Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)

1854-10-10 / 1375. szám

KÜLFÖLD. Franexiaország. Pária, octob. 4. Az előttünk fekvő páriai lapok Szebasztopol bevétele fölött még mindig ön­­áltatásban merengenek. Hasábjaikat ma is a vidéki lapok kivonatával töltik meg, melyek élénken rajzolják azon rendkívül lelkesedést, melyet ezen váratlan esemény hire, mely a népségnek a hatósági elöljárók által kiáltványok­ban adatott tudtára, mindenütt felköltött. Itt, valamint Londonban, még nem hagytak föl azon reménynyel, hogy Szebasztopol valóban elesett volna Az esti lapokat buz­gón tanulmányozzák s elégületlenül vetik félre, mivel nem erősítik meg, hogy Szebasztopol a „miénk“, mikép azt itt az egész világ hazafias büszkeséggel mondja. Sept. 25-ke óta Marseillebe nem érkezett levantei posta; azt 5-dike estére várták, s 7-kére vagy 8-kára egy más hajót vártak a sept. 30-iki konstantinápolyi postával. A tudósítások ezen kimaradása némi aggodalmat ébresztett, mert, mikép mondják, oly esemény, mint Szebasztopol bevétele, egy külön gőzös küldetését megérdemelte volna. Az utóbbi napokban a külügyminiszter és a német udvarok követei közt ismét gyakori értekezleteket tar­­­tottak, melyek a diplomatiai világ figyelmét nem ke­vésbé vonják magukra, mint a krimiai események. Ezen értekezletekről, hiteles forrás után, ezeket közölhetni. A német követek Drouyn de Lhuysval tart­ott ér­tekezéseik alkalmával mindnyájan a semlegesség értelmében nyilatkoztak. A szász királyi követ megje­gyezte , hogy Németországnak azért kell semlegesnek maradni, hogy államok le­gyenek, melyek a döntő pillanatban köz­benjárókul léphessenek fel. A porosz királyi követ Drouyn de Lhuysval tartott magán­érte­kezlete alkalmával oda nyilatkozott, miszerint a szebasztopoli expeditio minden esetben igen örvendetes dolog (une chose heureuse), mert bármi legyen eredménye,alkalmat nyújt a béke érdekében új lépéseket tenni. Poroszország természetesen csak azon feltételek alatt ereszkedhetik bé­ke-közbenjárásokba, ha Oroszország te­rületi épsége érintetlen marad, mert az ellenkező eset más államokat saját ál­lásuk tekintetéből nyugtalaníthatna. Ne­vezetes, hogy a dán követ, kormánya nevében, hason­lókép nyilatkozott; egyedül a svéd követ volt tökéletesen tartózkodó, ismételve kijelentvén, miszerint kormányától e pontra nézve nem kapott utasításokat. Mi az ausztriai követet illeti, a „Moni­teur“ legjobb bizonyságot tesz, hogy a bécsi kabinet Szebasztopol elestét mi értelemben fogja fel. Az ausz­triai Császár, mondja a „Moniteur“, a francziák csá­szárának szerencsét kíván fegyverei eredményéhez Kri­miában s teljes szívből csatlakozik a hoz­­zá kötött reményekhez. Diplomatiai körökben zen szavaknak nagy súlyt tulajdonítanak, és benne an­­nak bizonyítványát látják, miszerint Ausztria más utat fog követni, mint a többi német kabinetek. Azon negé­desség, főkép melylyel a hivatalos lap Hübner láto­gatását jelenti, nagy figyelmet gerjesztett és senki fi­gyelmét ki nem kerüli, hogy ezzel a kormány hova czéloz. Pária, oct. 5. A császár St. Cloudból, oct. 3-káról következő iratot intézett a feelügyminiszterhez : „Miniszter úr, Barber egy levelének ide mellékelt kivonatát közük velem. Egy fogoly, ki hasisas szenvedései daczára ily ha­zafias érzelmeket őrzött meg, kormányom alatt nem ma­radhat börtönben. Tehát bocsássa ön ,t rögtön és föltéte­lek nélkül helyezze szabadságba. Kérem az Istent, hogy őt szent védelmével fedezze. CB a r b é a levelének kivonata.) ,,B e 11 e - I s 1 e fogház, sept. 18. 1854. ... Én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ben­ned oly érzelmeket látok, melyeket velem közölsz. Ha té­ged a Chauvinismus megszállott, mivel az oroszok mellett­­ semmi érzelmeket nem ápolsz, akkor én még inkább Chau-­­ vin vagyok mint te , mert én buzgón óhajtom francziáink­­ győzelmét. Igen­­ igen ! bár ott alant a kozákokat dereka­san vernék meg, ez által a polgárisodás és a világ ügyének sok lesz megnyerve. Valamint te, úgy én is kívántam vol­na, hogy háborúnk ne legyen, de mivel a kard ki van­­ hozva, szükség, hogy dicsőség nélkül ne dingassék vissza­­ hüvelyébe. Ezen dicsőség a nemzetnek, melyre szüksége­­ van, többet használ mint bárkinek. Waterloo óta Europa le-­­ győzöttei vagyunk, és hogy nálunk is valami jót lehessen­­ tenni , szükség Európának megmutatni , hogy mi­­ puskaport tudunk enni. Sajnálom pártunkat, ha köztök ■ olyanok volnának , kik máskép gondolkoznak. Od , még­­ csak az hiányzanék, hogy erkölcsi érzetünket is elveszítsük,­­ miután annyit vesztettünk.“ A parancs, a császár akarata szerint, hogy B­a­r­b é­s azonnal, föltétlenül szabadságba helyeztessék, a fávirda­­ által küldetett meg. Páris, oct. 5. Minő általános hitelre talált Szer'­basztopol bevételének meséi gyorsasága és tökéletes­­­­­ége, ép oly általános most az elszomorodáa. Hogy minő nagy volt a bizalom, azon körülményből is kitett ; azik, hogy az itteni kormány, rendes tartózkodása da-­­­czára, a magánsürgönyöket közlötte, és a vidéken a­­ hivatalnokok azokat mint hivatalosakat fogták föl és­­ közlötték. A mai börzén fölragasztott sürgönyöknek tehát an-­­ nál nagyobb figyelmet kellett gerjeszteni, mivel Sze­­í­basztopol bevétele már bizonyosnak tartatott. Mindaz- s által az előny eddig a szövetségesek seregének részén­­ vall, mely igen kedvező állásban van. — Londonból­­, írják, hogy több hajó azonnal a Feketetengerre indul a­­ hajóhad erősítésére, egyszersmind 6000 főnyi gya-­­­logságot visz a szárazi sereg számára. Oct. 7-kén oda­­­indulnak a lovas testőrök is. A déli tábor számára­­ 10 zászlóalj hadúrban van; ezen tábor nagy része rö­­­­vid idő alatt keletre szállíttatik. — A császár nagyon­­ meg van illetődve, hogy Szebasztopol bevételének hire­­ nem valósult. Két nap óta látható aggódó kinézésű va­­j­da, a tegnapelőtt este, szokása, daczára, nem volt jelen ; az olasz opera, megnyitásán. B­a r­b é­s, kinek meg-­­ kegyelmezését a „Moniteur” ma jelenti, 1839-ben, a májusi fölkelés következtében, a pairek háza által ha­lálra ítéltetett, mindazáltal élethosszú fogságra kegyel­meztetek. A februári forradalom alkalmával kiszaba­dult, s részt vett a máj. 15-ki eseményekben. Midőn a nép az alkotmányozó gyűlés teremébe tört, Barbh és a szószéken vala , s kívánta, hogy az északi há-­ó­tatomnak azonnal háború szentessék, ha Lengyelorszá-­­­got 1772-diki határába vissza nem állítják. Ő ép oly túlzó volt bel-mint külügyi politikájában. Az alkotmá­­nyozó gyűléstől azt kívánta, hogy a gazdagokra egy milliárd adó vettessék és az emigránsok visszafizessék az nekik kárpótlásul fizetett milliárdot. Több felől azt vélik, miszerint B a r b é­s főleg azért nyert kegyel­met, mivel érezték azon szükségességet, hogy a Sze­basztopol bevétele fölötti nem valósult hit rész benyo­másának ellene hassanak. B­a­r­b é­s baráti egyébiránt úgy vélekednek, hogy ő a megkegyelmezést nem fo­gadja el, s kényszerítéi kerlend a börtön elhagyására. Spanyolország, Madrid, sept. 29. Az „Ind. belge“­­nek írják : Madrid, a féktelenkedők mesterkedése kö­­­­vetkeztében oly nyugtalan helyzetbe jutott, miszerint : lecsendesítésére a minisztérium illőnek találta a királynőt , arra bízni, hogy magát a népnek mutatná meg. A teg­­­­napi napot tehát itt töltötte és este 7 órakor tért vissza ■ Pradoba. A hitvallások napirenden vannak. Azok oly­­ emberek által is árultatnak, kiknek neve alig ismeretes, vagy a választók házához küldetnek. Cataloniai tudó­sítások szerint, a királynő csapatai a carlista bandákkali két első összecsapásban vesztettek, s csak harmadszor fogtak el azok közöl néhányat.­­ Montemolin gróf nem tétlen. Catalonia és a baski tartományok mozognak, jól­lehet kedvező körül­­­­mények beállta előtt nem szándékoztak valamihez fog­­­­ni. Ezen párt befolyásos tagjai a grófot lemondásra­­ akarták bírni, Don Juan infans részére, ki sokak vé­leménye szerint Don Carlos legtehetségesb fia , de ezért nem értek. Erre vele egy nyilatkozványt írat­tak alá, mely azonban, Spanyolországba jutván, némely­­ változtatásokon ment át, s viszonti aláírás végett hozzá­­ küldetett. Ezen nyilatkozványban a spanyoloknak meg­­í­­géri, hogy úgy jó hozzájok, mint bűnbánó gyermekei­hez, nekik atyailag mindent megbocsát, a nép szüksé­­­­ges­­s szokásainak megfelelő alkotmányt ad, minden függőben levő politikai kérdést a jóindulat éa szíves­­ egyetértés útján oldat meg, a népnek képviseletet ad,­­ mely népies, valódi, független és föloldhatlan lesz, és a ■ trónt a néppel legszilárdabbul egyesítendő, s egyedül a nép jóllétét és boldogságát tartandja szem előtt.­­ Nagybritannia, London, oct. 4. — A krimiai csatatérről még mindig hiányzik a szebasztopoli örömünnep hivatalos megerősítése. Bécsből érkező rózsaszínű sürgönyök folyton érkeznek ugyan, mind­ezek azonban nem egyebek, mint az első tudósítás va­­riatiói. A „Times“ hozza a legújabb bécsi sztr­­i­g­é­n­y­t ezan nagy betűkkel nyomott felirattal: „E1- t határzó tudósítás.“ Ebben az áll: „23-kán a­­ szövetségesek szétrombolák a Konstantin erődöt,­­­s beverék a Sándor erődöt. 24 kén minden redou­­­­tok és erődök Szebasztopol körül, az ütegek mind, va­­­­lamint az arsenal is a szövetségesek kezébe jutottak.­­ A szövetségesek lobogói Sz. Wladimir temploma tor­nyára kitüzettek. Úgy hiszik, miszerint sept. 26-kán­­ történt, hogy Menzikoff hg magát kegyelemre meg­adta. Az orosz flotta megmaradt része ép állapotban a­­ szövetségesek kezében van. A török hadsereg a Du­nán át azonnal Bessarábia induland.“ — „Ezen dicső­séges tudósítás — úgymond a Times — e­gy Párkba­­ érkezett magán sürgöny által is megerősíttetik.“ ] Nekünk úgy látszik, miszerint semmi egyéb, mint ezen távirati sürgönyök határozott hangja szolgálhat bizony­­­­ságul valódiságuk mellett. Egy hivatalos sürgöny —­­ és ez régen ide érkezhetett volna, — az elfogulatlan­­ újságolvasót a csodák hivésére térítendik. Még eddig­­ minden, a legkisebb részletekbe átmenő tudósítások Szebasztopol elestéről egy tatár szóbeli nyilatkozatán alapultak, ki az Omer pasához iitetett s történetesen lepecsételt sürgöny tartalmát könyv nélkül tudta; ala­pultak továbbá egy szólócső általi conversatión a két gőzös közt a Bosporus torkolatánál. Az egyik gőzös Várnába ment, s ott elhireszteté, miszerint a másik gőzös a hivatalos tudósítá­st vitte az erősség eles­téről Stambulba. Erre általános szellemi illumi­­natio terjedt el egész Európán, a követségek és kor­mányok szerencsekivánataikat cserélték ki, s a kö­zönség sangvinicus láza ragályként támadta még a hal­­vérti diplomatiát is. Néhány hideg borogatást kaptak fejekre az öröm miatt tüzelő fők a Chronicle­ben, mely Berlinből, oct. 3-dikáról a következő távirdai tudósítást kapta : „Egyenesen Sz. Pétervárról érkezett távirati sürgöny jelenti : Menzikoff­ig, sept. 26-kán táviratozti, miszerint ő csapataival minden akadály nélkül Baktsi-seraiba vonult vissza, s ott erősízéket vár Kerts­én Perekopból. Hozzá teszi még azt is, hogy Szebasztopol sept. 26-kaig nem támadtatott meg.“ Ezen sürgöny ellen kikel egy másik Bécsből, oct. 3-káról, mely nem épen alapos ok nélkül felteszi, hogy Menzikoff hg sürgönye 20 káról, nem pedig 26­ káról volt datálva, miután utolsó sürgönye 1­1 napig volt után. Valóban, — és ezt a Chronicle is kiemeli — a Baktsi­­serai és Szimferopolba vezető utáni visszavonulás volt az egyedüli menekülési út, melyet Menzikoff­ig választ­hatott, ha az Alma melletti csatavesztés feletti dühe őt minden eszméletétől meg nem foszta, vagy pedig, ha volt még táborkarában egyetlen egy tiszt, ki nem volt puszta vakmerő ábrándozó, hanem kinek tanácsa még némi befo­lyással bírhatott. A sz.­pétervári sürgöny megerősíti az oroszoknak kétségbeesett állását Krimiában, valamint Szebasztopolnak reménynélküli helyzetét is. Mint egyedüli összeütközés eredménye, már ez is eléggé csodálatos. Ha a győzelmi sürgönyök nem valának is egyebek, mint a bekövetkezendő eseményeknek előreeső árnyékai, ha Szebasztopol kapui nem romboltattak is le a szövetségesek egyszerű rátapadása által, hanem csak néhány heti ostromlás után fognak is megnyílni . Anglia és Francziaországnak elég alapos okuk van, hogy az ünnepi harangokat mind meghúzassák, mert ki bátorkodott volna még csak két hónap, sőt egy hónap előtt is megjósolni, hogy fegyvereik oly gyors és fényes győzelmet vivandnak ki a „Sz. Oroszország“ legfélel­metesebb erőssége fölött. London, oct. 5.— A krimiai hadi csodábóli tudósítás nem valósult. A föld nem nyílt meg, hogy 40,000 oroszt egyszerre hideg keblébe zárjon. Szebasz­topol nem repült magamagától a légbe, s a szövetséges csapatoknak egy éjen át nem nőttek szárnyaik. Sőt in­kább úgy látszik, hogy azok gyors menetekben sietnek az erősség felé, hogy az ellenséget egyik positióból a másik után ellenállhatlan vitézségük által kivessék, s hogy győzelmes csaták egész sorozata után Szebaszto­pol elsánczolt magaslatait ostromolják. E pillanatban a nagyszerű mű talán már be van végezve s egy világtörté­nelmi forduló­pont vonult el szemeink előtt. A győze­lem bizonyosságáról­ morális meggyőződés félreismer­­hetlenü­l kitűnik a miniszteriális lapok hangjából, mely egy két odtávval felebb áll, s lassankint a nép szava el nem palástolható hangjához közeledik. Úgy találják, hogy a Times nem akarja többé némethoni diplomatia szerencsekivánataival beérni, hanem az eddigi sym­­pathiák substantiálisabb bizonyságát sürgeti. Porosz­­ország a semleges kereskedés eltiltásával fenyegette­­tik; a nápolyi királynak tudtára adatik, hogy az ő országának jövendője a szövetségesek kegyelmétől és az ő jó magatartásától függ. Hogy a Timesnek foga fáj Kronstadtra és Sz. Pétervárra, már egy alkalommal megemlítettük. Néhány hét előtt Napiernek, ha sértet­len kötélzettel térend vissza, a nemzet háláját szavazta meg , most pedig egészen spártai modorban meghagyja neki, hogy Kronstadt, vagy legalább Reval kulcsai nél­kül ne bátorkodjék magát Spitheadban mutatni. Ha Szebasztopol valóban Sinope sorsára jutott volna, a Times és Chronicle talán oly messzire fognak menni, hogy Spectator, Leader és Examiner legújabb megjegyzésükhöz közeledendnek, miszerint Európának eddig nem annyira méltánylott continensén végre is nem oly éretlenek az emberek szabadabb ál­­laminstitutiók elfogadására, mint azt eddig gondolták. Mindamellett igen örvendetes látni, — úgymond a Times — hogy az orosz hadsereg megveretése Bécs­­ben úgy tekintetik, mint jeladás a hadpolitika erélyes követésére, s mint a szövetségesekkel­ szorosabb köte­lékek létrehozatalának alapja. . . . Poroszország politi­kája volt, hogy Ausztriát oppositióra bírja a törököknek vagy szövetségeseinek minden tovább terjedő ellensé­geskedése ellen , s a­mint a hivatalos porosz lapokból látjuk, a király azon reményét fejezte ki, hogy azon esetre, ha az oroszok, török támadás következtében ismét át­mennének a Pruthon, Ausztria ezen betörésnek nem szegülne ellene. Valóban ily föltevés még nem fordult meg előttünk, mivel ez azt akarja, hogy Ausz­tria, miután a Dunafejedelemségekbe, mint a Porta szövetségese, a többi hadviselő felek beleegyezésével is bejutott, az orosz határokat fedezze, a törököt pedig védtelenül hagyja; azaz , hogy Ausztria azon tarto­mányt, melyet védelme alá fogadott, az orosznak el­árulja! Ez volt a porosz elménczkedés legújabb mes­terműve, s a bécsi kabinet ezen föltevést határozottan s méltó basz­nkodással vetette vissza. Miért is igen kívánatos dolog, hogy Omer pasa Ausztriának barátsá­gos biztosításait maga részére felhasználja, a harettért Besszarábiába tegye át, nevezetesen, miután e pl" -'at­ban az orosz hadsereg bizalma, vezetői irányában ige" megrendült. ... A­mi pedig a kisebb német fejedelm­­et illeti , bizton számíthatnak arra , — bármily távol látszik is lenni a zivatar roskadozó falaik párkányzatától, s a föld főhatalmai közötti ilynemű összecsapás nem vonuland el fölöttük a­nélkül, hogy náluk is érezhető nyomokat ne hagyjon hát­ra, s a­nélkül, hogy Európa politikai rendszerét meg ne változtatnák. Oroszország, az ő szerencsés harcza által Francziaország ellen 1812-ben, — Sándor czár túlnyomó tekintélye által Páriában és Bécsben 1814. — Miklós czárnak elhíresztelt erélyessége, s az 1848- diki krízisben tanúsított bölcsesége és mértékeltsége által a világon oly befolyásra emelkedett , mely az ő saját s valóságos ereje­ és tehetségéhez semminemű arányban sem állott. Oroszország kiterjesztő hatalmát nemcsak oly államok fölött, mint Törökország vagy Perzsia, hanem Németország legműveltebb részei fölött is, még pedig oly fokig, melyet hihetetlennek kell tar­tanunk, ha a német nép művelődési fokát összehasonlít­juk az oroszéval.Volt neki minden királyi házban egy ro­kona , s minden kabinetben egy kémje. Ily mesterke­dések által sükerü­lt neki Németország nemzeti erélyes­­ségét megbénítni, de Németország hadseregét szolgá­latára szorítni, — ez még­is oly feladat volt, mely túl­haladta erejét. Ha azonban ezen háború még egy had­járaton keresztül tartana, az éjszaki német államok ano­nnál és nem őszinte politikájának okvetlenül véget kell érnie . . . Magában értetődik, hogy Poroszországtól ki­induló semminemű javaslat még csak figyelembe sem­ vétethetik, s legcsekélyebb súlylyal sem bizond, ha a kelettengeri hajózás megnyitásával a legközelebbi ta­­vaszszal a szövetségesek előtt azon komoly kérdés is feltolhatja magát: vájjon nem kellene-e a porosz kikö­tők számára szintén azon lakatot akasztani, mint az oro­szoknak, melyekkel tettleg identificálva vannak. A fe­­ketetengereni ellenségeskedéseknek nem sokára bekö­­vetkezhető vége a kormányt azon állapotba helyzendi, — hogy főerejét egészen a kelettengerre vesse, — s azt derék tisztek választása, s a helyhez alkalmazott flottilla képzése által ezen sajátságos szolgálat szükség­leteihez illessze. A bomarsundi és szebasztopoli tanul­ságok nem oly könyen fognak feledésbe menni, miután azok a hadü­gyben korszakot képeznek, s arra szolgálhat­nak, minden roszül védelmezett partokkal biró államot figyelmeztetni, miként minden hadsergeik sem nyújthat­nak elegendő védelmet valamely tengeri erő ellen, sat.“ — A „Chronicle“ a Timesnek Poroszország elleni bombázásához kéthasábos széloldallal derekasan accom­­pagniroz. — A Triester Zeitung-nak egy czikke az ab­­solutisticus modorban kormányzott orosz államnak szü­k­­ségképeni tehetetlensége fölött harczban oly, szabad szellemi mozgása által tengeri hatalommá növekedett állammal szemben, mint Anglia, — itt igen élénk sen­­satiót gerjesztett. E czikk, szószerinti fordításban be­járja az angol lapok hasábjait, s a kor igen sokat mondó jeleül tekintetik, mert az nem titok, hogy a „Triester Zeitung“ eddigelé épen nem tartatott Anglia barátja vagy csodálójának , harisra inkább Oroszor­­szág párthivének a keleti kérdésben. Dánia, Koppenhága, oct. 3. A lapok közlik a ki­rályi izenet szövegét, mely tegnap az országgyűlés megnyitása alkalmával Oersted miniszterelnök által olvastatott föl. Jelen valának Tillisch, Bluhme, Hansen, S­p­on­e­eb és S­­­e­en-Bi 1t­e miniszterek. Az izenet különösen az alkotmány kérdésről és Dániá­nak a jelen háborúbani semlegességéről szól. Benne kijelentetik, miszerint a király ő felsége az észalkot­­mány átvitelére választott úttól nem tér el, a király sajnálja, hogy az utóbbi országgyűléssel nem egyezhe­tett és hogy bizalmatlansággal viseltetnek oly férfiak iránt, kiket ő legközelebbi tanácsosaivá választott, — mindazáltal komoly és érett megfontolás után elhatárza magát, azok megtartására; ő reméli, hogy az ország­gyűlés a viszonyokat nyugodtan megfontolandja. Euró­pa leghatalmasabb államának háborúja következtében szükségessé vált nagyobb számú hadcsapatot tartani szolgálatában, mint más körülmények között kivánta­­tott volna, mindazáltal a kiadások nem voltak jelenté­­kenyek, ezért új adó nem kivántatott, s azért oly ja­vaslatokat, melyek javításokra czéloztak, nem tettek félre. Londonból írják od­. 4 kéről. A dán trónörökö­södési jegyzőkönyv revisidját illetőleg, mely itt német lapok szerint, megmozgattatott volna, helyreigazitólag me­gjegyzendő, hogy nem egyszerű jegyzőkönyv, ha­nem ünnepélyes kötés forog kérdésben, mely Anglia, Ausztria, Poroszország, Oroszország és Svéd­ország közt egyfelől, másfelől Dánia között köttetett, a dán monarchia épségét európai védelem alá helyezte, a lex regiat eltörlötte , és a dán trónörökösödést Glücksburg Keresztely herczegre és ennek férfi ivadékaira ruházta. A kötésnek, mely kizárólag Orosz­ország által volt megindítva és sz. Pétervárról sürget­tetek, az orosz diplomaták által szerkesztetek, jóllehet kilátást nem nyújtott, hogy Keresztély herczeg ágának kihalása után a czár Dániára nézve mint jogos örökös léphessen föl, Koppenhágában orosz befolyásnak kel­lett ajtót és kaput nyitnia. Annyi igaz, hogy a kötés revisiója Londonban kevésbé tartozik a kedvencz kívánságok közé mint Párisban. De a dolognak megvannak nehézségei. Ha azt akarnák tudniillik — és e terv több oldalról kifejtetett — miszerint az örö­kösödési czikk oda változtassák, hogy azon eventuali­­tások esetére, melyek Keresztély herczeg ágának kihalása következtében előállhatnak, fontos és bizonyos megállapodások létezzenek, Oroszország jóváhagyását nem lehet mellőzni. Oroszország tudniillik Holsteint illető igényeiről nem a dán királyok, hanem Ke­resztély utódaira nézve mondott le; oly örökösök ellenében tehát, kik más hatalmak megegyezése kö­vet­keztében, Oroszország kizárásával lépnének trónra, Oroszország Holstein iránti igényeit azonnal érvénye­­sítné. E szerint — ha a kötés revistéja komolyan szóba jő — az örökösödési czikkely mellett a dán monarchia épsége fölötti is megváltoztatandó, és Holstein, ezen épségen kívül, oly kivételes helyzetbe teendő, melyben a czár öröködési igényei őt többé ne zavarhassák. S valóban ez azon pont, mely a franczia államférfiak figyelmét már rég óta foglalkozatja. Bizonyosnak mondják, hogy az 1852 máj. 8-ki­kötés minden körül­mény közt bukni fog. Dunafejedelems ág- Bukarestből sept. 23-ről írja a Daily News levelezője . Ma reggel érkezett meg l He­z. Eevonulása előtt szemlét tartott Omer pasa s gr. Colonini kíséretében a város kapuja előtti síkon egy ausztriai, egy török hadosztály s egy oláh zászlóalj felett. Az idő pompás volt s nagyszámú néptömeg volt jelen. A törökök minden manővereket a legna­gyobb pontossággal, nyilván az ausztriaiak nagy bá­mulatára vittek ki. B. Hesz és Omer pasa táborkarai felette fényesek voltak; Európa főseregeinek tisztei voltak azokban láthatók: piemontiak, francziák, ango­lok, ausztriaiak, törökök stb. B. Hesz csak 3 napig ma­rad itt s innen Moldvába megy. Bukarestből jelentik, hogy az ausztriai meg­szálló csapatok egészségi állapota kitűnő; sapt. 25- éig nem volt több beteg, mint 469; cholerabeteg egészben csak kevés fordult elő, s e kór megszűntnek tekinthető, minthogy a két dandár naponként csak 1—2-ével nö­veszti a beteg létszámot; a cholera lefolyása egészben véve kedvező; az ausztriaiak egész eddigi vesztesége e betegség folytán nem tesz többet 64-nél. B­ukarestb­ől oct. 3-tól következő távirati sür­göny érkezett :Stirbey fejedelem ma délben tartá bevonulását. Gr. Coronini­s exczja s egész táborkara, valamint az oláh kat. és polg. hatóságok pa­lotájában a legünnepélyesebben fogadók. Palotája be­menete előtt ausztriai és oláh diszőrségek voltak felál­lítva. Hadi Mdagd­niait. Délkeleti csatatér. Egy távirati sürgöny, mely Stambulból sept. 30-káról érkezett, St. Arnaud trigy, a franczia főparancsnok halálának gyászhirét hozza. A tábornagy, ki mint tudjuk, beteg állapotban volt, azon erőfeszítéseknek jön áldo­zata , melyek míg lelkének rugalmát megtörni nem bí­rák, testét végkép leroncsolása. Ő egyhuzamban 12 óráig ült lovon s egészségi állapota iránti semmi tekin­tet sem volt képes őt azon hadi vállalat vezényletétől elszólítani, melynek sikeréért katonai becsületét ve­tette a mérlegbe, a sept. 28-kán cholerában halt meg; mondják, hogy kevéssel azelőtt mégis sebesült, mi betegségének lefolyására nem maradt hátrányos be­folyás nélkül. Habár nem jutott is neki ama szerencse, élve vagy halva, de mindenesetre mint Szebasztopol győzője visszatérni, még­is ő marad mindig teremtője azon most kivitel alatt levő expeditionak, melynek rop­pant nehézségeit nem lehet eléggé méltányolni. Halála azonban nem fog a parancsnokságban maga után hézagot hagyni; mondják, hogy Canrobert töik, kit egy lövés csak gyöngén sújtott, fogja a főparancsnokságot átvenni. A tá­bornagy hullája Stambulba hozatott, s a Berthollet gő­zösön Francziaországba elvezetett. Már korábban hallatszott, hogy a szövetségesek B­a- 1­ak­­­a­v­á­ból fognak Szebasztopol ellen előhaladni, s orosz részről is meg voltak már minden intézkedések téve, hogy az azon részről jövő támadással nyomaté­kosan szembeszállhassanak, ekkor váratlanul híre érke­zett az Eupatoriánál, tehát az ellenkező oldalon történt kiszállásnak. Ezután egy ideig egészen úgy látszott, mintha a szövetségesek a korábbi tervvel felhagytak volna, az almai csata s a francziáknak az éjszaki erőd (Severnaja) elleni előnyomulása alig hagytak többé kételkedni a szövetségesek legközelebbi hadműködései felől, midőn egyszerre megérkezik a balaklavai kiszál­lás híte, mely a gyantásoknak és combinatioknak egé­szen más irányt adott. A legújabb krimiai tudósítások e gyanitásokat már teljes bizonyossággá tevék, az egész támadási terv Szebasztopol ellen a déli résszen­ előhaladáson alapul s az eddigi diversio a Katsa és Alma mellett csak azért történt, hogy Szebasztopol déli részén a kiszállás háborítatlanul megtörténhessék. L. Stratford de Redcliffenek a balaklavai kiszállásra vonatkozó sürgönye következőleg szól: ,,A szövetséges seregek sept. 28-a reggelén Bakklavát hadműködési alapjokká tevék, s készületeket tőnek ha­ladéktalanul Szebasztopol ellen indulni. Az Agamem­non s a szövetségesek más hajói a balaklavai kikötőben voltak. A hely kedvező volt az ostromágyuk kiszállítá­sára nézve. Hallomás szerint Menzikoff hg 20,000 em­berrel állt a csatatéren s erősítéseket várt. Anapa várát az oroszok felégették. Annak őrsége után volt a csataté­ré, s egy kozákok által kisért lőszerszállitmány egy angol csapatosztály által elfogatott és megsemmisitte­­tett. A Banshee, mely e híreket hozta, sept. 28-án este hagyta el a krimiai partokat.A Stambuli 30-ki tudósítások szerint a seregek sept. 28-án Krimiában következő állást fogla­tak: Men­zikoff hg 20,000 emberrel a Szimferopolba vezető he­

Next