Pesti Napló, 1854. július (5. évfolyam, 1291-1316. szám)

1854-07-29 / 1315. szám

leállította. Thessaliába is eljött, az itteni cs. csapa­tokkal egyesülve bevégezni itt azt, mit azok már megkez­dettek. Ti mindnyájan tudjátok, mi történt Kalambakában. Azon állás a hellen rabló hordák utolsó menhelye s leg­­erősb védműve volt; 10,000 ember, kik ott együtt álltak, kevesebb mint 1 óra alatt szétveretett. Mintegy 100 lán­­czolat, melyek egy a természettől már erős állásban nagy gonddal voltak készítve, egyetlen támadással jön bevéve. 10 zászló számos lőszer és különböző, rablás által össze­gyűjtött tárgyakkal kezünkbe esett. Ha mi szándékosan nem nyújtunk kimenekvő utat, hogy a lemészárlást kike­rüljük, csak igen kevesen menekülhettek volna megfutás által. Mindjárt ez esemény után meghódoltak a körülfekvő faluk lakosai s jóakaró császárunk kegyelme és nagylelkű­ségéért esedeztek. Példájukat Thessalia többi lakosai is követték s még mindig történnek meghódolások, folyvást bocsánatért esedezvén. Thessalia lakosainak legnagyobb része úgyis a törvé­nyes kormány iránt hű maradt, a nélkül, hogy az engedel­messég és rend útjáról letérne. De habár némely kevesek kötelességeiktől eltérve bűnökre csábíttaták magukat, ezek már megkapták a kellő büntetést azokkal együtt, kik láza­dásra izgaták. Mi meg vagyunk győződve, hogy a kalam­­baki esemény mindez­kit eszére térített. Mondhatjuk, hogy ma senki sincs, ki a fölkelés szellemében megmaradt vol­na. De ezen tökéletes meggyőződésünk ellenére is szüksé­gesnek tarták, Thessalia lakosaival még egyszer hallatni uralkodónk atyai szavát, ki őket a béke és jólét ölébe visszahívja. A jóakaró és népét szerető császár nagylelkű­sége minden történtet feledésnek ad át s mindnyájának teljes bocsánatot ad, kik önkénytesen vagy kényszerítve a fölkelési mozgalmakban részt vettek. — Ti faluk lako­sai­­ hagyjátok el a hegyek magasait és barlangjait, félelem nélkül térjetek vissza faluitokba, nyugtassátok meg magato­kat övéitek körében, s arassátok le földeiteket, melyeket az Isten szerencsétlenségtek iránti könyörületből gazda­gabban áldott meg az idén, mint más években! Ti helység­­elöljárók és községi előkelők! száműzzetek kebleletekből minden félelmet és minden kételyt, gyűljetek körülem, hogy kijelölhessétek nekem az eszközöket, melyek által a sebek begyógyulandnak, melyeket hazánk ellenségei fel­szaggattak. Ti áldozátok, szolgái az isteni tiszteletnek, sies­setek körünkbe, teljesítsétek kötelességeiteket , melyeket vallástok reátok rá, vigasztaljátok a nyomorba esetteket, hirdessétek nekik a békét, s magyarázzátok mindenkinek Urunk Jézus nagy tanát, ki mondja : Adjátok meg a csá­szárnak, mi a császáré, és Istennek, mi az Istené. Larissa jun. 14. 1854. Fund. Dunafejedelemség, Bukarest, jul. 20. Az oroszok rejtélyes mozdulatokat tesznek. Seregök közepe ugyan e város körében s részben Fratestiig áll, a jobb szárny azonban, a Liprandi hadtest, Foksányon keresztül a Sereth hosszában húzódik el fel a hegyek felé, s ugyanezt cselekszi a balszárny is — mennyiben ta­pasztalni lehet. Mindez arra mutat, hogy Oláhországot az oroszok oda fogják hagyni, bárha Gortsakoff hg el­utazása napján az itteni előkelők egy küldöttsége előtt azon nyilatkozatot tette, hogy Oláhországot mindenki el­len fogja védelmezni, ki be akar nyomulni. Ez 11-én volt. 12-én a hg Osten-Sacken tbik kíséretében elutazott. Sokan most azt remélik, hogy a törökök elő fognak nyo­mulni, egy csatát vivandók a főváros bevétele érdeké­ben. Azonban ez az itt álló nagy csapattömegnél fogva mindenesetre kemény feladat lesz ; azon nézet fa el van terjedve, hogy a diversionale, melyet a törökök Gyur­­gyevóba tettek, csak azon czélja volt, az által más valamely manoeuvre-t fedezni. A­n r­e­p tbk, kiről tudósítás érkezett, hogy golyóval vetett vala életének véget, él és parancsnokol. A N. Pr. Ztg .-nak írják : „Legjobb forrásból megczáfolhatjuk az Anrep tbk halála iránti hirt. A gróf, kipek neje született pojrász­nő , Elmot birodalmi grófnő, és jelenleg a kis Bingeni fürdőben mulat, férjétől Bukarest­­ből f. hó 13-ról kapott levelet, mely szerint a tbk az utóhadi ütközetben parancsnokolt és sebet nem kapott. Oroszország, Sz. Pétervárról jul. 18-ról írják a „N. Z.“-nak : Azon ostentatio, melylyel az angol fogoly tengerészeket Oroszországban nem az ily alkal­­­maknál rendesen alkalmazott emberiségig elvek sze­rinti bánásmódban részesítik, hanem különös nagylel­kűség tanúsításával árasztják el s legrendkivülibb esz­közökkel igyekeznek jó humorban tartani, csak újabb bizonysága annak, hogy Oroszország Európa többi ci­vilizált államainak fokán nem áll. Különben nem folya­modnék kivételesen fordírozott rendszabályokhoz, hogy magának oly hírt szerezzen, mintha még magasabb fo­kon állna. Valamint az európai műveltség Oroszország­ban csak melegházi növény, úgy e túlságos humanitás virágai is csak mesterségesek, melyek igényteljes föl­lépése elégségesen mutatja, hogy mindenekelőtt a né­zők megnyerésére van számítva. Oroszország tudja, hogy Európára gyakorlott befolyásának legnagyobb része azon nimbusztól függ, melylyel magát annak irányában körülövezni tudja, s azon rendszeres számítás, mely­lyel azt magának II. Péter óta teremteni tudott, még a legcsekélyebbszerü alkalmaknál sem tagadta meg ma­gát. Mennél kápráztatóbb és túlzottabb az európai pél­dányok utánzása, annál kevesbbé takarhatja termé­szetesen benső különbözőségét, annál szembeszökőbbé válik főleg keleti jelleme. S azért Angliában könnyen fogják magukat vigasztalhatni, ha orosz lapok azon különböző bánásmódból, melyben az orosz foglyok részesíttetnek, azt következtetik, hogy a nyűgöt a bar­bárság székhelye, a kelet pedig a valódi civilisatióé. A„Nord. Biene“ e czélból egy finn kapitány Woelsgard levelét Londonból jun. 9-el, közli ki többféle panaszokat emel a bánásmód ellen. Orosz fogságból ily levelet írni alig lenne tanácsos. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér: Stambulból 17-ről érke­zett tudósítások szerint számos choleraesetek fordultak elő a franczia postagőzösökön, valamint Gallipoliban is a franczia csapatok közt. Ezért vesztegintézeti rend­szabályokat léptettek életbe. Különben a halálozási esetek ekkorig ritkák voltak, s a legtöbb beteg javuló­félben volt. N­e­g tlik azonban e betegségnek áldozatja len. Szambulban magában az egészségi állapot kielégítő volt; a kereskedés szép lendületet vett. Vá­rnáb­ó­l jelentik 15-éről, hogy ott 8.000 em­bert szállítottak hajókra Tsurukszuba. Trapezuntból 13-káról érkezett jelentés szerint 4 török kereskedő hajó Gelentsik mellett két orosz ágyúnaszád által fenékre lövetett. Egy török gőzfregát 3000-nyi rendes csapattal és 15 ágyúval Batumba ment, lovakat is vivén magával. Az ázsiai hadseregre nézve kedvezőtlen hírek érkeztek. Hafiz pasa Trapé­zunkba érkezett volt. Athéni 20-ki közlés szerint Maurokordatos oda érkezett. 4 felkelő főnököt Trikalában a basibozukok agyonvertek. Éjszaknyugati csatatér: Baresundból 15 ről érkezett tudósítás szerint az egyesült hajóhadak még mindig ott horgonyoztak Helyzetök kedvező.A legény­ség sokat ivott a Neva hó vizéből, s ez az oka , miért hogy dyssenteria esetek fordultak elő, mit némely angol lapok túlzottan írtak le. ZOVAROS­ ÉS VIDÉKI UJDGfináciÓ, Budapest. Dr. Ha­mari úr, a pesti gyermekkórház alorvosa az írói segélypénztár alapjára tett aján­lata folytában a julius hóm járó­­ pártot szerkesztőségünk-­ hez beküldé. — Székely zeneszerzőnk „Magyar id­illák“ czim alatt legszebb népdalainkat fürendi egybe s zongo­rára alkalmazva több füzetben Rózsavölgyi és társánál adandja ki. — P­i­c­hl­e­r József aradi gépésznek amerikai min­tára készített arat­ó­ g­épével Mácsán Csernovics Péter ur birtokán próba tétetvén, a jelenvolt gazdák mindnyá­jan elismeréssel nyilatkoztak a gép gyakorlati használha­tósága felől. Hisszük, hogy tehetős birtokosaink e hazai gépész felsegélésére áldozni is készek. Ha az aradi gaz­dag földbirtokosok pártját fogják e derék gépésznek, akkor megmenthetik az országot, a magyar népet azon vádtól, hogy ismét egy tehetség iránt nem bírt kellő méltánylással. Aztán ha az arató gép itt készülhet, sok pénzt megtaka- s­ríthatunk, miután az ily gép behozatala az angol gyárak­ból nagyon sokba kerül. E gép fontossága, ha a munkás kéz hiányát és a napszám roppant árát vesszük tekintet­be, lehetlen hogy fel ne tűnjék a gazdának. — A pesti iparkamarai kerületben levő gyárak : 20. A diósgyőri papirosgyár (Miskolcz mellett), alapitatott 1802-ben; vizerővel dolgozik s mintegy 75 munkást foglalkoztat. 3000 mázsa rongyot dolgoz fel, gyártván 7—8000 rizma papirost. Merített papirosa igen jeles. 21., K­o­rb­á­c­s és s­é­t­a­b­o­t­g­y­á­r Pesten, Man­­sehené. 22­. Gyógyszerek gyára Wagner Dániel pesti gyógyszerárusé. 23. Hamuzsirgyár, Ó-Budán. 30 év óta áll fen; termel 600 mázsa­ égetett hamuzsirt. 24. Schnierer és társa könyvvonalzó gyára (a múltkor ismertettük). 25. Fürészmalom Szolnok mel­lett Kisréten 26 lóerejü gőzgéppel. 26. Szóda-gyárak (az alföldön összesepert széksóból állítják elő a szódát.) Ily gyár van Puszta Miklán; a múlt évben 1000 má­zsát termelt, Puszta-Nagy Bócsán, szintén annyit gyártott, továbbá Jakabszálláson, Újfalun és Kerekegyházán. Az e gyárakban termelt soda tesz 5000 mázsát s az angollal vetélkedik. — 27. Kártya­­gyárak. 28. Szesz-és élesztőgyár Budán és Pes­ten 8 van. Az ezekben gyártott szesz és élesztő árát 1,200,000 írtra tehetni. A fogyasztók főkép Ausztria, Olaszország, Szerbia és Bosnyákország. Az eszter­gomi szeszgyár 960, az esztergommegyei 13 szesz­égető 1200 akó szeszt gyárt. B. Sina sz. lőrincz­­pusztai szeszgyára 2 lóerejű gőzgéppel burgonyából 30 fokú szeszt gyárt. Az irsai pálinkagyár 10 ló­erejű gőzgéppel dolgozik. A s­z.-t­amási pusztán és Nánáson (Kalocsa mellett) 10—20 fokú pálinka készíttetik. Koburg Koháry hg edelényi gyára (Borsod­ban) 2000 akő pálinkát gyárt. Csábhon (Borsodban) szintén van egy kis gyár, így Ö­r­ö s­ö­n is, mely azonban valamint a csongrádmegyei három gyár már nem dolgozik. Ercsiben és Köböljáráson (Fehér megyében) nagy gyárak vannak; évi termelésük egyenként 2400 adót tesz. Gr. Károlyi György fel­debrői és bodonyi szeszgyára gőzerővel dolgozik. Még megemlítendő a pász­tói 4, a gyöngyösi 2 és az e­g­r­i 2 szeszgyár. E gyárak a­mint jótékonyan hatnak egyrészről a marhahizla­lásra, úgy másrészről a gabona felemésztése által az élelmi főczik árának emelkedésére nem kis befolyással vannak. 29) S p o d i u m (égetett csont) gyár Pesten , Lichtlé. A beszedett fris csont 12,000 mázsát tett; az elhalt állatok csontja 5000 mázsát. Ebből termeltetett 8000 m. spodium,­­melynek használatáról az iparról írott közlemé­nyeinkben szóltunk) s 700 m. csontzsir, mely kenő­csül használtatik fel a vasutkocsiknál. 30. Keményítő gyár Pesten 11, Budán 1, s Esztergomban 1. van. Mind­össze 28,000 mérő búzát dolgoznak fel mintegy 13,650 mázsa különféle keményítőre, s 1260 m. ragaszra. (Folytatjuk). Vidék- Vecsey Gábor ve­sprémi esperes urnak. Pap Istvánt érdeklő s a Pesti Napló jul. 5-i számá­ban közzétett czikkemre — ugyancsak e lap julius 11 -i számában ön válaszolt. Mielőtt e válasz érdemleges tár­gyalásába ereszkedném — eleve kijelentem, hogy a pole­mizálásnak soha sem voltam barátja, s viszonválaszommal a polémiát nem folytatni , hanem megszüntetni akarom. Hogy épen ön válaszolt, ezen csodálkozom, mert önt nem­csak nem tartom Pap István ellenének, sőt ellenkezőleg barátjának hivom, s onnét vártam a feljajdulást, hol proxi­­mus ardet Ucalegon ! . . . aitól vártam, ki általa találva volt. Lehet a pap tractusában titkos bántalmak és sértege­tések tárgya a nélkül, hogy ezek közvetlenül az esperes­től vagy a kormány élén álló tanácsnokoktól kerülnének ki, mert sokszor jelentékenyebb szerep jut a taligazolók­­nak mint az építőknek. Ön , mint a fő­szerző legújabban közrebocsátott művei is tanúsítják, Pap István ur iránti jó­indulatát a gyűjtői fáradozásban is kitüntető, mert egy­házmegyéjében szép számm­al vannak az aláirók, mig van­nak oly esperességek, hol az aláírási iv a papság közt tán körözve sem volt. S igy önről nem tehetni fel, hogy Pap Istvánnak ellensége volna, legalább a külszín ellenkezőt tanúsít; belülről hogy érez ?.. .azt fürkészni nem hivatá­som. De hogy­an tudta nélkül lehetnek a veszprémi trac­­tatusban, kik Pap Istvánt s családját sértegetik, azt nem fogja elvitázhatni.............ily sértegetési adatokra ön is fog emlékezni, ha csak kissé tekint is vissza a korra, mely­ben Pap István mint az igazság és jog bajnoka küzdött a tractuális gyűléseken, s mert látta, hogy elvei nem vívhat­ják ki diadalukat, látta hogy szentesitett törvénykönyv nem létében önérdek győz az igazság helyett — az ülnök­­ségről lemondott, istenkisértésnek tartván oly gyűlés tag­jának lenni, mely megállapított törvények hiányában sújtja az erőtlent s pártfogolja a hatalmast (Lásd Pap István ,keresztyén vallási czimű munkája előszavát a VIII-ik la­pon). Ugyan e lapon van ezélzás szerző nyilvános és tit­kos háborgatására, s ő, ki már akkor is föltalálta saját lelki erejében a védpajzst minden méltatlan háborgatás ellen, most sem fogja mások segélyét szükségesni, hogy a szi­szegő kígyók falánkjától megvédessék. Az események még csak most fejlődnek, róluk tökéletes képet jelenleg adni nem lehet. Majd eljön az idő teljessége, mikor a bonyo­dalom tökéletesen kifejlik, — s ha a kifejlést ön megé­­rendi — mi nem lehetetlen — akkor a sziszegett kígyó­kat — ha ugyan most nem ismerné, s egyes sziszegéseik­­ről tudomása nem volna — megismertetendi önnel a r. 1. *) — Késmárkról. Nagyságos Tomasek Pál kerületi tanodafelügyelő ur f. hó 9-kén meglátogatá Késmárkot is körútjában , melyet azon czélból tett, hogy a kerületi ev. gymnasiumok beléletével közelebbről megismerkedjék s ada­tokat gyűjtsön, melyek a nyilvánosság megnyerhetésére szolgálhatnának. Jóllehet pedig körünkben csak néhány napot tölte, ezen időt mégis oly ritka tapintattal, oly sok ■ oldalulag tudta fölhasználni, hogy kitartó türelme mellett a rögtönzött vizsgáknál, melyek minden osztályokben késő est­éig tartottak minden szükséges adatok megszerzését le­hetségessé tette. A vizsgák befejezte után a tanári confe­­rentiát tartott, melyben annak működéséről elismerőleg szólt, általában pedig oly kedvezőleg nyilatkozók , hogy ezentúl biztos remény kecsegtet, miszerint gymnasiumunk, a m. miniszteri tanterv minden lényeges kellékeit teljesit­­vén, szerencsés leend legfelsőbb jóváhagyást nyerni s a nyilvánosság jogával mielőbb felruháztatni. F. F. Közintézet. Nemzeti színház. Jul. 27. Rémi úr és Toperczerné a­ mint vendégek fellépteül Z­a m­­p­a. Meg nem foghatjuk e gazdálkodási rendszert. A drá­maszemélyzet pénzügyi okokból devalváltatik s előadások rendeztetnek, melyekről biztosan lehet tudni, hogy a napi rendes kiadást sem fogják fedezni. E rendes kiadásokhoz még a fellépti díjak járulván, a pénztár positív vesztesége oly kísérletekkel idéztetik elő, miknek eredményét­­ operczerné az első fellépése után ismerhette volna az ügyes intendatura.E miatt Rémi u­ is majdnem üres színházban kénytelen énekelni. Rémi urat szívesen látjuk közöttünk, de az inté­zet iránti kötelességünk kimondatja velünk , miként a To­­perczernéveli kísérletet nem tartjuk ügyességnek. Itt c­s­ak egy tekin­te­t határozhat, az intézet érdeke. Rémi úr csinosan énekelt s a közönség tetszésének többször adta jelét. — Ma szombaton adatik: Londoni koldusok, dráma 5 felvonásban. HIVATALOS­ Az igazságügyi minisztériumnak 1854. május 29-kén kelt rendelete, kiható a birodalom egész területére, a ka­tonai határőrséget kivéve, azon kétség eldöntése végett, — hogy azon esetekben, melyekben az 1852. máj. 27-kén kelt büntetőtörvényben valamely vétségre vagy kihágásra büntetésül jogok vagy jogosítványok, vagy különösen va­lamely iparüzlet elvesztése minden további hozzáadás nél­kül szabatik, az ítéletben mindig, ezen jogok, jogosítvá­nyok vagy iparoknak örökrei elvesztése mondandd-e ki. Minthogy azon kérdés iránt: „váljon a büntető-bírósá­gok, 1852. máj. 27-én kelt büntetőtörvény 242 § szerint, azon esetekben, hol a törvény valamely vétségre vagy ki­*) E válasszal, mely st. Vecsey Gábor ur ellenében semmi provocgciót sem, tartalmaz, e meddő vitát lapunkban be­fejezettnek nyilatkoztatjuk. S­z­e­r­k. / G tmmkm és irodalom. A népirodalomhoz. *) Szellemileg századok óta elhanyagolt népünk érde­kében szorgosan kezdi legújabb irodalmunk teljesíteni magasztos kötelmeit. íróink, kik hivatást éreznek ma­gukban sükerrel munkálkodni e háladatos mezőn, min­dent elkövetnek, hogy tanulságos olvasmányt adjanak a nép kezeibe. E czélra vállalat keletkezik vállalat után. Méltán az ellen sem emelhetünk panaszt, hogy a népirodalom termékeinek ára messze túl­haladná föld— mivelő hazánkfiai erszényét. Mi oka mégis, hogy a nép­irodalom oly csigalassan terjed az alsóbb néprétegben? E kérdést téve nem rég, ha jól emlékszem, somogyi levelező kollegám e lapok egyik számában. A kérdés méltó, hogy közelebbről megvizsgáljuk, s ámbár távol tőlem a hiú gondolat, miszerint azt kimerítőleg tár­gyalni volnék képes, legalább eszmeébresztésül köz­löm : igénytelen, de, miként hiszem, életből merített gondolataimat. Okai népirodalmunk lassú terjedésének részint a népben, részint magukban íróinkban rejlenek. Vegyük először a népet, miként van, minőnek az élet mutatja. Ki olvasmányban érvet keres és talál, nemde a miveltség bizonyos fokán kell állania? Már­pedig be­valljuk mindnyájan, hogy népünk mind a mellett, mi­szerint az újabb kor e tárgybani ügyekezetei nem ma­radtak egészen foganatlanul, a miveltségben nagyon hátra van. Hogyan keressünk tehát ösztönt benne, mi­szerint szellemi érvekben gyönyörködjék, midőn sajno­san tapasztaljuk, hogy sokan hazánkfiai közöl, kik vé­gig járták az iskolákat, kik mivettek közé számítják ma­gukat, kik megbántásnak vennék, ha valaki kétségbe vonná mivettségöket, oly keveset­­gondolnak az iroda­lommal, könyvre oly ritkán költenek s idejöket úgy töl­tik, miként azt ecsetelni nem akarom ? Nem kívánom én, hogy a nemzet merő tudósokból, a szó soros­ ér­telmében, álljon;­­de ha sokan azok közöl, kiktől tel­nek könyvet venni és olvasni, elfordulnak az irodalom­tól, kivánhatni-e, hogy a nép, mely arra eddigelé ne­velve nem volt, könyvben gyönyörködjék? — És ne feledkezzünk meg a nép foglalkodásáról. A nép kora tavasztól késő őszig nehéz fárasztó munkával tölti ide­jét. Talpon találja a korony hasadása, talpon hagyják még a lenyugvó nap végsugarai. S ez így tart egész hé­ten. Mikor legyen hát olvasásra ideje ? Vasárnap s más ünnepnapokon ? Magamról tudva, hogy törődött testtel, minő népünké is, egész heti terhes munka után, szellemi foglalkodáshoz nem nagy a kedv, nem csodá­lom, hogy a nép vasár­­s ünnepnapokon pihenni óhajt, a következő héten újult erővel járandó gazdasága körül. S e két ok már magában véve untig elegendő, hogy gátolja népünk közt az irodalomnak oly hőn óhajtott terjedését. De hátra vannak ugy­e a téli napok és es­ték, a midőn mégis többet tehetne, mint tesz, szellem érdekében a nép ? S itt, noha tudom, hogy akkor sem henyél úgy népünk, miként sokan kürtölik, bevallom mégis, miszerint szelleme nemesbítésével többet gon­dolhatna s a végre többet lendíthetne a nemzet azon osztálya, mely itt szóban forog. Azonban itt ismét, tisz­telet becsület, de igazság is, iréink akasztják meg több­nyire az ügyet. Jó akaratukról, buzgó törekvéseikről, emelni szellemileg a népet, távolról sem kételkedem, de a népek írni nem tudnak. Mi nem is lehet másként. Azt vélik ugyanis, hogy a nép közé néhányszor elve­gyülve ha beszédbe erednek falusi hazánkfiaival, ezek gondolkodásmódját tökéletesen kipuhatolták, holott a százados viszonyok, melyek a tisztesbek s nép között fenálltak e haza területén, a népet, mi hazaszerte tudva van, oly bizalmatlanná tették amazok iránt, hogy nyelvét még most is gondolatai elpalástolására használja és hosszú idő kívántatik még ahoz, hogy kölcsönös biza­lom kösse össze a két osztályt. Innen, hogy t. i. a nép valódi gondolkodásmódját tökéletesen kiismerni fölötte nehéz, magyarázandó a tétova, mely szerint népíróink egy része butábbnak, más része tanultabbnak tartja a népet, mint a minő, s a szerint vagy dolgokat magyaráz a falu egyszerű lakosának, melyeket az józan eszénél fogva tud, vagy tárgyakat fejteget, melyek túlemelked­­nek a nép ismeretei színvonalán. így példa egyik, a nép számára meginditott legújabb vállalat egy, különben érdemdús népirónktól czikket hoz e czim alatt: „Mi­csoda állat a vegytan ? A munka e lapokbani (1273. sz.) ismertetője csak más czimet óhajtott a czikknek és méltán; én pedig, bár mi jeles különben a dolgozat, nagyon is korainak tartom vegytanról beszélni népünk­nek, midőn, megvallva az igazat, sokan közölünk, kik évek során át ültünk az iskolapadokon, vajmi keveset értünk a vegytanhoz. Ily tárgyak, legyenek bár­mi re­mekül kidolgozva, nem képesek-e közönyössé tenni né­pünket az irodalom iránt ? Népíróink továbbá majd közvetve , majd köz­vetlenül oda irányozzák leginkább törekvéseiket, hogy gazdasága okszerű kezelésére ösztönözzék , rá­bírják a népet. A czél oly szép , oly annyira nemes, hogy gáncsolása annyira nemzet elleni bűn volna. De vegyük ismét a népet, a­mint van. Neki nincs módja az ajánlott elméletekkel kísérleteket tenni ; ilyesmitől, conservativ hajlamát nem is említve , annál inkább ide­genkedik, minél bizonyosb , hogy egy azon határnak is különbözik minőségben a földe s a nép régi gyakorlat nyomán jól tudja, melyik földében minő termény s minő föltétek alatt sikerül legjobban. Csodálkozhatunk-e te­hát, hogy falusi polgártársaink könyv szerint, miként ők mondják, gazdálkodni vonakodnak s iréink ide eze­­lőző czikkein mohón nem kapnak ? De hogyan is kap­janak oly tanácsokon, mint egy népirónkó, ki töb­bi okok közt azzal is akarja faültetésre rábírni népünket, hogy a burgonya, bab, tök sat, szintúgy fog a fa alatt, mint famentes földön diszleni ? holott tudva van, hogy a gazdászok sok hasznos uj növényt fedeztek már fel, de olyat még nem, mely fa alatt s fament földön diszlenek egyiránt. Ez azonban, hogy t. i. könyv szerint a nép gazdálkodni nem akar, nem annyit jelent, hogy minden újítástól a gazdaság kezelésében idegen. — Tudva van ugyanis , hogy ha vagyonop, gazdászaink valami hasznos uj növényre szert tesznek s népünk azt saját földön sükerrel mivelhetőnek találja, nem nyug­szik , míg belőle , ha tilos után is , nem szerez. Tényt mondok. Nógrád megye egykori jeles főügyvéde, hő barátja az okszerű gazdászatnak, azon korban, mi­dőn a luezerna nem volt még annyira, mint most, elter­jedve, egy kopár, de délnek kedvezően fekvő hegyoldala felszántatott s azt luezerna alá kellően elkészitteté. Idő­­járat volt oka, hogy elvettetése évében a növény nem nagyon diszlett s a nép nem tudott kifogyni a gúnyos megjegyzésekből. Következett évben, kedvező lévén a tavasz, az annakelőtte kopár domb szépen zöldült már, midőn a határ egyéb részei alig szabadultak ki a hólepel alól, s a luezerna négyszeri kaszálásra bő termést hozott. Harmadik év tavaszán alig volt családfő a faluban, ki főügyvédünktől ne kérdezte volna: „ugyan nincs-e még abból a magból, melylyel a hegyoldal jön bevetve ?“ Eredményül csak azt említem, hogy alig találkozók gazda, ki legott luezernamagot ne szerzett volna. Ily hatalmat gyakorol népünkön a példa. Nagyon félreér­,70 %­ zene azonban az, ki vélné, hogy elméleti tanácsot iro­dalom útján is nem óhajtok népirónk által nyujtatni a népnek; kell hogy az is történjék , de nézetem szerint módjával, s ne ajánlhassanak oly gazdálkodási módok, melyek külföldön sükerülhettek ugyan, de hazánk föl­dén problematikusok még.. Lehetnek még a népirodalom lassú terjedésének más okai is, melyek közöl némelyeket egy és más levelező collegám megpendített már, de azokon fölül aligha ártand becses figyelmükre méltatniok népiróinknak az általam érintetteket is. Érjenek a mennyit érhetnek. S ha figyelemreméltót mondanom sikerült, népiróink ko­­ránsem fognak ezért kifogyni tárgyakból, miket a nép­nek szánt könyvekben fejtegessenek. Ott különösen a hazai történelem, morál tág mezeje, melyen áldással munkálkodhatnak; ott az előítéletek, babona légiói, melyek ellen víhatnak. Annyi népünk szellemi szüksé­ge, hogy böngészetre nem kell szorulniok. Kerülve a gazdászati elvont meddő elméleteket, s gyakorlatilag máris hasznosabbaknak bebizonyult ügyekről írva, a mo­rált s más tudni, tenni, vagy kerülni valókat népszerűen előadva, nemcsak nagyobb kelendőséget szerezhetnek, kivált téli hónapokban, a népirodalomnak, hanem ab­ban is lelhetik örvendetes megnyugvásukat, hogy igaz és hasznos eszméik előbb utóbb a nép közé beutat ta­­lálandnak. G­a­r­á­d­y. Magyar könyveszet, 276(505). Az ausztriai császárság számára 1853-diki jul. 29-dikén kihirdetett büntető perrendtartás magyarázata, a hirdető cs. kir. nyiltparancsnak és törvénynek szövegével, s összehasonlítva az eddigi eljárás­sal. Irta C­s­a­c,s k­ó Imre, bölcsészet- és jogtudor, a cs. kir. pesti megyei törvényszéknek ülnöke, a magyar tud. társaságnak és az álladalmi vizsgálati bizottmány jogosz­tályának tagja, stb. Második rész: XX és 228­­. (Az „új törvénytár“ Vili­dik kötete). Pest, 1854. Kiadja He­­ckenast Gusztáv. Nagy 8-rét. (Ára, az első részszel együtt, 3 pft.) 277(506). Jószándéku tanácsok és felvilágosítások az uj önkéntes kölcsön tárgyában, különös te­kintettel a falusi községekre s a falusi népre. Különösen ajánlható s figyelmet érdemlő a falusi lelkészek, község­­elöljárók, jegyzők, adóhivatalnokok s mindazokra nézve,a kik falun laknak. Irta J. E. Bécsben, 1854. Nyomatott a Mechitaristáknál. Kis 8-rét. 30­­. (Ára fűzve 6 pkt.) *) A nélkül, hogy tisztelt levelezőnk minden állítását föl­tétlenül aláírnék, észrevételek nélkül közöljük mégis becses czikkét, mint figyelemre méltó szavazatot a leg­újabban oly hathatósan felkarolt népirodalmi ügyben. Sz­erk.

Next