Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)

1854-10-22 / 1386. szám

Anglia közvéleménye s az ezt kezelő „negyedik rend“ a Bájté. Baden-Baden, oet. 13. Olyan e vidék most, mint kifáradt, nyugalomra vá­gyó szép hölgy. A tavasz és nyáron át itt mulatott ven­dégeknek 20—30 ezerre menő száma nagyobbrészt szétoszlott; csak a betegek késnek még egészségük vagy erszények helyreállíthatása reményében. A rou­lette zöld asztala mellett a bank hivatalnokai unalmok­­ban ásítoznak, csak itt ott láthatni még néhány hideg­vérű angolt melegedni a játéktermek fűtött vaskályhái mellett. A játék bűnös serege a téli saisonra Hom­­burgba teszi át szállását. Mily sajnálandó, hogy az erkölcsös Németország tűri keblében azt, mit Franczia­­ország mint bűnt kiutasított. Baden a szép Németországnak egyik legszebb pontja. Természet és művészet versenyez itt a szépnők előállí­tásában ; történetet s regéket beszél minden kő, s alig van lakás, ki a római kortól a legújabb időkig ne tudna költői, históriai dolgokkal mulattatni. Az utas, ki csak néhány napot tölthet itt, alig tud választani az élvekben. Végig futottam a pompás épü­letek, termek és kerteken; kora reggeltől késő estig kocsiról nézem a fenséges vidéket. Ki nézhetné meg ily rövid idő alatt mind a históriai és regös romokat. Megtekintem az e várat. Mily kár­ ködben úszik a vi­dék s felhők ülnek a hegyzet fenyvein. Egy jótékony őszi szél szétüzi a ködöt és felhőt, s én remegő öröm­mel nézek végig a panorámán. Átsötétlik fokonkint a könnyű ködleplen a Fekete-erdő nagyszerű helyzete, felcsillámlik a kigyedző Rajna, s a szem Strassburg Münsterét látja, másik irányban Karlsruhe, a speieri székesegyház s Melibogus mogorva hegye ad érdekes pontokat. Lentebb az úgynevezett új vár áll, római alapokon. Kristóf markgróf építé 1417-ben side lakását is áttöré. Koronként a história nagy szerepeket játszott Itt , azért a vár sok változáson ment át. Jelenleg az uralkodó herczeg ragyogó termei ékesítik. A várkastély egyik szárnya alatt láthatók egész épségekben a hajdani rémfogházak, a helyek, hol a vétkesek a vas szál­ány karjai közé vettettek, s a mélységek, honnan nem volt többé szabadulás. Egyik czellának roppant kőajtajához érvén, vezetőm figyelmeztetett, hogy meg ne ijedjek a hangtól, melyet az ajtó nyílása ad. Oly siralmas volt az, mintha a középkornak egy egész századát hallottam volna zokogni. Badennek számtalan ily érdekes pontjai közöl meg­lepőig hat a nézőre a forrás­csarnok. A 16. korinthi oszlopon álló nagyszerű külcsarnokban láthatók Baden és környékének érdekesebb története és regéi remek freskó festményekben, a rómaiak győzelmes átjövetele a­ Rajnán, s ugyanazok visszafizetése. Belül az ivó­csarnokban Baden ásványvize csordogál ízletes farag­­ványból. Midőn a külföld romjait, fürdőhelyeit, művészeti te­remtményeit magasztos érvvel nézegetem, jól esik re­mélnem a közel időt, midőn a szép Balaton regényes romjaival Sárvize által közelebb hozatik Pesthez és külföldhez, a a balatoni gőzhajózást nem félthetni gyalá­zatos megbukástól; midőn a gyönyörű Erdélyt vasút köti hozzánk s gazdagaink nem engedik porba dőlni a romokat történet­es költészetekkel, midőn Parád, Szli­­ács stb. többre becsültetik kevésbé jótét­ony külföldi fürdőnél, s hazafias vállalkozás nem hagyja pimasznál által elhordatni Visegrád drágaköveit; — ifjaink pe­dig, íróink s művészeink produktumait elibe teszik az agarászat, meg isten tudja miféle költséges mu­latsá­­goknak. A vasút által kicsiny lett a föld; néhány nap alatt országokat lehet berepülni. Tegnap Heidelbergbe rán­­dultam; most mindenütt tanulókkal lehet találkozni. Néhány egyetemi polgár társaságában igen jól mulat­tam,­­ szeretik a jó bort; ilyenkor aztán előveszik Schiller, Gőthe, Uhlandot. Kérdem tőlök , ki legkedve­sebb költőjök? „Ki lenne más mint Schiller, az ideális ifjúság költője, ha kilépünk a szép egyetemi életből a valódi életbe, majd Gőthét bálványozzuk“ felelék. „Él e még Petőfi“, kérdezők, ,fájdalom, nem él!‘ felesém­. Említem­ nekik Vörösmartyt, kinek műveiben a magyar nyelv szépsége és méltósága van letéve. Többek közt a genialis Jókai-ra figyelmeztetem őket. Egyik emléke­­zék e névre. Elkísértek Heidelbergbe. A kis Neckar fo­lyó mellett fekszik, ez két hegyláncz közé szorítva. Európa hirű vára 1300 körül épült. Bent a város köze­pén, mint mély gondolat az agyban, áll a tudományos egyetem komoly falaival; mintha minden ablakból néz­ne ki egy egy professor a hetvenhat közöl. Előadáso­kat akarok hallgatni, de az egyetemi polgár urak od­. vége felé szoktak csak megjelenni a cursuara , így hát nem részesülhetek a szerencsében. Itt a legelső hote­lekben is nagyobb az olcsóság, mint például Czeg­­léden. Heidelberg-badeni utamban egy öreg tanárral való párbeszédem Magyarország fölött. „Borzasztó lehet lát­ni azokat a csikósokat, midőn a vadlovakon nyargal­nak; ugyan mivelik-e már földjeiket a magyarok? sat. sat. kérdéseire meglehetősen rászólhattam az öreg col­­legára, mert a múlt századbeli vinkelkalender-féle tu­dományos világismeretével szépen elhallgatott s Ba­­denben előlem igen ügyesen elosont. Tömött felhők nehezednek a vidékre, félek, hogy rajnai utammal ez időre fel kell hagynom. Isten velünk. Theodorovits. Ausztriai birodalom. Egyes lapok közelebb­ azon hitt terjesztik, hogy Porosz­­ország panaszt emelt Ausztriánál azon szerencsekivonat miatt, melyet a bécsi kabinet az Alma melletti győzelem következtében Páriában kifejeztetett. Erősítik előttünk, miszerint ezen állításnak semmi alapja nincs; ez annál hi­­telesbnek is mutatkozik, mivel a porosz kabinet ezen ügynél épen nincs érdekelve; ellenben jó forrásból erősítik, hogy Gortsakoff hg Bécsben Buol grófhoz e szerencsekivonat tárgyában kérdést intézett, s rá igen határozott választ kapott. F. hó 12-kén Bourqueney báró franczia cs. követ Buol grófnak egy jegyzéket nyújtott át, mely tudtul adja, hogy a szövetséges hatalmak a háborút legna­gyobb nyomatékkal és erőhatással foly­tatni v­ál­t­o­z­h­a­tl­a­n­i­l eltökélvek, s Ausz­tria felhivatik, hogy — tekintve Porosz­­ország késlekedési politikáját — önálló­­lag határozza el magát. Gróf Eszterházy György cs. k. rendkiv. követ Berlinben tegnap délben szerencsés volt ő Felségétől a Császártól külön audientián fogadtatni, s majdnem teljes egy órát töltött a Fejedelemnél. Sz. Pétervárból f. hó 8-káról kelt egyenes tudósítások szerint Gortsakoff herczeg cs. követ Bécsben a fővárost ismét el fogná hagyni. Ki leend helyettese, még arról semmi bizonyost nem tudhatni. Krakóból ottani kereskedők levelet értesítenek, hogy a Lengyelországgal­ közlekedés még folyvást igen nehezítve van. A személyforgalom egészen megszűnt. Míg máskor ez időtájban a határszélhez közel lakó lengyelországi föld­­birtokosok sűrűen jöttek Krakóba a termények árviszony­latait kitudni, most többé egyetlen ily egyén sem mutatja magát. Gróf Eszterházy György, ausztriai cs. k. meghatalmazott követ ma egy a külügyminisztériumban tartott értekezleten volt jelen, melyben az oct. 18-kai porosz jegyzékre adan­dó ausztriai válasz­tervezet megállapítása forgott fen. Kissé határozottabban hallatszik ma a porosz válasz tar­talmáról, hogy a porosz kabinet az áprilisi conventio ki­terjedése ellen oly kérdésekre, melyek iránt abban ellátás sem történt, óvást tesz, egyúttal azonban késznek nyilat­kozik a cs. k. kabinet netaláni újabb előterjesztéseit elfo­gadni és új egyezkedéseket tenni a német érdekek utal­­mára. Ezzel tehát kilátás nyittatott a két nagyhatalmasság­nak egy a szövetséggyűlésnél teendő közös indítványra, mi mostanig nem létesülhetett. Most az a kérdés, vájjon Ausztria akarand-e ez ösvényre lépni. Jó kútfő szerint, a cs. k. ausztriai kabinetnek az utolsó , oct. 15-kéről kelt porosz jegyzékre válaszul adott jegyzéke már holnap vagy holnapután fog Berlinbe kül­detni. Mint látenik, a cs. k. kabinet nem szándékozik az eldöntést halasztgatni s a jelen ügybeni jól átgondolt ha­tározatai mellett marad, melyekről Poroszország Bud­ grófnak sept. 30 ki jegyzéke által értesítve lan. B­é­c­s , oct. 17. Az egész birodalom által épen an­nyi hazafius részvéttel mint kiváncsisággal várt nyilvá­nos ünnepély, a császár-koronázás, mely­nek ez év folytán kellett volna megtörténnie, részint a jelenkor politikai viszonyai, részint a­miatt, hogy a bi­rodalom különböző részeiben a szervezés még nincs egészen befejezve , mint halljuk, jövő tavaszra halasz­­tatott. Minthogy ezen ünnepély a jelen államszerke­zetnek az előbbitől egészen különböző viszonyai közt történendik s maga nemében első leend, ezek tekintetbe vételével a program is legszorgalmasabban jön ki­dolgozva. A császár-koronázásban mindenekfölött a birodalmi egység, a mint ez, egyenlő törvények és jogok egyenlő kapcsa szerint fennáll, találandja ki­fejtését. A monarcha ennélfogva csak egyszer mint Ausztria császárja fog megkoronáztatni székvá­rosában s az azelőtt törvényszerű vagy szokásos koro­názások Budán, Prága és Mailandban, a magyar, cseh és lombard-velenczei királyságokban, elmaradnak. Hogy azonban a múlt némileg még a jelenhez csatoltassék, a tör­ténelmi emlék megőrizve s a századok által szentesített nemzeti emlékeknek elégtéve legyen, ezek a császárkoro­názási ünnepély alkalmával annyira lesznek tekintetbe veendők, a mennyire ez a birodalmi egységgel, mely­nek symboluma leend, összefér. E czélból szent István koronája, a cseh koroná s a lombard-velenczei király­ság vaskoronája Bécsbe fognak hozatni, hogy — mit egyébaránt nem tudunk — a monarcha, miután a csá­szárkoronával magát feldiszité, azokat is fejére tegye, — vagy pedig talán csak mint tanúi és emlékei a je­lennel összeolvadott múlt kornak. Miután, az eddigi rendszerek megszüntetése mellett is, az udvari örökös fő méltóságok, mint az ország-udvari marschalli, az or­­szág-főkamarási hivatal stb. megtartattak, ezek is a megkoronázandó fejedelem körül fognak seregeim s az ausztriai császárkoronázás talán a legpompásabb ily­nemű ünnepély leend Európában. (Schles, Z.) Prágából oct. 15-éről írják a „W. Z.“-nak : Az olmützi vonattal tegnap innen egy teljes tábori kóroda (30. sz.) indult el. E kóroda Gallicziába van rendelve, s mint tudva van, egy tábori gyógyszertárból, 500 ágyi­­ruhával ellátott nyoszolyából, s kellő sebészi készletek és műszerekből áll, egy százados felügyelete alatt. Ez arra mutat, hogy a birodalom keleti részében komoly események bekövetkezése váratik. Jövő héten innen Brassóba és Bukarestbe két hadibiztos fog menni, kiknek hivatali feladatához tartozandik a sereg élelme­zését háború alatt szorgalmazni és intézni. KÜLFÖLD. Frft&oxlaonz&g. Pár­is, oct. 17. A „Moniteur“ a tegnapi temetésrőli jelentésében megemlíti, miszerint a diplomatiai testület önként vett részt a hadastyánok palotájában tartott gyászünnepélyen. „Anglia — m­ond­­a a „Moniteur“ — különös részvétét akarta mutat­ni a Francziaország által szenvedett veszteség iránt. A gyászisteni tiszteleten jelen vola az angol tábornokok és főtiszteknek egy küldöttsége. Ezen küldöttség tagjai valának : Smith tábornok hadsegéd­évei, Tay­lor és Holditch ezredesek, az angol királynő ál­tal küldetve, és lord Hay, lord Har­dinge hadse­géde a brit sereg főparacsnokának, kit képviselt, had­segéde. Marmora gróf, szardiniai tábornok, a dip­­lomatiai kar páholyában vala. Ő e­­­y pasa, követségi személyzete s a Páriában levő török tisztek kíséretében a hullának a pályafőig elibe ment s azt a hadastyánok palotájáig kisérte.“ A nevezett tisztek közöl egy állí­tólag Wellington hű unokája. Többen megjegyez­ték, hogy Ausztria és Poroszország követei, kik a gyászmenetben egymás mellett mentek , igen élénk be­szélgetésbe ereszkedtek. — úgy hallatszik, hogy C­a­s­te­ll­ane tábornagy, St. Arnaud helyébe főlovász­­mesterré neveztetnék. A tegnapi ünnepélyen átalánosan feltűnt, hogy a had­astyánok palotájában a ravatalra herczegi koronát is tettek. Ebből azt következtetik, hogy St. Arnaud tábornagy kevéssel halála előtt herczeggé neveztetett, és hogy özvegye e czímet fogná viselni. Marseilleből írják, hogy ott a csapatok szállítása gyorsan történik. A révben öt hajó van nápolyi, szar­­diniai, angol és franczia lobogókkal, melyek a csapa­tok elszállítására vannak határozva. Több gőzös, ezek közt a„Caire“ 500 gyalog vadásszal és a „Nil“ 200 emberrel a 6-ik ezredből és 400 emberrel a 19-ik könnyű ezredből már elindult. A csapatok közt megle­hetős lelkesedés uralkodik. A „Caire“ hajóval ment 500 ember ezen dal közt hagyta el La Joliette révet : „Nous allons battre les Russee est!“ A 10-ik sorezred, mely Rómába volt rendelve , nem különben keletre megy. — Mi a szövetségesek hadműködéseit illeti, azokat folytonosan a legmélyebb titok fedi. A császár Canrobert tábornokkal titkos jegyek által levelez, s a sürgöny tartalmát nem közli senkivel. Legelébb a hadastyánok árgyai fogják a világnak hirdetni, ha Sze­­basztopol elesett. A frohsdorfi legitimista párt új jelszót kapott. A párt taktikája ezután abból áll, hogy Oroszországgal szem­­beszálljanak és a nyugati fegyverek győzelmét kíván­ják. Oroszország helyzetének aggasztónak kell lennie, ha még a legitimisták is odahagyják. Az „Assem­ble nationale“ és „U­n­i­o­n“ tegnapelőtt és tegnap ez értelmében a fordulatokat mutatják. Egy legitimista igy nyilatkozott, miszerint Chambord gróf ügyeinek érdekében áll a közvélemény átját követni és a század véleményével össze nem ütközni. A legitimista urak­nak ezt rég kellett volna termniök. Madridból, oct. 11-kéről jelentik, miszerint Krisz­tina királynő nyilatkozványa óta legnagyobb egyes­ség uralkodik Espartero és O’Donnel között. A választások határozottan a progressisták részére ütöt­tek ki, és a „vörösek“ is, tudniillik az Orense-szí­­ntek a cortesben mintegy 30—40 fő által lesznek kép­viselve. Jellemző, hogy a spanyol republicánusok közöl egy sem választatott meg Madridban, hanem a vidéken.­­ A madridi kabinet elhatározta, hogy minden idegen politikai menekültet Madridból eltávolítson. Lord Ragl annak következő szavait említik, mint adomát, az almai csatatérről. Midőn a seregek cs­tarand­­ben állottak, azon franczia tiszt, ki az angol tábornok mellett volt, közte és a tábornagy között a közlekedést fentartani, némi megjegyzést tett a franczia szárnyról, mely az angolok jobb szárnyának segítségére sietett: igen, szólt lord Raglan, nézve a franczia szárny gyors elő­nyomulását, Franc­iaország nekem egy karral tartozik, és azt ma nekem visszaadja. (Lord Raglan, tudomás szerint, egyik karját a franczia háború folyama alatt vesztette el). „Levél a császárhoz a keleti kérdés­­r­ő­l“ czímű névtelen röpirat nagy ügyeimet gerjeszt azon pillanatban, midőn minden kitérés nélkül azon megoldást , mely nyolcz nap óta mindenki száján forog, egyedül lehetségeskép állítja föl. „A nyugati hatal­maknak“ — mondja a szerző — a­helyett, hogy hasz­talan alkudozásokat kezdenének — közös nyilatkoz­­vány által a lengyel nemzetiség jogszerű létezésit kellene elismerniök,s bonyolódás nélkül gyors és alapos megol­dást fognak nyerni. Ha Lengyelország vissza van állít­va, akkor a czár töhetlen Törökország ellenében, a Duna folyama tényleg Ausztriához tartozik, Oroszor­szág kizárólagos uralma a Feketetengeren chimera lesz, és minden hódítási álmok elenyésznek.“ Egy legitimista közlöny, mely ez iratot terjedelmesebben taglalja, azt hiszi, hogy az nemcsak intés volna Po­roszország ellen, hanem nagyobb tervek bevezetéséül tekintendő. Spanyolország: Egy párisi magán­sürgöny Madrid­ból, oct. 14 kéről jelenti: „A hivatalos újság nem kö­zöl valami fontos dolgot; a kincstár megkezdte a hátra­levő hadirészletek fizetését.“ Az „Ind. be­­­ge“-nek Madridból, oct. 10-kéről ír­ják: A minisztérium hasztalan kérte a királynőt, hogy mára, születésnapjára, Madridba jőjön, itt magát a nép­nek megmutassa, és a katonaság fölött szemlét tartson; azt megtagadta s minden kérés hasztalan volt. — A vá­lasztások eredményéről tökéletes tudósítások még nin­csenek ; Alicante és más tartományokban a választás oct. 24-kéig elnapoltatok. Több miniszter több helyütt megválasztatott. Andalúziában a választók, eddigi tu­dósítások szerint, több egyetértést mutattak, mint má­sutt; több ottani kerületben O’D­onnel programmja értelmében választottak, és O’Donnel, Serrano, Izabella alkotmányos dynastiájának többi védőivel, Jaen-, Cordova-, Malaga- és Logronoban nagy többsé­get nyertek. Mihelyt Espartero, O’Donnel és mások, kik több helyütt egyszerre megválasztattak , a követségi hely közt választani fognak, az üresen ma­radt helyeken új választások fognak rendeltetni, s talán akkor D­u­­­c­e is megválasztatik, ki eddig elmellőz­­tetett. Perales marquis grandi méltóságra emeltetett. — Lemery tábornok cataloniai és Lebr­on tábornok estramadurai főkapitánynyá neveztetett. A minisztérium tökéletesen elhatározta, hogy az egész minisztérium, tán Alonzo kivételével, ki a mi­nisztériumból a párt egy jobb szónoka részére kilépett, a cortes előtt föllép, és a Krisztina királynőt illető eljárását igazolni fogja. A párisi „La Presse“ oct. 12-ki madridi levelé­ben a megválasztott radikálok (republicánusok) szá­mát 25-re teszi, a határozott progressistákét 120— 130-ra, az Espartoro pártjabeli mérsékelt progres­­sistákat 40—50 re, az O’Donnel színezetű mér­sékelteket ugyanannyira , a legyőzött pártbelieket 4—5 re. A madridi „Es­pana“ oct. 13-ai száma egy való­­színű­leg don E­n­r­i­q­u­e infanstól eredő nyilatkozatot közöl, mely szerint a fővárosból­ elutazásának semmi köze a többször szóban forgó politikai tervekkel (az in­­fans tudniillik a köztársasági összeesküvés élére állít­tatott) ; a herczeg , mint jó spanyol, érdekkel vi­seltetik hazája sorsa iránt ; de egyszersmind jól ismeri személyes állásának kivállaltaait és azon hely­zetet , melyben Spanyolország van, mint sem, a fáj­dalom, már létező nehézségeket még nevelni igye­­keznek. Egy párisi magán­levelezésben Madridból oct. 13- káról ez közöltetik: A kormány darab idő óta több bi­zalmat nyert maga irányában, lépése biztossá vált, és a sevillai nyugtalanságok, valamint néhány hivatalnok által a választásokra gyakorolt tilos befolyás ennek megmutatására alkalmat szolgáltattak, a sevillai nem­zetőrséget föloszlatta, hogy mindazok kizárásával, kik törvénytelenül betolakodtak, újra szerveztessék , és a hibás hivatalnokokat elbocsátotta.­­ November vége előtt a választások végeredményét és a cortes összeál­lítását pontosan és tökéletesen nem ismerhetni, — jól lehet az ülés már nov. 8-kán elkezdődik. Ennek oka pedig, hogy Catalonia és más epemirigy-látogatott tar­tományok csak később választhatnak, — és hogy sok új választásnak kell történnie. — Azon pénz, mely Krisztina királynő lezárult jószágaiból jő be, a cortes határozatáig sz. Ferdinand bankba tétetik le. Nagybritannia, London, oct. 17. A Dániában felmerülő események elkezdik lassankint a politikai körök figyelmét felébreszteni; nem tudjuk azonban, vájjon az itteni hivatalos sajtó vez­érczikkei helyes fo­galmat adandnak-e a közönségnek a Dániában jelenen mutatkozó bonyodalmakról. Sőt még az iránt is gyanús sejtelmek keletkeznek bennünk, hogy az angol publi­cisták vagy maguk sem értik jól Dánia viszonyait, vagy pedig, hogy bizonyos rögeszméktől, melyek még 1848 és 49-ből származnak, nem bírnak menekülni, így a többi közt úgy látszik, hogy a német érdekeket Dániában még mindig egyjelentőségűeknek tartják az orosz érdekekkel. A „Globe“ a dán kérdésnek egy egész hosszú vezérczikket szentel, melynek rövid de ho­mályos értelme körülbelől ez volna: „Ha Poroszor­szág logális módon viseltetik a nyugati hatalmak irá­nyában, a dán bonyodalmaknak nem leend egyéb, mint locális jelentőségök ; más esetben szükséges leend a felől erélyesen gondolkodni, hogy Nyugat-Európa ér­dekei a Kelettengeren Oroszországnak el ne árultassa­nak.“­­ Nem igen sokkal érhetőbben nyilatkozik a „Chronicle,“ mely következő laconicus mo­dorban recapitulálja Dánia történetét 1848 óta: „Kevés év előtt VII. Frigyes király népszerű uralkodó volt. — Dán alattvalóinak hajlandóságát az általok óhajtott alkotmányos szabadalmak s azon szilárdság által megnyerte , melylyel ő a nemzeti politikát , ellentétben egy német — vagy , a mint most igen helytelenül fejezik ki magokat, egy öszves „állampolitikával“ fentartotta. Szerencsétlenségre azon­ban később változás állott be. Bármi lett légyen is a király magán nézete, s bármily erélyes lehetett is el­lenállása minisztériumának tervei ellenében ,­­ az utóbbi 2, 3 év alatt nem volt egyéb, mint egyszerű esz­köz aristocratiája orosz Lottójának kezeiben. Állítják, miszerint azon házassági kötés, melyet a király 1850- ben kötött, indirect után ezen eredményre vezetett; de nem szükséges ismét e pontra visszatérni.“ — Ezen egy pár tétel után a „Chronicle“ áttér az 1854-ki julius hóra, a birodalmi tanács alakítására, annak titkos ülé­seire és és a hazafiak ellenszegülésére. (VII. Frigyes király német alattvalóiról természetesen szó sincs , és ezért csak köszönettel tartoznak, mert a poelita lap bennök igen valószínűleg egy részről republikánus re­belliseket, más részről pedig Oroszország párthíveit vélte volna fölismerhetni.) A hazafiak által emelt pana­szokra nézve megjegyzi: „A dán kormány roppant cse­­­regeket fecsérelt el hadsergek és flották fentartására, látszólag a biztos semlegesség megőrzése végett, de sa­­játképen, mint mindenki beláthatja, csak azért, hogy Oroszországot támogathassa. Semmi kétséget sem szen­ved, hogy ezen kiadás teljesen törvényellenes volt, s ép oly bizonyos az is, hogy a számadásoknak Sz. Pétervárra kellett vala küldetniük. Várjon a dán váltókat ott respectálták volna-e, ezt lehetlen megmondani, de a hazafias parlament nem akar Oroszországhoz segítsé­gért folyamodni, s a kiadásoknak vagy kölcsön vagy új adó által kell fedeztetniök. A nemzeti érzelem igen kedvező mind a Porta, mind szövetségesei irányában, s legkisebb aggodalmunk sincs, hogy a Hansen tábor­nok s jelenlegi hadügyminiszter által életbe léptetett had­készületek valaha azon ügynek szolgálandnak, melylyel rokonszenvez. Más részről pedig nem egészen lehetet­len, hogy Dánia, hamarább vagy később engedend a nép szavának,­­ a nyugati hatalmakkal a szabad insti­­tutiók főellensége ellen szövetkezendik. A dánok min­denesetre számolhatnak rokonszenvünkre.. . És mi nem kétkedünk, hogy hazafias törekvéseiket a legtökélete­sebb győzelem koronázandja. Ha a törvényes és alkot­­mányszerű eszközök erre nem volnának elegendők, és másokhoz kellene nyúlniok, ennek oka csak a kormány makacssága leend. Egy európai nemzet sem viseltetik annyi jóakarattal Anglia irányában, mint a dán, jólle­het némely kellemeslen visszaemlékezések nem enge­dik a szívélyes vonzalmat teljesen fölcsirázni. Bármily rendelkezésre vezessen is végre a jelen háború, Anglia tudni fogja megkülönböztetni igazi barátjait azoktól, kik a köpönyeget a szél után szeretik forgatni.“ Menzikofl hgnek a „Journal de St. Petersburg“-ban megjelent bulletinjei fölött a legnagyobb vidorság ural­kodik, s mindenik lap azon igyekszik, hogy belőlök az igazság és hazugság sajátságos vegyületét chemiai módon kianalyzálja. A „Times“ azonban e thémát magasabb szempontból tárgyalja, s kimutatja, hogy Oroszország katonai ereje, Miklós czár kormányzata alatt igen nagy mértékben fogyott meg . „Jóllehet mi — úgymond a „Times“ — az orosz katonai hatalomnak azon rendkívüli európai jelentősé­get, melyre igényt tart, soha sem tulajdonítottuk, (so­ha sem az oltenitzai csata óta), annyi még­is bizonyos, hogy az utolsó 12 havi események, s Oroszországnak egész hadvezetése, igen feltűnő ellentétet képeznek hadsergének mind erélye mind kitartására nézve, ösz­­szehasonlítva a korábbi időkkel; csapatai és tábor­nokai nem azok, mik 40 vagy 50 év előtt valának.“ Hosszasabban pillantván vissza az oroszoknak I. Napoleon elleni csatáira , melyek az auto­krata fegyvereinek méltán kiérdemlett nimbust köl­csönöztek, a „Times“ következőleg folytatja : „Az 1849-iki magyar­­ háborúban, a múlt évi török hadjáratban , s a jelen krimiai ope­ratiók alatt a­­ma kitűnő erényeknek még csak nyoma sem lát­ható, s csak megvetést kell előidéznie, midőn látjuk, hogy azon tisztek, kik fiatal korukban az 1812 és 1807-ki óriási csatákban együtt verekedtek, most kéz­zelfogható hazugságokban keresnek menhelyet, hogy botlásaikat és gyengeségüket eltakarják. Menzikoff hg­nek legelső nagy hibája volt, hogy az expeditiót min­den akadály nélkül partra engedé szállani. Oly nagy számú lovassággal s tábori ütegekkel bírván, és ismer­vén magát a területet, puszta feémszemelés vagy szín­tért támadás sept. 14-ke éjjelén a szövetséges hadser­­geket igen nehéz és veszedelmes helyzetbe hozhatta volna. E helyett elhatározta őket az Alma mellett be­várni és ott igen jó positiót is választott, de túlságosan bízván állása természeti erejében, elmulasztá balszár­nyán a sziklákat fedezni, jobb szárnyán lovasságát nem használta, s midőn a hegyhát bevézetett, legkisebb kísérletet sem ten a nap szerencséje megváltoztatására. Ezután a Kacsa és Belbek melletti vonalakat egészen cserben hagyta, s a szövetségesek mozdulatairól oly roszul volt értesülve, hogy azok nemcsak egy igen fá­­radalm­as területen minden akadály nélkül előre nyo­mulhattak, hanem egy divisiót mégis futamítottak, mely nekik borzasztó módon ellenállhatott volna. Mi­alatt tehát Menzikoff azzal dicsekv­ék, hogy ő lépene föl tá­madólag , az angolok ismét a tengerre mentek , s a francziák a csatát el nem fogadták volna, a szövetségesek egy be nem vehető állást fog­laltak el, mely által Szepasztopol déli oldala fölött ural­nak. Sohasem lőtt egy tábornok is 14 nap alatt több bakot, s ha e hadjáratot összehasonlítjuk Orosz­ország nagy csatáival az előbbi időkben, önkénytele­nül is azon következtetésre kell jutnunk, hogy az orosz katonai erő és az orosz haditalentom a mostani auto­crats kormányzata alatt igen alá sülyedtek.“ Az a tudósítás, hogy Lengyelország, Volhynia és Podolia ostromállapotba vannak helyeztetve, míg az orosz-porosz határokról a csapatok elvonultak, az ausz­triai szövetség legnyakasabb elleneire is igen nagy be­nyomást gyakorolt. A „Daily News“ p. o. azt követ­

Next