Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)

1854-05-25 / 1263. szám

vitelét i. é. máj. 1-jétől kezdve 2 hóra vámmentesnek­­ nyilatkoztatta. Ezen jótékony intézkedéseknek csak ke­vés ideig örvendhettünk. Tegnap a michatowicei len­gyel határhatóságoknak a legszigorúbb parancs oszta­tott, hogy árpán kívül semmi más gabnát Krakóba szállíttatni ne engedjenek. Mint mondok, ez súlyos csa­pás, mely annál inkább nehezül reánk, mennél kevésbbé voltunk arra elkészülve. A kenyérliszt és főleg a rozs ára nálunk azelőtt nem ismert fokra hágtak. Egy korett rozs 13 ft30kr., és én valóban nem tudom, mint fogjuk ama két hónapot az aratásig áttengetni.Sokan azon vélemény­ben vannak, hogy a tilalom Ausztria elleni demonstra­tio. De e nézet véleményem szerint telj­esen hibás. E ti­lalomnak oka úgy látszik csakugyan a lengyelországi téli vetések aggasztó voltában fenekük s legjobb bi­zonysága, hogy e rendszabály semmi politikai színezet­tel nem bír, azon körülmény, hogy az orosz cs. kor­mány még legújabb tilalmában is az ausztriai cs. k. hadsereg javára kivételt tett, megengedvén, hogy a rozs vagy kenyérgabna Lengyelországból Krakóba vitessék, ha a szállító kimutatja, hogy azt az ausztriai cs. k. csa­patok számára viszi. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. A­ legfontosabb esemény a dunai csatatéren Szilisztria bombáztatásának félbesza­kítása. Bukarestben ezt azon körülményből magyaráz­zák, hogy a vár parancsnoka a feladás iránt alkudozó sokba bocsátkozott. E hiedelem megalapítására látsza­nak készítve lenni azon bukaresti távirati sürgö­nyök, melyek egy bazardzsiki csatáról szólnak, s mely­ről az első távirati sürgöny azt mondja, hogy az oro­szok Bazardzsikot megrohanták, a törököket teljesen (mindegy szálig) megsemmisítették, a futás közben 6 pasát elfogtak és csak Omer pasa tartja magát egy erősségbe bevonva; a másik távirati sürgöny pedig, mely hasonló bukaresti forrásból támadt, azt állítja, hogy a Tacban Dere felső folyóterületén, tehát Bazard­zsik közelében, a törökök hátrányára előfordult csata következtében Musza pasa Szilisztria parancsnoka e vár feladása iránt alkudozásokba bocsátkozott, így te­hát a Szilisztria bombázásának félbenhagyását az oro­szok nekünk teljes világossággal megmagyarázták vol­na; most már nincs egyéb dolgunk, csak­ higgjük. Ám higgje, ki akarja. Mi kötelességünknek tartjuk, a ré­gibb és újabb események adatait constatirozni, s a va­lóságot ekként legalább megközelítőleg kipuhatolni. Erre nézve meg kell emlékezn­ünk azon rendes rova­tunkban néhány nap előtt közlött távirati sürgönyről, mely mondá, mikép Grutenhjelm tbk az alatta álló orosz hadoszloppal Rassova megkerülésével tört magának utat Szilisztria felé , egyszersmind mondva volt, hogy e had­működés nagy veszteségbe került. Ez lehetett tehát azon bazardzsiki csata, melyet a bukaresti tudósítások a törö­kökre nézve oly végzetteljesnek imnák le, de mely való­színűleg nem volt más, mint az oroszoknak nagy ügygyei bajjal kivitt oldalmozdulata, ha t. i. valósulna az, mit ismét egy bukaresti máj. 17-ki tudósítás mond, hogy Lüders­tbik 30000 emberrel közel Szilisztria alá érke­­­zett, hozzátévén, hogy előhada Karassánál csakugyan jelentékeny csapást szenvedett.­­ Továbbá tegnapi legújabb postai rovatunkban említik, hogy Szilisztriá­­nál a törökök az oroszok hajóhídját, melyen az átkelést már megkezdték, szétrombolták; egyszersmind állítja maga egy bukaresti máj. 19-ki tudósítás, hogy a bom­bázás félbehagyását egy meglehetősen komoly csata előzte meg az orosz ostromló csapatok és egy Sumla- Bazardzsikból érkezett török figyelőhadtest közt, mely azonban eredménytelen volt. E szerint tehát Bazard­zsik tájáról nem Lüders­tik látszik megérkezett­nek, hanem egy török figyelő hadtest, mely a Sumlából jött, az orosz „Invalide“ szerint 5000 emberrel egyesül­ve lehetővé tette Musza pasának az oroszok hajó­­hídja elleni támadást, melyet „a török ágyúk szétrom­boltak,“ mi lehet tehát természetes, és következetesb, mint hogy erre ,,az orosz ágyuk elnémultak,“ azaz: Szi­lisztria bombázása félbenhagyatott, miből természetesen aztán csak bukaresti logika képes azt gyanítani, hogy Musza pasa a vár feladatása iránt alkudozik; valamint hogy daczára „a meglehetősen komoly eredménytelen ütközetnek, Szilisztria mégis vizi és szárazi részről teljesen be van zárolva. Valószínűbbnek tetszik min­denesetre, hogy miután az oroszok az először máj. 1-re s aztán toldalékkal 13 ikra oly fennen kürtött bevételi kisérletnél nagyon megerőtették magukat, most egy erős lélekzet­vételt tartottak szükségesnek, mely alatt gon­dolkozhassanak, mely napra tűzzék ki ismét Szilisztria „elmaradhatlan“ bevételét! Hasonló hitelt érdemel a Lloyd egy r­szsuki levelezőjének azon tudósítása, hogy Karagetsnél (Raz­­grad közelében) csata vivatott volna, mit e levelező azért nem tart valószínűtlennek, mert Oltenitzánál 30,000 orosz állt készen az átkelésre, tehát nagy ne­hézség nélkül Razgradba érhetett, hol a szeraszkiei csapatainak magvát, 60,000 embert az ellen elé fogja vezetni. Azonban már tegnap említik, hogy az Olte­nitzánál folyt heves harcz nem lehetett az oroszokra nézve kedvező, s most írja erről a Krenst. mtg egy bu­­karesti levelezője, hogy az oroszok ott érzékeny vesz­teséget szenvedtek, a betegek és sebesültek szállítása folyvást tart. Kis-Oláhországot illetőleg még egy bukaresti máj. 17-ki folyó tudósítás újra fölmelengeti azon való­ban kevés hitelre méltó hírt, hogy az orosz fővezér in­tézkedése Kis-Oláhország odahagyása iránt Sz. Péter­­várott a legnagyobb roszalással találkozott, s annak ismétt elfoglalására szigorú parancs érkezett, addig egy bukaresti máj. 20-ki távirati sürgöny így szól : „Csak 16-án történt Kis-Oláhországnak az oroszok ál­tali teljes kiürítése. 16-a óta Liprandi tbk Szlati­­n­á­ban tartja főhadiszállását. Az összes betegek és podgyá­­szok folyvást belebbeztetnek városunkon keresztül J­a­s­­s­y­b­a. Azon hét krajovai, kik egy ideiglenes kormány megkisérlett alakítása miatt elfogattak, itt haditörvényszék elé kerültek s agyonlövettek. A török előőrsök 17-én az Olt folyó jobb partján megjelentek s Szlatina ellenében állást foglaltak. Liprandi tök nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a szlatinai kőhidat jó védelmi állapotba helyezze. Az eddig tett intézkedések után a törökök részéről további előnyomulásra s az Olt vizén leendő átkelésre nem gon­dolhatni.“ Az oroszoknak e kivonulása nem volt háborútlan, mint azt az első tudósitások hirtelek. Ápril 25-kétől egész máj. 2-áig naponkint fordultak elő ütközetek Kis-Oláh­­országban, melyek az oroszoknak , miután erősítésre gondolni nem lehetett s a törököknek rendesen túlere­­jök is volt, sok ember­ veszteségbe kerültek.Komolyabb ütközetek máj. 2-a után is fordultak elő az Oltnál. Tuzlánál 10-én történt makacs összecsapás. Az ütkö­zet több óráig egész az éj beálltáig tartott , mely az oroszok hátrálásának kedvezett. Egy vidini máj. 16-ki levelezés szerint ott foly­vást tartja magát azon hír , hogy Kalafatba fran­­czia csapatokat várnak. Sum láb­a máj. 8-án 3000 egyiptomi érkezett Várnából 30 ágyúval. Omer pasa Bazardzsikot nagyon erősítteti, sánczok, redoutok , töl­tések és ágyukkal látja el, egészen úgy mint Kalafatnál. A „Moniteur de l’Armée“ az orosz és török csapatok hadállásáról a Dunánál következő képet ad : A legszélső jobb oldal az Olt balpartjánál áll azon hadtestből, mely Ponajából s Kalafat elől jőve s egy második hadtest által, mely nem rég Moldvából érke­zett, megerősittetett. Tartaléka Pitestinél áll. Ezen jobb szárny a középpel Gyurgyevo által van összekötve, hol egy harmadik hadtest táboroz. A közép maga Gyurgye­­votól egész Kolaras és Rassováig terjed ki s a bal Du­­napart hosszában. Tartalékai Bukarestben vannak. A balszárny Rassovánál kezdődik, megszállva tartja Dob­rudzsát s Odessa által Osten-Sacken csapatjaival ösz­­szeköttetésben áll. Tartalékai Mazsinnál táboroznak. Az orosz hadműködési vonalnak ennélfogva legalább 50 mfldnyi terje van az Olttól a Duna torkolatáig. E had­sereg létszámát 150—180,000-re tehetni. A másod­tartalékok még a Dnyeper partjain állnak s szá­mukat még nem lehet tudni.­­ A törökök ellenben, kik úgy mint elleneik összevonták csapattömegeiket, következőleg vannak felállítva. A balszárny az Olt balpartján fekszik s főhadiszállása Szlatinában van; a tartalékok Krajovában vannak, a Duna által a közép­pel összeköttetésben. E szárny áll Vidin és Kalafat volt helyőrségeiből s a Zófiából oda rendelt csapatok egy részéből. A közép,­szemközt az oroszokéval, Nikápoly­­tól Szilisztriáig terjed, s Ruszjuk, Turtukai és Szilisz­tria erősített helyeket tartja. Tartalékai Sumlában van­nak. A jobbszárny a Trajánsáncz hosszában terjed el. A tartalékok Bazardzsik és Várnában vannak. A török haderőket 120—130,000re tehetni. Második vonalban állnak a drinápolyi új csapatok s a harmadikban az 50—60,000nyi angol-franczia csapatok, melyek ekko­­rig Gallipoli, Skutari vagy Szambulba érkeztek. A máltai „Portofoglio“ máj. 11-dikéről jelenti Stambulból : „A két angol dandár, melyet Adam és Campbell tirkok vezényelnek, lord Raglantól parancsot kapott külön missióban az elhajózásra magát készen tartani, úgy hiszik, mikép rendeltetések Szebasz­to­­p a­­ szárazi és vízi részről leendő megtámadtatásában részt venni.­­ Bárha e kikötő város védművei és helyőrsége igen erős, mégis azt hiszik, hogy annak el kell esnie, ha az egyesült flották által a tengerről s a szárazról 20000 emberrel fog megtámadtatni. Valami hasonlót látszik gyanittatni Dundas admirál napi parancsa az odessai bombázás óta : „Britannia fedélzetén Odessa előtt april 24. 1854. Az aladmirál és főparancsnok háláját fejezi ki azon sikeres buzgalomért, mely által a csa­molo­s az orosz hajóhad Odessa előtt a Jones kapitány alatti közvetlen vezénylet alatt megsemmisíttetett. Az aladmirál úgy hiszi, hogy mos­tantól kezdve a lobogó sérthetlensége mindenütt szigorúan tiszteltetni fog. Reméli, hogy a parancsnoksága alatt álló egész hajóhad mielőbb alkalmat fog nyerni, buzgalma és bátorsága kitüntetésére a közös ellen legyőzésében. Dundas aladmirál:“ Odessában a gabnakészleteken kívül nagy kő­­szé­ntömegek vannak felhalmozva, s azért attól tarta­nak, hogy az egyesült flották ha másért nem is, lega­lább kőszénnek­ ellátás végett támadást fognak tenni Odessa ellen. Marseillen át Stambulba érkezett tudósítások jelen­tik, hogy a franczia Descartes, Vauban, Magellan és Charlemagne fregátok, aztán az Agamemnon és Sans­­pareil angol gőzösökből álló fregát a szebasztopoli ostromzarló hajóhadtól elmentek,­­ hogy a még tengeren levő összes orosz kereskedelmi hajókat elfogják s az oroszok által elhagyott kisebb erőssége­ket szétrombolják. E szebasztopoli tudósitások máj. 6. történt elindultakor az összes orosz kikötők a Fekete­tengeren tényleg ostromzárolva voltak. Éjszaknyugoti csatatér: Gustawswär erős­ségnek a finn tengeröbölben az angol flotta általi szét­­romboltatásáról s 1500 orosznak fogolylyá tételéről már a tegnapi számban hoztunk távirati sürgönyt. Gustaws­wär a finn öböl bemeneténél egy szigeten fekszik, mely közel fekszik a finn tengerpart délnyugati részén a ten­gerbe kinyúló földnyelv csúcsához. E nagyobb jelentésű esemény után még további ha­di tényeket várhatunk a keleti tengeren, még pedig mi­előbb. Meg kell jegyeznünk, hogy Gustavswär kulcsát képezi Sveaborg vár és kikö­tőnek, melyet szakértők bevehetlennek nyilvánítottak. E várnak alapját gr. Ehrenswärd Ágoston tette le 1749-ben. Roppant költséggel sülyesztették el a beme­netnél a gránit-sziklákat, melyekben Finnlandban nincs hiány, s a közel fekvő öt sziget első rangú várakká ala­kíttattak át. A legdélibb ezek közt Gusztawswär, s a vár kulcsát képezi. Ez és B­a­c­k sziget közt foly az e­­gyetlen hajózható víz, csak oly szélesen, hogy egyszerre csak egy hajó kelhet át rajta. Ezen túl a tenger ismét nagy medenczévé széled ki, mely a leghatalmasb flottá­nak is elég helyet nyújt, s minden oldalról sziklaszige­tek által van körülvéve, s az itt horgonyzó hajókat mind az elemek mind az ellenség ellen utalmazza. Gus­tawswartől csak kis távolságnyira s éjszak felé fekszik a Margőr sziget, mely a tengeren nyűgat felé ural. Warger mellett keleti irányban fekszik Stora Ostravar­ TDOQKiIT ÍS IRODALOM Legújabb regényeink: II. 56—57(209—210). Derű és ború. Regény. Irta Vahot Sándorné, Csapó Mária. Kiadták Tóth Lőrincz és Vahot Imre. Pest, 1854. Müller Gyula bizo­­mánya. Kis­­rét. Két kötet: 316 és 228­­. Zajló indulat, sebzett kebel, fájdalmas kiábrándulás találhatnak-e pihentetőbb nyughelyet, hajósabb irt, éde­sebb vigaszt, mint a mit szerető családi kör mennyor­szága nyújt ? ... Ez azon gondolat, melynek igazságá­ról ha ki még nem volna is meggyőződve, a fenczímzett regény végigolvasása, végigélvezése után bizonynyal meggyőződhetik. Nem tulajdonítunk ime felfogásunk­nak tárgylagos jelentéket, midőn azt állítjuk, hogy ezen gondolat képezi a széplelkű hölgy regényének alapszí­nét, hanem mint így vélekedünk, mert a munka így hatott lelkünkre, és hajlandók vagyunk ehez képest a regény czímét is oly módon magyarázni, hogy a derű a családi boldogságot jelenti, a ború pedig azon czéltalan hányódást, melynek martalékaivá leszünk, mihelyt a szivet melengető és főt derítő családi kör szentélyéből kisodorvánk. Hála ezért a derék magyar nőnek, Csapó Máriának, hogy tollat fogva, ezt kiválólag azon életkor dicsőítésére használta fel, melynek egyedül a női lélek képezi lelkét, s melyet érdemleg csak is női lélek bir szemünk elé varázsolni. De ha latba sem vetjük a munkának ezen, talán na­gyon tz­önleges, subjectiv érdemét, hálát kell érte mégis szavaznunk a szerzőnőnek, mert benne más tekintetben is becses termékkel gazdagító irodalmunkat. Mondhatnék, termékekkel, mert habár az egész regény meseköre a sok­felé szerteágazott Zombor-család tagjainak viszontagsá­gaira szorítkozik is, az összefüggés mind­a mellett annyira — hogy ne mondjuk — csupán családias, nem pedig mű­­vészetileg kényszerű, hogy inkább egyes önálló részle­tekből együvé rakott, beszélyecskék- és genreképekből összeállított kedves mozaikművet, mint réteges egység­gé olvasztott regényt találunk. Távol tőlünk, hogy ez észrevételt megrovásképen tegyük. Meg vagyunk győ­ződve, hogy az írónő , ha szorosan a regényi egység­hez tartja magát, koránsem lepett volna meg bennün­ket annyi bájos képpel, oly változatossággal­, annyi számtalan — kivált női — szép jellemalakokkal, mint azt téve, midőn a szigorúan rendszeres kszhangot fel­áldozván a részletek varázsának, a házi élet angyalait, a női szendeség,ártatlanság és áldozatkészség példányait, a családiasság eszményét oly élő oly­an mintaképekben csoportosítja össze, melyek még meghatóbbakká lesz­nek az által, hogy ellentétük — részint nevetséges, ré­szint erkölcsileg elfajult példányokban — szintén fel van mutatva. Mennyire felmagasztosulnak Zonga, Ida, Etelke, Hajna, Káldi Béláné alakjai, midőn szembe ál­lítjuk a tudákos Fridával, vagy a gőg­ emésztette Fellegi grófnővel, Lomháimét, Káldi Miksánét s Élezi úr leá­nyait nem is említve! Az úrhölgyül szereplő, migraines Malvina jellemi arczképe is találólag van ecsetelve, de a váltócsínyt — habár erre az élet maga bizonyító pél­dát eleget nyújt —jobb lett volna egyedül Kongó uram­mal elkövettetni. Talán Fellegi grófnőt is elég lett vol­na gyilkosságig vetemíteni, de nem még ennél rosszab­­ra (midőn t. i. Idát Alfréd hg á . . . . á akarja aljasi­­tani). Hogy ezen gyalázatos ajánlat egész, nagy — ám­bár nem erkölcsi tiszteletre méltó — társaság előtt lé­tetik a nemes szivü hajadonnak, oly valószínűtlenség, melyen magunkat túltenni nem tudjuk. (Lásd a II-dik kötet 197-dik s köv. lapjait.) Az erkölcsi jónak kény­szerűsége annyira be van oltva az ember lelkébe, hogy a ki bűnt forral is, ezt rejtekben s minél kevesebb czin­­kos tudtával igyekszik végrehajtani, de napfényre lépni, bevallott gonosz tervvel napfényre lépni nem merészel. A mi rész, sohasem támaszkodhatik közvéleményre. A férfi­alakok jellemzésére nézve kevés kifogásunk van. A szerzőnő, Zombor Aladárban, kedvenc­ férfi­eszményét testesítette meg , s ez eszmény oly felséges, nem akarjuk mondani, ábrándos, hogy valamint egy részről kitűnő becsületére válik alkotója lelkének, úgy más részről a férfi nem pirulva kénytelen el nem fogadni a bókot, mely neki téve van az által, hogy ily férfi, mint általában lehetséges valami, állíttatik fel. — Gino Ma­nuel kevés vonással, de jellemzőkkel, vaji rajzolva. Szerencsés gondolat volt, a „diabolus rotae“t eszelős­­ség álcrája alá rejteni. — Általában mondhatjuk, hogy a személyek mind oly elevenen vannak rajzolva, mintha egyenesen élet után másoltattak volna, s nagy számuk és különféleségök daczára oly határozottan jelezve, hogy mindegyikök félreismerhetlenül önálló jellemkép. Mindamellett, hogy Aladár és Ida házassági üdve több szép család elpusztulásával s a kiváló előszeretet­tel ecsetelt Zonga halálának árán létesül , a nagy csa­pások, szenvedések mindenütt valóban költőileg enyhítvék, úgy, hogy az olvasóban nem marad semmi fanyar utósz vagy elfásulás, mint ezt a regények több­sége szokta eredményezni. Imhol egy példa az említett költői enyhítésre. Zonga meghal, gyilkos kéz ragadja ki őt az élők sorából, de mint boldog menyasszony hal meg, szép jövője képeiről álmodva. Kinek lelke fogé­kony a szépség iránt, ezen gondolattól el lesz ragad­tatva. Általában meg kell vallalni, hogy jótékonyabb ha­tással igen kevés könyv dicserhetik oly mértékben, mint a „Derű és ború.“ Mily szép azon néhány lapnyi befe­jezés is, midőn Idát, mint boldog anyát, kisdede mellett meglepik! A befejezésnél eszünkbe jut a bevezetés, melyet — ha szabad igy kifejezni magunkat— költői genealógiá­nak mondhatunk, mely kiindul a népmonda naivságá­­ból s a patriarchális viszony­airól fira szálló kegyelete és kegyeltetése mellett meghonosít bennünket azon csa­ládnál, melynek viszontagságairól értesülendők vagyunk. Byron fenséges alakja és Medora, gyönyörű epizódot képeznek. Későbben, a várkastély leírásában, a család iránti érdek hontörténelmi emlékek által van ügyesen megfeszítve. Illetőleg az előadást, ez, habár egészben tekintve könnyed és pongyola is, mindamellett oly átgondolt, tö­mött és gazdag, hogy valóban hajlandók volnánk férfi­kéz nyomát sejteni, ha más részről az utánozhatlan bensőség, a gyengéd czélzatok meg nem győznének a női eredetről. Különösen a leírások vonzók és elevenek, költői zamattal és bőséggel meglepők; a kis vonások­nak is többnyire megvan mélyebb jelentések. Hogy példákat is említsünk, utaljuk olvasónkat Káldi Béla visszajövetelének, Zonga temetésének , a fogoly Aladár jós látomásának leírására. Nehéz egyébiránt a legszeb­bet kiválasztani. Csekélységnek fog látszani,­­ de minthogy oly ízlés tanúbizonysága, melyet mai íróink gyakran megsérte­nek, felemlítendőnek véljük még, hogy az előforduló neveken (nagyobb részt) nem látszik a csináltság, mes­­terkélés és mindamellett jellemzők — néha csak hang­zásuk által — azon személyekre nézve, melyeknek adatnak. Azon érdemét a munkának, hogy mind tárgyában, mind tárgyalása modorában oly szépen eredeti, oly ere­detileg magyar, talán első helyt kellett volna kiemel­nünk ; de megemlítjük azt most, mint még egy okot arra, hogy az értékes művet olvasó közönségünk fi­gyelmébe szívünk szerint ajánlhassuk. Adja Isten, hogy mielőbb második kiadásról kelljen gondoskodni. Ha a munkának oly kerete lesz, minőt érdemel, egy harma­diknak is nem­sokára be kell következni. Végezetül köszönetünket fejezzük ki Tóth Lőrincz és Vahot Imre uraknak, hogy a széplelkű hölgy regé­nyét közönség elé juttaták. Köszönet illeti Müller Emilt is, kinek nyomdájából a munka díszesen, habár sajtó­hibákkal, került ki. Oly hibákat, mint például a máso­dik kötet 168-dik lapján, hol „erény“ áll „erszény“ helyett, legalább utólag, egy kis jegyzékben jó lett volna összeírni. Debreczeni Márton. Olvasóink tudni fogják lapjainkból, hogy „a kiovi csa­ta“ czimü hősköltemény Debreczeni Mártontól, az elhunyt költő árváinak javára gr. M­i­k­ó­ Imre költségén épen most nyomatik. A „Vasárnapi újság“ utolsó száma egy melegen írt kis életrajzt közöl a tudományos és ne­­meslelkű íróról, Hory Farkas tollából, s úgy hisszük, a Pesti Napló közönsége szívesen veendi, ha ez életrajzból a főbb adatokat ide jegyezzük. Született Debreczeni Márton Magyar-Gyerő-Monostor helységében (Erdély , Kolozsmegye) 1802-diki jan. 26-kán. Bevégezvén tanul­mányait a kolozsvári helv. kollégiumban, 1824-ben a sel­­meczi bányászakadémiába ment, s 1827-ben a radnai bá­nyászati hivatalban alkalmazást nyert, honnan Csertészre, utóbb Zalathnára tétetett át. Ez utóbbi helyen, mint a ko­hók felügyelője, kitüntetvén gépészeti tehetségét, oly fú­vógépet talált fel, mely által a kincstárnak több ezerre menő költsége megkiméltetett. Fokról fokra emelkedve, végre valóságos kincstári tanácsossá lön. Érdemeit a haza is méltányolta, s a kolozsvári országgyűlés 1842-ben Debreczenit az ország nemesei közé igtatá. 1848-ban a bányászati osztály első hivatalnokává neveztetett. A for­radalom után perbe fogatott, de felmentetett. A felmentés fájdalom már nem találta őt életben, mert a tiszta jellemű férfi 1851-ki febr. 18 k án kiszenvedett. Anyagilag szegé­nyül, öntudatban gazdagon szállt sírjába. Szülei, rokonai szegény földmivelők valának, kiket ő, midőn magas rangra emelkedett is, mindig szeretett, tisztelt és megbecsült.­­ Az „Aglájá“ban jelent meg „Hajó“ czimű költeménye. Az életiró vélekedése szerint Debreczeni ugyanekkor irta „kiovi csatá“ját is.­tő, melynek ágyúi a nagy medenczét járják be s ismét éjszakra e szigetektől fekszenek a Westensparte és Lite-Ostrasparte szigetek. Még a kis Lennon szige­t is meg kell említeni, mely e szigetcsoport középen e­szí­t, s a védműveket mintegy kiegészíti. Ekként Sven­org mindenesetre oly erős, hogy roppant erőfeszítése­t igényel, hogy pedig ezektől Napier nem ijed vissza, mutatja sikeres támadása Gustavswär ellen. ... Stockholmból 16-ról Írják: Az Aland szigetek figyelemmel tartására 2 gőzfregát hagyatott Jóra,­­ az angol flotta Finnland partján foglalt hadállásokat.­­rég illetékes helyen megállapíták Kronstadt bevehető­­­ségét, mely azonban csak egy franczia invasiosereg egyidőbeni partraszállása által lenne tartós értékűvé. Vájjon a sz­­omeri és helfanti táborok nem ide czéloz­­nak-e, nem tudni, annyi bizonyos, hogy a keleti kér­dés éjszakivá készül átalakulni. Ha a nyugati hatalmak a Porta függetlenségéért vívott harczuk súlypontját a keleti tengerre tennék át, úgy e homlokváltozás által a skandináviai országok kénytelenek lesznek semleges áll­­ásukból kilépni. Erre nézve máj. 17-ről írják a H. N. hogy a svéd kormány Napier admirálnak megengedte Fähroeban kőszene számára központi depot­t állítani. Fähroe Gothland sziget legéjszakibb pontján fekszik, s igy Svéczia semlegességéből már is némileg kilépett volna. Kopenhágából máj. 16-ról Írják a Morn. Chr.­­nek : Sz. Pétervárnak a Néva jobb partján fekvő házai lerontattak. A távirati vonal Stockholmba megnyittatott. FŐVÁROSI IS VIDÉKI UJDONSÁGOK. Budapest- A vallás-és oktatás­ügyi minisz­térium a birodalom minden gazdászati és földmivelői társulatához leiratot bocsátott azon felszólítással, hogy je­löltessenek ki azon vidékek, hol a méhtenyészt és haszonnal űzethetik. A minisztérium a kijelölt vidékek nép­tanítóit aztán e szakítani oktatással fogná ellátni és őket a gazdászat ez ágának terjesztésére serkenteni.­­ A múltkor említettük , hogy ha a G­a­r­a­y-á­r­v­á­k iránti részvét elszigetelten, egyedül állana, azt úgy kelle­ne tekintenünk, mint a könyörület nyilatkozatát, mely a pillanat múló gertelmében találja forrását s alapjául nem szolgál az öntudat, a kötelességérzet, a tettre képes lélek. De úgy tapasztaljuk, hogy e részvét is egy magasabb fel­fogás, egy férfias gondolat lelkes eredménye, hogy a ma­­­­gyar felismerte hivatását, hogy az öntudat áldott pillana­tában megszülemlett lelkében az eltökélet, meleg Szeretet­tel ápolni legdrágább kincsei egyikét, irodalmát, nyelvét, színészetét. Ez eltökélet, e szellem nyilatkozik naponkint, mindenütt; a magyar könyv többé nem megtűrt dolog a magyar hajlékban : az irodalomra szánt öszveg nem oly pénz, melyet kikényszerít belőlünk a könyvárus vagy a lelkes gyűjtő, hanem jövedelmünk azon jobbik része, me­lyet adóul fizetünk a hazának, hogy ez adó után virágoz­hassák fel egy oly irodalom, mely pártolásra csak a Duna s Tisza, csak a Maros s Körös, csak a Szamos s Bodrog Sajó, Hernád, Rába, szóval: csak a magyar folyam partját lakónak házában számolhat. Ez­ eltökélet, e szellem tüntet fel magát a b­é­k­é­s­c­s­a­b­aia­k tettében is, kik a n­e­m­­zeti színház nyugdíj-pénztárának alapjá 1326 pftal és 12 piral szaporiták. A b. csabaiak szeretette­l gondoltak a nemzeti színházra, rokonszenvvel azon aggokra ! kik egykor, midőn még mindenütt hideg volt, meleg ke­r­beire zárták az árva ügyet s szegényül, rongyosan mikén i C a m o e n s nagy művét, az elsülyede­ttől megmenték az • ügyet, melyben a nemzetiségnek érdeke él, kik tövissel bo­­­ritott pályán haladtak s hirdetők az igét, mint az égi meste­r tanítványai, szegényül de a jövőbe vetett erős hittel. A­­ jövő képei a jelennek eredményiben megvalósultak. A­­ nemzet azokat nem hagyhatja kenyér nélkül, kik egyko­r éheztek. Megilleti színházunk aggott tagjait a nemzet há - lája. E hálára isntérünk B. Csaba adományában. Az 1321 b pírt és 12 pkf, ifiely Hunfalvi Pál által f. hó 2-ká­­ adatott át a nyugpénz-alapnal, a Re­ök István barátun­k által e czélra rendezett sorsjáték és vigalom eredménye . Az Isten áldja őt s a derék b. csabaiakat. És ez eltökélet­­­e szellemre fogunk nemsokára ismerni a n­emzet lelkesét . Magyar könyvészet. 162(391). A magyar nép könyve. Szerkesztik Csengeti Antal és Kemény Zsigmond. Kiadó Szám­­­vald Gyula. Pesten 1854. Emich Gusztáv könyvnyomdája. 8-rét. Első füzet : 91­­. 163(392) Erdély nevezetesebb csal­á­da­i, czimerekkel és leszármaztatási táblákkal. Első fele : A.K. Irta Kővári László, Kolozsvárt, 1854. Özvegy Barráné és Steinnál. Nagy 8-rét. 1601. (Ára az egész munkának 3 pft.)

Next