Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)
1854-10-22 / 1386. szám
Anglia közvéleménye s az ezt kezelő „negyedik rend“ a Bájté. Baden-Baden, oet. 13. Olyan e vidék most, mint kifáradt, nyugalomra vágyó szép hölgy. A tavasz és nyáron át itt mulatott vendégeknek 20—30 ezerre menő száma nagyobbrészt szétoszlott; csak a betegek késnek még egészségük vagy erszények helyreállíthatása reményében. A roulette zöld asztala mellett a bank hivatalnokai unalmokban ásítoznak, csak itt ott láthatni még néhány hidegvérű angolt melegedni a játéktermek fűtött vaskályhái mellett. A játék bűnös serege a téli saisonra Homburgba teszi át szállását. Mily sajnálandó, hogy az erkölcsös Németország tűri keblében azt, mit Francziaország mint bűnt kiutasított. Baden a szép Németországnak egyik legszebb pontja. Természet és művészet versenyez itt a szépnők előállításában ; történetet s regéket beszél minden kő, s alig van lakás, ki a római kortól a legújabb időkig ne tudna költői, históriai dolgokkal mulattatni. Az utas, ki csak néhány napot tölthet itt, alig tud választani az élvekben. Végig futottam a pompás épületek, termek és kerteken; kora reggeltől késő estig kocsiról nézem a fenséges vidéket. Ki nézhetné meg ily rövid idő alatt mind a históriai és regös romokat. Megtekintem az e várat. Mily kár ködben úszik a vidék s felhők ülnek a hegyzet fenyvein. Egy jótékony őszi szél szétüzi a ködöt és felhőt, s én remegő örömmel nézek végig a panorámán. Átsötétlik fokonkint a könnyű ködleplen a Fekete-erdő nagyszerű helyzete, felcsillámlik a kigyedző Rajna, s a szem Strassburg Münsterét látja, másik irányban Karlsruhe, a speieri székesegyház s Melibogus mogorva hegye ad érdekes pontokat. Lentebb az úgynevezett új vár áll, római alapokon. Kristóf markgróf építé 1417-ben side lakását is áttöré. Koronként a história nagy szerepeket játszott Itt , azért a vár sok változáson ment át. Jelenleg az uralkodó herczeg ragyogó termei ékesítik. A várkastély egyik szárnya alatt láthatók egész épségekben a hajdani rémfogházak, a helyek, hol a vétkesek a vas szálány karjai közé vettettek, s a mélységek, honnan nem volt többé szabadulás. Egyik czellának roppant kőajtajához érvén, vezetőm figyelmeztetett, hogy meg ne ijedjek a hangtól, melyet az ajtó nyílása ad. Oly siralmas volt az, mintha a középkornak egy egész századát hallottam volna zokogni. Badennek számtalan ily érdekes pontjai közöl meglepőig hat a nézőre a forráscsarnok. A 16. korinthi oszlopon álló nagyszerű külcsarnokban láthatók Baden és környékének érdekesebb története és regéi remek freskó festményekben, a rómaiak győzelmes átjövetele a Rajnán, s ugyanazok visszafizetése. Belül az ivócsarnokban Baden ásványvize csordogál ízletes faragványból. Midőn a külföld romjait, fürdőhelyeit, művészeti teremtményeit magasztos érvvel nézegetem, jól esik remélnem a közel időt, midőn a szép Balaton regényes romjaival Sárvize által közelebb hozatik Pesthez és külföldhez, a a balatoni gőzhajózást nem félthetni gyalázatos megbukástól; midőn a gyönyörű Erdélyt vasút köti hozzánk s gazdagaink nem engedik porba dőlni a romokat történetes költészetekkel, midőn Parád, Szliács stb. többre becsültetik kevésbé jótétony külföldi fürdőnél, s hazafias vállalkozás nem hagyja pimasznál által elhordatni Visegrád drágaköveit; — ifjaink pedig, íróink s művészeink produktumait elibe teszik az agarászat, meg isten tudja miféle költséges mulatságoknak. A vasút által kicsiny lett a föld; néhány nap alatt országokat lehet berepülni. Tegnap Heidelbergbe rándultam; most mindenütt tanulókkal lehet találkozni. Néhány egyetemi polgár társaságában igen jól mulattam, szeretik a jó bort; ilyenkor aztán előveszik Schiller, Gőthe, Uhlandot. Kérdem tőlök , ki legkedvesebb költőjök? „Ki lenne más mint Schiller, az ideális ifjúság költője, ha kilépünk a szép egyetemi életből a valódi életbe, majd Gőthét bálványozzuk“ felelék. „Él e még Petőfi“, kérdezők, ,fájdalom, nem él!‘ felesém. Említem nekik Vörösmartyt, kinek műveiben a magyar nyelv szépsége és méltósága van letéve. Többek közt a genialis Jókai-ra figyelmeztetem őket. Egyik emlékezék e névre. Elkísértek Heidelbergbe. A kis Neckar folyó mellett fekszik, ez két hegyláncz közé szorítva. Európa hirű vára 1300 körül épült. Bent a város közepén, mint mély gondolat az agyban, áll a tudományos egyetem komoly falaival; mintha minden ablakból nézne ki egy egy professor a hetvenhat közöl. Előadásokat akarok hallgatni, de az egyetemi polgár urak od. vége felé szoktak csak megjelenni a cursuara , így hát nem részesülhetek a szerencsében. Itt a legelső hotelekben is nagyobb az olcsóság, mint például Czegléden. Heidelberg-badeni utamban egy öreg tanárral való párbeszédem Magyarország fölött. „Borzasztó lehet látni azokat a csikósokat, midőn a vadlovakon nyargalnak; ugyan mivelik-e már földjeiket a magyarok? sat. sat. kérdéseire meglehetősen rászólhattam az öreg collegára, mert a múlt századbeli vinkelkalender-féle tudományos világismeretével szépen elhallgatott s Badenben előlem igen ügyesen elosont. Tömött felhők nehezednek a vidékre, félek, hogy rajnai utammal ez időre fel kell hagynom. Isten velünk. Theodorovits. Ausztriai birodalom. Egyes lapok közelebb azon hitt terjesztik, hogy Poroszország panaszt emelt Ausztriánál azon szerencsekivonat miatt, melyet a bécsi kabinet az Alma melletti győzelem következtében Páriában kifejeztetett. Erősítik előttünk, miszerint ezen állításnak semmi alapja nincs; ez annál hitelesbnek is mutatkozik, mivel a porosz kabinet ezen ügynél épen nincs érdekelve; ellenben jó forrásból erősítik, hogy Gortsakoff hg Bécsben Buol grófhoz e szerencsekivonat tárgyában kérdést intézett, s rá igen határozott választ kapott. F. hó 12-kén Bourqueney báró franczia cs. követ Buol grófnak egy jegyzéket nyújtott át, mely tudtul adja, hogy a szövetséges hatalmak a háborút legnagyobb nyomatékkal és erőhatással folytatni változhatlanil eltökélvek, s Ausztria felhivatik, hogy — tekintve Poroszország késlekedési politikáját — önállólag határozza el magát. Gróf Eszterházy György cs. k. rendkiv. követ Berlinben tegnap délben szerencsés volt ő Felségétől a Császártól külön audientián fogadtatni, s majdnem teljes egy órát töltött a Fejedelemnél. Sz. Pétervárból f. hó 8-káról kelt egyenes tudósítások szerint Gortsakoff herczeg cs. követ Bécsben a fővárost ismét el fogná hagyni. Ki leend helyettese, még arról semmi bizonyost nem tudhatni. Krakóból ottani kereskedők levelet értesítenek, hogy a Lengyelországgal közlekedés még folyvást igen nehezítve van. A személyforgalom egészen megszűnt. Míg máskor ez időtájban a határszélhez közel lakó lengyelországi földbirtokosok sűrűen jöttek Krakóba a termények árviszonylatait kitudni, most többé egyetlen ily egyén sem mutatja magát. Gróf Eszterházy György, ausztriai cs. k. meghatalmazott követ ma egy a külügyminisztériumban tartott értekezleten volt jelen, melyben az oct. 18-kai porosz jegyzékre adandó ausztriai választervezet megállapítása forgott fen. Kissé határozottabban hallatszik ma a porosz válasz tartalmáról, hogy a porosz kabinet az áprilisi conventio kiterjedése ellen oly kérdésekre, melyek iránt abban ellátás sem történt, óvást tesz, egyúttal azonban késznek nyilatkozik a cs. k. kabinet netaláni újabb előterjesztéseit elfogadni és új egyezkedéseket tenni a német érdekek utalmára. Ezzel tehát kilátás nyittatott a két nagyhatalmasságnak egy a szövetséggyűlésnél teendő közös indítványra, mi mostanig nem létesülhetett. Most az a kérdés, vájjon Ausztria akarand-e ez ösvényre lépni. Jó kútfő szerint, a cs. k. ausztriai kabinetnek az utolsó , oct. 15-kéről kelt porosz jegyzékre válaszul adott jegyzéke már holnap vagy holnapután fog Berlinbe küldetni. Mint látenik, a cs. k. kabinet nem szándékozik az eldöntést halasztgatni s a jelen ügybeni jól átgondolt határozatai mellett marad, melyekről Poroszország Bud grófnak sept. 30 ki jegyzéke által értesítve lan. Bécs , oct. 17. Az egész birodalom által épen annyi hazafius részvéttel mint kiváncsisággal várt nyilvános ünnepély, a császár-koronázás, melynek ez év folytán kellett volna megtörténnie, részint a jelenkor politikai viszonyai, részint amiatt, hogy a birodalom különböző részeiben a szervezés még nincs egészen befejezve , mint halljuk, jövő tavaszra halasztatott. Minthogy ezen ünnepély a jelen államszerkezetnek az előbbitől egészen különböző viszonyai közt történendik s maga nemében első leend, ezek tekintetbe vételével a program is legszorgalmasabban jön kidolgozva. A császár-koronázásban mindenekfölött a birodalmi egység, a mint ez, egyenlő törvények és jogok egyenlő kapcsa szerint fennáll, találandja kifejtését. A monarcha ennélfogva csak egyszer mint Ausztria császárja fog megkoronáztatni székvárosában s az azelőtt törvényszerű vagy szokásos koronázások Budán, Prága és Mailandban, a magyar, cseh és lombard-velenczei királyságokban, elmaradnak. Hogy azonban a múlt némileg még a jelenhez csatoltassék, a történelmi emlék megőrizve s a századok által szentesített nemzeti emlékeknek elégtéve legyen, ezek a császárkoronázási ünnepély alkalmával annyira lesznek tekintetbe veendők, a mennyire ez a birodalmi egységgel, melynek symboluma leend, összefér. E czélból szent István koronája, a cseh koroná s a lombard-velenczei királyság vaskoronája Bécsbe fognak hozatni, hogy — mit egyébaránt nem tudunk — a monarcha, miután a császárkoronával magát feldiszité, azokat is fejére tegye, — vagy pedig talán csak mint tanúi és emlékei a jelennel összeolvadott múlt kornak. Miután, az eddigi rendszerek megszüntetése mellett is, az udvari örökös fő méltóságok, mint az ország-udvari marschalli, az ország-főkamarási hivatal stb. megtartattak, ezek is a megkoronázandó fejedelem körül fognak seregeim s az ausztriai császárkoronázás talán a legpompásabb ilynemű ünnepély leend Európában. (Schles, Z.) Prágából oct. 15-éről írják a „W. Z.“-nak : Az olmützi vonattal tegnap innen egy teljes tábori kóroda (30. sz.) indult el. E kóroda Gallicziába van rendelve, s mint tudva van, egy tábori gyógyszertárból, 500 ágyiruhával ellátott nyoszolyából, s kellő sebészi készletek és műszerekből áll, egy százados felügyelete alatt. Ez arra mutat, hogy a birodalom keleti részében komoly események bekövetkezése váratik. Jövő héten innen Brassóba és Bukarestbe két hadibiztos fog menni, kiknek hivatali feladatához tartozandik a sereg élelmezését háború alatt szorgalmazni és intézni. KÜLFÖLD. Frft&oxlaonz&g. Páris, oct. 17. A „Moniteur“ a tegnapi temetésrőli jelentésében megemlíti, miszerint a diplomatiai testület önként vett részt a hadastyánok palotájában tartott gyászünnepélyen. „Anglia — monda a „Moniteur“ — különös részvétét akarta mutatni a Francziaország által szenvedett veszteség iránt. A gyászisteni tiszteleten jelen vola az angol tábornokok és főtiszteknek egy küldöttsége. Ezen küldöttség tagjai valának : Smith tábornok hadsegédévei, Taylor és Holditch ezredesek, az angol királynő által küldetve, és lord Hay, lord Hardinge hadsegéde a brit sereg főparacsnokának, kit képviselt, hadsegéde. Marmora gróf, szardiniai tábornok, a diplomatiai kar páholyában vala. Ő ey pasa, követségi személyzete s a Páriában levő török tisztek kíséretében a hullának a pályafőig elibe ment s azt a hadastyánok palotájáig kisérte.“ A nevezett tisztek közöl egy állítólag Wellington hű unokája. Többen megjegyezték, hogy Ausztria és Poroszország követei, kik a gyászmenetben egymás mellett mentek , igen élénk beszélgetésbe ereszkedtek. — úgy hallatszik, hogy Castellane tábornagy, St. Arnaud helyébe főlovászmesterré neveztetnék. A tegnapi ünnepélyen átalánosan feltűnt, hogy a hadastyánok palotájában a ravatalra herczegi koronát is tettek. Ebből azt következtetik, hogy St. Arnaud tábornagy kevéssel halála előtt herczeggé neveztetett, és hogy özvegye e czímet fogná viselni. Marseilleből írják, hogy ott a csapatok szállítása gyorsan történik. A révben öt hajó van nápolyi, szardiniai, angol és franczia lobogókkal, melyek a csapatok elszállítására vannak határozva. Több gőzös, ezek közt a„Caire“ 500 gyalog vadásszal és a „Nil“ 200 emberrel a 6-ik ezredből és 400 emberrel a 19-ik könnyű ezredből már elindult. A csapatok közt meglehetős lelkesedés uralkodik. A „Caire“ hajóval ment 500 ember ezen dal közt hagyta el La Joliette révet : „Nous allons battre les Russee est!“ A 10-ik sorezred, mely Rómába volt rendelve , nem különben keletre megy. — Mi a szövetségesek hadműködéseit illeti, azokat folytonosan a legmélyebb titok fedi. A császár Canrobert tábornokkal titkos jegyek által levelez, s a sürgöny tartalmát nem közli senkivel. Legelébb a hadastyánok árgyai fogják a világnak hirdetni, ha Szebasztopol elesett. A frohsdorfi legitimista párt új jelszót kapott. A párt taktikája ezután abból áll, hogy Oroszországgal szembeszálljanak és a nyugati fegyverek győzelmét kívánják. Oroszország helyzetének aggasztónak kell lennie, ha még a legitimisták is odahagyják. Az „Assemble nationale“ és „Union“ tegnapelőtt és tegnap ez értelmében a fordulatokat mutatják. Egy legitimista igy nyilatkozott, miszerint Chambord gróf ügyeinek érdekében áll a közvélemény átját követni és a század véleményével össze nem ütközni. A legitimista uraknak ezt rég kellett volna termniök. Madridból, oct. 11-kéről jelentik, miszerint Krisztina királynő nyilatkozványa óta legnagyobb egyesség uralkodik Espartero és O’Donnel között. A választások határozottan a progressisták részére ütöttek ki, és a „vörösek“ is, tudniillik az Orense-színtek a cortesben mintegy 30—40 fő által lesznek képviselve. Jellemző, hogy a spanyol republicánusok közöl egy sem választatott meg Madridban, hanem a vidéken. A madridi kabinet elhatározta, hogy minden idegen politikai menekültet Madridból eltávolítson. Lord Ragl annak következő szavait említik, mint adomát, az almai csatatérről. Midőn a seregek cstarandben állottak, azon franczia tiszt, ki az angol tábornok mellett volt, közte és a tábornagy között a közlekedést fentartani, némi megjegyzést tett a franczia szárnyról, mely az angolok jobb szárnyának segítségére sietett: igen, szólt lord Raglan, nézve a franczia szárny gyors előnyomulását, Franciaország nekem egy karral tartozik, és azt ma nekem visszaadja. (Lord Raglan, tudomás szerint, egyik karját a franczia háború folyama alatt vesztette el). „Levél a császárhoz a keleti kérdésről“ czímű névtelen röpirat nagy ügyeimet gerjeszt azon pillanatban, midőn minden kitérés nélkül azon megoldást , mely nyolcz nap óta mindenki száján forog, egyedül lehetségeskép állítja föl. „A nyugati hatalmaknak“ — mondja a szerző — ahelyett, hogy hasztalan alkudozásokat kezdenének — közös nyilatkozvány által a lengyel nemzetiség jogszerű létezésit kellene elismerniök,s bonyolódás nélkül gyors és alapos megoldást fognak nyerni. Ha Lengyelország vissza van állítva, akkor a czár töhetlen Törökország ellenében, a Duna folyama tényleg Ausztriához tartozik, Oroszország kizárólagos uralma a Feketetengeren chimera lesz, és minden hódítási álmok elenyésznek.“ Egy legitimista közlöny, mely ez iratot terjedelmesebben taglalja, azt hiszi, hogy az nemcsak intés volna Poroszország ellen, hanem nagyobb tervek bevezetéséül tekintendő. Spanyolország: Egy párisi magánsürgöny Madridból, oct. 14 kéről jelenti: „A hivatalos újság nem közöl valami fontos dolgot; a kincstár megkezdte a hátralevő hadirészletek fizetését.“ Az „Ind. bege“-nek Madridból, oct. 10-kéről írják: A minisztérium hasztalan kérte a királynőt, hogy mára, születésnapjára, Madridba jőjön, itt magát a népnek megmutassa, és a katonaság fölött szemlét tartson; azt megtagadta s minden kérés hasztalan volt. — A választások eredményéről tökéletes tudósítások még nincsenek ; Alicante és más tartományokban a választás oct. 24-kéig elnapoltatok. Több miniszter több helyütt megválasztatott. Andalúziában a választók, eddigi tudósítások szerint, több egyetértést mutattak, mint másutt; több ottani kerületben O’Donnel programmja értelmében választottak, és O’Donnel, Serrano, Izabella alkotmányos dynastiájának többi védőivel, Jaen-, Cordova-, Malaga- és Logronoban nagy többséget nyertek. Mihelyt Espartero, O’Donnel és mások, kik több helyütt egyszerre megválasztattak , a követségi hely közt választani fognak, az üresen maradt helyeken új választások fognak rendeltetni, s talán akkor Duce is megválasztatik, ki eddig elmellőztetett. Perales marquis grandi méltóságra emeltetett. — Lemery tábornok cataloniai és Lebron tábornok estramadurai főkapitánynyá neveztetett. A minisztérium tökéletesen elhatározta, hogy az egész minisztérium, tán Alonzo kivételével, ki a minisztériumból a párt egy jobb szónoka részére kilépett, a cortes előtt föllép, és a Krisztina királynőt illető eljárását igazolni fogja. A párisi „La Presse“ oct. 12-ki madridi levelében a megválasztott radikálok (republicánusok) számát 25-re teszi, a határozott progressistákét 120— 130-ra, az Espartoro pártjabeli mérsékelt progressistákat 40—50 re, az O’Donnel színezetű mérsékelteket ugyanannyira , a legyőzött pártbelieket 4—5 re. A madridi „Espana“ oct. 13-ai száma egy valószínűleg don Enrique infanstól eredő nyilatkozatot közöl, mely szerint a fővárosból elutazásának semmi köze a többször szóban forgó politikai tervekkel (az infans tudniillik a köztársasági összeesküvés élére állíttatott) ; a herczeg , mint jó spanyol, érdekkel viseltetik hazája sorsa iránt ; de egyszersmind jól ismeri személyes állásának kivállaltaait és azon helyzetet , melyben Spanyolország van, mint sem, a fájdalom, már létező nehézségeket még nevelni igyekeznek. Egy párisi magánlevelezésben Madridból oct. 13- káról ez közöltetik: A kormány darab idő óta több bizalmat nyert maga irányában, lépése biztossá vált, és a sevillai nyugtalanságok, valamint néhány hivatalnok által a választásokra gyakorolt tilos befolyás ennek megmutatására alkalmat szolgáltattak, a sevillai nemzetőrséget föloszlatta, hogy mindazok kizárásával, kik törvénytelenül betolakodtak, újra szerveztessék , és a hibás hivatalnokokat elbocsátotta. November vége előtt a választások végeredményét és a cortes összeállítását pontosan és tökéletesen nem ismerhetni, — jól lehet az ülés már nov. 8-kán elkezdődik. Ennek oka pedig, hogy Catalonia és más epemirigy-látogatott tartományok csak később választhatnak, — és hogy sok új választásnak kell történnie. — Azon pénz, mely Krisztina királynő lezárult jószágaiból jő be, a cortes határozatáig sz. Ferdinand bankba tétetik le. Nagybritannia, London, oct. 17. A Dániában felmerülő események elkezdik lassankint a politikai körök figyelmét felébreszteni; nem tudjuk azonban, vájjon az itteni hivatalos sajtó vezérczikkei helyes fogalmat adandnak-e a közönségnek a Dániában jelenen mutatkozó bonyodalmakról. Sőt még az iránt is gyanús sejtelmek keletkeznek bennünk, hogy az angol publicisták vagy maguk sem értik jól Dánia viszonyait, vagy pedig, hogy bizonyos rögeszméktől, melyek még 1848 és 49-ből származnak, nem bírnak menekülni, így a többi közt úgy látszik, hogy a német érdekeket Dániában még mindig egyjelentőségűeknek tartják az orosz érdekekkel. A „Globe“ a dán kérdésnek egy egész hosszú vezérczikket szentel, melynek rövid de homályos értelme körülbelől ez volna: „Ha Poroszország logális módon viseltetik a nyugati hatalmak irányában, a dán bonyodalmaknak nem leend egyéb, mint locális jelentőségök ; más esetben szükséges leend a felől erélyesen gondolkodni, hogy Nyugat-Európa érdekei a Kelettengeren Oroszországnak el ne árultassanak.“ Nem igen sokkal érhetőbben nyilatkozik a „Chronicle,“ mely következő laconicus modorban recapitulálja Dánia történetét 1848 óta: „Kevés év előtt VII. Frigyes király népszerű uralkodó volt. — Dán alattvalóinak hajlandóságát az általok óhajtott alkotmányos szabadalmak s azon szilárdság által megnyerte , melylyel ő a nemzeti politikát , ellentétben egy német — vagy , a mint most igen helytelenül fejezik ki magokat, egy öszves „állampolitikával“ fentartotta. Szerencsétlenségre azonban később változás állott be. Bármi lett légyen is a király magán nézete, s bármily erélyes lehetett is ellenállása minisztériumának tervei ellenében , az utóbbi 2, 3 év alatt nem volt egyéb, mint egyszerű eszköz aristocratiája orosz Lottójának kezeiben. Állítják, miszerint azon házassági kötés, melyet a király 1850- ben kötött, indirect után ezen eredményre vezetett; de nem szükséges ismét e pontra visszatérni.“ — Ezen egy pár tétel után a „Chronicle“ áttér az 1854-ki julius hóra, a birodalmi tanács alakítására, annak titkos üléseire és és a hazafiak ellenszegülésére. (VII. Frigyes király német alattvalóiról természetesen szó sincs , és ezért csak köszönettel tartoznak, mert a poelita lap bennök igen valószínűleg egy részről republikánus rebelliseket, más részről pedig Oroszország párthíveit vélte volna fölismerhetni.) A hazafiak által emelt panaszokra nézve megjegyzi: „A dán kormány roppant cseregeket fecsérelt el hadsergek és flották fentartására, látszólag a biztos semlegesség megőrzése végett, de sajátképen, mint mindenki beláthatja, csak azért, hogy Oroszországot támogathassa. Semmi kétséget sem szenved, hogy ezen kiadás teljesen törvényellenes volt, s ép oly bizonyos az is, hogy a számadásoknak Sz. Pétervárra kellett vala küldetniük. Várjon a dán váltókat ott respectálták volna-e, ezt lehetlen megmondani, de a hazafias parlament nem akar Oroszországhoz segítségért folyamodni, s a kiadásoknak vagy kölcsön vagy új adó által kell fedeztetniök. A nemzeti érzelem igen kedvező mind a Porta, mind szövetségesei irányában, s legkisebb aggodalmunk sincs, hogy a Hansen tábornok s jelenlegi hadügyminiszter által életbe léptetett hadkészületek valaha azon ügynek szolgálandnak, melylyel rokonszenvez. Más részről pedig nem egészen lehetetlen, hogy Dánia, hamarább vagy később engedend a nép szavának, a nyugati hatalmakkal a szabad institutiók főellensége ellen szövetkezendik. A dánok mindenesetre számolhatnak rokonszenvünkre.. . És mi nem kétkedünk, hogy hazafias törekvéseiket a legtökéletesebb győzelem koronázandja. Ha a törvényes és alkotmányszerű eszközök erre nem volnának elegendők, és másokhoz kellene nyúlniok, ennek oka csak a kormány makacssága leend. Egy európai nemzet sem viseltetik annyi jóakarattal Anglia irányában, mint a dán, jóllehet némely kellemeslen visszaemlékezések nem engedik a szívélyes vonzalmat teljesen fölcsirázni. Bármily rendelkezésre vezessen is végre a jelen háború, Anglia tudni fogja megkülönböztetni igazi barátjait azoktól, kik a köpönyeget a szél után szeretik forgatni.“ Menzikofl hgnek a „Journal de St. Petersburg“-ban megjelent bulletinjei fölött a legnagyobb vidorság uralkodik, s mindenik lap azon igyekszik, hogy belőlök az igazság és hazugság sajátságos vegyületét chemiai módon kianalyzálja. A „Times“ azonban e thémát magasabb szempontból tárgyalja, s kimutatja, hogy Oroszország katonai ereje, Miklós czár kormányzata alatt igen nagy mértékben fogyott meg . „Jóllehet mi — úgymond a „Times“ — az orosz katonai hatalomnak azon rendkívüli európai jelentőséget, melyre igényt tart, soha sem tulajdonítottuk, (soha sem az oltenitzai csata óta), annyi mégis bizonyos, hogy az utolsó 12 havi események, s Oroszországnak egész hadvezetése, igen feltűnő ellentétet képeznek hadsergének mind erélye mind kitartására nézve, öszszehasonlítva a korábbi időkkel; csapatai és tábornokai nem azok, mik 40 vagy 50 év előtt valának.“ Hosszasabban pillantván vissza az oroszoknak I. Napoleon elleni csatáira , melyek az autokrata fegyvereinek méltán kiérdemlett nimbust kölcsönöztek, a „Times“ következőleg folytatja : „Az 1849-iki magyar háborúban, a múlt évi török hadjáratban , s a jelen krimiai operatiók alatt ama kitűnő erényeknek még csak nyoma sem látható, s csak megvetést kell előidéznie, midőn látjuk, hogy azon tisztek, kik fiatal korukban az 1812 és 1807-ki óriási csatákban együtt verekedtek, most kézzelfogható hazugságokban keresnek menhelyet, hogy botlásaikat és gyengeségüket eltakarják. Menzikoff hgnek legelső nagy hibája volt, hogy az expeditiót minden akadály nélkül partra engedé szállani. Oly nagy számú lovassággal s tábori ütegekkel bírván, és ismervén magát a területet, puszta feémszemelés vagy színtért támadás sept. 14-ke éjjelén a szövetséges hadsergeket igen nehéz és veszedelmes helyzetbe hozhatta volna. E helyett elhatározta őket az Alma mellett bevárni és ott igen jó positiót is választott, de túlságosan bízván állása természeti erejében, elmulasztá balszárnyán a sziklákat fedezni, jobb szárnyán lovasságát nem használta, s midőn a hegyhát bevézetett, legkisebb kísérletet sem ten a nap szerencséje megváltoztatására. Ezután a Kacsa és Belbek melletti vonalakat egészen cserben hagyta, s a szövetségesek mozdulatairól oly roszul volt értesülve, hogy azok nemcsak egy igen fáradalmas területen minden akadály nélkül előre nyomulhattak, hanem egy divisiót mégis futamítottak, mely nekik borzasztó módon ellenállhatott volna. Mialatt tehát Menzikoff azzal dicsekvék, hogy ő lépene föl támadólag , az angolok ismét a tengerre mentek , s a francziák a csatát el nem fogadták volna, a szövetségesek egy be nem vehető állást foglaltak el, mely által Szepasztopol déli oldala fölött uralnak. Sohasem lőtt egy tábornok is 14 nap alatt több bakot, s ha e hadjáratot összehasonlítjuk Oroszország nagy csatáival az előbbi időkben, önkénytelenül is azon következtetésre kell jutnunk, hogy az orosz katonai erő és az orosz haditalentom a mostani autocrats kormányzata alatt igen alá sülyedtek.“ Az a tudósítás, hogy Lengyelország, Volhynia és Podolia ostromállapotba vannak helyeztetve, míg az orosz-porosz határokról a csapatok elvonultak, az ausztriai szövetség legnyakasabb elleneire is igen nagy benyomást gyakorolt. A „Daily News“ p. o. azt követ