Pesti Napló, 1854. július (5. évfolyam, 1291-1316. szám)

1854-07-07 / 1296. szám

dolog, nem pedig hisztériai tényeken. Csak hogy egy pontot emeljünk ki. 19-én azt állítá, hogy a drinápolyi békeszerződés semmi vágyat, semmi óhajtást sem árul el területi terjeszkedés után; 26-kan elég ügyes mindig csak vitatni,hogy Oroszország nem mutatta hatalmát, hogy terjeszkedési vágyát teljesítse. — Ugyanezen lényeges különbség jellemzi mind a két beszéd egész hangját , — egész színezetét. Elég az hoz­zá , Aberdeen lord ért hozzá a farkasokkal együtt or­­dutni. Még­is a „Times“ ma azon panaszkodik, hogy Aberdeen lord nem mindig tudja magát a parliament­­ben oly ügyesen kifejezni, mint hivatalos levelezéseiben. A 25 éves sürgöny kétségen kívül igen jelesen van írva, jóllehet nem oly irtóztatóan ellenséges, hogy azt, — mint a „Times“ dicsekszik — nem lett volna il­lendő az utóbbi 25 békeévek alatt nyilvánosságra jut­tatni. Mutatja , hogy Aberdeen lord , mint Európának minden értelmes hirlapolvasója , tökéletesen átlátta Oroszország terveit, s hogy neki sem a tárczára sem titkos levelezésre nem volt szüksége, hogy Miklós czár politikáját kitalálja. És ugyanezen államférfiú egész 1854. június 26-káig nem szűnt meg bizalmat és ismét bizalmat prédikálni Oroszország irányában, min­den philippicát Oroszország ellen a háború előtt ve­szélyesnek mondott, sőt mint szükségtelent ki is kérte magának, nem szűnt meg az orosz szövetséget ringatni és magasztalni. Úgy látszik, hogy az ily sür­göny fogalmazója igen kevés emlékező tehetséget tesz föl a közönségben s általában a miniszterek emlékezet­hiányban szenvednek, ha, mint nem rég, az Oroszor­szág által megcsalatottak szerepét játszák. A sürgöny maga, melyre Aberdeen lord oly büszke, Oroszország bűnrovatát nyomorú appellátiókkal zárja be annak nagylelkűségére, melyek féligmeddig szemtelen rokon­­szenvet láttatnak ezen szent Oroszország ügye iránt. Aberdeen lord — úgymond a „Daily News“ — 1829- ben könnyebben nyöszöröghetett , mint 1854-ben. Egyébként igen keveset változott. Mint az örök sphyn­­xek az egyiptomi sivatagokon, csak mélyebben sülye­­dett az iszapba. A parliament a nemes premiert föl­mentette , de a közönség máskép gondolkodik. Minde­nütt meetingeket sürgetnek, hogy a nemzet bizalmatlan­ságát kifejezhesse. Törökország, Szambalból érkezett tudósítások jún. 2-áig terjednek. L. Raglan a sumlai táborban állítólag beleegyezett St. Arnaudnak fővezérré kinevez­­tetésébe, de Omer pasa sehogysem mutatkozott oly simulékonynak, s a tábornagyhoz így szólott: „Én ugyan kész vagyok, önnek a főparancsn­okságot csapatjaim felett átadni, de előbb be kell előttem bizonyulni, hogy azon 100000-nyi csapatok, melyeket egy év óta ve­­zénylek, több bizalommal viseltetnek ön iránt mint irán­tam.“ A Resid pasa és Mehemed Ali pasa közti harcz Szambulban folyvást tart. Resid pasa szeretne a zultán alteregója lenni. Mehemed Ali főleg neje, a zultán egyik nővére által igyekszik Resid pasa terveit megrontani. L. Stratford igénylő és beavatkozó magaviselete a zultánnak, mennél tovább tart, annál alkalmatlanabb lesz. Dana fejedelemség: Az alsó Dunáról, jun. 28-ról írják, miszerint azon tudósítás folytán, hogy az ausz­triaiak bevonulása Kis-Oláhországba jut, első napjai­ban fog bekövetkezni, Paskievits­ig újabb parancsot adott ki, melynélfogva a II.-O­láhországbóli ki­vonulásnak lehető gyorsasággal kell történnie. Plojestiből a Liprandi hadtest előhada már Foksányba el is indult; az ottani tábor összevonása csak azon esetlegre volt számítva, hogy az ausztriaiak váratlanul hamar bevo­nulhatnak. A bal dunapart egész Oltenitzáig el van az oroszok által hagyva; a Dunán élénkség kezd uralkod­ni; a gőzhajózás megnyitását naponként várják; egész országban kézművekben legnagyobb hiány állt elő, de sőt a legközönségesebb házi szerek sem kaphatók a piac­on. A csapatöszpontosítások Moldvában valóban tetemesek, mi az országra nézve annál terhesebb, miu­tán az oláh szállítók az orosz sereg számára szükségelt liszt s egyéb készleteket mind Moldvából szerezték be. Az ország ennélfogva a legjobb akarat mellett, pedig ennek valóban nincs nagy bőrében, nem lenne képes, az orosz követeléseket teljesítni. A marhadög is nagyobb kiterjedésben előállt. A határőrszolgálatot az ausztriai határ felé az oroszok igen szigorúan kezelik. Az alsó Dunáról, jan. 29. Bukarestet az oroszok csak a szállító eszközök hiánya miatt nem hagyták még oda teljesen; a szilisztriai ostromló csapatok Bukares­­­tét nem is érintve Ursizsenyibe mentek, mely 12 mfldre fekszik onnan Foksány felé, hol az oroszok nagy szemlét fognak tartani az ostromban részt vett csapatok felett. Gortsakoff hg azon egy ukázt fog felolvasni, mely a csapatoknak a kitüntetett bravourokért köszö­netet mond. Oláhország odahagyása bizonyos ,­­ r­ uzsi­­csányii, budestii és kimpinai táborok csak a visszavo­nulás fedezésére lőnek alakulva. Sőt állítólag Gortsa­koff hg, a helyettes parancsnok, Moldva megtartása iránt is csak most vár véghatározatot Sz. Pétervárról, azon­ban annak megtartására mindenesetre meg vannak téve a legnagyobbszerű előkészületek.­­ A törökök foly­vást öszpontosítják csapatjaikat bolgár földön, még Bosznia és Herczegovinából is nagy csapattömegek in­dulnak a Dunához. A Kis-Oláhországban rejtve tartott gabnatömegek még oly jelentékenyek, hogy egy évi szükségletet képesek fedezni, azonfelül a vetések a legszebb karban vannak. Bukaresti tudósítások július 2-áig terjednek. — Az oroszok a főváros odahagyását megkezdték. — 4—5 nap alatt be lesz a kivonulás végezve. A buka­resti lakosok intézkedéseket tesznek az ausztriaiak üd­vözlésére. A rendőrség ezért házkutatásokat tartott, s némelyeket be is fogott, de később ismét szabadon bo­csátott. Az oroszok visszavonulásukban Oláhországból minden ökröt, tehenet és lovat összevásárlanak, úgy hogy a legszükségesebb földművelési munkálatokat sem láthatandják el. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. A balkáni török hadsereg tel­jes erejében vonul a Duna felé, és Szilisztria és Rus­­zsukban fog állást foglalni. Kasztendzsében a Várnában állomásozott 2000 egyiptomi és 3000 török már partra lön szállítva, a Trajánsánczon átvonuló 36,000nyi tö­rök hadtesttel egyesülendő s a badabaghi magaslatok ellen előnyomulandó. Napóleon hg hadosztálya pedig Várnába érkezett. A török hadsereg átkeléséről e pon­tokon, a törökök részéről, a fővezérek közt tört­ént egyesség folytán, nem lehet szó, mert a dunai fejede­lemségeket más csapatok fogják megszállni. Ruszjuk­­ban előkészületeket tesznek a török, angol, franczia, és egy negyedik hatalom főparancsnokának fo­gadására ; azon hírt, hogy ez utóbbi hatalom csapatjai II.-Oláhországba bevonultak, korainak kell jelölni. Ezeket hallani a török mozgalmakról, másrészről tu­dósítanak, hogy az oroszok a Szereth vonalat Foksány­­tól Galaczig 30,000 emberrel megszállják ; a két város közt Lungoshban (Lungoshban) új tábort tűztek ki. Braila és Galacz odahagyására az oroszok még semmi előkészületeket sem tesznek, sőt a 911d úgy hallja, mi­kép­p várakat, valamint amazokat is a jobb Dunapar­­ton (Mazsin, Szakcsa, Tulcsa, Hirsova) jó védelmi karba helyezik. Az orosz dunai flottilla 22-e óta Pruth torko­latában áll, hol a parti ütegek védelme alatt megtáma­dás ellen magát biztosítva lenni hiszi. Egyébiránt Bu­­karestben is el volt terjedve azon hir, hogy az egye­sült flották a Szulina torkolatot erőszakolni s az orosz flottillát szétrombolni szándékoznak , miben az angol­­franczia flottillának mindenesetre nehéz útja lenne, mert Tul­sa és Szakzsa alatt, továbbá Karzalnál Rem­ig az orosz parti ütegek tüze közt kellene elhaladnia. Mind­amellett állítják, hogy Turtukaiból jul. 1-jén a török dunai flottilla is elindul az orosz flottillának combinált megtámadása végett. Azon körülményből, hogy az orosz dunai hadsereg a Szereth vonalra húzódik vissza, a Sidfrd strategikusa azt következteti, hogy ez nem Ausztria ellen intézett hadállás. A Bukovina és Erdély határain történő min­den inkább mint szomszédbaráti hadműködésekre semmi tekintetet sem fordítva, így folytatja a mondott strategi­cs : A Szereth folyó melletti hadállás, mely nem ka­tonai akadály, a Pruthot bírván hátuljában, rész v­é­d­­állás, annál kevesbbé lehet támadó állás. Sok erővel, becsület, de nem hadi siker végett, talán le­het ez állást eredményesen védeni, de támadó hadraü­­ködések kiindulási pontjául nem szolgálhat. Ha Orosz­ország Ausztria irányában ellenséges állást akarna fog­lalni, úgy nemcsak a Szerethet, de még a Pruthot is feladná! A Dniester vonalt szállaná meg. Szárnyával Tyrusgel és Benderre támaszkodva, s elégséges csapa­tokat központosítva lehető támadás ellen, a többi csa­pattömegeket éjszak felé előnyösebben használhatná. Paskievits­égről ily combinatiókat valóban fel lehet tenni. A szereb­i á­lásfoglalásnak mindenesetre más je­lentősége lehet. Az orosz fővezér bizonyosan tudott azon egyezményről, melynél fogva Ausztria Oláhországot megszállhatja, pedig e megszállás által Törökország ép­sége, s igy Ausztria külön érdeke biztosítva van.“ Így vélekedik az említett strategikus , a legközelebbi jövő ad felvilágosítást véleménye helyessége vagy hely­telenségéről. Azalatt hallani, hogy az orosz táboroknak Oláhországban csak ideiglenes rendeltetésök volt t. i. a visszavonulás fedezése, s nem sokára az oroszok tel­jesen odahagyandják Oláhországot, mit mutat az is, hogy az oláh főváros elhagyására is tesznek előkészü­leteket. Úgy hiszik, hogy Stirbeg hg nem foglalandja el újra fejedelmi székét, hanem Kantakuzeno kaimakám­­má lesz s azonnal fejedelemmé fog választatni. Kanta­kuzeno jó hazafi; neve Stambulban is jó hangzásúnak tartatik, sőt még az oroszok sem haragusznak reá; ő mindig ügyesen ki tudta kerülni a szirteket. Az orosz visszavonulást illetőleg hallani egyébiránt, miszerint az oroszok igen mérsékelt kárpótlás mellett azt kívánják az oláh parasztoktól, hogy saját földjeiket pusztítsák el. A kozákok nem a rendes utón, hanem a búzaföldeken nyargalnak keresztül. 20-án az obilestti helység-elöljárók panaszt tettek ezért Bukarestben az orosz hatóságoknál, de miután nem tudták megmon­dani, hogy mely kozákok tették a kárt, nyersen vissza­­utasíttattak. Az oláh militziából 26-kan éjjel egy nagy rész Bu­­karestből fegyver és élelemmel egy őrmester vezérlete alatt menekült. Az oroszok minden irányban küldtek utánuk csapatokat, de nem foghatók el; a militzia sorsa különben még nincs végleg eldöntve. Az orosz hidkészülékeket Szilisztriából Rennbe vitték; a többi hidanyagszereket, melyek nem szállíthatók, az oláh kormány kénytelen volt magához váltani a beszer­zés árán, szintúgy a kórházi szereket is. Jas­sy­ban 24-ke óta az ausztriai monarchiából jövő lapok a vendéglőkben többé nem töretnek, hanem a pénztárfolyamokat a helyhatóságnál megtekinthetni. 25-kén Jassyba 2 nagykereszt s 10 más rendjel érke­zett moldvai bojárok számára. Stambuli jun. 26 -i tudósítás szerint az angol­­franczia csapatok összes hadosztályai elhagyták Galli­­polit. Az ott létezett csapatok is elindultak már a Duna felé. Drinápolyba jun. 22-éig 16,000-nyi segédcsapatok érkeztek, melyek legközelebb Burgaszba tovább fognak indulni. Prim­­bk Drinápolyból Landába ment. A Feketetengerről jelentik, hogy az egyesült flották Baltsik, s Kavarna előtt fekszenek s néhány fregatt Anapa és Sukumkalé előtt áll. Egy franczia és egy an­gol gőzöst Szebasztopol közelében 4 orosz gőzös meg­támadott. Néhány lövést váltottak, mire az oroszok Sze­­basztopolba visszatértek. Karszi 10-ki levelek szerint, melyek azonban óvatossággal veendők fel, mert oly lap hozza, melynek pártatlansága nem áll kifogáson felül, t. i. a „Sid“, — azon napig az oroszok és törökök közt semmi összecsa­pás sem történt. Samylnak Titlisz elleni nyomulásáról mit sem tudtak; ő ugyan képes a parti­ pontok, de nem Titlisz ellen működni. Erzerumból jelentik a Patrienak , hogy Perzsia vonakod­sa folytán, az új orosz követet elfogadni, a Taurisban levő orosz consul­bón az orosz alattvalók ügyének elintézésével Teheránban megbízva. Ezen alá­rendelt képviselet csak meg roszabbította a kölcsönös viszonyt, s által­ában azon nézetben vannak, hogy az tökéletes szakítással fog végződni. Már 50,000­nyi per­zsa csapatok vannak a határon öszpontosítva. Athénból, jún. 30-ról tudósítnak, hogy a kalam­­bakai csata a felkelők megveretésével végződött. A vá­rost Fuad effendi rohammal vette be, s a felkelőket Hadzi Petros alatt teljesen szétugrasztotta. 1000 felkelő maradt a csataté­ren. A törökök 500 elesett fejét La­­rissába küldék, hol a kibékítő bizottmány működik. In­nen a csapatok a határ felé elindultattak. Tri­estből pedig jul. 6-ról jelentik, miszerint Wendtland, Otto királynak utóbbi időben sokat emlegetett magántitkára oda érkezett. A király őt saját kérelmére bocsátotta el. Éjszaknyugati csatatér. Bármennyire állítja is a „Times“, hogy Napier, ki 21-én 12 angol és 5 fran­czia sorhajóval, 9 fregattal s több franczia gőzkorvettel Kronstadt elé indult, csak kémszemelés végett ment oda, még 1s el vannak arra készülve, hogy legközelebb oly csapásról fognak hallani, melyet Napier utasítása ellenére hajtott végre. Priest hadnagy, kinek vezény­lete alatt álltak az Ulenborg és Bradestadt elleni expe­­ditiók, kapitányává léptettetett elő. Azonban méltán ró­ják meg azt, hogy az admirál legelőbb is a finn váro­sokkal éreztette a harcz súlyát, pedig a finneket az an­golok részére megnyerni kellene. Nem sokára az utolsó orosz kikötő, Archang­el a Fehér tengeren 13 Ottomanny kapitány hajóraja által 03­­tromzárolva lesz. Archangel főleg az idén nyert jelen­tőségben, mert ez volt a kereskedelemnek egyedüli útja; most Oroszország minden tengerpartjait, a jeges tenger­től a kaspiumi partokig éber ellenség rajongja körül. Oroszországnak most csak egy szabad kikötője van, Peterpaulowsk Kamcsatkában , mely azonban alig van más előnyére, mint hogy Putiatin hajórajának menhe­­lyül szolgál. Ezen eredetileg Japán ellen intézett flotilla az angoloknak Keletindiában s a csendestengeri szige­teken még alkalmatlan lehet, a calcuttai és melbournei kereskedők iszonyodnak a gondolattól, hogy őket az oroszok meglephetnék. Cobdennek mindenütt vannak hívei, a Gangesnél úgy mint Manchesterben vannak nyárspolgárok. TÜDOMÁNY ÉS IEODáLOK. MAGYAR VERSTAN KÍSÉRLETE. Irta GREGUSS ÁGOST. II. (Folytatás*) A verstan feladata rendszeresen összeállítani azon szabályokat, melyeknek követése szükséges a verses hangzatosság előidézésére. A verstan csak a készítendő verses munka hangza­­tosságát, azaz külső , hallható idomát illetvén, termé­szetes, hogy különválasztandó az úgynevezett poeticá­tól, mely­­ feladata lévén a verses és általában költői művek tartalmát s eze­s tartalom, vagy belső idom kü­­lönfélesége szerinti külön fajait tárgyalni — tulajdon­­képen a szépészetbe tartozik. — A versről és prózáról szóló tan s általában az irálytan épen úgy átnyúlnak, beolvadnak a szépészetbe (aesthetikába), mint a mon­dattan a logikába. Költővé a verstan senki, nem tehet, mert ez a köl­tészetnek csak hangzatosságra vonatkozó műtana, tech­nológiája , de a verstan tanulmányozása épen azért nélkülözhetlen a költőnek, mert csak általa teheti ma­gát képessé arra, hogy verselhessen, verset írhasson, azaz, hogy művének hangzatos idomot adhasson. Korán se higyük azonban, hogy a verstan ismerete egyedül a költőnek szükséges, mert a nyelvet és ennek szellemét voltaképen csak az értheti,ki annak hangrend­­szerével ismeretes. A hangrendszer ugyan, levonván azt az eszményi ős nyelvből, csak egy, de tökéletes kerekdedséggel egyet­len létező nyelvben sincs keresztülvive, miután az egyes nyelvek — mint feljebb említettük — azon esz­ményi nyelvnek nagyobb-kisebb mértékben kifejlett nyilatkozatai. Minden nyelvnek tehát külön-külön verstana van, — mely azonban annál egyetemesebb értékkel bir, minél kifejlettebb, teljesebb azon nyelv hangrendszere, melyre vonatkozik. A magyar nyelv a valóban szép hangokban 4) a leg­nagyobb gazdagsággal bírván 2), hangjai a legkisebb árnyalatokban határozottan kijelölve s egymástól meg­különböztetve lévén, magán- és mássalhangzói legará­nyosabban váltakozván s egymással mégis mindig hang­­egyezőleg rokonulván, szavai többnyire tárgyfestők, képzői legdusabbak s változatosabbak lévén : természe­tes, hogy a magyar nyelv nemcsak általában szólás és írásban a legszabadabban kezelhető, hanem különösen a versre nézve (mi pedig itt főpont) oly énekelhetősé­get tanúsít, melyben egy nyelv sem múlja felül 3). Mindezek következtében a magyar nyelv, mely maga számtalan eredeti versformában bővelkedik, valamennyi más nyelvekben használatos versformákat képes után­­képezni, még pedig ugyanazon, ha nem nagyobb sza­batossággal­­), míg a többi nyelvek, igen kevés kivé­tellel, fel nem vehetnek magukba minden versformát, s s ha mégis megkísérlik, meg nem adhatják ezeknek a teljes jóhangzat esését, gördületét, csengését. Szóval, a magyar nyelv hangrendszere oly határzott és minden­oldalú, hogy a magyar verstan csaknem egyetemes verstanul is tekinthető : egy okkal több, hogy annak tanulmányozására buzduljunk, miután a magyar vers­­tanbani jártasságunk segélyével más nyelvek verstana körül is könnyen tájékozhatjuk magunkat. A verstan megoldja feljebb említettük feladatát, midőn egy részről megismertet bennünket azon ele­mekkel, melyekből a verses hangzatosság származik, más részről pedig felmutatja nekünk azon különféle alakokat, formákat, melyekben e hangzatosság nyil­vánul. A verstannak tehát két része lesz, egyik általános, másik különös és alkalmazott: elem- és alaktan. ELSŐ RÉSZ. A vers elemeiről. A szótagok és hangok összevágó egyaránya és ha­sonlósága, szóval zenei 5) esése és találkozása képez-3) Lásd Fogarasi „műveit magyar nyelvtaniban a 6—9 §-okat. 4) Csokonai, a magyar verscannálásról közönségesen : 2. §., 2-dik jegyzés. 5) Zenei, mert a verses beszéd csakugyan nyelvzene. Igen jól magyarázólag ír erről Csokonai: „A harmónia, kö­zönségesen szólván, nem egyéb, hanem a különböző dol­goknak megegyezése. Ez a természetnek lelke, ettől van annak minden szépsége, kellemetessége és csodálatos volta. Innen van, hogy mihelyt annak nyomait elhagy­juk, összevissza ténfergünk , és harmónia bennünk nem találtatik. Midőn tehát különböző hangok egymással szépen megegyeznek, akkor a hangzásban harmónia van. Ebből származott a muzsika. Ugyanis az ember fülei igen mesterségesen vannak alkotva : valami ezekbe ön­kényt ment be és ütésével meg nem erőtette , mind azt kedves hangoknak tartották az emberek, és ezeknek har­móniájában gyönyörködvén , elébb saját szózatjokkal, azután érzéketlen szerszámokkal is próbálták azt követni. Eképen származott a szózatos és szerszámos muzsika. De mivel ezek értetlen szószólók lévén, örömest kíván­ták volna az emberek hallható szóval is kifejezni a ma­gok érzését és indulatjait: apró sorokat kurjongattak a muzsika mellett, a­mi ma is megesik, így lett a vers­­csinálás. Hogy a kimondott szók megegyezzenek a mu­zsika hangzásával, némelyek annyi syllabát mondtak rá, a­hány perczentés volt a muzsikában, és a­hol a muzsi­ka úgy szűnt meg mint az előbbi szakaszban, ők is a vén a verses beszéd hangzatosságát, ennek elemeit a­­ hangok esésében vagy gördületében s találkozásában vagy összecsengésében kell keresnünk. Az esés vagy gördület a hangok mennyiségétől függ, a találkozás vagy összecsengés a hangok minőségétől. A hangmennyiség kifejezése, legtágabb értelemben (ide gondolva most a tagszámot és hangsúlyt is) a mér­ték, — a hangminőségé, szintén tág értelemben (az alliteratio és assonantia hozzávételével) a rím. Mérték és rím lévén tehát a vers elemei, elemtanunk önkényt újra két szakaszra oszlik, melyeknek egyike a mértékről, másika a rímről szól. Első szakasz. Mértéktan. Mértékkel, ha e szót legtágabb értelmében veszszük, minden nyelv, — de ha szoros, sajátlagos használata szerint gondoljuk, igen kevés nyelv bsz. Legtöbb nyelv­­ben vagy csak a szótagok száma (péld. a francziában) vagy csak a hangsúly (péld. a németben) határozza meg a hangmennyiséget, azaz szolgál ennek mértékül általában; a magyar nyelv még ezen kívül, miként a görög, latin, szláv nyelvek, képességgel bír a nehéz (két idejű) és könnyű (egy idejű) szótagokat, melyek verstani nyelven hosszaknak és rövideknek mondat­nak, egymástól határozottan megkülönböztetni s egy­mással oly kellemesen és szabatosan összekapcsolni, hogy erőszakot nem kell a nyelven elkövetnie (mi egyéb, szorosabb értelemben úgynevezett hangmennyi­ségi, jobban mondva hangtartami nyelvekben, p. o. a latinban is, nevezetesen a hangzók elnyelése által, megtörténik). Hogy tehát a magyar nyelvnek szoros értelemben vett versmértéke van, már magában rendkívüli előny Európa minden nyugati nyelvei felett. Mielőtt azonban e mérték szabályait egyenként elő­adnék, tekintetbe kell vennünk azon szabályokat, me­lyek a tagszámra és hangsúlyra vonatkoznak nyelvünk­ben , minthogy ezek részint alapját képezik amazoknak, részint befolyást gyakorolnak reájuk. Magyar szónak annyi tagja van, a­hány magánhang­zója ; minden szótag közepe tehát egy-egy magánhang­zó, mely magában véve is teljes szótagot képezhet* 6). A magánhangzóhoz támaszkodnak és segélyével kimond­­hatókká válnak a mássalhangzók, melyek közöl mindig az tartozik az illető taghoz, mely közvetlenül a magán­hangzó előtt áll, p. o. ko­ro­na. A magánhangzó után 6) A kemény szláv nyelvekben csupa mássalhangzók (ter­mészetesen folyékonyakkal vagy sziszegőkkel közvetítve) képezhetnek szótagot minden magánhangzó nélkül, p.o. prszt. álló egy vagy két mássalhangzó akkor tartozik a tag­hoz , ha 1) vele vagy velük a szó végződik , p. o. fo­goly, mond, le­ányt; 2) ha a következő tag magánhang­zóját több mint egy­ mássalhangzó előzi meg, p. o. kér­ni, küld­tem. Azon alapszabályt, hogy a magánhangzó előtt csak egy mássalhangzó tartozhatik az illető taghoz, világos­sá teszi nyelvünknek azon szépsége, melyet ha nem csalódunk, először Gozmics említett meg, hogy t. i. egyetlen eredeti szava sem kezdődik két mássalhangzó­val; két, sőt három mássalhangzó pedig a szó kezdetén, különben igen hangzatos nyelvekben, p. o. az olaszban, sem ritkaság. Ily szókat elsajátítván a körülöttünk lakó népektől, azokat vagy átalakította s magyar hangzatu­­nkká tette nyelvünk, p. o. barát (fráter), király (král), István (Stefanus), iskola (schola), kolostor (claustrum), sat., vagy pedig magánhangzóval enyhíti kiejtés közben a tősgyökeres magyar ajk, p. o. karajezár (krajezár), teréfa (tréfa), istrázsa (strázsa), sat. Valahányszor tehát két vagy épen három mássalhangzóna) kezdődő szó akad elénk a magyarban, bizonyosak lehetünk, hogy az nem magyar eredetű. Átmenvén a hangsúlyra, mely nem egyéb, mint bi­zonyos tagok erősebb megnyomása kiejtéskor, erre nézve szabályul állítható fel, hogy a hangsúly m­agy­ar­bán mindenkor a szó első tagját illeti, legyen ez akár a szó gyöke, akár nem,­­ akár szorosan hangmértékileg hosszú, akár nem. Ha egész szavakat, vagy a szóknak szabály szerint hangsúlytalan tagjait nyomjuk meg, úgy ez különösen a bennök kifejezett értelem nagyobb kiemelése végett tör­ténik s megkülönböztetés tekintetéből inkább hangnyo­matnak, mint hangsúlynak mondatik. Alább, midőn a hangmértéktan szabályait részletesen előadandjuk, alkalmunk lesz hivatkozni a magyar szó­­tag feljebb meghatározott jellemére, valamint meg fo­gunk győződni arról is, hogy a magyar hangsúly nem marad befolyás nélkül a szók első tagjainak mértékes mennyiségére , s ezért vala szükséges a tagszámra és hangsúlyra vonatkozó két szabályt a tulajdonképi hang­­mértéktannak előre bocsátani, melyhez most átmegyünk. (Folytatása következik.) Magyar könyvészet, 242(471). Hellén gyarkorló könyv. Szerkesz­tette és kiadta L­i­c­h­n­e­r Pál, a pozsonyi evang. lyceum­­ban a classica philologiának tanára. Pozsonyban, Wigand Frigyes Károly betűivel. 1854. 8 rét. IV és 122 lap. (Gyönyörű nyomtatású, szép papirú könyv, egyik dísze a magyarországi nyomtatványoknak. A könyv ugyanazon szerzőnek Pozsonyban 1853-ban kijött Hellen nyelv­tana kiegészítéséül adatott ki, de akármely hellén nyelv­tan mellett is használható. (Ára?) # *) Lásd P. N. 1290. számát. ) A kellemtelen orr- és torokhangok a magyar nyelvben nem fordulnak elő. a) Miért is a magyar igen könnyen megtanul bármily ide­gen nyelvet, mondott igéket úgy végezték, mások pedig arra vigyáz­tak, hogy szavaikat a muzsikával egyaránt pattogtassák, hogy a­hol annak ütése meghúzva megy, ők is megnyujt­­hassák a szótagot, a­hol az megszalad, ők is ottan sza­­porázhassák, és így a muzsika és a beszéd sem egymást el ne hagyja, sem el ne késsék.“ 7) Néhány mássalhangzót mostani írásunk — elég roszul — két betűvel jelöl, hanem azért azok csak egyes han­gok maradnak (mindegy akár lágyítottak, mint ly, ny, — akár elegyültek legyenek, mint ds, dz, cs, ez).

Next