Pesti Napló, 1854. június (5. évfolyam, 1268-1290. szám)

1854-06-17 / 1280. szám

e felállás homloka és annyira van a nyűgöt, mint a Pontus Euxinus nem igen tagozott éjszaki partja ellen fordítva. A segédseregek partraszállása Odessa nyugati részén nem tartozik a lehetlenségek sorába. S mint­hogy Paskievits­ág előtt tudva kell lenni, hogy a segédcsapatok e pillanatban nem jelentéktelen szám­mal hajékon a várnai és balcsiki kikötőben hor­gonyoznak, ennélfogva gonddal kellett arra is len­nie , mikép az ellenvezérek valamely ponton ki­fejthetik erejöket , hogy stratégiai felállás által az orosz hadállást a Duna mentiben Szilisztriánál parali­­zálják. Mi már utaltunk arra, hogy mily kölcsönös ha­tással vannak egymásra a politika és stratégia. A német hatalmaknak legújabban kiderült politikai maguktartá­­sa, s a segédseregek várt stratégiai előnyomulása kész­tethették főleg Paskievits hget , főhadiszállását a mon­dott pontra áttenni. Gortsakoff hg a dunai hadsereggel bolgár földön marad, azonban összeköttetését az Usa­­koff féle csapatosztálylyal, melynek csapatjai a Dobrud­zsában a Duna mellett vannak elhelyezve, fen kell tar­tani. A Liprandi hadosztály jun. 8 -i tudósítás szerint a tömösi szoros útján áll Erdély felé ; egy másik tudó­sítás, hogy orosz csapatok a vere.-a toronyi szoros felé is útban vannak, még megerősítést vár. Paskievits hynek különben egészségi állapota sem engedte volna a hosszú tartózkodást a mocsár­ környezte kalarasi főhadiszállá­son. Táborkarának tisztjei most éjjel nappal dolgoznak az uj csatarenden , s az annak létesítésére vonatkozó utasításokon.“ S­­assyi­s­ki tudósítások szerint orosz mérnökök e város erősítésének előkészületeivel foglalkoznak s egy lőportornyot építenek. Május vége óta a Szereb­ mellett fekvő összes helységek helyőrségekkel vannak ellátva, egy-egy 1000 emberrel. 6 dragonyos ezred út­ban van Moldvába, ezek a Paniutine hadtesthez tartoz­nak. Bessarábiából Scherbenev és Grund torkok meg­érkeztek. A Moldvába érkező csapatok Oroszország helyéből már 10 hó óra után vannak s valóban nem igen örvendetes állapotban léteznek. Az uráli kozákok néhány nap múlva érkeznek oda. Liprandi tbk hadteste Tirgovist felé veszi útját, s egyes osztályai az oláher­délyi határra irányozvak. Az Oltón túl is áll egy erős orosz csapatosztály, mely az e folyó mellett Erdélyből levezető utat tarja megszállva. Csapatmozgásukat egyéb­iránt az oroszok most a legnagyobb titokban hajtják végre; az ezredesek csak állomásról állomásra kapnak lepecsételt útrendeleteket s rendeltetések iránt teljes­­sé­ggel nincsenek tisztában. Valamint az oroszok Oláh­országból az erdélyi határok felé igyekeznek magukat biztosítni, úgy itt Moldvában is attól tartanak, hogy mi­előbb e fejedelemségnek nyugati részéről leendő elzár­­lása is be fog következni. Az orosz tartalékcsapatok, melyek 4-ke óta a Pruthon átkeltek, kettős indulókban mennek a Szeret­en is át s a Besztercze folyón túl ál­lapodnak meg. Egészben állítólag 30,000-nyi tartalék­csapatok kaptak indulási parancsot, a Moldvában álló hadtest erősítése végett. Mindezen tudósítások csak kiegészítik a Sid felebbi közlését az új csatarendről. Egyéb jassyi tudósítások ar­ról értesülnek, hogy a zsidók ujonczozása Moldvában csakugyan végrehajtatott. Máj. 27-e éjjelén ágyaikból vitték el a legényeket, s 24-25 emberből álló falkán­ként vitték a kaszárnyákba. A Pr. Corr. azt mondja , hogy a porosz államkötelék alatti zsidó egyének kimérve lőnek; a már begyűjtött 400 zsidó legényből csak 90-et találtak katonaképesnek, kiket azonnal egyenuháztak. Jassy városának a Moldva által állítandó zsidó zászló­aljhoz 120 legényt kell állítani, a­miért az itteni szá­mos zsidó község jelentékeny pénzösszeget ajánlott a városnak, hogy az ujonczozástól fölmentessék, de hasz­talan. E zászlóalj az oláh militiába fog bekebleztetni. Különben Jassyba számos sebesülteket szállítanak, mint­hogy Kalaras és Bukarest közt a kórházak már túltömvék. A Szilisztriára vonatkozó legújabb tudósítások a következők: Jun. G­ika éjjelén a törökök az Abdul- Medzsid és Arab Tabin mellékvárakból kirontást tettek s az oroszok ostromműveit megtámadták. Az oroszok csak gyöngén védték azokat, de mégis szuronytáma­dásra került, mely az oroszokat visszavonulásra kény­szerüté. 5-kén a török erősségekben csapatokat a vár­ból újakkal váltották fel, a felváltás rendesen minden 5-dik nap történik s minden felváltásnak feladata, két kirontást tenni. Kalarasi jun. 10-iki, tehát orosz tudósítások pe­dig jelentik, hogy jún. 5-ike óta, tehát 6, 7, 8 és 9-kén az Abdul-Medzsid és Arab Tabin erősségeknél napon­kint kis ütközetek fordultak elő. Az aknázás a két erősség ellen rendszeresen halad. Általában azt hiszik, hogy 12-én fog ez aknák fellobbantása, egyszersmind kombinált támadás a Szilisztriát fedő erősségekre végbe menni. Az orosz hadseregben azon nézet uralkodik, hogy Szilisztria bevételével az ez évi hadjárat be leend fejezve, úgy számítanak, hogy a vár m­ég 6—8 hétig tarthatja magát, minthogy azalatt egyszersmind föl­mentő csapatokkal is fognak ütközetek előfordulni; de hogy azon közben az ősz is érvényesitendi jogát, mely Bulgáriában korán lesz érezhetővé s éjszaki Bulgáriá­ban minden utakat járhatlanokká tesz. Az oroszok a múlt háborúkban is az esős idő beálltával mindig visz­­szahúzódtak. Az oroszok ekként maguk is bevallják, hogy Szilisz­tria ellen még vajmi keveset vittek ki; hogy annak be­vételével dicsvágyuk ez évre teljesen ki lenne elégítve, s hogy ha ez nem sikerül is, az őszi esők inter­vent­iójá­ban bíznak, mely alkalmas ürügyül szolgálhatand a visszavonulásra; pedig az sem épen lehetetlen , hogy még a nyári zápor szórja el őket —a fölmentő csapa-­­ tok gólyazápora; — a helyőrség eddig is megtette a magáét, mint ezt az oroszok szerencsétlen akna-kisérlete is mutatta, melyet egy bukaresti jun. 7-ki tudósítás igen világosan következőleg ad elő : ,,Az oroszok ma szombaton egy akna fellobbantása által 3000 embert vesztettek. Mint hallom, az oroszok ostromműveiktől a vár felé egy aknát készítettek. A törököknek ezt elárulták, s ők párhuzamosan egy ellen­aknát építettek, miről, úgy látszik, az oroszok semmit sem sejtettek, mert midőn az oroszok szombat este az erőművekre támadást tettek, a törökök rövid ütközet után a hátrább álló sánczolatokba vonultak vissza s 8—10 ágyút cserben hagytak. Az oroszok, részint, hogy azokat elzsákmányolják, részint, hogy a törökö­ket beljebb a sánczolatokba üldözzék , rohamoszlopok­ban nyomultak előre , de ekkor a török akna légbe re­pült, vele együtt fellobbant az orosz akna is, s iszonyú vérfürdőt készített.“ Azon a­ szebeni 13-ki távirati tudósítás, hogy M­u­s­z a pasát a szilisztriai parancsnokot, egy ágyú­golyó elejtette és Omer pasa már helyébe Kirikli pasát szilisztriai parancsnokká ki is nevezte volna, ma két­ségbe vonják; legalább még be kell várni ennek meg­­erősíttetését, mert kalarasi jun. 10. és bukaresti jun. 11-ei tudósítások ez eseményről még egy szót sem említnek. Kirikli pasa az utolsó tudósítások szerint Ázsiában van, s Szilisztria vára végre bezárulva. E bezárulás kiegészítésére keltek át Pawloff tbb csa­patjai Oltenitzán alul, s nem e vár ostromlására. Tur­­tukai vára még mindig a törökök kezében van. Egyéb­iránt e zárló csapatok megtámadtatást várnak, mert a legújabb tudósítások egyéb részleteken kívül azt is hí­rül hozzák, hogy az oroszok minden rendelkezhető csa­pataikat Rassova, Kusgun, Oltenitza és Brailából magukhoz vonták s Omer pasa fő­­hadseregét.Tiuk­óinál Kusgur és Kutsuk-Kaj­­nardzsi közt várják. Visszavonulás esetére pedig 4 hidat, még pedig két naszád és két talphidat vertek 6 repülőhiddal együtt. Izmail pasa, ki Omer pasa elő­­hadát vezényli, már csak 3 állomásnyira lenne Szilisztriától. 10,000 angol útban van Várná ból S­u­m­­­á­b­a. Szint annyi franczia készen áll Bazardzsiknál. Musza pasa halálát e tudósítások sem említik. Várjon ily közel várandók-e már Omer pasa had­működései az ostromolt vár fölmentésére, ezt mindene­setre be kell még várni, azonban előkészületeket min­denesetre tesz egy hatalmas csapás intézketésére, így egy belgrádi tudósítás jun. 11-ről is mondja, hogy Omer pasa minden rendes csapatokat magához von Bulgária erősitett és nyílt helyeiről s a basibpzukok az elvonuló nizámok helyére lépnek, így a travniki, zwor­­niki, banjalukai, nischi s más helyőrségek útban vannak. Az itteni várőrség is, a 4. ezred két zászlóalja, melynek ezredkara Nishben állt, okvetlen ezredesét követné, ha a Szerbia viszonyait rendező szerződések a basibozu­­kokat, ez ország erősített helyeinek megszállásától el nem tiltanák. Szintúgy bevárandó még az is, várjon a segédsere­gek egy része csakugyan közel útban van-e Sumla fe­lé , de annyi bizonyos, hogy most már nem sokára a csatatéren fognak állni. így egy g a­ll i p­o 1 i i 31-iki levele az ,,Union“-nak ezt mondja: „29-dikén St. Ar­­naud 30,000 ember s 50 ágyú felett Gallipoliban szem­lét tartott, mire a csapatok egy része hajóra szállott. 31-kén a Canrobert hadosztály hajókon Várnába indult, hol jun. 2-kán meg kellett érkeznie (mint tudjuk, az angol csapatokkal együtt megérkezett). Csakhamar reá a Bosquet hadosztályának kellendett elindulnia, mely­nek egy része szárazon Drinápolyba fog menni. Egy lovas dandár hasonlag Drinápolyba fog menni, hová jun. 5-éig egy dragonyos ezred kisérendi. Jun. végéig az egyesült seregből 60 000 ember Várna alatt állha­­tand, kik 60,000 törökkel fognak egyesülni. St. Arnaud tanagy jun. 6-áig fog Várnába érkezni, ő tehát 12,000 embert fog vezényleni s Várnából a Balkánvonalat vé­deni s a dunai vonalra figyelni . Ily viszonyok közt érdekes leend Szilisztriának következő leírását olvasnunk egy utas tollából : A vá­ros kiterjedésében körkanyarékot képez, melynek ivét a Duna teszi. Majdnem közepén ez ívnek van egy erő­sitett várda fallal s négyszegletű tornyokkal, valamint egy keresztsáncz a városrész felé hasonlag tornyokkal, de kisebbekkel. Vizi részről a várdát falazott árok fedi. Szint ott létezik egy falazott quai, mely 7 lábnyira a ren­des vízálláson felül emelkedik s honnan egy oldalkapu a város belsejébe vezet. — A főbemenet város­részen létezik s csapóhiddal van fedve. — A vár­­dától a város felé van egy rendes alakú tér 50—75 lépésnyi változó szélességgel; béke idején itt fek­szenek az ágyúcsövek. — Mindjárt a várda mellett van a pasalak. A várda védereje csupán a város felső részére terjed ki; egészben a vizi részen 4 redout vagy sáncz árkodik. A szárazi rész felé 6 redout képezi a védelmet; minden csúcs közben eső sánczokkal van összekötve; s ismét ezek közt cavaliers-ek vannak a jobb védelmezhetés végett alkalmazva. A redoutok fa­lazva vannak. A városon felül, 30—40 lépésre az árok­tól, áll egy védállapotba helyezett falépület, mely a hajózási szerek raktárául szolgál. A nyugati részen, a­hol a kis Musztafa kútja s temetési helye van, a táj most kis erőditvényekkel és sánczokkal van fedve; az ellenrészen, hol szőlők és kertek terjednek el a hegyek folyójától egész az árok széléig, a sánczon több pont árkodik.­­ A mellvéd részben faműből s földdel töltött sánczkosarakból áll.“ Várnában minden előkészületek megtétetnek a csapatok elfogadására , s a francziák főkórháza a vá­rosban leend. Az egész hadsereg, Napóleon hg hadosz­tálya is, Várnánál fog öszpontosíttatni. Foreg tök had­osztálya fog az elhagyott gallipolii táborba szállni. Az orosz haderők, melyek most bolgár földön áll­nak, legalább 100,000 embert tesznek. Kalarasnál mintegy 75,000 ember ment át a Dunán. Usakoff tbk hadosztálya, melyet Lüders tbk Dobrudzsa megszállása végett hagyott hátra, 20,000 embernyi erős , a Pawloff hadtest átkelt részét 3000re teszik. Kis-Oláhországból a tudósítások kielégítőleg hangzanak. A törökök csak gyönge megszálló őrsége­ket hagytak hátra, melyeknek csak kevés szükségleteik vannak, s fegyelmet tartanak; a bizalom a nép közt csakhamar visszatért. Egy franczia utas következő leírását adja S­u­m­l­á­­n­a­k: Katonai állására nézve Sumla nagy fontosságú. Ez azon pont, melyen a dunai várakból az utak mind összefolynak; várművei gyöngék lennének, ha európai csapatok védnék azokat; de törökök által védelmez­­tetve nagy ellentállást fejtenek ki. Ezek hosszában 3 (angol) mfldre terjednek, s 1-re szélességben, magasla­tok és halmok által átmetszett területen; kiterjedé­­sük s a tér egyenetlensége meggátolja bezárultatásukat. A törökök az oroszokkal folyt háborúikban mindig itt készítettek elsánczolt tábort.“ Stambulból a „Courrier de Marseille‘--nek írják, hogy Musztafa pasa főleg azért vesztette el nagy­­vezírségét, mert a divánban minden kölcsön ellen nyi­latkozott. Az ó-törökök erről mit sem akarnak tudni s a nagyvezír némi tekintetben orgánumuk volt, s a kormány szükségesnek tartotta, magát e befolyás alól felsza­badítani. A kényszerűség, kölcsön utján pénzt szerezni, most el van ismerve s a legmegfelelőbb rendszabályok erre nézve már meg vannak téve. Párisba ugyaninnen következő tudósítások érkez­tek: A tuniszi bej a járműveket a­zultánnak ígért 10,000 ember és 18 ágyú elszállítására Várnába már felsze­relte. — 22 hajó angol és franczia csapatokkal, keletre menve, Máltát érintette. — A „Moniteur de l’ Armee“ jelenti, hogy a keleti hadsereg számára az 5-ik gy. had­osztály egész sietséggel, még pedig Levaillant tbk ve­zénylete alatt, felállíttatott. Az első dandár már is ké­szül Toulonban hajóra szállni. Egy másik dandár Mayron tbk vezénylete alatt már hajóra kelt Toulon és Marseilleben, a Pyraeusba menvén , hol a további pa­rancsokat bevárandja. A szambuli jun. 5-ki posta hoz tudósításokat az ázsiai csatatérről jun. 2-áról. Megerősül, hogy Samil két nap járásnyira Tiflisztől elsánczolt állást foglalt s folyvást hegyi lakosokat von magához. Sebasztopolnál semmi fontos­ esemény nem történt; az angol-franczia hajók a kikötő és a partok előtt czirkálnak. — Czir­­kassziába franczia tisztek érkeztek, kik a zsezsenézeket és cserkeszeket fegyverzik s hadsereget szerveznek. Egy az ázsiai hadseregnél szolgáló tiszt következő levelet irt: K a r­s­z, máj. 22. Három hete, hogy itt va­gyok, a török hadsereg e szenvedés teljes helyén. Az európai tisztek havak óta szoktatják az ozmanlikat rend­hez, tisztaság- és engedelmességhez, de kevés sikerrel. Az angol hadsereg példájától várják most a legjobb ha­tást. Az itteni hadsereg 20,000 emberből, 8000 rendes gyalog és 5000 rendetlen lovasból áll; a maradékrész rendes. E sereg számosabb lenne, hahogy az európai redifeket a lázak a kórházakba el nem szórták volna. Orvosokban nagy a hiány. Samil az Anauur és Dushet erősségeket szétrombolta, mely alkalom­mal 1400 oroszt konczolt fel s 1000-et fogságba ejtett sa Kaukázusba vitetett, s most Muchrannál áll, Tiflisz és Gori közt. A Mzchet orosz erőssé­get, nem messze Tiflisztől, jelenleg bezárulva tartja, s mihelyt ez elesik, Tifliszbe megy. Read orosz­obknak most minden erejét össze kell vonnia, hogy Tifliszt megtarthassa. Szerencse az oroszokra nézve, hogy mi még nem támadhatunk. De mi Batumból erősségeket várunk, s az angoloknak is mielőbb meg kell érkez­niük. S ha majd Samil annyira előrenyomult, hogy magát velünk összeköttetésbe teheti, akkor mi sem mu­­lasztaatjuk el, az oroszok ellen támadólag fellépni. Haireddin pasa mindent elkövet a hadsereg bajai­nak enyhítésére s C h u r s i d pasa a szervezés körül nagy érdemeket szerzett magának.“ Redut Kaié bombáztatásáról a „Const.“ követ­kező részleteket hoz : „Az Agamemnon angol s Charle­magne franczia csavarhajók s 3 más gőzös máj. 20-án Redutkaié előtt megjelentek, hol 2000 orosz volt s fel­­szóllták a megadásra. A vár ágyulövéssel felelvén, Ly­ons admirál a város bombáztatását megparancsolta, mely ez által semmivé tétetett. Erre 300 angol és fran­ immim és irodalom. Jeles íróink csarnoka. XXIV. „E lantot, koszorútlant bár VIOLÁ-ja kezétől, Mely Szigetet zengő s hősei áldozatát, Es e rettenetes s­za­b­­­y­á­t, sok erősnek ölőjét, Melyre „Ne bántsd a magyart!“ jelszavam írva vagyon, Zrínyi hagyom neked, ó haza!­e­s gondjaidba ajánlom: Zrínyi az éneklő s a diadalmi vezér.“ Vörösmarty. I. írói jeleseink csarnokában sok alak kötötte már le figyelmünket, kik előtt majd hazafiai büszke önérzettel, majd a kegyeletes emlékezet melegével, hol ismét a kora veszteség gyásza közt, s hálával és szeretettel ál­lapodtunk meg; megújították elménkben műveik , tet­teik s hűségük emlékezetét, s kiknek szivében a haza­­fiság nem pereznyi izgalom lüktetése , s az irodalom szeretete nem puszta negédlet: elővettük egynek is másnak is szellemi hagyományait, s buzdultunk tüzek­­nél, gyarapodtunk eszmék s ismeretekben, nemesed­tünk a szépnek érzésében s erősödtünk a haza iránti hűségben , s igy kell , s ez egy valódi nemzeti irodalomnak, semmi által nem pótolható, éltető ha­tása. Oda lépünk most a nagyok egyik legnagyob­bikához , kiben a vezér és státusférfi, tudós és költő, hazafi és ember oly mértékben egyesült, hogy kérdés : nagy szive s nemes önmegtagadása érdemli-e inkább tiszteletünket, kora magasságán álló, eleven tu­dománya s kimivelt lángelméje csodálásunkat , vagy kedélye és jelleme szeretettünket ? Vannak egyben vagy másban egyenlő érdemtársai históriánk hosszas folya­mában , de e szép egyesülésben ő magára egyedül áll. Azért nincs íróink közt egy is, ki a maga egészletében oly vonzólag, ily szeretetre melegitőleg, s hazafius ér­zésekben nevelőleg hatna reánk, Írásai nem irodalmi régiségek , történeti nevezetességek pusztán , hanem folyton virágzó élőfa, melynek törzsöke mohos ugyan két századnak rajta keresztül ment a vitá s újító szelé­től, de örökké fris lombjai árnyékában éltető levegőt, s a költészet legnemesebb illatát szíva mulathatunk. Ilyenül óhajtanék minden magyar által tekintetni e mű­veket, s mint ilyeket felvéve látni minden igaz magyar­nak , sőt minden magyar nőnek is , bármely kisded könyvtárába. Minden eszme és érzés , mely a magyar­nak, mint kereszténynek, honpolgárnak és embernek szent és drága , dicsőítését leli azokban : a vallás és erény, az önfeláldozó honszeretet s nemes tettek dicső­sége, a hűség és szerelem ; s mind ezt a tündér költé­szet bájfényében, a forró szív melegében. Zrínyi minden munkái két osztályra szakadnak: köl­tőiekre és prózaiakra. Emezek tárgyait a hadivezér teendői, a haza hadi állapotjai, javaslatok és buzdítá­sok teszik, mik életében úgy látszik csak kéziratilag fo­rogtak a hazafiak kezén, s egyen kivül, mely a múlt század elején jelent meg, mind csak épen az imént lát­tak világot *). Róluk ezek folytán egy szakavatott társ fog szólani. A költőiek még a szerző életében, az újabb időkben négyszer jöttek ki, elegyes versekből s egy hős­költeményből, a híres Zrinyiászból, állanak. Nem tagadhatni, ez az epos valóságos irányköltemény; köl­tője arra, hogy azt megírja, gyakorlati szándék által in­díttatott. T. i. szivének legforróbb kívánsága, éltének fő feladása Magyarországnak török iga alóli felmentése volt. Ezt beszélik tettei, ezt kiáltják hangosan prózai remek írásai: erre buzdít a Zrinyiász, midőn a szigeti hős és társai elszánt halálát dicsőíti,­ s a hazafius elszántságot közvetlenül isten által jutalmaztatja; erre minden sor, melyből azon intés szól ki: csak elszánt akarat, s a haza felszabadítható. De igy minden szépműnek van iránya, mert vagy bizonyos eszme költése, vagy általános mi­velő erejével egy a művön kivül fekvő gyakorlati czélt is valósít; a többiben Zrínyi műve csak egy eszmétől, a szépnek törvényétől, függő. Egy a történet szemei előtt véghez menő esemény, egy, bár a működő erkölcsi rugók szerint nemes, sőt *) Kazinczy Gábor által az Újabb Nemzeti Könyvtár har­madik folyamában. Azoknak sora a következő : „A vi­tézség circumstantiáiról.“ 2. Aphorismusok Tacitus hadtudományi helyei felett. 3. „Hogy egy hadviselő ember a jó szerencse nélkül semmi, és micsoda legyen a szerencse.“ 4. „Mátyás király életéről való elmélke­dések.“ 5. „Az török áfium ellen való orvosság, avagy: a töröknek magyarral való békessége ellen való antido­­tum“ (melyet gr. Forgách Simon tábornok adott ki 1705. „Ne bántsd a magyart“ czimmel). 6. „Tábori kis tracta.“ nagyszerű és fenséges esemény, de mely alárendelt és korlátolt hatással van valamely nemzet sorsára, sőt azt közvetlenül nem is érinti: lehet tárgya egy történeti eposznak, de tulajdonképi epopéeára nem alkalmatos, mely egy a nép, vagy épen az emberiség, létezését vagy sorsát megalapító nagy eseményt tárgyal, milyen rend­szerint csak azon időben fordul elő, midőn a monda s történet még egy, s mely nagyságánál fogva emberi hatalmat túlhaladni látszván, földöntúli erők befolyását teszi fel, így a „csodálatos“, lényeges eleme, éltető le­vegője leszen a valódi epopoeának. S­ime a Zrinyiász eszméjében, melyet költője e szempontból fogal­mazott , mutatkozik először is Zrínyi műalkotó ön­tudatos lángelméje. Isten maga vonja össze e ziva­tart Magyarország felett, büntetéséül az elfajult nem­zetnek ; de ott van Szigetben egy istenes és hazaszerető kisded csapat, mely a szent hitért és hazáért önfelál­dozó készséggel küzd a hasonlatlan túlerővel, s mint megváltója nemzetének, mint engesztelője az ég méltó haragjának, elesik ugyan, de elesik, miután a pogány hadat számtalan vitézeitől a legjelesb vezéreitől meg­fosztotta, miután magát a világhódító szultánt megölte, s ez által a hadjárat következményeit a kis Sziget rom­lására szorítván, a roppant és utolsó veszedelmet el­hárította , s e feláldozásáért a megengesztelt istentől közvetlenül a menny örömei közé magasztaltatik fel. Valamint ez eszme, úgy a Szulimán halálának, nem a történetre nézve esetékes betegségbeli bekövetkezése, hanem a szigeti hős által eszközlése, oly lényeges, s a művészet kívánalmaival oly szorosan összefüggő, hogy ezt is a költő műbölcsesége tanujeléül vehetjük. S e műbölcseség nem egyedül a conceptióban, hanem a szerkezetben is, t. i. a részek egymáshoz arányzása és elrendelésében nyilatkozik; jellemei változatosak, határozott egyéni élettel bírók, s egymást csoportozás és ellentétezés által emelők; a leírások élethűk s mind a maga népe s az ellenség gondolkozását s élet- és harczmódját ismerő férfit, mind a gazdag képzelmű köl­tőt tanúsítók. Ekkép, míg az egész költemény történeti emlékezéseinkkel s nemzeti érzésünkkel a legbensőbben össze van forrva, s másfelül a műitésznek nem csak javulását, de a kor széptani kifejlettségéhez mérve, cso­­dálását is kiérdemli : nem méltó-e minden igaz érzésű és m­í­v­e 11 magyarhoz, hogy a kifejezés avultságain és egyéni gyengéin túlemelkedve, sőt magának a ki­fejezésnek számos sajátságos szépségeit érdem­i tanul­va, e valóban nemzeti művet képzése eszközei, irodal­mi örömei közé sorozza ? Ámbár pedig a költő szeretetre méltó egyénisége az előadás tárgyilagossága daczára gyakor helyeken elé -- ""‘üi— "" .........................................­ tör, s nemcsak elmélkedés, de érzések kifejezésében is nyilatkozik: egészen új és saját oldalával lyrai költe­ményeiben ismerkedünk meg, hol idegen költői ala­kokba rejtezve, viharos szerelme kínjait oly hathatósan oly elragadó s ismét elbájoló, édes erővel énekli, hogy ha őt amott, műve egészét tekintve, első eposköltőnk­­nek kell ismernünk, mint lyricust e kevés után is, mi tőle világot látott, általában a legkitűnőbbek mellé ran­­gozhatjuk, ide értve a külföldéit is. És így Zrínyi sem könyvtárunk, sem rendes képző eszközeink közöl el nem maradhat. Nekünk nemcsak valóvá kell tennünk, mit ő méltó önérzetében igy éne­kelt magáról : Honnan Scythiából kijött magyar vitéz, Merre vitézségét látta világ, nagy rész: Azokról helyekről minden szem reám néz Hírrel böcsü­lettel, valamig világ lesz, hanem fel kell őt, azaz összes érzéseit, egész lelkületét magunkba vennünk: e szeretetét a nagynak, a jónak, az isteninek, a szépnek, mely műveiből hozzánk szól; fel e forró szeretetét a hazának, melyre vallása, erénye, melyre szivének minden lüktetése, éltének minden tette irá­nyozva volt, s irányozva nemcsak önfeláldozással, melyet dicsőség követ és díjaz meg, de önmegtagadással is, mely a mily hálátlan, oly fenséges s bennünket az istenhez közel emelő erénye az emberi kebelnek. Fel kell ma­gunkba vennünk e gyakorlati és tevékeny honszeretetet, melyet élete a csatamezőn, a tanácsteremben, a fejde­lem szobájában s a toll munkáival hirdet, és költemé­nye dicsőit­ fel ez önzetlen, igény nélküli honszeretetet, mely míg a lelketlen irigység ellenében mind visszavo­nulni, mind bátran kiáltani tudott, a herczegi kalapot ’ magától elutasító, s maradt mivé isten és önmaga tette magát — nagy hazafi s nagy ember. Tettei a történet lapjain emlittetnek; szelleme művei­ben él. Halljuk meg szavát a jelenkor legnagyobb köl­tője ajkairól: ,,E lantot... Zrínyi hagyom neked, ó haza! és gondjaidba ajánlom!M­a éljünk a legnemesb örökséggel azon ügy váltságára, mely Zrínyi életének egyetlen iránya volt. To­ldy Ferencz: Magyar könyvészet, 220 (449). Magyar nyelvtan az algymnasium első és második osztálya számára. Irta Ihász Gábor. Második javított kiadás. Egerben, az egri lyceumi könyvnyomdá­ban. 8 rét. 164­­. 221 (450). Legszebb dalversek, magyar és német nyelven. Első füzet. Az első gyermeki kornak: 6—■ 9 évig. Kiválogatta Ajáky. Pesten. Nyomtatta B­u­­csánszky Alajos. Kis 8 rét. 64­1, # — ZRÍNYI.

Next