Pesti Napló, 1854. június (5. évfolyam, 1268-1290. szám)
1854-06-08 / 1273. szám
1854. ötödik évi folyam ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánküldve : Pesten házhozhordva Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 „ — ,, ,, S. havi előfizetés , mint a szfanonkinte 1 a d é e is megszűnt. Alap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyek tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő: mint az a 8-ik szám Szerkesitési Iroda: Urfatoxs 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Félévre . * „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 fr. 30 krp hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgő krajczárjéval számíttatik. A beiktatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magán viták öt hasábos sora 5 pengő krajczár- jával számíttatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a Csütörtök, jan. Irán. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás ( a HAB&C) második fél évi folyamára Vidékre postán küldve, félévre julius 1-étől december végéig is írt. — Évnegyedre julius 1-től September végéig 5 írt. pp. Budapesten házhoz hordással, félévre 8 írt. — Évnegyedre 4 frt. pp. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, mint az a 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóntéza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó hivatala. Budapest, jun. 7 én. Midőn a cs. kir. Apostoli Felsége, legkegyelmesb Urunk kinyilatkoztatta, hogy a keleti bonyodalmak kérdésében egyedül .,népeinek érdekei“ által vezéreltetik, s a közbirodalom minden polgárai meggyőződhettek arról, hogy ez érdekek védelmére s a közbirodalom függetlenségének s becsületének utalmára a Fejedelem trónjához méltó eszközökhöz fog nyúlni. Elemeztük minap a birodalmi népeknek kérdésben forgó érdekeit, s megmutattuk, hogy a keleti kérdés eldöntésétől függ az európai polgárisodás, s ezzel a közbirodalom szellemi, erkölcsi s anyagi jóllétének, s a fokonkénti korszerű politikai fejlődhetés sorsa és jövendője. Csupán tudatlanságból vagy részakaratból származnak minden oly insinuatiók, mintha a közbirodalmi cs. kir. cabinet e czél irányában csak egy cseppet is ingadoznék. Ezt mi határozottan állíthatjuk. Elvekre nézve a keleti kérdés irányában az ausztriai kormány a nyugati hatalmakkal tökéletesen egyetért, s azon tekintetekre nézve, melyek a Fejedelmet a német szövetséghez kötik, — a másik német nagyhatalommal, Poroszországgal, szoros egyetértés jött létre. E körülmények folytán semmi sem akadályozza többé Ausztriát, hogy eldöntő szerepében önállóan s függetlenül járjon el, mint ezt egy részről népeinek a trónéval azonos érdekei, más részről Ausztria állása a német szövetséghez igénylik. Ezen érdekeket, mint az állam méltóságának, a társadalom boldogulhatásának, a birodalmi testvérfajok biztos és nyugodt nemzeti fejlődésének feltételeit, a felséges Uralkodó Ház semmiféle külbefolyásnak feláldozni nem fogja. A közbirodalom elég erős, s kormánya eléggé önálló és erélyes arra, hogy a jog és igazság védelmére kelvén, melléktekintetek nélkül vesse mérlegbe hatalmának súlyát. Azért is nagyon tévednek azon külföldi lapok, melyek az utóbbi legfelsőbb nyilt parancs által elrendelt ujonczozást, seregszaporítást, s annak a birodalom éjszak- és délkeleti határain összevonását részint puszta demonstratiónak, részint nem eléggé motiváltnak akarják keresztelni, s ez állításuk támogatására majd az orosz seregek felállítását Ausztria szomszédságában törekesznek kétségbe hozni, majd ismét azt hirlelik, mintha e felötlő orosz seregmozgalmakra nézve megnyugtató nyilatkozatok történtek volna az orosz követség részéről, s ennek folytán a jelen ujonczozás körül némi szünet vagy elhalasztás következett volna be. Valamint elvitatni többé nem lehet, hogy Ausztria szomszédságában Galliczia felől tetemes orosz haderők pontosulnak össze, úgy hamis azon hír, mintha e hadimozgalmak felől az ausztriai kabinethez megnyugtató nyilatkozatok érkeztek volna. Az ujonczozás birodalomszerte egész szigorral foly, mint azt a fővárosi rovatunkban olvasható félhivatalos értesítés tanúsítja. Ismét egy korszak vár a magyar nemzetre, hagyományos nagy tulajdonainak kitüntetésére. A keleti kérdés szoros kapcsolatban van fajunk jövendő közbirodalmi állásával. A nemzet eszélyes magatartásától, érzelmeinek s képességeinek érvényesítésétől függ, hogy a faj számára, annak történeti hivatásához mért súlyát s tekintélyét újabb századokra kivivja. Bécs, jud. 6. Azon tárgy, melynek minapi levelünk nagy részét szenteltük — a pénzügy — a helybeli sajtót is folyvást növekedő mértékben foglalkoztatja; a „Wanderer“ az e tárgyban keringő számtalan versiónak ma ismét egyikét emeli ki, mely csakugyan néhány nap óta közbeszéd tárgyává lett s ez az adó egy negyeddeli fölebb emeltetése. Két pontban a nevezett lap velünk tökéletesen egyetért, először abban, hogy bizonyos adónemek fölebb emeltetése nem ajánlatos; másodszor, hogy a fölebb emelés percentjeire nézve szintén több fokozat kívánatos. Az elsőre nézve példa gyanánt, úgy miként mi is tettük, a kereseti adót idézi, melynek fölebb emeltetése, sem nem méltányos, sem nem hasznos; a korcsmáros példa kereseti adóját egyebek közt a szobák száma szerint is fizeti; helyes következtetés, hogy a kinek több vendégszobája van, az többet vesz be s igy több adót is fizethet, ha a szobák teltek. Ha pedig az üzlet pang, ha a vendéglőterem üresen áll, akkor a nagy és kis korcsmáros közt csak az a különbség, hogy amazt nagyobb lakbér terheli, ami semmi esetre sem lehetne ok az adó fölebbemelhetésére , sőt inkább az ellenkezőre. Ami a percentek fokozatának hasznosságát illeti, erre szintén igen egyszerű példa szolgálhat bizonyításul. Tegyük fel, hogy akinek 700 frtnyi jövedelme van, most mindössze 12 frtnyi adót fizet; akinek pedig 2000 frt jövedelme van, 48 frtot fizet; az előbbinek 688 frt, az utóbbinak 1952 frt marad évenként, ha az adó mind a kettőre nézve 25 % fölébb emeltetik, az első 15, az utóbbi 60 frtot fizetne, amannak tehát évenként 685 frt, innennek 1940 frt maradna. Az előbbi összeggel, főkép családostul, csakugyan nehéz megélni, nem úgy az utóbbival, s nem világos-e, hogy az utóbbi alig érezné meg, ha az 1940 frt helyett évenként csak 1928 frt költeni valója marad, vagy ami ugyanaz, ha az adó reá nézve, nem 25 %-el, hanem 50 %-el fölebb emeltetik , míg a szegényebb, ki minden krajczárt megérez, nagy könnyítést találna abban, ha 12 frt helyett ezentúl nem 15 frtot, hanem péld. csak 13 frtot, azaz körülbelől csak 8 %-tel fizetne többet. A nyájas olvasó nem fogja rész néven venni, ha e kérdésekre annyiszor visszatérünk, hanem végre mégis a pénz a fődolog, pénz nélkül nemcsak nincs lakodalom , hanem háború s így győzelem sincs; pedig ha másrészről az igazságtalan ügynek kivívására van pénz, miért ne lenne ott, hol az anyagi erőt a jog és igazság érzete is gyámolítja. Az orosz békeajánlatok, miként halljuk, csakugyan megtörténtek, először Páris és Londonban, s aztán Bécs és Berlinben; lényegök abban állana, hogy az oroszok a dunai fejedelemségeket odahagyják, de a nyűgötő hatalmak is mind szárazföldi, mind tengeri hajóhadaikat visszahívják s a békét ez alapon helyreállítsák. Tehát folyvást a régi nóta ! Hat hónappal ezelőtt legalább a német hatalmaknál nyájabb fogadtatást találtak volna ilyféle ajánlatok, most ott sem akarják. A nyugati hatalmak pedig egyenesen kinyilatkoztatják, hogy miután már egyszer hozzáfogtak a háborúhoz , gyökeresen és alaposan akarják megtörni Oroszország túlhatalmát, nehogy ezáltal néhány év múlva az egészet ismét elejétől kezdeni kényteleníttessenek. — Ez alatt az oroszok a „P. Napló“ bécsi levelezője iránt annyi szívességgel viseltetnek, hogy ennek múltkori állítását , miszerint az oroszok akárhol és akármikor jelentek meg a harertéren egymaguk, még mindenkor és mindenütt megverettek, — a legfényesebben igazolják. Az ember elbámul, ha naponkint mindenünnen azt olvassa, hogy az oroszok ismét és ismét megverettek, s még azok is, kik az orosz túlzásoknak soha hitelt nem adtak, megvallani kénytelenek, hogy az orosz fegyvernek ily csekély sikert még sem mertek volna jósolni; az orosz vezérek sorban megbetegednek, a,közkatonák félig éhen, félig posványlázban halnak oda, hat hétig ostromolják Szilisztriát s még annak külerőditményeit is csak a ,Presse" sürgönyében vették be, ha pedig valóban bevették, 1800 emberélet árán vásárolták ezen aránylag oly csekély előnyt........... Csakugyan bámulatos ! Az ég úgy látszik, minden lépten nyomon cserben hagyja a szegényeket. Tegnap a fünfhausi nyári színkörben Berta, egykori budai kardalnoktól ,,Ein alter Deutschmeister“ czimü uj darab adatott s tetszéssel fogadtatott, tudva lévő dolog, hogy a Deutschmeister ezred csupa bécsi gyermekből áll , Így a bécsiek azt várták, hogy ez ezrednek példabeszédessé vált pajkossága és jókedvűsége a darabban vissza fog tükröztetni, de ebben csalódtak , miként Voltaire a szent római birodalomról kérdezte : pourquoi saint ? pourquoi romain ? a darabról azt lehetne kérdezni, miért öreg ? miért Deutschmeister ? Amit az „öreg Deutschmeister ” tesz, azt egy fiatal dragonyos, vagy középkorú pattantyús szintén megtehette volna ; ama czím természetesen jobb ezégér, hanem a magyar egyszerűségében azt szokta mondani, a jó bor ezégér nélkül is elkél. London, jun. 2. Ha valamely angol Sue napjainkban „londoni rejtelmek“ írására vetemednék, munkáját a „Downing Streeti“ titkok lelepzésével világhírűvé tehetné. Mert daczára a fenhiresztelt brit nyilvánosságnak s Clankicarde és Layard és mások interpellátióinak, a kormány oly ügyesen fonja és szövi eljárása szálait, hogy a közönség előtt a főkérdések most is megfejtetlen állanak. Mi a kormány végczélja a keleti viszályban ? Komolyan s teljes rendszabálylyal akarja-e vinni a háborút, vagy törekvései utoljára is egy rothadt béke kötésére irányozzák, melyről majd fennen fogják kürtölni, hogy — mint a szomszéd államban a decemberi coup d’état a társadalmat — úgy ez Európát mentette meg? Vagy talán a coalitionális kabinetben hiányzik a coalitio, s mig az egyik töredék kardmarkolaton tartja kezét, a másik a béke olajágával inti késedelemre a keleti vezéreket; deliberante Roma pedig Saguntum (értsd Törökország) perit? Ki a kormány fél és negyedrész hivatalos közlönyeit olvassa, alig fog tudni kiigazodni, s legfittebb ez utóbbi véleménye szilárduland meg. Mit a kabinet egy kezével ad, a mással visszaveszi; mit a Chronicle mond , azt a Times tagadja, s a Times állításait viszont a Chronicle a kormány nevében defavoyálja. Pedig ország világ tudja, hogy a city-lap a miniszterek egyikétől meríti ihletését s igy tegnapi levelemben említett czikkét a várnai hadi tervről a közönség úgy fogadta, mint előleges lehűtését az izzó havezreményeknek. „Méltán kínos megdöbbenésre adna ez okot,— írja a Chronicle - - ha feltehető volna, hogy hivatalos forrásból származik. Azt hiszi talán e czikk írója, hogy míg az angol-franczia sereg Drina- KÁRPÁTHI ZOLTÁN: Regény irta Jókai Móre. (Folytatás*) A kedves barátom -uram. Abellino ez unalmas bevezetés alatt azzal mulatta magát, hogy ujjával nagy betűket irkált ama gömbölyű asztalra, mire azt poros voltánál fogva igen alkalmasnak találta. Maszlaczky tíz nagy lélekzetet vett a pipából s folytatá : — Kedves nagyságod; a dolog igy áll. Kedves nagyságod még jó fiatal korában méltóztatott elpazarolni atyai örökét........... — Ugyan ne kezdje hát Ádámnál Évánál! — Instálom! Én nem vagyok kedves nagyságának panegyristája, aki csak olyan dolgokat mondjon el, amik kedves nagyságának életében dicséretre méltók, sem pedig anekdoták gyűjteményének írója, amit hátulról is lehet előre olvasni, hanem én ügyvéd vagyok, ki ha valamit előad, annak logikai összeállításban kell megtörténni. Azért semmire se felelje azt kedves nagyságod, ezt már tudom, ezt már nem akarom hallani. Recapituláljuk. Abellino kénytelen volt figyelmezni, nehogy olyasmit szalasszon el, amit még nem tud. — Miután saját vagyonát elvette kedves nagyságod, igen természetes óhajtással fordult nagybátyja s nagyságos Kárpáthy János ur felé, kinek félmilliót jövedelmező birtoka szintén nagyságodra volt szállandó. Ezt nagyságod már gyermek korában tudta, mert midőn édes atyja meghalt, János ur már akkor is túl volt az ötven éven s oly életmód mellett, a milyet ő viselt, lehetetlen volt attól tartani, hogy családot hagyjon maga után. Azonban az évek haladtak s a gazdag nagybátya mégsem akart meghalni, mi kedves nagyságodra nézve a körülmények nyomasztósága mellett majdan türhetlenné kezdett válni s kedves nagyságod nem vala rest a késedelmes halál siettetésére mindent elkövetni, amit alkalmasnak talált. Abellino indulatosan közbe akart vágni. — Csak ne szakítson félbe, rikácsola Maszlaczky úr, ez úgy van, ahogy mondom, ezt a törvényszék előtt sem lehet eltagadni; koporsót küldött nagyságod nagy*) Lásd P. N. 1272 számát, bátya nevenapjára, mire azt szinte halálosan megütötte a guta. No jól van ; tréfa volt, azt mondja nagyságod. Hanem a mi azután következett, az többé nem lett tréfa. Az öreg ur e fölötti boszujában megházasodott, s elvett egy nagyon rosz hírű családból való leányt. No, itt tessék megfogni a történetek csomóját, mert ezen fordul meg minden. Nemde azért vette el e leányt, hogy nagyságod boszújára örököst hagyjon maga után. Ez világos. És épen ezért vett egy oly kétértelmű családból való leányt, hogy ez a föltétel annál valószínűbb legyen. Ő maga ekkor már hetven esztendős volt. És ime, a mitől félni lehetett, az kedves nagyságod vesztére megtörtént; a nő anya lett, s midőn kedves nagyságodnak kellett volna a megürült Kárpáthfalvi jószágba bevonulni, ugyanakkor egy kis fiúcskát kereszteltek, a kastély templomában Kárpáthy Zoltánnak, a ki nagyságod boldog álmait a legelső sírásával, melylyel a világra jött, semmivé tette. — Tovább már! — nyüzsgött Abellino nyughatatlanul. — Csak rendén. Nagyságod kegyetlenül meg volt csalva; a dolus malum világos; ez több mint csalárdság, ez stellionatus! Valakit törvényes örökétől ily nyilvánságos módon megfosztani. Hiszen vannak rá esetek a bibliában, meg a krónikákban, hogy hetven éves férfiaknak még fiaik születtek, de azok mind nem oly kicsapongó életmódot követtek, mint nagyságod urabátyja; tehát nem égre kiáltó-e ez? — Jól van, jól van. Mit ér, ha én helybenhagyom ? — Én csak logikai következtetésem elismerését kívántam. Kedves nagyságod meg volt csalva, semmivé téve; futott ügyvédekhez, törvénytudókhoz. Senki sem nyújtott biztatást. Ne tessék hinni, hogy azért, mintha nem tudtak volna, hanem mivel nagyon kockáztatott vállalatnak tekintek oly ügyet megkezdeni, hol az alperös egy oly nagy befolyású, oly — érdemei szerint ő vagy nem ? az más kérdés — köztiszteletben álló férfi, mint az ifjú Kárpáthy örökös gyámatyja, gróf Szentirmay úr, kinek e mellett még felszámithatlan gazdagsági források is állanak rendelkezésére, mig a felperesi ügyvéd, — megbocsát kedves nagyságod e kitételért, — a pör bevégeztéig még a költségeket is maga kénytelen fedezni, a mint cselekszem én már tizenkét esztendő óta. Itt megállt Maszlaczky úr, mintha időt akarna engedni a bárónak, hogy Ő szivességeérti hálaérzeteit szavakba foglalhassa; de a mi annak eszében sem volt, s igy folytatá tovább. — Végre hozzám vetődött kedves nagyságod e panaszával s én felvállaltam azt. Megvallom, nem az ígért összeg, mely úgy is nagyon bizonytalan, késztetett rá, mint inkább tulajdon szenvedélyem. Nekem szenvedélyem a szép per. És ez szép per fog lenni. Még csak ezután lesz az. A milyen egy században fordul elő egy. Uram egy szépen kiszámított, keresztül vitt ügy gyönyörűbb a legnagyobbszerű ütközetnél. Itt egy nyugodt combinatio, ott egy fortélyos csavarulat, majd egy döntő oklevél közbe hajított Brennus kardja, a psychologiai hálózat, mely az ellenfelet megkötözi, a figyelem félrevonása a veszélyes helyekről s élénk ostromlása a talált gyöngéknek; az igazság meggyőző kiderítése ott, hol egy írott betű nincs, melyből kiindulni lehessen,— ezek az igazi ügyvéd eseményei; a ki ezekhez nem ért, a ki csak azt tudja, azt látja, a mi előtte van, a ki nem képes magát beleélni a pőrébe, s csak a tripartitumból puskázik, az maradjon a falujában tyúkprókátornak — És pedig ime ön is elveszti a pörömet! szólt közbe Abellino, kit boszantani kezdett ez a felszított dicsekvési tűz. — Csak lassan kedves nagyságos úr, azt még nem mondtam, hogy elveszitjük a pert. Megvertek, de le nem győztek bennünket. Visszavetettek, de el nem űztek. Az első kiindulási pont gyenge volt, másikat kell keresnünk. Első vázlatunk az volt bebizonyítani, miszerint Kárpáthy Zoltán nem lehet Kárpáthy János fia. Itt két dolog volt kiderítendő : az egyik néhai Kárpáthy Jánost illeti, a másik meghalt nejét. Az első pontra számtalan bizonyítványunk van és azok kielégítők. Az az előnyük van, hogy a fővádlottak meghaltak és nem védhetik magukat többé. Megeskettük Kárpáthy János orvosait, egykori czimboráit, a paraszt leányokat, kiket udvaránál tartott. E részben több bizonyítványunk van az elégnél. — Reményem, hogy ez a per nem igen fog nyomtatásban napvilágot látni, szólt Abellino kaczagva, kinek e perezben is leginkább a helyzetek frivolitása tűnt fel. — Nem is arra való. Az ilyen titkok csak azért idéztetnek elő, hogy az igazságot segítsenek kideríteni s miután megtevők szolgálataikat, ismét az örök hallgatásnak adatnak által. Senki sem tekint azokba, mint csupán olyan emberek, kiket esküvés kötelez a hallottakból semmit ki nem mondani. A közönségre nézve mindez mély titok marad. — De a végeredmény ? ez mégsem maradhat titok. — Igen. Átlátandj a kedves nagyság, ha végig hallgat, miszerint én tudom, mit cselekszem. A néhai Kárpáthy Jánost érdeklő ponton kívül még egy másik is volt, amit fel kelle derítenünk, Kárpáthy Jánosné, néhai Mayer Fanny föltételezett hűtlensége. És ez volt a fő pont, ez volt az Achilles-sark. A meghalt úrnőre senki sem bírt semmi gyanút okozó tényt felhozni. A vila szemei előtt feddhetlen életet élt. Mi iparkodtunk gyanúinknak családja hírnevében alapot keresni; felhoztunk égre kiáltó dolgokat, mik a Mayerék házánál történtek, nénjei életmódját, piaczi hírré vált botrányokat, mindezeket megcáfoló ellenfelünk azon egyszerű ténynyel, miszerint Mayer Fanny gyermek évei óta idegen háznál neveltetett rokonai romlott körétől távol, szigorú erényes emberek között. Csupán egy szalmaszálunk volt még, a mihez ragaszkodnunk lehete: azon eset, a mi egykor méltóságod és Mayer Fanny között történt. — Uram ! kiálta felkelve helyéből Abellino, a felháborodás teljes indulatosságával. — Ne tessék indulatba jönni, kedves nagyságos úr. Én tudom, hogy erről kedves nagyságod nem örömest hall beszélni. Egy nő által megcsalatni. Ez olyan kényes dolog, amire senki sem szívesen emlékezik. Megengedem. Azonban nekünk szükségünk volt erre a perben. Ha bebizonyíthattuk azt, hogy Mayer Fanny egykor elfogadta nagyságod ajánlatát, mely őt nem igen törvényes állással kínálta meg, akkor megsemmisítik annak erkölcsi értékét. És az öreg Mayerné már kész is volt rá, hogy ez alkudozások folyama iránt tanúskodjék. Csodálkozni méltóztatik. Oh ez az asszonyság, aki képes volt eladni leányát, eladja az unokáját is, kivált miután ez mit sem akar róla tudni. Az ígért jutásmért letette volna az esküt, melyre szükségünk volt. — Ön igazán ördöngös egy fiú, Maszlaczky. — Dehogy vagyok az, kedves nagyságos úr. Egész számításom dugába dőlt egy igen egyszerű körülmény miatt: a tekintetes királyi tábla megtagadta Mayernétől az esküt: juramentum contra pudicitiam ! Abellino a boszú és csalatkozás keservével sohasta fel. — E szerint perünknek vége van. — De nincs ! . hiába felugorva élénken a fiskális, mint egy kis bodzabélbáb. Épen most jövünk az igazi útra. Tizenkét évig kutattam,fürkésztem e perben, családok mélységes titkait lestem el, elvetett szavalat hordtam rakásra, s itthon összeállítottam azokat, és most, midőn ellenfeleink azt gondolják, hogy levertek bennünket, épen most kerülünk felül, s a midőn ők bennünket megcáfolni iparkodva, regényes nimbussal vették körül Kárpáthynét, épen az által adták kezembe a kulcsot, melylyel én e rejtély zárait fel fogom nyitni. Az ügyvéd arczának ragyogásán látszott, mennyire meg van elégedve dialectikájával önmagában. (Folytatása köv.) 130—1273