Pesti Napló, 1854. szeptember (5. évfolyam, 1343-1367. szám)

1854-09-16 / 1355. szám

feony még magunknak is gyakran íncsolyognünk feelléftől a nemes hevültségen,melylyel azokat üdvözöljük, és na­gyon is naivnak tartanánk a boldog jó­hiszemet, mely jövendőnk iránt táplálja lelkünket. Jól tudjuk, hogy ha önök, a magyar irodalom bajno­kai fővárosunkból, néha egyet-egyet jajdulnak az iro­dalmi rész­vétlenség miatt,ezen feljajdulások közel sem idétlen viszketeg vagy nagyravágyó elégedetlenség kényes szülöttei;—de győződjenek meg,hogy ha ez ország minden zugaiba szét­helyezett értelmi erőknek, az úgynevezett kenyértudományok egyéneinek is, kiknek száma való­ban nem csekély, szinte úgy nem kellene zsibbadozniok a „ma és holnap“ kisszerű de aggasztó élet­gondjai alatt, ha csak a nagyobb résznek is volna erőké­­pességének megfelelő munkássági s kereseti köre: a mos­tan is főkép­p általuk képviselt részvét hiánya miatt ez oldalról nem lehetne panasz. De nemcsak e tekintetben, hanem népcsaládi éle­tünk minden rétegeit károsan átható nagy nyavalya az, hogy nálunk az értelmi, művészeti, műtani képzettség, méltán megillető közbecsülésre vagy anyagi jóállásra kínos vergődései mellett sem igen számíthat, hogy a magyar ember ily képességei után köszönet ha szegé­nyesen eltenghet, műveltségi igényeit kielégítőkép hogy élhessen, a ritkaságok közé tartozik. A társadalmi jó és rosz szokások, erények és balsá­­gok ellenáll­atlanul szivárognak le a felsőbb tant adó osztályokból, és terjednek szét a társaság alsóbb rétegei­be : ilyformán gyökerezhetett meg a még most is ve­szedelmes előítélet, hogy a magyar ügyetlen, magasabb tudományos és művészeti műveltségre fogékonytalan. Divatta­lan vagyonos, hazánkfiai nagy részénél könnyű tudatlansággal kicsinyleni mindent, a­mi magyar ész és kéz teremtménye. A birtokos osztály máig is némi visszataszító feszes­séggel viseltetik, tanult, de szegényebb úgynevezett proletár kapatos társai iránt. Nagyokszerű javítási, gazdasági, iparos és műtani vállalatok vezetésénél sok helyütt konok bizalmatlanság­gal mellőzi a hazai legjelesebb tehetségeket is. A magyar találmányok többnyire csak másutt jöhet­nek életbe és alkalmazásba átváltozott nevek alatt. Míg múlékony czifraságokra milliókat pazarolnak el sokan legelőbbkelő hazánkfiai közöl, az ész és ügyességi műtétesek díjazását illetőleg többnyire piszkos fukarsággal találkoznak a legfényesebb csalá­dok körében is. Némely nagy úr úrbéri veszteségét furcsa kárörömmel, gazdászati és ügyvezetési személyzetének kevesbítésével és fizetéseik levonásával igyekezett kárpótolni, a­he­lyett hogy környezetéből néhány naplopót becsületes munkakeresetre kényszerített volna. Még most is kedves takarékosságnak tartja, minél nagyobb területen minél kevesebb rendező személyze­tet tartani, azoktól a tízszeresen megérdemlett, neki százszorosan kamatozó száztólizást irigyelni, a művelt egyének helyett majoros gazdákat tartani; mind­e mellett a gazdatiszttől igényelni, hogy egyszersmind birtokren­dező, földmérő, vízvezető, építőmester stb. legyen; a­minek azután elég ferde következéseit látjuk idétlen építkezésekben, roszul sikerült javítási munkálatokban, ezek után pedig újabb bizalmatlanságban és cselekvési kislelkűségben. Pedig c­áfolhatlanul áll, hogy a nemzetélet egészsé­ges vérkeringésének — mely minden egyes tagok jól­létét eredményezheti — mozgató eleme most és örökre csak a szeretet és részvét melege által saját szülői ke­belén felüdült, soha nem lankadó, minden jót és hasz­nost elsajátító értelmi tevékenység, mely a nyers va­gyonból százszoros értékű kincset képes alakítani; meg­nyitja a gazdagság rejtett forrásait; a gazdagokat a te­kintély és dicsőség fényében részesíti, a nagy néptö­meget előítéleteinek hátráltató nyűgeiből a jóllétben­ haladás biztos ösvényére segíti. — Felépiti hangya szorgalommal, az általa egyesek, társulatok és a köz­ügy számára becsszomjjal s véres verítékkel előálitott jeles eredményekből, a nemzeti dicsőség és nagyság fényes templomát, nemes nevében mintha csak ön ne­vének örök emlékén fáradoznék, vagy saját gyerme­keinek boldogságát alapítaná meg. A nagy birtoka, kit a kor hatalma kényszerit a jöve­delem minden ereinek felkutatása és kizsákmányolá­sára, a nagy területen, melynek urává tette a gondvise­lés, hogy a trón és állam iránti polgári tartozásainak hiú teljesítése mellett, családja fényét és gazdagságát legalább csorbítatlanul származtathassa át maradékaira, csak értelmes szakférfiak feláldozó közremunkálásá­­val fog sikeresen boldogulni feladatában a magán­élet legerélyesebb nélkülözései mellett is, kiknek eszük és szorgalmuk a helyesen beruházott forintokat ezerekben kamatozókká teendik. — Ha a közvéleményben magas kegy­eletet,nevének köztiszteletű hangzást,és maradékaira is fényt árasztó jó hirt óhajt: ezt valóban legkönnyebb megnyernie azon pártfogás által,melylyel nemzete jele­sebb tehetségeit ápolni,serkenteni, magán és köz­hasz­nú munkásságban foglalkoztatni elég módja van. — Ha csupán anyagi értékét veti latba és magán élet­pazar fényét, hogy ember társai felett ragyogjon ,hány­­szor kell pirulnia a legeltörpitőbb összehasonlítások miatt, midőn milliói fillérekké, aranya­s ékszerei hitvány darabokká, palotái rongyos gunyhékká silányulnak a nagy világ ragyogó gazdagságával szemközt, de ha nem­zete jobbjainak környezete és elismerése által emelte­tik milliók fölé a köz­becsületben, bizonyára kalapot fog neve előtt a világ minden művelt embere emelni. Az ipar és üzleti vállalatok is továbbá csak úgy le­hetnek minden tekintetben, anyagilag és szellemileg valóban gyümölcsözők, nemzetileg sajátjaink, gazdag­ságunknak tényezői, büszkeségünknek tárgyai, ha azok létrehozásában a nemzet értelmi és anyagi munkássá­gának ereje nyilatkozik; ha egyfelől a kiállítás jutal­ma és dicsősége hazánkfiairól ismét öszves nemzetünk köz javára visszaszállhat; másfelől jeles gyakorlati képességek folyvást alakulása által, a kiviteli és vál­lalkozási szellem nagyobb és nagyobb terjedelmet nyer. Az értelmi erők hasznos munkássága végre, és ez által biztosított tekintélyes állása, azon meggyőződést általánossá szilárdítván, hogy a munkaképesség és szorgalom—becsületes kereset által — méltó jóllétben részesittetnek,az öszves nép munkássági ösztönének ne­mes versenyzésben élesztése által, a köz­műveltségre és erkölcsösségre jótékonyan hat. Mint legnemesebb és legbiztosabb csatorna, melyen át a gazdagság feles­leges kincsei a m­m­kás szegények áldásául szét­ára­dozhatnak, kiegyenlíti a tobzódás és sanyargás közötti éles ellentétek­, megszünteti a lázas forrongást, mely különben néha a kereset nehézségeivel keserített leg­becsületesebb kebelt is veszedelmes gyűlölettel inge­relném, a felesleges bőségben nemtelen czélokra pa­zarló dúsgazdagság ellen. Midőn igy erőtlen, avatatlan kézzel levonván társas életünk egyik mélységes sebéről az álszemérem szépit­­gető burokját, óhajtom, hogy a nemzet jobbjainak fi­gyelme biztos orvoslás végett reá irányoztassék; nem kétlem, hogy a jobb idők eljöttét tudományos és pol­gári műveltségünk nemes bajnokai is hanyatlani nem képes erélyekkel szünet nélküli tanulás és önképezés­­ben várják; mindinkább visszautasítandók a bal vé­leményt, mely a magyart értelmi súlyára nézve oly igen szeretné hátratenni, melyet azonban a gyakorlati cse­lekvés terén, mely az igazi képességek legtermékenyebb szülőanyja és nevelője, eddig is már sok fényes tanú­ságokkal czáfolt meg. Nagyra termett ifjú nemzedé­künk pedig, bízván a felsarjadó köz­szellem hatalmá­ban, időszerinti mostohább viszonyok által nem hagyja magát visszariasztatni , azon tudományos, művészeti iparos, és műtani pályákra folyvást elégséges számban készüléstől, melyeknek gyakorlata a nemzet szellemi életének nyilvánulása, emelkedésének és jelentőségé­nek múlhatatlan feltétele. AUSZTRIAI BIRODALOM­ Bécs, septemb. 12. Hesz tábornoknak Oláh-és Moldvaország lakosaihoz intézett proclamatiója, mint tudva van, némi aggályt idézett elő Bukarestben. De mivel a proclamatidban azon hely, hol az mondatik, hogy a polgári hatóságok mindnyájan oda utasítják, miszerint mindenben az ausztriai csapatok parancs­nokságához forduljanak, csupán balfelfogáson nyugo­dott, em­lélfogyást Hesz tábornok indítottnak érzé ma­gát, ezen kitételt akép módosítani, hogy most a pro­­clamatioban isez áll : a polgári hatóságok minden­ben, mi a megszállás ügyeit illeti, egye-­­ nesen az ausztriai csapatok parancsnokságához fordul­janak. A proclamatio, ekép fogalmazva, több megelé­gedéssel fogadtatott, s jelenleg Bukarest minden utcza­­sarkain díszeleg. Coronini tábornok parancsot kapott, hogy néhány nap múlva Bukarestből Szuczavába men­jen, ott Hesz­tlsz nagy szemei előtt az ausztriaiaknak Moldvába bevonulását vezetendő. Mindazon hírek, me­lyek szerint Gortsakoff­ky tábornok vonakodnék Mol­­dovát kiüríteni, ha Ausztria a fejedelemségekben a törököknek közös megszállást enged, alaptalanoknak bizonyulnak, és Ausztria épen oly kevéssé igyekezendik Moldovának török részrőli közös meg­­szállását akadályozni, mint Oláhország­ban nem akadályozta, hol az ausztriai és török tábor­nokok és tisztek közt a legjobb egyetértés uralkodik. A párisi i­p­ar­g­a­z­dá­s­z­a­t­i 63 műki­á­llí­­­t­á­s­r­a vonatkozólag a „Wiener Zeitung“ a következő hirdetést teszi közzé: „Mint tudva van, a cs. franczia kormány az 1855-dik évre egy ipar­gazdászati és műtárlatot hirdetett, s az ab­­bani részvétre minden nemzetet és államot felszól­tott. Mind a két kiállítás 1855-diki évi máj. 1-jén fog meg­­nyittatni, s ugyanazon évi oct. 31-kén bezáratni. A gazdászati és iparczikkek kiállítására egy saját pa­lota építtetik a marignyi quarré-ban ; a műtárlat helyisé­géről a határozat még nyitva maradt. Ezen kiállítás előkészítése­ és vezetésére egy Franczia­­országnak tudományos, művészeti, iparos- és mezőgaz­dászat­ legelső notabilitásaiból álló bizottmány nevez­tetett ki. Minden államban, mely ezen kiállításban részt vesz, a hozzá­tartozók által beküldendő kiállítási tárgyak átvéte­le, megvizsgálása és beküldése végett egy középponti bi­zottmány neveztetik ki, mely a cs. bizottmánynyal Pá­­risban összeköttetésbe helyzi magát. Ki valamely tárgyat akar küldeni a párisi kiállításra, tartozik saját államának bizottmányához folyamodni. A császári bizottmány által Páriában egy tárgy sem fog ki­állításra bocsáttatni, mely hozzá nem ezen központi bi­zottmány, s nem annak pecsétje alatt küldetik be, és az semmi kiállítóval vagy más magán­személylyel közvetlen egybeköttetésbe nem helyezi magát. Minden kiállítónak azon tárgyat, melyet kiállítni szán­dékozik, előbb az illető bizottmánynak be kell jelentenie. E mellett pedig pontosan kijelöltessék : 1. A kiállító vezeték- és keresztneve (vagy formája), foglalkozása, lakhelye (vagy tartózkodási helye). 2. A kiállítandó tárgyak minősége, darabszáma, vagy mennyisége. 3. A szükséges tér, magasság, szélesség és mélység szerint. Kiállításra alkalmas: a mezőgazdászat, az ipar és művé­szet minden terménye, kivévén az élő növényeket és ál­latokat, azon növényi és állati anyagokat, melyek nyers s a romlásnak alávetett állapotban vannak, — kivévén to­vábbá az eldurranó s általában mind azon anyagokat, me­lyek veszélyeseknek ismertetnének föl. A bizottmány egyszersmind fentartja magának, hogy ha egyes kiállítók, ugyanazon egynemű czikkből túlmennyiségben küldenének be, a kiállítás czéljával ellenkezőleg, e mennyiség az il­lető mértékre szorittassék. Szeszes folyadékok, zsíros és illanó olajok, savak, maró sok, könnyen gyújtó vagy éghető anyagok, csak jól elzárt, s kellőleg bedugaszolt edényekben fogadtatnak el; tulaj­donosaik pedig tartoznak az eléjök szabandó elővigyázati rendszabályokhoz alkalmazkodni. A bejelentett kiállítási czikkek 1855. jan. 15-kétől kezdve, bezárólag 1855-dik mártius 15-keig a kiállí­tási épületben fogadtatnak el. Oly kézművekre nézve, me­lyek huzamos­ elpakolás által szenvedhetnének, e határidő 1855 ápril 15-keig hoszabbittatik meg. Nehéz, vagy sok tért igénylő tárgyak valamint az olyanok is , melyeknek felállítása tetemes időbe kerül, 1855-diki február vége előtt Párisba okvetlenül megérkezzenek. Minden a kiállításra beküldött csomag szembeötlő he­lyen olvashatólag itt czimzettel láttassák el, még pedig ró­mai hetükkel, melyen pontosan fel legyen jegyezve a hely, a honnan küldetik, a kiállító neve s a benfoglalt czikk neme. A­ki rendkívüli súlyú vagy terjedelmű gépeket vagy más tárgyakat küld be, melyeknek felállítása alapletételt vagy más constructiót igényel; továbbá azok, kiknek kiál­lítási tárgyaikhoz gőzre vagy vízre van szükségük, a szükséges víz vagy gőz mennyiségét és feszerejét ideje­korán jelentsék be. A cs. franczia kormány a kiállításra beküldött tárgyak­ért minden szállítási költséget Francziaország határától Párisig, valamint annak idejében a visszaküldetésnél is Pá­­ristól a franczia határokig magára vállalta. A kiállítóknak sem a kiállításhozi hozzábocsáttatásért, sem a minden ki­állítónak kijelölt helyért, sem más nemű czím alatt, sem­minemű járandóságot nem kellene fizetniük. A cs. franczia bizottmány egyszersmind gondoskodik a kiállítási tárgyak KÜLFÖLD: Németország- A ,Journal de Frankfourt­-nak B­é­c­s­­ből sept. 7-kéről, vonatkozólag egy nyilatkozatára a porosz hetilapnak, mely kétségbe vonta, hogy Ausztria jelen állása Poroszország, Németország és Európa ér­dekeinek megfelelne, imezt írják: „Valóban ha ezen érdekek abban állnak, hogy Orosz­ország hatalma teljesen megsemmiztessék, akkor Ausz­tria állása erre nézve semmi biztosítékokat nem nyújt, mivel Ausztria soha sem gondolt arra, hogy Oroszor­­ország hatalmát megdöntve, mi különben is oly válla­lat, melynek kimenetelét senki sem láthatná előre, s mely a mi nézetünk szerint csak arra szolgálhatna, hogy megmutassa, mily biztos alapon nyugszik e ha­talom. De ha azon érdekek abban állnak, hogy Oroszor­szágnak a fejedelemségek fölötti protectorságával e ha­talomra nézve egyszersmind a lehetőség és alkalom is megszűnjék, miszerint minden pillanatban Európa bé­kéjét az ő Törökország elleni rendszabályaival m­eghá­­borítsa, akkor Ausztria jelen állása mindenesetre rend­kívül alkalmas arra, hogy Porosz­, Németország és Eu­rópa legfontosabb érdekei biztosíttassanak. Ausztria nem egyezend bele, hogy a fejedelemségek orosz uralom alá térjenek vissza ; ezenkívül a nyugati hatalmak irányában kötelezte magát, csak az augustus 8-kai jegyzékekben letett alapokon alkudozásba bo­csátkozni. Ezen alapok elseje az Oláhország, Moldva és Szerbia fölötti orosz védnökség megszűnése. Meg­lehet, hogy, ha az angol-franczia expeditio a Fekete­tengeren szerencsétlenül ütne ki, Oroszország, mely­nek ama föltételek igen alkalmatlanok, Ausztriát a dunafejedelemségekben megtámadja, vagy oly módon fogja fenyegetni, hogy maga is kénytelen leend táma­dólag lépni föl, mi, tudomás szerint, sokszor legjobb módja a magát­ védelmezésnek. Világos, hogy ezen eshetőség nehezen fogna bekö­vetkezni, ha Porosz- és Németország a kérdéses ala­pokat szinte a magukévá tenni és kinyilatkoztatni akarnák, hogy ők minden megtámadást nemcsak az ausztriai határra, hanem a dunafejedelemségekbeni ausztriai csapatokra is, úgy tekintendnek, mint saját határukra intézett támadást. Ez mellőzhetlen, ha a keleti kérdést Németország, Poroszország és Európa érdekeinek megfelelő módon szándék megoldani. Mi­helyt Oroszország tökéletesen képtelennek látandja magát az elvesztettet ismét visszafoglalni, kétségtele­nül bele fog egyezni, hogy az, mi most ténylegesen fenáll, egy szerződvény által véglegesen is megállapit­­tassék.“ Francziaország- Paris sept.9. Leon Faucher, L. Napóleonnak a köztársaság korszakában minisztere, közelebb a „Revue des deux Mondes“ egy czik­kében a júliusi monarchia és parlamentáris kormányzás iránti rokonszenveit oly'módon fejezte ki, mikép az itt a jelen viszonyok közt rendkívül felötlött. A néhai miniszter, kinek közigazgatási ismereteit egyébiránt a szakembe­rek igen magasra becsülik, igyekezett kimutatni, miért Anglia pénzügyei oly kedvezők, Oroszországéi ellenben jóformán zavarodottak, s Anglia virágzását szabadelmü intézményeiből, Oroszország hitelnélküliségét pedig a szabadelmü intézmények tökéletes hiányából következ­tette. Francziaország hitele, Leon Faucher nézete sze­rint, Oroszország­ és Angliáé közt mintegy középett le­beg, és pedig azon okból, mivel politikai intézményei is a kettő közt középutat foglalnak. A közönségnél azon mód, mely szerint Leon Faucher az előbbeni kormány­zást pártoló, némileg felötlött, s ámbár itt amott azt beszélték, hogy ama jeles hírlap vezetője e miatt a kormánytól megfedhezett, én mindamellett azt hiszem, hogy a kormányhoz ily intő hangok nem jőnek alkal­matlan időben, és hogy a kormány lépéseket sem ten, ily nemű tökéletesen ártatlan nézetek terjesztőit fele­letre vonni. Egy erős, népszerű kormány, milyen Lajos Napóleoné, meg nem rendül az által, ha néhány becsü­letes, tisztes férfiú a sajtó útján s mérséklet határa közt nyilvánítja rokonszenveit az előbbeni kormány intézmé­nyei iránt. Még egy más eset is tanúskodik nézetem helyessége mellett. Cuvillier Fleury, Francziaország legműveltebb kritikusainak egyike, ma a „Journé des Debats“ban Nisardnak egy könyvéről közölvén bírála­tot, ehez egy hitvallomást csatol, melyben ezen eszmék kissé élesebben vannak kifejezve, a nélkül hogy valaki rajtuk megütköznék. „Én szeretem—így szól — a saj­tószabadságot. Én szeretem azt állásánál fogva, szere­tem ízlésből, elvből, előítéletből, ha úgy tetszik, de én szeretem azt, és még túlcsapongásai sem voltak képe­sek engem tőle elidegeníteni. Én meg vagyok győződ­ve, hogy az nemcsak könyvekben és terjedelmes mun­kákban, hanem még napi hatásának szűkebb körében is a civilisatio legfőbb emeltyűje,mely valaha létezett; és hogy a nemzetigazdászat napirenden levő szólásmo­dorával fejezzem ki magamat, azt mondom, hogy az a gazdagság legnagyobb tényezőjének neveztethetik. Bi­zonyságot szolgáltat Anglia, melynek legszabadabb saj­tója s a világon legrendezettebb financziái vannak. Ti arany borjú imádói! a sajtó nem csupán jogotokat védi, hanem erszényieket is. Ám számítsuk csak ki, micsoda javításokat eszközlött Francziaország vagyonában egy harminc­három éves szabadelmű kormányzat; számí­tsuk fel azon előlépéseket, mik a hitelügyben, ipar-, had-, és tengerészeti ügyben Francziaország békés és szabadelmű befolyása alatt történtek, és öszletezzük mind­ezt, hogy minden, 60 év óta Francziaországban létezett, szabad kormányok veszteség- és nyereményeit kitudhassuk, s úgy fogjuk találni, hogy a szabadságnak igaza van.“ Ez a közvéleménynek mozzanata, melyet azon pillanatban, midőn az Angliavali szövetségnek oly igen Minek, nem hagyhatni figyelem nélkül. A kor­mány állása oly szilárd, hogy a féket kissé bízvást tá­gíthatja, legkisebb veszélytől sem kellvén e miatt tar­tania. A keleti kérdésbeni politikája megnyerte számára a nemzet rokonszenveit. P­á­r­i­s, sept. 10. Egy tegnap­ esti sürgöny Boulogneból jelenti, miszerint a császár, minden fedezet nélkül egye­dül N­­o 11 i­n tábornok s néhány szolgálati tiszt kíséreté­ben az­nap délután a kórházat meglátogatta.­­ Most hi­vatalosan tudhatni, hogy a bomarsandi 1009 orosz fogoly számára az Ocean Aix szigete (Rochefort mellett) jelölte­tett ki tartózkodási helyül. Egy törzs­tiszt vezénylete alatt szabadságolt katonák fognak felettük őrködni.­ A császári palota munkálatait Biaritzban erélyesen folytatják; a föld­­sánczok építésénél számos polgári és katonai személyek foglalkoznak, melyeket a tulajdonképi munkálat megkez­dése előtt be kell végezniök.­­ Fél­hivatalos lapok sze­rint a Szebasztopol elleni expeditio szerencsés eredménye fölött nem kételkedhetni. A nagyszerű előkészületek az oroszok ellenállását lehetlenné teszik. A nevezett lapok nézeteikben ugyan messze mennek, azonban lehet, hogy Szebasztopolt szárazi részről mégis könnyen beveszik. Da­rab idővel ezelőtt St. A­r­n­a­u­d tdnagy azon tudósítást küldi ide, miszerint azon helyzetben van, hogy e fontos helyet rövid idő alatt beveszi. Reméljük, hogy a tábornagy szá­mításaiban nem csalódott. — Szebasztopol bekövetkezen­dő megtámadása a börzére jó hatást gyakorolt.Ez nem kétli a vállalat sükerülését. Az árfolyam ezért emelkedett (a mai boulevardbörzén 74,30). Szebasztopol bevétele után azt hiszik, hogy a­vente 79—80 frankra fog emelkedni. A vállalat meghiúsulása természetesen páni félelmet idézne elő, és ha Szebasztopol minden várakozás daczára, a ked­vező évszak végéig ellentáll, akkor a 3 é­vente ismét 68 fr. és talán még alább fog szállani. Boulogne, sept. 9. A boulognei fényes napok eltűn­tek, mióta a három vendég elutazott. A komoly valóság komoly előjátékai csak most kezdődnek. Erről a császár talán ma este gondolkodhatott, midőn gondolatba mé­­lyedve egyedül a tengerparton sétált. Belgium, Ostende, sept. 10. A jelen évi fürdői saison igen fényes volt, minthogy 10,000 idegen tolult itt össze, és még most is jőnek fürdői vendégek, mert a tengervizet annál hatályosbnak tartják, mennél hide­gebb. Valóban mindenkinek tetszhetik ezen szerencsés ország, hol az alkotmányos élet már oly tökélyesen ki­fejlődött, jóllehet az itteni nemzetiség csak 1830 óta rögtönöztetett, minthogy a Belgium név Caesar óta többé alig emlittetett. S vegyesebb nemzet alig is lehet mint a belga ; jóllehet a többség flamand nyelven be­szél, azért az itteni vallonok a németeket és francziá­­kat szoros szövetséges honfitársokul tekintik; oly szo­rosan fűzte őket össze a közös alkotmány, mely őket a királyhoz is szorosan csatolta. Azért az itteni miniszter­­krízis sem a királyt sem a monarchiát főleg nem érdekli. A papság szolgáltatott reá okot. A mostani miniszté­rium tökéletesen mérsékelt, úgy annyira, hogy sem a papi sem a szabadelvű pártnak nincs oka panaszosko­­dásra. Azonban a közelebbi kamraülésekben komoly vitát várhatni a papság követeléseit illetőleg; a mos­tani minisztérium nem érzi magát elég erősnek a vihar lecsillapíthatására, s ezért inkább elbocsáttatását kérte; most azonban a kormányt előlegesen a kamaráknak no­vemberben leendő megnyitásáig viendi. Hogy egyéb­iránt ezen egészen katholikus országban, melynek ki­rálya csak egyedül evangelicus, ellenben az egész udvar katholikus, a világi és egyházi hatalom közt viszály tá­madhat, hogy ezt megérthessük, egy eset által kell meg­magyaráznunk. Az állam által tartott iskolákban a papságnak van joga a vallástanítók állítására. Ezek és a világi tanitók között folytonosan súrlódások valának, mire nevezetesen a történeti előadások szolgáltattak al­kalmat. Hasonló viszályok adták elő magukat az itteni egyetemek­ és gymnasiumokban, s természetesen a kor­mánynak sok bajt okoznak. Az oktatásszabadságnak egyébiránt már azon jó gyümölcse van, hogy más hi­­tűeket nem tartanak eretnekeknek. Spanyolország, Madrid, sept. 4. A Moniteur­­nek írják Párisba. A helyzet kielégítő tekintetet kezd nyerni. A minisztérium egyesült marad és az általa hozott rendszabályok szilárd elhatározást árulnak el a rend fentartása­, a tartományokban kitörő féktelenke­dések elnyomása­ és a kormányzat viszonszervezésére. A junták által eltörölt adók visszaállítása ellenállás nélkül történt. Remélik, hogy a tartományok jóérzel­­műek többségét küldendik az alkotmányozó cortesbe. Magában Madridban a közhangulat észrevehetőleg ja­vult, mióta a féktelenség veszélyeit közelben látták. Svéd- és Norvégország. Éjszaki német lapokban le­hetett látni, hogy a norvég vasút egy része sept­ else­jén megnyittatott, hogy egy svéd vonal építése megha­­tároztatott. Ezen vasútépítés a jelen világkrízisben fon­tos szerepet játszván, megérdemli, hogy közelebbről te­kintsük. A skandináv alkotmányt ismerhetni. A norvé­gek az állampolgároknak csak egy kasztját ismerik el, a földbirtokos parasztokat. Ennek következtében, az országgyűlés fensősége daczára, a látszólag példás al­kotmány daczára, lassanként egy egyoldalú, nyárspol­gárias philistei vonás, mint fősajátság képződött ki a norvég nemzeti jellemben, mely minden eredeti derék­­séget megfojtással fenyegetett. A hazai intézmények fölülmúlhatlan jelességéről meggyőződve, a norvégek elsánczolták magukat az idegen műveltség és a valódi emberiesség minden emeltjűi ellen, mihelyt azok kívül­ről jövének. Bizalmatlansággal viseltetve kormányuk iránt, mely a hatalmasb és szolgaibb testvérországban tartja udvarát, a többi scandináv országoktól, a többi világtól, mennyire lehető volt, elzárták magukat, hogy az éltető kölcsönös közlekedés nélkül csonttá változza­nak. Egy kis párt : a tudósok, hivatalnokok, orvosok ezen elkülönző rendszer ellen hasztalan keltek ki. Az újabb időben, a nyugati hatalmak erkölcsi befo­lyása által támogatva, sikerült szilárdabb állást nyer­niük; a vasútépítés első győzelmüket jelentette. Ezáltal Norvégia a világnak megnyittatott, ez által itlén, fájda­lom egyedül népesedett tartományok Dánia és Svédor­szág irányában felnyílnak. Nemsokára a közlekedés megélénkül, az együtt és e­gymás által élés nem­sokára oly feloldhatlan kapcsot fog alkotni, hogy a norvégek magukat többé miből sem zárhatják ki, mi a többi skan­dináv országokat érdekli. Hasonlókép áll a dolog Svéd­országgal. Csak­hogy ott nem az ország népségének va­lódi többsége ragaszkodik a régi szokásokhoz, hanem a rendek egy része. A svéd alkotmány­képtelenség, az ország magát azzal sanyargatja, mint a paraszt, ki vért, lándzsa és pajzszsal fedve burgonyaföldét körülszán­tandó. Főszavazatuk van a lovagoknak és papoknak. A mintegy 3000 született lovag családból még mintegy 1200 él. Ezekből 300 még független szabad földbirtok átvitele, felállítása is fendezése felől is, valamint a szük­séges munkákról is a kiállított gépek mozgásánál, úgy nemkülönben az asztalokról, felrakatokról, deszkákról, lá­dákról, szekrényekről, úgy a beküldött tárgyak különböző osztályokrai elrendezéséről is. A kiállítóknak tehát csak az általuk különösen kedvelt elrendelések és feldíszítések­ért, p. o. lépcsők, állványok , gyámoszlopok , függönyök, üvegtartók, drapériák, bevonások, festészetek, feldíszíté­sekért, s a csomagboríték eltevéséért kellene fizetniök, jól­lehet erre nézve is a cs. franczia kiállítási bizottmány ré­széről különféle könnyebbségek létettek. A folyó eladási árt a kiállított tárgyakra nyíltan oda lehet tűzni, csakhogy azt azon bizottmánynyal, melynél a bejelentés történt, előbb tudatni kell, s ez által az ár valósága bebizonyítandó. Az ily módon kitűzött ár, eladás esetében a kiállítóra nézve a vevővel szemben kötelező. Az eladott tárgyakat csak a kiállítás bevégezte után beeod szabad elvitetni. (Vége következik.)

Next