Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)

1854-10-01 / 1368. szám

F 1854. ittesk­ori folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vi­dékre postán küldve: É-? i.ínyedre 5 fr. ' kr. p. FA ívre 10 )j *“ ,, ,, A fi­­l elüfizet­és, mint a szF o mkinti eladás is megszűnt Pesten házhoz hordva: Félévre . 8 ,, — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ ,f Egy hónapral fr. 30 kr.p. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetések 5t ks­­séb&s petit-sor» 4 pg5 kraj­­d­írjával siímittatik. A be- Igtatási s 10 p*ng5 kmyi kdlSn bélyegdíj elöl« IslUe­­tendíj a Magánviták 5t hs­­sábos sora 5 pen­gS krajrrár- jával számíttatik. — A sííívé­­teli díj silnt« mindenkor elfi­­ru lentendő a PESTI NAPLÓ kiadd hivatalában. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIV­ATALHOZ, Szerkesztési Iroda f­ori­ntCM 8. IX.­­ Megjelent PESTI NAPLÓ — hétfőt én inneputáni napokat — kivéve — Jeles faji ügyek­ tárgyaz, pedig a kiadóhivatalhoz intézendő : urintez a 8-ik szám. ................. --------- 1 ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban.. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Távirati magán sürgöny a „PESTI MPLÓ“ szerkesztőségéhez! Bécs, 30-dik sept. 7 ér. 50 p. este (érkezett Pestre 8 ér. 45 p. este.) A török követséghez érkezett sürgöny szerint Szebasztopol bevetetett. Az orosz ha­jóhad és az orosz hadsereg megadta magát, s a várőrség hadi­fogságra jutott. — Az „Ö. C.“ az angol követség sürgönyét közli, mely szerint sept. 20-kán a szö­vetséges seregek az oroszoknak elsánczolt 50,000 embernyi táborát szuronyt szegezve megtámadván három óra alatt bevették.— A szövetséges hadsereg 2800 embert vesztett el. — A „Pr­esse“ szerint B­u­ka­re­s­t­b­e már sept. 28-án elérkezett a hír, hogy Sze­basztopol vizen és szárazon történt tá­madás következtében bevetetett. A fővárosi reáliskola érdekében. Budapest, sept. 29. A pestvárosi normális iskola 4-dik és 5-dik osztályába, mely osztály eddig a fővárosi alreális­­kolát pótolta, hiteles adatok szerint az 1853/4-dik tanévben 169 tanuló járt. E szám között foglaltatik pesti születésű 110 Budapest környéki magyar .... 48 Nem magyarországi születésű .... 11 összesen 169 Ugyanazon osztályokban a tantárgyakat a szülők kivonatára egészen ma­gyarul tanulta............................................135 egészen németül...................................... 9 részint magyarul, részint németül . . 25 összesen 169 Ezen egyszerű számok azt tanúsítják, hogy 1 2l-szer,a fővárosi reáliskolát nemcsak a buda­pesti szülők, hanem vidékiek is akarják hasz­nálni ; s hogy 2-szor, a fővárosi reáliskolai tanulók túlnyomó részének magyar tannyelvre van szüksége, mert 169 tanuló közt csak 9 találkozott (kevesebb mintegy tizennyolczadrésze az összes tanulóknak) ks tisztán német előadást kívánt, úgy annyira, hogy a német tanulók száma még a Pesten született if­jaknak is csak tizenkettedrészét képezi. E számarányok a legvilágosb s legerősb támasz­pontok azon minap kijelentett indítványunkra nézve , miszerint Budapesten vagy két reáliskolát szükséges állítani, melyeknek egyikében magyarul, másikában németül kell tartani az előadást ,­­va­lamint Prágában is két külön reáliskola létezik a csehek és németek számára,­ — vagy pedig, ha a körülmények a fővárost egyelőre csak egy reáliskolára kényszerítik szorítkozni, — úgy eb­ben a párvonalo­s magyar és német oktatás megállapítása elkerülhetetlen, mely véleményben a fővárosi iskolai bizottmány is osztozik. Mely ponton áll jelenleg a tárgyalásba vett fő­városi reáliskola ügye, mikor nyilik az meg , s minő alapokra van véglegesen fektetve? — arról hivatalos adatokkal nem birunk, mert a budapesti község ügyei eddig nem tárgyaltattak azon mo­dorban , melynek örvendetess utánzásra méltó példáját Bécs, a birodalmi székváros községtaná­csa jegyzőkönyveinek közzététele által a bécsi hi­vatalos újságban adja, de a felett teljesen nyu­godtak vagyunk, hogy a hír szerint már közelebb megnyitandó községi reáliskolában a tannyelv megállapításában a magas miniszteri rendeletek­hez s a közmiveltség érdekéhez képest az egyes nemzetiségeknek a fentebbi számokban nyilatkozó igénye fog finormértékül szolgálni. Pest sept. 30. Fáradságos nehéz munka vár a történetíróra , ki a jelenkor s az Európát másfél év óta foglalkoztató vi­szály történetét megírni veend kezébe tollat. Soha még annyi különvált és szétágazó érdek, irány, számítás és szenvedély nem vegyült össze egy időpontban mint je­lenleg, és soha még ezeknek eszélyesebb súlyegyen­­zése nem volt még oly szükséges, mint jelenleg , s en­nélfogva soha még a diplomatia annyira elfedett kár­tyákkal és titkos húzásokkal nem volt játszani kényte­len, mint jelenleg. Ily borviszonyok közt csoda e, ha a politikai conje­­cturáknak tág mező nyílik, s ha a diplomatia és harcz terén kívül a hírlapvilág hasábjain is élénkebben foly, mint valaha, a politikai csatározás ? E nemzetközi polémiák közt mindenesetre nevezetes helyet foglal el az, mely Németország és Ausztria közt foly a keleti viszályban választandó irány és állás fölött. A külföldi német közlönyök fennen hirdetik , hogy Ausztriának — azon perezben, midőn keleten szilárd és határozott állást foglalt — szövetségesre van szüksége s hogy e szövetséges nem is lehet más, mint ők, a Bund, melynek segélyével egyedül lehetséges csak a tisz­tán német érdekek kivivása. Ennélfogva álljon el Ausztria a nyugati hatalmak négy pontjának követelésétől élt csatlakozzék­­ hozzájuk. Igaz, hogy Ausztria a naponként tetemes kiadásba kerülő roppant hadsereggel tétlen semlegességben sohá nem maradhat, hogy az ügy eldöntését fellépése által siettetnie s ennélfogva szövetkeznie kell , rövid­látó s önhitt agyrémnél azonban nem egyéb azt kép­zelni, hogy Németország akár anyagi tettereje, akár szellemi támaszának megvonása Ausztria eljárását a keleten zsibbaszth­aná. Ausztria következetesen halad előre a megkezdett pályán a czél felé : Közép-Európát a szlavismus elha­rapózó törekvései ellen és saját népei érdekeit, a terü­let, ipar, kereskedelem szabadsága által biztosítani, s ha­bár a német szövetség szellemi támaszát a közös ér­dekben méltán igényelheti is, de azért ennek megtaga­dása sem téríti le a bevágott ösvényről, melyen más eszközökkel, más tényezőkkel bátran és győztesen fog előre menni. E szövetségeseket rég megtalálta ő a nyugati hatal­­makkali egyetértésben, (mely a kérdés első percze óta rendületlenül áll fenn,) és saját népei áldozat­­készségében. Tagadhatlan, hogy ezen szövetkezés a tisztán német érdekek kivívását nem úgy segítené elő, mint azt talán Bamberg és Frankfurtban kívánnák; ta­gadhatlan, hogy e nyugati szövetségesek saját érdekeiket, eszméiket s intézményeik szellemét is vegyítenék a já­tékba , de hiszen a közbirodalom törzse, dereka, veleje épen ebben találná legszilárdabb biztosítékát annak, hogy a kormány felhagyva a tisztán nyugati politiká­val, figyelmét inkább kelet felé fordítá s hogy a biro­dalmi népek vegyes nemzetiségéhez képest nem speci­­­ficus német, hanem átalános európai civilisatiót tűzvén zászlajára, s a közbirodalom erkölcsi és anyagi nagy súlyára támaszkodva, történeti hivatása szerint, s a ma­gyar szent koronával öröklött hagyományos rendelteté­se ösvényén halad előre keletnek, igy vetvén meg­rendíthetetlen alapját egy birodalomnak, melynek hi­vatása a nyűgöt és kelet közt a korszerű emberi s polgári haladás és miveltség kapcsát képezni. E hit, e meggyőződés által szült lelkesedés az áldo­zatkész népet oly erőkifejtésre buzditandja, mely Ausz­tria jelene és jövőjének legbiztosabb támasza, s ha­talma és virágzásának fő emeltyűje, m oly erőkifej­tésre, min­t a duodez német államok, ezen egységre vergődni képtelen s egy nagyobb hatalom által abkor­­beáltatni született tartományok kiállítani soha nem vol­tak s nem lesznek képesek. „Ausztriának reánk (Németországra) ma keleten szüksége van ; holnap talán nekünk lesz reá szük­ségünk nyugaton,“ mondja egy békitni akaró tekinté­lyes hang az „Augs. Alig. Ztg“ minapi hasábjain, „kár tehát csekély előnyök fölött feleselnünk.“ — Igaz, a feleselés hiba, de ez nem a közös érdekért küzdeni kész Ausztriában rejlik, mely minden pillanatban be­bizonyíthatja, hogy cselekvése szabadságának tám­pontjául legkevésbé sem kénytelen a német szövetsé­get választani, míg ellenben ennek holnap Ausztri­ára nemcsak talán, de okvetlen szüksége leend, mint azon államra, mely a keleti bonyodalomból a Bund segélye nélkül is győztesen kiemelkedve, a harcz be­végeztével ura leend Közép-Európa sorsának. Pest, sept. 30. Bécsből 29-ről írják nekünk, miszerint hosszas fél­beszakítás után valószínűleg legközelebbi időben a confere­ntia, még­pedig az annál azelőtt is képviselt összes hatalmak ülést fognak tartani. Po­roszország, úgyr mondják, végre alkalmazkodott volna, s a csász­­kabinetnek oly nyilatkozatokat tétetett, melyek a közös előterjesztést Ausztria és Poroszország részé­ről a szövetséggyűlésnél lehetségessé tették. Csak most látja be Poroszország is, miszerint Csak a négy bizto­­sitékpont lehet e­­ tartós békének alapja, csak most nyilvánítja, hogy azokhoz változhatlanul ragaszkodni akar s ennek folytán Oroszország minden további kí­sérletét a fejedelemségekbe ismét benyomulni, oly el­lenséges ténynek nyilatkoztatja, melyet Ausztria és Poroszország hadesetnek kénytelenek tekinteni. Szintúgy csarnoki Poroszország az april 20-ai szerződ­­vény folytán, hogy egyesülve Németországgal Ausztria utalmazására kötelezve van, hahogy Oroszország me­részkednék, bármely ponton Ausztria területét megtá­madni. Ennyire volna tehát jelenleg az Ausztria és Porosz­­ország közti diplomatiai viszony. Alig szükséges azon biztosítást kifejeznem, hogy Poroszország, mely külön­ben is a birodalmi népeknél soha nagy rokonszenvnek nem örvendhetett, az ő ingadozó politikája által utolsó időben tekintélyben sehogy sem nyert. Tudva van álta­lában, hogy ő volt azon kar, mely sokáig — talán na­gyon is sokáig — Ausztria harczkész kezét visszatar­totta, s hahogy igaz lenne, hogy porosz ádámférfiak nem átallottak Oroszország iránt barátságosabb állást elfoglalni, mint milyet az Ausztriával kötött april 20-ai szövetség megengedhetett, úgy azon közvéleményt va­lóban föltétlenül igazolva látjuk, mely állítja, hogy Poroszország politikája egyszersmind ausztria-ellenes is volt. Ily viszonyok közt csak az lenne óhajtandó, hogy Ausztria, úgy mint eddig, egyesegyedü­l saját ere­jére támaszkodjék és soha ne feledje, mikép népei lel­kesedésében, ha ez felhivatik, oly erőt bir, melynek el­lenében a szétszakadozott Németország ereje kicsisze­­rűen eltörpül. Mit képes Ausztria teljesíteni, ezt meg­mutatták az utolsó hónapok s ugyanazon áldozatkész­ség fogna ismét a trón körül seregelni, ha annak érde­kei lelkesedett erővel egy nagy czélra igénybe vétetnek. Az Argisz mellől, sept. 23. A Mindjárt a Bukarestbeni köz­elfogadási ünnepé­lyességek után H­e­s­z báró tisznagy két órai bizalmas értekezletet tartott Omer pasával, melynek következ­tében mindkét hadvezér sürgönyöket menesztett kormá­nyához . Omer pasa legott futár által közlötte az érte­kezlet tartalmát is az Arnaud tanagygyal Várnában. — Nincs kétség, hogy a két hadvezér ezen értekezlete stratégiai természetű volt, mert utána közvetlenül Omer pasa két segédtisztje Muriki emir, és Janku Ratay (egy ausztriai oláh) , amaz Buzeoba Ferik Mehemed pasá­hoz, ez utóbbi pedig Muhir pasához Ursitsenybe ment, nekik a Galaczkai hadut-parancsot átviendő, miszerint t. i. azok gyorsmenetben induljanak oda. Omer pasa a Pruth torkolatnál St. Arnaud parancsát kellőleg elkészül­ten akarja bevárni, hogy, mihelyt Krimiából részletes­ tudósítás érkezik, Bessarábia ellen támadólag nyomul­hasson elő. —■ A török dunaflottillából több hajó, had­szer- és élelemkészlettel Galaczba indult, hogy vissza­­jövet sénylőket szállítsanak M­a­­­s­i­n­b­a az utan­­alakított tábori kórházakba. Benderből (Bessarábiában) halljuk, hogy Gorcsakoffkg 19-kén érkezett oda meg, de betegeskedés által további szemlészeti útjában akadályozva van. Budberg tbk Kisenewben mu­lat, mely helyen, miután az oroszok az ausztriaiak részé­­­ről semmi támadástól nem tartanak, majd épen semmi katonaság sincs. Kisenew a déli orosz operatioi­ hadse­­regnek hadszer és érelemszükségleti lakhelyéül szolgál. Krimiából f. hó 21-ről vett hírek folytán a Szebaszto­pol melletti Konstantin erőde ellen az opera­­tiók már megkezdettek. Az oroszok Uskuju erődéből kirohanást tettek, de két órai véres harcz után vissza­­veretének. Pozsony, sept. 28. – Ma nagyjelentőségű ünnepélynek valánk tanúi. Az újonnan szervezett bírói hatóságok főbb rendelet­hez képest, ma kezdvén mag működésük pályáját, reg­geli 9 óra tájban a fő- és országos törvényszékek sze­mélyzete letette hivatali esküjét. Tíz órakor a helybeli polgári és katonai hatóságok és az ügyvédi kar a főtör­vényszéki elnök meghívása folytán a nagytemplomban gyűlt össze, ott a városi lelkész által tartott isteni tiszte­leten az ég áldását felhívandók az igazságszolgáltatás szent ügyére. Isteni tisztelet után a díszes testületek a főtörvényszék szállására mentek. Itt a főtörvényszék elnöke Umlauff János egy jelesen szerkesztett beszéd­ben kifejté a nap fontosságát, megmagyarázván a rendszerezett törvénykezésnek az előbbi patriarchális bíráskodás fölötti nagy előnyét, és üdvös hatását a sze­mély- és vagyonbátorságra nézve, mély hálát nyilvá­nítván a cs. kir. Felsége atyai gondoskodása, valamint KÁRPATHY ZOLTÁN. Regény írta Jókai Mór. XV. Egy elveszett lélek. Folytatás. *) Maszlaczky úr érzé, hogy még így soha sem volt megakadva életében. Abellino csakugyan az öltözéshez fogott, ámbár minden csontja csak az ágy felé húzta vissza. — Jól van, nagyon jól van, dohogott magában a fiscalis ur s ő is elkezdte felső kaputját magára venni. Csak tessék méltóságodnak azt tenni, a­mit ellenségei tanácsolnak. Tessék engemet kidoboltatni, mint orszá­gos csalót, tessék ellenem silentiumot kéretni, tessék azokat a nagy befolyású urakat, kiknek ügye kedvező állását köszönheti, kompromittálni. Ezt én megérdem­­lettem, a­miért tizenhat esztendeig fáradtam nagyságod ügyében, minden díj nélkül, most legalább egyszerre nemes emberhez illő módon megjutalmaztatom. Óh csak tessék, Maszlaczky úr e beszéd alatt egész torkig begombolta felső kabátját s most meg azon volt, hogy egy irgal­matlan nagy shawlt a nyaka körül tekergessen, mi­alatt Abellino Yilliam segélyével sem birt annyira menni, hogy csizmáit felhúzza. Nem volt jártányi ereje. Kény­telennek érzé magát czipőit vétetni elé. Azok meg nem voltak hetek óta kitisztítva s szépen kizöldültek az alatt. Óh milyen rendetlen ember vagy te William. Maszlaczky ur már a kettyűrt is húzta. — Én kedves nagyságos ur, örökre eltávozom. Lesz idő , midőn kedves nagyságod örömest kérdezősködnék utánam, én távol leszek. Menjen nagyságod, a hova hívják. Térjen kedves unokaöcscséhez vissza, csókoljon neki kezet, akár az orczáját is. Nagyon hasonlít az édes *) Lásd a P. Napló 1367-dik számát, anyjához. Sőt az édes atyjához is. Igen kedves emlé­kezet leend nagyságodra nézve , ő vele találkozhatni. Szentirmay gróf is igen jó ember, derék férfiú. Szívesen fogja nagyságodat látni. Kár volt addig is háborúság­ban élni vele. No de mind­ezt el fogják nagyságtok egy­másnak feledni. Kibékülnek, megosztoznak, összeölel­keznek. Énnekem mindezekre semmi gondom többé. Nagyságodnak senki sem vethet charactertelenséget szemére, miért vetne? nagyságod jó keresztény, a­ki tizenhatévi szenvedést örömest megbocsát halálos el­lenségének egynéhány ezer forintért. Én, megvallom, hogy nem vagyok oly jámbor samaritáns. Engem nem bántottak nagyságod ellenségei , nekem nem rabolta el az orrom elől szeretőmet Kárpáthy János úr, engem nem csúfolt, nem szé­gyenített meg, engem nem járat­tak tizenhat esztendeig koldulni őseim házába a min­dennapi falat kenyérért , engem nem tettek világ csúf­jává , de ha én nekem nyújtanák kezeiket, és ajánlaná­nak egy egész világot .... én szegény ember vagyok, fejemmel keresem kenyeremet, — de én visszautasíta­nám s meghalnék inkább az utczasorban, de büszkén. Én Maszlaczky Gábor, a­ki nem vagyok sem gróf, sem báró, sem gentleman, de azért kezemet nem szorítaná meg az a tenyér, a melyik egyszer avval ütött. Maszlaczky úr e beszéd alatt ismét letekergette a shawkt nyakáról, pedig senki sem kérte rá. A szerencsétlen báró a beszéd alatt kínosan össze­görnyedt ágyában, nehéz fejét tenyereibe sülyeszte, sovány könyökeit pedig sovány térdeire szegezte, láb­szárait vigasztalanul lóggatva alá ágya széléről, mely­­lyen ült. William elhozta a czipőit kitisztítva, a báró azokat a fejéhez vágta neki, hiszen két felemás ! Azután ismét hányát dűlt ágyába, magára rántva ta­karóját s kősárga szemével merően nézett fel a pla­­fondra. Kovács összefont karokkal nézett a dühöngő ügy­védre, kinek gúnyos kitöréseit a tehetlenség ömlengése­inek tulajdonitá, s egy szóval sem szakitá félbe.­­ Maszlaczky úr lassanként kigombolta újra felső ka­­­­bátját, a nélkül hogy felszólittatnék rá. — Hadd menjenek az együgyü emberek önkényt a kelepczébe. Ha valakinek kedve tartja a szerencséjét kihajítani az ablakon, ki gátolhatja meg abban ? Én nem. Ilyen dolgokkal nem fárasztom magamat. Elég sok ideig voltam ennek az ügynek bolondja. Nem nagy­ságod kedvéért, korán se tessék hinni. Ha egy angyal nem kényszerített volna rá, tettem volna tán egy lé­pést az ügyben, soha! Igen, egy angyal, a­ki azt mond­ta : itt e szegény sorsüldözte ember mennyivel boldo­gabb életre volna méltó, segítsük őt felemelni, szerez­zük vissza elrablott örökségét, tegyük őt boldoggá, te­gyük üdvözültté. Igen, üdvözültté! Tudja ön, mit vesz­tett ez órában ? Egy tiszta, ártatlan lélek szeretetét, kinek keze önt ősei javadalmainak teljes birtokába ve­zette volna be ; s ki önt nemcsak gazdaggá, de a leg­boldogabb­á tette volna ez ég alatt. Áldom a minden­hatót, hogy azt nagyságodnak előbb meg nem mond­jam. Legalább így egy ártatlan gyermek kigyógyul ab­ból a képzelgésből, hogy önt boldoggá tehesse. A derék psycholog férfiú képes volt saját eljegyzett mátkája kezével kecsegtetni védenetét, hogy őt meg­nyerhesse magának. Gondolá, hogy úgy sem fog ez addig élni. — Ah de mit érdekli ez nagyságodat. Mit gondol nagyságod családi örömökkel ? Csendes otthon, bájos fiatal nő, vidám csevegő család, derék utódok, mit gon­dol nagyságod azokkal. Ők pedig Abellino szívének ezek voltak legkedven­­c­ebb eszméi, mint minden megvénült bűnösnél szokott lenni. — Mi szükség nagyságodnak családról gondoskodni, folytatá éles, metsző gúnynyal Maszlaczky ur. Hiszen kibékülhet Szentirmay gróffal, s akkor nem szükség családi boldogságról aggódni........... — Uram ! kiálta fel Kovács, felpattanva helyéből; — e tárgyról megtiltom önnek beszélni ! A tiltakozás oly hangon s oly mozdulattal volt téve, hogy a jelenlevő három férfi mind némává ijedt s a jám­bor orvos ijedtében akkorákat kezdett csuklani, hogy félteni lehetett, miszerint saját magán keresztül esik. Kovács szemei úgy szikráztak, ajkai úgy remegtek, hogy méltán lehetett attól tartani, miszerint valaki csak a Szentmihály kapu melletti házban lakik, azt azon az egy ablakon mind kihajigálja. Abellino az orráig rántotta magára takaróját s Masz­laczky úr két lépést hátrált visszafelé. Csak azután jutott eszébe, hogy nem szükség félnie, sőt inkább az volna ránézve óhajtandó, hogy bár megütné ellenfele , ez által crimen majoris potentiaet követne el, még pe­dig két tanú jelenlétében, é­s ismét közelebb lépett. — Mit tilthat ön meg én nekem ? szólt kétfelé vágva kabátja elejét mellén. Azt, hogy védenczemet ellen­felei által rászedetni ne engedjem ? Azt hogy bele­szól­jak egy ügybe, a mi engem is érdekel? Vagy mit ? — Azt, hogy Szentirmay grófról tiszteletlen hangon ne beszéljen ! szólt Kovács határozott egyenességgel. — Azt én világért sem teszem. Tettem-e valaha? Kivéve, a­mit kötelességem pa­­ncsolt. De bizonyára azt nem engedem Szentirmay grófnak, vagy önnek, vagy Karpathy Zoltán bárónak, hogy az általam összeállított per végén védenczemet részekre hódítsák. Ha önök fe­lét ígérik a Karpathy uradalmaknak, azt én is biztosí­tom; ha önök ígérik két­harmadát, én ígérem három­ne­gyedét; ha önök odaígérik egészen, én meg ráadásul egy bájos angyal kezét ígérem hozzá. Ne tessék árverezni. E szókkal Maszlaczky úr kihivólag ült le Abellino ágya elé. — Tessék árverezni. — Tessék! akará mondani az orvos úr is, ki ismét Maszlaczky pártjára állt, de a csuklás ismét szó közt kapta s majd a feje tetején lökte ki a hangot. Kovács hallgatva tekintett Abellinóra , kinek arczán kincs feszültségben látszott kifejezve lenni az a gondolat, hogy könnyű már ő neki százezreket, milliókat, földi an­gyalokat ígérni, a mikor a sír szélén fekszik ! . . . (Folytatjuk.) 235—1368 Vasárnap, oct. 1-jén-

Next