Pesti Napló, 1854. szeptember (5. évfolyam, 1343-1367. szám)
1854-09-16 / 1355. szám
feony még magunknak is gyakran íncsolyognünk feelléftől a nemes hevültségen,melylyel azokat üdvözöljük, és nagyon is naivnak tartanánk a boldog jóhiszemet, mely jövendőnk iránt táplálja lelkünket. Jól tudjuk, hogy ha önök, a magyar irodalom bajnokai fővárosunkból, néha egyet-egyet jajdulnak az irodalmi részvétlenség miatt,ezen feljajdulások közel sem idétlen viszketeg vagy nagyravágyó elégedetlenség kényes szülöttei;—de győződjenek meg,hogy ha ez ország minden zugaiba széthelyezett értelmi erőknek, az úgynevezett kenyértudományok egyéneinek is, kiknek száma valóban nem csekély, szinte úgy nem kellene zsibbadozniok a „ma és holnap“ kisszerű de aggasztó életgondjai alatt, ha csak a nagyobb résznek is volna erőképességének megfelelő munkássági s kereseti köre: a mostan is főképp általuk képviselt részvét hiánya miatt ez oldalról nem lehetne panasz. De nemcsak e tekintetben, hanem népcsaládi életünk minden rétegeit károsan átható nagy nyavalya az, hogy nálunk az értelmi, művészeti, műtani képzettség, méltán megillető közbecsülésre vagy anyagi jóállásra kínos vergődései mellett sem igen számíthat, hogy a magyar ember ily képességei után köszönet ha szegényesen eltenghet, műveltségi igényeit kielégítőkép hogy élhessen, a ritkaságok közé tartozik. A társadalmi jó és rosz szokások, erények és balságok ellenállatlanul szivárognak le a felsőbb tant adó osztályokból, és terjednek szét a társaság alsóbb rétegeibe : ilyformán gyökerezhetett meg a még most is veszedelmes előítélet, hogy a magyar ügyetlen, magasabb tudományos és művészeti műveltségre fogékonytalan. Divattalan vagyonos, hazánkfiai nagy részénél könnyű tudatlansággal kicsinyleni mindent, ami magyar ész és kéz teremtménye. A birtokos osztály máig is némi visszataszító feszességgel viseltetik, tanult, de szegényebb úgynevezett proletár kapatos társai iránt. Nagyokszerű javítási, gazdasági, iparos és műtani vállalatok vezetésénél sok helyütt konok bizalmatlansággal mellőzi a hazai legjelesebb tehetségeket is. A magyar találmányok többnyire csak másutt jöhetnek életbe és alkalmazásba átváltozott nevek alatt. Míg múlékony czifraságokra milliókat pazarolnak el sokan legelőbbkelő hazánkfiai közöl, az ész és ügyességi műtétesek díjazását illetőleg többnyire piszkos fukarsággal találkoznak a legfényesebb családok körében is. Némely nagy úr úrbéri veszteségét furcsa kárörömmel, gazdászati és ügyvezetési személyzetének kevesbítésével és fizetéseik levonásával igyekezett kárpótolni, ahelyett hogy környezetéből néhány naplopót becsületes munkakeresetre kényszerített volna. Még most is kedves takarékosságnak tartja, minél nagyobb területen minél kevesebb rendező személyzetet tartani, azoktól a tízszeresen megérdemlett, neki százszorosan kamatozó száztólizást irigyelni, a művelt egyének helyett majoros gazdákat tartani; minde mellett a gazdatiszttől igényelni, hogy egyszersmind birtokrendező, földmérő, vízvezető, építőmester stb. legyen; aminek azután elég ferde következéseit látjuk idétlen építkezésekben, roszul sikerült javítási munkálatokban, ezek után pedig újabb bizalmatlanságban és cselekvési kislelkűségben. Pedig cáfolhatlanul áll, hogy a nemzetélet egészséges vérkeringésének — mely minden egyes tagok jóllétét eredményezheti — mozgató eleme most és örökre csak a szeretet és részvét melege által saját szülői kebelén felüdült, soha nem lankadó, minden jót és hasznost elsajátító értelmi tevékenység, mely a nyers vagyonból százszoros értékű kincset képes alakítani; megnyitja a gazdagság rejtett forrásait; a gazdagokat a tekintély és dicsőség fényében részesíti, a nagy néptömeget előítéleteinek hátráltató nyűgeiből a jóllétben haladás biztos ösvényére segíti. — Felépiti hangya szorgalommal, az általa egyesek, társulatok és a közügy számára becsszomjjal s véres verítékkel előálitott jeles eredményekből, a nemzeti dicsőség és nagyság fényes templomát, nemes nevében mintha csak ön nevének örök emlékén fáradoznék, vagy saját gyermekeinek boldogságát alapítaná meg. A nagy birtoka, kit a kor hatalma kényszerit a jövedelem minden ereinek felkutatása és kizsákmányolására, a nagy területen, melynek urává tette a gondviselés, hogy a trón és állam iránti polgári tartozásainak hiú teljesítése mellett, családja fényét és gazdagságát legalább csorbítatlanul származtathassa át maradékaira, csak értelmes szakférfiak feláldozó közremunkálásával fog sikeresen boldogulni feladatában a magánélet legerélyesebb nélkülözései mellett is, kiknek eszük és szorgalmuk a helyesen beruházott forintokat ezerekben kamatozókká teendik. — Ha a közvéleményben magas kegyeletet,nevének köztiszteletű hangzást,és maradékaira is fényt árasztó jó hirt óhajt: ezt valóban legkönnyebb megnyernie azon pártfogás által,melylyel nemzete jelesebb tehetségeit ápolni,serkenteni, magán és közhasznú munkásságban foglalkoztatni elég módja van. — Ha csupán anyagi értékét veti latba és magán életpazar fényét, hogy ember társai felett ragyogjon ,hányszor kell pirulnia a legeltörpitőbb összehasonlítások miatt, midőn milliói fillérekké, aranyas ékszerei hitvány darabokká, palotái rongyos gunyhékká silányulnak a nagy világ ragyogó gazdagságával szemközt, de ha nemzete jobbjainak környezete és elismerése által emeltetik milliók fölé a közbecsületben, bizonyára kalapot fog neve előtt a világ minden művelt embere emelni. Az ipar és üzleti vállalatok is továbbá csak úgy lehetnek minden tekintetben, anyagilag és szellemileg valóban gyümölcsözők, nemzetileg sajátjaink, gazdagságunknak tényezői, büszkeségünknek tárgyai, ha azok létrehozásában a nemzet értelmi és anyagi munkásságának ereje nyilatkozik; ha egyfelől a kiállítás jutalma és dicsősége hazánkfiairól ismét öszves nemzetünk köz javára visszaszállhat; másfelől jeles gyakorlati képességek folyvást alakulása által, a kiviteli és vállalkozási szellem nagyobb és nagyobb terjedelmet nyer. Az értelmi erők hasznos munkássága végre, és ez által biztosított tekintélyes állása, azon meggyőződést általánossá szilárdítván, hogy a munkaképesség és szorgalom—becsületes kereset által — méltó jóllétben részesittetnek,az öszves nép munkássági ösztönének nemes versenyzésben élesztése által, a közműveltségre és erkölcsösségre jótékonyan hat. Mint legnemesebb és legbiztosabb csatorna, melyen át a gazdagság felesleges kincsei a mmkás szegények áldásául szétáradozhatnak, kiegyenlíti a tobzódás és sanyargás közötti éles ellentétek, megszünteti a lázas forrongást, mely különben néha a kereset nehézségeivel keserített legbecsületesebb kebelt is veszedelmes gyűlölettel ingerelném, a felesleges bőségben nemtelen czélokra pazarló dúsgazdagság ellen. Midőn igy erőtlen, avatatlan kézzel levonván társas életünk egyik mélységes sebéről az álszemérem szépitgető burokját, óhajtom, hogy a nemzet jobbjainak figyelme biztos orvoslás végett reá irányoztassék; nem kétlem, hogy a jobb idők eljöttét tudományos és polgári műveltségünk nemes bajnokai is hanyatlani nem képes erélyekkel szünet nélküli tanulás és önképezésben várják; mindinkább visszautasítandók a bal véleményt, mely a magyart értelmi súlyára nézve oly igen szeretné hátratenni, melyet azonban a gyakorlati cselekvés terén, mely az igazi képességek legtermékenyebb szülőanyja és nevelője, eddig is már sok fényes tanúságokkal czáfolt meg. Nagyra termett ifjú nemzedékünk pedig, bízván a felsarjadó közszellem hatalmában, időszerinti mostohább viszonyok által nem hagyja magát visszariasztatni , azon tudományos, művészeti iparos, és műtani pályákra folyvást elégséges számban készüléstől, melyeknek gyakorlata a nemzet szellemi életének nyilvánulása, emelkedésének és jelentőségének múlhatatlan feltétele. AUSZTRIAI BIRODALOM Bécs, septemb. 12. Hesz tábornoknak Oláh-és Moldvaország lakosaihoz intézett proclamatiója, mint tudva van, némi aggályt idézett elő Bukarestben. De mivel a proclamatidban azon hely, hol az mondatik, hogy a polgári hatóságok mindnyájan oda utasítják, miszerint mindenben az ausztriai csapatok parancsnokságához forduljanak, csupán balfelfogáson nyugodott, emlélfogyást Hesz tábornok indítottnak érzé magát, ezen kitételt akép módosítani, hogy most a proclamatioban isez áll : a polgári hatóságok mindenben, mi a megszállás ügyeit illeti, egye- nesen az ausztriai csapatok parancsnokságához forduljanak. A proclamatio, ekép fogalmazva, több megelégedéssel fogadtatott, s jelenleg Bukarest minden utczasarkain díszeleg. Coronini tábornok parancsot kapott, hogy néhány nap múlva Bukarestből Szuczavába menjen, ott Hesztlsz nagy szemei előtt az ausztriaiaknak Moldvába bevonulását vezetendő. Mindazon hírek, melyek szerint Gortsakoffky tábornok vonakodnék Moldovát kiüríteni, ha Ausztria a fejedelemségekben a törököknek közös megszállást enged, alaptalanoknak bizonyulnak, és Ausztria épen oly kevéssé igyekezendik Moldovának török részrőli közös megszállását akadályozni, mint Oláhországban nem akadályozta, hol az ausztriai és török tábornokok és tisztek közt a legjobb egyetértés uralkodik. A párisi ipargazdászati 63 műkiállításra vonatkozólag a „Wiener Zeitung“ a következő hirdetést teszi közzé: „Mint tudva van, a cs. franczia kormány az 1855-dik évre egy ipargazdászati és műtárlatot hirdetett, s az abbani részvétre minden nemzetet és államot felszóltott. Mind a két kiállítás 1855-diki évi máj. 1-jén fog megnyittatni, s ugyanazon évi oct. 31-kén bezáratni. A gazdászati és iparczikkek kiállítására egy saját palota építtetik a marignyi quarré-ban ; a műtárlat helyiségéről a határozat még nyitva maradt. Ezen kiállítás előkészítése és vezetésére egy Francziaországnak tudományos, művészeti, iparos- és mezőgazdászat legelső notabilitásaiból álló bizottmány neveztetett ki. Minden államban, mely ezen kiállításban részt vesz, a hozzátartozók által beküldendő kiállítási tárgyak átvétele, megvizsgálása és beküldése végett egy középponti bizottmány neveztetik ki, mely a cs. bizottmánynyal Párisban összeköttetésbe helyzi magát. Ki valamely tárgyat akar küldeni a párisi kiállításra, tartozik saját államának bizottmányához folyamodni. A császári bizottmány által Páriában egy tárgy sem fog kiállításra bocsáttatni, mely hozzá nem ezen központi bizottmány, s nem annak pecsétje alatt küldetik be, és az semmi kiállítóval vagy más magánszemélylyel közvetlen egybeköttetésbe nem helyezi magát. Minden kiállítónak azon tárgyat, melyet kiállítni szándékozik, előbb az illető bizottmánynak be kell jelentenie. E mellett pedig pontosan kijelöltessék : 1. A kiállító vezeték- és keresztneve (vagy formája), foglalkozása, lakhelye (vagy tartózkodási helye). 2. A kiállítandó tárgyak minősége, darabszáma, vagy mennyisége. 3. A szükséges tér, magasság, szélesség és mélység szerint. Kiállításra alkalmas: a mezőgazdászat, az ipar és művészet minden terménye, kivévén az élő növényeket és állatokat, azon növényi és állati anyagokat, melyek nyers s a romlásnak alávetett állapotban vannak, — kivévén továbbá az eldurranó s általában mind azon anyagokat, melyek veszélyeseknek ismertetnének föl. A bizottmány egyszersmind fentartja magának, hogy ha egyes kiállítók, ugyanazon egynemű czikkből túlmennyiségben küldenének be, a kiállítás czéljával ellenkezőleg, e mennyiség az illető mértékre szorittassék. Szeszes folyadékok, zsíros és illanó olajok, savak, maró sok, könnyen gyújtó vagy éghető anyagok, csak jól elzárt, s kellőleg bedugaszolt edényekben fogadtatnak el; tulajdonosaik pedig tartoznak az eléjök szabandó elővigyázati rendszabályokhoz alkalmazkodni. A bejelentett kiállítási czikkek 1855. jan. 15-kétől kezdve, bezárólag 1855-dik mártius 15-keig a kiállítási épületben fogadtatnak el. Oly kézművekre nézve, melyek huzamos elpakolás által szenvedhetnének, e határidő 1855 ápril 15-keig hoszabbittatik meg. Nehéz, vagy sok tért igénylő tárgyak valamint az olyanok is , melyeknek felállítása tetemes időbe kerül, 1855-diki február vége előtt Párisba okvetlenül megérkezzenek. Minden a kiállításra beküldött csomag szembeötlő helyen olvashatólag itt czimzettel láttassák el, még pedig római hetükkel, melyen pontosan fel legyen jegyezve a hely, a honnan küldetik, a kiállító neve s a benfoglalt czikk neme. Aki rendkívüli súlyú vagy terjedelmű gépeket vagy más tárgyakat küld be, melyeknek felállítása alapletételt vagy más constructiót igényel; továbbá azok, kiknek kiállítási tárgyaikhoz gőzre vagy vízre van szükségük, a szükséges víz vagy gőz mennyiségét és feszerejét idejekorán jelentsék be. A cs. franczia kormány a kiállításra beküldött tárgyakért minden szállítási költséget Francziaország határától Párisig, valamint annak idejében a visszaküldetésnél is Páristól a franczia határokig magára vállalta. A kiállítóknak sem a kiállításhozi hozzábocsáttatásért, sem a minden kiállítónak kijelölt helyért, sem más nemű czím alatt, semminemű járandóságot nem kellene fizetniük. A cs. franczia bizottmány egyszersmind gondoskodik a kiállítási tárgyak KÜLFÖLD: Németország- A ,Journal de Frankfourt-nak Bécsből sept. 7-kéről, vonatkozólag egy nyilatkozatára a porosz hetilapnak, mely kétségbe vonta, hogy Ausztria jelen állása Poroszország, Németország és Európa érdekeinek megfelelne, imezt írják: „Valóban ha ezen érdekek abban állnak, hogy Oroszország hatalma teljesen megsemmiztessék, akkor Ausztria állása erre nézve semmi biztosítékokat nem nyújt, mivel Ausztria soha sem gondolt arra, hogy Oroszorország hatalmát megdöntve, mi különben is oly vállalat, melynek kimenetelét senki sem láthatná előre, s mely a mi nézetünk szerint csak arra szolgálhatna, hogy megmutassa, mily biztos alapon nyugszik e hatalom. De ha azon érdekek abban állnak, hogy Oroszországnak a fejedelemségek fölötti protectorságával e hatalomra nézve egyszersmind a lehetőség és alkalom is megszűnjék, miszerint minden pillanatban Európa békéjét az ő Törökország elleni rendszabályaival megháborítsa, akkor Ausztria jelen állása mindenesetre rendkívül alkalmas arra, hogy Porosz, Németország és Európa legfontosabb érdekei biztosíttassanak. Ausztria nem egyezend bele, hogy a fejedelemségek orosz uralom alá térjenek vissza ; ezenkívül a nyugati hatalmak irányában kötelezte magát, csak az augustus 8-kai jegyzékekben letett alapokon alkudozásba bocsátkozni. Ezen alapok elseje az Oláhország, Moldva és Szerbia fölötti orosz védnökség megszűnése. Meglehet, hogy, ha az angol-franczia expeditio a Feketetengeren szerencsétlenül ütne ki, Oroszország, melynek ama föltételek igen alkalmatlanok, Ausztriát a dunafejedelemségekben megtámadja, vagy oly módon fogja fenyegetni, hogy maga is kénytelen leend támadólag lépni föl, mi, tudomás szerint, sokszor legjobb módja a magát védelmezésnek. Világos, hogy ezen eshetőség nehezen fogna bekövetkezni, ha Porosz- és Németország a kérdéses alapokat szinte a magukévá tenni és kinyilatkoztatni akarnák, hogy ők minden megtámadást nemcsak az ausztriai határra, hanem a dunafejedelemségekbeni ausztriai csapatokra is, úgy tekintendnek, mint saját határukra intézett támadást. Ez mellőzhetlen, ha a keleti kérdést Németország, Poroszország és Európa érdekeinek megfelelő módon szándék megoldani. Mihelyt Oroszország tökéletesen képtelennek látandja magát az elvesztettet ismét visszafoglalni, kétségtelenül bele fog egyezni, hogy az, mi most ténylegesen fenáll, egy szerződvény által véglegesen is megállapittassék.“ Francziaország- Paris sept.9. Leon Faucher, L. Napóleonnak a köztársaság korszakában minisztere, közelebb a „Revue des deux Mondes“ egy czikkében a júliusi monarchia és parlamentáris kormányzás iránti rokonszenveit oly'módon fejezte ki, mikép az itt a jelen viszonyok közt rendkívül felötlött. A néhai miniszter, kinek közigazgatási ismereteit egyébiránt a szakemberek igen magasra becsülik, igyekezett kimutatni, miért Anglia pénzügyei oly kedvezők, Oroszországéi ellenben jóformán zavarodottak, s Anglia virágzását szabadelmü intézményeiből, Oroszország hitelnélküliségét pedig a szabadelmü intézmények tökéletes hiányából következtette. Francziaország hitele, Leon Faucher nézete szerint, Oroszország és Angliáé közt mintegy középett lebeg, és pedig azon okból, mivel politikai intézményei is a kettő közt középutat foglalnak. A közönségnél azon mód, mely szerint Leon Faucher az előbbeni kormányzást pártoló, némileg felötlött, s ámbár itt amott azt beszélték, hogy ama jeles hírlap vezetője e miatt a kormánytól megfedhezett, én mindamellett azt hiszem, hogy a kormányhoz ily intő hangok nem jőnek alkalmatlan időben, és hogy a kormány lépéseket sem ten, ily nemű tökéletesen ártatlan nézetek terjesztőit feleletre vonni. Egy erős, népszerű kormány, milyen Lajos Napóleoné, meg nem rendül az által, ha néhány becsületes, tisztes férfiú a sajtó útján s mérséklet határa közt nyilvánítja rokonszenveit az előbbeni kormány intézményei iránt. Még egy más eset is tanúskodik nézetem helyessége mellett. Cuvillier Fleury, Francziaország legműveltebb kritikusainak egyike, ma a „Journé des Debats“ban Nisardnak egy könyvéről közölvén bírálatot, ehez egy hitvallomást csatol, melyben ezen eszmék kissé élesebben vannak kifejezve, a nélkül hogy valaki rajtuk megütköznék. „Én szeretem—így szól — a sajtószabadságot. Én szeretem azt állásánál fogva, szeretem ízlésből, elvből, előítéletből, ha úgy tetszik, de én szeretem azt, és még túlcsapongásai sem voltak képesek engem tőle elidegeníteni. Én meg vagyok győződve, hogy az nemcsak könyvekben és terjedelmes munkákban, hanem még napi hatásának szűkebb körében is a civilisatio legfőbb emeltyűje,mely valaha létezett; és hogy a nemzetigazdászat napirenden levő szólásmodorával fejezzem ki magamat, azt mondom, hogy az a gazdagság legnagyobb tényezőjének neveztethetik. Bizonyságot szolgáltat Anglia, melynek legszabadabb sajtója s a világon legrendezettebb financziái vannak. Ti arany borjú imádói! a sajtó nem csupán jogotokat védi, hanem erszényieket is. Ám számítsuk csak ki, micsoda javításokat eszközlött Francziaország vagyonában egy harminchárom éves szabadelmű kormányzat; számítsuk fel azon előlépéseket, mik a hitelügyben, ipar-, had-, és tengerészeti ügyben Francziaország békés és szabadelmű befolyása alatt történtek, és öszletezzük mindezt, hogy minden, 60 év óta Francziaországban létezett, szabad kormányok veszteség- és nyereményeit kitudhassuk, s úgy fogjuk találni, hogy a szabadságnak igaza van.“ Ez a közvéleménynek mozzanata, melyet azon pillanatban, midőn az Angliavali szövetségnek oly igen Minek, nem hagyhatni figyelem nélkül. A kormány állása oly szilárd, hogy a féket kissé bízvást tágíthatja, legkisebb veszélytől sem kellvén e miatt tartania. A keleti kérdésbeni politikája megnyerte számára a nemzet rokonszenveit. Páris, sept. 10. Egy tegnap esti sürgöny Boulogneból jelenti, miszerint a császár, minden fedezet nélkül egyedül No 11 in tábornok s néhány szolgálati tiszt kíséretében aznap délután a kórházat meglátogatta. Most hivatalosan tudhatni, hogy a bomarsandi 1009 orosz fogoly számára az Ocean Aix szigete (Rochefort mellett) jelöltetett ki tartózkodási helyül. Egy törzstiszt vezénylete alatt szabadságolt katonák fognak felettük őrködni. A császári palota munkálatait Biaritzban erélyesen folytatják; a földsánczok építésénél számos polgári és katonai személyek foglalkoznak, melyeket a tulajdonképi munkálat megkezdése előtt be kell végezniök. Félhivatalos lapok szerint a Szebasztopol elleni expeditio szerencsés eredménye fölött nem kételkedhetni. A nagyszerű előkészületek az oroszok ellenállását lehetlenné teszik. A nevezett lapok nézeteikben ugyan messze mennek, azonban lehet, hogy Szebasztopolt szárazi részről mégis könnyen beveszik. Darab idővel ezelőtt St. Arnaud tdnagy azon tudósítást küldi ide, miszerint azon helyzetben van, hogy e fontos helyet rövid idő alatt beveszi. Reméljük, hogy a tábornagy számításaiban nem csalódott. — Szebasztopol bekövetkezendő megtámadása a börzére jó hatást gyakorolt.Ez nem kétli a vállalat sükerülését. Az árfolyam ezért emelkedett (a mai boulevardbörzén 74,30). Szebasztopol bevétele után azt hiszik, hogy avente 79—80 frankra fog emelkedni. A vállalat meghiúsulása természetesen páni félelmet idézne elő, és ha Szebasztopol minden várakozás daczára, a kedvező évszak végéig ellentáll, akkor a 3 évente ismét 68 fr. és talán még alább fog szállani. Boulogne, sept. 9. A boulognei fényes napok eltűntek, mióta a három vendég elutazott. A komoly valóság komoly előjátékai csak most kezdődnek. Erről a császár talán ma este gondolkodhatott, midőn gondolatba mélyedve egyedül a tengerparton sétált. Belgium, Ostende, sept. 10. A jelen évi fürdői saison igen fényes volt, minthogy 10,000 idegen tolult itt össze, és még most is jőnek fürdői vendégek, mert a tengervizet annál hatályosbnak tartják, mennél hidegebb. Valóban mindenkinek tetszhetik ezen szerencsés ország, hol az alkotmányos élet már oly tökélyesen kifejlődött, jóllehet az itteni nemzetiség csak 1830 óta rögtönöztetett, minthogy a Belgium név Caesar óta többé alig emlittetett. S vegyesebb nemzet alig is lehet mint a belga ; jóllehet a többség flamand nyelven beszél, azért az itteni vallonok a németeket és francziákat szoros szövetséges honfitársokul tekintik; oly szorosan fűzte őket össze a közös alkotmány, mely őket a királyhoz is szorosan csatolta. Azért az itteni miniszterkrízis sem a királyt sem a monarchiát főleg nem érdekli. A papság szolgáltatott reá okot. A mostani minisztérium tökéletesen mérsékelt, úgy annyira, hogy sem a papi sem a szabadelvű pártnak nincs oka panaszoskodásra. Azonban a közelebbi kamraülésekben komoly vitát várhatni a papság követeléseit illetőleg; a mostani minisztérium nem érzi magát elég erősnek a vihar lecsillapíthatására, s ezért inkább elbocsáttatását kérte; most azonban a kormányt előlegesen a kamaráknak novemberben leendő megnyitásáig viendi. Hogy egyébiránt ezen egészen katholikus országban, melynek királya csak egyedül evangelicus, ellenben az egész udvar katholikus, a világi és egyházi hatalom közt viszály támadhat, hogy ezt megérthessük, egy eset által kell megmagyaráznunk. Az állam által tartott iskolákban a papságnak van joga a vallástanítók állítására. Ezek és a világi tanitók között folytonosan súrlódások valának, mire nevezetesen a történeti előadások szolgáltattak alkalmat. Hasonló viszályok adták elő magukat az itteni egyetemek és gymnasiumokban, s természetesen a kormánynak sok bajt okoznak. Az oktatásszabadságnak egyébiránt már azon jó gyümölcse van, hogy más hitűeket nem tartanak eretnekeknek. Spanyolország, Madrid, sept. 4. A Moniteurnek írják Párisba. A helyzet kielégítő tekintetet kezd nyerni. A minisztérium egyesült marad és az általa hozott rendszabályok szilárd elhatározást árulnak el a rend fentartása, a tartományokban kitörő féktelenkedések elnyomása és a kormányzat viszonszervezésére. A junták által eltörölt adók visszaállítása ellenállás nélkül történt. Remélik, hogy a tartományok jóérzelműek többségét küldendik az alkotmányozó cortesbe. Magában Madridban a közhangulat észrevehetőleg javult, mióta a féktelenség veszélyeit közelben látták. Svéd- és Norvégország. Éjszaki német lapokban lehetett látni, hogy a norvég vasút egy része sept elsején megnyittatott, hogy egy svéd vonal építése meghatároztatott. Ezen vasútépítés a jelen világkrízisben fontos szerepet játszván, megérdemli, hogy közelebbről tekintsük. A skandináv alkotmányt ismerhetni. A norvégek az állampolgároknak csak egy kasztját ismerik el, a földbirtokos parasztokat. Ennek következtében, az országgyűlés fensősége daczára, a látszólag példás alkotmány daczára, lassanként egy egyoldalú, nyárspolgárias philistei vonás, mint fősajátság képződött ki a norvég nemzeti jellemben, mely minden eredeti derékséget megfojtással fenyegetett. A hazai intézmények fölülmúlhatlan jelességéről meggyőződve, a norvégek elsánczolták magukat az idegen műveltség és a valódi emberiesség minden emeltjűi ellen, mihelyt azok kívülről jövének. Bizalmatlansággal viseltetve kormányuk iránt, mely a hatalmasb és szolgaibb testvérországban tartja udvarát, a többi scandináv országoktól, a többi világtól, mennyire lehető volt, elzárták magukat, hogy az éltető kölcsönös közlekedés nélkül csonttá változzanak. Egy kis párt : a tudósok, hivatalnokok, orvosok ezen elkülönző rendszer ellen hasztalan keltek ki. Az újabb időben, a nyugati hatalmak erkölcsi befolyása által támogatva, sikerült szilárdabb állást nyerniük; a vasútépítés első győzelmüket jelentette. Ezáltal Norvégia a világnak megnyittatott, ez által itlén, fájdalom egyedül népesedett tartományok Dánia és Svédország irányában felnyílnak. Nemsokára a közlekedés megélénkül, az együtt és egymás által élés nemsokára oly feloldhatlan kapcsot fog alkotni, hogy a norvégek magukat többé miből sem zárhatják ki, mi a többi skandináv országokat érdekli. Hasonlókép áll a dolog Svédországgal. Csakhogy ott nem az ország népségének valódi többsége ragaszkodik a régi szokásokhoz, hanem a rendek egy része. A svéd alkotmányképtelenség, az ország magát azzal sanyargatja, mint a paraszt, ki vért, lándzsa és pajzszsal fedve burgonyaföldét körülszántandó. Főszavazatuk van a lovagoknak és papoknak. A mintegy 3000 született lovag családból még mintegy 1200 él. Ezekből 300 még független szabad földbirtok átvitele, felállítása is fendezése felől is, valamint a szükséges munkákról is a kiállított gépek mozgásánál, úgy nemkülönben az asztalokról, felrakatokról, deszkákról, ládákról, szekrényekről, úgy a beküldött tárgyak különböző osztályokrai elrendezéséről is. A kiállítóknak tehát csak az általuk különösen kedvelt elrendelések és feldíszítésekért, p. o. lépcsők, állványok , gyámoszlopok , függönyök, üvegtartók, drapériák, bevonások, festészetek, feldíszítésekért, s a csomagboríték eltevéséért kellene fizetniök, jóllehet erre nézve is a cs. franczia kiállítási bizottmány részéről különféle könnyebbségek létettek. A folyó eladási árt a kiállított tárgyakra nyíltan oda lehet tűzni, csakhogy azt azon bizottmánynyal, melynél a bejelentés történt, előbb tudatni kell, s ez által az ár valósága bebizonyítandó. Az ily módon kitűzött ár, eladás esetében a kiállítóra nézve a vevővel szemben kötelező. Az eladott tárgyakat csak a kiállítás bevégezte után beeod szabad elvitetni. (Vége következik.)