Pesti Napló, 1854. július (5. évfolyam, 1291-1316. szám)

1854-07-21 / 1308. szám

és rajzolás, szavai a művészet érzékével is. Igen nagy tudás ide nem való, hanem igénytelen művelt lélek és nemes szív, ki a maga körét, határait tiszteli és betölti. E szerint van kilátásunk a közel­jövőben praeparan­­diára, de hol marad és meddig késik, e vidék számára, Miskolczon vagy Kassán egy vasárda, *) diákosan : re­áltanoda? Mindinkább jelenkezik egy ily intézet szüksé­ge a szerint, a mint a gymnasiumok rendezése jobban megfelel a tudományos czélnak, s az ó nyelvek mind lényeges­ részét teszik a gymnasiumi oktatásnak. A pataki főiskolai összes ifjúság száma ez év alatt volt és pedig a theologiai szakban száz­nyolc­van, a gymnasiumban háromszáz­hetvennégy, az elemi osz­tályban harminczkettő, összesen az egész iskolai lét­szám 590. A sárospataki főiskolának egy nagy tárháza, a bib­­liopolium, újabb elrendelést igényelvén, annak vezetőjé­vé Soltész Ferencz tanár kineveztetett. E könyvesház annyi példányát leírja főleg a klassikus írók műveinek, hogy méltó tudatni a nagy érdemű közönséggel, miként sehol sem kaphatni olcsóbban e műveket. Iskolai elöl­járók, könyvárusok, kik netalán megrendeléseket ten­nének, forduljanak Soltész Ferencz tanárhoz. Gyors és pontos szolgálat, mi eddig oly gyakran elmaradt, ezen­túl nem fog hiányozni. A tanárok közöl Soltész Já­nos „Schmarda állattanának“ lefordítását bevégezte. Zsarnay Lajos a görög új szövetség nyomatásával van elfoglalva. Erdélyi János és S­o­m­o­s­a­i István tanárokra a főiskola történetének megírása bízatott az egyházkerületi küldöttség által. Az e lapokban, ön rendes levelezője által említett hellén-magyar szótár írásában részt vesznek az érdem­dús Somosai János, ki eddigelé héber-magyar szó­­tárral is gazdagító irodalmunkat, theologiai munkái mellett; Zsarnay Lajos, Kálniczki Benedek, mindkettő a görög exegesis és nyelvtan professorai; Molnár István, Bakó Dániel, ki már egy latin ma­gyar szótár írásában is részt ven; végre a három gram­matikus : Finkei József, Soltész Ferencz, Somossi István, az ismeretes görög nyelvtan szer­zői. Ezek az iskola kebelében jelenleg folyó irodalmi és tudományos törekvések. Cserháti lev nemzeti színházunk ügyében. VII. Csak azon szinműintézet boldogul és felel meg nemzeti közművelődési rendeltetésének (mint más szín­­intézetek történetéből, életéből tudjuk,) mely minél több írói dijosztalékot fizet ki. Maga a közgazdászat philosophiája követeli, hogy a munka kellően dijaztas­­sék. És várjon mi józan okkal is követelhetni, hogy míg az intézet saját előadó művészeit — érdem szerint-e vagy nem’ most nem vitatjuk, — állítólag tehetsé­ge szerint díjazza , addig épen az intézet szellemi táp­láléka szerzői, biztos fennállása tényezői, a különben is eddig igen méltatlanul elhanyagolt írói kar dolgozzék érdekében, oly kegydíjért, mely alamizsnának igen is, de jutalomnak nem tekinthető. Mi igen is ismerjük azon ellenvetést, mely abban keres erősséget, hogy a páholyok finomabb ízlésű elő­kelő közönsége az eredeti , különösen nép­színművek többszöri ismétlése folytán,­­melyek, állítólag, csak a naponkint tapasztalható közélet prózai s a tisztultabb ízlés igényeit ki nem elégítő képeit hozzák látványul) unalom és boszuság miatt elmaradoz az előadásokról és igy előre megfizetett gyönyörélveitől fosztatik meg; de ez, tisztelettel legyen mondva, méltatlan ráfogás és aristokrátiánkat érdemetlenül sújtó ámítás. Mi épen azon időszakban laktuk egy ideig állandób­ban a fővárost, midőn eredeti drámánk aránylag leg­szebb virágzásban állott, és benső örömmel láttuk nagy számmal begyült legelőbbkelőinket, eredeti színmű­veink 10— 15-ik előadásában is gyönyörködni. És vég­re, ha a fennebiti állítás igaz volna is, az soha sem szolgálhatna egy nemzeti rendeltetésű intézet műveze­tőjének irányadóul. Ez intézetünk nem egy osztály mulatságául alapít­­tatott, azért a művezető kötelessége, minden lejális és közerkölcsiséggel megegyeztethető nemzeti irányú esz­közökkel oda töre­kedni, hogy minél nagyobb közönsé­get biztosítson magának, nem anyagi, hanem erkölcsi haszon tekintetéből. A mely színház egy osztály iránti hódolatból a tömeget, a nagy közönséget ignorálja, a rendeltetését tagadja meg, mert nincs kire közművelő­dési hatását gyakorolnia. És e hatás csak népszerű eredeti művek által, melyek, mint a tapasztalás mu­tatta , leginkább von­zanak, eszközölhető. És ime még­is a nemzeti színház intendaturája után fölvett díjazási rendszerével e forrást tömte be, mely­ből életerejének legbiztosabb gyarapodását meritheté vala. Maga a páholyközönség is, szembetünőleg ha­nyagolja el idegen zamatu drámai előadásainkat s igy lassan kint majd csak az operákat látogatván, könnyen megtörténhetik, hogy a szavaló drámát egészen cserben hagy­and­­a. Mi meg vagyunk győződve, hogy a jelen kérdésben is az ügy szeretetéről s őszinte nemes irányáról isme­retes országos bizottmány erélyes támogatására szá­molhatott volna intendáns gróf úr, ha az észszerű in­dokolást megkísérli vala, s a dráma ezen életfeltétele mellett felszóllal. S ezt elmulasztván, elháríthatja-e a nemes gróf magáról a már érezhető eredményért az er­kölcsi felelősséget ? A fölmutatott szomorú képekben, azt hiszszük, elég­gé kimutattuk azon siralmas állapotot, hova az inten­dáns gróf ura dráma­i ügyet életbiztosító elemei avatatlan, műértetlen — hogy ne mondjuk szándékos kezelése által eljuttató. Lássuk már most, mi sükert idézett elő az annyira kegyelt opera ügyében ? AUSZTRIAI BIRODALOfl. ,­­ e­c 8, jul. 16. Gortsakoff hg tegnap ismét conferen­­tiát tartott Bud­-Schauenstein gróf úrral, s a különben jól értesült körökben úgy hiszik, miszerint ez lett volna az utolsó beszélgetés, melyet a lig nemsokára bekövet­kezendő elutazása előtt tartott az ausztriai külügymi­niszterrel, miután tökéletesen meggyőződött volna a felől, hogy az orosz intenzióknak épen semmi kilátásuk sincs többé arra, hogy az ausztriai udvar részéről a Sz. Pétervárott remélt figyelemre méltassanak. Hogy itt­ ­ Ha v­a­l­á­r­d, az ön tárczája szerint, a. m. reál, miért ne lehetne valárda a. m. reál-tanoda, Lev. elhatározták az orosz feleletet alkudozások tárgyává tenni, és azt a bécsi conferentiával közleni, tökéletesen valósul; de ép oly bizonyos az is, hogy a nyugati ha­talmak követei már­is kinyilatkoztatók, miszerint kor­mányaik épen nem hajlandók az orosz felelet alapján fegyverszünetbe egyezni. Az alkudozások Gortsakoff rggel még e pillanatban is folynak ugyan, de legköze­lebb ezek is megszünendnek, mert, mint mondók, legki­sebb kilátás sincs arra, hogy a hg missiójára nézve ked­vező eredményük lenne. A legközelebb felmerülő hírek egy Prágában tartandó congressusról még mindez ideig legkisebb alappal sem bírnak,­ és oly kevéssé valósulana azon állítás, miszerint nemsokára fegyverszünet fogna köttetni, miután ez, ha még egy barátságos hatalom ajánlaná is, sem a törökök sem a nyugati hatalmak által el nem fogadtatnék, kik, úgy látszik, szilárdul el vannak határozva a támadó föllé­pést folytatni. A tegnapi börzén a legkülönbözőbb hí­rek keringtek a csatatérről; nevezetesen tudni akarták, hogy Omer pasa nagy erővel szállotta volna meg Bu­­karestet, de miután erről még eddig hivatalos tudósí­tás nem érkezett, e tudósítást mindenesetre óvatosság­gal kell fogadnunk, ellenben bizonyos, s az itteni kö­vetségekhez küldött tudósítás szerint megvalósul, hogy az oroszok mind 7-kén mind 10-kén nagy vereséget szenvedtek, őket Omer pasa már 5-én Dzsurdzsevo mellett megvervén. A török hadsereg nagyja, 15,000 angol-francziával erősítve oláh földön van s mind Dzsurdzsevo­ mind Oltenitzából Bukarest felé nyomul. Nyilván­való, hogy ezen, az orosz fegyverek dicsősé­gére nézve nem épen kedvező események nem marad­hatnak befolyás nélkül az itteni kabinet és Gorzsakoff­ág közötti diplomatiai alkudozásokra, annál kevésbbé, miután biztos tudósítások szerint az oroszoknak az ere­deti rendeletekkel ellenmondásban álló mozgalmai a czélból létettek volna, hogy Gortsakoff hű missióját támogassák. KÜLFÖLD. Németország, München júl. 15. (A­z i­p­a­r m a tá­r­­lat megn­y­i­t­ása). Ily fény- és mozgalomteljes szép napot régóta nem látott Bajorország fővárosa; az ég maga is mosolyogni látszott hozzá, mert hosszú komorkodás után a felhőtlen legszebb kék szint mutatta. Alig rajzolhatom le önnek kellőleg azon hatalmas benyomást, melyet a fel­séges üvegpalota az ő alkategységében a belépőkre tesz. A karzatok egyikéről végig tekintve, a legmélyebb tisztelet értelme ragadja meg a kebelt a fáradatlanul előhaladó te­remtő szellem, s a szerkezet- és összeállításbani szépnek és öszhangzatosnak rendező képessége és hatalma iránt. Pedig a kiállítás még nincs bevégezve, még itt amott hiá­nyok tűnnek szembe, melyek azonban néhány nap múlva el fogtak enyészni. A megnyitási ünnepély ő felsége a ki­rály megjelenésével kezdődött, ki királyné ő felségét ve­zette, s kiket a kir. ház herczegei és herczegnői követtek. Dörgő éljenek vegyültek a néphymnusz hangjai közé, a szökőkútvizek csevegése megszűnt, és von der Pfordten beszédet intézett ő felségéhez. Rövid visszapillantás után a kiállítás keletkezése és kifejlődésére, átment a németor­szági kiállításokra, fölemlítvén az ausztriaiakat is, végre szót ten a vámegylet iparmű-mutatványairól, melyek utol­sója 1844-ben Berlinben téteték ki szemléletül s számra mintegy 3000-ig, körülbelül egy millió áru-értékben ter­­jedett. A legközelebbi egylethoni kiállításnak 1849 dik évben Berlinben kellett volna megnyittatnia, de a politikai zavarok azt lehetlennték. Azalatt a dolgok egy szerencsés fordulata állott be ; mi most a nagy Ausztriát valamennyi birtokrészeivel a közös nagy német hazába foglaltan üdvö­zölhetjük. A bajor királyi kormány felhívására Németor­szág minden részeiben egy különös élénk buzgalom felett. Több mint 6600 kiállító van e palotában képviselve; Ausztria ezekből több mint egy harmadrészt vesz igénybe. A beadott készítmények jelessége egyenlő fokon áll a nagyszerűséggel, melyet még eddig a szárazföldön­ egyet­len kiállítás sem érhetett el. — Február 27-kén jön a pa­lotának első oszlopa felállítva s ápril közepén az épület már bevégzetten állt. Térnagysága 217 — 500 négyszeg­­lábnyi, magassága pedig 87 lábnyi. Minden, az összeha­­tásra meghívottaknak versengő buzgalma a beszédben leg­tisztelőbb elismerést nyert. Végül ama remény fejeztetett ki, hogy az összehatás ezen fényes eredménye a nagy haza minden törzsei öszveségének érzületét megszilárdítani s minden életkérdésre nézve jelentékessé tenni fogja. Ő fel­sége a király válasza ismétlé amaz örvendetes meggyőző­dést, miszerint a most bevégzett műnek a nemzeti érzü­letre befolyása nagy és messzeható lesz. — Egy futó áttekintése a tárlati iparmutatványoknak édes meg­lepetéssel tünteti fel előttem a német ipar és művészeti élet hatalmas előlépéseit, és nem minden büszkeség nélkül mondhatom ma is már, hogy az általános szózat csak cso­dálatot fejez ki Ausztria műkészítményire nézve. Ezen el­ismerés azon mértékben lesz majd általános, melyben azok belső minősége és árai közelebbi vizsgálat alá vétetni fog­nak. Nagy köszönettel tartozunk mindnyájan a bizottmá­­nyi tagoknak, és különösen az ausztriai bizottmány főnö­keinek , e­u 11 e­r csász. tanácsos , valamint Burg lovag kormánytanácsos uraknak, kik fáradhatlan törekvéssel ipa­runk jeles műveit a kiállítás valódi fényében tüntették föl. — Különös érdemet szerzett magának dr Hermann ba­jor kir. miniszteri tanácsos (a statistikai bureau főnöke) a catalogusnak még a tárlat megnyitása előtti szerkesztése ál­tal. Ily munkának nehézségeit tapasztalásból kell ismer­nünk, hogy ezen valóban példásan rendezett catalogus be­csét kellőleg méltányolhassuk. Az 26 nagy nyomtatott ívre terjed, s a tárgyakat osztályaik úgy mint tartományaik szerint rendezetten adja; végre a betűsorozatos rendszer is meg van tartva. Az utóbbi napokban mennyire gyűltek ha­lomra a tárgyak, mutatja azon körülmény, hogy az utóla­gosan beküldött művek jun. 21-kétől 27-kéig számszerűit több százra terjedtek,— így tehát a német szorgalom ezen nevezetes műtárlata meg volna nyitva. Holnapután a köz­megtekintésnek fog átadatni. A mai ünnepélyt illetőleg, azt mint igen méltót s valamint külsőképen fényteljesnek, úgy belbecsében helyesen felfogottnak kell jelölnünk. Mind­az, mit München nagyban felmutathatott, itt egybegyűlve volt­ minden méltóság, valamennyi idegen diplomata, az összes követségi személyzettel, s a jó társaság színe, rend­kívüli számban töltötték meg a helyiség tágas téreit. A dí­szítés igen izlésteljes volt. A város utczái is valódi ünne­­pies alakot öltenek.­­ Ma az itt jelenlevő kiállítók, tárlati hivatalnokok és elöljárók nagyszerű lakomát (bankett) adnak. kel kiséri. Egy feltűnő előttünk, még­pedig az, hogy Oroszország czárja a Porta keresztény alattvalói fölötti külön védjogi igényével nem hagyott föl, s ragasz­kodik ahoz, miszerint ezen kérdés belügynek tekinten­dő, mi az idegen hatalmakat nem érdekli, s annak az európai egyensúlylyal semmi köze. S épen ez Oroszor­szág igénye, mi mindjárt kezdettől fogva a harcz kiin­dulási pontját képezte; kezdettől fogva ez volt főtárgya az orosz panaszoknak és tiltakozásoknak, úgy hogy el lehet mondani, miszerint az orosz kabinet ma is, annyi diplomatiai erőfeszítések, s több vagy kevésbé sükerült annyi mesterfogások után még mindig a Menzikoff 1853-ks jegyzékénél áll... . Ép ezen vallási védjog az, melyet a sz.­pétervári kabinet a Portával egyezmény által akart rendezni, s ép ez az, mit a Porta mindig határozottan elutasított. A „Jour­ des Débats“ az orosz kabinet ezen követ­kezetességét az orosz intézmények sajátságos jelleméből magyarázza ki, valamint azon jelenleg túlsúlylyal biró nézetből, melyben a politika a vallással oly szorosan öszszecsatolva van, hogy a császár minden alattvaló­jának az orthodox vallást el kell ismernie, s még e hit külföldön élő hívei is az orosz nemzetiséggel feloldhat­­lan kötelék által vannak összekötve, mi egykor az egész földet el fogja borítani. B a c c i o c h i gróf, a kormány titkos megbízásával Olaszországba utazott. — Nápolyból írják, miszerint a franczia és ottani kormány közt uralkodó feszült hangu­lat növekedő állapotban van. Mindaz iránt, mi franczia, nagy bizalmatlansággal viseltetnek. A politikai elítél­tekkel folytonosan szigorúan bánnak, így gróf I n t c r­­d o n a t o ezredesnek, ki tudomás szerint két barátjával Máltából visszatért és Sicziliában a királyi csendőrök­kel harczba keveredett, a király parancsa következté­ben minden rokonai, barátai, szolgái a messinai citadel­lába zárattak. P­ár­is, júl. 16. R­egg­e­l. A Moniteur kime­ntő tudósítást közöl a császár boulognei és calaisi ki­rándulásáról, és a brit admirálhajóni látogatásáról. A keleti tengeri expeditiós hadtest elszállítása meg fog történni. Nincs kétség benne, miszerint az első szállít­mányt egy második fogja követni, és hogy a tél beállta előtt hatalmas szárazi erő gyűjtetik össze Sz. Pétervár közelében, gazdagon fölszerelve ágyúval, lőszerrel, élelmi­szerekkel s egyéb szükségesekkel. Azonban mit­­sem hallani, várjon ezen csapat még e nyáron használ­tatni fog-e támadásra, vagy pedig a jövő tavaszt bevár­ja. Némely merész képzelődő tehetség arról álmodozik, miszerint e hadcsapat rendeltetése volna Fagy hid­­mester urat bevárni, hogy ennek segítségével Kronstad­­tot hajók nélkül is megtámadhassa, vagy pedig a part valamely pontján szilárd állást foglalhasson. Ezen ka­landos hozzávetéseket csak mellesleg említve, mint hi­telest hozzuk föl, hogy az expeditiós hadtest a jövő tél­re aligha fog hazatérhetni. A tengerészeti minisztérium megtudta, hogy a Finn­­landba rendelt három árboczos és 300 tonnás orosz ha­józz O­r­i­o­n, Odessából Livornoba ért, és ott szm­­­leges vásár végrehajtása után toskanui útlevelet vett volna. Császári gőzös küldetett ki, hogy az O­r­i­o­n­t elfogja, ha az a tengerre szállni bátorkodnék. 11-kén az orosz hajó elfogatott és Toulonba küldetett. Spanyolország. Az O’D­onnel tábornok alatt kitört katonai lázadás, ha az eddig érkezett tudósításoknak hitelt adhatni, sajátságos kimenetelt látszik venni. E fölkelés, ha, mint előre látható, el fog is nyomatni, kö­vetkezményei még sokáig gyakorlandják az egész or­szágra hatásukat, sőt valamint a mostani fölkelés csak folytatása a tizedik ezred f. évi február havi lázadásának Saragossában, még több hasonlót vonhat maga után, ha a vezénylő államférfiaknak nem siikerülene elvégre be­dugni azon forrásokat, melyek a sajnálandó katonai for­radalmak­nak Spanyolországban alapul vagy legalább al­kalmas ürügyül szolgáltak. Mert ha feltehetjük is, hogy O'Donnel tábornoknál személyes motívumok is hatottak, hogy őt katonái szeretik, a­mint ezt a saragossai fölke­lésnél elég világosan tanúsították, s hogy ő ezen ra­gaszkodást arra használta, hogy magát, a száműzési rendelvényért r­egboszulja, úgy ez indok semmi esetre sem az egyedüli. O’Donnel elég gyakran koc­káztatta életét a királynő trónjáért a véres csatamezőkön; ő mint van Halen utódja egyike volt a legvitézebb vezéreknek a carlisták ellen, hadműködéseinek köszönhetni főleg a legfontosb vár Morelia elestét s vele a carlista hadse­reg utolsó maradék részének a bergarai szerződés utáni elcsüggedését.Bárha Arguelles,Calatrava,Abrantes higgel stb. egyike az alkotmányos párt fővezetőinek 1835- ben a Toreno minisztérium alatt, vezére az akkori kato­nai fölkelésnek az Estatuto real ellen s az 1812-ki al­kotmány mellett, mégis gyakran határozottan a mode­­rádiok mellé csatlakozott az exaltádok ellen s e párt leg­kitűnőbb tagjaival, Martinez de la Rozával stb. Mária Krisztina királynőt követé, midőn ez, miután a ludianai hg,Espartero, az exaltádok kabinetének éléreállott, 1840. octoberben leköszönt s déli Francziaországba elhajózott. De ép ezen körülmények jellemzik eléggé Spanyolor­szág jelen helyzetét; elég jelentős, hogy ép a mérsé­kelt párt, hogy ennek tagjai, kik a korona iránti ra­gaszkodásuk és hűségök legkétségtelenebb bizonyítvá­nyait adák, kik vétőkkel ügyekvének Izabella királynő trónját fentartani, a leghatározottabb ellenzéki embe­rekké — nem a korona, hanem a Mária Krisztina által nevezett titkos kormány ellen — változtak. A tudvale­vőleg leglegálisabb férfiak voltak azok, kik, a cortes­­gyűlésnek m. évi novemberben történt feloszlatása után s miután a San Louis minisztérium a Lersundy minisz­térium nyomába lépvén, egyik önkényes tettből a má­sikba ment át, a koronának kimutatták azon veszélyes utat, melyre a kabinet az országot terelni készül s kik, köztük O’Donnel is, ezért száműzve lőnek. Ép a szélső kinövésektől ment, az ország kellékeinek megfelelő al­kotmánymű végbefejezése volt az, mely a hétéves pol­gári háború által ütött sebeket behegesztő, mi a haza­fiakat kiengesztelő, az ország oly sokáig lebilincselt erői alig sejtett lendületet vettek, azelőtt nem ismert jólét terjedezett, ipar, kereskedelem és haj­ózás felvirág­zottak és azt eszközli, hogy az 1848-ks viharok szinte nyomtalanul haladtak el Spanyolország felett.De mennél inkább törekedett egy, az új boldog állapot iránt ellensé­ges párt korábbi állapotot a ravaszság, cselszövény és önkény minden eszközeivel visszaállítani, boldogtalan vállalat, melynek már 1850-en Narvaez írigy, valenciai hg erélyesen, de sikertelenül ellene szegült, annál észre­vehetőbben merültek fel a régi párt-surlódások és har­­szok, az anyagi jólét határozottan hanyatlott s az ország pénzügyi forrásai lassanként kiapadtak. Ezért bármen­nyire kell is az O’Donnel alatti forradalmi felkelést kárhoztatni s bármily mélyen fájlalandó a meglazul katonai fegyelem rákfenéje. Spanyolországtól egyedül a kormány határozott visszatérése a korábbi alkotmá­nyos vág­ásba háríthatja el a végzetteljes jövőt, s a hasonló fölkelési kísérletek örökös visszatérését. Nagybritannia, London, júl. 13. A Times kö­vetkező fenyegető czikket közöl Poroszország ellen : „Miután Anglia és Francziaország szövetsége a keleti kérdésben szilárdul megalapítva és ezen hatalmak el­lenségeskedése Oroszország követelései ellen nyíltan kijelentve való, közelebbről azon szükségesség merült föl, hogy a német hatalmak maguktartása megfontoltas­­sék és napról napra, lépésről lépésre leküzdessék azon befolyás, melyet eddig Oroszország némely német ud­varra gyakorolt és még mindig folytonosan gyakorol. Ezen befolyás annyira nyúlós, hogy azon pillanatban, midőn legszilárdabb reményben vagyunk , misze­rint a késlekedés időszaka végre lejárt, hirtelen majd itt, majd a német szövetségben új ellenzék keletkezik, s minden kellemetlenül emlékeztet, hogy Oroszország még azon államokban is, melyek jegyzőkönyvek és kö­tések által a nyugati hatalmak politikájához vannak csatolva, még mindig párthívek és titkos szövetsége­sekkel bír. Nem mintha okunk volna kétkedni, hogy az ausztriai császár következetes szilárdsággal ragaszko­dik azon politikához, mely mellé nyilatkozott, és hogy a háború folytató hatalmak irányában tett kötelezettsé­geit teljesítni akarja , de a nehézségek, melyekkel Ausztriának küzdeni kell, fölszámíthatlanul növeksze­nek azon akadályok által, miket útjába azon államok gördítenek, melyek legbensőbb szövetségesei volnának; mert az utóbbi hónapok tapasztalata kétségenkívülivé téve, hogy Poroszország és néhány kisebb német ud­var az alkudozásban nagyrészint azért vett részt, hogy Oroszországot mindazon segélylyel ellássák, mit egy látszólag tőlök is kárhoztatott ügynek merhettek hozni. Tavasz kezdetén a négy­hatalmaknak magától Ausz­triától indítványozott egyezménye, Poroszország habo­zása és a berlini orosz párt cselszövénye miatt meghiú­sult. Az egyezményből jegyzőkönyv lett, melyhez Po­roszország akarata ellen járult; ezen jegyzőkönyvet egy Ausztriávali kötés követte, melyben a háború esetlege egy vagy két esetre korlátoztatik, miknek be­állása, mint gondolják, nem vola valószínű. Ausztria azután a Portával egy további és külön szerződés fö­lött alkudozott, mi­által a fejedelemségek megszál­lását átvette, és már a csász­­tábornokoknak a Kis- Oláhországba nyomulásra a parancs elküldetett volt, midőn Poroszország ezt hűtelem­ és haragos nyilatko­zata ürügyéül használta , miszerint ő az április 20-ai szerződéstől visszalép, ha a fejedelemségek megszállása, mikép ez minden valószínűséggel bírt, az oroszok erőszakos kiűzése által létrejöne. Eközben Man­teuf­fel ezredes a czár feleletét Berlinben el­hozd, s jóllehet mindaz, mi ezen közleményről tudatik, nyíltan ellenkezik a négy hatalom által fölállított el­vekkel, Poroszország azzal negédeskedik, hogy ő abban további alkudozás alkalmas alapját látja és ezért emis­­sariusait Európa több pontjára kiküldötte. Mi mindaz­­által tévedésnek tartanék azt hinni, hogy Manteuf­­fel ezredes Angliába küldetéssel bízatott volna meg, mert B­e­r­n­s­t­orff gróf, udvarunkhoz kinevezett uj po­rosz követ, holnap érkezik ide, s kétségkívül a pots­dami békeszerző utolsó javaslatainak átadója. Mellesleg megjegyezzük, mikép Oroszország egyik föltétele, hogy tudniillik Anglia és Francziaország az ottomán területet az orosz sereggel pari passu ürítse ki, a bambergi értekezlet indítványával azonos, s kétségkívül az érte­kezletnek orosz ügynökök adták kezébe. Keveset tesz, vájjon a porosz király ezen cselszö­­vények áldozata vagy pedig mestere, de minden esetre cselszövény környezi, mely nem szégyenli rangját egy német udvar szolgálatában kizárólag Oroszország ré­szére prostituálni, és a mely királyi urának lelkesedését eredménydús ravaszsággal zsákmányolja ki. Ha a nem­zet nagy tö­megével és minden állású becsületes embe­rek egész phalanxával, kik a tró­nörököstől a legfiatabb altisztig készek hazájuk iránti kötelességeiket teljesí­teni, Poroszország becsületét, valamint Európa közös ér­dekét védelmezni, azt összehasonlítjuk: a camarilla je­lentéktelen kisebbséget képez Ez egy factio összees­küvése, mely nagyrészint a külföld eszköze és csak a poroszországi reactionarius párttól támogattatik. De ezen factio Poroszország jelen állásában mindenható és a nyugat-Európa politikájának nyújtott látszólagos en­gedmények, miket az a királynak megengedett, csak arra valának kiszámítva, hogy azok által a közvéle­ményt megcsalják, a kamaráktól csalárd ürügy alatt kölcsönt csikarjanak ki és az európai értekezletben meg­tartsák azon állást, melyet az orosz ura és mestere ja­vára, és német hazája rovására használ. Nyiltan szólunk, mivel meg vagyunk győződve, hogy Poroszország elejétől kezdve a nyugati hatalmakkal és Ausztriával csalárd játékot űzött, hogy minden sakkvonásai tulaj­donkép báró Budbergtől vagy Oroszországból diétáltat­­tak, és hogy, ha nagy változás nem áll be, a bekövetkező világesemények folyamában még kétértelműbb és ellen­­ségebb játékot fog űzni. Azon háborúban, melyet Oroszország támadó poli­tikája ránk kényszerített, komolyabb érdekek forognak koczkán, semhogy ily mesterkedést tűrni lehetne; és Po­roszországnak, mely Európa főállamai közt legkevésbé erős és legkevésbbé biztosított, nincs joga, azon hatal­mas országok politikája ellen, melyek őt bizalm­ukkal és barátságukkal megajándékozták,fegyvert ragadni és meg­állást p­arancsolni. Úgy látszik, hogy Poroszország, mely minden határán a négy hatalom támadásának ki van téve, feledte, hogy jelenlegi területi fekvését kevésbé sa­ját ereje és egységének, mint az európai államjognak köszönheti, s ha megmaradna azon után, melyről mind Ausztria mind Anglia által távolíttatik, azon veszede­lemnek teszi ki magát , hogy Európában oly háborút gyújt föl, melynek legbizonyosabb és legközvetlenebb áldozata maga fogna lenni. De anélkül is hogy ezen legszélsőbb következményekre gondolnánk , s csak azt téve föl , hogy Poroszország azon elszigetelt és önző állásban maradna , melyet most e kabi­net elfoglal, ez is elég arra, hogy m­ás hatalmak Po­roszország kényelme vagy nézete iránt minden tekin­tettel feloldoztassanak. E pillanatban a porosz keleti tengeri révek gazdag nyereményben részesülnek az in­direct orosz kereskedés által és Anglia s Francziaor­­szág ellenségeinek tevékeny kereskedelmi segélyt nyúj­tanak. Ha mindazáltal a porosz kormány a szövetsé­gesek engedékenységével szerfölött visszaél, és hely­zetét föl akarja használni, hogy a keleten szükséges had­­működéseket megakassza, s kötelezettségei alól magát Francziaország. Pár­is, jul. 14. A „Journ. des De­bate“ ma összefoglalja azon különböző versiókat, me­lyek az oroszok császárjának az ausztriai sommatióra tett feleletéről keringenek és következő megjegyzések­

Next