Pesti Napló, 1854. szeptember (5. évfolyam, 1343-1367. szám)

1854-09-17 / 1356. szám

1854. 615?ik íri folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. V­e­lékre postán küldve: Pesten házhoz hordva, i ipyedre 5 í t. — kr. p. Fi ívre 10 „ i) » A ti­vi előfizetés, mint s szó a inklnd­ eledig is megszűnt. A lap politikai tartalmát illeti minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, an­., gl ügyek­ tárgyazi pedig a kiadóhivatalhoz intézendő : urIntcza 8-ik szám. Szerkesztési Iroda : UrI­ntcza 8. ix. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezüinktil fogadtatnak el. 1 Félívre . 8 ., — „ Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy hónapral ti. 30 kr.p. 213—1356 HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgó kraj­­czirjával szimlttatik. A be­­igtatási s 10 pengi krnyi külön bélyegdíj elite lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengi krajcár­jával szimlttatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elí­re leülendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és Innep utáni napokat — hírévé — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli óráiban. Előfizetési felhívás ad­ol,ez­ decemberi negyedik évne­­gyedi f­olyóirás­a. Vidékié postán küldve 5 írt. Budapesten hájhoz hordással, 4 Irt. pp. A t­elf fizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­hivat­aait, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, érinte a 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, m­i- és kigyó­utera s­zegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve ki­­­len­cők. Pesti Napló kiadó­hivatala. Albert- csatorna. Kun-Sz.- Mikiig, nyár közepén. K — „Magyarország szive Pest.“ Pest váro­sát nem e sorok írója nevezte igy el legelső, hanem igazolja ezen elnevezést és annak mint Honszivnek érdekében emel szót, vajha nem elhangzót a pusztában! Jól talált, mélyen érzett hasonlitás amaz elneve­zés attól , ki először ejtette azt ki ajkán. Ha ép a szív, akkor a test minden ereiben vígan kering a vér, oh mily jól érzi magát a test! ellenben nem kell több, csak hogy a szívet érje sérv, azonnal csökönösen lüktet odább a vér, megzavarodik a test egész életmű­szere, megbomlik az egészség, — a szív szélhüdése bizonyos halál. A főváros életelevensége az oda menők, onnan jövők mint megannyi ereken kiszivárog az egész bonba, annak bágyadtsága az egész honba zsibbadást önt ; veszte annak veszte. — Az érzelmek tisztulásával a szívben a vágyak, indulatok ösztönszerű fejlődése az iránt vesz irányt, a­mit szépnek, nemesnek, felségesnek mondunk. Nemde a főváros élesztő gyapont e tekintetben is az egész honra nézve. A fővárosi bűnök kifolyásáról nem szólunk, a jobb részről szeretjük a hasonlítást. Felgyűl például a kegyelet tűzpontja a fővá­rosban, nemde sugarai azonnal szerte lövetnek mint a napéi az egész honra, s melegek hason tetteket érlel a hon utolsó falujában is. A főváros továbbá a művelődés gyúpontja. De miért szaporítanék a szét, hogy ezer példák felhordásával igazoljuk a hasonlítást, miszerint a főváros — Pest — szive a honuak. Innen kell, szükség, hogy honunk szive Pest épség, elevenség, vidorság, virágzásban tartassák — s ez köz — ez hon­érdek ; de kell, szükség, hogy érte mindent tegyünk, a mi abban felfrissítse a vért , fölelevenitse az életet, mert ennek lehellete átjárja az egész hont, és annak fénysugarai az egész hont fénynyel árasztják el. Talán nem is lehet e részben panasza Pestünknek! Mert hisz lám az elme szüleményei, az ipar művei, a szorgalom gyümölcsei majd mind oda küldetnek be, hogy azokból szívjon életet, vegyen elevenséget, és hogy azok rajta mint szivén a vér keresztül menvén, belőle a felmutatás, ismertetés, példaadás, eladás, ter­jesztés erein ismét kiszivárogjanak a hontest utolsó kö­römhegyéig. — Gyönyörű egybeköttetés a hontagok és a főváros mint testrészek és szív között ! Ez eddig jó, elég is volna, ha ama mondat: ,,nem csak kenyérrel él az ember“ megfordítva is igaz nem volna. . . . „Ki látta mindig Írni, Írni, Élni is kell Jónás Diák!“ Ha kérdésbe tesszük: miért visznek az emberek min­dent Pestre, mit szájok , testi szükségeiktől elszakíthat­nak ? Feleletül nyerjük, mert majd ott jobb áron, az­az drágábban adhatjuk el. Ismét kérdjük a Pestre vá­sárolni menőt: miért inkább ott veszi azt meg, mit fa­lujában is megvehetne ? Mert, úgymond, ott jutányo­­sabban, azaz olcsóbban fogja megvehetni. Mi ebből az eredmény ? Egyebek közt az, hogy Pesten a tudomány, művészet, ipar embereinek, a kis fizetésű hivatalnok­nak nehéz lehet az élet. Pedig nem ezek-e a tüdők, melyek keringésbe hozzák a vért a hon szivében, hogy az jól , dicsően verjen s belőle az egész hontest egészséget , életet szívjon ? — Várjon a szellemi kincskezelők , az anyagot felségesítő iparosok nem nyernének-e nagyobb lendületet, élénkebb vidorsá­­got a hontest jóllét és virágzására visszahatva, — és a szegény napszámosok nagyobb munka­kész­séget s erőt, ha az élet anyagi szükségei közt kön­nyebben léle­zhetnének, nyíltabban szólva, tápszerei­ket olcsóbban szerezhetnék ! Haj­­ az a kenyérgond de megmetszi a lélek szárnyait ! S e soroknak czélja : egy útat mutatni föl, melyen a tápszerek Pesten bővülné­nek és olcsóbban szereztethetnének, és mégis e körül­mény Pest emelkedésére, s ezzel a hon virágzására bírna kiszámíthatlan horderővel,­­ mert az szíve a honnak. Nézzünk előbb, az eddigi és naponkint terjedező közlekedési eszközök többítik és teszik-e olcsóbbá Pes­ten a mindennap szükségelt élelmi czikkeket? Örömmel olvassa az olvasó, szemléli az utazó a vas­pályák egymásutáni gyors keletkezését; képzelő ereje előre látja, mikép hálózzák be idővel az egész hontes­tet a sínek, melyeken mint megannyi vérereken terje­d ez szerte az életelevenség a hontestbe a honszívből, mert középpontjuk Pest. De kérdjük: mindazok a pesti életet könnyiték-e, midőn az a rokoni szállítás, (ha ugyan szálattatnék általok, hogy úgy szóljunk, a ko­fakereskedelmi czikk) drága. A vasút szállítmányokra nézve úgy van Pest, mint az a gazdatiszt, ki ezerekre menő tiszta búzát mér ki, maga pedig családjával együtt árpás kenyeret rág. Ama magas akarat iránt, mely eddig elé is többítette a jó utakat, köszönet buzdul fel az utazó keblében, kön­nyen haladván ott, hol ezelőtt alig vánszorgott. Az utak középpontja is Pest, a­honnan futnak ki és futnak be az ország minden tájékairól, a­nélkül hogy Pestbe könnyebb élet futna be rajtok, mivel a szállításdíj emeli az élelmi dolgok árát. Alig van már nem terjedelmes rétség és söppedék, de csak tócsa is, mit az értelmesség és szunnyadásá­ból felriadt szorgalom csatornázás által hasznot adóvá tenni, munkába, legalább tervbe ne vett volna, melyek vizének utoljára is a Dunába kell ömleni, mely fő ér­ként fut keresztül az ország szivén Pesten. De váljon arra, hogy a honszivében az életet vndorabbá, benne a vért elevenebb keringésbe tegyék, vagy hogy saját ne­vén nevezzük a gyermeket, Pesten az életet könnyeb­bítsék, az élelmi­szerek olcsóbbitása által tesznek-e valamit ? Honunk szive, Pest jobbléte — mi mindnyájunké is, — eszközlése, szüksége — mi mindnyájunkat érdekel — fedezése, hátránya elhárítására egy eszme, de at meg átgondolt eszme villant föl elménkben, melynek első szikráját egy ezen minden közérdeket oly melegen pártoló lapok hasábjain egykor megpendített c­s­a­t­o­r­­n­a eszméje költött fel, s közöljük azt azon óhajtással, vajha maga Pest, vagyis annak a hon szive nagygyá tételére oly tevékeny nagyérdemű tanácsa tenné ma­gáévá, nem hogy ő hajtsa végre, hanem hogy közben­járó, szószóló, folyamodása, kérése által eszköz lenne annak foganatosítására. Az eszme egy pic­i, de értelmei előtt nem megve­tendő magvacska, melyből hogy ezedrus nőjjön, a foga­­nasitő dicsősége ! Pesten a mindennapi élelemszer drágaságát mi nem találjuk a nyereségvágyban, a­mi sem nem roszalható, sem nem irigyelhető, hanem az odaszállítás költséges­sége és rendetlenségében, miszerint néha a tápszerek sokasága megtalul a piaczon, máskor annyira gyér, hogy ki a bőségben nem gondoskodott előre hetek s hónapokra, most nélkülözni vagy méregdrágán venni kénytelen. Mind e két bajon semmi sem segítene in­kább és többet, mint egy az élelmi czikkekben gazdag, termékeny vidékekről Pesthez futó olyan csatorna, a­milyen Bécsre nézve a németújhelyi csa­torna, a­milyen a „Canal du Midi“ Fr.honban. E volna a grand function canalia M.honnak. Tudva van, hogy a csatornán szállítás költsége a legolcsóbb szára­zom szállítás költségéhez úgy van, mint­­ a 25-höz­­már négyszerte olcsóbban juthatni a mindennapi élet­szükségekhez, nem lehet Pesten nem örvendetes tüne­mény ; tudjuk ide azt, hogy miután a csatornán szál­lítást nem akadályozza sem a mezei munkák be­állása, sem a rész út , a piac­i lendületet csak nem szakadatlan egyenlő lebegésben tartaná, nem úgy mint jelenleg. De télen is nem a csatornán keletkezhe­­tik-e hamarább jó szám­t ? De kérdés: melyik és hon­nan futna Pesthez ilyen jótevő csatorna ? E volna a már ezen lapok egy vezérczikkében közfigyelembe aján­lott Turján csatorna, mely Baj­a és Csongrád­­n­á­l két ággal kezdődvén , majd fölebb egybefolyván Soroksárnál végződnék,s fenséges FőherczegKor­mányzónk örök emlékére (ki Magyarország közérdekű vállalatait oly atyai buzgósággal pártolja) a Fensége engedelméből „Albert-csatorna“ dísznevet ölthetne. A négyszerte olcsóbb szállítás eredménye Pest emel­kedésére nem megvetendő mozzanat , ha tovább nem fejtegetjük is. — De hogy a mondott arány kö­zött még nagyobb lehet sőt lesz a kör, könnyen elhi­­hetjük, ha a térképre vetvén szemeinket meglátjuk, mikép a nevezett csatorna az ország egyik leggazda­gabb részén futand keresztül. *) B­é­c­s, sept. 15. ^ A mai lapok távirati sürgönyei merő ellentétben állanak azon reménytelenséggel, melyet a minap az ez évben várható harczias eseményekre nézve nyilvání­tottunk; a hajóhad Várnából kiindult s az idő is ked­vezni látszott azon nagyszerű vállalatnak, melyhez ,,az újabb történet csak kevés hasonlót mutathat fel.“ Va­lóban nincs ember, ki nálunknál jobban örülne, ha St. Arnaud ígéretét teljesítené, ha a hármas zászló minél előbb Szebasztopol ormairól lemosolygna a Feketeten­gerre, de épen mivel az öröm — a teljesülés után — oly nagy volna, a teljesülés előtt némi kétkedéstől meg nem szabadulhatunk. A következmények a kétke­dést tán meg fogják c­áfolni, de az előzmények minden­esetre igazolják azokat. Emlékezzünk vissza az egyesült I hajóhad első kiindulására, midőn isten tudja minő­­ nagyszerű eredményt vártak e roppant hajósereg mű-I *) „Mig a félebbi szavak kiadására került a sor, azalatt nyert azon örvendetes tudósítást adhatjuk minden a honszivért melegen érző honfiaknak, hogy a n. m. hely­tartóság ezen nagy horderejű csatornát már nemcsak a figyelmére méltatta, de az előmunkálatok megtételére a pest-solti építészeti kerületi mérnököt Say Ferencz urat ki is küldötte oly meghagyással, hogy előmunká­lata eredményét folyó évi nov. hó elejére a felső ható­sághoz beadja, — és már a tisztelt mérnök urat a he­lyek szinén elővizsgálatokat tenni látni szerencsénk volt, kinek dicső alkalom nyílt arra, hogy ernyedetlen mun­kavitele által a honszivéért s igy a hazáért oly szolgá­latot tegyen, melyért az anyagi jutalom mellett neve mint Beszédesé nevezetessé, emléke maradandó leend, a mi iránt, hogy a tisztelt mérnök ur keblében nemes vágyat érez és táplál, hinni szeretjük. — De mind­ezek mellett is Pest városa nemes tanácsa éber figyelme, ké­relmezés általi közremunkálása soha sem lesz fölösleges. Beküldő­­ködésétől, s mi volt az eredmény? A sinopei catastro­­pha — egyéb semmi! Nem akarjuk a mostani expedi­­tiót ama szerencsétlen kísérlettel párhuzamba állítni, de jó lesz, a reményeket nem igen magasra csigázni, s a f. hó 19 vagy 20-án hozzánk érkezhető hírektől nem igen sokat várni. Hisz a hivatalos Moniteur maga is lehetségesnek állítja, hogy az egyesült hajóhad siker­telen kísérletet tehet s visszatérni kénytelenülvén, a háborút jövő tavaszszal újra kezdheti. Ha a hadviselő hatalom hivatalos közlönye így szól: egy semleges ha­talom nem hivatalos közlönyének egy kis hitetlenséget csakugyan meg lehet bocsátani. E szerint nincs egyéb hátra, mint nyugalommal be­várni, míg a tények szólnak. Kormányunk ugyanazt teszi, miként a minap írtam, s miként a lapok most sor­ban megerősítik. Poroszország ezalatt folyvást agitál a kisebb német államoknál, a­nélkül hogy Ausztria ez agitatio ellensúlyozására nagy fáradságot fordítana, azon teljesen logikai nézetből indulván ki, hogy a ke­leti viszály tulajdonképeni krízise csak most van készü­lőben s hogy az eddig semlegességben maradt hatalmak állására a krimiai expeditio eredménye tetemes befo­lyással leend. Ha a nyugatiak a Krimiában győznek, Poroszhon alkalmasint hatalmas Schwenkung­ot teend nyugat felé, mely annál feltűnőbb leend, minél feltű­nőbb most a keletkezi ragaszkodás. Ha pedig az oro­szok győznének, akkor úgysincs mitől tartaniuk a német hatalmaknak, minthogy Oroszország ellen tettlegesen fel nem léptek. Ausztria tehát a krímiai expeditió után, követkzetlenség nélkül, mind a két fél irá­nyában szintoly kedvező helyzetben leend, mint Po­roszország, mely azonban, ha a nyugat győz, követke­zetlensége miatt, alkalmasint egy kis megaláztatásban fogna részesülni. A poroszok rendesen úgy tesznek, mintha a philosophiát kanállal ették volna s mégis azon logikátlanságot követik el, hogy folyvást semlegesek­nek mondják magukat, de ugyanazon idő alatt egy más szorosan semleges hatalom ellen agitálnak; már pedig a ki a semleges ellen agitál, azt mutatja, hogy a sem­legesség nincsen ínyére s hogy csak szm­leges sem­legességet, de v­a­l­ó­d­i pártosságot kívánna, m ilyen hatalom pedig a semleges nevét nem igényelheti! Tehát Poroszország csak né­vlege­sen, Ausztria valóban semleges. Poroszország épen annyit consummál a sem­legesség keserű orvosságából, a­mennyi szükséges arra, hogy a Rajna vidékén hasfájást ne kapjon. — Ausztria őszintén kívánja a két czivakodó fél kibékü­lését, mindkettő becsületének sértése nélkül. Poroszor­szág félelemből, Ausztria meggyőződésből semleges. Poroszország forrón kívánja, vajha minél előbb módjá­ban állana a semlegességből kilépni, (kinek kedvére ? ezt könnyen kitalálhatni) Ausztria szívből óhajtja, bár semlegességét a viszály kiegyenlíttetéséig fentarthatná. — így a két német nagyhatalom politikai helyzete szinleg ugyanaz, de lényegében különböző s ámbár a jövőbe senki sem pillanthat, annyit még­­ előre mond­hatni, hogy nem jöhet esemény, mely Ausztriát meg­alázó, megszégyenítő fordulatra kényszeríthetné — a­mit Poroszország önmagáról nem mondhat! A külső nyugalom daczára hadsergünk benső töké­letesítésén erélyesen dolgoznak; a lapok csak most köztik a lőgyapotra vonatkozó érdekes adatokat, miket, ha jól emlékszem, már két hónappal ezelőtt ismertet­tem e lapok olvasóival. Most ismét új találmányról kell szólanom, mely már jelenleg is alkalmaztatik keleti hadsergünknél, s ez a mozgó távíró-készület. Ez nem egyéb, mint közönséges katonai szekér, mely a villany­­delejes üteget s a sodronyt viszi; ha péld. a főtábornok csata alatt az altábornokkal s egyes parancsnokokkal gyorsan közlekedni akar, a különböző irányokban egy­­egy ilyen eqyipagot küld ki; a­mint a szekér előreha­lad, a sodrony egy orsolyféle készületről lefonódik; helyről helyre a kocsis leugrik s egyegy czölöpöt ver a földbe, mig útja végét elérte, hol aztán az üteget is lerakja, a telegráf már is készen áll. Fölösleges emlí­tenem, hogy e készület a legfü­rgébb nyargonezot is nemcsak bőven pótolja, hanem azon előnynyel is bir, hogy a közlekedés szakadatlan sa főparancsnok perczről perezre értesülhet arról, miként áll a csata a harczmező egyes pontjain. Az Argisz mellől, sept. 9. F. hó 7-kén ismét 2000 embernyi törzscsapatok ér­keztek Kalarasba, melyek tovább a Jalomnitzához irá­­nyoztatnak, hogy a Hasszán Ilakki alatt Braila felé vo­nuló hadtestet erősítse. — D­ra e­r pasa Bukarestben b. N­­e­s­z trisznagy és b. Bach cs. k. polg. biztos , excsok megérkezését várja, hogy aztán a hadműködéseket Besszarábiában személyesen átvehesse. A szövetséges vezérek, mint állítják, October 1-jére adtak egymásnak találkozót Odessában, föltéve, hogy időjárási akadályok közbe nem lépnek. A Braila körüli erődítési munkála­tok folyvást tartanak s az ottani elszegényedett népes­ség önkénytesen vesz azokban részt két piaszternyi fe­lette csekély napszámért. S t a m b u 1, sept. 4.­­ A divánban most a legfontosb tárgyak felett ta­nácskoznak. A török nag­ok a padisah világos paran­csára a „Code Napoleon­“t szorgalmasan tanulmá­nyozzák. Feri­eh pasa, a diván tagja, jelenleg annak török nyelvre lefordításával van elfoglalva. A­zultán e tudósnak az ő munkájáért nemcsak tetemes összeget ígért, hanem neki a raják számára újon alkotandó igaz­­ságügyminisztériumban fontos állást tartott fen. R­e­­­sid pasa majdnem naponként értekezik Red­­cliffe lorddal, ki most ismét minden további befo­lyását a Portánál visszanyerte, főleg , miután Anglia a jelen krízisben Törökország irányában igen nagylelkű és önzetlen politikát követ. Anglia a Black és Durand által megkötött új kölcsön létrehozásában sokkal te­vékenyebbnek mutatta magát, mint Francziaország , s ez által a pénzre szorult török kormány szemeiben ismét visszanyerte azt, mit az előtt Redcliffe lord kicsinylő magaviselete által elvesztett. Resid pasa és Red­cliffe lord ma d. e. 8 órakor egy kocsiban együtt a Tseraganba mentek, a­zultánnak a flotta-expeditio el­­indultának örvendetes hirét megviendők, s e figyelemért a padisah őket nem bocsátotta el gazdag ajándékok nélkül. — St. Arnaud tbgy, ki f. hó 2-án indult el in­nen, kevéssel azelőtt bizalmas értekezletet folytatott a szeraszkievrel, melynek folytán a trigy azonnal a bulgáriai és ruméliai török csapatok összes parancsno­kaihoz rendeletet küldött, hogy tüstént annak vétele után csapatjaik harmadrészét Várnába irányozzák, hol 20000 embernyi tartalékot alakítanának.­ Az arzenál­ban szorgalmasan dolgoznak egy új ágyu-flottilla elké­szítésén. Az utolsó tudósítások Ázsiából igen kedvezőn hang­zanak. Az oroszok Tiflisznél nagy veszteségeket szen­vedtek ,s az Azd­et erőd a Kur mellett a cserkeszek által már be lenne véve. Ha ez utóbbi hír valósul, úgy Tiflisz nagy veszélyben forog. Ha a karszi török had­sereget e pillanatban merész és ügyes parancsnokok vezérelnék, úgy az Samyllal egyesülhetne és az orosz hatalmat Ázsiában megsemmisíthetné. AUSZTRIAI BIRODALOM B­é­cs, sept. 15. Berlini lapok nagy önhittséggel hir­detik, hogy gr.Bud­­ Schauenstein külügyminisz­ter lelépni fogna, sőt hogy az már bevégzett tény, egy­szersmind miniszterelnökünknek utódot is jelölnek ki T­h­u­n grófban , a berlini udvarnál meghatalmazott ausztriai követben. Ebben tulajdonkép kevés feltűnő van; az ausztriai politika megváltozása utáni óhajtás a Spree mellett már sokkal gyakrabban nyilatkozott, semhogy csodálhatnék, ha ezen óhajtás, változás ked­­véért az ottani lapokban egyszer a tény alakját veszi föl. E hír bővebb megczáfolást nem igényel. J­e­l­enté­s a párisiipa­r­ gazdászati és műkiállításról. (Vége.) Gondoskodva van arról, hogy a vidékről vagy külföld­ről érkező kiállítási tárgyak a vámhivatalnokok által, csak már a kiállítási épületben, a kiállítók vagy azok megbí­zottjai jelenlétében nyittatnak föl. Az ismét kivitt tárgyak­tól vám nem fizettetik. Azon tárgyakért, melyek Franczia­­országban maradnak, a vám csak a kiállítás végével fizet­tetik le. E mellett tekintet leen, a kiállítás tartama alatt előidézett becskeresedésre is, mind­azon vámok, melyek az értéknek több, mint 20 percentjét tennék, a mértékre vizetnek vissza, s a bevitelre eltiltott tárgyak bevitele kivételképen az értéknek ezen 20 percentes vámja mel­lett megengedtetik. Ausztriában is a kiállításra küldött tárgyak minden vám­fizetéstől mentek maradnak ; az eladatlanul visszatérendő tárgyakra nézve a vámmentes visszahozatal szintén biz­­tosíttatik. A kiállítási tárgyak vámhivatali fölnyitása, meg­jelölése és leírása, azoknak a kiállításrai küldetésénél nem fog megtörténni. Az idegen kormányokhoz tartozók érdekei egyébiránt az utolsók által kinevezett külön bizottmányok által fog­nak biztosíttatni, melyek a franczia cs. bizottmánynál meg­hitelezve leendőek. A kiállítók szellemi tulajdona, az általuk kiállításra ho­zott eljárásmód, gépek, gyári rajzolatok­ és hasonlókra nézve certificatumok által fog biztosíttatni, melyeket a franczia­­bizottmány ingyen ad ki, s melyek által a birto­kosnak, az abban megírt tárgybirtoka s kiaknázási joga egy évre, 1855. máj. 1-től kezdve biztosittatik. A kiállításban résztvevő államok képviselőinek számos tagjaiból álló jury fogja a kiállított czikkeket becsleni s megítélni. A kitüntetésekre, s azon módra nézve, mely sze­rint azok ki fognak osztatni, eddig elé semmi határozat sem hozatott; az esküdtszék elöljárói azonban már most is fel vannak hatalmazva, hogy, nem tekintve azon kitüntetése­ket, melyeket a jury kiosztand, a franczia cs. kormánynál a nyilvános kitüntetés különös jeleit indítványozhatják azon kiállítók számára, kik az emberi művelődés és erkölcsi­­ségre nézve, vagy pedig a tudomány-és művészetnek rend­kívüli szolgálatokat tettek, vagy pedig az általános jóllét érdekében tetemes áldozatokat hoztak. A cs. vallás- és közoktatási minisztérium részéről már­is megtétettek a szükséges lépések, hogy Ausztria művészei a párisi kiállí­tásban­ részvételre minél inkább buzdíttassanak. A keres­kedelmi minisztérium részéről szintén már 1853. october 16-kán, a gazdászati, ipar és műtárgyakra nézve az állam­­vaspályákon­ díjmentes szállítás biztosíttatott Hasonló biztosítás létetett a Ferdinand­ császár nevét viselő éjszaki vaspálya igazgatósága részéről is az alatta álló pályavona­lakra nézve. A kereskedési, iparügyi és nyelv. építészeti minisztérium tehát megragadja a jelen alkalmat, midőn a München­ben kinyitott német iparműkiállítás fényesen bebizonyította azt, mily üdvös eredményű egy gazdagon és czélszerűen rendezett kiállítás az egész hazára, valamint minden egyes kiállítóra nézve is, s hol minden iparosnak, s minden me­zei gazdának kedve jött, még egyszer nemes vetélyharczba bocsátkozni ipartársaival, hogy Ausztria mezőgazdáit és iparosait az 1855-iki, párisi mezőgazdászati és iparkiálli­­tásbani minél buzgóbb részvétre felhívja. A cs. franczia kormány azon felszólítása, hogy Ausz­tria szintén vegyen részt, oly sürgető s annyira ismételt; — a rendszabályok, melyek általa, a kiállítandó czikkek fölvétele, elhelyezése, biztosítása és méltánylására nézve kitűzettek, oly nagyszerűek és czélravezetők, miszerint minden ausztriainak becsületbeli dologgá vált, hogy ezen felhívásnak azon állásponthoz méltó módon feleljen meg, melyet mi a földmivelő és iparszorgalmi népek sorában elfoglalunk. A párisi kiállítást különös érdekeinkre nézve is nem tudjuk eléggé magasra becsülni. Francziaország már most bőven jutalmazó piaczot nyújt többféle nyert Vasárnap, sept. 17-kén.

Next