Pesti Napló, 1854. június (5. évfolyam, 1268-1290. szám)
1854-06-11 / 1276. szám
ő felségeik mai értekezlete e tekintetben alkalmasint eldöntő eredményt fog szülni, s erősen hiszik, miszerint nevezetesen a porosz politika, e naptól kezdve, határozottan Ausztriához fog csatlakozni s evvel együtt a nyugati politika felé hajolni. A felségek hallomás szerint holnap vagy holnapután fognak Bécsbe visszatérni, vagy egy hétig itt mulatni, aztán pedig Budapestet látogatásukkal szerencséltetni, hova f. hó 17 vagy 18-kán meg fognak érkezni. Hazánkból visszatérvén, két holnapot Ischlben szándékoznak tölteni, ősz felé pedig Olaszhont meglátogatni. KÜLFÖLD. Németország. Berlin junius 7. A .,C. B.“ imezt jelenti. Itt mint bizonyost állítják, hogy Meyendorff báró Bécsbeni orosz követ maga kérte volna a császárnál visszahivatását, kérése azonban megtagadtatott. Mindazáltal hihetőleg huzamos időre szabadságot nyerend s ezen szabadságideje alatt helyét Gortsakoffig fogja betölteni. — A „Schl. Zig“-nak írják, hogy nem csupán Bambergben alakult oppositio a Poroszország és Ausztria által kívánt föltétetlen csatlakozás ellen, hanem a bambergi conferentiáin kívül is léteznék azon kívánság, hogy a német kormányok csatlakozása helyébe a szövetségé léptettessék. — M eyendorff tábornok missiója — mondja továbbá ugyanazon levél — fejedelmének egy ő felségéhez a királyhoz intézett sajátkezű irata által van bevezetve. Azon figyelem, melyet a tábornok megbizatása a politikai világban maga iránt költött, ezáltal csak növekedhetett, de szintúgy növekedett a két német nagyhatalmasság szoros összetartásáva a bizalom is, s hihetőleg nemsokára a benső egyesülésnek, mely már most is fenáll, egy újabb bizonyítványa által fog támogattatni. A badeni nagyherczegségből június 5-kéről írják: A freiburgi érseknek egy a tartomány összes katholikus papságához intézett legújabb kibocsátványa tudatja ezzel, hogy a római curiával az állam részéről folyamatba vett alkudozások ideje alatt az egyház jogainak kivivására a további lépések felfüggesztetnek ; hogy ennélfogvást egyelőre minden úgy marad a mint van, s hogy a lelkészek magokat viseljék csöndesen, s az államnak ne szolgáltassanak tovább is alkalmat a papság elleni föllépésre. A „Breslauer Zignak“ írják Berlinből f. hó 7-dikéről. „Még mindeddig nem határoztatott el, mikor fog hadsergünk mozgóvá tétele bekövetkezni. Egyébiránt az ez esetrel előkészületek már mind meg vannak téve, melyek már is oly messzire terjednek ki, hogy a községeknek , melyek a legénység behívásában részt veendnek, tudtokra adatott, hogy várják a mozgóvátételt. — A mi a sommatiót illeti, tudtunkra esett, hogy jan. 3-kán Bécsből Sz. Pétervárra, nem sommatio, hanem sürgöny küldetett, mely az ausztriai-porosz szerződéssel semmi összeköttetésben sem áll. Ausztria e sürgönyt saját maga kezére küldötte el. E sürgöny a Dunafejedelemségek kiürítésének kérdését igen kényes modorban tárgyalja, s nehezen fog casus bellit előidézni. Ausztriának e lépéséről ide jelentés létetett. Mindenesetre igazolva van azon állítás, hogy Poroszország Ausztriának ezen előterjesztésénél nem fog tanácsadásba bocsátkozni Sz. Pétervárott. Francziaország, Páris, jun. 5. A „Moniteur“ következő közleményt hoz Albánia, Bosznia sat. eventualis megszállását illetőleg Ausztria részéről : „Egy távirati sürgöny alapján már jelentettük, miszerint a Porta Albániának ottomán hatóságaihoz azon parancsot küldte légyen, hogy barátságosan fogadják a csapatokat, melyeket Ausztria küldene ama tartományokba, hogy a zultáni hatalom fentartásában közreműködjék. A díván e tekintetben következő magatartási szabályokat intézett Janina, Tricaja, Herczegovina, Bosznia, Scutari, Albánia és Salonichi tartományok főkormányzóihoz, valamint a belgrádi pasához, Fund elfendi cs. biztoshoz Epirusban és a ruméliai kormányzóhoz . „Az ausztriai kormány néhány hajót küldene Prevesa és Arta tájékára, hogy a szövetséges kormányok hajóival egyesülve, a tengeri oldalról azon csapatzárvonalt gyámolítsa, mely a Janina és Tricaja tartományokban támadt zavarok következtében a görög határok hosszában fel fog állíttatni. Az ausztriai kormány hasonlókép Albánia felé egy a cattaroi kerületben lévő csapatosztályt fog előre indíttatni, hogy egy részről a lázadási mozgalmakat ezen tartománynak éjszaki részében megakadályozza, más részről pedig, hogy a montenegróiakat visszatartóztassa, ha a lázadókhoz akarnának csatlakozni. — Ezen rendszabály, mely nemcsak a szándékok és közmegegyezés öszhangzatáról, mely ezen kérdésre nézve az ausztriai udvar s Anglia és Francziaország kormányai, mint a m. Porta szövetségesei közt uralkodik, hanem azoknak jó érzelmeiről is Ó cs. Felsége kormánya irányában tanúbizonyságot tesz, mind a két udvar által közös megegyezés folytán léptettetik életbe. — Másrészről pedig a m. Porta méltóságához illik , hogy azon csapatok, melyeket egy szomszéd barátságos érzelmű kormány küld, hogy amannak jóakaró érzelmeit tettleges módon is tudtára adja, azultán auspiciumai alatt tökéletes jólétnek örvendjenek. Ennélfogva mindenek előtt szükséges, hogy át legyünk hatva a motívumtól, mely az ausztriai hadihajókat oda vezeti. Miután e csapatok természetesen ismét visszatérendenek Ausztriába, mihelyt a czél el leend érve, azaz, ha a zavarok az említett tartományokban lecsillapodtak, kivonulásukkor mindazon könnyebbségekben részesülendnek , melyekben részesültek beérkeztükkor. Miután Bosznia, Szerbia és a Herczegovina Montenegróval határosak, előre fel lehet tenni, hogy a kedélyek ott nem csekély mozgásba hozatnának, ha a dolgok valódi állása tisztába nem hozatnék. Minthogy azonban ezen csapatok bevonulása a m. Porta megegyezésével, s kölcsönös jótállások alapján történik, e tény semmit sem tartalmaz, mi gyanusítgatásra szolgáltatna alkalmat, s a téveszméket az igaz útra téritendi. — Salvandy úr, mint a franczia academia igazgatója néhány nap előtt a Tuileriákban volt, hogy a császárnak, bevett szokás szerint, benyújtsa tudósítását a legújabb választásokról. Páris, jun. 5. A császár tegnap különös audientián fogadta Hübner báró urat, ausztriai követet, ki a legfelsőbb egybekelésről tudósítást nyújtotta át. Belgium, Brüssel, jun. 5. Lieven hgnő tegnapelőtt a király által a laekeni várban fogadtatott; a hgnő elhagyja Brüsselt, Németországba menendő. Több előkelő orosz család, mely néhány hónap óta itt lakott, szintén nem sokára elhagyand bennünket. Kisseleff úr Wiesbadenbe menend fürdőbe. — Joinville hy és kísérete, Angliába utaztakban, Ostenden keresztül ide érkeztek, Nagybritannia, London, junius 6. — Alaposan tudjuk, írja a „Times“ — hogy a galicziai és bukovinai határszéleken Ausztria ellen tett orosz demonstrátiókat titkos felhívások is követték. (Azon kecsegtetéseket, melyek a „Times“ szerint e felhívásokhoz csatolva voltak, habár azok a bécsi lapokban elmondatnak, a mi megvetéssel mellőzzük, mert inkább még, mint a „Times,“ meg vagyunk győződve, hogy azon ármányokat minden nemzet megvetéssel utasitandja vissza s Oroszország kezeiből egyik sem vár semminemű jótéteményt.) A pétervári kabinethez elküldött utolsó ausztriai jegyzék saját képein tartalmát még mindig titok leple födi, s bármi legyen is ez, a bécsi udvar jónak látta e tárgy iránt előbb a berlinivel tanácskozni. .Ausztria a porosz-ausztriai szerződés értelmében köteles a fejedelemségekbőli azonnali kivonulást követelni s hajlandók vagyunk hinni, hogy e követelés minden további alkudozás mellőzhetlen feltétele gyanánt lön kitűzve. Jellemzetes mindenesetre az, hogy báró Meyendorf, Oroszország bécsi ügyes képviselője, udvarának kegyét egészen elvesztő s az utolsó pétervári sürgönyök már Fonton úrhoz, a követség egy tagjához valónak czimezve. E szakadás nyíltan tanúsítja lejártát az időnek, melyben a czár még azon reményt ápolá, hogy túlnyomó befolyását Bécsben diplomatiai finomság által fogja visszanyerhetni. Ausztriának Oroszország elleni fegyveres fellépése ebbe egész bizonyossággal tekintve, a „Times“ egyszersmind Skandinávia felé is reményteljesen néz. Koppenhágai levelezője ezeket írja : A két legjobb s legelterjedtebb svéd lap az „Aftonbladed“ és a „Handels u. Sjöfarts Tidning“ nyíltan és hévvel szólanak a nyugati hatalmakkal kötendő tettleges szerződés mellett. Ezen utóbbi lapból egy Finnlandra vonatkozó czikket közöl egész terjedelmében. Svédországban egyetlen hang sem nyilatkozik Oroszország részére. Még a „Svenska Tidning“ és „Vermland Tidning“ is csak a legszigorúbb semlegességet ajánlja. Hasonló az eset Dániában is. A „Faedreland“ nyugathoz hajlik, a „Dagblad“ még csak lehet semleges óhajt maradni, de aztán a nyugattal szövetkezni. A „Bertinske Ridende“ még semlegesebb, de a kenyértörésnél szinte a nyugattal tart, sőt a „Kjeben-Havenpost“, az orosz lap is egy idő óta hallgat a külföldi politikáról s az ország alaptörvényeinek és a törvényes rend pártolóinak ismételt megtámadásaival elégszik be. Csak az a kérdés : váljon a közvélemény Skandináviában is kir e hasonló „propelling power“rel (előrehajtó erővel) mint Angliában. Az angol sajtó külviszonyok megítélése alkalmával e csekély különbséget egészen mellőzni látszik. A fő ok, úgymond a „Chronicle,“ mely a bécsi udvart arra kizondja, hogy Oroszországtól tényleges és méltányos engedményeket követeljen, annak figyelembe vétele leend, hogy Anglia és Francziaország nem sokára egyéb európai hatalmak közremunkálása nélkül is képes leheten a tetszése szerinti békefeltételeket szabni, s bizonyos az is, hogy a keleti kérdés megoldása után egy hatalom sem fog szavazattal bírni, mely a győztes féllel előbb nem szövetkezett. Ha a háború tovább foly, Ausztriának erős okai lesznek hadviselő féllé válni, s azon pillanattól kezdve, melyben a háború meg lesz szűnve, minden előbbi—Oroszországnak kedvező—tekintet megszűnni. A „Daily News“ konstantinápolyi levelezője május 23-áról írja, hogy a hadsereg-vezérek kijelentették volna, miszerint egy lap-tudósítót sem fognak a táborban tűrni. A francziák sajtósuk képviselőit szép móddal elűzték s az angol tábornokok, úgy látszik, ezt igen követésre méltó példának találják. Ilyetén szállongó állítások legcsintalanabb megjegyzésekre nyújtanak alkalmat. Tábornokaink, írja e lap, félnek a nyilvánosságtól, s a nemények szerinti tudósításoktól irtóznak. Csak azért említem meg e híreket, mert nem érdemlett fokú hitelre találnak. A segélysereg parancsnokai okvetlen eljátszanék a nemzet bizalmát, ha a néhány gentlemant, kit az angol nagy lapok a hadjárat eseményei és viszontagságainak vázolása végett küldtek keletre, a csata színhelyétől távol tartani igyekeznének. Ily eljárás nem volna okszerűleg menthető, mert azt állítani, hogy a Londonban közlött drinápolyi és Dunamelléki levelezésekből az oroszok mozdulatainkat tudhatnák ki, merő dőreség , mi csak a bárgyuságtól telik ki. Ép oly bárgyú azon ürügy, hogy a főhadiszálláson időző néhány polgárrendi egyén a sereg mozdulatait gátolhatná, vagy az élelmiszerekben csorbát ejtene. Csak hogy e néhány egyén, kiknek a csatatértől eltávolításáról oly könnyedén beszélnek , a jelen esetben több millió honlévőt képvisel, kik a háború folyamát feszült figyelemmel kisérik. ők a honmaradt szülőket, testvéreket, rokonokat, nőket, azokat képviselik, kiknek reményeik, vágyaik és aggályaik a brit tábor terét körüllengik. S mindezek az elkésett hivatalos sürgönyök homályos szoburkaival érjék be ? Egyetlen angol parancsnoknak sem volna szabad állásáról s a közönség jogairól ennyire megfeledkezni. A legelismertebb buzgalma s fényes tetteik által elnézést igényelhető vezénytisztek, sem alkalmazhatnák e rendszabályt a nélkül, hogy a közönség viszszatetszését magukra ne vonják stb. A Portugálból érkezett s a Buckingham palotában elszállásolt királyi vendégek, az itteni nevezetességek megszemlélését a londoni öbölpartok és a Tower látogatásával kezdték meg. — Nemours herczeg és herczegnő tegnap a portugáli királynál és az oportói herczegnél ten látogatást. — Lord Palmerston Broadlandsra falusi jószágára utazott. A sheffieldi nagy meeting Lengyelország helyreállítása érdekében pünkösd-hétfőn délben szabad ég alatt a Paradise-square-en csakugyan megtartatott. A megnyitó szónoklat után egy kérvény olvastatott fel „Lengyelország helyreállítása“-ért, melyet a felsőházban gróf Fitzwilliam, az alsóházban mr. Roebuck fog benyújtani. A kérvényt egyhangúlag helyeslő felkiáltással fogadta el a gyülekezet. A görög felkelés kék könyve. E kék könyv csak június 3-kán jelent meg, bár a benne foglalt okiratok már tegnapelőtt terjesztettek a parliament elbe. A könyv 300 lapra terjed. Több okmány már korábban nyilvánosságra került, a tényeket tartalmazó fontosabbakat, melyek a görög udvar viseletéről érdekes felvilágosításokat nyújtanak, a kék könyv után közöljük, mely egyébiránt több okmányt szokás szerint csak kivonatban ad. Legközvetlenebb érdeket természetesen a legújabb keltű sürgönyök költenek. Ilyen a 121. sz. a. Mr. Wyse lord Clarendonhoz. Athen, mart. 17. 1854. (Megérk. mart. 28-án.) Kivonat. — „Minden nap uj és félre nem érthető bizonyságát hozza annak, hogy a görög udvar és kormány a jelen mozgalomban legteljesebb részt vesz. Nemcsak hogy megengedi ezen okadatlan támadást, hanem tettlegesen bátorítja azt. A jelen állapot a nyílt háborútól nem különbözik egyéb által, mint hogy ünnepélyes hadüzenet nem előzte meg a támadást.“ — Ezen állítás támogatásául a követ, a következő tényeket sorolja fel: a Chalcisból megszökött foglyok az ottani helyőrség felkelőivel Lámia mellett átkeltek a határszélen. Csak miután ez már megtörtént, jelente a lámiai kormányzó, hogy „néhány gonosztevő“ átszökött a határon, de befogatásuk iránt kellőleg intézkedett. Néhány nappal később két görög katonatisztnek kellett e csapatokhoz csatlakoznia, kik fölöttük, mint a thessáliai sereg egy része fölött a vezényletet átvegyék. — Staco Milo, az előbbi hadügyminiszter Spiro Milo testvére Patrasban 400 rumeliotát, kiknek Epirusba kellett majd rontani, gyűjtött maga körül. Ezek a felkelő-bizottmánytól nem kapván ki zsoldjukat, a várost megadóztatással fenyegeték. A városban lakó angol kalmárok Wood brit consulhoz voltak kénytelenek védelmért folyamodni. A bizottmány, mely az ezelőtti rablóvezér Staco Milo kezeire a pénzt bízni nem akarta, végre elintézte az ügyet. A felkelők Missolunghiba rendeltettek, s itt — több más a határra menni akarókkal együtt a kir. laktanyákba szállásoltattak a rendes katonaság közé. Travellas tábornok, a kir. seregek főfelügyelője, ki — mint ezt nekem a bajor követ Thüngen úr mondá — kitörülendő volt a tisztek sorából, ha Athénból engedelem nélkül 3 napnál tovább távol lenne, s kinek mint kir. tisztnek a határszéleket átlépni soha sem szabad; ezt f. hó 7-én mindemellett megtette, a nélkül, hogy kitöröltetett vagy lemondását benyújtotta volna, s e szerint jelenleg, daczára minden szerződésnek,fölkelők tábornoka s egyúttal kir. főseregfelügyelő. Dr. Kosti még folyvást egyetemi igazgató s a királyné házi orvosa; e mellett egy hetaeria elnöke s buzgó téritő a tanárok közt. Ezek egyike, a király volt tanítója, nemrég tisztelkedett ő felségénél s tanácsát kérte, csatlakozzék-e a mozgalomhoz. Mondják, hogy a király beegyezett sértéséül adta, ne gátolná dr. Kosti izgatásait. — Street báró gymnásiumi tanár, volt mérnök, Thessáliába ment, hogy állítólag a király beegyezésével a fölkelő sereg törzstisztségében mint őrnagy szolgáljon. Ezalatt húzza tanári fizetését. Naupliából a fölkelők számára hadkészletek szállíttattak, mint ezt a franczia ügynök levele is bizonyítja. A kormány szeme láttára mindenfelé forradalmi választmányok működnek. Minden éjen zajongva mennek Athénból csapatok Epirusba s a kormány — bár jól tudja a történőket — mit sem tesz ellene. Patrasban s más helyeken fegyveresen és lobogókkal jelennek meg, de a hatóságok nem gondolnak vele. Mindemellett Tricoupi úr azt mondja, hogy kormánya népszerűtlenné válik a népmozgalom ellenzése miatt s azért, mert a semlegességhez ragaszkodik, így beszélt Metaxas is a török kormány előtt. S nemcsak a diplomatia, de a sajtó is igyekszik álszínbe öltöztetni a kedvetlen eseményeket. A sajtó azt állítja, hogy a kormányt a nép, akarata ellen ragadja magával, de mi igen is jól tudjuk, hogy a ha- DOZO tív Jitost dómítótól, a kormánytól vesz irányt. A brit követ továbbá így ír a külügyminiszterhez:" Rouen urnak ő felségeikkel utóbbi találkozása óta nem lehet többé semmi kétség a király és királyné szándékairól. Hasztalan volt minden törekvés: nem tapasztalt egyebet boszúvágynál Anglia és Francziaország ellen, s annál, hogy el vannak szánva ellentállani. A király azt mondá, hogy isteni küldetése a görögöket a mahomedánok ellen védeni. Gyöngédséggel talán inkább megnyerhető volna, de fenyegetésekre nem hajlik. A királyné lehetőleg még indulatosabb volt, legkeményebb kifejezéseket használt Rouen ura a franczia kormány ellen s midőn az előbbi megjegyezni bátorkodott, hogy a mozgalom keletkezése nem nemzeti, hanem udvari ármánynak tulajdonítandó , mindketten könnyes szemekkel ugrottak fel s a király igy szólt: „Mit ? nem nemzeti? az egész nemzet egy szívvel lélekkel pártolja azt s ön iménti mondata csak azt tanúsítja, hogy ön sem bennünket nem ismer sem a görög nemzetet !“—Valahányszor a király habozni látszott, a királyné közbe lépett s ellenállhatlan rábeszélő tehetségével leverte őt, mi világosan tanúsítja, mily befolyások ellen kell küzdenie. Wyse urnak lord Clarendonhoz intézett s márt. 27. kelt egy más sürgönye, mely a kék könyvben 135 sz. a. fordul elő, jelenti, hogy az udvarnak a mozgalombani részessége most már nyilvánvaló. Nyilván és titokban mindent elkövet a mozgalom terjesztésére. A fölkelést Oroszország már évek óta szervezi, élén a király és királyné állanak, eszközeik az oroszpárti minisztérium. Minden oldalról vett tudósítások ama meggyőződésre vezetnek, hogy a mozgalom általában nem az országbeli keresztényektől , hanem pártoktól származik, melyek az esetleges helybeli súrlódásokat évek óta forralt tervek kivitelére használják fel. Nyugtalanság és lázongás csak ott van, hol görög pártvezérek török és keresztény falvakat dúlnak fel rabló csoportaikkal. A katonáknak több mint három negyedrésze s csaknem valamennyi tiszt görög alattvaló. Minden miveit s okos lakó határozottan a mozgalom ellen nyilatkozott; néhány a király előtt is, de fájdalom sikertelen. A határszélre rendelt seregek átszöknek s az 5 millió drachma kölcsön, melynek a szegények javára kellene fordíttatni, Németországba küldetett fegyver és hadkészlet bevásárlására. Értesültem továbbá, hogy kevéssel a radobitzi első mozgalom után, a király e három kérdést terjesztő minisztertanácsa elbe : 1) Népszerű-e a lázadás? 2) Részt vegyen-e ebben a király ? — 3) A részvét nyílt vagy titkos legyen-e ? — A két első kérdésre „igen“ volt a felelet s a titkos részvétlen ajánlva. Nemsokára ezután Christidest megkérdezték , akar-e Spiro Milic tábornokkal s RaulFos patrasi gazdag kalmárral minisztériumot képezni ? Christides visszautasitá az ajánlatot s Rauffos megkérdé a királyt, hajlandó-e 5 millió drachmát adni a mozgalmakra. Ha igen , úgy elvállalja a tárczát. — Az udvar ezen első lépéseivel a későbbiek egészen öszhangzók. A főváros előtti térségen férfiak és ifjak s közben 15 éves gyermekek is kormányfegyverekkel tartanak hadgyakorlatokat egyenruhákban királyi altisztek és palotaszolgák vezérlete alatt. A király egy segédtisztje Monroury 60 lovat vett a fölkelők számára. Chaloisban a kormány fegyvereket osztogatott. A fölkelőkhez ágyúk szállittattak. Szóval , már nem is titkolják, hogy a kormány a fölkelőkkel tart. Az újonczozás a leglelkiismeretlenebb módon foly. Mint már jelentve volt, Chalcisból fogoly-fegyenczeket szöktettek el, kik most kir. tisztek vezénylete alatt állanak. Hasonló történt Patrasban, sőt kisebb mértékben ilyesmi itt is történik. Meghitt körökben beszélik , hogy a királyné 50 drachma hópénzt ígért több albániai szolgájának saját magánpénztárából , ha a felkelőkhöz csatlakoznak. Az ügyetlenül titkolt kétértelműségre, melylyel ezen eseményeket szépitgetni akarják, felesleges volna több szót vesztegetnem. Paicos urnak a külföldi kabinetekhez intézett körirata, melyben Görögországnak semlegességi törekvéseiről van szó , ama teljes öntudattal íratott, hogy az udvar tervei egészen különbözők. — A király egy Boudaurio nevű hydriotát 3000 drachmával oly titkos megbízással küldött Stambulba, használná fel angol tisztekkeli ismeretségét arra, hogy ezek az itteni mozgalomról kedvezőleg nyilatkozzanak. Stratford lordot s Dundas admirált ezen egyénre figyelmessé tettem. Ezekből látja ön mylord, hogy az anarchiához s minden társadalmi viszonyok felbomlásához gyorsan közelgünk. Mr. Suter Akarnaniából jelenti, hogy ott a rablás iszonyú módon elharapózik. Patrasban a kalmárok saját őrcsapatot tartanak; Euboeában a párok felzendülése várható földesuraik ellen. Épen most veszszük a hírt, hogy Kotzakis mamota, kit a király ujoncztoborzással bízott meg Epirusban, a kalamatának azt szente, hogy a várost 400 emberrel megszállandja, ha nem küldik meg neki a kellő összeget Ha a Porta elleni hadüzenet, mit a kormány minden lehető ürügy alatt eszközölni akar, bekövetkezik, akkor mi a legnagyobb zavarba jövünk ; hadüzenet nélkül rablócsapatokkal gyűl meg a bajunk, melyek fékentartására hiányzik az erő. Hat nappal előbb mart. 21-én Wyse úr lord Clarend annak jelenté, hogy Ausztria, Porosz-és Bajorország követei a király elibe előterjesztésekkel járultak. A király folyvást a német hatalmaknak dynastiája iránti rokonszenvébe vetett — szintett vagy valóságos bizalmára hivatkozik s ettől reméli, hogy Anglia és Francziaország nem fognak ez ellen küzdeni menni; mindenek fölött azonban Oroszország tanácsát, segélyét s fényes ígéreteit emlegeti. (Folyt. köv.) Törökország. Belgrádba jun. 1-jén érkezett szambuli futár azon jelentést hozta , hogy ott a Porta, Ausztria , Anglia és Francziaország közt egyezmény köttetett, mely szerint Ausztria Albániát és Montenegrót azonnal meg fogja szállni. Szerbia megszállása csak nyugtalanságok esetében fog bekövetkezni. Az erre vonatkozó ferman már ki lön bocsátva. Görögország- Az új görög minisztérium programmja következőleg hangzik : „Görögök! Felhiva a király ő fige által a kormány gyeplőjének átvételére, érezzük a nehéz helyzetet, melyben a haza létezik. A kereskedelem sok ezer polgár kezeiből ki van véve, tengerészetünk tétlenségre van kárhoztatva, s egyéb veszélyek fenyegetik a nemzetet, mely ama két nagyhatalom visszatetszését vonta magára, melyeknek a legnagyobb jótéteményeket köszönjük. Király ő iige, atyai gondoskodásában megfontolván a nehézségeket s felismervén a veszélyeket, a két tengeri hatalom, Francziaország és Anglia irányában, tökéletes semlegességet fogadott, mert ez által minden veszélyek eltávolíttatnak, és az előnyök, melyeket nélkülöznénk, elnyeretnek. — Mint senki más, úgy tiszteljük mi is a görögök rokonszenvét testvéreik iránt, kiknek sorsa iránt a ▼édhatalmak is élénk érdekkel viseltetnek. A görög nép jövője az isteni gondviselés kezeiben fekszik , de alkotmányunk valódi kivitele és a kereskedelem és ipar előmozdítása, főleg pedig a hűség és méltányosság által más nemzetekkeli viszonylatainkban mutathatjuk meg, hogy méltók vagyunk azon szerencsére, melyre talán rendeltetve vagyunk. E határozmányoknak fog a mi elnökünk, kit nyugtalanul várunk, érvényt és kifejlődést kölcsönözni. Mi meg vagyunk győződve, hogy a mi polgártársaink méltányolni fogják tudni a mi nézleteinket s hő de fontoló hazafiságtól lelkesítve a lehetőt a lehetetlentől meg fogják különböztetni s ekként nélkülözhetlen támogatásukat szóval és tettel tanúsítani, hogy a polgár és a haza biztoiságát ismét helyreállíthassuk. Athen, máj. 28. 1854. A miniszterelnök helyett: Kanaris, következnek a többiek aláírásai.“ Miután a minisztérium e proclamatiót nem kormányközlönyben, hanem egy sok ezer lenyomatú röplapban bocsátotta ki. Forey franczia tbk is egy proclamatiót intézett hadseregéhez, mely vasárnap d. u. az összes csapatok szemléjénél a Pyraeusban előtte felolvastatott. Ez így szól : „Keleti hadsereg. Negyedik hadosztály. Parancs. Miután a hadosztály-parancsnokság értesült, hogy a csapatok Pyraeusba küldetésének czélja a görög kormánynak visszatérése által oly érzületekhez el van érve, melyek méltóbbak Francziaország és Angliához, melyeknek jótéteményeit hálátlansággal viszonozni fenyegetett , ennélfogva a hadosztály útját Gallipoliba folytatni fogja, mihelyt annyi csapatok partra lesznek szállítva, mennyi a Pyraeus megszállására szükségesnek találtatik, s melyek a császár szándéka szerint a franczia követ rendelkezésére maradnak. Sajnálom, hogy a vezényletem alá helyezett hadosztály egy részét el kell hagynom, azonban szükséges, hogy ez megtörténjék, s én azon biztosságot táplálom, hogy a megszállásra rendelt csapattest meg nem fog szűnni, a számos visszaemlékezéseket a franczia hadseregre ez országban ébren tartani, mely bevonulása által Görögországnak szabadságot adott s Európa nemzetei közé sorolá, Megszálló hadsereg katonái! én búcsúzom tőletek! « Gondoskodjatok, hogy a franczia lobogó tisztelve és szeretve legyen, bármi történjék, s ha nektek nincs magadva, a Törökországban közelgő háborúban résztvehetnetek, tettetek mégis Francziaországra nézve szintoly hasznos lesz. Mindenekelőtt szigorú fegyelmet tartsatok, mely a népek szeretetét és tiszteletét nektek meg fogja szerezni, valamint vitézségtek félelmét idézend elő , ha hogy szükséges lenne azt gyakorolni. Pyraeus máj. 28. 1854. Hadosztálynok : Forey, táborkari főnök : Loberdos. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. Bukarestből, jun. 6-tól következő távirati sürgöny érkezett: „Az oroszok, folyvást visszahúzódva, már az Oltvonalat teljesen odahagyták. Erdély határszorosait a moldvai oldalról már kozákok szállták meg. A súlyosan megsebesült gr. Orloff ma állítólag meghalt.“ Magán, egyébiránt jóhitelű forrásból, távirati után Czernovitzból 7-kéről azon közlést veszi az „O. C.“ hogy Paskievitsky orosz cs. főpa