Pesti Napló, 1854. június (5. évfolyam, 1268-1290. szám)
1854-06-23 / 1285. szám
1854. ötfldüléri folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva. Félévre Évnegyedre 5 fr. — kr. p. 1él évre . • Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés, mint * , évnegyedre 4 „ „ svámonkint eledé* 1* 1 Egyhónapra 1 fr. 30 kr pmegszünt. A lap politikai tartalméit illeti minden költés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyek tárgyait pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő: minteza 8-ik síim.' 143—1285 Szerkesztési Iroda: Ciiarozs 8. sz. Bérmentetlen levelek csupén rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hratéból petit-sora 4 pgc krajozérjéval számíttatik. A helytatési s 10 pengő kruyl külön bélyegdl] előre lefizetendő a Magénviték öt hasábos sora 5 pengő krajozér- jával számíttatik. — A fölvételi dlj szinte mindenkor előre lefizetendő a Péntek, jan. 23 án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Regjelen a PUSH NAPLÓ — hétfőt és innenténs napokat kivéve — jelenévnyi alakjéban, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás A WEST'S MAW&e második fél évi folyamára Vidékre postán küldve, félévre julius 1-étől december végéig 10 írt. — Évnegyedre julius 1-től September végéig 5 írt. pp. Budapesten házhoz hordással, félévre 4 írt. — Évnegyedre 4 írt. pp. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, Őri utcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve kalandók. Pesti Napló kiadóhivatala, Paris , jun. 17. 10 Bámulni fog ön, hogy először is Párisban tűznek ki híjt a drámaírók erkölcsösségére. Az akadémia választmányának határozatait illető tudósítás, St. Benée csinos tollából a „Moniteur“ által közzététetett. Ezen választmány a jó drámai munkákra kitűzött pályadíjak kiosztásánál oly rendkívüli szigorral jár el, hogy a múlt évben a sok munkálatok közöl alig bocsátott tizennégyet a pályázásra. A dolognak megvan mind komoly, mind satiricus oldala, mert megvesztegetik a talentumot erélyes tagjártatásra, mi némelynek nehezen eshetik. És mégis Francziaországban megkísérlik a pénz varázsa s pályadijak kitűzése által az önhaszon-keresetet magához édesgetni s az elesett drámát prostitutiójától megmenteni.Halljuk azonban St. Beuve saját szavait: „Valóban nem elegendő arra, hogy az észtehetség erkölcsösségének hirére s megjutalmazására igény formáltassék, ha a költő többé kevésbbé élénk vagy merész jelenetek előállítása után sikamlós háttérre gondol, s nem tudom, miféle motívumokat vagy leczkéző szónoklatokat told hozzá, ép úgy, mint a mese végén szoktuk az erkölcsi tanulságot hozzáadni. Azon erkölcsösség, mely oly későn, s mintegy csak az Hiedelem végett jelentkezik, senkit sem ingerel, a közönségét nem ragadja meg, s a szerzők az itélőbirákról az együgyüség igen nagy fokát tették föl, ha lehetségesnek tartották, hogy magukat az ily moral által a cselekvény bevégezte után elengedendik ámuttatni.“ Még jellemzőbb azon ellenvetés, midőn St. Beuve a drámaszerzőknek szemökre lobbantja, hogy „a bűn rajzolásában igenis kitüntették magukat, s azt igen csábítónak álliták elő.“ Annyi bizonyos, hogy a franczia társadalomnak alapos oka van ily hathatós eszközökhöz nyúlni, mert a dráma a népnek leghathatósb művelődési eszköze, mely a szó és előadás hatalma által egyedül képes egy mélyen sülyedt népet fölemelni, bele magasabb erkölcsösséget csepegtetni, nyelvét, erkölcseit nemesítni, sőt még a szellem irányát is a későbbi századokra előre kijelölheti. Minden századok drámairól fölött áll Shakespeare, nagy az emberi szív , minden szenvedélyek ismeretében, nagy, mint senki sem előtte sem utána, nagy és nemes, gonosz és kis jellemek rajzolásában , de legnagyobb abban, hogy a halhatatlan brit minden drámáin keresztül a világrendben erkölcsi hatalom kérlelhetetlen bírói hivatala lángvonásokkal tűnik elő. A Francziaországban legújabb időben támadt romantiai iskola, Hugo Victor, Dumas, George Sand, Sue és számos tanítványaiknak munkái az úgynevezett irányregények a társaság erkölcsi irányára, természetesen az ízlésre is sokkal határozottabb befolyást gyakoroltak, semhogy a mostani drámaírók azoktól érintetlenül maradtak volna. Ezen iskola volt az, mely szakadatlanul törekedett a divatos ízlésnek hódolni, csakhogy tessék, hogy elismerésre találjon, s ép ezért a hatás csak múlékony volt; ezen romantika semmit sem építhetett, csak alááshatott. Örökre sajnálatra méltó dolog, hogy oly sok dicső tehetség erre pazarló erejét, hogy aztán a beteges képzelődés szülte torzképek által, a divatos társaság szellemi irányára s ízlésére oly vészthozólag hathasson. És épen ezért a dráma, classicus előképek szerint alakítva, s az igazság fényétől éltetve, egyedül képes a társaságnak, sőt a századnak is maradandó típust kölcsönözni; mert az ily dráma nem fürkész a kor erkölcsi iránya után, hogy azt szolgájává tegye, sőt inkább azon törekszik, hogy kivizsgálja az emberi szív mélységét, hogy az embert minden viszonyai között úgy állítsa elő, a milyen mindenkor volt, a lélek mozgalmait minden befolyásoktól menten rajzolja, és így minden közreműködő jellemek bevégzett előállítása után, melyek e vagy ama századnak tulajdonai valának, az igazságot, emberi tevékenységet, minden fény- és árnyoldalaival, teljes drámai hatással, a közönség lelke elé vezesse. Ez az épen, mit a magasabb népművelésnél szem előtt kell tartanunk, hogy t. 1. csak egy drámai költő, ha t. 1. e nevet megérdemli, bir azon hatalommal s önállósággal, hogy népébe minden viszonyok közt, ha t. i. annak geniusát lelkében jól felfogta, maradandó erkölcsi irányt, csepegtethet. Mit akarnak itt azonban a regények csodás készületeikkel a hatásvadászatra, rég elhunyt nemzedékek históriai árnyvonalazásaival, melyek aztán, divatos kiáltó színekkel befestve divatos dialecticával, az Ízlés épen uralkodó metszmintája (diablone) szerint, mint valamely tánczbáb-bódé hadonászai tagjaikat jártatják s ide oda szédelegnek, sziv és lélek, élet és friseség nélkül, és ezt történeti regényeknek nevezik. Mit mondjak az úgynevezett irány-regékről, melyek közöl oly sokat olvastam; itt még az árnyvonalak is hiányzanak, de annál undorítóbb torzképek lépnek azoknak helyére, mint az úgynevezett esprit moderne megtestesült hősei, beteges társadalmunk egész valója, nem úgy , mint az létezik, a mint az örvény mólón csoportosul, hanem megdicsőitve, szivárvány-színekkel feldiszitve, mint korunk apotheosisa tűnik föl. Ezen romantikusok közül nekem Paul de Kock még legjobban tetszik; ő leghívebb, legőszintébb rajzolója a páriáinak, általában a francziának; ő ép oly jól ismeri a párisi fűszerárusok és kis világ szokásait és erkölcseit , valamint a St. Germain, külvárosban s a magas salonokban divatozókat is; ő minden állapotot oly hűn, oly ép humorral ecsetel, hogy neki sikamlósságát könnyen megbocsátjuk, mert e mellett moráljával nem szükség oly szigorúan bánnunk; ő csak honosai erkölcseit, szokásait rajzolja, hiven, minden kendőzés nélkül, s legalább nem csinál erényt belőlök, mint Hugo Victor cohorsai. Emlékszem, miszerint egykor egy igen szellemdús ítész Hugo Victor iskoláját, tehát a mostani franczia romantikát, következőleg jellemezte: „Valahányszor egyet olvastam ezen regények közöl, mindannyiszor több napon át boszorkánynyomást (le cauchemar) éreztem; ekkor mindjárt Paul de Kock munkáját vettem kezembe, s azonnal könnyebbséget éreztem. S látja ön, t. szerkesztő úr ! én épen igy jártam , s ezért könnyen fel fogja ön fogni, miért vagyok hajlandó a divatos franczia regény-irodalomról ily kedvezőtlenül szólani; nem azért írtam oly sokat levelemben , hogy a drámának, mint legsikeresebb eszköznek a magasabb népművelődésre, előnyét megmutassam, hanem hogy boszankodásomat is kifejezzem a fölött, mely mindannyiszor meglep engemet, valahányszor ifjabb magyar regényirodalmunk valamely új terményét kezembe veszem s azt kell tapasztalnom , hogy ezen emberek minden tehetségeiket franczia biabloncokon koptatják el, ahelyett hogy, mint Eszter szerzője, angol előképek után törekednének; azt hiszik, hogy a valódi franczia szellemet csak a regényirodalomban lehet föltalálni. Oh pedig, mennyire nem igaz ez! gSaombathely, jun. 14. Ezelőtt 20 évvel képzelni sem bátorkodónk, hogy Szombathely szőlőhegyéről, mely nagyobbadán keletdélnek fekszik, földje igen csekély márgával, némely helyen kevés homokkal vegyes agyag, valaha mint érdekes irányadóról lehessen szót emelni. S pedig dicséret a jó igyekezetüek szorgalmának, hitünk ellenére itt a legézszerűbb kezelés példányával találkozhatni. Nem érintve ama fényűzést, mely által egyes polgárok birtoka a legtulságosb igényűek ábrándjait is túlszárnyalja a versenyezve szaporodó kerti szőlők alakulása által, nem a több helyt szemlélhető ritka példányszerű nemesített gyümölcsösöket, mert ki az idéztem tájban itt megfordult, a mind megannyi bozót s vadtanyákból készült tündéries átváltozást úgy sem hihetné. De Czwitkovics K. ur gyönyörű pinczelakának ismertetésével sem akarhatjuk az olvasót untatni, noha Itt a legnagyobb ízlés, mondhatnék, pazarfényű gazdag flóragyűjtemény, a legsikerültebb rokokó nyughelyek nemcsak a vidékbeliek és átvonulókra hatnak ingerrel; de mi tagadás, mi nekünk helybelieknek, ha a szende természetet az emelkedő iparral egyesülve szemlélni akarjuk, a legszívélyebb magyar testvérek körében ritka becsű fogadtatással találkozhatni, sokra becsült élvezet. De hiszen fényűzés, szebbnél szebb gyümölcskertek, fesztelen magyar barátság, bár az előbbinél gyérültebben, még egyebütt is csak feltalálhatók. Ezeket tehát mellőzve, szíveskedjék a t. olvasó bennünket Sallner Ferencz úr szőlejébe kisérni, hol nem láthatni fényűzést, egyedül a haszonnal párosult észszerű kezelést, szőlőtenyésztésünk messze ágazó képezdéjét. Megdönthetlen elv, miszerint a nagy természet alkotója kezdetben minden szerves lénynek kitűzte, megrendelte volt saját hazáját, így mivel e mindenség bölcs rendezője ok és czél nélkül mit sem alkothatott, kétségkívül hegynek s völgynek, televényes és agyagos földnemnek, úgyszintén ezek vegyületeire bizonyos osztályokat tűzött volt ki, fenhagyva mindemellett a tökélyes büléssel fénylő emberi észnek kutatgatás és észleletre a legtágabb tért Szerencsés kor, boldog vidék, mely ily gazdag szakismeretű vezetőkkel kérkedhetik. Nálunk, mint közösen tudjuk, annak helyén a legtöbb haszonnal kecsegtető szőlészet körüli józan tanácsok többnyire meddők maradtak ; mert úgy mondanak a haladni röstek : Somlé, Hegyalja, Ruszt stb. stb. helyeken , mig minden kitűnő munkásság nélkül is a legjobb bort szűrhetni, addig X. Y. Z. stb. tájakon hasztalan minden kényszerítés; a természetet erőtetni költséges , haszontalan vállalat. — Ezen igen nagyszámú légió alaposnak látszó achillesének szétválasztása végett állapodjunk meg Stallner úrnal. E ritka szenvedélyű értelmes kereskedő mintegy 16 éve összevásárolt a helybeli hegyen részint több részlet szőlőt, részint oly földet, melyet többnyire ugaroltak s néha tengeri alá használónak. S legott Europa minden tájinak legjelesb bortermő fajtáit megszerezvén, a rab vallatásra használhatandott bort érlelte helybeli szőlőtőke egy részét kiirtatván, a földnek közel kétlábnyi felforgatása után, a híres franczia, rajnai s néhány jelesb honbelivel tarkítva földjét, beültette. Ezt a meghagyott ősivel egyenlő szorgos munkával kezelte. De mig a régi szombathelyi fajták, melyek nagy quodlibetet tevének, szorosan ragaszkodónak az elődökhöz, addig az újabb ültetvények után, melyekről megjegyezhetni, hogy az ültetés sorban , kellő távolban , a napsugaraknak és levegőfolyamnak szabad it készíttetvén, teljesíttetett, a szőlőfajokhoz alkalmazott igen gondos metszés, háromszori kapálás után oly minőségű borral jan az észszerű munka jutalmazva, melynek mását legkedvezőbb fekvésű és szőlőtenyészetre legalkalmasb földü hegyeinken csak ritkán találhatni. A szőlőtelep tisztántartása és pontos kezelésének tulajdonítható , hogy ugyanazon egy szőlőfajok Stalinernál két héttel is előbb élnek s tovább tarthatók, mint a helybeli hasonfekvésü birtokosoknak más kezelés alatti szőlejök. S csak is innét magyarázhatni meg , hogy 1846 és 48-diki évben a válogatva szedett rizling, burgundiai, oporto, tramina és némely chasselas félékből szűrt bornak akéját 25 pf. és boutellie kint 40 porral kapva kapták, s keresve keresték, mig a közönséges szombathelyi termés legfelebb 34 pf. kelt. S. . . . ar tehát megmutatta, hogy a természetet erőtetni lehet, s hogy a szőlőfajtákat földünk milyenségéhez alkalmazva kell megválogatni; s igy munkánk sokszoros jutalmára számolhatunk. Mi igenis meg vagyunk győződve, hogy nem minden föld alkalmas mindenre, de a nyílt tapasztalat után egyszersmind nem lehet meg nem vallanunk, hogy a közönségesen ismert régi kezelést, ha egy észszerűbbel fogjuk fölcserélni, borászatunk ügyében egy fényes jövőre még joggal számolhatni. Az érdekeltem borár után a termény minősége felől mit sem kétkedhetvén, nagyon kívánatos , miszerint S. úr szőlészetünk érdekében szíveskedjék összes eljárását, főleg pinczekezelési rendszerét napfényre hozni. — E téren őt mindenesetre a tények emberének, tekintélynek tarthatni, ki megmutatta, hogy a természet fukarságát okszerű segédeskedés mellett nagy sikerrel pótolhatni. Ezt S. úrtól annyival biztosban reméljük , mivel kezeléséből titkot nem tesz, s közlékenysége, mennyire jelen túlterhelt hivatalos köre nem gátolja, igen is szívélyes. Városunk szőlőkertjeinek részint ujakkali ültetését, részint a régi részhoz legmakacsabbul ragaszkodók birtokainak tarkitását főleg S. urnak köszönhetni. Mi azonban Stallner urnak a szőlészet körüli érdemeit koránsem a felhozottakban helyezzük , szerintünk, legnagyobb hasznot áraszt el szőlőtöveinek igen mérsékelt áru terjesztésével. Elmondhatjuk , hogy szaporítmánya által új korszakot idéz elő a szőlészet terén. Évek óta a hon minden részéből legnagyobb megrendülések és szállítványokkal tanúskodik a szőlészet értelmesb osztályának közönsége költséges táradalmit méltányolni. S. . . . ur szőlejében e végből legnagyobb tarkaság szemlélhető , kinél honi és külföldi legnevesb csemege és borfajták, kora és későbbi érésüek iránt rendelkezhetni. Az ár igen jutányos, s hisszük, a lélekismeretes pontosság sem hiányzik. Szőlészetünk emelkedése iránt érdekkel viseltető honfiaink kedvéért legy,n szabad megjegyeznünk , hogy a múlt kikelettel a hon minden részéből, név szerint, Pestről, sőt Horvátországból, Erdélyből is számos megrendelések történtek. A KÁRPÁT III ZOLTÁN. Regény Irta Jókai Mór. IV. Egy philosoph nő. (Folytatás*) A tanácsos remekelt e pillanatban. Arczán egyetlen varázsa, egyetlen futó kifejezése sem jelent meg a meglepetésnek, a boszuságnak, a bámulatnak s egyéb rögtöni indulatoknak, mikre ez ajánlat bzvást feljogosíthatta. Oly derült arczczal fogadó azt, mintha hetekkel elébb értesülve lett volna felőle s azt minden oldalról tanulmányozhatta volna. Nem mohón, de határozottan nyujtá kezét az ügyvédnek, a legőszintébb érzelem reszketeg hangján szólva : — Szivemből szólt ön, — s azután mintha nem birna az érzések túlságos rohamával, elfordult az ablak felé, hosszasan kinézett rajta, majd ismét az ügyvédhez lépett s némán végig szorongata annak vékony karjait, legbensőbb egyetértése jeléül. Maszlaczky szemei ragyogtak, mint ki egy kedvező ítélet fölolvasását hallgatja. Fölöslegesnek tartá e kifejezésteljes néma szünetet kérdezősködésekkel zavarni, csak öltönyét egyengeté magán helyre s diadalmasan emelé fel fejét; büszkesége vonásai közé az obuigát szerénység atyafiságos kifejezéseit törekedve vegyitni. — Sokszor gondolkoztam felőle, kezdé végre a tanácsos úr a szót: minő sors fog várni egyetlen leányomra ? lesz-e, a ki őt tudja szeretni, ahogy megérdemli ? Talál-e férjet, ki őt megérdemelje ? A mai fiatalság léha tartaléktalan magaviselete méltán aggodalmakkal tölti el egy a jövendőkbe tekintő atya szivét, őszintén kell megvallanom, hogy e gondjaim közepett sokszor feltűnt előttem egy derék férfiú képe, s elgond) Lásd P. N. 1284. számát. dolám, hogy él az én ismerőim között egy komoly, érett eszű és szivű szilárd jellemű férfi, kiben tökéletesen meg tudnék nyugodni, kinek bátor, erélyes tulajdonai mellett boldognak láthatnám Vilmámat ... és ez az kedves Maszlaczkym. . . . — Oh kérem, vágott közbe Maszlaczky úr, ki roskadozni kezdett a reá halmozott magasztalások terhe alatt. . — De mindannyiszor le kellett mondanom e gondolatról, folytató a tanácsos úr. Mint remélhettem volna még azt, hogy ön, ki előtt még egy oly ragyogó pálya áll, ki sokkal magasabb összeköttetéseket remélhet, az én szerény családomra engedje vonatni figyelmét. . . . — Sőt inkább, sietett belekapni Maszlaczky úr, nincs magasabb czélja törekvéseimnek , s nem ismerek oly fényes összeköttetést, melynek elsőbbséget adnék e felett s bárminő előremenetelt tartson is fenn számomra a sors, mindenkor büszke leendők azon lépésemre, mely által egy Kőcserepy kisasszony kezét megnyerhetém, egy oly család tagjáét, melynek hölgyei példaképei az erénynek és házias szendeségnek. — Én pedig mondhatom, hogy annál nagyobb örömmel nem lephetett volna meg a sors, mint a minőt kedves barátom ajánlata okozott. így, de csak igy elfogadom ennek egész tervét a Karpathy uradalom iránt. • Hisz ön tulajdona leend az, s az egész Vilmám kezével annak férjére szálland. De büszke szívvel mondhatom uram, hogy az egész Karpathy uradalomban nincs olyan kincs, mely e kézzel fölérjen. — Óh tudom,jól tarom azt; én fel tudom fogni boldogságom nagyságát. Bizonyára meg fogom én mutatni, hogy bárha nem vagyok is azon holdvilágképű sihederek korából, kik ifjú éveiket henye piperőczködésben tékozolják el, kik hősök a kávéházakban és más gonoszabb helyeken; de azért egy nőt igazán, valóban tudok boldogítani ősz hajszálaim daczára. Az az, hogy ősz hajszálaim biz én nekem még nincsenek, harminczon túl vagyok; ez csak úgy szólás- forma nálam az ősz hajszálakról. Már ifjoncz koromban vénnek neveztek, komolyságom miatt. — Épen össze fogtok illeni; ő is ily komoly. Maszlaczky úr tegeztetni hallván magát, a tanácsos ur által, annyira el len ragadtatva, hogy megcsókoló a tisztes ur kezét, a mi, tekintve a helyzet ünnepélyességét, igen érzékeny és megragadó jelenet lehetett. A tanácsos ur ezzel karjára fűzte a derék kérőt s okosan értésére adott néhány tudnivaló dolgot. — Vilma leányom most tizenhárom éves. Láthatja ön, hogy még nem férjhez menetelre való. — Oh kérem, néhány év nem tesz rám nézve különbséget, én kész vagyok várni akárhány évig. — Ő addig is nem nevelési rendszere alatt marad. Evelinenek mindenben rendszerei vannak. — Oh és mily csodás rendszerek, sietett tédítani Maszlaczky. — Eveline saját nézetei szerint neveli gyermekünket s én kénytelen vagyok elismerni, hogy nézetei helyesek. Hijába, bizonyos dolgokban a nőknek csalhatlan tapintatuk szokott lenni, közügyekben merek ítéletemre valamit adni, de a mi a gyermek-nevelést illeti, már ebben nem előtt meg kell hajolnom. A nagyságos úr egészen el látszott felejteni, miszerint pályáját a gyermek-nevelésen kezdé. — Ki ne hajolna meg ő előtte ! Kiába fel fanaticus elragadtatással Maszlaczky úr, a női tökélyek, a hölgy erények, az asszonyi bölcseség mintaképe előtt. Valóban azon gondolat mellett , hogy ő anyjához hasonló leend, szépségben úgy, mint erényekben, képes vagyok nem két, nem három, de tizenöt évig is elvárakozni. .... azaz hogy —nem végezte be az ügyvéd úr a phrasist, a tizenöt évet mégis nagyon megsokalta.) — Azaz hogy, — véve át a szót a tanácsos úr, — valami határidőt mégis kellene szabnunk; különben igen határozatlan reményeket költünk egymásban, s azt tudhatja kedves Maszlaczkym, hogy én nem kevésbé sietek önt leányom számára biztosítani. Maszlaczky úr úgy érzé magát, mintha mézzel kenegetnék. — Teszem föl mondjuk azt, hogy meg fog történni ez a házasság fél év múlva, azon nap után, melyen Karpathy Béla kedvező végítéletet kap perében. Lássa ön, ebben mindnyájunk érdekei össze lesznek kapcsolva. Maszlaczky furcsán vakarta az orrát erre az ajánlatra. Az jutott eszébe, hogy hiszen ő végítélet nélkül akarja Zoltántól megnyerni a Karpathy birtokot s akkor az ehez kötött alkuból könnyen kijátszatás támad. Nemes mosolygással monda : — Tegyük fel még határozottabban. Legyen a boldog határidő félév azon nap után, melyben a Kőcserepy család a Karpathfalvi uradalomba beigtattatik. E ravasz tételnél ismét azon diadalmas villogás szikráit hányták szemei, melyeket nem birt eltitkolni, midőn valamely ügyes fordulatot adott a dolognak. — Oh én nem akarom oly messze tenni a határidőt. Sőt mentül közelebb kedves barátom, kedves Maszlaczkym, — tiltakozók Kőcserepy úr nemes vetélkedéssel. Két három év az egész. Rajtunk függ, hogy ez idő alatt a kitűzött határ eljöjjön. Ugyebár rajtunk függ. Ön dolgozni fog éjjel és nappal, hogy a pert siettesse. Másfelől én minden befolyásomat felhasználandóm, hogy annak kedvező irányt adjak. Ez nem leend nehéz, mert az ügy igazságos. Világos igazság. Különben az engedményt el sem fogadhatnám, de bizonyos vagyok annak jogossága felöl s biztosíthatom önt, hogy a per meg lesz nyerve, s akkor semmi sem álland többé ellent, hogy a barátság eddigi kötélekei a legszorosabb rokoni viszonynyá fűződjenek közöttünk s én kedves barátomat — kedves fiamnak nevezhessem. E széknál Kőcserepy megölelé a fiscalist, ki egész gyermeki áhítattal borult a martialis férfiú keblére, ki viszont lehajolva a kisded férfihoz megcsókolá annak homlokát, jól vigyázva, hogy álhaját félre ne tolja az érzékeny nyilatkozat által. Maszlaczky úr teljesen beleadta magát ez atyai ölelésbe. Elgondoló, hogy hiszen Zoltánnyr tervéről még a tanácsos mit sem tudhat, s talán csak nem akarja rászedni? (Folyt, következik.")