Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)
1854-05-17 / 1256. szám
ra egy törvény fog megjelenni, mely által ezen birodalomra nézve is ugyanazon magatartási rendszabályok fognak érvényesíttetni. A „Constitutionnel“ épen lapja bezártánál az anglo-continentalis társulat részéről a következő távirati sürgönyt kapta: „Sz. Pétervár, máj. 3. Kaminiec Podolski mellett a galicziai határon egy figyelő hadsereg állíttatott fel.“ — Egy touloni hírlap jelenti, miszerint két gyalog ezred már parancsot kapott , tartsa magát készen Athénbe elindulni. A görög foglaló hadsereget, mely hirszerint 8 000 franczia és 4.000 angolból fog állani, Forey tábornok vezénylendi. Páris, máj. 11. — A szomeri tábor, mely a császár személyes parancsnoksága alatt fogna állani, minden módon gyorsittatik, s Napoleon Lajos mindjárt elején oda fog menni, s nyolcz napig ott maradni. Tegnap a császár Versaillesben volt a laktanyákat megtekintendő a cs.gárdák elhelyezésére. Lamoridére tábornok, legjobban értesültek tudósításai szerint, a hadügyminisztériumnak egy hadjárati tervet küldött be. A tábornok kinyilatkoztatta, hogy a jelen viszonyok közt szolgálatba nem léphet ugyan, de hazafiai kötelességének tartja hazájának, amennyire tapasztalása engedi, más módon szolgálni. A kormány meleg köszönetét fejezte ki a tábornoknak, s azon reményét egyszersmind, miszerint eljő az idő, midőn a tábornok, egyedül honfiúi érzelmeit követve, nem vonandja meg a hazától hadi szolgálatait. Ezen világos czélzás azonban viszonzás nélkül maradt. — Az ,,Assemblée nationale“, mely oroszbaráti nyilatkozataiért két hónapra betiltatott, ma ismét megjelent. A fusionisták orgánuma kinyilatkoztatja, miszerint véleményét a dolgok állásáról őszintén s minden tartózkodás nélkül azon időben közlötte, midőn még azon kérdés : háboru-e vagy béke ? nyitva állott. Most azonban ezen iszonyatos kérdés el van döntve, és az „Assemblée“ gyenge tehetségeit a nemzeti törekvésekhez csatolandja azon czél elérésére, melyet a nyugati hatalmak maguknak kitűztek. Most tanulta megismerni, hogy ezen háború nem elvháború. Az „Assemblée“ Francziaországot csak egy forradalmi háborútól féltette, mi azonban most napról napra valószínűtlenebb. Mint a jövő biztosságát üdvözli a négy hatalom szövetségét, s reményét fejezi ki, miszerint egyik sem fog közölök a bécsi conferentián egyesített elvektől eltávozni. Olaszország. A velenczei hivatalos hírlap máj. 12-kei számában 6 egyén jegyzékét hozza; neveik: Paolo Macchi, Giacomo Rosetti, Antonio Fratta, Giovanni Pugnetti, Francesco Basilica és Antonio Ch ris to fo 1i, fegyver és lőszereltitkolás miatt több évi börtönre ítéltetvén az aradi várban, most egy legmagasabb kegyelmi tény által szabadságukat ismét viszszanyerék. — Egy velenczei távirati sürgöny szerint f. hó 14 kérelő kir. fensége Fridrik Vilmos porosz főherczeg több hetet ezen város megszemlélésére akar szentelni. — Turinból jelentik, miszerint ott a consularis ügyeket a külügyminiszteri hivatalból a pénzügyibe szándékoznak átvinni. Luganoból halljuk, hogy több ott és Waadt cantonban mulató svájcziak, kik előbb angol szárazi és tengeri szolgálatban állottak s Francziaországból zsoldot is hoztak, hirtelen parancsot kaptak, hogy magokat brit hadi szolgálatra minden pillanatban készen tartsák. Roma, máj. 3. A sz. atya tegnap hivatá először magához Leiningen grófot személyes beszélgetésre, mely majdnem két óráig tartott. Habár, mint biztos kútfőből tudjuk, pápa ő szentsége a badeni kormánynyal történt egyházi viszálkodásokat illetőleg ezúttal is utolsó előtti allocutiója értelmében nyilatkozott, a nemsokára a kiengesztelődésre mégis kilátást nyújtott azon esetre, hogy ha a Leiningen gróf által hozott utasítások módosíttatni fognak. Ezen módosítások méltányos biztosításokban fognának állani, hogy az államhatalom ezután nem fog a kath. egyház szabadságterületén túlterjeszkedni. Pinipiosur, a keleti egyháznak Romávali uniójára annyira föllelkesült görög, ő szentségénél ma szintén audientián volt, midőn is nézeteit és terveit a nagyszerű munka fölött elég alkalma volt kifejteni. Ő Szentsége által a legkegyesebben bocsáttatott el. Nagybritannia. Felsőházi ülés május 12-kén : — Gróf Ellenborough a kormányt a keleti seregszállitás ügyében interpellálja, melynek költségei minden képzeletet meghaladnak. Szándékozik e a kormány számadás-részleteket előterjeszteni? Igazak a hadseregben uralkodó betegség körüli hírek? — Newcastle herczog a kívánt részleteket előterjeszteni ígéri. Az említett hírekből egy szó sem igaz. A Gallipoliban lévő 5300 ember közt egy april 25-iki levél szerint csak 12 beteg volt s egy april 30-ai tudósításhoz képest 30 állott a betegjegyzéken, — oly kedvező arány, mely a hadsereg évkönyveiben ritkítja párját. A Lord Malmesbury Odessa bombázására vonatkozó hivatalos sürgönyök után tudakozódván, Newcastle herczeg feleli, hogy a sürgönyök ma reggel jöttek meg s a legközelebbi hivatalos lapban közzé fognak tétetni, tartalmukat egyébiránt a közönség a hírlapokból már tökéletesen ismeri. — Erre kineveztetik a különválasztmány, mely lord Campbell javaslatát— az idegen hatalmakkali feljogosutlan értekezésekre nézve — tárgyalja. Lord Campbell meglehetősen bevonta vitorláit; ő a bili horderejét — az amerikai hasonló törvény mintájára — csupán azon angol izgatásokra akarja szorítani, melyek a haza jólléte és biztonsága ellen külföldön történnének, minő volt például Smith O’Brien említett küldöttsége 1818-ban a franczia ideiglenes kormányhoz. — A kincstárjegy bill és az egyházi javak kezelésének bilije 2-dik — a Palmerstonféle militia-bill 1-se felolvasásra kerül. Az alsó házban több idő a hong-kongi különbféle egyházi újítások megvitatásában telik el s Sotheron egy indítványa a Stoner-botrány megvizsgáltatása iránt elfogadtatik. — Bright kérdésére lord John Russell feleli, hogy a görög ügyekre vonatkozó irományok sajtó alatt vannak s a jövő napokban elő fognak terjesztetni. — Otway kérdi, mennyiben áll egy porosz miniszteri lap azon állítása, miszerint több porosz tiszt engedelmet nyert a feketetengeri sőt a balti tengeri flottán is önkiképzés végett szolgálhatni, kikötvén azonban, hogy e porosz tisztek eltávozhassanak a hajókról, midőn az orosszal vagy más ellenséggel összeütközésre nyílnék kilátás? (Nevetés.) Sir J. Graham a kérdésre rögtön nem felelhet, előbb tudakozódnia kell. Tudja ugyan, hogy néhány porosz hajókadét az angol flottához felvétetett, de az érintett kikötésről szóló mit sem hallott. A játékházak bilije erre másod ízben olvastatik fel s a tambilt bizottmányilag tárgyaltatik, valamint az oxfordi egyetemi bili is; ez utóbbira nézve Sir H. Heathcoate ama módosítványa, hogy mindazon egyetemhez tartozók, kik Oxfordban laknak, képezzék az úgynevezett congregatiót, 138 szóval 104 szó (kormány-kisebbség) ellen elfogadtatik. Heywood indítványa ellenben, hogy a congregatio határozatai latin nyelven közöltessenek, 131 szóval 155 ellen bukik. — Sir J. Graham két rendbeli bilije, a hadi flottának legénységgel jobb ellátása iránt (leginkább az ellenséges hajók elfogásáért járó díjak méltányosabb elosztására nézve) másodszor olvastatik fel. London, május 12. A gyarmatügyi miniszter Newcastle herczeg tegnap este kénytelen volt az annyit gyalázott sajtónak egy kis elismerési adót fizetni. A közönség — mondá ő — Odessa bombáztatásáról már a hírlapok által értesült s Dundas admirál hivatalos sürgönyeiből mi újat sem fog hallani. Most az egyszer tehát legalább megvallja a kormány, hogy egy hirlapi levelező a szemei által látottakat eltorzítás, túlzás és rágalmazás nélkül képes vázolni. A Downingstreeti uraknak s a felsőházi törzs-aristokratáknak természetesen az ellen nincs kifogásuk, ha a hirlapi levelező a brit hadsereg vagy hajóhad fényes tetteit leírja, vagy a brit diplomatia érdemeit kiszínezi, csak az ellenkezőről hallgasson a sajtó. Lord Derby, Sir J. Graham, lord Ellenborough, lord Hardwicke s több más részint ultratory, részint bureaucraticus irányzatú urak az utóbbi időkben igen népszerűtlenekké váltak nevetséges boszankodásaik által a hírlapok nyílt egyenes itészetei fölött; ezen előkelő urak feledik, hogy a lenézett hírlapok segélye nélkül szájukat sem tárhatnák fel a parliamentben. Különösen lord Loraine ütött az alsóházban borzasztó zajt a miatt, hogy a „Times“ egy levelezője ugyanazon magángőzösön utaz keletre, mely egy csomó katonát Stambulba szállítani szerencsés! Jól jegyzi meg ma a „Times“, hogy maga lord Loraine is, ha a flottán barátjai vagy rokonai vannak, ama gyors, ügyes tudósítónak most köszönettel tartozik. A hivatalos Gazette hetenként csak kétszer, pénteken és szombaton késő este jelenik meg, s miután a kormány nem akar arra vetemedni, hogy alkalmilag kivételeket tegyen, az angol közönség — ha a kormánytudósításokra várna — a hadműködésekről mai nap sem tudna többet, mint amennyit talán orosz lapok imnák, s végre még azt hihetné, hogy Odessa megtámadása bukás vagy pedig egy második Sinope volt. Baraguay d’Hilliers tábornok a Portuvali viszályairól a lapok legnagyobb része lehető kímélettel nyilatkozik, a „Chronicle“ azonban mégis oda czélozgat, hogy egy kis vetélkedés lord Stratford befolyásával szintén szerepelt a dologban. Lord Stratford, a Porta régi tapasztalt barátja természetesen több nyomatékkal bír a díván előtt, mint egy diplomáfiai újoncz, s a tiszteletre méltó de nyers öreg katona ezt nem képes felfogni. A „Times“ alaposan tudni állítja, hogy a franczia kormány már a szambuli utolsó posta megérkezte előtt elhatározá a mai Moniteurben közzé tett rendszabályt. A tábornok eljárását kénytelen politikai hiba gyanánt megróni, mert egy követtől, kinek feladata a Porta függetlenségét és államfenségét védeni, igen nagy következetlenség, a divánnak mellére a la Menzikoff pisztolyt szegezni. — Az egész félreértés egyébiránt a kiutasítási rendeletből származik. — A legczélszerűbb közbenjárás lett volna mindenesetre : nem egy különváló görög vallásosztálynak kedvezőleg előjogokat adni s kivételeket tenni, hanem az egész kiutasítási rendelet azonnali visszahúzását követelni. Az „Advertiser“-ben ez áll: „E r z e r u m b 61“ ápril 5- éről egy levelet kaptunk ama fontos tudósítással, hogy oda két magas rangú persa egyén érkezett, kiket a sah rendkívüli ügyben küld az angol udvarhoz. A Teherán és Pétervár közötti diplomatikus viszonyok állítólag egészen megszakadtak s Perzsia a nyugati hatalmakhoz akarna Oroszország ellen csatlakozni. Az orosz követ, úgy látszik, a sah tanácsadóit félrevezette, elhitetvén velők, hogy a nyugati hatalmak a czárral egyetértéség léptek fel Törökország ellen; s midőn végre az angol követnek sikerült a sahnál kihallgatást nyerni s ennek szemeit felnyitni , a fejedelem annyira felbőszült Dolgorucki herczeg állításai fölött, hogy ez jónak látta hirteleni egészségváltozás ürügye alatt Oroszországba szóló útlevelét kikérni. — London május 10-dikén. A külügyminisztériummá a hivatalos lapban közzé teszi, hogy valamennyi — az összes brit államok területén levő orosz főconsul és consultól az,,Exquatur“ joga elvészett, s hogy Oroszország ezen hivatalos ügynökeinek működése május 6- ától kezdve megszűntnek tekintendő. Lord Cowleyacs, franczia udvarnál lévő brit követ tegnap este ide érkezett s azonnal Clarendon lorddal értekezést tartott. A szárazföldi lapokból átvett ama hírt, hogy Ferdinand Miksa ausztriai főherczeg ő fensége Londonba jövend viszonozni a Cambridge herczeg által Bécsben tett látogatás udvariságát, a hivatalos körökben Ausztria közeledésének barátságos jeléül tekintetik. Midőn azonban egyúttal az is mondatik,hogy öcs. fensége Radetzky cs. fregáton utazandik ide , akkor ez vagy tévedés, vagy pedig a látogatás még sokáig van elhalasztva. Az Angliában készülő Radetzky t. i. még nem kész, s csak tegnap hozatott el a southamptoni hajógyárból Londonba, hol a kellő gépezettel fog elláttatni. Ez jó sok időbe fog kerülni s még csak aztán teendi első próba útját, minek sikerültével bel-bútorzatának kiállítása fog bevégeztetni. Törökország: Galatában egy házmotozás által nyomába akadtak egy görög összeesküvésnek, mely az ázsiai tartományokra kiterjed, minek folytán Brussa, Trapezunt, Smyrna és Karszban történtek befogatások; vezéréül egy karszi görögöt Stephanit említik, kinél nemcsak több ázsiai várak terveit, stratégiai térképeket stb. találtak, hanem egyszersmind levelezést az epirusi és thessaliai lázadók főnökeivel s egy orosz tábornokkal, mely többek közt érdekes felvilágosításokat hoz a sinopei csata előidéztetéséről. Mondják, hogy e complett czinkosai, mennyiben kézre keríthették, ide fognak szállíttatni. Jelenleg a török rendőrség két röpiratot nyomoz, egyet, mely török, s a másikat, mely görög nyelven van írva, de nyilván egy tollból folyt, s azultánnak a trónról letaszítására s a szövetségeseknek elűzésére szólit, mert, úgymond, habár Abdul-Medzsid a háborút szerencsésen be fogja is végezni, mégis csak labdája marad a hatalmaknak, s nem lesz képes reformjainak érvényt szerezni. —Nem tévedünk, midőn Danilo vladikának a csernagoriakhoz intézett proclamatiója alkalmával megjegyzik, hogy Montenegróból fogják megkisérleni a határos török szlávoknak fellázítását. E terv valószínűleg sikerült volna, s a Porta és szövetségeseire nézve a legaggasztóbb következményű lehetendett, miután a szerbek A görögök felkelése Törökországban. A „Moniteur“ máj 12-iki számában következő czikket hoz: „A görög fölkelők, kik Epirust fellázítni megkisérték, folyvást gyalázzák egymást s a legnagyobb dühhel vetik egymás szemére a törökországi keresztényeken elkövetett botrány-tényeket, mint az Grivas következő leveléből kitűnik: „Agrafia, april 2. (14) 1854. Testvér! A mezzovói nevezetes csata után kényszerítve látom magamat harczos bajtársaimtól elválni s Thessaliába menni, minthogy árulásukról meggyőződtem. Agraffában hasonló szakadást tapasztaltam a főnökök közt s elhatározom, itt kinyugodni, mig ő ilye kormányával egyetértésbe nem helyezném magamat. Ezért most terjesztek a hadügyminiszter elé némely javaslatokat, melyek elfogadásától függ, várjon fogok-e még a harczban részt venni, azon föntartással, hogy minden parancsaim alá helyeztessék, különben visszatérek Görögországba s hazámban nyugton maradok. A kezdeti harcz nagyobb az 1821-dikinél — mert egy görög császárság felállítása annak czélja, ezért ez a legnagyobb egységet, fegyelmet, rendet, pénzt s egy fővezért igényel, -- Különben minden el van veszve. Epirusban azon katonáimat, kik kegyetlenségeket követtek el, elkergettem, s most van 400 válogatott harcrosom. Ha mind el akarnám mondani azon rablásokat, melyek a keresztények vagyonán és becsületén Epirus és Thessaliában elkövettettek, úgy visszaborzadnál. Légy meggyőződve testvér, hogy Isten nem lehet velünk , ha nemes és nagy tettek helyett csak rablásokat lát ! Vagy vegye fel a kormány a harczot, alakítson hadsereget, nevezzen ki alkalmas vezéreket, vagy el kell távoznunk, hogy a keresztények megsemmisítésének okai ne legyünk. Kérlek közöld e nézetemet barátainkkal s támogassátok javaslataimat. Ölellek testvéred Grivas.“ A „Pr. Corr. patrasi 3-ki tudósítása szerint pedig a fölkelőknek Áriánál történt megveretése igen nagy benyomást tett; két kereskedő hajó több száz fegyverest hozott vissza Missolunghiból, kiknek minden kedvük elesett a törökökkel a háborútól; panaszták a vezérek egyenetlenségét, a csapatok rendetlenségét s főleg az élelemhiányt; hetekig is kenyér nélkül voltak. A „Moniteurnek“ mindamellett Athénből máj. 2-áról írják, hogy Mamuri tök, missolunghii parancsnokságában Spiro Milic által felváltatván, felhívást bocsátott a hellénekhez a Törökország elleni háborúra. Syrában folyvást tartanak a fegyverkezések Thessalia számára; a tengeri kalózkodás terjed. Görögország. Az „Oestr. Corr.“ a „Tr. Ztg“ azon adatára nézve, hogy a görög ügyet illetőleg Bécsben egy új jegyzőkönyv szerkesztetett, a következő közlést hozza. „Több lapok a „Tr. Zig“ athéni 5-ki levelezése után a bécsi értekezlet egy jegyzőkönyvéről tudósítanak, mely szerint — Ausztria és Poroszország meghatalmazottjainak indítványára — Görögországot s Törökország felkelt tartományait illetőleg rendszabályok csak a nagyhatalmak közti előleges egyetértés folytán léptettessenek életbe s köztük egy sem járhasson el ez ügyben egyoldalulag. „Ez adat méltánylása végett szolgáljon azon egyszerű tény, hogy a bécsi értekezlet nyilvánosságra hozott áprilisi jegyzőkönyve óta semmi újabb egyáltalában nem szerkesztetett.“ Oroszország- Sz. Pétervár, máj. 2. Odessa bombáztatása az itteni kereskedő osztályra nagyon, lehangoló hatást tett. „Ez igy fog menni, mondanak, ha flottánk, melynek feladása kereskedelmet és partokat védeni, az ellen előtt elrejtődzik. Versekben, dithyrambusokban, fenyegetésekben stb. ugyan igen sokat tesznek, de annál kevesebbet tényleges támadásban! Csak hadd jöjjenek, mondják minden pillanatban: illően akarjuk őket fogadni! De ha épen oda nem jönnek , hol szeretnék, ki fog-e akkor az orosz flotta jönni ? S ha kijő, el fognak-e amazok menni ? S ha amazok nem mennek, mi lesz végre a kereskedés, ipar és közjóllétből ?“ így okoskodik az iparosok osztálya, mig a hivatalnokok és katonák viszik a nagy szót s az udvari költők álmokkal és bohóczos szélsőségekkel mulattatják magokat. — Gretsch krokodilus könyeket önt Anglia önzése s a „szigetlakók“ kereskedelmi politikájának romlottsága felett. Minden oldalról, úgymond, a boszankodás és sajnálat hangja szólal fel Anglia gyalázatos tettei és Francziaország felett, mely meg van csalva! Az udvari sajtó ismételt kísérletei, a nyugati hatalmak szövetségének „természetelleniségét“ mutogatni, eléggé bizonyítja , hogy e szövetség Oroszországra nézve nemcsak boszantó, hanem nem is oly veszélytelen, mint elhitetni szeretnék. Jakobleff, egyike a leggazdagabb tőkéseknek, ki már egyszer a hadastyánok deficitjének fedezésére 1 millió ezüst rubelt adott, s a czár által ezért kamarássá és tanácsnokká neveztetett és rendjellel diszittetett, most a hadköltségekre ismét 500,000 ezüst rubelt ajándékozott. A kath. lap egy Matsinban tartott ünnepélyt ir le, melyet a keresztnek az ottani templomra kitűzése alkalmából ültek meg. Szózatok hallatszottak ott a bolgár felkelésre nézve; tábornokok és jelen volt bolgárok alkalmi beszédeket és toasztokat mondottak a czárra, s a kereszt örök fenmaradására, melyet, most az oroszok által védve senki onnan le nem vehetend. — A C z a - nak máj. 3-ról az orosz határról ezt írják : April 1-jén be volt fejezve az ujonezozás az egész birodalomban, mely 200,000 embert hivott fegyver alá s Lengyelországban legközelebb uj ujonezozást kezdendnek. A hadsereg 1 millió létszámra fog emeltetni. A főhadseregek a birodalom déli és éjszaknyugati határa hosszában s a tartalék hadtestek Moszkva és Kievben gyűlnek össze. Ezzel arányban Lengyelország határai igen gyengén vannak védve, minthogy az egész országban csak az 50,000-nyi első gyalog hadtest áll. Bizonysága annak, hogy Oroszország e részről semmitől sem tart. Azonban néhány nap óta hallatszik, hogy Lengyelországban 3 tábor fog állíttatni: egy Janowo, a másik Kiele, a harmadik Czenstochonow táján. Kis-Oroszországban a közszellem igen le van hangolva, a háború veszélyei igen közel vannak, hogy a czár nem enged, ha egész Európa fölkel is ellene, e nézet itt általános. — Ralisból írják máj. 8-ról : Azon esetre, ha lord Raglan terve, ki a segédseregeknek a déli orosz partokon kiszállását indítványozza, jóváhagyatást nyert, e parti vidékeket semmi esetre sem találandják védetlenül, mert a 6. gy. hadtest csapatjai vannak ott a partipontokon elosztva, s azonfelül Szebasztopol, Nikolajev, Odessában stb. a 4. és 5. hadtest tartalékai állnak. De ha az angol-franczia csapatok partraszállása ténynyű lenne, akkor az oroszok csakhamar öszpontosított tömegekben fognak ellentállni. Sz. Pétervár máj. 5. Bulgaria és Gretsch folyvást igyekeznek izgatásaik által a kormány czéljait előmozdítni. Azt állítják, hogy az 1853 és 54-ki harcz hasonlít az 1812-ki háború kezdetéhez. Ezt az orosz uralkodó nemes ellenszegülése a hóditó önkénye ellen idézte elő. Hogy Németországot megmentse, ment Oroszország a háborúba. „Sajnálat Német és Angolország iránt késztetek Oroszországot Napóleonnal háborút folytatni. Az egész nyűgöt, még maga Anglia is, Oroszországra . . . megmentőjére tekintett. Azonban Napóleon mégis nyiltabb volt, mint Oroszország mostani ellenségei. Ő habozás nélkül kimondá egy napi parancsban, hogy Oroszországot meg akarja semmisíteni.“ Ezután következik a nagy hadsereg erejének felszámlálása. Továbbá mondják : „A hadjárat vége ismeretes. Azóta Oroszország hatalmát csak mások utalmára forditá. De mert a gonoszság és ravaszságnak félelmetes, ennélfogva ügyvédi fogásokkal léptek fel ellene. A mostani háború hazafias és vallásos,“ Oroszország, épségét és hitét védi, valamint testvéreiét a Krisztusban stb.“ — Egy kérdés megy át az összes londoni lapokon. Várjon az orosz czár visszaküldi-e a térdszalag-rendet, minthogy a rend szabályaiban áll, hogy testvérei soha egymással háborúban nem állhatnak? — A feleletnek Sz. Pétervárról kell jönnie. Fontos e kérdés mindenesetre csak a franczia császárra, ki valószínűleg legközelebbi jelölt a megüresedő rendihelyre. 0 tempóra! Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. Paskievitsky tehát ismét elment Kalarasba; egy bukaresti 8-ki tudósítás szerint nők résztvevője által e mozgalomban vészthozóvá lehetett volna. Hogy ez nem történt, ezt egyedül Ausztria beható és erélyes állásának lehet köszönni. Azzal legténylegesb bizonyságot nyújtott egyszersmind azon orosz érzelmű semlegességi fanatikusoknak, mily állást foglal el Oroszország irányában, s hogy a virágvasárnapi jegyzőkönyv határozmányait teljesítni akarja. Anélkül tehát hogy egy lövést tenne, Ausztria az orosz haderőket egy egész hadsereggel szegényebbé tette. Mennyire álltak már a dolgok, mutatja Danilo vladikának egy újabb proclamatiója, ki, magabb utasításoknak, melyeknek kiterjedt támogatások adtak nyomatékot, készségesen engedelmeskedvén, a háborút az európai Törökország délnyugati részében is lángra akarta lobbantani. Hogy Ausztria kézzelfogható érveinek azóta sikerült, őt más nézetre hozni, ezt tudjuk. Danilo vladika proclamatiója a herczegovinai lakosokhoz így szól : „Mi I. Danilo, Montenegro fejedelme, Herczegovina minden keresztényeihez testvéri üdvözletünket küldjük! Hallátok, hogy az orosz császár, atyja és védője minden keresztényeknek, az ozmán párttal hadat folytat, de nem valamely saját, külön előny végett, hanem csak hogy egyszer mindenkorra a szerencsétlen keresztényeket azon elviselhetlen igától fölmentse, mely alatt négy század óta nyögnek. Továbbá hallátok, hogy a görögök az ottomán súlytól nyomattatva, elnyomóik ellen fegyvert ragadtak, s éjjel nappal verekedve, szerencsésen előhaladnak jól megkezdett munkájokban. S a mi testvéreink a szerbek is le fogják mihamarább rázni azon lealázót, mit a diplomatia, szerződések által rájok rótt. Ez tehát a világitó csillag reátok nézve is, melyre atyáitok a kosovói tény óta hasztalan vártak; eljött a pillanat, midőn minden kereszténynek , elnyomatva az ottomán túlerő által, az elnyomók ellen fel kell kelnie, s ha e kedvező pillanatot elmulasztjátok s nem marad számotokra más hátra, mint az örökös lelkismereti furdalat s az örök szégyen. Keljetek tehát fel az emberiség nevében s semmisítsétek meg elnyomóitokat; ne kíméljetek sem vagyont, sem vért, mert különben utódaitok átka és az élők szégyene ér benneteket. Emlékezzetek meg, ti lebilincselt hősök, azon bántalmakra, melyek szerencsétlen atyáitokon elkövettettek, — kik a bitófán , a szégyenkövön meghaltak, — kiket megfojtottak vagy éhen hagytak elveszni; emlékezzetek meg a zsarnokságról, melyet nővéreitek és leányaitok tűrtek; emlékezzetek meg, hogy ti alacsony rabszolgák s a barbárok csordája vagytok, kik nemzetiségteket, erkölcseiteket, szokásaitokat és vallástokat letiporták, kik szemeitek előtt mészárolták ártatlan gyermekeiteket , nőszágyaitokat meggyalázzák s mindent, mi előttetek szent. Nézzétek, hol vannak templomaitok, a szent harangok, énekkaraitok, melyek valaha a papi énekektől s az egyetlen isten dicséretétől viszhangoztak! Hol vannak méltóságos kolostoraitok, azon kegyes alapítványok, melyekre a szerb herczegek kincseiket fordították, s melyek mai nap elhagyatva vagy omladozás alatt nyögnek, nézzétek szerencsétlen testvéreiteket, kik naponként kényszerittetnek, vagy régi hagyományos vallásukról lemondani vagy fejeiket odaadni, a melyek rabszolgaságtok kegyetlen jelvényeiül a gonosz tettekkel telt s vértől ázott városok bástyáin szolgálnak! Nézzétek, mily lefegyverezve mint a nők, megvetve és kétségbeesve álltak, vagyon és személy-bátorság nélkül, egy terhetlen zsarnok vak akaratától vezettetve, minden pillanatban a leggyalázatosabb sorsot várhatva! Fél tehát, én kész vagyok, dicsőséges törekvésteket minden rendelkezésemre álló eszközökkel támogatni, lőszert, pénzt és élelmet, mindent testvérileg osztok meg veletek, csak bizalommal és habozás nélkül keljetek fel mint egy ember az emberek legkérlelhetlenebbike és legrosszabbika, a muzulmán ellen. Ha egy ily igazságos ügyért meghalunk, úgy eleget éltünk. Remélem, hogy egy rendszeresen űzött kínzás négy századaiban elődeink bűneiért kilakoltunk. A gondviselés fentartotta a jelen nemzedéknek azon dicsőséget, hogy az elviselhetlen igát lerázza. Eljött az óra, melyben az egyetértés s kölcsönös bizalom az ellent meg fogja reszkettetni; csak azt óhajtom, hogy szándékaitokat megismerjem, s én kész leszek, véremet a ti megszabaditástokra kiontani. Azon perczig, midőn fegyverre foglak szólítani, titokban kell tartanotok minden mozgalmat, hogy elnyomóitok, kiknek most vég órájok ütött, meg ne lephessenek és meg ne ronthassanak. Éljetek boldogul és hrigyetek hazafias érzületemben. Cetinje, husvét vasárnapján 1854. I. Danilo fejedelem.“ Hogy Danilo vladikának alig lesz többé alkalma ily gyönyörűséges stylgyakorlatokat a szerencsétlen nép ámítására elszórni, Ausztria erélyes fellépésétől méltán várható.