Pesti Napló, 1854. június (5. évfolyam, 1268-1290. szám)

1854-06-11 / 1276. szám

ő felségeik mai értekezlete e tekintetben alkalmasint eldöntő eredményt fog szülni, s erősen hiszik, misze­rint nevezetesen a porosz politika, e naptól kezdve, ha­tározottan Ausztriához fog csatlakozni s evvel együtt a nyugati politika felé hajolni. A felségek hallomás szerint holnap vagy holnapután fognak Bécsbe visszatérni, vagy egy hétig itt mulatni, aztán pedig Budapestet látogatásukkal szerencséltetni, hova f. hó 17 vagy 18-kán meg fognak érkezni. Ha­zánkból visszatérvén, két holnapot Ischlben szándé­koznak tölteni, ősz felé pedig Olaszhont meglátogatni. KÜLFÖLD. Németország. Berlin junius 7. A .,C. B.“ imezt jelenti. Itt mint bizonyost állítják, hogy Meyen­do­r­f­f báró Bécsbeni orosz követ maga kérte volna a császárnál visszahivatását, kérése azonban megtagad­­tatott. Mindazáltal hihetőleg huzamos­ időre szabadsá­got nyerend s ezen szabadságideje alatt helyét Gortsa­­koff­ig fogja betölteni. — A „Schl. Zig“-nak írják, hogy nem csupán Bamberg­ben alakult oppositio a Poroszország és Ausztria által kívánt föltétetlen csatla­kozás ellen, hanem a bambergi conferentiáin kívül is lé­teznék azon kívánság, hogy a német kormányok csatla­kozása helyébe a szövetségé léptettessék. — M e­y­en­do­r­f­f tábornok missiója — mondja továbbá ugyan­azon levél — fejedelmének egy ő felségéhez a király­hoz intézett sajátkezű irata által van bevezetve. Azon figyelem, melyet a tábornok megbizatása a politikai vi­lágban maga iránt költött, ez­által csak növekedhetett, de szintúgy növekedett a két német nagyhatalmasság szoros összetartásáva a bizalom is, s hihetőleg nemsoká­ra a benső egyesülésnek, mely már most is fenáll, egy újabb bizonyítványa által fog támogattatni. A badeni nagyherczegségből június 5-ké­­ről írják: A freiburgi érseknek egy a tartomány összes katholikus papságához intézett legújabb kibocsátványa tudatja ezzel, hogy a római curiával az állam részéről folyamatba vett alkudozások ideje alatt az egyház jo­gainak kivivására a további lépések felfüggesztetnek ; hogy ennélfogvást egyelőre minden úgy marad a mint van, s hogy a lelkészek magokat viseljék csöndesen, s az államnak ne szolgáltassanak tovább is alkalmat a papság elleni föllépésre. A „Breslauer Zignak“ írják Berlinből f. hó 7-diké­­ről. „Még mindeddig nem határoztatott el, mikor fog hadsergünk mozgóvá­ tétele bekövetkezni. Egyébiránt az ez esetrel előkészületek már mind meg vannak téve, melyek már is oly messzire terjednek ki, hogy a köz­ségeknek , melyek a legénység behívásában részt veendnek, tudtokra adatott, hogy várják a mozgóváté­­telt. — A mi a sommatiót illeti, tudtunkra esett, hogy jan. 3-kán Bécsből Sz. Pétervárra, nem sommatio, ha­nem sürgöny küldetett, mely az ausztriai-porosz szer­ződéssel semmi összeköttetésben sem áll. Ausztria e sürgönyt saját maga kezére küldötte el. E sürgöny a Dunafejedelemségek kiürítésének kérdését igen kényes modorban tárgyalja, s nehezen fog casus bellit elő­idézni. Ausztriának e lépéséről ide jelentés létetett. Mindenesetre igazolva van azon állítás, hogy Porosz­­ország Ausztriának ezen előterjesztésénél nem fog ta­nácsadásba bocsátkozni Sz. Pétervárott. Francziaország, P­á­r­i­s, jun. 5. A „Moniteur“ kö­vetkező közleményt hoz Albánia, Bosznia sat. eventua­­lis megszállását illetőleg Ausztria részéről : „Egy táv­irati sürgöny alapján már jelentettük, miszerint a Porta Albániának ottomán hatóságaihoz azon parancsot küld­te légyen, hogy barátságosan fogadják a csapatokat, melyeket Ausztria küldene ama tartományokba, hogy a zultáni hatalom fentartásában közreműködjék. A díván e tekintetben következő magatartási szabályokat intézett Janina, Tricaja, Herczegovina, Bosznia, Scutari, Albá­nia és Salonichi tartományok főkormányzóihoz, va­lamint a belgrádi pasához, Fund elfendi cs. biztoshoz Epirusban és a ruméliai kormányzóhoz . „Az ausztriai kormány néhány hajót küldene Prevesa és Arta tájéká­ra, hogy a szövetséges kormányok hajóival egyesülve, a tengeri oldalról azon csapat­zárvonalt gyámolítsa, mely a Janina és Tricaja tartományokban támadt zava­rok következtében a görög határok hosszában fel fog állíttatni. Az ausztriai kormány hasonlókép Albánia felé egy a cattaroi kerületben lévő csapatosztályt fog előre indíttatni, hogy egy részről a lázadási mozgalmakat ezen tartománynak éjszaki részében megakadályozza, más részről pedig, hogy a montenegróiakat visszatartóz­­tassa, ha a lázadókhoz akarnának csatlakozni. — Ezen rendszabály, mely nemcsak a szándékok és közmege­gyezés öszhangzatáról, mely ezen kérdésre nézve az ausztriai udvar s Anglia és Francziaország kormányai, mint a m. Porta szövetségesei közt uralkodik, hanem azoknak jó érzelmeiről is Ó cs. Felsége kormánya irá­nyában tanúbizonyságot tesz, mind a két udvar által közös megegyezés folytán léptettetik életbe. — Más­részről pedig a m. Porta méltóságához illik , hogy azon csapatok, melyeket egy szomszéd barátságos ér­zelmű kormány küld, hogy amannak jóakaró érzelmeit tettleges módon is tudtára adja, a­zultán auspiciumai alatt tökéletes jólétnek örvendjenek. Ennélfogva min­denek előtt szükséges, hogy át legyünk hatva a motí­vumtól, mely az ausztriai hadihajókat oda vezeti. Miu­tán e csapatok természetesen ismét visszatérendenek Ausztriába, mihelyt a czél el leend érve, azaz, ha a za­varok az említett tartományokban lecsillapodtak, kivo­nulásukkor mindazon könnyebbségekben részesülend­­nek , melyekben részesültek beérkeztükkor. Miután Bosznia, Szerbia és a Herczegovina Montenegróval ha­­­tárosak, előre fel lehet tenni, hogy a kedélyek ott nem csekély mozgásba hozatnának, ha a dolgok valódi állá­sa tisztába nem hozatnék. Minthogy azonban ezen csa­patok bevonulása a m. Porta megegyezésével, s köl­csönös jótállások alapján történik, e tény semmit sem tartalmaz, mi gyanusítgatásra szolgáltatna alkalmat, s a téveszméket az igaz útra téritendi. — Salvandy úr, mint a franczia academia igaz­gatója néhány nap előtt a Tuileriákban volt, hogy a császárnak, bevett szokás szerint, benyújtsa tudósítását a legújabb választásokról. Pár­is, jun. 5. A császár tegnap különös audientián fogadta Hübner báró urat, ausztriai követet, ki a legfel­sőbb egybekelésről­ tudósítást nyújtotta át. Belgium, Brüssel, jun. 5. Lieven hgnő tegnap­előtt a király által a laekeni várban fogadtatott; a hgnő elhagyja Brüsselt, Németországba menendő. Több előkelő orosz család, mely néhány hónap óta itt lakott, szintén nem sokára elhagyand bennünket. Kisseleff úr Wiesba­­denbe menend fürdőbe. — Joinville hy és kísérete, An­gliába utaztakban, Ostenden keresztül ide érkeztek, Nagybritannia, London, junius 6. — Alaposan tudjuk, írja a „Times“ — hogy a galicziai és bukovi­nai határszéleken Ausztria ellen tett orosz demonstrá­­tiókat titkos felhívások is követték. (Azon kecsegteté­­seket, melyek a „Times“ szerint e felhívásokhoz csa­tolva voltak, habár azok a bécsi lapokban elmondatnak, a mi megvetéssel mellőzzük, mert inkább még, mint a „Times,“ meg vagyunk győződve, hogy azon ármá­nyokat minden nemzet megvetéssel utasitandja vissza s Oroszország kezeiből egyik sem vár semminemű jótéteményt.) A pétervári kabinethez elküldött utol­só ausztriai jegyzék saját képein tartalmát még min­dig titok leple födi, s bármi legyen is ez, a bé­csi udvar jónak látta e tárgy iránt előbb a berlinivel tanácskozni. .Ausztria a porosz-ausztriai szerződés ér­telmében köteles a fejedelemségekbőli azonnali kivo­nulást követelni s hajlandók vagyunk hinni, hogy e követelés minden további alkudozás mellőzhetlen felté­tele gyanánt lön kitűzve. Jellemzetes mindenesetre az, hogy báró Meyendorf, Oroszország bécsi ügyes képvi­selője, udvarának kegyét egészen elvesztő s az utolsó pétervári sürgönyök már Fonton úrhoz, a követség egy tagjához valónak czimezve. E szakadás nyíltan tanú­sítja lejártát az időnek, melyben a czár még azon re­ményt ápolá, hogy túlnyomó befolyását Bécsben diplo­­matiai finomság által fogja visszanyerhetni. Ausztriának Oroszország elleni fegyveres fellépése eb­be egész bizonyossággal tekintve, a „Times“ egyszer­smind Skandinávia felé is reményteljesen néz. Koppen­hágai levelezője ezeket írja : A két legjobb s legelter­jedtebb svéd lap az „Aftonbladed“ és a „Handels u. Sjö­­farts Tidning“ nyíltan és hévvel szólanak a nyugati hatalmakkal kötendő tettleges szerződés mellett. Ezen utóbbi lapból egy Finnlandra vonatkozó czikket közöl egész terjedelmében. Svédországban egyetlen hang sem nyilatkozik Oroszország részére. Még a „Svenska Tidning“ és „Vermland Tidning“ is csak­ a legszigo­rúbb semlegességet ajánlja. Hasonló az eset Dániában is. A „Faedreland“ nyugathoz hajlik, a „Dagblad“ még csak lehet semleges óhajt maradni, de aztán a nyugat­tal szövetkezni. A „Bertinske Ridende“ még semlege­sebb, de a kenyértörésnél szinte a nyugattal tart, sőt a „Kjeben-Havenpost“, az orosz lap is egy idő óta hall­gat a külföldi politikáról s az ország alaptörvényeinek és a törvényes rend pártolóinak ismételt megtámadásaival elégszik be. Csak az a kérdés : váljon a közvélemény Skandináviában is kir e hasonló „propelling power“rel (előrehajtó erővel) mint Angliában. Az angol sajtó kül­­viszonyok megítélése alkalmával e csekély különbséget egészen mellőzni látszik. A fő ok, úgymond a „Chronicle,“ mely a bécsi udvart arra kizondja, hogy Oroszországtól tényleges és méltá­nyos engedményeket követeljen, annak figyelembe vé­tele leend, hogy Anglia és Francziaország nem sokára egyéb európai hatalmak közremunkálása nélkül is képes leheten a tetszése szerinti béke­feltételeket szabni, s bizonyos az is, hogy a keleti kérdés megoldása után egy hatalom sem fog szavazattal bírni, mely a győztes féllel előbb nem szövetkezett. Ha a háború tovább foly, Ausztriának erős okai lesznek hadviselő féllé válni, s azon pillanattól kezdve, melyben a háború meg lesz szűnve, minden előbbi—Oroszországnak kedvező—te­kintet megszűnni. A „Daily News“ konstantinápolyi levelezője május 23-áról írja, hogy a hadsereg-vezérek kijelentették volna, miszerint egy l­ap-tudósítót sem fognak a táborban tűrni. A francziák sajtósuk képviselőit szép móddal elűzték s az angol tábornokok, úgy látszik, ezt igen követésre méltó példának találják. Ilyetén szál­longó állítások legcsintalanabb megjegyzésekre nyúj­tanak alkalmat. Tábornokaink, írja e lap, félnek a nyil­vánosságtól, s a nem­ények szerinti tudósításoktól irtóz­nak. Csak azért említem meg e híreket, mert nem ér­demlett fokú hitelre találnak. A segélysereg parancs­nokai okvetlen eljátszanék a nemzet bizalmát, ha a né­hány gentlemant, kit az angol nagy lapok a hadjárat eseményei és viszontagságainak vázolása végett küldtek keletre, a csata színhelyétől távol tartani igyekezné­nek. Ily eljárás nem volna okszerűleg menthető, mert azt állítani, hogy a Londonban közlött drinápolyi és Dunamelléki levelezésekből az oroszok mozdulatainkat tudhatnák ki, merő dőreség , mi csak a bárgyuság­­tól telik ki. Ép oly bárgyú azon­ ürügy, hogy a főhadi­szálláson időző néhány polgárrendi egyén a sereg mo­zdulatait gátolhatná, vagy az élelmi­sze­rekben csorbát ejtene. Csak hogy e néhány egyén, kiknek a csatatértől­ eltávolításáról oly könnyedén beszélnek , a jelen esetben több millió honlévőt képvisel, kik a háború folyamát feszült figyelemmel ki­sérik. ők a honmaradt szülőket, testvéreket, rokonokat, nőket, azokat képviselik, kiknek reményeik, vágyaik és aggályaik a brit tábor terét körüllengik. S mind­ezek az elkésett hivatalos sürgönyök homályos szoburkaival érjék be ? Egyetlen angol parancsnoknak sem volna szabad állásáról s a közönség jogairól ennyire megfe­ledkezni. A legelismertebb buzgalma s fényes tetteik által elnézést igényelhető vezénytisztek, sem alkalmaz­hatnák e rendszabályt a nélkül, hogy a közönség visz­­szatetszését magukra ne vonják stb. A Portugálból érkezett s a Buckingham palotában el­szállásolt királyi vendégek, az itteni nevezetességek meg­szemlélését a londoni öbölpartok és a Tower látogatásával kezdték meg. — Nemours herczeg és herczegnő tegnap a portugáli királynál és az oportói herczegnél ten látogatást. — Lord Palmerston Broadlandsra falusi jószágára utazott. A sheffieldi nagy meeting Lengyelország helyreállí­tása érdekében pünkösd-hétfőn délben szabad ég alatt a Paradise-square-en csakugyan megtartatott. A meg­nyitó szónoklat után egy kérvény olvastatott fel „Len­gyelország helyreállítása“-ért, melyet a felsőházban gróf Fitzwilliam, az alsóházban mr. Roebuck fog be­nyújtani. A kérvényt egyhangúlag helyeslő felkiáltással fogadta el a gyülekezet. A görög felkelés kék könyve. E kék könyv csak június 3-kán jelent meg, bár a benne foglalt okiratok már tegnapelőtt terjesztettek a parliament el­be. A könyv 300 lapra terjed. Több ok­mány már korábban nyilvánosságra került, a tényeket tartalmazó fontosabbakat, melyek a görög udvar vise­letéről érdekes felvilágosításokat nyújtanak, a kék könyv után közöljük, mely egyébiránt több okmányt szokás szerint csak kivonatban ad. Legközvetlenebb ér­deket természetesen a legújabb keltű sürgönyök költe­nek. Ilyen a 121. sz. a. Mr. Wyse lord Clarendonhoz. Athen, mart. 17. 1854. (Megérk. mart. 28-án.) Kivonat. — „Minden nap uj és félre nem érthető bi­zonyságát hozza annak, hogy a görög udvar és kor­mány a jelen mozgalomban legteljesebb részt vesz. Nemcsak hogy megengedi ezen okadatlan támadást, hanem tettlegesen bátorítja azt. A jelen állapot a nyílt háborútól nem különbözik egyéb által, mint hogy ünne­pélyes hadüzenet nem előzte meg a támadást.“ — Ezen állítás támogatásául a követ, a következő tényeket so­rolja fel: a Chalcisból megszökött foglyok az ottani helyőrség felkelőivel Lámia mellett átkeltek a határszé­len. Csak miután ez már megtörtént, jelente a lámiai kormányzó, hogy „néhány gonosztevő“ átszökött a ha­táron, de befogatásuk iránt kellőleg intézkedett. Né­hány nappal később két görög katonatisztnek kellett e csapatokhoz csatlakoznia, kik fölöttük, mint a thessáliai sereg egy része fölött a vezényletet átvegyék. — Staco Milo, az előbbi hadügyminiszter Spiro Milo testvére Patrasban 400 rumeliotát, kiknek Epirusba kellett majd rontani, gyűjtött maga körül. Ezek a felkelő-bi­zottmánytól nem kapván ki zsoldjukat, a várost meg­adóztatással fenyegeték. A városban lakó angol kalmá­rok Wood brit consulhoz voltak kénytelenek védel­mért folyamodni. A bizottmány, mely az ezelőtti rabló­­vezér Staco Milo kezeire a pénzt bízni nem akarta, végre elintézte az ügyet. A felkelők Missolunghiba rendeltettek, s itt — több más a határra menni aka­rókkal együtt a kir. laktanyákba szállásoltattak a ren­des katonaság közé. Travellas tábornok, a kir. seregek főfelügyelője, ki — mint ezt nekem a bajor követ Thüngen úr mondá — kitörülendő volt a tisztek sorá­ból, ha Athénból engedelem nélkül 3 napnál tovább távol lenne, s kinek mint kir. tisztnek a határszéleket átlépni soh­a sem szabad; ezt f. hó 7-én mindemellett megtette, a nélkül, hogy kitöröltetett vagy lemondását benyújtotta volna, s e szerint jelenleg, daczára minden szerződésnek,fölkelők tábornoka s egyúttal kir. fősereg­­felügyelő. Dr. Kosti még folyvást egyetemi igazgató s a királyné házi orvosa; e mellett egy hetaeria elnöke s buz­gó téritő a tanárok közt. Ezek egyike, a király volt taní­tója, nemrég tisztelkedett ő felségénél s tanácsát kérte, csatlakozzék-e a mozgalomhoz. Mondják, hogy a ki­rály beegyezett s­értéséül adta, ne gátolná dr. Kosti iz­gatásait. — Street báró gymnásiumi tanár, volt mér­nök, Thessáliába ment, hogy állítólag a király beegye­­zésével a fölkelő sereg törzstisztségében mint őrnagy szolgáljon. Ezalatt húzza tanári fizetését. Naupliából a fölkelők számára hadkészletek szállíttattak, mint ezt a franczia ügynök levele is bizonyítja. A kormány szeme láttára mindenfelé forradalmi választmányok működnek. Minden éjen zajongva mennek Athénból csapatok Epirusba s a kormány — bár jól tudja a tör­ténőket — mit sem tesz ellene. Patrasban s más he­lyeken fegyveresen és lobogókkal jelennek meg, de a hatóságok nem gondolnak vele. Mindemellett Tricoupi úr azt mondja, hogy kormánya népszerűtlenné válik a népmozgalom ellenzése miatt s azért, mert a semleges­séghez ragaszkodik, így beszélt Metaxas is a török kor­mány előtt. S nemcsak a diplomatia, de a sajtó is igyek­szik álszínbe öltöztetni a kedvetlen eseményeket. A sajtó azt állítja, hogy a kormányt a nép, akarata ellen ragadja magával, de mi igen is jól tudjuk, hogy a ha- DOZO tív Jitost dómító­t­ól, a kormánytól vesz irányt. A brit követ továbbá így ír a külügyminiszterhez:" Rouen urnak ő felségeikkel utóbbi találkozása óta nem lehet többé semmi kétség a király és királyné szándé­kairól. Hasztalan volt minden törekvés: nem tapasz­talt egyebet boszúvágynál Anglia és Francziaország ellen, s annál, hogy el vannak szánva ellentállani. A király azt mondá, hogy isteni küldetése a görögöket a mahomedánok ellen védeni. Gyöngédséggel talán in­kább megnyerhető volna, de fenyegetésekre nem haj­lik. A királyné lehetőleg még indulatosabb volt, leg­keményebb kifejezéseket használt Rouen ur­a a franczia kormány ellen s midőn az előbbi megjegyezni bátorkodott, hogy a mozgalom keletkezése nem nemzeti, hanem ud­vari ármánynak tulajdonítandó , mindketten könnyes szemekkel ugrottak fel s a király igy szólt: „Mit ? nem nemzeti? az egész nemzet egy szívvel lélekkel pártolja azt s ön iménti mondata csak azt tanúsítja, hogy ön sem bennünket nem ismer sem a görög nemzetet !“—Vala­hányszor a király habozni látszott, a királyné közbe lépett s ellenállhatlan rábeszélő tehetségével leverte őt, mi világosan tanúsítja, mily befolyások ellen kell küz­denie. Wyse urnak lord Clarendonhoz intézett s márt. 27. kelt egy más sürgönye, mely a kék könyv­ben 135 sz. a. fordul elő, jelenti, hogy az udvarnak a mozgalombani részessége most már nyilvánvaló. Nyil­ván és titokban mindent elkövet a mozgalom terjeszté­sére. A fölkelést Oroszország már évek óta szervezi, élén a király és királyné állanak, eszközeik az orosz­párti minisztérium. Minden oldalról vett tudósítások ama meggyőződésre vezetnek, hogy a mozgalom álta­lában nem az országbeli keresztényektől , hanem pár­toktól származik, melyek az esetleges helybeli súrlódá­sokat évek óta forralt tervek kivitelére használják fel. Nyugtalanság és lázongás csak ott van, hol görög párt­vezérek török és keresztény falvakat dúlnak fel rabló csoportaikkal. A katonáknak több mint három negyed­része s csaknem valamennyi tiszt görög alattvaló. Minden miveit s okos lakó határozottan a mozgalom ellen nyilatkozott; néhány a király előtt is, de fájdalom sikertelen. A határszélre rendelt seregek átszöknek s az 5 millió drachma kölcsön, melynek a szegények ja­vára kellene fordíttatni, Németországba küldetett fegy­ver és hadkészlet bevásárlására. Értesültem továbbá, hogy kevéssel a radobitzi első mozgalom után, a király e három kérdést terj­esztő minisztertanácsa el­be : 1) Népszerű-e a lázadás? 2) Részt vegyen-e ebben a ki­rály ? — 3) A részvét nyílt vagy titkos legyen-e ? — A két első kérdésre „igen“ volt a felelet s a titkos részvét­len ajánlva. Nemsokára ezután Christidest megkérdez­ték , akar-e Spiro Milic tábornokkal s RaulFos patrasi gazdag kalmárral minisztériumot képezni ? Christides visszautasitá az ajánlatot s Rauffos megkérdé a királyt, hajlandó-e 5 millió drachmát adni a mozgalmakra. Ha igen , úgy elvállalja a tárczát. — Az udvar ezen első lépéseivel a későbbiek egészen öszhangzók. A főváros előtti térségen férfiak és ifjak s közben 15 éves gyer­mekek is kormány­fegyverekkel tartanak hadgyakorla­tokat egyenruhákban királyi altisztek és palotaszol­gák vezérlete alatt. A király egy segédtisztje Mon­­roury 60 lovat vett a fölkelők számára. Chalois­­ban a kormány fegyvereket osztogatott. A fölke­­lőkhez ágyúk szállittattak. Szóval , már nem is tit­kolják, hogy a kormány a fölkelőkkel tart. Az újon­czozás a leglelkiismeretlenebb módon foly. Mint már jelentve volt, Chalcisból fogoly-fegyenczeket szöktet­tek el, kik most kir. tisztek vezénylete alatt állanak. Hasonló történt Patrasban, sőt kisebb mértékben ilyes­mi itt is történik. Meghitt körökben beszélik , hogy a királyné 50 drachma hópénzt ígért több albániai szolgá­jának saját magán­­­pénztárából , ha a felkelőkhöz csatlakoznak. Az ügyetlenül titkolt kétértelműségre, melylyel ezen eseményeket szépitgetni akarják, feles­leges volna több szót vesztegetnem. Paicos urnak a külföldi kabinetekhez intézett körirata, melyben Gö­rögországnak semlegességi törekvéseiről van szó , ama teljes öntudattal íratott, hogy az udvar tervei egészen különbözők. — A király egy Boudaurio nevű hydriotát 3000 drachmával oly titkos megbízással küldött Stam­­bulba, használná fel angol tisztekkeli ismeretségét arra, hogy ezek az itteni mozgalomról kedvezőleg nyilatkoz­zanak. Stratford lordot s Dundas admirált ezen egyénre figyelmessé tettem. Ezekből látja ön mylord, hogy az anarchiához s minden társadalmi viszonyok felbomlásá­hoz gyorsan közelgünk. Mr. Suter Akarnaniából jelenti, hogy ott a rablás iszonyú módon elharapózik. Patrasban a kalmárok saját őrcsapatot tartanak; Euboeában a párok felzendülése várható földes­uraik ellen. Épen most vesz­­szük a hírt, hogy Kotzakis mam­ota, kit a király ujoncz­­toborzással bízott meg Epirusban, a kalamatának azt szente, hogy a várost 400 emberrel megszállandja, ha nem küldik meg neki a kellő összeget Ha a Porta elle­ni hadüzenet, mit a kormány minden lehető ürügy alatt eszközölni akar, bekövetkezik, akkor mi a legnagyobb zavarba jövünk ; hadüzenet nélkül rablócsapatokkal gyűl meg a bajunk, melyek fékentartására hiányzik az erő. Hat nappal előbb mart. 21-én Wyse úr lord Clar­end annak jelenté, hogy Ausztria, Porosz-és Bajorország követei a király elibe előterjesztésekkel já­rultak. A király folyvást a német hatalmaknak dynastiá­­ja iránti rokonszenvébe vetett — szintett vagy valósá­gos bizalmára hivatkozik s ettől reméli, hogy Anglia és Francziaország nem fognak ez ellen küzdeni menni; mindenek fölött azonban Oroszország tanácsát, segélyét s fényes ígéreteit emlegeti. (Folyt. köv.) Törökország. Belgrádba jun. 1-jén érkezett szambuli futár azon jelentést hozta , hogy ott a Porta, Ausztria , Anglia és Francziaor­szág közt egyezmény köttetett, mely szerint Ausztria Albániát és Montene­grót azonnal meg fogja szállni. Szerbia megszállása csak nyugtalanságok ese­tében fog bekövetkezni. Az erre vonat­kozó ferman már ki lön bocsátva. Görögország- Az új görög minisztérium programmja következőleg hangzik : „Görögök! Felhiva a király ő fige által a kormány gyeplőjének átvételére, érezzük a nehéz helyzetet, mely­ben a haza létezik. A kereskedelem sok ezer polgár ke­zeiből ki van véve, tengerészetünk tétlenségre van kárhoz­tatva, s egyéb veszélyek fenyegetik a nemzetet, mely ama két nagyhatalom visszatetszését vonta magára, melyeknek a legnagyobb jótéteményeket köszönjük. Király ő iige, atyai gondoskodásában megfontolván a nehézségeket s felismervén a veszélyeket, a két tengeri hatalom, Francziaország és Anglia irányában, tökéletes semlegességet fogadott, mert ez által minden veszélyek el­távolíttatnak, és az előnyök, melyeket nélkülöznénk, el­­nyeretnek. — Mint senki más, úgy tiszteljük mi is a gö­rögök rokonszenvét testvéreik iránt, kiknek sorsa iránt a ▼édhatalmak is élénk érdekkel viseltetnek. A görög nép jövője az isteni gondviselés kezeiben fek­szik , de alkotmányunk valódi kivitele és a kereskedelem és ipar előmozdítása, főleg pedig a hűség és méltányosság által más nemzetekkeli viszonylatainkban mutathatjuk meg, hogy méltók vagyunk azon szerencsére, melyre talán ren­deltetve vagyunk. E határozmányoknak fog a mi elnökünk, kit nyugtalanul várunk, érvényt és kifejlődést kölcsönözni. Mi meg vagyunk győződve, hogy a mi polgártársaink mél­tányolni fogják tudni a mi nézleteinket s hő de fontoló hazafiságtól lelkesítve a lehetőt a lehetetlentől meg fogják különböztetni s ekként nélkülözhetlen támogatásukat szó­val és tettel tanúsítani, hogy a polgár és a haza bizto­isá­­gát ismét helyreállíthassuk. Athen, máj. 28. 1854. A mi­niszterelnök helyett: Kanaris, következnek a t­öbbiek aláírásai.“ Miután a minisztérium e proclamatiót nem kormány­­közlönyben, hanem egy sok ezer lenyomatú röpl­apban bocsátotta ki. Forey franczia tbk is egy proclamatiót intézett hadseregéhez, mely vasárnap d. u. az összes csapatok szemléjénél a Pyraeusban előtte felolvastatott. Ez így szól : „Keleti hadsereg. Negyedik hadosztály. Parancs. Miután a hadosztály-parancsnokság értesült, hogy a csapatok Py­­raeusba küldetésének czélja a görög kormánynak visszaté­rése által oly érzületekhez el van érve, melyek méltóbbak Francziaország és Angliához, melyeknek jótéteményeit há­látlansággal viszonozni fenyegetett , ennélfogva a hadosz­tály útját Gallipoliba folytatni fogja, mihelyt annyi csapa­tok partra lesznek szállítva, mennyi a Pyraeus megszállá­sára szükségesnek találtatik, s melyek a császár szándéka szerint a franczia követ rendelkezésére maradnak. Sajnálom, hogy a vezényletem alá helyezett hadosztály egy részét el kell hagynom, azonban szükséges, hogy ez megtörténjék, s én azon biztosságot táplálom, hogy a meg­szállásra rendelt csapattest meg nem fog szűnni, a számos visszaemlékezéseket a franczia hadseregre ez országban ébren tartani, mely bevonulása által Görögországnak sza­badságot adott s Európa nemzetei közé sorolá, Megszálló hadsereg katonái! én búcsúzom tőletek! « Gondoskodjatok, hogy a franczia lobogó tisztelve és szeretve legyen, bármi történjék, s ha nektek nincs magad­va, a Törökországban közelgő háborúban résztvehetnetek, tettetek mégis Francziaországra nézve szintoly hasznos lesz. Mindenekelőtt szigorú fegyelmet tartsatok, mely a népek szeretetét és tiszteletét nektek meg fogja szerezni, valamint vitézségtek félelmét idézend elő , ha hogy szüksé­ges lenne azt gyakorolni. Pyraeus máj. 28. 1854. Had­­osztálynok : Forey, táborkari főnök : Loberdos. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. Bukarestből, jun. 6-tól következő távirati sürgöny érkezett: „Az oroszok, folyvást visszahúzódva, már az Oltvonalat teljesen odahagyták. Erdély határszorosait a moldvai oldal­ról már kozákok szállták meg. A súlyo­san megsebesült gr. Orloff ma állítólag meg­halt.“ Magán, egyébiránt jóhitelű forrásból, távirati után Czernovitzból 7-kéről azon közlést veszi az „O. C.“ hogy Paskievitsky orosz cs. főpa­

Next