetei Cserneczky, Csacskó, S­u­­hajda, Tóth Lőrincz stb. ismert jogtudományi íróink hozzájárultával szerkesztettek; a III-ik s IV-ik kötetet képező által, ausztriai p­olgári Törvény­­könyv, a kimerítő és bő commentár nagy tömegét te­kintve, lehetőleg korán jelent meg; de épen ezen korán­­megjelenési s piaczfoglalási törekvésnek tulajdonítható, hogy a commentáron, csakhogy az mielőbb elkészüljön, egyszerre többen dolgoztak , s igy ezen , egyes részei­ben , különösen az örökösödési s szerződési részekben igen alaposan s gondosan dolgozott mű nélkülözi az egyöntetűséget; látszik rajta a különféle toll, s egyes részein látszik az elhirtelenkedett dolgozás. Wenzel jogtanár úr, s kiadója Geibel Annin, több időt engedett magának. Bár az elsőbb füzetek elég hamar elkészültek, az egész mű csak 1854-ban fejeztetett be, s a több időn át r­á fordított gondos,ala­pos, egyöntetű dolgozás is látszik rajta. Hála Is­tennek, itt egy commentár, mely nem vásári munka! Előszavában kimutatja azon álláspontot s vezér­irányt, mely őt munkájánál vezeté, s melyből azt meg­­itéltetni kívánja. Elméleti tekintetben megjegyzi, hogy a polgári törvénykönyv körüli mély tudományos fejtege­tésekbe ereszkedni, s annak egyes szakaszait a maga jogtudomány-állása szerint akár bölcsészeti, akár jog­­történeti, akár exegetai modorban mindenoldaltilag s teljesen megfejteni, nem tűzte ki feladatait, a­mire ter­jedelmes sokkötetű munka lett volna szükséges. De nem mulasztotta el a törvénykönyv keletkezésének, ki­hirdetésének s ezekhez képesti általános álláspontjának feltüntetését, az egyes rendelések rendszeres összefüg­gésének, s mennyiben azok által előbbi jogéletünk ne­vezetesen átalakul, e részbeni főelveinek fejtegetését, s a főbb határozatoknak más nevezetes!) európai (p. o. római, franczia) törvénykönyvek intézkedéseivel­ rövid összehasonlítását. Gyakorlati tekintetben pedig , onnét indulva ki, hogy az ált. polg. törvénykönyv hazánk jogéletére nézve nem képez valamely önmagá­ban el­zárt egészet, hanem csak úgy érthető, ha azt az újabb időben nálunk kihirdetett egyéb törvényekkel p­l. az 1852 sept. 16-ki polgári perrendtartással, a bíróságok peres ügyeken kívüli eljárását szabályozó 1853 dec. 17-kei miniszteri utasítással, az­ősiségi® egyéb birtok­viszonyokat szabályozó 1852. nov. 29-ki pátenssel sat. egybefoglalva tekintjük, a szerző figyelembe vette s kellő helyeken felidézte mindazon uj törvényeket, me­lyek által a polgári törvénykönyv t­ám­ogattatik , kiegé- szittetik, kétségeinek s nehézségeinek megfejtését nye­ri, melyek részint annak életbe léptetését közvetítik, ré­szint gyakorlati alkalmaztatásának formáira vonatkoz­nak ; figyelembe vette s felidézte továbbá a polg. tör­vénykönyv egyes rendeléseivel összefüggő azon régibb törvényeket és intézkedéseket is, melyek vagy ezentúl is megtartják érvényességöket, mint p. a. az. katoliku­sok házasságára, s egyháziak öröködésére vonatkozó törvények, vagy a polgári törvénykönyv határozatait felvilágosítják. — A munkának ezen vezérh­ányo­­s feladatához képest, szerző oly cpsflupentárt óhajtott ad­ni a kezébe, amely Jflftikígyen csak néhány ■ más munka CQpipilatiója vagy áttétele (p. o. a fe­tile(és Ellinger fordítása), hanem mind tartalmára, mind alljk-­­ jára nézve önálló czél után törekvő , s igy valóban tu- ' dományos becsű munka, melynek önállósága a­palban nem zárja ki a polg. törvénykönyvre vonatkozó eddigi tud.­vizsgálatok használását. A bő tartalmú munka felosztása következő: előbo­­csáttatik a bevezetés, mely általános fejtegetéseket fog­lal magában a­­polgári jog f fogalmáról s tárgyáról, a theoria és praxis, elmélet és gyakorlat különbségéről, s rövid pillantást vet a polgári jog átalános kifejlődésére Európában s az európai módon polgáriasodon államok­ban. (1—8-ik 1.) Azután­­ becses értekezés következik, előleges felvilágosításul, mielőtt szerző magának a Co­dexnek szakaszonkinti magyarázásába kezdene, úgymint I. A polgári jog történeti előzményeiről Magyarországban (9—181.) II. Az ált. ausztriai polg. t.könyv eredetéről, keletkezési s készületi viszonyairól, s tudományos és legislativ jelentőségéről (18—35­­.) III. Az ált. ausztr. polg. t.könyvnek nálunk életbeléptetéséről (35—36 1.) IV. Az ált. polg. törvénykönyv s ennek alapján ezentúl fenálló polgári jog rendszeréről (37—40 1.) V. polgári jogunk irodalmáról s irodalmi segédszereiről, megem­lítve a legnevezetesb munkákat, melyek a polgári jog tanulását s tudományos t­árgyalását elősegítik s támo­gatják. (40—48 1.). — Következik maga a törvény­könyv, részről részre, szakról szakra magyarázva, a hirdetési nyiltparancscsal, s bevezetéssel a polgári tör­vényekről általában (51 1. — 667 1.). — végre a füg­gelék (683—748 1.); a szerzőnek végszava, mely némi gyakorlati jegyzeteket tartalmaz, s a figyelmet a polg. jog kiegészítő részét képző s a törvénykönyvre vonat­kozó némely momentumokra fordítja (749—767 1.);« a betűrendes lajstrom (767—820) mely a nagy terje­delmű könyv használatát könnyíti, s az egyes tárgyak felkereshetőségét elő­mozdítja. (Folytatjuk) Magyar Könyvészet. 127 (356). Utazás Kelet-Indiákon, Ceylon, Java, Khina, Bengal. Gráf A­n­d­r­á­s : Manó. Pesten. Emich Gimráv könynyomdája. 4-rét. 357 lap, két füzetben. Ára 5 pft. (Mi jön e jeles mű a múlt nyáron nagy és nagyszerű kiadásában, remek festményekkel, megjelent, a P. Napló 1 1037-dik száma részletes ismertetést hozott róla. Most­­ ugyanazon munkát jelentjük a fenczímzett czim alatt, újabb, kisebb és rendkívül olcsó, habár szintén a legdíszesebb kiadásban. A munka vastag velinpapírra van nyomva s szép negyedrésű kötetet képez. Tudathatjuk egyúttal olvasóink­kal, hogy a hozzávaló képek is újra nyomatnak, s önálló a­lbumban nemsokára kiadatnak. Ezen albumot, melynek — mint értesü­lünk—­ csak 10 vagy 12 ft. lesz ára, sze­rezhetik meg maguknak azok, kik a nagy kiadást meg nem vehetvén, a kisebbet vásárolják meg. Az albumot külön is fogják árulni. Egyébiránt úgy hiszszük, nem szükség meg­jegyeznünk, hogy míg a musska magában, képek nélkül is, becses kincsét képezheti minden könyvtárnak, a képek kellő megértése­­s megbecsülésére okvetlenül szükséges a szöveget is ismerni.)

Next