Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)

1854-05-17 / 1256. szám

ra egy törvény fog megjelenni, mely által ezen biroda­lomra nézve is ugyanazon magatartási rendszabályok fognak érvényesíttetni.­­ A „Constitutionnel“ épen lapja bezártánál az anglo-continentalis társulat részéről a következő táv­irati sürgönyt kapta: „Sz. Péter­vár, máj. 3. Ka­­miniec Podolski mellett a galicziai határon egy figyelő hadsereg állíttatott fel.“ — Egy touloni hírlap jelenti, miszerint két gyalog ezred már parancsot kapott , tartsa magát készen Athénbe elindulni. A görög foglaló hadsereget, mely hirszerint 8 000 franczia és 4.000 angolból fog állani, F­o­r­e­y tábornok vezénylendi. P­á­r­i­s, máj. 11. — A sz­­omeri tábor, mely a csá­szár személyes parancsnoksága alatt fogna állani, min­den módon gyorsittatik, s Napoleon Lajos mindjárt elején oda fog menni, s nyolcz napig ott maradni. Tegnap a császár Versaillesben volt a laktanyákat megtekintendő a cs.­gárdák elhelyezésére. Lamorid­ére tábornok, leg­jobban értesültek tudósításai szerint, a hadügyminiszté­riumnak egy hadjárati tervet küldött be. A tábornok kinyilatkoztatta, hogy a jelen viszonyok közt szolgálat­ba nem léphet ugyan, de hazafiai kötelességének tartja hazájának, a­mennyire tapasztalása engedi, más módon szolgálni. A kormány meleg köszönetét fejezte ki a tá­bornoknak, s azon reményét egyszersmind, miszerint eljő az idő, midőn a tábornok, egyedül honfiúi érzelmeit kö­vetve, nem vonandja meg a hazától hadi szolgálatait. Ezen világos czélzás azonban viszonzás nélkül maradt. — Az ,,Assemblée nationale“, mely oroszbaráti nyi­latkozataiért két hónapra betiltatott, ma ismét megje­lent. A fusionisták orgánuma kinyilatkoztatja, miszerint véleményét a dolgok állásáról őszintén s minden tar­tózkodás nélkül azon időben közlötte, midőn még azon kérdés : háboru-e vagy béke ? nyitva állott. Most azon­ban ezen iszonyatos kérdés el van döntve, és az „As­­semblée“ gyenge tehetségeit a nemzeti törekvésekhez csatolandja azon czél elérésére, melyet a nyugati hatal­mak maguknak kitűztek. Most tanulta megismerni, hogy ezen háború nem elvháború. Az „Assemblée“ Francziaországot csak egy forradalmi háborútól féltette, mi azonban most napról napra valószínűtlenebb. Mint a jövő biztosságát üdvözli a négy hatalom szövetségét, s reményét fejezi ki, miszerint egyik sem fog közölök a bécsi conferentián egyesített elvektől eltávozni. Olaszország. A velenczei hivatalos hírlap máj. 12-kei számában 6 egyén jegyzékét hozza; neveik: Paolo Mac­chi, Giacomo Ros­et­ti, Antonio Fratta, Gio­vanni Pugnetti, Francesco Basilica és Antonio C­h r­i­s t­o f­o 1­i, fegyver és lőszereltitkolás miatt több évi börtönre ítéltetvén az aradi várban, most egy leg­magasabb kegyelmi tény által szabadságukat ismét visz­­szanyerék. — Egy velenczei távirati sürgöny szerint f. hó 14 kérel­ő kir. fensége Fridrik Vilmos porosz fő­­herczeg több hetet ezen város megszemlélésére akar szentelni. — Turinból jelentik, miszerint ott a consula­­ris ügyeket a külügyminiszteri hivatalból a pénzügyibe szándékoznak átvinni. Luganoból halljuk, hogy több ott és Waadt cantonban mulató svájcziak, kik előbb an­gol szárazi és tengeri szolgálatban állottak s Franczia­­országból zsoldot is hoztak, hirtelen parancsot kaptak, hogy magokat brit hadi szolgálatra minden pillanatban készen tartsák. Roma, máj. 3. A sz. atya tegnap hivatá először ma­gához Leiningen grófot személyes beszélgetésre, mely majdnem két óráig tartott. Habár, mint biztos kútfőből tudjuk, pápa ő szentsége a badeni kormánynyal történt egyházi viszálkodásokat illetőleg ezúttal is utolsó előtti allocutiója értelmében nyilatkozott, a nemsokára a kien­­gesztelődésre még­is kilátást nyújtott azon esetre, hogy ha a Leiningen gróf által hozott utasítások módosíttatni fog­nak. Ezen módosítások méltányos biztosításokban fognának állani, hogy az államhatalom ezután nem fog a kath. egy­ház szabadságterületén túlterjeszkedni. Pinipiosur, a keleti egyháznak Romávali uniójára annyira föllelkesült görög, ő szentségénél ma szintén audientián volt, midőn is nézeteit és terveit a nagyszerű munka fölött elég alkalma volt kifejteni. Ő Szentsége által a legkegyesebben bocsát­tatott el. Nagybritannia. Felsőházi ülés május 12-kén : — Gróf Ellenborough a kormányt a keleti sereg­­szállitás ügyében interpellálja, melynek költségei min­den képzeletet meghaladnak. Szándékozik e a kormány számadás-részleteket előterjeszteni? Igazak a hadsereg­­ben uralkodó betegség körüli hírek? — Newcastle herczog a kívánt részleteket előterjeszteni ígéri. Az em­lített hírekből egy szó sem igaz. A Gallipoliban lévő 5300 ember közt egy april 25-iki levél szerint csak 12 beteg volt s egy april 30-ai tudósításhoz képest 30 ál­lott a beteg­jegyzéken, — oly kedvező arány, mely a hadsereg évkönyveiben ritkítja párját. A Lord Mal­mesbury Odessa bombázására vonatkozó hivatalos sürgönyök után tudakozódván, Newcastle herczeg feleli, hogy a sürgönyök ma reggel jöttek meg s a leg­közelebbi hivatalos lapban közzé fognak tétetni, tar­talmukat egyébiránt a közönség a hírla­pokból már tökéletesen ismeri. — Erre kineveztetik a külön­választmány, mely lord Camp­bell javaslatát— az idegen hatalmakkali feljogosutlan értekezésekre nézve — tárgyalja. Lord Campbell meg­lehetősen bevonta vitorláit; ő a bili horderejét — az amerikai hasonló törvény mintájára — csupán azon an­gol izgatásokra akarja szorítani, melyek a haza jólléte és biztonsága ellen külföldön történnének, minő volt például Smith O’Brien említett küldöttsége 1818-ban a franczia ideiglenes kormányhoz. — A kincstárjegy­ bill és az egyházi javak kezelésének bilije 2-dik — a Pal­­merstonféle militia-bill 1-se felolvasásra kerül. Az alsó házban több idő a hong-kongi kü­lönbféle egyházi újítások megvitatásában telik el s Sotheron egy indítványa a Stoner-botrány meg­­vizsgáltatása iránt elfogadtatik. — Bright kérdésére lord John Russell feleli, hogy a görög ügyekre vonatkozó irományok sajtó alatt vannak s a jövő na­pokban elő fognak terjesztetni. — Otway kérdi, mennyiben áll egy porosz miniszteri lap azon állítása, miszerint több porosz tiszt engedelmet nyert a fekete­­tengeri sőt a balti tengeri flottán is önkiképzés végett szolgálhatni, kikötvén azonban, hogy e porosz tisztek eltávozhassanak a hajókról, midőn az orosszal vagy más ellenséggel összeütközésre nyílnék kilátás? (Neve­tés.) Sir J. Graham a kérdésre rögtön nem felelhet, előbb tudakozódnia kell. Tudja ugyan, hogy néhány porosz hajó­kadét az angol flottához felvétetett, de az érintett kikötésről szóló mit sem hallott.­­ A játék­házak bilije erre másod ízben olvastatik fel s a tam­bilt bizottmányilag tárgyaltatik, valamint az oxfordi egye­temi bili is; ez utóbbira nézve Sir H. Heathcoate ama módosítványa, hogy mind­azon egyetemhez tarto­zók, kik Oxfordban laknak, képezzék az úgynevezett congregatiót, 138 szóval 104 szó (kormány-kisebb­ség) ellen elfogadtatik. H­e­y­w­o­o­d indítványa ellen­ben, hogy a congregatio határozatai latin nyelven kö­zöltessenek, 131 szóval 155 ellen bukik. — Sir J. Graham két rendbeli bilije, a hadi flottának legény­séggel jobb ellátása iránt (leginkább az ellenséges ha­jók elfogásáért járó díjak méltányosabb elosztására nézve) másodszor olvastatik fel. London, május 12. A gyarmatügyi miniszter Newcastle herczeg tegnap este kénytelen volt az an­nyit gyalázott sajtónak egy kis elismerési adót fizetni. A közönség — mondá ő — Odessa bombázta­­tásáról már a hírlapok által értesült s Dundas admirál hivatalos sürgönyeiből mi újat sem fog hallani. Most az egyszer tehát legalább megvallja a kormány, hogy egy hirlapi levelező a szemei által látottakat eltorzítás, túl­zás és rágalmazás nélkül képes vázolni. A Downing­­streeti uraknak s a felsőházi törzs-aristokratáknak ter­mészetesen az ellen nincs kifogásuk, ha a hirlapi leve­lező a brit hadsereg vagy hajóhad fényes tetteit leírja, vagy a brit diplomatia érdemeit kiszínezi,­­ csak az ellenkezőről hallgasson a sajtó. Lord Derby, Sir J. Gra­ham, lord Ellenborough, lord Hardwicke s több más részint ultratory, részint bureaucraticus irányzatú urak az utóbbi időkben igen népszerűtlenekké váltak nevet­séges boszankodásaik által a hírlapok nyílt egyenes ité­­szetei fölött; ezen előkelő urak feledik, hogy a lenézett hírlapok segélye nélkül szájukat sem tárhatnák fel a parliamentben. Különösen lord Loraine ütött az alsó­házban borzasztó zajt a miatt, hogy a „Times“ egy le­velezője ugyanazon m­a­g­á­n­­­gőzösön utaz keletre, mely egy csomó katonát Stambulba szállítani szeren­csés! Jól jegyzi meg ma a „Times“, hogy maga lord Loraine is, ha a flottán barátjai vagy rokonai vannak, ama gyors, ügyes tudósítónak most köszönettel tartozik. A hivatalos Gazette hetenként csak kétszer, pénteken és szombaton késő este jelenik meg, s miután a kormány nem akar arra vetemedni, hogy alkalmilag kivételeket tegyen, az angol közönség — ha a kormánytudósítá­­sokra várna — a hadműködésekről mai nap sem tudna többet, mint a­mennyit talán orosz lapok imnák, s végre még azt hihetné, hogy Odessa megtámadása bukás vagy pedig egy második Sinope volt. Baraguay d’Hilliers tábornok a Portuvali viszályairól a lapok legnagyobb része lehető kímélettel nyilatkozik, a „Chronicle“ azonban még­is oda czélozgat, hogy egy kis vetélkedés lord Stratford befolyásával szintén szere­pelt a dologban. Lord Stratford, a Porta régi tapasztalt barátja természetesen több nyomatékkal bír a díván előtt, mint egy diplomáfiai újoncz, s a tiszteletre méltó de nyers öreg katona ezt nem képes felfogni. A „Times“ alaposan tudni állítja, hogy a franczia kormány már a szambuli utolsó posta megérkezte előtt elhatározá a mai Moniteurben közzé tett rendszabályt. A tábornok eljá­rását kénytelen politikai hiba gyanánt megróni, mert egy követtől, kinek feladata a Porta függetlenségét és államfenségét védeni, igen nagy következetlenség, a di­­vánnak mellére a la Menzikoff pisztolyt szegezni. — Az egész félreértés egyébiránt a kiutasítási rendeletből származik. — A legczélszerűbb közbenjárás lett volna mindenesetre : nem egy különváló görög vallásosztály­nak kedvezőleg előjogokat adni s kivételeket tenni, ha­nem az egész kiutasítási rendelet azonnali visszahúzását követelni. Az „Advertiser“-ben ez áll: „E r z e r u m b 61“ ápril 5- éről egy levelet kaptunk ama fontos tudósítással, hogy oda két magas rangú persa egyén érkezett, kiket a sah rendkívüli ügyben küld az angol udvarhoz. A Teherán és Pétervár közötti diplomatikus viszonyok ál­lítólag egészen megszakadtak s Perzsia a nyugati hatal­makhoz akarna Oroszország ellen csatlakozni.­­ Az orosz követ, úgy látszik, a sah tanácsadóit félreve­zette, elhitetvén velők, hogy a nyugati hatalmak a czár­­ral egyetértéség léptek fel Törökország ellen; s midőn végre az angol követnek sikerült a sahnál kihallgatást nyerni s ennek szemeit felnyitni , a fejedelem annyira felbőszült Dolgorucki herczeg állításai fölött, hogy ez jónak látta hirteleni egészségváltozás ürügye alatt Oroszországba szóló útlevelét kikérni. — London május 10-dikén. A külügymi­nisztériummá a hivatalos lapban közzé teszi, hogy valamennyi — az összes brit államok területén levő orosz fő­consul és consultól az,,Exquatur“ joga elvé­szett, s hogy­ Oroszország ezen hivatalos ügynökeinek működése május 6- ától kezdve megszűntnek tekintendő. Lord Cowleyacs, franczia udvarnál lévő brit kö­vet tegnap este ide érkezett s azonnal Clarendon lorddal értekezést tartott. A szárazföldi lapokból átvett ama hírt, hogy Ferdi­nand Miksa ausztriai főherczeg ő fensége Londonba jövend viszonozni a Cambridge herczeg által Bécsben tett látogatás udvariságát, a hivatalos körökben Ausztria köze­ledésének barátságos jeléül tekintetik. Midőn azonban egy­úttal az is mondatik,hogy öcs. fensége Radetzky cs. fregá­­ton utazandik ide , akkor ez vagy tévedés, vagy pedig a lá­togatás még sokáig van elhalasztva. Az Angliában készülő Radetzky t. i. még nem kész, s csak tegnap hozatott el a southamptoni hajógyárból Londonba, hol a kellő gépezet­tel fog elláttatni. Ez jó sok időbe fog kerülni s még csak aztán teendi első próba útját, minek sikerültével bel-bú­­torzatának kiállítása fog bevégeztetni. Törökország: Galatában egy házmotozás által nyo­mába akadtak egy görög összeesküvésnek, mely az ázsiai tartományokra kiterjed, minek folytán Brussa, Trapezunt, Smyrna és Karszban történtek befogatások; vezéréül egy karszi görögöt Stephanit említik, kinél nemcsak több ázsiai várak terveit, stratégiai térképe­ket stb. találtak, hanem egyszersmind levelezést az epirusi és thessaliai lázadók főnökeivel s egy orosz tá­bornokkal, mely többek közt érdekes felvilágosításokat hoz a sinopei csata előidéztetéséről. Mondják, hogy e complett czinkosai, mennyiben kézre keríthették, ide fognak szállíttatni. Jelenleg a török rendőrség két röp­­iratot nyomoz, egyet, mely török, s a másikat, mely gö­rög nyelven van írva, de nyilván egy tollból folyt, s a­zultánnak a trónról letaszítására s a szövetségeseknek elűzésére szólit, mert, úgymond, habár Abdul-Medzsid a háborút szerencsésen be fogja is végezni, mégis csak labdája marad a hatalmaknak, s nem lesz képes reform­jainak érvényt szerezni. —Nem tévedünk, midőn Danilo vladikának a cserna­­goriakhoz intézett proclamatiója alkalmával megjegy­­zik, hogy Montenegróból fogják megk­isérleni a határos török szlávoknak fellázítását. E terv valószínűleg sike­rült volna, s a Porta és szövetségeseire nézve a legag­­gasztóbb következményű lehetendett, miután a szerbek­ A görögök felkelése Törökországban. A „Moniteur“ máj 12-iki számában következő czik­­ket hoz: „A görög fölkelők, kik Epirust fellázítni meg­­kisérték, folyvást gyalázzák egymást s a legnagyobb dühhel vetik egymás szemére a törökországi kereszté­nyeken elkövetett botrány-tényeket, mint az Grivas kö­vetkező leveléből kitűnik: „Agrafia, april 2. (14) 1854. Testvér! A mezzo­­vói nevezetes csata után kényszerítve látom magamat harczos bajtársaimtól elválni s Thessaliába menni, mint­hogy árulásukról meggyőződtem. Agraffában hasonló szakadást tapasztaltam a főnökök közt s elhatározom, itt kinyugodni, mig ő ilye kormányával egyetértésbe nem helyezném magamat. Ezért most terjesztek a had­ügyminiszter elé némely javaslatokat, melyek elfogadá­sától függ, várjon fogok-e még a harczban részt venni, azon föntartással, hogy minden parancsaim alá helyez­tessék, különben visszatérek Görögországba s hazámban nyugton maradok. A kezdeti harcz nagyobb az 1821-dikinél — mert egy görög császárság felállítása annak czélja, ezért ez a legnagyobb egységet, fegyelmet, rendet, pénzt s egy fővezért igényel, -­- Különben minden el van veszve. Epirusban azon katonáimat, kik kegyetlenségeket kö­vettek el, elkergettem, s most van 400 válogatott har­­crosom. Ha mind el akarnám mondani azon rablásokat, melyek a keresztények vagyonán és becsületén Epirus és Thessaliában elkövettettek, úgy visszaborzadnál. Légy meggyőződve testvér, hogy Isten nem lehet ve­lünk , ha nemes és nagy tettek helyett csak rablásokat lát ! Vagy vegye fel a kormány a harczot, alakítson hadsereget, nevezzen ki alkalmas vezéreket, vagy el kell távoznunk, hogy a keresztények megsemmisítésé­nek okai ne legyünk. Kérlek közöld e nézeteme­t bará­tainkkal s támogassátok javaslataimat. Ölellek testvé­red Grivas.“ A „Pr. Corr. patrasi 3-ki tudósítása szerint pedig a fölkelőknek Áriánál történt megveretése igen nagy benyomást tett; két kereskedő hajó több száz fegyve­rest hozott vissza Missolunghiból, kiknek minden ked­vük elesett a törökökkel a háborútól; panaszták a vezé­rek egyenetlenségét, a csapatok rendetlenségét s főleg az élelemhiányt; hetekig is kenyér né­lkül voltak. A „Moniteurnek“ mindamellett Athénből máj. 2-áról írják, hogy Mamuri tök, missolunghii parancsnokságá­ban Spiro Milic által felváltatván, felhívást bocsátott a hellénekhez a Törökország elleni háborúra. Syrában folyvást tartanak a fegyverkezések Thessalia számára; a tengeri kalózkodás terjed. Görögország. Az „Oestr. Corr.“ a „Tr. Ztg“ azon adatára nézve, hogy a görög ügyet illetőleg Bécsben egy új jegyzőkönyv szerkesztetett, a következő közlést hozza­­. „Több lapok a „Tr. Zig“ athéni 5-ki levelezése után a bécsi értekezlet egy jegyzőkönyvéről tudósítanak, mely szerint — Ausztria és Poroszország meghatalma­zottjainak indítványára — Görögországot s Törökor­szág felkelt tartományait illetőleg rendszabályok csak a nagyhatalmak közti előleges egyetértés folytán léptet­­tessenek életbe s köztük egy sem járhasson el ez ügy­ben egyoldalulag. „Ez adat méltánylása végett szolgáljon azon egy­szerű tény, hogy a bécsi értekezlet nyilvánosságra ho­zott ápril­i­si jegyzőkönyve óta semmi újabb egyálta­lában nem szerkesztetett.“ Oroszország- Sz. Pétervár, máj. 2. Odessa bom­­báztatása az itteni kereskedő osztályra nagyon, lehan­goló hatást tett. „Ez igy fog menni, mondanak, ha flot­tánk, melynek feladása kereskedelmet és partokat vé­deni, az ellen előtt elrejtődzik. Versekben, dithyrambu­­sokban, fenyegetésekben stb. ugyan igen sokat tesznek, de annál kevesebbet tényleges támadásban! Csak hadd jöjjenek, mondják minden pillanatban: illően akarjuk őket fogadni! De ha épen oda nem jönnek , hol szeret­nék, ki fog-e akkor az orosz flotta jönni ? S ha kijő, el fognak-e amazok menni ? S ha amazok nem mennek, mi lesz végre a kereskedés, ipar és közjóllétből ?“ így okoskodik az iparosok osztálya, mig a hivatalnokok és katonák viszik a nagy szót s az udvari költők álmokkal és bohóczos szélsőségekkel mulattatják magokat. — Gretsch krokodilus könyeket önt Anglia önzése s a „szigetlakók“ kereskedelmi politikájának romlottsága felett. Minden oldalról, úgymond, a boszankodás és saj­nálat hangja szólal fel Anglia gyalázatos tettei és Fran­­cziaország felett, mely meg van csalva! Az udvari saj­tó ismételt kísérletei, a nyugati hatalmak szövetségének „természetelleniségét“ mutogatni, eléggé bizonyítja , hogy e szövetség Oroszországra nézve nemcsak boszan­­tó, hanem nem is oly veszélytelen, mint elhitetni sze­retnék. Jakobleff, egyike a leggazdagabb tőkéseknek, ki már egyszer a hadastyánok deficitjének fedezésére 1 millió ezüst rubelt adott, s a czár által ezért kamarássá és tanácsnokká neveztetett és rendjellel diszittetett, most a hadköltségekre ismét 500,000 ezüst rubelt aján­dékozott.­­ A kath. lap egy Matsinban tartott ünne­pélyt ir le, melyet a keresztnek az ottani templomra ki­tűzése alkalmából ültek meg. Szózatok hallatszottak ott a bolgár­ felkelésre nézve; tábornokok és jelen volt bol­­­gárok alkalmi beszédeket és toasztokat mondottak a czárra, s a kereszt örök fenmaradására, melyet, most az oroszok által védve senki onnan le nem vehetend. — A C z a - nak máj. 3-ról az orosz határról ezt írják : April 1-jén be volt fejezve az ujonezozás az egész birodalomban, mely 200,000 embert hivott fegy­ver alá s Lengyelországban legközelebb uj ujonezozást kezdendnek. A hadsereg 1 millió létszámra fog emel­tetni. A főhadseregek a birodalom déli és éjszaknyu­­gati határa hosszában s a tartalék hadtestek Moszkva és Kievben gyűlnek össze. Ezzel arányban Lengyel­­ország határai igen gyengén vannak védve, minthogy az egész országban csak az 50,000-nyi első gyalog hadtest áll. Bizonysága annak, hogy Oroszország e részről semmitől sem tart. Azonban néhány nap óta hallatszik, hogy Lengyelországban 3 tábor fog állíttatni: egy Janowo, a másik Kiele, a harmadik Czenstochonow táján. Kis-Oroszországban a közszellem igen le van hangolva, a háború veszélyei igen közel vannak, hogy a czár nem enged, ha egész Európa fölkel is ellene, e nézet itt általános. — Ralisból írják máj. 8-ról : Azon esetre, ha lord Raglan terve, ki a segédseregeknek a déli orosz partokon kiszállását indítványozza, jóváhagyatást nyert, e parti vidékeket semmi esetre sem találandják védetle­­nül, mert a 6. gy. hadtest csapatjai vannak ott a parti­pontokon elosztva, s azonfelül Szebasztopol, Nikolajev, Odessában stb. a 4. és 5. hadtest tartalékai állnak. De ha az angol-franczia csapatok partraszállása ténynyű lenne, akkor az oroszok csakhamar öszpontosított tö­megekben fognak ellentállni. Sz. Pétervár máj. 5. Bulgaria és Gretsch folyvást igyekeznek izgatásaik által a kormány czéljait elő­­mozdítni. Azt állítják, hogy az 1853 és 54-ki harcz hasonlít az 1812-ki háború kezdetéhez. Ezt az orosz uralkodó nemes ellenszegülése a hóditó önkénye ellen idézte elő. Hogy Németországot megmentse, ment Oroszország a háborúba. „Sajnálat Német és An­­golország iránt késztetek Oroszországot Napóleonnal háborút folytatni. Az egész nyűgöt, még maga Anglia is, Oroszországra . . . megmentőjére tekintett. Azonban Napóleon mégis nyiltabb volt, mint Oroszország mos­tani ellenségei. Ő habozás nélkül kimondá egy napi parancsban, hogy Oroszországot meg akarja semmisí­teni.“ Ezután következik a nagy hadsereg erejének fel­számlálása. Továbbá mondják : „A hadjárat vége isme­retes. Azóta Oroszország hatalmát csak mások utal­­mára forditá. De mert a gonoszság és ravaszságnak félelmetes, ennélfogva ügyvédi fogásokkal léptek fel ellene. A mostani háború hazafias és vallásos,“ Oroszország, épségét és hitét védi, valamint test­véreiét a Krisztusban stb.“ — Egy kérdés megy át az összes lon­doni lapokon. Várjon az orosz czár visszaküldi-e a térdszalag-rendet, minthogy a rend szabályaiban áll, hogy testvérei soha egymással háborúban nem állhat­nak? — A feleletnek Sz. Pétervárról kell jönnie. Fon­tos e kérdés mindenesetre csak a franczia császárra, ki valószínűleg legközelebbi jelölt a megüresedő rendi­­helyre. 0 tempóra! Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. Paskievits­ky tehát ismét elment Kalarasba; egy bukaresti 8-ki tudósítás szerint nők résztvevője által e mozgalomban vészthozóvá lehe­tett volna. Hogy ez nem történt, ezt egyedül Ausztria beható és erélyes állásának lehet köszönni. Azzal leg­­ténylegesb bizonyságot nyújtott egyszersmind azon orosz érzelmű semlegességi fanatikusoknak, mily állást foglal el Oroszország irányában, s hogy a virágvasár­napi jegyzőkönyv határozmányait teljesítni akarja. A­nélkül tehát hogy egy lövést tenne, Ausztria az orosz haderőket egy egész hadsereggel szegényebbé tette. Mennyire álltak már a dol­gok, mutatja Danilo vladikának egy újabb proclama­tiója, ki, magabb utasításoknak, melyeknek kiterjedt tá­mogatások adtak nyomatékot, készségesen engedelmes­­kedvén, a háborút az európai Törökország délnyugati részében is lángra akarta lobbantani. Hogy Ausztria kézzelfogható érveinek azóta sikerült, őt más nézetre hozni, ezt tudjuk. Danilo vladika proclamatiója a her­­czegovinai lakosokhoz így szól : „Mi I. Danilo, Montenegro fejedelme, Herczegovina minden keresztényeihez testvéri üdvözletünket küldjük! Hallátok, hogy az orosz császár, atyja és védője min­den keresztényeknek, az ozmán párttal hadat folytat, de nem valamely saját, külön előny végett, hanem csak hogy egyszer mindenkorra a szerencsétlen kereszténye­ket azon elviselhetlen igától fölmentse, mely alatt négy század óta nyögnek. Továbbá hallátok, hogy a görö­gök az ottomán súlytól nyomattatva, elnyomóik ellen fegyvert ragadtak, s éjjel nappal verekedve, szerencsé­sen előhaladnak jól megkezdett munkájokban. S a mi testvéreink a szerbek is le fogják mihamarább rázni azon lealázót, mit a diplomatia, szerződések által rájok rótt. Ez tehát a világitó csillag reátok nézve is, melyre atyáitok a kosovói tény óta hasztalan vártak; eljött a pillanat, midőn minden kereszténynek , elnyomatva az ottomán túlerő által, az elnyomók ellen fel kell kelnie, s ha e kedvező pillanatot elmulasztjátok s nem marad számotokra más hátra, mint az örökös lelki­smereti fur­­dalat s az örök szégyen. Keljetek tehát fel az embe­riség nevében s semmisítsétek meg elnyomóitokat; ne kíméljetek sem vagyont, sem vért, mert különben utó­daitok átka és az élők szégyene ér benneteket. Emlé­kezzetek meg, ti lebilincselt hősök, azon bántalmakra, melyek szerencsétlen atyáitokon elkövettettek, — kik a bitófán , a szégyenkövön meghaltak, — kiket megfojtottak vagy éhen hagytak elveszni; emlé­kezzetek meg a zsarnokságról, melyet nővéreitek és leányaitok tűrtek; emlékezzetek meg, hogy ti alacsony rabszolgák s a barbárok csordája vagytok, kik nemzeti­­ségteket, erkölcseiteket, szokásaitokat és vallástokat letiporták, kik szemeitek előtt mészárolták ártatlan gyer­mekeiteket , nőszágyaitokat meggyalázzák s mindent, mi előttetek szent. Nézzétek, hol vannak templomaitok, a szent haran­gok, énekkaraitok, melyek valaha a papi énekektől s az egyetlen isten dicséretétől viszhangoztak! Hol vannak méltóságos kolostoraitok, azon kegyes alapítványok, melyekre a szerb herczegek kincseiket­ fordították, s me­lyek mai nap elhagyatva vagy omladozás alatt nyögnek, nézzétek szerencsétlen testvéreiteket, kik naponként kényszerittetnek, vagy régi hagyományos vallásukról lemondani vagy fejeiket odaadni, a melyek rabszol­gaságtok kegyetlen jelvényeiül a gonosz tettekkel telt s vértől ázott városok bástyáin szolgálnak! Nézzétek, mily lefegyverezve mint a nők, megvetve és kétségbe­esve álltak, vagyon és személy-bátorság nélkül, e­gy terhetlen zsarnok vak akaratától vezettetve, minden pillanatban a leggyalázatosabb sorsot várhatva! Fél tehát, én kész vagyok, dicsőséges törekvésteket minden rendelkezésemre álló eszközökkel támogatni, lőszert, pénzt és élelmet, mindent testvérileg osztok meg ve­letek, csak bizalommal és habozás nélkül keljetek fel mint egy ember az emberek legkérlelhetlenebbike és legrosszabbika, a muzulmán ellen. Ha egy ily igazságos ügyért meghalunk, úgy eleget éltünk. Remélem, hogy egy rendszeresen űzött kínzás négy századaiban elődeink bűneiért kilakoltunk. A gondviselés fentartotta a jelen nemzedéknek azon dicsőséget, hogy az elviselhetlen igát lerázza. Eljött az óra, melyben az egyetértés s kölcsönös bi­zalom az ellent meg fogja reszkettetni; csak azt óhaj­tom, hogy szándékaitokat megismerjem, s én kész le­szek, véremet a ti megszabaditástokra kiontani. Azon perczig, midőn fegyverre foglak szólítani, titokban kell tartanotok minden mozgalmat, hogy elnyomóitok, kik­nek most vég órájok ütött, meg ne lephessenek és meg ne ronthassanak. Éljetek boldogul és hrigyetek hazafias érzületemben. Cetinje, husvét vasárnapján 1854. I. Danilo feje­delem.“ Hogy Danilo vladikának alig lesz többé alkalma ily gyönyörűséges stylgyakorlatokat a szerencsétlen nép ámítására elszórni, Ausztria erélyes fellépésétől méltán várható.

Next