Pesti Napló, 1854. szeptember (5. évfolyam, 1343-1367. szám)
1854-09-17 / 1356. szám
1854. 615?ik íri folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Velékre postán küldve: Pesten házhoz hordva, i ipyedre 5 í t. — kr. p. Fi ívre 10 „ i) » A tivi előfizetés, mint s szó a inklnd eledig is megszűnt. A lap politikai tartalmát illeti minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, an., gl ügyek tárgyazi pedig a kiadóhivatalhoz intézendő : urIntcza 8-ik szám. Szerkesztési Iroda : UrIntcza 8. ix. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezüinktil fogadtatnak el. 1 Félívre . 8 ., — „ Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy hónapral ti. 30 kr.p. 213—1356 HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgó krajczirjával szimlttatik. A beigtatási s 10 pengi krnyi külön bélyegdíj elite lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengi krajcárjával szimlttatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor elíre leülendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és Innep utáni napokat — hírévé — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli óráiban. Előfizetési felhívás adol,ez decemberi negyedik évnegyedi folyóirása. Vidékié postán küldve 5 írt. Budapesten hájhoz hordással, 4 Irt. pp. A telf fizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivataait, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, érinte a 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, mi- és kigyóutera szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve kilencők. Pesti Napló kiadóhivatala. Albert- csatorna. Kun-Sz.- Mikiig, nyár közepén. K — „Magyarország szive Pest.“ Pest városát nem e sorok írója nevezte igy el legelső, hanem igazolja ezen elnevezést és annak mint Honszivnek érdekében emel szót, vajha nem elhangzót a pusztában! Jól talált, mélyen érzett hasonlitás amaz elnevezés attól , ki először ejtette azt ki ajkán. Ha ép a szív, akkor a test minden ereiben vígan kering a vér, oh mily jól érzi magát a test! ellenben nem kell több, csak hogy a szívet érje sérv, azonnal csökönösen lüktet odább a vér, megzavarodik a test egész életműszere, megbomlik az egészség, — a szív szélhüdése bizonyos halál. A főváros életelevensége az oda menők, onnan jövők mint megannyi ereken kiszivárog az egész bonba, annak bágyadtsága az egész honba zsibbadást önt ; veszte annak veszte. — Az érzelmek tisztulásával a szívben a vágyak, indulatok ösztönszerű fejlődése az iránt vesz irányt, amit szépnek, nemesnek, felségesnek mondunk. Nemde a főváros élesztő gyapont e tekintetben is az egész honra nézve. A fővárosi bűnök kifolyásáról nem szólunk, a jobb részről szeretjük a hasonlítást. Felgyűl például a kegyelet tűzpontja a fővárosban, nemde sugarai azonnal szerte lövetnek mint a napéi az egész honra, s melegek hason tetteket érlel a hon utolsó falujában is. A főváros továbbá a művelődés gyúpontja. De miért szaporítanék a szét, hogy ezer példák felhordásával igazoljuk a hasonlítást, miszerint a főváros — Pest — szive a honuak. Innen kell, szükség, hogy honunk szive Pest épség, elevenség, vidorság, virágzásban tartassák — s ez köz — ez honérdek ; de kell, szükség, hogy érte mindent tegyünk, a mi abban felfrissítse a vért , fölelevenitse az életet, mert ennek lehellete átjárja az egész hont, és annak fénysugarai az egész hont fénynyel árasztják el. Talán nem is lehet e részben panasza Pestünknek! Mert hisz lám az elme szüleményei, az ipar művei, a szorgalom gyümölcsei majd mind oda küldetnek be, hogy azokból szívjon életet, vegyen elevenséget, és hogy azok rajta mint szivén a vér keresztül menvén, belőle a felmutatás, ismertetés, példaadás, eladás, terjesztés erein ismét kiszivárogjanak a hontest utolsó körömhegyéig. — Gyönyörű egybeköttetés a hontagok és a főváros mint testrészek és szív között ! Ez eddig jó, elég is volna, ha ama mondat: ,,nem csak kenyérrel él az ember“ megfordítva is igaz nem volna. . . . „Ki látta mindig Írni, Írni, Élni is kell Jónás Diák!“ Ha kérdésbe tesszük: miért visznek az emberek mindent Pestre, mit szájok , testi szükségeiktől elszakíthatnak ? Feleletül nyerjük, mert majd ott jobb áron, azaz drágábban adhatjuk el. Ismét kérdjük a Pestre vásárolni menőt: miért inkább ott veszi azt meg, mit falujában is megvehetne ? Mert, úgymond, ott jutányosabban, azaz olcsóbban fogja megvehetni. Mi ebből az eredmény ? Egyebek közt az, hogy Pesten a tudomány, művészet, ipar embereinek, a kis fizetésű hivatalnoknak nehéz lehet az élet. Pedig nem ezek-e a tüdők, melyek keringésbe hozzák a vért a hon szivében, hogy az jól , dicsően verjen s belőle az egész hontest egészséget , életet szívjon ? — Várjon a szellemi kincskezelők , az anyagot felségesítő iparosok nem nyernének-e nagyobb lendületet, élénkebb vidorságot a hontest jóllét és virágzására visszahatva, — és a szegény napszámosok nagyobb munkakészséget s erőt, ha az élet anyagi szükségei közt könnyebben lélezhetnének, nyíltabban szólva, tápszereiket olcsóbban szerezhetnék ! Haj az a kenyérgond de megmetszi a lélek szárnyait ! S e soroknak czélja : egy útat mutatni föl, melyen a tápszerek Pesten bővülnének és olcsóbban szereztethetnének, és mégis e körülmény Pest emelkedésére, s ezzel a hon virágzására bírna kiszámíthatlan horderővel, mert az szíve a honnak. Nézzünk előbb, az eddigi és naponkint terjedező közlekedési eszközök többítik és teszik-e olcsóbbá Pesten a mindennap szükségelt élelmi czikkeket? Örömmel olvassa az olvasó, szemléli az utazó a vaspályák egymásutáni gyors keletkezését; képzelő ereje előre látja, mikép hálózzák be idővel az egész hontestet a sínek, melyeken mint megannyi vérereken terjed ez szerte az életelevenség a hontestbe a honszívből, mert középpontjuk Pest. De kérdjük: mindazok a pesti életet könnyiték-e, midőn az a rokoni szállítás, (ha ugyan szálattatnék általok, hogy úgy szóljunk, a kofakereskedelmi czikk) drága. A vasút szállítmányokra nézve úgy van Pest, mint az a gazdatiszt, ki ezerekre menő tiszta búzát mér ki, maga pedig családjával együtt árpás kenyeret rág. Ama magas akarat iránt, mely eddig elé is többítette a jó utakat, köszönet buzdul fel az utazó keblében, könnyen haladván ott, hol ezelőtt alig vánszorgott. Az utak középpontja is Pest, ahonnan futnak ki és futnak be az ország minden tájékairól, anélkül hogy Pestbe könnyebb élet futna be rajtok, mivel a szállításdíj emeli az élelmi dolgok árát. Alig van már nem terjedelmes rétség és söppedék, de csak tócsa is, mit az értelmesség és szunnyadásából felriadt szorgalom csatornázás által hasznot adóvá tenni, munkába, legalább tervbe ne vett volna, melyek vizének utoljára is a Dunába kell ömleni, mely fő érként fut keresztül az ország szivén Pesten. De váljon arra, hogy a honszivében az életet vndorabbá, benne a vért elevenebb keringésbe tegyék, vagy hogy saját nevén nevezzük a gyermeket, Pesten az életet könnyebbítsék, az élelmiszerek olcsóbbitása által tesznek-e valamit ? Honunk szive, Pest jobbléte — mi mindnyájunké is, — eszközlése, szüksége — mi mindnyájunkat érdekel — fedezése, hátránya elhárítására egy eszme, de at meg átgondolt eszme villant föl elménkben, melynek első szikráját egy ezen minden közérdeket oly melegen pártoló lapok hasábjain egykor megpendített csatorna eszméje költött fel, s közöljük azt azon óhajtással, vajha maga Pest, vagyis annak a hon szive nagygyá tételére oly tevékeny nagyérdemű tanácsa tenné magáévá, nem hogy ő hajtsa végre, hanem hogy közbenjáró, szószóló, folyamodása, kérése által eszköz lenne annak foganatosítására. Az eszme egy pici, de értelmei előtt nem megvetendő magvacska, melyből hogy ezedrus nőjjön, a foganasitő dicsősége ! Pesten a mindennapi élelemszer drágaságát mi nem találjuk a nyereségvágyban, ami sem nem roszalható, sem nem irigyelhető, hanem az odaszállítás költségessége és rendetlenségében, miszerint néha a tápszerek sokasága megtalul a piaczon, máskor annyira gyér, hogy ki a bőségben nem gondoskodott előre hetek s hónapokra, most nélkülözni vagy méregdrágán venni kénytelen. Mind e két bajon semmi sem segítene inkább és többet, mint egy az élelmi czikkekben gazdag, termékeny vidékekről Pesthez futó olyan csatorna, amilyen Bécsre nézve a németújhelyi csatorna, amilyen a „Canal du Midi“ Fr.honban. E volna a grand function canalia M.honnak. Tudva van, hogy a csatornán szállítás költsége a legolcsóbb szárazom szállítás költségéhez úgy van, mint a 25-hözmár négyszerte olcsóbban juthatni a mindennapi életszükségekhez, nem lehet Pesten nem örvendetes tünemény ; tudjuk ide azt, hogy miután a csatornán szállítást nem akadályozza sem a mezei munkák beállása, sem a rész út , a piaci lendületet csak nem szakadatlan egyenlő lebegésben tartaná, nem úgy mint jelenleg. De télen is nem a csatornán keletkezhetik-e hamarább jó számt ? De kérdés: melyik és honnan futna Pesthez ilyen jótevő csatorna ? E volna a már ezen lapok egy vezérczikkében közfigyelembe ajánlott Turján csatorna, mely Baja és Csongrádnál két ággal kezdődvén , majd fölebb egybefolyván Soroksárnál végződnék,s fenséges FőherczegKormányzónk örök emlékére (ki Magyarország közérdekű vállalatait oly atyai buzgósággal pártolja) a Fensége engedelméből „Albert-csatorna“ dísznevet ölthetne. A négyszerte olcsóbb szállítás eredménye Pest emelkedésére nem megvetendő mozzanat , ha tovább nem fejtegetjük is. — De hogy a mondott arány között még nagyobb lehet sőt lesz a kör, könnyen elhihetjük, ha a térképre vetvén szemeinket meglátjuk, mikép a nevezett csatorna az ország egyik leggazdagabb részén futand keresztül. *) Bécs, sept. 15. ^ A mai lapok távirati sürgönyei merő ellentétben állanak azon reménytelenséggel, melyet a minap az ez évben várható harczias eseményekre nézve nyilvánítottunk; a hajóhad Várnából kiindult s az idő is kedvezni látszott azon nagyszerű vállalatnak, melyhez ,,az újabb történet csak kevés hasonlót mutathat fel.“ Valóban nincs ember, ki nálunknál jobban örülne, ha St. Arnaud ígéretét teljesítené, ha a hármas zászló minél előbb Szebasztopol ormairól lemosolygna a Feketetengerre, de épen mivel az öröm — a teljesülés után — oly nagy volna, a teljesülés előtt némi kétkedéstől meg nem szabadulhatunk. A következmények a kétkedést tán meg fogják cáfolni, de az előzmények mindenesetre igazolják azokat. Emlékezzünk vissza az egyesült I hajóhad első kiindulására, midőn isten tudja minő nagyszerű eredményt vártak e roppant hajósereg mű-I *) „Mig a félebbi szavak kiadására került a sor, azalatt nyert azon örvendetes tudósítást adhatjuk minden a honszivért melegen érző honfiaknak, hogy a n. m. helytartóság ezen nagy horderejű csatornát már nemcsak a figyelmére méltatta, de az előmunkálatok megtételére a pest-solti építészeti kerületi mérnököt Say Ferencz urat ki is küldötte oly meghagyással, hogy előmunkálata eredményét folyó évi nov. hó elejére a felső hatósághoz beadja, — és már a tisztelt mérnök urat a helyek szinén elővizsgálatokat tenni látni szerencsénk volt, kinek dicső alkalom nyílt arra, hogy ernyedetlen munkavitele által a honszivéért s igy a hazáért oly szolgálatot tegyen, melyért az anyagi jutalom mellett neve mint Beszédesé nevezetessé, emléke maradandó leend, a mi iránt, hogy a tisztelt mérnök ur keblében nemes vágyat érez és táplál, hinni szeretjük. — De mindezek mellett is Pest városa nemes tanácsa éber figyelme, kérelmezés általi közremunkálása soha sem lesz fölösleges. Beküldőködésétől, s mi volt az eredmény? A sinopei catastropha — egyéb semmi! Nem akarjuk a mostani expeditiót ama szerencsétlen kísérlettel párhuzamba állítni, de jó lesz, a reményeket nem igen magasra csigázni, s a f. hó 19 vagy 20-án hozzánk érkezhető hírektől nem igen sokat várni. Hisz a hivatalos Moniteur maga is lehetségesnek állítja, hogy az egyesült hajóhad sikertelen kísérletet tehet s visszatérni kénytelenülvén, a háborút jövő tavaszszal újra kezdheti. Ha a hadviselő hatalom hivatalos közlönye így szól: egy semleges hatalom nem hivatalos közlönyének egy kis hitetlenséget csakugyan meg lehet bocsátani. E szerint nincs egyéb hátra, mint nyugalommal bevárni, míg a tények szólnak. Kormányunk ugyanazt teszi, miként a minap írtam, s miként a lapok most sorban megerősítik. Poroszország ezalatt folyvást agitál a kisebb német államoknál, anélkül hogy Ausztria ez agitatio ellensúlyozására nagy fáradságot fordítana, azon teljesen logikai nézetből indulván ki, hogy a keleti viszály tulajdonképeni krízise csak most van készülőben s hogy az eddig semlegességben maradt hatalmak állására a krimiai expeditio eredménye tetemes befolyással leend. Ha a nyugatiak a Krimiában győznek, Poroszhon alkalmasint hatalmas Schwenkungot teend nyugat felé, mely annál feltűnőbb leend, minél feltűnőbb most a keletkezi ragaszkodás. Ha pedig az oroszok győznének, akkor úgysincs mitől tartaniuk a német hatalmaknak, minthogy Oroszország ellen tettlegesen fel nem léptek. Ausztria tehát a krímiai expeditió után, követkzetlenség nélkül, mind a két fél irányában szintoly kedvező helyzetben leend, mint Poroszország, mely azonban, ha a nyugat győz, következetlensége miatt, alkalmasint egy kis megaláztatásban fogna részesülni. A poroszok rendesen úgy tesznek, mintha a philosophiát kanállal ették volna s mégis azon logikátlanságot követik el, hogy folyvást semlegeseknek mondják magukat, de ugyanazon idő alatt egy más szorosan semleges hatalom ellen agitálnak; már pedig a ki a semleges ellen agitál, azt mutatja, hogy a semlegesség nincsen ínyére s hogy csak szmleges semlegességet, de valódi pártosságot kívánna, m ilyen hatalom pedig a semleges nevét nem igényelheti! Tehát Poroszország csak névlegesen, Ausztria valóban semleges. Poroszország épen annyit consummál a semlegesség keserű orvosságából, amennyi szükséges arra, hogy a Rajna vidékén hasfájást ne kapjon. — Ausztria őszintén kívánja a két czivakodó fél kibékülését, mindkettő becsületének sértése nélkül. Poroszország félelemből, Ausztria meggyőződésből semleges. Poroszország forrón kívánja, vajha minél előbb módjában állana a semlegességből kilépni, (kinek kedvére ? ezt könnyen kitalálhatni) Ausztria szívből óhajtja, bár semlegességét a viszály kiegyenlíttetéséig fentarthatná. — így a két német nagyhatalom politikai helyzete szinleg ugyanaz, de lényegében különböző s ámbár a jövőbe senki sem pillanthat, annyit még előre mondhatni, hogy nem jöhet esemény, mely Ausztriát megalázó, megszégyenítő fordulatra kényszeríthetné — amit Poroszország önmagáról nem mondhat! A külső nyugalom daczára hadsergünk benső tökéletesítésén erélyesen dolgoznak; a lapok csak most köztik a lőgyapotra vonatkozó érdekes adatokat, miket, ha jól emlékszem, már két hónappal ezelőtt ismertettem e lapok olvasóival. Most ismét új találmányról kell szólanom, mely már jelenleg is alkalmaztatik keleti hadsergünknél, s ez a mozgó távíró-készület. Ez nem egyéb, mint közönséges katonai szekér, mely a villanydelejes üteget s a sodronyt viszi; ha péld. a főtábornok csata alatt az altábornokkal s egyes parancsnokokkal gyorsan közlekedni akar, a különböző irányokban egyegy ilyen eqyipagot küld ki; amint a szekér előrehalad, a sodrony egy orsolyféle készületről lefonódik; helyről helyre a kocsis leugrik s egyegy czölöpöt ver a földbe, mig útja végét elérte, hol aztán az üteget is lerakja, a telegráf már is készen áll. Fölösleges említenem, hogy e készület a legfürgébb nyargonezot is nemcsak bőven pótolja, hanem azon előnynyel is bir, hogy a közlekedés szakadatlan sa főparancsnok perczről perezre értesülhet arról, miként áll a csata a harczmező egyes pontjain. Az Argisz mellől, sept. 9. F. hó 7-kén ismét 2000 embernyi törzscsapatok érkeztek Kalarasba, melyek tovább a Jalomnitzához irányoztatnak, hogy a Hasszán Ilakki alatt Braila felé vonuló hadtestet erősítse. — Dra er pasa Bukarestben b. Nesz trisznagy és b. Bach cs. k. polg. biztos , excsok megérkezését várja, hogy aztán a hadműködéseket Besszarábiában személyesen átvehesse. A szövetséges vezérek, mint állítják, October 1-jére adtak egymásnak találkozót Odessában, föltéve, hogy időjárási akadályok közbe nem lépnek. A Braila körüli erődítési munkálatok folyvást tartanak s az ottani elszegényedett népesség önkénytesen vesz azokban részt két piaszternyi felette csekély napszámért. S t a m b u 1, sept. 4. A divánban most a legfontosb tárgyak felett tanácskoznak. A török nagok a padisah világos parancsára a „Code Napoleon“t szorgalmasan tanulmányozzák. Ferieh pasa, a diván tagja, jelenleg annak török nyelvre lefordításával van elfoglalva. Azultán e tudósnak az ő munkájáért nemcsak tetemes összeget ígért, hanem neki a raják számára újon alkotandó igazságügyminisztériumban fontos állást tartott fen. Resid pasa majdnem naponként értekezik Redcliffe lorddal, ki most ismét minden további befolyását a Portánál visszanyerte, főleg , miután Anglia a jelen krízisben Törökország irányában igen nagylelkű és önzetlen politikát követ. Anglia a Black és Durand által megkötött új kölcsön létrehozásában sokkal tevékenyebbnek mutatta magát, mint Francziaország , s ez által a pénzre szorult török kormány szemeiben ismét visszanyerte azt, mit az előtt Redcliffe lord kicsinylő magaviselete által elvesztett. Resid pasa és Redcliffe lord ma d. e. 8 órakor egy kocsiban együtt a Tseraganba mentek, azultánnak a flotta-expeditio elindultának örvendetes hirét megviendők, s e figyelemért a padisah őket nem bocsátotta el gazdag ajándékok nélkül. — St. Arnaud tbgy, ki f. hó 2-án indult el innen, kevéssel azelőtt bizalmas értekezletet folytatott a szeraszkievrel, melynek folytán a trigy azonnal a bulgáriai és ruméliai török csapatok összes parancsnokaihoz rendeletet küldött, hogy tüstént annak vétele után csapatjaik harmadrészét Várnába irányozzák, hol 20000 embernyi tartalékot alakítanának. Az arzenálban szorgalmasan dolgoznak egy új ágyu-flottilla elkészítésén. Az utolsó tudósítások Ázsiából igen kedvezőn hangzanak. Az oroszok Tiflisznél nagy veszteségeket szenvedtek ,s az Azdet erőd a Kur mellett a cserkeszek által már be lenne véve. Ha ez utóbbi hír valósul, úgy Tiflisz nagy veszélyben forog. Ha a karszi török hadsereget e pillanatban merész és ügyes parancsnokok vezérelnék, úgy az Samyllal egyesülhetne és az orosz hatalmat Ázsiában megsemmisíthetné. AUSZTRIAI BIRODALOM Bécs, sept. 15. Berlini lapok nagy önhittséggel hirdetik, hogy gr.Bud Schauenstein külügyminiszter lelépni fogna, sőt hogy az már bevégzett tény, egyszersmind miniszterelnökünknek utódot is jelölnek ki Thun grófban , a berlini udvarnál meghatalmazott ausztriai követben. Ebben tulajdonkép kevés feltűnő van; az ausztriai politika megváltozása utáni óhajtás a Spree mellett már sokkal gyakrabban nyilatkozott, semhogy csodálhatnék, ha ezen óhajtás, változás kedvéért az ottani lapokban egyszer a tény alakját veszi föl. E hír bővebb megczáfolást nem igényel. Jelentés a párisiipar gazdászati és műkiállításról. (Vége.) Gondoskodva van arról, hogy a vidékről vagy külföldről érkező kiállítási tárgyak a vámhivatalnokok által, csak már a kiállítási épületben, a kiállítók vagy azok megbízottjai jelenlétében nyittatnak föl. Az ismét kivitt tárgyaktól vám nem fizettetik. Azon tárgyakért, melyek Francziaországban maradnak, a vám csak a kiállítás végével fizettetik le. E mellett tekintet leen, a kiállítás tartama alatt előidézett becskeresedésre is, mindazon vámok, melyek az értéknek több, mint 20 percentjét tennék, a mértékre vizetnek vissza, s a bevitelre eltiltott tárgyak bevitele kivételképen az értéknek ezen 20 percentes vámja mellett megengedtetik. Ausztriában is a kiállításra küldött tárgyak minden vámfizetéstől mentek maradnak ; az eladatlanul visszatérendő tárgyakra nézve a vámmentes visszahozatal szintén biztosíttatik. A kiállítási tárgyak vámhivatali fölnyitása, megjelölése és leírása, azoknak a kiállításrai küldetésénél nem fog megtörténni. Az idegen kormányokhoz tartozók érdekei egyébiránt az utolsók által kinevezett külön bizottmányok által fognak biztosíttatni, melyek a franczia cs. bizottmánynál meghitelezve leendőek. A kiállítók szellemi tulajdona, az általuk kiállításra hozott eljárásmód, gépek, gyári rajzolatok és hasonlókra nézve certificatumok által fog biztosíttatni, melyeket a francziabizottmány ingyen ad ki, s melyek által a birtokosnak, az abban megírt tárgybirtoka s kiaknázási joga egy évre, 1855. máj. 1-től kezdve biztosittatik. A kiállításban résztvevő államok képviselőinek számos tagjaiból álló jury fogja a kiállított czikkeket becsleni s megítélni. A kitüntetésekre, s azon módra nézve, mely szerint azok ki fognak osztatni, eddig elé semmi határozat sem hozatott; az esküdtszék elöljárói azonban már most is fel vannak hatalmazva, hogy, nem tekintve azon kitüntetéseket, melyeket a jury kiosztand, a franczia cs. kormánynál a nyilvános kitüntetés különös jeleit indítványozhatják azon kiállítók számára, kik az emberi művelődés és erkölcsiségre nézve, vagy pedig a tudomány-és művészetnek rendkívüli szolgálatokat tettek, vagy pedig az általános jóllét érdekében tetemes áldozatokat hoztak. A cs. vallás- és közoktatási minisztérium részéről máris megtétettek a szükséges lépések, hogy Ausztria művészei a párisi kiállításban részvételre minél inkább buzdíttassanak. A kereskedelmi minisztérium részéről szintén már 1853. october 16-kán, a gazdászati, ipar és műtárgyakra nézve az államvaspályákon díjmentes szállítás biztosíttatott Hasonló biztosítás létetett a Ferdinand császár nevét viselő éjszaki vaspálya igazgatósága részéről is az alatta álló pályavonalakra nézve. A kereskedési, iparügyi és nyelv. építészeti minisztérium tehát megragadja a jelen alkalmat, midőn a Münchenben kinyitott német iparműkiállítás fényesen bebizonyította azt, mily üdvös eredményű egy gazdagon és czélszerűen rendezett kiállítás az egész hazára, valamint minden egyes kiállítóra nézve is, s hol minden iparosnak, s minden mezei gazdának kedve jött, még egyszer nemes vetélyharczba bocsátkozni ipartársaival, hogy Ausztria mezőgazdáit és iparosait az 1855-iki, párisi mezőgazdászati és iparkiállitásbani minél buzgóbb részvétre felhívja. A cs. franczia kormány azon felszólítása, hogy Ausztria szintén vegyen részt, oly sürgető s annyira ismételt; — a rendszabályok, melyek általa, a kiállítandó czikkek fölvétele, elhelyezése, biztosítása és méltánylására nézve kitűzettek, oly nagyszerűek és czélravezetők, miszerint minden ausztriainak becsületbeli dologgá vált, hogy ezen felhívásnak azon állásponthoz méltó módon feleljen meg, melyet mi a földmivelő és iparszorgalmi népek sorában elfoglalunk. A párisi kiállítást különös érdekeinkre nézve is nem tudjuk eléggé magasra becsülni. Francziaország már most bőven jutalmazó piaczot nyújt többféle nyert Vasárnap, sept. 17-kén.