Pesti Napló, 1854. szeptember (5. évfolyam, 1343-1367. szám)

1854-09-26 / 1363. szám

1854- éti: ík'i vi folyam. előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve: Évnigyedre 5 k. — kr. p. 16 évre 10 „ ,, „ A kvi előfizetés, mint » szí a mkinti eladás is megszűnt Pesten házhoz hordva Félévre . 8 „ — „ Évnegyedre 4 ,, ,, ,, Egy hónapral fr. 30 kr.p. A lap politikai tartalmit illetd mindenczlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, vajl ügyelt tárgyazd pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : urinteza 8-ik szám. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgS krajczárjával szémíttatik. A beigtatási s 10 pengd krnyi külán bélyegdíj előre lefizetendő a Magén v 11 ak St hasábos sors 5 pengd krajeiér- jával szémíttatik. — A fölvételi díj simje mindenkor eldieflsendd a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Szerkesztési iroda forintcxa 8. n. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és inneputáns nspokit — kivéve — telentvnyi alakjában, mindennap reggeli diákban. Bérmentetlen levelek csupán rendes leveletdinktől fogadtatnak el. Előfizetési felhívás & t«®« m&w&c) cctoler-decemberi negyedik évnegyedi folyan ása. Vidékié postán küldve 5 írt. Budapesten házhoz hordással, 4 írt. pp. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivat Inti, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, érinte a 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóistena szegretén. — Az előfizetési levelek bérmentve ki lián lök. fenti Napló kiadó hivatala. Budapest, sept. 26. II. Hogy a mezőgazdasági üzlet, a földmivelés és állattenyésztés, kertészet, bortermelés, s a gazdaság minden egyéb ágai ma külföldön aránylag bővebben jövedelmeznek, s nagyobb kamatot szolgáltatnak, mint nálunk, s hogy ennélfogva a külföldi mezőgazda több anyagi kényelmet, több szellemi éleményt, s a polgárisodás több jótéteményét élvezni képes, mint mi, — arról minden magyar saját szemeivel meggyőződhetik, — ha egy kis kirándulást akar tenni. S ez nem nagyobb piaczi árak, vagy kedvezőbb föld- és éghajlati viszonyok, hanem főleg és mindenek felett annak következése, hogy a vagyonos, birtokos osztály sok időt és gondot fordít azon tudományok s reálismeretek megszerzésére, melyeknek alkalmazása a mezőgazdaság külön ágainak kezelését biztosabbá, könnyebbé, s mégis hasznosabbá tenni képes. A szabályok, melyek kitartó tudományos kísérletek után a mezőgazdaság üzletére nézve kifejlenek, s az előkelők szerencsés példája után routinná válnak, s a földmivés nép közt elterjedve, foganatosításuk oly színbe hozza ama mivelt tartományokat, mintha a legkisebb falusi gazda is valamely intézetben nyerte volna kiképeztetését. H Ha az ember Magyarország nagyobb részében körültekint, azt kénytelen hinni, hogy sokan a mezőgazdák közül. földjeik után semmi jövedelemre nem szorulnak, vagy semmi fogalmuk nincs azon okszerű módokról és eszközökről, melyeket a mezőgazdának a tudomány nyújt, hogy üzletét a jövedelemnek magasabb fokára emelhesse, s a józan kezelés által ne csak polgári jóllétét gyarapítsa, hanem házán belől és kivül a mesgyebarázdáig mindent a miveltség alakjába öltöztessen. Kételkedünk rajta, hogy mai birtokosaink bármelyike pénzbőség miatt hanyagolná el gazdaságát ; ellenben az avatott szemnek könnyű észrevenni, hogy mezőgazdasági hátramaradásunk lényeges részét gazdáink ismerethiányának kell tulajdonítni. S ezt nem mi, nem is ma fedezzük fel először. A nemzet geniusa minden korban, s minden korszerű eszmének teremtett fajunk számára kalauzt. A mezőgazdasági tudományosságnak is hazánkban már a múlt század végén támadtak maccénásai, s az európai polgárisodás történetében nagy fényt vetne reánk azon körülmény, hogy Tessedik iskolája Szarvason, s gróf Festetics György georgicona Keszthelyen minden hasonló czélu és természetű intézeteket megelőztek nemcsak a birodalomban, de európaszerte is, ha e dicsőség legszebb részét, az országos sikert, az országos részvétlenség fel nem emésztette volna. A legnagyobb magyar emberek egyike, Festetics György nyomán, a mezőgazdasági reformok élere később fejedelmi nevek, Albert szász kir. herczeg, s Károly és József főherczegek, s néhány lelkesb mágnás lépett. — Alcsuth és Magyar-Óvár, Kis-Jenő, Martonvásár, Holics, Czenk és Bélye a hon különböző részein sugárzák szét az okszerű gazdászat példáit. Eszmék, példák és áldozatok azonban érezhető foganat nélkül maradtak, mert, míg a földmivelő nép tömege hűbéri viszonyai közt emelkedésre képtelen maradt, azalatt a birtokos nemesség egyoldalúlag csupán politikai hivatásával foglalkozott. A tán szerencsés hatású „magyar gazdasági egyesület“ hazafias munkásságát s érő megfeszítéseit a 48-iki események szintén megszakiták; s ma, midőn sok illusióból, közönyösségből, s rögeszméből az idők által felrázva a mezőgazdasági szakképzettség égető szükségét tisztán látjuk, azt vesszük észre, hogy nemcsak kielégítő, szakképző intézetekkel nem bírunk, de még egy jóravaló tökéletes mezőgazdasági kézikönyvünk sincs, mely a nagyobb birtokosnak, a gazdatisztnek, az okszerű kezelésre hajlandó gazdának önképzésre s útmutatóul szolgálna. Nagyváthi, Pethe, Angyalfy, Balásházy elévültek, az „Okszerű kalauz“ a forradalommal az első kötetnél megakadt, s azóta csak értéktelen compilatiók jelentek meg. Az országos képviselet valósításakor eljövend ideje arról is intézkedni, hogyan kelljen az oly nagy földterület birtokában eddig magát szerencsésen fentartott magyarnak gazdaképző intézetek állításával maga növelésére korszerű alkalmat nyújtani. Addig is azonban e tetemes hiány pótlására alig történhetett volna valami hasznosabb és czélszerűbb, mint ama tudományos vállalat, melynek indítványát lapjaink ez évi 180. számában közlöttük, s mely szerint Stephens Henrik angol mezőgazdasági nagy munkája, mint mai napon minden ismertek közt a legjobb hazai, viszonyainkra alkalmazva magyar nyelven közrebocsáttatik. E vállalat czélja természetesen leginkább az, hogy a könyv könnyen elterjedhessen országszerte, s hogy tehát a munka, mely Angolországban nagy terjedelme és számos metszvényei miatt negyven pengő forintba kerül, a mi pénzviszonyainkhoz alkalmazva elég olcsó legyen. A vállalkozó urak e végett a nagy közönséghez fordultak azon nyilatkozattal, hogy ha vállalatuk a nemzeti ipar és műveltség pártfogói által hatezer pengő forinttal támogattatik, úgy képesek leendőek e nagy és drága munkát 20— 24 íves hat kötetben 5 — 6 pftért árulni, s így általánosan elterjedhetővé tenni. S ez tulajdonképen a dolog veleje. Nem elég az, hogy korunk legjelesb s leghasznosb munkáit jó magyar fordításban bírjuk, hanem eszközölnünk kell, hogy e munkák olcsóságuknál fogva, a vagyontalanabb osztályok közé elterjedhessenek. A vállalat mivoltáról s jelen állásáról tisztelt olvasóink bővebb ismertetést s útmutatást nyernek lapjaink fennidézett számában foglaltató indítványból s az e tárgyban lapjaink egyik közelebbi számához csatolandó közleményből. Mi részünkről mind ama hatezer pengő forintnyi pótlékra, mind a munka megrendelésére nézve a legnagyobb részvétre számolunk, s e számításunkat nem csupán hazafias lelkesedésre s érzelmekre, hanem azon arithmetikára fektetjük, melyen nemzeti létünk, miveltségünk és gyarapodásunk épül. A kívánt segély csekélyebb, mintsem oly nevezetes napi szükség irányában a birtokos osztály ezelőtti közönyösségétől ma már tartani lehetne. A három derék férfiú (Korizmics László, Benkő Dániel és Morócz István urak), kik a korszerű vállalat élén állanak, nemcsak arra nyújtanak teljes biztosítékot, hogy a gazdaközönség honi viszonyainkhoz alkalmazott remek kézikönyvet nyerene, hanem arra is, hogy oly nevek irányában a szűkkeblűség és bizalmatlanság elenyésznek. Lordon, sept. 20. Az európai lélekzet fojtott, a népek szive hevesen üt, a nemzetek keble szorult, a kormányok figyelme feszült ; minden szem Szebasztopol sorsának valahára elvetett koczkáját kíséri esésében. E koczka fordulatától függ a háború folyamának ezentúli árja, a diplomatia jövő iránya, mert ha a félhold, az unionjack S tricolor kitűzése sikerül Szebasztopol ormaira, úgy a szolgált szerencse ösztönzendi erélyesen a nyugati kormányokat; ha ellenben a krimiai hadkaland sziklaszirtbe ütődnék , ez esetben a sikertelenség keltette közharag hajlandja gyorsabb léptetésre nyűgöt diplomatiáját. S innen van, hogy a közfigyelemben ma minden egyéb tárgy hamar elmerül, s hogy a közvélemény ma egy óriási vágy, egy nagy s nehéz várakozásba olvad fel. E súlyos bizonytalanság közepett pusztas tág conjecturákt kivetése a kedélyeket csak még inkább nyugtalanító foglalkozás volna, minél jóval kényelmesebb nyugbiztosabb kiindulási pontot nyújt a jelen közpolitikai tényállásnak vázlatban szem elé állítása, s rövid viszpillantás a függő vitakérdés múltjába. E kettő képezendi ezért mai közleményem tárgyát. A közpolitikai ügyállás következő : Oroszország visszavonul birodalmának határai mögé, bevárandó védállásban a háború eseményeit; a szövetséges hatalmak Anglia, Franczia s Törökország folytatják az ellenségeskedést a béke megtagadott zálogaiért; Ausztria megszállja a fejedelemségeket, és semleges marad fegyverrel kezében; Poroszország nem óhajt többet a status quo helyreállításánál, s alkalmat teszj egyezkedésekre, élvén mégis a háború által útjába vetett kereskedelmi előnyökkel. Svédország vonakodik hallgatni nyugat szavára, s nem hajlandó éjszaki szomszédjának a szivességet felmondani. Európa egyéb államai közönyös nézői a vitának. Ezenfelül: Ázsiának független s függő néptörzsei titkon készülnek s nyíltan fegyverkeznek ; Afrikában a politikai élet elemei elevenednek, pezsgenek ; Australia eldorádóját a kincskeresés hősei megvédeni sürögnek rabló hadkalandok ellen ; Amerikában, éjsakon, a kormány s a nép alkalmat keresnek Európa kiszorítására az uj világrészből. Minden mozog tehát ma földgömbünkön, de mozog egység s visszatartás nélkül. S mi idézi elő a világállapot e ziláltságát ? Határozatlanság s félrendszabályok földünk vezérhatalmainak részéről. A frankfurti verseny, melyet Poroszország támasztott, a feketetengeri hadműködéseknek későn s épen akkor megkezdetése, midőn a balti tengeri hadműködésnek ez évre korán vége vettetik: mindezek eredeti oka a határozatlansági félrendszabályok. A közelmúlt legtöbb lapjain ez áll megírva. Különösen a nyugati hatalmak eljárását jellemző eddig habozás, halogatás, őszintelenség. Múlt héten Izland a vallásos vakbuzgalom vad kitörésének volt két ízben színhelye. Newtown-limavadyban szabad ég alatt tartanak több egyházi beszédet a redemptoristák kath. híveiknek, mire a protestánsok is szószéket emeltek nagyhétre saját papjaik számára akként, hogy a két szónok, a szószékek egymáshozi közelsége miatt, alig volt érthető a hívek által. Minthogy mégis jobb tüdővel volt, mint ellenfele, megáldva a kath. szerzetes, diadala is fényesebb s eredménydúsabb vala : a pápának hármas harsány megéljenzésére birván hallgatóit. Errre az ellentábor szent hove- i áhítatában megtámadta a „pápa katonáit“ , a „mariolatria“ embereit és szétűzte őket, maradván a véres csatatéren sok beütött koponyáju, megbénult s megcsonkult testű keresztény hive az Istennek. De botrányosabb ennél egy másik eset. Enniskillen városából hasonnevű grófja vezetése alatt, vagy 900-ból álló orange-processio indult Derrybe, hol kenti tüzek, orange lobogók, izgató szónoklatok, zene s egyebek közt, egy szivvel lélekkel elhatárzá, hogy „meg nem adjuk magunkat.“ Az alatt az enniskilleni kath. párt még fel nem fedezett néhányat haláltervet forraltak a kilenczszáz bucsujáró ellen, s több darab nagy szikladarabot hengeritenek a Derryből Enniskillen-be futó pályaútra. De ördögi boszuját a vakbuzgalomnak feljátszta az isteni gondviselés. A pályaszekerek ugyan, melyeken a 900 hazatérő volt, kilökettek a vonalból, de életét csak a gépész veszté, ámbár sebesültek mégis sokan, s köztök maga a vezér Enniskillen gróf is. (Lapszemle.) A „Wanderer“ sept. 23-kai számát következő czikkel nyitja m°g: „A nyugoti hatalmak Oroszországnak tett hadüzenetén kivül az utóbbi napokban egy tény sem fordult elő, mely oly súlyos következményű volna, mint a szövetségeseknek Krimiábani kiszállása. A nyugati hatalmak még csak most lépték át a Rubikont, csak most nincs rájuk nézve többé visszafordulás; a koczkák elvetvék , a hószikla gördülni megindult, minő fekvést veend, a jövő mutatja meg. Néhány nap előtt a békés kiegyenlítés még lehetséges lett volna, legalább lehetségesnek gondolható, ma már többé nem. A gondosan kidolgozott, minden oldalról közbenjáróig elintézett s támogatott békeajánlatok semmivé oszlottak. A diplomaták és alkudozásokat legyőzte az események ereje. két hatalmas, életök alapeszméjében idegen népkomplexumok mint halálos ellenségek, harczba keveredtek egymással, és bármely kabinet meghatalmazott attachéja, vagy követe sem leend képet, a harczosók közé lépve, őket különválasztani. Fegyverszünet közvetlenül a patraszállás után, mielőtt a szövetségesek biztos téli szállásokat foglaltak, nem gondolható ; az egyedül lehetséges : vagy győzni s a tengeri kikötőket elfoglalni, vagy pedig csúfosan megveretni s visszatakarodni. Azon kedvezőtlen hirnék, melybe az oroszok az utóbbi időben magukat hozták , sokkal inkább az első eset gondolható. — Svédországnak a nyugati szövetséghez csatlakozása — folytatja tovább a Wanderer — a Feketetengereni déli partmelléknek, Krivaiának és Kaukáziának elszakítása lehet, hiedelmünk szerint, a szövetségesek Szebasztopol elleni győzelmes hadmenetének legközelebbi eredménye. Hogy megveretni fognának, ez igen valószínűtlennek látszik; a francziák eszélyes s mindig óvatosan késlekedő császára bizonyosan csak egy szerencsés eredmény legbiztosabb garantiái alatt engedte meg e vállaltot. Neki, hogy magát és házát az ingatag trónon megszilárdítsa, győznie kell. Ő egykor a dicsőség legitimitásán kivül azon polgárok rokonszenvét is birta, kik nyugalom, anyagi jólét és béke után vágyakoztak, ő ezen rokonszenvekre nem ügyelt, ő ahelyett hogy az országnak czélszerű igazgatás és decentratisatio általi belső utan alkotására fordítsa figyelmét, hiven háza traditióihoz, valamint nagybátyja, harczi dicsőség által akarja a nemzetet önmaga iránt lelkesíteni. Neki ezt most tenni kell, mivel népének daemonját, a becsvágyat és hitszomjat fölébresztette; neki csak fényes győzelmek biztosítják a császári bíbort; egy nagy csatavesztés most, amíy a hadjárat balsikerét vonja maga után, ez egész Francziaország zúgolódni fog; a császárnak diadal jelekkel kell bírnia trónja megalapításához, az expeditioi hadsereg katonáinak ki kell azokat küzdeniök; nekik győzni kell Szebasztopol előtt, és ők — győzni fognak. Bukovinában is, a csapatokat megtekintse. — Felségeik a Császár és Császárné ma érkeznek meg Ischlből, és Sophia Főhgasszonynak a legközelebbi napokban történendő megérkezte után a már régebben tervezve volt útjukat Magyarországba megkezdendik. Mialatt a Császár felérintett szemleutját végezi, ő Felsége a Császárné Pesten veendi szállását s ott várja be a Fejedelem visszaérkezését,vele együtt térendő majd Bécsbe vissza. — A Császár Stirbey herczegen kivül a legközelebbi napokban Léang franczia tábornokot is különös audientián fogadandja, miután a tábornokra ruházott missionak politikai része már véglegesen be van fejezve, s a tábornok most Brassóba menend, hogy küldetése katonai riegynek is érvényt szerezzen. Azon alkudozások, melyek vezetésével Létang tábornok a franczia kormány részéről megbizatva volt, különösen azon feltételek megállapítására vonatkoztak, melyek alatt a dunafejedelemségek fölötti védnökségnek Ausztriára átszállítása történjék, és e tekintetben hiteles forrásból halljuk erősíttetni, hogy ezen alkudozások eredménye mind az itteni kabinetet, mind pedig a nyugati hatalmakat s a Portát is kielégítette volna. (Voss. Ztg.) Bécsbő 1, sept. 20-ról imezt írják a „Bresl. Ztg“nak : „Mi jelenleg távolabb vagyunk az Ausztria és Poroszország közötti egyetértés czéljától, mint a keleti kérdésnek egész előbbeni folyama alatt, és ha csak minden létező jelenség nem csal, alig remélhető, hogy a német kormányoktól foganatosítandó harczi rendszabályok, s a szövetségi után ratifikált apr. 20-kai ausztriai porosz véd- és diötszövetség szélesbítése fölötti végzéshozatal a frankfurti szövetséggyűlésen létrejöjjön. A berlini kabinet most szükségesnek sem tartja, hogy az Oroszország s a nyugati hatalmak közti viszály gyorsabb megoldása végett az öszves német szövetség erői igénybe vétessenek . Poroszország most sem ismeri el, hogy a német érdekek veszélyeztetve volnának, s határozottan vonakodik, a nyugati hatalmaktól felállított négy bizonyítványponthoz járulni vagy azokat támogatni. 320—1363 Ausztriai birodalom, Bécs, sept. 20. Hesz báró táborszernagyot ma és holnap közt várják Bukarestbe; ó Felsége a Császár pedig 28-kán érkezendik Brassóba, az ott öszpontositott csapatokat szemlére veendő. Ó Felsége azután Nagyszebenbe menend, később pedig Szuczavába, hogy KÜLFÖLD. Franexiaorn&g. Páris, sppt. 19. Épen most jelenti a távirda Bordeauxbé, hogy a császárné oda érkezett, és a császár által a pályafőnél váratott. A,,Moniteur“ igen lelkesedett nyilatkozványokról beszél, melyeknek az ismét egyesült császári pár tárgya volt. A császár a nap folytán több nyilvános épületet megtekintett és a székesegyházban a bibornok- érsek által, papsága élén, fogadtatott. Itt nagy feszültségben vannak aziránt, hogy Krisztina királynő, ki herczegi férjével már Bordeauxba érkezett, mikép fog a császár és császárné által fogadtatni. E lapban annak idejében emlittetett, hogy a királynő a múlt évben nem a legjobb kedvben távozott a császári udvartól, hol ő pillanat fölhevülésében legmagasabb oldalon bizonyos őt nem illető előjogokat akart érvényesíteni, mit természetesen közönyösen nem vehettek. Az idők azonban ezóta megváltoztak, így a magas száműzöttek állása is. Ezen körülmények azok, melyek a czermoniázó világot Krisztina királynőnek a császár és császárnéval leendő találkozása alkalmával e pillanatban ép oly feszültségben tartják, mint a krimiai tudósítások. So ué, a madridi északamerikai követ Toulouseba érkezett. — Canino herczeg (Bonaparte József) Párisba léte azon köztudomású hírre nyújt alkalmat,mintha a császár hajlandó volna ezen ágból, mely mint atyai s mind anyai ágon napoleonista, választani utódját A császár a herczeget, ki most 28 éves és nem rég anyját (József leányát) elvesztette, ismét nagy szívességgel fogadta, mi ama föltevéseket mindenesetre megerősíthetné, ha ily határozat ideje tényleg még nem messze állna. A belgák királyának útját a hozzávető politika nagyon kizsákmányolja. Ennek még más körülmény is táplálékul szolgál. Ugyanis a boulognei látogatás alkalmával azt mondották , hogy a császár a belgák királyát Tournaiban meglátogatandja, mely viszlátgatás azonban bizonyos tekinteteknél fogva elmaradt volna. A közönség fejét töri ezen tekintetek fölött, a nélkül hogy valódi okát kitalálhatná. A császár a belgák királyát, ha ez olaszországi újából visszatért, Brüsszben fogja meglátogatni. Az „In d. belge ,“ melyet a jelen kérdésben nem lehetne összehasonlítni Buridan szamarával, és folytonosan, közvetve és közvetlenül rokonszenvvel viseltetett Oroszország iránt, a dolgok rendének Oláhországbani visszaállítását, mint antioroszt Konstantinápolyból fölaknáztatja. Azt állítja tudniillik, hogy az ellenzék, (a democrata panrumornyok), kik Oláhországba Stirbey visszahelyezése ellen nyilatkoztak , meglehetős nyugtalanító számmal szaporodnak. Ez értelemben több föliratot küldtek a Portához, ezek közül kettő Omer pasa közbeni írásával küldetett Konstantinápolyba, ki maga is Stirbey ellen nyilatkozott. Ezen föltevés azonban tökéletesen alaptalan, és már a fejedelemnek Ausztria és Törökország részéről ajánlott behelyezésével megczáfoltatik. Az adresseket illetőleg, melyek azon ellenzéktől származnak, — mely 1848-ban Oláhországot Ausztriába akarta olvasztani, — Bruck báró a Portának nyíltan kijelentette, miszerint kormánya igen jól tudja ezen adresek ürügyét. Az internuntiusnak az aláírók életrajzai kezében volnának, melyekből kiviláglik, hogy jellemek becsületessége kétségesen áll. Egy boulognei lap határozottan jelenti, miszerint előre nem látott események kivitelével, a boulognei négy tábor tavaszig, azaz míg Oroszország ellen új hadjáratot lehet nyitni, megszállva marad. A tegnapelőtti „Moniteur“-czikk, a boulognei táborról, De la Gueronniére algróf műve. Azt hiszik, hogy ezen új államtanácsos a „Moniteur“ politikai vezetését fogná megkapni. Kedd, sept. 26-án.