Pesti Napló, 1854. július (5. évfolyam, 1291-1316. szám)
1854-07-07 / 1296. szám
dolog, nem pedig hisztériai tényeken. Csak hogy egy pontot emeljünk ki. 19-én azt állítá, hogy a drinápolyi békeszerződés semmi vágyat, semmi óhajtást sem árul el területi terjeszkedés után; 26-kan elég ügyes mindig csak vitatni,hogy Oroszország nem mutatta hatalmát, hogy terjeszkedési vágyát teljesítse. — Ugyanezen lényeges különbség jellemzi mind a két beszéd egész hangját , — egész színezetét. Elég az hozzá , Aberdeen lord ért hozzá a farkasokkal együtt ordutni. Mégis a „Times“ ma azon panaszkodik, hogy Aberdeen lord nem mindig tudja magát a parliamentben oly ügyesen kifejezni, mint hivatalos levelezéseiben. A 25 éves sürgöny kétségen kívül igen jelesen van írva, jóllehet nem oly irtóztatóan ellenséges, hogy azt, — mint a „Times“ dicsekszik — nem lett volna illendő az utóbbi 25 békeévek alatt nyilvánosságra juttatni. Mutatja , hogy Aberdeen lord , mint Európának minden értelmes hirlapolvasója , tökéletesen átlátta Oroszország terveit, s hogy neki sem a tárczára sem titkos levelezésre nem volt szüksége, hogy Miklós czár politikáját kitalálja. És ugyanezen államférfiú egész 1854. június 26-káig nem szűnt meg bizalmat és ismét bizalmat prédikálni Oroszország irányában, minden philippicát Oroszország ellen a háború előtt veszélyesnek mondott, sőt mint szükségtelent ki is kérte magának, nem szűnt meg az orosz szövetséget ringatni és magasztalni. Úgy látszik, hogy az ily sürgöny fogalmazója igen kevés emlékező tehetséget tesz föl a közönségben s általában a miniszterek emlékezethiányban szenvednek, ha, mint nem rég, az Oroszország által megcsalatottak szerepét játszák. A sürgöny maga, melyre Aberdeen lord oly büszke, Oroszország bűnrovatát nyomorú appellátiókkal zárja be annak nagylelkűségére, melyek féligmeddig szemtelen rokonszenvet láttatnak ezen szent Oroszország ügye iránt. Aberdeen lord — úgymond a „Daily News“ — 1829- ben könnyebben nyöszöröghetett , mint 1854-ben. Egyébként igen keveset változott. Mint az örök sphynxek az egyiptomi sivatagokon, csak mélyebben sülyedett az iszapba. A parliament a nemes premiert fölmentette , de a közönség máskép gondolkodik. Mindenütt meetingeket sürgetnek, hogy a nemzet bizalmatlanságát kifejezhesse. Törökország, Szambalból érkezett tudósítások jún. 2-áig terjednek. L. Raglan a sumlai táborban állítólag beleegyezett St. Arnaudnak fővezérré kineveztetésébe, de Omer pasa sehogysem mutatkozott oly simulékonynak, s a tábornagyhoz így szólott: „Én ugyan kész vagyok, önnek a főparancsnokságot csapatjaim felett átadni, de előbb be kell előttem bizonyulni, hogy azon 100000-nyi csapatok, melyeket egy év óta vezénylek, több bizalommal viseltetnek ön iránt mint irántam.“ A Resid pasa és Mehemed Ali pasa közti harcz Szambulban folyvást tart. Resid pasa szeretne a zultán alteregója lenni. Mehemed Ali főleg neje, a zultán egyik nővére által igyekszik Resid pasa terveit megrontani. L. Stratford igénylő és beavatkozó magaviselete a zultánnak, mennél tovább tart, annál alkalmatlanabb lesz. Dana fejedelemség: Az alsó Dunáról, jun. 28-ról írják, miszerint azon tudósítás folytán, hogy az ausztriaiak bevonulása Kis-Oláhországba jut, első napjaiban fog bekövetkezni, Paskievitsig újabb parancsot adott ki, melynélfogva a II.-Oláhországbóli kivonulásnak lehető gyorsasággal kell történnie. Plojestiből a Liprandi hadtest előhada már Foksányba el is indult; az ottani tábor összevonása csak azon esetlegre volt számítva, hogy az ausztriaiak váratlanul hamar bevonulhatnak. A bal dunapart egész Oltenitzáig el van az oroszok által hagyva; a Dunán élénkség kezd uralkodni; a gőzhajózás megnyitását naponként várják; egész országban kézművekben legnagyobb hiány állt elő, de sőt a legközönségesebb házi szerek sem kaphatók a piacon. A csapatöszpontosítások Moldvában valóban tetemesek, mi az országra nézve annál terhesebb, miután az oláh szállítók az orosz sereg számára szükségelt liszt s egyéb készleteket mind Moldvából szerezték be. Az ország ennélfogva a legjobb akarat mellett, pedig ennek valóban nincs nagy bőrében, nem lenne képes, az orosz követeléseket teljesítni. A marhadög is nagyobb kiterjedésben előállt. A határőrszolgálatot az ausztriai határ felé az oroszok igen szigorúan kezelik. Az alsó Dunáról, jan. 29. Bukarestet az oroszok csak a szállító eszközök hiánya miatt nem hagyták még oda teljesen; a szilisztriai ostromló csapatok Bukarestét nem is érintve Ursizsenyibe mentek, mely 12 mfldre fekszik onnan Foksány felé, hol az oroszok nagy szemlét fognak tartani az ostromban részt vett csapatok felett. Gortsakoff hg azon egy ukázt fog felolvasni, mely a csapatoknak a kitüntetett bravourokért köszönetet mond. Oláhország odahagyása bizonyos , r uzsicsányii, budestii és kimpinai táborok csak a visszavonulás fedezésére lőnek alakulva. Sőt állítólag Gortsakoff hg, a helyettes parancsnok, Moldva megtartása iránt is csak most vár véghatározatot Sz. Pétervárról, azonban annak megtartására mindenesetre meg vannak téve a legnagyobbszerű előkészületek. A törökök folyvást öszpontosítják csapatjaikat bolgár földön, még Bosznia és Herczegovinából is nagy csapattömegek indulnak a Dunához. A Kis-Oláhországban rejtve tartott gabnatömegek még oly jelentékenyek, hogy egy évi szükségletet képesek fedezni, azonfelül a vetések a legszebb karban vannak. Bukaresti tudósítások július 2-áig terjednek. — Az oroszok a főváros odahagyását megkezdték. — 4—5 nap alatt be lesz a kivonulás végezve. A bukaresti lakosok intézkedéseket tesznek az ausztriaiak üdvözlésére. A rendőrség ezért házkutatásokat tartott, s némelyeket be is fogott, de később ismét szabadon bocsátott. Az oroszok visszavonulásukban Oláhországból minden ökröt, tehenet és lovat összevásárlanak, úgy hogy a legszükségesebb földművelési munkálatokat sem láthatandják el. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. A balkáni török hadsereg teljes erejében vonul a Duna felé, és Szilisztria és Ruszsukban fog állást foglalni. Kasztendzsében a Várnában állomásozott 2000 egyiptomi és 3000 török már partra lön szállítva, a Trajánsánczon átvonuló 36,000nyi török hadtesttel egyesülendő s a badabaghi magaslatok ellen előnyomulandó. Napóleon hg hadosztálya pedig Várnába érkezett. A török hadsereg átkeléséről e pontokon, a törökök részéről, a fővezérek közt történt egyesség folytán, nem lehet szó, mert a dunai fejedelemségeket más csapatok fogják megszállni. Ruszjukban előkészületeket tesznek a török, angol, franczia, és egy negyedik hatalom főparancsnokának fogadására ; azon hírt, hogy ez utóbbi hatalom csapatjai II.-Oláhországba bevonultak, korainak kell jelölni. Ezeket hallani a török mozgalmakról, másrészről tudósítanak, hogy az oroszok a Szereth vonalat Foksánytól Galaczig 30,000 emberrel megszállják ; a két város közt Lungoshban (Lungoshban) új tábort tűztek ki. Braila és Galacz odahagyására az oroszok még semmi előkészületeket sem tesznek, sőt a 911d úgy hallja, miképp várakat, valamint amazokat is a jobb Dunaparton (Mazsin, Szakcsa, Tulcsa, Hirsova) jó védelmi karba helyezik. Az orosz dunai flottilla 22-e óta Pruth torkolatában áll, hol a parti ütegek védelme alatt megtámadás ellen magát biztosítva lenni hiszi. Egyébiránt Bukarestben is el volt terjedve azon hir, hogy az egyesült flották a Szulina torkolatot erőszakolni s az orosz flottillát szétrombolni szándékoznak , miben az angolfranczia flottillának mindenesetre nehéz útja lenne, mert Tulsa és Szakzsa alatt, továbbá Karzalnál Remig az orosz parti ütegek tüze közt kellene elhaladnia. Mindamellett állítják, hogy Turtukaiból jul. 1-jén a török dunai flottilla is elindul az orosz flottillának combinált megtámadása végett. Azon körülményből, hogy az orosz dunai hadsereg a Szereth vonalra húzódik vissza, a Sidfrd strategikusa azt következteti, hogy ez nem Ausztria ellen intézett hadállás. A Bukovina és Erdély határain történő minden inkább mint szomszédbaráti hadműködésekre semmi tekintetet sem fordítva, így folytatja a mondott strategics : A Szereth folyó melletti hadállás, mely nem katonai akadály, a Pruthot bírván hátuljában, rész védállás, annál kevesbbé lehet támadó állás. Sok erővel, becsület, de nem hadi siker végett, talán lehet ez állást eredményesen védeni, de támadó hadraüködések kiindulási pontjául nem szolgálhat. Ha Oroszország Ausztria irányában ellenséges állást akarna foglalni, úgy nemcsak a Szerethet, de még a Pruthot is feladná! A Dniester vonalt szállaná meg. Szárnyával Tyrusgel és Benderre támaszkodva, s elégséges csapatokat központosítva lehető támadás ellen, a többi csapattömegeket éjszak felé előnyösebben használhatná. Paskievitségről ily combinatiókat valóban fel lehet tenni. A szerebi álásfoglalásnak mindenesetre más jelentősége lehet. Az orosz fővezér bizonyosan tudott azon egyezményről, melynél fogva Ausztria Oláhországot megszállhatja, pedig e megszállás által Törökország épsége, s igy Ausztria külön érdeke biztosítva van.“ Így vélekedik az említett strategikus , a legközelebbi jövő ad felvilágosítást véleménye helyessége vagy helytelenségéről. Azalatt hallani, hogy az orosz táboroknak Oláhországban csak ideiglenes rendeltetésök volt t. i. a visszavonulás fedezése, s nem sokára az oroszok teljesen odahagyandják Oláhországot, mit mutat az is, hogy az oláh főváros elhagyására is tesznek előkészületeket. Úgy hiszik, hogy Stirbeg hg nem foglalandja el újra fejedelmi székét, hanem Kantakuzeno kaimakámmá lesz s azonnal fejedelemmé fog választatni. Kantakuzeno jó hazafi; neve Stambulban is jó hangzásúnak tartatik, sőt még az oroszok sem haragusznak reá; ő mindig ügyesen ki tudta kerülni a szirteket. Az orosz visszavonulást illetőleg hallani egyébiránt, miszerint az oroszok igen mérsékelt kárpótlás mellett azt kívánják az oláh parasztoktól, hogy saját földjeiket pusztítsák el. A kozákok nem a rendes utón, hanem a búzaföldeken nyargalnak keresztül. 20-án az obilestti helység-elöljárók panaszt tettek ezért Bukarestben az orosz hatóságoknál, de miután nem tudták megmondani, hogy mely kozákok tették a kárt, nyersen visszautasíttattak. Az oláh militziából 26-kan éjjel egy nagy rész Bukarestből fegyver és élelemmel egy őrmester vezérlete alatt menekült. Az oroszok minden irányban küldtek utánuk csapatokat, de nem foghatók el; a militzia sorsa különben még nincs végleg eldöntve. Az orosz hidkészülékeket Szilisztriából Rennbe vitték; a többi hidanyagszereket, melyek nem szállíthatók, az oláh kormány kénytelen volt magához váltani a beszerzés árán, szintúgy a kórházi szereket is. Jassyban 24-ke óta az ausztriai monarchiából jövő lapok a vendéglőkben többé nem töretnek, hanem a pénztárfolyamokat a helyhatóságnál megtekinthetni. 25-kén Jassyba 2 nagykereszt s 10 más rendjel érkezett moldvai bojárok számára. Stambuli jun. 26 -i tudósítás szerint az angolfranczia csapatok összes hadosztályai elhagyták Gallipolit. Az ott létezett csapatok is elindultak már a Duna felé. Drinápolyba jun. 22-éig 16,000-nyi segédcsapatok érkeztek, melyek legközelebb Burgaszba tovább fognak indulni. Primbk Drinápolyból Landába ment. A Feketetengerről jelentik, hogy az egyesült flották Baltsik, s Kavarna előtt fekszenek s néhány fregatt Anapa és Sukumkalé előtt áll. Egy franczia és egy angol gőzöst Szebasztopol közelében 4 orosz gőzös megtámadott. Néhány lövést váltottak, mire az oroszok Szebasztopolba visszatértek. Karszi 10-ki levelek szerint, melyek azonban óvatossággal veendők fel, mert oly lap hozza, melynek pártatlansága nem áll kifogáson felül, t. i. a „Sid“, — azon napig az oroszok és törökök közt semmi összecsapás sem történt. Samylnak Titlisz elleni nyomulásáról mit sem tudtak; ő ugyan képes a parti pontok, de nem Titlisz ellen működni. Erzerumból jelentik a Patrienak , hogy Perzsia vonakodsa folytán, az új orosz követet elfogadni, a Taurisban levő orosz consulbón az orosz alattvalók ügyének elintézésével Teheránban megbízva. Ezen alárendelt képviselet csak meg roszabbította a kölcsönös viszonyt, s általában azon nézetben vannak, hogy az tökéletes szakítással fog végződni. Már 50,000nyi perzsa csapatok vannak a határon öszpontosítva. Athénból, jún. 30-ról tudósítnak, hogy a kalambakai csata a felkelők megveretésével végződött. A várost Fuad effendi rohammal vette be, s a felkelőket Hadzi Petros alatt teljesen szétugrasztotta. 1000 felkelő maradt a csatatéren. A törökök 500 elesett fejét Larissába küldék, hol a kibékítő bizottmány működik. Innen a csapatok a határ felé elindultattak. Triestből pedig jul. 6-ról jelentik, miszerint Wendtland, Otto királynak utóbbi időben sokat emlegetett magántitkára oda érkezett. A király őt saját kérelmére bocsátotta el. Éjszaknyugati csatatér. Bármennyire állítja is a „Times“, hogy Napier, ki 21-én 12 angol és 5 franczia sorhajóval, 9 fregattal s több franczia gőzkorvettel Kronstadt elé indult, csak kémszemelés végett ment oda, még 1s el vannak arra készülve, hogy legközelebb oly csapásról fognak hallani, melyet Napier utasítása ellenére hajtott végre. Priest hadnagy, kinek vezénylete alatt álltak az Ulenborg és Bradestadt elleni expeditiók, kapitányává léptettetett elő. Azonban méltán róják meg azt, hogy az admirál legelőbb is a finn városokkal éreztette a harcz súlyát, pedig a finneket az angolok részére megnyerni kellene. Nem sokára az utolsó orosz kikötő, Archangel a Fehér tengeren 13 Ottomanny kapitány hajóraja által 03tromzárolva lesz. Archangel főleg az idén nyert jelentőségben, mert ez volt a kereskedelemnek egyedüli útja; most Oroszország minden tengerpartjait, a jeges tengertől a kaspiumi partokig éber ellenség rajongja körül. Oroszországnak most csak egy szabad kikötője van, Peterpaulowsk Kamcsatkában , mely azonban alig van más előnyére, mint hogy Putiatin hajórajának menhelyül szolgál. Ezen eredetileg Japán ellen intézett flotilla az angoloknak Keletindiában s a csendestengeri szigeteken még alkalmatlan lehet, a calcuttai és melbournei kereskedők iszonyodnak a gondolattól, hogy őket az oroszok meglephetnék. Cobdennek mindenütt vannak hívei, a Gangesnél úgy mint Manchesterben vannak nyárspolgárok. TÜDOMÁNY ÉS IEODáLOK. MAGYAR VERSTAN KÍSÉRLETE. Irta GREGUSS ÁGOST. II. (Folytatás*) A verstan feladata rendszeresen összeállítani azon szabályokat, melyeknek követése szükséges a verses hangzatosság előidézésére. A verstan csak a készítendő verses munka hangzatosságát, azaz külső , hallható idomát illetvén, természetes, hogy különválasztandó az úgynevezett poeticától, mely feladata lévén a verses és általában költői művek tartalmát s ezes tartalom, vagy belső idom különfélesége szerinti külön fajait tárgyalni — tulajdonképen a szépészetbe tartozik. — A versről és prózáról szóló tan s általában az irálytan épen úgy átnyúlnak, beolvadnak a szépészetbe (aesthetikába), mint a mondattan a logikába. Költővé a verstan senki, nem tehet, mert ez a költészetnek csak hangzatosságra vonatkozó műtana, technológiája , de a verstan tanulmányozása épen azért nélkülözhetlen a költőnek, mert csak általa teheti magát képessé arra, hogy verselhessen, verset írhasson, azaz, hogy művének hangzatos idomot adhasson. Korán se higyük azonban, hogy a verstan ismerete egyedül a költőnek szükséges, mert a nyelvet és ennek szellemét voltaképen csak az értheti,ki annak hangrendszerével ismeretes. A hangrendszer ugyan, levonván azt az eszményi ős nyelvből, csak egy, de tökéletes kerekdedséggel egyetlen létező nyelvben sincs keresztülvive, miután az egyes nyelvek — mint feljebb említettük — azon eszményi nyelvnek nagyobb-kisebb mértékben kifejlett nyilatkozatai. Minden nyelvnek tehát külön-külön verstana van, — mely azonban annál egyetemesebb értékkel bir, minél kifejlettebb, teljesebb azon nyelv hangrendszere, melyre vonatkozik. A magyar nyelv a valóban szép hangokban 4) a legnagyobb gazdagsággal bírván 2), hangjai a legkisebb árnyalatokban határozottan kijelölve s egymástól megkülönböztetve lévén, magán- és mássalhangzói legarányosabban váltakozván s egymással mégis mindig hangegyezőleg rokonulván, szavai többnyire tárgyfestők, képzői legdusabbak s változatosabbak lévén : természetes, hogy a magyar nyelv nemcsak általában szólás és írásban a legszabadabban kezelhető, hanem különösen a versre nézve (mi pedig itt főpont) oly énekelhetőséget tanúsít, melyben egy nyelv sem múlja felül 3). Mindezek következtében a magyar nyelv, mely maga számtalan eredeti versformában bővelkedik, valamennyi más nyelvekben használatos versformákat képes utánképezni, még pedig ugyanazon, ha nem nagyobb szabatossággal), míg a többi nyelvek, igen kevés kivétellel, fel nem vehetnek magukba minden versformát, s s ha mégis megkísérlik, meg nem adhatják ezeknek a teljes jóhangzat esését, gördületét, csengését. Szóval, a magyar nyelv hangrendszere oly határzott és mindenoldalú, hogy a magyar verstan csaknem egyetemes verstanul is tekinthető : egy okkal több, hogy annak tanulmányozására buzduljunk, miután a magyar verstanbani jártasságunk segélyével más nyelvek verstana körül is könnyen tájékozhatjuk magunkat. A verstan megoldja feljebb említettük feladatát, midőn egy részről megismertet bennünket azon elemekkel, melyekből a verses hangzatosság származik, más részről pedig felmutatja nekünk azon különféle alakokat, formákat, melyekben e hangzatosság nyilvánul. A verstannak tehát két része lesz, egyik általános, másik különös és alkalmazott: elem- és alaktan. ELSŐ RÉSZ. A vers elemeiről. A szótagok és hangok összevágó egyaránya és hasonlósága, szóval zenei 5) esése és találkozása képez-3) Lásd Fogarasi „műveit magyar nyelvtaniban a 6—9 §-okat. 4) Csokonai, a magyar verscannálásról közönségesen : 2. §., 2-dik jegyzés. 5) Zenei, mert a verses beszéd csakugyan nyelvzene. Igen jól magyarázólag ír erről Csokonai: „A harmónia, közönségesen szólván, nem egyéb, hanem a különböző dolgoknak megegyezése. Ez a természetnek lelke, ettől van annak minden szépsége, kellemetessége és csodálatos volta. Innen van, hogy mihelyt annak nyomait elhagyjuk, összevissza ténfergünk , és harmónia bennünk nem találtatik. Midőn tehát különböző hangok egymással szépen megegyeznek, akkor a hangzásban harmónia van. Ebből származott a muzsika. Ugyanis az ember fülei igen mesterségesen vannak alkotva : valami ezekbe önkényt ment be és ütésével meg nem erőtette , mind azt kedves hangoknak tartották az emberek, és ezeknek harmóniájában gyönyörködvén , elébb saját szózatjokkal, azután érzéketlen szerszámokkal is próbálták azt követni. Eképen származott a szózatos és szerszámos muzsika. De mivel ezek értetlen szószólók lévén, örömest kívánták volna az emberek hallható szóval is kifejezni a magok érzését és indulatjait: apró sorokat kurjongattak a muzsika mellett, ami ma is megesik, így lett a verscsinálás. Hogy a kimondott szók megegyezzenek a muzsika hangzásával, némelyek annyi syllabát mondtak rá, ahány perczentés volt a muzsikában, és ahol a muzsika úgy szűnt meg mint az előbbi szakaszban, ők is a vén a verses beszéd hangzatosságát, ennek elemeit a hangok esésében vagy gördületében s találkozásában vagy összecsengésében kell keresnünk. Az esés vagy gördület a hangok mennyiségétől függ, a találkozás vagy összecsengés a hangok minőségétől. A hangmennyiség kifejezése, legtágabb értelemben (ide gondolva most a tagszámot és hangsúlyt is) a mérték, — a hangminőségé, szintén tág értelemben (az alliteratio és assonantia hozzávételével) a rím. Mérték és rím lévén tehát a vers elemei, elemtanunk önkényt újra két szakaszra oszlik, melyeknek egyike a mértékről, másika a rímről szól. Első szakasz. Mértéktan. Mértékkel, ha e szót legtágabb értelmében veszszük, minden nyelv, — de ha szoros, sajátlagos használata szerint gondoljuk, igen kevés nyelv bsz. Legtöbb nyelvben vagy csak a szótagok száma (péld. a francziában) vagy csak a hangsúly (péld. a németben) határozza meg a hangmennyiséget, azaz szolgál ennek mértékül általában; a magyar nyelv még ezen kívül, miként a görög, latin, szláv nyelvek, képességgel bír a nehéz (két idejű) és könnyű (egy idejű) szótagokat, melyek verstani nyelven hosszaknak és rövideknek mondatnak, egymástól határozottan megkülönböztetni s egymással oly kellemesen és szabatosan összekapcsolni, hogy erőszakot nem kell a nyelven elkövetnie (mi egyéb, szorosabb értelemben úgynevezett hangmennyiségi, jobban mondva hangtartami nyelvekben, p. o. a latinban is, nevezetesen a hangzók elnyelése által, megtörténik). Hogy tehát a magyar nyelvnek szoros értelemben vett versmértéke van, már magában rendkívüli előny Európa minden nyugati nyelvei felett. Mielőtt azonban e mérték szabályait egyenként előadnék, tekintetbe kell vennünk azon szabályokat, melyek a tagszámra és hangsúlyra vonatkoznak nyelvünkben , minthogy ezek részint alapját képezik amazoknak, részint befolyást gyakorolnak reájuk. Magyar szónak annyi tagja van, ahány magánhangzója ; minden szótag közepe tehát egy-egy magánhangzó, mely magában véve is teljes szótagot képezhet* 6). A magánhangzóhoz támaszkodnak és segélyével kimondhatókká válnak a mássalhangzók, melyek közöl mindig az tartozik az illető taghoz, mely közvetlenül a magánhangzó előtt áll, p. o. korona. A magánhangzó után 6) A kemény szláv nyelvekben csupa mássalhangzók (természetesen folyékonyakkal vagy sziszegőkkel közvetítve) képezhetnek szótagot minden magánhangzó nélkül, p.o. prszt. álló egy vagy két mássalhangzó akkor tartozik a taghoz , ha 1) vele vagy velük a szó végződik , p. o. fogoly, mond, leányt; 2) ha a következő tag magánhangzóját több mint egy mássalhangzó előzi meg, p. o. kérni, küldtem. Azon alapszabályt, hogy a magánhangzó előtt csak egy mássalhangzó tartozhatik az illető taghoz, világossá teszi nyelvünknek azon szépsége, melyet ha nem csalódunk, először Gozmics említett meg, hogy t. i. egyetlen eredeti szava sem kezdődik két mássalhangzóval; két, sőt három mássalhangzó pedig a szó kezdetén, különben igen hangzatos nyelvekben, p. o. az olaszban, sem ritkaság. Ily szókat elsajátítván a körülöttünk lakó népektől, azokat vagy átalakította s magyar hangzatunkká tette nyelvünk, p. o. barát (fráter), király (král), István (Stefanus), iskola (schola), kolostor (claustrum), sat., vagy pedig magánhangzóval enyhíti kiejtés közben a tősgyökeres magyar ajk, p. o. karajezár (krajezár), teréfa (tréfa), istrázsa (strázsa), sat. Valahányszor tehát két vagy épen három mássalhangzóna) kezdődő szó akad elénk a magyarban, bizonyosak lehetünk, hogy az nem magyar eredetű. Átmenvén a hangsúlyra, mely nem egyéb, mint bizonyos tagok erősebb megnyomása kiejtéskor, erre nézve szabályul állítható fel, hogy a hangsúly magyarbán mindenkor a szó első tagját illeti, legyen ez akár a szó gyöke, akár nem, akár szorosan hangmértékileg hosszú, akár nem. Ha egész szavakat, vagy a szóknak szabály szerint hangsúlytalan tagjait nyomjuk meg, úgy ez különösen a bennök kifejezett értelem nagyobb kiemelése végett történik s megkülönböztetés tekintetéből inkább hangnyomatnak, mint hangsúlynak mondatik. Alább, midőn a hangmértéktan szabályait részletesen előadandjuk, alkalmunk lesz hivatkozni a magyar szótag feljebb meghatározott jellemére, valamint meg fogunk győződni arról is, hogy a magyar hangsúly nem marad befolyás nélkül a szók első tagjainak mértékes mennyiségére , s ezért vala szükséges a tagszámra és hangsúlyra vonatkozó két szabályt a tulajdonképi hangmértéktannak előre bocsátani, melyhez most átmegyünk. (Folytatása következik.) Magyar könyvészet, 242(471). Hellén gyarkorló könyv. Szerkesztette és kiadta Lichner Pál, a pozsonyi evang. lyceumban a classica philologiának tanára. Pozsonyban, Wigand Frigyes Károly betűivel. 1854. 8 rét. IV és 122 lap. (Gyönyörű nyomtatású, szép papirú könyv, egyik dísze a magyarországi nyomtatványoknak. A könyv ugyanazon szerzőnek Pozsonyban 1853-ban kijött Hellen nyelvtana kiegészítéséül adatott ki, de akármely hellén nyelvtan mellett is használható. (Ára?) # *) Lásd P. N. 1290. számát. ) A kellemtelen orr- és torokhangok a magyar nyelvben nem fordulnak elő. a) Miért is a magyar igen könnyen megtanul bármily idegen nyelvet, mondott igéket úgy végezték, mások pedig arra vigyáztak, hogy szavaikat a muzsikával egyaránt pattogtassák, hogy ahol annak ütése meghúzva megy, ők is megnyujthassák a szótagot, ahol az megszalad, ők is ottan szaporázhassák, és így a muzsika és a beszéd sem egymást el ne hagyja, sem el ne késsék.“ 7) Néhány mássalhangzót mostani írásunk — elég roszul — két betűvel jelöl, hanem azért azok csak egyes hangok maradnak (mindegy akár lágyítottak, mint ly, ny, — akár elegyültek legyenek, mint ds, dz, cs, ez).