Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)

1854-10-20 / 1384. szám

alakíttatott, melynek tagjai a tűzoltó eszközök használatánál kivontató munkálatokat teljesitendik vagy vezénylendik; továbbá minden háztulajdonosnál készen kell lenni egy gyertyával ellátott lámpának, hogy égés esetében az utczák a lámpások kifüggesztése által kivilágíttathassanak. Ily rendelet hasznosságát felesleges lenne fejtegetni; csak azt akarjuk még hozzátenni, hogy ennek kivitele a községek elöljáróinak ügyessége és erélyességétől függ; szeretnék is figyelmeztetni az elöljárókat a rendelet pontos végrehajtására; de attól tartunk, hogy újra úgy (sehogy se) járunk, mint a minap, midőn az iskolákra vonatkozó rendelet kivitelét a lelkész urak és egyházi elöljárók figyelmébe ajánlók. Egy bizonyos clubban szörnyen megharagudtak, hogy már, szerintök, a lelkész urak dolgaiba is beavatkozunk, s elhatározták, mikép ez ellen hírlap útján tiltakoznak is (111); ezen jó urak nemcsak hogy nem értik azt amit olvasnak, de abbeli tudatlanságukat is elárulják, hogy a hírlap-levelezők kötelességeit vajmi kevéssé ismerik. Nyugodjanak meg önök haragos urak! lesz gondunk reá, hogy holmiféle czáfolatok írásától, a mire oly nagyon várakoznak, megkímélhessük önöket. (Lapszemle.) Az „A. Alig. Zeitungéban egy a Duna mellől keltezett s mint látszik avatott tollból eredt czikk az uj ausztriai alkotmányterv szellemét megjegyzésre méltólag jellemzi. Legelsőbb is kiemeltetik benne, hogy e törvények, melyek egy új alkotmányéletet fognak teremteni, már közzétételek ideje által is nevezetes jelenség. Oly időben, midőn az alkotmányos mozgalmak Németországban elhalnak, vagy az új alaptörvények is megnyirbáltatnak, az ausztriai kormány nemcsak 1851. évi dec. 31-kei ígéretét újítja meg, hanem emberül fog annak teljesítéséhez. Németország minden újabb alkotmányai az angol alkotmánynak a Montesquieu által legelsőbb ajánlott s franczia tanokkal meghamisított felfogás nyomán a törvényhozó és végrehajtó hatalmak gondos különválasztásának elve szerint kiképezvék. — Mindezen alkotmányok, kevés — az egészben nem lényeges — módosításokkal, gondosan elkülönzik a törvényhozásnál összehatásra meghívott kamarákat a kormány orgánumaitól. Különösen Poroszországnak 1850. máj. 1-jei legújabb alkotmánya ezen irányzat legtisztább kinyomata, az legtökéletesebben felel meg az e tekintetbeni tan követelményeinek. Ámde az alkotmánynak a kormányzattól ezen abstract külön választásából benső szükségességgel következik a kamarák ki nem elégítő hatása a nép valódi szükségleteire nézve békés időkben, s azok lázas, aggasztó állása a mozgalom pillanatiban. A szabadság és rend melletti szerencsétlen tapasztalatok, melyeket a szárazföld más államaiban, péld. Franczia- és Spanyolországban, ily felfogás szerinti alkotmányok szolgáltattak, Németországban nem mindnyájan ismétlődtek ugyan, de azokat mint komoly intést nem kellene feledni. A császári állam új alkotmányterve ellentétesen az államélet mindkét functiója szerves összeköttetésének elvén nyugszik. Tartományi gyűlések a mezei gazdászat, ipar, nemesség, egyház és tartományi választmányok képviselőiből különös rendkívüli esetekben hívandók össze. Nagyobb és kisebb tartományi választmányok a koronaországok igazgatásában folytonos részt veendnek. Munkálatuk tárgyaihoz tartozók a jólléti, biztonsági és szegényi rendőrség minden ügyei, a földmivelés, iparügy, kereskedés, a képzőintézetek, ezenkívül az ország bevételei és kiadásai, a törzsvagyon használása stb. A kisebb választmányokat a nagyobb körűek nevezendik ki, s a politikai országhatóságokat mint folytonos ülnökök fogják támogatni, jogosítva lesznek önálló végzések hotására is, melyek végrehajtását mindazáltal kétséges esetekben a politikai hatóságok főnöke felfüggesztheti, míg végre a minisztérium ítélete dönt. A választmánynak marad fentartva a kisebb választmánynál s az országos intézeteknél alkalmazott személyzet létszámának indítványozása is. Már ezen általános vázlatból is kitűnik, hogy a nép ezen képviselőinek egészen más hatáskör biztosíttatik, mint a többi német államokban; t. i. a törvényhozásbani bizonyos részvételen kivül még tartós befolyás az igazgatásra is, és pedig egyenesen annak legfontosabb ágánál, t. i. a beligazgatásnál, mely eddig a nép képviselői előtt elzáratott s melyet a köztörvények szerkesztésében részesség által rendezni legnehezebb volt; és hogy a választmányoknak az ország törzs-vagyona használása s az ország jövedelmei és kiadásainak igazgatása, s a szükséges tiszti személyzet kinevezési joga által hatásuknak szilárd alap van biztosítva. — A nép képviselőinek itt egy sokkal termékenyebb mezőn egészen más hatáskör nyittatik, mint a német alkotmányokban az igazgatás legterhesebb és hálátlanabb ágában kivételesen megengedett részvételnél, t. i. az adósságtörlesztésben; ezen alkotmány lényegesen egyszersmind előnyösen különbözik az Ausztriában azelőtt fenállottól, mely csak kevés előjogos személyt és testületeket hivott meg az országigazgatásban korlátolt részvételre s ezeket az egyetemes és fontosabb kérdésekből egészen kizárta. Az államhatalom és népre nézve felszámithatlanul nagy és üdvös következmények kell hogy forrásozzanak abból, ha a nép független emberei hivatnak oly társadalmi kérdések elintézésére, melyek fölött eddig az egyetemekben s az országhatóságok hivatalaiban képzett tisztviselők abstract szabályok szerint kizárólag határoztak. __Ily módon egy jóakaratu kormánynak szintoly biztos út nyílik : a nép valódi érzelmét idejekorán kitudni, valamint a független sajtó által, s mindenesetre biztosabb út, mint a pártnézetek miatt gyakran álutra tévedt kamrai többségek által. Továbbá az államhatalom első hivatalnokainak a nép szószólóival collegiális érintkezése a minisztériumoknak legjobb módot szolgáltat, hogy ama fontosabb tárgyak, melyek a közgyűlésekbeni elhatározások alól az alkotmányos életben kedvelt mód szerint ki nem vonhatók, legcsekélyebb időveszteséggel és minden zaj nélkül készíttessenek az elintézésre elő. Az itt közzétett munkálatok még nem képeznek ugyan semmi kész és tökéletes egészet. Némelyeket nem elégít ki a választmányok tagjainak fentartott első kinevezése, valamint a választmányok és közgyűlések még nem eléggé önálló, vagy határzottan rendezett állása sem. De ezen tervezetek csak kezdetet képeznek és pedig egy a tudomány által még kevéssé, kiművelt irányban. Egyszersmind ezen a nép képviselőinek kijelölt állásnál nem annyira a felülszavazás vagy eldöntés jogozata forog fen, mint inkább azon alkalom és jogozat; egy folytonos, és nem szavazások által kieszközlendő,észrevétlen, mintegy dynamicus befolyást gyakorolni az államhatalomra, s a közgyűlésekbeni felülszavazásokat a collegians tanácskozásokbani meggyőzés és egyetértés által lehetségig nélkülözhetőkké tenni. *— Az ausztriai császári állam ennélfogvást az ő legújabb törvényhozói munkálatai által az alkotmányos rendszert eddigi leghiányosb részében igyekszik kiegészíteni, az államélet ezen ujántört ösvényén elhatárzott léptekkel halad előre, s ezen új irány további következetes kifejtésénél példányképül szolgálhatand még Németország többi, abstractiókban létező s ellenséges ellentétekben magokat lefárasztó államainak. KÜLFÖLD: Németország. Az „Allgemeine Zeitung“ Beustur, királyi szász kül- és belügyminiszternek Witzthum gróf, szász miniszteri residenshez Londonba intézett sürgönyének franczia szövegét közli, melyben a miniszter visszautasítja mindazon rászólásokat és vádakat, melyekkel Clarendon lord a bambergi kormányokat illette. A sürgöny 1854-diki julius 9-kén kelt, a fordításban következőleg hangzik : „Forbes ur Clarendon grófnak egy sürgönyét olvasá föl előttem a bambergi conferentiát illetőleg, mely, úgy látszik, ő uraságának élénk elégedetlenségre szolgáltatott alkalmat. Ön ismeri, gróf ur, e conferentia eredményeit. Még eddig semmi okunk sincs, hogy azokat megbánjuk, s még azon kétségek is, melyek arra vonatkozólag keletkezhettek volna a bécsi és berlini kabinetek felelete következtében ama jegyzékre, melyet a Bambergben képviselt nyolcz udvar, elitnek terjesztett, tökéletesen eloszlatvák. Bármennyire kielégítő legyen is azon kérdés megoldása, mely a két nagyhatalom, s a többi, az ápril. 20-diki szerződéshez járulásra felszólított német szövetségi államok közt megoldandó fenmaradt, mind a mellett az angol kabinet érzékenységét, melynek ítélete épen nem lehet közönyös előttünk, mindenesetre figyelembe veendjük s annak oly felvilágosításokkal szolgálandunk, melyek azt a bennünket vezető szándékokról értesítendik, ha azon értesítések, melyeket Forbes úr meg volt bízva velünk közleni, oly formákba öntettek volna, melyek minden szuverán kormány méltóságával összeegyeztethetők lennének, mely, bármily legyen is az ország nagysága, melyet képvisel, tiszteltetése fölött ébren őrködni tartozik. A hang, melyen Clarendon lord irányunkban szólani szükségesnek tartotta, olynemű, miszerint minden tekintetek szükségesek, melyekkel ő brit felsége irányában viseltetnünk kell, hogy magunkat elhatározzuk, s ne tegyük a hallgatást a felelet fölibe. Hogy ezen sürgönyt lélekismeretes vizsgálat alá vethessük, az angol követtől annak írásbani közlését kívántam, Forbes úr azonban nem tarta magát erre feljogosítva. Nekem úgy látszik, hogy ha valamely kormány nem vonakodik egy másik kormánynak hasonló nyilatkozatokat tenni, melyek még annyira is mennek, hogy mint később megtudom — mert a sürgöny másutt az angol követségek által közöltetett —, panaszaik viszhangra találjanak , legalább is igazságos dolog lett volna, azon kormányt, mely oly súlyos szemrehányásokkal illettetik, képessé tenni, hogy a sürgönyt éretten megfontolhassa, s arra jól átgondolt védelemmel felelhessen. Én tehát kénytelen valók a második felolvasással megelégedni, s az említett okmány főhelyeit, a mennyire csak lehetséges volt, emlékezetembe igtatni. Clarendon gróf hizelg magának, hogy a Bambergben képviselt államok oly feleletet fognak kapni, mely roszul sugallott beavatkozásukhoz („intervention mal inspirée,“ — „ill advised interference,“ megfontolatlan beavatkozás) leen” mérve. Látja ön, hogy fordításom által a szót enyhítni igyekszem. Ezen felelet már most mindenki előtt tudva van. Nem tudjuk, várjon a brit kabinet meg van-e vele elégedve, jóllehet azt őszintén reméljük, annyi azonban bizonyos, hogy bennünket kielégi, s hogy abból tisztán kiviláglik, hogy a két német nagyhatalom azon jegyzékben, melyet azokhoz intéztünk, roszul sugallott beavatkozást nem pillantott meg. Ha egyébiránt helyén lett volna nekünk hasonló ellenvetést tenni. — Clarendon gróf oly igazságos leend ezt elismerni, — ez inkább a bécsi és berlini kabineteket illette volna.“ „Midőn Clarendon gróf úr sürgönyét tovább követem, rájövök a gáncsra, mely azonban inkább Oroszország, mint ellenünk van intézve. Ezen hatalom azzal vádoltatik, hogy Németországban mindig a meghasonlás magvát hintegette s a német kormányokat a forradalom rémképével ijesztgető. A nélkül, hogy Oroszország ügyvédéül akarnánk föllépni, a mivel bennünket a sürgönynek egy másik helye vádol, igen nehéz nekem ezen vád elsejét igazoltnak találni, ha rágondolok azon módra, mely szerint Oroszország közbelépett azon években, midőn benső bonyolodások Németország egységét és békéjét fenyegették, és midőn Oroszország minden törekvései oda valának irányozva, hogy azon bonyodalmakat megoldja, melyek Németország két nagy hatalma között keletkeztek. Ami a forradalmat illeti, melylyel Oroszország bennünket, mint rémképpel ijesztgetett volna, ennek jlentőségét senki sem ismerheti jobban Hálámnál. 1849 elején államszolgálatra hivatva, szemben állottam az ijesztő rémképpel, melynek alakjai közülem világosan le valának rajzolva, s két hónappal később látom, miként festő vérrel ez ijesztő Drezda utczáit! De azt is megtanultam, hogy kell magát ez ijesztő irányában viselni, s az ez idővei visszaemlékezés Clarendon lordnak meg fogja mondani, hogy az ember hihet ugyan a kisértetben, de anélkül, hogy félne tőle. Igaz, hogy Clarendon lord ugyanazon sürgönyben azt mondja nekünk, hogy ma, midőn Ausztria szövetségben áll Anglia- és Francziaországgal, nem kell félni a forradalomtól, és én legelső lennék, ki a roszakaratú következtetéseket, melyeket ezen egyesülésből akarnának származtatni, visszautasítnám. Azt azonban csak némi fentartással engedhetem meg, hogy amint nekünk Clarendon lord egyidejűleg mondja, a forradalom le volna fegyverezve a nagy kabinetek népszerű polititikája által. Az 1848 és 1849-diki évek igenis komoly tanulságokat s alapos okot hagytak nekünk örökségül a bizalmatlanságra. Clarendon lord sürgönye szerint Oroszország az, mely miután a forradalomtól a félelmet prédikálta, most azt maga segíti elő, mert ügynökei máris bejárják Görög- és Magyarországot, hogy nyugtalanságot gerjeszszenek. Nem vagyok mindazokról részletesen értesítve, mi történik ezen két országban, de a király bizalma által a belügyminisztérium s a rendőri igazgatóság élére állítva, volt alkalmam a forradalmi ügynökök jöttét mentét észlelni Németországban, s meg kell vallanom, hogy az ország, ahonnan jöttek, nem Oroszország volt, s hogy az útlevelek, melyekkel birtak, nem orosz útlevelek valának. És még egyet: ha igaz, hogy Oroszország az, mely a forradalmat pártolja, honnan jó, hogy azon pártok, melyek a mellett csak nyerhetnek , s melyek mind titkon, mind nyíltan a forradalmon dolgoznak, háborút prédikálnak Oroszország ellen?“ „Engedelem e kitérésekért! Megengedem, hogy igen csekély viszonyban állanak a jelen nagy kérdésével, és semminemű összeköttetésben sem bambergi jegyzékünkkel, sem a forradalomtóli állítólagos félelmünkkel.“ „Fájdalom, hátra van még, hogy egyenesebb és súlyosabb vádakra feleljek. Clarendon lord bennünket betű szerint vádol , „el vagyunk vakítva, hogy fel nem fogtuk, miszerint egy nagy krízisben a kicsinyes féltékenységeknek el kell hallgatniok, és hogy Németország érdekei feláldoztatnának az orosz cselszövényeknek.“ Valóban szeretném tudni, mi jogosíthatta föl Clarendon lordot arra, hogy bennünket kicsinyes féltékenységekkel vádoljon, s a német érdekekrőli felfogásunkat,m oly tárgyat, melyben mi egyébiránt a legutolsó német államban is alaposabb megítélőt látunk, mint az idegent, s azon cselszövények által magyarázni meg, melyeknek rászedettei vagy bűnrészesei mi volnánk ? Clarendon lord ily előföltételek támogatására egyetlen egy tényt vagy eseményt sem hozhat föl, s valóban nehéz lett volna neki olyast föltalálni. Egy ily könnyelmüleg odavetett vád minden önvédelmet szükségtelenné tesz, mi ezt csak mélyen sajnálhatjuk, stb.“ .Ön szives leend ezen sürgönyt Clarendon gróf úr előtt felolvasni, s föl van hatalmazva annak másolatát adni, ha az öntől kivántatnék. Fogadja ön stb. Be u s t.“ Francziaorság- Páris, oct. 15. A „Moniteur jelenti: St. Amid tbnagy földi maradványai oct. 16-kán, reggel 8 órakor fognak a lyoni pályafőhöz érkezni és ott gyászravatalra tétetnek egy s testőrségi század őrsége alatt 9 órakor a gyászmenet képzésére határozott csapatok a pályaudvar bejáratainál fölállanak. 9 314 órakor azok, melyek a gyászkocsi előtt fognak menni, a meghatározott rendben előlépnek, mielőtt maga a kocsi megindult volna. A gyászkocsi 10 óra táján a pályaudvart elhagyva a hadastyánokhoz indul. A „Moniteur“ ezután fölszámítja azon csapatokat, melyek a menetet képezik; minden fegyverzet számosan van képviselve. A hadastyánok palotájának kapujánál a kocsi megáll, míg a kisérő nép a kocsi előtt elléptet. Az elléptetés után a hadastyán-palota kormányzója a hullát átveszi és az érdemjeles altisztek által az egyházba vitetik. A hajó közepében felállított ravatalt az angol követ, M a g n a n tábornagy, M a c k a n admirál, De la Woestine tlok veszik körül, kik a gyászlepel szögleteit tartják azon tabokkal együtt, kik a jövetel alatt tartották. Ünnepélyes gyászisteni tisztelet tartatik, melyen a ministerek, a három nagy államtest elnökei, a senatus, törvényhozótest , államtanács küldöttségei, és a hatóságok jelen lesznek. Azon pillanatban, midőn a kocsi a pályaudvart elhagyja, tizenhármas álgyu-üdvlövés történik, egy a Bastille-piaczon fölállított üteg által. A Quai d’Orsay mellett fölállított üteg által három tizenhármas üdvlövés adatik. A „Moniteur“ folytonos hallgatása a szebasztopoli hadműködések fölött inkább mutatja, mint bármi, hogy az ostromnak tovább kell tartania, mint bizonyos sürgönyök elhitetni akarnák. — St. Arnaud temetésének programmja az utczákon mindenütt ki van ragasztva. Az itt levő angolok csodálkoznak, hogy az oly gyorsan történik , mert az angol küldöttség, mely azon jelen lenni szándékozott, idejében nem érkezhetik meg. A tábornagy hulláját a hadastyánok templomában lord Cowley fogadja; ő már a halott emléke iránt meghozd a hódolatot azon levélben, melyet halálának hírére irt,s melyben azt mondá,hogy St. Arnaud-t ismerni és szeretni, azon egy. Azon jelentékeny erősitvények, melyek Krimiába naponként küldetnek, eléggé mutatják,hogy az expeditio hosszasan eltart.Azon álgyuk közt, melyeket közelebbről Toulonban hajóra szállítottak, két 140 fontos ostromálgyu is van, melyek golyója a négyszög körű falakon és tizenkilenc lábnyi vastag földsánczon áttör. Hivatalos körökben a Krimiábani eredmény iránti bizalom határtalanná vált, s nevezetes, hogy azt St. Arnaud halála inkább erősítette, mint gyengítette. Canrobert ugyan a császárnak azt írta, hogy Szebasztopol bevételére 14 napi idő kellene. A császár azonban teljes nyugodtsággal azt felelte: „A tábornok engem meg akar lepni.“ Sőt annyira mennek, miszerint 10—11 és 12-ét tűzik ki az ostrom napjául. — Ma egy hir szárnyal, mely azért érdemel említést, mivel azon általános hitel, melyre ama hir talált, a helyzetet jellemzi. Ugyanis azt beszélik, hogy az északi sereg, 50,000 belgával a közelebbi tavaszszal Poroszország ellen állást foglalna,s ha ezen hatalom tovább is, Oroszország iránti rokonszenve által a békét akadályozná. A nyugati hatalmak ebben Ausztria és a német államok egy részének közreműködésére számítnak. Ez szép képe lenne az „egyes Németországnak,“ hála azon hatalomnak, mely egykor a német egységi törekvéseket vezetni látszott, hogy Németországban „olvadhasson“ föl. Most Francziaország és Anglia egész ereje keletre van fordítva, mint azt, az e pillanatban jelentett csapatszállítások, Marseille- és Toulonban, mutatják. Nem lehetlen, hogy a császár személyesen a tengerre száll. Ismét beszélik, hogy Krimiába fogna menni. A Barbés-féle háborúüzenetnek az a hatása, hogy a kormányt új kibékülési rendszabályokra nem hangolja. „Barbés az átalános megkegyelmezést tíz évvel későbbre tolta“, így nyilatkozott volna egy magas állású személy. Larochefoucauld-Doudeauville herczeg,egy a ,,Pare“-hoz intézett levél által, a legitimista párt nevében megczáfolja azon aljas rágalmat, melylyel ez vádoltatik, mintha a franczia fegyvereknek krimiábani eredménye iránt közönyös volna, s ama levélben ez áll: „Francziaország ismét visszafoglalta azon rangot, mely őt az európai hatalmak közt illeti. Dicsőség legyen Istennek, a kormánynak engedelmesség és tisztelettel adózunk. Mi ugyan szolgálatunkat megtagadhatjuk, de nem irtózunk méltánylásunkat kifejezni, melyet több mint egy tekintetben megérdemel, s különösen a gyűlölet érzelme szíveinkben nem foglal helyet. Azok , kik minket gonosz ezésből rágalmaznak, ezt elmondhatják-e ?“ Spanyolország. Egy magán sürgöny Madridból, pet. 1-kéről jelenti . A hivatalos újság Duce tábornoknak lovassági felügyelővé neveztetését hozza. Az epemirigy többé nem terjed. A pénzügyi nehézségek a közönségben némi aggodalmat ébresztenek. Az „Ind. belge“nek oct. 8-káról Írják . Távirdai tudósítások szerint, az ultraprogressista párt a vidéken mindenütt megveretett, a szabadelvű unió győzedelmeskedett. A választások végleges eredményét egyébiránt csak néhány nap múlva tudhatni meg , minthogy csak a nagyobb városok közt van távirdai összeköttetés. A főváros több mint 8000 választója közül csak 4468 vett részt a választásokban. Az ultraprogressisták nagyon panaszkodnak megveretésök miatt,a kormánynak nem tehetnek szemrehányást, mert az minden tekintetben teljes szabadságot engedett. Az ultra-progressisták megbuktak, mivel a spanyol nép nem democrata, hanem monarchiát és a trón fentartását akarja. A királynőnek holnapután, születése napján kellett volna a nemzetőrségnek zászlókat adni, de az ünnepély nov. 8-kára, a cortes megnyitásának napjára halasztatott. Dánia. A Volksthing megalakulása után azonnal, mind a tagok magángyülekezeteiben, mind az összes ülésben határozatba ment : a kir. leiratra a birodalmi gyűlés megnyitásakor válaszfeliratot intézni király ő felségéhez. A válaszfelirat fogalmazására választott bizottmány, az egyetlen Taeherning kivételével, többé kevésbé határozott ellenzékiekből állott. A bizottmány Monrad-ot választotta elnökéül, jelentést tevő jegyzőjéül pedig Hall tanárt. A Volksthing e bizottmánya által tervezett s telegráfi tudósítások szerint 12-én másod ízben megvitatott válaszfelirat, kimerítő világos képét adja Dánia politikai helyzetének s következőkép hangzik : Legkegyelmesebb király! A birodalmi gyűléshez intézett legmagasabb üzenetében felséged ama reményt fejezé ki, hogy a monarchia alkotmányviszonyai rendezésének nagy műve az összegyűlt birodalmi gyűlés becsületes és eszes közremunkálásával egy lépést előre fog haladni, úgy, hogy szerencsés egyetértéssel az rövid időn befejezhető leend. A volksthing bizonyosan igyekvend megtenni a magáét, e czélra azonban a legelső s leglényegesebb lépésnek a birodalmi gyűlés egyenes nyilatkozatát látjuk ezen — a haza jövendőjére nézve oly határozó ügyben, — miért is e nyilatkozatot ama nyíltsággal teendjük, mely természetes kifolyása a meggyőződésnek, hogy mi a nép törvényes képviselete gyanánt csak azt fejezzük ki, mi a nép közt mindenütt legerősebb viszhangra talál. A volksthing tökéletesen elismeri annak szükségét, hogy a felséged kormányára bízott különböző tartományok szilárd államszerkezeti egységbe olvasztandók, — ekként lehetvén csak a jelen bonyodalmas állapotnak véget vetni. Arról is meg vagyunk győződve, hogy e czél csak úgy érhető el, ha az alkotmányművet oly kormány alapítja meg, mely a király és a nép bizalmát egyesíteni képes s a dán nép alapos jogát nem mellőzendi. A dán birodalmi gyűlés félreismerhetlenül bebizonyitó készségét az egyetemes alkotmány létrehozásának megkönnyítésére, jelesül azáltal, hogy nem ragaszkodott ennek tartalmát illetőleg bármely közvetlen befolyáshoz ; de legkegyelmesebb király a birodalmi gyűlés mégis azon Létalapból volt kénytelen kiindulni, hogy a tervezett egyetemes alkotmány,mely a dán birodalmi alaptörvény alatti terület egy részét oly szorosan fűzi egybe , fő lényegében valódilag alkotmányos és képviseleti szerkezet leend , — már azért is, hogy elvileg nyílt összeütközésbe ne jöjjön a dánországi alkotmányéval, mely a király és a dán nép szerencsés megegyezéséből származott s már egy év óta áll fenn. A birodalmi gyűlés és a nép e hitalapját tökéletesen igazolja az 1852. január 28-ai legmagasabb manifestum tartalma is, és soha sem csírázhatott fel a gondolat, hogy a dán monarchia,mely mindjárt felséged trónra léptekor egy valóan alkotmányos s a képviseletre nézve döntő erővel bíró államszerkezet ígéretét nyerte, akár a pénzügykezelésben, akár az ország közös ügyeit érdeklő törvények hozatalában, oly politikai helyzetbe lenne visszavihető, mely a szomorú tapasztaláshoz képest oly kevéssé képesnek bizonyult a koronát a rázkódások ellen megvédeni , holott ellenkezőleg e szerkezet, miután a feloszlással fenyegetett monarchia támogatására a dán birodalmi alaptörvény hozatott, bebizonyító hathatósságát a birodalom megmentésére nézve. A dán nép, legkegyelmesebb király azon élénk és megingathatlan meggyőződést táplálja, hogy a monarchia egyetemes ügyei rendezése alkalmával is fenn fog maradni az államszerkezet által megszabott alkotmányos és képviseleti alap; s hogy a dán birodalmi gyűlés azért soha sem fog elállhatni ama követelésétől, miszerint ama testület, melyre a monarchia összes közügyei fognak bízatni, mind az egész államköltségeket, mind pedig a közös ügyeket érdeklő törvények hozatalában határozó erővel ruháztassék föl, és hogy e testület ekként alakíttassák, miszerint valóságos népképviselet legyen, jelesül, hogy a királyi kinevezés által abban résztveendő elemeknek aránytalan túlsúly ne adajék. Ezen — egy dán birodalmi gyűlés által sem mellőzhető igény kivételével azonban, felséged a birodalmi gyűlést legkészebbnek találandja mindazon lépésekre, melyek az egyetemes államszerkezet létrehozását megkönnyíthetik és siettethetik. Ennélfogva annál inkább meg vagyunk győződve arról, hogy felséged soha sem fog ama tanácsra hallgatni, mely az alkotmányunknak életet és erőt adó — a király és a nép közötti egyetértés kötelékét az által törekszik megszakítani, hogy az alaptörvénynyel kapcsolatban lévő fenntartott jogot akként értelmezi, miszerint ezen értelmezés a fenntartott jog valódi értelmével ellentmondásba jőne; azon értelemmel, melyet felséged államtanácsa is ünnepélyesen elismert a nyilatkozatban, mely az 1852 január 28-ki legmagasabb manifestum közlésekor s a volksthing felhívására, a birodalmi gyűlés megnyugtatása és biztosítása végett adatott. Legkegyelmesebb király! A volksthing ezúttal komoly kül- és belviszonyok közt fordul felségedhez ; de hiszen a király és a nép már súlyos és vészteljes időket élt át s viszonyos bizalom- és egyetértéssel szerencsésen kiállotta azokat. A volksthing ennélfogva Ausztriai birodalom. A bécsi lapok azon közleménye, hogy Arnim gróf porosz kir. követ a porosz válaszjegyzéket tegnap (oct. 17.) a külügyminiszternek átnyújtotta volna, tévedésen alapszik. Arnim gróf a külügyminiszter urnál nem is volt. — A porosz kir. kabinet válaszát az ausztriai sept. 30-kai jegyzékre itt a legközelebbi hét folytában várják. Tartalmát ma még mély homály fedi. Mindamellett gyökeret ver azon nézet, hogy Berlinben egy a két német nagyhatalom egyességére nézve kedvező fordulat készül elő. A Kreuzzeitung-pártnak Ausztria elleni zajongásira nem nagy súlyt fektetnek, sőt inkább az jó ómennek tekinthető.