Pesti Napló, 1854. augusztus (5. évfolyam, 1317-1342. szám)
1854-08-05 / 1321. szám
ről a török vezényletnek teljes becsületére válik, úgy más részről diadalmasan megcáfolja azon az oltenitzai és csetatei ütközetek daczára is oly gyakran pengetett phrasist, hogy a törökök ugyan igen vitézül védik magukat sánczaik mögött, de a támadásnál bizonyosan el fogják árulni gyöngeségüket. E tévhiedelmet különben már nagyban megszégyenítette Gyurgyevo bevétele, hol mint egy sumlai jul. 10-ki tudósítás mondja, a törökök sokkal kisebb erővel, 4 gyalog zászlóaljjal és egy lovas ezreddel (mások szerint egészben 8 zászlóaljjal) 16 sáncz által fedett 12 orosz zászlóaljat vertek meg. E tudósítás mondja továbbá : A harcz mindkét részről felette makacs volt, az oroszok kétségbeesve védették magukat sánczaikban, mégis a törökök, az átkelés létesítése után, négy óra alatt a hídfőn kívül még 16 különféle sánczokat szuronynyal vettek be, mire az oroszok rendetlenségben vonultak vissza, az országba beljebb vonulandók, hol mint látjuk nem igen találnak megállapodási pontot, épen a törökök támadásai folytán. A gyurgyevoi támadás ennélfogva bátran egy sorba állítható a török haditettek fénykoszorujában a szilisztriai védelemmel, melyért e történeti fényt nevet nyert vár hős őrsége különös kitüntetésben fog részesülni. 8 füzér, kik az Arab Tabát védett 28-ból életben maradtak, s magukat felváltatni nem engedek, a becsületlegio keresztjével fog feldiszittetni. E hős vitézek, valamint az egész török hadsereg fényesen igazolta Prím Iloknak múlt évben azultán előtt nyilvánított azon biztosítását, mikép e hadsereg haditettei uralkodásának fénypontját fogják képezni. Ő most június közepe óta ismét Várna és Sumlában van, s a generalissimus Omer pasának, kinek vezéri tehetségeihez taval oly sok reményt csatolt, elhozta az Izabella rendjelt, melyet ennek a spanyol királynő Gilge küld. Egyébiránt a vitéz haditények megkívánják áldozataikat s az eddigi dicső hadjárat ez elszánt török hadseregből is kivette zsákmányát. Uj ujonczozás lön szükségessé, s a török tartományok főhelytartói megkapták az uj ujonczozási rendeletet. Zófiában az már jul. 24- kén közzé is tétetett. Minden fegyverképes embert fegyver alá szólít s ezek a legrövidebb idők alatt kötelesek beállni, mi mindenesetre bizonysága annak, hogy a török hadseregre még újabb feladatok várnak. A törökök különben mindenütt bizalmat igyekeznek maguk iránt ébreszteni, minek folytán a Kis-Oláhországban lakó bojárok és földesurak, kik az oroszok elvonulása alkalmával menekültek, mind ismét visszatértek. Számi pasa Krajovában a korábban országbiztonsági őrségül fenállt dorobancz testet ismét a régi rendszer szerint szervezi. Varsóból jul. 30-ról Írják a Br. Ztg.nak, miképp e város naponkint uj vendégeket nyer s mindenféle csapatok vétetnek itt szemle alá s általában oly harczias élet fejlődik, mintha már Hannibal ante portás állna. Tegnap ismét parancs érkezett Sz. Pétervárról, hogy újólag a várda közelében álló 50 ház vontassék. Ez épületek közt van több olyan, mely néhány száz- ezer rubelt ér, pompás építészeti művek, melyek csak újabb időben emelkedtek; ezek csak rövid ideig diszi- t tették piaczunkeat s a legjelentősb áldozatok közé tartoznak, melyeket a muzulmánok (?) elleni harcznak hozunk. Helyőrségünk mintegy 80,000 vegyes csapatokból áll. Szambulból , jul. 27-ről írják : A cholera pusztítva terjed. Gallipoliban ujlag a franczia tbk Carbuccia és a drudpasában Prisedom kapitány lett annak áldozatja. Várnából (talán Baltsikből?) a flotta egy osztálya Canrobert és Brown tábornokokkal fedélzetén a krimiai partok megvizsgálására elindult, miután jul. 20. és 21. közti éjjel a franczia csapatok három hadosztálya Kasztendzse és Szilisztriába elindult. Megvalósul, hogy az ázsiai török hadsereg újabban vereséget szenvedett. A csata Karsz közelében történt, melyet az oroszok már ostromolnának. Azonban úgy látszik Ázsiában is mielőbb fordulat fog a dolgok menetében bekövetkezni, minthogy Bagdadba egy indokr ritt hadserget várnak, mely a perzsa öbölben fog partra szállíttatni. Ott, hol számos és olcsó lovakat kaphatni, nagy lovas hadtestet akarnak állítni. Londonból jelentik: Azon hir, hogy Törökországba újólag 6000 embernyi új csapatok fognak Cathcart tbek alatt küldetni, tévedésen alapul az Observer szerint. El volt ugyan már rég határozva , hogy a keleti hadsereg 30,000 emberre növeltessék, s e czélból 9 gyalog és lovas ezred elindíttassék. De ezek jó része már elment, a maradék rész pedig most indíttatik útnak. Az utóbb küldött lovasság Cardigan lord és Scarlett tbk osztályaiba kebleztetik, a gyalogság pedig Cathcart tbk alatt új hadosztályt képez. Odessából a Tiger egy kicserélt legényétől levél érkezett, mely 19-én a Trent fedélzetén kelt s megerősíti, hogy a kicseréltek száma 185, a vissamaradottaké 35. Kettő már azelőtt szabadon bocsáttatott s 5 meghalt, ezek közt 4 a kapott sebek folytán. Levél írója állítja, mikép rendkívül jó bánásmódban részesültek. Semmi becsületszavukat sem kívánták, hogy el nem szöknek vagy Oroszország ellen harczolni nem fognak, s a tisztek, kiket Odessában kíséretül melléjök adtak, minden tekintetben gentlemenekül viselték magukat; szóval az önkénytelen tartózkodást Odessában lehető legkedvesebbé tevék nekik, s ekként — igy szól a levél vége — nekem teljes okom van az oroszokról jól gondolkodni, de intézményeik, melyek egyiket a másik ellen bizalmatlanná tesznek, gyűlöletesek. Éjszaknyugoti csatatér. A ,,Journa des Débats“ egy czikket hoz, melyben elősoroltatnak a nehézségek, melyeket a ti egyesült flottának Kronstadtól az Aland szigetig előnyomulva le kelle küzdenie. Többek közt mondva van: ,, A tengeri térképek oly hiányosak, amint csak képzelni lehet; legszebb erdőségű szigetek ki vannak azokon hagyva, mit mondjunk még a zátonyok, sziklákról stb., melyek a tenger színe alatt fekszenek, melyek ismerete a tengerészre nézve még sokkal fontosabb. Az egész utat merónnai kezekben kelle telniök, s gyakran megtörtént, hogy rögtön a legnagyobb mélységről zátonyhoz jutottak. Csak ernyedetlen figyelem és körültekintéssel sikerült a két flottának az Aland szigetekhez jutni, hol a kisebb hajók azonnal a szorosb hajózható vizeken Bomarsund felé elindultak, míg Plumridge admirál számos osztályokkal az Archipel éjszaki és éjszakkeleti partjait blockirozza. Ryan Martin admirál ellenben dél felé egész Sveaborgig czirkált, hogy az orosz hajók kifutását meggátolja. ?Ö?á!Qi«ü SS ¥«DSEI UJDOIíáSOS Budapest , cs. kir. Apest. Felsége jun. 21-ki legmagasb elhatározásával dr Czermák Ferencz pénzügyészeti pénzügyi tanácsost Csehországban a magyarországi pénzügyészet pénzügyi főtanácsosává, ennek rendszerinti javadalmaibani részesítéssel, méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. — Dr Tormay Károly Pest városa főorvosától most jelent meg német nyelven : ,,Pest városának gyógyászati helyirata, különös tekintettel az 1853—diki év légtünettani s egészségi viszonyaira.“ A majd 9 évnyi, sűrűen nyomott munka négy részre oszlik: az első a tulajdonképi helyirat; a második az éghajlati viszonyokat tárgyalja s a légtünettani észleleteket állítja össze táblázatokban; a harmadik a lakosokat s ezeknek úgynevezett népmozgósági számviszonyait mutatja fel; a negyedik végre, mely legbővebb, részletesen az egészségi ügyekkel foglalkozik. Szerzőnek hivatalos kimutatások valának forrásai, melyek után adatait összeállitá, s munkája becsessége megjutalmazza a reáforditott fáradságokat. Egyes érdekes adatokat időről időre mi is közlendőnk belőle. Megjegyezzük még, hogy Tormay úr szokta lapunkban is adni Pest városa egészségügyi kimutatását minden hónapról. A munka, melyről szólunk, Eggenbergernél van bizományban , álapít. Jövedelme a pestvárosi szegényintézetnek van ajánlva. — A Kertbénytől németre fordított költemények Garay után („Dichtungen von Johann Garay“) már sajtó alatt vannak s legközelebb egy 10 ívnyi kötetben megjelennek. Olvasóink tudják, hogy mind Kertbeny a fordítást, mind Számvald Gyula a nyomtatást ingyen eszközük, s a példányok összes száma (500) Garay özvegyének szabad rendelkezése alá bizatik. — Halljuk, hogy Dante ,,Uj életr-e, Császár Ferencztől magyarítva és magyarázva, melynek második kidásbani megjelenendéséről már régebben szólottunk, e hó folytán elhagyja a sajtót. Figyelmeztetjük erre mindazokat, kiknek az első kiadásból nem juthatott példány. — Irodalmunk egyik még mindig munkás bajnoka, Frankenburg Adolf úr jelenleg falaink közt mulat. — Lapunk rendes dolgozótársa, Pompéry János, kinek beszélyei most Emieknél második olcsó kiadásban jönnek ki, Miskolczra utazott, honnan több fürdőhelyre teend kirándulásokat. Remélünk tőle nem sokára érdekes vidéki leveleket közölhetni. — A pesi kereskedők szeretnék, ha a pesti vásárok egygyel kevesittetnének. Helybeli lapok írják, hogy e kérdés jelenleg ismét nagyon foglalkodhatja az illetőket. — Az ebhónapok (ezeket a magyar kánikulának nevezi) reánk viradtak, s a kutyák nagyobb része még most is szájkosár nélkül futkároz az utczákon. Tegnapelőtt is tanúi volánk egy marakodásnak a gránátos utczában, s a harczjátékban részt vett négy eb közöl csak egynek volt szájkosara. — Bezzeg megfizetjük télen a fát oly áron, minőt a fakereskedők jóvolta szab ; most pedig nem kell a fa, s a kereskedők híjába kinálgatják leszállított árakon. — Rendes tudósítónk hibásan értesített bennünket az augustus 2-dikai égés helye felől. Sietünk ennélfogva kijelenteni, hogy Gschwindt szeszgyára egészen bántatlan maradt a rontó elemtől, melynek áldozata Csak egy praterutezai ház udvarában levő szalmapadlás lett. Vidék, Baranyából, julius 25-ről. Daczára a hoszszan tartó tavaszi szárazságnak, gabonáink ha nem is bőven, legalább középszerűen fizetnek; szalma nem sok.• A múlt hetekben, midőn t. i. a közeledő aratásnak örültünk, több határokon keresztül jégvihar vonult, mely reményünket meghiúsította. Több hegyeken, különösen Pécsett a szőlőkben kárt okozott, holott minden kedvező időjárat mellett sem sok terméssel kecsegtetett bennünket. — A gazda sóhajtva terínt füstbe ment évi fáradozásainak és költségének gyér gyümölcsére. — A szénatakaritásra állandó jó idő járván, noha csak középszerű terméssel dicsekedhetünk, de a mit összeszedhettünk, igen jó, és igy a széna jósága talán pótolandja a termés középszerűségét. — Esőnk kevés volt nyaratszaka, de azért kukoriczáink szépek, kell is hogy termők legyenek , mert alkalmasint sok szegény embernek , e mostoha körülmények közt, csak a kukoricza lesz egyedüli kenyér-surrogatuma. Piaczunkon a búza ára egyforma magasan áll; tudunk esetet, hogy a nyerészkedők 36 frton foglalták le köblét, — most az aratás idején. Kukoricza köble: 16 frt. Tehát mit remélhetünk később ! — Három nappal előbb megeredtek az egek csatornái, melyre elmondhatjuk : adtál uram esőt, de nincs köszönet benne, mert zápor volt. Pécs melletti Ráczvároson több házakat elöntött és összerombolt, marhák, sőt emberélet is lett áldozatja e dühöngő vízrohamnak. — Napszámosokat méregdrágán kell fogadnunk; 25 garas egy aratónak napi bére. Pécsett volt csak nem rég olyan idő, hogy egy napszámosnak 3 hrtot fizettek és bért egy napra, azonban a városi tanácsnak sikerült e lelketlen zsarlást limitálna, és ennek áthágása esetében büntetéssel korlátozni, melynek az a hatása lett, hogy ismét 25 garasért, egy tallérért legfeljebb — kaphatunk napszámosokat, kik azonban azt keresik mégis, hol adnak jobb és több bort. — A nyár elején nálunk sok gyújtogatás történt, részint készakarva, részint vétkes gondatlanságból, miglen a gonosz indulatunkat a rögtönitélő biróság egy pár példával megrémítette. — Esztergom, jul. 31. Ma fejezé be ünnepélyes isteni szolgálattal az elmúlt tanévet főgymnasiumi ifjúságunk. — F. hó 29 dikén tartatott az előadási zárünnepély, vagyis közvizsgálat, mely alkalommal 27 jeles ifjú tünteté ki magát különféle tantárgyakból’: feleletek, úgyszintén magyar, német, latin, görög s franczia nyelven szavalatok által; általában mindnyájan jelesen feleltek, de Stojanovics Vlik osztálybeli tanuló mély, és maradandó benyomást idézett elő a jelenvoltakban — Sujánszky „A játékos“ költeményének remek elszavalása által. — Kár, hogy kies Esztergom városának polgárai, jelesen a tanulóifjak szülei, a tudományok iránt oly kevés részvéttel viseltetnek ! — A fáradhatlan igazgató és tanár urak mindent elkövettek, hogy buzgalommal zárult gyengéd bánásmódjuk a tudományosság terén , az ifjak fogékony kebelében érett gyümölcsöket teremjen, s midőn a buzgó férfiak forró óhaját várt süker koszorúzta, s midőn már a folytonos intelmek és tanszéki oktatások megfogamodva, komoly és tiszteletre méltó képcsarnokává varázslódtak az ismereteknek, s midőn végre TUDOMÁST ÉS IRODALOM. A polgári háború Sinában. Sina, azon roppant birodalom, melyet a veszteg tespedés főszékének tartunk, most a legnagyobb rázkódások színhelyévé lett. Egyik távol tartományában pártütés támadt, mely csakhamar a többi tartományokra is kiterjedt s most a pártütők már a mennyei birodalom fővárosát fenyegetik. Európában még nem bírunk azon legújabb forradalomról részletes és biztos tudósításokat, a franczia Revue des deux mondes folyó évi egyik füzetében azonban érdekes czikket találunk, melyből a következő adatokat vettük. Sinában két század óta a tatár mandzsuk uralkodnak. Jóllehet a sinaiak egészben véve engedelmes alattvalókat viselték magukat, időről időre mégis majd egyik majd másik tartományban fellázadtak az idegen uralkodók ellen. Kang-hi és Kien-long császároknak sokat kellett a lázadókkal küzdeniük, s Tao-kvang, a mostani császár közvetlen elődje alig tudta a Kvangszi tartomány éjszaki részében tanyázó miao-tzeket meghódoltatni. Míg a tatár uralkodóságot oly csapatok környezék, melyek ősi nyereségeket és harcziasságokat az új hazában még le nem tették vala, addig könnyen leverettek a sinai nép egyes zendülései. De lassan-lassan az ázsiai hóditó népek módjára elpuhultak a mandzsuk s a császárok kénytelenek voltak megalkudni a zendülőkkel. Ha tehát valahol lázadás történt s azt fegyveres kézzel nem sikerült elnyomni, alkudozni kezdenek a lázadás fejeivel s pénz-, hivatal- és rangosztogatás által csendességre bírták őket. A lázadás fejei elfogadták a pávatollakat, mandarinokká lettek. Ennek megtörténte után a császár legott tudtukra adta a hivatalos újságban, hogy a rend helyre van állítva s az ellenség meghódolt.— 1840 ben a mandarinok az angolokkal is ilynemű kísérletet tettek, de nem boldogultak. Tao-kvang alatt már nagy rázkódásokat szenvedtek vala a mandzsuk, azonban a zendülések csak egyes tartományokra szorítkoztak, a többi tartományok, melyek csak a hivatalos újság győzelmi tudósításait ismerték, tisztelettel és félelemmel viseltettek a Menny Fia legyőzhetlen felsége iránt. De midőn az angolok elől csak futni tudtak a mandzsu seregek, a hódító nemzet varázsa szétfoszlék. A sinaiak nemcsak idegen katonaságot, melyet barbárnak néztek, láttak mezőiken és városaikon keresztülvonulni, s ez által nemzeti gőgjöket lealáztatva, hanem a védseregek dúlásait és fosztogatásaikat is kényszerültek tapasztalni. Jaj volt azon városnak, hol a mandarinok és mandzsu csapatok tanyát ütöttek! S dolgok mély nyomokat hagytak a sinaiak emlékezetében. — Hozzájárult az, hogy a császári kormány a háború okozta költségeiet rendes után sehogysem tudta fedezni. Mindenféle pénzügyi fogásokhoz láttak. Holmi hivatalokat és várományokat, czimeket és okleveleket osztogattak pénzért, de így csak pillanatnyi segélyre tettek szert. Majd ezen portéka annyira elsilányult, hogy alig akadt vevőre. Azután a tisztviselők, kik pénzen vették vala hely őket, azt tőkéstül kamatostul csakhamar az alattvalókon törekedtek megvenni. Végre azon eljárás által a tudósok, kik Sínában a legrégibb idők óta igen nagy szerepet játszanak és a népre nagy befolyást gyakorolnak, legszeméyesebb érdekeikben sértettek meg. A nép tömege s az értelmiség osztályai tehát egyaránt elidegenedtek a császári kormánytól. Azonkívül mindazon intézkedések , melyeket az angol hadak elűzésére tettek, a császári kormány tekintélyének lerontására szolgáltak. A fegyvertárakból fegyvereket osztogattak a nép között; önkénytes csapatokat rendeztek; több városban polgári őrséget teremtettek; de az önkénytes és szabad csapatok eladták a kapott fegyvereket vagy az országot dúlták, a polgári őrségek csak a tábornokok árulását és ügyetlenségét szidni gyülekeztek össze. Az angolokkal viselt háború s az azt befejezett nankingi békekötés nemcsak a kincstárt üritette ki s fedezte fel az uralkodóság gyöngeségét, hanem kaput nyitván az európai befolyásnak a birodalom ősi alkotmányát is felforgatá. Sina hajdan egészen el volt zárkózva; most néhány kikötője az egész világnak megnyílt, s az ősrégi épület legott elmállani kezde. — Ettől fogva átalános bomlásnak indult minden. 1842 előtt a nép kiköltözése a mennyei birodalomból tiltva és sok képen nehezítve volt, úgy hogy csak a közel szigetekre, Jávára, Szingapore-ra, Luszonra stb juthatának egyes sinai települések. De 1842 óta a sinaiak tömegesen kezdtek kiköltözni az európaiaknak megnyilt kikötőkön által. Kalifornia és Ausztrália csakhamar megtelt sinaiakkal, kik józanságuk és szorgalmuknál fogva a legjobb munkásokhoz tartoznak. A kiköltözöttek mindenütt az európai szellemmel jöttek érintkezésbe, s azon benyomást, melyet lelkökre az idegen szokások és erkölcsök tesznek, visszaszivárogtatják régi hazájokba is. A forradalom színhelye tehát igen jól volt elkészítve. Roszul kormányzott nép, mely az adók terhe alatt nyög, s mely legdrágább érzelmeiben meg van sértve, idegenek által legyőzött kormány, mely úgy belül mint kívül gyönge, s hogy csak napról napra elélhessen a legszomorúbb eszközökhez kénytelen folyamodni; az országlat teljes megváltozása az európaiak irányában; rögtöni kikötözési láz:— ezek azon jelenségek, melyek a forradalmat megelőzték. Ide járulnak még a titkos társulatok, mely Sinában igen számosak, daczára az ellenük hozott büntető törvényeknek. Azon társulatok, különösen az úgynevezett Háromság-társulat, rendszabályai a szabadkőművesek rendszabályaihoz hasonlítanak. Azon Háromság-társulat (Triade) eredete csaknem összeesik a Ming uralkodóság buktával s a Mandzsuk Tazing uralkodóságának felállításával. Bármi látszatos és bevallott czélja legyen, mégis törekvése régóta az volt, hogy a régi uralkodóság ismét a császárszékre kerüljön. Azért valamennyi mozgalomban és zendülésben azon társulat tagjai is szerepeltek. 1850-ben Kvangszi tartományban a lázadás első jelenségei mutatkoztak. Azon hegyes és zordán tartomány kemény és erős népe már több ízben daczolt vala a mandarinokkal. Az éjszakra tanyázó miaotzék sohasem hódoltak meg egészen, s miután ismételve megszalasztották vala a császári hadakat, 1832-ben egyenlő lábon alkudtak meg a császárral. Arról, hogy mi szolgáltatott legközelebb alkalmat a mozgalomra, többféle tudósítást vettünk. Némelyek szerint egy sinai utazó Kvang-sziban zsiványoktól megtámadtatván kettőt közölök megölt. De azután már sinai ember közbenjárására kibékült a miao-teze törzsekkel. Kevéssel azután a mandarin fogságra vetette a közbenjáró sinait. Erre felzúdultak a miao-tzék, s felakaszták a mandarint. Ebből majd általános fölkelés támadt egy tudósnak vezérlete alatt a tatárok ellen. — Mások szerint Kvang-szi tartomány egyik kerületében a mandarinok a keresztény családokat kezdék üldözni, s ennek következtében lázadtak fel a miao-tzék. — Végre még mások azt mondják, hogy Hong Sziu-tsziuan vagy, — mint mások írják, Huan-szu-suan tudós kanton tartományból, nem juthatván az őt illető kitüntetéshez, a Gützlaff által sinai nyelvre fordított bibliát tanulmányozta s azután híveivel együtt lázadást kezdett, s most Tai - ping császári nevet visel mint feje a lázadásnak. De magában Sinában sem tudják bizonyosan, honnan esett az első szikra, mely csakhamar oly nagy lángot vetett.1850 végén a két Kvang (Kvang-si és Kvang tung vagyis kanton) egyetemes kormányzója összes hadai hátrálni kényszerültek a mindinkább szaporodó felkelők elől. 1851-ben már nyilván bevallották a fölkelők, hogy czélják a mandzsu uralkodóságot megbuktatni s a régi Ming uralkodóságot, melynek ivadéka vezérök, Tian-te, helyreállítani. Azért megkülönböztetésül a régi nemzeti köntöst vették föl s hoszszú hajat viseltek. A tatárok uralkodása óta t. i. rövid ujjast viseltek a sinaiak, s fejeket,egy haj fonadékot kivéve, leberetválták. — 1852-ben egész Kvang-szi a fölkelők hatalmában volt s már éjszakkeletre Honan tartományban is terjeszkedtek. 1852 sept. havában a Pekingi újság azt hirdette, hogy a császári fegyverek nagy győzelmet vívtak ki a lázadókon, s hogy Tian-te elfogatott s bűneit egész őszinteséggel kivallotta. Eszerint ő csak Huan-szu-suan tüdós és a Háromság-társulat által leivatott volna a lázadásra. Nem tudni, igaz-e mindaz, amit a hivatalos újság közzétett, de annyi bizonyos, hogy a fölkelők táborában most csak Tai-pingról, a volt Huan--szu-suanról van szó , mint az új uralkodóság képviselőjéről. Azonban akár igaz, hogy Tian-te elfogatott, akár csak hivatalos koholmány, a lázadás mégis mindinkább terjedezett. 1852 nov. havában egész Hunan volt elárasztva s már Hupe tartomány fővárosa, U-tsang-fu, is elfoglalva. A császári katonaság alig várta be a lázadókat, azon tábornokok és diplomaták, kik Tas-kvangot az angolok ellen védelmezték, rendre kudarczot vallottak. Hieng-fung, a mostani császár, (1851 óta) és kormánya Mában dühöngtek a megszalasztott vezérek ellen; ezek nem bírtak a fölkelőkkel. Egy franczia missionarius S u i-t s e u-tu városból, Kvang-szi tartományban, 1852 novi 6. kelt következő levelet irt Európába : „Meg kell vallani, hogy Hien-fung császár és miniszterei valóban vaksággal vannak megverve. Midőn érdekükben állana a lelkeket magukhoz vonzani, úgy tesznek, mintha szántszándékkal elidegenülni akarnák azokat: a népet adókkal és szolgálatokkal tönkre teszik. Néhány katona tovaszállítására, alig hihető, hogy mennyi családot zaklatnak, mert nem kell gondolni, hogy a sinai gyalog katona gyalogol, koránsem, neki szekér kell. A lovas is nagyon elfáradna, ha lovon járna, neki is szekér kell. De maga a ló sem hordozhatja nyergét, az ő szerszáma vitelére is szekerek kellenek, ez annyira megy, hogy a múlt héten Sui-tseu-fuban 300 katona elindítására 1000 ember kivántatott a szekerezéshez. De még az sem elég : a haza állítólagos védjei csaknem megannyi zsiványok, kik a becsületes polgárt mindenéből kivetkőztetik. Ha a vásáron hire jár, hogy katonaság közeledik, egy pillanatban eltűnnek a bódék. Hogy az elégületlenség teljes legyen, azt mondják, új rendkívüli adót akarnak a mandarinok behajtani. De alig is van helység, mely a fölkelőket várva ne várná. Sőt állítják, hogy maguk a mandarinok is a néppel együtt alig várják, hogy a tatárok uralmától felszabaduljanak. . . A lázadók ellenben igen bölcsen viselik magukat. Köztük sem rablás sem rendetlenség nem fordul elő; kiáltványaik elejétől fogva hirdetik , hogy csak a tatárok ellen mennek, s tetteik megfelelnek szavaiknak. Ha valami várost elfoglalnak, a mandzsu katonákat és mandarinokat kegyelem nélkül megölik, a sinai eredetű mandarinokat is , ha előre meg nem hódoltak , de a népet nem bántják ; a kereskedő békén folytathatja munkáját s az utas bántatlanul járhat kelhet.“ Más missionarius Hong-kongból 1853. jan. 28. kelt levélben így ír: „A forradalmi seregek, úgy látszik, jól vannak fegyelmezve s hadászatban nagyon megelőzik a tatár hadserget. Mindenütt olyanokul jelentik be magukat, kik a hazát a tatár járomtól felszabadítani akarják .... A császári katonaság mindinkább elaljasodik. Úgy látszik, mintha csak azon gondolkodnának, mikép kerüljék ki az összeütközést, s ahelyett hogy harczolnának, csak átengedik állomásaikat s a városok bemenetelét a közeledő lázadóknak. A császári katonák tömegesen szöknek, a tisztek is ezer ürügy alatt kilépnek a szolgálatból. Hasonlón cselekesznek a polgári mandarinok.“ A fölkelők tehát csaknem minden akadály nélkül előnyomultak a Yang-sze-kiang folyóig, melyen nem háborgattatva aláeveztek, úgy hogy 1853. márt. 8. Nanking alatt termettek. Ott a császári vezérek minden haderőiket egybevonták vala, s utasításuk szerint a várost utolsó emberig kelle védniök. De már mart. 19. Nanking is az első megrohanásra a lázadók hatalmába esett. Minden tatár lelket kímélet nélkül megöltek, s a megölettek számát 20,000-re teszik. Miután Nankingban elrendezkedtek vala, egyik csapat Sin-kiang-fu ellen indíttatott. Ezen város alatt az angolok 1842-ben kétségbeesett ellentállásra találtak, de a fölkelőknek ez sem birt ellentállani. T s in-kiang fu megvétele s az ott talált tatárok felkonczolása után a Yang-tze-Kiang egész folyása a fölkelők hatalmában voolt. Még mielőtt Nanking elfoglaltatott, Sanghai kormányzója, — Kiang-szu tartomány kormányzójának rendeletéből, sürgönyt intézett az idegeneknek 1842. megnyílt Sanghai kikötőjében levő consulokhoz, hogy hajóikat Nanking védelmére küldjék s a lázadás elnyomására közbenjárjanak. Hallatlan dolog Sinában! A császári kormány kénytelen az utált és megvetett barbárokhoz Segélyért folyamodni. —■ Bonham angol meghatalmazott Bourboulon franczia és Marshall amerikai consulok azonban közös tanácskozásban elhatározták, hogy teljes semlegességben fognak maradni s ily értelemben válaszoltak. Magyar könyvészet: 286 — 7 (515—6). A magyar nép könyve. Szerkesztik Csengery Antal és Kemény Zsigmond. Kiadó Számvald Gyula. Második és harmadik füzet : 93- 224 l. 288(517). Úti jegyzetek. Nyugat-Europa fővárosaiban. 1852/3-ból. írták Hámos Gusztáv és Kubinyi Lajos. Pest, 1854. Müller Emil könyvnyomdája. Keskeny 4rét. 1871. (Áraft 40 k. pp.) 289(518). Házasságkötés és elválás a jelen törvények értelmében. Útmutatások az eljegyzés, a házasságkötési képesség, stb. stb. iránt. Irta Oláh László. Pest, 1854. Emich Gusztáv bizománya. 8 rét. Második füzet: 81—113. (Ára az egész munkának 1 pft.)