Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)
1854-10-10 / 1375. szám
KÜLFÖLD. Franexiaország. Pária, octob. 4. Az előttünk fekvő páriai lapok Szebasztopol bevétele fölött még mindig önáltatásban merengenek. Hasábjaikat ma is a vidéki lapok kivonatával töltik meg, melyek élénken rajzolják azon rendkívül lelkesedést, melyet ezen váratlan esemény hire, mely a népségnek a hatósági elöljárók által kiáltványokban adatott tudtára, mindenütt felköltött. Itt, valamint Londonban, még nem hagytak föl azon reménynyel, hogy Szebasztopol valóban elesett volna Az esti lapokat buzgón tanulmányozzák s elégületlenül vetik félre, mivel nem erősítik meg, hogy Szebasztopol a „miénk“, mikép azt itt az egész világ hazafias büszkeséggel mondja. Sept. 25-ke óta Marseillebe nem érkezett levantei posta; azt 5-dike estére várták, s 7-kére vagy 8-kára egy más hajót vártak a sept. 30-iki konstantinápolyi postával. A tudósítások ezen kimaradása némi aggodalmat ébresztett, mert, mikép mondják, oly esemény, mint Szebasztopol bevétele, egy külön gőzös küldetését megérdemelte volna. Az utóbbi napokban a külügyminiszter és a német udvarok követei közt ismét gyakori értekezleteket tartottak, melyek a diplomatiai világ figyelmét nem kevésbé vonják magukra, mint a krimiai események. Ezen értekezletekről, hiteles forrás után, ezeket közölhetni. A német követek Drouyn de Lhuysval tartott értekezéseik alkalmával mindnyájan a semlegesség értelmében nyilatkoztak. A szász királyi követ megjegyezte , hogy Németországnak azért kell semlegesnek maradni, hogy államok legyenek, melyek a döntő pillanatban közbenjárókul léphessenek fel. A porosz királyi követ Drouyn de Lhuysval tartott magánértekezlete alkalmával oda nyilatkozott, miszerint a szebasztopoli expeditio minden esetben igen örvendetes dolog (une chose heureuse), mert bármi legyen eredménye,alkalmat nyújt a béke érdekében új lépéseket tenni. Poroszország természetesen csak azon feltételek alatt ereszkedhetik béke-közbenjárásokba, ha Oroszország területi épsége érintetlen marad, mert az ellenkező eset más államokat saját állásuk tekintetéből nyugtalaníthatna. Nevezetes, hogy a dán követ, kormánya nevében, hasonlókép nyilatkozott; egyedül a svéd követ volt tökéletesen tartózkodó, ismételve kijelentvén, miszerint kormányától e pontra nézve nem kapott utasításokat. Mi az ausztriai követet illeti, a „Moniteur“ legjobb bizonyságot tesz, hogy a bécsi kabinet Szebasztopol elestét mi értelemben fogja fel. Az ausztriai Császár, mondja a „Moniteur“, a francziák császárának szerencsét kíván fegyverei eredményéhez Krimiában s teljes szívből csatlakozik a hozzá kötött reményekhez. Diplomatiai körökben zen szavaknak nagy súlyt tulajdonítanak, és benne annak bizonyítványát látják, miszerint Ausztria más utat fog követni, mint a többi német kabinetek. Azon negédesség, főkép melylyel a hivatalos lap Hübner látogatását jelenti, nagy figyelmet gerjesztett és senki figyelmét ki nem kerüli, hogy ezzel a kormány hova czéloz. Pária, oct. 5. A császár St. Cloudból, oct. 3-káról következő iratot intézett a feelügyminiszterhez : „Miniszter úr, Barber egy levelének ide mellékelt kivonatát közük velem. Egy fogoly, ki hasisas szenvedései daczára ily hazafias érzelmeket őrzött meg, kormányom alatt nem maradhat börtönben. Tehát bocsássa ön ,t rögtön és föltételek nélkül helyezze szabadságba. Kérem az Istent, hogy őt szent védelmével fedezze. CB a r b é a levelének kivonata.) ,,B e 11 e - I s 1 e fogház, sept. 18. 1854. ... Én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy benned oly érzelmeket látok, melyeket velem közölsz. Ha téged a Chauvinismus megszállott, mivel az oroszok mellett semmi érzelmeket nem ápolsz, akkor én még inkább Chau- vin vagyok mint te , mert én buzgón óhajtom francziáink győzelmét. Igen igen ! bár ott alant a kozákokat derekasan vernék meg, ez által a polgárisodás és a világ ügyének sok lesz megnyerve. Valamint te, úgy én is kívántam volna, hogy háborúnk ne legyen, de mivel a kard ki van hozva, szükség, hogy dicsőség nélkül ne dingassék vissza hüvelyébe. Ezen dicsőség a nemzetnek, melyre szüksége van, többet használ mint bárkinek. Waterloo óta Europa le- győzöttei vagyunk, és hogy nálunk is valami jót lehessen tenni , szükség Európának megmutatni , hogy mi puskaport tudunk enni. Sajnálom pártunkat, ha köztök ■ olyanok volnának , kik máskép gondolkoznak. Od , még csak az hiányzanék, hogy erkölcsi érzetünket is elveszítsük, miután annyit vesztettünk.“ A parancs, a császár akarata szerint, hogy Barb és azonnal, föltétlenül szabadságba helyeztessék, a fávirda által küldetett meg. Páris, oct. 5. Minő általános hitelre talált Szer'basztopol bevételének meséi gyorsasága és tökéletesége, ép oly általános most az elszomorodáa. Hogy minő nagy volt a bizalom, azon körülményből is kitett ; azik, hogy az itteni kormány, rendes tartózkodása da-czára, a magánsürgönyöket közlötte, és a vidéken a hivatalnokok azokat mint hivatalosakat fogták föl és közlötték. A mai börzén fölragasztott sürgönyöknek tehát an- nál nagyobb figyelmet kellett gerjeszteni, mivel Szeíbasztopol bevétele már bizonyosnak tartatott. Mindaz- s által az előny eddig a szövetségesek seregének részén vall, mely igen kedvező állásban van. — Londonból, írják, hogy több hajó azonnal a Feketetengerre indul a hajóhad erősítésére, egyszersmind 6000 főnyi gya-logságot visz a szárazi sereg számára. Oct. 7-kén odaindulnak a lovas testőrök is. A déli tábor számára 10 zászlóalj hadúrban van; ezen tábor nagy része rövid idő alatt keletre szállíttatik. — A császár nagyon meg van illetődve, hogy Szebasztopol bevételének hire nem valósult. Két nap óta látható aggódó kinézésű vajda, a tegnapelőtt este, szokása, daczára, nem volt jelen ; az olasz opera, megnyitásán. Ba rb és, kinek meg- kegyelmezését a „Moniteur” ma jelenti, 1839-ben, a májusi fölkelés következtében, a pairek háza által halálra ítéltetett, mindazáltal élethosszú fogságra kegyelmeztetek. A februári forradalom alkalmával kiszabadult, s részt vett a máj. 15-ki eseményekben. Midőn a nép az alkotmányozó gyűlés teremébe tört, Barbh és a szószéken vala , s kívánta, hogy az északi há-ótatomnak azonnal háború szentessék, ha Lengyelorszá-got 1772-diki határába vissza nem állítják. Ő ép oly túlzó volt bel-mint külügyi politikájában. Az alkotmányozó gyűléstől azt kívánta, hogy a gazdagokra egy milliárd adó vettessék és az emigránsok visszafizessék az nekik kárpótlásul fizetett milliárdot. Több felől azt vélik, miszerint B a r b és főleg azért nyert kegyelmet, mivel érezték azon szükségességet, hogy a Szebasztopol bevétele fölötti nem valósult hit rész benyomásának ellene hassanak. Barb és baráti egyébiránt úgy vélekednek, hogy ő a megkegyelmezést nem fogadja el, s kényszerítéi kerlend a börtön elhagyására. Spanyolország, Madrid, sept. 29. Az „Ind. belge“nek írják : Madrid, a féktelenkedők mesterkedése következtében oly nyugtalan helyzetbe jutott, miszerint : lecsendesítésére a minisztérium illőnek találta a királynőt , arra bízni, hogy magát a népnek mutatná meg. A tegnapi napot tehát itt töltötte és este 7 órakor tért vissza ■ Pradoba. A hitvallások napirenden vannak. Azok oly emberek által is árultatnak, kiknek neve alig ismeretes, vagy a választók házához küldetnek. Cataloniai tudósítások szerint, a királynő csapatai a carlista bandákkali két első összecsapásban vesztettek, s csak harmadszor fogtak el azok közöl néhányat. Montemolin gróf nem tétlen. Catalonia és a baski tartományok mozognak, jóllehet kedvező körülmények beállta előtt nem szándékoztak valamihez fogni. Ezen párt befolyásos tagjai a grófot lemondásra akarták bírni, Don Juan infans részére, ki sokak véleménye szerint Don Carlos legtehetségesb fia , de ezért nem értek. Erre vele egy nyilatkozványt írattak alá, mely azonban, Spanyolországba jutván, némely változtatásokon ment át, s viszonti aláírás végett hozzá küldetett. Ezen nyilatkozványban a spanyoloknak megígéri, hogy úgy jó hozzájok, mint bűnbánó gyermekeihez, nekik atyailag mindent megbocsát, a nép szükségess szokásainak megfelelő alkotmányt ad, minden függőben levő politikai kérdést a jóindulat éa szíves egyetértés útján oldat meg, a népnek képviseletet ad, mely népies, valódi, független és föloldhatlan lesz, és a ■ trónt a néppel legszilárdabbul egyesítendő, s egyedül a nép jóllétét és boldogságát tartandja szem előtt. Nagybritannia, London, oct. 4. — A krimiai csatatérről még mindig hiányzik a szebasztopoli örömünnep hivatalos megerősítése. Bécsből érkező rózsaszínű sürgönyök folyton érkeznek ugyan, mindezek azonban nem egyebek, mint az első tudósítás variatiói. A „Times“ hozza a legújabb bécsi sztrigényt ezan nagy betűkkel nyomott felirattal: „E1- t határzó tudósítás.“ Ebben az áll: „23-kán a szövetségesek szétrombolák a Konstantin erődöt,s beverék a Sándor erődöt. 24 kén minden redoutok és erődök Szebasztopol körül, az ütegek mind, valamint az arsenal is a szövetségesek kezébe jutottak. A szövetségesek lobogói Sz. Wladimir temploma tornyára kitüzettek. Úgy hiszik, miszerint sept. 26-kán történt, hogy Menzikoff hg magát kegyelemre megadta. Az orosz flotta megmaradt része ép állapotban a szövetségesek kezében van. A török hadsereg a Dunán át azonnal Bessarábia induland.“ — „Ezen dicsőséges tudósítás — úgymond a Times — egy Párkba érkezett magán sürgöny által is megerősíttetik.“ ] Nekünk úgy látszik, miszerint semmi egyéb, mint ezen távirati sürgönyök határozott hangja szolgálhat bizonyságul valódiságuk mellett. Egy hivatalos sürgöny — és ez régen ide érkezhetett volna, — az elfogulatlan újságolvasót a csodák hivésére térítendik. Még eddig minden, a legkisebb részletekbe átmenő tudósítások Szebasztopol elestéről egy tatár szóbeli nyilatkozatán alapultak, ki az Omer pasához iitetett s történetesen lepecsételt sürgöny tartalmát könyv nélkül tudta; alapultak továbbá egy szólócső általi conversatión a két gőzös közt a Bosporus torkolatánál. Az egyik gőzös Várnába ment, s ott elhireszteté, miszerint a másik gőzös a hivatalos tudósítást vitte az erősség elestéről Stambulba. Erre általános szellemi illuminatio terjedt el egész Európán, a követségek és kormányok szerencsekivánataikat cserélték ki, s a közönség sangvinicus láza ragályként támadta még a halvérti diplomatiát is. Néhány hideg borogatást kaptak fejekre az öröm miatt tüzelő fők a Chronicleben, mely Berlinből, oct. 3-dikáról a következő távirdai tudósítást kapta : „Egyenesen Sz. Pétervárról érkezett távirati sürgöny jelenti : Menzikoffig, sept. 26-kán táviratozti, miszerint ő csapataival minden akadály nélkül Baktsi-seraiba vonult vissza, s ott erősízéket vár Kertsén Perekopból. Hozzá teszi még azt is, hogy Szebasztopol sept. 26-kaig nem támadtatott meg.“ Ezen sürgöny ellen kikel egy másik Bécsből, oct. 3-káról, mely nem épen alapos ok nélkül felteszi, hogy Menzikoff hg sürgönye 20 káról, nem pedig 26 káról volt datálva, miután utolsó sürgönye 11 napig volt után. Valóban, — és ezt a Chronicle is kiemeli — a Baktsiserai és Szimferopolba vezető utáni visszavonulás volt az egyedüli menekülési út, melyet Menzikoffig választhatott, ha az Alma melletti csatavesztés feletti dühe őt minden eszméletétől meg nem foszta, vagy pedig, ha volt még táborkarában egyetlen egy tiszt, ki nem volt puszta vakmerő ábrándozó, hanem kinek tanácsa még némi befolyással bírhatott. A sz.pétervári sürgöny megerősíti az oroszoknak kétségbeesett állását Krimiában, valamint Szebasztopolnak reménynélküli helyzetét is. Mint egyedüli összeütközés eredménye, már ez is eléggé csodálatos. Ha a győzelmi sürgönyök nem valának is egyebek, mint a bekövetkezendő eseményeknek előreeső árnyékai, ha Szebasztopol kapui nem romboltattak is le a szövetségesek egyszerű rátapadása által, hanem csak néhány heti ostromlás után fognak is megnyílni . Anglia és Francziaországnak elég alapos okuk van, hogy az ünnepi harangokat mind meghúzassák, mert ki bátorkodott volna még csak két hónap, sőt egy hónap előtt is megjósolni, hogy fegyvereik oly gyors és fényes győzelmet vivandnak ki a „Sz. Oroszország“ legfélelmetesebb erőssége fölött. London, oct. 5.— A krimiai hadi csodábóli tudósítás nem valósult. A föld nem nyílt meg, hogy 40,000 oroszt egyszerre hideg keblébe zárjon. Szebasztopol nem repült magamagától a légbe, s a szövetséges csapatoknak egy éjen át nem nőttek szárnyaik. Sőt inkább úgy látszik, hogy azok gyors menetekben sietnek az erősség felé, hogy az ellenséget egyik positióból a másik után ellenállhatlan vitézségük által kivessék, s hogy győzelmes csaták egész sorozata után Szebasztopol elsánczolt magaslatait ostromolják. E pillanatban a nagyszerű mű talán már be van végezve s egy világtörténelmi fordulópont vonult el szemeink előtt. A győzelem bizonyosságáról morális meggyőződés félreismerhetlenül kitűnik a miniszteriális lapok hangjából, mely egy két odtávval felebb áll, s lassankint a nép szava el nem palástolható hangjához közeledik. Úgy találják, hogy a Times nem akarja többé némethoni diplomatia szerencsekivánataival beérni, hanem az eddigi sympathiák substantiálisabb bizonyságát sürgeti. Poroszország a semleges kereskedés eltiltásával fenyegettetik; a nápolyi királynak tudtára adatik, hogy az ő országának jövendője a szövetségesek kegyelmétől és az ő jó magatartásától függ. Hogy a Timesnek foga fáj Kronstadtra és Sz. Pétervárra, már egy alkalommal megemlítettük. Néhány hét előtt Napiernek, ha sértetlen kötélzettel térend vissza, a nemzet háláját szavazta meg , most pedig egészen spártai modorban meghagyja neki, hogy Kronstadt, vagy legalább Reval kulcsai nélkül ne bátorkodjék magát Spitheadban mutatni. Ha Szebasztopol valóban Sinope sorsára jutott volna, a Times és Chronicle talán oly messzire fognak menni, hogy Spectator, Leader és Examiner legújabb megjegyzésükhöz közeledendnek, miszerint Európának eddig nem annyira méltánylott continensén végre is nem oly éretlenek az emberek szabadabb államinstitutiók elfogadására, mint azt eddig gondolták. Mindamellett igen örvendetes látni, — úgymond a Times — hogy az orosz hadsereg megveretése Bécsben úgy tekintetik, mint jeladás a hadpolitika erélyes követésére, s mint a szövetségesekkel szorosabb kötelékek létrehozatalának alapja. . . . Poroszország politikája volt, hogy Ausztriát oppositióra bírja a törököknek vagy szövetségeseinek minden tovább terjedő ellenségeskedése ellen , s amint a hivatalos porosz lapokból látjuk, a király azon reményét fejezte ki, hogy azon esetre, ha az oroszok, török támadás következtében ismét átmennének a Pruthon, Ausztria ezen betörésnek nem szegülne ellene. Valóban ily föltevés még nem fordult meg előttünk, mivel ez azt akarja, hogy Ausztria, miután a Dunafejedelemségekbe, mint a Porta szövetségese, a többi hadviselő felek beleegyezésével is bejutott, az orosz határokat fedezze, a törököt pedig védtelenül hagyja; azaz , hogy Ausztria azon tartományt, melyet védelme alá fogadott, az orosznak elárulja! Ez volt a porosz elménczkedés legújabb mesterműve, s a bécsi kabinet ezen föltevést határozottan s méltó basznkodással vetette vissza. Miért is igen kívánatos dolog, hogy Omer pasa Ausztriának barátságos biztosításait maga részére felhasználja, a harettért Besszarábiába tegye át, nevezetesen, miután e pl" -'atban az orosz hadsereg bizalma, vezetői irányában ige" megrendült. ... Ami pedig a kisebb német fejedelmet illeti , bizton számíthatnak arra , — bármily távol látszik is lenni a zivatar roskadozó falaik párkányzatától, s a föld főhatalmai közötti ilynemű összecsapás nem vonuland el fölöttük anélkül, hogy náluk is érezhető nyomokat ne hagyjon hátra, s anélkül, hogy Európa politikai rendszerét meg ne változtatnák. Oroszország, az ő szerencsés harcza által Francziaország ellen 1812-ben, — Sándor czár túlnyomó tekintélye által Páriában és Bécsben 1814. — Miklós czárnak elhíresztelt erélyessége, s az 1848- diki krízisben tanúsított bölcsesége és mértékeltsége által a világon oly befolyásra emelkedett , mely az ő saját s valóságos ereje és tehetségéhez semminemű arányban sem állott. Oroszország kiterjesztő hatalmát nemcsak oly államok fölött, mint Törökország vagy Perzsia, hanem Németország legműveltebb részei fölött is, még pedig oly fokig, melyet hihetetlennek kell tartanunk, ha a német nép művelődési fokát összehasonlítjuk az oroszéval.Volt neki minden királyi házban egy rokona , s minden kabinetben egy kémje. Ily mesterkedések által sükerült neki Németország nemzeti erélyességét megbénítni, de Németország hadseregét szolgálatára szorítni, — ez mégis oly feladat volt, mely túlhaladta erejét. Ha azonban ezen háború még egy hadjáraton keresztül tartana, az éjszaki német államok anonnál és nem őszinte politikájának okvetlenül véget kell érnie . . . Magában értetődik, hogy Poroszországtól kiinduló semminemű javaslat még csak figyelembe sem vétethetik, s legcsekélyebb súlylyal sem bizond, ha a kelettengeri hajózás megnyitásával a legközelebbi tavaszszal a szövetségesek előtt azon komoly kérdés is feltolhatja magát: vájjon nem kellene-e a porosz kikötők számára szintén azon lakatot akasztani, mint az oroszoknak, melyekkel tettleg identificálva vannak. A feketetengereni ellenségeskedéseknek nem sokára bekövetkezhető vége a kormányt azon állapotba helyzendi, — hogy főerejét egészen a kelettengerre vesse, — s azt derék tisztek választása, s a helyhez alkalmazott flottilla képzése által ezen sajátságos szolgálat szükségleteihez illessze. A bomarsundi és szebasztopoli tanulságok nem oly könyen fognak feledésbe menni, miután azok a hadügyben korszakot képeznek, s arra szolgálhatnak, minden roszül védelmezett partokkal biró államot figyelmeztetni, miként minden hadsergeik sem nyújthatnak elegendő védelmet valamely tengeri erő ellen, sat.“ — A „Chronicle“ a Timesnek Poroszország elleni bombázásához kéthasábos széloldallal derekasan accompagniroz. — A Triester Zeitung-nak egy czikke az absolutisticus modorban kormányzott orosz államnak szükségképeni tehetetlensége fölött harczban oly, szabad szellemi mozgása által tengeri hatalommá növekedett állammal szemben, mint Anglia, — itt igen élénk sensatiót gerjesztett. E czikk, szószerinti fordításban bejárja az angol lapok hasábjait, s a kor igen sokat mondó jeleül tekintetik, mert az nem titok, hogy a „Triester Zeitung“ eddigelé épen nem tartatott Anglia barátja vagy csodálójának , harisra inkább Oroszország párthivének a keleti kérdésben. Dánia, Koppenhága, oct. 3. A lapok közlik a királyi izenet szövegét, mely tegnap az országgyűlés megnyitása alkalmával Oersted miniszterelnök által olvastatott föl. Jelen valának Tillisch, Bluhme, Hansen, Sponeeb és Seen-Bi 1te miniszterek. Az izenet különösen az alkotmány kérdésről és Dániának a jelen háborúbani semlegességéről szól. Benne kijelentetik, miszerint a király ő felsége az észalkotmány átvitelére választott úttól nem tér el, a király sajnálja, hogy az utóbbi országgyűléssel nem egyezhetett és hogy bizalmatlansággal viseltetnek oly férfiak iránt, kiket ő legközelebbi tanácsosaivá választott, — mindazáltal komoly és érett megfontolás után elhatárza magát, azok megtartására; ő reméli, hogy az országgyűlés a viszonyokat nyugodtan megfontolandja. Európa leghatalmasabb államának háborúja következtében szükségessé vált nagyobb számú hadcsapatot tartani szolgálatában, mint más körülmények között kivántatott volna, mindazáltal a kiadások nem voltak jelentékenyek, ezért új adó nem kivántatott, s azért oly javaslatokat, melyek javításokra czéloztak, nem tettek félre. Londonból írják od. 4 kéről. A dán trónörökösödési jegyzőkönyv revisidját illetőleg, mely itt német lapok szerint, megmozgattatott volna, helyreigazitólag megjegyzendő, hogy nem egyszerű jegyzőkönyv, hanem ünnepélyes kötés forog kérdésben, mely Anglia, Ausztria, Poroszország, Oroszország és Svédország közt egyfelől, másfelől Dánia között köttetett, a dán monarchia épségét európai védelem alá helyezte, a lex regiat eltörlötte , és a dán trónörökösödést Glücksburg Keresztely herczegre és ennek férfi ivadékaira ruházta. A kötésnek, mely kizárólag Oroszország által volt megindítva és sz. Pétervárról sürgettetek, az orosz diplomaták által szerkesztetek, jóllehet kilátást nem nyújtott, hogy Keresztély herczeg ágának kihalása után a czár Dániára nézve mint jogos örökös léphessen föl, Koppenhágában orosz befolyásnak kellett ajtót és kaput nyitnia. Annyi igaz, hogy a kötés revisiója Londonban kevésbé tartozik a kedvencz kívánságok közé mint Párisban. De a dolognak megvannak nehézségei. Ha azt akarnák tudniillik — és e terv több oldalról kifejtetett — miszerint az örökösödési czikk oda változtassák, hogy azon eventualitások esetére, melyek Keresztély herczeg ágának kihalása következtében előállhatnak, fontos és bizonyos megállapodások létezzenek, Oroszország jóváhagyását nem lehet mellőzni. Oroszország tudniillik Holsteint illető igényeiről nem a dán királyok, hanem Keresztély utódaira nézve mondott le; oly örökösök ellenében tehát, kik más hatalmak megegyezése következtében, Oroszország kizárásával lépnének trónra, Oroszország Holstein iránti igényeit azonnal érvényesítné. E szerint — ha a kötés revistéja komolyan szóba jő — az örökösödési czikkely mellett a dán monarchia épsége fölötti is megváltoztatandó, és Holstein, ezen épségen kívül, oly kivételes helyzetbe teendő, melyben a czár öröködési igényei őt többé ne zavarhassák. S valóban ez azon pont, mely a franczia államférfiak figyelmét már rég óta foglalkozatja. Bizonyosnak mondják, hogy az 1852 máj. 8-kikötés minden körülmény közt bukni fog. Dunafejedelems ág- Bukarestből sept. 23-ről írja a Daily News levelezője . Ma reggel érkezett meg l Hez. Eevonulása előtt szemlét tartott Omer pasa s gr. Colonini kíséretében a város kapuja előtti síkon egy ausztriai, egy török hadosztály s egy oláh zászlóalj felett. Az idő pompás volt s nagyszámú néptömeg volt jelen. A törökök minden manővereket a legnagyobb pontossággal, nyilván az ausztriaiak nagy bámulatára vittek ki. B. Hesz és Omer pasa táborkarai felette fényesek voltak; Európa főseregeinek tisztei voltak azokban láthatók: piemontiak, francziák, angolok, ausztriaiak, törökök stb. B. Hesz csak 3 napig marad itt s innen Moldvába megy. Bukarestből jelentik, hogy az ausztriai megszálló csapatok egészségi állapota kitűnő; sapt. 25- éig nem volt több beteg, mint 469; cholerabeteg egészben csak kevés fordult elő, s e kór megszűntnek tekinthető, minthogy a két dandár naponként csak 1—2-ével növeszti a beteg létszámot; a cholera lefolyása egészben véve kedvező; az ausztriaiak egész eddigi vesztesége e betegség folytán nem tesz többet 64-nél. Bukarestből oct. 3-tól következő távirati sürgöny érkezett :Stirbey fejedelem ma délben tartá bevonulását. Gr. Coroninis exczja s egész táborkara, valamint az oláh kat. és polg. hatóságok palotájában a legünnepélyesebben fogadók. Palotája bemenete előtt ausztriai és oláh diszőrségek voltak felállítva. Hadi Mdagdniait. Délkeleti csatatér. Egy távirati sürgöny, mely Stambulból sept. 30-káról érkezett, St. Arnaud trigy, a franczia főparancsnok halálának gyászhirét hozza. A tábornagy, ki mint tudjuk, beteg állapotban volt, azon erőfeszítéseknek jön áldozata , melyek míg lelkének rugalmát megtörni nem bírák, testét végkép leroncsolása. Ő egyhuzamban 12 óráig ült lovon s egészségi állapota iránti semmi tekintet sem volt képes őt azon hadi vállalat vezényletétől elszólítani, melynek sikeréért katonai becsületét vetette a mérlegbe, a sept. 28-kán cholerában halt meg; mondják, hogy kevéssel azelőtt mégis sebesült, mi betegségének lefolyására nem maradt hátrányos befolyás nélkül. Habár nem jutott is neki ama szerencse, élve vagy halva, de mindenesetre mint Szebasztopol győzője visszatérni, mégis ő marad mindig teremtője azon most kivitel alatt levő expeditionak, melynek roppant nehézségeit nem lehet eléggé méltányolni. Halála azonban nem fog a parancsnokságban maga után hézagot hagyni; mondják, hogy Canrobert töik, kit egy lövés csak gyöngén sújtott, fogja a főparancsnokságot átvenni. A tábornagy hullája Stambulba hozatott, s a Berthollet gőzösön Francziaországba elvezetett. Már korábban hallatszott, hogy a szövetségesek Ba- 1akavából fognak Szebasztopol ellen előhaladni, s orosz részről is meg voltak már minden intézkedések téve, hogy az azon részről jövő támadással nyomatékosan szembeszállhassanak, ekkor váratlanul híre érkezett az Eupatoriánál, tehát az ellenkező oldalon történt kiszállásnak. Ezután egy ideig egészen úgy látszott, mintha a szövetségesek a korábbi tervvel felhagytak volna, az almai csata s a francziáknak az éjszaki erőd (Severnaja) elleni előnyomulása alig hagytak többé kételkedni a szövetségesek legközelebbi hadműködései felől, midőn egyszerre megérkezik a balaklavai kiszállás híte, mely a gyantásoknak és combinatioknak egészen más irányt adott. A legújabb krimiai tudósítások e gyanitásokat már teljes bizonyossággá tevék, az egész támadási terv Szebasztopol ellen a déli résszen előhaladáson alapul s az eddigi diversio a Katsa és Alma mellett csak azért történt, hogy Szebasztopol déli részén a kiszállás háborítatlanul megtörténhessék. L. Stratford de Redcliffenek a balaklavai kiszállásra vonatkozó sürgönye következőleg szól: ,,A szövetséges seregek sept. 28-a reggelén Bakklavát hadműködési alapjokká tevék, s készületeket tőnek haladéktalanul Szebasztopol ellen indulni. Az Agamemnon s a szövetségesek más hajói a balaklavai kikötőben voltak. A hely kedvező volt az ostromágyuk kiszállítására nézve. Hallomás szerint Menzikoff hg 20,000 emberrel állt a csatatéren s erősítéseket várt. Anapa várát az oroszok felégették. Annak őrsége után volt a csatatéré, s egy kozákok által kisért lőszerszállitmány egy angol csapatosztály által elfogatott és megsemmisittetett. A Banshee, mely e híreket hozta, sept. 28-án este hagyta el a krimiai partokat.A Stambuli 30-ki tudósítások szerint a seregek sept. 28-án Krimiában következő állást foglatak: Menzikoff hg 20,000 emberrel a Szimferopolba vezető he