Pesti Napló, 1854. július (5. évfolyam, 1291-1316. szám)
1854-07-29 / 1315. szám
leállította. Thessaliába is eljött, az itteni cs. csapatokkal egyesülve bevégezni itt azt, mit azok már megkezdettek. Ti mindnyájan tudjátok, mi történt Kalambakában. Azon állás a hellen rabló hordák utolsó menhelye s legerősb védműve volt; 10,000 ember, kik ott együtt álltak, kevesebb mint 1 óra alatt szétveretett. Mintegy 100 lánczolat, melyek egy a természettől már erős állásban nagy gonddal voltak készítve, egyetlen támadással jön bevéve. 10 zászló számos lőszer és különböző, rablás által összegyűjtött tárgyakkal kezünkbe esett. Ha mi szándékosan nem nyújtunk kimenekvő utat, hogy a lemészárlást kikerüljük, csak igen kevesen menekülhettek volna megfutás által. Mindjárt ez esemény után meghódoltak a körülfekvő faluk lakosai s jóakaró császárunk kegyelme és nagylelkűségéért esedeztek. Példájukat Thessalia többi lakosai is követték s még mindig történnek meghódolások, folyvást bocsánatért esedezvén. Thessalia lakosainak legnagyobb része úgyis a törvényes kormány iránt hű maradt, a nélkül, hogy az engedelmesség és rend útjáról letérne. De habár némely kevesek kötelességeiktől eltérve bűnökre csábíttaták magukat, ezek már megkapták a kellő büntetést azokkal együtt, kik lázadásra izgaták. Mi meg vagyunk győződve, hogy a kalambaki esemény mindezkit eszére térített. Mondhatjuk, hogy ma senki sincs, ki a fölkelés szellemében megmaradt volna. De ezen tökéletes meggyőződésünk ellenére is szükségesnek tarták, Thessalia lakosaival még egyszer hallatni uralkodónk atyai szavát, ki őket a béke és jólét ölébe visszahívja. A jóakaró és népét szerető császár nagylelkűsége minden történtet feledésnek ad át s mindnyájának teljes bocsánatot ad, kik önkénytesen vagy kényszerítve a fölkelési mozgalmakban részt vettek. — Ti faluk lakosai hagyjátok el a hegyek magasait és barlangjait, félelem nélkül térjetek vissza faluitokba, nyugtassátok meg magatokat övéitek körében, s arassátok le földeiteket, melyeket az Isten szerencsétlenségtek iránti könyörületből gazdagabban áldott meg az idén, mint más években! Ti helységelöljárók és községi előkelők! száműzzetek kebleletekből minden félelmet és minden kételyt, gyűljetek körülem, hogy kijelölhessétek nekem az eszközöket, melyek által a sebek begyógyulandnak, melyeket hazánk ellenségei felszaggattak. Ti áldozátok, szolgái az isteni tiszteletnek, siessetek körünkbe, teljesítsétek kötelességeiteket , melyeket vallástok reátok rá, vigasztaljátok a nyomorba esetteket, hirdessétek nekik a békét, s magyarázzátok mindenkinek Urunk Jézus nagy tanát, ki mondja : Adjátok meg a császárnak, mi a császáré, és Istennek, mi az Istené. Larissa jun. 14. 1854. Fund. Dunafejedelemség, Bukarest, jul. 20. Az oroszok rejtélyes mozdulatokat tesznek. Seregök közepe ugyan e város körében s részben Fratestiig áll, a jobb szárny azonban, a Liprandi hadtest, Foksányon keresztül a Sereth hosszában húzódik el fel a hegyek felé, s ugyanezt cselekszi a balszárny is — mennyiben tapasztalni lehet. Mindez arra mutat, hogy Oláhországot az oroszok oda fogják hagyni, bárha Gortsakoff hg elutazása napján az itteni előkelők egy küldöttsége előtt azon nyilatkozatot tette, hogy Oláhországot mindenki ellen fogja védelmezni, ki be akar nyomulni. Ez 11-én volt. 12-én a hg Osten-Sacken tbik kíséretében elutazott. Sokan most azt remélik, hogy a törökök elő fognak nyomulni, egy csatát vivandók a főváros bevétele érdekében. Azonban ez az itt álló nagy csapattömegnél fogva mindenesetre kemény feladat lesz ; azon nézet fa el van terjedve, hogy a diversionale, melyet a törökök Gyurgyevóba tettek, csak azon czélja volt, az által más valamely manoeuvre-t fedezni. An rep tbk, kiről tudósítás érkezett, hogy golyóval vetett vala életének véget, él és parancsnokol. A N. Pr. Ztg .-nak írják : „Legjobb forrásból megczáfolhatjuk az Anrep tbk halála iránti hirt. A gróf, kipek neje született pojrásznő , Elmot birodalmi grófnő, és jelenleg a kis Bingeni fürdőben mulat, férjétől Bukarestből f. hó 13-ról kapott levelet, mely szerint a tbk az utóhadi ütközetben parancsnokolt és sebet nem kapott. Oroszország, Sz. Pétervárról jul. 18-ról írják a „N. Z.“-nak : Azon ostentatio, melylyel az angol fogoly tengerészeket Oroszországban nem az ily alkalmaknál rendesen alkalmazott emberiségig elvek szerinti bánásmódban részesítik, hanem különös nagylelkűség tanúsításával árasztják el s legrendkivülibb eszközökkel igyekeznek jó humorban tartani, csak újabb bizonysága annak, hogy Oroszország Európa többi civilizált államainak fokán nem áll. Különben nem folyamodnék kivételesen fordírozott rendszabályokhoz, hogy magának oly hírt szerezzen, mintha még magasabb fokon állna. Valamint az európai műveltség Oroszországban csak melegházi növény, úgy e túlságos humanitás virágai is csak mesterségesek, melyek igényteljes föllépése elégségesen mutatja, hogy mindenekelőtt a nézők megnyerésére van számítva. Oroszország tudja, hogy Európára gyakorlott befolyásának legnagyobb része azon nimbusztól függ, melylyel magát annak irányában körülövezni tudja, s azon rendszeres számítás, melylyel azt magának II. Péter óta teremteni tudott, még a legcsekélyebbszerü alkalmaknál sem tagadta meg magát. Mennél kápráztatóbb és túlzottabb az európai példányok utánzása, annál kevesbbé takarhatja természetesen benső különbözőségét, annál szembeszökőbbé válik főleg keleti jelleme. S azért Angliában könnyen fogják magukat vigasztalhatni, ha orosz lapok azon különböző bánásmódból, melyben az orosz foglyok részesíttetnek, azt következtetik, hogy a nyűgöt a barbárság székhelye, a kelet pedig a valódi civilisatióé. A„Nord. Biene“ e czélból egy finn kapitány Woelsgard levelét Londonból jun. 9-el, közli ki többféle panaszokat emel a bánásmód ellen. Orosz fogságból ily levelet írni alig lenne tanácsos. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér: Stambulból 17-ről érkezett tudósítások szerint számos choleraesetek fordultak elő a franczia postagőzösökön, valamint Gallipoliban is a franczia csapatok közt. Ezért vesztegintézeti rendszabályokat léptettek életbe. Különben a halálozási esetek ekkorig ritkák voltak, s a legtöbb beteg javulófélben volt. Neg tlik azonban e betegségnek áldozatja len. Szambulban magában az egészségi állapot kielégítő volt; a kereskedés szép lendületet vett. Várnából jelentik 15-éről, hogy ott 8.000 embert szállítottak hajókra Tsurukszuba. Trapezuntból 13-káról érkezett jelentés szerint 4 török kereskedő hajó Gelentsik mellett két orosz ágyúnaszád által fenékre lövetett. Egy török gőzfregát 3000-nyi rendes csapattal és 15 ágyúval Batumba ment, lovakat is vivén magával. Az ázsiai hadseregre nézve kedvezőtlen hírek érkeztek. Hafiz pasa Trapézunkba érkezett volt. Athéni 20-ki közlés szerint Maurokordatos oda érkezett. 4 felkelő főnököt Trikalában a basibozukok agyonvertek. Éjszaknyugati csatatér: Baresundból 15 ről érkezett tudósítás szerint az egyesült hajóhadak még mindig ott horgonyoztak Helyzetök kedvező.A legénység sokat ivott a Neva hó vizéből, s ez az oka , miért hogy dyssenteria esetek fordultak elő, mit némely angol lapok túlzottan írtak le. ZOVAROS ÉS VIDÉKI UJDGfináciÓ, Budapest. Dr. Hamari úr, a pesti gyermekkórház alorvosa az írói segélypénztár alapjára tett ajánlata folytában a julius hóm járó pártot szerkesztőségünk- hez beküldé. — Székely zeneszerzőnk „Magyar idillák“ czim alatt legszebb népdalainkat fürendi egybe s zongorára alkalmazva több füzetben Rózsavölgyi és társánál adandja ki. — Pichler József aradi gépésznek amerikai mintára készített arató gépével Mácsán Csernovics Péter ur birtokán próba tétetvén, a jelenvolt gazdák mindnyájan elismeréssel nyilatkoztak a gép gyakorlati használhatósága felől. Hisszük, hogy tehetős birtokosaink e hazai gépész felsegélésére áldozni is készek. Ha az aradi gazdag földbirtokosok pártját fogják e derék gépésznek, akkor megmenthetik az országot, a magyar népet azon vádtól, hogy ismét egy tehetség iránt nem bírt kellő méltánylással. Aztán ha az arató gép itt készülhet, sok pénzt megtaka- sríthatunk, miután az ily gép behozatala az angol gyárakból nagyon sokba kerül. E gép fontossága, ha a munkás kéz hiányát és a napszám roppant árát vesszük tekintetbe, lehetlen hogy fel ne tűnjék a gazdának. — A pesti iparkamarai kerületben levő gyárak : 20. A diósgyőri papirosgyár (Miskolcz mellett), alapitatott 1802-ben; vizerővel dolgozik s mintegy 75 munkást foglalkoztat. 3000 mázsa rongyot dolgoz fel, gyártván 7—8000 rizma papirost. Merített papirosa igen jeles. 21., Korbács és sétabotgyár Pesten, Mansehené. 22. Gyógyszerek gyára Wagner Dániel pesti gyógyszerárusé. 23. Hamuzsirgyár, Ó-Budán. 30 év óta áll fen; termel 600 mázsa égetett hamuzsirt. 24. Schnierer és társa könyvvonalzó gyára (a múltkor ismertettük). 25. Fürészmalom Szolnok mellett Kisréten 26 lóerejü gőzgéppel. 26. Szóda-gyárak (az alföldön összesepert széksóból állítják elő a szódát.) Ily gyár van Puszta Miklán; a múlt évben 1000 mázsát termelt, Puszta-Nagy Bócsán, szintén annyit gyártott, továbbá Jakabszálláson, Újfalun és Kerekegyházán. Az e gyárakban termelt soda tesz 5000 mázsát s az angollal vetélkedik. — 27. Kártyagyárak. 28. Szesz-és élesztőgyár Budán és Pesten 8 van. Az ezekben gyártott szesz és élesztő árát 1,200,000 írtra tehetni. A fogyasztók főkép Ausztria, Olaszország, Szerbia és Bosnyákország. Az esztergomi szeszgyár 960, az esztergommegyei 13 szeszégető 1200 akó szeszt gyárt. B. Sina sz. lőrinczpusztai szeszgyára 2 lóerejű gőzgéppel burgonyából 30 fokú szeszt gyárt. Az irsai pálinkagyár 10 lóerejű gőzgéppel dolgozik. A sz.-tamási pusztán és Nánáson (Kalocsa mellett) 10—20 fokú pálinka készíttetik. Koburg Koháry hg edelényi gyára (Borsodban) 2000 akő pálinkát gyárt. Csábhon (Borsodban) szintén van egy kis gyár, így Örö sön is, mely azonban valamint a csongrádmegyei három gyár már nem dolgozik. Ercsiben és Köböljáráson (Fehér megyében) nagy gyárak vannak; évi termelésük egyenként 2400 adót tesz. Gr. Károlyi György feldebrői és bodonyi szeszgyára gőzerővel dolgozik. Még megemlítendő a pásztói 4, a gyöngyösi 2 és az egri 2 szeszgyár. E gyárak amint jótékonyan hatnak egyrészről a marhahizlalásra, úgy másrészről a gabona felemésztése által az élelmi főczik árának emelkedésére nem kis befolyással vannak. 29) S p o d i u m (égetett csont) gyár Pesten , Lichtlé. A beszedett fris csont 12,000 mázsát tett; az elhalt állatok csontja 5000 mázsát. Ebből termeltetett 8000 m. spodium,melynek használatáról az iparról írott közleményeinkben szóltunk) s 700 m. csontzsir, mely kenőcsül használtatik fel a vasutkocsiknál. 30. Keményítő gyár Pesten 11, Budán 1, s Esztergomban 1. van. Mindössze 28,000 mérő búzát dolgoznak fel mintegy 13,650 mázsa különféle keményítőre, s 1260 m. ragaszra. (Folytatjuk). Vidék- Vecsey Gábor vesprémi esperes urnak. Pap Istvánt érdeklő s a Pesti Napló jul. 5-i számában közzétett czikkemre — ugyancsak e lap julius 11 -i számában ön válaszolt. Mielőtt e válasz érdemleges tárgyalásába ereszkedném — eleve kijelentem, hogy a polemizálásnak soha sem voltam barátja, s viszonválaszommal a polémiát nem folytatni , hanem megszüntetni akarom. Hogy épen ön válaszolt, ezen csodálkozom, mert önt nemcsak nem tartom Pap István ellenének, sőt ellenkezőleg barátjának hivom, s onnét vártam a feljajdulást, hol proximus ardet Ucalegon ! . . . aitól vártam, ki általa találva volt. Lehet a pap tractusában titkos bántalmak és sértegetések tárgya a nélkül, hogy ezek közvetlenül az esperestől vagy a kormány élén álló tanácsnokoktól kerülnének ki, mert sokszor jelentékenyebb szerep jut a taligazolóknak mint az építőknek. Ön , mint a főszerző legújabban közrebocsátott művei is tanúsítják, Pap István ur iránti jóindulatát a gyűjtői fáradozásban is kitüntető, mert egyházmegyéjében szép számmal vannak az aláirók, mig vannak oly esperességek, hol az aláírási iv a papság közt tán körözve sem volt. S igy önről nem tehetni fel, hogy Pap Istvánnak ellensége volna, legalább a külszín ellenkezőt tanúsít; belülről hogy érez ?.. .azt fürkészni nem hivatásom. De hogyan tudta nélkül lehetnek a veszprémi tractatusban, kik Pap Istvánt s családját sértegetik, azt nem fogja elvitázhatni.............ily sértegetési adatokra ön is fog emlékezni, ha csak kissé tekint is vissza a korra, melyben Pap István mint az igazság és jog bajnoka küzdött a tractuális gyűléseken, s mert látta, hogy elvei nem vívhatják ki diadalukat, látta hogy szentesitett törvénykönyv nem létében önérdek győz az igazság helyett — az ülnökségről lemondott, istenkisértésnek tartván oly gyűlés tagjának lenni, mely megállapított törvények hiányában sújtja az erőtlent s pártfogolja a hatalmast (Lásd Pap István ,keresztyén vallási czimű munkája előszavát a VIII-ik lapon). Ugyan e lapon van ezélzás szerző nyilvános és titkos háborgatására, s ő, ki már akkor is föltalálta saját lelki erejében a védpajzst minden méltatlan háborgatás ellen, most sem fogja mások segélyét szükségesni, hogy a sziszegő kígyók falánkjától megvédessék. Az események még csak most fejlődnek, róluk tökéletes képet jelenleg adni nem lehet. Majd eljön az idő teljessége, mikor a bonyodalom tökéletesen kifejlik, — s ha a kifejlést ön megérendi — mi nem lehetetlen — akkor a sziszegett kígyókat — ha ugyan most nem ismerné, s egyes sziszegéseikről tudomása nem volna — megismertetendi önnel a r. 1. *) — Késmárkról. Nagyságos Tomasek Pál kerületi tanodafelügyelő ur f. hó 9-kén meglátogatá Késmárkot is körútjában , melyet azon czélból tett, hogy a kerületi ev. gymnasiumok beléletével közelebbről megismerkedjék s adatokat gyűjtsön, melyek a nyilvánosság megnyerhetésére szolgálhatnának. Jóllehet pedig körünkben csak néhány napot tölte, ezen időt mégis oly ritka tapintattal, oly sok ■ oldalulag tudta fölhasználni, hogy kitartó türelme mellett a rögtönzött vizsgáknál, melyek minden osztályokben késő estéig tartottak minden szükséges adatok megszerzését lehetségessé tette. A vizsgák befejezte után a tanári conferentiát tartott, melyben annak működéséről elismerőleg szólt, általában pedig oly kedvezőleg nyilatkozók , hogy ezentúl biztos remény kecsegtet, miszerint gymnasiumunk, a m. miniszteri tanterv minden lényeges kellékeit teljesitvén, szerencsés leend legfelsőbb jóváhagyást nyerni s a nyilvánosság jogával mielőbb felruháztatni. F. F. Közintézet. Nemzeti színház. Jul. 27. Rémi úr és Toperczerné a mint vendégek fellépteül Za mpa. Meg nem foghatjuk e gazdálkodási rendszert. A drámaszemélyzet pénzügyi okokból devalváltatik s előadások rendeztetnek, melyekről biztosan lehet tudni, hogy a napi rendes kiadást sem fogják fedezni. E rendes kiadásokhoz még a fellépti díjak járulván, a pénztár positív vesztesége oly kísérletekkel idéztetik elő, miknek eredményét operczerné az első fellépése után ismerhette volna az ügyes intendatura.E miatt Rémi u is majdnem üres színházban kénytelen énekelni. Rémi urat szívesen látjuk közöttünk, de az intézet iránti kötelességünk kimondatja velünk , miként a Toperczernéveli kísérletet nem tartjuk ügyességnek. Itt csak egy tekintet határozhat, az intézet érdeke. Rémi úr csinosan énekelt s a közönség tetszésének többször adta jelét. — Ma szombaton adatik: Londoni koldusok, dráma 5 felvonásban. HIVATALOS Az igazságügyi minisztériumnak 1854. május 29-kén kelt rendelete, kiható a birodalom egész területére, a katonai határőrséget kivéve, azon kétség eldöntése végett, — hogy azon esetekben, melyekben az 1852. máj. 27-kén kelt büntetőtörvényben valamely vétségre vagy kihágásra büntetésül jogok vagy jogosítványok, vagy különösen valamely iparüzlet elvesztése minden további hozzáadás nélkül szabatik, az ítéletben mindig, ezen jogok, jogosítványok vagy iparoknak örökrei elvesztése mondandd-e ki. Minthogy azon kérdés iránt: „váljon a büntető-bíróságok, 1852. máj. 27-én kelt büntetőtörvény 242 § szerint, azon esetekben, hol a törvény valamely vétségre vagy ki*) E válasszal, mely st. Vecsey Gábor ur ellenében semmi provocgciót sem, tartalmaz, e meddő vitát lapunkban befejezettnek nyilatkoztatjuk. Szerk. / G tmmkm és irodalom. A népirodalomhoz. *) Szellemileg századok óta elhanyagolt népünk érdekében szorgosan kezdi legújabb irodalmunk teljesíteni magasztos kötelmeit. íróink, kik hivatást éreznek magukban sükerrel munkálkodni e háladatos mezőn, mindent elkövetnek, hogy tanulságos olvasmányt adjanak a nép kezeibe. E czélra vállalat keletkezik vállalat után. Méltán az ellen sem emelhetünk panaszt, hogy a népirodalom termékeinek ára messze túlhaladná föld— mivelő hazánkfiai erszényét. Mi oka mégis, hogy a népirodalom oly csigalassan terjed az alsóbb néprétegben? E kérdést téve nem rég, ha jól emlékszem, somogyi levelező kollegám e lapok egyik számában. A kérdés méltó, hogy közelebbről megvizsgáljuk, s ámbár távol tőlem a hiú gondolat, miszerint azt kimerítőleg tárgyalni volnék képes, legalább eszmeébresztésül közlöm : igénytelen, de, miként hiszem, életből merített gondolataimat. Okai népirodalmunk lassú terjedésének részint a népben, részint magukban íróinkban rejlenek. Vegyük először a népet, miként van, minőnek az élet mutatja. Ki olvasmányban érvet keres és talál, nemde a miveltség bizonyos fokán kell állania? Márpedig bevalljuk mindnyájan, hogy népünk mind a mellett, miszerint az újabb kor e tárgybani ügyekezetei nem maradtak egészen foganatlanul, a miveltségben nagyon hátra van. Hogyan keressünk tehát ösztönt benne, miszerint szellemi érvekben gyönyörködjék, midőn sajnosan tapasztaljuk, hogy sokan hazánkfiai közöl, kik végig járták az iskolákat, kik mivettek közé számítják magukat, kik megbántásnak vennék, ha valaki kétségbe vonná mivettségöket, oly kevesetgondolnak az irodalommal, könyvre oly ritkán költenek s idejöket úgy töltik, miként azt ecsetelni nem akarom ? Nem kívánom én, hogy a nemzet merő tudósokból, a szó soros értelmében, álljon;de ha sokan azok közöl, kiktől telnek könyvet venni és olvasni, elfordulnak az irodalomtól, kivánhatni-e, hogy a nép, mely arra eddigelé nevelve nem volt, könyvben gyönyörködjék? — És ne feledkezzünk meg a nép foglalkodásáról. A nép kora tavasztól késő őszig nehéz fárasztó munkával tölti idejét. Talpon találja a korony hasadása, talpon hagyják még a lenyugvó nap végsugarai. S ez így tart egész héten. Mikor legyen hát olvasásra ideje ? Vasárnap s más ünnepnapokon ? Magamról tudva, hogy törődött testtel, minő népünké is, egész heti terhes munka után, szellemi foglalkodáshoz nem nagy a kedv, nem csodálom, hogy a nép vasárs ünnepnapokon pihenni óhajt, a következő héten újult erővel járandó gazdasága körül. S e két ok már magában véve untig elegendő, hogy gátolja népünk közt az irodalomnak oly hőn óhajtott terjedését. De hátra vannak ugye a téli napok és esték, a midőn mégis többet tehetne, mint tesz, szellem érdekében a nép ? S itt, noha tudom, hogy akkor sem henyél úgy népünk, miként sokan kürtölik, bevallom mégis, miszerint szelleme nemesbítésével többet gondolhatna s a végre többet lendíthetne a nemzet azon osztálya, mely itt szóban forog. Azonban itt ismét, tisztelet becsület, de igazság is, iréink akasztják meg többnyire az ügyet. Jó akaratukról, buzgó törekvéseikről, emelni szellemileg a népet, távolról sem kételkedem, de a népek írni nem tudnak. Mi nem is lehet másként. Azt vélik ugyanis, hogy a nép közé néhányszor elvegyülve ha beszédbe erednek falusi hazánkfiaival, ezek gondolkodásmódját tökéletesen kipuhatolták, holott a százados viszonyok, melyek a tisztesbek s nép között fenálltak e haza területén, a népet, mi hazaszerte tudva van, oly bizalmatlanná tették amazok iránt, hogy nyelvét még most is gondolatai elpalástolására használja és hosszú idő kívántatik még ahoz, hogy kölcsönös bizalom kösse össze a két osztályt. Innen, hogy t. i. a nép valódi gondolkodásmódját tökéletesen kiismerni fölötte nehéz, magyarázandó a tétova, mely szerint népíróink egy része butábbnak, más része tanultabbnak tartja a népet, mint a minő, s a szerint vagy dolgokat magyaráz a falu egyszerű lakosának, melyeket az józan eszénél fogva tud, vagy tárgyakat fejteget, melyek túlemelkednek a nép ismeretei színvonalán. így példa egyik, a nép számára meginditott legújabb vállalat egy, különben érdemdús népirónktól czikket hoz e czim alatt: „Micsoda állat a vegytan ? A munka e lapokbani (1273. sz.) ismertetője csak más czimet óhajtott a czikknek és méltán; én pedig, bár mi jeles különben a dolgozat, nagyon is korainak tartom vegytanról beszélni népünknek, midőn, megvallva az igazat, sokan közölünk, kik évek során át ültünk az iskolapadokon, vajmi keveset értünk a vegytanhoz. Ily tárgyak, legyenek bármi remekül kidolgozva, nem képesek-e közönyössé tenni népünket az irodalom iránt ? Népíróink továbbá majd közvetve , majd közvetlenül oda irányozzák leginkább törekvéseiket, hogy gazdasága okszerű kezelésére ösztönözzék , rábírják a népet. A czél oly szép , oly annyira nemes, hogy gáncsolása annyira nemzet elleni bűn volna. De vegyük ismét a népet, amint van. Neki nincs módja az ajánlott elméletekkel kísérleteket tenni ; ilyesmitől, conservativ hajlamát nem is említve , annál inkább idegenkedik, minél bizonyosb , hogy egy azon határnak is különbözik minőségben a földe s a nép régi gyakorlat nyomán jól tudja, melyik földében minő termény s minő föltétek alatt sikerül legjobban. Csodálkozhatunk-e tehát, hogy falusi polgártársaink könyv szerint, miként ők mondják, gazdálkodni vonakodnak s iréink ide ezelőző czikkein mohón nem kapnak ? De hogyan is kapjanak oly tanácsokon, mint egy népirónkó, ki többi okok közt azzal is akarja faültetésre rábírni népünket, hogy a burgonya, bab, tök sat, szintúgy fog a fa alatt, mint famentes földön diszleni ? holott tudva van, hogy a gazdászok sok hasznos uj növényt fedeztek már fel, de olyat még nem, mely fa alatt s fament földön diszlenek egyiránt. Ez azonban, hogy t. i. könyv szerint a nép gazdálkodni nem akar, nem annyit jelent, hogy minden újítástól a gazdaság kezelésében idegen. — Tudva van ugyanis , hogy ha vagyonop, gazdászaink valami hasznos uj növényre szert tesznek s népünk azt saját földön sükerrel mivelhetőnek találja, nem nyugszik , míg belőle , ha tilos után is , nem szerez. Tényt mondok. Nógrád megye egykori jeles főügyvéde, hő barátja az okszerű gazdászatnak, azon korban, midőn a luezerna nem volt még annyira, mint most, elterjedve, egy kopár, de délnek kedvezően fekvő hegyoldala felszántatott s azt luezerna alá kellően elkészitteté. Időjárat volt oka, hogy elvettetése évében a növény nem nagyon diszlett s a nép nem tudott kifogyni a gúnyos megjegyzésekből. Következett évben, kedvező lévén a tavasz, az annakelőtte kopár domb szépen zöldült már, midőn a határ egyéb részei alig szabadultak ki a hólepel alól, s a luezerna négyszeri kaszálásra bő termést hozott. Harmadik év tavaszán alig volt családfő a faluban, ki főügyvédünktől ne kérdezte volna: „ugyan nincs-e még abból a magból, melylyel a hegyoldal jön bevetve ?“ Eredményül csak azt említem, hogy alig találkozók gazda, ki legott luezernamagot ne szerzett volna. Ily hatalmat gyakorol népünkön a példa. Nagyon félreér,70 % zene azonban az, ki vélné, hogy elméleti tanácsot irodalom útján is nem óhajtok népirónk által nyujtatni a népnek; kell hogy az is történjék , de nézetem szerint módjával, s ne ajánlhassanak oly gazdálkodási módok, melyek külföldön sükerülhettek ugyan, de hazánk földén problematikusok még.. Lehetnek még a népirodalom lassú terjedésének más okai is, melyek közöl némelyeket egy és más levelező collegám megpendített már, de azokon fölül aligha ártand becses figyelmükre méltatniok népiróinknak az általam érintetteket is. Érjenek a mennyit érhetnek. S ha figyelemreméltót mondanom sikerült, népiróink koránsem fognak ezért kifogyni tárgyakból, miket a népnek szánt könyvekben fejtegessenek. Ott különösen a hazai történelem, morál tág mezeje, melyen áldással munkálkodhatnak; ott az előítéletek, babona légiói, melyek ellen víhatnak. Annyi népünk szellemi szüksége, hogy böngészetre nem kell szorulniok. Kerülve a gazdászati elvont meddő elméleteket, s gyakorlatilag máris hasznosabbaknak bebizonyult ügyekről írva, a morált s más tudni, tenni, vagy kerülni valókat népszerűen előadva, nemcsak nagyobb kelendőséget szerezhetnek, kivált téli hónapokban, a népirodalomnak, hanem abban is lelhetik örvendetes megnyugvásukat, hogy igaz és hasznos eszméik előbb utóbb a nép közé beutat találandnak. Garády. Magyar könyveszet, 276(505). Az ausztriai császárság számára 1853-diki jul. 29-dikén kihirdetett büntető perrendtartás magyarázata, a hirdető cs. kir. nyiltparancsnak és törvénynek szövegével, s összehasonlítva az eddigi eljárással. Irta Csac,s kó Imre, bölcsészet- és jogtudor, a cs. kir. pesti megyei törvényszéknek ülnöke, a magyar tud. társaságnak és az álladalmi vizsgálati bizottmány jogosztályának tagja, stb. Második rész: XX és 228. (Az „új törvénytár“ Vilidik kötete). Pest, 1854. Kiadja Heckenast Gusztáv. Nagy 8-rét. (Ára, az első részszel együtt, 3 pft.) 277(506). Jószándéku tanácsok és felvilágosítások az uj önkéntes kölcsön tárgyában, különös tekintettel a falusi községekre s a falusi népre. Különösen ajánlható s figyelmet érdemlő a falusi lelkészek, községelöljárók, jegyzők, adóhivatalnokok s mindazokra nézve,a kik falun laknak. Irta J. E. Bécsben, 1854. Nyomatott a Mechitaristáknál. Kis 8-rét. 30. (Ára fűzve 6 pkt.) *) A nélkül, hogy tisztelt levelezőnk minden állítását föltétlenül aláírnék, észrevételek nélkül közöljük mégis becses czikkét, mint figyelemre méltó szavazatot a legújabban oly hathatósan felkarolt népirodalmi ügyben. Szerk.